36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rachel Octavia Amber összes RPG hozzászólása (157 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 5. 17:51 Ugrás a poszthoz

Hoshi Neko Silver


Neko, a bölcs  Tongue


- Otthon van sok barátnőm, nekik megnyílhatok, hiszen sosem csalatkoztam bennük és az érzés kölcsönös, ismerjük már egymást jó ideje. A suliban csak pár barátom van, de azok is nagyon megbízhatóak és nem éltek vissza a bizalmammal, szóval őket kincsként tartom számon. Akit nem ismerek, azzal óvatos vagyok, párkapcsolatom pedig még nem volt, szóval az nem téma. Volt viszont régen egy jó barátnőm, akivel általánosba együtt jártunk és remekül kijöttünk, majd később elköltözött egy várossal arrébb a családjával, így sem lakott tőlem messze, aztán megszakadt a kapcsolat. Tulajdonképpen meguntam, hogy után szinte én kerestem csak mindig és azóta nem is hallottam felőle. Furcsa, hogy az embereket csak az tartja össze, ha egy helyen laknak, vagy egy intézménybe járnak, utána pedig lusták ahhoz, hogy tovább ápolják a kapcsolatot, ha másmerre viszi őket az élet...olyankor elfelejtik, hogy valaki mindig ott volt nekik, aki segített és meghallgatta őket. Na mindegy, ez van, what the fu...k megint sokat beszéltem. -fejezte be mondandóját Rachel, mert nem gondolta, hogy így kibukik belőle minden és szégyellte is magát, hogy a fiúra zúdította ezt a rossz emléket, de hát egyszerűen nem volt mit tenni, már kijött belőle a panaszáradat.
- Bocs, sokat dumáltam, majd visszafogom magam. -jelentette ki szomorkás arccal, talán könnyebb volt neki az önsajnálatba temetkezni, de ez oltári nagy bukás volt számára, hogy akiről azt hitte milyen jó barátok, pont az távolodott el tőle indokolatlanul.
- Alapjában véve nyitott típus vagyok és pont olyan vagyok alapjáratban, mint a csalódás előtt, de azért óvatosabban viszonyulok elsőre az emberekhez, talán ez lesz a vesztem, de én már csak ilyen vagyok. -válaszolta Rach, majd magához húzta a cicust és arcát a pofijának nyomta:
- Jaj de édes kis szőrmók!
Ezután visszahelyezte az ölébe, szerencsére nyugodt volt az állatka, valószínűleg jól érezte magát a lányka ölében, hiszen sok figyelmet kapott tőle.
A lány élvezettel hallgatta a fiú dalát, egész jó hangja volt, valóban érvényre juttatta az igazi mondanivalót, ami kevés dalról volt elmondható, mert manapság sok megírt szöveg vagy sablonos vagy semmitmondó volt.
- Igen, úgy érzem, hogy nem értem még az utam végére, de egyszer biztosan el fogok, viszont van még rá időm és tudom, hogy sok mindent meg kell még tapasztalnom az életben. -fejtette ki véleményét, amelyet komolyan is gondolt, hiszen még fiatal, előtte áll az egész élet jó esetben...
Kicsit irigyelte Neko-t, hogy ekkora önbizalommal rendelkezik, bár ő is elégedett volt magával, azért annyira nem volt erős és egészséges lelkületű az élet különböző területein mint a srác. Legalábbis ő ezt mutatta magáról a világnak, aztán ki tudja, hogy mi az igazság?
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 7. 11:40 Ugrás a poszthoz

Hoshi Neko Silver


I think this is the beginning of a beautiful friendship



A zöldikét jobb kedvre derítette, hogy a srácnak meg sem kottyant hirtelen bőbeszédűsége, annak pedig kifejezetten örült, hogy jónak gondolta, bónuszként pedig egy finom forró csokit is kapott tőle, amit vígan elvett és kortyolgatott, mert az előző már kihűlt mialatt kibeszélte magából a gondjait.
- Köszönöm a csokit. Kedves tőled, hogy jónak gondolsz, szerintem nincs kifejezetten jó és rossz ember, ez a két tulajdonság mindenkiben megvan és végül azzá válik az egyén, amelyik átveszi benne a domináns szerepet. -válaszolta Rach, miközben az italát kortyolgatta, miközben Neko elmesélte neki, hogy van itt lakik a faluban és bármikor benézhet hozzá, ha úgy tartja kedve.
- De jó! Köszönöm, élni fogok a lehetőséggel!-felelte vidáman, majd tovább babusgatta a cicust, miközben tekintetét a fiúra emelte. A macskának puha szőre volt, kellemes volt hozzáérni, bár a lány alapból kedvelte a négylábúak ezen fajtáját, szóval öröm volt nyunyurgatni.
- Hm, arrogáns magabiztosság? -nézett szúrósan a fiúra, majd átváltott őrült, pajkos tekintetűre és szabad kezével játékosan megpaskolta beszélgetőpartnere vállát, közben nagyokat kuncogott. Ego biztosan nem tudta mire vélni a dolgot, de neki amúgy is csak az volt a dolga, hogy kényelmesen elhelyezkedjen Rachel ölében és simogattassa magát nagy bőszen.
- Igen, tudom, hogy lenne mit csiszolni rajta. Tudod mit, Mester? Elfogadom az ajánlatot, kíváncsi vagyok mit fogsz kihozni belőlem! -mondta nagy elszántsággal Neko-nak jókedvűen. A Rellonos örült, hogy a fiú szeretne még találkozni vele, mert úgy érezte, hogy neki nyugodtan megnyílhat és talán még egy erős bizalmon alapuló barátság is kialakulhat köztük, aminek még jobban örült volna, mert kevés igaz barátja volt az intézményben és környékén.
A téma ezután a családra terelődött, a családi helyzetre pedig együttérzően bólogatott:
- Ó, a családi Helyzet mindenek előtt! Nálunk a szüleim nagyon ügyelnek erre, tudod aranyvérűség, jó hírnév, helyes viselkedés, kapcsolatok folyamatos ápolása, bájolgás, válassz olyan szakmát, ami nem hoz majd szégyent a családra, mindig légy tökéletes! A húgommal nehéz nekik, igazi tűzről pattant rosszaság, de nem adják fel, a bátyámat úgy ismerik, mint példaértékű aranyvérűt, de a hátuk mögött sokszor nagyon nem az. Én pedig követem a példáját, szóval nem tudok mindig úgy viselkedni, ahogyan azt elvárnák tőlem, de persze erről nem tudnak, így nem fáj nekik. Veled mi a helyzet? -érdeklődött Rach, közben arra gondolt, hogy a költözés sem volt egyszerű számára és még azt is elvárnák tőle, hogy folyton a kénye-kedvük szerint viselkedjen, na ez már neki is túl sok volt.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 8. 10:26 Ugrás a poszthoz

Hoshi Neko Silver


Neko Mester


- Azt mondják, hogy teher alatt nő a pálma. -válaszolta mosolyogva a lány, amikor Neko tájékoztatta a kemény tanulási módszereiről. Tisztában volt vele, hogy csak úgy lehet fejlődni és bármit is elérni, ha azt komolyan veszik és mindig valamiféle áldozatot kell hozni, hogy ne azzá váljunk, akik tegnap voltunk, tehát ez az előre haladás sikerének a kulcsa.
- Rendben, már nagyon várom, hogy elkezdjük az első leckét! Tulajdonképpen magát a jellememet szeretném fejleszteni és kicsit finomítani is egyben. Mindegy, hogy milyen a házad, nem az számít, tőlem akár egy szanatóriumban is tanulhatunk, a lecke a lényeg. -válaszolta Rach, de azért elgondolkodott, hogy vajon milyen stílusa lehet a fiúnak, a ruháiból ítélve az eleganciára és a kifinomultságra tippelt, úgy vélte, hogy otthona is ezt tükrözi, szemei előtt egy se túl modernen, se túl régiesen berendezett házikó lebegett, mely elsősorban az ott lakó kényelmét szolgálta és igazi otthonos hangulatot árasztott magából.
~ Na majd meglátjuk, hogy milyen az otthonod! ~ -mosolygott magában a lány, közben a fiúra nézett és arra gondolt, hogy hátha megtalálta azt a személyt, aki ki tudja hozni belőle a legjobbat. Minden ember hatással volt rá, akikkel találkozott, de igazán csak a legközelebbi barátai voltak képesek a pozitív vagy a negatív oldalára átbillenteni, de külön leckéket személyiségének fejlődésére még nem kapott soha senkitől, kivéve a szüleit és a bátyját, de az már más történet.
A Rellonos már majdnem megitta forró csokiját, amikor újból a családi téma került terítékre.
- Érdekes lehetett a szitu a tesóddal...nekem is jót akarnak a szüleim, ezt jól tudom, csak nem igazán hagyják, hogy a saját utamat járjam a sok elvárás miatt. -felelte Rach, majd sóhajtott egy nagyot és folytatta mondandóját:
- Nem tudnék folyton megfelelni ezeknek a követelményeknek, fárasztó az egész egyrészt, másrészt unalmas mindig mintagyereknek lenni a családban és a lázadó énem is a személyiségem része, ha ezt megtagadnám magamtól, az már nem is én lennék.
Rachel visszagondolt, hogy mennyi mindent tanult a szüleitől, amiért hálás volt nekik, szerető családi körben nőtt fel, csak az a sok irreális elvárás le lenne és hagyhatnák, hogy saját maga is érvényesülhessen az életben.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 8. 10:54 Ugrás a poszthoz

