Halljam, miből választhatok?

Ezt udvarlásnak veszem

Kezdek félni

Anna

Egyszerre kezd kitisztulni a kép és kerülnek egy újabb zavaros történetbe. Egyikük sem érti, mi történik és mi történt, ami miatt most hivatalos papírokkal a kezükben álldogálnak.
Válaszok nélkül, de száját nyitogatva néz a nőre. A szerelmére. Arra, akiről azt hitte, ezek után már tényleg nem lesz képes visszafogadni az életébe. Még nem tudja, mi van Nikoval, mivel foglalkozott az elmúlt hetekben, de ha megtudja...
Most nem tud másra gondolni, csak, hogy szereti. Imádja és bármit megtenne érte, a karjaiban akarja tudni.
Ajkát figyeli miközben beszél, kezeit, ahogy hajába túr. Megnyalja ajkát és élesen szívja be a levegőt. Mellkasából indul az érzés, majd minden porcikája égni kezd. Lángol, majd' megőrül, hogy megcsókolhassa.
- Visszajöttem - elmosolyodik miközben közelebb lép hozzá.
Szorosan magához öleli, arcát a nyakába fúrja. Úgy szívja magába az illatát, mintha utoljára tenné. Talán ez az utolsó alkalom, mert továbbra sem hiszi, hogy felesége kitartana mellette ebben az új életben. Márpedig ő ebben él egy ideje és nem fog tudni változtatni.
Szavak helyett tettekkel fejezi ki érzéseit. Jobbját a vörös nyakára simítja, baljával előbb csípőjére markol, majd néhány centivel lejjebb csúszik. Minden akaratával, a hiánnyal és szerelmével húzza magához mialatt megcsókolja.

Jó estét emberkék

Csak lángra lobbantak a lányok

Szerencsések vagytok

Hoztam nektek babákat

Zaina
ez meg az enyém


Érzi, hogy ez az ő napja. Hogy minden úgy lesz, ahogy akarja, hogy csettint egyet és a világ a lábai előtt fog heverni. Már a környezet számára sem olyan szokatlan, ha kiöltözve, ingben, élére vasalt öltönyben jelenik meg. Ma is így érkezett, az egészen más ügyei intézése után a felszabadult estéjét lazítással tervezte tölteni.
Nem nagyon bír magával és az egy helyben üldögélés is nehézkes, szuper főnökként besegít és amikor Samu dohányozni akar menni, beáll pár percre, csak, hogy felelevenítse az elmúlt éveket.
Kabátja és persze a zakója az irodában pihen, de a fehér ingben és fekete nadrágban pont úgy néz ki, mint egy pincér. Szerencse, hogy náluk nincsenek öltözködési szabályok.
Nincsenek sokan, de azt a kis pörgést élvezi, egy kisebb kihagyás után próbálja felvenni a ritmust. Pakolászik, kitölti a kért rövideket, aztán ezeket kiteszi sorban a pultra a tizennyolcat és betöltött gyerekek elé. Rájuk vigyorog, aztán a mellettük ülő nőre irányítja minden figyelmét. Kezet fog vele, ha már így indítanak, de csak a szemöldöke emelkedik fel, amíg a nő több információval nem szolgál.
- Valóban? - kérdez vissza kétkedve. - Hát örülök a találkozásnak, Lianna, Nikolai vagyok. Weißling. A feleségem a szerkesztőségben ragadt, leadási határidő, vagy mi. Pechje van - vállait felhúzva húzza el száját.
Nem csak a nőt sajnálja, hanem saját magát is. Szívesen töltené az este nagy részét a vörössel akár itt, akár máshol, a helyszín lényegtelen.

Zaina
ez meg az enyém


Most, hogy mélyebben belekerült több munkába is, tudja milyen az, amikor keresztül húzzák a számításait és minden perc számít sok esetben. Pontosan az alkoholt akarja javasolni, de meg sem kell hozzá szólalnia, hogy a nő is ugyanerre gondoljon.
- Szerintem valami ütősebb kellene - kacsint rá.
Ahelyett, hogy poharat ragadna, kisétál a pult mögül miközben megveregeti Samu vállát. Két pohár whiskeyt kér az asztalukhoz, mert bizony, ha már társaságra akadt, miért ne beszélgethetnének egy pohárka mellett?
- Igyuk meg a pertut, gyere - egy közeli szabad asztalhoz invitálja, ahol kihúzza a széket számára, mielőtt szemben helyet foglalna.
A jó öreg pultos gyors, mint mindig, morgósan, de kedvesen le is rakja eléjük a kért italt. Niko koccintásra emeli sajátját és mosollyal az arcán biccent a nőnek.
- A seggfejre és az időpontokra. Egyébként Anna biztosan szívesen vállalja, még ne mondj le róla - fejét megingatja mielőtt belekortyolna az italba.
Ahogy a feleségét ismeri, imádja a bunkó, szemét férfiakat - lásd, a férje -, biztos rajongna az ötletért, hogy interjút készítsen ezzel az...emberrel.
- Miért olyan fontos ez az illető? Látom az arcodon a kétségbeesést.

Zaina
ez meg az enyém


Neki is kellett volna a nő, erre csak bólogatni tud. Sosincs kéznél, amikor kellene, végre van más is, akinek ez feltűnik. Nem éppen ugyanazok a célok vezérelnék, de részlet kérdése, ugyebár.
Szemöldöke megemelkedik miközben italát kortyolja és hallgatja a nőt. Hogy képesek ennyire felhúzni magukat apró kis dolgokon? Talán nem hal bele senki, ha később lesz cikk róla ebben a női izében.
Érti is és nem is, vagy inkább nem túlzottan izgatja. Az most jobban lefoglalja a seggfej leírásánál, hogy Zaina az idegeskedés ellenére is sugárzóan szép. Nézni szabad elven alaposan szemügyre veszi, elmerül arcának részleteiben.
- Az enyém - bólint -, tetszik?
Jó csajozós módszer ez a kocsmárosság, könnyedén meg lehet hívni a lányokat egy-egy italra, aztán nem kell messze menni a kényelemért, csak néhány lépcsőfok választja el az embert a szobáktól.
Nem is ő lenne, ha nem játszana el a gondolattal. Csupán csak elképzelés, egy kis felüdülés, sosem tenné ezt Annával. Egy-két pohár ital mellett bizony még ennél jobban is megszaladhatnak a gondoltok.
- Mikor a Bagolykőbe kerültem, elkezdtem itt dolgozni mosogatóként. Végül megörököltem, felújítottuk, a párja Budanekeresden van, talán már jártál a Vértesben - úgy beszél a csárdáiról, mint a szerelméről.

Kishúgom
kiruccanáson Velencében

Miért ne ugorhatnánk el csak úgy egy másik országba? Miért ne ebédelhetnének az Eiffel-toronyban és utána miért ne úszhatnának a Fekete-tengerben? Utóbbit nem csinálták, helyette Velencében sétálnak Emmával. Átkarolja húga vállát és lelkesen mesél neki olyan általános sztorikat az életéből, melyeknek semmi köze ahhoz a részhez, amiről neki nem kell tudnia.
- És akkor Csizma odaugrott a macskához, kirántotta Noah alól a széket és ott ült a földön megdöbbenve. Látnod kellett volna - fejezi be a történetet.
Vigyorogva néz le a nővé cseperedett húgára. Még mindig egy kislányt lát, sosem fog ez változni. Az a törékeny madárka, aki mindig is volt.
Ma valami újítást akar. Valamit, amivel még közelebb kerülnek egymáshoz. Egy nap nem elég, az egész éjszakát, az összes titkát akarja. Megáll az utca kellős közepén, körbenézve veszi csak észre, hogy besötétedett, a fények a boltokból, vendéglátókból jönnek.
- Van kedved meginni a kedvenc tesóddal egy pohárkával? - szemöldökét vonogatja.
Nemleges választ nem fogad el, már húzza is a lányt magával a legközelebbi pubhoz. Kintről hívogató és ahogy belépnek, egy furcsa, de jó légkör fogadja őket. A pultos lány mosolyogva köszönti őket és már azelőtt welcome drinkket helyez a pultra, mielőtt leülnének.

Anna

- Kajacsata! - kiált fel Niko a konyhában, majd a következő pillanatban egy adag sajtos makaróni festi pirosas-barnára a konyha falát. Manóval együtt nevetnek, kiélvezik azt a kis időt, míg Anna nincs otthon. Mindketten úgy érzik, ez nem olyan tevékenység, amivel a nő kedvében járnának.
Mindketten maszatosak, a gyerkőcre biztosan vár egy nagy fürdés, azt azonban már rábízná vagy a gyerek anyjára, vagy a nagynénjére.

Anna

Csak azért viseli el Borit, mert Anna testvére. Egyáltalán nincs ínyére, hogy csak úgy áthordja hozzájuk a gyereket - akivel viszont nem is kicsit jönnek ki jól.
Nevetnek, igazi pasis a hangulat, az idő pedig repül. Észre sem veszik mikor Anna hazaérkezik, még a kutyák sem szaladnak elé. A hangjára kapja fel Niko a fejét, ekkor azonban már késő.
Egy pillanatig dermedten állnak mindketten Manóval, aztán kettejükből úgy tör ki a nevetés, hogy a könnyük is kicsordul.
- Jól áll a piros, mondták már? - Niko széles vigyorral csattog át a tésztarengetegen és átöleli feleségét.

Anna

Régebben még Anna is könnyen rávehető volt az ilyesmire, Niko egy percig sem gondolná, hogy ez megváltozott volna. Most mégis, mintha a szigorú anyuci ért volna haza.
Hátrébb lép pár lépést, és mintha összebeszéltek volna, Manóval egymás mellett állnak meg, kezüket hátratéve hajtják le a fejüket.
- Ő kezdte! - a két pasi felháborodva mutat egymásra. Megkérdőjelezhető, hogy a kölyök valóban a zenész gyereke-e.

Anna

- De...hagytunk neked is. A tálban! - menti a menthetőt.
Kis családjuk mosolyra készteti Nikot, de Manó szószos-tésztás-kutyanyálas fürdetési lehetősége már annyira nem.
- Kölyök, mit szólnál, ha Anna megfürdetne, én pedig eltakarítanám a káoszt? - még rá is kacsint, hogy ebből ne akarjon pasis programot csinálni. Manó a két szőrgombóccal együtt átrohan a gyerekszobába összeszedni a pizsamáját. Ez idő alatt a férfi gondolkodás nélkül magához húzza a vöröskét és úgy csókolja meg, hogy minden haragja elszálljon.

Hullaszagot érzek.

Én valóban hulla vagyok, de szerintem ez a te szagod 🤨

Ahhh de ennék én is

Ide nekem!

Imádlak

Bo(g)rrrróka
pillantás

Vissza akarja kapni az életét, amiben voltak barátai és nem csak South-ot látta nap mint nap a munka kapcsán. Mostanság néhanapján csak beül a csárdába és szóba elegyedik a vendégekkel, kártyázik és sugdolózik. Valahogy így sikerült megismernie az Ombozi lányt, aki most itt ül mellette a sátorban. Épp csak lehuppan a nő mellé, már nyújtja is neki az asztalról összeszedett tányérnyi kaját. Rakott mindent, amit talált, hogy egy ideig ne kelljen kimozdulniuk innen.
- Szóval. Sorold fel újra, hol jártál a világban, de abban a sorrendben, ahogy legjobban tetszett - kéri a tenyereit összecsapva.
Arcán vigyor ül miközben a nőt nézi. Lop a tányérról pár szem sült krumplit és egyesével tolja be a szájába, szinte meg sem rágja, úgy nyeli le. Kétli, hogy Boró megenné mind, meg egyébként is, ez nem az a kapcsolat, ahol udvariaskodni akarna, mert az elvárt. Ó dehogy, tesz rá magasról. Igaz, nem ismerik egymást évek óta, sőt, talán még hetek óta sem, mégis mintha így lenne. Valahol még akár rokonok is lehetnek, nem lenne meglepő. Ez szép magyarázat lenne arra, miért tölti szívesebben az év utolsó estéjét inkább vele bárki máson kívül.

Bo(g)rrrróka
pillantás

Vigyorogva vonja meg a vállát azzal a szemtelen pillantással, amivel rendszerint a hölgyekre néz. Hát na, attól, mert van egy felesége, még nem vetkőzheti le önmagát. Most pedig nem is akar arra gondolni, mi várja otthon, csak a pillanatra és a sültkrumplira.
- Mibe keverednél bele, Ombozi? - teszi fel a nagy kérdést a nő szemében mélyen elmerülve pár pillanat erejéig.
Hátradől, míg hallgatja, fejét a pamlag támlájára dönti. A sátor tetején, a vászon alatt mintha szentjánosbogarak táncolnának. Mosolya továbbra is ott táncol az arcán.
- Milyen jellegű titok érdekel? - fejét a nő felé fordítva teszi fel a kérdést és még mielőtt választ kap, folytatja. - Játsszunk másképp. Felváltva elmondunk egy-egy titkot és iszunk rá.
Vigyora egyre kiszélesedik miközben előre dőlve a kabátja zsebéből kihúz egy üveget. Nem is mondhatná el magáról, hogy ő a falu és az egész ország legjobb csárdájának tulaja, ha nem lenne felkészülve egy estére itt, a kastély környékén. Tömény, nem kevés és már önti is az első centeket a poharaikba. Valahol el kell kezdeni és kétli, hogy Borókának ellenére lenne.

Kishúgom
kiruccanáson Velencében

- Tudom. Épp ezért velem kell először - vigyorogva öleli magához a húgát.
Jól érzi magát, mint már nagyon rég. Nem is tudná megmondani, mikor volt ennyire a föld felett lebegős, minden hülyeséget megtevős. Az élet sok, a történés sok. Mindig van valami, amit ki kell heverni, aztán visszatér és arra már nincs idő, hogy a kiheverés után új életre keljen. Ez azonban most más és nem akarja, hogy vége legyen. Jó tudni, hogy Emma a közelében van, jól van és együtt is jól vannak.
Sugárzik belőle a magabiztosság és a büszkeség. Büszke arra, akinek a kezét fogva lép be a pubba. Bár sosem tartotta igaznak, azt mondják, le sem tagadhatnák, hogy testvérek. És ő a kedvenc testvére elé tolja az áttetsző italt, majd a pincérlánynak int. Kér hozzá még egy rövidet és egy-egy pohár sört, persze azt nem szeretné, hogy rosszul legyen a madárkája.
- A legszebb napunkra - emeli poharát a levegőbe.
Erre inni kell, aztán tarkóját átkarolva közelebb húzza magához. Puszit nyom a homlokára és úgy néz rá, hogy szavak nélkül is megértse, milyen boldoggá teszi a jelenlétével és azzal, hogy végre mosolyogni látja. Hogy őt látja és nem egy roncsot.
- Szólnod kell, ha rosszul vagy, oké? - mutatóujjával mutat rá, apja helyett apja most.

Zaina
ez meg az enyém


Borzasztó, mennyire elégedett tud lenni magával és azokkal a dolgokkal, amik hozzá tartoznak. Ilyen a csárda is, mindkettő, a szíve csücskei és nem szeretné, ha ez változna. Gyerek, meg igazi család helyett ezzel van elfoglalva és milyen jól teszi!
- Pont olyannak kell lennie - bólint rá.
Szereti látni az embereken, hogy szeretnek itt lenni. Igaz, azokat, akik évtizedek óta járnak és nem pont a jó arcok, nem sikerült kiirtani, de mára már nagyobb azoknak a megjelenése itt, akik a jobb fajtából származnak, úgymond és nem ijesztik el a többieket.
- Feltétlenül nézz be legközelebb, ha arra jársz - a nővel együtt, továbbra is figyelve a vonásait kortyol italából.
Elgondolkodik, olyan rég volt, hogy már nem is tudja felidézni. Pedig nem telt el valójában sok idő, inkább csak annak érződik. Néhány év, azóta tengeti itt az idejét.
- Csak úgy jött, a kezembe adták az irányítást, aztán amikor úgy adódott, megvettem a régi tulajtól. Tudod, hogy van ez, ha szereted csinálni, ne engedd át másnak - azzal megvonja a vállát. - De beszéljünk rólad, miért pont újságírás?

Zaina
ez meg az enyém


Olyan ez, mint egy szerelemgyerek. Nem kényszerből csinálja, hanem mert imádja. Imádta akkor is, amikor még nem a sajátja volt, csak mosogatóból pultossá lépett elő. Talán azért van így, mert könnyen szerez barátokat, a tulajjal is jóban lettek annyira, hogy az övé legyen a hely.
- Szereted is, amit csinálsz, vagy a családi nyomás? - vonja fel fél szemöldökét kíváncsian.
Pontosan érti, milyen az, amikor a szülők rá akarnak valamit kényszeríteni a gyerekeikre. Nem véletlenül alakult úgy az élete, ahogy és épp ezért tart itt, ahol tart. A másik életéről nem beszél, de még a feleségének sem, bőven elég annyi embernek tudnia a múltját és jelenét, ahányan közelről ismerik.
- Nem akartam ezt csinálni. Kellett a pénz diákként, hát elkezdtem dolgozni. Aztán megszerettem és kész, rájöttem, hogy nem szabad elengedni valamit, amit nem kényszerből csinálsz.
Úgy beszél, mint egy bölcs ember, mint aki már huszonpár éves fejjel annyi mindent megélt. Meg is élt, ez tény, de szavaival néha meghazudtolja önmagát. Azt, aki ő, akiről nem beszél. Mert az kényszer, s mégis kicsit szereti.
- Mit mosolyogsz úgy? - szemtelenül mosolyog vissza a nőre a pohara felett és közben int a pincérnek, hogy kérnének még egy kört.

üdv kicsik és nagyok! mi a helyzet ezen a szép(nek nem mondható) estén?

Zaina
ez meg az enyém


- És mi a nagy B-terv? - kérdezi tovább, őszinte kíváncsisággal.
Mindig is érdekelték az emberek abban az esetben, amikor a figyelmét csak egy valakire irányította. Most pedig egy csinos nő társaságában van, persze, hogy kíváncsi az életének apró részleteire is, azokra, amikről biztosan nem beszél hétköznapokon egy idegennel.
- Tökéletesen értem - bólint, de azt már nem fejti ki, hogy egyébként egyet ért vele.
Az emberek java ebbe kényszerül, a legtöbben sajnos nem azzal foglalkoznak, amivel szeretnének. Többek között Niko sem, leszámítva a csárdát. Szánt szándékból nem akarná tönkretenni az életét és másokét maga körül.
Látja a nőn, hogy máris oldottabb, mint az elején és persze ha már ennyi idejük van beszélgetésre, ahhoz szükség van a következő körre. Hogy is nézne ki, ha pont a főnök és a társasága ülne a kocsmában ital nélkül?
- Még nem sültél fel, bármit is jelentsen ez - neveti fel. - Szólok Annának, hogy keressen meg és biztosan megoldjátok. Ő is ilyen szupernő, ketten megmenthetnétek a világot - megállás nélkül vigyorog a nőre.
Közben belekóstol italába, s hátradől a széken. Jobbját az asztalon, a pohár mellett pihenteti, balja lóg a levegőben.

Csók mindenki! Na mi a helyzet?

Zaina
ez meg az enyém


- Pszichológia - vonja össze szemöldökét, erre innia kell.
Sosem értette, miért akar valaki ezzel foglalkozni. Mások agyában turkálni, kiszedni belőle a gondolatait és elkérni azért a pénzt, mert egy órán keresztül beszélt. Anno a javítóban neki is kötelező volt látogatnia a nőt, de már a nevére sem emlékszik. Teljesen felesleges hülyeségnek tartja, ezért inkább nem is fűz hozzá túl sokat.
Egy ideig csendben figyeli tovább a nőt, minden vonását és a mosolyát is megjegyzi. Nem tartja akkora tragédiának a történteket, mint ahogy azt ő látja, de az máris simogatja az egóját, hogy valamennyire sikerült elfeledtetnie vele az egészet.
- Persze. De csak akkor, ha kívülre húzzátok a bugyit - kacsint rá kicsit a határokat feszegetve.
Csak az arca mutatja az érdeklődést, egyébként unottan ül ott. Persze elképzeli őt is meg a feleségét is szuperhős ruhában, olyan szexiben, amiben mindenük szépen formálódik, mégsem látszik szinte semmi...
- Rendben, ahogy gondolod. Viszont ha ezt megittuk, nekem vissza kellene mennem dolgozni - ujjbegyeivel megkocogtatja a poharát, amibe épp csak belekortyolt.