Kriszti

- Nos, persze, miért is ne? -reagált a lány kérdésére, nem gondolta volna, hogy ennyire érdeklődni fog az album iránt, de azért jó érzéssel töltötte el, hogy megmutathatja majd neki a jobban sikerült fotóit.
- Valamikor kerítünk rá sort és akkor megszemlélheted őket! -tette hozzá még, mert most már tervbe volt nála véve, hogy a közeljövőben megmutatja neki a képeit.
- Mit dolgozik apukád? -érdeklődött a lánytól, mert még nem esett szó az édesapja munkásságáról, de azt már leszűrte Kriszti elmondásából, hogy imádja őt és nagyon jó a kapcsolatuk.
- Jól mondta apukád, mert sosem árt az elővigyázatosság, hiszen elsőre nem tudhatod, hogy kivel hoz össze éppen a sors és az emberek nagyon sokfélék errefelé. -magyarázta neki Rach, bár nem akarta kiokítani, de úgy érezte, hogy jobb, ha újra elmondja neki ezt és ha már az apukája is ezen a véleményen volt, akkor biztosan hallgatni fog rá a lány.
- Nem volt olyan vészes az első évem. Tulajdonképpen az nehezebb volt, hogy hátrahagytam a barátaimat és a családomat, így ritkábban találkozom velük, de bagolyban tartjuk a kapcsolatot és amikor tehetem, akkor szünetekben hazautazom látogatóba. Itt is szert tettem néhány barátra és a tanulás sem okoz különösebb gondot, idén vezetőségi segítő lettem, beléptem a színjátszókörbe is és blogolni is szoktam, szóval már egész otthonosan érzem itt magamat. Szerintem neked sem lesz gondod a beilleszkedéssel, menni fog az! Ha kell segítség, csak szólj nyugodtan! -bátorította Krisztit a Rellonos és amit mondott, azt komolyan is gondolta.
- Attól pedig ne tarts, hogy nem lesz állatkád, biztos, hogy fogsz olyat találni, amit meg is tarthatsz, csak egy kis kompromisszum kell hozzá! -mondta Rachel, miközben kedvesen a leendő háztársára mosolygott.

Szakács Ágota-Beáta

A lánynak szimpatikus volt Bea, mert tetszett a pozitív hozzáállása a dolgokhoz és úgy tűnt, hogy elég művelt is, ráadásul intelligencia terén sem szenvedett hiányt. Kevés ilyen emberrel találkozott itt az iskolában, akiben mindhárom tulajdonság megvan, szóval idáig úgy érezte, hogy kellemes társaságba keveredett a Navine-s személyében.
- Gyönyörű lehet Németország az elmondásod alapján, én sajnos még nem jártam arra, de majd javasolni fogom a szüleimnek, hogy nézzünk el oda is! -mondta Rach lelkesen, majd eszébe jutott az amerikai kiruccanása Gwen-nel, ami igazán jól sikerült. Klassz helyeken voltak, exkluzív éttermekben étkeztek, számos izgalmas programban vettek részt, szóval egy percet sem unatkoztak, nagyon megérte kiruccanni oda.
- Wow, awesome!!! Nyaralás alatt születtél? Milyen izgalmas! -vágta a lány őszinte csodálattal, mert nem mindennapi eset, hogy valaki egy kellemes nyaralás alatt jön a világra, avagy váratlan meglepetésként.
- Igen, tudom, hogy számos alternatíva van a kapcsolattartásra, a legjobb barátaim megmaradtak, néhányan pedig lemorzsolódtak, miután elköltöztünk, de ezek szerint azok nem is voltak igazi barátok. Sosem értettem, hogy sokan miért szakítják meg a kapcsolatot, ha már nem egy helyen élnek...számomra ez érthetetlen. Tervbe van véve, hogy a jövőben visszatérek oda, de egyelőre itt kell helyt állnom. -válaszolta Rachel komorabban, mert sose törődött bele abba igazán, hogy új helyre kellett költöznie, de tudta, hogy ez ellen nem tehet egyelőre semmit, úgyhogy legalább látszólagosan el kellett fogadnia a helyzetet.
- Az a lényeg, hogy jól érzed magad, nem is érdemes más után futni, bizonyítgatni, mert aki akar, az úgyis meg fog ismerni és ha elég kitartó, akkor megláthatja az igazi énedet. Jön ez magától, nem kell törni magadat, de hiszen minek ismétlem önmagam, hiszen te is pont ezt mondtad az imént. -felelte Rach, majd feltett egy újabb kérdést:
- Mik a terveid a jövőre nézve?
Kíváncsi volt, hogy Bea azok közé tartozik -e, akik már tisztában vannak vele, hogy mit szeretnének csinálni a jövőben, vagy egyelőre még nem döntötte el, hogy mit akar kezdeni magával a későbbiekben, ő ugyanis az utóbbi típushoz tartozott.

