36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikola Keve Áron összes hozzászólása (267 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 » Le
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 10. 12:48 Ugrás a poszthoz


A figyelmem nem az, ami híressé tett, és nem azért, mert teljesen hiányozna, inkább csak kifejezetten költözékeny. Akkor van meg, mikor éppen olyan hangulata van, engem meg aztán igazán nem hibáztathat senki, ha olyan elvonó elemek lépnek elő, mint a vörös csaj. Vagy a barna. Az is elég szép darab, de meglepően keveset időzött rajta a szemem. Valahogy nem volt az igazi, valami nem volt olyan rajta, amit kerestem.
- Ez a szuperképességük - bólintottam két nagyobbat, miközben le is néztem magunk közé meg is mozgatva a magamét. Megesik, a legjobbakkal is. Az mondjuk elég érdekes, hogy még meg se szültem a gondolatot fejben, de már meg is volt, akit keresni kellett volna. Univerzum, te csodás.
- Mertem remélni - vigyorodtam el, aztán el is indultam a prof mellett a kinézett hely irányába. Azt hiszem már jól jött volna bármi toroköblítésre, mert mióta a faluba jöttem sok dolog volt, de ilyesmire lehetőség nem. Eleve a hely se szórakozásra várt most már több, mint egy éve, viszont a mai nap méltó kivétel úgy érzem. Éltem az alkalommal, közben pedig a mellettem lévőre pillantottam igyekezve rájönni, mit is akart a jelmezzel elérni, de csak a visszafojtott vigyor jött, kérdés tőlem nem.
- Helló kislány - köszöntem be én is feltámaszkodva a bódé vevői pultrészére, aztán rá is hagytam a rendelést Dimitrire. Amíg a lányka összekapta magát én a vásárhoz vagy vurstlihoz hasonló egészet nézelődtem. - Hogy a fenébe tettek oda egy kastélyt?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 16. 18:27 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Olyan ötödik alkalommal szerettem volna átlépni a falon, és megmutatni közelebbről egy negyvenötös lábat a szomszédom szájának, mert órák óta villogtatja mennyire tehetségtelen valami fúvós hangszer használatában. Zsongott a fejem és leginkább csendet akartam, a sajátom. Éppen ezért is toltam maxra a hifi hangerejét, aztán hagytam, hogy a flow tegye a dolgát. Ami szar, az szar, én csak feljavítom az egész lépcsőház közérzetét, kell már neki.
A szokottnál is nagyobb káosz van a nappaliban és egy fikarcnyi kedvem sem volt rendet vágni, amúgy se vártam senkit, de ha úgy tennék is így maradna. Az asztal a sarokba lett tolva, én meg a földön ültem a füzeteim és a könyvhalmok között. Egy-egy elcsúszott lapon régi tetoválástervek, amik azóta varrt minták lettek, de vannak képregénykockák is. Csak a lényekkel foglalkozó könyvek zavarnak bele a képbe, még nekem is el kellett ezen fintorodnom. Arrébb is löktem, mikor úgy éreztem, a kezem éppen nem kap elég teret a farkas befejezéséhez, ami, ha minden jól megy, hamarosan erősítheti a szuperhőcsapatot a lábamon. De még nem most lesz kész úgy tűnt, mert éppen számváltáskor hallottam meg a csengőt, szóval feltápászkodtam hozzá.
- Iiigen…? - emeltem meg a szemöldököm, aztán a kicsit sem ismeretlen hangra megköszörültem a torkom, de azt hiszem a látszat meglepődés nem kellett senkinek. Bőszen hallgattam, hogy én is így szoktam megjelenni. Semmi különös.
- Pizza, te, én, most. De éppen a temetésem szervezem lelkesen… - toltam neki a látszatlelkesedést érezhetően, mennyire zavar. Egyáltalán nem. Ki is nyitottam, aztán az ajtót félig kitárva támasztottam azt, még vártam a nőt. Nem kifelé fűtök, nem kellemes.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 16. 18:30 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Az agyam próbálta a tényt, hogy nem egyedül élek a tömbben ignorálni, ami egy darabig jól is megy neki, aztán jön az ügyeletes idióta, és rákezd a rémhamis játékra. Legszívesebben megmutatnám neki a falat. Rettenetesen közelről, hol is hallatszik minden át. Elengedtem, bár inkább a zenére meg a rajzomra koncentráltam. Az alkaromon csak azért nem volt feltűnő az elkenődött grafit és szén maradék, mert a tetoválások kellően sűrűn voltak és sötétek. Nem mintha amúgy bárkit foglalkoztatna. Gondolom én.
- És abból melyik, a női? - kérdeztem szélesedő vigyorral az arcomon, mielőtt még haladtunk volna bármerre is. Nagyon lényeges, azt a fajta nemet kifejezetten értékeltem. Volt időszak, hogy jobban is, mint megérdemelték. Nem értem, miért sajnálják őket annyira, a legtöbb maga alatt vágja a fát és még csak rossz érzése sincs emiatt. Na, így vesse rám bárki az első követ. Időm viszont nincs és kedvem se ezen filózgatni, beengedtem inkább a futárrá avanzsált nőt, mielőtt ráfagy a kaputelefonra és olvaszthatom le onnan hajszárítóval. Mert ugye ki tudja mikor gyalogol be egy random mugli. Nem hiányzik valami minisztériumi szarság.
- Peeersze. Szerintem is - közöltem tömény szarkazmussal, majd megvártam még felér, a dobozt oldalasan toltam a kezében, aztán a dereka után nyúlva rántottam be jóformán a lakásba, bevágva mögötte az ajtót. Nem szeretem a nézőközönséget, és a hetesben a néninek akkora szemei vannak, ha vendég jön hozzám, hogy szerintem a falon is átlát. Creepy.
- Hogy vagyunk ma, Gracie? - villantottam rá egy féloldalas mosolyt mielőtt hajlandó lettem volna elengedni őt és a dobozzal a pultig hátrálni.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 16. 18:32 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Sosem kedveltem a nem szót, talán ezért is pörgött az agyamban mindig valami olyan válasz, amitől vagy kikészülnek az emberek vagy éppen ledöbbennek. Amit okoztam csendet éppen nem tudtam hova tegyem, így leginkább várakozó voltam. A válasz nem volt valami túl meggyőző, szóval csak beengedtem a nőt és az ajtót is kinyitottam, mert én ilyen rendes vagyok. Mondjuk, ha csak nem képes átjárni rajta, másként nehéz is lenne eljutni hozzám, márpedig mind tudjuk, hogy a lakás leglényegesebb eleme én vagyok. Az ajtón túl.
- Másra tartogatom általában - vigyorogtam rá végül, hogy aztán behúzva a lakásba bevágjam az ajtót. Annak már mindegy volt. Elégedetten hümmögtem a köszöntésre, amit a puszi formájában kaptam, aztán kissé lassan, de hátrébb léptem, hogy a doboztól szabaduljunk. Hátráltató elem, pedig kincset rejt. Szeretek enni.
- Szintén, bár pár órája még vérfürdőt tudtam volna rendezni - girmaszoltam, majd finoman a nappali felé kezdtem tolni Gracet. - De ez itt orvosolva van… dobd le magad nyugodtan bárhova.
Felkaptam az egyik ruhahalmot, ami pulóverek meg ingek halmaza volt, de nem is igazán emlékszem miért itt, aztán egy székre dobálva azt helyet is teremtettem a kanapén. A saját káoszom tökre hidegen hagyott, így nem is foglalkoztam azzal, hogy bármit eltüntessek.
- Valami probléma van? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, mert láttam, hogy megnézett. Érzékeltem, hogy vagy a Majától kapott pólóm, vagy az egész lesz a meghökkenés oka, de nekem egyik sem volt az, így csak kivártam. - Ne is várd, hogy elmehetsz. Nem fogsz. Szóval ülj le, mutatok valamit…
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 16. 18:40 Ugrás a poszthoz

Erdős-Prinz Vivien - 2018.03.16. 17:56
Jó, hát karakterileg Vivit sem találtam még ki, hogy miért bíznák meg XD

Jól mutat a tablón? XD


Valld be, csak élné Véda, hogy a két lánya egy tablón szerepeljen az év végén  Grin
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 16. 19:19 Ugrás a poszthoz

Annelie West - 2018.03.16. 18:44
*ráugrik Kevére és itt sincs*



Szia? O_O
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 17. 16:43 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

A filmek felhozatalán felröhögtem, hogy aztán megrázzam a fejem is, bár nem tiltakozóan. Alapvetően valós a gondolat, voltak, amiknél a lelkesedésem bőven várt minden mást, de a legközelebbi ilyen eshetőség nem ma este kívánt érkezni, így bennem közel sem mozgott ennek a gondolata. Végigsimítottam az oldalán, épp csak érintve a tenyeremmel, aztán el is engedtem, hogy a nappali felé irányítsam a pizzának meg helyet találjak.
- Hümm. Nem állok pénz szűkében, nem hiszek a nem szemtől-szembeni adásvételben kellően és sokkal vonzóbb a gondolat, hogy élve tartsalak meg - mondtam neki ezer wattos vigyorral, de azt hiszem az agyamig a saját mondatom értelmezései csak akkor jutottak el, mikor arrébb kezdtem dobálni pár dolgot. Talán ezért is hallgattam el és néztem magamra a ruhám helyzetét reszkírozva.
- Csak érdeklődtem - vontam meg a vállam egy pillanatra, hogy aztán nagyobb csattanással mindent egy sarokba ejtsek az ölemből, amit innen meg onnan arrébb kívántam pakolni. Bár ez túlzás, inkább csak kupacokba helyezem az életem részleteit, ez meg minden területen túl nyilvánvaló lassacskán. Viszont ahogy a magam káoszát, úgy a nőt se terveztem éppen kiengedni a kezeim közöl, egyébként is lett volna mit mutatnom neki, ő értékelni szokta. A többi tervemről nem beszélve, de azt egyelőre félretettem.
- Rettenetesen… tessék - toltam az ölébe az egyik megviselt füzetet az ujjam két oldal közt tartva, hogy ott nyissa ki. A többi sem titok, csak éppen egyáltalán nem fontos. Ez a jövő, már tervekben. A farkas, ami Hulkék mellé készül, de a másik oldal, ami a mellkasomon lévők tovább gondolása a lényegesebb. Érdekelt a véleménye, keveseké szokott.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 18. 03:43 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Én és a szervkereskedők szerintem nem futunk egy történetszálon, és az is elég új volt, hogy felmerül rólam. Ugyan, csinálok elég sok szart, de ez éppen nincs a repertoáromban. Meg az üzletre is kényes vagyok. Egyrészt ezt meghagyom a másik lengyelszármazéknak, meg a német csodanőnek, másrészt ha mégis beleteszem a kezeim, nekem azt látnom és tapasztalnom kel. Szerintem nincs más, aki annyi rémhírt halott volna már róla, hogy egy duplalemezes különkiadásban másolt CD volt. Csak nem.
- Milyen lelombozó vagy, pedig - tártam szét a kezem körbenézve. Igen, azzal lett volna dolog, bár nem mintha különösebben zavart volna. Néha, ha jött valaki olyan, mint Lewy, összeb*szkodtam a dolgokat, mert irritál, mikor taperol és próbál maga körül rendet tenni. Ő ehhez szokott én meg nem.
A válaszára felszökött a szemöldököm, de csak felé pillantottam, aztán inkább a lapjaim és füzeteim között kutattam. Nem kívántam kommentelni, alapból mi olyan bonyolult abban, ha már itt van maradjon. Mintha nem is tudom hova szólítaná az ideje. Nyilván sehova, most nálam van, minden huszadrangú kell legyen.
- Is, de ez csak a saját vázlatom, a csajszi úgyis átdolgozza kicsit előtte - jegyeztem meg megvakarva a tarkóm, mert belegondolva rajta kívül más nem is igen javíthatott soha beléjük. Benne meg az évek alatt annyit kellett bízzak, hogy feltételek nélkül megy. Tudom, hogy nem ad ki szart a kezei közül.
- Akadnak, de ez lesz az első, egyelőre, közben meg alakul. Na, igen? Mennyire kész? - kérdeztem, aztán csak bólintva egyet löktem arrébb pár üveget és dobtam le magam.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 18. 03:43 Ugrás a poszthoz


Volt pár érdekes, kisiskolás tekintet, de én csak jót vigyorogtam rajtuk, aztán elégedetten vakartam meg az állam, miközben Dimitrire pillantottam, mutassa az utunk merre tartson. Bár elég nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a legközelebbi szomjoltó pont jó lesz. Minden célra is, hiszen ez a hely amúgy sem olyan nagy, hogy ne legyen tőle öt lépésre más izgalom is. Bár egyelőre az egyetlen, amire vágytam, az a kiszáradás leküzdése volt. Hőst szomjaztatnak itt, kérem!
A figyelmem valahogy az elsős, viháncoló kislányoknál jobban lekötötte a megmentőnk, így nem annyira sikerült mindent elsőre felmérni, de ki hibáztatna? Dimitri nem tette, meg normális embert miért is zavarna? Sosem értettem ezen prűdségi szinteket. Közben a kastélyt is sikerült perifériából betáplálni, majd a lányt hagyva dolgozni a bódénak dőlve figyeltem a várat.
- Hát de akkor is - még mindig vannak nekem hihetetlen dolgok. Bár - grimaszoltam is a gondolatom közben - errefelé annyi mindent tudó van, lehet valakinek ez a képessége. Bárhova rak egy kastélyt, akkorát, amekkorát csak akar. A gondolatra csak felvontam a szemöldököm, majd már az italaink érkeztek, amit széles vigyorral nyugtáztam, majd Dimitri felé emeltem azt.
- Levele - teszem hozzá gyorsan, de kivárom, és éppen érkezik is a megszólalása mire felnevettem, csak aztán ittam bele. - Különben nem értem felénk miért nem szerveznek semmit. El kell jönni az isten háta mögé kettővel… ezért?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 26. 03:09 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Rettenetesen hétfő hajnali nyolc óra van. Igen, pontosan ilyen a leírt helyzetem.  Most aludnom kéne, ha már a főnököm a hitéből úgyis rég kitért, hála a legújabb munkamorálomnak. Esküszöm nem direkt csinálom. Csak megtörtént. A fejem fel akar robbanni, és arra sem emlékszem mikor tartottam jó ötletnek görény alakjában Grace ölébe mászni, mondjuk nem volt rossz, csak... why? Akarom tudni? Nem hiszem. Kellene? Igen. Az utolsó amire élénken emlékszem, hogy a táskájában kerültem haza, aminek popcorn és dohány illata volt. Lehet akadt némi filmszakadás, de túl jó volt a hangulat, és nem hinném, hogy ők értették volna, ha azt mondom nem kéne innom, mert a nőt is haza akarom vinni. Ismernek már, azt hiszem túl sok fölösleges és érdekes kérdést generált volna. Miért? Mióta? Fontos ez? Igazából ezt én se tudtam értelmezni. El is engedtem.
Már percek óta csobogott rám a víz, hallottam a bejárati ajtó csapódását, szerintem kávéért meg boltba mehetett a barnaság, de az agyam még nem működött. Csak hátradőltem a folyó víz alatt és relaxálni próbáltam, nem túl sikeresen. Nem akart összeállni ez, ahogy az elmúlt közel két évem következményei se. Kezdtem néha azt hinni totál becsavarodtam, máskor meg... csak túl jó volt ahhoz, hogy ki akarjak keveredni. Éreztem, hogy lesz még gond, de egyelőre Lewy csesztetésén kívül nem volt semmi, azt se értettem. Nincs itt semmi, csak szeretek emberekkel lógni. Vagyis eggyel.
Ja, és még mindig görény vagyok. Szó szerint is, de most úgy tényleg. Rohadtul kimaradt a visszaalakulás.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 26. 11:56 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Nagyon lassan teltek azok a percek, a fejem meg csak egyre jobban hasogatott, szóval lassan kezdtem teljesen feladni. Az ajtó csapódására összerezzentem, de kis idő után tudatosult bennem, hogy egyedül maradtam. Egy darabig a fejem a víz alá dugtam, aztán csak forogtam párszor a már álló vízben, mielőtt a hátamra fordulva lebegtem volna a víz felszínén. A görényfarkam mozgatva irányítottam néha magam erre vagy arra, aztán a teljes nyugalmamból, ami már majdnem segített leküzdeni a fájdalmaim újabb ajtónyitódás zökkentett ki. Rendesen kezdem azt hinni, hogy rossz lakásban vagyok, pedig nem. Csak megismerem a fürdőm! Remélem.
Annyira elbambultam, hogy a következő, amire eszméltem az volt, ahogy törülközőstől kirántanak a vízből, csak utólag, kapálózva ismertem fel a németet, már éppen készültem az ujjára harapni, mikor landoltam. Lassabban ment, mint általában de visszaalakultam és a törülközőt magam köré csavarva néztem rá, hogy mégis mi a f…. baja van velem éppen.
- Te kérdezed?!  - néztem rá teljesen értetlenül az egyik kezem a fejemhez szorítva mert a hangoktól csak jobban fájt. A hajam nedves volt, csak összeturkáltam álljon valahogy, aztán meredtem rá tovább. Ezt a mondatot amúgy se akartam senkitől hallani.
- Luca terhes? - kérdeztem teljesen komolyan ráncolva a homlokom, mert legalább annyira ki van akadva és pont ennyire indokolatlan az ittléte is.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 26. 23:35 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Nem minden buli sikerül ennyire… jól. Mondhatjuk, hogy a körülményekhez képest az volt, pláne nem így, hogy gyakorlatilag kiheverni is állatként kezdtem, mert valamikor átalakultam, de vissza már nem sikerült. Láttatok már részeg görényt? Nem? Sajnálhatjátok, amúgy szerintem eléggé adom szőrös négylábúként is, csak ez nincs mindig megfelelően értékelve.
- Forduljak el esetleg? - kérdeztem kétségkívül felháborodva. Rohadtul nem értettem mi ez a hisztéria, ami momentán a fürdőmben zajlik. Sóhajtottam egy látványosan nagyot, ahogy a tükörbe néztem, majd vissza a németre. Éreztem, legalábbis legbelül valami vészjelző már pislákolt, hogy ezt a beszélgetést, vagy eleve az itt létét nem fogom megköszönni.
Tettem egy lépést hátra, mert bár a kérdésemre majdnem tutin voltam a válasszal, pontosan tudtam, előfordulhat, hogy nem jókor kérdezek hülyeségeket. Mondjuk amilyen fejet vágott nekem, még akár jogosan is feltételezhetnék vihart a paradicsomban.
- Ha nem leszel újra apa, nem is értem a feszkót - vontam fel a szemöldököm, aztán fordultam is kifelé a fürdőből egy másik törülközővel szárazra töröltem magam. Út közben megkerestem a gatyám is és vártam a csattanót a nappaliba menet, ahol volt minden is szétszórva.
- Mi bajod van? Lassabban, ehhez még fáj a fejem. Miről kéne beszélnünk? És mi van a neten? - néztem értetlenül, de aztán csak megvakartam a tarkóm, volt egy olyan sejtésem, tudom miről van szó, csak nem akarom.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 29. 01:29 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Nem kellett Bojarski magasságába emelkednem és a levitában csillogtatható tudást megütnöm, hogy tudjam mi, illetve sokkal inkább ki lehet Max számára a probléma. Tisztában voltam vele már egy jó ideje, hogy előbb vagy utóbb nem lesznek kellemes szavai a dologhoz, ennek ellenére meredtem rá és semmit nem értettem. A fejem amúgy is ketté akart hasadni, és akkor úgy állt itt, mint egy felbőszült anya, akinek a gyerekét rajtakapták boltilopáson, pedig vallásosak és szentek. Szóval… mi van?
- Jól van, csihadj, mi a fene akkor ez. Olyan vagy, mint aki menstruál - vontam fel a szemöldököm, hogy aztán felkapjak valami ruhát egy alsó meg egy nadrág meg is lett, de az istenért nem volt meg a Marveles pólóm, szóval elengedve dobtam magam a kanapéra, nem is nézve mik vannak elszórva.
- Nekem semmi, leszámítva, hogy menten lerobban a fejem te meg még hangos is vagy - közöltem szárazon, hogy aztán rá is nézzek, azzal a „most mi van?” fejemmel. Nem, ártatlan sosem voltam, de egyelőre nem éreztem úgy, hogy kellene bármiről szót ejtenem. A kérdésem, illetve Luca tudtam hogy egyrészt övön aluli, másrészt kellően kizökkenti, és legalább hagy pár percet, hogy annyira képes legyek, amire egy 7 éves is. Beszélni. Mondatokban.
- Ami baj, mert…? - köröztem az ujjammal a levegőben, nem tudtam mi közöm ahhoz, hogy Grace kikkel és mit csinál még. Nem mindig éltem, ha mondjuk nekem máshoz lett volna kedvem, de ez nem tartozott senkire. - Miről is beszélünk?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 30. 20:57 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Bár nem gondoltam komolyan, hogy most aztán teljesen elveszett minden lelkesedésem azzal, hogy nem ránt fel egy szobalányszerkót és áll neki porszívózni, jól esett a lelkemnek a dolog. Azt hiszem régebben elég kellemetlenül tudtam a „majd legközelebb” és a „következő alkalommal” felvetéseket lereagálni, de kezdett Grace piszok erős szinten a mindennapjaim része lenni. Azt hiszem nem tudom, vagy nem is számoltam utána, pontosan mióta van ez így, de elég kitartó állapotnak tűnik. Fura, az tuti, majdnem annyira, mint a nők nekem, mondjuk leginkább ez a példány, de ezt gondolom hangosan se kéne kifejteni. Régen kaptam már pofont, ma nem terveztem ezt az élményem feleleveníteni.
- Érti a dolgát a csaj, nem véletlenül bízom benne. Mondjuk hallottam róla, hogy van pár hely Pesten, amiket érdemes lenne körbenézni, de egyelőre nem volt kis tervem - máson meg nem éri meg a kísérlet, bátor vagyok és elég hanyag is, de ezek a tetoválásaim. Szégyen rám, de nem adok a legjobbnál alább. Egy ideig még néztem a nő kezébe nyomott rajzot, aztán csak a földre telepedtem, a lábaim kinyújtva eldobva a padlón és csak meredtem a széthányt papírjaimra és jegyzeteimre.
- Ennél azért még a B kategória is többet tud, vannak jelmezeik is - jegyeztem meg az orrom alatt röhögve a dolgon, de végül csak a fejem ingattam ezen. Sosem gondolnám, hogy engem azzal próbálna bárki felszedni. Csak észreveszem, ha valaki azt próbálja tenni. Ezzel van, aki vitázna mondjuk.
- Na, már egészen izgat a dolog, hogy is áll - néztem rá vonogatva a szemöldököm, aztán csak félig hanyatt dőlve támaszkodtam meg a kezeim úgy néztem rá fel a kanapéra. - Hány alkalom volt eddig amúgy?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 1. 21:02 Ugrás a poszthoz


benézek | doboz | A Nőnél

Két évvel ezelőtt ez is csak egy húsvéti reggel volt, ma nagyon nem az. A napom valamikor hajnalban indult, amikor kénytelen voltam az ébresztőre magamhoz térni és ahhoz a fényes tündérhez elvinni a seggem, hogy a hajam színt kapjon. Még előző este jött az ihletés, hogy nekem ez most kell, Nap pedig nem kérdezett, csak csinált egy szabad órát, amiben beeshetek hozzá. Imádtam, hogy a nőnek elég volt csak említeni, hogy valami új, és egyből a VIP listán találtam magam. Amúgy se engedném meg sokaknak, hogy a hajammal bármit tegyenek.
Még közben tettem egy kis kitérőt az egyik kis üzletben, majd otthon a sporttáskámba vágtam a holmiim, aztán áthoppanáltam Bogolyfalvára. Ott felvettem a két gyerkőcöt, akik holnap délig bizony velem vannak és már mentünk is a falu hopp-pontjához, hogy nekivágjunk a kicsit kimerítő, de már megszokott utunknak Angliába a két nagyobb prücsökhöz és a barna nehézbombázóhoz. Többnyire gond nélkül. Milán már nyűgösen kaparászta a vállam, hogy ő már enni szeretne, a kislány meg a kengurus hordozóban aludt el a mellkasomnak borulva.
- Heelló, mondanám, hogy a nyúl az, de se bolyhos farkam, se nagy füleim - ami mind relatív persze.
Érkezés után első dolgom volt a fiút lepasszolni Gracenek, persze kicsit sem hálátlanul a legszebb mosolyom elővéve és azt a bizonyos nézést, a kislányt meg az egyik ágyra fektettem, hogy aztán győzzem az ő gyerekeinek rohamát.
- Hoztam valamit, kirakjuk, de anyátoknak egy szót se róla - vigyorogtam rájuk, aztán a kezükbe nyomta a dobozt, hogy mindjárt megyek utánuk, csak még megnézem az éhenkórászt, aki lassan 17 hónapos fiú már. Végül azonban őket magukra hagytam, nem szoktam ilyet, azt hiszem Grace volt az egyetlen Maján kívül, bár ezt se igazán közöltem a Faraday családdal, akire zokszó nélkül bíztam bármelyik kölyköt.
Mondanám, hogy túl nagy csendet csináltunk, de csak lekötötte az exlevitás gyerekeit a kép és az apró figurát. Lassan kezdték el összerakosgatni a darabokat a vázban én pedig a belső részt.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 2. 17:16 Ugrás a poszthoz


now | nálam

- Az orrom túl tökéletes ahhoz, hogy átrendezd. Kapuzárási pánik? Mert próbálom kiheverni a másnapot? - kérdeztem értetlenül széttárva a kezeim, mert semmit nem értettem abból, velem mi a gondja. Ezen a remekbe szabott délelőttön az se volt tervben fixen, hogy életben maradjak, erre most itt volt Max és arra kényszerített, hogy gondolkodjak, meg keressem az ő logikáját. Ez újabban totál józanon se ment mindig, valahogy nem voltunk egy nézeten leginkább Grace terén. Éreztem már a hangsúlyokból, hogy megint ilyen idegbaj van, de próbáltam átlépni a tényen, hogy erről újra beszélni kelljen. Sikertelenül.
- Én? Én nagyon is figyelek, figyeltem, mikor három hete és két órája felkaptad a vizet azon, hogy miért nem érák rá, vagy mit kerestem a lakásomon kívül. Még az anyámnak se tartozom elszámolással, kérlek - válaszoltam neki teljes nyugalommal, majd facepalmolva figyeltem, hogy mégis mit vár pontosan, nem voltam abban az állapotban, hogy vitatkozzam vele vagy kiabáljak, már ez is fájt. Meg egyébként is, miért kéne erről beszámolnom? Dolgozom. Is.
- Tisztázzuk, most mi is a baj? Hogy a többiek is kedvelik? - néztem rá felvont szemöldökkel, majd a kanapén eltespedve látványosan egy kezembe akadt öngyújtót próbálgattam. - Ugye tudod, hogy Luca több éve ismeri? És Maja is, Lewyről és Hannahról nem beszélve…öhm - köhögtem egy kört, ezt nem is értem minek mondtam ki hangosan, de már mindegy volt egy ideje. Úgy tett folyamatosan, mintha az egész bandának kavarnék be, holott gyakorlatilag az első alkalommal is meg lett velem hívva, nem volt semmi random ebben. Lassan már attól fájt a fejem, hogy ezen kellett gondolkodnom és nem a másnaptól.
- Ez miért olyan fontos?
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2018. május 2. 12:56
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 2. 17:16 Ugrás a poszthoz


benézek | doboz | A Nőnél



Nem mindig élem az utazgatást, pláne többet magammal. Az első komoly hoppanálós dolgot akkor ejtettem meg, mikor a kölykök már elmúltak fél évesek, így is telibe hányta a kedvenc dzsekim Mimi, szóval rövid úton a vonat mellett kötöttem ki. Most meg pár hónapja megint kipróbáltuk és… élvezik. Nem tudom pontosan mit, de boldogok és már egyik se terít be a reggelijével, szóval pozitív, megy a like. Azt nem tudom, hogy Milán éhsége minek a mellékhatása, de így sikerült, szóval elég könnyedén passzoltam le a fiam, és vonultam a már várt minisereghez. Bírtam a kiskrapekokat, ezt nem is tagadtam különösebben, bár senkire nem tartozott igazán.
- Mertük remélni - tettem hozzá késve, de lassan minden cuccot ledobtam az alvó lányom meg elfektettem, hogy Grace gyerekei teljesen elvonják a figyelmem. Nem különösebben aggódtam azon, akarnak-e velem építeni, meg egyébként hoztam nekik is nyulakat, ők már értékelik az enyémekkel ellentétben, szóval szereztem még tegnap otthon finom nyulakat, még a nyakukban ilyen csengő is van, biztos élik majd. Jó, igazából én is elrázogattam a boltban vásárlás közben. Soha nem csináltam ilyet korábban. Nem a rázást, a vásárlást, de már karácsonykor és mikuláskor is teljes agyi rohamom volt, jobb is, hogy ez négy fal között maradt, mint infó.
- Ide oldalra, csillagom - válaszoltam szinte azonnal, még csak meg sem lepődve a megszólításon, egy pillanatra azonban felnéztem, kifelé az ajtón a konyha irányába. Nem tudom mit vártam, vagy mire számítottam, de csak csendesen rakosgatni segítettem. Elkezdtem az alapot, és mutattam melyikeket és milyen sorrendben tegye, ő meg mosolyogva folytatta is. Adrian csak bámult rám pár pillanatig, aztán megfogva a kezem megrángatott a dobozból kiveheti-e a többit is.
- Mindjárt, de azt még kicsit felturbózzuk, jó? - kérdeztem cinkos vigyorral, amire egyből nagy titokzatosan takargatta a dobozt, fel is kellett nevetnem mielőtt még én is a legóba feledkeztem. Mi gyorsak voltunk, az etetés meg sosem zökkenőmentes, szóval jó időt futottunk.
- Minden rendben van ott amúgy? - kérdeztem kifelé, nem voltam azért egészen biztos ebben.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 2. 17:16 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

- Ez nem hangzik rosszul - bólogattam is aprókat a mondandóm mellé. Nem voltam az a szigorúan ragaszkodó alkat, aki foggal-körömmel magyarázza, hogy csak az ő általa ismert a jó, minden más szar, egyszerűen tudtam kiben és miért bízom. Az mondjuk tény, hogy az újba vágnom nehéz nem volt, viszont eléggé meggondolandó. Azt hiszem az életem többi területén se ártott volna úgy figyelnem, mint a tetoválások terén, mégsem tettem, ott csak éltem a mának. Bár egy ideje hazugság lenne azt mondani, hogy nincsenek terveim.
- Rendes tőled, másként biztos éhen is halok - forgattam meg a szemeim kicsit el is vigyorodva. Nem hittem, hogy erre szükség van, de ha nincs ez az ok, lehet ide sem jön éppen ma, azt meg szerintem még nehezményeztem is volna, ez mondjuk más kérdés. - Legközelebb egyeztetünk időpontot, ha kipróbálnád a dolgot.
Lassan levakarhatatlan és pofátlan lett a vigyorom, amivel néztem rá felfelé a földről. Túl sok dolog vett körbe, de kellett a magam káosza, emlékeztettek dolgokra, amiket jó lenne időben kiteríteni. Legtöbb esetben nyílt lapokkal játszom. Kivéve a pókert és a Maja által „kapcsolatnak” keresztelt valamimet.
- Nagyon - közöltem megvakarva az állam, hogy aztán kicsit előre hajolva nézzek rá, nem zavartatva magam végig rajta volt a tekintetem, még levetkőzött és megmutatta, hogyan is áll a csoda a hátán. - Voah, szééép - jegyeztem meg még hangot is adva a dolognak, nem is tartott sokáig, hogy mellette találjam magam a kanapén, a tenyerem meg már a hátára simult a tetkó vonala mellett. Ez azon kevés dolgok egyike, amivel meg lehet venni kilóra pillanatok alatt.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 2. 18:45 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Egyelőre még elég vegyes érzéseim voltak a mai nap kapcsán, de próbáltam nem ezen pörögni, tudtam, hogy egyelőre jobb lesz, ha tényleg a terveim szerint haladok és csak lazán élem az ittlétünket. Pedig, hát igen, eléggé nem tudom… jó kedvem volt, vigyorogtam is, és a tarkóm vakargatva vonultam ki a kiscsapattól a konyhába. Eléggé úgy tűnt, hogy összejött a lehető legjobban minden, még az sem érdekelt különösebben, hogy Peggy közölte, hogy majd ő elaltatja Mimit - pedig ez se nekem, se Gracenek nem tűnt túl jó ötletnek -, így a kék nő délutáni szundifellövése azzal járt, hogy én egyedül maradtam kint. A fiam kidőlt hamar, így őt még betakartam, aztán összekaptam a szemeteket és elindultam vele inkább ki. Nem tudtam most megülni a seggemen, meg a levegő is jól jött.
Kitolva az ajtót a kerten át indultam volna meg, amikor szó szerint találkoztam magammal. Szoktam poénkodni vele, hogy annyit dolgozom, hogy már magammal is összefutok, de ez… rendesen lesokkolt. Álltam ott és meredtem rám [?].
- Mi a f*sz… - azt hiszem eddig működtem, úgy éreztem magam, mint amikor kicsit túltolom a friss levegőt. Eskü, ma még rá se gyújtottam.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 2. 22:04 Ugrás a poszthoz


benézek | doboz | A Nőnél

Ha nem szólok róla se hiszem, hogy ne lettünk volna beengedve, és ha őszinte is akarok lenni, egy ideje már eléggé elhagytuk a formális előre bejelentkezős dolgokat. Ő sem szólt és én sem, csak meg szoktunk jelenni. Én mondjuk néha plusz két fővel, de nem olyanokkal, akiket ne láttak volna szívesen, én meg ennek eléggé tudtam örülni. Nem annak, hogy nincs velük baj itt, hanem hogy a hozzám tartozásukkal sincs. Még nagyon az elején, mikor kiderült volt olyan nő, aki hallott róla és kikelve magából - mintha köze lett volna hozzá - közölte, hogy hát ő nem fog foglalkozni velük. Egyrészt a kutya nem kérte rá, másrészt azt se mondta senki, hogy vele addig is meg akkor is foglalkozva lesz. Csak ő másnap reggelig, még hűlt helyet nem talált, nem aggódott ezen. Ennek meg lassan két éve.
- Nézd, azt könnyebb így - nyúltam Adrian keze felé, és mikor engedte, akkor megmutattam, hogy pattintsa be a vezérlő részt és a széket. Úgy tűnt élvezik az egészet, nekem ez meg csak külön öröm volt, éltem a velük való foglalkozást, pedig egy éve abban sem voltam biztos, hogy a gyerekeim közelébe kéne-e engem engedni. Sok dolog változik azt hiszem, erre a legjobb bizonyíték a dobozomban hevert még.
- Miért van itt bat… - tettem azzal a lendülettel a mutatóujjam Peggy szája elé, aki felkacagva szorongatta tovább a figurát. Nem álltunk rosszul, megvolt a belső rész, majdnem a külső is, sok kéz sokra megy, már a záró ajtókon dolgoztam, amikor kiszedegették Vadert és a rohamosztagosokat. Hagytam, hogy szabadon elrendezzék, közben, azt hiszem nem teljesen átgondoltan, de a batman figurát a kis extrájával én is belecsempésztem, mielőtt feltettük volna a tetejét. A kislány már kirohant, én megnéztem az idő közben felkelt Mimit és hagytam, hogy másszon amerre szeretne a padlóra letéve. Azt hiszem kint a testvérét meg az exlevitást kereste.
Adriannal felemeltük a művet, hogy kivigyük, a konyha tűnt a célállomásnak, ha már Gracie ott vert tábort.
- Ki akarod nyitni? - kérdeztem a nőtől, miután letettük és a derekát félkézzel átkaroltam, majd a kezem után kaparó Peggyre néztem és végül felvettem az ölembe.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 2. 23:38 Ugrás a poszthoz


Nagyon meglátszott rajtam az esetek többségében, hogy sokkal jobban értek az apró dolgok szét és összeszereléséhez, mint az normális lenne, de ez nem csak a játékokra volt igaz. Mondjuk miben másban kamatoztattam volna az ötévesek gyűrűjében. Nyilván a közel másfél éves fiam és lányom még nem tartott ott, hogy ilyenek közelében legyenek, nem hiányzott nekem, hogy lenyeljék, aztán kereshessek nekik valami szakértőt, meg utána Kiva még le is pörkölje a fejem, milyen felelőtlen vagyok. Szerinte. Nem lett jobb a viszonyunk és egy perccel se vagyok hajlandó többet vele tölteni egy légtérben az első kórházas beszélgetésünk óta, azt hiszem ez már marad is.
- Csak a rutin meg az évek - vontam vállat vigyorogva, ahogy a csillagromboló az asztalra került. Valahogy még ez a lendület lehetett bennem, mert pillanatokkal később már a nagylány volt az ölemben úgy figyeltük a többieket. Milán nagy hévvel trancsírozta a répát, de nem csak a zöldséggel, a színnel is voltak gondjai ahogy észrevettem, bár igyekeztem ezt elfelejteni.
- Sosem volt garancialapom - közöltem széles vigyorral, de aztán csak megköszörültem a torkom és fél kézzel egy legót lepattintottam, így a teteje bizonyosan leválik egyben, ami alatt a kis sereg vezényel, némi kivétellel. Ezt egy Batmanfigura jelenti Vader mellett az irányító részlegben. Még a nagyúrnak a vörös kard és a maszk jutott, addig a denevérember egészen mást tart a kezében, amiről még abban a percben sem tudtam eldönteni mennyire volt teljesen ép és egészséges ötlet, de pár napja ott volt már nálam és igazából... Nem, ennél azért lényegesen több, Max, ha fel is idegesített, abban elindított, hogy rendezzem a soraim. Sosem tűrtem jól azt, ha valami, amit akarok, nem fixen van nálam. Csak tudatni akarom mi és mihez tartozik.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 3. 01:02 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Szerettem itt lenni, pedig sokáig nem volt a szívem csücske Lengyelország egyes részein kívül semmi. Az volt a kikapcs és a menekülés együtt. Aztán lett Pécs, ahol megtaláltam a helyem, többnyire jól is működtem együtt mindennel, és egyszer csak beköszönt az életemben a hűvös, tengerparti vidék. Nem volt nagy nyüzsgés, az emberek élhetőek voltak és elég jó emlékeket kapartam össze az elmúlt időben. A szemeteszsákot szorongatva a zsebemben kotorásztam volna cigi és öngyújtó után, mert, ha már dobbantottam pár percre, igazán beleférne, így is túlstresszeltem magam. Aztán szünet.
- Mi a f*sz… - ismételtem meg magam újra, de a lábaim lecövekeltek, meredtem a saját arcomra, a homlokom ráncoltam, a szemöldököm egész felkúszott, majd a kezében lévő szatyorra meredtem. Egy eléggé ismerős vörös felső eléggé átütött, egyre idegesebben meredtem rá.
- Mi a jó élet ez? Valami vicc? - néztem rá és bár a dátummal tisztában voltam, totál nem értettem az egészet, lassan kezdett kellemetlen érzés költözni a torkomban, meg is köszörültem azt. - Ki vagy te?
Közelebb léptem, lassan kezdett az ér lüktetni a homlokomon, ahogy lassan elért a tény, hogy itt van valaki, aki kib*szottul engem másol, éppen a udvarában, akivel rohadtul nem kéne másnak, pláne az én arcommal. Pillanatok alatt duplájával szökött fel a pulzusom is.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 4. 00:39 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Nyilván nem volt teljesen komoly a kijelentésem, de el kell ismerjem, hogy a kaja túl előkelő helyen volt az életemben ahhoz, hogy nélkülözzem. Sok olyan elé helyeztem, ami mások szerint abnormális, bár egy időben ezt az életvitelemről is el lehetett mondani. Nem mintha most javulna, egyszerűen valahogy felborult az egész, és így oldd meg magaddal a sarokba löktem a tényeket. Jobb volt ez mindenkinek.
- Mondjuk kedden, vagy szerdán? - emelgettem meg a szemöldökeim rá nézve, rezzenéstelenül véve a lapot. Nem tartottam tőle, hogy bármi kicsúszna a poénon túl a kezeim közül, de be kell vallani, ha a vicc fele igaz is, az sem zavart volna.
A tetoválások mindig jobban lekötöttek, mint sokszor kellett volna, de vagy nem mertek, vagy nem akartak erre már beszólni nekem. Foghatnám arra az érdeklődésre ezt is, de egyébként is érdekelt a nő az ízlésével, az elképzelésével és a kitartásával együtt. A hát a lapocka környékén amúgy sem kicsit érzékeny, kell hozzá lelkierő, hogy valaki oda varrasson, pláne nem sokadjára. A kezem akkor sem vettem el, mikor láthatóan megborzongott tőle, csak elvigyorodva köszörültem meg a torkom.
- Szeretnél valami sajátot, vagy olyanra gondolsz, ami már van, csak újra lesz gondolva? - kérdeztem tőle a támlának dőlve és a szabad kezemmel kitámasztva a feje. Végigsimítottam még az oldalán és csak utána húztam el a kezem a feje felé nézve.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 5. 13:21 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Talán ma az se segített rajtam, hogy magamhoz képest igyekeztem normális lenni a gyerekek közelében. A legutóbb is közölte a gyerekeim nagynénje, hogy gyanúsan túl vidám vagyok ezért ne álmodjak róla, hogy én elviszem őket. De majd pont nekem szabja meg, hogy vele egy fedél alatt találkozzak a gyerekeimmel. Nem volt az az Isten. Szóval ezt napoltuk, most pedig egész más stresszforrást találtam, ami miatt a szervezetem még mindig pörgött, de az agyam hirtelen új sokkot élt meg.
- Nekem? Szóval neked? Mire is? - kérdezgettem kissé zavartan, egyelőre még feldolgozás alatt volt a dolog, de a szabad kezem idő közben már ökölbe szorult a stílus láttán. Mindenkit ennyire fel tud idegesíteni saját maga pillanatok alatt? Egyelőre még reméltem, hogy az elsejei vicc zuhan a vállamra, meg még a zsebemben heverő cigarettatartóra is ránéztem, nem-e rosszhoz nyúltam korábban. De nem, most közel sem volt teljes köd.
- Az elkésett vagy 22 hónapot bármivel is - közöltem flegmán, mert a helyből és a cuccokból addig már eljutottam, mire fel ez a nagy célozgatás. És lassan az is kezdett az agyamban összeállni ki vagy kik lehetnek ebben ilyen hozzáállással, akik nem hagyják az embert újabban élni! A másik verzió se tetszett jobban, amiért valaki a nőhöz jönne az én arcommal. Káosz volt és egyre jobban lüktetett az ér a homlokomon, közelebb is léptem kettőt.
- Még egyszer, utoljára megkérdezem: mi a szar ez az egész?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. április 5. 19:38
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 23. 16:54 Ugrás a poszthoz


Nem különösebben láttam problémát a terveimben előre, és ami azt illeti nem is akadt. Peggy kíváncsibb, mint talán hirtelen éltem volna, de ennyi még igazán belefért. Azt hiszem sejtette, hogy arra majd fény derül később, miért kellett letegyen darabokat. Legalábbis mikor utána körbeépítettük lelkesen mutogatott nekem Graciere én meg csak bólintottam neki egyet. Viszonylag hamar meg is lettünk, hogy csapatosan a konyhába költözzünk, a kislány meg az ölembe ezek után.
- Mindenben is. ügyes kezem van – néztem a kék szemekbe várva pár pillanatot azelőtt a pimasz vigyor előtt, ami simán kiült a számra végül. A fiam élte a maszatolást a lányom meg valahol Adriannal elveszni látszott a kisautók tengerében, ahogy én azt hiszem izgultam. Nem szoktam, az érzés se volt megszokott vagy nagyon ismerős, de valahogy csak egy rosszalló fejrázásra futotta a hiányzó papírjaim kapcsán, majd nem tudtam róla levenni a szemem. Nem is azt néztem mit csinál vagy a kezével meddig ért, inkább az arcát, az se tűnt fel, ahogy a lánya éppen a zöld hajam tépné meg. Már azt a keveset, mert éppen növesztés alatt van, mivel oldalt le lett tolva.
- Vader? – kérdeznék vissza látványos értetlenséggel, de tudtam mit akar, de helyette rávágta a törpe az ölemben – Nem, Batman! Anyáé – Szeretném azt mondani, hogy nem volt vicces az egész és asszem egy pillanatig talán kínos is, mielőtt megköszörültem a torkom. Rám nézett, én meg nem élve a csendet és a tehetetlenséget kiemeltem a figurát, aztán kihúztam a gyűrűt a kezeiből. A denevérember ment Peggyhez, akit le is tettem, aztán közelebb lépve a nőhöz dőltem az asztalnak az oldalammal.
- Nem vagyok nagy szakértő, de egy gyűrű, bár javíts ki, ha tévednék – vontam fel én is a szemöldököm. – A tiéd. Arra gon… - fújtattam egyet, út közben rá kellett jönnöm, hogy nem megy ez a kedveskedő meg ’hú, de aranyos’ dolog. A keze után nyúlva húztam azt az asztallapon magam elé.
- Akarom, hogy hord.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 23. 18:25 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Kezdtem rendesen felhúzni magam, pedig nem vagyok az egyből ütök típus, most mégis olyan szinten ment fel a pumpa, hogy a válaszait alig akartam meghallani. Előbb ledöbbentem, hogy mi az, hogy nekem valaki megmondaná hol kéne vagy kellene lennem, másfelől, mi az, hogy nem itt. Leginkább utóbbihoz miért lenne bárkinek köze. A gyerekeim oda viszem, ahova akarom, a saját seggemről nem beszélve. Meg úgy egyébként is, bármennyire tudom rühellni a Renée nővérével való kötelező pofaviziteket, még neki se volt szava se ez ellen, pedig még tán neki lehetett volna. Ignoráltam az ötös lottós felháborodását teljesen, még a korábbin kattogtam.
- Miért is nem? – kérdeztem vissza végül igencsak ingerülten. Közelebb léptem, ő hátrált, nekem meg valami bekapcsolt, lehet ez a mód eddig repülőben volt a fejemben, egyértelművé vált, ki az egyetlen, aki erre éppen képes lenne. Aki idáig jönne, felvenné az arcom és ennyi energiát fektetne a semmibe! Merthogy pont ennyire jutott, és nem is szeretném, ha ez tovább menne. Nem vagyok Bruce Lee, de erős hajlamom van gyomron vágni Maxot.
- Esetleg ha nem a jegygyűrűs kezedben szorongatnád a nőm cuccait, még lenne bennem annyi, hogy elgondolkodjak, mi a halál van a fejedben – de így nincs energiám erre. Pörgessük át, mint okos gyerek a Némót. – Abban mégis mi a fájdalommentes, ha te tennél tönkre valamit, ami nekem jó így? Sőt… - lassan lettem egyre hangosabb, a sőtnél rendesen ráüvöltöttem, aztán a tarkómra csúszott a tenyerem és oda szorítva vettem két nagy levegőt.
- Max. Még mindig nem érted, igaz?
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 23. 19:56 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Úgy láttam van benne életösztön, legalábbis én a hátrálást betudtam ennek, bár most még az is felcseszett csak, hogy instant arrébb megy, mikor még csak beszéltem. Egy rossz mozdulatom nem volt. Bár éreztem már a késztetést, hogy saját magam b*sszam pofán és megoldódik itt minden kérem szépen. Mertem remélni, de sajnos egyáltalán nem tűnt ilyen egyszerűnek, sőt, kifejezetten bonyolódott szóról szóra az egész.
- Nekem pont itt kellett lennem – közöltem már kínomban felnevetve. Nem hittem, hogy bárkinek elszámolással tartoznék, azt meg még inkább, hogy bárhol máshol nekem most mérföldekkel jobb lenne. Akkor nem jövök a gyerekeimmel, meg a Batmannel idáig. Nem is jutok eddig.
- A te logikád szerint, vagy mindenki másé szerint, meséld már el – vágtam játszi könnyedséggel kíváncsi fejet, holott rohadtul nem érdekelt, pillanatok alatt éreztem, ahogy tetőzik az egész és gondolkodás nélkül ragadtam volna meg a saját ruhám, csak éppen rajta, hogy megrángassam mi a f*szt érez ebben a pillanatban. – Sőt egy gyűrűt nem fogsz visszakérni – nevettem fel, bár ez inkább jött idegből, mintsem jókedvemből.
Már jó ideje tudom és érzem, hogy mennyire ellenez lassan mindent. Az első kérdés óta, mikor meséltem utoljára bármilyen random nőről addig, hogy bevágtatott a lakásomba, mint holmi hős lovag – se – és kioktatott a saját életemről. Köszi jól vagyok így! Mondom jól!
- Hogy nekem ez kell! Idióta… - szűrtem a fogaim között, majd gondolkodás vagy egyéb ráutaló jel nélkül lendült a kezem ökölbe szorulva egyenest az orrára mérve a horgot. Nekem is fájt, az jobban, hogy MAGAM RONDÍTOM EL.
- Most komolyan ezt akartad?!
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. május 2. 12:56 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Még mindig elég értetlenül álltam a jelenet körül, ha őszinte akarok lenni ennyire idegesnek, sőt, sokkal inkább ingerültnek talán még nem is láttam a németet. Felszökött a szemöldököm, ahogy a halántékom dörzsölve a kanapéra telepedtem. Nem forgott úgy az agyam, ahogy azt hiszem ő is elvárta volna, de tököm se készült arra, hogy ő betrappol, mint valami feldühödött vad, mert az interneten nem tetszett neki valami.
- Feltolták a masszírozós fotel árát a netes shopban, vagy mi? – néztem rá teljesen komolyan gondolva, bár ahogy egyre jobban belement az életem szarul vezetem témába kapizsgáltam már, mi i a probléma. Illetve azt, számára ki. Csak vettem egy mély levegőt, majd nagyot fújtatva vetettem hátra a fejem a támlának kínomban nevetve.
- Senkit nem raktam félre, dolgom volt, dolgoztam, a pénzemért, tudod, amiből élek én is, mint mindenki – közöltem flegmán, majd egy nagy sóhajjal a térdeimen támaszkodva felnéztem rá. – Nem az, hanem Ő.
A hangom nem kioktató, sokkal inkább parancsoló volt már. Sokadjára hangzott így el, nem is különösebben foglalkozom vele, rá szoktam hagyni ezt Maxra. De mostanra már én is pontosan odáig tudok lenni, mint ő. De inkább attól, hogy itt mindenki olyan k*rva okosnak érzi magát, miközben ez az én életem és döntéseim.
- Naaa… hé. Álljuk meg egy szóra. Mi a f*asz? – néztem rá értetlenül és döbbenten egyszerre. Életemben nem hallottam még az ember szájából ezt a szót, pláne nem panaszosan másokra, vagy éppen ilyen területvédőként. Azt hiszem le is fagytam kicsit.
- Miről beszélsz? Miért kell az ördögöt a falra festeni? De leginkább… mi baj lenne abból, ha ő is ohana lenne? – nyomtam meg a szót nézve rá.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. május 2. 12:58 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Nem mintha kellett volna vagy akarnám firtatni, hogyan kerültünk megint hozzám és a kanapémra, de nem is érdekelt különösebben. Lenne, aki azt mondaná baj van a fejemmel és megint szar dolgokhoz kezdek az ő nézetei szerint hozzászokni, de leginkább tettem rá magasról. Nem tartoztam soha senkinek elszámolással, nem is most akart megváltozni, legalábbis nem teljesen. A hétfő megjegyzésén csak vigyorogva ráztam meg a fejem.
- Nem értem miért ártott az a hétfő mindenkinek. – Másként működtem, mint a többség. Szerettem azért rajongani, ami mást a sírba tett, ezért lehet az is, hogy a hétfőkkel jól megvoltam, sőt, jobban bírtam, mint egy csütörtököt. Az a hétvégi időhúzás tipikus napja. Nagyobb közutálatot is élvezhetne.
A figyelmem inkább lekötötte a nő, vagyis elsősorban a háta és a tetoválás, amin lassan vezettem végig az ujjaim, mielőtt átpillantottam volna rá. Nem számítottam erre tőle mondjuk úgy egy évvel ezelőtt. Szerettem, hogy ennyire normális, és nem az a kockaellenes, értetlen p*csa, akikkel már túl sokszor fújt össze a szél. Utáltam, mikor hiszti volt és mellőznöm kellett volna bármit, amit szeretek. Ekkor se tettem meg, csak a csajok gyorsabban repültek, mint eredetileg tervben volt. Mosom kezeim, maguknak csinálták.
- Hmm… ez jó – bólintottam párat magamnak jegelve egyelőre a gondolataim, azzal mindenki jobban járt. Vagyis részben, a tetkók terén sikerült. Megvártam, még a felsője félig-meddig visszakerült rá, aztán még éppen mielőtt leigazgathatta volna a tenyerem a derekánál a bőrére simult.
- Eddig nem, de most hogy mondod – figyeltem őt látszatelgondolkodással, hogy aztán közel hajolva az arcommal félrelökve a haját a nyakába csókoljak. – Igazából órát kellett volna írnom, azt hiszem, de semmi kedvem már, ráér.
Nem tudom említettem-e neki, igazából sejtem, hogy nem, de nem is annyira volt szerintem fontos, hogy külön kitérjek a minek, mihez vagy pont én dolgokra.
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. május 3. 19:05 Ugrás a poszthoz


- Tudom - közöltem pimasz és elégedett vigyorral, ahogy megigazítottam kényszeresen is talán kicsit a csillagrombolót a pulton. Nem volt párhuzamos a szélével az asztalnak, nem maradhatott úgy. Lehet kicsit agyamra ment ez mára, de azt hiszem, aki ismer, pont nem hibáztatna ezért. Peggy a megszólalásaival leginkább csendet teremtett, szóval fogtam és a lábaira állítottam a hölgyeményt, majd hagytam, hogy útjára találjon befelé az autózó bandához. A fiam jobban lekötötte a kajája, mint mi, lehet fel se tűnt neki, hogy amúgy már én is itt vagyok. Jó gyerek, szeretem, hogy alkalmazkodó, Egy sírás vagy furcsállás se volt, mikor először hoztam őket ide, sőt.
- Nem értem a kérdést akkor – és mondhatnám, hogy feleslegesnek is látom, de még én egyre szarabbul láttam a csendben maradni, ő meg láthatóan sokk közelben volt, inkább a tettek mezeére léptem. Asszem ennyire bénán is ritkán futok neki bárminek, de aztán rám senkinek nem lehet panasza. Én megpróbáltam olyan… hát nem Keve lenni. De ez nem működik, mintha a sims cheatkódjait püfölném a fear játékba. Felesleges, hasztalan és lehetetlen.
- Úgy nézek ki – néztem a kékjeibe kérdőn felvonva a szemöldököm. A kezét továbbra se engedtem el az egyik kezemmel és a gyűrűt se húztam el a közteléből. – Szerintem nem te hoztad és adod rám,. vagy tévedek? – vigyorodtam el, mert bár a helyzet egyelőre eléggé… fura volt, ez komikus is. Képzelem a fordított esetet, de nem kívánom jelenleg átgondolni se.
- Mondom, akarom hogy hord. Persze, ja, ha nem, az se gond, gondolom – vakartam meg végül a tarkóm életemben nem visszakoztam még és most se tettem meg, de már ezt a mondatot is elég lúzerségnek éreztem.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. május 5. 20:23
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikola Keve Áron összes hozzászólása (267 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 » Fel