Glenn Grim

- Igen, én is ezzel nyugtatom magam. Jaj neki, ha kiderül, hogy átejtett! - mondta komoly arccal Rach, bár nem állt szándékában semmi komolyat tenni, de amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ahogyan mi viselkedünk másokkal, úgy fognak ők is viselkedni velünk. Bár ez a mostani helyzetben pont fordítva volt, úgyhogy a Rellonos szívből remélte, hogy nem tud meg semmi rosszat a barátnőjéről, hiszen minden kiderül előbb vagy utóbb. Nem olyannak ismerte meg, aki hazudozik, bár számára a kegyes hazugság még a megengedett kategóriában volt, bár idáig ezt csak másokon alkalmazta, hiszen tudta, hogy kivel nem ajánlatos ujjat húzni, ebbe a körbe pedig a kedves barátosnéja is beletartozott. Szóval ismerte annyira Rach-t, hogy jobb, ha nem füllent neki és megmondja az igazat, úgyhogy a lány merte remélni, hogy ez a mostani találkozójukra is érvényes. A lány eléggé kiszámíthatatlan volt, de benne volt minden őrültségbe és már többször is bizonyította, hogy méltó Rach barátságára.
- A tervünk jól mondod a csacsogás volt, bár azt terveztünk, hogy ellátogatunk az akváriumba, ha belefér takarodó előtt, ha nem. Egyszer jártam ott régebben, nagyon klassz! - áradozott Glenn-nek, ott ismerkedett meg egy másik barátnőjével, akivel mostanság sajnos ritkán találkoznak, és egyébként is imádta a víz alatti világot.
- Gondolom te jártál már ott. - mondta a fiúnak, hiszen elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne fordult volna meg ott a srác, kivéve, ha víziszonyos vagy valami hasonló. Az nem izgatta, hogy abba is beleavatta, hogy esetleg takarodó után mentek volna oda, hiszen nem tűnt prefektusnak és különben se feltételezte volna, hogy beárulná őket. Ha meg igen, akkor így jártak, bár a mostani mókából úgy tűnt, hogy semmi sem valósul meg, mivel a barátnője nem jött el sajnos. Erre gondolva Rach kissé elcsüggedt, de próbálta magát összeszedni, hiszen nem akarta Glenn hangulatát is tönkretenni azzal, hogyha búvalbélelt képet vág.
- Te csupán olvasni jöttél ide? Bár tudom, ez most hülye kérdés volt. - tette fel a kérdést a lány, de máris rájött, hogy tényleg zagyvaság volt eziránt érdeklődni, hiszen mi mást csinálhatna valaki, ha egy könyvvel jön ide? Tuti, hogy az olvasás a fő célja, a társalkodás pedig másodrendű dolog, hiszen ha senki sem lett volna itt a közelben, akkor a fiú nyilvánvalóan most is olvasna.

Choi Min Jong

Ruha

Rachel nagyon meglepődött, amikor Choi elhívta őt a bálba, hiszen nem számított rá, hogy egyáltalán részt vesz ezen az eseményen, mivel egymaga nem szívesen ment volna el. Egyedül hülyén érezte volna magát, de a fiú kérésére úgy döntött, hogy részt vesz a végzős bálon. Már ismerte egy ideje Choi-t, és szívesen fogadta el az invitálását erre a különleges alkalomra, ami végül is a végzős diákokról szólt, vagyis azok búcsúztatásáról. A lány úgy gondolta, hogy kirittyenti magát erre az alkalomra, egyébként is szeretett szépen felöltözni, ez pedig pont "kapóra jött", hogy megmutathassa a nőiesebb oldalát is a külvilág felé. A Rellonos kiválasztotta szekrényéből az egyik báli ruháját, amely piros színű volt, és tartozott hozzá egy ugyanolyan színű retikül is. Rach felvett egy hozzá passzoló piros magassarkút, ékszerként pedig egy csillogó, szolidabb nyakláncot és egy gyöngyös fülbevalót választott magának. A haját begöndörítette, sminknek pedig barna szemhéjpúdert választott vörös rúzzsal, szemét pedig fekete szemceruzával húzta ki. Miután elkészült elindult a nagyterem felé, ugyanis azt beszélték meg a fiúval, hogy a terem előtt találkoznak majd. Rachel ért oda elsőként, türelmesen várt Choi-ra, miközben az ott lévő embereket szemlélte, akik szépen ki voltak öltözve. Sokan voltak arrafelé, hiszen szinte mindenki kíváncsi volt erre az eseményre, úgyhogy szinte kerülgetni kellett a többieket, ami nem igazán volt az ínyére, de remélte, hogy a partnere nemsokára odaér a megbeszélt helyszínre.

Choi Min Jong


A lány értette, hogy a srácnak nem sok fogalma van arról, hogy pontosan mit is akar. Igazából neki se volt teljesen pontos elképzelése róla, de azért némi ötlete már volt.
- Nos, ettől eddig szeretném! - mutatott a térde alá közvetlen oldalra a lábán, szinte a lábszára végéig. Ó köszönöm! - válaszolta kissé elpirulva, amikor Choi megjegyezte, hogy szép lába van, ezt nagy dicséretnek vette.
- Nem kell, hogy szárnya legyen... Pici tüzet okádjon és tekeredjen, a farka vége kulcsolja át a bokámat, valahogy úgy gondoltam. - próbálta magát kifejezni Rach, mivel tudta, hogy nincs egyszerű dolguk.
- Nézd, tudom, hogy nem könnyű, amit kérek tőled, de bízom a kreativitásodban. - jelentette ki kedvesen, mosolyogva a Rellonos, hiszen bízott benne, hogy a srác feltalálja magát és az elmondása alapján megrajzol valami olyasmit, ami neki is tetszeni fog. Ha pedig nem így történne, akkor türelmesen rávezetné, hogy mit is akar pontosan, mivel még rajzolhat több variánst is, szóval nincs minden veszve, csak meglesz előbb-utóbb a végeredmény.
- Ja és mint már említettem, fontos, hogy nonfiguratív legyen. - magyarázta Rachel, hiszen ezek a tetoválási minták tetszettek neki a legjobban. A szülei nem biztos, hogy örülni fognak ennek, de ez őt egyáltalán nem érdekelte. Úgy volt vele, hogyha már megvan a tetoválása, akkor már úgysem tudnak vele mit csinálni, szóval kénytelenek lesznek megbékélni legújabb testékszerével.
- Te mikor csináltattad a piercingjeidet és kivel? - érdeklődött Rachel, hiszen még nem is kérdezett rá erre a dologra, és nagyon kíváncsi volt rá.

Choi Min Jong

Ruha

A lánynak nem kellett sokat várnia ahhoz, hogy megjelenjen a partnere, ezt pedig nagyon díjazta a kis késés ellenére is. A srác sportosan elegáns volt, a szerelése elnyerte a tetszését, hiszen szerette, ha valaki jól tudott öltözködni és adott magára. A partnere máris bókolt neki, amikor megérkezett, ez pedig igencsak hízelgő volt a lányra nézve, azaz hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem esett neki jól a sok pozitív megjegyzés.
- Köszönöm a bókokat, te is nagyon kitettél magadért. Jól nézel ki, szóval büszke vagyok rá, hogy te vagy a partnerem. - válaszolta Rachel elpirulva, remélte, hogy nem ciki, amit mondott, de úgy gondolta, hogyha már ennyire dicsérte őt a srác, akkor ő is viszonozza azt, és ezt tényleg komolyan gondolta.
Choi igazi úriember módjára viselkedett, odatartotta felé a jobb karját, Rach pedig belékarolt, hogy elindulhassanak a terem felé.
- Milyen szépen feldíszítették a termet! És milyen sokan vannak! - jelentette ki Rach, amikor a helyszínre értek. Nagyon megváltozott a nagyterem erre a különleges eseményre, ugyanis padló helyett fű díszelgett, a táncparketten pedig víz uralkodott. Gyönyörű virágágyással körbevett szökőkutak, fák és virágok színesítették a helyet, világításként pedig lebegő tűzgömbök és fáklyák szolgáltak.
- Hozni kellett volna fürdőruhát! - mutatott a medence felé a Rellonos, ami sziklákkal volt felépítve és még egy minivízesés is tartozott hozzá. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: svédasztalos vacsora, kellemes zene, finom sütemények és lángoló italok tömkelege.
- Azt hiszem, hogy egy szuper bulinak nézünk elébe! - mondta Rach a srácnak lelkesen, már alig várta, hogy mindent kipróbálhasson a teremben.

