28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nikolai Weißling összes RPG hozzászólása (108 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2016. október 21. 12:15 Ugrás a poszthoz

Szofi

Bohócnak érzi magát. Egyértelmű, hogy a szőkeség jól mulat az ő nyomorán, és ezt nem könnyű elviselnie egy férfinak, akinek eddig nem kellett alkalmazkodnia asszonyokhoz.
- Vettem észre - szúrja oda kissé sértődötten.
Esze ágában sincs megbántani a másikat, de nem szeretné, hogy az éjszakát is itt töltsék. Pedig amilyen tempóban haladnak... Nikonak fogalma sincs, mi a különbség az elefántcsont és a tojáshéj színek között, ezért nem csoda, hogy a szeme is ki akar folyni a helyről.
- Köszönöm, ház asszonya - mosolyodik el végre kissé, mikor ujjait összefűzi párja ujjaival.
Így, hogy célirányosan indulnak meg a konyharészleg felé, máris jobban érzi magát. Útközben a tekintetükkel részvétet nyilvánítanak egymással egy másik szerencsétlennel. Legalább nincs egyedül.
- Feketét. Vagy szürkét, fát. Ezt nézd! - kivételesen ő kezd lelkesedni valami iránt. - Állj oda.
Elengedi Szofi kezét, majd a bútorhoz tessékeli. Néhány lépésnyit hátrál, karba teszi a kezeit. Tetőtől talpig végigméri menyasszonyát, meg a szekrényt, és elégedetten bólogat.
- Jól áll, ezt szeretném.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2016. október 23. 14:26 Ugrás a poszthoz

Szofi

Nem válaszol, csak mosolyogva megrázza a fejét. Szereti egyszer elmondani a dolgokat, és ha azt épp hallja Szofi, teljesen jól van úgy. Neki ő lesz a ház asszonya, tekintve, hogy Emmával nem tisztázta még a hozzáköltözést, na meg mégiscsak feleség lesz a szőkéből.
Abban az esetben, amikor végre a saját szájízének megfelelő terméket talál egy bevásárlás alkalmával, visszatér az életkedve és nem kínként kezeli a szituációt. Sőt. Komolyan jól szórakozik, miközben asszonykáját rendesen szemügyre veszi a leendő konyhabútora társaságában. El is képzeli a hálóingében, kócosan. Teljes az elégedettség.
- Mivel te fogod a legtöbb időt vele tölteni... Vagy rajta - vonja fel a szemöldökét.
- Nincs fél perce, hogy oda állítottalak, maradj csendben - szól rá fenyegetően miközben automatikusan a nő derekára csúsztatja kezeit.
Szemeit lehunyja, aztán lefejti magáról a másik kacsóit, hogy zsebéből elővegye a papírt, amit az eladó nyomott a kezébe.
- Fel kell írni a számát... - miközben beszél, közelebb lép a bútorhoz, és megkeresi rajta a matricát, amiről felfirkantja a megfelelő helyre a számokat.
Ezután elégedetten húzza tovább kezénél fogva kedvesét.
- Asztal? Bőr széket szeretnék hozzá...
Nézelődése közepette kissé elfeledkezett arról, hogy rosszul kellene éreznie magát. Igazság szerint pontosan azért hagyta, hogy úrrá legyen rajta a lelkesedés, hogy fordított legyen a helyzet és ő álljon bosszút az órákon át tartó fali dísz válogatásért.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2016. december 11. 22:23 Ugrás a poszthoz

Anais

Elegáns, fekete kötött pulóvert visel, nadrágját még köténnyel védi, hisz a pult mögött áll. Már nem szolgál ki, csak egy-két ember lézeng a csárdában akikkel Samu könnyedén boldogul. Nikolai kezében egy megrendelőlap, amire szaporán húzogatja a strigulákat és írja a számokat, miből mennyi kell.
Jól megy a sora mostanság, a kedve is jó, ahogy azt el lehet várni mikor az ember sikeres. Dúdolja a gramofonból szóló dallamot, néha pedig felpillant, az ajtó irányába tekint.
Mikor végre feltárul a bejárat és megpillantja újdonsült kedvesét, sármos vigyorra húzódnak ajkai. Szemeit le sem veszi a vörös démonról, aki ezen az estén hozzá érkezett.
Ellöki magát a pulttól, kezéből letesz mindent és még a kötényt is lerántja magáról egy mozdulattal. Szavak helyett cselekszik, kilép a helyéről és Anais elé sétál.
Jobbjával végigsimítja arcát, ujjai a füle alatt állapodnak meg. Mosolyogva néz a lány szemébe, majd üdvözlésképp gyengéden, de a hozzá illő határozott mohósággal csókolja meg.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2016. december 20. 18:49 Ugrás a poszthoz

Anais

Ana pont jókor, Karácsony előtt néhány héttel csöppent az életébe és a kapcsolatuk a lehető legnagyobb természetességgel alakult ki. Úgy döntött, Emma mellé kell valaki, aki a csivitelésével örömöt hoz az életébe és ezzel kerekké varázsolja az egészet.
- Karácsonyozunk - vonja meg a vállát válaszul.
A vendégek közül egy-ketten feléjük pillantanak, de egyikük sem törődik a közönséggel. Niko végigsimít barátnője arcán mielőtt elengedné, s csak ezután foglal helyet az egyik bárszéken. Végignéz a rellonoson, ajkai széles mosolyra húzódnak. Elégedett. Teljes mértékig elégedett a választásával.
- Kértem a manókat, hogy készítsenek vacsorát, szereztem egy kis karácsonyfát, deee ajándékot még nem vettem. Adj egy percet...
Azzal leugrik a székről és Samut inti magához, hogy váltson vele pár mondatot. Nem itt lent akarja tölteni az estét, ezért a férfira bízza a zárást, ő pedig kezét nyújtja Anais felé.
- Felmegyünk?
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. január 8. 20:40 Ugrás a poszthoz

