36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mr. Casper Frost összes RPG hozzászólása (55 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 3. 13:58 Ugrás a poszthoz

Bálint


Igazából fel se venné talán azt se, hogyha órákat késne is a másik. Türelemmel bőkezűek voltak vele, mikor osztogatták, így csak komótosan sétálgat a színpad előtt, bámészkodik mindenfelé, majd végül megállapodik valahol középen, a színpadnak támaszkodva. Elképzeli, hogy tele van a terem, ő meg valami fura gúnyában adja elő magát fent. Sosem volt ilyesmivel gondja, igazából szinte bármit rá lehet sózni, panaszkodás nélkül megcsinálja, ha megy neki. Nem is érti miért érzi egyesek magukat feszengve ilyen helyzetekben. De, talán érti. Félnek attól, hogy kinevetik őket, hogy cikizni fogják utána, ezért inkább beleolvadnak az átlagba, hátrahagyva az egyedi megmozdulásokat. Viszont ha valaki képes magabiztosan előadni magát egy átlagostól eltérő szituációban, akkor mások sem találhatnak rést rajta, amivel cukkolhatnák.
Alig észrevehetően rezzen össze és kapja a fejét az ajtó felé, ahogy kiszakítja a gondolataiból a betoppanó srác. Félig felvont szemöldökkel méri végig a helyzetet és megfordul a fejében, hogy ez már akkor része e a meghallgatásnak, vagy sem? Elég lestrapáltnak néz ki, legalább, mintha egy csapat oroszlán elől menekült volna. Végül inkább csendben löki el magát a színpad oldalától és megindul felé. A bocsánatkérésre csak vállat von, nem tűnik úgy, hogy nagyon meghatotta volna a dolog, sőt.
- Elvoltam. - Miatta igazán nem kellett volna rohanni, de ezt azért nem teszi hozzá. A névre biccent, majd el is fogadja a felé nyújtott kezet.
- Bence. Vagy Milán, mindegy, mindkettőre hallgatok. - Megereszt mellé egy lezser mosolyt, majd akkor visszamegy Bálinttal a színpad elé és megáll vele szemben. A kérdéseken kissé elgondolkodik, nem szólal meg egyből. Ez túlságosan is jellemző rá.
- Tartozni szeretnék valahová. A kviddics, meg úgy a sportok nem igazán tartoznak az erősségeim közé. A diáktanács nem igazán vonzz, ezzel szemben a színészkedéssel valahol mindig eljátszottam gondolatban. Tapasztalatom még nincs ezen a téren, gondoltam most, vagy soha. - Hagy egy kis szünetet egy halványabb mosoly kedvéért. - Játszom több hangszeren is, bár ez nem tudom mennyire számít ennél. Véleményem szerint viszont elég jól elő tudom adni magam, a szavakkal sem volt soha problémám. - Mása sincs, csak az esze és annak előadása, ami persze szavakban történik. Elég jó a meggyőző képessége is, pont emiatt. Viszont ennél többet hirtelen nem tud nyújtani, lévén nem volt még ilyen szituációban.
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 3. 19:07 Ugrás a poszthoz



Azért a hely kinézete tényleg eszméletlen jó lett, ezt el kell ismerni, akár sokadjára is. A kaja is ötletes, na meg finom is, ami neki végül is már elég, hogy ellegyen, mint a befőtt. Viszont ha ennyit szeretne csupán, simán tölthetné az idejét a konyhában, vagy a szobájában is, mondjuk egy jó könyv társaságában. De végül mégis csak itt kötött ki, mégpedig Nettével, szóval talán úgy kéne tennie, mint minden normális embernek egy ilyen partin. De mi is igazából a normális? Sosem érezte magát teljesen otthon ilyesmiken, na nem mintha olyan sok tapasztalata lenne. A zene hangos, nem lehet mély filozofálgatásokba kezdeni mellette, csak egyszerű rövid mondatokkal lehet kommunikálni, a megszokottnál kicsit hangosabban. Viszont a helyzet még mindig jobb, mint egy mugli buliban... Bár a legkézenfekvőbb tevékenység itt a tánc lenne, de... persze ha az kéne, akkor kiállna, viszont nem szívesen dicsekszik a haldokló rozmárbébiket megszégyenítő táncmozdulataival. Na meg ez nem is igazán az ő világa. Ezért is vetette fel a fogadás ötletét Nettének, hátha valamivel izgalmasabbá tehetnék számukra is a dolgokat. Bár lehet mégsem ő lett volna az ideális partner a számára...
Sóhajt egyet a válaszon, viszont előbb betol még egy süteményt, csak utána szólal meg. Addig is gyűjti magában a kellő energiát a feladat véghezviteléhez.
- Oké, megmutatom mire gondoltam. - Közli úgy, kurtán, majd olyan magabiztosan indul meg, hogy kétsége sem lehet a lánynak afelől, hogy véghez is viszi. Félúton járhat a fal mellett, ahol magasabbra csap hirtelen a láng és... érezte a tűz melegét?! Hirtelen torpan meg és bámul a lángnyelvekbe. Egyre inkább úgy érzi, hogy hazudtak nekik, ez nem is csak illúzió, hisz érzi. Érzi, ahogy egyre melegebb lesz idebent. Eljátszik a gondolattal, hogy lerántja magáról a leplet, akkor kevésbé akarna megfulladni, de azzal oda a jelmezének. Szóval tűr, ha itt fullad meg alatta, akkor is. Megéri az áldozatot...
Viszont egyre furcsábban érzi magát. Mintha a hő nem csak a lángokból áramolna felé, hanem... a saját belsőjéből? Mintha valami rettentő csípőset evett volna. Kissé lihegve fordul vissza az asztalokhoz és valami kékes löttyöt vesz el azonnal, amit le is dönt. Kéket, mert az biztos hideg...
- Te is... te is érzed? - Fordul Nette felé és természetesen a melegre céloz. Hisz ugyan úgy érzi a teremben lévő forróságot is. Gyorsan fel is kap még vagy két italt, amit ugyan olyan gyorsan el is tüntet.
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 11. 12:04 Ugrás a poszthoz

Kami


Nem felel Kami megállapításaira. Kivételesen ezt a dolgot nem gondolta túl, egyszerűen csak beletörődött. Hisz ahogy magához tért elmondták neki, hogy az agyrázkódás járhat étvágytalansággal, így ha más nem is, legalább ez tisztán és érthetően a helyére kattant. Ezen kívül is van elég dolog, aminek kirakós darabkái a homályba vésznek és mintha sohasem akarnának a helyükre kerülni, hogy kiadják az egész képet. Egyes gondolatfoszlányok, mintha nevetve csúsznának ki elméjének markából és csupán benyomásokat hagynak maguk után, ami még több kérdést vetnek fel benne. Mindez mára már szinte valami kegyetlen ördögi körré nőtte ki magát, amitől legbelül retteg, de persze kifelé nem mutatja. Hozzá van szokva, hogy csak magára számíthat, de valahol sajnos tudja, hogy ez nem olyan dolog, ami saját maga meg tud oldani. Megfordul a fejében, hogy megpróbálja ebbe a kusza fekete lyuknak tűnő dologba beavatni, ami most a fejében uralkodik, de elveti az ötletet. Valamiért nem szeretné, hogy ennél jobban aggódjon. Amúgy is furcsának tartja, hogy van, aki aggódik miatta.
Bólint a megjegyzésre. Máshogy nem tudja definiálni anélkül, hogy Nettét bajba sodorná. Hiába, hogy végül is miatta van most itt, nem volt önmaga a lány. Ezért is képtelen neheztelni rá, vagy bármi ilyesmi. Nem, valamiért egész közel került a lányhoz, mint barát és amúgy is megígérte, hogy megoldják.
A kérdésre elgondolkodik. Vagyis próbál. A gondolatok cikáznak a fejében megállíthatatlanul, csak egyszerűen képtelen egyet is megragadni a tömérdek fonal közül. Így csak kényszeredetten a hajába túr és vállat von.
- Nem tudom... Azt hiszem... nem gondolkodtam, vagyis... nem hiszem, hogy... időben találtam volna... bárkit is. - Beszéde szaggatott, néhány szó nehezen formálódik meg benne. Ijesztő, túlságosan is ijesztő.
Utólag mindig mindenki okosabb. Bár furcsa, hisz alapjáraton az ilyesmi hidegen hagyja, nem épp az a roppant mód segítőkész fajta. Viszont ez a történet valamiért arra ösztökélte, hogy ő maga tegyen valamit. Képtelen megmagyarázni, hogy miért, főleg, hogy általában sosem cselekszik felelőtlenül. Meg is sínylette ezt az egy dolgot.
- Tényleg nem... tudsz. - Kényszeredetten elmosolyodik kissé. Akkor sem mondaná, ha Kami bármiben is tudna, ahhoz túlságosan is magának való. Viszont annyit megtesz, hogy odaadja a kezét, ha ezt szeretné a lány.
- Megpróbálom, de... nem ígérhetek semmit. - Bár tényleg azon lesz, hogy ne essen még egyszer ilyen hibába.
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 11. 13:08 Ugrás a poszthoz

