Péter Fanni

 Ez a zenei téma nagyon bejön mindkettőnknek, ezért is beszélünk annyit róla. Kiderül, hogy tanulgat gitározni. Bár ahogy mesél róla, nem nagyon lehet kitartó.
- A gitározás az jó. Nekem a basszusgitár tetszik, de még nem jutottam el addig, hogy elkezdjek megtanulni rajta játszani. -
 Visszatérünk a kviddicsre. Mindenkinél valahogy betalálok ezzel a témával. Már nagyon unom, de nem mondom el ezt senkinek. Nem akarom, hogy megkövezzenek, akiknek ez szívügyük.
- Hajtó vagyok, de még csak most kezdtem el ezt az egészet. Majd pár meccs után elválik, hogyan tovább. Ha nem annyira jön be, mint vártam, akkor majd lepasszolom. Te milyen poszton játszol? -
 Dobtam vissza a kérdést Fanninak. Kíváncsi vagyok rá, mit játszik. Szerintem ő is hajtó. Majd elárulja.
 

Péter Fanni

 Kiderült, milyen poszton játszik. Fogóként szerepel csapatában. Még az a szerencsém, hogy terelő. Így, egy estleges találkozásunk alkalmával, nem fog különböző golyókkal célozni engem. Ha egyáltalán addig még a csapat tagja leszek. Néha, ahogy észrevettem magamon, nagyon hangulat váltó tudok lenni. Rendszerint teszek olyan dolgokat ilyenkor, amiket amúgy nem. Nem szoktam megbánni az ilyenkor hozott döntéseimet.
- A basszusgitárt fontolóra veszem, amikor döntésre jutok, szólok. Itt mindenki olyan komolyan veszi a kviddicset, számomra még csak egy sport. Azért jelentkeztem elsősorban, mert itt nincs más. Sokáig tartó aktív sportolás után a mozgás hiányozna egy idő után, így csinálnom kell valamit. Engem nem fertőzött még meg, de nem is tartom olyan kirívóan nagyon jó sportnak. Időtöltésnek jó. Nem ér fel azzal a sporttal, amit csináltam otthon. -
 Ezekkel a kijelentésekkel, amit mondtam a kvidiccsel kapcsolatban, nem nagyon jutottam közelebb a lány szívéhez. Gondolom én, de tényleg nem értem, miért rajonganak annyira ezért a sportért. Nem is nagyon létezik más a varázslóvilágban.
- Én nem fázom.Igaz, nekem sincs melegem a vizes terem után. Ezek után biztos nem megyek oda többet. Nem is értem, hogyan mehet be oda valaki, az első alkalom után is. -
 Nem is fogok megbarátkozni azzal a hellyel. Van elég jó hely még azon kívül is a kastélyban.

Szikszai Csanád

 A származásból való előítéleteket elvetem én is, mivel volt benne részem. Annyi nem, mint Csanádnak. Ezért hagyom is a témát, mondania sem kellet volna a fiúnak, hiszen én is látom, hogy ezt a témát már nagyon is túlbeszéljük. Ráéreztem, hogy faképnél hagyott volna már, ha nem érezné jól magát ebben a társalgásban. Jól esik, hogy ezt ki is mondja, mármint azt értékelem pozitívan, hogy jó társaságnak tart.
- Köszönöm, hogy úgy véled, jó társaság vagyok. A tantárgyfelvételnél, mikor ide jöttem, úgy vélekedtem mint te. Először keveset, aztán, ahogy haladok az évfolyamokon, veszek fel többet. Fokozatosság elve alapján gondolkodtam, így csak öt tárgyat vettem fel kezdésnek. Az idő haladtával jött a többi tantárgy, amiket nem is néztem meg elsőnek, vagy nem foglalkoztam vele, ahogy kellett volna. Most ott tartok, hogy dupla annyi tantárgyam van, de bírom őket. Ezért is vettem fel őket, mert jobban teljesítek, mint vártam, és belefér a kapacitásomba. Abban igazat adok, hogy ez a vizsgákon fog kiderülni a legjobban. -
 Bő magyarázatot adok a tantárgyakkal kapcsolatban. Tudom, lesz közös tantárgy, amiket tanulunk. Nem kell attól tartani, hogy unatkoznánk. Amúgy sem unatkozok, van elég elfoglaltságom, de az ilyenekre van időm mindig. Szakítok rá.
- Izgulok a vizsgák miatt egy kicsit. Ez rendjén is van szerintem, hogy van izgatottság a diákokban e miatt. Érzem, nem lesz probléma a vizsgákkal egyikünknek sem. -
 Sablonnak tűnő monológot nyomatok le neki, de valahol van benne igazság, szerintem.

Nyeste

 Mindenre számítottam tőle, de erre nagyon nem. Hiába próbálkozok, a nyelvemet nem tudom mozgatni. Néhány pillanatig pánikhangulat uralkodik el rajtam, de sikerül gyorsan túl tennem magam rajta. Még úgy is nagyon szép számomra Nyeste, hogy ennyire zavarban van. Ezzel legalább elérte, hogy szóban nem tudok neki szépeket mondani. Elindulunk a klubhelyiségen keresztül az előcsarnokba, ahonnan már a falu felé vezető úton baktatunk. Azért is jó, hogy némává tett, mert így nem áll módomban elmondani, hova is szeretném vinni. Csibészebb vagyok annál, hogy kifogjon rajtam egy ilyen bűbáj. Mindig van nálam toll és cetli, ha valami fontosat kellene feljegyeznem. Gyorsan előkapom a tollat, és mielőtt valamit megsejtene, firkantok számára  egy tömör, és kifejező dolgot. Kíváncsi vagyok, erre mi a reakciója. Már valamit sejt, mit csinálhatok félig elfordulva, így nem teketóriázok, és megmutatom neki.
 - Akkor is csini vagy, ha néma maradok életem végéig. Bár, akkor nem tudom kifejezni számodra szóban, milyen fontos vagy nekem. -
 Hosszabb lett sokkal, mint szerettem volna, de ez így lett a legjobb.  Macskakaparás lett szerintem. Reménykedek, hogy ennek ellenére, kitudja olvasni. Megmutatom neki, és a női kíváncsiságban hiszek, hogy elolvassa, és nem dobja el. Már nem tudom mire számítsak tőle, mivel bünteti, ezt a cselfogást. Leérünk a faluba, hamar megtaláljuk a cukrászdát. Remélem, mire a pulthoz érünk, feloldja ezt a nyavalyás átkot, mert már kezd idegesíteni. Belépünk a helyiségbe, intek, mert a társaságomban lévő kisasszony vicces volt, és szótlanságra ítélt.

