Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szóval ez úgy kezdődött, hogy Mínea elhatározta, hogy nem fog hagyni szenvedni - ami amúgy sem állt fent, de azért aranyos -, és elhozott ide.
 Mármint elhozott magával Pestre, ami tök jó, örülök is neki, amúgy is el akartam már jönni, csakhogy Mínea idő közben, az egyik utcában kijelentette, hogy eszébe jutott valami, és lám, már itt is vagyunk. Nálam. Egyedül. Ami nem gáz. Egy ideig kedvetlenül turkálom a koktélom a szívószállal, kifejezetten szórakoztató mozgatni az olvadozó jégdarabkákat benne. Néha belekortyolok, ülök a pultnál, és nem csinálok semmit. Értelme sincs, hogy hátranézzek, meg megnézzem, hogy ki van itt, tekintve, hogy nem várok senkit, és nem is tartom valószínűleg, hogy bárkibe is belefussak azon kevés emberek közül bárkibe, akiket kivételesen most el is tudnék viselni ezen a helyen.
És aztán jön a hang, amit bárhol, bármikor képes vagyok felismerni. Bárhol. Jó, ez nyilván nem ilyen romantikusan játszódik le, de tényleg. Összeráncolom homlokom, és megfordulva a széken kezdem keresni, és lám, nem is kell olyan sokat kutakodnom. Komolyan, még egy süket-vak is kiszúrná. Felnevetek, szabad balom az arcomra tapasztva rázom meg fejem. Ez tiszta hülye. Komolyan, teljesen hülye. Vigyorogva kortyolok az italomból, aztán még egyet, és a magánszáma végére már el is fogy. Nos. Újra kell töltenem magam. Visszafordulok a pultoshoz, és rendelek magamnak valami rövidet, majd még egyet. Nem szép dolog lánynak ilyet csinálni. És Balázs valószínűleg kirúgna a házból. Várj, miről beszélek? Balázs? Pont Balázs? Ugyan, azért az ő listáján is van, szóval Balázs ne rugdosson sehova. Kérek még valamit, ami hosszan tartó, és lehet sokáig inni, aztán a poharam a magasba tartva verekszem magam át Tristan kis rajongótáborán, majd a kisebb emelvényre támaszkodva teszem le az italom, s állok lábujjhegyre.
- Hé, Casanova - azért elég hangosan szólalok meg ahhoz, hogy hallja, de ne feltétlenül vegye be a mikrofonja. - Nem mondtad, hogy koncertezel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Aha, szar volt a buli. Na jó, tényleg az volt. Megint csak nevetek, magamban dúdolgatok, iszogatom a gyümölcsös izém, amitől szinteket emelkedik a kedvem. Amikor felém nyújtja a kezét, megemelem szemöldököm, és magam mellé pillantok, mindkét oldalra, hogy akkor az most tényleg nekem szól-e. De úgy tűnik nekem szól, tekintve, hogy közvetlenül itt van előttem. Hát.. Hát jó. Belekapaszkodok felkerülök, és egy ideig nem is csinálok semmit, csak lépegetek jobbra-balra, aztán megunom, hogy nem vagyok semmire se jó. Szóval itt az én időm, Mr. Devereux, fogadd el, hogy egy kicsit a háttérbe szorulsz. Átbújok a karja alatt, kiegyenesedem közte és a mikrofon között, és ha hátrébb lép, jó, ha nem.. Hát igazából úgyis jó, ha már itt tartunk. Ameddig választok magamnak valamit, megiszom a poharam maradékát is, majd hátra fordulva nyomom Tristan kezébe, hogy fogja meg, vagy csináljon vele valamit. Esetleg kérjen valamit bele, de ez azért túl sok dolog amit el lehet tőle várni egyszerre.
Megköszörülöm a torkom, aprókat bólogatva veszem fel a ritmust. Körülbelül a refrénnél kezdek felgyorsulni, meg kihangosodni, szerintem addigra szabadulok fel, vagy nem tudom. Leveszem a mikrofont az állványról, hátra fordulok.
- Turn it up, it's your favorite song! - felemelve szabad kezem ütök meg a kelleténél talán hangosabb szintet, majd fordulok vissza a többi emberhez megmozgatva a csípőm folytatom a szöveget. Ja. Tök jól vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért ad némi önbizalmat, hogy van valaki mögöttem, úgy értem, ha a hirtelen fordulásokban itt hátraesnék, nem azt mondom, hogy elkapna - valószínűleg nem tenné -, de legalább lenne, amire esnem. Tiszta elégedetten vigyorodok el, amikor Tristan helyett valaki más vállalja fel a nemes feladatot, hogy hozzájáruljon a leitatásomhoz. Tényleg túl sok dolog lett volna tőle. Leguggolva veszem el a felnyújtott rózsaszín valamit, aztán a következő pillanatra már el vagyok tuszkolva, mire szúrós szemekkel nézek rá, aztán a besikító leányzóra. Komolyan, csak egy kósza gondolat, hogy a hajánál fogva emelném fel, mire érzem, hogy mozdul körülöttem a környezetem. Na, hé, hó. Megrázom fejem, a fülem mögé tűröm az előrefújt tincsem. Nyugi, tesó, nincs baj, nem kell egyből csinálni amit gondolok. Megforgatom szemeim, jól van, akkor sikoltozzatok, ettől függetlenül én vagyok itt, és nem ti. El van intézve.
Hát jó. Hagyok neki egy kis időt, hogy kiélvezze egy kicsit a magánszámot, amit egy ideig egyedül énekelhet. Egy ideig. Tekintve, hogy ezt a részt egy embernek tervezték, egy mikrofonnal, sajnálatos módon arra kell kényszerítenem magam, hogy egy helyről énekeljek vele. Mennnnnnnnnyire sajnálom, kérem szépen. Na de. Nem éneklek egyből bele a szavába, megvárom, hogy befejezze a sort, csak az után kapcsolódom bele, valahol az instrumental rész előtt, aztán után. Egyik kezemmel fogom a poharam, a másikkal egy picit lejjebb húzom az övét, sajnálom, mindenkinél kisebb vagyok, sajnálom. Pedig úgy alapvetően nem tartom magam egy alacsonynak, de.. Na. Mindegy. Elvigyorodva csóválom meg fejem, még egy kicsit el is nevetem magam, elvégre hé, nézzünk már ide, hogy mit csinálok. Én nem csinálok ilyet. Beharapva szám vigyorodom el, felpillantok rá, majd félig a vállának dőlve folytatom, én nem rontom el a bulit, én segítek a bulin, tesók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Jó, azért nem gondoltam volna, hogy ennyire meglepő lesz a tény, hogy nem utasítom el visszakézből a segítséget. Ő nem csinált semmit tulajdonképpen, amiért haragudnom kéne rá, szóval ja, nem lenne értelme pukkancskodnom.
- A Mátrában szerintem megszállhatsz egy ideig, ismerem a főnökét, és szerintem az nem olyan drága - küldhettem volna a Bérczesbe is, de ott leszedték volna a ruháját is róla, szóval a Mátra mégiscsak jobb lesz. Szerintem Niko szépen rendbe hozta a helyet, és nem is dolgozik olyan nagy árakkal, de hát kinek mi. - Állandó szállásnak meg hát van két társasházunk, de ha gondolod, nézhetsz magadnak rendes lakást is a faluban valahol, ahogy érzed - megvonogatom vállaim, tekintvén, hogy sejtelmem sincs, mit akarhat magának ez a pasi, elmondok minden járható utat, aztán majd dönt, attól függően, melyik tetszik neki jobban. Tulajdonképpen megvan mindkettőnek az előnye és a hátránya ugyanúgy, szóval (képzeletbeli vállvonogatás helye).
- Semmi baj. Kamilla vagyok, és ide járok a Bagolykőbe - elmosolyodva csóválom meg fejem, kezeim összefonom mellkasom előtt. - A Mátrát megtalálod, ha végigmész ezen az utcán, a tér felé lesz, és biztos felismered majd - igazából nagyon nem lehet elmagyarázni. Mármint ja, olyan varázslós kinézete van, mint minden épületnek ott a téren. De ha egyszer odakerült, egészen biztos, hogy fel fogja ismerni.
- A házakhoz meg még kell majd egy kicsit gyalogolnod, de azok nem fognak elfutni, és egészen biztos vagyok benne, hogy azokat is megtalálod, ugyan ebben az irányban - Bogolyfalva tulajdonképp egy egészen egyszerű falu, szóval tehetség kell majd ahhoz, hogy eltévedjen rajta az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Azért én sem most jöttem le a felvédőről, szóval amikor kijelenti, hogy tényleg megevett egy kacsát, a csodálkozás, és a megbotránkozás elmarad. Szóval nem evett élő kacsát. Pedig milyen izgalmas lenne már, valószínűleg a tőle rettegő diákok még inkább elkerülnék, és egyfajta elismerés követné. "Nézd, itt a defenzor, aki megette azt a madarat." "Szerinted kiköpte a lábát? Szerintem nem."