Anais

Nem igazán tudja, milyen karácsonyozni, hisz ez az első neki azóta, hogy kiengedték a javítóból. Erről az apró kis titokról Ana nem tud, és nem is kell neki. Csak Emma tudja, na meg Szofia. Igyekszik még mindig azt a látszatot kelteni, hogy az élete rendben van és a légynek se tudna ártani.
- Megfelel a magyarázat? - vonja fel szemöldökét kérdőn.
Ennyi, semmi többet nem tud az ünneplésről, csak remélni tudja, hogy a karácsonyfa mellett más is fog történni a vacsorázáson kívül.
Samuval megbeszéli a zárát, aztán megy is kedveséhez, hogy felvezesse őt az emeletre, ahol minden elő van készítve. Útközben azért még visszafordul, ha már ennyire kíváncsi a kicsike.
- Ünnepek, ilyenkor megcsappan a vendégek száma. Csak az öregek jönnek.
Ez látható is, a szokásos öregek nem bírják a napi minimum nélkül és ez nem baj, különben nem lenne bevétel.
- Gyere - azzal bevezeti belakott szobájába, ahol most kivételesen rend van és tisztaság.
Minden a helyén van, ő pedig kész van arra, hogy jól megünnepeljék az első közös karácsonyukat.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. január 15. 21:15 Ugrás a poszthoz

Piper
Budanekeresd

Dühöngő őrült módjára rugdossa el az útjába álló szemeteseket és mindent, ami csak mozdítható. Fáj már a lába, de nem érdekli még az sem, hogy a kabátját is elhagyta a kocsmában, ahonnan nem éppen sietősen távozott.
Volt ott egy lány, a Bagolykőben már találkoztak párszor, és néhány srác, akik nem éppen kedvesen közeledtek eme hölgyemény felé. Csak néhány ütés volt, semmi több, mégis ő húzta a rövidebbet, mert a törzsvendégekkel ellentétben Nikolait kiküldték a helyről, menjen a dolgára és ne rontsa az üzletet...
Visszafordulva odaszólt a lánynak, hogy tartson vele mielőtt tovább zaklatják, de most hátra sem néz, fogalma sincs róla, vajon a kis szeplős hogy döntött.
Csak megy, ahogy a lába bírja. Egy sikátorban áll meg, ahol felrúg egy utolsó kukát, majd hátát a hideg, bomladozó falnak veti.
Utoljára módosította:Nikolai Weißling, 2017. január 15. 21:16
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. január 18. 20:14 Ugrás a poszthoz

Piper
Budanekeresd

Otthon a csárdában ő szokta kidobálni azokat a vendégeket, akik nem bírnak magukkal, és nincs ahhoz hozzászokva, hogy ő legyen kipenderítve. Nem is meglepő, hogy felhúzta magát, de úgy rendesen és hagyja, hogy a dühöngő őrült elsötétítse gondolatait. Nincs Balázs, aki a seggében legyen és leállítsa, az aurori felügyelet talán már megszűnt.
A sikátorban áll meg, kicsit kifújja magát. Ekkor pillantja meg a lányt, akire valószínűleg a frászt hozta viselkedésével. Képtelen józanul gondolkodni, de igyekszik a lehető legnormálisabb énjét előhúzni magából.
Köszönetét csak vállvonással reagálja le. Kiegyenesedik, és az az egy szerencséje, hogy nem az elhagyott kabátjában van a cigarettája, hanem pulóvere zsebében, így elő is tud venni egy szálat, melyet még a bemutatkozás előtt meggyújt és mélyen magába szívja a nyugtatólag ható nikotint.
- Nikolai. Láttalak már, én is Bagolyköves vagyok és enyém a csárda - kifújja a füstöt, majd némi udvariassággal megfogja a lány kezét és ajkához emeli.
- Ez természetes kell, hogy legyen - nem kér köszönetet, sőt. - Miért voltál egyedül egy ilyen helyen?
Kérdését követően felvonja szemöldökét és a választ várva beleszív a cigijébe. Lába jár még az idegességtől, ezen kívül nagyjából lenyugodott.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. január 23. 15:48 Ugrás a poszthoz

Piper
Budanekeresd

Szeret új emberekkel megismerkedni, de nem úgy, ahogy ez most történt. A történtek ellenére udvarias, mert hiába a múltja, jó neveltetést kapott. Valószínűsíthető, hogy ezért is állt le azokat az emberekkel mikor más nem. A mai fiataloknak nincs vér a pucájukban. Ó de mennyire, hogy nincs.
Megkapja a választ, amire bólogat, jelezve, hogy így már érti. Újabb slukk következik, meg egy nevetés a szájából.
- S***fejek voltak, az a helyzet - mondja ki az egyszerű tényeket.
Mostanra már eléggé lenyugodott, csak egy kicsit didereg. Elnéz a sikátor kifelé vezető irányába és számításba veszi, hogy visszamegy a kabátjáért.
- A lényeg, hogy rendben vagy. Pasira vártál? - kérdőn néz vissza a lányra.
Nem érti azokat a pasikat, akik hagyják, hogy egy hölgy egyedül egyáltalán betegye a lábát a kocsmákba. Nála is rengeteg egyedül érkező nő van minden áldott nap, de Niko nem engedné, hogy a párja, vagy éppen csak a kiszemeltje társaság nélkül kerüljön ilyen helyekre, ahol könnyen előfordulnak ilyen és ehhez hasonló esetek, zaklatások.
Csak egy pillanatra hunyja le a szemét, be is úszik elé Anna képe. Nehezen gondol másra. Most viszont Piperre figyel, kissé meglepődik, de el is vigyorodik. Ujjai közül átnyújtja neki a cigarettát, amiből már nincs is sok.
- Nem dohányzol, mi? - kérdez rá a nyilvánvalóra. - Bunkó vagyok, kérdezhettem volna... Ha kérsz egy szálat, adok...
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. február 7. 11:52 Ugrás a poszthoz