Péter Fanni

 Egy ritka példánya Fanni, annak a kevés diákok egyikének, akik nem ölnének meg az előbb említett dolog hallatán. Sőt, ő még meg is köszöni az őszinteséget. Nem is nagyon hangoztatom, hogy nem hat meg annyira a kviddics, és csak azért játszok, mert az otthoni aktív mozgást pótoljam. Nagyon is képben van a lány, lehet van valami köze a muglitársadalomhoz. Megemlíti, talán focizhattam. nem talált, de nem rossz példa, hiszen a muglik közt ez a legkedveltebb sport.
- Nem fociztam. Én nagyon sokáig vívtam. Méghozzá nagyon is jól. Ne haragudj, ez nagyképűségnek tűnik, de nem azért mondom. Sok versenyre jártunk, és a legtöbbjén nyertem, vagy benne voltam az első háromban. Tehetségesnek tartottak, még a korosztályos válogatottban is szerepeltem. Ezért is választottam itt a kviddicset, kezdett hiányozni a mozgás.
 Fanni fázott, és ennek oka az volt, hogy az egyik idióta társunk kinyitotta az ablakot. Normális válasz nemlétezhet rá. hiszen odakint hideg van, idebent sincs az a nagy meleg, hogy indokolt lenne kinyitni az ablakot.
  - Légyszíve csukd be az ablakot, nem mindenki szenved forróságban, hogy eltűrje a hideget, ami bejön. -
 Nem hogy a lány kérésére sem csukta be, de még az enyémre is röhögéssel válaszolt. Felpattantam, az ablakhoz menve, kissé eltolva értetlen társunkat, becsuktam az ablakot.
- Na, így már jobb. Remélem így is marad. -
 Reméltem nem nagyon fog ellenkezni. Kis kakaskodás után, probléma nélkül odébb állt. Visszahuppantam a kanapéra.
- Így már azért jobb lesz egy kicsit. Te mást sportoltál a kviddicsen kívül? -
 Mondtam neki mosolyogva, remélve, nem fog megfagyni. tettem fel neki a kérdést.

Izabella

 Nem sokkal ebéd után már azon kattog az agyam, hogy valami nassolni való után kellene járni. Még nem voltam ebben a helyzetben itt a kastélyban, mert otthon ebben az esetben annyi dolgom volt, hogy bementem a konyhába, és vettem valami édességet a szekrényből. Emlékezetem szerint, mintha olyasmit mondtak volna, hogy a földszinti konyhában mindig van ilyesmi. Erőt veszek magamon, hogy kedvemmel ellentétben lemenjek oda. Nyer bennem a finomság utáni vágy, a lustaság felett, így felkapok egy cipőt és egy pulcsit, és már robogok is a konyha felé a folyosókon. Útközben kicsit eltévedek, de sikerül megtalálnom a konyhát. Belépve látom, hogy nem vagyok egyedül. Nassolni amúgy is társaságban jó. A lány felé közeledek, bemutatkozás céljából. Nem is vesz észre, annyira keres valamit, ezért még út közben köszönök neki, ne érjem olyan kellemetlen.
- Szia! Remélem, nem ijesztettelek meg. Én Partay Alfréd Benedek vagyok, elsőéves Navinés. Szólíts Benedeknek. Te is nassolni valóért jöttél ide? -
 Bemutatkozás után feltettem neki egy olyan kérdést, ami egy kicsit buta kérdésnek tűnhet, hiszen ebéd után pár órával mit is kereshetne.
- Akkor egy hajóban evezünk. Én is ezért jöttem. Nem tudom, hogy működik a rendszer, mert most vagyok ebben a konyhában először. Mintha azt mondták volna, hogy csak kérni kell hangosan, megjelenik a kívánt étel. Lehet, csak meg akartak viccelni ezzel a dumával. -
 Kérdően nézek a lányra, hiszen abban reménykedek, hogy ő megtudja nekem mondani, ez mennyire igaz, amit mondtam. Amíg várom a válaszát, én lehuppanok az asztal melletti székre. Meglepődök, hogy itt, még a legegyszerűbb szék is milyen kényelmes. Biztos valami bűbájjal érik ezt el.

Nicole

 Korgott a hasam, mivel sikeresen kihagytam a reggelit, ahogy hétvégén elég sokszor előfordul, most megyek le ebédelni. A nagyterembe belépve, az Eridon asztala mellett elhaladva veszem észre Nicole - t. Intek neki, amire neki is ez a válasza. Azt viszont nem tudom, mennyire lenne probléma, ha nem a saját házam asztalához ülök, de nem merem megkockáztatni a dolgot. Megállva mellette, mondok egy pár szót neki.
- Ebéd után találkozhatunk valahol beszélgetni egy kicsit, ha neked is jó. -
 Egy mosolyt is küldök a lány felé, majd várakozok a válaszára. Korog a hasam, de kivárom, hiszen nagyon kíváncsi vagyok a válaszára. Egy gondolat futott át az agyamon, és már egyből közelebb hajolok a lányhoz. Társain látom, ők már azt hiszik, hogy meg akarom csókolni, de nem. Ha meg is akarnám, nem előttük tenném azt meg, ez ilyen számomra tabu témának számít, ami mások előtt nem szeretek művelni. Ebben az esetben csak súgok valamit neki, hogy ne hallja senki.
- Ebéd után gyere a lélek szobájába, ott találkozunk. Ne félj, nem lesz baj. Kettesben akarok lenni veled, ne halljanak minket. Akkor ott találkozunk. Addig is, jó étvágyat. -
 Felemelkedtem, és szélvész gyorsan a házam asztalához ülve, meg kezdtem az ebédemet. Amire már rég vágytam.

Csanádon látom, egy kicsit azt várja, hogy nagyobb türelmet tanúsítsanak felé a tanárok, mint a többi diák felé. Nem tudom, ez mennyire valós alapokon nyugszik az elvárása, de ez nem az én dolgom megítélni. Ahogy látom, igyekszik, szerintem sikerülni fognak a vizsgák neki is.
- Szerintem sikerülni fog mind. Hidd el, nem lesz baj egyikkel sem, tudom, érzem. Szerintem túl sokat izgulsz ezen a témán. -
  Fiú felpattan, és elköszön, de ígéretét teszi, hogy elküldi, milyen órái vannak, ezáltal tudunk egyeztetni.
- Rendben menj csak. Aztán majd egyeztetünk az együtt tanulás ügyében. Pontosítunk ennek helyet és időt. Szia, minden jót! -
 Azzal el is viharzott Csanád. Őrültem, hogy őt is megismerhettem, hiszen eddig még ő az első a Levita házból. Remélem, abban tudok neki segíteni a felkészülésben, meg egyáltalán másban is, hogy együtt készülődünk a vizsgákra.

Nicole

 Befejeztem az ebédet, nem siettem. Azon tanakodok útban a lélekszobája felé, reménykedve azon, hogy nem ijesztettem rá Nicole-ra. A nagy titokzatosság miatt, az ebédlőben. Tényleg nem akarom, hogy egyáltalán tudjon az ötletről is valaki, még a sejtést sem engedem meg, hogy sántikálunk valamiben. Megérkezem a megbeszélt helyre, a lány még nincs itt. Nem kérdeztem meg tőle, tudja e hova kell menni, de bízok a talpraesettségében. Így, még ha tovább is tart neki ideérni, nem fog gondot okozni számára a szoba megtalálása. Leülve veszem észre, kékre vált a fal színe, voltam már itt, de még szoknom kell a helynek ilyen képességét. A zene azonban tetszik, jó kis húzós rock. Kicsit sokáig várat magára Nicole, de nem félek attól, hogy nem jön. Ahhoz túl kíváncsi, kalandszerető, hogy csak úgy kihagyja ezt a lehetőséget. Az egyik újságot felkapom, nem is nézem melyik házét. Mindegy is szerintem, biztos találok benne érdekes olvasni valót magamnak. Vaktában kinyitom valahol, és azt veszem észre, hogy egy ismerős cikk köszön vissza. Nem tartott sokáig ez az olvasmány, hiszen elég volt ezt a cikket megírnom, minek olvassam el. Következő lapot már jobban megnéztem, Levitás újság. Elég érdekes dolgok vannak benne, a tartalomjegyzék alapján. Elolvasom addig őket, amíg meg nem érkezik Nicole.

Nyeste

 Nem értem Nyestét, más lány simán örülne fele ennyi bóknak is, de lehet nem akar semmit tőlem. Felmerül a kérdés, kialakulhat köztünk komolyabb dolog. Ha így viselkedik, hogy minden dühíti amit mondok, nem látok komoly jövőt kettőnkkel kapcsolatban. Útközben válaszol a papírra vetett üzenetemre, ami még jobba felidegesít, de nem mutatom ki, legalábbis próbálom palástolni. Már kicsit elment a kedvem ettől az egésztől, de fontos nekem Nyeste. Legjobban az bosszant, hogy lényegében nem is válaszolt arra, amit írtam neki. Időközben feloldotta a bűbájt, és végre bemehetünk a cukrászdába. Gyorsan megnyugszok, amire hatással van az, hogy nincs tumultus. Nem szeretem azokat a helyeket, ahol zsúfoltság van. Köszönünk a pincérnek, majd helyet nézek, hol van a leghangulatosabb asztal számunkra. A kirakat mellettit nézem ki.
- Nyeste, nem ülünk oda az ablak mellé, szerintem az nagyon is hangulatos. -
 Kissé zavart vagyok, hiszen részben értem a lány reakcióját. Azt nem tudom megérteni, miért nem gondol arra, egy két elejtett mondatból, hogy fontos a számomra. Komoly kapcsolatot szeretnék vele kialakítani. Ha a bókokat nem bírja, hogy tudná ezt elfogadni, amikor szóba hoznám. Tűnődök rajta, tényleg az lenne a legjobb, ha elmondanám neki az érzelmeimet. Fene sem tudja mi lenne rá a reakciója, főleg az után, amit ide fele tett. Pedig igazán közel áll hozzám, és érzelmileg is kötődök hozzá nagyon. Kérdően nézek rá, jó e számára, az általam felhozott asztal.
                       

Nicole

 Elmélyedve olvasom az újságot, teljesen beletemetkezek egy izgalmas cikkbe. Ekkor váratlanul ér, befogják a szemem. Nem mondom, kicsit megijedek, de jó tudni, ki is a kezek tulajdonosa. Nicole ért ide a lélek szobába, már ideje volt. Örülök neki, hiszen elég rövid idő alatt kedveltük meg egymást, amiből bármi kisülhet. Ezek szerint először van itt, mert rácsodálkozik a szoba tulajdonságán.
- Igen, ennek a szobának ez a különlegessége, hogy alkalmazkodik a betérő hangulatához. Kedvelem ezért ezt a helyet. Neked teszik? Egy kis semmiséget olvasok, nem különös. -
 Próbálom fokozni Nicole kalandvágyát. Meglepett az érdeklődésével, amit a kis kalandunk iránt tanúsít, tényleg nem hittem volna eddig, hogy ennyire lázba hozza. Remélem én is érdeklem egy csöppet, és nem csak a móka miatt tart velem. Tetszik a kitartása, és az érdeklődése.
- Még nem sok mindent gondoltam ki. Hétvége lenne a legjobb. Szerintem péntek este a legalkalmasabb erre a kiruccanásra. Méghozzá takarodó utáni időre gondoltam, fokozva a kockázatot. Minél nagyobb legyen az adrenalin szintünk. Még nem voltam lent a faluban este. Így még jobban tetszik az ötlet, hogy titokban megyünk le oda. Annak nagyon örülök, hogy van egy társam. Ha egyedül lennék, halogatnám a dolgot, lehet le is fújnám a dolgot. Így egészen más, húzzuk bele egymást. -
 Fejtem ki neki, miért is jó, amiért társult hozzám a kis akcióban. Magamban mosolygok, milyen aranyos arcot vág, ahogy figyel.

Fanni

 Mesél a küzdősportoló múltjáról, és arról, milyen rossz, hogy fel kellett adni az egészet, amikor idekerült. Meg tudom őt érteni, hiszen én is így jártam a vívással. Már átfutott az agyamon párszor, hogy fogom magam, és ez lesz az indokom, amiért lelépek innen, és visszamegyek. Adok esélyt magamnak ebben az iskolában, de ha nem jön össze az a pár dolog, akkor cselekszek.
- Megértem, amiért szomorkodsz a cselgáncs miatt. Én is így jártam a vívással, nekem is fel kellett adni az iskola miatt. Már gondoltam arra, hogy elhagyom a sport miatt ezt a sulit, és visszamegyek. Azt érzem néha, túl sokat vesztettem ezen a téren, hogy csak úgy vége legyen. Ahhoz nagyon is jó vívó vagyok, voltam, hogy egyik pillanatról a másikra abbahagyjam. A takarót elfogadom, köszönöm. -
 Csalódottan mesélem én is, az ilyen irányú történetemet. Ezért is tudjuk megérteni egymást. Itt nem az igazi ezen a téren. Itt sport területén egy választásod van, ha az nem tetszik, akkor így jártál. Ezért is vagyok egy kicsit csalódott.
- Ha nagyon fázol Fanni, akkor menj vissza a házadba. Ne legyél miattam beteg, hogy eljöttünk a vizes szobából, és nem egyből mentél szárítkozni. Majd megbeszéljük, mikor jössz vendégségbe hozzánk. -
 Mondom a lánynak, kissé aggódom. Nem akarom, hogy lebetegedjen, főleg, hogy egy idétlen még rá is segített egy kicsit.