Adrian Ivanorovics Black


22:15


Rach nagyon szórakozott volt mostanában, a vizsgák leszívták az agyát, ennek eredményeként a napokban többször is megtörtént, hogy elfeledkezett valamiről, vagy épp elhagyott valamit, ami csak később tűnt fel neki. Ez történt a minap is, amikor úgy határozott, hogy elmegy a könyvtárba naplót írni, mert már unta magát a szobájában, és azon a véleményen volt, hogy egy kis környezetváltozás bizonyosan jót fog tenni neki. Az elgondolás nem volt rossz ötlet, a megvalósítás már annál inkább, ugyanis miután leírta gondolatait a naplójába úgy gondolta, hogy olvas egy kicsit, így is tett, a naplót félresöpörte az asztalról és elkezdte lelkesen olvasni az egyik könyvtári művet, amibe annyira belefeledkezett, hogy a végén a naplója nélkül hagyta el a helyiséget. A lánynak egy ideig fel sem tűnt, hogy otthagyta titkait őrző kötetét a bibliotékában, nyugodtan tett-vett, majd ledőlt kicsit pihenni. Épp azon tűnődött, hogy milyen csokoládét vigyen majd barátnőjének, aki állítólag látta Felát őszintén elmosolyodni megnyerve így a fogadást, amikor hirtelen bevillant neki, hogy valami hiányzik...mégpedig a naplója...
- Holy shit! Már elmúlt tíz óra, de nem hagyhatom ott, muszáj visszamennem érte, mielőtt valaki lenyúlja vagy beleolvas!
Rachel szélsebesen kipattant az ágyából, gyorsan átöltözött, felvette fekete hosszúszárú nadrágját, világoskék blúzát, fekete cipőjét, haját kiengedve hagyta és bevágta maga mögött az ajtót, aztán célegyenesen elindult a könyvtár felé.
~ Király, senki sincs aki fedezzen, hogy ne bukjak le, ezt a szívást, vihetem el egyedül a balhét...a hátam közepére kívánom az egészet! ~
A Rellonos odaért a könyvtárhoz, már a bejárat közelében volt, de kicsit hezitált, hogy bemerjen -e menni, pedig nem volt az az ijedős típus, valami mégis azt súgta neki, hogy a legnagyobb hiba amit elkövetett jelen pillanatban az volt, hogy egyedül jött ide és így nem sok esélye van arra, hogy lebukás nélkül megússza a dolgot.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. március 8. 10:56
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 8. 16:25 Ugrás a poszthoz

Hoshi Neko Silver


Tanítómnak



- Rendben, úgy lesz, mire odamegyek tudni fogom, hogy mely tulajdonságaimat szeretném erősíteni és melyeket szeretném elhagyni. -felelte határozottan a lány, miközben észlelete, hogy a cicus elhagyja kényelmes alvóhelyét, azaz továbbáll és immár gazdája körül legyeskedik. Sajnálta, hogy már elment a macsek, bár elég sokat dögönyözte, még szívesen folytatta volna ezt a kellemes tevékenységet, bár egyszer minden véget ér.
- Biztos nagyon cuki a tesód, az tuti, hogy erős jellem lesz, ha már most így viselkedik.
Rach szülei jelenleg a legkisebb lányukkal voltak főként elfoglalva, hiszen sok odafigyelést igényelt és még keményen nevelni kellett a jellemét, de nem adták fel, kemény fából faragták az egész családot. Arra még mindig nem kapott választ, hogy időnként hová tünedezik el a bátyja, de nem is akarta magát ezzel idegesíteni, hiszen innen úgysem tudott volna semmit sem tenni az ügy érdekében, és az sem biztos, hogy megnyílt volna neki a bátyja és elmesélte volna neki a dolgot, pedig azért elég sokmindent megbeszéltek egymással.
- Ó, a tippek valóban nagyon jól fognak jönni! -felelte a fiúnak, kíváncsi volt, hogy vajon milyen ötletei vannak arra az esetre, hogy hogyan kell megfelelni egy makulátlan családnak úgy, hogy közben ne adja fel az egyéniségét az ember.
Túl sokat nem mesélt a családjáról a srácnak, de egyelőre nem is hozta fel ezt, mert úgy volt vele, hogy majd úgyis megvitatják ezt a témát mélyebben Neko házában.
- Sajnálom, hogy nem jött el végül, akire vártál. Annak viszont örülök, hogy megismertelek és élni fogok a lehetőséggel. -válaszolta röviden Rach, majd miután a fiú felsegítette helyéről és magához vette Ego-t is, elköszöntek egymástól és ki-ki ment a maga útjára.

Köszönöm a játékot! Cheesy
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 11. 20:47 Ugrás a poszthoz

Adrian


A lány hirtelen arra kapta fel a fejét, hogy már nincs egyedül a teremben, ugyanis egy fiú is ugyanúgy döntött, hogy erre a helyre látogat el takarodó után, ami a lányt igencsak meglepte, mert maga a könyvtár helyszíne nem tartozott az éjszakai kihágásos célpontok közé, bár ahogy végignézett a srácon látta, hogy idősebb nála, ezek szerint lehet, hogy rá nem vonatkozott a tilalom.
- Szia! -köszönt vissza kissé megilletődve Rach, ugyanis nem tudta, hogy mire számíthat a fiútól, az első verzió az, hogy nem mártja be a prefektusoknál és nem áll az útjába, esetleg még segít is neki a naplókeresésben, a második verzió pedig az elsőnek az ellenkezője. Rachel remélte, hogy az első verzió lép érvénybe, a fiú látásból ismerős volt neki, nagy valószínűséggel az egyik felsőbbéves háztársa lehetett és arra tippelt, hogy nem magyar származású, mivel ez érezhető volt kicsit az akcentusából és a különös nyelvjárásából. Erről az jutott az eszébe, hogy most szívesebben lenne Amerikában a régi otthonukban a kertvárosban mint itt, de hát nem volt választási lehetősége, úgyhogy be kellett érnie azzal, hogy egyelőre megbékél a helyzettel és a jövőben, ha úgy alakul még mindig vissza tud menni abba a városkába, ahol kezdetét vette kalandos élete.
- Mi jót csinálsz errefelé? -kérdezte a valóságba visszazökkenve Rach, hátha kiderül, hogy miért is jött a fiú, hiszen elképzelhető, hogy ő is keres vagy itt hagyott valamit, aminek nagyon örült volna, mert akkor ő is meg tudja keresni a naplóját és nem fogja hátráltatja ebben senki sem.
- Öhm, amúgy Rachel vagyok. -mutatkozott be illedelmesen, nem mintha ez bármit is változtatna a helyzeten, sőt visszagondolva talán nem is volt jó ötlet, mert most már név szerint is be tudná árulni őt a fiú, ha olyan fajta.
- És fontos ügyben jöttem!-tette gyorsan hozzá mosolyt erőltetve az arcára, hogy ő bizony nem csak úgy flangál errefelé, hanem nagyon is lényeges célból jött, avagy életbevágó a dolog.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 29. 13:47 Ugrás a poszthoz

Gellért


- Az esős időt én se szeretem, olyan lehangoló, szerintem nem is bírnám ki pont emiatt Angliában túl sokáig. A franciákról azt hallottam, hogy elég érdekesen viszonyulnak a külföldiekhez, mondhatni nem túl barátságosan és háklisak arra, ha más idegen nyelven kell megszólalniuk. -felelte a fiúnak, majd mikor az ázsiai országokra terelődött a szó, belegondolt, hogy tulajdonképpen Japánba szívesen elnézne, majd fel is veti egyszer az ötletet, hátha lesz kedve hozzá Lillának, és megbeszélik majd a szüleikkel is a dolgot.
- Én azt tanulom meg könnyebben, ami valamilyen szinten érdekel, de a tömény, száraz tárgyakat nem szívlelem. -tette hozzá Rachel, amikor Gellért kijelentette, hogy nem szeret tanulni. Neki muszáj volt gőzerővel tanulni, mert jó jegyeket szeretett volna szerezni, ami tulajdonképpen sikerült is neki, mivel a vizsgákat szép eredménnyel zárta le. A szülei büszkék lehettek rá, mivel jól teljesített és remélte, hogy nem fog nagy ellenállásba ütközni, ha majd később eljön a pályaválasztás ideje. Egyelőre még ő sem tudta, hogy mit is akar pontosan csinálni, azt viszont le sem tagadhatta volna, hogy a szíve a fotográfia felé húzta, imádott fényképezni és nagyon érdekelte az a témakör, úgyhogy szívesen elhelyezkedett volna a későbbiekben abban a szakmában, bár gyanította, hogy ez a tisztavérű családjának nem igazán tetszene, de egyelőre nem akart ezen az egészen agyalni, ráér akkor aggódni rajta, hogyha eljön az ideje.
- Igen, Déli szárny. Sok sikert a továbbiakban, örülök, hogy megismertelek! Szia! -zárta le a beszélgetést, majd elbúcsúzott a fiútól, és elindult a szobája felé, úgy döntött, hogy a nap további részét naplóírással tölti.

