A Sün

- És mi a te okod rá, hogy itt szedj fel hozzám hasonlókat? - kérdez vissza kíváncsiskodva. Egyelőre nem bánja, hogy itt kötött ki, ebben a társaságban.

Pedig olyan szép tud lenni

Te sün...

A Sün

Nem akar feltételezésekbe bocsátkozni. Elhúzza a száját, aztán nem firtatja. Poharát inkább koccintásra emeli.
- Igyunk arra, hogy találkoztunk és nem magányosan töltjük a karácsonyt.

A Sün

- Életem hátralevő összes napját - vigyorodik el. Épp annyira gondolja komolyan jelenleg az életét, mint ezt a mondatot. A pezsgő egy kicsit a fejébe szállt, de még nem annyira, hogy az befolyásolja tetteit.

Gyere csak egy szóra

A Sün

- Pedig mindig úgy akartam meghalni - jelenti ki pókerarccal. Kamu, hisz kviddicsezve akar meghalni. - Tudod, mi hiányzik most?

A Sün

- Az édesség - édes, habos sütikről, krémekről fantáziál. Ez az egyetlen, amit szeret az ünnepekben, de most nincs, csak az alkohol, meg egy nős férfi. Persze, miért ne lenne nős?

most neki adjak sütit?

A Sün

Az egyik nyíltan randizni hív egy másik lányt, mikor vele randizik. Ő láthatóan unja a társaságát és másik nőt figyel. Hogy a férfiak ilyenek, vagy vele van a probléma, megválaszolhatatlan.
- Megyek és kerítek. További jó szórakozást neked.

pacsit?

A Sün

Szemöldöke megemelkedik, hisz mintha még ő lenne a hibás. Nem is tudja, mi volt a cél.
Felszusszan miközben visszafordul és meggondolatlanul, kellő hévvel magához húzza a férfit és olyan csókot nyom ajkaira, amitől fordított esetben meg nem állna a lábán.
- Tartsd meg az aprót - azzal bőven annyi galleont pattint a pultos elé, ami fedezne még három kört.

pedig kérlek, mert el sem tudom képzelni

*hoz neki egy tál sütit meg mindenfélét* nekem éhen ne halj

A Sün

- Végül is...én viszem a pénzed, meg téged is - szánakozva néz a férfira, aki eddig egészen szimpatikus volt, most már viszont inkább felpofozná. vagy ágyba vinné. Talán mindkettő megvalósítható. - Gyerünk.

Emir

Nem köti érzelem senkihez Kolos óta, így nem üti szíven a jelenet, amit eljátszanak egy idegennel. Inkább az egóját sérti, de azt nagyon, hisz megérdemli a figyelmet, teljes körűen. Szeretne távozni, nem akar vitatkozni, egyszerűen csak menni és nem foglalkozni többet ezzel az egésszel.
Szemöldökét felvonva fordul vissza, hallgatva amit a fejéhez vág a férfi. Szeretne visszakérdezni, hogy fordított esetben hogy reagált volna. Szeretné tudni, miért ilyen nehéz a figyelmét egy órácskára csak egy emberre összpontosítani.
- Lényegében randira hívtad, miközben arra készülsz, hogy engem fektetsz ma le? - végül ennyit kérdez teljesen nyugodt hangon. Esze ágában sincs drámázni és veszekedni, csak éreztetni akarja Emirrel, mi a problémája.
Egy ideig még a távozást tartja legjobb ötletnek, de ahogy visszanéz rá, nem bír ellenállni. Felsóhajt, a fejét ingatja. Végül is eljött vele, több éjszakát tudnak maguk mögött és nem felejtette el felhívni.
Nagy nehezen, habozva lép vissza mellé. Kezeit a mellkasára helyezi, enged az ölelésnek, amibe egy picit bele is mosolyog.
- Kapd be, szoknyapecér - nyelvet ölt a férfinak, majd ellöki magától, hadd guruljon. Kettejük közül ő legalább tudja is, hogy kell visszairányítania magát Myrához.
- Hagyjuk ezt és menjünk oda, ahol nem jelenik meg több csajod - javasol végül egy olyat, ami nem tartogat számukra több meglepetést.

hát mi ez a nagy csend?

Emir

Nem akarna magyarázatot kérni az előbb történtekre. Az egyetlen ami visszatartja, az a tekintet, amitől mindig kicsit megremeg a lába. Kicsit mosoly, úgy hallgatja és persze nem képes tovább tartani az orrát a magasban. Jobb nekik talán úgy, ha négy fal között vannak, ahol nem kell a rajongóktól és újságíróktól félni.
- Tudom, tudom, azt sem tudod, mit jelent a szó - nyelvet ölt viccesen rá, mielőtt még távozásra kényszerítené. Aztán persze megvonogatja a szemöldökét. Nem kell túlmagyarázni hozzá, hogy Emir is értse. Igaz, ha már egyszer helyben vannak, mindenki tudja, hol fognak kikötni, addig viszont vezethet bármilyen út. Akár egy ital, akár egy vacsorarendelés, bármi. Elég kreatívak hozzá, hogy az időt kellemesen kihasználják.
- Kénytelenek leszünk arra az egy helyre menni - majd ajkára szép kis mosoly ül ki. Nem foglalkozva azzal a ténnyel, hogy körülöttük emberek is vannak, nyom egy hosszabb csókot a férfi ajkára ízelítőképpen. Na és ha erről beszélni fognak?
- Mehetünk? - kérdez még vissza, aztán már tényleg elindul, hogy visszavegye a saját lábbelijét, amiben nem érzi magát életveszélyben.

Emir

Nem pont úgy sikerült a délután, ahogy azt eltervezték. Nehéz úgy tervezni, vagy megélni, hogy közben idegenek bekavarnak és persze kerülni kell a balhét. Nem is szeret veszekedni, ha akkor Emir nem fogja vissza, most nem lenne itt a lakásán, hanem valószínűleg elment volna edzeni, hogy ha már felszabadult az ideje, akkor azt hasznosan töltse.
- Vizet, köszi - bólint, majd megszabadul a felesleges ruhadaraboktól. Na nem olyanoktól, amik takarnának, csak a kabát kereste meg a helyét és a csizma. A férfi után sétál és aprókat kortyol a vízből, mielőtt még csatlakozna hozzá a kanapén.
Kedveli őt is, meg a lakását is. Nem túl feltűnően, de észrevehetően szívja magába az illatát miközben nyakába fúrja arcát és hozzábújik. Nyom egy halvány csókot előbb oda, a nyaka hajlatába, állára, s ajkán állapodik meg. Talán ez jó válasz a kérdésre.
- A lehető leghizlalóbbat szeretném, hadd legyen mit ledolgozni - somolyog alig pár centire arcától. - És folytathatnánk azt a filmet, amit a múltkor félbehagytunk. Mi is volt? Csillagok háborúja?
Miután pár puszit nyom az arcára, elszakad tőle és a táskájához megy, hogy elővegye saját telefonját. A zenére táncikálni kezd, külön kis előadást kap most a férfi.
- Tudod, hogy nincs még közös képünk, amit nem fotósok csináltak?

Édeském

Távolodva a bulitól, Myra még nézi a tűzijátékot, próbálja kivenni belőle a furcsa alakzatokat és kicsit úgy is érzi, mintha szó szerint átsétáltak volna egyik évből a másikba.
Meg kellett volna fogadnia, hogy többet nem találkozik Vele.
Szó nélkül mászik fel a faházba, de óvatosan dugja csak be a fejét és akkor lép fel véglegesen, amikor megbizonyosodik róla, kettejüké az egész. Utat enged a férfinak is, aki elől a kis építmény másik oldalába menekül. Csak játék gyanánt, mintha eddig nem húzta volna eléggé.

Édeském

Első találkozásuk alapján tudhatja, hogy nem adja magát könnyen. Ő vállalkozott mégis rá, nem keresett mást, tehát akár játszadozhatnak is.
- Komolyan, mi? - kérdezi búgó hangon, majd újabb irányt vesz. Hátat fordít és lassan ledobja magáról a kabátját a földre.

Édeském

Ajkát beharapva folytja vissza a nevetést. Blackburn. Használhatná ezt keresztnévnek.
- Miért menjek? - húzza tovább és még mindig háttal kezdi el kigombolni blúzát, hogy az is a kabát mellett kössön ki.

Édeském

Ugyanazt akarják, csak a férfi gyorsabb tempóban, mint ahogy azt Myra engedné. Halk sóhajt vált ki belőle a hátulról érkező támadás. Fejét automatikusan dönti oldalra, ahogy testét is neki a másiknak. A selyemblúz lehull, Myra ujjai az őt körbeölelő karon futnak végig.

Édeském

Ez most más, lassabban és az időt jobban kihasználva adják át magukat az újévi csodának. Myrának nem szoktak egyéjszakásai lenni. Már ő sem az és ez valahogy jobb érzéssel tölti el, mint a kaszinó utáni tudat.

Az időérzéke elveszett, egy pillanatig sem érzi magát bűnösnek, mert egy gyerekek által összerajzolt faházban fekszik félig a férfin, elmerülve a takaró puhaságában.
- Kellett nekünk ez a takaró - jegyzi meg csendesen.

Édeském

- Szerezzünk másikat - javasolja két csók között, amit ajkára és nyakára nyom. Baljával a takaró alatt simogatja a férfit, ahol éppen éri. Csak még egy kicsit hadd maradjon így.

Édeske

Halkan nevet fel a férfi tiltakozására.
- Az italra gondoltam, te. Nálam is van otthon egy-két tartalék üveg - levakarhatatlan mosollyal, várakozva néz a szemébe. Lusták lennének, vagy őrültek, amiért még mindig itt fekszenek?

Édeském

Nem mellette lenne a helye az év első napján, de nem tudja, akkor ki mellett inkább. Hosszan, az elmúlt kis időt egybe sűrítve csókolja meg mielőtt felállna. Ráérősen kapja magára a ruháit, nem siet sehová. Előttük az éjszaka.
Szemét a férfin legelteti, míg rá is rákerül az utolsó ruhadarab is és elhagyják a faházat.

Édeském

- Nincs kivel - ezzel lezártnak is tekinti a témát, amibe valószínűleg egyikük sem akarna belemenni.
Egyik kezében a takarót tartja, a másikkal a férfi kezéért nyúl.
- Minden nap mást viszel haza? - csak kíváncsiskodik, a választó nem fogja sem rosszabbul, sem jobban érezni magát. Mindössze nem akarja a rövid kis utat csendben tölteni.

Édeském

Nem lepődik meg a válaszon. Annyi fogalma van az életről, hogy aki házas, az egészen másképp áll a dolgokhoz. Magánterület, Myra pedig tiszteletben tartja. Egyébként is szeret a saját ágyában ébredni.
- Minden este más visz haza? - teszi fel a kérdést máshogy, közben pedig kiérnek a birtokon és könnyedén elhoppanálnak az ő pécsi lakásához.

*_____*

Boldog új évet!

Stankovics Vendel - 2019.12.31. 16:17


Vendike