|
|
Adrian Ivanorovics Black INAKTÍV
cigarette daydream RPG hsz: 403 Összes hsz: 2893
|
KarolinaKomolyan, hogy ő soha de soha nem tudja befogni a száját.. Felvonja szemöldökét, mikor először csak a pácát pillantja meg, majd utána a lányt is, és egyáltalán nem úgy néz ki mint aki attól fél, hogy megátkozzák. Inkább nyugodt, azzal a tipikus 'na ne csináld' arccal méri végig a másikat. A szidás szórakoztatná, feltéve ha értené, mit hadovál ez itt össze, ennyire rég azért éppenséggel még nincs itt. Persze, kezd értegetni dolgokat, de csak ha lassan mondják, és normális szavakat használnak, nem olyanokat, hogy 'seprűkötő'. Ez már túl magyar. Látja a szemeiben felcsillanó enyhe felismerést, ugyan úgy mint mindenki máséban aki ránéz, hozzászokott már ahhoz, hogy az embereknek tudat alatt is a nővére jut róla eszébe, biztos abban, hogy mindenki hallott már egyszer legalább Shayről, egyrészt mert ő mégiscsak Shayleen, másrészt meg nem épp olyan mint a többi gyerek ebben a kastélyban. Az újabb kérdésre összeráncolja homlokát, nagyon próbálkozik, aztán mikor arra tippel, hogy mit keres itt, felemeli a füzetet, és meglengeti azt a másik orra előtt. Hogy látja - e, vagy nem, hogy mi van benne, az már a másik dolga, ő nem igazán foglalkozik vele. - Te? - az, hogy töri a magyart, csupán ebből a kicsinyke szócskából is látszik, nehézkesen nyögi ki, tiszta megerőltetés már az is, hogy eszébe jusson hogyan kell mondani.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black INAKTÍV
cigarette daydream RPG hsz: 403 Összes hsz: 2893
|
*lehuppan Bencéstől* Én megettem itt négy kiló mandarint egy ültő helyemben. De Nem az enyémet Mert nekem nincs mandarinom Csak ott volt a hűtőben És könyörgött, hogy faljam fel. *ártatlanul néz*
|
|
|
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black INAKTÍV
cigarette daydream RPG hsz: 403 Összes hsz: 2893
|
Te idióta... - I'd Still kill you -Persze megérzi a gyomrába váratlanul érkező két ütést, de hozzászokott már ahhoz, hogy ne foglalkozzon a fájdalommal, egyrészt azt észrevenné a másik, másrészt csak saját magának csinálna vele rosszat, elvonná a figyelmét. Nem mintha most képes lenne bármire is gondolni az agyára ereszkedett vérvörös köd alatt. Első rúgása nem ér célba, sőt, még az egyensúlyát is elveszti egy pillanatra, viszont a másik már betalál, ha nem is az eredeti helyre, de így sem panaszkodhat. Ahogy felméri két mozdulat között, ezzel blokkolta Aiden egyik karját, ami jó. Nagyon jó. A bordákat eléri, hallja a hangot, ahogy bütykei találkoznak a bőrrel és csonttal, önelégültség önti el. Ismét gyors helyzetfelmérés. Ez bizonyára egy vissza nem térő alkalom, ha most kitér a másik balja elől, akkor lehet nem fogja tudni elkaszálni, szóval.. Szóval felkészül, és bár kezét emeli, hogy elhárítsa az állkapcson vágást, megkapja, s nyelvére lassan kezd szivárogni a vér. Ujjait a működő kéz csuklójára fonja, arra, amelyikkel most megütötte, leszorítja, rááldoz egy másodpercet arra, hogy oldalra kiköpje a vöröses, fémízű nyálat, majd hirtelen mozdul meg, kezeit ellenfele dereka köré fonja, vállával ismét nekiütközik, s lábait az ellenkező irányba kaszálja ki. Amennyiben Aiden nem ellenkezik, és nincs valami hiperszuper, profi MMA - sokat megszégyenítő állóképessége, akkor érezheti, hogy szépen megindul háttal a padló felé. Amint földre kerül, Adrian rátérdel a mellkasára, hogy ne kaphasson elég levegőt egy teljes értékű ütéshez, hátrafeszíti jobbját, s meglendíti Aiden csinos pofikája felé.
|
|
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black INAKTÍV
cigarette daydream RPG hsz: 403 Összes hsz: 2893
|
Bencellke Felvonja szemöldökét, figyeli a másik öklének pályáját, és nem, egyáltalán nem lepődik meg, mikor csupán némi nyomásfélét érez meg a bőrén. Felsóhajt, újra végigméri a fiút, és magában elhatározza, hogy bizony akkor is kineveli, ha ez most lehetetlennek tűnik. - Nincs olyan, hogy valaki reménytelen. - a kérdésre megrázza a fejét, ahogy az előbb kinyújtott kezét a fiú vállára teszi. - A betegséged nehezebbé teszi ugyan, de nem vagy lehetetlen. - magyarázni kezd, miközben egyik lábával meglegyinti Bence egyik járókáját, hogy álljon kisebb terpeszbe, majd az előbb megfogott vállat hátratolja. - Ez a lendülethez kell. Illetve mindig csípőből üss. Onnan több erőt tudsz kifejteni, illetve ha a derekad alapból mozgásban van, könnyebben tudsz ki is térni. - miközben mindezt ismerteti, elrendezi tanítványa öklét, hogy normálisan csinálja, ha már csinálja, illetve kissé feljebb emeli könyökét, hogy az alkar úgy nagyjából vízmértékben legyen. Mindezek után ellép tőle, vissza az eredeti helyére. - Gondolom nem kell mondanom, hogy ha kicsit is rosszul vagy, szólsz és abbahagyjuk. - furcsa, de elindult benne ez a vigyázok-a-gyerekemre ösztön. Bizonyára a sport hozza ki belőle, és csak azért idegen számára, mert még nem volt ilyen helyzetben, hogy valaki odaálljon elé, és megkérje, hogy tanítsa meg. Persze, látott már kezdőket, de soha nem ő edzette őket, és most mintha kezdené megérteni ezt a tanító- tanítvány köteléket. Jóval kedvesebben is beszél Bencével, bár ez leginkább annak tudható, hogy mindig, mikor ennyire közel kerül a szeretett bokszához, megnyugszik, és bár nem válik belőle egy teljesen más ember, de megmutatkozik az a normális Adrian, aki pár évvel ezelőtt volt, és nem nyugtalan úgy huszonnégyből huszonnégyben a nővére miatt. Megint kinyújtja jobbját, tenyérrel Bence felé. - Újra. Lehetőleg ne úgy, mintha a saját kezed akarnád eltörni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|