Piper
Budanekeresd

Nem az ő dolga eldönteni, a hölgyike mikor akarja kipróbálni a cigarettát, de talán jobban járna, ha egyáltalán nem tenné. Nikolai szemében a dohányos nők nem különbek nemdohányzó társaiknál, teljesen pártatlan. Felé is nyújtja a dobozt, hogy vegyen nyugodtan és ezt követően a gyújtót is felpöccinti.
- Köhögni fogsz tőle - jegyzi meg vigyorogva előre, amíg meggyújtja a nikotinszál végét. Még emlékszik a saját első szálára. Nagyon rosszul lett tőle és percekig köhögött mire megszokta a tüdeje a füstöt.
- Ha kocsmába hív randizni, annak soha ne dőlj be - ingatja meg a fejét. Amolyan jó tanácsnak szánja. Véleménye szerint ott már gondok vannak, ha egy férfiban annyi sincs, hogy ne kocsmázni hívja a kiszemelt hölgyeményt. A lovagiasság a mai világban már nem nyerő, úgy látszik.
Hümmögve vonja meg a vállát. Különösebb oka nem volt a védelmezésre, a helyszín is csak véletlenül lett az a poros, dohos, de annál olcsóbb vendéglő.
- Beszerzést intéztem otthonra aztán benéztem ebbe a kocsmába, mint konkurens. Nem ezért, vagy azért, de ugye, hogy az én csárdám ennél sokkal jobb? - kíváncsian vonja fel a szemöldökét.
- Lassan haza kell indulnom. Kezd rohadt hideg lenni. És te, Piper? Hazakísérjelek?
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. február 12. 22:18 Ugrás a poszthoz

Annám
vasárnap délután

Dolgozott napközben, reggeltől délutánig, de meglépett, mert megteheti és mert szeretné látni azt a csodás lányt, ki képes életet lehelni a rellonosba. Bár a csárda ott van a cukrászdától egy köpésre, eltelik a meglépés után egy negyed óra.
Életében először nem üres kézzel megy a hölgyhöz, egy csokor virággal lép be a cukrászda ajtaján. Mosolyog, törzsvendégként köszön az ismerősöknek, meg az ott dolgozóknak, aztán tekintetével megkeresi kis vörösét. Nem szól egyelőre neki, hogy itt van, majd mikor elindul az asztaloktól vissza, a pultnál úgyis meglátja.
Niko addig mosolyogva figyeli Anna ténykedését és megjelenő mosolyát miközben kiszolgálja a vendégeket.
Már alig várja, hogy ha csak egy pillanatra is, de magához ölelhesse és átadhassa a csokrot, amivel ácsorog. Nem is érzi magát kellemetlenül, pedig többen is megnézik azok közül, akik a környékén ülve fogyasztják süteményüket. Egy-egy pillantást vet ezekre a csodálkozó hölgyeményekre, aztán vigyorogva újra visszafordul a nő irányába.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. február 12. 23:41 Ugrás a poszthoz

Annám

Ki tudja mi ütött belé. Korábban nem vette a fáradtságot, hogy virággal, vagy egyáltalán bármivel kedveskedjen a kiszemelt lánynak, talán ezért is nézik meg többen is. Ha ismerik, ha nem, igazából nincs közük hozzá, kinek szánja a csokrot.
Tekintete leragad a kisasszonynál, aki simán lenyűgözi minimális táncikálásval, hát még a mosolyával. Megbabonázva nézi, el is feledkezik arról, hogy hol van, mert valójában enni nem akarna, csak beköszönni. Még az illatok sem keltik fel az érdeklődését.
Várnia kell egy kicsit, de nem bánja, kárpótolja az, amikor tekintetük találkozik végre. Mosolyogva áll fel, hogy mire Anna odaér hozzá, már megadja a kellő tiszteletet.
- Mennyiért adják a legszebb pincérlányt? - kérdezi.
Csillognak a szemei, kezébe veszi az asztalra rakott virágot és felé tartja, ha már egyszer neki hozta.
- Remélem szereted a rózsát... - kissé bizonytalanul pillant a vörös és sárga szirmokra, aztán lehajol a nőhöz, kisimítja arcából a haját. - Mikor végzel?
Direkt nem csókolja meg, vagy öleli át, ez is épp elég ahhoz, hogy ha nincs jó kedvében valamelyik kolléga, vagy a főnök, akkor kapjon a lány az orrára, mert munkaidőben pasizik.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. február 13. 23:20 Ugrás a poszthoz

Annám

Nem nevet vele, csak vigyorogva ingatja a fejét. Neki Mina nem kell, csak Anna, a legszebb, aki most is, mint mindig, arra készteti, hogy elfelejtsen minden mást rajta kívül. Még a sütiket is!
- Örülök - sóhajt fel.
Komoly fejtörést okozott a pasinak, hogy kiválassza azt a virágot, melyből szép csokrot lehet csinálni és talán a kedvese sem allergiás rá. Szép jelenet lett volna... Az orra alá dugja a csokrot, ő pedig tüsszögve küldi el a fenébe a gazzal együtt. Na de a virágboltos hölgy segített neki egy picikét ám.
Kissé csalódottan néz szemeibe, el is húzza a száját. Most azonnal akarná elvinni, nem csak egy óra múlva. Néhány másodpercig kérlelően néz Annájára, aztán elmosolyodik.
- Én mára végeztem. Szívesen maradnék, de már így is csúnyán néznek rám amiért feltartalak - biccent a fejével a kedves, vagy kevésbé kedves úriemberre, aki az asztalánál nagyon türelmetlenül pislog a vörös után.
- Mit szólnál, ha hazaugranék, aztán visszajönnék érted? Elnézhetnénk később Szalamantonba. Az egyik vendég dumált valami Bálint napokról.
Újra kiszélesedik a mosolya ahogy arra gondol, hogy egy óra múlva már kedvére csókolhatja össze és vissza a nőt. Szeretne sokat adni neki, arra törekszik, hogy ne unatkozzanak együtt és erre mi se lehetne jobb, mint a közös kikapcsolódás.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. február 27. 20:45 Ugrás a poszthoz

Leavey Héloise Lindsey

Muszáj felvennie egy új embert, ha élni is akar a munka mellett. Valahogy most több a meló a csárdában, mint korábban, mindig tömve van a hely és nehéz úgy bírni, hogy közben megrendeléseket intéz és tanul is. Ezért hirdetett felvételt, amire többen is jelentkeztek, de most egy lányt vár, akit ismer, elég felszínesen.
A gramofonban szóló dal ütemére jár a lába, míg a pultban állva kitölti a kért rövideket a vendégeknek. Rutinosan mozog az italok között, mindent pontosan tud, hogy hol van, finom és ízléses koktélokat kever, ha valaki azt kér. Olyan, akiről süt, hogy jó helyen van. Bár hosszútávon nem a csárdában akart elhelyezkedni, most már dicséri a fiatalabb énjét.
Nem figyeli az időt, fogalma sincs már, mire beszélték meg a lánnyal a beszélgetést, így merő véletlenségből látja csak meg, hogy megérkezett. Ott a pult mögött megáll, megtámaszkodik, szemöldöke felszalad.
- Bálba készülsz, Loise? - szólítja meg a szőkét.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. február 28. 18:03 Ugrás a poszthoz

Leavey Héloise Lindsey

Hiába a csinos pofi, a formás alak, Nikolai arcán nem látni mást, csak azt, hogy magában igyekszik kitalálni, milyen kritikával illesse a nőt, hogy azzal ne bántsa meg. Nincs hozzászokva, hogy a nála dolgozó lányok ilyen felszerelésben libbennek be.
- Nem járok bálba - vonja meg a vállát egyszerűen.
Idő közben lerak mindent a kezéből és fejével Eszternek int, hogy vegye át egy kicsit a pultot, amíg munkaügyben tárgyal.
- Nem sikerült - szalad fel a szemöldöke miközben újra végigméri a szőkeséget. - Ha így öltözködsz, ne csodálkozz, ha majd megfogják a segged és ajánlatot tesznek - teszi hozzá.
Szemernyi rosszindulat sincs benne, csupán két lábbal a földön jár és ismeri, mi a dörgés csárda téren. Mikor legutóbb Sonját felvette, őt is zaklatták, holott nem rittyentette ki magát ilyen szinten. Persze ha ez Loise-t nem zavarja, nincs semmi probléma.
- Ugyanúgy dolgozok, mint mások azzal az eltéréssel, hogy nekem a kiszolgáláson kívül is van feladatom. Meg persze rendet tarthatok, különben elszabadul a pokol - vázolja fel, mi is az ábra.
Nos nem véletlenül kell neki Loise még a csapatba. A csajok otthon már észrevették, hogy fáradt és ő is érzi, hogy nem tud úgy pörögni.
- Térjünk a lényegre. A fizetés nem rossz, a beosztásba van beleszólásotok, nem vagyok bunkó főnök és azonnal kéne kezdeni. Soha nincs egyedüllét, mindig ketten vagy hárman dolgozunk, ahogy épp esik. Egy férfi mindig van itt, ha zaklatnak, neki kell szólni, hogy intézkedjen. Mi érdekel még?
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. március 1. 12:01 Ugrás a poszthoz

Annám
egy étteremben
[zene]

Kedvese megérdemli, hogy néha ne csak a saját főztjét kelljen vacsorára fogyasztania, ezért hozta el most az étterembe, ahol történetesen olyan partiféle van. Egész vacsora alatt szól a zene, a terem egyik fele cigarettafüstbe burkolózik, mellettük nevetgélve vonulnak el a párok, akik táncolni készülnek.
Niko az utolsó kortyot issza ki poharából, végig Annát nézve, majd kézen fogja a nőt és felhúzza. Vigyorogva húzza közelebb magához, aztán elindul vele a táncparkettre.
- Mondtam már, milyen gyönyörű vagy ma este? - súgja Anna fülébe miközben kezeit derekára simítja.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. március 1. 15:30 Ugrás a poszthoz

Annám
egy étteremben
[zene]

