Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Pedig azt hittem, a macsókra buksz. Nem is értem, hogy mit keresel mellettem.
Emelem meg párszor a szemöldökömet. Dehogy bukik a macsókra, tudom én, hiszen akkor nem velem kavarogna már évek óta, hanem valamelyik kigyúrt kollégájával. Nem véletlenül Gizmo az egyik becenevem, olyan kis sudár legény volnék, vagy mifene, nem nagyon tapad meg rajtam az izom. Kellemetlen. De hát van egy nő, aki szeret, és elfogad így, és aki még gyermeket is szül nekem. Kérhetek ennél többet? Nem hiszem.
- Nem is láttál még verekedni.
Mondjuk leginkább azért nem, mert még nem látott minket Chris-szel huzamosabban együtt. Pedig emlékszem arra a nyárra, amikor eláztatta a telefonomat és megdobáltam kaviccsal. Éppen akkor kezdtek alakulni a dolgok Norinával, és nagyon akartam, hogy működjön, éppen ezért nagyon nem voltam jó kedvemben, amikor a kapcsolattartás legkönnyebb módja hiúsult meg egy pillanat alatt.
- Hihetetlenül erős a rúgása.
Simogatom meg a pocakját ott, ahol a mozgást érzem. Csak remélni merem, hogy tényleg nem okoz neki nagy fájdalmakat. Hihetetlen, hogy egészen odáig tudtam józanul gondolkozni, amíg az állapot személyessé nem vált. Hiába tanulja ezt az ember, és hiába jó benne, mert én eléggé jónak érzem magam benne, egyszerűen onnantól, hogy az én gyerekem rugdossa belülről az én feleségemet, és tényleg az én gyerekem, én csináltam meg minden, teljesen átalakul ez az egész. Azt hiszem, én leszek az, aki végigpánikolja ezt az egészet. De mondjuk nem is baj, a kismamának kell a nyugalom, nem a kispapának.
- Nem tudom, amikor beszéltünk még nem tudta, mit tesz ma. Viszont jobb lenne, ha tovább mennénk, mert olyan szép vagy ma, hogy vagy kviddicset nézünk, vagy nászutas tetteket teszünk.
Így kell megfogalmaznom, mert éppen egy kisebb gyereksereggel ellátott család halad el mellettünk. A szülőnek tippelt felnőttek egészen rendben vannak, működőképesnek tűnik a dolog.
- Gyere, keressük meg a helyünket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szóval azt mondod, hogy ha verekedésen kapnál, nem szeretnél? Soha többet nem viszlek el családi banzájra.
Persze nem gondolom komolyan, mert azért elviszem, nyilván, elvégre a feleségem, meg az a nő, aki ha feldobom a talpam, elviszi a Payne vagyon rám eső részét, de hát ott néha történnek dolgok. Chris, az én imádott és egyetlen drága öcsém tesz róla, hogy ne feledkezzünk el a jelenlétéről. Viszont ez most már csak nem tágítja el azon fogadalmától, hogy ő csak velem én csak vele. Előbb kellett volna minden testvéremmel találkoznia, de milyen szerencse, hogy a legtöbben külföldön élnek.
- Egy igazi kis vasgyúró lesz. Remélem kerek fejjel, nagy mosollyal és olyan kis húsos combokkal. Az egyik öcsém volt ilyen, tök vicces volt, mint agy michelin baba. Nem tudott egy csomó ideig megülni, mert folyton eldőlt. Bár mondjuk ez neked... hát... aucs.
Én is hasonló gyerek voltam, de nem annyira, mint Milan, a kis szumós. Azóta persze megnyúlt, de nagyon vicces képeink vannak róla, és alig várom, hogy egyszer azt mondja, megházasodik, már meg is van a videó az esküvőjére. Szegény kölyök, ugye.
- Csak próbált volna. Mondjuk örülök, hogy az esküvőt jól viselte, de hát muszáj volt, ő volt a tanúm.
Elég nehezen megy neki, de most igencsak kitett magáért, és imádtam minden egyes megnyilvánulását. Szeretem, mert olyan kis panda, és bevallom férfiasan, néha csak úgy ölelgetném. Ez nem hordoz magában semmit, egyszerűen csak Sebby ilyen.
- Azt hiszem, most megijesztettél. De tudod mit? Ha bepisilsz, majd rádöntök egy pohár teát.
Felelem az aggodalmára egész könnyedén és ijesztően komolyan, de mielőtt még válaszolhatna egy gyors puszit és pillarebegtetést küldök neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A mai napom igazán hatékonyan telt, elvégre voltam az egyetemen reggel két előadáson is, és még visszaértem nyitásra, aztán vittem Norinának ebédet, majd visszaértem a munkaállomásomra, és akkor érkezett a patrónus, amitől őszinte leszek, először frászt kaptam, ki ne kapna egy krumpliharapás közben megjelenő ezüst rókától? De hát nem volt mit tenni, gyorsan betömtem még három szemet, mielőtt, rágót keresve, a köpenyt bőrdzsekire cserélve indultam el a hivatal felé. A nagyvonalakban történt tájékoztatás mégis reményekkel tölt el, elvégre egyedül csinálni ezt eléggé nagy bravúr, és már közel álltam ahhoz, hogy időnyerőt igényeljek, hogy legalább valamilyen szinten képes legyek arra, hogy mindenhol valóban jelen legyek. Néha azon kapom magam, hogy simogatom Norinka hasát, de a gondolataimban már a holnapi rendelést rakom össze, miközben munkapszichológia tételek gördülnek le a szemem előtt. Borzalmas.
