Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
BenedekA Rellonos nagyon élvezte a friss levegő és a hozzá társuló napsütést, na és azt, hogy jó helyre telepedett le, hiszen a szökőkút vize némileg enyhíti a viszonylag erős hőséget. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy ott termett előtte egy fiú, aki gyorsan bemutatkozott neki és udvariasan megkérdezte, hogy helyet foglalhat-e mellette. Még sosem látta idáig a srácot, egészen addig fogalma sem volt róla, hogy vajon melyik házba járhat, amíg ő nem közölte vele, hogy a Navinébe jár. - Szia! Örvendek! Rachel Octavia Amber vagyok, másodéves, Rellonos. Foglalj helyet! - válaszolta a lány, aki lényegében ugyanazokat az információkat árulta el magáról, mint amiket a fiú megosztott vele. Nem bánta, hogy lett társasága, mert meglehetősen unalmas volt egymagában üldögélnie odakint. - Hogy tetszik a suli? - érdeklődött Rach, mert úgy gondolta, hogy első kérdésnek ez bőven megteszi. Nem tudta még, hogy mennyire introvertált vagy extrovertált a srác, ez a kérdés pedig egyáltalán nem adott okot arra, hogy esetleg megbántódjon. Találkozott már olyanokkal, akik nagyon érzékenyek voltak mindenre, még egy tök átlagos kérdéstől is kiborultak, úgyhogy a lány már óvatosabban kezelte attól fogva a dolgot. Remélte, hogy a srác bőbeszédűbb nála, igaz sokszor neki is megeredt a nyelve, ha olyan téma került szóba, ami őt is érdekelte, vagy ha éppen olyan hangulatban volt. A húga nagyon szószátyár típus volt, a bátyja pedig inkább az a típus volt, aki inkább akkor beszélt, ha kérdezték, bár nála is adódtak kivételes alkalmak, amikor többet kommunikált a környezetével. Remélte, hogy Lilla elolvassa az ott hagyott cetlit, miután visszaér a szobájába, bár erre nem volt semmi garancia, mert sokszor szemtanúja volt annak, hogy amikor táncóra utána megérkezett, szinte rögtön bedőlt az ágyába, mert annyira meghajtották órán, hogy totálisan kimerült, de azért mégis élvezte a mozgás ezen formáját.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
BenedekLátszott, hogy Benedeknek is melege van, mert kezét a szökőkútban lévő vízbe eresztette, Rach még úgy ahogy bírta a hőséget, de elgondolkodott rajta, hogyha jobban perzseli a nap, akkor lehet, hogy beáll a kút közepére. Persze ez csak egy elméleti dolog volt részéről, mert ott még nem tartott, hogy ezt megtegye, csupán belemártaná a karját és magára locsolna egy kis vizet. Igaz sok őrültségben benne volt, de azért fényes nappal nem akarta magára haragítani az esetlegesen ott tartózkodó felügyelőket, és az sem hiányzott neki, hogy beárulja valaki, mert elvégre a kút nem arra szolgált, hogy belemásszanak. A fiú válasza terelte vissza a valóságba, ami igen részletes volt, így Rach még több infót megtudott róla. Megtudta, hogy félvér és a mugli világban töltötte élete nagy részét, amiről nem tehetett, de most már végre megismerkedhetett a varázsvilággal, ahol sok újdonsággal találkozhatott, amivel a látókörét bővíthette, plusz érdekes tantárgyakat tanulhatott. - Jó házba kerültél, a Navinések barátságosak és segítőkészek, bár vannak ott is fura egyének. - válaszolta Rach, mert belegondolva sokat számít az is, hogy milyen társaságba keveredik az ember egy számára ismeretlen területen, a pozitív hozzáállás pedig nagy segítséget nyújt ilyenkor. Mivel ő aranyvérű családból származott, így számos ismerősre tett szert és a világ minden pontján akadtak barátai. - Az iskola nekem bejön, bár sokszor honvágyam van, ennek ellenére elvagyok itt. Már szert tettem néhány barátra és a tanulás is jól megy, a háztársaimmal sincs semmi gond, mindenki egy külön egyéniség. A kedvenc tárgyam a művészetek, azon belül pedig a fotográfia, a jövőben elképzelhető, hogy ezen az ágon fogok továbbtanulni. A többi házból is sok diákot ismerek, velük is kijövök, bár lehet, hogy idáig szerencsém volt, mert nyitott, barátkozó emberekkel találkoztam, bár általában tudom kezelni a helyzetet, ha olyan az illető. - felelte Rach a fiúnak, úgy gondolta, hogy erre a kérdésére teljes körű választ adott. - Tudod már, hogy mit szeretnél csinálni a jövőben? - kérdezte, mert kíváncsi volt rá, hogy vajon Benedek melyik területre szeretne orientálódni és mivel akar foglalkozni majd a későbbiekben.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min Jong- Szépet! Na jó, biztosan tetszeni fog! - felelte mosolyogva a lány, majd elnevette magát, hiszen maga az egész helyzet nagyon muris volt. - Nos, a jobb lábamra szeretném oldalra, a térdem és a vádlim közé, de a vége tekeredjen a vádlimra, szóval öhm...érted! - próbálta elmagyarázni Rach a kívánságát, igaz régebben ezt említette, így remélte, hogy a srác fel tudja idézni valamennyire, hogy mire is gondolt pontosan. - Tehát a jobb lábszáram alsó oldalára. - ismételte meg rövidebben a Rellonos, és közben kicsit mosolygott is magán, hogy ilyen nehezen tudja kinyögni, mit is akar. A zöldike helyet foglalt Choi előtt a földön, és karjával átkarolta a térdét, közben pedig a fiúra nézett, aki a vádlijára illesztette a lapot, aztán hasra feküdt és látta, hogy nagyon elgondolkodott. Gyanította, hogy azon tűnődik, mit hozhat ki ebből az egészből, és valószínűleg próbálta elképzelni, hogy milyen sárkány illene rá. - Különösebb speciális kívánságom nincs, de szeretném, ha fekete színű lenne és nonfiguratív. Nem igazán szeretem a színes tetoválásokat, illetve csak néhány tetszik azokból, de a sárkány ne legyen az! Kb. ennyi az elképzelésem, ha gondolod, akkor készíthetsz több fajtáról is vázlatot, aztán majd meglátjuk. - válaszolta Rach, miközben kicsit aggódóbb hangnemre váltott, remélte, hogy Choi megérti, hogy mit akar pontosan, mert idáig eléggé úgy tűnt, hogy csupa halandzsa, amit összehord neki. Kicsit hülyén érezte magát emiatt, de próbálta nem kimutatni ezt, belegondolt abba, hogyha valamit nem ért a srác, akkor majd úgyis visszakérdez. Általában nem esett nehezére kifejeznie magát, de most egy olyan helyzetben volt, hogy ő maga sem tudta, mit akar pontosan, mármint, hogy milyen sárkányt, ezért is bízott abban, hogy Choi egy olyan rajzzal lepi majd meg, ami neki is elnyeri a tetszését és utána már csak a megvalósítás van hátra.