Nicole

 Én kedvelem ezt a szobát, attól eltekintve, hogy itt olyat sejthetnek meg az emberről, amit nem nagyon szeretne.
- Ezért lehet kedvelni, vagy utálni ezt a szobát. Van diák, aki éppen ezért nem jön ide, mert szégyelli azt, hogy láthatják közvetett módon, milyen hangulatban van, milyen érzelmek kavarognak benne. Nekem nagyon bejön, szeretem. Jó kombináció a zene, szín dolog. Örülök, hogy van ez a hely. Neked hogy tetszik? -
 Feltettem a kérdést, bár láthatóan elámult attól, amit ez a szoba tud. Úgy vélem, hogy tetszik neki. Nem akarok a kérdésére válaszolni, de nem is akarok kitérő választ adni.
- Majd kiismersz, mit jelenthet ez a kék szín, és hozzá a zene. Most nem szeretnék erről beszélni, a hangulatomról, majd máskor. Rendben? -
 Nem akarom megsérteni, de nem ezért vagyunk itt. Lesz még alkalma Nicole-nak, hogy beszélgessünk ilyenekről. Ha rajtam múlik, lesz alkalom. Nagyon beleéli magát az alagútban esedékes kalandunkba. Kezd a hangulata engem is feldobni.
- Érdekes témájú cikket olvastam, csak gondoltam nem fárasztalak vele. Úgyis a kalandunkról akarok veled beszélni. Akkor az időpontot megbeszéltük. Pontos órát, majd bagolyban, vagy egyéb módon fogom tudatni veled. Pálca fontos, hogy nálad legyen. Öltözz fel jól, szerintem akkor is hideg lesz nagyon. Örülök, hogy együtt megyünk ketten. -
 Nem is tudom, miért mondtam hangosan az utolsó mondatot. Magamban szerettem volna tartani, de már kifutott a számon. Nem is bánom már, hisz szépnek találom Nicole-t.

Dorothy White

 Megértem az első vizsgaidőszakomat is, ennek is el kellett jönnie. Az első vizsgámon túl is voltam, sokkal nehezebbnek gondoltam volna, bár ez azért is lehetséges, mert sokat is tanultam rá. Nem vagyok az a nagyon pedáns alkat, de ha neki fogok, akkor teljes bedobással. Kis pihenés után megyek a könyvtárba, nem vettem ki egy könyvet, amire szükségem van, elmaradt a múltkor. Remélem, van még kivehető példány belőle. Ha nincs, akkor sem jöttem hiába, hiszen akkor sem jöttem hiába, van pár dolog, amit nem kivehető könyvből kell kijegyzetelnem. Nem sok dolog, azzal gyorsan végzek, lényegesebb dolog hogy kivehessem a könyvet, ami fontosabb. Belépek a könyvtárba, köszönök. Célirányosan megyek ahhoz a polchoz, ahol az ominózus könyv található. Megállok, ahol lehet a könyv. Fellélegzek, egy példány van még, gyorsan meg is kaparintom, nehogy a nagy tétovázásban elvigyék előlem. A többi könyvet is magamhoz veszem, amiből itt kell dolgoznom. Látszik, hogy vizsgaidőszak van, sokkal többen vannak itt, mint a szorgalmi időszakban. Kissé távolabbi asztalnál van egy hely, bár ott is van egy lány, de annál van még hely, ahol kényelmesen el lehet férni. Leteszem az asztalra a zsákmányomat, akkor látom, hogy a leányzó elszundikált. Óvatosan kezdem el rázni, nehogy nagyon megijedjen.
- Ébresztő! Ha nagyon fáradt vagy, elkísérhetlek a szobádig! -
 Kezd ébredezni, láthatóan már képben van. Így be is mutatkozok neki. Remélem nem fog megsértődni, hogy felébresztettem.
- Szia! Partay Alfréd Benedek vagyok, elsőéves Navinés. Ne haragudj az ébresztésért, csak nem akartam tolakodó lenni, és szó nélkül leülni az asztalhoz. Elsődlegesen azért keltettelek, mert átfutott az agyamon, hogy talán rosszul lehetsz. -
 Mondjuk ez a rosszul létes dolog nem fedi teljesen az igazságot, mivel századik gondolat volt ez, ami átfutott az agyamon. Remélem nem haragszik, hogy megzavartam.

Dorothy White

 Nem mindig mondom bemutatkozásnál, hogy melyik keresztnevemet használom. Nem mintha baj lenne velük, csak nem egyértelmű az embereknek, ami érthető is. Közben lehuppanok a lánnyal szemben, és előkészítem a könyveket. Közben válaszolok Dorynak.
- Elnézést, Benedeknek szólíts, mindenki így hív. Néha elmarad a bemutatkozásnál, melyik keresztnevemet használom. Alfréddal sincs semmi problémám, de a Benedek jobban tetszik. Akkor neked is ez az első vizsgaidőszakod? Egy csónakban evezünk. Neked volt már valamilyen vizsgád? Én a legendás lények gondozása tantárgy vizsgáját az elsők közt letudtam, most izgulok is miatta. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lett. -
 Mesélek az eddigi vizsgáimról, vagyis az eddigi egyetlenről, de ez sem fog sokáig így maradni, hiszen jön a következő, amire készülni kell.
- Neked mennyi vizsgád lesz? Számomra még van nyolc. Amikor idejöttem, és a tantárgyakat vettem fel, akkor az volt a koncepcióm, hogy felveszem a minimumot, szokjam a dolgot. Annyira jól sikerült, hogy időközben majdnem a duplája lett. Amit felvettem, az mind érdekel, szóval nem bánom. -
 Most veszem észre, mennyit is beszélek. Nem akarom feltartani Doryt, nehogy azt mondja, rajtam múlik milyen eredménnyel fog végezni a vizsgán.
- Remélem, nem tartalak fel a sok locsogással, szólj nyugodtan, hogy maradjak csöndben. Nyugodtan hagylak tanulni. -
 Vártam válaszát, remélve, egy kicsit tud még velem csevegni. Tényleg nem szándékom hátráltatni őt a tanulásban.

Dory

 Hallgatom Doryt, közös pontok vannak a származásunk terén. Az ő édesanyja is kvibli, mint az enyém. Látom rajta, hogy ezt kissé szégyelli. Én sem dicsekedek ezzel, nem is azért mert szégyellem az édesanyám, hanem, mert itt vannak olyan diákok, akik aranyvérségükből fakadóan, azt hiszik magasabb rendűek, csúfolják az ilyen származású társaikat. Ezt teljesen elítélem, de vannak, akik ilyenek.3
- Az én édesanyám is kvibli. Már van egy közös pontunk. Az é édesapám mugli. A családomban az anyai nagymamáméktól felfelé vannak varázslók. Mivel a szüleim varázstalanok, így mugli környezeteben nevelkedtem. Akkor tudtam meg pontosan, mivel is rendelkezem, mikor megkaptam ide a levelet, hogy felvételt nyertem. Voltak furcsa dolgaim, amikről nem tudtam én sem magyarázatot adni, de egy idő után valamit ki kellett találni, de meg lettek ezek is oldva. Hiszen anyu tudta, mi is ezeknek az alapja, de nekem egy szót sem szóltak erről. -
 Mesélek én is a családomról neki, és remélem azt, hogy ettől megnyugszik, hogy nincs egyedül. Biztos vannak még páran ilyen diákok, mint mi, szóval nem gondolom, ezért rosszul kell érezni magunkat.
- Én is felvettem a mugliismeretet. Felvetődik benned, miért, ha muglik közt éltem, nőttem fel. Pont ezért. Kíváncsi vagyok, hogyan vélekednek a varázslók róluk, az életükről, a társadalmukról és a történelmükről. Nekem van valamennyi összehasonlítási alapom, talán így tudok segíteni társaimnak ebben is. Az LLG vizsga tényleg nem volt nehéz, én is nehezebbre számítottam. Ez legyen a legnagyobb gondunk, hogy könnyebb volt egy vizsga, mint ahogy vártuk. Jelenti azt, hogy készültünk rá. Nem vagyok egy magolós típus, de ha neki állok tanulni valamire, akkor rendesen teszem. Így érdemes, hiszen értelmetlen félgőzzel tenni ezt is. -
 Fejtem ki bővebben Dorynak a tantárgyak, és a vizsga témáját, remélem választ kapott erre a kérdésre.

Choi Min Jong

 Még nem jártam a piacon, ezért gondoltam arra, hogy ellátogatok. Nincs semmi konkrét dolog, amit venni szeretnék, de azért eljöttem. Lehet, veszek valamit, ha már itt vagyok, de nem érzem, hogy muszáj volna. Majd eldől a dolog. Kíváncsiskodóként nézelődök erre, arra, azért néha előre is figyelek. Hirtelen orron vágott valaki, megijedek, hogy eltört az orrom, de nem vészes a dolog. Arra vagyok figyelmes, hogy az előttem álló alak magyarázkodik, majd az orromat tapogatja. Megpróbálom csillapítani dühömet, ami remélem sikerül.
- Ne tapogasd az orrom, nem vészes a dolog. Nem tört el, egyben van, remélem! Figyelhetnél jobban, ha már te vagy a magasabb. Nem kell jóvátenni, nincs vész. Megmaradok, ahogy az orrom is. Partay Alfréd Benedek vagyok, itt tanulok a kastélyban. Gondolom te is? -
 Végére már teljesen megnyugszom, mert már nem is fáj az orrom, meg amúgy sem vészes. Megmaradok, nem vagyok cukorból. Nem ismerős a fiú, lehet régebbi diák, és itt lakik a faluban, vagy miniszteri munkatárs, vagy más.
- Tudsz nekem segíteni? Hol érdemes vásárolni egy magamfajta diáknak itt a piacon? Ha létezik olyan dolog, amit érdemes lenne megvennem, aminek hasznát is látom. -
 Nem egy szokványos találkozás ez, de legalább nem unatkozok. Vizsgaidőszak van, igaz az elején járok, de már a vizsgáim háromnegyedét letudtam, kettő van hátra még, így azokra van időm. Ezért tudok ilyen ráérősen itt lenni. Ő azon kevés fiúk egyike, akikkel társalgok, társalogtam az itteni tartózkodásom alatt.

Choi Min Jong

 Kissé meglepettnek látszik a srác. Bemutatkozik, elég furcsa név, lehet csak becenév, de ez nem zavar engem. Már el is szállt az orrba nyomásnak a dühe, meg amúgy sem vagyok egy haragtartó ember. Főleg egy ilyen helyzetben, amikor csak véletlenül történt az eset.
- Furcsa neved van így első hallásra. Engem ez a nassolni való érdekelne inkább, ha itt vagyok, akkor be is szerzek magamnak egy keveset a tanuláshoz. Gondolom a mesterképzésen veszel majd részt nem is olyan nagyon sokára. Majd sűrűbben találkozunk az iskolában. -
 Így elsőre átcsúszik a figyelmem azon kijelentésén, hogy van egy boltja. Rokonságomban is van olyan, aki boltot visz. Jó dolog is az, nem könnyű dolog, de nagyon szép lehet ezt csinálni.
- Milyen boltod van? Ezek szerint össze tudod egyeztetni a sulit, és az üzletet majd, és nem fogják egymást hátráltatni. Vagy lesz majd segítséged? Engem is érdekel az ilyesmi, de még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy bele vághassak az ilyenbe. Meg kell hozzá egy kevéske induló pénz is. Ez majd a jövő titka lesz. Első most nekem az itteni tanulás, aztán majd kiderül, merre tudok mozogni, milyen lehetőségeim vannak, lesznek. -
 Mélyülök el a témában, egy jobban bele jövök. Remélem nem untatom a most megismert társamat. Legalább ő megtudja mondani, mi is az üzlet buktatói, érdemes e belevágni, hogyan kell ezt csinálni. Remélem nem untatom ezzel.

Choi Min Jong

 Elmondja milyen irányú üzlete van. Jó a művészet, csak nem tudom, mennyire nagy a vevőköre. Biztos vannak elegen, ha még megy neki. Remélem jól fog neki menni. Eléggé meglepődött, mikor rátérek arra a témára, hogy fogja vezetni a boltot, míg ő a suliban lesz. Felveti, hogy tanítási időre bezár, de szerintem az nem logikus dolog.
- Lehet, érdemesebb lenne valakit felvenned. Akár egy diákot, de azt kétlem, hogy tanítási időben valaki elvállalná vállalni. Ha azt nézed, hogy az neked kiesik, és nincs semmi bevétel, lehet jobban jársz egy alkalmazottal. Attól függ, mikor mennek legtöbben. -
 Elmond pár dolgot arról, szerinte nem kel nagy előképzettség egy üzlet megnyitásához, hiszen útközben tanulja meg az ember a dolgot.
- Amit szeretnék, az van itt a faluban. Olyan területre, dologra gondoltam, ami még a saját területén is ritkának, egzotikumnak számít. Szóval most így álla helyzet. -
 Lehet, megmosolyogja majd a dolgot, de most a helyzet ez. Majd kialakulnak a dolgok. Említi, hogy festésből akar élni, csak azt csinálni. Ez felkelti az érdeklődésemet.
- Milyen stílusú képeket szoktál festeni, ha van konkrét terület, amit szoktál. -
Kérdezem meg tőle, mert tényleg érdekel. Mindig is vonzottak a művészetek, annak ellenére, hogy a tantárgy, ami van, nem éppen magasröptű vizsga volt. Nem is nagyon a művészethez kapcsolódó feladatok voltak szerintem.

Széplaki Alíz


 Céltalanul járom a kastélyt. Vacsora után valahogy nincs kedvem most egyből a szobámba menni. Lehet, a vizsgaidőszak teszi ezt velem, hogy többet járkálok, vagy lehet az is, hogy eddig is eddig mentem, csak nem egyszerre. Nincsenek órák, többet ülök egy helyben, néha jólesik a séta, a bóklászás. Nem is tudom, merre menjek, lehet, így a jó, arra megyek amerre a lábam visz. Ismerős a környék, erre van a bibircsókos banya portréja. Az a festett nőszemély milyen pletykás. Nem voltam eddig a céltáblája, a nyelvére még nem kerültem, ez számomra öröm. Valahogy azt a késztetést érzem, hogy oda menjek. Igaz, ott még nem voltam eddig egyszer sem, de sokat halottam a hölgyről, és a helyről is, ahol van. Nincs veszteni való, ésszel beszélek, ha van ott valaki. Pár sarokra van innen. Amikor rátérek a banya folyosójára. Innen úgy dereng, hogy valaki ülne, egy arra kialakított alkalmasságom. Szaporázom a lépteimet, hogy megbizonyosodjak erről, ezen a folyosón eléggé gyér a megvilágítás. Egy kanapé van a banya portréja alá téve, és ott egy lány ül elgondolkozva. Oda menjek e hozzá vagy nem, ez mozgolódik a fejemben. Az első opciót választom. Oda lépek hozzá, és megszólítom.
- Szia! Elnézést a zavarásért. Erre jártam, és látom, nem vagyok itt egyedül. Partay Alfréd Benedek vagyok, elsőéves Navinés. Leülhetek ide melléd? -
 Nem szeretnék rátelepedni a lányra, így ha azt mondja zavarom, én tovább is állok innen. Remélem, nem ezt fogja tenni, hanem beszélgetni fog velem. Állandóan hiányzik Nyeste, de neki is készülnie kell a vizsgáira, ezáltal nem akarom zavarni őt.
- Te is a legjobb helyet választottad a pihenésre, mint én. A Bibircsókos banya portréja alatti részt. Állítólag nagyon pletykás. Most biztos utál, hogy így beszélek róla. Nagyon nehéz volt megszokni, hogy itt a festmények mozgolódnak, de egy idő után sikerült. Nem ez az egyetlen furcsaság ebben az épületben. Szerintem ezt te is észrevetted, így nem kell erről sokat beszélnem neked. -
 Beszélek neki itt minden félét, mondhatni fecsegek. Remélem, nem megyek az agyára, és szóba áll velem.

Széplaki Alíz

 Átérzem a lány helyzetét, hiszen én is így voltam, amikor idekerültem. Egy teljesen más világ ez, ahhoz képest, ahonnan jöttem.
- Nagyon is tudom, mit érzel. Én is ebben a helyzetben voltam, mint amiben te. Igaz én varázslócsaládban nőttem fel, de teljesem a mugli világban éltünk, úgy ahogy ők. Jogosan teheted fel a kérdést, ez hogyan lehet. Édesanyám varázslócsalád sarja, de ő nem tud varázsolni, kvibli. Édesapám meg mugli. Így teljesen adott volt a helyzet. Így nőttem fel a varázstalan emberek közt, ami szerintem jó, abból a szemszögből, hogy teljesen máshogy látom őket, mint az ide járó diákok többsége. -
 Mesélem neki, én honnan jöttem, és miért tudom azt, amit ő érez, él most át itt elsőévesként. Megnyugtatom, nincs egyedül, meg fogja szokni ezt a helyet hamar.
- Nekem is idő kellett ahhoz, hogy itt minden másképpen működik, mint ahogyan megszoktam otthon. Nem lesz semmi baj, megszokod hamar. Segíteni fognak, fogunk, hiszen egy házban vagyunk. Szólj, ha segítségre szorulsz, amiben tudok, segítek. -
 Nekem is a festmények voltak az elsők, amiket meg kellett szoknom. Hihetetlen volt számomra akkor, hogy mozognak.
- Néha most is szokatlannak tűnnek a járkáló festmények. Sikerült megbarátkozni velük. Ha találkozol szellemekkel, ne ijedj meg nagyon. Vannak rendesek is köztük. Némelyik mogorva, de azok csak elmennek a diák mellett, maximum morognak valamit. Bántani nem bánt egyik sem. Találtak neked rendes szobát a házban? Vagy még mindig a gólyalakban vagy? Nem szerettem azt a szobát, valahogy nagyon érződik rajta, hogy átmeneti. Az ember nem szívesen van ott, csak aludni. -
 Nyugtatom meg Alízt, remélem sikeresen. Nem akarom nagyon megijeszteni, lehet ezzel a szellemes dologgal sikerült egy kicsit, de csak felkészítem, ne döbbenjen meg nagyon, ha találkozik velük.

Széplaki Alíz

 Látszik, hogy nagyon új itt. Nem is lehet szemrehányást tenni érte, hiszen én is ebben a cipőben jártam az ősszel. Hasonló érzések, kérdések fogalmazódtak meg bennem, és volt egy ember, aki segített, már az első pillanatoktól kezdve. Amikor kimondta, kikhez szeretne bemenni szobatársnak, akkor megütötte a fülem, Nyeste neve. A másik lányt nem ismerem, Alíz pedig őt ismeri.
- Nem kell a szellemektől félned, itt jó szándékúak vannak csak, és ritkán szoktak zaklatni embereket. Amióta itt vagyok, én is csak kutyafuttában találkoztam néhánnyal. -
 Mesélem a szellemekkel való kapcsolatomat, reménykedek abban, nem is lesz sokkal közelebbi viszonyom velük. -
- Megnyugodhatsz, jó helyen vagy itt a Navinében. Mindenki nagyon készséges, kedves. Maximum a rosszabb napjait élő diák lehet egy kicsit mogorva, de nem tiszteletlen, vagy bunkó a házban. A barátnőd szobatársát viszont én ismerem. Nagyon jó szobába kerülsz, azt garantálom. Az általad ismeretlen lány a barátnőm, innen tudom neked azt mondani, hogy kedves, megértő teremtés. Elfogultság nélkül tudom ezt mondani neked. -
 Innen tudom, hogy nagyon is kellemes emlékei lesznek majd arról a szobáról, arról az időről, amit el fog tölteni. Nem csak Nyeste miatt, hanem a másik lány miatt is, még így ismeretlenül is.

Alíz

 Jó látni, hogy van olyan dolog, ami nyugtató hatással van az új diákok számára. Legfőképpen azoknak, akik nem nagyon szoktak hozzá még a varázslathoz, meg ehhez a közeghez, mert muglik közül jöttek.
- Itt a kastélyban szellemek jelentik a furcsa lényeket leginkább. Azok a teremtmények, amelyekről LLG órán tanulunk, azok a kastélyon kívül, az épületet körülvevő területen vannak, az erdő mélyén. -
 Remélem, ezzel jobban megtudom nyugtatni, ezáltal minden kételyt sikerül szétoszlatni.
- Nyestéről mindenkinek jó a véleménye, és nem azért mondom, mert a párom. Nekem is csak jót mondtak, mondanak róla. Ez látszik is rajta, amikor beszélget vele az ember, hogy jóra való. Kicsit dadogósan beszél, őt ez zavarja. Szerintem egyáltalán nem probléma ez a dolog. Számomra legalább is nem. -
 Mesélek egy kicsit Nyestéről, de nem akarok túl sokat, nehogy az legyen, hogy olyat mondok, amit nem akar, hogy megtudja más. Amikor szobatársak lesznek, akkor majd megbeszélnek dolgokat.
- Azt még nem tudom milyen területen. Időm van még arra, hogy eldöntsem. Majd, amikor dönteni kell, akkor fogok. Mugli világ érdekel, lehet, ebbe az irányba fogok elindulni, de lehet más dolog is érdekelni fog, mire odajutok, hogy dönteni kell. -
 Mondom Alíznak a jövőre való terveimet, vagy annak a hiányát. Van még idő kialakulni ennek.

Alíz


 Jó pont tőlem a lánynak, hogy szeret a természetben lenni. Egy közös pont bennünk. Azzal mindenki úgy van, hogy nem szereti a rossz indulatú személyeket.
- A kastély környékén elég nagy terület van, ahol sétálhatsz a természetben. Van itt tó, vízesés, rét, piknikező tisztás. Minden, ami kell- Szóval elég jó dolgunk van nekünk, itteni diákoknak. Majd meglátod, ha megismered Nyestét. Sokat leszel vele is, ha beköltözöl hozzájuk. -
 Szólok hozzá ezekhez a témákhoz. Nem sokat, az tény és való. Szerintem, már eleget beszéltünk erről.
- Elég jól sikerült a vizsgaidőszakom, nem panaszkodom. Egy vizsgával nem vagyok megelégedve, de minden sikerült, és ez a lényeg. Én is végeztem minden vizsgával, már nincs ilyen irányú kötelezettségem. Van elég szabadidőm. Örülök annak, hogy évfolyamot léphetek. Neked sok vizsgád volt? Nekem tíz tárgyam volt szorgalmi időszakban, de csak nyolcból volt vizsga. -
 Mesélek a vizsgaidőszaki tapasztalatomról. Nekem sem sok van, de erről tudok mesélni Alíznak. Mindenből lehet tanulni.

Alíz

 Nagyon jó érzés látni Alízon, hogy mennyire jó érzi itt magát a suliban, a társaságban. Kivéve a bezártság érzetet, ezzel szerintem nem ő az egyetlen, amikor ide kerül, de majd beleszokik a dolgokba.
  - Egyszer elmehetünk a szabadba négyesben,. Ti hárman szobatársaiddal, mert szerintem bekerülsz abba a szobába, és én. Ahhoz az kell, hogy jó idő legyen, ne ilyen változékony. Itt a tavasz, és jön a jó idő is vele együtt. Persze ha kedved van hozzá. -
 A vizsgákról beszél, látom neki sem ment a művészetek vizsga. Nekem is pont ezzel a tantárggyal gyűlt meg a bajom. A legérdekesebb dolog, hogy ugyanaz a feladat nem ment nekem sem.
- Én kilenc tantárgyat vettem fel, de abból csak hétnek volt vizsgája. Év elején, mikor ide kerültem, csak öt tantárgyat vettem fel, útközben jött hozzá még négy. Nekem is a művészetek vizsga okozott gondot, hozzád hasonlóan a Sudoku okozott kellemetlenséget. Nekem is ez a tantárgy lett elfogadható, de a többi kiválóra sikeredett. Már meg van, melyik tantárgyat nem veszem fel azok közül, amelyeket idén. Még elválik mi lesz, majd amikor előttem lesz a tantárgy lista, kiválasztom az érdekeseket. Elég hamar sikerült letennem a vizsgáimat. -
 Mesélek a vizsgaidőszakomról, amit elég rövid idő alatt sikerült megcsinálnom. Magam is meglepődtem ezen, hogy ennek ellenére ilyen jól is sikerült.
- Nincs itt házi kedvencem, azt otthon hagytam. Van egy macskám, öreg kandúr. Egy idős velem, egy időben születtünk. -
 Rövid és tömör választ adok neki a háziállat kérdésére, valahogy ez így sikerült. ha jobban érdekli, biztos rákérdez.

Rebeka

 Nagyon szenvedek, mostanában unatkozok, de nagyon. Mindig eltudom foglalni magam, de most valahogy nem megy sehogy sem. Ezért gondolom azt, hogy a keresek egy beszélgetőtársat. A klubhelyiségbe robogok, de nincs senki itt. Gondolkodás nélkül megyek a társalgóba, hátha ott nagyobb szerencsével járok, mint házam közösségi helyén. Már meg is érkeztem. Benyitok, első körültekintésre nem is látok senkit, de másodszorra megakad egy lányon a szemem. Nem teketóriázok, oda lépek, hiszen csak is azért lehet itt, mert társaságra vágyik, szerintem.
- Szia! Partay Alfréd Benedek vagyok. Másodéves Navinés. Leülhetek melléd? Remélem nem zavarlak meg. Te is unatkozol? Ezek szerint nem vagyok egyedül, aki ezen az estén társaságot keres. -
 Remélem, hogy társaságot keres. Ha nagyon egyedül akar lenni, nem ide fog jönni, ahol bárki megfordulhat. Én örülök annak, hogy itt van, mert így van, akivel dumálhatok, így egy átlagos szombat este.
- Régóta vársz itt egyedül? -
 Nem kerteltem, meg is lepődök magamon, hiszen nem szoktam ilyen tőmondatokban beszélni. Bár nem sértő dolog hagyta el a számat, csak röviden fogalmaztam. Mondhatni lényegre törően.

Rebeka

 Lehuppanok mellé, ahogy kimondja, hogy nem zavarok. Megnyugszok, hogy nem unta halálra magát azon a tíz percen, amelyet egyedül töltött itt. Már nem kell erre gondolnia, hiszen társasága van személyemben.
- Sokat szoktál itt lenni? Én meg fordulok itt néhányszor, de nem mindennapi rendszerességgel. Elég nagy a kastély, ezáltal sok olyan helyiség van benne, amiben az ember szívesen tölti az idejét. Persze nagy részében nem egyedül, hanem társaságban. Neked van kedvenc helyed a kastélyban. Megértem, ha az a házad területén van. Én is szívesen vagyok a Navine területén, de azért kimerészkedek, mint ahogy most is. -
 Nem akarom agyon untatni a fecsegéssel, ezért hagytam abba ezt a témát. Megütötte fülemet a kviddics. Én is tagja vagyok házam csapatának, igaz csak tartalékos, de tag. Nem volt szívem ott hagyni, ezért választottam ezt a megoldást, hogy beugróként bármikor számíthatnak rám.
- Én is tagja vagyok házam kviddicscsapatának, de amolyan beugrós ember. Ha netán valami miatt szükség van rám, bármikor lehet rám számítani. Felvetődhet a kérdés, miért jó nekem ez az állapot, muglisan kifejezzem magam, tartalékos vagyok? Tavaly játszottam egy - két meccsen, és rájöttem, nem ez az én sportom, de így szeretnék segíteni házamnak, hogy ha kellek, akkor ott vagyok. Mugli világból jövök, és nincs ilyen hátterem. -
 Kicsit megszaladtam beszéd terén, nem nagyon beszélek ennyit egyszerre, de most ez van. Legalább nem mondhatja rám Rebi, hogy nem beszélek, ezáltal unalmas vagyok.

Rebeka

 Látom Rebekán, hogy igazán jól érzi magát, már a beszélgetésünk elején, de rólam is elmondható ez. kviddics témánál vagyunk, megint. Ahhoz képest, hogy nem nagyon szeretem, sokat jön szóba társaságban. Igaz, ebből a szempontból az sem normális, hogy tagja vagyok a csapatnak.
- Nekem ez a második évem a csapatban, de nem sokat játszottam, az előbb említettek okán. Meg jobban kedvelem az írást, ezért is írok házam újságjába. Az jobban vonz. A visszajelzések alapján jól is megy mások szerint is. -
 Azért megemlítem érintőlegesen az írogatást is. Jobban belegondolva, már november óta vagyok tagja a szerkesztőségnek. Nagyon tud szaladni az idő.
- Te szoktad olvasni valamelyik újságot. Néha belenézek a többi házéba is, ha hozzájutok egy - egy példányhoz. Szeretek olvasni, másokkal beszélgetni, társaságba járni. Iskolába jövetelem előtt komolyan sportoltam. Vívtam versenyszerűen. Azon belül is tőröztem. Hála jöttek is az eredmények. Versenyeket nyertem, korosztályos válogatott volta. Közbeszólt az iskola. Ez hiányzik a legjobban. Itt az iskolában legtöbbet a barátnőmmel vagyok, vele szeretek a legtöbbet lenni. -
 Mesélek egy kicsit neki arról, mit is kedvelek, és ez okból kifolyólag beszélek neki, hogy mit kellett fájó szívvel feladnom, mikor idejöttem tanulni.
- Te miket szeretsz csinálni? Mivel töltöd el a szabadidődet? -
Dobom vissza neki a kérdést, de nem azért, mert ős is feltette, hanem, mert érdekel.

Rebeka

 Nem nagyon szeretem azt a kérdést, hogy mit lehet tudni rólam. Rendszeresen belefutok ebbe a kérdésben. Mindig próbálkozok a válasszal, de azért nem szeretem, mert mondani ember másra kíváncsi az életemből, a sablon szöveget meg nem szeretem, hogy ugyanazt mondjam. Bár mást nem is tudnék mondani arról, ami már megtörtént
- Nem szeretem ezt a kérdést, de azért mondok egy keveset magamról. Édesapám mugli, anyukám varázsló, pontosan kvibli. Ezért is érte váratlanul a családot hogy, megkaptam a levelet innen, de örültek is neki nagyon, én is. Hiszen ez egyet jelentett azzal, hogy varázsló vagyok én is. Van pár dolog, amiért nem szívesen jöttem ide, amit ott kellett hagynom az iskola miatt. Ilyenek a baráti köröm, a már említett vívás és még számtalan dolog. -
 Mesélek pár dologról. Nem akarom túlbonyolítani a dolgot. Nagy vonalakban elmondok pár dolgot, aztán majd kérdez, és bőven válaszolok neki.
- Meg kell hagynom, hogy nem bánom az itt eltöltött időt. Nagyon is hamar megszoktam itt, magamhoz képest. Ehhez persze kellett az is, hogy legyen egy - két ember, akikkel az első pár hétben, hónapban ismerkedtem meg, és foglalkoztak velem, így nem maradtam egyedül. Hamar bele tudtam rázódni az itteni életbe, felvenni a ritmust. Elfoglaltam magam a tanuláson kívül. Egy lány is elrabolta a szívemet, így nem téma már az, hogy visszakívánkoznék életem ez előtti helyszínét. Hiányzik persze a család, a városom, de itt sikerült berendezkednem, és nagyon jó. Te is mondasz pár dolgot magadról? -
 Megint sikerült bőven kifejezni magamat, de szerintem ezt nem is bánja Rebeka. Jobb, mintha harapófogóval kelljen mindent kiszednie belőlem.

Rebeka


 Kellemes hallani azt, amikor két testvér olyan kapcsolatban is tud lenni egymással, mint két jó barát. Rebeka esetében is ez áll fen. Nekem is jó kapcsolatom van a testvéreimmel, de még nem alakult ki ilyen erős kötelék velük, mint Rebekáéknál. Remélem én is, hasonlót tudok elmondani majd a jövőben.
- Örömmel hallom, hogy ilyen jó kapcsolatban vagy a bátyáddal. Nekem is jó a kapcsolatom a testvéreimmel, de még nem tartunk ott, mint ti, de majd kialakul, remélem. -
 Fejtem ki a témával kapcsolatban a véleményemet. Igaz nem olyan bőven, mint az előzőekben, de nem mindenben lehet olyan sokat beszélni. Rendszerint a tömör, lényegre törő mondandó szerintem a legjobb.
- Nem is kell erőltetni a párkapcsolatot, vagy a szerelmet. Úgyis eljön. Ha görcsösen akarja a az ember, akkor csak ront rajta szerintem. Biztos vagyok abban, hogy te is találsz itt egy nagyon rendes srácot, akivel nagyon is összeilletek -
 Kissé sablonos szöveget nyomok Rebekának, amiért remélem nem fog megharagudni. Azért a saját véleményem nem tartozik a sablon közé.
- Köztünk is Nyestével, szépen lassan alakult ki a dolog. Jó pár hónap beszélgetései, találkozásai után alakultak ki bennünk a másik iránti vonzódás. Így jött el idővel az, hogy összejöttünk. Nem szeretnélek untatni a történeteimmel. Nem biztos, hogy másnak is olyan érdekfeszítő, mint nekem. -
 Mesélek neki a saját kapcsolatom kialakulásáról, ami lehet, nem is olyan érdekes számára, mint számomra.