Ordas Abigél
sportosan

- Ennyire jól tudod? Gondolom jól ismered a Zengőbarlangot, ha ennyire képben vagy, kit hogy dugnak meg - elismerően bólint, nem semmi pályát futhatott be, ha ezt is tudja.
Nincs túl sok kedve egy ilyen nővel társalogni, másra van ma hangolva, így nagyot sóhajt és a homlokát dörzsöli. Válaszul a pálcáját lendíti és a sportszerek elkezdik felépíteni az akadálypályát a tornaterem egyik felében. Ez egyik matrac teljesen véletlenül éppen oda repül, ahogy Odett fekszik és nagy puffanással teríti maga alá, amennyiben nem pattan.
- Hoppá! - meglepetést színlel és persze most várhatja a bosszút. A gyerekek két percen belül érkeznek, már hallani őket zsibongani az öltözőben. Szerencsére szeretik a tanárnőjüket, nincs olyan, hogy valamit ne akarnának nagy lelkesen megcsinálni, igaz, Myrának nincsenek is nagy elvárásai feléjük, épp csak amennyi kell.
- Boldogítsd inkább azt, aki téged ide beengedett, engem pedig hagyj dolgozni - megőrzi a nyugodtságát, tényleg csak szeretné megtartani az órát a gyerekeknek és nem akar felesleges drámákba belemenni. Kinőtt már ebből.

Soma, a Megmentő

- Mondhatjuk - mosolyodik el. Ha belekezdene, hosszú ideig itt ülnének, így általában nem mesél a múltjáról és a régi tanulmányairól. Kalandos élete volt amnéziával, kviddiccsel és két esküvővel, szökésekkel...nem kell belekezdeni.
- Hát ha van mire - arról viszont nem hallgat, hogy sikeres a kviddicsben és a modellkedésben. Az egója mindig is rendben volt, hát még most, amikor az élete sínen van és sikert sikerre halmoz. Ez az az időszak, amikor mindent kihasznál, mert tudja, hogy eljön ennek is a vége egyszer és akkor majd bánhatja, hogy nem élte meg minden percét a lehető legmélyebben.
- Tudooom, nem egyszerű, de megkönnyíti az ember életét, főleg ha elfoglalt. A kanapéhuszároknak felesleges, de ez legyen az első jótanácsom. Használj határidőnaptárat. De a mobilod is megteszi - feltételezi, hogy ha már mugli környezetből való, akkor van telefon a farzsebében, az pedig mindig kéznél van. A legegyszerűbb belepötyögni a dolgokat és még riaszt is, ha idő van.
Figyelmesen hallgatja evés közben, milyen céltudatosan beszél erről a kettőről a srác. Megnézi magának rendesen az arcát, hisz az izmait nem láthatja, de arra nem tudja azt mondani, hogy nem lehetne eladni. Minden jöttmentet nem szerveznek be, most viszont ténylegesen elgondolkodik, mit lehetne kezdeni Somával.
- Átgondolom, hova tudlak beajánlani, rendben? Jövök eggyel - széles mosollyal néz a fiúra. - Add meg a számod és felhívlak, ha tudok valamit - azzal előkapja a telefonját, első körben készít egy fotót róla, aztán felé nyújtja, hogy pötyögje be a telefonszámát, amin majd elérheti. - Butaság és előítélet - kezd el ciccegni, ezzel pedig ki is fejti a véleményét a toprongyosságról.
Lassan elfogy a burritoja és az üdítőt is túl gyorsan szürcsöli.
- Vacsorára voltam hivatalos, de azt hiszem, én ezután már csak az ágyamba vágyok. Előre szólok, ha ilyen munkát vállalsz, az életed nem lesz unalmas.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Nem nagyon szokott Bogolyfalván járni mostanság, csak amikor órát tart az előkészítőben. Legtöbb idejét Pécsen és Budanekeresden tölti és kihasználja a diplomaszerzés után felszabadult rengeteg idejét. Valami új hobbi után kutat és több fotózást vállal, többet is edz. Sokkal többet edz, mint kellene, az edzőjük ma például már úgy zavarta le a pályáról.
Aztán elért hozzá a hír, ezek a mágusfalvak kicsik, informátorból pedig sok van. Vendel, mint a pizzéria új vezetője? Hát erre kíváncsi, de nagyon. Rég találkoztak, talán néhány üzenetet váltottak, de nem úgy alakultak a dolgok, hogy abból több lett volna.
Félmosollyal arcán lép be a pizzéria ajtaján és mit sem törődve a vendégekkel öleli át a férfit. Végigsimít tarkóján és karján, majd nyom egy puszit az arcára. Hogy mit keres itt? Őt. Hogy miért? Jó kérdés.
- Hiányoztam - nem kérdezi, megállapítja, az iménti sóhajból pontosan ezt szűri le. Oldalra pillant a nőre, aki látszólag nem repes az örömtől, és rákacsint. - Szóval főnök lettél, hm? Éhen halok, mivel szolgálsz? - szemtelenül mosolyog a férfira, továbbra sem betartva az egy lépés távolságot. A keze is a férfi vállain pihen, egészen amíg itt és most meg nem etetik.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Nagy kérdés, mi van köztük Vendellel, vagy mi volt, de az biztos, hogy bármikor találkoznak, nagyon gyorsan egy hullámhosszon vannak. Az pedig egy jó barátság kezdete, ha ez megvan, jöhet minden más.
- Nagyon régen ettem már házikolbászt - sóhajt fel drámaian. Könnyedén sétál a férfi után és helyezi kényelembe magát a pulton még akkor is, ha ezt nagyon nem illik. Mondjuk...őt pont nem izgatja, mit illik és mit nem, hát épp a főnökkel beszélget.
- És mit raknak a meglepetésre? Kindertojást? Mert a hercegnőt már megszereztem belőle - elmosolyodva a fejére mutat, mintha lenne ott egy korona. Ezzel azért ő is egyetérthet, ha nem is igazi, mert a nevében nincs ott, Myra egy hercegnő, vagy legalábbis úgy viselkedik, mintha az lenne. - Legyen az, mert bízok benned. És mert kolbászt nem kaptam - mosolyát az ajkához emelt pohárba rejti.
- Te - feleli nemes egyszerűséggel. Minek is kellene körítés? - Azt mondták, te vagy itt a főnök, gondoltam gratulálok. Vagy ilyesmi.
Lábait kezdi lóbálni, miközben végignéz a helyen és a berendezésen. Nem ez a neki való hely, de ha Vencinek ez tetszik, hát nem lesz egy rossz szava sem.
- Nem is kerestél. Kit találtál helyettem? Remélem elég jó, mert megsértődök...

Egyetlen Sünim
megjelenés

- Nem tudom, ezzel mire célzol - ráncolja a homlokát, de vállat is von. Régóta nincs az életében senki, aki elhagyhatná, szóval Vendel valószínűleg összekeveri valamelyik másik barátnőjével.
Ritkán eszik gyorsétteremben, pizzát annál is ritkábban, de imádja, és az ilyen napokat várja, amikor bűntudat nélkül ehet meg akár egy egész pizzát, ha éppen úgy kívánja.
Más elképzelése lett volna Vendelhez, mondjuk a Casino, ahol először találkoztak, na de ezt is meg lehet szokni. Nem is áll olyan rosszul a férfinak a rendelésfelvétel és az asztalok közötti rohangálás.
- A nőkkel csak a baj van - bólint egyetértve és nem akaródzva, de lemászik a pultról és engedelmesen követi az irodába. Ahelyett, hogy kényelembe helyezné magát, csak nekidől az asztalnak és felvont szemöldökkel hallgatja a drámai helyzetjelentést. Felnevet a kijelentésen, miszerint ő nő.
- Valóban, micsoda felfedezés - kuncog tovább és a szája elé rakva a kezét próbálja visszafojtani ezt. - Na mesélj, terhes lett? Szerelmi válság? Bepereltek zaklatásért?

Egyetlen Sünim
megjelenés

- Meg kell mutatnom a mellem hozzá, hogy elhidd, nő vagyok? - vonja fel a szemöldökét kérdőn, majd felnevet. - Majd ha kinyögted, mi zaklatott fel ennyire.
Kíváncsi, nagyon is, azon viszont a szemét forgatja, hogy Vendel ennyire negatívan áll hozzá a terhességhez. Mármint Myra is elítéli a potyagyereket, illetve a szüleit, akik nem védekeztek rendesen, de azt elvárná, hogy ha esetleg ő kerülne ebbe a szar szituációba, a férfi legalább mellette álljon és ne vemhesezze le.
- Való igaz - ezzel nem tud és nem is akar harcba szállni. Ha úgy alakul, Myra nagyon szívesen megmutatja neki, mennyire nőből van, hisz lényegében már kavartak, ez nem számít egyéjszakásnak, vagy olyasminek.
Csendben hallgatja, szemöldöke pedig egyre magasabbra szökik minden egyes mondattal, amit a másik kimond. Hogy vacsora? Randi? Pitizés? Vendel pitizett és dobták? Annyira abszurd a helyzet, hogy fel is nevet rajta. Ajkába kell harapnia, hogy lenyugtassa magát és ne kapjon nevetőgörcsöt itt az irodában.
- Jól értem, hogy Te randizni vittél egy csajt és ő dobott? Szívem, mondom én, bonyolultak a nők - sóhajt fel és közelebb sétál a férfihoz, hogy átölelje, mint egy igazi jóbarát a bajban. - Azt mondják, hülye fut olyan szekér után, ami nem veszi fel. De ha úgy érzed, te basztad el, fuss utána.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Furcsa, szokatlan érzés járja át amikor Vendel ebbe a közelségbe kerül. Felrémlik az első alkalom, amikor találkoztak. Akkor ő panaszkodott a férfinak, összehordott mindenféle hülyeséget az alkohol hatására és elég volt egy határozott csók, hogy mindketten félretegyék az előzőeket. Leléptek és ki tudja, hol tartanának mostanra, ha azon a pirosbetűs napon, február tizenötödikén nem mással pezsgőzik.
Mosolyogva simogatja meg a hátát, majd csúsztatja ujjait a férfi hajába. Egy pillanatra a szemét is lehunyja, a pillanat varázsa azonban megszakad. Mit kellene mondania? Ő és a szerelem pont annyira állnak egymástól távol, mint Vendel és az udvarlás.
- Most megint nekem kell megcsókolnom téged elsőként? - vigyorodik el aztán félredobva minden becsületét és gerincét. Végtére is, épp az imént mondta, hogy vele könnyebb. Myra nem vár udvarlást, csak visszavárja azt a férfit, akivel a lakásán napokig boldogították egymást. Átkarolva a nyakát visszahúzza magához és épp olyan szenvedéllyel csókolja meg, mint első alkalommal.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Ez fogta meg a férfiban. A határozottsága és hogy egy pillanat alatt képesek voltak egymásnak esni, ahogy most is. Myrát sem zavarja, hogy lényegében felnőtt filmes is forgathatnának abból kiindulva, ahogy viselkednek. Mint két hormonokkal teli kamasz.
Átöleli a nyakát és a lehető legközelebb húzza magához, kiélvezi a csókokat, melyeket ajkától eltávolodva a férfitól kap. Belemosolyog, s ujjai elvesznek a másik hajában, na meg a póló alatt, a nyaka részénél. A pizzáról már rég elfeledkezett, most valami egészen másra éhezett meg, és mégis az előzővel szakítják őket félbe. Lemondó sóhajjal ereszti el őt, majd a ruháját igazgatva kászálódik le az asztalról.
- Hát, legalább azt tudjuk, hogy még mindig egész jól csókolsz - jegyzi meg szemtelenkedve és mivel sejti, hogy nem az iroda lesz az ő saját kis étterme  az evéshez, kisétál az ajtón, bevárva a férfit, aki majd irányíthatja. Ha csak egy percre is, de megérte beugrania.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Jelen helyzetben nem az számít, ő mire vágyik. Hanem az, hogy a férfi mit akar. Mert Myra itt van, kölcsönösen szükségük van egymásra. Míg egyikük felejteni akar, a másikuk csak lazítani, de utóbbi azzal is be fogja érni, ha csak a pizza lesz az élvezete.
Enged Vendelnek, arra megy, amerre ő irányítja. Kezében a tányér és az isteni illatú pizza, kolbászokkal rajta. Elmosolyodik miközben oldalra pillant. Szó nélkül megy vele a lakrészébe, ahol megköszörüli a torkát.
- Azt tudod, ugye, hogy most hazahoztál? - teszi fel a kérdést egy pillanatig meglepődve. Akkoriban még egészen ellene volt, őt vigyék haza, de a legénylakba ne lépjen be senki.
Egészen otthonosan kezd el mozogni a lakhelyén, az asztalhoz sétálva lerakja a tányért és vesz egy szeletet. Beleharap miközben a férfi felé fordul. Ha elég közel van, egy pizzás puszit nyom ajkaira.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Pontosan olyan önelégült mosollyal pillant a férfira, amire figyelmeztette, hogy ne tegye. Pedig az. Ezt pedig nem fogja leplezni. Egyébként is csak megjegyezte, ettől nem dobog a szíve, mint valami kisiskolásnak és nem is tekinti magát kiváltságosnak.
- Brühühü, szegényem - imitál sírást, majd szemtelenül elvigyorodik. Meg is érdemli, aki szoknyapecér létére randizni visz egy csajt. Mert biztos benne, hogy Vendel azt kapta, amit megérdemelt, aztán persze mivel ilyeneket gondol, majd Myra is jól megkapja a magáét a karmától.
- Annyi kalória van ebben, hogy ha ezt megeszem, órákig edzhetek, hogy ne menjen a fenekemre - feldobja a labdát és csak a férfin múlik, hogy lecsapja-e. Vagyis él-e lehetőséggel.
- Szóval mesélj arról a részről, amiben nincs ez a nő. Hogyhogy itt? Világibbnak hittelek.
Kérdésének feltevése közepette ledobja magát a kanapéra, mintha csak otthon lenne. Egyelőre jól el van a pizzájával.

Emir, Nagypéntek
megjelenés

Húsvét. Egy ünnep, amikor nincs mit csinálnia, mert mindenki a családjával van és dolgozni sem tud, mert ők is a közeli rokonokkal töltik az idejüket. Számára nincs ebben a napban semmi különös, ahogy a többiben sincs. A reggelt futással kezdte, aztán úgy döntött, elnéz Bogolyfalvára, hátha belefut valakibe, aki még hozzá hasonlóan egyedül festegeti a tojást.
A stégen, közel a vízhez hasal egy puha pléden, s egy francia regénybe merül bele. Szép idő van, nem fázik még ujjatlanban sem. Valójában nem vágyik ennél többre, maximum némi társaságra, akivel megoszthatja, miről szól a könyv.
Néha-néha felpillant, körbenéz és magába szívja a friss levegőt. Azt mondták, eső lesz, de egy bárányfelhő sincs az égen, semmi jelét nem látja annak, hogy a nap folyamán bármikor is sötét felhők gyülekeznének a feje fölött.
Miközben olvas, társaságra lel. Egy cirmos kölyökmacska nyávog mellette, majd némi ismerkedés és simogatás után lefekszik Myra mellé a takarójára. Hát...társaságra vágyott, kapott egy csendeset.

Emir, Nagypéntek
megjelenés

Kellene valami változás az életébe, mert úgy érzi, túl sok lett a felszabadult szabadideje mióta nem tanul. Akkor volt igazán elemében, mikor még az éjszakái is foglaltak voltak és nem kellett azon gondolkodnia, hol fetrengjen unalmában és milyen macskákkal haverkodjon.
Gondolatban messze jár, a történetben, mert az legalább izgalmas, de valami visszarántja a valóságba. Egy ismerős hang, egy férfié, amelyet régen hallott már. Hónapok teltek el az utolsó alkalom óta, amikor furcsamód veszekedéssel és ajtócsapkodással váltak el.
Lustán, nem akaródzva fordítja felfelé a fejét és homlokához emeli a kezét, mert még így, napszemüvegen át is erős a napsütés.
- Mr. Amerika, téged még nem repített másik bolygóra az egód? - nem, nincs kedve jópofizni vele. A féltékenységi roham után semmi kedve újra végighallgatni, milyen egy rosszéletű ribanc. Nem sokat hallott róla, épp csak pár cikkbe olvasott bele, amiben a külföldi sikereiről írtak.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Ez már az a Vendel, akivel korábban jó kis estéket és reggeleket élt át. Azzal a szerelmi bánatossal nem nagyon tud mit kezdeni, aki odalent, az irodában állt vele szemben. Aztán ha mégis visszatér az az ember és nem lesz semmiféle edzés, hát még mindig jól járt a pizzával. Máris megérte meglátogatnia.
- Igaz, igaz - bólogat egyetértve, elmosolyodva. Az a valaki, aki a kezébe adta a pizzéria vezetését, hát valószínűleg eléggé kétségbe lehetett esve. Máskülönben nem engedték volna ide be, maximum egy sztriptízbárba. Bár nem ítélkezik, végülis miért ne lehetne jó az új munkakörében? Mondjuk ha minden nővel lelép, akivel kavart...
- Fiatalokkal? Ilyen rossz volt, öregúr? - mosolyog rá szemtelenül, majd nyom egy puszit az arcára, mikor a kezében tudja a poharat. Még egy kis ideig elfoglalja magát az étellel, meg az itallal, aztán lehúzza maga mellé Vendelt. Úgy érzi, pont elég volt a beszélgetésből ennyi. Átvetve lábát a másikén az ölébe ül, majd pillanatokon belül a földre dobja saját dzsekijét. A férfi nyakához hajol, és míg ott csókolja, kezei a pólója alá csúsznak.

boldog nyuszit!

Emir, Nagypéntek
megjelenés

- Kösz, tudom - feleli, ahogy mindig. Nem fogja eljátszani, hogy meghatódik, vagy zavarba jön a bóktól, tisztában van vele és mindig tesz is érte, hogy ez így legyen.
Nem kínálja hellyel Emirt, mert bár társaságra vágyott, inkább választja a macskát, mint őt. Egy "jól nézel ki" nem teszi jóvá a viselkedését. Állítása szerint nem akart semmi többet, aztán mégis úgy elküldte a fenébe, amikor kiderült, hogy van más is. És még hogy a nőket nem lehet érteni.
- Nem tudom, Emir. Talán ha kinyögsz egy bocsit, elgondolkodok rajta - lemondóan szusszan fel, mikor a férfi közelebb kerül és a hajával kezd játszani. Pontosan ezért kedvelte akkoriban, mert van egy varázslatos kisugárzása.
Nem szól érte, mert becsukja a könyvet, csak a szemét forgatja. Ha már így elterelik a figyelmét, átfekszik a hátára és baljával elkezdi simogatni a cirmost.
- Szóval? Mi szél fújt Bogolyfalvára? - teszi fel a kérdést, ha már a férfi így becsatlakozott hozzá és az új barátjához.

Emir, Nagypéntek
megjelenés

- Köszönöm - kicsit meg is lepődik ezen, nem várta, hogy ennyire könnyen bocsánatot fog kérni tőle a férfi. Valójában mindketten hibáztak, de nyilván ezt Myra nem fogja beismerni. Megint a szemét forgatja. - A szex az szex.
Szeretné lezártnak tekinteni a témát. Nem tartja valószínűnek, hogy ugyanott tudnák folytatni, ahol abbahagyták és egyelőre azt sem tudja feltételezni, hogy barátok lehetnek. Ennek ellenére rákérdez, mi van vele, ha már összesodorta őket a szél.
- Az mondjuk nem rossz - egyetért a szigettel és a faházakkal, a pihenést Myra is inkább egy ilyen helyen képzelné, nem pedig Bogolyfalván. Csak hát oda egyedül nem utazik az ember.
- Meglett a diplomám, felszabadult egy csomó időm. Készülünk a bajnokságra és ja, igen, villogtatom a kockahasam a címlapokon - felsorolásszerűen mondja el az elmúlt hónapjainak történéseit. Emir részese volt Myra életének, így tudhatja, mennyire utálta ezt a pár évet, amíg el nem ért az ügyvédség végére. A kviddics az ő igazi szerelme.
- Nem is tudtam, hogy szereted a macskákat...

Emir, Nagypéntek
megjelenés

Nem feszélyezi a találkozás, de nem is akar belemélyedni túlságosan. A bocsánatkérés ellenére még igenis fájlalja a sebet, amit Emir ejtett az egóján. Jól megvoltak, kár, hogy nem használták ki igazán az időt.
- Nincs és így most unatkozom - sóhajt fel. A férfi is tudhatja, milyen az, amikor egy elfoglalt embernek megfogyatkoznak a feladatai és felszabadul az ideje, amiben aztán nem tudja, mihez is kezdjen. - De úgy néz ki, a napokban költözöm. Vettem egy saját kis házat Pécsen - büszke rá, de még nem mondta el sok embernek. Azt várja, hogy ténylegesen beköltözzön, átvigye az összes holmiját és majd házavatót tartson.
Finoman simogatja a cicát, aki hallhatóan élvezi a kényeztetést, de reflexszerűen húzza odébb a kezét, mikor Emir megérinti. Vele ellentétben nem hagyja abba a simogatást.
- Gondolom korábban mással foglaltuk el magunkat. Nem beszélgetéssel - de, voltak beszélgetéseik, emiatt tudnak egymásról egyet s mást, ezért nem kell ismerkedniük, de ez így jobban hangzott, mint a "lehet elfelejtettem".
- És azóta is hülyíted szegény nőket? - félmosolyra húzódik ajka amikor visszaemlékszik a korcsolyázásra és a lányra, aki miatt akkor Myra is majdnem faképnél hagyta őt.

Emir, Nagypéntek
megjelenés

Felnevet az örök haragon. Eddig a pillanatig úgy gondolta, nem fog megbékélni vele már, legalábbis nem annyira, hogy ennél a beszélgetésnél többet lásson. Ha már leült mellé a kérése ellenére, nem tehet mást, mint szóba áll vele. Aztán bedob egy ilyet és Myra megenyhül.
- Lehet róla szó. De kisujj eskü, hogy ha még egyszer leribancozol, letéphetem a tököd - egy lehengerlő mosollyal nyújtja a férfi felé az ujját. Ha ebbe nem megy bele, akkor elfelejtheti, hogy akár csak képekről is lássa az új lakhelyet. Pedig tervei szerint lesz egy jó kis összejövetel ott.
Egy kicsit kíváncsi, bár nem érdekli mások élete, mégis közel álltak egymáshoz Emirrel az összekapás előtt. Furcsa volt, hogy amíg ő Amerikában volt, üzenetben és videóchaten tartották a kapcsolatot, aztán vége szakadt. Talán egy picit hiányolja is.
- Hűha, mi történt? - nevetve ül fel és csúsztatja a könyvét a táskájába. Ez a téma szaftosabb, mint a regény bármely pontja. - Mutasd a kezed. Férj lettél? Nem... Akkor a fiúkhoz pártortál át? Tökre megérteném - somolyogva kezdi el nézegetni a férfi kezét.

Emir, Nagypéntek
megjelenés

- A szülinapomról egyébként is lemaradtál. Pedig nagy buli volt - mondja miközben megpecsételik az esküt egy kisujjrázással. Nem szokása ilyet csinálni, talán gyerekként tette utoljára, szóval ki tudja, miért éppen ezt a módszert választotta. - Meghívlak a házavatóra, ha nem felejtem el.
Azért még csipkelődik egy kicsit, mielőtt rákérdezne, merre rakta a farkát amíg kint modellkedett. Olyan dolgokat is felhoz, amit nem nézne ki belőle, meg hát a gyűrűt sem látja az ujján. Igaz, a mai világban nincs szükség gyűrűre a házassághoz, főleg, ha titkolni akarják.
- Barátnőd - szemöldöke felszökik, nem titkolja, hogy most ezen meglepődött. Emirt nem úgy ismerte meg, mint akit le lehetne kötni, de ha valakinek sikerült, az valamit biztos nagyon tudhat. - Gratulálok hozzá - őszinte a mosolya, de faggatni azért nem fogja a nőről. Valahogy nem olyan a kapcsolatuk, amibe ez beleférne, vagy kellemes beszédtéma lehetne.
- Szerintem az én szőke hercegemet valahol félúton ledobta magáról a ló és meghalt - neveti el magát Myra. Az elképzelés is vicces, hogy valaha az életben neki eljöjjön a nagy ő, aki majd elfogadja minden hülyeségével együtt és ő is jobban tudja szeretni a kviddicsnél. - Maradjunk annyiban, hogy én a cikeszre izgulok, nem a tartós kapcsolatra.

Emir, Nagypéntek
megjelenés

- Igazán? Nem is emlékszem már... - hümmögve tesz úgy, mintha elgondolkodna. Valószínűleg sohasem fogja elfelejteni, ami kettejük között volt és itt nem csak a rossz részekről van szó, hanem az egészről. Jó volt, szép volt, kár, hogy elmúlt.
Kettős érzései támadnak azzal kapcsolatban, hogy Emirnek barátnője van. Nem értette azokat a férfiakat, de nőket sem, akik egyszer azt állítják, hogy soha nem akarnak majd beleugrani egy kapcsolatba, aztán meg teljes pálfordulás. Ami viszont kettejük közt volt, lezáródott és nem biztos, hogy Myrának szüksége lenne egy olyan férfira, aki hónapokig távol van.
Tényleg úgy gondolja, hogy volt már egy nagy szerelem az életében és nem jön el egy új, meg hát nem is akarja, hogy jöjjön. A kviddicsnek él, azon viszont elmosolyodik, amit a férfi mond. Jó, hát igaza lehet.
- Akadnak kivételek.
Hazudna, ha ezek után azt mondaná, nem érez semmit, mikor Emir hirtelen közelebb kerül. Egy pillanatig lefagy, próbálja feldolgozni, mi történik és hogy mit kellene reagálnia. Ám mielőtt bármit tenne, vagy mondana, megszakad a pillanat és hosszan fújja ki a levegőt.
Nem próbálja meg itt tartani. Nem lesz valaki, aki tönkretesz egy kapcsolatot.

// //

Ne szeresd el tőlem

Thomas Middleton - 2020.04.24. 20:34


Mindig csak ráncosabbak leszünk

Soma, a Megmentő

- Hány kockád van? - érdeklődik, mintha hétköznapi lenne ez a téma. Mondjuk az ismeretség első félórájában nem szokott méretekről és számokról kérdezősködni... Talán. AZ viszont számít egy fotózásnál, kinek menyi van, mármint kockából, ha esetleg vállalna alsóneműs sorozatot. Egy kviddicsezőből pedig kinézi, hogy nem egy kis gekkó a póló alatt, aztán ki tudja.
- Nem gond, elintézzük. Ennyivel jövök - kacsint rá a fiúra. Az iménti kis akció, meg ez a vacsora megér annyit, hogy legalább megpróbáljon valami munkát szerezni neki, még ha nem is jár sikerrel. Márpedig Myráról beszélünk, meglepő lenne, ha nem jönne össze valami.
Elmenti a számát és saját magának is megígéri, hogy nem fogja elfelejteni, amit megbeszéltek. Pózol egy kicsit a megfelelő hívókép elkészítéséhez, a bókot pedig mosolyogva fogadja. Még egy hajdobálást is megengedne, ha nem lenne a keze maszatos. Tipikus "csak a hajamba ne" eset.
- A jobbak nem ülnek be ilyen helyekre. Most ott kéne lennem fent a francia étteremben, ott a dizájn a fontos és a minőség, nem a mennyiség. Nem túl jó fejek, de befolyásosak, mármint...azok vagyunk. Szóval tartjuk a kapcsolatot, informáljuk egymást mindenről - megvonja a vállát és a hatásszünet közben belekortyol az italába. - Edzés, diéta, fotózások, azok egy napot is igénybe vesznek. Aztán mellette interjúk, válogatók... - sorolja tovább, mennyi minden van, ami ezzel az életvitellel jár.

pub? hol?! *felkapja a fejét*

Zsófi
ő itt Lucifer

Fut a városon keresztül, láthatóan stresszes állapotban. Két napja van a birtokában ez a szőrpamacs, aki a Lucifer névre hallgat, de ezalatt a rövid idő alatt nem sikerült még túlzottan összecsiszolódniuk. Ezt szépen mutatja az is, hogy hiába hozta el magával a reggeli futáshoz, a kutya úgy gondolta, unalmas neki, hogy Myra lába mellett fusson, inkább saját útvonalat tervez.
Bogolyfalva nem egy nagy város, mégis épp elég ahhoz, hogy el lehessen veszíteni benne szem elől egy állatot, aki a rövid lábain is képes olyan gyorsasággal eliszkolni, hogy a pánik vele együtt egy másodperc alatt felüthesse fejét.
Kering az utcákon, benéz minden ház udvarába, hátha más állatokkal szeretne Lucifer barátkozni, de egyelőre semmi. Már elátkozta magában párszor, nem pont így képzelte ezt a kutya-ember barátságot. Első látásra szerelemnek gondolta, de a valóság az volt, hogy amikor találkozott a három testvérrel, Luci volt az egyetlen, aki még csak rá sem nézett a leendő gazdijára. hát természetesen ő érkezett vele haza. Aztán máris szabadulna tőle.

Zsófi
ő itt Lucifer

Vendel megmondta, akkor legyen kutyája, ha képes vállalni érte a felelősséget. A szülei meg azért nyaggatják, hogy ideje lenne családot alapítania így huszonöt éves fejjel, csak hát ők nem látják, mennyire béna a lányuk még egy normális kapcsolathoz is. Nem beszélve arról, hogy a gyerekekkel még annyira sem tud bánni, mint egy kutyával. A kutya pedig láthatóan nincs oda meg vissza a társaságától...
- Lucifer! Ne már... - fortyog magában miközben a térről áttér a Fő utczára és benéz az üzletekbe is, az asztalok alatt keresi a kis állatot, de még a néniket is megszólítja, hogy nem láttak-e erre egy hófehér kölyköt. Mindenki sajnálkozva ingatja a fejét. Egészen addig a pontig folytatja a keresgélést, míg meg nem hallja a nevét a háta mögül. Megtorpan és odapillant, aztán egy nagy sóhajjal engedi ki megfeszült izmait.
- Merlinre, Zsófi, jövök neked eggyel - pillant a nőre, majd leguggolva Luciferhez rácsatolja a pórázt. Tudta ő, hogy ezek a mugli eszközök nem olyan megbízhatóak, mint a varázslat... - Ez a kis pokolfajzat megunta a futást - szemét forgatva vakargatja meg az állat füle tövét.
- Valami eszméletlen csinos vagy amúgy - méri végig a nőt. Ha Myra ilyet mond, akkor azt el lehet hinni, hogy komolyan is gondolja.

szép estét off!  

Kyle

Mostanság többet vagyok itt, mint otthon, de nem bánom. Valakinek vigyáznia kell a kutyákra, ha már az apjuk úgy gondolta, világot lát, engem meg itt hagy velük. Hazugság lenne azt mondani, egyszerű volt, de legalább most egy ideje nem érzem magam magányosnak, mint abban a nagy házban egyedül Pécsett. Már egy ideje felhagytam a társaság hajkurászásával, a partik már nem azt jelentik, mint régen. Megöregedtem, vagy mi a szösz.
Furcsállok néhány dolgot a lakásban, mintha több holmi lenne kipakolva és az a könyv...azt tuti nem én hoztam. Kyle-nak viszont nyomát sem láttam itthon. Szóval ennek mi az oka? Biztos vagyok benne, hogy a tudtom nélkül küldte ide a másik "kutyák mamiját". Oké...nem. Az itt eltöltött hónapok során szerencsére egyszer sem futottam női fehérneműbe a lakásban.
Éppen a konyhában teszek-veszek, készítem a vacsorát, amikor hallom az ajtó nyitódását, majd a jól ismert hangot. Nagykéssel a kezemben, mosolyogva sétálok ki hozzá. Akkor tehát nem idegenkezűség van a dologban, egyszerűen csak a ház ura tért haza vége.
- Nem veszünk semmit - ingatom meg a fejem. - Remélem éhes vagy... - fogadom a lehető legromantikusabban négylábú gyermekeim apját.

Kyle

A kutyák persze annyira jó házőrzők, hogy a fülük botját sem mozdítják. Akár betörő is lehetne, ők olyan mélyen alszanak, hogy nincs az a támadás, amire felébrednének. Nekem velük ellentétben már mások az érzéseim. A kezemben tartott késre pillantok, halkan felnevetek. Lerakom az előszobaszekrényre, az van legközelebb, majd hirtelen a rávetem magam. Szorosan ölelem a nyakát, lehúzva magamhoz a bébizsiráfot.
- Igen, extra csokival, mert azt annyira szereted - vigyorogva bólintok. Nyomok ezután egy cuppanós puszit az arcára és elengedem, nehogy azt higgye, most aztán nyert ügye van és nem fogom jól lebaszni. Pedig azért, amiért csak úgy lelépett ennyi időre, legalább egy doboz bonbont le kellene nyomnom a torkán.
- Remélem vettél nekem valamit az utazáson, mert ha nem... - nem fejezem be a mondatot, hanem karba teszem a kezeimet és csúnyán nézek rá. Sosem úgy alakult az életünk, ahogy az egyébként a mesékben meg van írva, úgyhogy ez a mostani helyzet sem egy nagy csoda. Nem is az első, meg valószínűleg nem is az utolsó eset, hogy egyikünknek elege lesz és a másikra hagyja a gyerekeket. Az érzésekről nem is beszélve.

Kyle

- Te beszélsz? Mint akit megrágott, megemésztett, aztán kihányt egy sárkány - bókolok neki kedvesen. Érezze csak legalább a szavaimon, hogy amúgy haragszom rá, amiért ennyi időre távol maradt. Nem miattam...a kutyák miatt...
- Ismerlek, tudod - mosolyodom el teljesen ártatlanul. Egy valami van, amit biztosan tudok róla Norvégia óta: ne szereti a csokit, szóval már csak azért is minden alkalomra veszek neki egy táblával.
Karba font kezekkel állok előtte, már durcázok, akárcsak egy ötéves, aztán felháborodva a karjába boxolok. Még szép, hogy nem felejtett el.
- Beérem azzal is, ha már többet nem érek neked - játszom tovább a drámakirálynőt. Elveszem a tasakot és kicsúsztatom belőle a mágnest a tenyerembe. - Szerencséd, hogy tetszik - mosolygok a kis képre, ezzel együtt pedig a konyhába megyek vele és felnyomom a hűtő elejére.
Lépek egyet hátra, majd felé. Végignézek rajta, azonnal feltűnnek az apró változások, de semmit nem teszek szóvá. Jó, talán a hajának hosszúságát mégis...
- Mint mondtam, vacsorát készítek, de gondolom nem akarsz salátát enni. Mit csináljak neked? - a falnak dőlve nézek rá, mint egy vakegér. Nem tűnik fel, hogy más is van ott rajtunk kívül. - Egyébként nem jönnél beljebb a saját lakásodban végre?