28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikola Keve Áron összes RPG hozzászólása (111 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. március 26. 03:09 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Rettenetesen hétfő hajnali nyolc óra van. Igen, pontosan ilyen a leírt helyzetem.  Most aludnom kéne, ha már a főnököm a hitéből úgyis rég kitért, hála a legújabb munkamorálomnak. Esküszöm nem direkt csinálom. Csak megtörtént. A fejem fel akar robbanni, és arra sem emlékszem mikor tartottam jó ötletnek görény alakjában Grace ölébe mászni, mondjuk nem volt rossz, csak... why? Akarom tudni? Nem hiszem. Kellene? Igen. Az utolsó amire élénken emlékszem, hogy a táskájában kerültem haza, aminek popcorn és dohány illata volt. Lehet akadt némi filmszakadás, de túl jó volt a hangulat, és nem hinném, hogy ők értették volna, ha azt mondom nem kéne innom, mert a nőt is haza akarom vinni. Ismernek már, azt hiszem túl sok fölösleges és érdekes kérdést generált volna. Miért? Mióta? Fontos ez? Igazából ezt én se tudtam értelmezni. El is engedtem.
Már percek óta csobogott rám a víz, hallottam a bejárati ajtó csapódását, szerintem kávéért meg boltba mehetett a barnaság, de az agyam még nem működött. Csak hátradőltem a folyó víz alatt és relaxálni próbáltam, nem túl sikeresen. Nem akart összeállni ez, ahogy az elmúlt közel két évem következményei se. Kezdtem néha azt hinni totál becsavarodtam, máskor meg... csak túl jó volt ahhoz, hogy ki akarjak keveredni. Éreztem, hogy lesz még gond, de egyelőre Lewy csesztetésén kívül nem volt semmi, azt se értettem. Nincs itt semmi, csak szeretek emberekkel lógni. Vagyis eggyel.
Ja, és még mindig görény vagyok. Szó szerint is, de most úgy tényleg. Rohadtul kimaradt a visszaalakulás.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. március 26. 11:56 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Nagyon lassan teltek azok a percek, a fejem meg csak egyre jobban hasogatott, szóval lassan kezdtem teljesen feladni. Az ajtó csapódására összerezzentem, de kis idő után tudatosult bennem, hogy egyedül maradtam. Egy darabig a fejem a víz alá dugtam, aztán csak forogtam párszor a már álló vízben, mielőtt a hátamra fordulva lebegtem volna a víz felszínén. A görényfarkam mozgatva irányítottam néha magam erre vagy arra, aztán a teljes nyugalmamból, ami már majdnem segített leküzdeni a fájdalmaim újabb ajtónyitódás zökkentett ki. Rendesen kezdem azt hinni, hogy rossz lakásban vagyok, pedig nem. Csak megismerem a fürdőm! Remélem.
Annyira elbambultam, hogy a következő, amire eszméltem az volt, ahogy törülközőstől kirántanak a vízből, csak utólag, kapálózva ismertem fel a németet, már éppen készültem az ujjára harapni, mikor landoltam. Lassabban ment, mint általában de visszaalakultam és a törülközőt magam köré csavarva néztem rá, hogy mégis mi a f…. baja van velem éppen.
- Te kérdezed?!  - néztem rá teljesen értetlenül az egyik kezem a fejemhez szorítva mert a hangoktól csak jobban fájt. A hajam nedves volt, csak összeturkáltam álljon valahogy, aztán meredtem rá tovább. Ezt a mondatot amúgy se akartam senkitől hallani.
- Luca terhes? - kérdeztem teljesen komolyan ráncolva a homlokom, mert legalább annyira ki van akadva és pont ennyire indokolatlan az ittléte is.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. március 26. 23:35 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Nem minden buli sikerül ennyire… jól. Mondhatjuk, hogy a körülményekhez képest az volt, pláne nem így, hogy gyakorlatilag kiheverni is állatként kezdtem, mert valamikor átalakultam, de vissza már nem sikerült. Láttatok már részeg görényt? Nem? Sajnálhatjátok, amúgy szerintem eléggé adom szőrös négylábúként is, csak ez nincs mindig megfelelően értékelve.
- Forduljak el esetleg? - kérdeztem kétségkívül felháborodva. Rohadtul nem értettem mi ez a hisztéria, ami momentán a fürdőmben zajlik. Sóhajtottam egy látványosan nagyot, ahogy a tükörbe néztem, majd vissza a németre. Éreztem, legalábbis legbelül valami vészjelző már pislákolt, hogy ezt a beszélgetést, vagy eleve az itt létét nem fogom megköszönni.
Tettem egy lépést hátra, mert bár a kérdésemre majdnem tutin voltam a válasszal, pontosan tudtam, előfordulhat, hogy nem jókor kérdezek hülyeségeket. Mondjuk amilyen fejet vágott nekem, még akár jogosan is feltételezhetnék vihart a paradicsomban.
- Ha nem leszel újra apa, nem is értem a feszkót - vontam fel a szemöldököm, aztán fordultam is kifelé a fürdőből egy másik törülközővel szárazra töröltem magam. Út közben megkerestem a gatyám is és vártam a csattanót a nappaliba menet, ahol volt minden is szétszórva.
- Mi bajod van? Lassabban, ehhez még fáj a fejem. Miről kéne beszélnünk? És mi van a neten? - néztem értetlenül, de aztán csak megvakartam a tarkóm, volt egy olyan sejtésem, tudom miről van szó, csak nem akarom.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. március 29. 01:29 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Nem kellett Bojarski magasságába emelkednem és a levitában csillogtatható tudást megütnöm, hogy tudjam mi, illetve sokkal inkább ki lehet Max számára a probléma. Tisztában voltam vele már egy jó ideje, hogy előbb vagy utóbb nem lesznek kellemes szavai a dologhoz, ennek ellenére meredtem rá és semmit nem értettem. A fejem amúgy is ketté akart hasadni, és akkor úgy állt itt, mint egy felbőszült anya, akinek a gyerekét rajtakapták boltilopáson, pedig vallásosak és szentek. Szóval… mi van?
- Jól van, csihadj, mi a fene akkor ez. Olyan vagy, mint aki menstruál - vontam fel a szemöldököm, hogy aztán felkapjak valami ruhát egy alsó meg egy nadrág meg is lett, de az istenért nem volt meg a Marveles pólóm, szóval elengedve dobtam magam a kanapéra, nem is nézve mik vannak elszórva.
- Nekem semmi, leszámítva, hogy menten lerobban a fejem te meg még hangos is vagy - közöltem szárazon, hogy aztán rá is nézzek, azzal a „most mi van?” fejemmel. Nem, ártatlan sosem voltam, de egyelőre nem éreztem úgy, hogy kellene bármiről szót ejtenem. A kérdésem, illetve Luca tudtam hogy egyrészt övön aluli, másrészt kellően kizökkenti, és legalább hagy pár percet, hogy annyira képes legyek, amire egy 7 éves is. Beszélni. Mondatokban.
- Ami baj, mert…? - köröztem az ujjammal a levegőben, nem tudtam mi közöm ahhoz, hogy Grace kikkel és mit csinál még. Nem mindig éltem, ha mondjuk nekem máshoz lett volna kedvem, de ez nem tartozott senkire. - Miről is beszélünk?
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. március 30. 20:57 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Bár nem gondoltam komolyan, hogy most aztán teljesen elveszett minden lelkesedésem azzal, hogy nem ránt fel egy szobalányszerkót és áll neki porszívózni, jól esett a lelkemnek a dolog. Azt hiszem régebben elég kellemetlenül tudtam a „majd legközelebb” és a „következő alkalommal” felvetéseket lereagálni, de kezdett Grace piszok erős szinten a mindennapjaim része lenni. Azt hiszem nem tudom, vagy nem is számoltam utána, pontosan mióta van ez így, de elég kitartó állapotnak tűnik. Fura, az tuti, majdnem annyira, mint a nők nekem, mondjuk leginkább ez a példány, de ezt gondolom hangosan se kéne kifejteni. Régen kaptam már pofont, ma nem terveztem ezt az élményem feleleveníteni.