Choi Min Jong


Choi nagyon tárgyilagos volt, de ezt a lány egyáltalán nem bánta, mert legalább nem kellett szabadkoznia a pirulása végett.
- Nos, tényleg így van, szerintem nagyon kreatív vagy, szóval szerintem megbirkózol ezzel a dologgal! - mondta biztatóan Rach, miközben a fiúra nézett, mert valóban úgy gondolta, hogy Choi-nak ez nem kihívás.
- Ó, értem. Miért tanácsoltak el, ha nem titok? - kérdezte a lány félénken, hiszen nem volt biztos benne, hogy a másik erre választ fog neki adni. Benne volt a pakliban, hogy feláll és otthagyja, vagy egyszerűen semmit sem válaszol rá, vagy kioktatja, hogy ne tegyen fel ilyen jellegű kérdéseket, esetleg őszintén felel rá.
- Wow, az jó buli lehetett! Én még nem tudom, hogy mit fogok részegen csinálni, ha esetleg eljutok odáig. Mindenesetre nem vállalok magamért felelősséget az tuti. Időnként azért ki kell rúgni a hámból, annyi biztos, csak hát ésszel, ha lehet. - mondta lelkesen a Rellonos, aki még sose itta le magát úgy, hogy képszakadás legyen, max. annyit ivott, hogy kissé spicces állapotba kerüljön, szóval még sose rúgott be igazából.
A lány remélte, hogy sose jön el az az idő, amikor olyat tesz öntudatlan állapotban, amit később még megbánhat, úgyhogy mindig figyelt arra, hogy mennyi alkoholt visz be a szervezetébe. Persze nem zárta ki, hogy a jövőben bármi megtörténhet, de idáig mindig kordában tartotta magát, ha italozásról volt szó, avagy, ha úgy érezte, hogy kissé a fejébe szállt az ital, akkor inkább megálljt parancsolt magának és nem ivott tovább.
- Én még sosem kerültem a spicces állapotból mélyebbre. - jelentette ki, bár nem tudta, hogy ez mennyire érdekli a fiút, de úgy érezte, hogy ezt még hozzá kell fűznie az előző kijelentéséhez.

Choi Min Jong

Ruha

A lány észrevette, ahogyan partnere kissé elpirul, de nem tette szóvá, hiszen nem akarta még nagyobb zavarba hozni, de ezek szerint a bókja sikeresen célba ért.
- Nos, ami azt illeti én is örülnék, ha kevesebb ember lenne itt. Nem kéne kerülgetni őket, na és a miénk lenne az egész terem! Mekkora buli lenne már! - felelte álmodozva Rach, miközben belelkesülve arra gondolt, hogy akkor nem kellene másokhoz alkalmazkodnia és azt csinálhatna, amit csak akarna, ráadásul az övék lehetne az összes étel és ital! Ez számárak elég gyerekes felfogásra vallt, de időnként szeretett rendhagyó dolgokról álmodozni.
- Ó igen? Pálca nélkül mit érek én? - kérdezte a fiúra kacsintva, mivel nem volt nála a pálcája, igazából csak végszükség esetén tartotta magánál és ha épp nem felejtette el magával vinni, de most a szobájában hagyta.
- Hopsz! Nálam sincs pálca. Mi lesz most? - nézett széles vigyorral a fiúra, majd folytatta:
- Mit szólsz ehhez a sorrendhez: kis tánc, evés, ivás, medencében fürdőzés?
A lány kissé vakmerő volt, jelen esetben egyáltalán nem érdekelte, hogy nincs nála fürdőruha, ha rajta múlott volna, akkor ruhástul belevetette volna magát a medencébe, aztán ha kijön, majd megszárad magától, vagy visszamegy a szobájába gyorsan ruhát cserélni. Ő az adott pillanatnak élt, egyszerűen nem érdekelték a következmények. Nem tudta, hogy Choi milyen, de azzal tisztában volt, hogy ő sorrendben mindent kipróbálna és egyszer élünk alapon ruhástól megmártózna a medencében is.

Choi Min Jong

- Ó, értem! Hát sokszor én is inkább mást csinálnék, minthogy órákra járjak... Kár, hogy ezt nem tehetem meg, de azért ha valami rendhagyóra készülsz, akkor légy szíves szólj, és jövök én is! - kacsintott rá a lány cinkosul, mivel nagyon jól érezte magát a mosdó kipingálásánál, szóval szerette volna, hogyha valami hasonlót visz véghez a srác, akkor szól neki és együtt csinálják. Igaz az ismeretségük igen furcsán indult, mert az elején Rach azt hitte, hogy egy sorozatgyilkossal vagy affélével van dolga, és mindaddig tartott a sráctól, amíg ennek az ellenkezője ki nem derült. Mindez annak volt köszönhető, hogy a fiú hevesen, gondolkodás nélkül vitte bele a dolgok közepébe mindenféle magyarázat nélkül, de ez már mind a múlté és maximum egy jót mosolyog rajta, amikor visszagondol erre az emlékre.
- Hát ha buligyilkos az öcséd, akkor nem biztos, hogy díjazta volna ezt az egészet! - válaszolta Rach somolyogva, miután gondolataiból visszatért a valóságba. Idáig nem esett szó a srác családjáról, szóval mostanáig nem is tudott róla, hogy volt egy öccse is, mivel csak a mostani találkozásuk elején említette meg Choi, hogy az öccsének is rossz az énekhangja. Nem is akarta firtatni a dolgot, ezért inkább csöndben maradt.
- Rendben, igyekszem. - felelte Choi-nak, mivel ő is egyetértett azzal, hogy a spicces állapotnál tovább menni már veszélyes móka.
A srác megrajzolta a Rellonos leendő tetoválását, ami nagyon elnyerte a lány tetszését.
- Wow, ez nagyon jó! Ügyes vagy, köszönöm! Ez tökéletes lesz! Annyi lesz csak a változtatásom, hogy a végén a bokámnál tekeredjen a vége, de az már csak apróság! - lelkendezett a lány, miközben elkönyvelte magában, hogy Choi igazán tehetséges és nem semmi teljesítmény, hogy rögtön elsőre megrajzolta azt, amire gondolt.

Choi Min Jong

Ruha


Rach tudta, hogy a felügyelők jelen vannak mindenhol, de valahogy most elfeledkezett róluk, egyébként is csak álmodozás terén maradt meg nála a dolog, hogy mindenki eltűnjön hirtelen, bár úgy tűnt, hogy ebben Choi is benne lenne, ami nagy elégedettséggel töltötte el. Rachel ez a szituációt viccnek vélte, kíváncsi volt rá, hogy hogyan valósítaná meg a srác ezt a dolgot, hogy egyszerre mindenkit eltűntet mindenféle következmények nélkül, bár tudta, hogy erre sosem fog sor kerülni, de azért érdekes elgondolás volt részéről.
A lányt mulattatta a srác visszakérdezése, de legalább most már tudta, hogy nála sincs pálca, így már egálban voltak.
- Látod ebben igazad van, bár szerintem én szörnyebb vagyok mint te, de tényleg remek párost alkotunk! Talán pont a tökéletlenségünk egészít ki minket ilyen jól! - válaszolt a srác kijelentésére Rach, miközben egy cinkos nézést ejtett a partnere felé.
- Nincs varázslat. - felelte a Rellonos a srácra mosolyogva, hiszen ha egyiküknek sincs pálcája, akkor ez az eshetőség teljesen ki van lőve. A lány ezt nem is bánta, mert jobban szerette a spontán dolgokat, mint a varázslatot, hiszen ez mindig is nagyobb kihívás volt a számára.
- A fene, el is felejtettem őket! Látod, milyen önző vagyok? Csak magamra, magunkra gondolok. - nevette el magát Rachel, hiszen muris volt, hogy ennyire nem tartotta fejben azt, hogy bizony itt nem ők a főszereplők, hanem maguk a végzősök.
- Tudod legszívesebben már most táncolnék nem törődve a következményekkel, egyszerűen csak jól akarom érezni magam. De tudod mit? Kezdjük akkor az evés-ivással. - válaszolta lemondóan Choi-nak, végül is a terve megmaradt, csupán a sorrend változott benne, az pedig kifejezetten hízelgő volt a számára, hogy a fiú is olyan bevállalós típus volt, mint amilyen ő maga.

Choi Min Jong

- Értem. De látod, most itt vagy és csak ez számít, hogy visszatértél az intézménybe. - válaszolta Rach komoly arccal, mert méltányolta azt, hogy Choi nem adta fel és újra a padokat koptatja, hogy elérjen valamit.
- Ó, hát nem lehet köztünk túl sok korkülönbség! - nevetett fel Rach, mikor a srác azt taglalta, hogy ő még milyen fiatal és spec. előtte az egész élet. A lány ezen jót mókázott, alig bírta abbahagyni a nevetést, de aztán leállt ezzel nagy nehezen.
- Bocs, csak nagyon muris volt, ami elhangzott a szádból az előbb! - felelte mosolyogva Rach, miközben a fiúra nézett és elkönyvelte magában, hogy biztosan túl komoly a korához képest, azért mond ilyen furcsa dolgokat.
- Érdekes kapcsolatod lehet akkor a testvéreddel. Egyrészt komolyabb nálad, másrészt azért nekem túl merevnek tűnik, szóval tanulhatna tőled egy kis lazaságot. - válaszolta Rach őszintén, ez bizony a húgára is vonatkozott, bár itt fordítva volt az egész, mert ő sokkal komolyabb volt nála, de ez nem is volt baj, mert még volt mit tanulnia a húgának tőle.
- Igen, valóban furán mutatna. Mindenesetre köszönöm, hogy megrajzoltad nekem, hamarosan meg is csináltatom. - válaszolta hálásan a lány, mert legalább most már volt nála valami, ami alapján véghez tudja vinni régi álmát.
- Igen, végeztünk, köszi a segítséget! - felelte a Rellonos, majd miután felsegítette őt Choi, elköszönt tőle és visszament a szobájába a srác rajzával, amit a naplójába tett, nehogy nyoma vesszen. Elégedettség töltötte el ezzel a találkozással kapcsolatban, hiszen végre hamarosan megvalósíthatja az álmát ezáltal.

Köszönöm a játékot!  

Choi Min Jong

Ruha

- Hm, az egyelőre legyen az én titkom. Sok mindent nem tudsz még rólam. - felelte rejtélyesen Rach, közben arra gondolt, hogy egyáltalán nem a tökéletesség mintaképe, pláne ami az aranyvérűeket illeti, ugyanis jobb szereti áthágni a szabályokat, varázslat nélkül megoldani dolgokat és egyebek. De szerinte, ha mindent betartana és illendő életet élne, akkor nagyon unalmas lenne még önmaga számára is.
- Köszönöm! Mertem remélni, hogy így gondolod! - húzta ki magát büszkén egy kedves mosollyal a fiú felé, hiszen legalább még így is pozitív visszajelzést kapott tőle, ami nagy elégedettséggel töltötte el.
- Igen, röstellem, de előfordul. Hát most nem mi vagyunk az est fénypontja. - válaszolta Rach, hiszen tisztában volt vele, hogy ez az egész rendezvény a végzősökről szól, noha nemrég elfeledkezett erről a cseppnyit fontos dologról.
- Jó ötlet! - jelentette ki lelkesen az evéssel kapcsolatosan a lány, majd büszkén belekarolt a partnerébe, hogy az a kék asztalhoz vezethesse.
- Hm... - harapta be a száját Rach, majd lesütötte a szemét és mosolygott. Viccesnek vélte, hogy tőle kér tanácsot Choi, hogy mit lenne érdemes megkóstolni. Szétnézett a svédasztalon, hogy milyen ételek vannak, majd miután kellőképpen megszemlélte a kínálatot, választ adott partnerének:
- Érdemes megkóstolni a zöldséggel töltött cukkinit, a pennét tejszínes cukkinivel, a francia salátát, a kaviárt valamint a francia lecsót.
Úgy döntött, hogy kaviárt fog enni, ha már választhat, de várt még, hogy a fiú mit fog választani, közben már azon gondolkodott, hogy milyen italt igyon utána.

Choi Min Jong

Ruha

A lányt váratlanul érte, hogy a fiú a fülébe suttogott, szóval egy kicsit megborzongott, majd elgondolkodott a válaszon:
- Hm, hát előbb kitapasztalom, hogy beavatlak-e majd a titkaimba. Mindenesetre nem kizárt. - felelte somolyogva, titokzatosan, miközben szája mosolyra húzódott. Szeretett másokat húzni és kétségek között hagyni, bár most úgy érezte, hogy a fiú nagy valószínűséggel méltó lesz rá, hogy idővel a bizalmába avassa, tulajdonképpen azon alapult az egész, hogy hogyan alakul a kapcsolatuk a későbbiek folyamán.
Nagy pozitívum volt számára, hogy Choi kiszámíthatatlan volt, avagy nem tudta, hogy mi lesz a következő lépése, hogy mit várhat tőle. Egyáltalán nem volt az az unalmas típus, akinek minden tettét előre látni lehet, ez pedig még rejtélyesebbé tette őt a lány számára.
- Szóval szereted a cukkinit. Nekem is ez az egyik kedvencem. - válaszolta lelkesen Rachel, de most úgy gondolta, hogy ideje kaviárt enni, mert az volt az első számú kedvence, szóval abból szedett. A lány látta, hogy Choi nagyon gondoskodó, ugyanis még evőeszközt is vett maguknak, majd gondosan a derekára emelve a kezét egy szabad asztalhoz terelte, és még a széket is kihúzta, hogy helyet foglalhasson.
- Köszönöm! Öröm ilyen udvarias fiatalemberrel találkozni! - jelentette ki vidáman Rach, hiszen nagyra értékelte ezt a fajta viselkedést, ugyanis a mai fiatalság sajnos már nem erről szólt, ami nem igazán nyerte el a tetszését. Így különösképpen méltányolta azt a fajta udvariasságot, amit Choi megteremtett számára.
- A francia lecsó ugyanolyan mint a hagyományos, de nem hússal készül, hanem szimpla zöldségekkel. - magyarázta Rach, miközben ő is elkezdett enni, majd hozzátette:
- Jó étvágyat!