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Glenn GrimA tervek szerint Rach az egyik barátnőjével találkozott volna a társalgóban, csak hogy az illető elfelejtett szólni neki, hogy nem ér rá. A lány megírta a kötelező leckéit, majd a melegre való tekintettel egy zöld színű egyberészes nyári ruhát, hozzá fekete szandált vett fel, haját lófarokba fogta, és elindult a megbeszélt helyre. A társalgóban jelenleg nem sokan tartózkodtak, csak néhány diákcsapat lézengett ott legnagyobb meglepetésére, mert már hozzászokott, hogy ez a helyiség általában tele van, mivel sok diák fő találkozó pontjaként szolgál. Nem volt kedve ácsorogni, ezért levetette magát az első fotelba, ami igencsak kényelmesnek tűnt számára, így várta a barátnőjét. Már vagy fél óra eltelt, de a lány még mindig nem volt sehol. Rach alapjában véve türelmes típus volt, de kezdett elfogyni a türelme, mivel már jó ideje várt a barátnőjére. ~ Ez nem lehet igaz! Tuti, hogy nem fog már eljönni... Azért szólhatott volna! ~ - mérgelődött magában, bár még élt benne némi remény, hogy hirtelen megjelenik majd a lány, de igazából tudta, hogy erre nem sok esély van. Sose szerette, ha felültették, bár most biztos jó oka volt arra a barátnőjének, hogy nem jelent meg a megbeszélt időpontban, talán hirtelen közbejött neki valami, de azért mégiscsak jelezhette volna ezt. ~ Menjek, vagy maradjak? Nem is tudom... Na jó, várok még egy kicsit, hátha... ~ - gondolta magában a lány, mivel nem adta fel a reményt, hogy még megjelenhet a barátnője, de úgy volt vele, hogyha még negyed óra múlva sem tűnik fel, akkor inkább visszamegy a szobájába és befejezi azt az érdekes könyvet, amit nemrég kezdett el olvasni, de annyira érdekfeszítő volt, hogy egyszerűen nem tudta letenni, csak akkor hagyta abba az olvasást, amikor már végképp elálmosodott. Azóta tervezi, hogy végigolvassa, hiszen már nincs sok hátra végkifejletből, de idáig egyszerűen nem volt ideje ahhoz, hogy bejezhesse.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Glenn GrimTelt, múlt az idő, de még mindig nem történt semmi... Már majdnem úgy döntött, hogy inkább visszavonul a szobájába, amikor a hozzá közel ülő srác, akit idáig valamilyen ok folytán észre sem vett, mivel annyira elmerült a gondolataiban, megszólította. Kedvesnek tűnt, semmilyen rosszindulatot nem vélt felfedezni a szavaiban. Felajánlotta, hogy szórakoztatja, amíg a várva várt személy megérkezik, ez pedig igazán kedves felajánlás volt tőle. - Szia! Rachel vagyok, nem zavarsz... Tényleg nagyon unalmas a hosszú várakozás. - felelte neki angolul Rach, hiszen végtére is ez volt az anyanyelve. Még mindig visszavágyott szeretett hazájába, Amerikába és nehezen tudta feldolgozni, hogy Magyarországra kellett költöznie az egész családjának csupán azért, mert itt az édesapjának jobb álláslehetősége akadt. Persze ezt is meg tudta érteni, de szíve mindig is a szülőhazájába húzta, nem igazán érezte itt otthon magát, de legalább az némi vigaszt nyújtott neki, hogy szert tett néhány barátra. - Mi jót olvasol? - érdeklődött a Rellonos, mert látta, hogy a fiú egy könyvet tart a kezében, bár gyanította, hogy inkább valamiféle tananyag, vagy ismeretterjesztő mű lehet, mintsem valami könnyed olvasmány. Ő is imádott olvasni, igaz ő jobban preferálta a pszichológiai jellegű műveket és mindazt, ami egyszerűen érdekelte, a száraz, nyers anyagokhoz már nemigen füllött a foga. Sejtette, hogy a barátnője akarattal vagy anélkül, de felültette, bár azért még élt benne a remény, hogy egyszer csak megjelenik, bár erre továbbra is csekély esélyt látott. A társalgó továbbra is kongott szinte az ürességtől, még mindig csak pár diákcsapat foglalt helyet a helyiségben, ezek szerint a legtöbben a szabadban vagy a szobájukban töltötték a drága szabadidejüket.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Glenn Grim- Örvendek, Glenn! - üdvözölte a fiút, azt pedig gyorsan elkönyvelte magában, hogy a beszélgetőpartnere teljes mértékben tisztában van az udvariassági formákkal, aminek kifejezetten örült, mert manapság egyre kevesebben törődtek ezekkel a dolgokkal. - Hm, hát nem is tudom, elég nyers olvasmánynak hangzik. De kíváncsivá tettél, ha tényleg rájössz, hogy mi az, ami megragadott benne, akkor szólj! - felelte mosolyogva Rachel, mivel nagyon érdekelte, hogy egy ilyen száraz műnek mi a legfontosabb mondanivalója. - Nos, fogalmazhatunk így is... végül is valóban úgy tűnik, hogy felültettek. Nos, az egyik barátnőm volt az. Megbeszéltük, hogy itt találkozunk, de már több, mint fél órája várok rá és még nincs sehol. Gyanítom, hogy nem is fog eljönni, bár még hosszú az este. - válaszolta bizakodóan a Rellonos, bár kicsit cikinek érezte, hogy ennyire felültették, de megfogadta magában, hogy majd kideríti, miért is nem volt képes eljönni a barátnője, na és miért nem szólt neki előre. - Hát, mindig minden egyébként sem lehet happy. Ezért nem is szeretek előre tervezni, mert általában mindig máshogy alakulnak a dolgok, mint ahogyan az elterveztem. - tette hozzá Rach, miközben Glenn-re emelte a tekintetét. Elsőre nem tudta megállapítani róla, hogy magányos farkas típus vagy sok barátja van,de nem is akart előre ítélkezni. A mostani esetével úgy volt, hogy jobban örült, hogy a barátnője "ültette fel", mert cikibbnek érezte volna, ha egy srác hívja el randizni aztán el sem jön. Legalábbis a lány számára az sokkal nagyobb pofáraesés lett volna, úgyhogy ezt a dolgot jobban viselte. Ő korrekt volt, mert mindig ott volt a megbeszélt találkozó előtt legalább tíz perccel, ha pedig nem tudott elmenni, ami ritkán történt meg, akkor még időben értesítette az illetőt. Persze el tudta képzelni, hogy a barátnője valószínűleg azért nem jött el, mert valami halasztatatlanul fontos dolga akadt és már nem tudott neki időben jelezni.