Most viszont egészen felvillanyozott a tény, hogy talán jönne valaki, aki dolgozna velem, és segítené a helyzet sikerességét, ha már csak néhány órában is, már az is nagyon nagy segítséget jelentene. Persze idefelé jövet nem feledkeztem meg Mártáról sem, így még kint egy marék dianás cukrot vettem magamhoz, ami most egy szépes mosoly keretében landol az asztalán.
- Állítólag csak rám várnak.
Még kacsintok is egyet neki, amire elkuncogja magát, csak utána kopogok be, és lépem át a küszöböt, hogy gyorsan ellépkedjek az asztal irányába.
- Üdvözlöm. Szia.
Biccentek a nő felé, majd gyorsan kezet fogok a város első emberével, akivel elég sok ok miatt tegeződünk, többek között azért is, mert szembe szomszédok vagyunk, egész jó kis közösség van ott, a kanyarban.
- Üdvözlöm, William Payne.
Nyújtom végül a nő felé is a kezemet, és ha kezet fog velem, utána összefonva magam előtt jártatom a szemem a pároson, várva, hogy akkor most mi is fog itt történni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Ha jól hallottam az előbb a szolgálati lakást kérdezte. Ami azt illeti, valóban van hozzá egy lakás, nem hiszem, hogy Noxen kisasszonyt zavarná, ha a távollétében használnák, de ha megengedi, előbb felmennék én, és körbenéznék, nem tudom, hogy mennyi személyes holmit hagyott hátra. Utána akár, ha a polgármester úrnak sincsen ellenvetése, lakhat ott.
Nem akarom önállósítani magam, de valahogy nekem is kényelmesebb, ha nem várunk ezzel a kérdéssel még egy kört. Az égiek is azt akarták, hogy most toppanjak be. Talán le kellene ülnöm, nem tudom, de nem akarom hosszan húzni a dolgot, így ehelyett csak a szék támlájába kapaszkodom. Eredetileg zsebre akartam tenni a kezem, de azt mégsem illik.
- Ami azt illeti, nekem van egy segédem, aki az egyetemen szaktársam. Nemrég kezdte még csak ugyan, de tehetséges és éles elméjű, maximálisan megbízom benne, de mint említettem, ő is egyetemista. Szeretném, ha jobban oda tudna koncentrálni a tanulmányaira, mert elég nagy reményeket fűzök hozzá a jövőben.
Gondoltam már arra, hogy idővel nyithatnánk közösen praxist, de ez még ugyebár arrébb van, hiszen most még mind a ketten tanulunk, ráadásul náluk rohamosan fogy az átaludható éjszakák és a bűntudat nélküli túlórák száma.
- Az elsődleges gyakorlati helyünk mind a kettőnknek a mágustanoda, másodlagosként pedig a faluban tevékenykedünk. Ha ön inkább a lakosságot látná el, akkor én szívesen koncentrálnék az előkészítőre hangsúlyosabban, mivel gyermekorvos szeretnék lenni.
Ez nem jelenti azt, hogy teljesen hátat fordítanék a patikának, de inkább fognám Adriant, amikor van úgy szabadideje, és a kisemberek közé vinném magammal, hogy ne csak mindig tizennégy év felettiek panaszaival szembesüljön.
- Van esetleg valami kérdés, amit elmondhatnék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Rendben.
Nem nagyon tudok erre mit reagálni, engem valahogy a frász kitör ettől az örömtelen hozzáállástól. Lehet persze, hogy van valami előzménye a helyzetnek, de nem hiszem. Előre sajnálom őt, mert Adriannel mi ha egyszer belendülünk, akkor nagyon nehéz minket leállítani. Eléggé zajos örömködők vagyunk. Majd elválik, hogy mennyire lesz majd könnyű vagy nehéz az együttműködésünk. Mindenesetre én nyitott vagyok, és remélem az ő mimikája is megérkezik egyszer, mert ha nem, az biztos, hogy Marika néni által elég gyorsan a szájára veszi a falu, és nem a jó értelemben.
- Azzal azért tisztában kell lennie, hogy ez egy falu. A betegek közel nyolcvan százaléka beszélgetni jár hozzánk, mert unatkozik, vagy éppen minden nap lábon hord ki egy-egy halálos betegséget. Néhány komolyabb esetünk van, mint például bájitalmérgezés, de ilyen esetben az ispotályt éretesítjük, akik kiszállnak, és szükség esetén gondoskodnak a beteg elszállításáról. Sokan jönnek a rendszeresen szedett gyógyszerekért, bájitalokért, kenőcsökért, főleg ezért kell rendszeresen jelen lennünk.
A tanodán egy pillanatra elgondolkozok, mert ott most egy eléggé érdekes felállás van éppen, mindenki mindenkinek a beosztottja. Viszont vagyunk elegen ott, másrészt az nem is az én hatásköröm, amit gyorsan tisztáznék is, még mielőtt félreértés támadna.
- A kettő eltér egymástól. Mi Adriannel hivatalosan a tanodához tartozunk, Noxen kisasszony váratlan távozása miatt lettünk átirányítva. Viszont ott, mint beosztottak vagyunk több társunkkal, két vezetővel. Eredetileg csak én voltam a falura lekérve, én kértem, hogy Adrian csatlakozhasson hozzám.
Kettőnk között a hierarchia pedig pusztán a tanulmányi előrehaladottságunk miatt van, és nem azért, mert felette állnék. Ugyanolyan munkaköri leírással és fizetéssel rendelkezünk, most a faluért kapok én egy jelképes összeggel többet. Viszont ez nem gátolja a jó együttműködésünket.
- Nincs. Esetleg a helyet meg tudom mutatni, a lakást pedig ma délután Adriannel átnézzük.
Azt nem teszem hozzá, hogy vagy Norinát vagy Emilyt vagy Shayt vagy Helenát vagy Arianat magunkkal visszük, mert hát a női szem jobban észre veszi a női holmit, a férfi agy azért másként működik, mi nem flashelünk rá egy takaróra, mert az csak egy takaró.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Arra, amit mond, csak bólintok, akkor ezek szerint nem lesz neki meglepetés, hogy ez nem a sürgősségi lesz. Ezt örömmel hallom. Szóban azonban nem teszek hozzá semmit, csak felajánlom, hogy megmutatom a helyet.
- Rendben, akkor találkozzunk a főtéren holnap.
Az lesz a legegyszerűbb, mert onnan meg tudom mutatni az odavezető utat, és egy kicsit jobban megismerhetem. Kell a segítség, de jelenleg komoly fenntartásaim vannak azzal, hogy ennyire semmi sem tükröződik sem a hangjában, sem az arcán, mintha egy robot lenne, vagy egy halott, amibe beleköltözött egy unatkozó szellem. Azt hiszem, nincs rám jó hatással a kollégám.
- Viszlát.
Köszönök el, és csak mikor már hallom Márta köszönését is, fordulok az igazgató felé.
- Ugye tudod, hogy ebből még gondok lesznek? Manci és Erzsike két perc alatt szedik ízekre, ha nem tanul meg gyorsan mosolyogni és kedves lenni.
Nem mintha ne lett volna kedves, csak nem olyan kedves, mint ami ide kell. Az az igazi, bájos mézesmázosság, és a végtelen macskás történetek végighallgatása, meg az, hogy Pityu bácsi milyen lassú lett, bezzeg amikor fiatal volt, hogy hajtotta a juhokat, meg persze őket is. Az meg már csak hab a tortán, hogy egyikünk nevét sem tudták megemészteni, így lett Adrian Andriska én meg Vilmoska. Ez van, ugyebár.
- Jobb, ha én is indulok. Majd beszélünk. Ja és igen.
Fordulok még vissza, mielőtt elhagyom a helyiséget.
- Adrianért nem vállalok felelősséget.
Azt már nem mondom, hogy meg tudom érteni, ha kiakad, de így van, jogos lesz. Viszont tényleg ideje mennem, így elköszönve kilépek az ajtón, visszafelé még két bonbont lepottyantok Márta asztalán, kacsintok, és csak utána indulok el sietősen vissza a munkaállomásomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Asszonyka és Legjobbacska

- Azért nagyon remélem, hogy csak földön van csiga Sebastian, mert rengeteg pénzt tettem rátok, és ha bukom, akkor te viszed el az asszonyt szülni, mert én nem tudom majd kifizetni.
Jó, olyan sokat azért nem, mondogatom legalábbis magamnak, de az az igazság, hogy de. Rengeteg pénzt tettem fel arra, hogy ezek a nyünyük nekem győzelmet aratnak. Szóval így kell lennie.
- Örülök, hogy ide értél, és hogy ilyen jó helyről nézhetünk mindent. Most aztán a nőszemélynél is bevágódok.
Veregetem hátba hálásan, és egy kicsit rászorítok a vállára. Azért nem mertem még rákérdezni Norinánál, hogy mennyire éli meg ezt a részét vészesen, biztos furcsa neki, hogy ennyi idő után már nem sportolhat úgy, mint annak előtte. Azért remélem, ez most inkább pozitív, mint negatív élményként éri majd.
- Tudod, hogy nem leszel csöves. Azért vettünk akkora házat, hogy bárkit el tudjunk szállásolni. Ez a cseszekedés veled meg szívás, papám. De hát ha őket az esőerdők kiírtása teszi boldogabbá.
Vonom meg a vállam kicsit. Tudom, hogy azért itt nem csak erről van szó, de az ember sokkal elfogultabb az emberekkel, akik közel állnak hozzájuk, és most ki vagyok én, hogy nekiálljak kiosztani? Különben is, én sem vagyok különb, oda kell majd nagyon figyelni rám éles helyzetekben, mert túl gyorsan szökik az egekbe az adrenalinom.
- Höh, rááám?
Nézek kiskutya szemekkel a pandára, aztán az asszonyra, még hogy rám panasz. Hát olyan aranyos és kedves vagyok, mintha nem is lennék valódi. Kivéve, amikor nem, de hát ugyebár az ilyenkor mindig mellékessé válik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Eléggé zavarba tudlak hozni még most is ugye? Meg felbosszantani, innen látszik, hogy tartós lesz a házasságunk.
Persze remélem, hogy nem csak innen, de azért ezek elég jó alapot nyújtanak a jövőre vonatkozóan. Mindig meglesz majd köztünk az a tűz, ami mozgásban tartja ezt az egészet.
- Ez igaz, bocsi fiam, girnyó leszel, és ha apádra hasonlítasz, akkor szőrös is.
Persze ez nem azt jelenti, hogy megszületik hosszú hajjal és szakállal, de tipikusan én vagyok az az ember, aki ha babapofit is varázsol magának, akkor félre már borostás. Valahogy nagyon jó képességként megörököltem a szőrösödést. De hát Norina tudta, és mégis úgy döntött, hogy kockáztat, így innen már nem nagyon van visszaút, ha a gyerek is erre a sorsra jut, az igazából az anyja hibája lesz, nem az enyém.
- Egy nagyon csinos elefántlábpár. Amúgy nem is nehezek például.
Ami nem teljesen igaz, de képes vagyok áldozatot hozni annak érdekében, hogy a nejemnek kényelmes legyen. Sokszor ülünk így, már hozzászoktam, és már tudom azt is, hogy az tesz neki jót ilyenkor, ha kicsit simogatom őket.
- Képzeld el, amikor ez mind elmúlik majd, akkor jön a depi, mert rájössz, hogy mennyi mindent megcsináltam helyetted, és milyen jó volt, amikor azt mondhattad, hogy sajog a lábad.
Ez persze nem igaz, de hát most mondjam azt neki, hogy még hosszú az út a kényelemig? Pedig ez az igazság sajnos, hónapjaink vannak még addig, míg a fiúnk megszületik, és addig bizony csak nagyobb és fájdalmasabb lesz minden. De szeretném, ha nem érezné ezt, ha nem félne a következő héttől vagy hónaptól.
- Szerintem gyönyörű vagy, és be fog jönni a tipped a végeredményt illetően, így megérte a két babakocsi árát feltenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Az első pillanatban azt hittem, hogy csak valami ostoba tréfa hangja ez, ám, ahogy egy pillanattal később megindult az iskola, már tudom, hogy nem. Nem indultam el azonnal, előbb a legszükségesebbeket a hátizsákomba pakoltam, valamint kiadtam az instrukciókat az alsóbb éves gyakorlaton lévőknek érkezők esetén. Küldtem egy-egy baglyot Adriannel és Emeraldnak is, hogy ha tudnak, jöjjenek segíteni, mert baj van. Minden segítő és hozzáértő kézre nagy szükségünk van ilyen áldatlan állapotban. Remélem, hogy a tényleges gyógyítók is visszaérnek hamarosan, hiszen én csak a sokadik helyettes vagyok itt. Mire odaérek, addigra már szép tömeg érkezett meg a Levita bejáratához, és meg is van az első sérült, aki mellett legalább ismerős arcot pillantok meg.
- Hope!
A lány nagyon remélem, hogy tényleg segíteni van a fiú mellett, és nem ő okozta a sérüléseit, mert akkor ellátom én is a baját, függetlenül attól, hogy nő, a húgom, és az anyja azt mondta, jogom van hatalmat formálni mindkettejük felett. Letérdelek a sérült mellé, és mivel eszméleténél van, a sérülése pedig enyhe azokhoz képest, akik bent vannak, a húgomra fordítom a tekintetem.
- Vidd el őt a gyengélkedőre és utána gyere vissza segíteni, rendben?
A válasza után pedig le is zárom a kommunikációt vele, és felkelve inkább az irányítás központi alakja felé veszem az irányt, így pillantom meg a nőt, akinek viharos távozásával némiképp megváltozott a napi rutinom. Nem tudtam, hogy visszatért, de örülök neki.
- Noxen kisasszony, örülök, hogy látom. Ha ennek itt vége, beszélnünk kellene.
Történt pár változás az elmúlt hetekben, mint például a szolgálati lakása kiadása, és nem tudom, hogy tud-e róla, illetve a holmija ideiglenes elszállásolása a polgármester lakhelyén. Viszont most nem ez az elsődleges problémánk. A tömeg zúgolódása viszont túl hangos, és így nehéz lesz összpontosítani, éppen ezért mágikusan felerősített hangommal először füttyentek, ez általában olyan, ami váratlanul éri az embereket.
- Kölykök!
Ennél kedvesebb most sajna nem futja tőlem.
- Aki segíteni akar a sérülteknél, az Dr. Noxent kövesse, aki a védővarázslatokban jártas, az Selwyn professzort, aki bámészkodni akar, az pedig engem, mert régen átkoztam már meg embereket. Köszönöm!
Mondjuk ezek után az is biztos, hogy csökken a gyengélkedő látogatottsága, de ez már mellékes. A hangom visszahalkítva pillantok a közelünkben állókra, hogy döntsenek, mit tennének inkább.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem tudok szóhoz jutni, de nincs se jogom, se időm arra, hogy most a saját szenvedésemet helyezzem előtérbe. Rengetegen fognak érkezni még ide, és tudom, hogy az az első, hogy őket ellássam. Az iroda falára körbe Glaciusszal jégsugarakat lövök, míg az egész helyiséget hőhűtő bűbájjal kezelem. Ez kitart addig, amíg a kintieket ellátom.
- Menj ki.
Fordulok hirtelen a belépő felé, aki a húgom, és aki egy pillanat alatt megérti, hogy miről van szó. Nem akarom, hogy lássa ezt, mert tudom, hogy attól fél, egy nap Chris is ilyen sorsra jut. Nem mintha az öcsénk hősként végezné. Kilép, én pedig követem, és lezárom az irodát, olyan erős bűbájjal, melyet csak az itt dolgozók lennének képesek oldani. Arra, hogy ő elmenne még segíteni, de nekem oda kéne mennem a négyes ágyhoz, csak bólintok, és útjára engedem, én is a sajátomra indulok.
- Héhéhé, nincs semmi baj, ne félj.
Tudom, könnyű ezt mondani. Finoman letörlöm a lány könnyeit, nem mintha ne szöknének rögtön másikak a helyükbe, és balommal a tarkóját támasztva, megemelem kissé. A polcról egy légúttisztító főzetet emelek le, melynek ezüstöskék színe van.
- Nagyon erős, mint az extra erős rágók, de segíteni fog, csak le kell nyelned, fontos, hogy az egészet lenyeld.
Ha engedelmeskedik, akkor finoman, és nem erőltetve, de leöntöm a torkán a folyadékot. Ez a legfontosabb, hogy tudjon beszélni, és hogy a riadalma is egy kissé aláhagyjon. Engem nem érdekel az, amit valószínűleg ő sem tud, hogy mégis hogyan történt a robbanás, más dolgokat kérdezek.
- Van valaki, akit értesítsünk, hogy itt vagy, biztonságban?
Fontos, hogy a biztonság szót értse, hiszen ez is egy nyugalmat elősegítő kezdeményezés a részemről.
- Ha valahol zsibbad, szúr vagy bármilyen természetellenes érzést érzel, kérlek, szólj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Maja Nerella

- Antal az édesapád?
Ugye itt az emberben rengeteg kérdés felmerül, például az, hogy miért nem a férfi nevét viseli. Az én családom eléggé kifordult, de mindahányan vagyunk, apánk nevét viseljük. Mondjuk nem akarok én ebbe beleszólni, hiszen én azt akartam, hogy Cody a fiam a nejem nevét is viselje, hogy a család általunk is biztosan fennmaradjon, de az elég hosszú lett volna. Biztos neki is ez az oka, pedig nem hangzik rosszul, Kedves-Kelevitz Maja Nerella, csak mire felírja a nevét, más készen van az első két feladattal. Viszont nincs mit időm ezen elmélkedni.
- Rendben, mindjárt idehívjuk. Cath! Keresd meg a házvezető-helyettesedet, ő a lánya, szüksége van rá.
A húgom legalább értelmes, többnyire. Néha úgy érzem, hogy mindent, mi értelem szorulhatott volna az ikrekbe, azt Cath elszívta, míg Chris ezért minden mást szív el. A helyzet bonyolult, azt hiszem. Viszont Cath elszalad, így én tudok a fekvővel foglalkozni.
- Nem lesz semmi baj.
Kékjeimmel mélyen a lány szemébe nézek, hogy valamennyire megnyugtassam, megsimogatom a haját is a jobbommal, míg a bal kezemmel az ő balját fogom. Szeretek nonverbális kommunikációs csatornát is kialakítani a betegeimmel.
- Melyik nevedet szereted használni?
Kérdezem, miközben elengedve őt, egy nagyobb ollóval a kezemben a lábához sétálok, és egy apró vágás után, két kézzel szakítom szét az anyagot a lábain. Valóban látszik a különbség, és a törés is, csúnya látvány, de nem esek kétségbe.
- Hozok egy bájitalt, ezt meg kell innod, kicsit elbódít, mert a lábad összerakása nagyon fájdalmas lesz, de nem szeretném, ha szenvednél. Egy pillanat.
Szükségem lenne még több emberre, a fene se készült ilyesmire. Érzem, hogy ideges vagyok, hogy szét tudnék verni valamit. De nem szabad. Codyra gondolok, Norinára, meg a kint fekvő lányra. Segítenem kell, most ez a legfontosabb. Gyorsan kikeresem a bájitalt, kisétálva pedig egyenesen hozzá megyek. Mire az apja ideér, már javában a helyreállításon fogok dolgozni. A fejét kicsit megemelem, hogy könnyebben igyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Nem is tudtam, hogy van még egy lánya, professzor úr.
Én az a fajta vagyok, aki mellett nyugodtan pletykálhatnak, mert egyrészt nem adja tovább, másrészt meg nem tölti azzal a napja egy bizonyos szakaszát, hogy azon elmélkedjen, mit is jelent ez. Szóval én az ilyesmit nem szoktam annyira összerakni.
- Nem kell aggódnia, nem lesz baja. Szakszerű ellátásban részesítjük.
Hogy éppen ilyenkor nincs itt Adrian! Pedig nekem rá lenne most szükségem, vele megvolt az a harmónia, amit úgy is tudtam produkálni, hogy nem kellett beszélgetnünk sem egymással. Mind a ketten tudtuk a magunk dolgát, és azt is, hogy mit tudunk mi vagy a másik jobban csinálni. Mostanra azonban más világ van, és tudom, hogy Adrian érdeke is ez, az, hogy jobban legyen. Mindannyian azt akarjuk, hogy legyen jövője.
- A rellon sem biztonságosabb, és az sem kizárt, hogy emögött az eset mögött nem egy eridonos vagy egy rellonos áll.
Ez az Will, így kell egy aggódó apát még fel is húzni. Amúgy nincs benne semmi házak közötti gyűlölet, mert ő az Eridon ház egyik feje, én meg a Rellon ház volt diákja vagyok. Szóval ez mindenhogyan egy semleges utalás arra, hogy könnyű leírni egy házat azonnal, különösen úgy, hogy ki tudja, mi maradt meg belőle.
- Biztosan jól van ő is, most több helyiségben látjuk el a sérülteket, a könnyebbek egy szomszédos teremben vannak, de ha szeretnéd, Cath megkeresi neked. Viszont most előbb rám kell koncentrálnod, mert rendbe kell hoznom a lábad. Amint zsibbadni kezdesz, hozzálátok, egy kicsit kellemetlen érzés lesz, de fogd apukád kezét, és akkor nem lesz semmi baj. Rendben?
Legalább a férfi itt lesz vele, tud kire összpontosítani, és Cath is itt van, így ha a tanára be akarná törni az orrom, akkor ő majd megvéd engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Éppen a mintákat készítem össze, amikor nyílik a gyengélkedő ajtaja, de mivel nem kiabál senki, ezért nem sietek ki én sem. Tudom, tudom, és akkor mi van, ha némító átok történt, és egyebek, de azért a morajlást hallom, és megállapítom, hogy legalább egy nőnemű egyed van az érkezők között. A saját nejemből kiindulva tudom, hogy ha egy nő jelen van, ott nagy baj nem lehet. Az én szerelmem a problémamegoldás istennője, így én, mint férfiember, csak bólogatok, polcot fúrok, és csak akkor lógatom a gyereket fejjel lefelé, amikor ő nem látja. Így hát a címkék megírása közben, hallom, ahogy nyílik az ajtó, felpillantva pedig Anniet látom bejönni, aki röviden vázolja a cselekményt, és hálásan nézek rá, mert tényleg csak azt, ami engem is érint. Felkelve az asztaltól bólintok egyet, és a köpenyemet visszavéve kisétálok Thomashoz.
- Mr. Middleton, üdvözlöm a gyengélkedőn.
Biztos, hogy ilyen fogadtatást szeretne kapni mindenki, de egy kicsit rápihentem az ünnepekre, letudtam minden vizsgámat, így mostanra képes vagyok tényleg nyugodt, kedves hangot megütni, sőt, már a szakállam is rendezett formában van, a hajam ízlésesen felkötve, így nem is gondolhatja azt senki, hogy egy együttes szökött dobosa vagyok. (Pedig de!) Odahúzok egy széket, és finoman lehúzom a fiú kezét a szeméről, remélve, hogy lesz lehetőségem megvizsgálni rendesen.
- Egy kicsit kellemetlen lesz, de próbálj meg nyugton maradni, a nejem szándéka szerint még szülne gyerekeket, és örülnék neki, ha nem a postásra hasonlítanának.
Kicsit talán oldom a helyzetet, tudom, hogy fáj, és hogy nem kellemes, de minél előbb megtörténik, annál tovább lesz jó neki.
- Ahogy látom, némi szennyeződés is került a szemedbe. A hógolyó nem volt teljesen tiszta. Feküdj el, kérlek.
Mondom neki, miközben a szekrényhez lépek, és kinyitva előkeresem a megfelelő fiolákat, amiket egyesítve édeskés, banánhoz hasonló illat száll fel, ám maga a kevert lötty nem olyan szép, méregzöld és piros furcsa egyvelege. Ezzel lépek hozzá vissza, és ha elhelyezkedett, akkor lassú mozdulatokkal elkezdem a szemét tisztítani, ami talán egy kicsit kellemetlen lehet, mert a meleg folyadék szabályosan összegyűjt mindent, ami a szemében van, és kicsit úgy mozog, mintha önálló élete volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Miközben tisztítom a szemét, hosszú patakokban kezd el folyni a sok apró szemcsés kosz, ami a kemény, fehér golyóban lapult. Veszélyes dolog, szánt szándékkal ártani a másiknak, arról nem is beszélve, hogy az eldobott erő okozta pirosság alapján minimum egy hajtó, de inkább terelő poszton játszó kviddicses lehetett. Nem értem, hogy nekik miért van elnézve jobban, mint másnak, ha ilyet tesznek.
- Nagyon csúnya vége lett volna, ha nem jössz el.
Állapítom meg nyugodtan, miközben egy újabb réteget halmozok a szemére. Alaposan ki akarom tisztítani, még ha neki egy kicsit hosszabb kellemetlenséggel is jár, nem szeretném, ha esetleg egy hanyag kezelés miatt később nagyobb baja legyen. Elmosolyodom, ahogy Annie megfogja a kezét, látom rajta, hogy fontos neki a fiú, ilyenkor a tekintete élénkzöld. Elég könnyen elárulja, magát. Fiatalok. Az én szemem is más állítólag, amikor Norinára nézek, mindig azon csipkelődnek, hogy kamaszgyerek fejem lesz a közelében. Persze máskor meg azon, hogy úgy nézek ki, mint egy hobo, szépen vagyunk ám.
- Csak izgulnak a téli szünet miatt.
Nem teszem hozzá, hogy már mindenki otthon lenne, mert ez pont Annie jelenlétében egy nagyon érzékeny kijelentés. Letörölgetem a kifolyt koszt, és amikor úgy néz ki, már nem is jön több, felkelek.
- Hozok egy krémet a pirosságra.
Csúnyán eltalálta ezt a szerencsétlen gyereket a golyó, még jó, hogy itt vagyok, és el tudom látni. A kastély lassan kiürül, nem teljesen, vannak, akik bizonyos okok miatt nem mennek haza, de ők elég jól tudnak vigyázni magukra. Ebben az időszakban én szenteste és a másnapi karácsonyi Payne vacsora idején nem szoktam csak bejönni, de lehet, hogy ez az idén csak a szentestére szűkül. Kifejtettem apámnak a véleményemet ezekről a kiházasításokról, és nem igazán alakult jól a dolog. Aztán azt is megtudtam, hogy miért nem. A krémet felvéve sétálok vissza hozzájuk, és felbontogatva nézem, a szemét. Kitisztult, szerencsére.
- Ez kellemesen meleg lesz, de egy két percig csukva kell tartanod, hogy beszívódjon.
Egy nagyobb adagot kiveszek, és ujjaim segítségével elkezdem eloszlatni a szemén és körülötte, de azon, amit Annie mond, azért felnevetek.
- Én azért vigyáznék, még méregfogunk is van.
Villantom meg azt az egy fogamat, amiből letört egy kis darab. Nem most, még az iskolás éveim alatt, de szerintem roppant mókás, mert olyan vagyok mint egy félfogú vámpír. Persze nem gondolom komolyan, de azért jót mulatok.
- Maradjatok nyugodtan, ameddig szeretnétek, én visszavonulok, úúúgy egy órára még. Ne kószálj el, mert Denis se lehet ott mindig.
Még ha ő azt is szeretné, hogy ott legyen. Nem mesél, de Cath folyamatos nálunk lógása és a vékony falak azért némiképp segítenek abban, hogy képben legyek a körülöttem élő nők szerelmi - nem is szerelmi Will nyafogna itt Cath -, kényszerházassági, és eltitkolt testvéri életével is.
- Kellemes szünetet, Thomas.
Köszönök el a fiútól, majd székemmel beállok a megfelelő szögbe, és lendítve magamon, visszagurulok az irodámba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Papírmunka. Nem is bánom ma annyira, mint hittem, hogy fogom. Szépen lassan minden a helyére kerül, és olyan lesz, mintha sosem lett volna sehol se kiesés, se átszerveződés. Több időt kellene otthon lennem, de tudtuk, hogy ha ez a pillanat eljön, akkor a dolgok áthárulnak Norinára. Igyekszem könnyíteni őt, és átvenni terheket, de jelenleg úgy érzem, hogy ha még valamit felveszek, elúszok. Amikor a egész projektet elkezdtem, még csak Chris-re kellett figyelnem, hogy ne ölje meg magát. Ma már ott van Annie és Cath is, ráadásul az apám agymenése is rátett egyet erre az egészre. Éppen egy hosszútávú szerződést bogarászok át, két önéletrajz között levezetésként, amikor nyílik az ajtóm, és a belépő röviden tájékoztat, hogy mi történt. Nem késlekedem, azonnal felkelek, és kilépek az iroda nyugalmából.
- Kösz.
Pillantok a csukódó ajtóra, mert a srác, aki szólt, le is lépett. Jó kis banda ez, minden van bennük, csak nagyon mélyen titkolják. Közelebb lépek a beteghez, és akkor látom meg a kneazle-t. Nem szólok egy szót sem, amennyi minden és mindenki megfordul itt, belefér. Vagy legalábbis valami olyasmi. Tiszta állatok, sőt, az állatok sokszor sokkal tisztábbak, mint az emberek. Egy fiola tartalmát pohárba töltöm, hozzá vizet öntök, az ital színe élénk rózsaszínre vált. Sára fejét megemelve finoman megitatom. Semmi különös, csak egy kis nyugtató ital.
- Kérlek, meséld el, mi történt.
Fordulok hozzá kedvesen, miközben elkezdem átvizsgálni a testét. A fiú, aki hozta, mondott valamit, de annyira nem pontosat, meg látszott, hogy feszeng is. Inkább tőle akarom hallani. Mondjuk lehet, hogy az a legnagyobb baj, hogy ő egy Várffy lány, nyilván Robival senki sem akar kekeckedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A telefonom egy ponton megadta magát, lemerült, így sejtelmem sem volt arról, hogy bármi is történik otthon. Ez a három nap volt minden, amit egy magamfajta valaha is kívánhatott. Szaktekintélyekkel értekezhettem, felfigyeltek rám, és ha kérdeztem valamit, feleltek. A kísérleti elgondolásomat pontosították, hozzájárultak tudásuk felhasználásához. Az életmentést közösen hajtottuk végre. Pontosabban az első lépést, de ha ez megtörténik a későbbiekben, ha ténylegesen kihúzhatom egy ember, esetünkben Annie életfonalát, akkor azt nem csak én, de mi együtt tesszük. Minden csodálatos, és Merlinre mondom, ha ez nem történik meg velem - akkor is boldog ember lennék -, egyszerűen olyan löketet érzek magamban, ami talán örök életemre kitart.
Aztán kiérek a reptérre, és akkor szembesülök a ténnyel, hogy minden vagyok, csak jó ember nem, hiszen hoztam egy döntést, ami számomra és a karrierem számára jó, a családom számára azonban kevésbé, hiszen, ameddig én itt voltam, és kapcsolatokat építettem, a nejem életet adott a második gyermekünknek, én pedig az első kép, amit meglátok, hogy a bátyám tartja a kezemben. Bárki más lehetett volna, de éppen a bátyámnak kellett lennie.
Különös apátia az, ami bennem van. Egyrészt alig vártam, hogy elújságoljam, mennyire a pályán vagyok, milyen csodás eredményeket és visszajelzéseket kaptam, hogy mennyi segítséget azért, hogy Annie élhessen, és a szakma elismer, ennyi idősen igazán elismer. A másik részről azonban ott van az, hogy a gyermekem úgy született meg, hogy nem voltam ott. Pedig megígértem, hogy hazaérek, hogy én viszem be az ispotályba és én fogom majd a kezét. Semmibe se került volna talán, hogy itt legyen, mégsem tudtam ideérni. Elbuktam, mint férj és mint apa. Mégis, milyen szerencsés, hogy van nekem egy bátyám, ugye? Majd ő jól elintéz mindent.
Az ablaknál állok, kifelé bámulok, nézem az udvaron mászkálókat. Nézem, ahogy a világ nyugodtan zajlik, míg mi itt bent, talán örökre összetörünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Le kell nyelnem a békát, csak ez az egy jár az agyamban, így a testemen kívüli külvilágra csak késve reagálok. A szisszenésre lassan fordulok meg, és mire észbe kapok, a nejem már a földön, a vére fokozatosan növeli mellette a tócsát. Odaugrok, és finoman, de határozottan emelem fel, nem foglalkozva azzal, hogy mennyi mindent ken össze most a vérével. Voltam itt gyakorlaton, pontosan emlékszem rá, hogy mit hol tartanak, nem jelent gondot egy infúzió újra bekötése.
- Mit csinál?!
Reccsen rám egy érdes női hang, akire csak a szemem villantom felé, és egyből megváltozik a hangja.
- Doktor úr, bocsásson meg.
Ezért van arra lehetőség, hogy Norina egyedül legyen, mert a feleségem, automatikusan egy privát szobába tették, és jól is van ez most így. Nem kell nekünk most közönség. Gyorsan és precízen intézem az átkötést, a nő tétovázik, de végül kisétál, magunkra hagyva minket.
- Pihenned kell, nem volt könnyű szülés, nem ugrálhatsz csak úgy.
Nem nézek rá, csak eligazgatom a kezét, ellenőrzöm a folyadékot, betakarom, és megigazítom a takaróját, majd odalépek a lányunkhoz, aki mostanra visszaaludt, és halvány mosollyal az arcán pihen. Hasonlít mind a kettőnkre, de inkább rám, sőt, anyámra, ha már itt tartunk. Nézem őt, hosszan, remélve, hogy Norina inkább a pihenést választja.