Choi Min Jong

Ruha

Rach azt gondolta, hogy a későbbiekben egy őszinte, bizalmas kapcsolat alakulhat ki köztük (I think this is the beginning of a beautiful friendship), a fiú mellett legalábbis úgy érezte, hogy végre önmagát adhatja és Choi elfogadja olyannak, amilyen.
- Akkor ebben már egyezünk! - felelte a lány nevetve, miközben épp a kaviárját fogyasztotta, közben azon gondolkodott, hogy mivel öblítse majd le a finom ételt.
- Hm, vajsör... vagy mit ajánlasz? - nézett a srácra kérdő szemekkel, igaz, hogy a mondanivalójának csak a negyedét ejtette ki a száján, de remélte, hogy a srác már fél mondatokból is megérti őt, vagy legalább tud következtetni arra, hogy mire célzott.
- Tartsd is meg ezt a remek tulajdonságodat! - válaszolta kedvesen a lány, hiszen valóban díjazta, hogy a partnere ilyen előrelátó volt, mostanság ugyanis sajnos nem ehhez volt szokva.
- Helyes! Érdemes! És köszi! - felelte Rach, miközben az ételét fogyasztotta, majd miután megette megvárta, hogy Choi is befejezze az étkezést, hogy elindulhassanak az italpult felé.
A lány körbenézett és látta, hogy egész jó már a hangulat, sokan ettek-ittak, a medencébe egyelőre még senki sem vetődött bele, biztosan mindenki azt várta, hogy a végzősök eljárják a táncukat, aztán indulhat az igazi buli. Rachel is remélte, hogy ez hamarosan megtörténik, mert már nagyon szeretett volna a medencébe vetődni, mit sem törődve azzal, hogy nem hozott magával fürdőruhát.

Choi Min Jong

Ruha

- Óh, Öhm... Hogy micsoda?! Víz? - tette fel a kérdést megrökönyödve Rach, aki hirtelenjében köpni-nyelni nem tudott, de aztán szerencsére meghallotta a válsz további részét, így rögtön megkönnyebbült.
- Na azért! - válaszolta széles vigyor kíséretében, mert nem örült volna, ha csak ő iszik, mivel ökör iszik magában, és a fiút sem úgy ismerte meg az elmondása alapján, mint aki nem iszik alkoholt.
- Szuper, benne vagyok, próbáljuk ki! - válaszolta Rach immár kitörő örömmel, hiszen mégiscsak sose ivott még ilyen lángoló italt, és igencsak felkeltette az érdeklődését, hogy milyen lehet az íze, na meg a hatása.
A lány egy széles mosolyt ejtett, amikor a fiú vett a kaviárjából, tudta, hogy ez a viselkedés nem túl udvarias, de jó pofának tartotta, meg hát miért ne kóstolhatta volna meg azt, amit ő evett. Miután elfogyasztotta az ételét, úgy gondolta, hogy ő is megkóstolja partnere étkét, szóval a villájával gyorsan elcsent egy darabkát a cukkiniből.
- Hmmm... fincsi. - mondta elégedetten, miután lenyelte az utolsó falatot is, majd a villáját a tányérjára helyezte és megtörölte a száját a szalvétával. Ezután belenyúlt a retiküljébe és felfrissítette a rúzsát, hogy mégiscsak tökéletes legyen az összhatás, majd türelmesen megvárta, amíg Choi befejezi az étkezést.
- Tulajdonképpen jóllaktam, jöhetnek az italok! - vágta rá elszántan a lány, majd felállt az asztaltól és a partnere mellé lépett, hogy az odakísérje az italpulthoz.

Choi Min Jong

Ruha

- Ó, annak nem örülnék azért! Mégiscsak egy bálon vagyunk! - mondta kissé csalódottan a lány, majd hozzátette:
- Az élet csak egy pillanat. De ez a pillanat elég, hogy örökkévaló dolgokat cselekedjünk. Szóval vegyük célba az italpultot! - jelentette ki lelkesen Rach, majd belekarolt partnerébe és egyenesen az említett pult felé vették az irányt. Choi továbbra is nagyon udvariasan viselkedett, majd kijelentette, hogy eszméletlen jópofának tartja ezeket az italokat. Hamarosan a lány kezébe került az egyik pohár, majd megrökönyödött, amikor a srác a lángokba tette a kezét. Hirtelen nem tudta, hogy mi a helyzet és csodálkozó képet vágott, de amint látta, hogy a fiú sértetlenül húzza ki a kezét a lángokból, gyorsan kapcsolt, hogy ezek a lángnyelvek csupán látványból vannak és nem veszélyesek senkire se nézve.
- Hú, hála az égnek! - mondta oda a partnerének, hiszen megkönnyebbült, amikor látta, hogy ezek csupán a látványvilágot hivatottak színesíteni és egyáltalán nincs szó semmi igazán égető dologról.
- Egészségedre! - felelte Rach a fiúnak, majd belekortyolt a poharába, legnagyobb meglepetésére pedig nem csupán gyümölcslé volt benne.
- Ó, ez ám az itóka! - dicsérte a srácnak a finom nedűt, majd folytatta:
- Nincs benne túl sok alkohol, de egy pici van... érzem, és egész jó! Ez egy kellemes ital, nem az az ütős fajta, ebből ugyanis többet is szürcsölgethet az ember, akkor sem lesz komolyabb baja.
A lány kissé magyarázós szöveggel rukkolt elő, de végtére is azt mondta el, amit érzett és gondolt az itallal kapcsolatosan.
- Neked hogy ízlik? - érdeklődött mosolyogva, miközben kortyolgatta az italát és a fiúra nézett kérdő tekintettel. Pár másodperc múlva sikeresen kilöttyintett egy cseppet a ruhájára, mert túl gyorsan emelte a szájához poharát.
- A fenébe! Még jó, hogy nem nagyon látszik! Persze most nincs itt a pálcám, amikor kéne! - mondta kissé bosszúsan a fiúnak, miközben a ruháját nézte, majd arra gondolt, hogy tényleg szerencséje volt, hogy a kis folt nem látható helyre került, úgyhogy ez egyáltalán nem rontotta az összképet.

Noah Jorgensen


A lány megírta az összes leckéjét a szobájában, közben pedig megéhezett. Úgy döntött, hogy miután egy kicsit kitakarít a leckéje után a szobájában, elmegy a konyhába és harap valami finomat. Így is tett, az első útja a gyomrához, azaz a konyhába vezetett: spagettit rendelt a manóktól sütőtöklével. Élvezettel majszolta le a kajáját, mert egyébként is imádta az olasz ételeket, majd lassan kortyolgatta a sütőtöklevét. Arra gondolt, hogy már nagyon rég találkozott a barátnőjével, Lillával, és már nagyon hiányzott a társasága. Igaz, hogy egy szobában laktak, de a lánynak annyi dolga volt, hogy sajnos mostanság elkerülték egymást, és nem tudtak egy igazán jót beszélgetni. Ezt nagyon nehezményezte, hiszen idáig rengetegszer találkoztak és mindent meg tudtak beszélni egymás között, de most közbeszólt a sors és sajnos úgy alakult, hogy ritkábban futottak össze. Rach hiányolta az életéből egy másik barátnőjét is, akivel nagyon jóban volt, de őt másmerre vitte az élet, úgyhogy nem igazán nézték jó szemmel a szülei, hogy alkalom adtán együtt lógnak. Emellett még a saját testvére miatt is aggódott, hiszen mostanság Nathan nagyon furcsán viselkedett és egyáltalán nem hasonlított a régi önmagára. Persze a szülei erről semmit sem mondtak neki, de nem volt vak, hiszen még az iskolába menetel előtt megfigyelte, hogy a bátyja elég furán viselkedik, azaz napokra eltűnt és nem jött haza, ráadásul ez nála rendszeressé vált. Remélte, hogy nem történt semmilyen gond, de nem tudta elképzelni, hogy mit csinálhatott a tudta nélkül a testvére, egyedül arra gondolt, hogy vagy valami titkos szerelme van, vagy valami illegális dolgot csinál, aminek nagyon nem örült volna.

Noah

Rach sosem kedvelte a manókat, de azt azért megszokta, hogy körülugrálják, mint ahogyan otthon a családját is. Nem is ezzel volt gondja, hanem maguk a lények visszatetszést keltettek benne, amire még magának sem tudott magyarázatot adni, csupán egyszerűen ingerelte őt a jelenlétük. A finom ételeket már annál inkább kultiválta, és szerencséjére nem volt hízásra hajlamos, legalábbis egyelőre nem látszott meg rajta, hogy mennyit eszik valójában. Ennek kifejezetten örült, mert nehezen tudta volna diétára fogni magát és nem szívesen ellenállt volna a finom falatoknak. Szerencsére édesanyja alkatát örökölte, úgyhogy jelenleg nem kellett, hogy amiatt fájjon a feje, hogy időnként talán már túl sokat is eszik. A bátyja és a húga is hasonló alkat voltak, apja pedig inkább erősebb testfelépítésű volt, sportosabb kivitelben. A lány így most is mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül fogyasztotta el a spagettiét, ami nem a diétás kaják közé volt sorolható. Csak arra kapta fel a fejét, hogy valaki köszönt neki, mert annyira belemerült az evésbe.
- Szia! - köszönt vissza a fiúnak, miután szemügyre vette, hogy ki jött be a konyhába, mert egyébként maga a helyiség rajtuk kívül szinte kongott az ürességtől. Nagy valószínűséggel már minden diák megette a vacsoráját, csak neki jutott eszébe ilyen későn falatozni, na meg ezek szerint a srácnak. Látta, hogy a fiú sóvárgó pillantást vetett az ételére, ezért közelebb húzta magához a tányért. Nem mintha bárkivel is osztozkodnia kellett volna az ételén, de jobb szerette "biztonságban tudni" a saját kajáját. Hallotta, hogy a srác pudingot rendel, majd miután a manó elment közvetlenül mellette, hogy kiszolgálja a diákot, elhúzta a száját, mert rühellte, hogyha az intim szférájába került bárki is, főként, ha egy manó volt az illető, a muglikról már nem is beszélve. Rachel a poharával játszott, mert az sokkal jobban lekötötte, mint a manók megfigyelése - ujját végighúzta az üveg peremén és tologatta az asztalon. Igaz, hogy még tele volt töklével, de bízott benne, hogy nem lötyköli ki, mert annak nagy eséllyel a fiú látná meg a kárát, nem ő, mivel elég távol tolta magától az italát, de remélte, hogy erre nem fog sor kerülni, mert nem tudta, hogy mi lenne a másik reakciója, nem mintha nem tudott volna kiállni magáért.

Choi Min Jong

Ruha

- Nem gondoltam, hogy megégsz, de azért nem örültem volna neki, bár tudom, mindez csupán illúzió. - válaszolta Rach a fiúnak, mert azért aggódott, hogy mi lesz a vége ennek, hogy beleteszi a kezét a tűzbe, de azért merte remélni, hogy voltak olyan elővigyázatosak a szervezők, hogy nem valódi tüzet használnak az italokhoz.
Az itókák rendkívül látványosan voltak elkészítve, úgyhogy öröm volt belőlük inni, Rachel pedig jóízűen iszogatta a saját italát, amíg le nem öntötte vele magát egy kicsit.
- Nem ártott meg. - válaszolta gúnyolódva a Rellonos, majd nyelvet öltött a fiúra kissé sértődötten, de igazából nem vette a lelkére a dolgot, csak jól esett élcelődni egy kicsit a partnerével.
- Hm... én benne vagyok, bármilyen ötleted is van, mert elég kényelmetlenül érzem így magam. - fordult újra a fiú felé, miközben egyenesen belenézett a szemébe és várta a mentőötletet. Szerencsére nem volt nagyon látható helyen a folt, de azért mégiscsak zavarta a lányt, hogy ha már ennyire igényesen felöltözött, akkor ne rontsa el lehetőleg semmi se az összhatást. Kicsit furcsállta, hogy Choi máris elrakta későbbre az italát, de nem tette szóvá, mert nem fogott gyanút, betudta annak az egészet, hogy valószínűleg most nem esne neki olyan jól az ital, mint később.
- Hát akkor hajrá, ments meg! Vagy valami ilyesmi... - vigyorgott Rach, miközben a ruháján lévő foltra mutatott és várta, hogy Choi mit fog most lépni erre.

Sebestyén

- Igen, a siklóm imádja a természetet, általában a nyakamban szoktam vinni erre-arra, de valóban jó lenne valami optimálisabb megoldás neki. - válaszolta Rach miközben bizakodva Sebire nézett, hátha kap talál majd idővel valami megoldást erre a problémára a srác. Az már biztos, hogy leleményes volt, ezt a lány is észrevette, úgy gondolta, hogy még sokra viheti a fiú az életben, ha ennyire szemfüles.
- Nos igen, biztos vagyok benne, hogy dobnának egy hátast, ha kiderülne, hogy mindenről, amit idáig valótlannak hittek valósággá vált... szerintem egykönnyen nem tudnák feldolgozni ezt. - nevetett Rachel, bár nem örült volna neki, ha valóban felfednék a varázslók a muglik előtt a létezésüket, mert az semmi jót nem szülne, de tudta, hogy sokan ezt másképp gondolják, de ő kitartott az elképzelésénél.
- Ó, ez jó! Az én anyukám is imádja a romantikus műveket, bár neki szerencséje van, mert apával imádják egymást és szerintem még a mai napig szerelmesek egymásba. - válaszolta vígan a Rellonos, miközben álmodozón tekintett maga elé, ő maga nem tudta elképzelni, hogy neki valaha is ilyen kapcsolata lesz, mert úgy vélte, hogy a szerelem csak egyfajta illúzió, ami pillanatnyilag elveszi az ember eszét, majd idővel véget ér és valami mássá alakul át, ezt pedig tiszta időpocsékolásnak vélte, bár tudta, hogy az érzelmei ellen semmit sem tehet az ember, max. nem mutatja ki. Lillán is látta, hogy az elején igencsak tagadta, hogy odalenne Ákosért, de látta rajta és az apró jelekből, hogy érez valamit iránta, úgyhogy kár volt ezt titkolni. Egyelőre ő maga nem tudta, hogy hogyan kezelné ezt a dolgot, mert még sosem élte át, de hallott már róla eleget, mindenesetre annak örült, hogy a szülei ilyen szerencsésen egymásra találtak és boldogok együtt. Azt nem tudta, hogy vajon Nathan miért fordult ki magából ennyire, de remélte, hogy ez csupán egy átmeneti állapot és nem valami komoly dolog áll a háttérben. Gondolataiból visszatérve Sebi épp a focimeccsről beszélt, ami valóban nem tűnt túl izgalmas sportnak.
- Hát én lehet, hogy bealudnék, ha ilyen mérkőzést kéne néznem. - válaszolta a srácnak, majd eszébe jutott, amikor Lillával az egyik éjszaka elcsenték a seprűket és a pályán repkedtek, majd jött az a két diák és majdnem balul sült el a történet, ám barátnőjének hála megmenekültek a gyilkos golyó elől.
- Remélem, hogy jól fogod itt érezni magad, bár szerintem könnyen be fogsz illeszkedni. Jó fejek a mentoraid? Nekem sokat segítettek az enyémek, úgyhogy nagyon örültem, hogy ott voltak mindig, ha szükségem volt rájuk, de majd meglátod, hogy mennyit számít ez az egész. - vágott bele egy újabb témába a lány, miközben Sebire emelte a tekintetét.