Köszönöm a játékot! Smiley
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. március 29. 13:48
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 30. 14:51 Ugrás a poszthoz

Mihael Gérard Saint-Venant


Rach megbeszélte az egyik diáktársával, hogy találkoznak a harsogó portrékkal teli folyosón, úgyhogy elindult a célhelyszín felé. Sötét farmert, fekete tornacipőt és egy fekete hosszú ujjú felsőt viselt, haját kiengedve hagyta, így indult neki az útjának. Szerencsétlenségére a várva várt személy mégsem jött el, mert már fél órája várt rá és nagyon unta a dolgot, holott tudta, hogy a másik mindig pontos volt és utálta a késést, de úgy volt vele, hogy vár rá egy ideig, hátha el kell intéznie egy fontos dolgot a találkozó előtt, de mivel már régóta ott rostokolt, belátta, hogy jobb, ha lassan elindul, mert ebből a taliból nem lesz már semmi. Ahogy ott állt, jobban szemügyre vette a falon lógó népességet, akiknek valóban be nem állt a szájuk, igazi trécselős, közösségi életmódot folytattak.
- Nagyon előnytelen ez a ruha rajtad. -fejtette ki hangosan a véleményét az egyik kép előtt állva, amelyen egy piros ruhás nő volt látható régimódi, gusztustalanul túldíszített csicsás szerelésben. A ruháját csillogó bigyók borították, nagyon idétlenül nézett ki és bohócot csinált viselőjéből.
- Hogy mit mondtál?! Azonnal vond vissza! Ez a ruha maga a tökély! -rikácsolta mérgesen a hölgy, aki tombolt a dühtől, mivel megsértették az önérzetét.
- Sajnálom, de azt kell mondjam, ocsmány ez a ruha. Nekem egyáltalán nem tetszik, csak lehet véleményem! Vagy fáj az igazság? -vágott vissza Rach, közben vigyorogva mérte végig a nőt és arcára kiült a nemtetszés mimikája.
- Pimasz, neveletlen lány! Tudod, a te ruhád is ocsmány! - válaszolta egyre mérgesebben a portré alanya, miközben hevesen Rachel-re mutogatott.
- Az enyém legalább nem idejétmúlt csiricsáré. Na pá! -válaszolt higgadtan, gúnyos mosollyal az arcán a nőnek, még integetett is hozzá a végén.
Nem ment messzire, még egy képet megnézett, ami egészen lekötötte, egy idősebb férfi volt rajta és egy terülj-terülj asztalkámnál üldögélt, amely tele volt rakodva finomságokkal. Az illető nem evett, csak játszadozott a tányérján lévő étellel, bár Rach nem is tudta eldönteni, hogy a festmények ehetnek -e vagy sem, bár ha aludni és trécselni is tudnak, akkor miért is ne vehetnének magukhoz némi táplálékot?
- Nem ízlik a kaja? Vagy nincs aki megetessen? -kérdezte a lány csodálkozó fejjel, közben tekintete a férfiról az ételre vándorolt.
- Hogy merészeli?! -visított fel az uraság, közben kését és villáját fenyegetően maga elé tartotta, bár Rachel nem tudta mire vélni ezt a fura viselkedést, azért jót szórakozott rajta. Úgy látszik, hogy megtalálta a délutáni mulatságát, egy ideig nem fog unatkozni, ugyanis a portrékat bosszantani igen felemelő érzés!
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 1. 18:33 Ugrás a poszthoz

Kara Zoltán és Emily


A lány érezte, hogy feszültebb a hangulat a felügyelők jelenlétének köszönhetően mint az előző évnyitón, de elfogadta a helyzetet. Biztos volt benne, hogy bizonyára az igazság messze áll az elhangzottaktól, ez már csak így szokott lenni, mivel senki sem szeretne pánikot kelteni a diákok között, és ez érthető is valamilyen szinten. Rezzenéstelen arccal hallgatta a beszédet, közben megjegyezte magában, hogy a hölgy nagyon szimpatikus, a férfiak ridegebbnek tűntek, azt a tipikus ne merj velünk ba....kodni életérzést árasztották magukból, de Rachel szerint ez is érthető volt, hiszen mégiscsak olyan posztban voltak, ami megköveteli az efféle magatartást, szóval ez volt a dolguk, nem volt ezzel semmi baj. Legbelül ők is érző lények, csak hát ezt ugye nem mutathatják kifelé, márcsak a munkájuk miatt sem, aztán nem is baj, hogy itt vannak, remélhetőleg orvosolni fogják a problémát, csak azok a fránya szigorított szabályok ne lennének! A Rellonos tekintete az urakról a diákokra vándorolt és hirtelen meglátta újdonsült barátnőjét a tömegben, aki épp feléje igyekezett, csak épp nekiment véletlenül egy fiúnak, úgyhogy egyelőre nem jutott el az asztaláig.
- Szia Emily! Gyere ide! -szólt oda a lánynak és integetett bőszen, bár nem tudta, hogy hallotta -e a másik, mert még távol voltak egymástól, de azért remélte, hogy épségben odaér hozzá.
Elég nagy nyüzsgés volt a teremben, szinte minden diák részt vett ezen az eseményen, hiszen hamarosan kezdetét veszi az új tanév. A lány nagyon örült, hogy évfolyamot lépett, ráadásul kinevezték vezetőségi segítőnek is, ami igazán megtisztelő feladat volt számára, úgyhogy új kihívásokkal indult számára az idei tanév.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 9. 21:53 Ugrás a poszthoz

Szakács Ágota-Beáta


Rach befejezte az aznapi leckéit, kissé már zsongott az agya a sok feladványtól, ezért úgy döntött, hogy kiszellőzteti a fejét és elnéz valamerre, hogy emberek között legyen. Nem volt kedve a szobájában ülni egyedül, a barátnői pedig jelenleg nagyon elfoglaltak voltak, szóval nem akarta őket zavarni. Felvette sötétkék farmerét, fekete topját, piros kockás ingét és fekete tornacipőjét, haját pedig kiengedve hagyta. Az útja egyenesen a társalgóba vezetett, ahol ismerős arcok után kutakodott, de szerencsétlenségére egy ismerősét sem találta a helyiségben. Duzzogva visszavonulót fújt, de ott maradt, helyet foglalt az egyik kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságban és várta, hogy hátha erre téved valaki, de nem sok esélyt adott a dolognak, mivel a terem szinte kongott az ürességtől. Egyedül egy kisebb baráti társaság foglalt helyet tőle jóval messzebb, akik nagyon jó kedélyűek voltak, mert rengeteget nevettek. Biztosan mókás volt a téma, az látszott rajtuk, hogy már régóta ismerik egymást és a lánynál valamivel idősebbek voltak, a csapat két fiúból és egy lányból állt, jól elvoltak egymással. Rach-nek is hiányzott a baráti köre, de egyelőre nem tudott mit tenni, mert mindenki elfoglalt volt, úgyhogy elővette az egyik barátnője nemrég érkezett levelét és elolvasta:

"Hella Rach!

Hogy vagy? Jó lenne, ha itt lennél most velünk, nagyon hiányolunk! Igazából nem sok minden történt, mióta nem találkoztunk, örültünk annak, hogy a szünetben haza tudtál látogatni egy kicsit és legalább cseveghettünk egy jót. A bátyád miatt ne aggódj, tud magára vigyázni, nagy fiú már. Nem tudunk róla semmit, hogy hová tünedezik el időnként, de szerintem csaj lehet a dologban, mert mindig boldogan, feldobódva tér vissza, úgyhogy nem hinném, hogy rossz kezekben lenne, bár időnként az is feltűnik, hogy idegesebb a kelleténél, szóval nem tudom hova tenni a dolgot, de ne izgulj, szerintem aggodalomra semmi ok. Tudod, sokat látogatom a családodat, ugyanis én korrepetálom a húgodat német nyelvből, már egész jól megy neki, büszke lehetsz rá. Ezáltal pedig sokszor találkozom a bátyáddal is, a szüleid pedig nagyon hiányolnak, de jól vannak és ez a lényeg. Remélem, hogy hamarosan ütközünk!