- Érti a dolgát a csaj, nem véletlenül bízom benne. Mondjuk hallottam róla, hogy van pár hely Pesten, amiket érdemes lenne körbenézni, de egyelőre nem volt kis tervem - máson meg nem éri meg a kísérlet, bátor vagyok és elég hanyag is, de ezek a tetoválásaim. Szégyen rám, de nem adok a legjobbnál alább. Egy ideig még néztem a nő kezébe nyomott rajzot, aztán csak a földre telepedtem, a lábaim kinyújtva eldobva a padlón és csak meredtem a széthányt papírjaimra és jegyzeteimre.
- Ennél azért még a B kategória is többet tud, vannak jelmezeik is - jegyeztem meg az orrom alatt röhögve a dolgon, de végül csak a fejem ingattam ezen. Sosem gondolnám, hogy engem azzal próbálna bárki felszedni. Csak észreveszem, ha valaki azt próbálja tenni. Ezzel van, aki vitázna mondjuk.
- Na, már egészen izgat a dolog, hogy is áll - néztem rá vonogatva a szemöldököm, aztán csak félig hanyatt dőlve támaszkodtam meg a kezeim úgy néztem rá fel a kanapéra. - Hány alkalom volt eddig amúgy?
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 1. 21:02 Ugrás a poszthoz


benézek | doboz | A Nőnél

Két évvel ezelőtt ez is csak egy húsvéti reggel volt, ma nagyon nem az. A napom valamikor hajnalban indult, amikor kénytelen voltam az ébresztőre magamhoz térni és ahhoz a fényes tündérhez elvinni a seggem, hogy a hajam színt kapjon. Még előző este jött az ihletés, hogy nekem ez most kell, Nap pedig nem kérdezett, csak csinált egy szabad órát, amiben beeshetek hozzá. Imádtam, hogy a nőnek elég volt csak említeni, hogy valami új, és egyből a VIP listán találtam magam. Amúgy se engedném meg sokaknak, hogy a hajammal bármit tegyenek.
Még közben tettem egy kis kitérőt az egyik kis üzletben, majd otthon a sporttáskámba vágtam a holmiim, aztán áthoppanáltam Bogolyfalvára. Ott felvettem a két gyerkőcöt, akik holnap délig bizony velem vannak és már mentünk is a falu hopp-pontjához, hogy nekivágjunk a kicsit kimerítő, de már megszokott utunknak Angliába a két nagyobb prücsökhöz és a barna nehézbombázóhoz. Többnyire gond nélkül. Milán már nyűgösen kaparászta a vállam, hogy ő már enni szeretne, a kislány meg a kengurus hordozóban aludt el a mellkasomnak borulva.
- Heelló, mondanám, hogy a nyúl az, de se bolyhos farkam, se nagy füleim - ami mind relatív persze.
Érkezés után első dolgom volt a fiút lepasszolni Gracenek, persze kicsit sem hálátlanul a legszebb mosolyom elővéve és azt a bizonyos nézést, a kislányt meg az egyik ágyra fektettem, hogy aztán győzzem az ő gyerekeinek rohamát.
- Hoztam valamit, kirakjuk, de anyátoknak egy szót se róla - vigyorogtam rájuk, aztán a kezükbe nyomta a dobozt, hogy mindjárt megyek utánuk, csak még megnézem az éhenkórászt, aki lassan 17 hónapos fiú már. Végül azonban őket magukra hagytam, nem szoktam ilyet, azt hiszem Grace volt az egyetlen Maján kívül, bár ezt se igazán közöltem a Faraday családdal, akire zokszó nélkül bíztam bármelyik kölyköt.
Mondanám, hogy túl nagy csendet csináltunk, de csak lekötötte az exlevitás gyerekeit a kép és az apró figurát. Lassan kezdték el összerakosgatni a darabokat a vázban én pedig a belső részt.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 2. 17:16 Ugrás a poszthoz


now | nálam

- Az orrom túl tökéletes ahhoz, hogy átrendezd. Kapuzárási pánik? Mert próbálom kiheverni a másnapot? - kérdeztem értetlenül széttárva a kezeim, mert semmit nem értettem abból, velem mi a gondja. Ezen a remekbe szabott délelőttön az se volt tervben fixen, hogy életben maradjak, erre most itt volt Max és arra kényszerített, hogy gondolkodjak, meg keressem az ő logikáját. Ez újabban totál józanon se ment mindig, valahogy nem voltunk egy nézeten leginkább Grace terén. Éreztem már a hangsúlyokból, hogy megint ilyen idegbaj van, de próbáltam átlépni a tényen, hogy erről újra beszélni kelljen. Sikertelenül.
- Én? Én nagyon is figyelek, figyeltem, mikor három hete és két órája felkaptad a vizet azon, hogy miért nem érák rá, vagy mit kerestem a lakásomon kívül. Még az anyámnak se tartozom elszámolással, kérlek - válaszoltam neki teljes nyugalommal, majd facepalmolva figyeltem, hogy mégis mit vár pontosan, nem voltam abban az állapotban, hogy vitatkozzam vele vagy kiabáljak, már ez is fájt. Meg egyébként is, miért kéne erről beszámolnom? Dolgozom. Is.
- Tisztázzuk, most mi is a baj? Hogy a többiek is kedvelik? - néztem rá felvont szemöldökkel, majd a kanapén eltespedve látványosan egy kezembe akadt öngyújtót próbálgattam. - Ugye tudod, hogy Luca több éve ismeri? És Maja is, Lewyről és Hannahról nem beszélve…öhm - köhögtem egy kört, ezt nem is értem minek mondtam ki hangosan, de már mindegy volt egy ideje. Úgy tett folyamatosan, mintha az egész bandának kavarnék be, holott gyakorlatilag az első alkalommal is meg lett velem hívva, nem volt semmi random ebben. Lassan már attól fájt a fejem, hogy ezen kellett gondolkodnom és nem a másnaptól.
- Ez miért olyan fontos?
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2018. május 2. 12:56
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 2. 17:16 Ugrás a poszthoz


benézek | doboz | A Nőnél



Nem mindig élem az utazgatást, pláne többet magammal. Az első komoly hoppanálós dolgot akkor ejtettem meg, mikor a kölykök már elmúltak fél évesek, így is telibe hányta a kedvenc dzsekim Mimi, szóval rövid úton a vonat mellett kötöttem ki. Most meg pár hónapja megint kipróbáltuk és… élvezik. Nem tudom pontosan mit, de boldogok és már egyik se terít be a reggelijével, szóval pozitív, megy a like. Azt nem tudom, hogy Milán éhsége minek a mellékhatása, de így sikerült, szóval elég könnyedén passzoltam le a fiam, és vonultam a már várt minisereghez. Bírtam a kiskrapekokat, ezt nem is tagadtam különösebben, bár senkire nem tartozott igazán.
- Mertük remélni - tettem hozzá késve, de lassan minden cuccot ledobtam az alvó lányom meg elfektettem, hogy Grace gyerekei teljesen elvonják a figyelmem. Nem különösebben aggódtam azon, akarnak-e velem építeni, meg egyébként hoztam nekik is nyulakat, ők már értékelik az enyémekkel ellentétben, szóval szereztem még tegnap otthon finom nyulakat, még a nyakukban ilyen csengő is van, biztos élik majd. Jó, igazából én is elrázogattam a boltban vásárlás közben. Soha nem csináltam ilyet korábban. Nem a rázást, a vásárlást, de már karácsonykor és mikuláskor is teljes agyi rohamom volt, jobb is, hogy ez négy fal között maradt, mint infó.