Glenn Grim

- Még nem jártál ott? Ó, oda mindenképp el kell látogatnod, hacsak nem vagy víziszonyos. - mondta lelkesen Rachel, hiszen őt teljesen lenyűgözte az a hely, ami valóban rendhagyó volt a maga módján.
- Hogy mikor van takarodó? Hát fél óra múlva. Én amúgy szeretek utána is tevékenykedni, mert amolyan éjjeli bagoly típus vagyok. Szeretek sokáig aludni, amit persze az órák miatt nem tehetek itt meg, de alapból ilyen a személyiségem. Te hogy vagy ezzel a dologgal? - kérdezett rá a lány, mert kíváncsi volt, hogy Glenn vajon pacsirta típus vagy már az említett madárfélékhez tartozik.
- Idővel majd kiismered itt az embereket, már ha igényed van rá. Persze nem mindenki jó fej, de azért akad köztük pár, akiknek érdemes a társaságát keresni. - jelentette ki a Rellonos, remélte, hogy a fiú nem sértődik meg a kijelentésén, de hát jobb ha tudja, hogy nem mindenkiben lehet megbízni, de valószínűleg ezzel ő maga is tisztában van, na meg vannak emberek, akik alapból nem igazán keresik mások társaságát, ezt is illik tiszteletben tartani.
- Szerintem a barátnőm ma már nem jön el, de nem izgat, feltalálom magam nélküle is. Azért annyiból jó ez a hely, hogy újabb ismeretségekre tettem szert, bár sokan nem olyanok, mint amilyennek mutatják magukat másoknak. - törte meg a csendet a lány, hiszen már elég sok embertípussal megismerkedett itt, idővel pedig kiismerte az embereket, már akikkel találkozott, úgyhogy sok meglepetést nem tartogattak a számára.
- Persze azért hiányzik a családom is. Időnként honvágyam van. - folytatta, mivel már nagyon hazavágyott, de tudta, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy várja otthon valaki, vagy hogy jó lenne a kapcsolata a szüleivel, testvéreivel. Egyelőre abbahagyta a fecsegést, hisze már így is túl sokat beszélt és várta Glenn reakcióit az elhangzottakra.

Glenn Grim

- Nem tudsz aludni vagy kevés alvás is elég ahhoz, hogy kipihent légy? - érdeklődött a lány, majd bólintott, mikor Glenn azt taglalta, hogy jobb lesz, ha később a klubhelyiségben folytatja az olvasást.
- Rellonos vagyok - felelte büszkén Rach, miközben tekintetét kérdőn a fiúra emelte, majd visszakérdezett:
- Te?
Miután elmondta a monológját a srácnak a honvágyáról a jelenlegi lakóhelyére terelődött a szó.
- Az eredeti otthonom mindig is Fairview lesz, egy amerikai kisváros. Édesanyám koreai származású, édesapám pedig amerikai, de idővel apám itt egy jobb állást kapott aurorként, szóval Magyarországra költözött az egész család. Van még egy húgom és egy bátyám, jól kijövök velük. Te honnan származol?
Ha rajta múlott volna, akkor Amerikában maradnak, de sajnos nem ő döntötte el, hogy ideköltözzenek, így hát muszáj volt beletörődnie a helyzetébe.
- Egyébként mit szoktál csinálni szabadidődben az olvasáson kívül? Én imádok fotózni, íjászkodni és varázspókerezni - tette hozzá immár jobb kedvűen, mert nem igazán szerette, ha a múltjára terelődik a szó, mert akkor mindig előtörtek belőle a régi szép emlékek, ami miatt csak még inkább visszavágyódott szülőhazájába. Úgy érezte, hogy semmi sem köti ehhez a helyhez, csupán a családja és néhány barátnője, de ha tehette volna, akkor rögvest visszaköltözött volna abba a gyönyörű kis városkába, ahonnan jött. Azt tervezte, hogyha önálló életet élhet később, akkor nagy valószínűséggel visszatér Amerikába, de ez az eshetőség még sok mindentől függött, és úgy volt vele, hogy majd lesz valahogy, hiszen olyan még sosem volt, hogy sehogy se lett volna... egyszóval bízott benne, hogy az élet oda vezeti majd, ahol lennie kell.

Choi Min Jong

Ruha

- Klassz! - felelte mosolyogva, bár pont azért tartotta illúziónak ezt, mivel nem éget, de nem volt kedve ezt most bővebben kifejteni. Praktikusnak tartotta, mivel nem volt tűzveszélyes, végtére is rendkívül ötletes és látványos cucc volt.
- Kac-kac! - válaszolta Rach gúnyos mosolyra húzva a száját, amikor Choi megemlítette neki viccesen, hogy sokat ivott. Egyáltalán nem érezte magát ittasnak, csak picit mohón itta az italát, de ennyitől egyébként is képtelenség lett volna berúgni, mivel csak elvétve tartalmazott némi alkoholt, de az is meglehet, hogy csupán némi alkoholos ízesítést kapott ez a finom nedű.
Tetszett neki a virágmintás ötlet, mivel rögtön kapcsolt, hogy erről van szó, amikor a fiú megkérdezte tőle, hogy szereti-e, és remek ötletnek tartotta, hogy egy ilyen jellegű díszítéssel fedje el a ruháján lévő foltot.
- Imádom! - felelte lelkesen, majd a srác nekikezdett alkotni. A Rellonos remélte, hogy szép lesz a végeredmény, de bízott a fiú ügyességében és tudta, hogy rendkívül kreatív, szóval hagyta, hogy tegye a dolgát.
- Csináltál már ilyet azelőtt is? - kérdezte vigyorogva, bár kötve hitte, hogy nemleges lesz a válasz, de azért kíváncsi volt rá. Igaz elég drága ruhát viselt, de egyáltalán nem zavarta, hogy egy új mintával bővül, pláne, ha így még szebb lesz mint előtte.
- Kíváncsi leszek, hogy ki lesz a bálkirály és a bálkirálynő. Van valami tipped? - kérdezte érdeklődve Rachel, majd a poharát szorongatva türelmesen várta, hogy megszülessen a végeredmény.

Karina

Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt

Már egy jó ideje nem találkozott Rach jeges barátnőjével, de egyáltalán nem az volt a helyzet, hogy elhidegültek volna egymástól, hanem egyszerűen nem volt rá idő. A szőkeséget lekötötte újdonsült gyermeke, akit néhányszor a Rellonos is megcsodált már, neki pedig gőzerővel kellett készülnie a vizsgáira. Most, hogy végre mindezen túl volt, több ideje jutott mindenre, és megtudta, hogy Karina is nemrég érkezett vissza az iskolába, úgyhogy megbeszélték, hogy az évnyitón összefutnak. Örült, hogy végre harmadikos lesz és a célja még mindig az volt, hogy később a fotográfia felé vegye az irányt. Nem készülődött túl sokat az évnyitóra, mert már előre kiválasztotta, hogy mit fog felvenni, a sminkjét pedig húsz perc alatt elkészítette. A dísztalárja alá egy virágmintás, csipkés egyberészes fekete ruhát vett fel, hozzá fekete magassarkút húzott, haját pedig kiengedve hagyta. Sosem szeretett késni sehonnan, ezért inkább korábban elindult, hogy odaérjen és megkereshesse barátnőjét. Amikor odaért már jó páran ültek a Rellonos asztalnál, ő maga nem foglalt helyet, hanem állva pásztázta a tömeget, hátha feltűnik valahol Karina. Egy kis nézelődés után észrevette a szőkeséget, aki már kiszúrta őt a tömegben, majd megindult feléje.
- Szióóó! Mi újság? Örülök, hogy látlak! - üdvözölte barátnőjét kitörő örömmel, majd megölelte és megszemlélte a ruháját. Karyn szép, elegáns, világoskék ruhát viselt, kifejezetten jól állt neki, még a sminkje is harmonizált az öltözékével.
- Nagyon csini vagy, remekül áll neked ez a ruha! - dicsérte meg a barátosnéját egy nagy mosoly kíséretében, majd feltett egy újabb kérdést:
- Hogy van Benji?
Miközben beszélgettek egyre több diák szállingózott be a nagyterembe, de még volt egy kis idejük a ceremónia kezdetéig, amelynek Rach minden percét ki akarta használni a társalgásra, hiszen nagyon kíváncsi volt rá, hogy mi minden történt Karinával, amíg nem találkoztak.

Karina

Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt

Rach örült, hogy a barátnőjével angolul tudtak társalogni, mert bár ő jól beszélt magyarul, mégiscsak Amerikában élte le élete nagy részét és gördülékenyebben ment neki a kommunikáció ezen a nyelven.
- Nem csodálom, én is jobban szoktam otthon aludni, mint itt... de hát ez van, megszoksz vagy megszöksz - válaszolt Karinának egy nagy mosoly kíséretében, majd reagált a dicséretre:
- Köszönöm! Nemrég szereztem be, nagyon tetszik, már alig vártam, hogy végre hordhassam!
Örült, hogy Benji-vel minden a legnagyobb rendben volt, szerinte sokat örökölt az anyukájától kinézetre, de biztos volt benne, hogy ez a megállapítása a tulajdonságait tekintve is igaz lesz.
- Hogy rohan az idő! Emlékszem, amikor nemrég boldogan mesélted, hogy babát vársz és most tessék, már a hatodik hónapnál tartunk lassan - felelte a Rellonos vidáman és eltűnődve, belegondolt, hogy bizony gyorsan telnek azok a fránya évek, hiszen már ő is a 16. életévét taposta, amit nem is bánt, de megállapította, hogy nagyon gyorsan eltelt az iskolában eltöltött előző két év.
A szőkeség javaslatára helyet foglaltak az asztalnál, hogy egymás mellé tudjanak ülni. Ez sikerült is nekik, így már kényelmesen üldögélve folytathatták a társalgást:
- Nem történt velem olyan sok minden... blogvezető és mentor lettem a házamban és sikeresen letettem a vizsgáimat. Lillával lógtam a legtöbbet, ő a barátnőm és egyben a szobatársam is, de mostanában ritkábban futottunk össze, mert őt is lekötötte a tanulás. Szívesen hazalátogatnék már, de úgy tűnik, hogy a téli szünetig várnom kell még ezzel. Nagyon hiányoznak már a szüleim és a testvéreim - folytatta Rach, majd érdeklődve a szőkére emelte a tekintetét:
- Mi a helyzet Dioméddel? Besegít a gyereknevelésbe?
A lány kíváncsian várta Karina válaszát és élvezte a vele való csevegést, remélte, hogy a barátnőjével minden a legnagyobb rendben van.

Karina

Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt

Rach örült, hogy a kis Benji-vel minden a legnagyobb rendben volt, ezek szerint nagy volt a mozgásigénye, bár ezen nem csodákozott, mert kisgyermekként ő és a húga is örökmozgók voltak.
- Igen, mentor, klassz, hogy együtt fogunk dolgozni! - lelkendezett a lány, szentül meg volt győződve róla, hogy remek csapatot fognak alkotni ők ketten.
- Értelek. Valóban rendes tőle, hogy amennyire tőle telik, besegít a gyereknevelésbe - válaszolta Rach, majd belegondolt, hogy a srác egész jól teljesített szülőként, noha sosem vetette meg a női nemet, ez pedig dicsérendő.
Karina következő kérdésére csak lesütötte szemmel válaszolt:
- Nem, nincs - ennyi volt rá a felelete, hiszen párja még nem volt és nem kergetett hiú ábrándokat, még ha 1-2 srác látásból be is jött neki, nem foglalkozott a dologgal. Úgy volt vele, hogy majd az idő elrendez mindent és később összehozza a sors valakivel, ő nem erőlteti a dolgot.
A lány a magánéletét tekintve zárkózott volt, de nem is volt olyan izgalmas része az életének, ami mást igazán érdekelhetett volna, legalábbis ő ezt gondolta magáról. A szőkeséget nagyon kedvelte, mert jókat tudott vele beszélgetni és szinte rögtön összebarátkoztak, de egyelőre úgy gondolta, hogy nincs olyan nagy rajongása senki iránt, amit megoszthatna vele.
- Na, és neked bejön még valaki? Nyugi nem szólok Diónak! - nézett újra barátosnéjára vigyorgó arccal.
 

Lepsényi Zalán


Nem igazán volt alkalma új ismeretségeket köttetni, ezért nem is erőltette az emberi kommunikációt. Az iskolás évei alatt volt néhány barátnője, akik mindig kitartottak mellette, szóval mindig számíthatott rájuk. Már egész jól eligazodott az iskolán belül, de igazából sosem érezte magát biztonságban az intézményen belül. Igazából a konyhába akart elindulni, de valamiért képkiesése volt, szóval esélye sem volt a célzott hely irányába megérkezni.
- A fene! Hol vagyok? Nem igaz, hogy mindig eltévedek!- bosszankodott Rach.
Nem igazán szívlelte, ha nem ért oda időben a megbeszélt helyre, mert szerette tartani magát a szavához, azt pedig annál inkább utálta, ha sokat késett valahonnan, de végtére is rájött, hogy a bejárati csarnoknál kötött ki.
A lány örült, hogy sikerültek a vizsgái és túlestek az évnyitón, bár sajnálta, hogy a legjobb barátnőjével, Lillával egyre kevesebbet beszéltek. Igaz, hogy egy szobában laktak, de mostanság alig volt idejük egymással beszélni, pedig régebben mindent megosztottak egymással, de el kellett ezt fogadnia. Ő is sokat tanult, hogy sikerüljenek a vizsgái és úgy tűnt, hogy az erőbefektetés megért mindent, mert nagyon szépen teljesített a vizsgákon. Mindig beleadott anyait-apait és remélte a legjobbakat, nagyon teljesítményorientált volt, szóval sok energiát adott bele a tanulmányaiba.
~ Remélem, hogy a következő tanulmányi időszak is ilyen sikeres lesz, mint a mostani ~ - reménykedett a lány, aki sokat tanult, hogy sikeres legyen, emellett valóban abban hitt, hogy még sokra viheti ebben az iskolában.
 

Lepsényi Zalán

A lány remélte, hogy gyorsan helyreáll a kapcsolata majd a barátaival, mert mostanság nem éppen az aktív kapcsolattartás mintaképe volt. Mindig meghallgatta azt, aki valamiféle problémával fordult hozzá, de egyre inkább úgy érezte, hogy kilóg a sorból és nem ide való. Remélte, hogy idővel rendeződik a helyzete, már csak azért is, mert hiányoztak neki azok az idők, amikor a legjobb barátnőjével minden megbeszélt. Nem történtek vele mostanság olyan eget rengető dolgok, de azért az érezte, hogy jó lett volna, hogyha megoszthatja az észrevételeit valakivel. Hirtelenjében azt vette észre, hogy egy srác enyhe zöld foltokkal az arcán elé keveredik, majd megáll.
- Hm... szia! - köszöntötte félénken a fiút, hiszen mégiscsak jó modorra nevelték a szülei.
- Segíthetek valamiben? - tette fel a maga számára is váratlanul jött kérdést, hiszen így tudta hirtelenjében lereagálni a fura helyzetet. Azt gondolta, hogy a fiú vagy illendően válaszol a kérdésére vagy elküldi melegebb éghajlatra, ha olyan fajta. Igazából mindenre felkészült és egyik lehetőségtől sem rettent meg. Ő maga is volt már úgy régebben, hogy zilált lelki állapotban volt, majd valaki felajánlotta a segítségét és ő nem utasította azt vissza. Remélte, hogy a fiún is tud segíteni valamilyen szinten. Igaz, hogy nem ismerte, de azért mélyen belül reménykedett benne, hogy a segítségére lehet, hiszen eleve benne volt a segítő szándék és nem vette volna jó néven, ha a fiú elutasítja a közeledését. Nem tudta elképzelni, hogy mi történhetett a sráccal, de remélte, hogy a hasznára lehet, mert senkit sem szeretett cserben hagyni. Így aztán türelmesen várt, nem akart tolakodó lenni, de ott sem akarta hagyni a fiút egyedül a slamasztikában.

Lepsényi Zalán

Sajnálta a fiút, bármi is történt vele, mert annak a nyoma bizony durván ott maradt az arcán.
- Oké, de szerintem le kéne fertőtleníteni a sebeidet és a horzsolásokat - válaszolta kedvesen, hiszen tudta, hogy a sebek és a hegek nagyon gyorsan elfertőződhetnek. Nem akart tolakodó lenni, de nem is gondolta úgy, hogy ne kéne törődnie ezzel a dologgal.
- Egyébként Rach vagyok, bár tudom, úgysem érdekel, a helyedben engem se érdekelne - tette hozzá lazán a lány, hiszen ami a szívén, az a száján típus volt. Pont ezért mondta ezt, mert látta a fiún, hogy bizalmatlan és egyelőre az érdektelen ember szerepét játssza.
Még mindig bosszantotta, hogy nem találta a helyes utat a kiszemelt helyhez.
- Meg tudnád mondani, hogy merre van a konyha? - kérdezte Rachel a fiútól, hátha legalább ebben tudna segíteni neki. Úgy gondolta, hogyha a srác ezt a kérdését is elutasítja, akkor nincs mit tenni, egyedül kell megtalálnia a konyhát, ami nem igazán volt az ínyére, mert egyáltalán nem tudta, hogy hirtelenjében merre is induljon el.
- Te is elég elveszettnek látszol - tette hozzá a Rellonos élcelődve, hiszen nem igazán értette, hogy a fiú miért ennyire zárkózott, bár tudta, hogy vannak ilyen típusú emberek is, nem igazán tudta kezelni őket.
- Itt van egy kis fertőtlenítő szer azért, szerintem most nagy hasznát vennéd - nyújtotta át kiszedve a zsebéből a kis flakont. Mindig magánál tartotta, mert az őszi-téli időszakban tudta, hogy minden tele van baktériummal és beteg emberekkel, ezért erőteljesen azon volt, hogy mindig fertőtlenítse a kezét, ha hozzáér valamilyen közösen használatos eszközhöz. Nem szeretett volna lebetegedni, ami érthető volt, ezért is tett ellene mindig, hogy ne következzen be ez a kellemetlenség.

Lepsényi Zalán

Rach látta, hogy a srác kissé zavarban van és valamiért úgy tűnt, mintha minél gyorsabban akarna szabadulni tőle és a helyszíntől. Arra gondolt, hogy biztosan valami sürgős dolga akadhatott, de nem volt biztos benne, hogy nem-e rá haragszik valamiért, bár ő nem tett ellene semmit csak felajánlotta a segítségét. A lány túl közvetlen jelenség volt, bele sem tudott gondolni, hogy másnak milyen fura lehet, hogy idegenként rögtön segítséget akar nyújtani.
A Rellonos meglepődött, amikor a fiú is elárulta a nevét, mert nem számított rá, hogy egyáltalán szóba áll majd vele.
- Örvendek, Zalán - válaszolta Rachel egy mosoly kíséretében, majd végighallgatta az eligazítást. Ezek szerint a srácnak jó helyismerete volt, mert rögtön tudta a választ, hogy merre van a konyha.
A következő mondat, ami elhagyta a fiú száját váratlanul érintette a lányt, majd rögtön kapcsolt, hogy valószínűleg megbántotta ezzel a kijelentésével Zalánt, ami egyáltalán nem állt szándékában, emiatt pedig eléggé röstellte magát.
- Ó, sajnálom, nem akartam - szaladt ki a száján pironkodva, majd lesütötte a szemét és a padlót bámulta. Sajnos sokszor mondott ki olyan dolgokat meggondolatlanul, ami másra nézve esetleg sértő lehet. Utána mindig megbánta az egészet, de igazából sosem tanult belőle.
- Rendben, ahogy gondolod - válaszolta a Rellonos, mert látta, hogy a fiú már nagyon igyekezne valahova és nem is akarta tovább feltartani vagy faggatni. Visszatette a fertőtlenítős flakont a zsebébe, majd gondolkodott, hogy mit mondhatna még a srácnak, de úgy érezte, hogy jobb, ha most inkább hallgat és útjára engedi a fiút. Valami azt sugallta neki, hogy nem most látta utoljára Zalánt és a közeljövőben találkozni fognak még. Rachel mosollyal az arcán távozott a helyszínről és sietős léptekkel megindult a konyha felé.

Köszönöm a játékot!

Karina

Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt

- Ez tényleg rendes tőle, örülök, hogy besegít, mert fontos, hogy te is szusszanhass néha egy kicsit - mondta neki Rach jókedvűen, majd megjegyezte magában, hogy biztosan az ő szüleinek sem volt könnyű dolguk, amikor még kisebbek voltak a testvérével, de mindent összegezve nagyszerű szülők voltak mindig is.
- Kiegyensúlyozott? Hát örülök, hogy így látod, igazából nincs okom panaszra azon kívül, hogy szívem szerint gyakrabban hazalátogatnék, ha tehetném. Hiányzik a családom, de majd az ünnepek alatt végre ellátogathatok hozzájuk - felelte a Rellonos lelkendezve Karinának.
- Értem, hát az biztos, hogy a hideget kevés pasi bírná! - nevetett fel Rachel, miközben arra gondolt, hogy nagyon tisztelendő a szőkeségben az, hogy ennyire hűséges típus.
- Köszi, de megoldom, nagylány vagyok már. Egyébként egyedül is jól elvagyok, nem erőltetek semmit, majd jön magától, aminek jönnie kell - válaszolva kissé pironkodva a lánynak, hiszen nem szerette volna, hogy bárki is helyette intézze a magánéleti dolgait, ehhez túl zárkózott volt és azt szerette, hogyha saját maga irányíthatja az életét.
- Tényleg, ti hogy ismerkedtetek meg? - kérdezte Rach, mert még nem hallotta a szőkétől, hogy hogyan találkozott élete nagy szerelmével. Igazából még azt sem tudta, hogy mik náluk a pontos szokások, azon is eltűnődött, hogy talán a szülők választották őket egymásnak, de nagyobb esélyt adott annak az elgondolásának, hogy szabad akaratukból jöttek össze.
Idő közben a cipő, amit felvett erre az eseményre rendkívül kényelmetlennek bizonyult, már nagyon szorította a lábát, úgyhogy most kiváltképp boldog volt, hogy az asztalnál ülhetett és nem kellett végigállnia a műsort.

MJ


Kinézet

Rach nagyon örült, hogy MJ elhívta a karácsonyi bálba, mert múltkor is jól szórakoztak együtt, mondhatni, remek párost alkottak. Sokat gondolkodott, hogy mit vegyen fel erre az alkalomra, aztán a fehér ruhaszettje mellett döntött. A kelleténél kissé jobban izgult, hogy milyen lesz az este, mivel jelenleg egy párt alkottak, még ha nem is volt ez így igaz, azért valamennyire mégis beleélte magát a szerepébe. Várta már, hogy kezdetét vegye ez este, már órákkal előtte elkészült, legnagyobb örömére még a sminkje is egész jól sikerült. Haját kiengedve hagyta, de feltett egy fejdíszt is, amely tökéletesen harmonizált a szerelésével. Miután eljött az idő, Rachel elindult a helyszín felé és már nagyon izgatottan várta, hogy végre találkozzon a fiúval.
- Szia! Ó, köszönöm! Te is nagyon elegáns vagy, jól áll neked az öltöny! - mondta neki sejtelmesen, miközben mosolyra húzta a száját.
- Megigazítom! - lépett oda hozzá a lány, majd kibogozta a srác nyakkendőjét, hogy aztán szebben megköthesse. Ebben már nagyon gyakorlott volt, mert az édesapjának is ő segített sokszor ebben. Az édesanyja megtanította erre is, hiszen szerinte mindig is fontos volt a tökéletes megjelenés, amibe egy elcsúszott nyakkendő már nem fért bele.
- Tessék, remélem tetszik! - vette elő a retiküljéből a tükröt, majd a fiú felé tartotta, hogy megnézhesse magát. Remélte, hogy elégedett az eredménnyel, hiszen sokat számított neki a véleménye. A Rellonos nagyon örült neki, hogy megismerhette MJ-t, hiszen jól elvolt vele olyan embernek tartotta, akire mindig számíthat.
- Mehetünk! - karolt a fiúba, majd elindultak a nagyterem felé, hogy megcsodálhassák a szép díszeket és kezdetét vegye a mulatság.