Hablegény


Egy fél lépést tesz hátra a nagy felfedezés után. Na nem azért, mert félne tőle, vagy bármi ilyesmi, hiába talán az lenne a normális. Inkább csak az vezérli, hogy kevésbé kellemetlenül legyen benne a másik aurájába. Viszont csak ekkor érzi meg igazán, hogy a lábai már jégtömbbé fagytak, és a nadrágja is félig már teleszívta magát vízzel, mint valami hevenyészett szivacs. Az ajka is kezd lilulni már, de nem vesz tudomást róla igazán. Sokkal érdekesebb ez a történet annál.
Teljesen bizonyos a megállapításában és egyszerre megannyi kérdés tolul az elméjébe, amit csak nehezen tud magában tartani. Egyelőre. Most még buzog benne a megérteni akarás, hogy mégis hogyan változott át. Nem emlékszik, hogy ilyesmi szerepelt volna a könyvben. Bár lehet véletlenül átugrott volna egy fejezetet?
Nagyokat pislog a figyelmeztetésre és automatikusan körbe kémlel, hogy van e rajtuk kívül más is itt, vagy sem. Egészen hozzászokott már a szeme a sötéthez, így képes elég jól kivenni a körülöttük lévő formákat, alakokat. De semmi emberit nem hall magukon kívül, csupán a szél suhogtatja az ágakat, leveleket. Csak azután téved vissza a tekintete a másikra, hogy megszólal.
- Nem fogok a faluba rohanni és kikiáltani, hogy egy... hogy Te laksz itt. Egyáltalán itt laksz? - Túlságosan érdekes ez a dolog, hogy ilyesmivel elrontsa. Amúgy sem érdekli más véleménye, a lényeg az, hogy ő maga megértse. Ha meg érti, roppant elfogadó. Viszont lassan az is eljut a tudatáig, hogy a másik csupaszon fürdőzik, bár fogalma sincs, hogy ez őt mennyire zavarja. Őt viszont a hideg víz egyre inkább, így mielőtt le lehetne törni tőből a lábát, kisétál a partra, de próbál nem eltávolodni teljesen.
- Van ruhád? - Ki tudja, ő meg talán még segítőkész hangulatában is leledzik. Bár azt még nem tudja, hogy honnan szalajtana bármit is neki.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 24. 19:25 Ugrás a poszthoz

Bálint


Türelem és megfontoltság. Valahogy mindig minden szituációban ezek a domináns jellemvonásai, ami vagy szimpátiát, vagy ellenszenvet vált ki másokból, ami idővel akár fel is cserélődhet. Legalább is eddigi tizenöt évében ezt a konklúziót sikerült levonnia.
- Gitározok, zongorázok és dobolok. De az utóbbit még csak tanulom. - Összegzi, viszont azt már nem teszi hozzá, hogy énekelni is szokott, ami elfér zuhanyon kívül is, egy ablak sem fog betörni miatta. Valamit tartogatni kell a későbbiekre is, hátha akad majd alkalma a demonstrálására. Bár talán ez az egy, amit nem szokott nagyon közönség előtt művelni.
A kapott feladaton ismételten elgondolkodik. Fejben pörgeti eddigi érdekesebb olvasmányait, verseit, ami helytálló lenne itt is. Az improvizáció ötletét egyből elveti, az ilyesmi egyáltalán nem az erőssége. Az ilyesmihez túlságosan is előre tervez.
- Egyik kedvenc olasz írónőmtől mondanék pár összevágott idézetet és egy Petőfi verssel zárnék. - Igazából csak hangosan gondolkodik, de ránéz Bálintra, hogy mi legyen. Ha bólint, akkor fel is megy a színpadra és megáll kissé balra húzódva a közepétől. Ő aztán nem lesz közhelyes és szokványos. Megköszörüli a torkát kissé, majd egy mély lélegzetet véve kezd bele.
- Amint belépett, megrohanták az emlékek. Arra gondolt, hogy semmi nem változott, amióta utoljára itt járt. Hosszú utat tett meg, mégis ugyanoda ért vissza. Értelmetlen volt az a sok küzdelmes év, hisz most is ugyan úgy szenved és menekül.
De az életben nincsenek rövid és könnyen járható utak. Mindenkinek végig kell járnia a számára kijelölt ösvényt, akkor is, ha meredeken felfelé megy, és tüskés bokrok szegélyezik. Viszont mindenki saját maga választja meg az útját, mindenki megváltoztathatja a saját történetét...
- Kiérezni a hangjából,hogy tudja, hogy miről beszél. Mögé lát minden egyes szónak és magáévá tudja tenni. Viszont szakavatott szemnek feltűnhet még az is, hogy kezdő még az ilyesmiben. Minden egyes szava szépen csendül, de a színpadon még nem igazán tud mit kezdeni magával. Persze ez egy ilyen monológ félénél nem olyan feltűnő, mintha egy komplett jelenetet kéne eljátszania.
A Petőfi vers előtt hagy egy kis hatásszünetet.
- Fejemben éj van, éjek éjjele,
S ez éj kisértetekkel van tele;
Agyamban egymást szűlik a gondolatok,
S egymást tépik szét, mint vadállatok.
Lázzal verő szivemnek vére forr,
Mint boszorkány üstjében a bűvös viz.
Gyúlt képzeletem mint meteor
Fut át a világon és magával visz,
Laktársam a kétségbeesés,
Szomszédom a megőrülés.
- Közel áll a szívéhez ez a vers, régóta úgy érzi, hogy ez akár szólhatna róla is. Benne van mindaz, ami benne nap, mint nap végbe megy.
Ahogy befejezi, egy pillanatra lehunyja a szemét, majd mióta a színpadra lépett, most először pillant Bálintra.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 24. 20:09 Ugrás a poszthoz