- Ide oldalra, csillagom - válaszoltam szinte azonnal, még csak meg sem lepődve a megszólításon, egy pillanatra azonban felnéztem, kifelé az ajtón a konyha irányába. Nem tudom mit vártam, vagy mire számítottam, de csak csendesen rakosgatni segítettem. Elkezdtem az alapot, és mutattam melyikeket és milyen sorrendben tegye, ő meg mosolyogva folytatta is. Adrian csak bámult rám pár pillanatig, aztán megfogva a kezem megrángatott a dobozból kiveheti-e a többit is.
- Mindjárt, de azt még kicsit felturbózzuk, jó? - kérdeztem cinkos vigyorral, amire egyből nagy titokzatosan takargatta a dobozt, fel is kellett nevetnem mielőtt még én is a legóba feledkeztem. Mi gyorsak voltunk, az etetés meg sosem zökkenőmentes, szóval jó időt futottunk.
- Minden rendben van ott amúgy? - kérdeztem kifelé, nem voltam azért egészen biztos ebben.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 2. 17:16 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

- Ez nem hangzik rosszul - bólogattam is aprókat a mondandóm mellé. Nem voltam az a szigorúan ragaszkodó alkat, aki foggal-körömmel magyarázza, hogy csak az ő általa ismert a jó, minden más szar, egyszerűen tudtam kiben és miért bízom. Az mondjuk tény, hogy az újba vágnom nehéz nem volt, viszont eléggé meggondolandó. Azt hiszem az életem többi területén se ártott volna úgy figyelnem, mint a tetoválások terén, mégsem tettem, ott csak éltem a mának. Bár egy ideje hazugság lenne azt mondani, hogy nincsenek terveim.
- Rendes tőled, másként biztos éhen is halok - forgattam meg a szemeim kicsit el is vigyorodva. Nem hittem, hogy erre szükség van, de ha nincs ez az ok, lehet ide sem jön éppen ma, azt meg szerintem még nehezményeztem is volna, ez mondjuk más kérdés. - Legközelebb egyeztetünk időpontot, ha kipróbálnád a dolgot.
Lassan levakarhatatlan és pofátlan lett a vigyorom, amivel néztem rá felfelé a földről. Túl sok dolog vett körbe, de kellett a magam káosza, emlékeztettek dolgokra, amiket jó lenne időben kiteríteni. Legtöbb esetben nyílt lapokkal játszom. Kivéve a pókert és a Maja által „kapcsolatnak” keresztelt valamimet.
- Nagyon - közöltem megvakarva az állam, hogy aztán kicsit előre hajolva nézzek rá, nem zavartatva magam végig rajta volt a tekintetem, még levetkőzött és megmutatta, hogyan is áll a csoda a hátán. - Voah, szééép - jegyeztem meg még hangot is adva a dolognak, nem is tartott sokáig, hogy mellette találjam magam a kanapén, a tenyerem meg már a hátára simult a tetkó vonala mellett. Ez azon kevés dolgok egyike, amivel meg lehet venni kilóra pillanatok alatt.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 2. 18:45 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Egyelőre még elég vegyes érzéseim voltak a mai nap kapcsán, de próbáltam nem ezen pörögni, tudtam, hogy egyelőre jobb lesz, ha tényleg a terveim szerint haladok és csak lazán élem az ittlétünket. Pedig, hát igen, eléggé nem tudom… jó kedvem volt, vigyorogtam is, és a tarkóm vakargatva vonultam ki a kiscsapattól a konyhába. Eléggé úgy tűnt, hogy összejött a lehető legjobban minden, még az sem érdekelt különösebben, hogy Peggy közölte, hogy majd ő elaltatja Mimit - pedig ez se nekem, se Gracenek nem tűnt túl jó ötletnek -, így a kék nő délutáni szundifellövése azzal járt, hogy én egyedül maradtam kint. A fiam kidőlt hamar, így őt még betakartam, aztán összekaptam a szemeteket és elindultam vele inkább ki. Nem tudtam most megülni a seggemen, meg a levegő is jól jött.
Kitolva az ajtót a kerten át indultam volna meg, amikor szó szerint találkoztam magammal. Szoktam poénkodni vele, hogy annyit dolgozom, hogy már magammal is összefutok, de ez… rendesen lesokkolt. Álltam ott és meredtem rám [?].
- Mi a f*sz… - azt hiszem eddig működtem, úgy éreztem magam, mint amikor kicsit túltolom a friss levegőt. Eskü, ma még rá se gyújtottam.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 2. 22:04 Ugrás a poszthoz


benézek | doboz | A Nőnél

Ha nem szólok róla se hiszem, hogy ne lettünk volna beengedve, és ha őszinte is akarok lenni, egy ideje már eléggé elhagytuk a formális előre bejelentkezős dolgokat. Ő sem szólt és én sem, csak meg szoktunk jelenni. Én mondjuk néha plusz két fővel, de nem olyanokkal, akiket ne láttak volna szívesen, én meg ennek eléggé tudtam örülni. Nem annak, hogy nincs velük baj itt, hanem hogy a hozzám tartozásukkal sincs. Még nagyon az elején, mikor kiderült volt olyan nő, aki hallott róla és kikelve magából - mintha köze lett volna hozzá - közölte, hogy hát ő nem fog foglalkozni velük. Egyrészt a kutya nem kérte rá, másrészt azt se mondta senki, hogy vele addig is meg akkor is foglalkozva lesz. Csak ő másnap reggelig, még hűlt helyet nem talált, nem aggódott ezen. Ennek meg lassan két éve.
- Nézd, azt könnyebb így - nyúltam Adrian keze felé, és mikor engedte, akkor megmutattam, hogy pattintsa be a vezérlő részt és a széket. Úgy tűnt élvezik az egészet, nekem ez meg csak külön öröm volt, éltem a velük való foglalkozást, pedig egy éve abban sem voltam biztos, hogy a gyerekeim közelébe kéne-e engem engedni. Sok dolog változik azt hiszem, erre a legjobb bizonyíték a dobozomban hevert még.
- Miért van itt bat… - tettem azzal a lendülettel a mutatóujjam Peggy szája elé, aki felkacagva szorongatta tovább a figurát. Nem álltunk rosszul, megvolt a belső rész, majdnem a külső is, sok kéz sokra megy, már a záró ajtókon dolgoztam, amikor kiszedegették Vadert és a rohamosztagosokat. Hagytam, hogy szabadon elrendezzék, közben, azt hiszem nem teljesen átgondoltan, de a batman figurát a kis extrájával én is belecsempésztem, mielőtt feltettük volna a tetejét. A kislány már kirohant, én megnéztem az idő közben felkelt Mimit és hagytam, hogy másszon amerre szeretne a padlóra letéve. Azt hiszem kint a testvérét meg az exlevitást kereste.
Adriannal felemeltük a művet, hogy kivigyük, a konyha tűnt a célállomásnak, ha már Gracie ott vert tábort.
- Ki akarod nyitni? - kérdeztem a nőtől, miután letettük és a derekát félkézzel átkaroltam, majd a kezem után kaparó Peggyre néztem és végül felvettem az ölembe.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 2. 23:38 Ugrás a poszthoz


Nagyon meglátszott rajtam az esetek többségében, hogy sokkal jobban értek az apró dolgok szét és összeszereléséhez, mint az normális lenne, de ez nem csak a játékokra volt igaz. Mondjuk miben másban kamatoztattam volna az ötévesek gyűrűjében. Nyilván a közel másfél éves fiam és lányom még nem tartott ott, hogy ilyenek közelében legyenek, nem hiányzott nekem, hogy lenyeljék, aztán kereshessek nekik valami szakértőt, meg utána Kiva még le is pörkölje a fejem, milyen felelőtlen vagyok. Szerinte. Nem lett jobb a viszonyunk és egy perccel se vagyok hajlandó többet vele tölteni egy légtérben az első kórházas beszélgetésünk óta, azt hiszem ez már marad is.
