Emir

Mintha ezzel most akkora feladat elé állítaná. Szemét forgatja mosolyogva, meg közben azt kívánja, legyenek már ott, hogy a pozíción vesszenek össze. Elégszer voltak már együtt ahhoz, hogy tudják, akárhogy is jól működnek.
- Sajtosat, sült krumplival, de ne onnan, ahol tocsog a zsírban, attól elmegy az étvágyam - igaz, magasak az elvárásai és nagyok az igényei, de Emir biztosan megérti. Elég válogatósak mindketten ahhoz, hogy ne legyen egyszerű dolguk sem egymással, sem magukkal.
- Új rész? Nézzük, és nézzük meg azt is - igaz, nem kötötte le eléggé a film ahhoz, hogy nemet mondjon a férfira, de amit látott belőle, arra azt mondaná, jó volt és érdekes világ. Miért is ne folytathatnák? Aztán csak felveszi a fonalat sokadik látásra.
Kicsit pörög, elemében van amikor táncolni kezd. Persze akkor is, amikor vigyorogni kell a kamerába. Semmi kétség, jól mutatnak együtt a képeken is és most már nézegethetik is, amikor csak akarják.
Hosszan, mélyen szívja be a levegőt, mikor a férfi ajkai a nyakára tapadnak. Szemét lehunyva túr a hajába és válaszul megcsókolja. Hevesen, a filmről és minden egyébről elfeledkezve mozdul.
Csak néhány perc, ennyi jut, amikor kivételesen az ő telefonja kezd őrült rezgésbe. A képernyőn megjelenő képen egy másik sráccal mosolyognak a kamerába, félreérthetetlen helyzetben. Olyan gyorsan nyomja ki, ahogy csak tudja.
- Sajnálom, remélem abbahagyja...

heeelló off!

Emir

- Hát nézzük meg a moziban - von vállat, hát nem olyan nagy ügy ez. A film alatt biztos nem lenne senki, aki közös fotót akarna velük, vagy autogramot. Maximum a pletykák, amikből már így is van nem egy.
Csak élvezni szeretné az estét olyasmik nélkül, mint ami a korcsolyapályán történt, pont úgy, ahogy a férfi abba bele is kezd. Könnyedén belemelegednek, Myra fogaival húzza Emir ajkát és csak annyi időre szakad el tőle, míg megszabadul a felsőjétől.
Nyilván valaminek meg kell zavarnia a kis összebújásukat, ami nincs túl jó hatással a férfi lelkesedésére. Felvonja fél szemöldökét, úgy néz a másik szemébe és vár egy kicsit, hátha folytatja és rájön, hogy ja, amúgy nem is érdekli.
- Csak egy srác - von vállat -, épp úgy, mint a te csajaid - nem volt szó semmiről, főleg nem arról, hogy ne lehetne mással is mélyebb kapcsolata. Tekintve, hogy Emir elment és nem is találkoztak, ott pedig ki tudja, hány nővel volt.
- Remélem nem várod el, hogy ölbe tett kézzel várjalak, mikor egy másik kontinensen vagy - inkább kíváncsian, semmint megrovóan kérdez rá.

Soma

Két fotózást és egy hosszú, fárasztó edzést tud maga mögött így kora estére a fővárosban. Láthatóan elfáradt és semmi kedve még innen bulizni menni, vagy egy kviddics edzést betuszkolni az idejébe, inkább hazamenne és egy forró fürdő után aludna egy pár hosszú órát.
Hát a vágyak általában azok is maradnak és nem teljesülnek be. Méghozzá azért, mert a stúdióból kifelé menet kap pár üzenetet a barátaitól - akikkel megéri jobban lenni -, miszerint várják őt is vacsorára az egyik legfelkapottabb belvárosi étterembe, ahol kibérelték a teljes felső szintet egész estére. Nem mondhat rá nemet, hogy is nézne az ki?
Szóval gyalog kel útra, szüksége van némi friss levegőre és a hidegre, hogy lehűljenek a gondolatai és fel is frissüljön. Nem szereti a várost, főleg az embereket nem. Sokan megismerik, megbámulják, de csak páran merik leszólítani. Szívesen beszélget velük felszínesen, a modellkedésről és arról, mivel tartja karban a testét és bőrét, na meg a hosszú haját. Semmi komoly, semmi igazság. Persze mugliknak nem beszél a kviddicsről és a másik világról, ahonnan idegenként csöppent ide.
Annak az embernek viszont már a hajápolási rutinjáról sem beszél szívesen, aki két utcával odébb kezdte el követni és egyre közelebb ért. Aztán leszólította. Kedves volt első körben, de aki a harmadik elutasításra sem érti meg, hogy nem ér rá és kedve sincs hozzá, hogy megigyon vele valamit, annak már nagy szeretettel tolná az arcába a terelőütőt.
- Nem, köszönöm. Tényleg mennem kell. Nem szeretnék veled... Mondom, nem - ismétli el negyedjére is, egy kissé már hangosabban.

Soma, a Megmentő

Általában akkor kap még valami kellemetlenséget a nyakába, amikor egyébként is fáradt és már csak kényszerből áll a talpán. Alapvetően nincs baja sem az életével, sem az életvitellel, amit űz, csak mint mindenki másnak, neki is vannak nehezebb napjai. Főleg, ha minden összegyűlik. Aztán már csak egy-két hónap és végre egy gonddal kevesebb lesz, amivel foglalkoznia kell.
Most a legnagyobb gondja a férfi, aki nem csak egy kedves rajongó, hanem inkább egy zaklató. Nem olyan lánynak gondolja magát, aki nem tudná megvédeni magát, mégis egyszerre hatalmas kő esik le a szívéről, mikor a megmentésére siet egy idegen.
Első pillanatban azért felszalad a szemöldöke, hogy most meg aztán kap még egy koloncot a nyakába, nem elég az az egy, ráadásul olyasvalaminek nevezi, aminek már évek óta nem tette senki.
Gyorsan veszi a lapot, nem is kell nagyon noszogatni, hogy belekaroljon a férfiba. Vagy fiú? Hisz elég fiatalkának tűnik így első látásra.
- Azt hittem, sosem érsz már ide - adja alá a lovat miközben a férfira még szikrákat szóró tekintettel néz vissza. Nagyot sóhajt néhány lépéssel eltávolodva tőle, semmi pénzért nem nézne vissza. Nem akarja látni többet azt az arcot és a hangját sem akarja hallani.
Féloldalas mosollyal néz fel a megmentőjére, aki úgy osztja az utasításokat, mintha egész nap erre készült volna, vagy egy színházi darabot gyakorolnának. Sőt, ez már az előadás.
- Közös fotót, meg aláírást akart és elkezdett faggatni, meg győzködni, hogy menjek vele vacsorázni. Idióta muglik - utóbbit már csak az orra alatt motyogja, nem a fiúnak célozva, akibe továbbra belekarol a biztonság kedvéért.
- Eredetileg taxit akartam fogni. De meg kell köszönnöm, hogy megmentettél, megiszol velem valamit esetleg? Vagy egy...hotdog? Akármi? Komolyan, köszönöm, ha nem jössz, csúnya vége is lehetett volna - sóhajt fel újra.

Soma, a Megmentő

Elsőre normálisnak tűnik a srác, aki a megmentője a jelen helyzetben, de ki tudja, mi lesz még. A második sarkon akár előkaphatja a fegyverét Myra összes pénzét követelve, vagy bármi, amivel nem tud majd mit kezdeni. Nem szívesen menne Azkabanba leleplezés miatt, ha esetleg önvédelemre használná a pálcáját. Nehéz volt megszoknia a mugli környezetet és a mugli embereket, de a közlekedéshez lesz a legnehezebb.
Gyorsan elmondja, mi a történet alapja, egyelőre pedig esze ágában sincs elengedni a fiút, aki még mindig a legnagyobb védelemként szolgál. Egyébként sem tűnik rossz embernek...
- Semmi, csak nem értem, hogy lehetnek ilyenek az emberek - sóhajt fel elhessegetve az előbbi gondolatát és megjegyzését. Nagyon hálás az iméntiért, aminek hangot is ad, aztán elmosolyodik. Így már érthető, az ő öccse is ugrik, ha csak egy rossz szót is szólnak a testvéreire.
- Honnan tudjam, hogy te nem egy vagy közülük? - kérdését mosollyal teszi fel, valamiért az ő esetében nem kételkedik. Igaz, nem lenne butaság, hogy úgy tesz mintha megmentené, közben pedig becsalja a saját hálójába.
Inkább a megérzéseire hallgat, eszerint pedig első sorban nem fog odaérni időben a vacsorára, másodsorban gondolkodás nélkül rá tud bólintani a burritora.
- Mehetünk - rá is bólint és engedi, hogy a megmentője vezesse az étteremig. Azt gondolná, ha eddig nem ismerte fel, most már nem is fogja, lesz egy nyugodt beszélgetése egy idegennel, de csak rákérdez, amitől egy kicsit kellemetlenebbül is kezdi érezni magát. Mikor szólásra nyitná a száját és felvilágosítaná, a fiú folytatja a gondolatait.
- Ami azt illeti, sportolok és modellkedek, de fogadok, hogy nem ismered ezt a sportot - neveti el magát, majd ha megérkeznek az étteremig, egy olyan asztalt próbál keresni, ahol nem szúrják ki elsőre. - Megvárom, míg rájössz.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Szerencsére nem kellett a meglepődött játszani, az összes vendég tudta, hogy a főszervező elárulta a szülinaposnak, mire készülnek, hogy az alkalomhoz illően tudjon öltözni és ne érje váratlanul, hogy jó pár kviddicscsapatnyi ember hangoskodik a balatoni nyaralóban.
Ádám, Myra csapattársa a Mennydörgőknél kitett magáért. A nyaralójába meghívott mindenkit, aki csak számít, így az egész csapat, a családtagok, barátok...egyszóval mindenki időben ott volt, hogy énekelve köszöntsék a huszonötödiket betöltő lányt.
A hideg idő ellenére a telken nincs rossz idő, valószínűleg a bűbájoknak köszönhető, hogy sokan a medencében tudják áztatni magukat. Myra még nem tart itt, őt két pusziosztás között elrángatják a tortájához. A hatalmas kviddicspályát formázó torta felett ott repked egy cikesz, amit sebesen kerget ő maga, apró figuraként. Nevetve hunyja le a szemét és mondja el magában a kívánságát. Nem kíván egyebet, csak hogy minden maradjon így, ne legyen rosszabb a következő éve sem. Aztán elfújja a pálya széleire tűzdelt gyertyákat. Pezsgős poharát emeli a többiekkel együtt.
- Köszönöm mindenkinek, szuper barátok vagytok - vigyorogva néz végig a tömegen, akik között egy férfin állapodik meg a tekintete. Félmosollyá szelídül a vigyor, belekortyol az italába.

Nyissatok egy becenév osztó üzletet

Én jól megvagyok a becenevemmel, de...támogatlak titeket

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Megtalálta az aranyközéputat a bulizás és a munka között egy ideje, szóval a születésnapja pont jó alkalom arra, hogy csaló napot tartson. Enni fog a torából és inni fog, amennyit még jól visel. Nem szeretne nem emlékezni a saját negyedévszázados születésnapjára, viszont szeretné jól érezni magát.
Szerencsére a barátai veszik körül, valahol a testvéreit is látta, de annyian gratulálnak két percen belül, hogy nem tudja már, ki van itt és ki nincs. Egyébként is jobban lefoglalja valaki azzal a hosszú hajjal és a lehengerlő mosolyával. Tekintete vissza-visszatér a férfira, néhány jelenlevő mellett nem is lepődik meg azon, hogy ő is itt van.
- Hagyjatok nekem is egy szeletet - épp csak egy pillanatra fordul Árminék felé, akik az első szelet tortát épp Myra kezébe akarnák adni, mikor ő kikerüli őket és az asztal másik végéhez sétál. Két vízszínű, rövid pohárba töltött italt vesz a kezébe és meg sem áll Omboziig.
Mosolyogva, szó nélkül nyújtja felé az egyiket. Kihívóan emeli meg szemöldökét, majd koccintás után lehajtja az italt. Összeszorítja ajkait, amíg el nem múlik a fanyar íz a szájában. Hát na, egy sportolónak nem is szabad hozzászoknia az alkohol ízéhez,hát még ilyen töményen.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Nem érti, ez az ember mit keres a partiján, de zavarni nem zavarja. Sőt, a látványa jól esik a szemének, mert ha más jót nem is igazán lehet mondani Zlatánra, azt igen, hogy a jó pasik táborát erősíti.
Cseppent sem zavarja, hogy többen is megnézik, köztük ő is, máskülönben nem pózolna fehérneműben óriásplakátokon és nem költene elég sok pénzt egy ruhára, amiből pont annyi látszik ki, amennyi még kilátszhat.
- Nem én hívtalak - vonja meg a vállát, miközben tekintete a szervezőre terelődik. Elképzelni sem tudja, mi alapján lett összeállítva a meghívottak listája, bár elképzelhetőnek tartja, hogy rosszul lettek megcímezve a meghívók.
- De, továbbra is szeretnélek, csak nem hagyod - mosolyodik el, kivéve a férfi kezéből a poharát. Belekortyol az italba, ez már kellemesebb, mint az a rövid volt.
Háta mögül csattanást hall, s mikor oda pillant, ajkai széles mosolyra húzódnak. Itt az ideje, hogy ő is kipróbálja a medence vizét. Ha már az egész telek le lett bűbájozva, valószínűleg a víz sem kivétel ez alól.
Leteszi a poharat, kiveszi Ombozi kezéből a szivart. Alig észrevehető mosollyal néz a másikra. Egy lépést közelebb lép, majd az erős vállakhoz emeli kezeit. Lassú, elnyújtott mozdulattal húzza le róla a pulóvert.

Csókolomjóreggelt!

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Ez az ő napja és nem hagyja, hogy arról szóljon, kit miért nem kedvel, vagy éppenséggel milyen sérelmek érték egyik, vagy másik felet az ismeretségük kezdetein.
- Sajnálom, ha összetörtem a kis szíved - pillant ő is szomorúan egy pillanatra a férfira. Mivel csak az ünnepségről tudott, részletekről nem, az egész meglepetésként érte. Alapvetően nem szereti a meglepetéseket, ezt szerencsére tudta a barátja is, aki épp ezért szólt előre neki, nehogy agyvérzést kapjon itt helyben, mikor száz ember énekelni kezd egy torta körül.
- Sejtettem, hogy így van. Nem tudtak neked ellenállni, mi? - forgatja meg szemeit, mielőtt még rájönne, mit is szeretne csinálni Zlatannal a beszélgetésen kívül. Vetkőztetés máris van benne, na de nem olyan céllal, ahogy azt többen is vélhetik.
- Megint? Már elnézést, mikor vetkőztettelek én téged ezelőtt? - somolyog a lassú mozdulat közepette. Le sem veszi szemeit a másikról. Kardigánját félredobja valahova a fűbe, ahol maximum hasra esnek benne. - Pontosan ezt szeretném - sóhajt fel bólintva. Szemtelen mosoly bujkál szája szegletében, majd hátrébb lép egy lépést. Gondolkodás nélkül veszi le magáról a drága ruhát, amiben viszont nem szeretne úszni. Így most már csak fehérneműben várja, hogy melyikük rántja előbb a másikat a mélybe. Nem, egy cseppent sem zavartatja magát.

Holnap megyünk moziba megnézni a Marriage Storyt *_*

Oscar hétvége van nálunk a belvárosi moziban (ez Szeged), két hétvégén adják  
Úgy lesz. Bár elfogult vagyok Adam miatt, de igyekszem nem rajongva olvadozni majd itt

ja, ez mondjuk igaz

Jelentem, csodálatos volt a film  

Soma, a Megmentő

- Nem hiszem, hogy szükség lenne rá - nevet fel teljesen elképzelve, ahogy az utca kellős közepén kellemetlen helyekkel ismerteti meg a térdét. Főleg, hogy egy-két perccel korábban még a pasija volt, ugyebár.
Myra nem az a lány, aki mások kérésére lett modell. Tökéletesen tisztában van adottságaival, mindig is megvolt a magához való egoizmusa, de ha választani kellene, a kviddics mellett adná le a voksát. Mindig is a sport volt a szíve csücske és nem is fog ez változni.
- Legyen burrito, krumpli nélkül narancslével. Köszönöm. De én fizetek! - ezzel nem fog vitatkozni, elvégre Myra hívta meg, hogy megköszönje a mentést, szóval a minimum, hogy a mai vacsoráját ő fizeti.
Míg a fiú beáll a sorba, Myra elfoglal egy kényelmesnek tűnő helyet. Háttal ül az ajtónak, s míg várakozik, előveszi mobilját. Elküld pár üzenetet, választ, a legtöbb azonban várhat. Csak a barátai tudjanak róla, hogy nem rabolta el (még) senki, a sztorit pedig majd elmeséli, ha alkalmuk lesz rá.
- Köszönöm. Farkas éhes vagyok - szemei felcsillannak, mikor meglátja az ételt. Ez nem pont az, amit a fancy étteremben rendelt volna, meg nem is négy liter víz, amivel ma a fotózásokon táplálkozott. Alapvetően nem koplal, nem is szabad, hogy legyen ereje, de ilyenkor muszáj.
Felvonja a szemöldökét, buta arcot vág, mint aki nem is ismeri ezt a szót, amit a vele szemben ülő használt. Aztán némi várakozás után elmosolyodik és jobbját nyújtja át az asztalon.
- Myra Blackburn, most a Magyar Mennydörgők fogója vagyok - mutatkozik be könnyedén. - Na és te, Megmentő? - érdeklődik, hisz a legjobb lenne, ha nem ezen a néven kellene emlékeznie rá.
- Szóval te is közülünk való vagy? Melyik a kedvenc csapatod? - kérdései közepette már kezdi megszabadítani az ételét a csomagolástól, hogy jóízűen beleharapjon.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

- Ne törődj vele - sokkal jobb programot tud kettejük számára kitalálni, mint a meghívó személyének kitalálása. Egyébként sem túl fontos, a lényeg, hogy most itt van és ha már itt van, legalább szórakozhatnak is egy kicsikét.
Myrának esze ágában sincs kikezdeni Zlatan-félékkel, azt azonban nem tiltja semmi és senki, hogy beleigyon az italába, vagy elképzelje kevesebb ruhában. Szigorúan annyiban, amit még bárki más is láthat és nem négy fal között dobja le a felesleges textilt.
Szemeit forgatja, mikor a férfi rádöbben, hogy a vetkőztetés Myra esetében sehogy sem fordult elő az eddigiek során. Na, pont ezért. Rá emlékezni kell és nem összekeverni a másik nyolcszáz nővel.
- Mindjárt kiesik a szemük - csak megállapítja, a vicc kedvéért meghallgatná, mit mondanak most róluk. Mire saccolnak, ki a részegebb, ki van bedrogozva, ki felejtette el, hogy rengetegen veszik őket körül. Mindketten egy szál alsóneműben állnak a közönség előtt, de ahogy az látható, ez sem Myrát, sem Zlatant nem zavarja.
- Én? Mindig! - vigyorodik el és kapaszkodik a férfi nyakába, mikor felkarolja. Na, azért más körülmények között lehet, hogy még érdekesnek is találná az óvatos közeledést és a fülébe suttogást, most viszont a víz érdekli. Felnevet, aztán egy kisebb kiáltás elhagyja ajkait, amint a langyos vízbe csobbannak.
Egészen az aljáig ér, aztán a felszínre bukkanva ismét nevetésbe kezd. Odaúszik a férfihez, akinek hátulról öleli át a nyakát és csimpaszkodik rá.
- Még egyszer, Apu! - nyakába hajol és a fülébe suttog. Orrával érinti fülcimpáját és elmosolyodik.

ez a hétfő nem is olyan borzasztó, mint vártam

Soma, a Megmentő

Most, hogy itt ülnek és gyorskajára készülnek, annyira nem is bánja, hogy az a férfi olyan modortalan volt az utcán. Ha nem jött volna a felmentősereg, talán még mindig ott ácsorogna, vagy már a luxusvacsorán üldögélne és a divatról, meg hírességekről fecsegne a barátaival.
Mosolyogva néz a fiúra, a lelkesedése üdítően hat rá. egészen kellemes a társasága, főleg úgy, hogy lassan az is kiderül, van bennük némi közös. Legalább nem kell kínosan ügyelnie, hogy ne használjon olyan kifejezéseket, amiket egy mugli nem értene.
- Bagolykő? Ez valami friss dolog, ugye? - tud azért még pár dolgot az iskoláról, pedig ebben a félévben nem tanított már Bogolyfalván. AZ előkészítőre is csak heti egy órácskája jut, amit annyira nem is bán.
- Mit szólnál, ha hálából, amiért megmentettél, meghívnálak a hétvégi meccsünkre? - veti fel az ötletet és nem vár tovább, beleharap a burritojába. Hümmögve, szemöldökét ráncolva élvezi ki az ízeket. Egyébként nem szeret evés közben társalogni, sosem értette, miért pont az étkezést tekintik igazi társasági programnak.
- Tanulok. Ez az utolsó félévem jogász gyakornokként. Jó, mi? Mintha nem tudnám, mihez kezdjek az életemmel - nevet fel két harapás között. Ez amolyan "sok lábon kell élni" dolog, mert sem a modellkedés, sem a kviddics nem örök.
- És te? Ha már Bagolykő, hányadikot taposod? Nem vagyok jó mások korának megtippelésében, de nem nézlek tizennyolcnál többnek.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Egyetlen dolgot tervezett a születésnapjára, méghozzá azt, hogy megengedi magának a korlátlan alkoholfogyasztást. Semmi mást, semmi Ombozit, semmi vetkőzést és pancsolást. Az sem érdekli, hogy a csipkefehérnemű nem ér fel bikinivel, ahogy az sem, miképp néznek rájuk, amikor beugranak a medencébe.
Élvezi a vizet és a hirtelen jött társaságot, akinek a nyakába kapaszkodva suttog a fülébe. Nincs ellenére, hogy Zlatan fordítson a helyzetén, sőt. Még rá is segít azzal, hogy karjait összekulcsolja a férfi tarkója mögött, aztán közelebb húzva magát a lábait a dereka köré fonja. Tekintete a lányok felé terelődik, s félmosollyal küld nekik egy győzedelmes pillantást. Átfut az agyán, hogy már csak azért is húzni akarja az agyukat, érezze csak mindenki, hogy itt ő uralkodik. Lassan fordul vissza a férfihoz, akihez így már az arcát is közelebb engedi. Ajkai elnyílnak, mikor orrát az övéhez érinti. Oldalról simítja, majd óvatos csókot lehel nedves arcára.
- Ez az én szülinapom. Ne nekik szerezz örömet - jegyzi meg úgy, hogy azt csak ő hallja. Nincs szándékában túl sok teret engedni a férfinak, lazán fonódik rá és kezd el játszadozni vizes tincseivel.
- Szerintem Máté lenyúlta a szivarodat - pont rálát az asztalra és elkapja a pillanatot, amikor az egyetemi szaktársa benyúlja az imént még Ombozi tulajdonban levő szivart. Myrát mondjuk cseppet sem zavarja, de hátha Zlatant igen.

Döncike

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Pontosan tudja, hogy a vendégek közül sokan nem is a barátai, sokkal inkább ellenségek, akik úgy helyezkednek, hogy a legjobbat hozzák ki a Myrával való kapcsolatból. Féltékeny tyúkok többnyire, a férfiak pedig olyanok, akik szeretnék, de sosem kaphatják meg. Erre is tökéletes a kis játék, amit Zlatannal folytat a medencében és nem csak azért csinálja, hogy a zöldszemű megegye az ünneplők egy részét. Jó a kedve és el tudja magát engedni annyira, hogy vele szórakozzon. Végülis miért ne tenné? Vannak még határok, lesznek is, de még párszor csobbanna a férfival a parti alatt.
- Úgy tűnik? - kérdez vissza ugyanazon a fojtott hangon. Van, ami nem tartozik másokra, abból a távból pedig, ami köztük van, így is hallják egymást.
Mint egy kis majom, úgy csimpaszkodik, öleli minden végtagjával miközben tekintetét a medence körül járkálókon tartja. Nem mintha érdekelné, hányan figyelik még őket és kik kóstolják a tortát, de ha nem nézne kifelé, azt sem látná, hogy egyesek szeretnek benyúlni olyasmiket, mint Zlatan szivarja.
- Hogy csinálnád? Kiszívod a tüdejéből a füstöt? - kuncog fel a nyakába hajolva. Állát megtámasztja a vállán, de csak rövid ideig. Most oda nyom egy gyors puszit, ahol éri, vagyis a nyakára, aztán ellöki magát a férfitól.
- Fogadok, hogy még engem sem tudsz elkapni, nem hogy őt - vigyorog szemtelenül néhány pillanat erejéig, mielőtt elkezdene úszni a medence széléig. Ha elég gyors, még talán meg is futtatja Zlatant az udvaron.

Soma, a Megmentő

Egy pillanatig Myra ugyanazzal az arccal néz vissza a fiúra, meglepetten, de aztán megrázza a fejét. Majd bólogat. Hát most nehezen tudja eldönteni, mit is mondjon.
- Roxfort és Bagolykő. Hosszú sztori. Rellon, na és te? Eridon? - csak hirtelen feltételezésből kérdezi, amolyan első benyomás, hisz a pirosak általában azok, akik megmentik a hercegnőket a sárkánytól és a világot a pusztulástól. A muglik között eltöltött idő alatt megtanulta, hogy kell úgy beszélnie a varázsvilágról, hogy az ne legyen feltűnő. Néhány szót elhadarva, vagy motyogva mond, így esélytelen, hogy bárkinek is feltűnjön a dolog.
Imádja az emberek arcát látni, mikor így fellelkesülnek a kviddics iránt. Ha pedig megteheti, miért ne hívná el az új barátját hálából egy meccsre? Mosolyogva bólint a burritoja eszegetése közepette.
- Persze, mindig az, ha én játszom - haját hátradobja és elneveti magát. Ezt nyilván nem gondolja olyan komolyan, mint ahogy hangzott. Megtesz mindent azért, hogy a legjobb legyen fogóként és a csapata a legjobb lehessen, de nyilván nem miatta járnak ki a meccsekre a rajongók.
- Azért ez nem olyan nagy dolog, csak rendszerezés kérdése - mielőtt még túlmisztifikálná bárki is a helyzetet, ezt szereti leszögezni. Van egy pontos beosztása, mikor mit, merre szabad lépni és merre nem, de ez az utolsó ilyen félév, aztán már némileg kevesebb dologra kell fókuszálnia.
- Auror leszel? Az komoly választás - elismerően bólint, de a mentésből ítélve simán el tudja képzelni a fiúról, hogy valóban ezen a pályán fog kikötni. - Vagy úgy, kell a protekció? - nevet fel ő is.
Kortyol az üdítőjéből és minden egyes perccel kevésbé bánja, hogy a barátaival való találkozás most nem jött össze. Igazából kellemes társaságot talált magának - vagy talált rá ő.
- Most akkor a csapatba, vagy az ügynökömhöz szervezzelek be? - félig felvont szemöldökkel kérdez vissza. Egy percre még az is eszébe jut, hogy ez nem is egy véletlen beszélgetés, sokkal inkább megtervezett. - A kviddics és a modellkedés is nagyon jól fizet, ha a jó helyen vagy, de kell hozzá szerencse és még sok más. Miért, talán szeretnéd Calvint reklámozni?

Ordas Abigél
sportosan

Most, hogy vége a tanulmányainak és hivatalosan is végzettnek nyilvánították, a második diplomájával a kezében úgy hagyja maga mögött a hivatalos ügyeket, mint annak a rendje. Az idejét és energiáját arra fordítja, amit igazán szeret. Ez pedig a sport, na meg a modellkedés.
Újra visszatér az előkészítőbe is, heti egy-két alkalommal oktatja a kviddicset a piciknek, néha pedig a sportfoglalkozást tartja meg. Csak annyi, amire a szoros napirendjében jut idő. Igazából sosem gondolta volna, hogy szeretni fogja ezt, a gyerekek mindig is a mumusai voltak, de mióta elkezdte a tanárit, egészen megkedvelte az aprónépet.
A kinti időjárásra való tekintettel a tornateremben fogják megtartani az órát, most az elsősök fognak rohangálni körülötte. Szereti, ha mindent el tud készíteni időben, ez vonatkozik a tornaszerekre is. Igaz, a mai órára csak pár szőnyegre lesz szükségük, de azt is a helyére akarja rakni, mielőtt megérkezik a csapat.
Ahogy belép a terembe, megáll az ajtóban és a pálcája után nyúl. Elég feltűnő jelenség a terem közepén fekvő nőszemély, szóval szemöldökét felvonva megköszörüli a torkát. Ebben a pillanatban érkezik a földre a szerencsétlen füzet is.
- Azt ugye tudod, hogy ez egy iskola és itt alig tizenöt percen belül gyerekek fognak rohangálni? - hangját megemeli annyira, hogy a szőke is hallja. Nem telik sok időbe felismerni a csajt, akivel látásból már ismerik egymást. Ő pont nem hiányzott a napjából.

Nekem is hosszúhétvége lesz a mai nap után *___*

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Egyszerű az egész, csak élvezi a születésnapi buliját és az őt körülvevő emberek társaságát. Legalábbis egyét biztosan, aztán ki tudja, még meddig teheti. Egyikük sem az a lecövekelős, ráadásul a legutóbbi találkozásuk nem is sikerült valami jól. Nem kedvesen váltak el, ennek ellenére most pont úgy viselkednek. És hogy érdekli, vagy zavarja-e? Hát nem, cseppet sem.
A játék kedvéért kezd el menekülni a férfi elől a part felé. Nem csak a testén, de a gyorsaságán is látszik, hogy sportoló, úgy suhan el a vendégei mellett, mint a villám. Közben azért hátrapillant és lelassítva megadja az esélyt a férfinak arra, hogy elkapja. Igaz, ő sincs rossz erőben, érdekes lenne, ha ők ketten összemérnék az erejüket.
Elégedett mosoly ül ki arcára, aztán szabad kezével vizes tincseit hátradobja. Néhány másodperc elég rá, hogy lefelé pillantva szemügyre vegye Zlatan vizes testét, s végül a szemein állapodjon meg a tekintete.
- Újat mondj - a visszafogottság és szerénység apró jelét sem mutatva vigyorog vissza a férfira, akinek bizony az érintése, mint az apró villámcsapások, úgy érik ott, ahol fogja a karját.
Rápillant a kezére, majd fejét oldalra biccenti. Röviden hümmögni kezd, tényleg elgondolkodik, mi is lehetne a jutalom.
- Kedvesem, hát nem elég, hogy elkaphattál? - azzal az arcához emeli kezét és megcirógatja az arcát. Lenne egy pár ajánlata, bár semmi nem olyan izgalmas, mint valakinek az agyát húzni. Ahhoz pedig ért.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Csak mosolyogni tud ezen. Nem több az egész, mint játék, amit ketten játszanak. Hiába néz ki Zlatan épp olyan jól ki, mint egyes modellek, ha nincs meg a rezgés, sosem lesz több. Nem lesz kettő az egyből.
- Igen? És például? - kíváncsian néz a férfi szemébe. Egyébként nem nézi egy titokzatos embernek, inkább olyannak, aki kimondja, mit akar és mikor akarja.
Talán más helyzetben belemenne a játékba, de ez a születésnapja. Az emberek, akik árgus szemekkel figyelik kettejük kis játszadozását, mind miatta vannak itt. Pont, mint ahogy ő is. Csak hát kinek jobban, kinek kevésbé tetszik a műsor. Myra mondjuk széles mosollyal figyeli, hogy kezd el a másik lelkesedése alábbhagyni.
- Én? Hát én csak edzésben tartalak. Ráadásul ebben a szettben elég csettintened és bármelyikük felugrik veled a hálóba egy menetre - mutatóujjával a medence környékén ácsorgó lányokra mutat. Egytől egyig csinosak, van, aki sportoló, van, aki a zeneiparban találta meg a helyét. Mások, de itt a közös bennük; mind igent mondanának Zlatannak.

Ordas Abigél
sportosan

Ha nem történne valami kiakasztó legalább egyszer egy nap, meglepődne. Komolyan meglepődne, hisz van olyan szerencsétlen, hogy még a nyugis munkahelyén, ahol csak pár kiskölyökkel kellene foglalkoznia, ott is belefut egy szőke cicába, akit szíve szerint felrúgna, mint a bolondgombát.
Szemöldökét felvonja, pár pillanatig elgondolkodik, vajon megcsípje-e magát, álmodik, vagy ez a valóság. Sajnos a rémálom nem fakul, nem ébred az ágyában finom kávéillatra és senki nem viszi ágyba a reggelit. Nem, ő itt áll és nagyot sóhajtva veszi tudomásul, hogy ez bizony harc.
- Érdekes, mégis ez a stoplis csaj a Calvin arca - hangja éles és ugyanaz a flegmaság van benne, mint amivel a megállapítás jött. - De ha még sokáig fogsz ott fetrengeni, szívesen bemutatlak a terelőütőknek, kevésbé csúnya akkor sem lennél, ha összevernének - ha a szöszi így, akkor Myra úgy. Karba tett kézzel dől a bordásfal oldalának. Még kivár. Reméli, hogy észhez tér, habár eleve azt sem érti, mi a bánatot keres az előkészítőben tanítási időben.
- Na pattanj fel, amíg szépen kérlek - a finomabb megoldást pártolja, mondjuk azt, hogy elhúz a francba és ő tudja csinálni nyugodtan a dolgát. Máskülönben rá fogja fektetni az egyik matracot és az sem érdekli, ha az egész osztály rajta fog ugrálni.