Akkor ne tedd  

Ne mááár, tudod mennyi pia van ott? Mintha szentélyt égetnél fel :O

De azért szólj már előtte vagy valami, hogy tudjak egy " igyuk meg a kicsikéket, hogy ne menjenek kárba " bulit csapni XDDD

Szép estét szárazföldi bagázs  

Na hol vagytok legények/lyányok? :O

Hello, téged még nem ismerlek *-*

Egyetértek, egyetértek, én a helyi hal vagyok, a fürtöskében kit tisztelhtek  

Szegény lyányka :c majd aggatok rád valamit ne légy titulus mezítelen  

Myracica *-* hogy vagy? Látod? Nem adom fel  

Én mindig, mint egy halacskafiú  

Csicsizz csak, nem mindenkinek való az éjszaka  

Gondoltam hozzád bújok no :c

Vigyázom az álmaid, amíg fel nem jön a nap  

bezony, többet ihatok vigyázhatok rád *-*

Igyekszem hű lenni magamhoz

Széplaki Alíz

Széplaki Alíz

Széplaki Alíz

- Azt látom, egy szőke, gázos alakkal szóba álltál, anyudék nem tanítottak meg, hogy ne állj szóba vadidegenekkel? - nevettem fel, csipkelődve kicsit. Nem óhajtottam leteremteni,  nem volt dolgom, kivel és mit csinált, no meg különben sem tudtam volna ártani neki, úgyhogy nem volt igazán veszélybe.
- Áh asszem most voltak a vizsgák nem? Nagyon meggyarapodott a diákok száma a pubban. Édes teremtések, isznak ha átmentek és akkor is ha nem.  - bólintottam, bár mióta Lottival szétváltak útjaink nem igazán tudtam pontosan ezeket a dolgokat. Mikor mi volt, azt csak maximum a vendégek számából tudtam kiolvasni.
- Olyan is kell, hátha megszárít a napocska, bár a naptejem otthon hagytam. - húztam el a szám.

Széplaki Alíz

- Hát, nem irigylem a vizsgázókat, akárki akárhogy is szusszan ,megérdemli - vontam meg a vállam. Tetszett az az élet, amit az iskolákban láttam a tévén keresztül régebben, de azon kívül, hogy néha beszöktem, nem sok minden közöm volt a Bagolykőhöz.
- Van időm - mi azt illette vártak a pubban, de nem zavartattam igazán magam. A főnökségben az volt a menő, hogy magamnak szabhattam ki a munkaidőmet.
-Vadász Richárd - ráztam meg, miután a vizet beletöröltem a gatyámba, több-kevesebb sikerrel- Mondhatnám még a Csengert és a Rault is, de általában Richárd és annak becézési formái a menők

- No pedig lánykám ebbe aztán jól, de jól beletrafáltál, mert én biza itt élek már több mint négy éve és körülbelül két éve én vagyok a bogolyfalvi pub becses tulajdonosa is - húztam ki magam, mert hát nem voltam én akárki újonc, én aztán itt voltam már egy ideje és éltem is amennyire csak este lehetett.
- Hm, ismerem ezt a szót, valami rémlik, mikor be-beszöktem az iskolába. Nem ti mossátok este a szennyest? - nem igazán emlékeztem már, de valamit hallottam, meg tudtam is, hogy velük nem kéne összefutni, mert valami következménye lesz, de inkább a tanárok elől bújtam el, mintsem a többi diák elől.
- Én is, Szép Alíz

Bólintottam fogadva a gratulációt, de nem éreztem úgy, hogy olyan sokat tanultam volna meg, mint amennyit általában szoktak. Hamar elszöktem otthonról, de amíg a víz alatt támasztottam az iskola padjait, addig sem tanultam igazán sokat.
- Áh kibe botlottam bele, tegyem fel a kezem, vagy jófiúnak számítok még egyelőre? - nevettem el magam, de zsebeimben lapultak továbbra is mancsocskáim, mintha lett volna ott valami meleg, vagy csak az eszemet csapott be?
- Nem mondanám magam bagolynak. Ha állathoz kéne magam hasonlítani, akkor inkább halat mondanék, mert szeretek úszni az árral. Nem is sejtenéd mennyire

- Esküszöm nem volt szándékos - túrtam ismét hajamba, ellenőrizve, hogy mennyire száradt-e meg, de sajnos igazából csak hidegebb lett.
- Hát mondhatjuk így is - bólintottam rá, igazából ez sem állt messze tőlem, spontán voltam és a tetteim is hasonló életstílust tükröztek, no meg az alkalmazottaim munkaideje.
- Így lettem tulaj is különben, visszatérve. Szerencsém volt és kaptam a sorstól. Legalábbis minden jel erre utal. - homályosan fogalmaztam, de arról, ami a nővel történt nem szívesen beszéltem és talán még senkinek sem mondtam el, maximum Lottinak.
- Például a szárazföldön lenni, bulizni, táncolni, élni. Te?