- Csak a rutin meg az évek - vontam vállat vigyorogva, ahogy a csillagromboló az asztalra került. Valahogy még ez a lendület lehetett bennem, mert pillanatokkal később már a nagylány volt az ölemben úgy figyeltük a többieket. Milán nagy hévvel trancsírozta a répát, de nem csak a zöldséggel, a színnel is voltak gondjai ahogy észrevettem, bár igyekeztem ezt elfelejteni.
- Sosem volt garancialapom - közöltem széles vigyorral, de aztán csak megköszörültem a torkom és fél kézzel egy legót lepattintottam, így a teteje bizonyosan leválik egyben, ami alatt a kis sereg vezényel, némi kivétellel. Ezt egy Batmanfigura jelenti Vader mellett az irányító részlegben. Még a nagyúrnak a vörös kard és a maszk jutott, addig a denevérember egészen mást tart a kezében, amiről még abban a percben sem tudtam eldönteni mennyire volt teljesen ép és egészséges ötlet, de pár napja ott volt már nálam és igazából... Nem, ennél azért lényegesen több, Max, ha fel is idegesített, abban elindított, hogy rendezzem a soraim. Sosem tűrtem jól azt, ha valami, amit akarok, nem fixen van nálam. Csak tudatni akarom mi és mihez tartozik.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 3. 01:02 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Szerettem itt lenni, pedig sokáig nem volt a szívem csücske Lengyelország egyes részein kívül semmi. Az volt a kikapcs és a menekülés együtt. Aztán lett Pécs, ahol megtaláltam a helyem, többnyire jól is működtem együtt mindennel, és egyszer csak beköszönt az életemben a hűvös, tengerparti vidék. Nem volt nagy nyüzsgés, az emberek élhetőek voltak és elég jó emlékeket kapartam össze az elmúlt időben. A szemeteszsákot szorongatva a zsebemben kotorásztam volna cigi és öngyújtó után, mert, ha már dobbantottam pár percre, igazán beleférne, így is túlstresszeltem magam. Aztán szünet.
- Mi a f*sz… - ismételtem meg magam újra, de a lábaim lecövekeltek, meredtem a saját arcomra, a homlokom ráncoltam, a szemöldököm egész felkúszott, majd a kezében lévő szatyorra meredtem. Egy eléggé ismerős vörös felső eléggé átütött, egyre idegesebben meredtem rá.
- Mi a jó élet ez? Valami vicc? - néztem rá és bár a dátummal tisztában voltam, totál nem értettem az egészet, lassan kezdett kellemetlen érzés költözni a torkomban, meg is köszörültem azt. - Ki vagy te?
Közelebb léptem, lassan kezdett az ér lüktetni a homlokomon, ahogy lassan elért a tény, hogy itt van valaki, aki kib*szottul engem másol, éppen a udvarában, akivel rohadtul nem kéne másnak, pláne az én arcommal. Pillanatok alatt duplájával szökött fel a pulzusom is.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 4. 00:39 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Nyilván nem volt teljesen komoly a kijelentésem, de el kell ismerjem, hogy a kaja túl előkelő helyen volt az életemben ahhoz, hogy nélkülözzem. Sok olyan elé helyeztem, ami mások szerint abnormális, bár egy időben ezt az életvitelemről is el lehetett mondani. Nem mintha most javulna, egyszerűen valahogy felborult az egész, és így oldd meg magaddal a sarokba löktem a tényeket. Jobb volt ez mindenkinek.
- Mondjuk kedden, vagy szerdán? - emelgettem meg a szemöldökeim rá nézve, rezzenéstelenül véve a lapot. Nem tartottam tőle, hogy bármi kicsúszna a poénon túl a kezeim közül, de be kell vallani, ha a vicc fele igaz is, az sem zavart volna.
A tetoválások mindig jobban lekötöttek, mint sokszor kellett volna, de vagy nem mertek, vagy nem akartak erre már beszólni nekem. Foghatnám arra az érdeklődésre ezt is, de egyébként is érdekelt a nő az ízlésével, az elképzelésével és a kitartásával együtt. A hát a lapocka környékén amúgy sem kicsit érzékeny, kell hozzá lelkierő, hogy valaki oda varrasson, pláne nem sokadjára. A kezem akkor sem vettem el, mikor láthatóan megborzongott tőle, csak elvigyorodva köszörültem meg a torkom.
- Szeretnél valami sajátot, vagy olyanra gondolsz, ami már van, csak újra lesz gondolva? - kérdeztem tőle a támlának dőlve és a szabad kezemmel kitámasztva a feje. Végigsimítottam még az oldalán és csak utána húztam el a kezem a feje felé nézve.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 5. 13:21 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Talán ma az se segített rajtam, hogy magamhoz képest igyekeztem normális lenni a gyerekek közelében. A legutóbb is közölte a gyerekeim nagynénje, hogy gyanúsan túl vidám vagyok ezért ne álmodjak róla, hogy én elviszem őket. De majd pont nekem szabja meg, hogy vele egy fedél alatt találkozzak a gyerekeimmel. Nem volt az az Isten. Szóval ezt napoltuk, most pedig egész más stresszforrást találtam, ami miatt a szervezetem még mindig pörgött, de az agyam hirtelen új sokkot élt meg.
- Nekem? Szóval neked? Mire is? - kérdezgettem kissé zavartan, egyelőre még feldolgozás alatt volt a dolog, de a szabad kezem idő közben már ökölbe szorult a stílus láttán. Mindenkit ennyire fel tud idegesíteni saját maga pillanatok alatt? Egyelőre még reméltem, hogy az elsejei vicc zuhan a vállamra, meg még a zsebemben heverő cigarettatartóra is ránéztem, nem-e rosszhoz nyúltam korábban. De nem, most közel sem volt teljes köd.
- Az elkésett vagy 22 hónapot bármivel is - közöltem flegmán, mert a helyből és a cuccokból addig már eljutottam, mire fel ez a nagy célozgatás. És lassan az is kezdett az agyamban összeállni ki vagy kik lehetnek ebben ilyen hozzáállással, akik nem hagyják az embert újabban élni! A másik verzió se tetszett jobban, amiért valaki a nőhöz jönne az én arcommal. Káosz volt és egyre jobban lüktetett az ér a homlokomon, közelebb is léptem kettőt.
- Még egyszer, utoljára megkérdezem: mi a szar ez az egész?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. április 5. 19:38
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 23. 16:54 Ugrás a poszthoz


Nem különösebben láttam problémát a terveimben előre, és ami azt illeti nem is akadt. Peggy kíváncsibb, mint talán hirtelen éltem volna, de ennyi még igazán belefért. Azt hiszem sejtette, hogy arra majd fény derül később, miért kellett letegyen darabokat. Legalábbis mikor utána körbeépítettük lelkesen mutogatott nekem Graciere én meg csak bólintottam neki egyet. Viszonylag hamar meg is lettünk, hogy csapatosan a konyhába költözzünk, a kislány meg az ölembe ezek után.
- Mindenben is. ügyes kezem van – néztem a kék szemekbe várva pár pillanatot azelőtt a pimasz vigyor előtt, ami simán kiült a számra végül. A fiam élte a maszatolást a lányom meg valahol Adriannal elveszni látszott a kisautók tengerében, ahogy én azt hiszem izgultam. Nem szoktam, az érzés se volt megszokott vagy nagyon ismerős, de valahogy csak egy rosszalló fejrázásra futotta a hiányzó papírjaim kapcsán, majd nem tudtam róla levenni a szemem. Nem is azt néztem mit csinál vagy a kezével meddig ért, inkább az arcát, az se tűnt fel, ahogy a lánya éppen a zöld hajam tépné meg. Már azt a keveset, mert éppen növesztés alatt van, mivel oldalt le lett tolva.
- Vader? – kérdeznék vissza látványos értetlenséggel, de tudtam mit akar, de helyette rávágta a törpe az ölemben – Nem, Batman! Anyáé – Szeretném azt mondani, hogy nem volt vicces az egész és asszem egy pillanatig talán kínos is, mielőtt megköszörültem a torkom. Rám nézett, én meg nem élve a csendet és a tehetetlenséget kiemeltem a figurát, aztán kihúztam a gyűrűt a kezeiből. A denevérember ment Peggyhez, akit le is tettem, aztán közelebb lépve a nőhöz dőltem az asztalnak az oldalammal.
- Nem vagyok nagy szakértő, de egy gyűrű, bár javíts ki, ha tévednék – vontam fel én is a szemöldököm. – A tiéd. Arra gon… - fújtattam egyet, út közben rá kellett jönnöm, hogy nem megy ez a kedveskedő meg ’hú, de aranyos’ dolog. A keze után nyúlva húztam azt az asztallapon magam elé.
- Akarom, hogy hord.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 23. 18:25 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Kezdtem rendesen felhúzni magam, pedig nem vagyok az egyből ütök típus, most mégis olyan szinten ment fel a pumpa, hogy a válaszait alig akartam meghallani. Előbb ledöbbentem, hogy mi az, hogy nekem valaki megmondaná hol kéne vagy kellene lennem, másfelől, mi az, hogy nem itt. Leginkább utóbbihoz miért lenne bárkinek köze. A gyerekeim oda viszem, ahova akarom, a saját seggemről nem beszélve. Meg úgy egyébként is, bármennyire tudom rühellni a Renée nővérével való kötelező pofaviziteket, még neki se volt szava se ez ellen, pedig még tán neki lehetett volna. Ignoráltam az ötös lottós felháborodását teljesen, még a korábbin kattogtam.
- Miért is nem? – kérdeztem vissza végül igencsak ingerülten. Közelebb léptem, ő hátrált, nekem meg valami bekapcsolt, lehet ez a mód eddig repülőben volt a fejemben, egyértelművé vált, ki az egyetlen, aki erre éppen képes lenne. Aki idáig jönne, felvenné az arcom és ennyi energiát fektetne a semmibe! Merthogy pont ennyire jutott, és nem is szeretném, ha ez tovább menne. Nem vagyok Bruce Lee, de erős hajlamom van gyomron vágni Maxot.
- Esetleg ha nem a jegygyűrűs kezedben szorongatnád a nőm cuccait, még lenne bennem annyi, hogy elgondolkodjak, mi a halál van a fejedben – de így nincs energiám erre. Pörgessük át, mint okos gyerek a Némót. – Abban mégis mi a fájdalommentes, ha te tennél tönkre valamit, ami nekem jó így? Sőt… - lassan lettem egyre hangosabb, a sőtnél rendesen ráüvöltöttem, aztán a tarkómra csúszott a tenyerem és oda szorítva vettem két nagy levegőt.
- Max. Még mindig nem érted, igaz?
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. április 23. 19:56 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Úgy láttam van benne életösztön, legalábbis én a hátrálást betudtam ennek, bár most még az is felcseszett csak, hogy instant arrébb megy, mikor még csak beszéltem. Egy rossz mozdulatom nem volt. Bár éreztem már a késztetést, hogy saját magam b*sszam pofán és megoldódik itt minden kérem szépen. Mertem remélni, de sajnos egyáltalán nem tűnt ilyen egyszerűnek, sőt, kifejezetten bonyolódott szóról szóra az egész.
- Nekem pont itt kellett lennem – közöltem már kínomban felnevetve. Nem hittem, hogy bárkinek elszámolással tartoznék, azt meg még inkább, hogy bárhol máshol nekem most mérföldekkel jobb lenne. Akkor nem jövök a gyerekeimmel, meg a Batmannel idáig. Nem is jutok eddig.
- A te logikád szerint, vagy mindenki másé szerint, meséld már el – vágtam játszi könnyedséggel kíváncsi fejet, holott rohadtul nem érdekelt, pillanatok alatt éreztem, ahogy tetőzik az egész és gondolkodás nélkül ragadtam volna meg a saját ruhám, csak éppen rajta, hogy megrángassam mi a f*szt érez ebben a pillanatban. – Sőt egy gyűrűt nem fogsz visszakérni – nevettem fel, bár ez inkább jött idegből, mintsem jókedvemből.
Már jó ideje tudom és érzem, hogy mennyire ellenez lassan mindent. Az első kérdés óta, mikor meséltem utoljára bármilyen random nőről addig, hogy bevágtatott a lakásomba, mint holmi hős lovag – se – és kioktatott a saját életemről. Köszi jól vagyok így! Mondom jól!
- Hogy nekem ez kell! Idióta… - szűrtem a fogaim között, majd gondolkodás vagy egyéb ráutaló jel nélkül lendült a kezem ökölbe szorulva egyenest az orrára mérve a horgot. Nekem is fájt, az jobban, hogy MAGAM RONDÍTOM EL.
- Most komolyan ezt akartad?!
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. május 2. 12:56 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Még mindig elég értetlenül álltam a jelenet körül, ha őszinte akarok lenni ennyire idegesnek, sőt, sokkal inkább ingerültnek talán még nem is láttam a németet. Felszökött a szemöldököm, ahogy a halántékom dörzsölve a kanapéra telepedtem. Nem forgott úgy az agyam, ahogy azt hiszem ő is elvárta volna, de tököm se készült arra, hogy ő betrappol, mint valami feldühödött vad, mert az interneten nem tetszett neki valami.
- Feltolták a masszírozós fotel árát a netes shopban, vagy mi? – néztem rá teljesen komolyan gondolva, bár ahogy egyre jobban belement az életem szarul vezetem témába kapizsgáltam már, mi i a probléma. Illetve azt, számára ki. Csak vettem egy mély levegőt, majd nagyot fújtatva vetettem hátra a fejem a támlának kínomban nevetve.
- Senkit nem raktam félre, dolgom volt, dolgoztam, a pénzemért, tudod, amiből élek én is, mint mindenki – közöltem flegmán, majd egy nagy sóhajjal a térdeimen támaszkodva felnéztem rá. – Nem az, hanem Ő.
A hangom nem kioktató, sokkal inkább parancsoló volt már. Sokadjára hangzott így el, nem is különösebben foglalkozom vele, rá szoktam hagyni ezt Maxra. De mostanra már én is pontosan odáig tudok lenni, mint ő. De inkább attól, hogy itt mindenki olyan k*rva okosnak érzi magát, miközben ez az én életem és döntéseim.
- Naaa… hé. Álljuk meg egy szóra. Mi a f*asz? – néztem rá értetlenül és döbbenten egyszerre. Életemben nem hallottam még az ember szájából ezt a szót, pláne nem panaszosan másokra, vagy éppen ilyen területvédőként. Azt hiszem le is fagytam kicsit.
- Miről beszélsz? Miért kell az ördögöt a falra festeni? De leginkább… mi baj lenne abból, ha ő is ohana lenne? – nyomtam meg a szót nézve rá.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. május 2. 12:58 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Nem mintha kellett volna vagy akarnám firtatni, hogyan kerültünk megint hozzám és a kanapémra, de nem is érdekelt különösebben. Lenne, aki azt mondaná baj van a fejemmel és megint szar dolgokhoz kezdek az ő nézetei szerint hozzászokni, de leginkább tettem rá magasról. Nem tartoztam soha senkinek elszámolással, nem is most akart megváltozni, legalábbis nem teljesen. A hétfő megjegyzésén csak vigyorogva ráztam meg a fejem.