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Glenn Grim- Igen, én is ezzel nyugtatom magam. Jaj neki, ha kiderül, hogy átejtett! - mondta komoly arccal Rach, bár nem állt szándékában semmi komolyat tenni, de amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ahogyan mi viselkedünk másokkal, úgy fognak ők is viselkedni velünk. Bár ez a mostani helyzetben pont fordítva volt, úgyhogy a Rellonos szívből remélte, hogy nem tud meg semmi rosszat a barátnőjéről, hiszen minden kiderül előbb vagy utóbb. Nem olyannak ismerte meg, aki hazudozik, bár számára a kegyes hazugság még a megengedett kategóriában volt, bár idáig ezt csak másokon alkalmazta, hiszen tudta, hogy kivel nem ajánlatos ujjat húzni, ebbe a körbe pedig a kedves barátosnéja is beletartozott. Szóval ismerte annyira Rach-t, hogy jobb, ha nem füllent neki és megmondja az igazat, úgyhogy a lány merte remélni, hogy ez a mostani találkozójukra is érvényes. A lány eléggé kiszámíthatatlan volt, de benne volt minden őrültségbe és már többször is bizonyította, hogy méltó Rach barátságára. - A tervünk jól mondod a csacsogás volt, bár azt terveztünk, hogy ellátogatunk az akváriumba, ha belefér takarodó előtt, ha nem. Egyszer jártam ott régebben, nagyon klassz! - áradozott Glenn-nek, ott ismerkedett meg egy másik barátnőjével, akivel mostanság sajnos ritkán találkoznak, és egyébként is imádta a víz alatti világot. - Gondolom te jártál már ott. - mondta a fiúnak, hiszen elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne fordult volna meg ott a srác, kivéve, ha víziszonyos vagy valami hasonló. Az nem izgatta, hogy abba is beleavatta, hogy esetleg takarodó után mentek volna oda, hiszen nem tűnt prefektusnak és különben se feltételezte volna, hogy beárulná őket. Ha meg igen, akkor így jártak, bár a mostani mókából úgy tűnt, hogy semmi sem valósul meg, mivel a barátnője nem jött el sajnos. Erre gondolva Rach kissé elcsüggedt, de próbálta magát összeszedni, hiszen nem akarta Glenn hangulatát is tönkretenni azzal, hogyha búvalbélelt képet vág. - Te csupán olvasni jöttél ide? Bár tudom, ez most hülye kérdés volt. - tette fel a kérdést a lány, de máris rájött, hogy tényleg zagyvaság volt eziránt érdeklődni, hiszen mi mást csinálhatna valaki, ha egy könyvvel jön ide? Tuti, hogy az olvasás a fő célja, a társalkodás pedig másodrendű dolog, hiszen ha senki sem lett volna itt a közelben, akkor a fiú nyilvánvalóan most is olvasna.
|
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongRuha Rachel nagyon meglepődött, amikor Choi elhívta őt a bálba, hiszen nem számított rá, hogy egyáltalán részt vesz ezen az eseményen, mivel egymaga nem szívesen ment volna el. Egyedül hülyén érezte volna magát, de a fiú kérésére úgy döntött, hogy részt vesz a végzős bálon. Már ismerte egy ideje Choi-t, és szívesen fogadta el az invitálását erre a különleges alkalomra, ami végül is a végzős diákokról szólt, vagyis azok búcsúztatásáról. A lány úgy gondolta, hogy kirittyenti magát erre az alkalomra, egyébként is szeretett szépen felöltözni, ez pedig pont "kapóra jött", hogy megmutathassa a nőiesebb oldalát is a külvilág felé. A Rellonos kiválasztotta szekrényéből az egyik báli ruháját, amely piros színű volt, és tartozott hozzá egy ugyanolyan színű retikül is. Rach felvett egy hozzá passzoló piros magassarkút, ékszerként pedig egy csillogó, szolidabb nyakláncot és egy gyöngyös fülbevalót választott magának. A haját begöndörítette, sminknek pedig barna szemhéjpúdert választott vörös rúzzsal, szemét pedig fekete szemceruzával húzta ki. Miután elkészült elindult a nagyterem felé, ugyanis azt beszélték meg a fiúval, hogy a terem előtt találkoznak majd. Rachel ért oda elsőként, türelmesen várt Choi-ra, miközben az ott lévő embereket szemlélte, akik szépen ki voltak öltözve. Sokan voltak arrafelé, hiszen szinte mindenki kíváncsi volt erre az eseményre, úgyhogy szinte kerülgetni kellett a többieket, ami nem igazán volt az ínyére, de remélte, hogy a partnere nemsokára odaér a megbeszélt helyszínre.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongA lány értette, hogy a srácnak nem sok fogalma van arról, hogy pontosan mit is akar. Igazából neki se volt teljesen pontos elképzelése róla, de azért némi ötlete már volt. - Nos, ettől eddig szeretném! - mutatott a térde alá közvetlen oldalra a lábán, szinte a lábszára végéig. Ó köszönöm! - válaszolta kissé elpirulva, amikor Choi megjegyezte, hogy szép lába van, ezt nagy dicséretnek vette. - Nem kell, hogy szárnya legyen... Pici tüzet okádjon és tekeredjen, a farka vége kulcsolja át a bokámat, valahogy úgy gondoltam. - próbálta magát kifejezni Rach, mivel tudta, hogy nincs egyszerű dolguk. - Nézd, tudom, hogy nem könnyű, amit kérek tőled, de bízom a kreativitásodban. - jelentette ki kedvesen, mosolyogva a Rellonos, hiszen bízott benne, hogy a srác feltalálja magát és az elmondása alapján megrajzol valami olyasmit, ami neki is tetszeni fog. Ha pedig nem így történne, akkor türelmesen rávezetné, hogy mit is akar pontosan, mivel még rajzolhat több variánst is, szóval nincs minden veszve, csak meglesz előbb-utóbb a végeredmény. - Ja és mint már említettem, fontos, hogy nonfiguratív legyen. - magyarázta Rachel, hiszen ezek a tetoválási minták tetszettek neki a legjobban. A szülei nem biztos, hogy örülni fognak ennek, de ez őt egyáltalán nem érdekelte. Úgy volt vele, hogyha már megvan a tetoválása, akkor már úgysem tudnak vele mit csinálni, szóval kénytelenek lesznek megbékélni legújabb testékszerével. - Te mikor csináltattad a piercingjeidet és kivel? - érdeklődött Rachel, hiszen még nem is kérdezett rá erre a dologra, és nagyon kíváncsi volt rá.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongRuha A lánynak nem kellett sokat várnia ahhoz, hogy megjelenjen a partnere, ezt pedig nagyon díjazta a kis késés ellenére is. A srác sportosan elegáns volt, a szerelése elnyerte a tetszését, hiszen szerette, ha valaki jól tudott öltözködni és adott magára. A partnere máris bókolt neki, amikor megérkezett, ez pedig igencsak hízelgő volt a lányra nézve, azaz hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem esett neki jól a sok pozitív megjegyzés. - Köszönöm a bókokat, te is nagyon kitettél magadért. Jól nézel ki, szóval büszke vagyok rá, hogy te vagy a partnerem. - válaszolta Rachel elpirulva, remélte, hogy nem ciki, amit mondott, de úgy gondolta, hogyha már ennyire dicsérte őt a srác, akkor ő is viszonozza azt, és ezt tényleg komolyan gondolta. Choi igazi úriember módjára viselkedett, odatartotta felé a jobb karját, Rach pedig belékarolt, hogy elindulhassanak a terem felé. - Milyen szépen feldíszítették a termet! És milyen sokan vannak! - jelentette ki Rach, amikor a helyszínre értek. Nagyon megváltozott a nagyterem erre a különleges eseményre, ugyanis padló helyett fű díszelgett, a táncparketten pedig víz uralkodott. Gyönyörű virágágyással körbevett szökőkutak, fák és virágok színesítették a helyet, világításként pedig lebegő tűzgömbök és fáklyák szolgáltak. - Hozni kellett volna fürdőruhát! - mutatott a medence felé a Rellonos, ami sziklákkal volt felépítve és még egy minivízesés is tartozott hozzá. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: svédasztalos vacsora, kellemes zene, finom sütemények és lángoló italok tömkelege. - Azt hiszem, hogy egy szuper bulinak nézünk elébe! - mondta Rach a srácnak lelkesen, már alig várta, hogy mindent kipróbálhasson a teremben.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongChoi nagyon tárgyilagos volt, de ezt a lány egyáltalán nem bánta, mert legalább nem kellett szabadkoznia a pirulása végett. - Nos, tényleg így van, szerintem nagyon kreatív vagy, szóval szerintem megbirkózol ezzel a dologgal! - mondta biztatóan Rach, miközben a fiúra nézett, mert valóban úgy gondolta, hogy Choi-nak ez nem kihívás. - Ó, értem. Miért tanácsoltak el, ha nem titok? - kérdezte a lány félénken, hiszen nem volt biztos benne, hogy a másik erre választ fog neki adni. Benne volt a pakliban, hogy feláll és otthagyja, vagy egyszerűen semmit sem válaszol rá, vagy kioktatja, hogy ne tegyen fel ilyen jellegű kérdéseket, esetleg őszintén felel rá. - Wow, az jó buli lehetett! Én még nem tudom, hogy mit fogok részegen csinálni, ha esetleg eljutok odáig. Mindenesetre nem vállalok magamért felelősséget az tuti. Időnként azért ki kell rúgni a hámból, annyi biztos, csak hát ésszel, ha lehet. - mondta lelkesen a Rellonos, aki még sose itta le magát úgy, hogy képszakadás legyen, max. annyit ivott, hogy kissé spicces állapotba kerüljön, szóval még sose rúgott be igazából. A lány remélte, hogy sose jön el az az idő, amikor olyat tesz öntudatlan állapotban, amit később még megbánhat, úgyhogy mindig figyelt arra, hogy mennyi alkoholt visz be a szervezetébe. Persze nem zárta ki, hogy a jövőben bármi megtörténhet, de idáig mindig kordában tartotta magát, ha italozásról volt szó, avagy, ha úgy érezte, hogy kissé a fejébe szállt az ital, akkor inkább megálljt parancsolt magának és nem ivott tovább. - Én még sosem kerültem a spicces állapotból mélyebbre. - jelentette ki, bár nem tudta, hogy ez mennyire érdekli a fiút, de úgy érezte, hogy ezt még hozzá kell fűznie az előző kijelentéséhez.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongRuha A lány észrevette, ahogyan partnere kissé elpirul, de nem tette szóvá, hiszen nem akarta még nagyobb zavarba hozni, de ezek szerint a bókja sikeresen célba ért. - Nos, ami azt illeti én is örülnék, ha kevesebb ember lenne itt. Nem kéne kerülgetni őket, na és a miénk lenne az egész terem! Mekkora buli lenne már! - felelte álmodozva Rach, miközben belelkesülve arra gondolt, hogy akkor nem kellene másokhoz alkalmazkodnia és azt csinálhatna, amit csak akarna, ráadásul az övék lehetne az összes étel és ital! Ez számárak elég gyerekes felfogásra vallt, de időnként szeretett rendhagyó dolgokról álmodozni. - Ó igen? Pálca nélkül mit érek én? - kérdezte a fiúra kacsintva, mivel nem volt nála a pálcája, igazából csak végszükség esetén tartotta magánál és ha épp nem felejtette el magával vinni, de most a szobájában hagyta. - Hopsz! Nálam sincs pálca. Mi lesz most? - nézett széles vigyorral a fiúra, majd folytatta: - Mit szólsz ehhez a sorrendhez: kis tánc, evés, ivás, medencében fürdőzés?A lány kissé vakmerő volt, jelen esetben egyáltalán nem érdekelte, hogy nincs nála fürdőruha, ha rajta múlott volna, akkor ruhástul belevetette volna magát a medencébe, aztán ha kijön, majd megszárad magától, vagy visszamegy a szobájába gyorsan ruhát cserélni. Ő az adott pillanatnak élt, egyszerűen nem érdekelték a következmények. Nem tudta, hogy Choi milyen, de azzal tisztában volt, hogy ő sorrendben mindent kipróbálna és egyszer élünk alapon ruhástól megmártózna a medencében is.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min Jong- Ó, értem! Hát sokszor én is inkább mást csinálnék, minthogy órákra járjak... Kár, hogy ezt nem tehetem meg, de azért ha valami rendhagyóra készülsz, akkor légy szíves szólj, és jövök én is! - kacsintott rá a lány cinkosul, mivel nagyon jól érezte magát a mosdó kipingálásánál, szóval szerette volna, hogyha valami hasonlót visz véghez a srác, akkor szól neki és együtt csinálják. Igaz az ismeretségük igen furcsán indult, mert az elején Rach azt hitte, hogy egy sorozatgyilkossal vagy affélével van dolga, és mindaddig tartott a sráctól, amíg ennek az ellenkezője ki nem derült. Mindez annak volt köszönhető, hogy a fiú hevesen, gondolkodás nélkül vitte bele a dolgok közepébe mindenféle magyarázat nélkül, de ez már mind a múlté és maximum egy jót mosolyog rajta, amikor visszagondol erre az emlékre. - Hát ha buligyilkos az öcséd, akkor nem biztos, hogy díjazta volna ezt az egészet! - válaszolta Rach somolyogva, miután gondolataiból visszatért a valóságba. Idáig nem esett szó a srác családjáról, szóval mostanáig nem is tudott róla, hogy volt egy öccse is, mivel csak a mostani találkozásuk elején említette meg Choi, hogy az öccsének is rossz az énekhangja. Nem is akarta firtatni a dolgot, ezért inkább csöndben maradt. - Rendben, igyekszem. - felelte Choi-nak, mivel ő is egyetértett azzal, hogy a spicces állapotnál tovább menni már veszélyes móka. A srác megrajzolta a Rellonos leendő tetoválását, ami nagyon elnyerte a lány tetszését. - Wow, ez nagyon jó! Ügyes vagy, köszönöm! Ez tökéletes lesz! Annyi lesz csak a változtatásom, hogy a végén a bokámnál tekeredjen a vége, de az már csak apróság! - lelkendezett a lány, miközben elkönyvelte magában, hogy Choi igazán tehetséges és nem semmi teljesítmény, hogy rögtön elsőre megrajzolta azt, amire gondolt.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongRuha Rach tudta, hogy a felügyelők jelen vannak mindenhol, de valahogy most elfeledkezett róluk, egyébként is csak álmodozás terén maradt meg nála a dolog, hogy mindenki eltűnjön hirtelen, bár úgy tűnt, hogy ebben Choi is benne lenne, ami nagy elégedettséggel töltötte el. Rachel ez a szituációt viccnek vélte, kíváncsi volt rá, hogy hogyan valósítaná meg a srác ezt a dolgot, hogy egyszerre mindenkit eltűntet mindenféle következmények nélkül, bár tudta, hogy erre sosem fog sor kerülni, de azért érdekes elgondolás volt részéről. A lányt mulattatta a srác visszakérdezése, de legalább most már tudta, hogy nála sincs pálca, így már egálban voltak. - Látod ebben igazad van, bár szerintem én szörnyebb vagyok mint te, de tényleg remek párost alkotunk! Talán pont a tökéletlenségünk egészít ki minket ilyen jól! - válaszolt a srác kijelentésére Rach, miközben egy cinkos nézést ejtett a partnere felé. - Nincs varázslat. - felelte a Rellonos a srácra mosolyogva, hiszen ha egyiküknek sincs pálcája, akkor ez az eshetőség teljesen ki van lőve. A lány ezt nem is bánta, mert jobban szerette a spontán dolgokat, mint a varázslatot, hiszen ez mindig is nagyobb kihívás volt a számára. - A fene, el is felejtettem őket! Látod, milyen önző vagyok? Csak magamra, magunkra gondolok. - nevette el magát Rachel, hiszen muris volt, hogy ennyire nem tartotta fejben azt, hogy bizony itt nem ők a főszereplők, hanem maguk a végzősök. - Tudod legszívesebben már most táncolnék nem törődve a következményekkel, egyszerűen csak jól akarom érezni magam. De tudod mit? Kezdjük akkor az evés-ivással. - válaszolta lemondóan Choi-nak, végül is a terve megmaradt, csupán a sorrend változott benne, az pedig kifejezetten hízelgő volt a számára, hogy a fiú is olyan bevállalós típus volt, mint amilyen ő maga.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min Jong- Értem. De látod, most itt vagy és csak ez számít, hogy visszatértél az intézménybe. - válaszolta Rach komoly arccal, mert méltányolta azt, hogy Choi nem adta fel és újra a padokat koptatja, hogy elérjen valamit. - Ó, hát nem lehet köztünk túl sok korkülönbség! - nevetett fel Rach, mikor a srác azt taglalta, hogy ő még milyen fiatal és spec. előtte az egész élet. A lány ezen jót mókázott, alig bírta abbahagyni a nevetést, de aztán leállt ezzel nagy nehezen. - Bocs, csak nagyon muris volt, ami elhangzott a szádból az előbb! - felelte mosolyogva Rach, miközben a fiúra nézett és elkönyvelte magában, hogy biztosan túl komoly a korához képest, azért mond ilyen furcsa dolgokat. - Érdekes kapcsolatod lehet akkor a testvéreddel. Egyrészt komolyabb nálad, másrészt azért nekem túl merevnek tűnik, szóval tanulhatna tőled egy kis lazaságot. - válaszolta Rach őszintén, ez bizony a húgára is vonatkozott, bár itt fordítva volt az egész, mert ő sokkal komolyabb volt nála, de ez nem is volt baj, mert még volt mit tanulnia a húgának tőle. - Igen, valóban furán mutatna. Mindenesetre köszönöm, hogy megrajzoltad nekem, hamarosan meg is csináltatom. - válaszolta hálásan a lány, mert legalább most már volt nála valami, ami alapján véghez tudja vinni régi álmát. - Igen, végeztünk, köszi a segítséget! - felelte a Rellonos, majd miután felsegítette őt Choi, elköszönt tőle és visszament a szobájába a srác rajzával, amit a naplójába tett, nehogy nyoma vesszen. Elégedettség töltötte el ezzel a találkozással kapcsolatban, hiszen végre hamarosan megvalósíthatja az álmát ezáltal. Köszönöm a játékot!
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongRuha - Hm, az egyelőre legyen az én titkom. Sok mindent nem tudsz még rólam. - felelte rejtélyesen Rach, közben arra gondolt, hogy egyáltalán nem a tökéletesség mintaképe, pláne ami az aranyvérűeket illeti, ugyanis jobb szereti áthágni a szabályokat, varázslat nélkül megoldani dolgokat és egyebek. De szerinte, ha mindent betartana és illendő életet élne, akkor nagyon unalmas lenne még önmaga számára is. - Köszönöm! Mertem remélni, hogy így gondolod! - húzta ki magát büszkén egy kedves mosollyal a fiú felé, hiszen legalább még így is pozitív visszajelzést kapott tőle, ami nagy elégedettséggel töltötte el. - Igen, röstellem, de előfordul. Hát most nem mi vagyunk az est fénypontja. - válaszolta Rach, hiszen tisztában volt vele, hogy ez az egész rendezvény a végzősökről szól, noha nemrég elfeledkezett erről a cseppnyit fontos dologról. - Jó ötlet! - jelentette ki lelkesen az evéssel kapcsolatosan a lány, majd büszkén belekarolt a partnerébe, hogy az a kék asztalhoz vezethesse. - Hm... - harapta be a száját Rach, majd lesütötte a szemét és mosolygott. Viccesnek vélte, hogy tőle kér tanácsot Choi, hogy mit lenne érdemes megkóstolni. Szétnézett a svédasztalon, hogy milyen ételek vannak, majd miután kellőképpen megszemlélte a kínálatot, választ adott partnerének: - Érdemes megkóstolni a zöldséggel töltött cukkinit, a pennét tejszínes cukkinivel, a francia salátát, a kaviárt valamint a francia lecsót.Úgy döntött, hogy kaviárt fog enni, ha már választhat, de várt még, hogy a fiú mit fog választani, közben már azon gondolkodott, hogy milyen italt igyon utána.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongRuha A lányt váratlanul érte, hogy a fiú a fülébe suttogott, szóval egy kicsit megborzongott, majd elgondolkodott a válaszon: - Hm, hát előbb kitapasztalom, hogy beavatlak-e majd a titkaimba. Mindenesetre nem kizárt. - felelte somolyogva, titokzatosan, miközben szája mosolyra húzódott. Szeretett másokat húzni és kétségek között hagyni, bár most úgy érezte, hogy a fiú nagy valószínűséggel méltó lesz rá, hogy idővel a bizalmába avassa, tulajdonképpen azon alapult az egész, hogy hogyan alakul a kapcsolatuk a későbbiek folyamán. Nagy pozitívum volt számára, hogy Choi kiszámíthatatlan volt, avagy nem tudta, hogy mi lesz a következő lépése, hogy mit várhat tőle. Egyáltalán nem volt az az unalmas típus, akinek minden tettét előre látni lehet, ez pedig még rejtélyesebbé tette őt a lány számára. - Szóval szereted a cukkinit. Nekem is ez az egyik kedvencem. - válaszolta lelkesen Rachel, de most úgy gondolta, hogy ideje kaviárt enni, mert az volt az első számú kedvence, szóval abból szedett. A lány látta, hogy Choi nagyon gondoskodó, ugyanis még evőeszközt is vett maguknak, majd gondosan a derekára emelve a kezét egy szabad asztalhoz terelte, és még a széket is kihúzta, hogy helyet foglalhasson. - Köszönöm! Öröm ilyen udvarias fiatalemberrel találkozni! - jelentette ki vidáman Rach, hiszen nagyra értékelte ezt a fajta viselkedést, ugyanis a mai fiatalság sajnos már nem erről szólt, ami nem igazán nyerte el a tetszését. Így különösképpen méltányolta azt a fajta udvariasságot, amit Choi megteremtett számára. - A francia lecsó ugyanolyan mint a hagyományos, de nem hússal készül, hanem szimpla zöldségekkel. - magyarázta Rach, miközben ő is elkezdett enni, majd hozzátette: - Jó étvágyat!
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongRuha Rach azt gondolta, hogy a későbbiekben egy őszinte, bizalmas kapcsolat alakulhat ki köztük (I think this is the beginning of a beautiful friendship), a fiú mellett legalábbis úgy érezte, hogy végre önmagát adhatja és Choi elfogadja olyannak, amilyen. - Akkor ebben már egyezünk! - felelte a lány nevetve, miközben épp a kaviárját fogyasztotta, közben azon gondolkodott, hogy mivel öblítse majd le a finom ételt. - Hm, vajsör... vagy mit ajánlasz? - nézett a srácra kérdő szemekkel, igaz, hogy a mondanivalójának csak a negyedét ejtette ki a száján, de remélte, hogy a srác már fél mondatokból is megérti őt, vagy legalább tud következtetni arra, hogy mire célzott. - Tartsd is meg ezt a remek tulajdonságodat! - válaszolta kedvesen a lány, hiszen valóban díjazta, hogy a partnere ilyen előrelátó volt, mostanság ugyanis sajnos nem ehhez volt szokva. - Helyes! Érdemes! És köszi! - felelte Rach, miközben az ételét fogyasztotta, majd miután megette megvárta, hogy Choi is befejezze az étkezést, hogy elindulhassanak az italpult felé. A lány körbenézett és látta, hogy egész jó már a hangulat, sokan ettek-ittak, a medencébe egyelőre még senki sem vetődött bele, biztosan mindenki azt várta, hogy a végzősök eljárják a táncukat, aztán indulhat az igazi buli. Rachel is remélte, hogy ez hamarosan megtörténik, mert már nagyon szeretett volna a medencébe vetődni, mit sem törődve azzal, hogy nem hozott magával fürdőruhát.