Pussz: xxxAshleyxxx


Rachel erős honvágyat érzett, miután elolvasta a levelet, igaz nemrég volt otthon, de újra szívesen hazautazott volna. Örült, hogy barátnőjével minden rendben van, hiányzott neki a sok kellemes együtt töltött idő, a bolondozások, a nevetgélések, a komoly beszélgetések és úgy ánblokk minden. Ezzel az érzéssel ücsörgött az iskola falai között, és arra gondolt, hogy a teremben lévő baráti társaság legalább együtt lehet és nincs magára utalva, ő pedig kissé elveszve érezte magát, de próbálta ezt nem kimutatni a külvilág felé.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 9. 22:08 Ugrás a poszthoz

Adrian


Az éjszakai tanulás hallatára Rach megeresztett egy rendkívül nagy mosolyt, mert ő ugyan ilyenkor már nem lenne képes magolni és nehezen hitte el, hogy a fiú is a tanulás miatt jött ide, de ráhagyta a dolgot, hadd higgye, hogy hisz neki.
Hatalmas megkönnyebbülést váltott ki belőle a srác, amikor bemutatkozott és akarva vagy akaratlanul jelét adta annak, hogy esze ágában sincs bemártani őt, ezt pedig nagyon díjazta.
- Semmi gond, nem zavarsz! -válaszolta neki Rach, mert egyáltalán nem bánta, hogy jelen van Adrian is, legalább lesz hátvédje, ha valami baj történne. A következő kérdése pedig meglepetést csalt az arcára, hiszen az idegen idősebb srácok nem igazán szokták felajánlani a segítségüket, vagyis még nem találkozott ilyen esettel az iskolában.
- Ó....hát tulajdonképp segíthetnél. -húzódott mosolyra a lány szája, majd kedvesen folytatta mondandóját:
- Az a rövid sztori, hogy itt felejtettem a naplómat és minél előbb meg kéne találnom, mert nem szeretném, ha bárki is beleolvasna. Tudnál ebben segédkezni? -fordult kedves, kérdő arccal Adrian felé, hátha megszánja, ha már felajánlotta a segítségét. A fiú nagyon rendesnek tűnt, úgyhogy nagy kő esett le a Rellonos szívéről, hogy nem egy kötekedős diákkal hozta össze a sors, aki még hátráltatná is a kutatásban. Nagyon nem szerette volna, hogyha bárki is tudomást szerez a naplójáról, de volt olyan hülye, hogy itt felejtse napközben a könyvtárban záróra előtt néhány perccel. Remélte, hogy minél hamarabb rátalál, de ha már ketten keresik, akkor már eleve nagyobb az esélye annak, hogy minél gyorsabban megtalálják, úgyhogy szívesen vette a fiú segítségét. Remélte, hogy a fiú nem él vissza ezzel a dologgal a végén, ha ő találja meg előbb a naplót, de kénytelen volt bízni benne, mert más segítsége nem volt hirtelen és Adrian nem nézett ki olyannak, aki visszaélne mások bizalmával, legalábbis merte remélni.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 10. 15:16 Ugrás a poszthoz

Kriszti


Rach megbeszélt az egyik újdonsült előkészítős lánykával egy találkozót a bejárati csarnoknál, mert nagyon szimpatizált a házukkal, ez pedig totális büszkeséggel töltötte el a Rellonost, hiszen valószínűleg egy új diákkal fog gyarapodni a sárkány-népség. Amikor odaért a megbeszélt helyre rögtön meg is látta, mert a kisdiák bőszen integetett neki, így el sem téveszthette volna, hogy kivel is van dolga.
- Szió! Örülök, hogy megismerhetlek, nem mutatkozom be még egyszer ha nem bánod, hiszen ezt már bagolyban megtettem. -felelte őszinte mosollyal az arcán, majd végigmérte a leányzót és első blikkre megjegyezte magában, hogy talpraesett emberről van szó, elsőre szimpatikus volt neki és látta azt is, hogy nagyon lelkes volt.
- Remek, hogy a házunkhoz szeretnél csatlakozni, nem fogod megbánni. A Rellonosok többsége nem bunkó, nagyon is emberiek, mindegyik tagnak megvan a maga sajátos jelleme, de erre magadtól is rá fogsz jönni. A ház szuper, szeretünk bulizni, sokat ugratjuk egymást, ha kell összetartunk és mi vagyunk a legmenőbbek! -válaszolta nagy átéléssel Rachel, mert tapasztalatai alapján ez a ház volt a leglazább az összes többi közül és számos aranyvérű diák járt ide, amit még jobban díjazott.
- Sok tisztavérű jár ide, a Rellonosok igazi hangulatemberek, szóval egy részük temperamentumos, a másik részük pedig remekül álcázza az igazi érzéseit. Tudod, minden ember más, ez nálunk is így működik. Van egy gyönyörű klubhelyiségünk, az a kedvenc részem, ha megismersz pár új diákot, akkor lehet saját szobád is, nem muszáj majd a gólyalakban laknod. Ezen kívül lehetőséged van a kviddicsben részt venni, lehetsz blogger, vezetőségi segítő, később mentor, esetleg DÖK tag, szóval a lehetőségek tárháza végtelen! -mondta Rach, miközben a lányra nézett és remélte, hogy ismertette vele a legfontosabb dolgokat, de szívesen állt rendelkezésre újabb kérdések esetén.
- Van még kérdésed? - fordult Krisztihez, majd közelebb lépett hozzá és biztatóan tekintett rá, mindig szívesen fogadta az új diákokat, remélte, hogy a lány is aktív tagja lesz majd hőn szeretett házának.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 10. 15:45 Ugrás a poszthoz

Szakács Ágota-Beáta



Rach arra eszmélt fel mély gondolataiból, hogy hirtelen ott termett előtte egy lány, aki le szeretett volna ülni az egyik fotelba. Nagyon udvarias volt, mert még meg is kérdezte tőle, hogy szabad -e a hely, úgy látszik, hogy még nem veszett ki mindenkiből az udvariasság.
- Szia! Ülj le nyugodtan, nem foglalt. -mosolygott vissza a lányra, aki hamarosan az illemszabályoknak megfelelően bemutatkozott neki. A Rellonos viszonozta a kézfogást, hiszen ő is így szokott megismerkedni másokkal.
- Örvendek, Rachel Octavia Amber vagyok. Hívj csak Rach-nek vagy Rachel-nek! -válaszolta neki kedvesen, majd kényelmesen elhelyezkedett a fotelban és maga elé tette a levelet az asztalra.
- Honnan jöttél és melyik házba jársz? -érdeklődött a lánytól, mert kíváncsi volt rá, hogy mit kell róla tudni, ezért teljes figyelmével Beára összpontosított, közben pedig arra gondolt, hogy végre találkozott valakivel, aki rendesnek tűnik és ez enyhítheti jelenlegi magányát.
- Én Amerikában laktam egy ideig, de apám új munkája miatt elköltöztünk Magyarországra, úgyhogy ez van. Egyébként a Rellon házba járok. -mondta el magáról a fontosabb információkat, hogy tisztában legyen vele a lány, mivel ő is ugyanezt kérdezte tőle.
Egy kis idő elteltével újra a levélre pillantott, amely ott feküdt előtte az asztalon. Gőze se volt, hogy mit írhatna vissza a barátnőjének, jelenleg semmilyen fontos esemény sem történt az életében, a bátyjáról pedig nem sok információ derült ki, csak találgatások sora volt, amit Ashley részletezve közölt vele. Ebből nem tudtott semmi értelmesre sem következtetni, tisztában volt vele, hogy a teljes igazságot kizárólag Nathan ismeri. Ő pedig egyelőre nem akarta megosztani ezt vele, hiába puhatolózott nála, amíg otthon tartózkodott, nem is akar erőszakoskodni ez ügyben, úgyhogy inkább úgy volt vele, hogy kivárja a dolgot, hátha máshonnan megtud még néhány infót az ügyről, de egyelőre várakozása haszontalannak bizonyult.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 10. 18:50
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 10. 16:42 Ugrás a poszthoz

Kriszti


- Ohh, kvibliség...ne is taglald, kérlek! -vágta rá határozottan, ugyanis nem bírta elviselni a varázstalanságot. El tudta képzelni, hogy milyen kellemetlenséget okozott ez Kriszti családjában.
- Örülök, ha jelentkezel majd a kviddicsbe. -felelte neki határozottan, mivel mindig szükség volt új tagokra.
- Nos, a házvezető nagyon rendes és empatikus, igazán segítőkész jellem, szóval baj, probléma esetén nyugodtan fordulhatsz hozzá. A házvezető helyettes is kedves, hozzá is fordulhatsz bizalommal. -nyugtatta meg a lányt, mert nem volt oka semmitől sem tartania, ugyanis mindkét személy maximálisan helyt állt a maga posztjában és mindig segítettek a diákokon.
- Sajnos nem tudok ilyen programokról, de ha lesz valamikor ilyen, akkor mindenképp értesíteni foglak. -felelte Krisztinek, egyébként jó ötletnek tartotta azt, hogy más is bepillantást nyerhessen egy fergeteges Rellonos rendezvénybe, szóval számára semmi akadálya nem volt annak, hogy erről az ötletről a házvezetőséget is értesítse.
- Oh, de aranyos! - mondta árva tekintettel és ravasz mosollyal a lányra tekintve a fiúk izéssége hallatán.
- Hát itt a legtöbb fiú már kiforrott egyéniség, vagy a vagányságukkal akarnak kitűnni, vagy a nemtörődömségükkel. Akad azért 1-2 példány, aki még mindig óvodás módon viselkedik. -tette hozzá vigyorogva, hiszen itt is megfordultak olyanok, akik a lányok felesleges szekálásával akarnak kitűnni a tömegből.
- Hová valósi vagy egyébként? -érdeklődtem Krisztitől, hiszen egész jól beszélte az angol nyelvet, de érződött rajta, hogy nem ez az anyanyelve.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 10. 17:49 Ugrás a poszthoz