Adrian

Rach örült, hogy a fiú segítőkészen állt hozzá, mert így talán könnyebb lesz rátalálni féltett kincsére, hiszen több szem többet lát.
- Közepes méretű, fekete keményfedeles borítója van és rá van írva, hogy Rachel's Diary, plusz rá van ragasztva a borítójára néhány fénykép, szóval el sem lehet téveszteni. -vágta rá a lány, ennél pontosabb leírást már nem is tudott volna adni a naplóról.
- Hátul ültem, ott! -mutatott pontosan arra a helyre, ahol nemrégiben még a naplójába írt, majd mikor félretette azt és elkezdett egy könyvtári könyvet olvasni, annyira belefeledkezett a történetbe, hogy utána totál elfeledkezett a naplójáról.
- Most nem látom ott, de ez még nem jelenti azt, hogy elvitte volna valaki, szóval remélem, hogy meglesz, lehet, hogy rápakoltak más könyveket és azért nem látom. -mondta a fiúnak, miközben magát is nyugtatgatta, nagyon remélte, hogy nem nyúlta le senki a naplót, de nem volt benne biztos, hogy rejtve maradt a kíváncsi tekintetek elől. Odament az asztalhoz és elkezdett kutatni, elég sok kötet volt ott, a könyvek ugyanis nem voltak a helyükre téve, úgyhogy volt még némi remény, hogy meglesz azon a helyen, ahol kereste, vagy a környékén.
- Tudom, hogy idiótaság volt itt hagyni, de gondolhatod, hogy nem szándékosan feledkeztem meg róla! Egyszer az eszemet is elhagyom! Bár úgy látszik, hogy félig-meddig már sikerült! -szólt oda a srácnak, mert sejtette, hogy mi járhat a fejében és ez a téma biztosan felvetődött benne, ráadásul saját magára is nagyon mérges volt, hogy szórakozottságában itt felejtette a naplót, amelybe így bárki beleolvashatott, ha nem volt szerencséje. A szövegelés igazából magának szólt nem a srácnak, így ugyanis könnyebb volt levezetni a feszültséget, de tudta, hogy akkor fog csak igazán megkönnyebbülni, hogyha rátalál a naplójára.

Kriszti

- Izgalmas munkája lehet apukádnak a papírmunkát leszámítva. -felelte Rach kedvesen, majd amikor Kriszti megosztotta vele az egyik esetet, mivel vizuális típus volt, nem volt nehéz elképzelnie ezt a kényelmetlen helyzetet, amit az imént hallott.
- Az én apukám auror, nagyon szereti a munkáját és jó is benne. Szerencsére arra is figyel, hogy a munkája mellett elég időt szenteljen a családjának, a hobbija pedig a varázspóker, amit én is szívesen űzök. A bátyámmal játszik a legtöbbet, ő is szereti ezt a fajta kártyajátékot, szóval ez nálunk amolyan családi hagyomány. -válaszolt a Rellonos a lány kérdésére.
- Hm, szerencséd, hogy nagyrészt aranyvérű vagy. -jelentette ki kurtán komorabb arccal, mert nem kedvelte a muglikat, a félvéreket pedig még csak-csak elviselte, nem örült volna, hogyha kiderül a lányról, hogy varázstalan, akkor nehezen folytatta volna a társalgást, egyszerűen belé rögzült ez a dolog, hogy utálja a muglikat, már a szülei is így nevelték tiszta aranyvérűként, hogy azok ellenségek. Persze ezt a gondolatmenetét nem fejtette ki újdonsült diáktársának, mert nem akarta megbántani ezzel és szerencséjére nagyrészt aranyvér csörgedezett benne.
- Rendben, nem mondom, de valóban jobb, ha ezt nem hangoztatod. -tette hozzá Rachel immár kevésbé kimérten és a lány szemébe nézett:
- Sajnos a származásodat nem tudod helyreállítani, még akkor sem, ha fejre állsz...viszont azért tehetsz, hogy a nemesebbik énedet éltesd és hogy jobb ember légy. Tehát azt javaslom, hogy inkább az aranyvérűek társaságát keresd és légy büszke arra, hogy nagyobb részt te is az vagy! A többi pedig felejtős! -tanácsolta Rach, nem volt benne biztos, hogy tetszeni fog a javaslata a lánynak, de rajta állt, hogy megfogadja -e amit mondott neki. Büszke volt rá, hogy tiszta aranyvérű volt, de nem mindig viselkedett ehhez méltóan, bár ezt nem kötötte mindenkinek az orrára, viszont a kihívásoknak nem tudott ellenállni.

Szép estét!  

Megjelent a legújabb Rellon blogbejegyzés, reflektorfényben Annelie Freya Merkovszky! ^^

A középpontban: Annelie Freya Merkovszky

Sziasztok!  


Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek témája: vélemény a Rellonos diákokról:

Vélemény a Rellonos diákokról

Márky Sebestyén

A lány szívesen társalgott másokkal, ezért is gondolta úgy, hogy ellátogat a társalgóba. Ott ült egy jó indulatúnak tűnő lány, közelebb lépett hozzá, leszólította és társalgást kezdeményezett vele. Piros-fekete inget, sötétkék farmert és fekete sportcsukát viselt. Elbeszélgetettek egy ideig, majd a lány közölte, hogy sürgős teendője akadt, így helyet foglalt a kandalló mellett az egyik kényelmes széken. Hiányzott neki a családja, a barátai, szóval nem volt egyszerű helyzetben, de kárpótolta az a tudat, hogy itt is talált magának barátokat, akikre bármikor számíthat. Jól esett neki a nyugalom, nem mindig szerette a nyüzsgést, jelenleg a pattogó tüzet leste a kandallóban és kényelembe helyezte magát, közben pedig arra gondolt, hogy a következő iskolai szünetben mindenképp hazamegy.
~ Jó lenne újból otthon lenni, nagyon gyorsan elment az az időszak, amikor utoljára a szüleimmel és a testvéreimmel lehettem. Sajnos Nathan semmi újat sem árult el magáról, pedig tudom, hogy valami gondja van, ugyanis nagyon furcsán viselkedik, le sem tagadhatná, hogy valami nem stimmel, mert rá van írva az arcára minden. Sajnos kevés vagyok ahhoz, hogy egyedül rájöjjek, mi a gond, de semmi más segítségem sincs, úgyhogy magamra vagyok utalva. ~
Rachel nagyon sajnálta, hogy ennyire megváltozott a bátyja, hiszen régebben semmi gond sem volt vele, teljesen normálisan és kiszámíthatóan viselkedett, de tuti, hogy történt valami fura, amiért ennyire rendellenesen viselkedik mostanság. Az pedig még furább, hogy el sem árulja, mi a baja, mert régebben semmi titkolni valójuk nem volt egymás előtt a testvéreknek.
Rach nagyon gondterhelt volt emiatt, amit meg is lehet érteni, hiszen a bátyja nagy pálforduláson ment jelenleg keresztül, amit egyáltalán nem tudott sehová sem tenni.

Sebestyén

Rach teljesen belefeledkezett a gondolataiba, élvezte az őt körülvevő csendet és nyugalmat, félig-meddig el is szundított, de hirtelen arra kapta fel a fejét, hogy valami karmolja a lábát és egyre csak közeledik feléje.
- What the hell?!
A Rellonos már majdnem felpattant a helyéről, amikor is egy puha szőrpamaccsal találta szembe magát, aki már az ölében pihegett.
- Ó, egy cica! - kiáltotta izgatottan, majd megsimogatta az állatkát, aki teljes nyugalommal feküdt az ölében, kis idő elteltével pedig elkezdett dorombolni.
Nem sokkal rá megjelent loholva egy fiú is, akiről Rach rögtön levágta, hogy csakis a gazdája lehet.
- Szia! Semmi gond, nagyon aranyos a cica, nem számítottam ma ilyesfajta meglepetésre. Nem karmolt meg, csak épphogy, nem számít. - válaszolta mosolyogva a lány, miközben tovább dögönyözte a cicust, akinek már a nevét is tudta.
- Hogyhogy Lufi lett a neve? - érdeklődött Rachel, nem mintha nem illett volna rá ez a név, de az is tény, hogy nem egy tipikus macskanévről volt szó.
Miután megsimogatta, a fiú elvette tőle az állatot és most már nyugodtság ült ki az arcára.
- Hogy hívnak? Én Rachel vagyok. - mutatkozott be a lány, majd megállapította magában, hogy nem tűnik Rellonosnak a srác, bár ezt még nem merte volna 100%-osan kijelenteni, mert sok olyan diák volt, aki egyszerre több házba is beillett volna a személyisége alapján.
- Nekem egy siklóm van, Nagini. - mondta a fiúnak, majd arra gondolt, hogy már rég vitte el a kedvencét sétálni, nemsokára ideje lesz, hogy kiszedje a terráriumból, hogy végre világot láthasson.

Szakács Ágota-Beáta

Bea egyre szimpatikusabbá vált a lány szemében, nem volt benne semmilyen rossz indulat, nem volt semmilyen hátsó szándéka, úgy tűnt, hogy valóban érdekli Rach véleménye a dolgokról és ami még fontosabb, hogy hogyan érez.
- Ó, nem gondoltam volna, hát ez valóban váratlan fordulata volt a nyaralásának! De legalább emlékezetes és biztos nagyon örült neked, hiszen már jó ideje a szíve alatt hordozott. - felelte kissé meghatottan a zöldike, neki is sokszor elmondta az édesanyja, hogy már nagyon várta a megszületését és hogy végre fizikailag is együtt lehessenek.
- Igen, igazad van, csak furcsa, hogy nagyon jókat tudtunk beszélgetni, beavattuk egymást a bizalmunkba, mindig ott voltunk egymásnak, szóval hogy is mondjam? Olyan igazinak tűnt az egész! De igazad van, ez csak a látszat volt, valóban nem lehetett az, ha utána fittyet hánynak az egészre. - felelte Rachel kissé szomorúan, de amikor Bea felvetette, hogy akár barátok is lehetnek a későbbiekben elmosolyodott, mert jól esett neki, hogy ilyen pozitívan áll hozzá a dolgokhoz és ad neki egy esélyt, hogy bebizonyíthassa, hogy méltó a lány barátságára.
- Köszönöm, nagyon kedves tőled! Szívesen élnék a lehetőséggel. - mondta immár jókedvűen Rach, tudta, hogy kevés olyan ember van a környezetében, aki valóban komolyan is gondolja, amit mond, és úgy tűnt, hogy Bea ezek közé tartozik.
- Milyen tanár szeretnél lenni? Én még nem tudom 100%-ra megmondani, hogy mivel szeretnék foglalkozni a jövőben, de már van egy elképzelésem. Lehet, hogy a fotográfia vonalán megyek majd tovább, ugyanis mindig is érdekelt ez a téma, imádok fényképeket készíteni, elkapni a megfelelő pillanatot és a kedvenceim a fekete-fehér képek, mert azok visszaadják a kép igazi mondanivalóját mindenféle körítés nélkül. - válaszolta Rachel a lánynak, úgy érezte, hogy ezt a szakmát még élvezné is, azt még nem tudta, hogy a szülei hogyan viszonyulnának a dologhoz, de remélte, hogy nem állnak majd az útjába és minden erejükkel támogatni fogják majd saját elképzelésének megvalósításában.
- Nézd, minket sasol az az alak! Próbálja álcázni, de átlátok rajta, remélem, hogy nem tapad ránk. - mutatott a férfi felé, miközben megállapította, hogy a felügyelő épp prédára vadászik, csak arra vár, hogy lesújthasson a megfelelő pillanatban, de ha nem adják meg neki ezt a lehetőséget, akkor úgysem fog tudni mit csinálni velük.

Szép estét!  

Sebestyén

- Valóban találó név! Be kéne tenni a macska névnaptárba, ha esetleg még nem szerepelne ott. - nézett elismerően a fiúra, neki ugyan nem jutott volna eszébe ez az elnevezés. Tulajdonképpen nagyon szerette a macskákat, apró cuki kis szőrgombócokként tekintett rájuk, de ő maga egyelőre képtelennek tartotta magát rá, hogy saját kedvence legyen, mert nem igazán volt az erőssége a másokról való gondoskodás, mivel még a szobanövények is kihaltak mellette.
- Örvendek, Sebi! - viszonozta a srác bemutatkozását, most már a nevét is tudta, bár nem volt mindig jó a névmemóriája, azért próbálta megjegyezni ezt a nevet is. Túl sok emberrel találkozott, sok diák között mozgott ezen a helyen, és így nehezebb volt megjegyeznie azoknak a nevét, akikkel összetalálkozott és netán pár szót is váltott már.
- Gabonasiklóm van. Nem értem, hogy miért félnek tőlük sokan, hiszen egyáltalán nem ártalmasak, nem is harapnak! Én szoktam sétáltatni is a nyakamban időnként az enyémet. Egyébként jól elvan a terráriumában, a nap nagy részében alszik, időnként meg kell etetni rágcsálóval és annyi. - válaszolta Rachel, igaz úgy érezte, hogy hirtelen egy kiselőadást tartott a fiúnak, de nem bánta, végül is minden fontos információt elmondott a siklójával kapcsolatban. A Rellonos egyik fajtától sem félt, bár még nem volt rossz tapasztalata egyikkel sem, a kígyókat is kedvelte, azoktól sem tartott.
- Hogy állsz mérges kígyókkal, félsz tőlük? Szerintem azok is szépek, bár nem árt velük vigyázni, szóval nem ajánlatos őket felbosszantani! A hüllők különleges állatok, mindegyiknek megvan a maga egyéni jellegzetessége és szépsége. Te bírod őket? - kérdezte a zöldike Sebitől, mivel kíváncsi volt a véleményére, bár, ha szerinte a siklója szép lehet, akkor valószínűleg a többi hüllőről is ez a véleménye.
- Hogy került hozzád a cica? - tért vissza az előző témához hirtelen, mert elgondolkodott, ahogyan a macskára nézett, hogy vajon hogyan kerültek össze ők ketten.

Kriszti

- Hát ez nem egy egyszerű kártyajáték és tétje is van, egyszer majd ha több időm lesz, akkor elmagyarázom neked, de kell egy kis idő, mire megérted, szóval nem egy "Csapd le csacsi"! - válaszolta Rach a lánynak, tudta, hogy nem egyszerű folyamat elmagyarázni az egészet, mert nagyon összetett játék, de ha egyszer ráérez az ember, akkor nincs megállás.
- Persze, elhiszem, az rém kellemetlen lenne számodra. - bólintott kegyetlen őszinteséggel Kriszti megjegyzésére, mert tudta, hogy aranyvérűként hogyan reagálnának a többiek a lány családjának összetételére.
- Mondhatod anyádról, hogy már nincs köztünk és fáj erről a témáról beszélni, azt meg titokban tarthatod, hogy milyen az igazi származása. Szerintem ez a legkézenfekvőbb válasz a zavaró kérdésekre, mert így mások is tiszteletben fogják tartani, hogy neked ez egy fájó téma, az már más kérdés, hogy mi az igazság. Vagy esetleg mondhatod, hogy aranyvérű, csak elhagyott, ha nem akarsz ennyire durvát füllenteni, aztán úgyse fogják firtatni a dolgot. - felelte Rach, bár nem volt büszke, hogy azt tanácsolta Krisztinek, hogy hazudozzon a családi hátteréről, de hát ő mondta, hogy nem akarja, hogy kiderüljön az igazság, ezt pedig csak így lehet kivédeni.
- Nekem tényleg szerencsém van a családommal, nem is tudnám elképzelni másként az életemet. Legalább emiatt nem kell, hogy fájjon a fejem, de hidd el, hogy mindenkinek megvan a maga baja, csak sokan nem mutatják ki, hogy nincs minden rendben, mert a büszkeségük nem engedi. - mondta a lánynak, igaz kissé úgy érezte, hogy bődületes hülyeség nagy igazságokat felhozni, mivel a diáktársa már biztosan tisztában van az élet dolgainak nagy részével és valószínűleg azt is tudja, hogy az emberek nem mindig olyanok, amilyennek előadják magukat.
- "Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében." Bocs, ezt nem hagyhattam ki, csak ez az idézet jutott erről az utóbbi témáról az eszembe. - mentegetőzött mosolyogva Rachel, majd biztatóan a lányra nézett és keresztbe fonta a karjait ~ Hiába, úgy látszik, hogy Kriszti is érettebb a koránál, ezen a téren önmagamra emlékeztet. ~
A Rellonos egy kicsit elmerengett, de aztán visszatért a valóságba, nem akart illetlenül sokáig elgondolkodni, úgyhogy újra teljes figyelmével összpontosított beszélgetőtársára.

Sziasztok!  

Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek főszereplője Adam Kensington:

Interjú a vámpírral

Kriszti

- Értem, azt hittem, hogy nagyon zavar a származása is, legalábbis idáig úgy vettem ki a szavaidból. Valóban nem volt szép tőle, hogy lelépett, de ne is foglalkozz vele, ő már a múlt! - tanácsolta Rach a lánynak, mert nem érdemelte meg az a nő, hogy ennyit beszéljenek róla, ha már otthagyta a saját családját.
- Az öcséddel mi a helyzet? - tette fel az újabb talán kellemetlen kérdést a lány, de úgy érezte, hogy fontos pontra tapintott, bár remélte, hogy nem egy kényes témába kontárkodott bele.
Nagyot nézett, amikor Kriszti felvetette az ötletet, hogy segítsen neki megtalálni a tökéletes családtagot. Egyelőre csak nézte egy ideig a lányt és gondolkodott, hogy vajon ezt hogy gondolta, de aztán megszólalt:
- Hogy érted, hogy segítsek megkeresni? Mire gondoltál ezalatt? - biggyesztette le a száját kérdőn, egyelőre nem tudta elképzelni, hogy ebben a témában hogyan tudna a diáktársa segítségére válni.
Miközben beszélgettek Rach úgy érezte, hogy nagyon gyorsan telik az idő, ezt annak tudta be, hogy jó társaságban bizony csak úgy repülnek a percek.
Remélte, hogy azért neki sose lesznek olyasfajta problémái, hogy szétszakad a családja, de jól ismerte a szüleit és tudta, hogy nagyon szeretik egymást és meg se fordult a fejében, hogy valaha is különválnának az útjaik. Igaz nem tudhatta előre, hogy mit hoz majd a jövő, de remélte, hogy erre sohasem fog sor kerülni, egyelőre minden a legnagyobb rendben volt, boldog, büszke aranyvérű család voltak ők és a szülei legnagyobb gondja az volt csak, hogy helyt álljanak az élet minden területén kínosan ügyelve mindig a jó hírnevükre. A Rellonos már megint azon kapta magát, hogy messze járt gondolatban, úgyhogy gyorsan összekapta magát és újra a lányra összpontosított, remélte, hogy nem teszi szóvá az elbambulását.

Szép reggelt!  

Én már két kávét ittam meg és még mindig tiszta kóma vagyok, nemsokára jön az energiaital.

Jaj, de cuki kis gombócmadárkák! ^_^

Szép reggelt!

Fel sem tűnt idáig, hogy ma 13-ka van...nem mintha lenne számomra bármilyen jelentősége is, nekem ez ugyanolyan nap, mint a többi.

Én majd holnap veszek lottószelvényeket, ötöst és hatost. ^^

Sebestyén

Rach csodálkozott, hogy a srác még nem hallott a macska névnaptárról, pedig neki sosem volt macskája, de az egyik barátnője felnyitotta a szemét, hogy bizony létezik ilyen is.
- Igen, van ilyen, bár én már semmin sem csodálkozom, azt is el tudnám képezni, hogy kígyó névnaptár is van. Na jó, arra azért nem tenném rá a fejemet, de ki tudja? - kérdezett vissza negédesen, mivel annyi furcsaságról hallott már, hogy kevés dolog tudta igazán meglepni.
- Az biztos, hogy jól ellennének. Ha majd megnő kicsit a cicád, akkor bemutathatjuk őket egymásnak, persze csak ha te s benne vagy. - mondta Rach, hiszen miért is ne ismerhetné meg egymást a két állat...úgyse bántanák egymást, legalábbis ezen a véleményen volt.
- Igen, sokan félnek Nagini-től, pedig tényleg nem egy ártalmas jószág, elég jámbornak mondható. Lehet, hogy ami nekem szép, az másoknak ijesztő. - utalt a sikló külsejére, bár ő sosem félt ezektől a csúszómászóktól, viszont tisztában volt vele, hogy sokan tartottak tőlük. Annyiból jó volt azért, hogy akit utált és tudta, hogy fél a siklójától, néhanapján ijesztgette vele. Az egyik "ki, ha én nem" típusú lánynak egyszer az ágyába csempészte szegény jószágot, pontosabban a takarója alá. Amikor a csaj le akart feküdni és félrehúzta a paplant, hatalmas nagy sikongatások közepette hagyta el a szobáját, mint akit egy vérfarkas üldöz. Pedig a valóságban lehet, hogy szegény sikló ijedt meg jobban a lánytól, amikor az megzavarta a paplan alatti szundikálását. A lány jól értett ahhoz, hogy hogyan álljon bosszút az ellenségein, persze ezt már nem kötötte a fiú orrára.
- Én is sajnálom az állatkertben sínylődő állatokat. Rossz lehet nekik bezártságban tölteni az életüket, ráadásul szinte mindig közszemlére vannak téve. - mondtam Sebinek, mert át tudtam érezni, hogy milyen rossz lehet azoknak az élőlényeknek, hogy bezártságban kell leélniük az életüket.
- A siklómat a bátyámtól kaptam a születésnapomra, szóval meglepetés volt. Az egyik állatkereskedésben vette, tudta, hogy kedvelem ezeket a lényeket, szóval megajándékozott eggyel. Igazán figyelmes volt tőle. - válaszoltam a srácnak.
- Tudják már a szüleid, hogy befogadtad a cicát? Mit szóltak hozzá? - kérdeztem Sebitől, hiszen még nem említette, hogy otthon hogyan fogadták a "jótékony tettét", remélhetőleg pozitívan álltak hozzá az egész dologhoz.

Szép estét!  

Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek témája: Mumus a szekrényen kívül I. rész:

Mumus a szekrényen kívül I. rész

Jelen!  

Sebestyén

Rachel sejtette, hogy a fiú nincs tisztában azzal, hogy pontosan mikor van Lufi születésnapja, mert mivel talált macskáról van szó, csak nagyjából lehet megsaccolni, hogy körülbelül mennyi idős lehet. Ez a gondolat a névnaptár kapcsán jutott az eszébe, azt nem tudta, hogy létezik -e ilyen fajta macskanév, de nem tartotta elképzelhetetlen dolognak.
- Jó kérdés, szerintem azzal kell felvenni a kapcsolatot, aki a névnaptárért felelős, úgy tudom, hogy nem csak hasraütésszerűen működik az, hogy melyik névnap melyik napon van. Az egyik barátnőm mesélte, akinek szintén macskája van, hogy állítólag, ha hivatalosan be akarod jegyezni a naptárba a nevet, akkor utánanéznek a név eredetének, ha pedig kitalált név, akkor is megpróbálják olyan hónapra és napra tenni, amihez valamilyen formában kapcsolódhat. Ha pedig nem szeretnéd formálissá tenni, akkor kiszemelsz egy szimpatikus napot és felírod egy papírra. - felelt Rach, remélte, hogy ezzel a kis információval tudott valamennyire segíteni Sebinek. A névnaptár utána a siklóra és a cicára terelődött a szó, Rachel nagyokat mosolygott, miközben elképzelte magában, ahogyan Lufi Nagini farkát kergeti...sejtelme sem volt róla, hogy mit szólna a kis kedvence ehhez az akcióhoz.
- Hát nem tudom, hogy örülne -e neki Nagini, de mondjuk elég nyugodt természet, lehet, hogy le sem tojná. - tette hozzá, miközben kényelmesebben elhelyezkedve a fotelben rátette lábát az előtte lévő kis asztalkára. Tudta, hogy ez iszonyatosan ellentmond az etikettnek és sokan rossz szemmel néznék ezt, de  nem érdekelte, most csak arra koncentrált, hogy neki mi a legjobb.
- Van benne valami, amit mondasz. Amelyik kutya ugat, az nem harap. A legtöbb embernek nagy a szája, de amikor ténylegesen bizonyítani kéne, rögtön inába száll a bátorságuk és inkább visszavonulót fújnak. - helyeselt a srác kijelentésére, ezzel ugyanis teljes mértékben egyetértett és elég sok emberrel találkozott már, akire ez az állítás tökéletesen igaz volt. Belegondolt abba, hogy a bátyja viszont kivétel volt ez alól, mert neki nemcsak a szája volt nagy, hanem a merészsége is, hiszen nem félt nekimenni a nála nagyobbaknak vagy erősebbeknek sem, de ő tényleg a kivételek közé tartozott.
- Van testvéred vagy egyke vagy? - érdeklődött a lány, mert az előbbi elmélkedéséből kiindulva rájött, hogy miért is ne tehetné fel Sebinek ezt a kérdést, hiszen nem ütközött ezáltal semmilyen kényes témába sem.
- Na igen, a cirkusznál minden jobb, ott agyonra egzecíroztatják szerencsétlen állatokat. - bólogatott bőszen a Rellonos, ugyanis szerinte a cirkuszi sorban lévő teremtmények is rabszolgasorsban részesültek és szabadság nélküli életre lettek kárhoztatva.
- Annyira nem rajongok a cirkuszért. - tette hozzá röviden fancsali képpel.
- Ha pozitívan reagálnak az örökbefogadási akciódra a szüleid, akkor nincs mitől tartanod, majd ha úgy érzed, megírod nekik a sztorit, nem kell semmit elsietni. - felelte Rach, mert a fiú helyében ő is várt volna addig, amíg úgy nem érzi, hogy nyugodtan közölheti a szüleivel, hogy egy új szőrös taggal bővült a család.

Kriszti

A Rellonos belegondolt, hogy valóban nehéz lehet ezeket a negatív dolgokat feldolgoznia a lánynak, hogyha orvosi segítség kell neki. Arra gondolt, hogy azért talán így könnyebb lesz valamivel, mintha magában tartaná a sérelmeket és a sok kellemetlenséget, ami vele történt, hogy valaki meghallgatja és tanácsod is ad neki. Ő sem szégyellné igénybe venni más segítségét, ha bajban lenne és olyan ügyről lenne szó, amire nincs ráhatása vagy nem tudja megoldani egyedül a problémát.
- Az én apukám is sokat dolgozik, keveset látjuk, de azért amennyire sikerül neki mindig szakít ránk időt. Mi vagyunk az ő szenvedélye és a varázspóker. - felelete a zöldike mosolyogva.
A kvibliség hallatán elhúzta a száját, ráadásul még a gyűlölet is jelen van az életükben.
- Sajnálom, hogy ilyen a testvéred, de tudod a családtagokat nem válogathatja meg az ember, talán jobb is, hogy anyádhoz került. - felelte Rach együttérzően és közben áldotta magában az eget, hogy neki nincsenek ilyen jellegű gondjai és hogy tökéletes aranyvérű családba született.
- Nos, összehozok valamit, csak kérek egy kis időt hozzá, anyumat is bevonom, úgyis imádja az ilyesfajta dolgokat, szóval neki nálam is nagyobb az ismeretsége, amint válaszol a baglyomra értesíteni foglak ezügyben. - mondtam biztatóan Krisztinek. Minden paramétert tökéletesen leírt, szóval úgy voltam vele, hogy nem lesz túl nehéz dolgunk, aztán majd kiválasztja magának a jelöltek közül a számára legmegfelelőbbet. Reméltem, hogy sikerrel fog járni és végre egy olyan anyja lesz, aki méltó hozzá, és az apjához, és aki sosem fogja elhagyni őket. A lány örült ennek a megbízásnak, mert szeretett intézkedni és másoknak segíteni, legalábbis azoknak, akik szerinte méltóak voltak rá, így boldogan engedett ennek a kérésnek.

Sebestyén


- Nos, itt nem hinném, hogy ilyesmivel foglalkoznának, szóval szerintem akkor jársz a legjobban, ha bejegyzel a naptárba magadnak egy napot, amelyiken a cicád nevét megünnepled. - felelte Rach a srácnak, mert azon a véleményen volt, hogy a varázsvilágban egyáltalán nem divat a macskanevek megünneplése.
- Az viszont tényleg pozitív dolog, hogy családtagként tartják számon egyes helyeken a macskákat. - helyeselt, miközben élvezte, hogy végre nincsen semmi dolga és nyugodtan elterülhet a fotelban.
- Az biztos, hogy reagálna, bár nem vagyok tisztában azzal, hogy pozitívan vagy negatívan fogadná -e a társaságát, de szerintem az előbbi feltételezés találna célba. - válaszolta a Rellonos teljes meggyőződéssel, mivel szerinte a siklója teljesen ember és állatbarát, emiatt sem támadna rá más élőlényre.
- Ismerősek ezek az elferdített történetek, persze, hogy ezek a gyáva férgek találják ki, akik az első adandó alkalommal megpattannak, ha baj van. Egyszóval szánalmasak szerintem. - fejtette ki a véleményét Rachel szánakozva a fiúnak, ugyanis ezeket a gyáva, nagyszájú embereket nem tartotta semmire. Számára teljesen életképtelenek voltak, úgyhogy szánalmasnak tartotta őket.
Látta, hogy Sebi végigmérte csöndben, ahogyan az asztalra helyezte a lábát, de díjazta benne, hogy nem tette szóvá ezt, végül is nem az ő dolga volt, nem rá tartozott, és ezek szerint tisztában volt ezzel.
- Klassz, hogy ilyen nagy családod van! - reagált Sebi válaszára, majd hozzátette:
- Nekem egy bátyám és egy húgom van.
- Legalább akkor olvasgathatnak rólad bőven. - helyeselt Rach, mert végül is igaza volt a fiúnak, hülyeség lett volna húzni a témát, legalább így gyorsan megírja nekik és akkor le lesz tudva a dolog.
- Van már valami elképzelésed, hogy mit fogsz csinálni a jövőben? - tette fel a kérdést Rachel, miközben Sebire nézett és érdeklődően várta a választ.

Boldog éjfélt!  

Sebestyén

- Persze, az egyik Navinésnél láttam kutyát, szóval tuti, hogy vannak itt ebek! - válaszolta Rach teljes őszinteséggel. A minap látta épp, hogy egy szőke hajú lány egy nagyobb méretű kutyust sétáltatott kinn a szabadban és ez már nem az első eset volt, hogy kutyás gazdit látott az iskola falai között.
- Igen, olvastam róla, hogy Egyiptomban a macskákat istenként tisztelték. - mondta Rachel Sebinek. A mugli történelemben tájékozott volt, hiszen minden információt fontosnak tartott begyűjteni hőn gyűlölt ellenségeiről.
- Rendben, én benne vagyok a bemutatásban! - felelte lelkesen a lány, hiszen semmi akadályát nem látta annak, hogy miért is ne mutathatná be Nagini-t a cicának, sok rossz nem sülhet ki a találkozásból.
- Na igen, büntetőmunkát senki sem akar. - válaszolta mosolyogva a lány. Idáig szerencséje volt, mert sokszor kinn tartózkodott takarodó utána és volt egy repüléses mókája is a barátnőjével, ami rosszul is végződhetett volna, de a sors kegyes volt hozzá és ép bőrrel, prefektusmentesen megúszták a történteket.
- Szerintem is jó, hogy vannak testvérei az embernek, nagyon hiányoznának, ha nem lennének, akkor totálisan egyedül érezném magam. - jelentette ki a Rellonos, nagyon örült neki, hogy két testvére is volt, mert el sem tudta volna nélkülük képzelni a mindennapjait. Ezek szerint Sebinek is több testvére volt, szóval ebben a témában közös nevezőre jutottak.
- Az ereklyekutató valóban érdekesen hangzik. Én még nem döntöttem el, hogy pontosan mi akarok lenni, de idáig a fotográfia érdekel a legjobban, szóval elképzelhető, hogy abba az irányba fogok továbbmenni. - felelte a lány, remélve, hogy a szülei sem lesznek a dolog ellen, hiszen, ha azt akarják, hogy a lányuk boldog legyen, akkor jobb, ha nem állnak az útjába.
- Hogy sikerült idáig beilleszkedned? Szert tettél már barátokra? - érdeklődött Rachel, bár ahogy elnézte a fiút arra a következtetésre jutott, hogy a természetéből adódóan sok barátja lesz ebben az intézményben.

Jó reggelt!  

Dália

Rach gyorsan befejezte a leckéi megírását, majd úgy döntött, hogy rendet rak a szobájában. Nem mintha siralmas hadi állapotok uralkodtak volna a helyiségben, mert mindig is odafigyelt a tisztaságra, de azért úgy gondolta, hogy ideje újra takarítani kicsit. A családjában ő volt a legpedánsabb, otthon se kedvelte a rumlit, a manókban pedig sosem bízott meg igazán és mindig tartotta a három lépés távolságot velük, bár sose szolgáltak rá szegény lények erre a kimért viselkedésre, egyszerűen ő sem tudta volna megmondani, hogy miért nem kedveli ezeket a teremtményeket. Általánosságban idegesítette a jelenlétük és mindig is bizalmatlan volt velük szemben. Egész gyorsan kitakarított a szobájában, igaz nem sok tennivalója akadt, mert pár napja szépen a helyére rámolt mindent, úgyhogy csak csip-csup dolgok maradtak hátra. Miután elvégezte a "piszkos munkát" útja egyenesen a fürdőszobába vezetett, ahol lezuhanyzott és hajat mosott, majd felvette fekete nadrágját, fehér blúzát és hozzá fehér balerinacipőt. Haját kiengedve hagyta, szárítás után megfésülte, a formájával és a tartásával sosem volt gondja, lévén, hogy hosszú, dús haja volt és könnyen formázható. Úgy döntött, hogy ellátogat a konyhába, mert megéhezett és szívesen evett volna valami finomat, üres gyomorral pedig a világ pokoli volt számára. Gyors léptekkel az említett helyiség felé vette az irányt, majd benyitott a kissé nyikorgó ajtón és egy idegen lányt talált ott néhány manó társaságában, akik épp bőszen tevékenykedtek.
- Szia! - köszönt oda a lánynak, mert a tiszteletre megtanították, nem volt kőbunkó ok nélkül, most pedig egész jó kedve volt és a köszönés még akkor is alapvető dolog volt nála, ha épp világfájdalmas hangulatban volt. Leült az asztalhoz megvető pillantásokat küldve a manók felé, majd miután odatolta egyikük elé az ételt, nevezetesen egy finom szendvicset minden jóval megpakolva, elkezdett jóízűen lakmározni. Evés közben még jobb hangulata lett, végre nem üres gyomorral ült az asztalnál, az ételt kólával öblítette le.

Sziasztok!  


Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek témája: Mumus a szekrényen kívül II. rész:

Mumus a szekrényen kívül II. rész

Dália

Rach látta, hogy a nemrég még másik asztalnál ülő lány felkapja a cókmókját és megközelíti egy kedves mosoly kíséretében az asztalát, de nem zavartatta magát emiatt, ha le akar ülni a másik személy, felőle nyugodtan letelepedhet mellé. Intett neki egyet, hogy foglaljon csak helyet nyugodtan és jóízűen tovább falatozott. Amint végzett a közepes méretű, minden finomsággal telepakolt szendvics elfogyasztásával, megtörölte az egyik kéznél lévő szalvétában a kacsóját, majd kezet nyújtott a másiknak, jelezvén, hogy díjazta a bemutatkozást, de most jött el részéről az idő, hogy viszonozza azt, mivel már befejezte az étkezést és teli szájjal nem sok illendőség lett volna bemutatkoznia.
- Üdv, Rachel Octavia Amber vagyok, de hívj csak Rachel-nek vagy Rach-nek. Mi szél hozott ide és melyik házba kerültél? - érdeklődött a lánytól, miközben a kóláját kortyolgatta. Szép lassan iszogatott, mert eléggé hideg volt az itala, a manókat meg feleslegesen nem szerette volna ugráltatni, ódzkodásának köszönhetően örült, hogy messze volt tőlük. Remélte, hogy a másik is aranyvérű családból való, mert egy félvérrel vagy netán muglival nem szívesen osztozkodott volna az asztalnál, bár erre mondják, hogy késő bánat. Ha aranyvérű volt az illető, akkor bizonyára hallania kellett már a családjáról, hiszen befolyásos körökben mozogtak és igencsak ismeretek voltak a szülei. A bátyja élvezte a legjobban a rivaldafényt, bár néha vissza is élt vele, de ez már az ő dolga volt, Rach ebbe nem szólt bele.
- Érdekes neved van. - tette hozzá monoton hangnemben, hiszen nem sok ilyen nevezetű embert ismert, még itt az iskola falai között, ahol tényleg sok volt a magyar származású diák, itt sem hallott hasonló nevet viselő tanulóról.