- Azért ha késztetést éreznél ilyenekre, szólj, jó? Nem akarok arra felkelni, hogy hiányzik a kutyám. Vagy Balázs - elvigyorodva dőlök vissza, ismét vegetálásba kezdek. Félreértés ne essék, nagyon szeretem Balázst, ha nem így lenne, nem viccelődnék így vele. Szóval ja. Lehet, hogy ezért vagyok rellonos. Mert így fejezem ki a szeretetem.
- Hogy van Sean? - a múltkor, nagyon múltkor mondta, hogy beteg az egyik gyereke, és szégyellem magam, de azóta nem is nagyon kérdeztem róla. Szóval, tekintve, hogy jobb dolgom úgysincs, szóba is hozom. Mármint, lenne dolgom, például gyakorolni, de most túl kényelmesen fekszem itt, és nem ismerek a defenzornál paranoiásabb embert, szóval nem fogok itt trükközni. Pedig amúgy tudhatná, hogy ura vagyok a helyzetnek, az esetek nagy többségében, sőt, ezt még be is bizonyítottam már neki. Mondjuk akkor nem volt épp tudatos állapotában, szóval lehet, hogy kialudta magából, vagy nem akar rá emlékezni, vagy mit tudom én.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hosszú léptekkel, sietve, leszegett fejjel kanyarodom be a szűk, sötét utcába. Nagyokat nyelek, úgy érzem magam, mintha követne valaki, de tudom, hogy nem jön utánam senki. Nagyon kell koncentrálnom, hogy a most, a megszokottnál is sokkal instabilabb erőm a kezeim között maradjon. Elvégre a rémálmom, valamint a tanerőtől való folyamatos félelmem amúgy sem tett jót neki, a Noellel való szakítás csak még inkább tetézett a dolgokon. És most itt vagyok, és bele se merek gondolni, hogy ha Iannel a szingliségem előtt mi történt, mi történhetne most.
Aztán mégis megtörténik. Valami megzavar, elpattan a hajszálvékony szál, ami a kontrollom alatt tartja a dolgokat. Hogy mi ez? Őszintén, már fogalmam sincs. Lehet egy hirtelen felnyávogó macska ami megrémít, ahogy valakinek a köhögése, esetleg egy kutya ügető léptei. Először nem történik semmi. Először csak egy apró szellő söpör végig a talajon, kitakarítja azt, papírzacskók, és pillepalackok sodródnak a macskakövezett úton. Majd egy erősebb löketnek köszönhetően felborul egy kuka, hatalmasat csattanva, közvetlenül mellettem, mire felsikítva ugrok arrébb, és szorulok neki a hideg falnak. Lüktető fejemre szorítom kezeim, a szél süvít a vékony sikátorban, és érzem, ahogy lassan kezd kialakulni körülöttem az a káosz, ami a koponyám alatt lapul. Mikor következőre kinyitom szürkéim, a tárolóból kiborult szemétdarabok békésen lebegnek a levegőben. Pillanatok alatt gyengülök le, érzem, hogy itt még nincs vége, hogy ennél csak rosszabb lesz. A vihar tombolni akar. Homlokomra tapasztom kezeim, mintha csak vissza akarnám taszítani a borzalmat oda, ahova való. A fal mentén lecsúszok a földig, összekuporodom. Iszonyúan fáj a fejem, mintha szét akarnák hasítani, és sajognak az izmaim, ahogy a csontjaim is. Dörögni kezd, majd nem sokkal később lecsap egy villám. Haza akarok menni, viszont felfogom, hogy ilyen állapotban nem okos dolog hoppanállni. Nem akarok úgy járni, mint Noel, még véletlenül sem, és ha azt nézzük, itt nem lehet különösebb bajom. Azon kívül, hogy az elmém halálra meríti a testem. Nehézkesen veszem a levegőt, zihálni kezdek, gyorsakat, felületeseket lélegzem, esélyt sem adva a tüdőmnek, hogy teljesen megteljen, vagy kiürüljön. Az ég egy újabb dörrenésével, a felhők egy újabb villanásával egyetemben felszakad belőlem az elállíthatatlan zokogás is. Nem akarok itt lenni. Otthon akarok lenni, az apukámmal, ahol süt a nap, és nem ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Oké, nem beszélek többet róla - megemelem kezeim, értem én, hogy Balázs számára egy kényes téma, meg minden, de Balázs még mindig nem csinált neki semmi rosszat. Már azon kívül, hogy jár Ninával, de abban Nina is benne van, meg ha azt vesszük, akkor már Dwayne is benne van, és én is benne vagyok. És akkor már az Edictum is benne van, szóval lehet ezt itt ragozni. Akkor ki se kéne menjen ebből az irodából, csak be kéne zárkóznia. De jó, az ő dolga, nem avatkozom bele. Mindenki másképp éli meg az ilyeneket.
- Mert még baba, majd megtanul - körülbelül nulla tapasztalatom van gyereknevelés terén, de azt tudom, hogy ha egy gyerek jó helyen nő fel, és nincs különösebb baj a fejével, akkor megtanul beszélni. A fiának pedig biztos jó helye van Zójánál, ezt így látatlanban is meg tudom mondani. A fejével pedig, hát az anyja pszichológus, csak észreveszi, ha valami nem okés.
- Mármint úgy... Igazán? - összeráncolom homlokom, oké, ez már nem pletyka, meg valószínűleg nem is egy hirtelen jött ötlet. Nem rosszból, de elég nehéz elképzelnem a defenzort, mint teljes körű férjet. Mármint, az egy komoly dolog. Felelősséggel, meg mindennel.
- És akkor ide is költözöl a faluba? És lesz esküvő, meg minden? - jó, ez a második lehet, hogy már túl sok, mert nem úgy ismertem meg hőn szeretett aurorunkat, mint aki él hal a tömegért és a zajért. De hát ki tudja, tartogathat még meglepetéseket. Már ez a házasság téma is elég meglepetés volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Az egy csárda, ahol lehet kivenni szobát - megemelem szemöldököm a kérdése hallatán. De, biztos az amire gondol, viszont mivel nem itt nőttem fel, a névhez még mindig a máguscsárdát kötöm, nem pedig egy vidéket. Végül is kvittek vagyunk ebből a szempontból, ha azt nézzük, hogy ő láthatóan fordítva működik. - Úgy néz ki mint egy jóféle kocsma, mondjuk tulajdonképpen az is - azért próbálom itt leírni a helyet, tényleg, hogy könnyebb legyen megtalálnia, tekintve, hogy nem áll szándékomban pampucolni. Már csak azért sem, mert valamikor régen belém diktálták, hogy nem állunk le idegenekkel, nem megyünk sehova velük, és nem is szaladunk oda hozzájuk - az már más kérdés, hogy az indíttatás valamelyest elferdült a megszokotthoz képest. És bár már felnőtt vagyok, nézzünk csak rám - semmi esélyem, a legrosszabb esetben megfullad, és akkor kit vesznek elő? Mindenkit, akinek köze van hozzám. Na látod. És bár nem ez az elmélet él a fejemben jelenleg, de azért örök, és igaz. Nem beszélve arról, hogy Balázs még mindig auror, valaha komolyabb körökben forgott, szóval ha azt nézzük, még ez is tesz egy lapáttal a dolgokra. Nem utolsó sorban pedig egy minisztériumi alkalmazottra várok, ugyebár.  
- Bárki más segített volna szerintem - elmosolyodva vonogatom meg vállaim, hiszek is abban, amit mondok. Az itteni emberek nem arról híresek, hogy megtagadjanak egy kérést, még akkor se, ha húzzák neki a szájukat. Egyszerűen ilyenek. Ha valakinek segítségre van szüksége, nagy esélye van rá, hogy meg is kapja, és valahol ez a normális. Mindenkinek jól esik az ilyen. Az értelmezésére bólogatni kezdek, bizony, okos fiú, buksisimi.
- Van egy csomó üzlet, szóval ha más nincs, az egyikben biztos kapsz munkát. Meg igazából attól függ, hogy mivel szeretnél foglalkozni, meg mit tanultál - nem tűnik annyira idősnek, hogy elkezdjem magázni, viszont iskolásnak sem, szóval bátran feltételezem, hogy valahol a két véglet között áll. Az elméletem pedig, hogy ugyanúgy Bogolyfalván, mint a világban bárhol, akkor nem kapsz állást, ha nem akarsz dolgozni. Mindig van valahogy, és sose volt úgy, hogy ne legyen. Szóval ja. A kérésére megint csak felvonom a szemöldököm, és nem válaszolok egyből. Nem akarok sem gonosz, sem visszautasító lenni, de ő mégis idegen, és az ember okosan teszi, ha nem bízik meg az idegenekben. Én pedig nagyon nem bízom meg bennük, amiből következik, hogy nem is szívesen töltök velük időt. Még azt sem, ami kötelező.
- Hát.. Meglátjuk - a tökéletes kitérő válasz, sem tagadó, se nem beleegyező. Meglátjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy, ha rajtam múlik nem, de mint tudjuk a dolgok nem rajtam múlnak, szóval lehet róla szó. Az sem rajtam múlt, hogy most beszélünk. Másképp nem beszélnénk.
- Igen, az iskolában szokott lenni kviddicsmeccs a házak között, meg hát ott vannak a magyar csapatok is - bizony bizony, ott van Mínea, aki tiszta profi ligás, meg Ian is, aki szintén, aztán itt van a rellon csapata - azaz mi -, akik szintén elég jók vagyunk a fenti kettőnek köszönhetően. Nem mintha az Eridon vagy a másik nem lenne az. De azért mégis mi tartjuk két éve a kupát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Homlokom felhúzott térdeimnek nyomom, remegő kezeim a füleimre tapasztom. Meg kell nyugodnom. Meg kell nyugodnom, hogy vége legyen. Idege illat vegyül a levegőbe, lassan, alattomosan kúszva be a tudatomba. A hangok tompítva jutnak el, érzem, ahogy lassan leszívja az erőmet. Én ilyen dolgokat nem tudok magamtól, akaratból csinálni, és ennek köszönhetően olyan hamar merítenek ki, amilyen hamar csak tudnak. Komolyan, még egy vákuumot sem vagyok képes létrehozni, mert nem birok túllépni azon. És egyelőre nem is szeretnék közelebb kerülni Livhez mint mondjuk másfél méter. A hajam hozzátapad arcomhoz, a rajtam levő sötét felső átázik, és egy második bőrréteget von a testem köré. Fázom. Rettentően fázom. Összekoccannak fogaim, fogalmam sincs, hogy az engem körülvevő hidegtől-e, vagy a félelemtől, attól, ami körülöttem van. Az idegen illat egyre erősebbé válik, nem erőszakosan, sokkal inkább kellemesen lengi körbe a levegőt. A tudat, vagy inkább a sejtés, hogy nem vagyok egyedül, valamiféle hatással van rám. Nem akarok másokat bántani, akkor se, ha az esetleg egy állat. Hosszú, mély lélegzeteket veszek az orromon keresztül, hogy ugyan olyan hosszan fújom ki. Először csak a szél hagy alább, majd teljesen eltűnik. Érzem. Elmondhatatlanul fáradtnak érzem magam, az izmaim tovább remegnek, nehezen kapok levegőt. Összeszorítom szemeim ahogy a nap lassan próbálja felmelegíteni fedetlen bőröm, mintha nem is történt volna semmi. Mintha ami az előbb volt, csupán egy távoli dolog lenne.
Lassan nyitom ki szemeim, számon keresztül veszek levegőt. A szorítás az izmaimban alábbhagy, karjaim elengednek, ismét lehunyom szemeim. A lüktetés a fejemben csak még erősebb, vagy talán csak én érzem annak, ahogy kimerültem.
- Haza akarok menni - egészen halk, erőtlen nyöszörgés tőlem, magamnak. Tenyereim előre csúsznak, az arcomra tapadnak, elzárják tőle a külvilágot. Sötétséget teremtenek, a sötétség pedig megnyugtat. A sötétség mindig megnyugtat. Viszont nem ülhetek örökké sem itt, előbb-utóbb el kell innen mennem, és hogy őszinte legyek előnyösebb lenne az előbb. Veszek még egy nagyobb lélegzetet, leengedem egyik kezem, majd kitárva ujjaim tesztelem le magam. Hát nem valami stabil. Ismét lehunyom szemeim, majd megrázom fejem. Gyerünk Kamilla, gyerünk, menni fog az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Húha - ez az infó, mármint a házasság, váratlanul ért. Nem mintha nem tudtam volna, hogy mi a helyzet vele meg Zójával (még ha nem is vagyok beavatva mindenbe, két gyerek azért magáért beszél), de ez akkor is, váratlan. Nem a negatív értelmében a dolognak, simán csak furcsa.
- Hát, gratulálok nektek - ilyenkor azt szokták mondani, nem? De. Nem kéri a véleményem, vagyis nem mondja ki, és ameddig nem mondja ki, nem fogok elkezdeni fecsegni. Egyrészt, mert Dwayne nem szereti a fecsegést, másrészt meg én sem akarnám feleslegesen jártatni a szám.
- Szóval akkor minden marad úgy, ahogy eddig volt, csak majd hivatalosan is össze fogtok tartozni - bólintok, ahogy levonom a következtetést. Legalábbis nekem így jön le abból, hogy nem fog odaköltözni a nőhöz. Amit meg is értek, meg nem is, mert tényleg sokan laknak ott, másrészt meg ha házasok lesznek, így lenne a logikus, hogy együtt laknak... nem? Mindegy, nem az én dolgom, nem én fogok a felesége lenni.
- És ezt már megbeszéltétek, vagy még csak ilyen ötlet szinten van a dolog? - ha már felhozta, akkor érdekel a dolog, és ami eszembe jut meg is kérdezem, már ameddig lehetőségem van rá, és nem rúg ki innen. Nem mintha ő ilyen kirúgós lenne, de soha nem lehet tudni, mikor kattan be valami és jut eszébe, hogy akkor ő most inkább egyedül akar lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valahol számítottam arra, hogy ő lesz. Az illathoz hang is párosul, mire megjelenik fejemben az arc is, és ettől csak szeretnék még apróbb lenni. Nem mintha félnék Farkastól - de ő adott Ricsinek karkötőt, és csodálkoznék, ha ez után nem kapnék én sem egy olyan szép kis ékszert. Igazából, én is adnék magamnak a helyében. Tenyereim az arcomra tapadnak, ahogy kobakom a hideg, még nedves falnak nyomom. Lüktet. Mindenhol lüktet, és fáj, és az egész testem annyira fáradt. Annyira rossz.
- Hmh - némi erőtlen nyöszörgés lehunyt szürkéim alól, aztán, ahogy hajlandó vagyok szembesülni a környezetemmel, egyből rá nézek. Kissé hunyorgok, erre a fényre nem készültem ám fel, de oké, oké, ha fény van, akkor az már jó dolog. Kissé összeráncolva homlokom hallgatom, ahogy beszél, Balázs, Farkas, és nem értem, hogy miért mondja először azt, hogy Farkas, amikor tisztában vagyok a családnevemmel. Aztán leesik, hogy valószínűleg nem is arra gondolt, vagyis inkább leesik, miután magyaráz. Aha. Csak egy kicsit vagyok bamba, fel sem tűnik.
- Uhum - bólintok, mire az egész arcom egyetlen fájdalmas fintorba szalad, ahogy belenyilall a tarkómba. Úgy érzem magam, mintha alaposan elvertek volna, átmentek volna rajtam egy úthengerrel, ja, és belém csapott volna egy villám. Vajon ártana nekem, ha eltalálna a villám, amit csinálok? Nem akarom kipróbálni. Viszont Livet sem fogom egyhamar megkeresni ezzel, abból kiindulva, hogy milyen fényes a kapcsolatunk mostanában.
Egy egészen kis ideig elkezdek reménykedni abban, hogy csak most ért ide, és nem látta ezt az egészet, ám az a helyzet, hogy van valami a hangjában, ami arra enged következtetni, hogy igenis látott mindent. Úgy értem, az emberek, amikor tudnak valamiről, másképp kérdeznek rá, mint amikor nem tudnak. Komolyan, ez így van.
- Semmiség - megrázom fejem, újabb ezernyi tűszúrás a fejemben és a nyakamban. Lehunyom szemeim, megrázom fejem, tenyereimmel igyekszem felnyomni magam. Amúgy nem tudom, miért csinálom ezt, nem vagyok pasi, hogy minden helyzetben próbáljak kemény maradni. Ami pedig azt illeti, most mit kellene mondjak? Kiborultam, és nem vagyok képes uralni az erőm? Vagy túlreagálok dolgokat? Vagy mondjuk, hogy nem vagyok képes túltenni magam azon, ami már amúgy is megtörtént? Könyörgöm. Ennyire éppen azért nem vagyok szánalmas. Ahogy végre sikerül talpra vergődnöm magam, megint a falnak támaszkodom, ahogy csak tudok. Hülye aero. Hülye univerzum. Hülye én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Farkas egészen jól kezeli a helyzetet, startból jobban, mint ahogy én épp hozzáállok. Ezt majd egyszer megköszönöm neki, valamiért úgy érzem, hogy nem most találkoztunk utoljára. Most miért, ha auror lennél, és már szétosztogattál volna egy csomag karkötőt, te hagynál tengődni egy instabil aeromágus? Nem. Na látod. Neki nem tűnt semmiségnek. Istenem, annyira aranyos. Egy kicsit fájdalmasan, meg elég vérszegényen nevetek fel, nem rajta, hanem úgy az egész helyzeten. Hát barátom, gratulálok, akkor neked sem kell szemüveg a közeljövőben. Áruld el a titkod, a répa teszi, vagy a spenót? Jó, oké, leálltam, nem vicces, tudom. A kérdésre igenlően hümmögök, ha nem feszítene olyan borzalmas módon a tarkóm, még bólogatnék is, de most megspórolnám magamnak az ilyen formális köröket. Remélem Farkas, nem sértődsz meg nagyon, ez nem személyes.
- Nem szoktam mindig kiakadni ám - persze, az kéne még csak, hogy Liv erről tudjon. Akkor lenne teljes az életem, nem mintha ez most nem miatta lenne, még ha közvetetten is. Neeeem, menjünk el hozzá kézenfogva, és újságoljuk el neki, hogy Kamillácska, aki nem mellesleg levegőmágus - side note: a terromágusok és az aerok nem szeretik egymást, Liv néni pedig leginkább terro - épp kiakadt, és csak a vak szerencsének köszönhető, hogy nem bántott senkit. Aha. Nyilván. Nem. Soha.
- De amúgy ja, elég sokat foglalkozik velünk - jó, ez nem épp egy teljes válasz a kérdésre, de már egészen közel jár. Ha valaki foglalkozik valakivel, akkor tud az ereje kilengéseiről is, nem?.. Kéne. Lehunyva szemeim hagyom, hogy elvigyen innen. Valamiért nem most fogok kiakadni, amiért hurcolásznak, és remélem, a gyomrom is így vélekedik. Különben sem most láttuk egymást először, szóval.. igen.

 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egészen eddig feküdtem a fűben, felhúzott lábakkal, tenyeremmel a füvet simogatva. Ez most elég hülyén hangozhat, de tényleg ezt csináltam, éppen csak, alig - alig hozzáérve a vékony szálak tetejéhez. Jó érezni, ahogy csiklandozzák a bőröm, meg az ujjaim közt is érezni a levegőt, csak jó. Ha pedig már a levegőnél tartunk, a perifériámban egyelőre kellemes huszonhárom fok uralkodik, amit Viktor is érezhet egyébiránt, főleg, ha kimegy valahova, és úgy jön vissza a melegből. Nem meglepő módon Viktor azok közé az emberek közé tartozik, akikben bízok annyira, hogy merjem használni a közelükben az erőm. Pedig ennek fordítva kéne mennie, mert ha valami beüt, akkor miattuk lesz a legtöbb bűntudatom. Na mindegy. Vagyis nem mindegy, de most nem ezen akarok gondolkodni.
- Aha - elmosolyodva könyökölök fel és pislogok rá, ha nem maradna neki, nyilván nem kínálna meg. A kaját meg soha nem utasítom vissza, most meg, hogy az aero miatt elég gyorsan fogyásnak indultam, mégannyira sem. A testemnek fel kell emelnie magát, elméletileg, ettől függetlenül én még nem akarok elfogyni, szóval igyekszem ám kompenzálni a veszteséget. El is veszem a szenyát, amint megkapom, aztán vissza is fekszem. Figyelmesen hallgatok Viktor hümmögése után, értem én, hogy akar mondani valamit, ennyi idő után már ebből is értem. Jézus, ez most úgy hangzott, mintha járnánk, pedig nem járunk (még ha külső szemmel úgy is tűnik), sőt, újabban eléggé rendbe vagyok rakva a szerelmi életével. Már azzal a résszel, ami rám vonatkozik, de nem is akarok többet tudni, ami azt illeti. Ahogy megteszi a nagy kijelentést, amiről egyébiránt már tudok, olyan egy-két napja, véletlenül félrenyelek, szóval bele is kezdek a köhögésbe, meg fel is ülök. Szegény Viktor, most azt hiheti, hogy miatta akadt a torkomon az étel, pedig nem. Nekem ez már nem újdonság, amit mond. Amúgy meg megértem, hogy miért vártak eddig, na nem azért, mert pletykás lennék. Ha jobban belegondolok, jelen pillanatban az sincs, akinek elpletykáhatnám. Loli.
- Tessék? - a mondandója végéről lemaradtam, épp azzal voltam elfoglalva, hogy ne haljak meg, bocsi Vörös. - Elmondod az utolsót még egyszer? - egy kicsit még rekedten kérdek is rá, meg hirtelen meg is üt a meleg. Hiába, ha az ember így zökken ki, nem feltétlenül a hőmérsékletre figyel. De semmi baj, megoldjuk, mindjárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nyugi, nyugi, megmaradok - egy kicsit még vékonyabb a hangom a megszokottnál, de rendben vagyok, ilyen könnyen nem lehet ám megszabadulni tőlem. Nem tudom Viktor, mit gondoltál, még legalább nyolcvan évig igyekszem megnehezíteni az életed, bizony bizony. - Megijedtél, mi? - elvigyorodva nézek fel rá miközben megölel, megveregetem a hátát, nincs itt semmi baj, nem így szándékszom meghalni. Mondjuk egyelőre sehogy nem akarok elmúlni, ha már ennél a témánál vagyunk, szeretem az életem, tökre.
- Semmi baj, chill, már tudok róla - na, nem kell ezen idegeskedni, nem haragszom ám, se semmi. Van oka annak, hogy eddig nem mondták el, még nekem sem, ésszerű oka, és emiatt meg is értem. Meg azért örülök, hogy így mindketten megosztották velem. Édes. - Mármint Ricsi monda el, nem más - gyorsan megrázom a fejem, mielőtt még elkezdene idegeskedni, hogy róluk beszélnek. Nem nem, be is törném az illető orrát, csak ne pletykáljon nekem a barátaimról. Ahogy befejezi elgondolkodva hümmögök párat, meg harapok a kenyérből, azon gondolkozva, hogy Ricsi mikor mondott olyat, aminek örülne. Vagy tett megjegyzést, vagy mi az, amiről tudom, hogy szereti, a csillagokon kívül, persze.
- Nem tudom hogy viszonyulna az erdőhöz. Az a hely nagyon föld, és ugye az aeromágiánk miatt nem szoktuk ott jól érezni magunkat. Mondjuk nekem eddig nem volt bajom a hellyel, de nem akarok rosszat mondani - elhúzom szám, ez a tananyag, meg Laz sem szokott örülni éppen, ha egy terromágussal találkozik, pedig neki félig az az eleme, na nem tudom. Tényleg nem akarok rossz tanácsot adni.
- Igen, az ég nála kimeríthetetlen tud lenni - egy kicsit elmosolyodom ahogy rá nézek, aztán igyekszem úgy ölni, hogy felé legyek fordulva. És közben visszaáll a huszonhárom fok körénk, tökéletes.
- Hm. Vidd el egy koncertre. Valami menő koncertre, kint a szabadban, aminek kicsit olyan fesztiválos feelingje van - kiszedek pár tincset az arcomból, meg igyekszem észrevétlenül a számból is. Tudom, na, undi, de lány vagyok, és hosszú a hajam, és mindig belelóg valamibe.
- Vagy adj neki valami olyat, ami ti vagytok - nem vagyok jó az ilyen párkapcsolati ajándékokban (mint kiderült, magában a párkapcsolatokban sem, loli), de tényleg igyekszem. - Nem olyan nyomtatott bögrére gondolok, meg kulcstartóra, mert mostanában mindenki olyat vesz, de biztos van valami, ami csak a tiétek, és amire ha ránéz eszébe jutsz. Vagy jobban eszébe jutsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Minivel csajos estét tartottunk, filmekkel, nasival, meg mindennel, és ez az oka annak, hogy ahelyett, hogy otthon innám nyugisan a kávém, most épp rohanok. Olyan rég aludtam már a kastélyban, el is halogattam rendesen a csak még öt perc dolgot, és az egyenruhám is éppen csak felrángattam magamra. A hajamon is az ujjaimmal futottam át, a mindennapi sminkről nem is beszélve - meglepődtél, mi? Nem természetesen sima a bőröm, omg omg. Hosszú, sietős léptekkel masírozok be a nagyterembe, ahol épp még folyik a reggeli, szerencsémre. Nem állok meg azért az elején, még akadályoznék itt valakit, egy asztalvégfélét keresek, ahol nem ülnek annyian, meg most valahogy a házas dolog sem érdekel annyira. Nem mintha eddig izgattam volna magam rajta, előfordult, hogy beültem Hunter vagy az egyik eridonos mellé. Amennyit lógok náluk, már megszokhatták a jelenlétem.
- Bocsi, bocsi, sietek - a csípőmmel véletlenül meglökök egy ismeretlent, pedig tényleg nem akartam, csak nincs most arra időm, hogy mindenkire szépen vigyázzak meg minden. Meg is állok mellette, hogy lássa, nem csak átgázolok itt rajta. Egyik kezemmel megtámaszkodom az asztal szélén, míg a másikkal előre nyúlva kezdek összeszedni kajákat a dobozomba. Majd megeszem szünetben. Vagy kihagyom a napot indító jóslástanom - Ricsi nélkül amúgy sem izgi, nincs is értelme - és beülök Viktor egyik órájára, a hátsó sarokba ahol nem tűnök fel senkinek, és csendben megreggelizek magamnak. Amúgy is szeretem Viktort, meg a tantárgya is tök jó, na nem mintha voltam volna már ott. Időközben valószínűleg épp összeszedem az utolsó darabokat, meg mások elől is, és az itteniek nem nagyon szokták kedvelni, mikor épp elkapkodják előlük az utolsó buktát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Azért jól esik, hogy Viktor is ragaszkodik hozzám, annyira, mint én hozzá. Jól vissza is ölelem, hogy tudja, nincs itt nagyobb baj a beprogramozott bénaságomon kívül. Tulajdonképp mindig akartam volna magamnak egy bátyót, aztán mikor nagyobb lettem rájöttem, hogy ez bizonyos okokból lehetetlen, aztán megkaptam Viktort a viselkedéselemzés pályázatom alatt, és igazából jobban is jártam, mint egy vérszerinti nagyobb testvérrel. Azért Balázséknak szurkolok rendesen, akkor is, ha nem fogok bírni aludni mert a sátánfajzat vonyít. Tovább is lendülünk a témában, egy kicsit szusszanok is, meg nyüszögök, mert ők olyan párkapcsolat goals, ami nekem soha nem volt, és a jelenlegi állás alapján nem is nagyon lesz. Pedig nekem kell, kérem szépen, komolyan, még azt is megígérem, hogy jó gyerek leszek. Mondjuk az nem tudom mennyire érne a már közel tizenkilenc évemmel, attól én még megígérem, jó? Ahogy lefekszik, némi mocorgás után én is így végzem, a fejem megtámasztom a hasán, aztán lassan rágcsálom a kenyeret miközben mesél.
- Szerezz nekem is egy Ricsit - lenyelve a falatot dünnyögöm el, nyilván nem gondolom komolyan, ez csak az a sima nyafogás mikor valakinek nagyon jól megy valami, és én is szeretném, hogy jól menjen az a valami. Tudom, hogy Ricsiből csak egy van, és részben ez a Ricsi az enyém is, mert ha azt vesszük, a legjobb barátom. Ha valakinek képet küldesz a kínaidról mert az lebeg a vízben, akkor az a barátság már nem csak ilyen lobbanó cucc. Mikor úgy felpattan, én is követem a példáját, egy pillanatra el sem tudom képzelni mi váltotta ki ezt a reakciót annyira elbambultam, de aztán egész hamar leesett.
- Látod látod, tiszta hasznos házörző vagyok én - elvigyorodom miután elenged, ja, nem csak a kaját zabálom ám. Ezek szerint vannak tök jó ötleteim is. Magam alá húzom a lábaim, rájuk könyökölök, úgy figyelem.
- Közös tetoválást szeretnél? - ami tök jó ötlet, én is szeretnék, ha egyáltalán lenne kivel. - Hm. Nekem is kéne már valami az oroszlán mellé - ami már ezer éves az alkaromon, lassan illene beújítani valamit.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Alapvetően nem érdekelne, ahogy a többi idegen sem érdekel. Nekimentem, véletlen volt, bocsánatot kértem, szia. Nézzen csúnyán, ha akar, nem emiatt fogom telesírni a párnám, nem az ő csúnya nézése a legrosszabb amit életemben kaptam. Viszont van az, amit nem tűrök el. A motyogás. Amikor nincs elég pofád visszafeleselni, szóval csak az orrod alatt dünnyögsz. Nos, az emberek túlnyomó többsége nem számol azzal, hogy aeromágus vagyok, a hang pedig levegőben terjed, szóval tökéletesen hallok mindent. Egy pillanatra megdermedek a mozdulatomban, lassan emelve meg szemöldököm nézek rá.
- Tessék? - nem, ez egyáltalán nem úgy hangzott, mintha nem tudnám mit mondott. Érezhető a hangsúlyomban, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, amit kiszűrt a csinos kis száján, és szeretném, sőt, akarom, hogy kimondja még egyszer, hangosabban. Alapvetően képes vagyok kedves és aranyos lenni, megértő, jó, elsős, és nem is lenne semmi baj, ha azt mondta volna, hogy vigyázzak jobban, vagy figyeljek oda. Elfogadnám. De ne higgye azt, hogy beszélhet úgy, hogy nem hallom, és ne higgye azt, hogy egy egyszerű lökés is már egyből ellene irányul. Bocsánatot kértem. Ha direkt lett volna, megtettem volna? Nem. Amúgy is, miért lenne nekem érdekem, hogy őt szívassam? Hol lenne nekem az jó? Sehol. Normális esetben magasról lesz*rnám, de nem, mert elsős kis gólyának kell szájaskodni. Hát akkor szájaskodjon most is.
- Mond még egyszer - nem kérem, mert ez nem kérés. Nem éppen azt éreztetem vele, hogy felsőbb rendű vagyok, nem erről van szó, de nagyobb vagyok, és minden egyes nyamvadt iskolában a rohadt kicsik legalább egy minimális tiszteletet mutatnak a nagyobbaknak. Én is megadtam, és meg is adom, jogosan várom el ugyanezt. Az arcomra már rég kiült az a passzív agresszív kifejezés, ami nem nyújt semmi jót, de kifejezetten rosszat sem. Nem vagyok mérges, mert nem fogok idegeskedni egy nyomorékon, ettől függetlenül lehűltem, és érezhetően a levegő is körülöttem pár fokkal- amibe ő is beletartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Igen? Te? - bedobok még egy almát a dobozomba, aztán elveszek egy másikat, a lány felé fordulok, csípőmmel az asztalnak dőlök. A levegő közben megáll egy adott hőmérsékleten, ami engem különösebben nem zavar, én csináltam. Elhozhattam volna a karkötőim, de azt hittem, hogy majd az emberek ugyanúgy elkerülnek, ahogy én őket. Hittem. Beleharapok az almába, oldalra billentem fejem. Érdekel, amit mondani fog.
Aztán a következő mondatánál szórakozottan nevetek fel. Ne bántsam. Ugyan, miért bántanám, és ha akarnám is, miért pont itt tenném? Ennyi ember szeme láttára.
- Nem gondolod, hogy ha akarnálak, nem ezen a helyen tenném? Ennyi tanár, és a házvezetők szeme láttára? - most komolyan ennyire buta, vagy annyira fél, hogy azt se tudja, mit beszél? Nem akarom bántani, nem is fogom, sem most, sem később. Ha vigyázott volna a szájára, itt sem tartanánk.
- Figyelj ide angyalom - az asztalra könyökölök, lejjebb is hajolok, hogy mindenképpen lássa az arcom. Megijedt. Ez pont elég ahhoz, hogy megtanulja, hogy máskor ne csináljon ilyet. Ennyit a navinések nagy bátorságáról.
- Én személy szerint magasról teszek rád, meg a véleményedre is rólunk - egészen biztos vagyok abban. hogy az "ezeknek" rész rólunk szól. A galád, szívtelen, kíméletlen rellonosokról, akik mindenkit csak bántanak, és azért élnek, hogy másnak rossz legyen. Őszintén, eddig ahány zöldet megismertem, és nem mondanám, hogy egy kicsi számról van most szó, egyiket sem érdekelte, hogy mást bántson. Vagy rosszat csináljon neki. Komolyan, a legrosszabb dolog, amit elszenvedtem tőlük, az az volt mikor elsőben Cameron nem akarta visszaadni a könyvem. És azt sem vettem a szívemre, vicces volt. Szóval maradjunk ennyiben arról, hogy mennyire is kegyetlenek vagyunk ki. - De ismerek olyat, aki ezért úgy orrba törölt volna, hogy felnyaltad volna tőle az egész asztalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Érzékelem, hogy nem éppen boldog a ténytől, hogy gratuláltam, de nem kérek bocsánatot, mert nem csináltam semmi rosszat, és neki is meg kell szoknia, ha már megházasodik. Ha nekem elmondta, biztos nem dugiban fogja csinálni.
- Oké - megvonogatom vállait, nem tudok többet a magánéletéről annyinál, amennyit tudnom kell. Vagy egy lánya, meg egy fia, és most lesz egy felesége, kész, csodálatos. Amennyit elmond, megjegyzem, értékelem, hogy megosztja velem, de nem kérdezősködök. Ha akarja, hogy tudjam, tudni fogom, mint most is, és ez így van jól.
- Oké - némileg emberibb helyzetbe vergődöm magam, ez már sokkal érdekesebb. Amúgy is meguntam már csak feküdni itt, és nem azért, nem untatott, amit mondott, de a csináljunk valamit már sokkal jobban hangzik.
- Mit szeretnél csinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Amióta Balázs bejelentette, hogy meg akarja kérni Nina kezét, kevesebbet vagyok otthon, és többet itt. Nem mintha haragudnék rá, vagy féltékeny lennék, vagy akármi, egyszerűen csak kevesebb értelmét látom annak, hogy ott legyek, ennyi. Most, hogy nincs a közelemben semmi, keltek egy kis szelet, magával visz néhány szirmot, mire Maverick boldogan szalad utánuk, és kezdi el kergetni őket. Úgy nő mint a gomba, ami nem is csoda, hogy ha azt vesszük, hogy felnőttként legalább a combom fogja elérni. Ha azt vesszük, egy hiúzt nevelek, csak kicsit fel van turbózva egy pár dologgal. Vetek egy újabb pillantást a csuklóm belső oldalán levő, új szerzeményemre.
A karkötőim nincsenek rajtam, deaktiváltam is őket, de azért a zsebemben hordom őket, ha valami történne. Aztán ahogy a Lyxia megpillantja a gubbasztó alakot, vissza is szalad hozzám, a lábaim köré csavarodik, mire felsóhajtva hajolok le, vakargatom meg a fejét, és teszem vissza magam elé, a fűbe. Ha így folytatjuk, tényleg problémás lesz a nevelése, meg úgy az egész tartása. Ha nem szokja meg az embereket, meg más állatokat, akkor nem is vihetem emberek és más állatok közé. Nem akarom, hogy úgy járjak vele, mint az umpommal.
Finoman megrugdosom, csak, hogy mozduljon, mire tesz pár bátortalan lépést az alak háta felé. Szerintem érzi, hogy pyromágus, de fogalmam sincs, hogy fog reagálni rá. Ha azt vesszük, levegő nélkül tűz sincs, oxigén nélkül nehezen ég a dolog. Végül megforgatva szemeim veszem fel az állatot, és halkan lépkedek oda. Nem azért mert megijeszteni akarom vagy valami, csak megszoktam, hogy ne vegyenek észre sehol.
- Ne haragudj azért ahogy viselkedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Jó, ha ennyire nem akarsz látni, akkor csak mond el, és megyek is - lehet, hogy hisztis vagyok, és lehet, hogy túlreagálom, de ha valaki meglát és elhúzza a száját, az felénk elég egyértelmű kifejezése annak, hogy húzz a francba. Marevick halkan nyöszörög egyet, és még kisebbre húzza magát a kezeim között, egyelőre még nem tudom, hogy Noel, az állatai, vagy a hármasuk miatt. Aztán, mire ndulnék is, tudomásul véve a néma elutasítást, Noel mégis megszólal, mire meglepetten emelem meg szemöldökeim.
- Mintha már mondtam volna, hogy nem utállak. Legalábbis már nem - nem szeretem ismételni magam, ezt ő is tudhatja, viszont ezt nem mondom ki hangosan is. Van egy olyan érzésem, hogy nincs semmi szükség még egy félreértésre, mondjuk fogalmam sincs, mink lehet még, amit kár lenne elveszíteni.
- Ha egyszer elengedsz valakit, akkor soha nem kapod vissza ugyan azt a személyt... tudod - és ha jól emlékszem, márpedig elég jól emlékszem, Noel elég határozottan tolt el magától mikor azt mondta, hogy jó lenne nem találkozni egy ideig. Akkor is, ki érezte magát rosszul? Én. Bár nekem sem esik jól, hogy így viselkedek vele, ő már nem a legjobb barátom, sőt, ha jobban belegondolok barátnak sem igazán nevezném. De idegennek sem, van közös múltunk, ismerjük egymást, és a viszonyunk nem csak egy köszönésből állt a folyosón.
- Figyelj, én nem vagyok Annelie, nem fogok könyörögni neked, de nem is foglak elküldeni. Tudod... Tudod, hogy képes vagyok visszafogadni embereket, de nekem is kellett idő. Én is ugyan úgy elvesztettelek téged, nekem is ugyan úgy rosszul esett, és nézd, nekem nincs, akihez tovább szaladnék - ha nem tartanék épp egy elemis állatot, most széttárnám a kezeim, hogy nézd, mégis itt vagyok és élek, létezek, de azt hiszem, hogy a kölyökhiúz nem igazán örülne, ha eltűnne a biztos támasz alóla. - Most ezzel nem akarok neked felhányni semmit, meg őt sem akarom bántani, nem azért mondtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha azt vesszük, mennyien cigiznek a környezetemben, kezdve a defenzorral, aki önmagában kitesz három személyt ebből a szempontból, még magam is meglepem a ténnyel, hogy még nem szoktam rá. Ettől függetlenül a tüdőm már valószínűleg elindult a lejtőn, elvégre ott van az a passzív dohányzás dolog is.
- Elég nyomasztó ez a hely - megértően bólintok, én sem szeretnék egész nap itt ülni egyedül, arra várva, hogy valamelyik nyomorék kölyök mikor csinál valami hülyeséget. A kérdésére csak még nagyobbat bólintok, ahogy vetek egy futó pillantást a vérbaglyára. Komolyan, én nem szeretnék itt maradni ezzel kettesben, ki tudja, mit csinálna velem. Én bármit kinézek belőle, csak vessen egy pillantást rá az ember, maga az ördög.
- Nem sok keresnivalóm van itt egymagamban - na meg itt ez a másik dolog, képzeljük csak el a jelenetet, ahogy valaki keresi a férfit, én meg csak itt lézengek, nyilvánvalóan a férfi nélkül. Megkérdőjelezendő dolog lenne, hogy őszinték legyünk. Megvonogatom vállaim miközben felállok, és el is indulok az ajtó felé, aztán meg csak követem Dwaynet, feltéve, ha nem közli velem, hogy egyedül szeretne maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egyébként tényleg nem vagyok ideges, ezt bizonyítja az is, hogy egészen hamar elengedem a dolgot. Másképp biztos nem hagynám ennyiben, de látszik, hogy megértette, én meg nem fogok itt lelki terrort csinálni. Mondjuk még mindig nem értem a körülöttünk lengő előítéleteket, de most nem őt fogom büntetni azért, mert léteznek. Lehet, hogy csak velem van a baj, mert nem vagyok elég agresszív, whatever.
Amúgy meg nem gondolom úgy, hogy túloznék azzal amit mondok. Ott van, vagy volt, például Zétény, aki tényleg gondolkodás nélkül szájba vágta volna ezért, vagy ott van Black, aki bár nem ütötte volna meg, biztos vagyok benne, hogy kompenzálta volna valami mással.
- Én nem haragszom - megvonogatom vállaim, a már múló sértettség szerintem nem egyenlő a haraggal. Mondjuk nem ő lenne az első ember, aki azt hiszi, hogy haragszom rá, ott van az a másik navinés lány, Lili, vagy hogy hívják, akivel szemben egyre erősebb az érzésem, hogy fél tőlem. Mondjuk nem tudom, miért, még nem mondtam neki semmi rosszat, meg csinálni se csináltam semmit, ami miatt félhetne. Ennyire nem lehet borzalmas kisugárzásom. Elismeri, jó, oké, erre egy pici, bátorító mosoly is megjelenik az arcomon. Azért nem vagyok én gonosz keresztanya, meg voltam már unikornis gólya is, bizony, tudom én, hogy milyen.
- Farkas Kamilla - lepillantok a kezére, de nem fogom meg, inkább elteszem a dobozom a táskába, mintha észre sem vettem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Nem értettél félre Noel, egyszerűen változtam, mint ahogy minden ember változik, amikor történnek vele dolgok - nem vagyok ingerült, nem vagyok türelmetlen, teljesen nyugodtan, érdektelenül beszélek. Most mesélhetnék neki arról, hogy instabil voltam, hogy másokat veszélyeztettem az erőmmel, arról is, hogy nem mertem használni, és a karkötőkről is, mindezt akkor, amikor egyedül hagyott, mert nem akart látni. De nem fogok. Mert őt nem érdekli, jó eséllyel nem is tud róluk, én pedig nem fogok megereszkedni előtte azzal, hogy elmondom, mit indított el.
- Én is azt hittem, hogy fontosabb vagyok ennél, aztán bevágtad, hogy nem akarsz találkozni velem - még mindig az az idegesítő simaság uralja a hangom, amivel tudom, hogy nem érek el semmi jót, mégsem változtatok rajta. Mert hát ez a helyzet, nem az fájt, hogy Noel másba szeretett bele, nem az fájt, szakított velem, az fájt, hogy hátrahagyott, és ezzel együtt kiszedte alólam az egyetlen, legbiztosabb alapot. Mert jó, hogy ott van Balázs, az apám, aki meghallgat és segít, de Noel még mindig sokkal régebb óta volt ott nekem, és jobban is ismert. De semmi baj, már hozzászoktam. Kiráz a hideg, ahogy feltápászkodik, legszívesebben tennék egy lépést hátra, hogy távolabb kerüljek tőle, de maradok a helyemen. Nem leszek gyengébb, nem fogok megalázkodni, és végképp nem fogom érzékeltetni vele, hogy esetleg tartok tőle. Összeszorítom ajkaim, ahogy kiabálni kezd velem, de még mindig nem teszek semmit. Tény, hogy nem tűröm az ilyet, tőle sem, senkitől sem, de hát ha ez boldoggá teszi, akkor kiabáljon csak.
- Senki nem beszélt arról, hogy a kapcsolatunk lenne a bajom, Noel, k.rvára lesz.rom, hogy mást szeretsz, elfogadom, hogy ez van, legyetek boldogat - megrázom fejem, soha nem is ez volt a bajom, foghattam rá, lehetett kifogás, jó kifogás, de nem ez volt a problémám. - Konkrétan közölted velem, hogy nem akarsz látni, kerültél, hát ne várd el, hogy amikor mégis felbukkansz, egyből a nyakadba borulok, hogy jaj Noel, olyan jó, hogy újra látlak - még egy keserű mosolyt is nyomok az arcomra, ahogy oldalra billentem fejem a végére. És nem fűzök hozzá többet, mert egyáltalán nincs értelme.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Jó, ha nem is konkrétan egy Ricsit, de egy Ricsi-félét, na? - elnevetem magam, még a szemöldökeim is megvonogatom, mintha ez egy olyan jó ajánlat lenne. Mondjuk én csak jól jöhetnék ki belőle, ha ez tényleg ilyen könnyen megoldható lenne. Bár jobban belegondolva ez egy olyan dolog, ami elrendeltetett az ember életében, hogy találjon valakit, akivel szívesen megosztja a mindenét, és akire bármikor támaszkodhat, csak az emberek teszik nehézzé meg bonyolulttá. Többek között én is.
- Héé, már kinőttem a macsókból, jó? - tettetett sértődöttséggel hangomban emelem meg a fejem, hogy rá nézhessek, könyökeimmel megtámaszkodom a fűben. - Tudod, ezt most akár magamra is vehetném, hogy gyerekesnek tartasz, vagy mit tudom én - és ez a befejezés el is árul, mert ha tényleg a szívemre venném, akkor most határozott okom lenne, hogy miért vágom be a durcát, de nincs. Szóval nem is sértődök meg, eddig még nem is nagyon csikart ki belőlem ilyet Viktor, ami már simán beér egy kisebb elismeréssel. Egy ilyen vállveregetéssel, hogy jól van Návay, használati útmutató nélkül is tudsz kezelni. - Igazából Noellel sem azért voltunk együtt, mert hű de milyen menő fiú - valamivel csendesebb a hangom, nem sokkal, éppen csak egy fél árnyalattal. Visszadőlök a hasára, egy pár percig nézem a felhőket. - Ott voltunk egymásnak, és olyan kézenfekvőnek tűnt, hogy jó lesz - sóhajtok egyet, hát nem lett jó. Nem is nagyon szeretek erről a témáról beszélni, mert nem azért jártam vele, hogy legyen délutáni programom, meg ne magamnak kelljen fizetni a karamellás kukoricát. - De tényleg nagyon örülök nektek, úgy őszintén, nem csak úgy, hogy ezt mondom - felé fordítom fejem, most ez ilyen őszinteségi roham nálam, de ezzel el is múlt, vége van. Elmosolyodva hunyom le szemeim amikor megsimogatja a hajam, ha macska lennék, még elkezdenék dorombolni is, de nem vagyok macska, és fura lenne, ha elkezdenék itt nyenyeregni. Olyan ELMÉ-sen fura. Nem akarok olyan lenni. A mosoly az arcomon csak még szélesebbé válik, ahogy megint beszélni kezd, állam a térdeimre támasztom, át is ölelem a lábaim. Ez nálam ilyen önkéntelen mozdulat, mindig ezt csinálom, mikor épp így magamra maradok, és nem elzárkózásból vagy bizalmatlanságból, csak így beleégett a viselkedésembe.
- Ez szép. A gesztus is, meg az egész úgy önmagában - közben visszaaraszolok hozzá, neki is döntöm magam. Viktor olyan, mintha a bátyám lenne, sőt, még jobb is annál, mert így volt választás. Mármint ez most nagyon hülyén hangzik, de tényleg így van, azt is mondhatta volna, hogy köszöni szépen amiért visszaadtam neki anno a macskáját, vagy amikor Őrnagy fekete lett, vagy most is mondhatná, bármikor dönthetne úgy, hogy akkor nem kér többet belőlem, mégsem teszi meg. Vagyis remélem nem tervez ilyeneket.
- De figyelj, ha bármelyikőtök is elkezd hanyagolni, vagy elfelejti, hogy mikor mit beszéltünk meg, akkor esküszöm kicsinállak titeket - tudom tudom, egy éve már együtt vannak, és eddig se csinálták ezt, de nekem ez még mindig új, szóval igazán elnézheti nekem. És tudom, hogy nem felejtenek el, mert ismerem őket, de valamivel oldani is akarom ezt az egész hangulatot, túl szentimentális és az ilyenektől mindig úgy elérzékenyülök. Itt márpedig vannak más emberek is, akik nem láthatnak elérzékenyülni, mert én már csak ilyen kemény csaj vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A vörös csaj - hála Istennek - nem teszi szóvá a hirtelen támadt pakolhatnékom. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért nem akarok vele kezet fogni, csak érzem, hogy nem, és kész. De ez nem is feltétlen ellene irányul, mindenkivel így viselkedem, aki idegen. Szóval tényleg nem azért csinálom ezt mert mégis haragudnék rá. Túltárgyalom a saját fejemben.
- Ötödikes vagyok - ezt így az év vége felé jó lenne tudatosítani magamnak is, mert nem, még mindig nem fogtam fel, hogy én végzős vagyok. Ez egy ilyen fenomen, amit az ember vár, és amikor eljön, akkor el se hiszi, hogy itt van, és egyszerűen nem érzi magát végzősnek. - Te gondolom elsős lehetsz? - bár az eleje elég határozottan indult, a végére elég rendesen elbizonytalanodom. Nem vagyok jó annak a találgatásában, hogy ki hova jár, meg melyik évfolyamba, meg hány éves lehet, nekem az ilyenek nem mennek, és ezért sem lennék jó pszichológus. Nem értek az emberekhez. Pedig lassan tényleg ki kéne találnom, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, mert ahogy a fenti ábra mutatja, nem fog menni a "megtalálom az igazit és az majd eltart" történet. Pedig szívesen medencéznék meg utazgatnék egy életen át a semmiért.
- Vizsgaidőszak... Óha - elhúzom szám, elég fancsali képet vágok, mert az bizony nekem is vészesen közeledik, egy VAV-al együtt, és bizony mindkettőre ideje lenne elkezdenem tanulni. - Várj egy percet - felemelem a mutatóujjam, majd elgondolkodva támasztom azt ajkaimhoz, így egészen úgy nézhetek ki, mintha csendre inteném. - Még biztosan van pár heted - nem, most nem jut eszembe, kellemetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- A meleg része maradhatna abban a felében, amit nem nekem szánnak - tovább nevetve rázom meg fejem. Félreértés ne essék, semmi bajom velük, ahogy azt az alábbi ábra is mutatja, de egy olyan fiúval, aki nem hozzám vonzódik, nem sok mindent tudnék kezdeni. - Eeenyenyenyenyeee - vissza is fintorgok neki, még rá is csapok a mellkasára. Már nem úgy, hogy fájjon, csak úgy meglegyintem. Bár kételkedem abban, hogy egy harctéri auror bármit is érezne az én hű de komoly, hű de erős ütéseimből. Komolyan, egy fogpiszkáló vastagabb mint én, csoda, hogy nem fújt még le a menetszél a seprűmről. - Aj Viktor, néha úgy érzem, ti vagytok az egyetlen barátaim - és ezzel rá is bólintok a kijelentésére. Nem azért, vannak ismerőseim, akikkel jól elbeszélgetek a semmiről, de akik tényleg mellettem vannak, már huzamosabb ideje, azok tényleg ők. Most nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz.
- Miiiiiiii?, neem, nem akarom megváltoztatni - megint felkönyökölve rázom meg a fejem, felé is fordulok, hogy lássuk egymást. - Szerintem még nem született meg, vagy már meghalt, vagy a világ másik felén lakik, vagy.. egy pingvin - időközben felülök, széttárom a karjaim, annyira belejöttem ebbe a magyarázásba, hogy a kérdését, meg a mondandója többi felét el is engedem a füle mellett. - Tizenkilenc éves vagyok, hát már igazán ideje lenne jelentkeznie ha a közelben van, mert másképp egy vénasszony leszek, és nem lesz senkim - megrázom fejem, pár másodperc elteltével meg a pánik is kiül az arcomra. - Mi lesz, ha tényleg egy macskás vénasszony leszek? Nem akarok az lenni.... Ááu - erőteljesen rázom meg a fejem, be is csípődik az ideg a nyakamban, mire felszisszenve tapasztom rá a kezem, és kezdem el nyomkodni. Amitől cseppet sem jobb.
Ahogy megölel, nyünnyögve közelebb bújok hozzá, fejem a mellkasának döntöm, és kezeimmel átölelem a kezét, amivel ő tart engem. - Jóóó, csak nem szeretném, hogy elfelejtsetek, vagy valami - lehunyva szemeim, halkan szusszanok fel, majd pislogok fel rá a tetoválás-témára. - Nem tudom, csak kell rajtam valami változás - megvonogatom vállaim, tényleg jól esik, amikor valami más rajtam. A hajam is ezért festettem be, még jó régen, és lám bevált. - Ide szeretnék valamit - végighúzom mutatóujjam a jobb alkarom élén, a csuklóm alatt, majd megint megvonogatom vállaim arra, hogy mit szeretnék. - Esetleg segítessz...hetnééééél kiválasztani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

A kis mappával az ölemben, a tollam végét rágva húzom magam arrébb, a párnával együtt alattam a következő alsó polcig. Tudom tudom, lusta vagyok, fel is állhatnék, és akkor nem törölném fel a padlóról a port, de héé, legalább megteszem, és tisztítom is itt a helyet. Ilyen kettő az egyben, vagyis három az egyben, ha a sziporkázó személyem is vesszük. Na de, csak viccelek. Ahhoz képest, hogy hétfő van, egész jó napom volt. Sikerült két órát is lehúznom Viktornál, és még ebédszünetben is maradtam nála, a teremben, megettük a dolgokat amiket csomagoltam magamnak reggel, beszélgettünk, mint úgy általában. És ez adott nekem elég löketet ahhoz, hogy ne akarjam instant lelépni a többi órám sem, amit már csak azért sem kéne, mert végzős vagyok, és át kéne menni a VAV-on, meg ilyenek. Azt is ideje lenne eldöntenem, hogy mit akarok csinálni a továbbiakban, mert még elképzelésem sincs, minek lennék jó egyáltalán. Na majd ezt is felhozom napirendi pontnak a vörösnél, amikor több időnk lesz egymásra, mint egy nagyszünet. Szóval úgy kerültem ide, hogy nagyon jó hétfőm volt eddig, és az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam Mint, ami rossz. Komolyan, ha elhanyagol egy barátod, akkor az nagyon rossz, nekem elhiheted. Ezt pedig most igyekszem kompenzálni, mondjuk azzal, hogy szorgalmasan számolgatok meg töltögetem ki a listát, elég monoton és pepecselős munka ahhoz, hogy még élvezzem is kicsit. Ki tudja, lehet, hogy ilyen leltározó kéne legyek, ha mondjuk Balázs nem kapna instant agyrohamot, amiért ennyire kis körben gondolkodom.
- Odabent minden rendben? - egy kicsit hátradőlve pislogok a raktár irányába, az az a hely, ahova még a legnagyobb jóakaratom sem lenne képes bevinni. Már csak attól kiráz a hideg, ha két lépés távolságra kerülök tőle, túl zárt, és túl zsúfolt, és nem kapok bent levegőt. Aeromágusként ez a legrosszabb érzés, amit csak el tudok képzelni, bezárva lenni, és nem kapni levegőt. Még a gondolatától is kiráz a hideg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

- Háromszáznegyvennyolc - válaszolom, ahogy lerakva a lapos mappát meg a tollat is megtámaszkodok a kezeimen. Mindenkinek van valami, amiben nagyon nem jó, ő a számolásban, én a bájitaltanban, szóval nem is nevetem ki. Meg amúgy is, milyen barát lennék már akkor? Rossz. A legrosszabb. - Ha százasával írnád le őket, és úgy számolgatnád össze, nem lenne jobb? Vagy tulajdonképp én is össze tudnám adogatni - fejben műveletezésben nem vagyok túl jó, de ha látom magam előtt a dolgokat, leírva, szépen rendesen, akkor simán megcsinálom, különösebb problémák nélkül. - Vagy ha kihozod, akkor szívesen összeszámolom, csak nem akarok oda bemenni - és tényleg nem azért, mert van iránta egy ugyan enyhe, de általános félelemérzetem. Vannak emberek, akik ugyan úgy tartanak tőlem is, lehet, hogy érzik rajtam, hogy elemis vagyok vagy valami, de nekem is rosszul esik. Főleg amikor Lili minden ok nélkül retteg tőlem, és ezt én nem szeretném megadni senkinek csak azért, mert a levegőbe szagolok, és eldöntöm, hogy jaj, tőled meg tőled megtartom a három lépést, mástól meg nem. Tényleg csak a klausztofóbiám nem enged be oda, és véletlenül sem Min személye.
- Még vannak a másik oldalról a könyvek, rajzlapok, festékek, ilyenek - megvonogatva vállaim pislogok fel rá, majd mikor leül mellém, felé is tartom a lapot. - Arra gondoltam még, hogy esetleg megnézem a rendeléseket, hátha vannak ott is megegyező dolgok, ne kelljen egyenként várni őket - a fülem mögé tűröm a hajam, ahogy kijjebb húzom az éppen aktuális polc tartalmát, hogy ne kelljen éppen belemásznom a szekrénybe. Bár tény, nem lenne rossz rábukkanni Narniára, most nincs nálam vastag ruha.
- Mi a helyzet mostanában az életeddel? - csak úgy találomra dobom fel a témát, hogy véletlenül se üljünk síri csendben egymás mellett. Az kényelmetlen lenne, és kínos is egyben, sosem bírtam az olyan fajta hosszú csendeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

- Hát elszámolod őket addig, és utána újrakezded számolni, csak tovább veszed amit számolsz....nem? - némileg elbizonytalanodva válaszolok, valahogy mindig ez történik velem, amikor visszakérdeznek. Pedig fejben még nagyon király terv volt, most már kevésbé gondolom így. Még jó, hogy kviddicsben nem gondolom ennyire meg magam, szerintem Mini kivágna, ha elkezdenék szerelni, aztán hirtelen elbátortalanodnék. - Aha, szívesen maradok. Úgyse nagyon van amit csináljak ma, szabadnapos vagyok a pubban, és otthon is csak ülnék az udvaron - megvonogatom vállaim, tényleg nem csinálnék mást. Lehet, hogy belelapoznék a könyveimbe, de nem hiszem, hogy oda tudnék figyelni. Vagy úgy bármire is tudnék figyelni, az ilyen fülledt melegek mindig használhatatlanná aszalnak. Itt legalább van valami hasznom is. A kérdésére kicsit meglepetten pislogok rá pár pillanatig, nem nagyon szoktam meg, hogy csak úgy random megdicsérjenek, vagy ilyen kedves jelzőkkel illessenek, szóval első nekifutásból nem is nagyon tudok reagálni rá.
- Nem, nem hiszem, hogy az lennék - megcsóválom a fejem, ezzel is igazolva azt, amit mondok. - Amúgy se csinálok semmi olyat, amiben más ne segítene - elmosolyodva fordítom felé a fejem, majd vissza is térek a rajzlapokhoz, és egy fél perc múlva oda is biggyesztem a számot a megfelelő kis kockába. - Nem hiszem hogy eltartana addig, de holnap is jöhetek - megvonogatom vállaim, tényleg szívesen segítek, szeretek olyan embereknek segíteni, akiket szeretek. Na, ezt most jól megmondtam. Egy kicsit elhúzom szám, hát, ez egy olyan dolog, amin nagyon nem tudok könnyíteni, egy boltot nem tudok elvezetni, és tanulni sem tanulhatok helyette. - Hát, ha valamire szükséged van, vagy akármi, tudod hol vagyok - vagy a rellonban, vagy az eridonban, vagy otthon, de újabban általában a kastélyban. Nem azért, imádom az apám házát is, csak mostanában valamiért jobb itt.
- Nagyon velem sem, készülgetek a vizsgáimra, kviddicsezek, próbálom eldönteni, mit akarok csinálni, ilyenek - tiszta átlagos dolgok, lényegében még tetszik is ez, hogy nincs semmi különösebben nagy problémám, nincs semmiből felbukkanó anya a környezetemben, képes vagyok annyit aludni éjjel, hogy ne koppanjon le a szemem nap közben. Úgy jó ez így.