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongRuha - Óh, Öhm... Hogy micsoda?! Víz? - tette fel a kérdést megrökönyödve Rach, aki hirtelenjében köpni-nyelni nem tudott, de aztán szerencsére meghallotta a válsz további részét, így rögtön megkönnyebbült. - Na azért! - válaszolta széles vigyor kíséretében, mert nem örült volna, ha csak ő iszik, mivel ökör iszik magában, és a fiút sem úgy ismerte meg az elmondása alapján, mint aki nem iszik alkoholt. - Szuper, benne vagyok, próbáljuk ki! - válaszolta Rach immár kitörő örömmel, hiszen mégiscsak sose ivott még ilyen lángoló italt, és igencsak felkeltette az érdeklődését, hogy milyen lehet az íze, na meg a hatása. A lány egy széles mosolyt ejtett, amikor a fiú vett a kaviárjából, tudta, hogy ez a viselkedés nem túl udvarias, de jó pofának tartotta, meg hát miért ne kóstolhatta volna meg azt, amit ő evett. Miután elfogyasztotta az ételét, úgy gondolta, hogy ő is megkóstolja partnere étkét, szóval a villájával gyorsan elcsent egy darabkát a cukkiniből. - Hmmm... fincsi. - mondta elégedetten, miután lenyelte az utolsó falatot is, majd a villáját a tányérjára helyezte és megtörölte a száját a szalvétával. Ezután belenyúlt a retiküljébe és felfrissítette a rúzsát, hogy mégiscsak tökéletes legyen az összhatás, majd türelmesen megvárta, amíg Choi befejezi az étkezést. - Tulajdonképpen jóllaktam, jöhetnek az italok! - vágta rá elszántan a lány, majd felállt az asztaltól és a partnere mellé lépett, hogy az odakísérje az italpulthoz.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongRuha - Ó, annak nem örülnék azért! Mégiscsak egy bálon vagyunk! - mondta kissé csalódottan a lány, majd hozzátette: - Az élet csak egy pillanat. De ez a pillanat elég, hogy örökkévaló dolgokat cselekedjünk. Szóval vegyük célba az italpultot! - jelentette ki lelkesen Rach, majd belekarolt partnerébe és egyenesen az említett pult felé vették az irányt. Choi továbbra is nagyon udvariasan viselkedett, majd kijelentette, hogy eszméletlen jópofának tartja ezeket az italokat. Hamarosan a lány kezébe került az egyik pohár, majd megrökönyödött, amikor a srác a lángokba tette a kezét. Hirtelen nem tudta, hogy mi a helyzet és csodálkozó képet vágott, de amint látta, hogy a fiú sértetlenül húzza ki a kezét a lángokból, gyorsan kapcsolt, hogy ezek a lángnyelvek csupán látványból vannak és nem veszélyesek senkire se nézve. - Hú, hála az égnek! - mondta oda a partnerének, hiszen megkönnyebbült, amikor látta, hogy ezek csupán a látványvilágot hivatottak színesíteni és egyáltalán nincs szó semmi igazán égető dologról. - Egészségedre! - felelte Rach a fiúnak, majd belekortyolt a poharába, legnagyobb meglepetésére pedig nem csupán gyümölcslé volt benne. - Ó, ez ám az itóka! - dicsérte a srácnak a finom nedűt, majd folytatta: - Nincs benne túl sok alkohol, de egy pici van... érzem, és egész jó! Ez egy kellemes ital, nem az az ütős fajta, ebből ugyanis többet is szürcsölgethet az ember, akkor sem lesz komolyabb baja. A lány kissé magyarázós szöveggel rukkolt elő, de végtére is azt mondta el, amit érzett és gondolt az itallal kapcsolatosan. - Neked hogy ízlik? - érdeklődött mosolyogva, miközben kortyolgatta az italát és a fiúra nézett kérdő tekintettel. Pár másodperc múlva sikeresen kilöttyintett egy cseppet a ruhájára, mert túl gyorsan emelte a szájához poharát. - A fenébe! Még jó, hogy nem nagyon látszik! Persze most nincs itt a pálcám, amikor kéne! - mondta kissé bosszúsan a fiúnak, miközben a ruháját nézte, majd arra gondolt, hogy tényleg szerencséje volt, hogy a kis folt nem látható helyre került, úgyhogy ez egyáltalán nem rontotta az összképet.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Noah JorgensenA lány megírta az összes leckéjét a szobájában, közben pedig megéhezett. Úgy döntött, hogy miután egy kicsit kitakarít a leckéje után a szobájában, elmegy a konyhába és harap valami finomat. Így is tett, az első útja a gyomrához, azaz a konyhába vezetett: spagettit rendelt a manóktól sütőtöklével. Élvezettel majszolta le a kajáját, mert egyébként is imádta az olasz ételeket, majd lassan kortyolgatta a sütőtöklevét. Arra gondolt, hogy már nagyon rég találkozott a barátnőjével, Lillával, és már nagyon hiányzott a társasága. Igaz, hogy egy szobában laktak, de a lánynak annyi dolga volt, hogy sajnos mostanság elkerülték egymást, és nem tudtak egy igazán jót beszélgetni. Ezt nagyon nehezményezte, hiszen idáig rengetegszer találkoztak és mindent meg tudtak beszélni egymás között, de most közbeszólt a sors és sajnos úgy alakult, hogy ritkábban futottak össze. Rach hiányolta az életéből egy másik barátnőjét is, akivel nagyon jóban volt, de őt másmerre vitte az élet, úgyhogy nem igazán nézték jó szemmel a szülei, hogy alkalom adtán együtt lógnak. Emellett még a saját testvére miatt is aggódott, hiszen mostanság Nathan nagyon furcsán viselkedett és egyáltalán nem hasonlított a régi önmagára. Persze a szülei erről semmit sem mondtak neki, de nem volt vak, hiszen még az iskolába menetel előtt megfigyelte, hogy a bátyja elég furán viselkedik, azaz napokra eltűnt és nem jött haza, ráadásul ez nála rendszeressé vált. Remélte, hogy nem történt semmilyen gond, de nem tudta elképzelni, hogy mit csinálhatott a tudta nélkül a testvére, egyedül arra gondolt, hogy vagy valami titkos szerelme van, vagy valami illegális dolgot csinál, aminek nagyon nem örült volna.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
NoahRach sosem kedvelte a manókat, de azt azért megszokta, hogy körülugrálják, mint ahogyan otthon a családját is. Nem is ezzel volt gondja, hanem maguk a lények visszatetszést keltettek benne, amire még magának sem tudott magyarázatot adni, csupán egyszerűen ingerelte őt a jelenlétük. A finom ételeket már annál inkább kultiválta, és szerencséjére nem volt hízásra hajlamos, legalábbis egyelőre nem látszott meg rajta, hogy mennyit eszik valójában. Ennek kifejezetten örült, mert nehezen tudta volna diétára fogni magát és nem szívesen ellenállt volna a finom falatoknak. Szerencsére édesanyja alkatát örökölte, úgyhogy jelenleg nem kellett, hogy amiatt fájjon a feje, hogy időnként talán már túl sokat is eszik. A bátyja és a húga is hasonló alkat voltak, apja pedig inkább erősebb testfelépítésű volt, sportosabb kivitelben. A lány így most is mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül fogyasztotta el a spagettiét, ami nem a diétás kaják közé volt sorolható. Csak arra kapta fel a fejét, hogy valaki köszönt neki, mert annyira belemerült az evésbe. - Szia! - köszönt vissza a fiúnak, miután szemügyre vette, hogy ki jött be a konyhába, mert egyébként maga a helyiség rajtuk kívül szinte kongott az ürességtől. Nagy valószínűséggel már minden diák megette a vacsoráját, csak neki jutott eszébe ilyen későn falatozni, na meg ezek szerint a srácnak. Látta, hogy a fiú sóvárgó pillantást vetett az ételére, ezért közelebb húzta magához a tányért. Nem mintha bárkivel is osztozkodnia kellett volna az ételén, de jobb szerette "biztonságban tudni" a saját kajáját. Hallotta, hogy a srác pudingot rendel, majd miután a manó elment közvetlenül mellette, hogy kiszolgálja a diákot, elhúzta a száját, mert rühellte, hogyha az intim szférájába került bárki is, főként, ha egy manó volt az illető, a muglikról már nem is beszélve. Rachel a poharával játszott, mert az sokkal jobban lekötötte, mint a manók megfigyelése - ujját végighúzta az üveg peremén és tologatta az asztalon. Igaz, hogy még tele volt töklével, de bízott benne, hogy nem lötyköli ki, mert annak nagy eséllyel a fiú látná meg a kárát, nem ő, mivel elég távol tolta magától az italát, de remélte, hogy erre nem fog sor kerülni, mert nem tudta, hogy mi lenne a másik reakciója, nem mintha nem tudott volna kiállni magáért.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Choi Min JongRuha - Nem gondoltam, hogy megégsz, de azért nem örültem volna neki, bár tudom, mindez csupán illúzió. - válaszolta Rach a fiúnak, mert azért aggódott, hogy mi lesz a vége ennek, hogy beleteszi a kezét a tűzbe, de azért merte remélni, hogy voltak olyan elővigyázatosak a szervezők, hogy nem valódi tüzet használnak az italokhoz. Az itókák rendkívül látványosan voltak elkészítve, úgyhogy öröm volt belőlük inni, Rachel pedig jóízűen iszogatta a saját italát, amíg le nem öntötte vele magát egy kicsit. - Nem ártott meg. - válaszolta gúnyolódva a Rellonos, majd nyelvet öltött a fiúra kissé sértődötten, de igazából nem vette a lelkére a dolgot, csak jól esett élcelődni egy kicsit a partnerével. - Hm... én benne vagyok, bármilyen ötleted is van, mert elég kényelmetlenül érzem így magam. - fordult újra a fiú felé, miközben egyenesen belenézett a szemébe és várta a mentőötletet. Szerencsére nem volt nagyon látható helyen a folt, de azért mégiscsak zavarta a lányt, hogy ha már ennyire igényesen felöltözött, akkor ne rontsa el lehetőleg semmi se az összhatást. Kicsit furcsállta, hogy Choi máris elrakta későbbre az italát, de nem tette szóvá, mert nem fogott gyanút, betudta annak az egészet, hogy valószínűleg most nem esne neki olyan jól az ital, mint később. - Hát akkor hajrá, ments meg! Vagy valami ilyesmi... - vigyorgott Rach, miközben a ruháján lévő foltra mutatott és várta, hogy Choi mit fog most lépni erre.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Sebestyén- Igen, a siklóm imádja a természetet, általában a nyakamban szoktam vinni erre-arra, de valóban jó lenne valami optimálisabb megoldás neki. - válaszolta Rach miközben bizakodva Sebire nézett, hátha kap talál majd idővel valami megoldást erre a problémára a srác. Az már biztos, hogy leleményes volt, ezt a lány is észrevette, úgy gondolta, hogy még sokra viheti a fiú az életben, ha ennyire szemfüles. - Nos igen, biztos vagyok benne, hogy dobnának egy hátast, ha kiderülne, hogy mindenről, amit idáig valótlannak hittek valósággá vált... szerintem egykönnyen nem tudnák feldolgozni ezt. - nevetett Rachel, bár nem örült volna neki, ha valóban felfednék a varázslók a muglik előtt a létezésüket, mert az semmi jót nem szülne, de tudta, hogy sokan ezt másképp gondolják, de ő kitartott az elképzelésénél. - Ó, ez jó! Az én anyukám is imádja a romantikus műveket, bár neki szerencséje van, mert apával imádják egymást és szerintem még a mai napig szerelmesek egymásba. - válaszolta vígan a Rellonos, miközben álmodozón tekintett maga elé, ő maga nem tudta elképzelni, hogy neki valaha is ilyen kapcsolata lesz, mert úgy vélte, hogy a szerelem csak egyfajta illúzió, ami pillanatnyilag elveszi az ember eszét, majd idővel véget ér és valami mássá alakul át, ezt pedig tiszta időpocsékolásnak vélte, bár tudta, hogy az érzelmei ellen semmit sem tehet az ember, max. nem mutatja ki. Lillán is látta, hogy az elején igencsak tagadta, hogy odalenne Ákosért, de látta rajta és az apró jelekből, hogy érez valamit iránta, úgyhogy kár volt ezt titkolni. Egyelőre ő maga nem tudta, hogy hogyan kezelné ezt a dolgot, mert még sosem élte át, de hallott már róla eleget, mindenesetre annak örült, hogy a szülei ilyen szerencsésen egymásra találtak és boldogok együtt. Azt nem tudta, hogy vajon Nathan miért fordult ki magából ennyire, de remélte, hogy ez csupán egy átmeneti állapot és nem valami komoly dolog áll a háttérben. Gondolataiból visszatérve Sebi épp a focimeccsről beszélt, ami valóban nem tűnt túl izgalmas sportnak. - Hát én lehet, hogy bealudnék, ha ilyen mérkőzést kéne néznem. - válaszolta a srácnak, majd eszébe jutott, amikor Lillával az egyik éjszaka elcsenték a seprűket és a pályán repkedtek, majd jött az a két diák és majdnem balul sült el a történet, ám barátnőjének hála megmenekültek a gyilkos golyó elől. - Remélem, hogy jól fogod itt érezni magad, bár szerintem könnyen be fogsz illeszkedni. Jó fejek a mentoraid? Nekem sokat segítettek az enyémek, úgyhogy nagyon örültem, hogy ott voltak mindig, ha szükségem volt rájuk, de majd meglátod, hogy mennyit számít ez az egész. - vágott bele egy újabb témába a lány, miközben Sebire emelte a tekintetét.
|
|
|
|