Kriszti


- A házvezetőnk számmisztikát tanít, a házvezető-helyettes pedig életvitelt. Sajnos az utóbbit nem lehet első osztálytól tanulni, úgyhogy még várnom kell arra, hogy felvehessem ezt a tárgyat. -válaszolta Rach a lánynak, szívesen felvette volna már elsőévesen az életvitelt, de még várnia kellett ezzel a dologgal, de ha minden jól megy, akkor jövőre már tanulhatja a tárgyat.
- Igen, jól mondod, talán nem nálunk tanyázik a legtöbb ütődött fiú. -felelte Rachel teljes meggyőződéssel, Kriszti igazat mondott, mivel 1-2 alany még mindig nem olyan vészes mint 5-10.
- Értem...én Amerikában születtem, szerettem ott lakni, de apám kapott egy jobb állásajánlatot itt Magyarországon, ezért ide kellett költöznünk. -húzta a száját, nem tetszett neki a dolog, de muszáj volt megbékélnie vele, mert egyszerűen nem volt más lehetősége.
- Gondolom még korai arról beszélni, hogy később milyen szakirányon mész majd tovább. -mondta Krisztinának, mivel még elég kicsi volt ahhoz, hogy tudja, mit akar és egyébként is volt még ideje ezen gondolkodni. Egyébként is kevés ember tudta eleinte, hogy mit szeretne csinálni a későbbiekben, bár nem zárta ki azt az eshetőséget, hogy a lány pont ezek közé a személyek közé tartozna.
Igazából még ő maga sem tudta, hogy mihez fog kezdeni magával a későbbiekben, de azt tudta, hogy a szíve a fotográfiához húzza. A családja nem biztos, hogy örült volna a választásának, de nem igazán érdekelte a dolog, mivel azt gondolta, hogy ha már egyszer szakirányt választ, akkor azt élvezze is és érdekelje valamennyire, amit épp tanulni fog.
- Legalább minden szünetben találkozhatsz az apukáddal. -tette hozzá a Rellonos, mivel neki nem volt erre mindig lehetősége, igazából karácsony óta most először találkozhatott a családjával, ami szomorúsággal töltötte el.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 10. 20:49 Ugrás a poszthoz

Kriszti


- Akkor ebben egyetértünk, de egyelőre neked is várnod kell még mire felveheted az életvitel tantárgyat. Én már elsősként tanultam volna, de sajnos nem lehetett, viszont még egy év és szabad a pálya. -felelte Rach pozitív hozzáállással, mivel mást úgysem tudott tenni, csak kivárni.
- Persze, még bőven van időd, én például még mindig nem tudom, hogy mivel szeretnék majd foglalatoskodni, de valószínűleg a fotográfiát fogom választani. -mondta a Rellonos kissé eltűnődve, tisztában volt vele, hogy ez nem egy tipikus sárkányos szakág, de úgy gondolta, hogy azt fogja tanulni, ami érdekli és ebben a szülei sem állhatnak az útjába, legalábbis merte remélni.
- Jó kérdést tettél fel, kinek mi a jó? -mosolyodott el Rach, hiszen minden embert általában más érdekel, de azért felsorolta, hogy szerinte melyek azok a tárgyak, amiket érdemes felvenni:
- Én ezeket a tárgyakat vettem fel: Bájitaltan, LLG, Gyógynövénytan, Mugliismeret, Önismeret, Illemtan, Jóslástan, Művészetek. Szerintem az illemtan is nagyon érdekes tantárgy, esetleg érdemes lenne felvenned, de ahogy gondolod. -javasolta Rach a lánynak, ugyanis ő nemrég vette fel ezt a tantárgyat a jóslástannal együtt, amit ugyanolyan izgalmasnak tartott.
- Van egyébként valamilyen házi kedvenced is? -érdeklődött a zöldike, mert kíváncsi volt rá, hogy Kriszti mennyire állatbarát és hogy milyen kedvencet tart, neki csupán egy siklója volt, ugyanis az nem igényelt túl nagy odafigyelést, általában átaludta a napot, néha elvitte a nyakában sétálni az iskola falai között és időnként megetette rágcsálóval. Nagini nagyon jól érezte magát a lány társaságában, bár ritkán mozgolódott, mert sok pihenésre volt szüksége és egyébként is lusta volt, úgyhogy nem sok vizet zavart.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 12. 21:39 Ugrás a poszthoz

Szakács Ágota-Beáta


A lány kedvesen viszonozta Rachel bemutatkozását, nem is nézett ki rossz indulatúnak, ez pedig nyugodtsággal és megelégedettséggel töltötte el. Nem igazán rajongott a problémás emberekért, most pedig semmi kedve nem volt hozzá, hogy egy kezelhetetlen, ormótlan személyt tanítson jó modorra.
- Az igen! Hogy tetszik Németország? Meddig éltél Milánóban? -érdeklődött a lány Beától, ezek szerint ő is a szülővárosától eltérő helyen élt, bár ha már a születése után vagy kiskorában elköltöztek onnan a szülők, akkor gyorsabban megszokhatta az új környezetét. Neki nem volt egyszerű dolga, mert később történt meg a költözés, ráadásul nagyon szerette a külvárost, ahol élt és jobb helynek tartotta mint a mostani otthonát, de nem volt mit tenni, muszáj volt hozzászoknia az új környezetéhez, mivel semmi más választása nem volt. Azt tervezte, hogyha majd felnő, akkor visszatér a szülővárosába, de erre még sokat kellett várnia. Az ottani barátnőivel a mai napig tartotta a kapcsolatot üzenetek formájában, de a nyílt természetének köszönhetően gyorsan barátokra lelt itt is, akikkel sokat összejárt és mindent meg tudott beszélni. Az iskolában már kevesebb olyan emberre tett szert, akikben teljes mértékben megbízhat és segítőkészek, de azokat, akikkel sikerült komolyabb kapcsolatokat kialakítania, nagyon megbecsülte.
- Nagyjából sikerült beilleszkednem, bár bevallom, jobban tetszett Amerika, de el kellett fogadnom az új helyzetet, szóval ez van. -válaszolt Bea kérdésére, majd folytatta a tanodai tapasztalatival:
- Az iskolába már egész jól megtaláltam a helyemet, a diáktársaim zömében jó fejek, persze kivételek mindenhol akadnak. Neked mi a tapasztalatod? Hogy érzed magad itt? -kérdezett vissza a Rellonos, bár gyanította, hogyha a lány mindenkivel ilyen kedves, akkor már biztosan sok barátra tett szert. Az a ház, ahová járt, amúgy is arról volt híres, hogy összekovácsolta az embereket és mély barátságos szövődtek ott, mivel eleve kedves, barátkozó diákokból állt zömében, persze kivételek ott is akadtak, de azok inkább a félénk, visszahúzódó típusokból tevődtek össze, nem pedig a ridegebb, visszautasító fajtából.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 14. 15:23 Ugrás a poszthoz

Kriszti


- Igen, valóban szép szakma, nekem egyébként mindkét fajta tetszik, de az állókép jobban, mert amelyik nem mozog, ott a szemlélőnek több fantázia jut, hiszen neki kell kitalálnia, hogy vajon mire gondolhatnak a képen lévő alanyok és hogy egyáltalán miről is szól a kép. Tudod, egy mű sok mindenről szólhat, mindenki más nézőpontból szemléli, szóval szóval minden személynek mást és mást jelenthet. Egy kis darabot az emberből is hozzáad, hiszen mindenki magából indul ki és az egész az egyén saját gondolkodásmódjáról szól, azt vetíti ki a kép felé. A legfontosabb egy fotóban a jól elkapott pillanat. -magyarázta bőszen Rachel, szeretett erről a témáról beszélni, hiszen mindig is érdekelte a fotográfia és szívesen osztotta meg az elképzeléseit erről másokkal.
- Jó kapcsolatod lehet az apukáddal, azok alapján, amit meséltél, mármint hogy közelebb költözött hozzád...én is jól kijövök a szüleimmel, csak hát ők jelenleg távol vannak, de bagolyban folyamatosan értekezünk. -reagált Kriszti kijelentésére.
- Szerintem kezdj egy olyan állattal, amely nem igényel olyan sok törődést, például egy hüllővel vagy pókkal, ha nem félsz tőlük. Ha látni fogja apukád, hogy el tudod látni megfelelőképp, akkor később szerintem meg fogja engedni neked, hogy más állatot is tarthass, amely nagyobb felelősséggel és odafigyeléssel jár. Kezdheted azzal, hogy be szeretnéd neki bizonyítani, hogy igenis felelősségteljes ember vagy és engedje meg, hogy ezt megmutathasd neki. -tanácsolta Rach a lánynak, elvégre ő is így kezdte az otthoni állattartást, bár a szülei nem voltak ellenére semmilyen kedvencnek, de ő azért választotta ezt az állatfajtát, mármint a siklót, mert neki csak olyan lény volt való, amely kevésbé köti le a mindennapjait, ez pedig pont megfelelő választás volt a számára. Remélte, hogy tudott segíteni Krisztinek, mindenesetre úgy gondolta, hogy amit mondott, az be kell, hogy váljon a lány apjánál.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 14. 15:25
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 16. 20:57 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong


Eltelt már jó néhány hónap, amikor a Rellonos újdonsült ismerősével jókat mókázott az átmeneti szállásukon, avagy kidekorálták a mosdót a másik iskolában. Akkor Choi megígérte Rachel-nek, hogy megrajzolja neki a lábára a kívánt sárkányos tetoválását és azt is megemlítette, hogy nagy valószínűséggel a Bagolykő Mágustanoda diákja lesz. A hírek szerint ez sikerült is neki, ráadásul a Levitások prefektusa lett, szóval nagyon tudhatott valamit, ha már most ilyen nagyszerű sikereket ért el az elején. A lány bagolyban üzent neki, hogy találkozzanak a Harsogó portrék folyosóján, hogy egyeztessenek a tetoválással kapcsolatban, mivel az előző helyen már nem sikerült nekik egyeztetni.
~ Remélem, hogy eljön a megbeszélt helyre. Jó lenne, valami őrültséget is csinálni vele, mert a mosdó dekorálást is élveztem! Igaz ijesztően indult az egész, révén, hogy az elején nem szólalt meg, csak magával ragadt, de aztán később kiderült, hogy jó fej srác! ~ -gondolta magában Rach, miközben várt a fiúra a folyosón. Fekete nadrágot, fekete cipőt, világoskék blúzt viselt, haját pedig kiengedve hagyta.
- Ó, Matilda! Miért kísértesz még? Miért nem hagysz már magamra?! Mondtam már neked, hogy nem akarlak többé látni! Hagyj végre békén!
- Jaj, Bence! Hogy mondhatsz nekem ilyet? Hisz tudod jól, hogy nélkülem sehol sem tartanál! Nekem köszönhetsz mindent! Ugye nem felejtetted el az egyezségünket? Egyébként is, minket már az egész élet összeköt, úgyse szabadulhatsz tőlem!
Rachel ezt a felemelő párbeszédet hallgathatta, amíg türelmesen várt a fiúra, nem szeretett volna belefolyni a társalgásba, hiszen nem az ő dolga volt, hogy mit beszél egymással a kedves páros, másrészt nem is érdekelte annyira, hogy belefolyjon a dolgaikba, inkább arra koncentrált, hogy kibírja addig visszadumálás nélkül, amíg megérkezik Choi.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 16. 20:58
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 16. 21:53 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong


- Szia! Örülök, hogy végül eljöttél! -köszöntötte Rach a fiút nagy lelkesedéssel, majd hozzátette:
- Öhm, nem találtam, tudod még ez a legjobb hely megbeszélések gyanánt!
- Ó Márta! Miért nem szeretsz már? Mit ártottam neked? Ugye visszafogadsz kegyeidbe? Én még mindig szeretlek téged!
- Hagyj már békén Áron! Megmondtam már neked világosan, hogy mást szeretek! Nem foglak visszafogadni, térj már észhez és hagyj békén!
- De jó, látod ezt kell folyamatosan hallgatnom! A szerelmi drámákat! -mondta oda a fiúnak, hiszen már a feje tele volt ezekkel a csodálatos történetekkel...már nagyon unta az egészet és várta, hogy megérkezzen a partnere és felszabadítsa ebből a kegyetlen helyzetből.
- Ugye tudod, hogy miért vagy itt? Ígértél nekem valamit! -mondta élcesen a szemeit forgatva, miközben Choi-ra nézett.
- Gratulálok a prefektusághoz! -említette meg neki kedvesen a Rellonos, mert valóban büszke volt rá, hogy mióta itt van, ilyen szép eredményt ért el, de remélte, hogy nem szállt a fejébe a dicsőség és kapható lesz még egy kis rosszalkodásra, vagy csínytevésre a közeljövőben, hiszen megőrizhetné még magából azt a részét, amit a másik suliban ott hagyott a mosdóban. Remélte, hogy nem szállt el vele a ló, amikor kinevezték prefektusnak, mert úgy ismerete meg őt, hogy egy belevaló, vagány srác, aki nem fél megtenni semmit sem és egyáltalán nem tart a következményektől. Persze azt tudta, hogy ez a poszt következményekkel és felelősséggel jár, de azért azt remélte, hogy megőrzi majd régebbi énje egy darabkáját és mit sem törődve a dolgokkal belemegy egy újabb őrültségbe, bár ezt előre nem láthatta, szóval minden leendő következmény a fiún múlott.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 17. 07:49
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 16. 23:45 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong


- Igen, én választottam! -felelte a fiúnak, aki abban a pillanatban továbbhúzta, mielőtt megszólalhatott volna.
- Jó lenne, de én csak egy számot ismerek, ami továbbsegítene minket,
ezt dúdolva még mindig jobb mint a portrékat hallgatni:

https://www.youtube.com/watch?v=31tiWX-8bdc
- Hülyeség? -kérdezett vissza Rach, mert nem gondolta volna, hogy a srác nem gondolta komolyan  a prefektusi kötelességeit. Bár ha jobban belegondolt, akkor rájöhetett arra, hogy nem lesz már olyan komoly követője a sok lazaságban, amiben idáig részt vett, hiszen, idáig nagyon laza volt.
- Szóval most, hogy prefektus lettél, akkor minden kötetlenségnek vége van? -érdeklődött a lány szomorúan, majd hozzátette:
- Tudod tartozol nekem még egy tetoválással, méghozzá a lábamon egy sárkánnyal, ugye nem felejtetted el? -kérdezte Rach érdeklődve, mert nagyon izgult, hogy vajon a fiú tartja -e az ígéretét, vagy sem.
- Egyébként hogy érzed magad az iskola falai között? Remélem, hogy megtaláltad a számításaidat! -tette hozzá a lány.
- Na még ilyet! Ne mondd, hogy nem szeretsz! Tudom jól, hogy nagyon odavagy értem!
- A fenéket! Hagyj már békén! Nem érzek már irántad semmit! Felejts el légy szíves! Idővel majd találsz magadnak mást!
- Ó igen! Ez aztán az igazi szerelmi élet! Nagyon örülök neki, hogy ezt hallgathatom egész délután! Elegem van ebből! -mondta határozottan legyintve, mert már nagyon unta az egész szövegelést, elege volt ezekből a különleges megjegyzésekből és ezt nem félt  a környezete tudtára adni.

Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 17. 07:50
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 17. 11:21 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong



- Uhh, szörnyű hangom van, úgyhogy inkább befogom a szájukat ezeknek a folyamatosan trécselő festményeknek:
- Silencio! -mondta ki hangosan, határozott a némító bűbájt, miközben a pálcáját a pletykás nép felé irányította és végre elérte azt, hogy csend legyen a folyosón. A portréknak ez nem igazán tetszett, de nem tudtak mit csinálni, más elfoglaltság után kellett nézniük beszélgetés helyett.
- Azt hiszem, hogy ezután nem ártana rájuk szórni egy kis felejtés átkot, mert tuti, hogy be fognak árulni minket a prefektusoknak vagy a tanároknak. -fordult a fiúhoz, mikor végzett a varázslattal. Jól tudott bánni a pálcával aranyvérű családja révén, de ritkán élt ezzel, jobban szerette úgy megoldani a dolgokat, hogy legyen bennük kellő kihívás.
- Ez vicces igen, hogy téged választottak erre a posztra, ne feledkezz meg magadról azért sose és légy mindig olyan, amilyen voltál, ne add fel a másik énedet, unalmas folyton jónak lenni. -válaszolta a Rellonos a srácnak, mert nem szerette volna, hogy esetleg elszaladjon majd vele a ló és megfeledkezzen magáról, bár erre kicsi volt az esély, de nem zárta ki ennek a lehetőségét sem a későbbiek folyamán.
- Azért szeretnék a lábamra, mert ott jól néz ki és pont akkorára gondoltam, ami átéri a bokámat, mivel Rellonos vagyok így a sárkányra esett a választásom, és régebben is ilyet szerettem volna csináltatni, mert számomra sok mindent szimbolizál az a lény. -válaszolta Rachel, majd a végén sóhajtott egy nagyot, remélte, hogy teljes körű magyarázatot adott a fiúnak a tervezett tetoválásával kapcsolatban, de szívesen megválaszolta volna még az esetleges további kérdéseket.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 17. 16:29
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 17. 12:54 Ugrás a poszthoz

Kriszti


- Igen, fényképeztem már elég sok témában, van egy albumom is, amelyben a képeket őrzöm. -válaszolta a lánynak, majd arra gondolt, hogy nemsokára beszerez egy másik albumot, hogy legyen mibe elhelyezni a fotóit, amelyek jobban sikerültek, ha betelne az előző.
- A kereskedésben biztosan találsz megfelelő lényt magadnak, ott nagy a választék. -válaszolta a lánynak, mert ötlete sem volt jelenleg, hogy melyik állattal járna jól Kriszti, de ha szétnéz az üzletben, akkor biztosan megtalálja a hozzá való kedvencet.
- Én mindig kedveltem a hüllőket, a siklót pedig szintén egy kereskedésből választottam ki magamnak, szerencsére semmi gond nincs vele és rendesen el tudom látni. -jelentette ki Rach, majd arra gondolt, hogy milyen gyorsan megy az idő, mert már két éve nála lakik a kedvence, azaz a terráriumában, egyelőre nem nőtt sokat, valószínűleg ez lesz a normál és végleges mérete. Ritkán evett, csak időnként kellett rágcsálóval megetetni, egyébként nem igényelt különösebb törődést, mert a nap nagy részét átaludta. A Rellonos néha elvitte "világot látni" egy kicsit, az volt neki a kikapcsolódás, már ha egyáltalán élvezte a dolgot, bár nem adta jelét annak, hogy a séta ellenére lenne.
- Sok időt kell ahhoz még eltöltened itt, hogy rájöjj, milyenek is az emberek, azt tanácsolom, hogy az ismerkedések elején légy óvatos, ne bízz meg senkiben vakon, de szerintem ezt magadtól is tudod. -javasolta Rachel a lánynak témát váltva, mert úgy volt vele, hogy jobb ha tudja, mire számíthat és nem mindenki olyan, amilyennek mutatja magát, bár talpraesettnek tűnt, azért a jóhiszeműség megvolt benne.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 18. 21:38 Ugrás a poszthoz

Kriszti


- Nos, persze, miért is ne? -reagált a lány kérdésére, nem gondolta volna, hogy ennyire érdeklődni fog az album iránt, de azért jó érzéssel töltötte el, hogy megmutathatja majd neki a jobban sikerült fotóit.
- Valamikor kerítünk rá sort és akkor megszemlélheted őket! -tette hozzá még, mert most már tervbe volt nála véve, hogy a közeljövőben megmutatja neki a képeit.
- Mit dolgozik apukád? -érdeklődött a lánytól, mert még nem esett szó az édesapja munkásságáról, de azt már leszűrte Kriszti elmondásából, hogy imádja őt és nagyon jó a kapcsolatuk.
- Jól mondta apukád, mert sosem árt az elővigyázatosság, hiszen elsőre nem tudhatod, hogy kivel hoz össze éppen a sors és az emberek nagyon sokfélék errefelé. -magyarázta neki Rach, bár nem akarta kiokítani, de úgy érezte, hogy jobb, ha újra elmondja neki ezt és ha már az apukája is ezen a véleményen volt, akkor biztosan hallgatni fog rá a lány.
- Nem volt olyan vészes az első évem. Tulajdonképpen az nehezebb volt, hogy hátrahagytam a barátaimat és a családomat, így ritkábban találkozom velük, de bagolyban tartjuk a kapcsolatot és amikor tehetem, akkor szünetekben hazautazom látogatóba. Itt is szert tettem néhány barátra és a tanulás sem okoz különösebb gondot, idén vezetőségi segítő lettem, beléptem a színjátszókörbe is és blogolni is szoktam, szóval már egész otthonosan érzem itt magamat. Szerintem neked sem lesz gondod a beilleszkedéssel, menni fog az! Ha kell segítség, csak szólj nyugodtan! -bátorította Krisztit a Rellonos és amit mondott, azt komolyan is gondolta.
- Attól pedig ne tarts, hogy nem lesz állatkád, biztos, hogy fogsz olyat találni, amit meg is tarthatsz, csak egy kis kompromisszum kell hozzá! -mondta Rachel, miközben kedvesen a leendő háztársára mosolygott.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 18. 21:54 Ugrás a poszthoz

Szakács Ágota-Beáta


A lánynak szimpatikus volt Bea, mert tetszett a pozitív hozzáállása a dolgokhoz és úgy tűnt, hogy elég művelt is, ráadásul intelligencia terén sem szenvedett hiányt. Kevés ilyen emberrel találkozott itt az iskolában, akiben mindhárom tulajdonság megvan, szóval idáig úgy érezte, hogy kellemes társaságba keveredett a Navine-s személyében.
- Gyönyörű lehet Németország az elmondásod alapján, én sajnos még nem jártam arra, de majd javasolni fogom a szüleimnek, hogy nézzünk el oda is! -mondta Rach lelkesen, majd eszébe jutott az amerikai kiruccanása Gwen-nel, ami igazán jól sikerült. Klassz helyeken voltak, exkluzív éttermekben étkeztek, számos izgalmas programban vettek részt, szóval egy percet sem unatkoztak, nagyon megérte kiruccanni oda.
- Wow, awesome!!! Nyaralás alatt születtél? Milyen izgalmas! -vágta a lány őszinte csodálattal, mert nem mindennapi eset, hogy valaki egy kellemes nyaralás alatt jön a világra, avagy váratlan meglepetésként.
- Igen, tudom, hogy számos alternatíva van a kapcsolattartásra, a legjobb barátaim megmaradtak, néhányan pedig lemorzsolódtak, miután elköltöztünk, de ezek szerint azok nem is voltak igazi barátok. Sosem értettem, hogy sokan miért szakítják meg a kapcsolatot, ha már nem egy helyen élnek...számomra ez érthetetlen. Tervbe van véve, hogy a jövőben visszatérek oda, de egyelőre itt kell helyt állnom. -válaszolta Rachel komorabban, mert sose törődött bele abba igazán, hogy új helyre kellett költöznie, de tudta, hogy ez ellen nem tehet egyelőre semmit, úgyhogy legalább látszólagosan el kellett fogadnia a helyzetet.
- Az a lényeg, hogy jól érzed magad, nem is érdemes más után futni, bizonyítgatni, mert aki akar, az úgyis meg fog ismerni és ha elég kitartó, akkor megláthatja az igazi énedet. Jön ez magától, nem kell törni magadat, de hiszen minek ismétlem önmagam, hiszen te is pont ezt mondtad az imént. -felelte Rach, majd feltett egy újabb kérdést:
- Mik a terveid a jövőre nézve?
Kíváncsi volt, hogy Bea azok közé tartozik -e, akik már tisztában vannak vele, hogy mit szeretnének csinálni a jövőben, vagy egyelőre még nem döntötte el, hogy mit akar kezdeni magával a későbbiekben, ő ugyanis az utóbbi típushoz tartozott.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 18. 22:24 Ugrás a poszthoz

Adrian


Rach örült, hogy a fiú segítőkészen állt hozzá, mert így talán könnyebb lesz rátalálni féltett kincsére, hiszen több szem többet lát.
- Közepes méretű, fekete keményfedeles borítója van és rá van írva, hogy Rachel's Diary, plusz rá van ragasztva a borítójára néhány fénykép, szóval el sem lehet téveszteni. -vágta rá a lány, ennél pontosabb leírást már nem is tudott volna adni a naplóról.
- Hátul ültem, ott! -mutatott pontosan arra a helyre, ahol nemrégiben még a naplójába írt, majd mikor félretette azt és elkezdett egy könyvtári könyvet olvasni, annyira belefeledkezett a történetbe, hogy utána totál elfeledkezett a naplójáról.
- Most nem látom ott, de ez még nem jelenti azt, hogy elvitte volna valaki, szóval remélem, hogy meglesz, lehet, hogy rápakoltak más könyveket és azért nem látom. -mondta a fiúnak, miközben magát is nyugtatgatta, nagyon remélte, hogy nem nyúlta le senki a naplót, de nem volt benne biztos, hogy rejtve maradt a kíváncsi tekintetek elől. Odament az asztalhoz és elkezdett kutatni, elég sok kötet volt ott, a könyvek ugyanis nem voltak a helyükre téve, úgyhogy volt még némi remény, hogy meglesz azon a helyen, ahol kereste, vagy a környékén.
- Tudom, hogy idiótaság volt itt hagyni, de gondolhatod, hogy nem szándékosan feledkeztem meg róla! Egyszer az eszemet is elhagyom! Bár úgy látszik, hogy félig-meddig már sikerült! -szólt oda a srácnak, mert sejtette, hogy mi járhat a fejében és ez a téma biztosan felvetődött benne, ráadásul saját magára is nagyon mérges volt, hogy szórakozottságában itt felejtette a naplót, amelybe így bárki beleolvashatott, ha nem volt szerencséje. A szövegelés igazából magának szólt nem a srácnak, így ugyanis könnyebb volt levezetni a feszültséget, de tudta, hogy akkor fog csak igazán megkönnyebbülni, hogyha rátalál a naplójára.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 20. 19:55 Ugrás a poszthoz

Kriszti


- Izgalmas munkája lehet apukádnak a papírmunkát leszámítva. -felelte Rach kedvesen, majd amikor Kriszti megosztotta vele az egyik esetet, mivel vizuális típus volt, nem volt nehéz elképzelnie ezt a kényelmetlen helyzetet, amit az imént hallott.
- Az én apukám auror, nagyon szereti a munkáját és jó is benne. Szerencsére arra is figyel, hogy a munkája mellett elég időt szenteljen a családjának, a hobbija pedig a varázspóker, amit én is szívesen űzök. A bátyámmal játszik a legtöbbet, ő is szereti ezt a fajta kártyajátékot, szóval ez nálunk amolyan családi hagyomány. -válaszolt a Rellonos a lány kérdésére.
- Hm, szerencséd, hogy nagyrészt aranyvérű vagy. -jelentette ki kurtán komorabb arccal, mert nem kedvelte a muglikat, a félvéreket pedig még csak-csak elviselte, nem örült volna, hogyha kiderül a lányról, hogy varázstalan, akkor nehezen folytatta volna a társalgást, egyszerűen belé rögzült ez a dolog, hogy utálja a muglikat, már a szülei is így nevelték tiszta aranyvérűként, hogy azok ellenségek. Persze ezt a gondolatmenetét nem fejtette ki újdonsült diáktársának, mert nem akarta megbántani ezzel és szerencséjére nagyrészt aranyvér csörgedezett benne.
- Rendben, nem mondom, de valóban jobb, ha ezt nem hangoztatod. -tette hozzá Rachel immár kevésbé kimérten és a lány szemébe nézett:
- Sajnos a származásodat nem tudod helyreállítani, még akkor sem, ha fejre állsz...viszont azért tehetsz, hogy a nemesebbik énedet éltesd és hogy jobb ember légy. Tehát azt javaslom, hogy inkább az aranyvérűek társaságát keresd és légy büszke arra, hogy nagyobb részt te is az vagy! A többi pedig felejtős! -tanácsolta Rach, nem volt benne biztos, hogy tetszeni fog a javaslata a lánynak, de rajta állt, hogy megfogadja -e amit mondott neki. Büszke volt rá, hogy tiszta aranyvérű volt, de nem mindig viselkedett ehhez méltóan, bár ezt nem kötötte mindenkinek az orrára, viszont a kihívásoknak nem tudott ellenállni.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 30. 21:19 Ugrás a poszthoz

Márky Sebestyén


A lány szívesen társalgott másokkal, ezért is gondolta úgy, hogy ellátogat a társalgóba. Ott ült egy jó indulatúnak tűnő lány, közelebb lépett hozzá, leszólította és társalgást kezdeményezett vele. Piros-fekete inget, sötétkék farmert és fekete sportcsukát viselt. Elbeszélgetettek egy ideig, majd a lány közölte, hogy sürgős teendője akadt, így helyet foglalt a kandalló mellett az egyik kényelmes széken. Hiányzott neki a családja, a barátai, szóval nem volt egyszerű helyzetben, de kárpótolta az a tudat, hogy itt is talált magának barátokat, akikre bármikor számíthat. Jól esett neki a nyugalom, nem mindig szerette a nyüzsgést, jelenleg a pattogó tüzet leste a kandallóban és kényelembe helyezte magát, közben pedig arra gondolt, hogy a következő iskolai szünetben mindenképp hazamegy.
~ Jó lenne újból otthon lenni, nagyon gyorsan elment az az időszak, amikor utoljára a szüleimmel és a testvéreimmel lehettem. Sajnos Nathan semmi újat sem árult el magáról, pedig tudom, hogy valami gondja van, ugyanis nagyon furcsán viselkedik, le sem tagadhatná, hogy valami nem stimmel, mert rá van írva az arcára minden. Sajnos kevés vagyok ahhoz, hogy egyedül rájöjjek, mi a gond, de semmi más segítségem sincs, úgyhogy magamra vagyok utalva. ~
Rachel nagyon sajnálta, hogy ennyire megváltozott a bátyja, hiszen régebben semmi gond sem volt vele, teljesen normálisan és kiszámíthatóan viselkedett, de tuti, hogy történt valami fura, amiért ennyire rendellenesen viselkedik mostanság. Az pedig még furább, hogy el sem árulja, mi a baja, mert régebben semmi titkolni valójuk nem volt egymás előtt a testvéreknek.
Rach nagyon gondterhelt volt emiatt, amit meg is lehet érteni, hiszen a bátyja nagy pálforduláson ment jelenleg keresztül, amit egyáltalán nem tudott sehová sem tenni.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 30. 22:10
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 1. 15:43 Ugrás a poszthoz

Sebestyén


Rach teljesen belefeledkezett a gondolataiba, élvezte az őt körülvevő csendet és nyugalmat, félig-meddig el is szundított, de hirtelen arra kapta fel a fejét, hogy valami karmolja a lábát és egyre csak közeledik feléje.
- What the hell?!
A Rellonos már majdnem felpattant a helyéről, amikor is egy puha szőrpamaccsal találta szembe magát, aki már az ölében pihegett.
- Ó, egy cica! - kiáltotta izgatottan, majd megsimogatta az állatkát, aki teljes nyugalommal feküdt az ölében, kis idő elteltével pedig elkezdett dorombolni.
Nem sokkal rá megjelent loholva egy fiú is, akiről Rach rögtön levágta, hogy csakis a gazdája lehet.
- Szia! Semmi gond, nagyon aranyos a cica, nem számítottam ma ilyesfajta meglepetésre. Nem karmolt meg, csak épphogy, nem számít. - válaszolta mosolyogva a lány, miközben tovább dögönyözte a cicust, akinek már a nevét is tudta.
- Hogyhogy Lufi lett a neve? - érdeklődött Rachel, nem mintha nem illett volna rá ez a név, de az is tény, hogy nem egy tipikus macskanévről volt szó.
Miután megsimogatta, a fiú elvette tőle az állatot és most már nyugodtság ült ki az arcára.
- Hogy hívnak? Én Rachel vagyok. - mutatkozott be a lány, majd megállapította magában, hogy nem tűnik Rellonosnak a srác, bár ezt még nem merte volna 100%-osan kijelenteni, mert sok olyan diák volt, aki egyszerre több házba is beillett volna a személyisége alapján.
- Nekem egy siklóm van, Nagini. - mondta a fiúnak, majd arra gondolt, hogy már rég vitte el a kedvencét sétálni, nemsokára ideje lesz, hogy kiszedje a terráriumból, hogy végre világot láthasson.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. május 1. 15:43
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 1. 15:59 Ugrás a poszthoz

Szakács Ágota-Beáta


Bea egyre szimpatikusabbá vált a lány szemében, nem volt benne semmilyen rossz indulat, nem volt semmilyen hátsó szándéka, úgy tűnt, hogy valóban érdekli Rach véleménye a dolgokról és ami még fontosabb, hogy hogyan érez.
- Ó, nem gondoltam volna, hát ez valóban váratlan fordulata volt a nyaralásának! De legalább emlékezetes és biztos nagyon örült neked, hiszen már jó ideje a szíve alatt hordozott. - felelte kissé meghatottan a zöldike, neki is sokszor elmondta az édesanyja, hogy már nagyon várta a megszületését és hogy végre fizikailag is együtt lehessenek.
- Igen, igazad van, csak furcsa, hogy nagyon jókat tudtunk beszélgetni, beavattuk egymást a bizalmunkba, mindig ott voltunk egymásnak, szóval hogy is mondjam? Olyan igazinak tűnt az egész! De igazad van, ez csak a látszat volt, valóban nem lehetett az, ha utána fittyet hánynak az egészre. - felelte Rachel kissé szomorúan, de amikor Bea felvetette, hogy akár barátok is lehetnek a későbbiekben elmosolyodott, mert jól esett neki, hogy ilyen pozitívan áll hozzá a dolgokhoz és ad neki egy esélyt, hogy bebizonyíthassa, hogy méltó a lány barátságára.
- Köszönöm, nagyon kedves tőled! Szívesen élnék a lehetőséggel. - mondta immár jókedvűen Rach, tudta, hogy kevés olyan ember van a környezetében, aki valóban komolyan is gondolja, amit mond, és úgy tűnt, hogy Bea ezek közé tartozik.
- Milyen tanár szeretnél lenni? Én még nem tudom 100%-ra megmondani, hogy mivel szeretnék foglalkozni a jövőben, de már van egy elképzelésem. Lehet, hogy a fotográfia vonalán megyek majd tovább, ugyanis mindig is érdekelt ez a téma, imádok fényképeket készíteni, elkapni a megfelelő pillanatot és a kedvenceim a fekete-fehér képek, mert azok visszaadják a kép igazi mondanivalóját mindenféle körítés nélkül. - válaszolta Rachel a lánynak, úgy érezte, hogy ezt a szakmát még élvezné is, azt még nem tudta, hogy a szülei hogyan viszonyulnának a dologhoz, de remélte, hogy nem állnak majd az útjába és minden erejükkel támogatni fogják majd saját elképzelésének megvalósításában.
- Nézd, minket sasol az az alak! Próbálja álcázni, de átlátok rajta, remélem, hogy nem tapad ránk. - mutatott a férfi felé, miközben megállapította, hogy a felügyelő épp prédára vadászik, csak arra vár, hogy lesújthasson a megfelelő pillanatban, de ha nem adják meg neki ezt a lehetőséget, akkor úgysem fog tudni mit csinálni velük.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. május 15. 20:52
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rachel Octavia Amber összes RPG hozzászólása (157 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel