28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikola Keve Áron összes hozzászólása (266 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 » Le
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. május 31. 17:23 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Sosem értettem igazán, hogy mi a probléma a hétfőkkel. Persze, lehet szar, de melyik nap nem? Én például a fél karom adtam volna, ha a sulis időm alatt sose ismerem meg a másnapot a vasárnap reggel személyében. Na az a nap tényleg undorító. Azóta persze több nap reggelét se éltem, de ez más kérdés. Azt gondolnám jobb is elengedni ezt az egészet. A legtöbb nap szívás.
- A szabad kéz - emeltem meg a fejem rá sandítva, aztán még egy utolsó pillantást vetettem a félkész műre, mielőtt a kezem lejjebb csúszott volna és átkaroltam a derekát. Közelebb húzódva a vállára ejtettem az állam, de még mielőtt bármit tehetett volna könnyedén leheltem csókot a nyakára, majd az egyik kezem felhúzva az álla alá nyúltam és kicsit még jobban felém fordítottam. Az ajkaira tapasztottam a sajátjaim, mielőtt még elejtettem volna az órás megjegyzést. Nem mintha tényleg érdekelt volna jelenleg ez engem.
- Azt. Tanórát - egészítettem ki a szót, nem mintha szükség lett volna rá. A borostám a selymes arcbőrét karcolta egy pillanatig, aztán a kedélyborzolás közben próbált a nőn fordítani, mégis csak kényelmesebb lesz úgy. - Tanár leszek - közöltem egyszerűen, aztán újabb csókba feledkezve, mintha csak egy kis dolog csúszott volna ki. Sejtettem, ha nem foglalná őt is így le más, most döbbenettel találkoznék, de vagy váratott magára, vagy gyorsabban ér ide, mint szeretném. Egyik sem volt éppen ínyemre, pont elég volt a másik lengyelszármazéknak elmagyaráznom, még ő röhögőgörcsöt kapva szenvedett a kanapéjukon.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. május 31. 17:36 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Túl rég ismertük egymást, hogy ő képben legyen, nálam az ironizálásával nem megy semmire, meg ahhoz is, hogy ismerjem, mikor akar eldurranni, mint egy kaktuszokközt lebegő lufi. Igazság szerint a toppantása még engem is meglepett, szóval hunyorogva a fájdalomtól, de megdöbbenve néztem a lábára, majd legyezni kezdtem a kezemmel, mintha a port akarnám elhessegetni. Tisztában voltam vele, hogy nincs, de ennyire tellett éppen.
- Lehetne, hogy otthon portalanítod a szőnyeget? - néztem rá, pont úgy, ahogy ő szokott, mikor felhívja a figyelmem, mi lenne, ha elfelejteném mondjuk úgy örökre Gracet meg a posztolgatást vele kapcsolatban. Már éreztem, hogy ha nem lennék ennyire kottán, rendesen felhúzott volna, de éppen igyekeztem életben maradni, így a kijavításomra való felháborodására ráemeltem a szemeim és felvontam a szemöldököm. Really? Nagyon nem mindegy.
Aztán nálam is jött némi zárlat, nem tudom a németet hallottam-e valaha a családot emlegetni, nem még azt a bizonyos ohanát. Ezt igazából Maja megjelenése hozta be mindenki életébe, az enyémbe is, csak én elengedtem a meseimádatának. Az egyik legjobb barátom, aki jóformán a húgom, nyilván nem ohanáztuk volna be a világot ketten, szuperhősköpenyekben. Ő elvégezte ezt egyedül, pont a jó embereken, és ezt végre olyan is beismerte, akiről csak tudtuk, hogy éli, de sose hallottuk.
- Mikor lettél önkéntes bíráló, hogy ebbe ki tartozhat bele? Pláne, hogy tisztában vagyok vele, a többiek mit gondolnak - igen, tudom, hogy nem fair pont, de ez a helyzet. Mindenki elvolt azzal, hogy az angol nő az életemben van, akadt, aki korábban is, minthogy nekem feltűnt volna, hogy nálam ragadt, úgy mindene. - Hm…
A látványos gondolkodás után inkább nem is reagáltam a tippjeire, mit is kéne tennem, csak ingattam a fejem, aztán a halántékom masszírozva.
- Sebby aggódik Majáért, ezért felhívja és megkérdezi mi van, Hannah aggódik Lewyért, ezért megy el néha a promócuccaira és beszélget vele, ha kell, ha nem. De! Az nem aggódás, hogy fogsz, kivágsz a kádból, hogy helyettem dönts… Ugye ez világos, hogy nem fog megtörténni?
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. május 31. 22:47 Ugrás a poszthoz