- Nem értem miért ártott az a hétfő mindenkinek. – Másként működtem, mint a többség. Szerettem azért rajongani, ami mást a sírba tett, ezért lehet az is, hogy a hétfőkkel jól megvoltam, sőt, jobban bírtam, mint egy csütörtököt. Az a hétvégi időhúzás tipikus napja. Nagyobb közutálatot is élvezhetne.
A figyelmem inkább lekötötte a nő, vagyis elsősorban a háta és a tetoválás, amin lassan vezettem végig az ujjaim, mielőtt átpillantottam volna rá. Nem számítottam erre tőle mondjuk úgy egy évvel ezelőtt. Szerettem, hogy ennyire normális, és nem az a kockaellenes, értetlen p*csa, akikkel már túl sokszor fújt össze a szél. Utáltam, mikor hiszti volt és mellőznöm kellett volna bármit, amit szeretek. Ekkor se tettem meg, csak a csajok gyorsabban repültek, mint eredetileg tervben volt. Mosom kezeim, maguknak csinálták.
- Hmm… ez jó – bólintottam párat magamnak jegelve egyelőre a gondolataim, azzal mindenki jobban járt. Vagyis részben, a tetkók terén sikerült. Megvártam, még a felsője félig-meddig visszakerült rá, aztán még éppen mielőtt leigazgathatta volna a tenyerem a derekánál a bőrére simult.
- Eddig nem, de most hogy mondod – figyeltem őt látszatelgondolkodással, hogy aztán közel hajolva az arcommal félrelökve a haját a nyakába csókoljak. – Igazából órát kellett volna írnom, azt hiszem, de semmi kedvem már, ráér.
Nem tudom említettem-e neki, igazából sejtem, hogy nem, de nem is annyira volt szerintem fontos, hogy külön kitérjek a minek, mihez vagy pont én dolgokra.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. május 3. 19:05 Ugrás a poszthoz


- Tudom - közöltem pimasz és elégedett vigyorral, ahogy megigazítottam kényszeresen is talán kicsit a csillagrombolót a pulton. Nem volt párhuzamos a szélével az asztalnak, nem maradhatott úgy. Lehet kicsit agyamra ment ez mára, de azt hiszem, aki ismer, pont nem hibáztatna ezért. Peggy a megszólalásaival leginkább csendet teremtett, szóval fogtam és a lábaira állítottam a hölgyeményt, majd hagytam, hogy útjára találjon befelé az autózó bandához. A fiam jobban lekötötte a kajája, mint mi, lehet fel se tűnt neki, hogy amúgy már én is itt vagyok. Jó gyerek, szeretem, hogy alkalmazkodó, Egy sírás vagy furcsállás se volt, mikor először hoztam őket ide, sőt.
- Nem értem a kérdést akkor – és mondhatnám, hogy feleslegesnek is látom, de még én egyre szarabbul láttam a csendben maradni, ő meg láthatóan sokk közelben volt, inkább a tettek mezeére léptem. Asszem ennyire bénán is ritkán futok neki bárminek, de aztán rám senkinek nem lehet panasza. Én megpróbáltam olyan… hát nem Keve lenni. De ez nem működik, mintha a sims cheatkódjait püfölném a fear játékba. Felesleges, hasztalan és lehetetlen.
- Úgy nézek ki – néztem a kékjeibe kérdőn felvonva a szemöldököm. A kezét továbbra se engedtem el az egyik kezemmel és a gyűrűt se húztam el a közteléből. – Szerintem nem te hoztad és adod rám,. vagy tévedek? – vigyorodtam el, mert bár a helyzet egyelőre eléggé… fura volt, ez komikus is. Képzelem a fordított esetet, de nem kívánom jelenleg átgondolni se.
- Mondom, akarom hogy hord. Persze, ja, ha nem, az se gond, gondolom – vakartam meg végül a tarkóm életemben nem visszakoztam még és most se tettem meg, de már ezt a mondatot is elég lúzerségnek éreztem.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. május 5. 20:23
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. május 31. 17:23 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Sosem értettem igazán, hogy mi a probléma a hétfőkkel. Persze, lehet szar, de melyik nap nem? Én például a fél karom adtam volna, ha a sulis időm alatt sose ismerem meg a másnapot a vasárnap reggel személyében. Na az a nap tényleg undorító. Azóta persze több nap reggelét se éltem, de ez más kérdés. Azt gondolnám jobb is elengedni ezt az egészet. A legtöbb nap szívás.
- A szabad kéz - emeltem meg a fejem rá sandítva, aztán még egy utolsó pillantást vetettem a félkész műre, mielőtt a kezem lejjebb csúszott volna és átkaroltam a derekát. Közelebb húzódva a vállára ejtettem az állam, de még mielőtt bármit tehetett volna könnyedén leheltem csókot a nyakára, majd az egyik kezem felhúzva az álla alá nyúltam és kicsit még jobban felém fordítottam. Az ajkaira tapasztottam a sajátjaim, mielőtt még elejtettem volna az órás megjegyzést. Nem mintha tényleg érdekelt volna jelenleg ez engem.
- Azt. Tanórát - egészítettem ki a szót, nem mintha szükség lett volna rá. A borostám a selymes arcbőrét karcolta egy pillanatig, aztán a kedélyborzolás közben próbált a nőn fordítani, mégis csak kényelmesebb lesz úgy. - Tanár leszek - közöltem egyszerűen, aztán újabb csókba feledkezve, mintha csak egy kis dolog csúszott volna ki. Sejtettem, ha nem foglalná őt is így le más, most döbbenettel találkoznék, de vagy váratott magára, vagy gyorsabban ér ide, mint szeretném. Egyik sem volt éppen ínyemre, pont elég volt a másik lengyelszármazéknak elmagyaráznom, még ő röhögőgörcsöt kapva szenvedett a kanapéjukon.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. május 31. 17:36 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Túl rég ismertük egymást, hogy ő képben legyen, nálam az ironizálásával nem megy semmire, meg ahhoz is, hogy ismerjem, mikor akar eldurranni, mint egy kaktuszokközt lebegő lufi. Igazság szerint a toppantása még engem is meglepett, szóval hunyorogva a fájdalomtól, de megdöbbenve néztem a lábára, majd legyezni kezdtem a kezemmel, mintha a port akarnám elhessegetni. Tisztában voltam vele, hogy nincs, de ennyire tellett éppen.
- Lehetne, hogy otthon portalanítod a szőnyeget? - néztem rá, pont úgy, ahogy ő szokott, mikor felhívja a figyelmem, mi lenne, ha elfelejteném mondjuk úgy örökre Gracet meg a posztolgatást vele kapcsolatban. Már éreztem, hogy ha nem lennék ennyire kottán, rendesen felhúzott volna, de éppen igyekeztem életben maradni, így a kijavításomra való felháborodására ráemeltem a szemeim és felvontam a szemöldököm. Really? Nagyon nem mindegy.
Aztán nálam is jött némi zárlat, nem tudom a németet hallottam-e valaha a családot emlegetni, nem még azt a bizonyos ohanát. Ezt igazából Maja megjelenése hozta be mindenki életébe, az enyémbe is, csak én elengedtem a meseimádatának. Az egyik legjobb barátom, aki jóformán a húgom, nyilván nem ohanáztuk volna be a világot ketten, szuperhősköpenyekben. Ő elvégezte ezt egyedül, pont a jó embereken, és ezt végre olyan is beismerte, akiről csak tudtuk, hogy éli, de sose hallottuk.
- Mikor lettél önkéntes bíráló, hogy ebbe ki tartozhat bele? Pláne, hogy tisztában vagyok vele, a többiek mit gondolnak - igen, tudom, hogy nem fair pont, de ez a helyzet. Mindenki elvolt azzal, hogy az angol nő az életemben van, akadt, aki korábban is, minthogy nekem feltűnt volna, hogy nálam ragadt, úgy mindene. - Hm…
A látványos gondolkodás után inkább nem is reagáltam a tippjeire, mit is kéne tennem, csak ingattam a fejem, aztán a halántékom masszírozva.
- Sebby aggódik Majáért, ezért felhívja és megkérdezi mi van, Hannah aggódik Lewyért, ezért megy el néha a promócuccaira és beszélget vele, ha kell, ha nem. De! Az nem aggódás, hogy fogsz, kivágsz a kádból, hogy helyettem dönts… Ugye ez világos, hogy nem fog megtörténni?
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. május 31. 22:47 Ugrás a poszthoz


Senki nem mondhatná, hogy nem volt bennem az ideg, mert de, ott toporgott, de próbáltam ezt minél kevésbé mutatni, így a kényszeres igazgatást követően leginkább rá figyeltem. Egy kicsit még a kislányra, de ő el is szaladt a lányomhoz meg a maga testvéréhez. Mi meg ketten… hárman maradtunk. A fiam inkább bomlasztotta tovább a rendet, szerintem ismerem ezt valahonnan, de most a legkevésbé - kevés.. hahaha - se voltam képes ezen poénkodni. Éreztem rajta a hezitálást és azt hiszem nem csak megleptem, de mintha ijesztő is lett volna neki ez az egész. Végig húztam párszor az ujjaim a hajamon, nem volt olyan hosszú most, hogy nagyon buzeráljam, de éppen elég, hogy legyen mire egy nagyobb levegőt vennem, mielőtt félig a pultnak dőlve közelebb léptem volna.
- Nem is vicc - jegyeztem meg, mielőtt még egy lépést közelebb mentem volna már a tenyeremben a karikával. Ott csillant meg a kő benne, ahogy az ujjaim szorítása enyhült és a tenyeremen felé tartottam. Gondolom ezt nem így csinálják, de ez kit érdekel? Aztán ahogy hebegett-habogott, a végére kénytelen voltam elvigyorodni.
- Három? Legyen négy, de ha több lesz maradhat? - néztem rá fel ahogy megnyaltam az ajkam. Nem biztos, hogy el kéne hülyéskedni, de azt hiszem mostanra ment ki a feszkó, amit azóta éreztem, hogy Peggy rámarkolt a legófigurára. - Előbb… hallani akarom. Elfogadod?
Nyilván nem részletezném soha mit, azt hiszem ez valami hallgatólagos megegyezés köztünk, de sosem mentünk mélyen bele semmibe, mégis tudtuk ki és mit tartogat a szavaival. Ez nem csak egy gyűrű, és nem csak egy ajándék. Kinéztem a szőnyegen játszó kölykökre, aztán az ujjaim közé fogtam a gyűrűt és az ujja elé tartottam.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. május 31. 23:01 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Egyre kevésbé látta tisztán és barátilag a helyzetet Max, szerintem, én se vagyok kutya, de ami itt folyik, az egyenesen kiütötte az egész biztosítékszekrényt. Egy ütővel, tropára. Olyan, mint a NFS-ben, mikor befutó előtt töröd totálkárra az autót. Elköszönhetsz mindentől, leginkább. Nagyot fújtattam, ahogy egy lépés után megtorpantam még. Én nem akartam bántani… pláne magam!
- Akkor mégis ki a jó Isten szerint van, hm? Már iiiigazán kíváncsivá tettél - csöpögött a gúny a szavaimból, mert nem, rajta kívül elképzelni sem tudtam embert, aki jelenleg tönkre akarná b*szni a teljes létemet, amiben sacc két éve fixen létezem. Lehet akkor még én se tudtam, de ez igazán részletkérdés. Teljesen elkattanva nevettem fel azon, mennyire szar időpontban jutott eszébe és még a visszakérdésénél is feltört az a száraz, rekedtes hang a torkomból és csak csóváltam a fejem. Aztán valami elkattant.
Teljesen kimaradt hogyan, melyik lábbal léptem előbb, vagy a tekintetem megtalálta-e a… sajátom rajta, de lendült a kezem és túl jól is sikerült. Pedig alig jártam boxra, most mégis éltem a mozdulatot. De g*cire fájt nekem is. Egyből az ölembe is kaptam az öklöm és szorongatva dörzsöltem, ahogy meredtem a folyó vörös lére.
- Betörtem a saját orrom! Azt csináltam… Max, normális vagy? Miért jó ez neked mondd már el, mert k*rvára nem értek én már semmit. Most húztam az ujjára egy gyűrűt, szerinted szarul vagyok?
Próbáltam lenyugodni, de éreztem a dobbanásokat és a lüktetést a fülemben, grimaszba torzult az arcom és az ideg ettől az ütéstől se ment ki. De jól esett, ó, de mennyire. Azt hiszem ezt a lakásom óta tartogattam neki.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. július 1. 16:34 Ugrás a poszthoz


- Tényleg? Kicsit sem? - kérdeztem vissza felvonva a szemöldököm, de a szám sarkában már ott virított a mosoly. De, pontosan tudta, vagy legalábbis igencsak közel járhatott, különben most nem lennénk itt és közel sem érezném úgy magam, mint Deadpool a nyalókával. Vagyis csak nagy vonalakban sejtem, benne mi motoszkált, mikre gondolhatott, egyáltalán mikor beállt fizetni a közértben, akkor éppen hogy zajlott le benne. Mindenesetre én azt tudtam, éppen mit akarok látni és hallani, így várakozóan néztem rá a gyűrűt már az ujja előtt tartva.
- Sokkal jobb - mosolyodtam el, aztán a kézfejét nézve az ujjára csúsztattam a batmanes designban pompázó karikát, majd közelebb lépve átkaroltam s nem spóroltam ki semmit abból a csókból, amit kapott és adott. Ha más a helyzet és nem érzem a tapsikoló nézőközönség minden szempárját a tarkómon, akkor még egészen bele is feledkeztem volna ebbe, de így ki kellett pillantsak a nevetgélő hármasra, majd a másik irányba a lassan kajájába alvó fiamra. Azt hiszem ez most nem ez a perc.
- Fogalmam sincs, de szerintem is jól sikerült, de majd a következő nagyobbat fog szólni - vigyorodtam el, ahogy hátrébb léptem kicsit és megtámaszkodva a pulton görnyedtem kicsit előre a hajóra nézve, még látványosan grimaszolva is. - Azt hiszem ezt le kell meccseld a dinamitduóval - pillantott Grace gyerekei felé, mert ők már nagyjából onnantól lestoppolták, hogy az első, szürke legódarab kiesett a dobozból. Nyilván értették, hogy nem nekik lesz, de azt hiszem arra is rájöttek, hogy főleg a batman volt az anyjuknak lényeges. - Még majdnem a Batmanből is akadtak problémák...
Utoljára módosította:Daisy Blue Berry, 2018. július 1. 17:13
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. július 1. 16:34 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Azt hiszem most kellett volna elszomorodva, kiskutyafejjel bólogatnom, de valahogy belőlem ezt az opciót kispórolhatták, mert a helyét valami pofátlanabb, vigyorgós elégedettség vette át. Kicsit sem tudtam a helyzetet sajnálni, sőt, nagyon sokszor meg voltak annak az előnyei, ha a fölösleges körökön átléptünk így. Én úgysem hagyom magam, ha azon múlik két napig győzködök, de nagyon minimális azon alkalmak száma a múltamban, mikor így is, úgy is nem az volt a döntő, amit én elképzeltem. Na, talán ezt illene szégyellni. De nem fogom. Meg mást sem, főleg, ahogy a puha ajkakat az enyémen éreztem. Határozottabban simult a tenyerem a derekára, talán kicsit meg is szorítva, de bizonyosan nem kellemetlenül. Hagytam helyezkedni, nem zavart, sőt, kifejezetten tetszett, ahogy pillanatról-pillanatra egyre közelebb tudtam magamhoz. A válaszát szinte meg sem hallottam.
Nem tartottam akkora dolognak ezt, aminek nagyobb körítést kéne csinálni, de aztán a kérdése megborzongatott, egyrészt mert nem éltem sosem a magyarázkodást, most mégis valahogy magam tettem okot, hogy szükséges legyen. Elhajoltam tőle és sóhajtottam egyet, ahogy a kékekbe pillantottam.
- Tanár. Legendás lények gondozását fogok tanítani - jelentettem ki neki, mintha ez teljesen biztos lenne, holott egyelőre maximum a halál az, én azonban kellően magabiztosan tudtam mindent kijelenteni. A barna fürtjeiben óvatosan siklott végig pár ujjam, mielőtt még a támlának dőltem volna és a feneke alá nyúlva teljesen az ölembe húztam. - Nem, olyan legális fajta, tudod, normál iskolai keretek között. Miért?
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. július 24. 17:46 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Nem igazán volt tökéletes pillanat talán felhozni azt, mik is a terveim a  jövőre, de egyiket se gondolom ehhez annak. Érdektelen, lényegtelen és teljesen kizárható tényező, legalábbis számomra. Ahogy a puha ajkakba feledkeztem, aztán a selymes bőrét szántotta a borostám egészen mást éltem éppen, mint holmi válaszokat. De rá kellett jönnöm, hogy én sem véletlenül említettem meg. Ezen át akartam esni, én sem tudom pontosan miért, de ha másnál nem is, itt úgy voltam vele, hogy tiszta lapokkal játszunk, ahhoz egy ilyen is hozzátartozik. Azt hiszem, nem igazán volt hasonló.... akármihez szerencsém ilyen kitartóan.
- Már az állatok? Várj, most jön a, te is egy vagy közülük? - billentettem el a fejét kicsit, ahogy elé emelkedve aprót haraptam az ajkába. - Nem mintha ellenkeznék - nevettem el magam, hogy aztán éppen csak pár levegővételnyi szünettel a támlának dőljek a kezem végighúzva az oldalán. Már majdnem kiszaladt egy vagy nem csak én? kérdés is, de végül magamban tartottam és csak a tekintetét keresve néztem vele szembe.
- Pedig nem túl érdekes, szerintem - vontam meg a vállam egyszerűen, ahogy teljesen hátradőlve kényelmesedtem el, hagyva, hogy helyezkedjen, ahogy neki tetszik, még meg is mosolyogtam a dolgot a lábaira pillantva, mielőtt kissé meglepetten felnéztem volna rá ismét.
- Igen? Ezesetben erről és erről, na meg erről - adtam csókot előbb a nyakába, majd a kulcscsontján haladtam lefelé, ahogy a tenyereim elindultak az oldalán fel egy sokat sejtető vigyor kíséretében. - Mit is mond a házirend? Skippelnünk kell majd?
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2018. július 24. 17:46
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. július 25. 19:08 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Nem teljesen jó kedvemből, de csak kiszakadt egy rekedtes nevetés, amibe csak jobban belefájdult a fejem, de megérte. Senkit nem érdekelt a szőnyege, egyszerűen nem értettem minek kell itt lennie és miért tesz úgy, mintha köpeny nélküli szuperhős lenne, aki abba is beleteszi a kezeit, amihez semmi köze. Ez most leginkább az angol és az én kapcsolatom. Vagyis valamim. Ez nem olyan lényeges.
- Megválaszoltad ezzel azt is, engem mennyire érdekel mások véleménye a kapcsolataimról - közöltem flegmán, egyenesen neki szegezve. Azt hiszem mióta jóban vagyunk, bár voltak vitáink hülyeségeken, ez magasan vert mindent. A hangsúlyom után még a szemöldököm is felkúszott várva, hogy most még inkább az arcát akarja letépni, vagy felfogja, hogy őt a nő nem érdekli, engem meg az, hogy neki vagy másnak mi a véleménye erről. Akkor is, ha ez nem volt teljesen igaz. Nekem igenis számított mit gondolnak ők, nem véletlenül adtam az ő vagy Lewy szavára sok dologban, de nem ez volt a jó időpont ebben visszaigazolást adni neki.
- Ebben a sorrendben? - kérdeztem oldalra billentve a fejem, tisztában voltam azzal is, hogy ezzel olajat öntöttem nem a parázsra, egyenesen a kib*szottul égő házra. Megesik, megcsúszott a kezem. Egy nagy fújtatással húztam végig a tenyerem az arcomon, hogy aztán a térdeimen támaszkodva üljek tovább és nézzek rá fel csak a fejem csóválva megállás nélkül.
- Gondolkoztam eleget, de úgy látom, te nem akarod észrevenni, vagy ha sikerült is, olyan simán ignorálod, mint a tényt, hogy Grace se neked, se nekem, se itt másnak nem ártott. Gondolkodtam Max, nagyon sokat - néztem rá, hogy aztán fel is álljak és elé sétáljak. - De hidd el, nem akarod tudni, pontosan mire jutottam. DE ez jó, a lehető legjobb - veregettem meg a mellkasát barátian, hogy aztán kikerülve kivegyek a hűtőből két sört, mikor odaértem és felé tartottam az egyik üveget.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. július 28. 14:48 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Lényekre, persze, a velem való kommunikáció során ha felmerül az állat szó, inkább egy melléknév, jelző, ha pontosak akarunk lenni, mintsem főnév. Ezt meg sosem tagadtam ami azt illeti, sőt, erősen hajtottam a címre néha józan észből is, és ennek nem sok köze volt az animágiához. Az csak egy kis plusz.
- Csak tisztán látom a dolgokat - söpörtem ki egy tincset az arcából, hogy a tenyerem a puha bőrére simuljon két csók között, amit a bőrére hintettem. Nem nagyon ment az, hog most a beszélgetésre vagy annak tárgyára koncentráljak, amúgy se éltem a témát. Tanár leszek. Kész és pont, nincs ezen mit ragozni. Oké, értem, hogy senki nem nézi ki, de láttuk már kiket alkalmaznak mondjuk a Bagolykőn? Hozzájuk képest kiemelkedő és okleveles jótevő vagyok. Én nem veszek el nálam 20 évvel fiatalabb nőket. Eleve senkit, nem hiszem hogy ezen aggódni kéne. Meg már kinőttem és letudtam az életemben a becsúszó gyerekek dolgot is. De még mennyire fiam.
- Meg - mondtam oda szinte lényegtelen hangsúllyal, ahogy egészen a látványba felejtkeztem. Kiszélesedett a vigyorom is, túlságosan is éltem a pillanatot, még azt is, amikor csak a kezei mozdultak. Túl jól, túl sokáig tudtam volna ezt elviselni minden kizökkenés nélkül. Max erre mondaná, hogy ideje a vészcsengőnek azt hiszem, de nem értem a gondjait.
- Izgalmas, igen, határozottan az - nevettem bele kissé rekedtesen a nyakába, ahogy közel húzva ki is szívtam két három helyen, mielőtt egy nem túl finom harapással elhajoltam volna. - Az milyen pokémon? egyébként... szeretem tudni, mit kell megszegni - és tényleg így volt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikola Keve Áron összes RPG hozzászólása (111 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel