Szióka
Valaki húzzon ki az ágyból T_T

Szia Nette

*megölelgeti, hát azért csak Bence az örök *

*Kész, ennyi, beront, elcipeli az asszonyt, és itt sincs*

Annelie Freya Merkovszky - 2015.11.15. 11:45


így biztonságosabb

Hova akarsz te menni? o.o

Egy
csigát
o.o

Az asszony elhagyott
És
Megy csigát simogatni
o.o
*ezt ő nem tudja feldolgozni*

Bence gyerek
~hangolódjá'
Legyünk őszinték, meglepte, mikor megkereste a gyerek. Konkrétan köpni - nyelni nem tudott és nem, most kivételesen nem azért, mert alig nyögdös ki valamit magyarul. De amúgy beleegyezett, persze, megtanítja ő a minimális önvédelemre, ameddig neki abból nem lesz baja. Bár, ha valaki annyira nagyon fel akarná nyomni, az Aidenes eset után minden hiba nélkül megtehetné, és akkor körülbelül örökre lőnének a sportolói karrierjének. De erre eddig nem került sor, ő meg boldog.
Benyit a megbeszélt helyszín ajtaján, felvonva szemöldökét pillant körbe. Tulajdonképp vicces lesz ez az egész, az elsős körülbelül akkora mint a kisujja. Ami persze nem baj, mindent el kell kezdeni valahol, csak ő épp a minimum százkilós állatokhoz szokott. Aztán majd a végén meglegyinti, és eltörik a gerince. Mondjuk visszateszik a gyengélkedőn - remélhetőleg -, de akkor se lenne szerencsés, ha megpaskolná, és reccsenne a háta.
Miután jól áttanulmányozott mindent, nekidől a falnak, ujjai között forgatja az egyik fekete kesztyűt, minden egyes centiméterét átvizsgálja. Szereti a kesztyűjét, sőt, oda meg vissza van érte, elvégre megnyerte benne a fontosabb meccseit. És most újra használni fogja őket. Márt hogy Bencének oda nem adja a két drága kincset, az is biztos, azért ennyire nem épp nagylelkű.

'reggelt :3

Miért ugtálsz félálomban?
Jól aludtam

Nekem sokszor felkelni nincs erőm, nem hogy ugrálni o.o

Asszonka

Én meg arra, hogy a szobatársaim már fel vannak öltözve xd

Na drágám, te hogy aludtál?

Nekem a ma reggelem tök jó volt mondjuk *_*
Bejött a dögnagy kutyám, majdnem összenyomott, utána szétnyalt, és vagy fél órát fetrengtünk az ágyban *_*
Aztán anyum rájött, hogy bent van és kikergette :c

Asszony.
*az asztalra akart csapni, csak aztán mégsem*

Csak nyelvbotlás volt, mi?

*méregető pillantások Bálintra*

Uhummm *megölelgeti*
ííírj *-----*

Asszonyka
- London - Anneliefellépés -
- jelenleg sátor -
Önerőből, teljesen magától akkor sem jött volna el, ha az élete múlik rajta. És lám, mégis itt van, amit amúgy több ok is szolgál. Egyrészt az az erdős kaland mégsem sült el annyira rosszul, másrészt pedig ha egyszer olyan szépen a kezébe nyomták azt a páholyba szóló jegyet, hát ő csak nem olyan hülye, hogy ne jöjjön el az asszony produkciójára. Szóval rövidre fogva az elmúlt pár órát: ő felutazott, beült a VIP helyére, és hátradőlve figyelte az eseményeket, ha tehette volna, még a lábát is felrakja valahova. Odabent mintha az idő megállt volna, egy teljesen más világ, s mikor az egésznek vége lett, némelyek sóhajtottak, arra vágytak, bárcsak tovább tartott volna, mások pedig még mindig letaglózva a látottaktól lódultak meg, hogy képeket csináljanak, autogramot kérjenek a fellépőktől. A fiú pedig büszke, féloldalas vigyorral arcán állt fel, s zsebre dugott kézzel indult meg a tömeg után, mert igen, az a szőke ott az övé, és igen, ő ezt most ki is fogja nyilvánítani. Csak hogy mások is tudják. Csak hogy ne vessenek szemet rá. Cseppet sem féltékeny típus amúgy, nem tudom miért gondolja ezt bárki is (azért ha valaki hozzáérne Anneliehez, minden hiba nélkül állítaná be a falba).
Ahogy megérkeznek, előre engedi a csődületet, ő maga az ajtófélfának dőlve vár pár percet, hogy azért legyenek olyanok, akik kiélvezik a helyzetet, hogy az elsők között lehetnek. Meg amúgy is, imádja húzni a csaj agyát, és tökre élvezné, ha Anne elkezdene idegeskedni, hogy az ígérete ellenére el sem jött. Most valami izgatott szemű ficsúr van soron az az igazi kinyalt fajta, amelyiknek már csupán a jelenléte ingerli, nem hogy még az, hogy hogy úgy méregeti az ő barátnőjét, mintha.. Mintha. Ezt a mondatot inkább ne fejezzük be.
Adrian érzi, hogy most jött el az ő ideje, ellöki magát a fától, s valami bocsánatkérésféléket dünnyögve tolakszik előre. Tulajdonképp meg sem hallja a rosszalló szitokszavakat, bár ha eljutnának a füléig, jelen esetben amúgy sem foglalkozna velük. Megforgatva szemeit áll meg a srác mögött, majd ismét morogva valamit teszi mindkét kezét vállaira, s egy határozott, ám - még - nem agresszív mozdulattal tolja arrébb.
- Jajj, Miss Black, annyira izgatott vagyok maga miatt. - elvékonyított hangon produkálja ki magából a gúnyolódásnak szánt megnevezhetetlen akármit, majd valami olyan vigyor terül szét a képén, mintha már most nyert volna. Akaratból szólítja Blacknek, amin páran meg is lepődnek, viszont neki meg így esik jól és kész. És amúgy is, tudják már a népek, amit tudniuk kell. Főleg ezek a felnyalt képű selyemfiúk. A hideg is kirázza tőlük.
- Alá tetszik írni nekem? - és ezzel a mozdulattal, fél kézzel, teljesen lazán és gátlástalanul húzza fel a fekete póló alját, felvillantva ezzel az összes izmát. Szinte reagálási időt sem hagy a lánynak, közel hajol hozzá, egész közel, még a bőre illatát is érezheti. Másik kezével megemeli Anne állát, hogy egyenesen rá nézzen, csak rá.
- Fizetek érte. - újabb vigyor, az az igazi 'most megvagy', miközben lehunyva szemeit csókolja meg a lányt. Mert az övé. És megteheti. És ne hajtson rá senki, még gondolatban se. Meg mert felvágós.

Karolina
Annelie óta.. Viszonylag mintha le lenne nyugodva. Mármint, nem akar szétverni minden második embert, aki szembejön vele a folyosón, és nem idegesíti minden egyes hang. Bár még mindig nem akar úgy igazándiból emberek közé menni. Elég neki, hogy látogatja a nővérét, és azzal meg is van egy jó időre a kimozdulás.
Edzeni is el kéne majd mennie. Valamikor. És addig is maradt a rajzolás. Igazából fogalma sincs mikor használt grafitot utoljára, valahogy újabban háttérbe szorult az egész a box, meg a nővére miatt. Levágja magát a szobor tövébe, hátát neki veti, s kifújva a levegőt kémlel körbe miközben kinyitja az egyik, otthonról hozott füzetet és firkálni kezd bele. A keze még emlékszik arra, amire az agya már nem, és ennek amúgy örülne, csak most valahogy elég kevés dolognak tud örülni. Épp belekezdene az árnyékolásba, amikor meghallja a hangot, a szobor másik oldaláról, ami úgy őszintén, mintha kínaiul beszélnének hozzá. Összeráncolja homlokát, fejét a hideg kőnek támasztja és nagyon próbál megérteni legalább mondatot, viszont neki túl bonyolult ez a szórend. Turkálni kezd az agyában, egész megerőltető munka keresni valamit, ami ezen a nyelven van.
- He? - jó kulturált módon nyögi ki, és ezt is nehézkesen, de hát na, most ha csak ezt tudja. Valaki majd mindenképp meg kell tanítsa a 'tessék?', vagy a 'mi van?' kifejezésekre, mert ha így folytatja, előbb utóbb azt fogják hinni, hogy most jött a tanyáról.

Asszonyka
- London - Anneliefellépés -
Elégedett mosoly terül szét arcán, az akárki felé fordul, akit most bizonyára esz az irigység - ahogy mindenki mást is -, kacsint egyet neki, majd lenézve szemléli meg, ahogy a barátnője felfirkálja a kért aláírást a hasán levő dombocskákra, majd követi a lány tekintetét, s megemelve kezét produkál ki valami intésféleséget. Kissé hátrébb áll, teret hagy a megmaradt rajongóknak, kezeit zsebre dugja, ahogy nézelődik és vár. Néha megvakarja a tarkóját, hátratúrja a haját, majd mikor az egésznek vége, kinyújtja jobbját a sztárkodó asszony felé, hogy szépen kigyalogoljanak, és azzal a lendülettel meg is szűnjön a kontaktus, ő pedig visszadugja mancsait a fekete farmerba.
- Azért vagyok még itt, mert nem tetszett. - felvonja szemöldökét, majd megrázza fejét.
- Jó volt. - elmosolyodik, és felőle ez ki is merült, mert ha ő azt mondja valamire, hogy jó, akkor az más, normális emberek felfogásában elképesztő, csak ő épp soha nem volt az ilyen kifejezések híve. Szóval jó.
- Ünnepelünk. - kijelentés, nincs nemleges válasz. Amúgy fogalma sincs hova mennek, csak reménykedik abban, hogy valahol a közelben találnak egy jó helyet. Bár ha rajta múlik, akkor akár Temze partján is űzhetik, majd bemennek egy boltba, és vesznek üzemanyagot. Csak lenne nála mugli pénz. Tök finom innivalójuk van, és még üt is, hát tudnak valamit. Bár igazából kevésbé tisztességes módon is megoldhatják, ha nagyon akarják, azért van a pálca, hogy használják. Aztán, hogy mennyire büntetik meg őket, az már más kérdés.
- Nna. Öltözz át cica. - igazából lehet adna rá valamit, ha lenne nála vastag pulóver, de jelenleg egy kabát meg egy póló takarja a felső testét, szóval nem akar a saját kárára adakozni.

estét :3

Na nézd már ki beszél

Élek és virulok :333

Asszonyka
Nem az a nyáladzós típus, bár Annelie sem az. Vagyis a legelső találkozásukkor nem ez derült ki. Zsebre dugja a kezeit, fel akarja öltöztetni az asszonyt, egyrészt mert nincs a legmelegebb így ősz végén, másrészt pedig eleget bámulhatták amíg színpadon volt, most már aztán tartsák kordában a szemeiket. A fenyegetésre elmosolyodik, majd féloldalas vigyorra húzódnak ajkai, s megvonogatja szemöldökét.
- Pedig én aztán tudom, hogy beindulsz rá. - jó, ezt már halkabban dünnyögi, azért annyira épp nem akarja feldühíteni, még akkor sem, ha most képes lenne lefogni. Mert nem repülne a semmi közepéből egy nyíl a vállába. Baktat utána, majd mikor belépnek a meleg helységre, felszusszan egy kicsit, mert na, csak jobban esik az embernek.
- Oké. - körbenéz miközben bólint, jól megszemlél mindent. Szóval itt él az asszony. Szép. Mármint egy lakókocsihoz képest. Vagyis na, amúgy is tök szép, meg hangulatos, meg minden. Visszafordította fejér, lenézett az előtte álló Anneliere, elmosolyodott, s egyik kezével átölelve a lány derekát hajtotta oldalra fejét, s csókolta meg a lányt, közben meg nagyon reménykedett abban, hogy nem olyan nyálasak, amilyenek a párok többsége. Olyan hányingerkeltőn nyálasak, akik idegesítően összekuncognak, és minden második percben falják egymást mint a torkosborz. Pfejj, inkább lesz örökre egyedül, mint hogy ilyenné váljon. Miután vége van a jelenetnek lehuppan, s elszórakoztatja magát, ameddig a másik elkészül. Mikor Anne kilép az ajtón, ahol az előbb eltűnt felnéz, elmosolyodik.
- A barna jobban áll. - egyszerű közlés, a szőke valahogy sosem tetszett neki, mindig azok a platinára festett rózsaszín kislányok jutottak eszébe róla, azoktól meg egyenesen migrénje van.  Felállt, megfogta a kezét, s a kérdésre vállat vont.
- Keresünk egy kocsmát. Iszunk. Ilyenek. - lepillant rá, és nagyon reméli, hogy tetszik neki az ötlet, mert neki aztán nem sok kedve van változtatni. Nem sok kedve van sétálni random utcákon, és tolni a nyálas szöveget. Kimennek, elindulnak, s az újabb szavakra vállat vonva vigyorog.
- Hát na. Volt mit nézzenek. - tudja, hogy igaza van, és üszke rá. Nem fog itt szerénykedni, ha egyszer nem kell neki, a tény az tény.

Bencellke
~ önvédelem, első óra.
Nem kell sokáig várnia, lényegében úgy semennyit. Ez jó, kell a pontosság és a rend az ember életében, ha el akar érni valamit a küzdősportok terén. Annak ellenére, hogy a fiú nem fogja művelni a dolgot, csak ha kell, ő még nagyon komolyan fogja venni, mert erre van szükség. Ellöki magát a faltól, majd lelöki a kesztyűket az egyik kék matracra, s bólint. Felfogta, nem fogja halálra dolgoztatni a gyereket, már amúgy is csak egy kis erőfelmérést tervezett.
- Üss meg. - feltartja jobb kezét, tenyérrel a vele szemben álló felé, miközben kiadja az utasítást. A lehető legegyszerűbb dolog, mégis ebből fog kiderülni a legtöbb. Persze nem vár azonnal nagy durranást, elvégre csak nézzünk rajta végig, a szél is elfújja, de igazából meg ki tudja, lehet, hogy van ott erő, csak jól rejtegeti. A szürkés pillantások végigfutnak Bencén, az arc nem árul el semmit.
- Nem fogok visszatámadni. - úgy érzi ezt most itt fontos leszögezni, elvégre a gyerek simán hiheti azt, hogy úgy nekiesik, mint Aidennek. Pedig nem fog, Bence nem egy bunkó, akinek megadatott, hogy vigyázzon egy lányra, de igazából meg ürülék az egészre, és Shay most kórházban van. Lehunyja szemeit, szusszan, most nem akar erre gondolni. Abból nem sülne ki semmi jó.
- Erőből. Ahogy csak bírsz. - ezt is hozzá teszi, nem kell őt sajnálni, bírja a fájdalmat, elvégre állt már ki gorilla méretű emberekkel is, elég kétséges, hogy egy szalmaszál méretű emberke kapásból kiüti.

Reeeeggeeeelvaaaaan
*teával a kezében szétterül a kanapén.*

Nette, tökre úgy nézel ki ezen a képen mint egy maffiozó o.o
*tűri ahogy meglopják*

Bensze *-*
*nemereszti, magánál tarja, Benszeazövé*

Nem adom *^*
*elfordul Bencéstől, mindenestől*

Nette, ül, fekszik, nyugszik, nem játszunk ilyet.
Amúgy régen is így harapdáltál, if you know what i mean..