Senki nem mondhatná, hogy nem volt bennem az ideg, mert de, ott toporgott, de próbáltam ezt minél kevésbé mutatni, így a kényszeres igazgatást követően leginkább rá figyeltem. Egy kicsit még a kislányra, de ő el is szaladt a lányomhoz meg a maga testvéréhez. Mi meg ketten… hárman maradtunk. A fiam inkább bomlasztotta tovább a rendet, szerintem ismerem ezt valahonnan, de most a legkevésbé - kevés.. hahaha - se voltam képes ezen poénkodni. Éreztem rajta a hezitálást és azt hiszem nem csak megleptem, de mintha ijesztő is lett volna neki ez az egész. Végig húztam párszor az ujjaim a hajamon, nem volt olyan hosszú most, hogy nagyon buzeráljam, de éppen elég, hogy legyen mire egy nagyobb levegőt vennem, mielőtt félig a pultnak dőlve közelebb léptem volna.
- Nem is vicc - jegyeztem meg, mielőtt még egy lépést közelebb mentem volna már a tenyeremben a karikával. Ott csillant meg a kő benne, ahogy az ujjaim szorítása enyhült és a tenyeremen felé tartottam. Gondolom ezt nem így csinálják, de ez kit érdekel? Aztán ahogy hebegett-habogott, a végére kénytelen voltam elvigyorodni.
- Három? Legyen négy, de ha több lesz maradhat? - néztem rá fel ahogy megnyaltam az ajkam. Nem biztos, hogy el kéne hülyéskedni, de azt hiszem mostanra ment ki a feszkó, amit azóta éreztem, hogy Peggy rámarkolt a legófigurára. - Előbb… hallani akarom. Elfogadod?
Nyilván nem részletezném soha mit, azt hiszem ez valami hallgatólagos megegyezés köztünk, de sosem mentünk mélyen bele semmibe, mégis tudtuk ki és mit tartogat a szavaival. Ez nem csak egy gyűrű, és nem csak egy ajándék. Kinéztem a szőnyegen játszó kölykökre, aztán az ujjaim közé fogtam a gyűrűt és az ujja elé tartottam.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. május 31. 23:01 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

Egyre kevésbé látta tisztán és barátilag a helyzetet Max, szerintem, én se vagyok kutya, de ami itt folyik, az egyenesen kiütötte az egész biztosítékszekrényt. Egy ütővel, tropára. Olyan, mint a NFS-ben, mikor befutó előtt töröd totálkárra az autót. Elköszönhetsz mindentől, leginkább. Nagyot fújtattam, ahogy egy lépés után megtorpantam még. Én nem akartam bántani… pláne magam!
- Akkor mégis ki a jó Isten szerint van, hm? Már iiiigazán kíváncsivá tettél - csöpögött a gúny a szavaimból, mert nem, rajta kívül elképzelni sem tudtam embert, aki jelenleg tönkre akarná b*szni a teljes létemet, amiben sacc két éve fixen létezem. Lehet akkor még én se tudtam, de ez igazán részletkérdés. Teljesen elkattanva nevettem fel azon, mennyire szar időpontban jutott eszébe és még a visszakérdésénél is feltört az a száraz, rekedtes hang a torkomból és csak csóváltam a fejem. Aztán valami elkattant.
Teljesen kimaradt hogyan, melyik lábbal léptem előbb, vagy a tekintetem megtalálta-e a… sajátom rajta, de lendült a kezem és túl jól is sikerült. Pedig alig jártam boxra, most mégis éltem a mozdulatot. De g*cire fájt nekem is. Egyből az ölembe is kaptam az öklöm és szorongatva dörzsöltem, ahogy meredtem a folyó vörös lére.
- Betörtem a saját orrom! Azt csináltam… Max, normális vagy? Miért jó ez neked mondd már el, mert k*rvára nem értek én már semmit. Most húztam az ujjára egy gyűrűt, szerinted szarul vagyok?
Próbáltam lenyugodni, de éreztem a dobbanásokat és a lüktetést a fülemben, grimaszba torzult az arcom és az ideg ettől az ütéstől se ment ki. De jól esett, ó, de mennyire. Azt hiszem ezt a lakásom óta tartogattam neki.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. július 1. 16:34 Ugrás a poszthoz


- Tényleg? Kicsit sem? - kérdeztem vissza felvonva a szemöldököm, de a szám sarkában már ott virított a mosoly. De, pontosan tudta, vagy legalábbis igencsak közel járhatott, különben most nem lennénk itt és közel sem érezném úgy magam, mint Deadpool a nyalókával. Vagyis csak nagy vonalakban sejtem, benne mi motoszkált, mikre gondolhatott, egyáltalán mikor beállt fizetni a közértben, akkor éppen hogy zajlott le benne. Mindenesetre én azt tudtam, éppen mit akarok látni és hallani, így várakozóan néztem rá a gyűrűt már az ujja előtt tartva.
- Sokkal jobb - mosolyodtam el, aztán a kézfejét nézve az ujjára csúsztattam a batmanes designban pompázó karikát, majd közelebb lépve átkaroltam s nem spóroltam ki semmit abból a csókból, amit kapott és adott. Ha más a helyzet és nem érzem a tapsikoló nézőközönség minden szempárját a tarkómon, akkor még egészen bele is feledkeztem volna ebbe, de így ki kellett pillantsak a nevetgélő hármasra, majd a másik irányba a lassan kajájába alvó fiamra. Azt hiszem ez most nem ez a perc.
- Fogalmam sincs, de szerintem is jól sikerült, de majd a következő nagyobbat fog szólni - vigyorodtam el, ahogy hátrébb léptem kicsit és megtámaszkodva a pulton görnyedtem kicsit előre a hajóra nézve, még látványosan grimaszolva is. - Azt hiszem ezt le kell meccseld a dinamitduóval - pillantott Grace gyerekei felé, mert ők már nagyjából onnantól lestoppolták, hogy az első, szürke legódarab kiesett a dobozból. Nyilván értették, hogy nem nekik lesz, de azt hiszem arra is rájöttek, hogy főleg a batman volt az anyjuknak lényeges. - Még majdnem a Batmanből is akadtak problémák...
Utoljára módosította:Daisy Blue Berry, 2018. július 1. 17:13
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. július 1. 16:34 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Azt hiszem most kellett volna elszomorodva, kiskutyafejjel bólogatnom, de valahogy belőlem ezt az opciót kispórolhatták, mert a helyét valami pofátlanabb, vigyorgós elégedettség vette át. Kicsit sem tudtam a helyzetet sajnálni, sőt, nagyon sokszor meg voltak annak az előnyei, ha a fölösleges körökön átléptünk így. Én úgysem hagyom magam, ha azon múlik két napig győzködök, de nagyon minimális azon alkalmak száma a múltamban, mikor így is, úgy is nem az volt a döntő, amit én elképzeltem. Na, talán ezt illene szégyellni. De nem fogom. Meg mást sem, főleg, ahogy a puha ajkakat az enyémen éreztem. Határozottabban simult a tenyerem a derekára, talán kicsit meg is szorítva, de bizonyosan nem kellemetlenül. Hagytam helyezkedni, nem zavart, sőt, kifejezetten tetszett, ahogy pillanatról-pillanatra egyre közelebb tudtam magamhoz. A válaszát szinte meg sem hallottam.
Nem tartottam akkora dolognak ezt, aminek nagyobb körítést kéne csinálni, de aztán a kérdése megborzongatott, egyrészt mert nem éltem sosem a magyarázkodást, most mégis valahogy magam tettem okot, hogy szükséges legyen. Elhajoltam tőle és sóhajtottam egyet, ahogy a kékekbe pillantottam.
- Tanár. Legendás lények gondozását fogok tanítani - jelentettem ki neki, mintha ez teljesen biztos lenne, holott egyelőre maximum a halál az, én azonban kellően magabiztosan tudtam mindent kijelenteni. A barna fürtjeiben óvatosan siklott végig pár ujjam, mielőtt még a támlának dőltem volna és a feneke alá nyúlva teljesen az ölembe húztam. - Nem, olyan legális fajta, tudod, normál iskolai keretek között. Miért?
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. július 24. 17:46 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Nem igazán volt tökéletes pillanat talán felhozni azt, mik is a terveim a  jövőre, de egyiket se gondolom ehhez annak. Érdektelen, lényegtelen és teljesen kizárható tényező, legalábbis számomra. Ahogy a puha ajkakba feledkeztem, aztán a selymes bőrét szántotta a borostám egészen mást éltem éppen, mint holmi válaszokat. De rá kellett jönnöm, hogy én sem véletlenül említettem meg. Ezen át akartam esni, én sem tudom pontosan miért, de ha másnál nem is, itt úgy voltam vele, hogy tiszta lapokkal játszunk, ahhoz egy ilyen is hozzátartozik. Azt hiszem, nem igazán volt hasonló.... akármihez szerencsém ilyen kitartóan.
- Már az állatok? Várj, most jön a, te is egy vagy közülük? - billentettem el a fejét kicsit, ahogy elé emelkedve aprót haraptam az ajkába. - Nem mintha ellenkeznék - nevettem el magam, hogy aztán éppen csak pár levegővételnyi szünettel a támlának dőljek a kezem végighúzva az oldalán. Már majdnem kiszaladt egy vagy nem csak én? kérdés is, de végül magamban tartottam és csak a tekintetét keresve néztem vele szembe.
- Pedig nem túl érdekes, szerintem - vontam meg a vállam egyszerűen, ahogy teljesen hátradőlve kényelmesedtem el, hagyva, hogy helyezkedjen, ahogy neki tetszik, még meg is mosolyogtam a dolgot a lábaira pillantva, mielőtt kissé meglepetten felnéztem volna rá ismét.
- Igen? Ezesetben erről és erről, na meg erről - adtam csókot előbb a nyakába, majd a kulcscsontján haladtam lefelé, ahogy a tenyereim elindultak az oldalán fel egy sokat sejtető vigyor kíséretében. - Mit is mond a házirend? Skippelnünk kell majd?
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2018. július 24. 17:46
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. július 25. 19:08 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Nem teljesen jó kedvemből, de csak kiszakadt egy rekedtes nevetés, amibe csak jobban belefájdult a fejem, de megérte. Senkit nem érdekelt a szőnyege, egyszerűen nem értettem minek kell itt lennie és miért tesz úgy, mintha köpeny nélküli szuperhős lenne, aki abba is beleteszi a kezeit, amihez semmi köze. Ez most leginkább az angol és az én kapcsolatom. Vagyis valamim. Ez nem olyan lényeges.
- Megválaszoltad ezzel azt is, engem mennyire érdekel mások véleménye a kapcsolataimról - közöltem flegmán, egyenesen neki szegezve. Azt hiszem mióta jóban vagyunk, bár voltak vitáink hülyeségeken, ez magasan vert mindent. A hangsúlyom után még a szemöldököm is felkúszott várva, hogy most még inkább az arcát akarja letépni, vagy felfogja, hogy őt a nő nem érdekli, engem meg az, hogy neki vagy másnak mi a véleménye erről. Akkor is, ha ez nem volt teljesen igaz. Nekem igenis számított mit gondolnak ők, nem véletlenül adtam az ő vagy Lewy szavára sok dologban, de nem ez volt a jó időpont ebben visszaigazolást adni neki.
- Ebben a sorrendben? - kérdeztem oldalra billentve a fejem, tisztában voltam azzal is, hogy ezzel olajat öntöttem nem a parázsra, egyenesen a kib*szottul égő házra. Megesik, megcsúszott a kezem. Egy nagy fújtatással húztam végig a tenyerem az arcomon, hogy aztán a térdeimen támaszkodva üljek tovább és nézzek rá fel csak a fejem csóválva megállás nélkül.
- Gondolkoztam eleget, de úgy látom, te nem akarod észrevenni, vagy ha sikerült is, olyan simán ignorálod, mint a tényt, hogy Grace se neked, se nekem, se itt másnak nem ártott. Gondolkodtam Max, nagyon sokat - néztem rá, hogy aztán fel is álljak és elé sétáljak. - De hidd el, nem akarod tudni, pontosan mire jutottam. DE ez jó, a lehető legjobb - veregettem meg a mellkasát barátian, hogy aztán kikerülve kivegyek a hűtőből két sört, mikor odaértem és felé tartottam az egyik üveget.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. július 28. 14:48 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Lényekre, persze, a velem való kommunikáció során ha felmerül az állat szó, inkább egy melléknév, jelző, ha pontosak akarunk lenni, mintsem főnév. Ezt meg sosem tagadtam ami azt illeti, sőt, erősen hajtottam a címre néha józan észből is, és ennek nem sok köze volt az animágiához. Az csak egy kis plusz.
- Csak tisztán látom a dolgokat - söpörtem ki egy tincset az arcából, hogy a tenyerem a puha bőrére simuljon két csók között, amit a bőrére hintettem. Nem nagyon ment az, hog most a beszélgetésre vagy annak tárgyára koncentráljak, amúgy se éltem a témát. Tanár leszek. Kész és pont, nincs ezen mit ragozni. Oké, értem, hogy senki nem nézi ki, de láttuk már kiket alkalmaznak mondjuk a Bagolykőn? Hozzájuk képest kiemelkedő és okleveles jótevő vagyok. Én nem veszek el nálam 20 évvel fiatalabb nőket. Eleve senkit, nem hiszem hogy ezen aggódni kéne. Meg már kinőttem és letudtam az életemben a becsúszó gyerekek dolgot is. De még mennyire fiam.
- Meg - mondtam oda szinte lényegtelen hangsúllyal, ahogy egészen a látványba felejtkeztem. Kiszélesedett a vigyorom is, túlságosan is éltem a pillanatot, még azt is, amikor csak a kezei mozdultak. Túl jól, túl sokáig tudtam volna ezt elviselni minden kizökkenés nélkül. Max erre mondaná, hogy ideje a vészcsengőnek azt hiszem, de nem értem a gondjait.
- Izgalmas, igen, határozottan az - nevettem bele kissé rekedtesen a nyakába, ahogy közel húzva ki is szívtam két három helyen, mielőtt egy nem túl finom harapással elhajoltam volna. - Az milyen pokémon? egyébként... szeretem tudni, mit kell megszegni - és tényleg így volt.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. augusztus 4. 16:23 Ugrás a poszthoz


now | nálam

- Én mindig - közöltem szélesen elvigyorodva, de sajnos még ez is fájt. Rendesen ahogy az arcizmom bemozdult, abból a fejem robbanásnak akart indulni. Most tehetném az ígéreteket, hogy soha többet nem iszom, de nem vagyok hülye. Ó, de mennyire nem és mennyivel rosszabb is lesz még ennél. Bár az már egészen érdekelne, hova tűnt a Nő. De a szobában egyedül voltam azzal a ténnyel, hogy érdekelt, pláne azzal mióta.
Elég hamar kiderült számomra, mikor Maxi tudomást szerzett Grace tényéről, hogy sok minden lesz, de elégedett nem tőle. Erre nagyjából a második héten kellett eszmélnem, mikor picsogó kislányként jött az üzenet tőle, hogy "Keve, te mikor küldtél utoljára képet nekem?". Erre kapott egy selfiet a gyerekeimmel rólam. Nem erre várt, szerintem a telefonja repülhetett is eget. Sejtem miért van neki új, nekem nem magyarázza be, hogy ezen jobbak a képek.
- Ha nem akarnék szétesni, elsétálnék egy tükörhöz, hogy is nézek ki. Én még sose láttam előre - morfondíroztam el megvakarva az állam, hogy aztán hunyorogva fel is keljek, nem volt ez így jó és az odaszúrások ellenére szarul viseltem, hogy így állunk. Eszem ágában se volt Max lelkébe taposni, pedig úgy csinált, mint akinek kitéptem a szívét, megrágtam, majd kiköptem és megtapostam. Nem is értettem mikor költözött belé ilyen érzelemáradat és óvási szándék. Meg ez a család dolog. Fájt a fejem még felfogni.
- Maximillian - kezdtem bele hatalmas sóhajjal, ahogy a hűtőben álltam, ott éppen remek idő volt, ki is sikerült venni, amikért indultam. Mondjuk valami meg is döglött odabent, ahogy nézem és érzem, de ez úgy marad. Nincs gyomrom hozzá. - Együtt élsz egy nővel, akiről ezt sosem jelentetted ki, elvetted úgy, hog senki nem tudta előre, felbukkant egy lányod, akiről nem tudtál... és szerintem tuti titkoltok valamit mert múltkor is sunyított Luca. Ennek ellenére még te háborodsz fel azon, hogy valakivel, akit sze... szeretnék magam mellett tudni, több időt töltök?
Saját magam kellett egy pillanatra javítani, de próbáltam úgy tenni, mintha ez meg se történt volna. A konyhaszekrény szélén lepattintottam a kupakot, aztán visszavonszoltam magam a kanapéra.
- Én sem akarok. De leírod a nőt, anélkül hogy engem például egyszer is megkérdeztél volna... mit élek, vagy mit akarok, esetleg mi jó nekem ebben.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. augusztus 4. 17:32 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

- Gyerekes vagy Max, rettenetesen - közöltem a szemeibe, vagyis a sajátjaimba nézve. Sosem kellett még magamat leb*szni semmiért, így ez a remek új élmény pont jól jön majd az önéletrajzomba. Ahogy a válasza erre is, mint mindenre, olyan esetlen és egyértelműen hárító volt, keserédesen felnevettem rá, majd megcsóváltam a fejemet a tarkóm dörzsölve meg párszor. Rendesen migrénem van az embertől.
- Ha... túl sok a ha. Te is lehetnél az enyémbe, hogy végre felfogja az agyad azt, amit nem akarsz látni más szerveidtől. Boldog vagyok. Vagyis az lennék, ha nem próbálnád meg mindenáron szétb*szni ezt az egészet - tártam el a kezem és igen, szerintem eddig nem vágtam még ezt hozzá. Soha, senkihez, hogy van ebben boldogságom és éppen azt venné el tőlem, de ezt teszi, és nagyon gyúr a pofonfánál is. Már nem rázza, egyenesen kifeszegeti a helyéről. Nagyot sóhajtottam majd egy félmosollyal néztem körbe, mielőtt rá emeltem volna vissza a tekintetem.
- Eljegyeztem - jelentettem ki, ahogy éreztem, amint az a negatívtól felgyűlt hidegrázás végigfut rajtam, az idegeim megfeszülnek és a kezem ökölbe szorul. - Ahogy javasoltad is.
Gyakorlatilag a pillanat sincs meg, mikor indult el a kezem és hogy lehetett ennyire pontos, de azt hiszem őt a gyűrű engem meg a tény, hogy saját magam képelem fel fagyasztott meg. És fájt, nem kicsit, már a kezem fizikailag. A másikkal rá is szorítottam az öklömre, mintha attól jobb lenne és még rázogattam is kicsit, de egyszerűen elégedettséget éreztem. Túl rég volt erre szükség, hogy végre figyeljen is arra, amit mondok.
- De az enyém, a többi leginkább nem érdekel - szűrtem a fogaim között, de nem léptem közelebb, nem biztos, hogy nem támadásnak vette volna és nem volt kedvem kergetőzni, mintha fogócskáznánk ma. A cigim akartam, jeget a kezemre és hogy felfogja végre, nincs mit helyrehozzon, mert minden jól van.
- Át Max, legalább egy hónapot ültem rajta, és lám - néztem körbe - én ott vagyok, ahol lennem kell. Különben bármire is készültél, azt most tennéd...és tudod... akkor lenne szarban a haza. Mert nem lenne már arra gondod, hogy felkapargass. Nem lenne többet gondod neked rám.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. augusztus 10. 00:02 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

- Nem egészen, nem ez az egyik skillem - mert a látásom görényként minden, csak nem jó. Legutóbb olyat zakóztam egy lépcsőről, mint a huzat. Még nem jöttem rá a mélység-magassággal ők mit kezdenek, hogy ne kék-zöld legyen az ember a végére. Jó, annyira nem fáj, de mégis, ezt nem tudom kiszagolni vagy meghallani, hiába állok azokkal elég jól.
Párszor végigsimítottam a nő oldalán és csak hallgatagan, de széles vigyorral figyeltem, ahogy a kezei járnak vagy éppen türelmetlenül a felsőmre szorít. Elhúzva a szám elgondolkodóan fogtam az államon a mutatóujjam és a hüvelykujjam közé majd az alsó ajkába kapva ragadtam hozzá teljes elánnal, mielőtt egy nagyobb levegőnyire elhajolva a kékjeibe néztem volna.
- Olyan türelmetlen vagy, szépségem - húztam végig a kezem a combján - valamit valamiért.
Ahogy a tekintetem végigjárta őt azt hiszem többet is mondott, mint kellett, de nem az vagyok, aki meggátolja a legnagyobb vágyában. Így a felső szerepe és fontossága ide vagy oda kibújva dobtam a kanapé végébe a hajamba túrva, hogy valamennyire visszarendezzem a helyére. Bár mertem volna fogadni, hogy a végső halálig nincs már két perce sem. - Szóval, mit kapok érte?
A kérdést egész mélyen búgtam a füléhez, hogy a borostámmal végigkarcolva a a puha bőrét arcán rá figyeljek megint. Mondjuk nem igazán kötöttek le már se a tanórák, se a szabályok.
-Hát, engem mondjuk a diákok nem vonzanak, de úgy hallottam ezt majd más pipálja - jegyeztem meg nagy vidáman, hogy aztán elégedett vigyorral dőljek a támlának és egész kicsit lejjebb is csússzak még jobban magamra húzva a nőt a seggére markolva.
- Reméltem. Tudod, ha az első mesteréved után futsz neki, még taníthattál is volna - haraptam rá a kissé kint felejtett nyelvemre hogy aztán a dús tincsekbe fussanak az ujjaim. Imádom a haját.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. szeptember 4. 22:31 Ugrás a poszthoz

De kis édes krapek  Grin
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. szeptember 4. 22:44 Ugrás a poszthoz

Fontos ez  Huh
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. szeptember 4. 22:51 Ugrás a poszthoz

Nem Rolleyes
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. szeptember 4. 23:27 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Láttam lelki szemeim előtt a mélyenszántó aggodalmat és bánatot, amit éppen érzett. Miért volt ez könnyű? Mert nem volt mit keresni. Gyakorlatilag ahogy egy pillanatra mély levegőt vettem és lehunytam a szemem, pont annyit láttam, mint amit érzékeltem. Sötét semmit. Nem mintha ezért különösebben felkapnám a vizet, vagy bármiért, tényleg meredek vagyok mondjuk görényként. Más kérdés, hogy ezt próbálom nem reklámozni, de a csapat már elég jól képben van.
- Fogalmam sincs - emeltem meg a szemöldökeim egy pillanatra, mielőtt mindkét kezem lassan a csípőjére szorult, majd apránként lopta felfelé a távolságot a csók közben, amiből se én, se ő nem akartunk kiszakadni. Inkább csak tehernek éreztem ebben a percben mindent, ami jövőbeni terv vagy latolgatás. Kinek van erre ideje? Meg leginkább kedve. Gracie mellett amúgy is akadtak gondjaim az addigi túlórahajlamom megszűnésétől a több szabadnapigényig mindennel. Kénytelen voltam kicsit átütemezni a találkáim a melóban, de minden megoldható ugyebár. Egész széles vigyorral talált a szemeire a tekintetem, majd kalandoztam lejjebb, ez a látvány nem olyan volt, amit megszoksz és elunsz, ó, de mennyire nem. Pont olyan gyönyörű volt, amilyennek korábban csak elsőre láttam maximum bármelyik nőt. Nem múlt el valahogy az a varázsa és ez húzott vissza hosszú ideig, még ide kerültünk. Talán kicsit akaratosan is rántottam közelebb a kulcscsontjánál harapva meg, talán erősebben is, mint terveztem. Hoppá?
- Mindent - közöltem rekedtesen felnevetve, mert a kérdés megvolt, de éppen igencsak elfoglalt minden más, főleg, ahogy a fehér bőrén végigsiklott a tenyerem. Előbb csak az oldalain, majd a nyakához érve az ujjam hegyeivel fogtam és vontam közelebb egy egészen futócsókra, mielőtt a kulcscsontján át indult volna tovább az érintésem, teljesen belefeledkezve. - Segítettem volna bepakolni a szertárban - dörmögtem leginkább a választ, ahogy hasonló türelmetlenséggel kaptam újra és újra az ajkai után.
- Amit csak szeretnél - mosolyodtam el, majd a térdhajlatával közelebb húztam őt, hogy az egyik kezem a dereka köré fonva szorítsam meg, a másikkal meg még előrébb csúsztam ellökjem magunkat a kanapéról álló helyzetbe. Az túlzás hogy ez könnyű, meg megvannak a korlátaim, de ez éppen kicsit sem zavart. Batman mindig Batman marad. Még az állába mélyesztettem finoman a fogaim mielőtt elindultam volna vele a hálóba.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. szeptember 5. 22:15 Ugrás a poszthoz


csakígy | nálam

Hajszálnyit sem érdekelt az igazat megvallva, hogy a nőm képes-e mondjuk várni öt percet, mielőtt a kanapémon találom érkezés után, avagy sem. Igazából az sem annyira hatott meg, mikor beszéltünk és közölni terveztem, hogy még egy órát maradnom kéne, majd ő, hogy reméli legalább egy kicsivel előbb érek haza. előbb értem, más kérdés, hogy ez milyen kiesés volt, de nekem megérte, nem ezen fog bedőlni a bankszámlám.
Valamiért sokkal szélesebb volt a vigyorom onnantól, hogy az a fekete darab most már végleg nem fedett semmit, ami engem igazán érdekelt. Meg kell vallani elég szép munka az, ami a hátán van, de valahogy nem ez volt az egyetlen, amit éppen éltem volna rajta. Ne is firtassuk mi az amit igen és mi az amit nem, főleg ilyenkor. Nem igazán engedtem, hogy a csókból kihátrálhasson, talán levegőért is tényleg csak a legvégén, mikor már majdnem lihegnie kell az embernek, volt valami őrjítő abban a látványában Is. Mint a sóhajban a harapásom nyomán, ami bizony nyomot is fog hagyni.
- Én? Soha - nevettem el magam, hogy aztán pillanatok tört része alatt űzzem ki az egész tanáros és meló témát ebből a hétköznapunkból. Igazából tettem volna mindből, de valahol engem vonzott a dolog, ő meg úgy néztem élvezi. Ki vagyok én, hogy valami ilyennek ellene menjek? Keve. De most nem teszem. Nincs erre éppen plusz idegszálam, ahogy a puha bőrén a melleitől a nyakáig végigszántotta a borostám, mielőtt közelebb húzva szorítottam meg, hogy fixen maradjunk. Nem hiányzott egy borulás vagy ficánkolás.
- Nem érdekel - közöltem egyszerűen, amúgy is, a séta lassú! Itt meg ki bír várni? Na, ha már a türelem kapcsán lapokat osztottam. El is húztam egy pillanatra a szám mielőtt a kezemmel a háta támasztásából a tarkójáig simítottam rajta végig és még a háló ajtajánál az ajtófélfának támasztva megálltam, hogy szenvedélyesen megcsókoljam, majd a nyakába nevetve zakóztunk az ágyba. Ó, de ezt már túl jól ismerte ő is és én is. Hazai terep.
Szeretem.
A nőt is.


//Szépségem Kiss//
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. október 1. 17:41 Ugrás a poszthoz

Te Emese, milyen jókra neveled itt a kisebbeket? Rolleyes
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. október 1. 17:50 Ugrás a poszthoz

Látom, nagyon segítőkész lány vagy  Grin
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. október 23. 12:38 Ugrás a poszthoz


now | nálam

- Hm... - mormogtam elgondolkodva, mint aki valóban fontolóra vette azt, amit Max mondott. Szó sem volt róla. Elemileg éreztem ahogy az agyvizem lassan forrásnak indul minden újabb alkalommal, mikor ezt végigjátsszuk. Isten tudja mióta megy, de vagy fél éve biztos. A menet mindig ugyan az, ő megjelenik vagy csak átsétál Lucáéból az én aurámba, majd leolt, mint egy taknyos öt évest. Ha jót akarna se érteném ezt az egész logikát. Megfáradtam a hadakozásban, vagy túlságosan másnapos vagyok, egyelőre nem tudom eldönteni. Talán sok volt és erős a nevét így megtolni ezért sóhajtva néztem is rá.
- Tudod, nekem Gracie ez a más - néztem rá sokatmondóan anélkül, hogy tovább taglaltam volna a hasonlóságokat. Tudtam volna, ó de mennyire, ez sem tegnapi, de azt hiszem ezt az olajat nem ma fogom a tűzre borítani. Egyelőre csak megint egyeneset akartam a görbe helyén tudni. Abból csak az este jó, de azok nagyon, ezt mi ketten jól tudtuk és azt hiszem nem csak rajtam múlt, hogy nincs már verseny a cipőkből vagy az alsóneműkből az erkély párkányára aggatva. Csak senki ne ítélkezzen, van aki bélyeget gyűjt mi élményeket. - Azért ez elég vicces - közöltem nevetve is, ahogy végül a sörbe ittam levágva magam ismét a kanapéra. Kényelmes volt, az italom meg hideg miért kellene ezt tovább rontani ilyenekkel. De azért csak oda kellett szúrni.
- Életemben nem hallottam tőled nőre, vagy bármi nővel kapcsolatos állandóra, hogy kell. Pedig nem tegnap kezdtük - billent meg a fejem oldalra, ahogy felé intettem az állammal. Megvártam még ő is magához veszi a magáét, de másra nem igazán reagáltam. Anne más lap volt, ott sok dolgot tettem, amit utólag átértékeltem, de akkor éppen ez tűnt a jó útnak. Mindenkinek vannak kútba esett próbálkozásai. Van akinek több is.
- Ami azt illeti - írtam le egyik kezemben az üveggel a sziluettet a levegőben elégedetten bólogatva magam elé. - Többek között. Hidd el, sokkal több dolgot, mint gondoltam volna. Bírja amit én, a kölykeimmel is jól kijön és meg sem próbál rózsaszín ruhákkal és platinakártyákkal dobálni - emeltem meg a szemöldököm, sajnos volt már ezekhez is szerencsénk.
- Minden. Max. Szeretek vele lenni, nem csak éjjel - nem mintha éjjeli program lenne az éjjeli, más kérdés - hanem úgy egyébként is. Jó nő, van esze és most sem tudom melyik csatornában kevernék ha nem hoz haza még görényként is. Nekem ez kell.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. október 23. 13:03 Ugrás a poszthoz


így | A Nőnél

- Ettől - nyomtam meg a szót határozottabban is, mint szükséges lett volna. Rendben voltam és boldog is. Gracie, a gyerekei és a sajátjaim is a legnagyobb rendben voltak így és ezzel. Nyugi volt körülöttem, azt láttam a nőn, amit akartam, mosolygott, ha a szája nem is, a szeme mindenképpen és tudtam hogy a tényért mert voltam vagy tettem valamit. Nekem ez elég volt hozzá, hogy tudjam, pont úgy értékel mindent, ahogy én akarom, hogy történjen. Erre itt volt Max, aki amúgy én voltam. Ami még mindig erős agyf*sz volt és nem tudtam feldolgozni hogyan tehette meg.
- Szerelmes. Azt hiszem ezt neked nem kell bemutatni - közöltem még éppen időben, mielőtt az a bizonyos ütés célt ért volna. Nem akartam bántani, Isten lássa lelkem, az utolsó ember, akit valaha meg akartam volna ütni idegből és szándékosan. Cseszett már fel, nem az első, de most túl ment minden határon. Az, amiket kimondtam pedig nekem már fel sem tűntek, pedig mindkettőnknek övön aluli volt. Voltam padlón, de ezt nyíltan senkinél, soha nem mondtam ki. Ahogy Max is remekül körbetáncolta a tényt, amit Tatinál fellángolva élt Lucánál meg él, nem is kicsit. De itt volt, ha már borogatunk, legyen jó sok és magasan hullámozzon.
- Jó élet, Max. Te teljesen hülye vagy? Miért akarnék választani? Miért akarnék más legjobb barátot? Normális vagy - néztem rá teljes kiábrándultsággal az ég felé emelve a kezeimet aztán hol rá, hol magamra mutogattam én is. - Most őszintén, te ezt nézed ki belőlem? Bármit is tegyek fogom és ezt majd így kidobom a p*csába az ablakon, mert minek? Te mikor kattantál így el ember?
Nem kiabáltam, még csak fel sem emeltem a hangom, csalódottan halkultam el hátrálva is egy lépést. Eszem ágában sem volt többet adni, az öklöm még mindig remegett ahogy magam elé emelve néztem le rá. Szar ez az egész. Csak egyszer. Tényleg, egyetlen egyszer nem tudná elviselni, hogy tényleg jól vagyok? Boldog? Mindennel együtt?
- Max, szóltam én egy rossz szót is, mikor Luca miatt napokra eltűntél Pécsről? Nem. Azért, mert ő előbb tudta azt is, mi a f*szt dolgozol a németeknél? Nem. És te mégis számon kérsz olyanért, ami ha nem volt kimondva, nyílt titok volt. Én ezt szeretem, nekem ez kell.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. október 23. 21:03
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. november 23. 16:49 Ugrás a poszthoz


now | nálam

Bár a fejem még mindig nem volt jobb - esküszöm párszor kettőt is láttam Maxból, pedig egy hang is sok volt - azt már jól láttam, hogy kezd elülni a dolog. Nem hittem, hogy megérti a nézőpontom, mert miért is tenné? Nem tudott eleget, leginkább senki. De volt az, hogy még Lewy bízott bennem, meg abban, mit és miért akarok, Sebby minden szart támogatott, csak liveolhassa le, addig Max tényleg olyan volt, mintha lett volna velem egy Valentin, aki 0-24-ben próbál visszahúzni a szarból, nem beletolni. Ő volt a bátyám leginkább, mert az eredeti inkább még jobban belelökött, majd röhögött egy kört, hogy legalább tanulsz belőle.
- De Luca nem pakol össze. Maximum agyonnyomtad éjjel és alád került - közöltem alig bírva türtőztetni a röhögést. Lássuk be, azért nem egy kategória voltak méretben, amit többször jegyeztem meg, mint illene, ettől még igaz volt. De a f*szságoktól eltekintve, Luca nem tűnt nekem olyannak, aki ebből ki szeretne szállni, mint egy rosszul lett gyerek a hullámvasútból. Élvezte, élte. Annak a csajnak is, mint Majának ez volt a családja. Gyakorlatilag itt mindenkinek, ha akartuk, ha nem, mert az eredetiink szart se tettek értünk. Vagy éppen csonkák voltak és sosem volt meg  full-komfort.
- Nekem van, használhatja - vontam a vállamon a sörösüvegemre borulva. Nem akartam én már az ember idegeit borzolni, de ezt most teljesen komolyan mondtam. Bár amúgy szerintem van a nőnek kártyája, más kérdés, hogy mellettem nem nagyon van szüksége használni. Én jobban bízom a kápéban, és amúgy is mindig fizetek, mielőtt eszmélne. Megszokás.
- Miért kéne magyarázkodj? Ugye tudod, hogy bár te tényleg mindent megteszel, hogy ellenszenves legyél, ő nem utálkozik és nem fog megölni, ha itt leszel, mikor jön - vontam fel a szemöldökeim, csak hogy tisztázzuk a helyzetet. A nőmben sose láttam ezt az utálatot, inkább az értetlenséget, amit meg tudtam érteni. - Elmehetnénk a jövőhéten valamerre, és akkor a lelked is megnyugszik. Nem kell hozni senki mást - jegyeztem meg, mielőtt előre kiakad.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2018. december 25. 14:12 Ugrás a poszthoz

Én szóltam.
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. február 11. 19:56 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom

Ahogy vészesen fogy el a tanév, úgy közeledik a vizsgaidőszak, én azonban egész más miatt szoktam rá a napok kihúzogatásának a tanáriban. Még rendesen Lewy is megbámult, bár szerintem mostanra már leesett neki, főleg, mert utána ő is számolgatott ott valamit. Nem kérdeztem, ő sem, mi nem a nőink vagyunk, nem kell ez hozzá. Mindenesetre könnyes búcsú nélkül hagytam a tanodát a hátam mögött és a munkát is, ahogy egy szál mentolos cigarettát húztam ki a tartóból és gyújtottam rá. Időben voltam, nagyon is időben. Úgy fél órával hamarabb eljöttem, így a laza séta és a térig a nikotin is belefért, ott elnyomva a csikket egy kukába pöccintettem, majd egy erősebb köhögésáradat közepette le is kanyarodtam a Játszótér irányába. Ma nem én mentem a törpékért, pontosan tudtam viszont mi a program.
- Szia kicsicsibe - guggoltam le a megrohamozó Peggyhez, akit már a bátyja is követett, de ő egyből nyúlt volna a kezemért, mert ő most olyat mutat, hogy lehidalok. Nyilván nem így fejezi ki magát, de azt hiszem erre gondolt a csúcshipermegaszuperkirály kifejezéssel, amit nem is értem hol tanult összerakni. Mintha Sebbyt hallanám gyere... oh. Nincs több kérdésem. - Megyek - tisztelegtem egy sort a nejem felé, és az eredeti tervezetemet felülírva kerültem egyet és leemeltem a fent ragadt kölyköt, még fel is dobtam a levegőbe mielőtt egy csókot nyomtam volna a fejére, mint a többieknek, majd hagytam, hogy menjenek tovább játszani én pedig a feleségemhez indultam.
- És akkor te is kérsz egy hasonlót? - nevettem el magam, mielőtt az ajkaim az övére nyomtam volna és végigmértem mi is a szorult helyzet. - Minden rendben van?
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. február 17. 15:05 Ugrás a poszthoz

Mit ártottam én nektek? Rolleyes
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. február 17. 15:09 Ugrás a poszthoz

Csak olyat kérdezek, ami köthető a tantárgyhoz Rolleyes De a forrás az minden, ami az oldal tartalma... órák, források, irodalom, világleírás...ilyesmi.  Grin

Mérey, hát nem tudsz viselkedni?  Shocked A nejem éppen terhes, nagyon bátor vagy :|
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. február 17. 15:13 Ugrás a poszthoz

Olyan mókás gyerek vagy te Dani Rolleyes Azt hittem a vizsga elején elég tisztán leírtam ezen eshetőséget és következményeket Grin
más kérdés, hogy voltak módok régen, amikkel könnyen megoldható volt
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. február 17. 15:17 Ugrás a poszthoz

Csak ne vesszen el ez a vicces és kreatív tudás mire eljut az ötödik évig Rolleyes
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. február 17. 15:48 Ugrás a poszthoz

Nyugodj meg, előbb-utóbb mindenki elvégzi a sulit, én már csak tudom Rolleyes
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2019. február 17. 15:50 Ugrás a poszthoz

Ameddig szükséges volt.  Grin  Tongue
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikola Keve Áron összes hozzászólása (266 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 » Fel