Ezzel tudtam volna vitatkozni, de egyelőre nem szóltam, csak megvontam a vállam. Lehet igaza volt, lehet csak én láttam bele olyat, amit nem kellett volna. Egy város jövendőbeli királya lettem volna, megúsztam a rabságot, megkaptam a pénzt, volt egy szép kedvesem és még mindig van egy őrült barátosném.
- Tudod, még sohasem ettem déli ebédet a szobámban - érveltem tovább nevetve. Nem izgatott igazán, hogy titkoljam a sellő mivoltom, sokan úgy is tudták, de azért egyből kibökni sem óhajtottam, mert az úgy nem lett volna ennyire mókás.
- Verset írsz? - lepődtem meg. - Mifélét?

- Nem tudok olyan jól olvasni, hogy tudjam élvezni őket - jelentettem ki, teljesen figyelmen kívül hagyva előző kérdéseit,mintha meg sem hallottam volna, csak azért, hogy helyette sejtelmesen vigyorogjak.
- Különben nincs családom éppen elérhető távolságban, a magam ura vagyok, rám az asztali etikett nem tartozik - elégedett pofával mondtam ezt mind, mindent csak azért, hogy picit fellobbantsam a kíváncsiságát.

- Túl sok felelősséggel járt volna maradni - nevettem el magam, bár volt benne valami keserűség is, ami még bennem maradt az élek múlásának ellenében.
- Az attól függ, nem zavar ha kicsit tüzet gyújtok? - húztam elő a zsebemből egy fémdobozt. Zseniális találmány volt ez ám, nem ázott el ha nedves lettem véletlen.

Széplaki Alíz

Kicsit zavart, hogy nem kérdezett tovább, oda a játékom, amit magamba űztem vele. Hamar számba kaptam egy szálat, majd a lány felé nyújtottam a dobozt, hogy ha akart, kiszolgálhassa magát.
- Szóval diák vagy mi? Sárga? - ez a szín jutott eszembe, meg még a kék, mert azt a víz miatt alaposan megjegyeztem.

Széplaki Alíz

- Nem? Helyes, ne is - vettem vissza a dobozt és fél kézzel visszahajtottam majd bevágtam a zsebembe, megszívva a cigit.
- Nem árulhatok el mindent - vigyorodtam el, kifújva a füstöt, eszem ágában sem volt elárulni, hogy csak random mondtam egy színt, ami eszembe ötlött,a dögák meg a kastély miatt a többit pedig nem volt nehéz kitalálnom.

Széplaki Alíz

- Elárulnék, de fogadjunk, hogy ha mondok magamról két tényt, egyiket sem fogod elhinni. Ezekkel a tulajdonságokkal inkább disney hercegnő lehetnék, mint egy pubtulaj - nevettem el magam, szabad kezemmel megvakarva a tarkómat.
- De legyen. Elárulok magamról két dolgot. Az egyik, hogy herceg vagyok. A második, hogy sellő.

Széplaki Alíz

Mélyet sóhajtottam, mikor megérkezett a lány reakciója és magamban valami olyasmit mormoltam, hogy hülye voltam, amiért előtte nem fogadtam vele igazi tétben, akkor legalább egy doboz sörrel gazdagabb lettem volna.
De nem akartam, hogy feltűnjön Alíznak a dolog, így helyette csak visszamosolyogtam rá.
- Nem kérek Arielből, inkább a barnákat preferálom  

Széplaki Alíz

Oldalra fordítottam fejem, míg kifújtam a füstöt. Érzékeltem a közelségét és szórakoztatott a helyzet, de nem akartam azért bunkó lenni és a pofájába fújni mindent, így is lehet sikertelen volt a mentési próbálkozásom.
Felnevettem a lány suttogására, de nem húzódzkodtam el.
- Túl feltűnő szín, pláne a víz alatt. Mindenki csak minket nézne, kinek kell az?

- Táncolni? Miért ne? - meglepett ez a kérdés, nem számítottam rá, de nem állt tőlem messze a dolog, néha vicces volt csak úgy, megkötések nélkül arra lóbálni a lábad amerre akartad.
- Táncolni akarsz itt a csendben?