Édrien


Premier plánba láthatta, ahogy egymásnak esik a két háztársa. Hozzászokott már az utóbbi időben, hogy valahogy mindig a legjobbkor van a legjobb helyen, de kivételesen most nem ő az, aki a rövidebbet húzza emiatt. Kifejezéstelen arccal nézte őket, majd később megkereste Adriant... mert addig megtudakolta, hogy bizony így hívják.
Sosem foglalkozott ilyesmivel, ő meg a sportok teljesen más univerzum. Viszont talán az önvédelem nem tartozik épp ebbe a kategóriába. Az meg valljuk be, ráfér, ha csak a sárkányszobor esetét és a sikátorban történteket vesszük alapul. Az más kérdés, hogy mennyi tehetsége lesz hozzá, főleg, ha ennél is szükséges lesz majd erőt kifejteni.
De itt van. Pontosan érkezik, a megbeszélt időben halk nyikorgással tárul ki az ajtó. Melegítőben lépdel be, inhalátora a zsebében, valahogy érzi, hogy szüksége lesz erre még ma. Lassú léptekkel halad a srác felé, közben végigjáratja tekintetét a termen.
- Mivel kezdjük? - Alapjáraton illedelmes kölyök, de most nem épp azért vannak itt, hogy illemleckéket vegyenek. Csak túl akar lenni az első edzésen, hogy tudja, egyáltalán túlélheti-e. Már az is hatalmas előrelépés lenne, ha a végén nem a gyengélkedőn kötne ki. Bár elnézve Adrian kesztyűit, valahogy egyre kevesebb esélyt lát erre a kimenetelre.
- Nem vagyok otthon semmilyen sportban. Asztmás is vagyok, nem bírja a szervezetem a túlzott megerőltetést. - Más szóval fizikailag életképtelen, bár ez valamennyire le is rí róla. Viszont nem akar meglepetéseket okozni, jobbnak látta, ha ezt előre közli. Az inhalátorát is előveszi bemutatás céljából, majd visszasüllyeszti a zsebébe és várja az immár elkerülhetetlent.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 1. 13:00 Ugrás a poszthoz

Édrien


Ahogy Adrian felé lépked, mintha az agya hátsó zugában némi elbizonytalanodás ütné fel a fejét. Furcsa, hisz nem spontán ötlettől vezérelve kérte meg a fiút, ilyesmi nem is rá vallana. Azóta motoszkált benne, hogy megsérült. Akkor most mégis, miért? Talán a kesztyű, aminek röppályáját végig figyelemmel kíséri a landolásig. Viszont tudja magáról, hogy úgy sem fog sarkon fordulni és elmasírozni, így nem is agyal ezen a kelleténél többet.
Valamennyire felszusszan a bólintás láttán. Reméli, hogy erről nem is fog megfeledkezni Adrian, valahogy tényleg nincs ínyére ismét a gyengélkedőn kikötni...
Félig felvont szemöldökkel néz rá. Üsse meg? Abba biztos, hogy az ő kézfeje reccsen bele... Tekintetét a másik tenyerére szegezi. Azt hitte, hogy arra tanítja majd, hogyan védje meg önmagát. Bár tény, hogy egy szót sem szól, hisz fogalma sincs, hogy miként is zajlik le egy ilyen edzés.
Bólint. Igazság szerint ezidáig meg sem fordult a fejében, hogy visszaütne. Biztos, hogy egy legyintésével padlóra küldené... Kiveri a gondolatot a fejéből és szusszan egy nagyot. Lassan emeli balját és próbál a filmekben látott profi beállások egyikét imitálni. Eljátszik kicsit a gondolattal, hogy tipikus klisésen nem a tenyerére céloz, hanem az arcára, de... akkor is ő húzná a rövidebbet. Na meg elég aljas dolog lenne főleg, hogy ő kérte meg, hogy segítsen neki.
Ökölbe szorítja a kezét, majd hátrahúzza és olyan erősen csap Adrian tenyerébe, amennyire csak tud. Belesajdul a keze, kicsit meg is rázza, úgy néz csak fel a fiúra. Abban biztos, hogy meg sem kottyant neki. Mindig is a szavai voltak a fegyvere, az ökle csak simogatni tud...
- Mennyire vagyok reménytelen? - Azért erre megejt egy kisebb hevenyészett mosolyt.
Utoljára módosította:Havasi Bence Milán, 2015. december 1. 13:01
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 15. 21:31 Ugrás a poszthoz

2015. Karácsonyi előadás
Szira és Bence előadása
Let it go/Let her go


A két dalt közösen választották ki és gyúrták egy kerek egésszé, kifejezetten a bálra. Ezelőtt még nem csinált ilyesmit nagy közönség előtt, így egész sok időt töltött gyakorlással, hogy minél gördülékenyebben menjen le az előadásuk.
Oldalra pillant a lányra, mielőtt fellépne az egyelőre megvilágítatlan színpadra, vesz egy mély levegőt és megindul előre. Elegáns fekete-fehér szmokingját, na meg a csillagmintás nyakkendőjét látni még nem engedi a rá boruló sötétség, sem az alkalomra normálisba zselézett hajzatát.
Átsétál a színpad egészén, hogy helyet foglalhasson a zongoránál. Ujjait finoman ráhelyezi a billentyűkre és egy pillanatra lehunyja a szemeit, hogy összeszedje magát és a szöveg egészét is. Megvárja, míg Szira is a helyére ér, majd ahogy felgyullad a két fény, ami beteríti mindkettejüket, elereszti a hangján és elkezd játszani a zongorán. Hangja beteríti a termet, ami minden egyes eltelt másodperccel magabiztosabban szól. Kellemes hallgatni, bár tény, hogy nem nyerne ezzel tehetségkutatót... de azért az első tízben benne lenne, talán még az ötben is. Főleg, hogy nem kiforrott énekesről beszélünk, eme tudását eddig csupán a zuhany alatt kamatoztatta.
Zongorajátékában viszont nem lehet kivetni valót találni. Ujjai gyengéd táncot lejtenek a billentyűkön, pontosan igazodva a dal üteméhez.
Szinte végig csukott szemmel énekel, a külvilág megszűnt a számára. Szira táncára sem tud koncentrálni, viszont nincs kétsége, hogy a lány tökéleteset produkál, kiegyenlítve ezzel a énekes tapasztalatlanságát.
A dal végén megpihenteti ujjait a zongorán, csupán egy szusszanásnyi idő múlva kel fel mögüle, hogy Szira mellé sétáljon.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 16. 11:17 Ugrás a poszthoz

Mihael SV - még mindig nem a bálon


Reggel. A nap legnehezebb időszaka, legalább is számára. Mint általában, most is keservesen, nagyrészt álmatlanul töltötte az éjszakát. A sötétben próbálta kivenni a plafon és a falak körvonalait, de most is rá kellett jönnie, hogy nem lett macskaszemmel megáldva. Gondolatai szakadatlanul ostromolták, ha a teste nem is, az agya nagyon is jól bírja a maratonfutást. Csillapítani sem tudta a káoszt, akaratlanul is rákoncentrált minden apró kis fonáldarabkára, s csak azután engedte tovább, hogy kielemezte.
Mindezek hatásait nyögi reggelente. Karikás szemeiről csupán bozontos hajzata vonja el a figyelmet. Úgy közlekedik, mintha az egyik itt kóborló szellem szállta volna meg. S, hogy ebből az állapotból mi képes kirángatni?
A reggeli. Édes, hizlaló, boldogsághormonokban dúskáló reggeli. Szaglása, mint a kutyáké, szeme, mint a sasnak, ha kajáról van szó. Hamar felfedezte a palacsintás tálat, amin persze már csak egy darab árválkodott.
Rá várt. Látóköre leszűkült, úgy cserkészte be az édességet, mint az űzött vadat. Aztán ahogy ujjai birtokba akarták venni a tányért, még egy kéz termett rajta, ami más emberhez tartozott. Lassan emelte fel a fejét, tekintetét a háztársára szegezve, szavai visszhangoztak a fejében. Épp egy pillanatba telt felmérnie a helyzetet; kisebb is, gyengébb is, fiatalabb is, mint a vele szemközt álló. Na meg a híre megelőzi a delikvenst, így fel is ismeri a francia nép egyik tagját. Mostanában túl gyakran fut össze furcsa helyzetekben a leszármazottakkal...
Ez. Az. Enyém. - Higgadtan, magabiztosan ejti ki a szavakat, mindazok ellenére, amiket az imént konklúzióként levont. Most ő lesz a hős, aki elnyeri a jutalmat.
Utoljára módosította:Havasi Bence Milán, 2015. december 16. 12:12
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 29. 19:02 Ugrás a poszthoz

Ricsi


Valahogy a szobája is egyre zsúfoltabbnak tűnik mostanában, mintha duplájára nőtt volna a lakói száma, mint mikor beköltözött. Persze ez csupán érzéki csalódás. Egyszerűen csak valamivel érzékenyebben érinti az a három fős tumultus is, mint korábban. Ismét egyre több időt igényel, amit egyedül tölthet, túl sok minden van, amit meg kéne értenie, feldolgoznia. Hiába nem látszik rajta semmi és általában a lelkét sem cincálják túlzottan a történések, viszont azért más dolog, ha az embert kidobják otthonról. Tény, hogy nem érte nagy meglepetésként a dolog, az már annál inkább, hogy valakinek mégis kell. Ő, aki majdhogynem mióta az eszét tudja, egyedül van.
A konyhába is egyre többet jár le mostanában, így estefelé, mert itt a kezeit is le tudja foglalni, miközben záporoznak a gondolatai. A manók is elfogadták, hogy neki nem kell segítség és hagyják is szerencsére tevékenykedni magában. Most viszont kivételesen társa is akadt. Nem szokott nemet mondani kérésekre és a mostani még számára is húzhat hasznot.
Hamarabb lejött valamivel, mint a megbeszélt időpont, hogy legyen egy kis ideje, amit egyedül a gondolatainak szentelhet. Addig kigondolta, hogy mi is legyen a mai menü és előkészített hozzá mindent, végül az egyik újonnan szerzett könyvének oltalmába menekült, amíg háztársára várt.
Ahogy befutott Ricsi, biccentett és tompa puffanással csukta be a könyvet és tette biztos helyre. A kérdésre automatikusan a kikészített hozzávalókra téved a a tekintete, majd vissza a fiúra.
- Azt mondtad meg akarsz tanulni főzni. Gondoltam kezdhetünk egy egyszerűbbel, nem rögtön valami négyfogásos menüvel. És mivel rám bíztad, palacsintát csinálunk. Speciel ez a kedvencem. - A végén lecsusszan a székről és Ricsi elé tol egy tálat. Úgy van vele, hogy némi boldogsághormon mindenkire ráfér, na meg Ricsi sem tűnt fenemód jókedvűnek, mikor beszélgetésbe elegyedtek.
- Egyszerű az egész. A lisztet öntsd a tálba, majd add hozzá a tojást, cukrot, sót és a tej felét. A többit majd közben, nem jó, ha túl híg a tészta. - Rögtön a közepébe, de hát ha már főzni jöttek, akkor ne tétlenkedjenek, nem? Sorban rámutat mindenre az utasítás közepette. Egyelőre hagyja, hogy ügyeskedjen Ricsi, eddig még semmi ördöngöset nem mondott, de ha kell, akkor segít.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 29. 19:24 Ugrás a poszthoz

Édrien


Figyeli Adrian minden rezdülését, hogy kiszűrje a valóságot. A megjegyzésre is csupán megemeli fél szemöldökét válasz gyanánt. Nem nehéz kitalálni, hogy nem ért egyet vele. Hisz csak rá kell nézni. Hiába tömi képpofára a kaját, egy deka zsír, annyi se marad meg rajta. Ha ezt nézzük, na meg a betegségét, nem is csoda, hogy szinte semmi erőt nem tud kifejteni magából. A testfelépítése sem épp ideális ilyesmihez... Adrian is ezzel biztosan csak magát próbálja meggyőzni, hogy nincs reménytelen ember. Kivételek mindig kellenek, erősítik a szabályt. Ő meg örülhet, hogy valamiben erős lehet...
Ért ő Adrian néma utasításaiból, helyezkedik is, ahogy mutatja. A mondottakra is csak bólint és próbálja értelmezni magában a hallottakat.
- Hogy érted, hogy csípőből üssek? - Ez legalább olyan, mint amikor a fekvőtámasznál mondta még a tanár, hogy mellizomból csináljuk. De hát nem mellel nyomta ki magát, a karja volt a földön... majd az egész teste, mert egyet sem sikerült csinálnia soha. Reménytelen.
- Valahogy így? - Próbaképp, lassan üt a levegőbe, hogy mozog a felsőteste is, nem csak a karja. Látszik rajta, hogy tényleg próbálkozik és ha már csinálja, akkor normálisan szeretné.
- Az inhalátorom mindig nálam van, nem lesz gond. - Meglapogatja a zsebét, majd visszaigazgatja az öklét úgy, ahogy Adrian beállította neki. Az utasításra bólint, viszont nem üt egyből, elsőnek csak szemezik a tenyerével. Felemeli a kezét, próbálja a szöget is belőni, ahogy az előbb háztársa kiokította, hátrahúzza a karját, egész mellkasa fordul vele együtt. Majd ahogy kifújja a levegőt, előrelendül a felsőteste és sikerül Adrian tenyere közepébe találnia, valamivel erősebben eltalálva, mint az előbb. A keze sem reccsen bele, szóval a sikerélménye teljes. Bár ezt csupán egy halovány mosolyféle tudatja a másikkal.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 29. 20:58 Ugrás a poszthoz



Egymást érik a történések az életében, mégis valamiért hagyta magát belerángatni ebbe is. Bár tény, hogy nem sokat kellett könyörögnie Kaminak, de persze már a legelején felkészítette, hogy borzalmas a tánctudása, szóval minimum egy acélbetétest vegyen a lány, ha vele lesz párban.
Csoportosan és egyéniben is rengeteget gyakorolt, hogy azért nem kéne leégetni senkit, főleg mert… hát a leendő anyja a szervező. Még mindig nem igazán tudta még hova tenni ezzel kapcsolatos gondolatait, de nem is ezzel töltötte a szabadidejét.
A színjátszós fellépés után szerencsére nem kell lóhalálában átvedlenie, még egyszer magányosan sikerült is elpróbálnia a dolgokat. Izgalom sem látszik rajta, végül is nem olyan rég volt már ezen a színpadon. Kamilla zsongását is nyugodtan kezeli, meglapogatja a vállát biztatásképp, több nem igazán telik most tőle.
Ahogy felcsendül a szám, első körben lép a közönség elé még két párossal. Nagyon koncentrál, hogy minden mozdulat a helyén legyen rendesen, de mozdulatai darabosak, olykor kis fáziskéséssel reagál csak, na meg szegény lányt sem kíméli, hol rátapos, hol rosszul mozdul, ezzel kissé akadályoztatva őt. De hát… tudta mire vállalkozik és a próbákon is látta mindenki, hogy nem ő lesz a produkció sztárja. Ezért is kerültek ők hátra.
Ahogy vége az ő részüknek, szaporán szuszogva megy le és egyből az inhalátoráért nyúl, hogy szabályozni tudja a légzését. Figyeli a többieket, bár leginkább akkor koncentrál oda, mikor Nina van soron, talán érthető okokból.
A fináléban a közös résznél is leghátra került, természetesen, így jótékony takarásba kerültek a bénázásai. A végén a többiekkel együtt hajol meg, majd levonul a színpadról és tervei szerint ennyi is volt számára a bál. Így is túlságosan szociálisnak bizonyult alatta.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. január 9. 20:38 Ugrás a poszthoz

Tesós program


Tegnap egész álló nap hatalmas pelyhekben esett a hó, ezzel fehérré varázsolva az egész tájat. Szinte már futótűzként terjedt a hír a kastély falain belül, így még hozzá is elért, aki ha teheti, egész nap a négy fal között gubbaszt. Viszont mikor lenne a legjobb alkalom arra, hogy megélje az eddig nem létező gyerekkorát? Valószínűleg az életben nem csinált még egy hóangyalt sem...
Hihetetlen, hogy az ötletével ő találta meg a lányt, de így volt. Tarkót vakargatva adta elő a kolosszálisan mugli ötletét, amire szerencsére Kamilla rávágta az igent, így még hülyét sem csinált magából, na nem mintha az ilyesmi túlságosan izgatná. Na meg legalább megünneplik, hogy végre ő is bezöldült.
A konyhában ma összeszedett egy kisebb szatyornyi kelléket, mint magok, meg répa, csupa olyasmi, ami elengedhetetlen a terv kivitelezéséhez. Majd beöltöztette saját magát. Igazából felesleges nekiindulni is, hisz csak rá kell nézni, tökéletesen alakítja a hóembert ő maga is. De ha valaki ilyen nyeszlett testtel lett megáldva, muszáj, ha nem akar egy hétig nyöszörögni az ágyban utána. Így is rendesen megcsípi a hideg az arcát, mikor kilépnek a kastélyból. De férfiből van, nem panaszkodik. Főleg, hogy az ő ötlete volt az egész.
- Akkor csinálhatod. Én innen nézlek majd. - Kissé elmosolyodik a sálja rejtekében. Hihetetlen, még a végén a hideg kihozza belőle a nemlétező humorérzékét. Viszont addig tényleg nem csinál semmit, míg Kamilla meg nem fordul. Utána viszont lehajol, gyúr egy hógolyót és úgy fél óra bemérés és próbálkozás után sikerül is fejen találnia vele a lányt.
- Aha, szóval ennél nagyobb kell majd a fejének. - Hát na, az alaphangulatot valahogy meg kell adni. Bár ez inkább szól saját magának, mintsem a lánynak.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. január 24. 00:53 Ugrás a poszthoz

Csermely


A Karácsony több szempontból is emlékezetes maradt most a számára. Egyrészt talán életében először törődtek vele ezen a napon és még ajándékot is kapott. Hihetetlen érzés volt, hogy ilyen egyáltalán lehetséges, hisz eddig ő a saját bőrén ezt a kedvességet és családi szeretetet nem tapasztalta és él benne a gyanú, hogy soha nem is fogja. Bár ki tudja, hogy mi lesz, ha Nina tényleg örökbe fogadja. De ezen még nem gondolkodik előre feleslegesen, bármikor alakulhat másképp...
Viszont most a másik ok miatt van itt. Mégpedig a rohama marcangoló emléke. Van, hogy elkapja a mellkast összeszorító pánik, hogy ez bármikor megismétlődhet, sőt, rosszabb is lehet. Hogy egyszer majd abban az állapotban marad, a saját elméje pusztító káoszában. Ilyenkor még inkább, még görcsösebben próbál kapaszkodni a gondolataiba, minden apró kis foszlányra. Viszont ez a hely képes elnyomni ezt a késztetést. A folyosón uralkodó hangorgia képes túlszárnyalni a fejében nyüzsgő dolgokat, mielőtt megint elvesztené az irányítást.
Az egyik ablakpárkányon ül és csak bámul kifelé a hóesésbe. Megnyugtatja a monotonitása és furcsa diszharmóniát kelt ez benne a ricsajjal, ami a folyosón uralkodik. Talán ezért nem is nagyon járnak erre, mert a zsibongásba belefájdul az ember feje is hamar. Viszont egy idő után mintha változna a hangulat a a festmények között. Izgatottabb és kíváncsibb, tucatnyi kérdés hagyja el egyszerre a szájukat. Mégpedig egy ember miatt van az újonnan jött felfordulás.
Lassan néz az említett irányába, aki hasonló tempóban közeledik felé. Megakad rajta a tekintete és már érti, hogy miért foglalkoztatja annyira a képlakókat is.
- Ne törődj velük. - A mondat gondolkodás nélkül buggyan ki a száján, mikor a lány a közelébe ér. Nem is érti, mi ütött belé, hisz semmi köze a másikhoz. Nem az ő dolga.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 1. 12:04 Ugrás a poszthoz

Nette


Hiába járt vissza a lány, attól függetlenül semmi sem volt úgy az igazi. Csupán azokra a pár órákra nem volt egészen egyedül, de mivel Nette másik lába folyamatosan Roxfordban lógott, így vele sem lehetett egész teljesen. Azért meg kell hagyni, őt egyáltalán nem zavarta az, hogy egyedül kell tengődnie nap, mint nap. Olykor mellé szegődött egy-egy ismerős, de javarészt akkor is máshol járt, fejben egész biztosan. Többnyire a kastélyban kóborló szellemekhez hasonlított.
Viszont ennek vége, legalábbis elméletileg. Ma tért vissza Nette véglegesen. Várta, hogy hátha majd megmutatkozik a szobában, de döbbenetére ez nem történt meg, így neki kellett átsomfordálnia a lány szobájába. Az udvariassági normáknak eleget téve kopogva nyitott be, de ismét csak az ürességet találta, csupán egy-két bőrönd szakította meg az ismerős képet. Legalább biztos lehetett abban, hogy tényleg visszajött és nem lett véglegesen egyedül hagyva. Talán tényleg ettől fél a legjobban, hogy ismét eldobja magától valaki. Valaki, aki már fontos a számára.
Nekivágott a kastély folyosóinak, hogy megkeresse. Az életben nem tett még ilyet, hogy ennyit fordítson energiát egy személyre. De látni akarta.
Rengeteg terembe benyitott, persze a diszkrét helyeket nem háborgatta. Viszont a lány nem volt sehol...
Feladhatta volna, hisz csak nem változtatott annyit Nettén az elmúlt egy hónap, hogy megfeledkezzen róla és ne keresse. Várhatott volna, de mindig azt teszi. Egyszer lehetne ő a férfi ebben a kapcsolatban.
Elég sokára keveredett csak a kviddicspályára, mint utolsó utáni lehetőség és döbbenten nézte a magasban repkedő ismerős sziluettet. A pályán rajtuk kívül nem volt már senki, félhomály uralkodott körülöttük.
Sóhajtva dugta kezeit zsebre és indult meg beljebb a füvön, ezzel próbálva közelebb kerülni Nettéhez is.
- Azt hittem már nem játszol. - Épp csak olyan hangosan kiált fel, hogy biztosan meghallja a lány is. Most, hogy végre ismét a szeme előtt van, valami mintha benne is helyrebillent volna. Talán a biztonságérzet. Igen, ez lehet az.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 1. 12:33 Ugrás a poszthoz

Csermely


Mint ahogy tanácsolta, próbálta saját maga is kiszűrni a kellemetlenné vált hangzavart a tudatából, de ahogy a moraj egyre intenzívebbé vált, úgy vált egyre nehezebbé ezt megtenni. Hiába, hogy pont ezért jött ide, hogy a saját gondolatait elnyomják a pletykás festmények, kiknek nincs jobb dolgon a falon lógva, mintsem kibeszélni még a sarokban tanyázó pókot is, hogy ugyan miért csak két perc alatt sikerült neki a hálója azon szakaszát megszőni, holott a konkurenciája már rég végzett vele... Ez pedig csak fokozódik, ha érdekesebb személyeken tudják a nyelvüket köszörülni. Természetesen ahogy Bence megjelent a folyosón, egyből váltottak a pókról őrá, de miután a füle botját sem mozdította, csak mint valami kőszobor meredt az ablakon keresztül a hóesésbe, nem bizonyult elég érdekesnek nekik. Nem úgy, mint a fehér hajú lány, aki még az ő érdeklődését is felkeltette kissé. Manapság az ilyesmi ritkán fordul elő. Illetve ez mindig is így volt.
Le sem vette róla a szemét, nézte a tétova lépteket, a lehajtott fejet... érteni akarta, mint mindig mindent, ha kicsit is burjánzani kezd benne a kíváncsiság. Értette a magatartásának üzenetét, így kissé szigorúbban pillantott körbe a festmények között, nem mintha csúfos nevetésnél többet kapott volna cserébe. Nem is érti magát. Ismét csak megjelenik benne a gondolat, miszerint ez nem is az ő dolga. Illetve eddig nem volt az...
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. - Lecsúszott az ablakpárkányról és már hajolt is le, hogy összeszedje az elhullajtott könyveket, hisz miatta kerültek oda. Gyors mozdulatokkal kanalazza őket össze, majd mire eléri a fülét a lányos hang, már előtte ácsorog.
- Nem vagyok kép. Tessék. - Óvatosan nyúl a lány kezéhez, hogy odaadhassa a könyveket a tulajdonosnak. Próbál nem ismét ráijeszteni, de valószínűleg ismét kudarcot vall, főleg, hogy végül is hirtelen termett előtte is.
- Unatkoznak. Nincs jobb dolguk, mint a véletlenül erre tévedő diákokon járatni a szájukat. - Vállat von, talán nem is igazán szorult a lány pont az ő magyarázataira. De ezzel egyetemben a képek is egyhangú bosszúsága változtatta meg a folyosó hangulatát és ismét ő volt a téma, mint a "pimasz, neveletlen kölyök". Erre azért kissé kénytelen volt elmosolyodni.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 1. 15:22 Ugrás a poszthoz

Nette


Türelmesen várna ám, míg Nette befejezi, addig elácsorogna magának ott a pálya közepén. Viszont eszébe sem jutott, hogy a kiáltásával esetleg megzavarhatja a másik koncentrációját. Túl régóta keresi ahhoz, hogy csak úgy állt volna bénán és csupán bámulja a farkasszemezős párost, míg eldöntik, hogy akkor ki kerül győztesen ki a macska-egér játékból. Vagyis jelen esetben a fogó-cikesz játékból, csak épp ennyire sem ért a játék mikéntjéhez, hogy ilyesmit megfogalmazhasson akár magában is. De jobb is így, ahogy történt, hisz legalább sikeresen akcióra késztette a lányt, ő meg nincs várólistára téve. Amúgy is, ha már lejárta a lábát utána, ennyi önzőség talán elnézhető neki.
- Téged kerestelek. - Von vállat, majd kissé habozva ugyan, de lazán megöleli ő is. A puszira pedig orrot ráncol, mint mindig. Amolyan önkéntelen reakció ez már nála.
Épp csak annyira távolodik el végül, hogy teljes egészében láthassa a lányt. Magában nagyot szusszan, hogy végre itt van és marad is, nem csak futólag találkoznak, mert rohannia kéne vissza Angliába. Most végre van idejük megint, bár az, hogy hirtelen ennyi évfolyam választja el őket, még mindig eszméletlen furcsa. Eddig ő volt az idősebb mondhatni, most pedig többszörösen is változott a helyzet.
- Üdv itthon. - Halovány mosoly szökik az arcára, de hamar tova is száll. Nem erőssége az ilyesmi. Tekintete végül a lány arcáról a markára siklik, ahol a kis aranyos szárnyai még mindig csapkodnak kissé.
- Be akarsz lépni a csapatba? - Félig felvont szemöldökkel néz rá. Igazából fogalma sincs, hogy hogyan zajlik mindez. Magáról a játékról sincs fogalma. Egyszer volt kint meccsen csupán, akkor sem igazán tudott figyelni, érthető okok miatt...
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 3. 15:17 Ugrás a poszthoz

Nette


Az újabb támadásra is csak mérsékelten ugyan, de fintorog kissé. Ennyi idő után sem volt még képes ehhez a fajta szeretetkimutatáshoz hozzászokni és kellőképp viszonozni azt. Egyszerűen majd 15 évig nem igazán kapott ilyesfajta gesztusokat, az utóbbi úgy hat-hét évben pedig egyáltalán nem. Maximum ha alkalomadtán elutaztak a nagyszülőkhöz és az apja nem látta, akkor kapott egy barackot a kobakjára a nagyapjától. De mivel ők azt vallották, hogy nem szólnak bele a gyermekeik nevelési módszereibe, így az ilyen kis apró gesztusok is nagyon minimálisak voltak.
- Eléggé. - Csak halkan jegyzi meg. Igazából egész jól elvolt úgy magának a könyveivel. Olykor még zongorához is ült, na meg a fennmaradó idejének nagy részét amúgy is lefoglalta a színjátszó és az Edictum. Így legalább változatosabban tudta elfoglalni magát.
- Ez egy különösen jó hír. - Kissé el is mosolyodik és már most a szájában érzi a finomságot.  De emellett arra is jut ideje, hogy magában fellélegezzen, ha végre szabadul az ölelésből. Szereti, szereti, de azért egy bizonyos távolságból jobban, na.
Félig felvont szemöldökkel hallgatja a beszámolót és egyből próbálja is magában összerakni, mielőtt még a végére érne a lány. Aha, szóval a lényeg az, hogy megint alig lesz itt. Oké, akkor a vegetációs időszaka kicsit tovább nyúlik majd, semmi gond.
- Nem ismerem. - Vonja meg a vállát is mellé. Köztudott, hogy analfabéta a sportokhoz, a kviddicsről nem is beszélve. Repülni se repült még soha! Felmentése van a tárgyból, úgy bizony.
- Értem. Gratulálok. - Hirtelen többet nem tud ehhez hozzáfűzni, hozza a szófukar formáját. De nem érinti túl jól a hír, na. Persze, örül, ha a lány sikereket ér el, meg sztár lesz, de... őt ez hol érdekli? Neki csak annyi kell, hogy végre kitartson legalább egy valaki mellette, hogy ne hagyja el mindenkit. Ha bejön ott a karrier, akkor megint ő kerül majd kispadra. De persze mindezt nem mutatja ki.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 17. 15:31 Ugrás a poszthoz

Nette


Némán figyelte az arcát, arca kifejezéstelen volt, mint általában. Egy pillanat volt csupán, hogy jobban kitárta azt a bizonyos ajtót a szokásosnál, hagyta, hogy rálépjen a küszöbre a lány és belé lásson jobban, mint mások. Mégis megint ugyan ott van, ahol egész életében. Megint egymaga marad majd, csak épp már érezni fogja a már megszokott jelenlétnek a hiányát. Ez pedig rosszabb, mintha nem is kezdett volna el kötődni. Legalábbis neki sikerül ennyire drasztikusan látni mindent. De ebben is csupán a belenyugvás lapul meg, na meg óvatosan, lassan hajtja beljebb az ajtót... Ismét próbál elzárkózni kissé, hogy megmaradhasson a semleges érzelmek mezején és képes legyen a racionalitására hagyatkozni, mint mindig. Az érzelmek kegyetlenek és veszélyesek, bármikor az ember ellen fordulhatnak. Leginkább akkor, ha az ajtó már teljesen kitárult...
Csak vállat von és az arany szárnyasra téved a tekintete. Az a kis labda mintha gunyorosan kiröhögné. Szörnyű a képzelet, ha egyszer szabadjára engedik.
- Nem lesz sok? - Félig felvont szemöldökkel néz vissza rá. Az senkinek se lenne jó, ha túlhajszolná a lány magát. A kviddics amúgy sem épp egy veszélytelen sport, látta, ahogy Kamilla is leesett a meccsen... És ha nem lesz ott senki, hogy elkapja? Arról nem is beszélve, hogy épp csak visszakapta az emlékeit Nette, megint kockára tenné őket? De ez ugye nem az ő dolga...
- Én? - Döbbenten bámul rá, hirtelen nem érti, hogy mégis mi keresnivalója lenne ott. Hisz semmit sem ért ehhez a sporthoz, na meg lesznek ott rajta épp elegen. Viszont a pillanatnyi teljes tagadás után képes végre logikusan is végiggondolni a dolgokat.
- Szeretnéd, hogy ott legyek? - Ha Nette ezt szeretné, akkor természetesen megy, ha ezt a külső feltételek is engedik. Ő csak szeretne végre újra nem egyedül lenni. Akármennyire is tagadja ezt a tényt saját maga elől is.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 17. 20:53 Ugrás a poszthoz

Csermely


A megjegyzést nem is méltatta válaszra, felesleges szócséplés lett volna csupán. Felesleges azon lovagolni, hogy kinek a hibája volt és kié nem, az se érdekli már, hogy mi volt a kiindulópont. Sokkal inkább leköti a lány tényleges reakciója. A mozdulatai, az apró mimikák...
Rá kell döbbennie, hogy ez a lány... aranyos. És ilyet nagyon ritkán gondol és még ritkábban mond ki. De valahogy olyan őszinteséget lát benne, amit rettentő kevesekben képes felfedezni. Lehet, hogy ez csak egy kósza benyomás és alapja sem lesz a későbbiekben, de nem veti el elsőre mindezt. Hisz kell valaki, aki nem bájolog, aki nem játszik szerepet... aki csak önmagát adja...
Talán túlságosan is. Teljesen lefagy a mozdulatban, mikor  elugrik tőle, mintha valami gyógyíthatatlan beteg lenne. Végül is valahol helytálló a gondolat, de mégis... csak nem ordít róla, hogy valami már nincs egészen rendben fejtájékon. Viszont öröm az ürömben, hogy képes a keze között megtartani a könyveket. Legalább nem csinált magának plusz munkát.
- Hé, nincs miért bocsánatot kérned. - Csak egy kis idő után szólalt meg, hangjában pedig valami furcsa mellékzöngét lehetett kihallani. Talán... mosolygott? Ő? Ritka pillanatok egyike, de a görbület tényleg megjelent az arcán. Olyan kellemesen abszurdnak találta a kialakult helyzetet. Viszont hamar tova is szállt a mimika.
- Nem akarlak újra megijeszteni, de most hozzád érek, hogy odaadhassam a könyveid, jó? - Nyugodtan beszél és tényleg csak azután érinti meg óvatosan kissé, hogy arra engedélyt kapott. Nem szeretne egy furcsa ördögi körbe kerülni a figyelmetlensége miatt.
A megjegyzésre emeli csupán a tekintetét ismét a képekre és lassan végigjáratja azt rajtuk. Egy darabig csendben is marad, ahogy elmereng a feltételezésen.
- Szerintem, ha megkérdeznéd erről őket, nem mondanának túlzott negatívumokat. Tudod, szerintem ők olyanokat láthattak, amiket mi valószínűleg sosem fogunk. - Nem vár megerősítést, sem ellenvetést a képek felől, így próbálja csak olyan hangerővel lefektetni a saját véleményét, hogy csak a lány hallhassa. Hisz tényleg, mindennek megvan a maga előnye és hátránya, csak az az emberfüggő, hogy ki melyiket tartja fontosabbnak, melyiket közvetíti a világ felé.
- Mégis honnan tudod, hogy... mindegy. - Meglepi a kérdés, nem is kicsit. Hisz nem volt nehéz felmérni a lány helyzetét és az imént még pont, hogy az egyik falon ücsörgőnek nézte. Mégis akkor honnan tudja, hogy már jó ideje itt van? Végül viszont csak sóhajt egyet és a tarkóját vakargatva tekint el a folyosó vége felé.
- Olykor szükségem van arra, hogy valami képes legyen elnyomni a saját gondolataimat a fejemben. - Nehezen találja a szavakat, nem igazán szeret erről beszélni. De hazudni nem lett volna semmi oka. Hibája mindenkinek van, neki éppenséggel csak több jutott talán, mint másnak. Legalábbis ezen a véleményen van.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 31. 13:37 Ugrás a poszthoz

Csermely


Furcsa. Jóformán menekült, hogy itt lehessen, hogy a káoszban lelhessen nyugalmat, hogy a gondolatai végre kissé elcsendesedhessenek. Most viszont már voltaképp zavarónak találta a hangzavart, most csak egyedül akart volna maradni a kusza gondolatainak áradó tengerével és a lánnyal. Nem, ebben viszont nem volt semmi hátsó szándék, csupán a kíváncsiság. A fehéren vibráló sziluett felkeltette az érdeklődését, adott valamit, amit szeretne mélyebben megismerni. És ezen törekvésében az immár bosszantóan harsogó képek igen megnehezítették a helyzetét. Bár tény, hogy ez a kis kellemetlenségérzet egyáltalán nem ült ki az arcára sem, olyan volt ez, mint a szúnyogcsípés; csak akkor veszi észre az ember, ha tudatosan odanéz.
Épp csak hozzáért a lány puha kézfejéhez jelzésértékűen, de azt is csupán pár másodperc erejéig. Nem híve a fizikális kontaktusteremtésnek, ő inkább a szavak embere, ha választani kéne... Viszont a megjegyzést inkább le se reagálta, csak a festmények felé pillantott. Sosem tartotta magát annak, épp csak magától következtette ki, az alap udvariassági formulákat. Ennél többre nem is igen képes. Ahhoz már egyfajta kötődésnek ki kéne alakulnia és túlságosan kevés embert enged közel magához. Csak benő egyszer majd a feje lágya...
- Ehm... - Habozva nyújtja ki a kezét és óvatosan fogja meg a lányét. A kis malőrön meg épp csak meggörbül kissé a szája széle, de tova is suhan a mimika egyből. - Ha... Eg... Bence. - Általában az emberek legalább a saját nevüket el tudják mondani reflexből... Ő viszont már nem tudja, hogy pontosan kihez is tartozik. Jobbára senkihez.
Olyan gyorsan húzza vissza végül a kezét, amilyen gyorsan csak tudja. Zavartan pislog el oldalra és süt róla, hogy némiképp zavarban is van. Nem akart hülyét csinálni magából... Viszont nincs mit tenni, ami megtörtént, az megtörtént, amit egy sóhajjal nyugtáz is végül.
A kérdésre is csak hümmög kissé meg bólint, hiába tudja, hogy az utóbbi feleslegesnek mondható. A gondolatai ismét ostromolják, túlüvöltik a folyosón uralkodó káoszt, hogy belefájdul a feje is. Csermely megjegyzése rángatja vissza a valóságba és kissé közelebb is hajol, hogy szemügyre vegye az ékszert. Egy darabig nem is szól semmit, csak csendben elemez és keresi a logikát.
- Hogyan segít? Elmondja mi merre van? - Legalábbis erre tudna hirtelen következtetni. Végül csak lassan egyenesedik ki újra és a lány reakcióján kénytelen kissé gúnyosan elmosolyodnia.
- Kétlem. - Gondolkodás nélkül szalad ki a száján. Egy pillanatra csupán sikerült belesüppednie a világvége életérzésbe. - Sajnálom, csak... kiszaladt a számon...
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 31. 14:43 Ugrás a poszthoz

Nette
Évnyitó után


Nem szívleli a kötelező procedúrákat, az Évnyitó sem épp kivétel ez alól. Feleslegesnek tartja mindet, de igazából egy rossz szava sincs emiatt. Magára ölti a talárt, ha szükséges és szokásos fapofájával végigállja/üli a kötelező tiszteletköröket, meg az új tanév iránti hatalmas lelkesedést és a szép köntösbe csomagolt elvárások hadainak súlyát, ami egész évben nyomhatja a diáksereg vállát.
Viszont most lehetett volna érdekes, sőt, igazából az is volt. Hallani lehetett a morajt, ami végigsöpört a termen az újdonsült vendégek miatt. Ez talán még őt is kibillentette volna kissé a nyugodt lelkiállapotából, ha  nem tudta volna már korábban is. Itt van már a kastélyban legalább egy hete, így nem volt nehéz informálódni az eseményekről. Ezzel szemben viszont elég feltűnő volt Nette reakciója. Nem is távolodott el tőle, sejtette, hogy jobb, ha ott van mellette.
Nagyot sóhajt, ahogy végre kijutnak a teremből, de egyből megy arra, amerre a lány szeretné. Félig felvont szemöldökkel néz rá, ahogy haladnak, érzi a remegést. Viszont addig nem szólal meg, míg mondhatni biztonságos távolságba nem érnek a többi diáktól.
- Nyugodj meg. - Ő kérem szépen maga az állóvíz, a nyugalom mintapéldánya. Mint az esetek nagy százalékában...
- Több száz ember van itt még rajtunk kívül, Nette. Kétlem, hogy pont amiatt csinálnának ekkora hűhót. - Azt nem teszi hozzá, hogy ő már beszélt az egyik felügyelővel, bár teljesen más okokból. Látta ám a házirendet és ha más nem is, na az megborzolta azt a bizonyos vizet.
- Emlékszel? Azt mondtam, hogy megoldjuk. Ez egy olyan dolog, ami nem tartozik másra. Nem is tud róla senki más. - Nyugodt hangon beszél, miközben hátát a hideg falhoz nyomja. Jól esik neki a szilárd fal mögötte.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 31. 23:32 Ugrás a poszthoz

Me... Kelemen úr
Péntek, 3 óra


Épp csak elkezdődött az év, máris egymást érik az események, ami őt igen érzékenyen érinti. Szereti az állandóságot, a mindennapok kellemes egyhangúságát, de most mindennek lehetne hívni, csak ennek nem. De nem, őt leginkább nem a felügyelők jelenléte bosszantja, ahhoz még egészen hozzá lehetne szokni. Idővel, de lehetne. Nem, őt a házirend módosításai zavarják legjobban. Nem is az összes, csupán egyetlen egy...
Szóval kivételesen kénytelen volt a sarkára állni és ténylegesen cselekedni, ha változtatni akar a változáson. Csupán a konyhát szeretné visszakapni, a többi nem érdekli. Naponta lejár ide, nem foszthatják meg ettől. Így Misiék ötlete is pont kapóra jött neki. Na meg tény, hogy eddig sem kellett nekik noszogatni, ha hasonlókat terveztek.
Valamivel három előtt lép be a helyiségbe és elégedetten szusszan egyet, hogy ő ért ide hamarabb. Pedig kivételesen még fésülködött is, hogy normálisabb benyomást tehessen, pedig ezzel a részével nemigen szokott foglalkozni. Látszik is, elég sokáig tartott a művelet.
Lassú léptekkel indul meg a pult felé, majd az egyik székre dobja le magát. Pár manó máris körülötte sürög-forog, de már meg sem kell szólalnia, tudják, hogy mit szeretne; egy bögrét tolnak elé és már mennek is tovább a dolgukra.
Lassan végigjáratja a tekintetét a helyen, ahogy ujjai a langyos bögre köré fonódnak. Próbálja az ezernyi gondolatszál közül kiválasztani csupán azokat, amikre szüksége lesz a következő... mondjuk fél órában. A legjobb formáját kell nyújtania, hogy minél hamarabb mehessenek tovább a dolgukra mind a ketten. Na meg, hogy az alku rá eső része is ténylegesen beteljesüljön.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. április 1. 22:26 Ugrás a poszthoz

Kelemen úr
Péntek, 3 óra


A bögréjének tartalmát szürcsölgeti csendben, miközben a felügyelőre vár. Nem figyeli, hogy mennyi az idő, valahogy egyértelműnek tartja, hogy nem fog késni, hisz ő sem tette. Na nem mintha bármi kapcsolat fennállna a kettő között... De végül neki lett igaza. Alig pár percet kellett várakoznia.
- Jó napot. - Lassan fordul az ajtó felé, majd aprót biccent is a férfi felé. Nem fél attól, hogy bárki más toppant volna be a helyiségbe, nem tartja valószínűnek, hogy épp most akarna bárki is szabályt szegni. Nincsenek még elég régóta itt a felügyelők, hogy ki lehetett volna már tapasztalni hogy meddig lehet elmenni. Na nem mintha ő végül is nem emiatt lenne most itt.
Némán követi a tekintetével Kelemen úr útját az asztalig, majd tekintete lesiklik a szorgoskodó manókra. Felpislognak rá is, hogy kér-e mást is, de ő csak megrázza a fejét. Tökéletesen megvan egyelőre a bögrényi boldogsághormonjával.
- Én speciel itt jobban érzem magam. - Ó igen, csak úgy süt a kifejezéstelen arcáról az öröm és boldogság... De ez csupán az alapállapot, teljesen önmagát adja.
A feltett kérdésen kissé elgondolkodik, nem is válaszol rögtön. Elnéz oldalra a manók felé és bele is veszik a szorgos kezet munkájába.
- Nincs szándékomban zavarni őket, eddig sem tettem. - Csak egyszer. Csak egyszer zárták be őket, de akkor még mondhatni a kultúrsokk miatt történt. Hisz nem egyszerű egyik pillanatról a másikra egyik világból átkerülni a tucatnyi könyvben megelevenített fantáziába csöppenni hús-vér emberként.
- Szeretem az itteni nyugalmat... Kevés diák jár ide, a Nagyteremmel ellentétben. A szobánk is zsúfolt már, ott sem lehet nyugta az embernek. Mondhatná megoldásként a Könyvtárat, de ott meg nem lehet enni. - Félig felvont szemöldökkel tekint vissza Kelemen úrra. - Itt már egy szavamba sem kerül, tudják, hogy mit szeretnék. Na meg gyakran jó érzés, ha magamnak készítem el az ételt. Erre úgyszint nincs lehetőség egyik előbb említett helyen sem. - Pár pillanatig mozdulatlanul néz a szemébe, majd csak lassan a szék támlájának dől és kortyol a bögréjéből.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. szeptember 6. 19:47 Ugrás a poszthoz

Kamilla
Vizsgaidőszak után, Nina előtt


Ha már mind a ketten szabadok és mind a ketten itt laknak, hát kapott egy tiszta pillanatán és elhívta magával Kamillát is. Túlságosan ráfeszült idén a vizsgaidőszakra, de bizonyítani akart magának, hogy a folyamatos kihagyások mellett is képes teljesíteni. Megkérdőjelezhető, hogy jó döntés volt-e, hisz a rohamai csak sűrűsödtek a stressz miatt. De már vége van, végre lazíthat kicsit - már amennyire ő erre képes.
Viszont a fejfájása állandó maradt, hiába nem erőlteti már annyira a fejét, mint korábban. Egyszerűen már képtelen kellőképp koncentrálni és mindig csak azon retteg, hogy mikor ragadja el újra és újra a sötétség.
Kivéve most. Most tényleg próbál lazítani, nem gondolni a kelleténél többre. A hintában ücsörög, kezében fagyival, amire meghívta Kamillát is, ha már van olyasmije, hogy zsebpénz. Valamire azt is el kell költeni.
- Mentek majd valamerre a szünetben? Vagy apáddal még mindig nem rázódott helyre minden? - Próbál érdeklődni, ha már mostanában nemigen beszélt senkivel. Pedig szeret a lánnyal lenni, de egyszerűen képtelen volt bárkit is megtűrni maga mellett - legalábbis egy kivétellel.
- Vannak még rémálmaid? - Oldalvást pillant rá, azért nem akarja, hogy Kamilla kényelmetlenül érezze magát. Ő csak kíváncsi, meg jobb, ha a lányról beszélnek, mintha róla. Erre a gondolatra meg is dörgöli a halántékát. Most tényleg lüktet, vagy csak képzeli?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mr. Casper Frost összes RPG hozzászólása (55 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel