Elliot

Nehezen indult ez a nap. A délelőttöt kivette, hogy vigyázzon az unokahúgára és a kutyákat is megfuttassa. Szüksége van a nyugalomra, mostanság alig van otthon, de Annával sem olyan a viszonyuk, hogy szívesen menne korán haza. Ez van, ha valaki eljátssza a felesége bizalmát.
Még van egy órája azelőtt, hogy Noah meghozná Lenát, addig Csizmával és Kalózzal a faluban sétálgat. Egyik kezében egy szál cigaretta, a másikban a két kutya póráza. Csoda, hogy ilyen jól neveltek és nem kódorognak el, de ez mind Anna érdeme, ha Nikon múlna, már rég valamelyik pocsolyában fürdene ő is és az állatok is.
Na jó, talán ez már a harmadik szál, amit szív miközben beér a térre. Ebben a napsütésben hunyorog egy kissé, de legalább nem fagy le a keze. Arra azonban nem számít, hogy valaki szó szerint belefut. Mélyen szívja be a levegőt miközben az illető felé fordul és vonásai csak akkor enyhülnek meg, amikor felismeri a volt főnökét.
- Azt hittem, már meghaltál - vigyorog. - Az én csárdám áll még és testvére is van Nekeresden - megnyomja az 'én' szócskát miközben fél szemöldökét felvonja.
Rég volt már, amikor Elliot lelépett és rég volt az is, hogy Niko főnökké lépett elő. Végig is néz a férfin, változott, talán fel sem ismerte volna ha csak látja.
- Mit keresel itt, talán ki akarsz vásárolni? - kérdez rá két slukk között.

Micsoda drámák, kérem szépen!

hali off! na, kit fújt ma el a szél?

Ambrózy Henrik - 2020.02.13. 15:01


Akik megtehetik, ugye

Elliot

- Ejj de kemény lett valaki - szemöldökét kissé megemeli, s mosolyog mellé.
Rég volt már, hogy utoljára találkoztak akkoriban még nem ilyen volt a férfi. Legalábbis nem így emlékszik rá, de lehet, hogy már csak halványulnak az emlékképek a fejében. Nem lenne meglepő.
Büszkén meséli, mi lett a csárdával és a testvérével, az életben valójában ez a két dolog a büszkesége. Na meg a felesége, ha már saját magára nem lehet az. Legalábbis az életére biztosan nem. A csárdák megléte szépen fedi a sötétséget, ami a háttérben bujkál, megmérgezve ezzel szépen lassan az élete nagy részét.
- Ez igen. Elpuhultál, vagy mi? - csipkelődik a régi főnökével. - Van gyereked?
Direkt próbálja cukkolni a férfit, mindössze barátilag, persze. Megvonja a vállát miközben a csikket a macskakőre ejti és eltapossa. Egy újabb szálat vesz elő, a dobozt pedig Elliot felé nyújtja, ha rágyújtana.
- Én azóta is itt vagyok. A társaslakásban élünk Annával meg a kutyákkal, ő ír, én csárdázok.
Ennél többet nem nagyon tud mondani az életéről, olyat biztosan nem, ami publikus lenne, főleg nem egy auror előtt. Nincs ellene kifogása, hogy odébb álljanak, de lustán indul tovább immár a férfi társaságában.
- És eddig merre jártál?
Most döbben rá, hogy igazából semmit nem tud a férfiról az alapokon kívül. Jóban voltak, de sosem töltöttek időt együtt, nem beszélgettek úgy igazán.

Köszönjük, meglesz *-* Neked is, a többieknek pedig kitartást a hétre Majd gondolok rátok az ágyban pihenve.

Helóheló off *jön villogtatni magát*

Üdvözletem a szép hölgyeknek.

Helló Grétike   Nem sok, nagyon nem várom a holnapot, én olyan jól ellógatom itthon a lábam... ._.

Az bizony. Aztán feléd? Hoztál macskát?

Kitartást akkor

Pedig a nép a macskákat szereti, ejj

Vanda
valahogy így


Ököllel csap a falba, pont az ember feje mellett. Ujjpercei belevörösödnek, a vér is kiserken egy-egy ponton. Üvölt, kikel magából, hogy a szobában jelenlevők összerezzennek. Félnek tőle és ő élvezi ezt a hatalmat. Azt azonban nem, hogy mások gyengesége miatt kell itt maradnia és elintéznie az ilyen dolgokat. Emiatt késik, emiatt kell még megvárnia, míg a gyógyítójuk ellátja a sebeit.
A feszültség benne marad és amint belép a csárda ajtaján, többen is rá emelik tekintetüket. Többek között Samu is és Niko felé mutat, valamit mond a nőnek. Már elfelejtette a tulaj, milyen ügyben is érkeznek ma hozzá, a pulton felejtett kamerából azonban hamar rájön. Arra mondjuk nem számított, hogy a fotós csinos lesz.
- Elnézést a késésért, legalább megkínálták egy itallal? - megáll a nő mellett, arcán a mosoly most rideg és nem a megszokott. - Nikolai Weißling, én vagyok a tulaj - kezet fog a nővel, majd a pultosra pillant.
Ennyit arról, hogy Samu elintéz mindent, amíg ő nincs itt. Amint viszont érzékeli a tekintetet és a szándékokat, elslisszol, hogy ideiglenesen bezárja a helyet és a kevés népet, akiket hajlandó volt beengedni, elküldje.
- Ha jól sejtem, a feleségem intézte ezt a...parádét, miről is van szó? Hol fogunk megjelenni?

*hoz egy zsákkal, hadd jöjjenek a makkák*

Adél
valahogy így

Nyugodt szívvel bízza alkalmazottjaira a csárdát a legtöbb esetben. Aztán amikor jön a panasz valakire, mert nem úgy szolgált ki, ahogy azt elvárták, vagy éppenséggel az állításuk szerint Cruciatusszal fenyegetőzik, akkor már muszáj az asztalra csapni. Vagy hát kellene, de Niko csak az egyik távoli és mindenki előtt titokban tartott munkájában ilyen vasmarkú. Itt a csárdában inkább elbeszélget a pultosaival és megkérdezi, miből indult az egész.
Ez a kora esti randi Adéllal erről szól. Mondjuk arról is, hogy már ideje kimozdulnia Nikolainak is. Mióta jó idő van, még egy órát sem töltött a szabadban, állandóan mozgásban van, így épp itt az ideje, hogy felvegye a hétköznapi ruháját és egy üveg borral a kezében ellátogasson a megbeszélt pontra.
- Bocs, hogy késtem. Le kellett vinnem a kutyákat - szabadkozik amint odaér a nő mellé.
Nem, esze ágában sem volt magával hozni ide a két vérebet. Még a végén a tóból kellene kihúznia őket és oda lenne a pihenés, márpedig elsődlegesen ezért jött. Miközben leül Adél mellé, a bort is lerakja a stég labilis deszkáira.
- Bassza meg. Poharat nem hoztam. Üvegből is jó? - emeli rá a tekintetét.

Adél
valahogy így

- Most mutogassam én is a kockáim? - vigyorogva méri végig a nőt.
Nem titok, hogy van kémia kettejük között, vagyis egymás előtt biztosan nem tudják titkolni. Elég egy pillantás és felfedezhető. A határokat viszont nem fogják átlépni.
- Ha nem lenne feleségem, biztos elvennélek - nevet fel.
Egy jó sörre sosem mondana nemet, így nem kizárt, hogy a bor mellé élni fog Adél ajánlatával és felpattint egy üveggel. Elvégre ez a szabad estéje, amikor nem a munka van főszerepben, csak egy annyiban, amennyiben muszáj jelen lennie.
Miközben dugóhúzóval kiügyeskedi az üvegből a dugót, felpillant a mellette ülőre. Hosszan sóhajt fel, de csak azután óhajt válaszolni, hogy belekortyolt az italba. Finom, édes vörös, mert Niko azt szereti.
- Miért, nem hiányozhatnál? - kérdéssel felel első körben, majd elmosolyodik. - Panaszkodtak a vendégek, hogy megfenyegetted őket Cruciatusszal. Van ennek igazságalapja, vagy ahogy sejtem, kellő alkoholmennyiség után kreálták ezt a vádat?
Szemöldökét felvonva várja a választ, miközben tekintetével elidőzik a nő arcán. Mosolyog rá, mert úgy érzi, most jó helyen van.

Adél
valahogy így

Nem túl szégyenlős a csárda tulaja, könnyedén rántja fel a pólóját és villantja meg a hasát. Nem egy igazi kigyúrt állat, de látszanak a kockák vonalai, csak hát elég fehér is az a pocak.
- Jó, de hát a főnöknek sincs ingyen a pia - forgatja meg a szemét miközben beszél.
Jó is lenne, úgy lenne részeg minden alkalommal, hogy egy knútot sem kellene kiadnia érte. Egyelőre viszont nem a mástól kunyerált sört, hanem a bort akarja megkóstolni, de hát egyesek elterelik a figyelmét. A mosoly szép lassan rajzolódik ki az arcán miközben az a pillanat egészen hosszan tart. Nem zavarja, hogy Adélra ilyen hatással van, általában minden nővel ez történik, és hát köztük még a kémia is működne.
- Baszki Niko, ki fogsz csinálni - vigyorogva kezdi utánozni elvékonyított hangon a nő dumáját.
Végül felnevet és bele is kortyol a borba, ha már kinyitotta és a másik szerint iható. Ha Adél mondja, el is hiszi. Hát vagy nem. Nőknek soha semmit.
- Azta, Adél, milyen bölcs vagy ma. Mindjárt el is tekintek az ejnyebejnyétől - továbbra is vigyorog, csak már részben a bor miatt is.
Míg az üveg száját csókolgatja, végig a nőre és a magyarázatra figyel. Alig emelkedik meg a szemöldöke, meg hát az ejnyebejnye is elmarad.
- Győzz meg, miért ne rúgjalak ki?

Adél
valahogy így

- Hogy beszélsz a főnököddel? - nevet fel hangosan.
Nem szokott úgy utalni magára, mint főnökre, sosem érezte úgy, hogy attól bárki felett lenne. Viccelődni szabad ezzel, komolyan a beosztottjai fejéhez vágni viszont...hát maga alatt vágná a fát rendesen. Elég, ha a vendégek okot adnak a bosszankodásra, nem kell, hogy még ő is ossza az észt.
Aztán a felsorolásra köhögni kezd a félrenyelt bortól. Nevet és köhög egyszerre, néhány percig szóhoz sem jut.
- Nem volt más - nem fogja megadni azt az örömet a nőnek, hogy dicsérgetni kezdje a tulajdonságaiért.
Gondolhat mást, tudja Niko, hogy kit miért választ maga köré, de ez inkább megérzés. Akit nem ismer, nem tudhatja előre, milyen lesz vele együtt dolgozni. Szerencsére azt elmondhatja, eddig jókat sikerült választania.
Félig felvont szemöldökkel fordítja fejét Adél felé. Mosolyra készteti a kis akció, de semmi komolyat nem mozgat meg benne. Persze eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha, nincs a közelben senki, és amúgy is csak behívhatná az irodába...de nem, ez a kis szikrázás addig jó, míg jól működik.
- Igaz. Nálad jobban még Anna sem tud törölgetni - feleli vigyorogva.
Az üveget leteszi, aztán egyet gondolva kinyújtja kezét, át a stég deszkáin, hogy megnézze, milyen a víz. Hűvös, nem lehetne benne még fürdeni, de ettől függetlenül szemöldökét vonogatva néz a szomszédos nőre.
- Na, beleugrasz?

Adél
valahogy így

Nem igazán érti, mi baja lett hirtelen a nőnek, de hát...nők. Mindig képesek így viselkedni, ha ad rá az ember okot, ha nem. Ő csak kicsit húzza az agyát, de nem csinál semmi rosszat. Rá is hagyja, ő aztán nem fog erre rákérdezni, magyarázkodni meg főleg nem. Szeretné nyugalomban fogyasztani a bort, meg aztán a sört, amit Adéltól lopni fog.
- Beszari - állapítja meg.
Elvigyorodik, de úgy látszik, minden hiába, most tényleg semmi nem jó. Annyiban is hagyja, elpillant a tavacska másik oldalára, ahol felbukkan néhány futó egy kutyával. Nem érdekes, de a vitatkozásnál jobb.
Aztán mégis visszafordul a nőhöz, felvonja szemöldökét és értetlenül hümment egyet.
- Menstruálsz, vagy mi? Mi rosszat mondtam?
Védekezően feltartja a karjait. Felszusszan miközben visszahuppan mellé. Bocsánatkérésre ne számítson, ez nem az a nap. Meg nem is az az ember.
- Ti nők, komolyan... Megdicsérlek, bort hozok, de genyó vagyok. Hát bazdmeg.
Még ha máskor egy más ember lenne, azt mondaná, igaza van Adélnak. De nem, így ismerhette meg akkor, amikor beszállt a csárdába és nem egy kedves kis tenyérbemászó figuraként.

Adél
valahogy így

- Jól van akkor.
Niko ennyiben hagyná, igazából már az sem érdekli, ha Adél most fogja magát és elmegy. Ő csak egy nyugodt estét szeretett volna, de nagyon úgy látszik, hogy ezt nők környezetében nem lehet megvalósítani.
Akkor viszont már igencsak nagyot néz, mikor ez a hárpia fogja magát és az ölébe ül. Felszökik a szemöldöke és fejét oldalra biccenti. Nem fogja odébb lökni, sem elzavarni.
Szó nélkül, a borosüvegből tovább kortyolgatja hallgatja. Hiányzik még neki egy szerelmi dráma, aminek ő a főszereplője, igen. Enélkül nem is lenne teljes az élete, még ha nyilvánvaló is, hogy mindketten vonzódnak a másikhoz.
- És mit szeretnél, mit kezdjek a helyzettel? - teszi fel a nagy kérdést. - Te is tudod, hogy nem fogjuk átlépni a határt, még ha beszélünk róla, akkor sem.
Ő a nővel ellentétben meg tudja őrizni a hidegvérét. Néha. Az ilyen esetekben legalábbis.
- Figyelj Adél, nincs szükségem a drámára, otthon is csak az megy és hogy őszinte legyek, tököm tele a nőkkel. Úgyhogy talán jobb, ha most megyek.

Heló nép! *integet*

Engem nézz inkább.

Nádassy Norina Iza - 2020.08.17. 19:04

Anna
megjelenés

A napok hosszúak és nehezek a vörös jelenléte nélkül. Egyébként a rendes ütemben zajlik minden, és változatlan a helyzet, Niko ingázik, éli az életét, irányítja a cégjeit, néha meglepi élete nőjét... Nagyjából ennyi, amit fel tud mutatni.
Már egészen hozzászokott, hogy Anna elérhetetlen, ezért ő az, aki a legjobban meglepődött, amikor bagoly érkezett a nőtől. A szemöldöke egészen a mennyezetig emelkedett, többször átolvasta a levelet, amiben találkozóra invitálta, hogy beszéljenek az ügyről, ami eredetileg is elvezette hozzá. Niko természetesen úgy irányította az idejét, hogy semmi ne ütközzön az időponttal, és több helyre is felírta, hogy el ne felejtse. Nem mintha el tudná...
A megbeszélt időpont előtt néhány perccel érkezik a szerkesztőségbe, ahol jó napot szerez a hölgyeknek kedves mosolyával, és megjelenésével. Ha valaminek használt a szakítás, akkor az a testalkata, hisz minden szabadidejét edzéssel tölti azóta is.
Illedelmesen kopogtat Anna irodájának ajtaján, majd belép, és leplezetlen mosollyal köszönti őt.
- Jó reggelt, Szombat kisasszony...vagy Weißling asszony? - tekintetével a névtábláját keresi.
Igen, határozottan zavarná, ha a felesége nem viselné a nevét, talán még meg is sértődne annyira, hogy még Annának kelljen jóvátennie.

Anna
megjelenés

Nem vár csodát, tudja, hogy amit Annával tett, az nem megbocsátható néhány hét alatt. Kitartóan udvarol neki azóta, hogy először újra látták egymást, és minden egyes együtt töltött pillanattal jobban és jobban beleszeret feleségébe.
Maga sem érti, a nő miért nem adta be a válókeresetet, de igazából örül, hogy az ő családnevét használja, hisz ez reményt ad neki. Reményt arra, hogy kitartása értelmét nyeri hamarosan, és Anna nem csak a nevét, de a gyűrűjét is viselni fogja.
- Kérek - bólint az ajánlatra.
Kérdés nélkül lép beljebb, és teszi le hátsóját az egyik székre. Elkényelmesedve hátradől, különösebben nem izgatja a kávé, sokkal inkább a nő, akinek végig figyeli mozdulatait. Megjegyezné, hogy ma is csinos, mint mindig, de inkább hallgat.
- Két kocsmám van. Megoldom, ha erősebbet szeretnék - néz félmosollyal a vörösre.
Mostanság kevesebbet iszik, inkább csak hétvégente, amikor lazít, vagy alkalmakkor. Ez is egy alkalom, ami azt illeti...de inkább komoly témákról lesz szó, úgy érzi.
- Nem akarom húzni az időd, miről szerettél volna beszélni? - kíváncsian tér a lényegre, ami miatt jött.
Persze Niko sosem azért megy Annához, hogy megtudja, mi az a fontos dolog, egyszerűen csak azért, hogy lássa.

*hoz egy vödör vizet, és meglocsolja a lányokat* el ne hervadjanak, hölgyek

Szia baba *elkap, megpörget* járt nálad a nyuszi?

Sütit *meg is halt*

Anna
megjelenés

- Észben tartom - bólint.
Nem, esze ágában sincs megkeresni Erzsit, vagy akárki mást, és ezt Anna is tudja. A jelenlegi szokásait nem, ellenben szavainak kiejtését, hangsúlyát, arcának rezdüléseit mindenkinél jobban ismeri.
A kávé nem ugyanolyan, mint amilyet Anna régen odahaza készített neki, de iható. A koffein pedig sosem árt egy férfi szervezetének, tehát kortyolgatja, miközben a lényegre tér és végig hallgatja, mi volt az a nagy dolog, ami miatt a nő ide hívta.
- Ez jó hír - vonja össze szemöldökét.
Átveszi a dokumentumokat, de annyira sem érdekli, hogy legalább belelapozzon, maximum annyit ér az egész, hogy rátegye a kávés bögréjét, amiből rejtélyes módon már el is tűnt a fekete ital.
Lazán veti át a szék támláján karját, s ujjait összekulcsolja. Ahogy Anna megemlíti a drogot, Niko úgy mosolyodik el és ingatja meg a fejét.
- Az nem az én bizniszem, megnyugtatlak.
Ismeri a feleségét annyira, hogy ez lett volna a feltételezése, és a következő kérdése. A jövőben nem akar előtte titkolózni, már ha lesz jövő.
- Gondolom te intézted így. Mivel tartozom? - szavai kicsit ridegebben hangoznak most, egészen komoly, ha üzletről van szó.
Márpedig ez üzlet, hisz semmi sincs ingyen ebben a világban.

csókolom, csókolom, de rég jártam erre

Anna

Ennyi idő külön elég volt ahhoz, hogy már ne tudja Anna minden reakciójáról, mi mit jelent. Kitart mellette, mert a szerelme, és a felesége, ezért nem akarja, hogy véget érjen, de a nő mintha meg sem akarná próbálni, mintha ellene lenne.
Talán ez az oka annak, hogy a beszélgetés végén úgy kezeli, akárcsak egy üzletet. Rezzenéstelen arccal követi végig a szeretett nő reakcióját. Egy pillanatra komolyan megsajnálja a bögrét, amit olyan erővel rak le az asztalra, hogy esküdni merne rá, szegény felsírt.
Fél szemöldökét kissé megemelve, csak tekintetével követi Annát, mikor az ablakhoz sétál. Nem igazán érti, mi történt vele, hisz a múltkori "randi" egész jól sikerült. Nehéz összeraknia a képet, mert most nem lát mást, csak egy nőt, aki napról napra vastagabb falat épít maga köré, hogy esélye se legyen áttörni azt.
- Vannak erre nálam jobb emberek is - nem, nem fogja kimondani.
Még szép, hogy nem hagyta annyiban a dolgot. A mondat azonban függ a levegőben, több okból is. Az egyik, hogy Annának nem kell mindenről tudnia. A másik, hogy ő maga sem ismeri a körülményeket, hogy egyáltalán kellett-e lépnie a megbízottjának, vagy Anna keze jókor volt jó helyen. Utóbbi kár is, hogy egyáltalán az eszébe jut, pedig erre tippelne.
- Hát akkor...gondolom csak ezért hívtál - megköszörüli a torkát miközben feláll az asztaltól. - Köszönöm...az információt.
Az arcáról nem olvasható le semmi. A mozdulatai sem ráérősek, mintha húzni akarná az időt. Egyedül a szemében láthat némi szomorúságot, ha egyáltalán ránéz.
- Szép napot, Anna.