Sejtelmesen mosolyog kedvese kérdésére. Már hogy ne lenne jó ötlet! Az ilyesfajta tánc nem is a lépésekről, inkább a hangulatról szól. Az pedig, ha ezek ketten együtt vannak...elég heves.
Épp csak annyira fogja, hogy irányítani tudja és persze ezzel magához vonja, míg jobbját fel nem csúsztatja az oldalán egészen a nyakáig. Füle alatt állapodnak meg ujjai, s ezt követően a mozgás már magától jön. Hihetetlen, hogy a tánctudását "egykezemenmegtudomszámolnihányszor" megcsillogtató Niko milyen ügyesen veszi az akadályokat Anna hatására.
Végig a szemébe néz, majd kezével a nő kezéért nyúl. A lehető legközelebb áll hozzá, szinte egyként mozognak.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. március 1. 17:26 Ugrás a poszthoz

Annám
egy étteremben
[zene]

Százszor is feltette már magának a kérdést, hogy hogy lehet ekkora szerencséje a múltja ellenére. Soha még csak gondolni sem mert rá, hogy kerül az életébe valaki, akire képes lesz úgy nézni, mint most Annára. Főleg ilyen rövid idő alatt.
A külvilág megszűnik létezni amikor együtt vannak. Nem lát senkit és semmit, még csak nem is hall mást a zenén és kedvese légzésén kívül. Úgy öleli magához, akárcsak egy féltve őrzött kincset, mégis hagyja, hogy a zene felfokozza vágyait.
- Nyáron elutazunk Kubába. Vagy Spanyolország legyen? - veti fel az ötletet a zene lassulásával egy időben.
Persze itt még nem engedi el. Sunyi vigyora mellé csillogó fekete szemek társulnak amikor kezeit a hátsójára csúsztatja és a lehető legközelebb húzza magához. Testük teljes egészében összeér.
- Nem mintha esténként sokat mennénk majd táncolni...
Anna ajkait figyeli míg beszél és sajátjait benedvesíti. Durvaság nélkül, de kellő hévvel csókolja meg, mintha csak utalást tenne a nyaralás éjszakáira.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. március 1. 19:14 Ugrás a poszthoz

Leavey Héloise Lindsey

Nem zavarja az, hogy a nő helyet foglal, annyira nem törődik az illemmel, hogy esetleg magától jusson eszébe felkínálni az ülőhelyet. Most az a cél, hogy minél gyorsabban elmondja a dolgokat és folytatódjon a munka. Elvégre muszáj lesz tanulnia a hátralevő vizsgákra is, na meg Anna... Látni akarja kedvesét.
- Nem szeretném, ha leállnál veszekedni a vendégekkel - ingatja meg a fejét.
Egyszerűbb, ha valamelyik férfi szól a lányok érdekében és ha az nem működik, egyszerűen kidobják aki nem bír magával.
- Sonja is tanul, én is. Nem lehetetlen megoldani. Fárasztóbb, de melyik munka mellett nem lenne az?
Szusszanásnyi idejében hajába túr, összekócolja barna tincseit. Sosem hordja rendezetten, valahogy így szokta meg és szereti is.
- Felőlem rendben - vonja meg a vállát. - Nem fizetek fellépésért, csak ha nagyon jó egy banda - ezt amolyan üzleti titokként teszi még hozzá.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. március 2. 07:33 Ugrás a poszthoz

Annám
egy étteremben
[zene]

Ráncolja a homlokát és ciccegve ingatja meg hozzá a fejét. Na jó, talán egy kicsit...egy igazán kicsit munkamániás a Weißling fiú, de egy nyaralást álmai nőjével nem hagyna ki. Vagy nőivel, ha Emma is csatlakozna egy barátjával.
- Nyugi, a csárda már elég idős hozzá, hogy egyedül hagyjam otthon - vigyorog Annára. - Amúgy remélem nem gondolod, hogy a főnök nem engedhet meg magának egy hét pihenést...
Megelégeli a beszédet. Nem hiába vonja magához és enged utat az érzéseinek. Legszívesebben ott helyben csinálna vele ennél jóval többet, na de mégiscsak egy étterem és emberek.
Önelégült vigyor terül el a képén. Egész teste zsibbad, ennek jelét a nő is érezheti. Mintha szeme is sötétebben izzana már, de a csókba beleveszik, lehunyja azt és csak jobban szorítja magához.
Végül lazít a tartáson, ujjait is ellazítja Anna gömbölyded testrészén és hátrahúzódik. Megnyalja ajkát, s tekintetével a folyosóra nyíló kijáratot keresi.
- Anna...? - féloldalas mosollyal pillant le kedvesére, majd a mosdók felé bök fejével.
Ha ebből érti a nő, hogy mit szeretne, máris fogja a kezét és lassan kivezeti.
Utoljára módosította:Nikolai Weißling, 2017. március 2. 07:34
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. március 2. 07:40 Ugrás a poszthoz

Leavey Héloise Lindsey

- Felőlem rendben van. Az emberek itt szeretik a zenét. Ha nem túl nyálasat nyomsz - teszi hozzá a torkát megköszörülve.
Lényegében neki mindegy, de nem szeretné, ha a vendégei azért távoznának, mert nem jó a zene. Ezért szokta ő maga válogatni a gramofonban játszott dalokat. Azokat mindenki szereti.
- Mondjuk most - vonja meg a vállát. - Ha még nem vagy kész rá, akkor legyen holnap. Én is itt leszek, amúgy a többiek is segítenek. Majd felosztjátok, ki pincérkedik és ki marad a pultban.
Rengeteg dolog van, amiről még nem beszéltek, de csak idő közben, a munka során jön elő. Ilyen például a mi hol van kérdés, meg persze a mi a feladat.
- Hogy szólíts? - vigyorodik el és azért felszalad a szemöldöke. - Nikonak, ahogy eddig. Bár a Főnökúr is megteszi - végül el is neveti magát.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. április 8. 12:34 Ugrás a poszthoz

Annája
na most fogsz elhagyni

Hajnal van, még napfelkelte előtt. Kint ül a stégen és Annát várja. Éjszaka dolgozott, így esélye sem volt rá, hogy személyesen hívja beszélgetni kedvesét, hát baglyot küldött még valamikor az este.
Ennyi idő kellett hozzá, hogy eljusson arra a pontra, amikor minden befolyás nélkül, magától tudja elmondani Annának, ki is ő valójában és miért jár ismeretlen helyekre ha inni támad kedve. Most van itt az ideje, amikor kapcsolatuk már elért bizonyos pontokat, de még szabadon távozhatnak ha úgy döntenek, nem kérnek a folytatásból. Persze nem ezt akarja. Bízik a nőben és abban, hogy nem a múltja fogja meghatározni a jövőjüket, melyre csupa bizakodással gondol. Mellette akar maradni még sokáig, mert benne megtalálta a biztonságot és a szerelmet.
Szíve nyugodtan dobog mellkasában, de fejében száguldoznak a gondolatok. A stég korlátjának vetett háttal, jobb lábát felhúzva dobál kavicsokat a tóba, melynek hatására a sima víztükör fodrozódni kezd. Várakozásában néha felsóhajt és megdörzsöli szemeit és arcát. Fáradt. Tekintete néha a magával hozott sörösüvegekre téved, na meg a stég másik feléhez, hátha megpillantja a nőt. Egy percig sem gondolja, hogy nem fog eljönni, de azt sejti, hogy furcsállni fogja a különös találkát. Hisz hajnal van, vagy még éjszaka, ilyenkor összebújva aludni szoktak amíg az ablak résein át beszűrődő napfény meg nem világítja hasukat.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. április 8. 20:08 Ugrás a poszthoz

Annája

Gondolkodik és csak gondolkodik, már nem teljesen biztos magában. Szereti Annát és fél, hogy elveszíti. Azt viszont megtanulta, hogy a titkok nem valóak egy kapcsolatba és az ember csak akkor lehet boldog, ha a hibáival együtt fogadják el. Márpedig ő ezt akarja. A teljes boldogságot. Ezzel a nővel.
Egy pillanatra mindent elfelejt mikor megjelenik kedvese. Csillogó szemmel fordul oldalra és elmosolyodik. Finoman ujjai közé fogja állát és csókot lehel ajkaira. Még mielőtt megszólalna, kezébe nyomja az egyik sörösüveget.
- Nem igazán - szusszanva dől vissza a korlátnak és a saját kezében tartott üvegre fókuszál. - Okkal hívtalak ide. Nem történt semmi baj, ne aggódj, csak van valami, amit el szeretnék mondani - halkan beszél és szépen fogalmaz, minden egyes szóra odafigyel, mit hogyan használ.
Közben pedig képtelen a vörösre nézni. Csend.
Egy kisebb kavics csobbanása hallatszik és a mély lélegzetvétele.
- Nehéz erről beszélni. Őszinte akarok lenni veled... Mielőtt bármit mondanék, Anna, az érzéseim valódiak és ha szörnyetegnek fogsz gondolni... Én akkor is szeretni foglak, de... Megértem.
A felgyülemlett sötétség a hangján hallatszódik. Nehezen ugyan, de felnéz a nőre, sötét szemei a félhomályba vesznek. Most nem lát reményt, csak a saját szomorúságát, mert nem tudja abban a hitben ringatni magát, hogy Anna ezen könnyedén túl tud majd lépni. Keserűség telepszik a mindig vidám párra.
Lepattan a sörös üveg kupakja, ő pedig beleiszik. El kell lazulnia, vagy legalábbis kell valami, ami lefoglalja. Meg ami majd nagyot koppanthat a fején...
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. április 8. 20:57 Ugrás a poszthoz

Anna

Soha nem akarta megbántani a nőt, vagy ilyen konkrétan a frászt ráhozni. Ezzel viszont sikerült, akaratán kívül. Tökéletesen érzi, hogy már ketten vannak, akiket ellep a sötétség és hiába akar, nem tud kikecmeregni belőle. Az élete része és most egy olyan embert is belehúz, aki nem tehet semmiről.
- Nem most történt. Csak... Nem voltam veled őszinte. Ezt csak Emma tudja, meg... - befejezetlenül hagyja a mondatot, inkább felsóhajt.
Nehezen fogalmazza meg a gondolatait, idegesen túr kócos hajába. Megremeg a keze is, ezért jobbnak látja újabbat kortyolni az italból, hátha az segít.
- A múltam nem tiszta. Nagyon nem. Nem szívesen beszélek a családomról, mert a fater tönkretett mindent. Tönkretette anyánkat, Emmát, engem is - kezd bele a történetébe.
Fojtott hangon beszél, tekintete a tó felett jár. Lassan a Nap is felemelkedik, a fák mögött már látszik az aranyszín. Mély levegőt vesz.
- Alkoholista. Verte őket és engem is. Én ezt megelégeltem és volt, hogy visszaütöttem. Aztán... Olyanná váltam, mint ő. A nőkről meséltem már. Az a legkisebb dolog. Ittunk, fogyasztottunk tiltott szereket, buliztunk és szartunk a világra - képtelen mosolyogva visszagondolni azokra az évekre, hangjából kihallatszik a megvetés.
Fejét lassan Anna felé fordítja.
- Bántottam embereket. Diákot, tanárt, félvért, muglit... Kézzel és pálcával, mindenhogy. Nem akartam olyan lenni, de az apámmá váltam.
Szemeiben könnyek gyűlnek, melyeket nem is próbál meg leplezni. Bánja a tetteit, pedig korábban nem így gondolt rájuk. Szipog, majd beleiszik az üvegbe. Kell valami pótcselekvés, mielőtt folytatná. Mert még nincs vége.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. április 8. 21:37 Ugrás a poszthoz

Anna

Gyűlöli saját magát, a tetteit és az apját, aki mindenről tehet. Sosem vallaná be magának, de az öccsének igaza volt. Az anyjuk menekült a férfi elől, aki pokollá tette az életét. Azt azonban sosem lesz képes megbocsátani, hogy a gyermekeit ott hagyta, a fater pedig rajtuk élte ki magát. Amint elég idős volt hozzá, minden percben a húgát óvta. Emma lett az élete, akiért küzdenie kellett.
Szeretné látni kedvese szemeit, hallani akarja a hangját, vagy érezni az érintését. Bármit, ami meg tudná nyugtatni és tovább bízhatna abban, hogy nem fogja elhagyni. De ő elfordul. Nikolai pedig nagyot nyel.
- Az utolsó ilyen alkalommal egy mugli férfit kórházba küldtem... Két évet töltöttem a balatoni nevelőintézetben - szavai elhalkulnak.
Mutatóujjával az üveg száján köröz, és nem néz már a nőre, csak maga elé.
- Nem buktam meg Svájcban, emiatt kell itt pótolnom a kimaradást. Amikor kiengedtek, nem egyedül küldtek ide. Nagyon sokáig az iskolában is a sarkamban volt egy auror. Ismered Kamilla apját? Balázs. Ő a felügyelőm - szánt szándékkal nem teszi utóbbit múlt időbe.
Továbbra is maga elé mered, de most, hogy szinte az egészen túl van, valamivel könnyebb.
- Én azóta jobb lettem. Emma... Miatta kellett talpra állnom. Ha egy pofon is elcsattan, a mecseki fegyintézetben rohadnék. De vigyáznom kell rá. Érte dolgozok, hogy soha többet ne kelljen visszamennie ahhoz az emberhez...
Ha az üveg a kezében törékenyebb lenne, bizony már eltörött volna, úgy szorítja. A könnyek csak gyűlnek a szemében, míg az első csepp le nem gördül borostás arcán.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. április 8. 22:24 Ugrás a poszthoz

Anna

Az, hogy valakivel végre megosztja a féltve őrzött titkát, valamelyest könnyít rajta. De mellkasát összeszorítja az, ahogy Anna néz. Látja, hogy csalódást okozott és csodálkozik, hogy egyáltalán még itt ül mellette. Hogy még nem képelte fel ezért és képes mindezek után megszólalni.
Bár ne tenné! Niko szemei elkerekednek, majd lehunyja őket és megdörzsöli szemhéját. Legszívesebben visszaforgatná az időt és hallgatna az egészről. Nem kellett volna megtudnia. Talán soha nem kellett volna elmondania és úgy élhettek volna, mint eddig. Boldogan, problémáktól mentesen.
- Remélem ezt te se gondolod komolyan... - szólal meg nyersen.
Megrázza a fejét. Szeretne közelebb helyezkedni hozzá, átölelni őt és megmutatni, hogy ő a mindene, de tisztában van vele, hogy arra nem kapna jó válaszreakciót.
- Ha alibi lennél, szerinted elmondtam volna? - sóhajtva veti fejét hátra és a sötétellő felhőkbe mered. A könnyektől nem lát tisztán, de nem zavarja. Valami odabent most omlik éppen darabokra és ő nem tud utána nyúlni.
- Elhiheted, nem büszkeségből meséltem el. Ha most elhagysz, elfogadom. Én se tudnék ilyen ember mellett élni.
Hangjából immár nem csak a düh és megbánás hallatszik ki, hanem a megadás is. Megadja magát, feladja az egészet ha a nő úgy szeretné. Hiába szereti tiszta szívéből, nem erőszakolhatja magát rá.
- Sajnálom - teszi hozzá halkan.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. április 8. 23:13 Ugrás a poszthoz

Anna

Akkor már tudja. Fejét kissé lehajtja, nem néz rá. Nem akarja látni ahogy távozik a stégről és ezzel együtt az életéből. Holott... Ő az élete. Minden apró tégladarab lehullását és azok porrá morzsálódását érzi a mellkasában. Végtagjai mintha nem is az övéi lennének, egyedül a fejét képes megmozdítani.
Amikor elkövette ezeket a dolgokat, királyként tekintett magára. Aztán most egy utolsó férget lát a tükörben, aki meg sem érdemli ezt a nőt. Jobb így. Menjen el, hagyja, hogy a sors utolérje a Weißling fiút és ne keserítse az életét, ami boldogabb is lehet nélküle, meg a múltja nélkül.
Aztán újra mozdul. Sajnálata nem jut el az agyáig, de közeledése igen. Azonnal feláll, zsibbadó lábaira helyezi testsúlyát és szorosan magához öleli a síró nőt. Arcát a nyakába fúrja, s útjára engedi saját könnytengerét. Talán még Emma sem látta sírni soha. De most nem számít. Csak az, hogy féltve őrzött kincsét két karjába zárja.
- Szeretlek, mindenem te vagy. Szükségem van rád - ajkai megremegnek ahogy ezt kimondja.
Szemeit már rég lehunyta és most csak ők ketten léteznek egymás karjaiban. Illata nyugtatólag hat a férfira, de nem a könnyeire. Két tenyere a nő hátára feszül, nem mozdul. Mindketten remegnek a sírástól, de ez azt is jelenti, hogy nem a hidegtől, mely körbeveszi mindkettejüket. Távol egymástól.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. május 1. 18:48 Ugrás a poszthoz

Húgom

Csak tegnap érkeztek haza Amerikából, ahol megejtették az esküvőt. Nem verték nagy dobra, Niko az eljegyzési szándékáról is csak Emmának szólt. Azonban most, hogy visszaállt a munkába és a gyűrű ott díszeleg az ujján, többen is rákérdeznek, hogy mi ez az újdonság. Nikolai pedig büszkén válaszolja, hogy feleségül vette élete nőjét. Még mindig nem hiszi el, hogy megtörtént, szóval a kedve jó, boldog és vigyorog, ahogy azt akkor tette, mikor megismerte Annát.
Ezen a napon épp a pultban segíti ki a pincéreit, mert nagy a hajtás. Pörög, hisz volt ideje rápihenni a munkára a kivett szabadsága alatt, na meg lecsúszik neki is egy-két pohár sör, amitől jobban megy a meló.
Többször végignéz a vendégeken, nehogy kitörjön a verekedés, vagy akármi, és persze azért is, hogy lehetőleg ne legyen elégedetlenkedőjük. Ezalatt kiszúrja a lányt, aki leplezetlenül nézi már régóta, de nem törődik vele. Hozzászokott. Most pedig, hogy az ujján ott a gyűrű, szívében pedig csakis az eridonosa, a pillantását sem viszonozza.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. május 3. 23:23 Ugrás a poszthoz

Húgom

Néha odanéz, de különösebb figyelmet nem szentel a lánynak, aki hosszú ideje bámulja. Elfoglalja magát, ha épp nincs kit kiszolgálni, mert mindenki a kikért italát kortyolgatja, akkor a pulton pakolászik és takarít, mosogat. Ez az egyetlen hely, ahol teljesen otthonosan mozog és nem töri össze a poharakat pusztán bénaságból. A konyha nem az ő területe.
Felsóhajt, amikor tekintete újra a lány felé kalandozik és találkozik a pillantásuk. Felvonja szemöldökét, vár is néhány másodpercet, hátha int, hogy kér valami italt, esetleg megéhezett, de semmi. Tehát fogja magát és a gramofonhoz megy, zenét indít, ő pedig eltűnik az ajtó mögött, ami a raktárba vezet. Van egy kis nyugalom, amit illik kihasználni főnökként. Rendelések, kisebb-nagyobb csalások...
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. május 8. 17:51 Ugrás a poszthoz

Húgom

Idegesen túr a hajába, ahogy átvágtat egyik helyiségből a másikba és elér a raktárba, ahol rekeszek, hordók, hűtők sorakoznak tele azzal, amit odakint árusítanak, valamint a manók használnak az ételek elkészítése során. Zavarja a nő jelenléte, az, hogy folyamatában őt bámulta és nem tud elvonatkoztatni az ismerős vonásoktól. Valahol látta már, tudja, de nem jön rá, hol.
Aztán mire visszafordul a kijárat felé, hogy kezébe vegye a papírokat, szembetalálja magát ugyanazzal a szempárral. Megakad rajta a tekintete, felvonja a szemöldökét és kezeit zsebre dugva mered rá.
- Kizárólag személyzet - jelenti ki.
Az ajtón egyértelműen olvasható a tábla, és nem is véletlen, hogy Nikolai ide menekül néha. Vendégmentes, csendes, és olyan a szag, mint egy borpincészetben.
- Mit akarsz tőlem? - kérdez rá egyből, ha a finomabb elzavarás nem működne.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2039
Írta: 2017. május 8. 18:55 Ugrás a poszthoz

Húgom

Egymást tanulmányozzák szó nélkül. Ráncolja a homlokát, szinte látszik, ahogy agytekervényei mozognak. Képtelen rájönni. Látta egyáltalán valaha? Találkoztak? Egy régi kaland? Megannyi lehetséges variáció fut át agyán, mialatt megtöri a csendet. Aztán érkezik valami kétes válasz.
Felvonja szemöldökét, mire a lány még több infót tol Nikolai orra alá. Szemei elsötétednek, összeszűkíti azokat. Ajkait összepréselve vesz mély levegőt. Mintha bombát robbantottak volna mellkasában. Dühös, legszívesebben belevágna a falba ököllel és leüvöltené a lány fejét, amiért anyja nevét merte említeni. Egyből tudja, az újságokban látta a szupersztár öcsikéje oldalán. Ő a húga. A másik.
- Ez a hely nem a te fajtádnak való, Loveguard - morogja.
Direkt hagyja figyelmen kívül szavait. Nem akar arról csevegni, hány csodálatos évet töltött velük Egrecky Emma ahelyett, hogy a két másik gyermekével törődött volna. Ez valami olyasmi, amit nem tud megbocsátani.
- Mit akarsz tőlem? Ha azért jöttél, hogy tesóskodjunk, hát felejtsd el. A bátyád orrát már betörtem a próbálkozásért.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nikolai Weißling összes RPG hozzászólása (108 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel