37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - William Eric Payne összes hozzászólása (172 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. december 29. 10:52 Ugrás a poszthoz

Thomas&Annie

Éppen a mintákat készítem össze, amikor nyílik a gyengélkedő ajtaja, de mivel nem kiabál senki, ezért nem sietek ki én sem. Tudom, tudom, és akkor mi van, ha némító átok történt, és egyebek, de azért a morajlást hallom, és megállapítom, hogy legalább egy nőnemű egyed van az érkezők között. A saját nejemből kiindulva tudom, hogy ha egy nő jelen van, ott nagy baj nem lehet. Az én szerelmem a problémamegoldás istennője, így én, mint férfiember, csak bólogatok, polcot fúrok, és csak akkor lógatom a gyereket fejjel lefelé, amikor ő nem látja. Így hát a címkék megírása közben, hallom, ahogy nyílik az ajtó, felpillantva pedig Anniet látom bejönni, aki röviden vázolja a cselekményt, és hálásan nézek rá, mert tényleg csak azt, ami engem is érint. Felkelve az asztaltól bólintok egyet, és a köpenyemet visszavéve kisétálok Thomashoz.
- Mr. Middleton, üdvözlöm a gyengélkedőn.
Biztos, hogy ilyen fogadtatást szeretne kapni mindenki, de egy kicsit rápihentem az ünnepekre, letudtam minden vizsgámat, így mostanra képes vagyok tényleg nyugodt, kedves hangot megütni, sőt, már a szakállam is rendezett formában van, a hajam ízlésesen felkötve, így nem is gondolhatja azt senki, hogy egy együttes szökött dobosa vagyok. (Pedig de!) Odahúzok egy széket, és finoman lehúzom a fiú kezét a szeméről, remélve, hogy lesz lehetőségem megvizsgálni rendesen.
- Egy kicsit kellemetlen lesz, de próbálj meg nyugton maradni, a nejem szándéka szerint még szülne gyerekeket, és örülnék neki, ha nem a postásra hasonlítanának.
Kicsit talán oldom a helyzetet, tudom, hogy fáj, és hogy nem kellemes, de minél előbb megtörténik, annál tovább lesz jó neki.
- Ahogy látom, némi szennyeződés is került a szemedbe. A hógolyó nem volt teljesen tiszta. Feküdj el, kérlek.
Mondom neki, miközben a szekrényhez lépek, és kinyitva előkeresem a megfelelő fiolákat, amiket egyesítve édeskés, banánhoz hasonló illat száll fel, ám maga a kevert lötty nem olyan szép, méregzöld és piros furcsa egyvelege. Ezzel lépek hozzá vissza, és ha elhelyezkedett, akkor lassú mozdulatokkal elkezdem a szemét tisztítani, ami talán egy kicsit kellemetlen lehet, mert a meleg folyadék szabályosan összegyűjt mindent, ami a szemében van, és kicsit úgy mozog, mintha önálló élete volna.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. december 31. 14:03 Ugrás a poszthoz

Thomas&Annie


Miközben tisztítom a szemét, hosszú patakokban kezd el folyni a sok apró szemcsés kosz, ami a kemény, fehér golyóban lapult. Veszélyes dolog, szánt szándékkal ártani a másiknak, arról nem is beszélve, hogy az eldobott erő okozta pirosság alapján minimum egy hajtó, de inkább terelő poszton játszó kviddicses lehetett. Nem értem, hogy nekik miért van elnézve jobban, mint másnak, ha ilyet tesznek.
- Nagyon csúnya vége lett volna, ha nem jössz el.
Állapítom meg nyugodtan, miközben egy újabb réteget halmozok a szemére. Alaposan ki akarom tisztítani, még ha neki egy kicsit hosszabb kellemetlenséggel is jár, nem szeretném, ha esetleg egy hanyag kezelés miatt később nagyobb baja legyen. Elmosolyodom, ahogy Annie megfogja a kezét, látom rajta, hogy fontos neki a fiú, ilyenkor a tekintete élénkzöld. Elég könnyen elárulja, magát. Fiatalok. Az én szemem is más állítólag, amikor Norinára nézek, mindig azon csipkelődnek, hogy kamaszgyerek fejem lesz a közelében. Persze máskor meg azon, hogy úgy nézek ki, mint egy hobo, szépen vagyunk ám.
- Csak izgulnak a téli szünet miatt.
Nem teszem hozzá, hogy már mindenki otthon lenne, mert ez pont Annie jelenlétében egy nagyon érzékeny kijelentés. Letörölgetem a kifolyt koszt, és amikor úgy néz ki, már nem is jön több, felkelek.
- Hozok egy krémet a pirosságra.
Csúnyán eltalálta ezt a szerencsétlen gyereket a golyó, még jó, hogy itt vagyok, és el tudom látni. A kastély lassan kiürül, nem teljesen, vannak, akik bizonyos okok miatt nem mennek haza, de ők elég jól tudnak vigyázni magukra. Ebben az időszakban én szenteste és a másnapi karácsonyi Payne vacsora idején nem szoktam csak bejönni, de lehet, hogy ez az idén csak a szentestére szűkül. Kifejtettem apámnak a véleményemet ezekről a kiházasításokról, és nem igazán alakult jól a dolog. Aztán azt is megtudtam, hogy miért nem. A krémet felvéve sétálok vissza hozzájuk, és felbontogatva nézem, a szemét. Kitisztult, szerencsére.
- Ez kellemesen meleg lesz, de egy két percig csukva kell tartanod, hogy beszívódjon.
Egy nagyobb adagot kiveszek, és ujjaim segítségével elkezdem eloszlatni a szemén és körülötte, de azon, amit Annie mond, azért felnevetek.
- Én azért vigyáznék, még méregfogunk is van.
Villantom meg azt az egy fogamat, amiből letört egy kis darab. Nem most, még az iskolás éveim alatt, de szerintem roppant mókás, mert olyan vagyok mint egy félfogú vámpír. Persze nem gondolom komolyan, de azért jót mulatok.
- Maradjatok nyugodtan, ameddig szeretnétek, én visszavonulok, úúúgy egy órára még. Ne kószálj el, mert Denis se lehet ott mindig.
Még ha ő azt is szeretné, hogy ott legyen. Nem mesél, de Cath folyamatos nálunk lógása és a vékony falak azért némiképp segítenek abban, hogy képben legyek a körülöttem élő nők szerelmi - nem is szerelmi Will nyafogna itt Cath -, kényszerházassági, és eltitkolt testvéri életével is.
- Kellemes szünetet, Thomas.
Köszönök el a fiútól, majd székemmel beállok a megfelelő szögbe, és lendítve magamon, visszagurulok az irodámba.
Utoljára módosította:William Eric Payne, 2018. december 31. 14:04
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 1. 19:47 Ugrás a poszthoz

Denis

Nyugtalan vagyok, nem tudom megmondani, hogy miért, amikor a ház csendes. Talán pont a hangok hiánya nyugtalanít. A dobverőket a kezembe véve, párat ütök a pultra, de nem enyhül. Két szelet uborkát veszek be, majd újabb ütések. Nem vagyok nyugodt. Talán el kéne vinnem Miát sétálni.
Ahogy az ajtó felé sétálok, a rossz érzésem csak elhatalmasodik, és ahogy feltárom, szinte azzal egy időben látom meg a felénk rohanó Denist, és az ölében... NEM.
- CATH!
Az aggodalom ami a hangomból kitör még engem is megijeszt, ahogy lerohanva a lépcsőn elindulok az alsó bejárathoz, és feltárom azt. A ház aljában egy hatalmas tér van, itt tartom a felszerelésem, és itt tároljuk az együttes cuccait is, valamint egy pár apróságot is, mint biciklik. Normális esetben felvinném a holmimat, mint Denis esetében tettem, azonban ez most nem az a helyzet. Egy ágyat húzok ki, hogy arra fektesse.
- Mi a franc történt?!
Rengeteg vér van, azt se tudom, hogy hol kezdjem, a kezeim ösztönösen indulnak meg.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 1. 20:35 Ugrás a poszthoz

Denis

- Tudom.
Mondom, miközben próbálom elállítani a vérzést. Nem vagyok benne biztos, hogy én ehhez elég leszek. Idegesen pillantok fel rá, ha most itt Denis is szétesik, akkor nem tudom mi lesz.
- Gyere ide, tartsd a fejét.
Mondom neki kissé parancsolóan úgy, hogy itt tudjam tartani. Fogalmam sincs, hogy miért nem remeg úgy a kezem, mint az egész testem, ideges vagyok és félek, de gyógyító vagyok, és el kell vonatkoztatnom az érzelmeimtől.
- Nem fog rád haragudni.
Mondom, de most már nem pillantok fel, csak arra koncentrálok, hogy életben maradjon a húgom. Nagyon sok vért veszített, mindenképpen segítségre van szükségem, a pálcámat előhúzva idézem meg a medvémet, ami már rohan is el.
- A csónakház után elmondtam neki, mivel járnak a betegségeid. Cath hihetetlenül makacs, ha rólad van szó.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 1. 21:01 Ugrás a poszthoz

Denis

- Az igen, ti ketten aztán, a zsák meg a foltja.
Jegyzem meg epésen, de ettől még nagy segítség az, hogy most megfogta a fejét. Remek lesz, Denis lelép, és érzem, hogy úgy érti, hogy tényleg lelép, ki tudja, hova, a húgom meg itt marad, és minden kezdődik elölről.
- Azon az estén Cathrine is el akart menni.
Láttam a könnycseppet, épp ezért gondolom azt, hogy ezzel azt akarja a tudtomra adni, hogy nem innen akar elmenni, hanem a környékről.
- Csak ő pengével akarta felszabdalni az ereit.  
Most nézek csak fel, farkasszemet nézek Denisszel.
- Nem tartóztatlak fel, ha menni akarsz, menj, ez a te döntésed.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 1. 21:11 Ugrás a poszthoz

Denis

Érzem, hogy az ideg belülről mar, ahogy nem jön a segítség, a könyökömig véres vagyok, és nem tudok elvonatkoztatni tőle, hogy a húgom fekszik itt. Denis szavainál pedig, Merlin bocsássa meg nekem, egy pillanatra elgondolkozom attól, hogy leteszek mindent, és feladom a küzdelmet az életéért. Tudom, hogy elfáradt, szóltam Ariananak, hogy figyeljen oda rá, hogy ne csináljon baromságot, de csak idő kérdése volt.
- Mi váltotta ki?
Kérdezem, mert ha már úgyis elmegy, de marad, amíg mások el nem viszik Cathet, akár beszélgethetünk is, mi a legrosszabb, ami történik? Nekem támad? Én egy kicsit súlyosabb ellenfél vagyok, mint az ágyon fekvő.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 1. 21:28 Ugrás a poszthoz

Denis

- Óóó, te hülye gyökér.
Szalad ki a számon akaratlanul, ahogy meghallom azt, amit Denis mond, ezzel igazat adva a dolognak.
- Az a szerencsétlen kislány úgy örült neked mindig, ha felbukkantál a közelében.
Halk pukkanással érkezik meg végre a segítség, akik egyből ellepik az ágyat, így én hátra lépve Denis mellé sorolok.
- Talán, ha úgy döntesz, visszajössz és elég erős hozzá, hogy megvárjon, meglátogathatnád. Jók az eredményei, most, de rosszak a statisztikái, ha a betegségeit nézzük. Három év, talán négy.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 1. 21:41 Ugrás a poszthoz

Denis

Egy hosszú pillanatig nézem őt, nem tudom, hogy mit válaszoljak, mi erre a jó válasz. A testvére, mi lehetne a válasz? Nekem maradnom kell, hiszen a sajátom élet és halál között lebeg jelenleg.
- Itt, a szobájában pihen. Nem alszik, csak pihen.
Követem a tekintetét, Cathre, majd vissza rá. Furcsa gondolat férkőzik a fejembe, de végül megteszem, hiszen tudom, hogy ő is megteszi a magáét. Kinyújtom felé a kezem, kézfogásra.
- Akárhogy is döntesz, én hálás vagyok neked, visszahoztad a húgom.
Cath önmaga, legalábbis Denis mellett az volt, az elmúlt pár hónapban. Talán májusig az is marad, de nélküle nem hiszem, hogy addig húzná. Ezt azonban már nem teszem hozzá, ha Denis úgy dönt elmegy, onnantól már nem az ő problémája.
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 1. 22:08 Ugrás a poszthoz

Denis

Elindul, megtorpan, emeli a kezét, megtorpan. Csak azon csodálkozom, hogy mennyire ironikus lenne, ha most Annie kinyitná az ajtót. Szaladhatnék is, hogy elkapjam, mielőtt beveri a fejét, aztán megkétszereződik itt a munka. Még mindig Cathen dolgoznak, nem tudok mit csinálni, megöl a várakozás. Kicsit enyhített az, hogy szóval tartott Denis, és hogy volt kihez beszélnem. Az újbóli kézfogásnál pedig tudom, hogy ez a búcsú.
- Vigyázz magadra.
Nem tudom, hogy hova megy, hogy mihez fog kezdeni, és fogalmam sincs, hogy én mit fogok kezdeni az itt maradókkal. Csípőre tett kézzel nézem, a munkát, amíg oda nem lép hozzám egy nő, aki jelzi, hogy be kell vinniük Cathet az ispotályba. Csak bólogatok, és jelzem, hogy hamarosan megyek én is, de nem hagyhatom itthon Annie-t egyedül.


// Kiss Kiss Kiss//
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 18. 15:25 Ugrás a poszthoz

Sára


Papírmunka. Nem is bánom ma annyira, mint hittem, hogy fogom. Szépen lassan minden a helyére kerül, és olyan lesz, mintha sosem lett volna sehol se kiesés, se átszerveződés. Több időt kellene otthon lennem, de tudtuk, hogy ha ez a pillanat eljön, akkor a dolgok áthárulnak Norinára. Igyekszem könnyíteni őt, és átvenni terheket, de jelenleg úgy érzem, hogy ha még valamit felveszek, elúszok. Amikor a egész projektet elkezdtem, még csak Chris-re kellett figyelnem, hogy ne ölje meg magát. Ma már ott van Annie és Cath is, ráadásul az apám agymenése is rátett egyet erre az egészre. Éppen egy hosszútávú szerződést bogarászok át, két önéletrajz között levezetésként, amikor nyílik az ajtóm, és a belépő röviden tájékoztat, hogy mi történt. Nem késlekedem, azonnal felkelek, és kilépek az iroda nyugalmából.
- Kösz.
Pillantok a csukódó ajtóra, mert a srác, aki szólt, le is lépett. Jó kis banda ez, minden van bennük, csak nagyon mélyen titkolják. Közelebb lépek a beteghez, és akkor látom meg a kneazle-t. Nem szólok egy szót sem, amennyi minden és mindenki megfordul itt, belefér. Vagy legalábbis valami olyasmi. Tiszta állatok, sőt, az állatok sokszor sokkal tisztábbak, mint az emberek. Egy fiola tartalmát pohárba töltöm, hozzá vizet öntök, az ital színe élénk rózsaszínre vált. Sára fejét megemelve finoman megitatom. Semmi különös, csak egy kis nyugtató ital.
- Kérlek, meséld el, mi történt.
Fordulok hozzá kedvesen, miközben elkezdem átvizsgálni a testét. A fiú, aki hozta, mondott valamit, de annyira nem pontosat, meg látszott, hogy feszeng is. Inkább tőle akarom hallani. Mondjuk lehet, hogy az a legnagyobb baj, hogy ő egy Várffy lány, nyilván Robival senki sem akar kekeckedni.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 25. 20:19 Ugrás a poszthoz

A játék előzménye


Denis

Fogalmam sincs, hogy mi késztetett arra, hogy hajnalban felkeljek. Volt egy nagyon rossz érzésem. Mintha valami baj lenne. A ház nyugodt, Cody is, Norina is békésen alszik, mégis azt érzem, hogy valami nincs rendben. Kimegyek a konyhába, egy pohár vízért, és valami ösztön miatt benézek a hűtőbe. A két nyúlnak hűlt helye van csak. Hirtelen és észrevétlen roppan össze a kezemben a pohár. Nem foglalkozom a fájdalommal, egyből Cath szobájába megyek, szinte feltépve az ajtót, mielőtt hülyeséget csinálna. De nincs ott. Az ágya érintetlen. Kapkodva cipőt húzok, feltépem az ajtót, és akkor a pár héttel ezelőtti kép tárul elém. Denis, kezében a húgommal. Csak a vér hiányzik, szerencsére. Élből gúny költözik a hangomba.
- Ez valami furcsa, perverz játék köztetek? - Emelem meg a szemöldököm kérdőn a fiúra majd a húgomra, majd ismét Denis arcába nézve.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 25. 20:47 Ugrás a poszthoz

Denis

Nem tudom nem nézni őket. Komolyan nem értem, hogy mit művelnek ezek ketten. Vannak dolgok, amik számomra a napnál is világosabbak, számukra meg olyan, mintha valami lehetetlen küldetés lenne. Például, hogy beszélgessenek egymással. Nem akkora tudomány pedig a dolog.
- Megtennéd, hogy behozod?
Kérdeztem kedvesen, a tőlem telhető legnagyobb nyugalommal. Cathen nem látok sérülést, és nem is feltételezem, hogy azért kért két nyulat, hogy azokkal menjen fel, és a, valljon szerelmet vagy b, verje agyon a srácot. Felemelve a kezem, mutatom felé, egy jókora vágás és több kisebb éktelenkedik rajta.. Ne nézzen az ember pohárral a kezében be a hűtőbe, hogy van-e ott még döglött nyúl.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 25. 20:53 Ugrás a poszthoz

Denis

- Szép sebek, macsó imidzs?
Kérdezem csevegő hangon, miközben békésen sétálok mellette, majd ép kezemmel elveszem a díszpárnákat, hogy le tudja fektetni. Nem tudok napirendre térni Cath tettei felett, komolyan nem. Nem értem, hogy mit akar, hogy mit miért tesz. Denisre pillantok, hátha ő többet tud már, mint én.
- Hetek óta nem hajlandó elhagyni a házat, erre az éjszaka közepén elment hozzád?
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 25. 21:02 Ugrás a poszthoz

Denis (és Annie)

- Kár.
Nyugtázom csendes őszinteséggel. Valóban sajnálom, hogy nem így történt, mert szeretném, ha ez most véget érne. Cath kezdi elhagyni magát, feladni a küzdelmet. Hallottam, arról, hogy cseréltek, hogy azt mondta, neki már nincs miért küzdenie, és most mégis itt van az, akiért eddig tette. A mi időnkben ez sokkal könnyebben ment, legalábbis én így tekintek vissza a Norinával történtekre.
- Jobban örültem volna, ha hozzád megy. A gyógyszerei miatt alszik el, nem tud mértéket tartani. Gondoltam rá, hogy kicserélem vitaminra. Placebo hatás.
Mivel mind a ketten Cathet nézzük, nem tűnik fel, hogy valaki más is becsatlakozott az oxigénszívók táborába.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 25. 21:13 Ugrás a poszthoz

Brightmore-ék

Szólásra nyitom a számat, de annyira meglep az, hogy Annie ébren van, itt van, sőt, nem csak a szavai, de a tekintete is. Nem tudok mit mondani neki, annyira váratlanul ér a határozottsága, hogy csak nézem őt. Majd a kezem indokként felemelve hátrálok, és lépek át inkább a konyhába, hogy ellássam magam. Ez most egy olyan dolog, hogy inkább később állnék sorba a pofonért meg a kiosztásért.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 25. 21:45 Ugrás a poszthoz

Denis

- Kösz, hogy visszahoztad.
Intek vissza, és úgy teszek, mint aki még mindig nagyon dolgozik azon, hogy a keze újra használható legyen. Ugyan, azért ezt csak meg tudom már oldani bekötött szemmel, sóbálvány átok hatása alatt is. Csak csinálom, nem akarok olyat mondani egyik Brightmore-nak sem, amit nem illik. Nem, ezt Cathnek tartogatom.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 25. 21:55 Ugrás a poszthoz

Annie

Hallom, ahogy Denis távozik, és azt is, amit Annie kiabál utána. Mosolyra húzódik a szám. Annyira tipikus. Az én húgaim is fenyegettek meg engem így. Legtöbbször nevettem. Addig, amíg ténylegesen haza nem hoztak egy-két fiút. Nem, nem Helena, de Ariana és Cathrine igen. Akkor már nem volt olyan vicces a dolog.
- Na mizu?
Pillantok fel rá, ahogy az utolsó mozdulatot is befejezem, olyan hatodszorra, de hát pont most lettem kész. Elindulok kifelé, hogy összeszedjem Cathet.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 25. 22:04 Ugrás a poszthoz

Annie

Elmosolyodom attól, amilyen magabiztosan mondja. Hihetetlen mennyit változott az itt töltött hónapok alatt. Már képes arra is, hogy szembe szálljon Denisszel. Hamarosan megtanulja használni az arcát és a hangját is, és akkor Denisnek vége lesz. Tudom, tapasztalatból beszélek, nekem hat olyanom van, mint Annie hat és huszonegy év között, és mindegyikőjüknek képes vagyok a mai napig bedőlni.
- Mi túl szépek vagyunk ehhez. Az aggódástól ráncosak leszünk.
Felelem mosolyogva, ahogy az alélt húgomat felnyalábólva visszafordulok Annie felé. Kacsintok, és elindulok Cath szobája felé, ám mielőtt bemenne az övébe megint rápillantok.
- Az előbb, igazad volt, Annie.
Tudja, hogy mire gondolok, nem is kell tovább ragoznunk, belököm az ajtót, és befektetve az ágyba Cathet, mellé telepedek, hogy egy kicsit vele lehessek. Valóban nem voltam a legjobb testvér a világon.  
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 1. 17:45 Ugrás a poszthoz

Titkos édes   Rolleyes

Az a hír járja, hogy nagy bunkó lettem, és hogy ez nem is érdekel. Hát nem. Vagyis de, de annyira mégsem. Nem értem vissza a saját gyerekem születésére, nem tudtam elérni, hogy a húgom ne menjen férjhez, és itt jegyezném meg, hogy nekem nincs bajom Brightmore-ral meg ezzel a perverz szeretlek-gyűlöllek-légy az enyém izéjukkal, ami van. Kapcsolat. Kemény, amikor azt, ami a feleségem és köztem van, ugyanazzal a szóval illetjük, ami köztük. Lapozzunk. Szóval nem megy semmi olyan könnyedén, mint szeretném. Két napja ügyeletben vagyok, és nem nagyon aludtam, és idegesít minden. Az is, hogy csiripelnek a madarak, és az is, ha nem. Az asztalomnál ülve, a ceruzám radíros végét kopogtatva, bámulok ki az ablakon, és nem tudom, hogy mikor pislogtam utoljára.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 1. 18:52 Ugrás a poszthoz

Titkos édes Love

Kopp. Kopp. Koppkoppkopp. Kopp. Kopp. Koppan a ceruzám, próbálok arra koncentrálni, de igazából nem nagyon megy. A sok minden sz*r most úgyis leterheli az agyam. Két napja nem alszom szinte semmit, de belefér, tényleg, esküszöm. Nem fogok megkattanni. Áh. A ceruzám koppanása andalít, de mielőtt még átesnék abba, hogy az eddig nyitott szemem lecsukódjon, belépnek az irodámba.
- Black.
Nem tudom, hogy örüljek vagy a nyakába vessem magam, vagy mind a kettő. Végül azonban csak felé fordulok, és a névtáblámat is véletlenül magammal fordítom.
- Nyertem.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 1. 19:11 Ugrás a poszthoz

Titkos édes Love

- Az.
Bólintok egyet elégedetten. Ahogy felém nyújtja a kezét, felállok, és elfogadva húzom magamhoz, ő meg engem magához, szóval jó kör, de a lényeg, hogy összeölelkezünk. Szorosan tartom magamnál, leginkább, hogy ne lássa, hogy könnyek szöktek a szemembe.
- Testvérem.
Az évek alatt nagyon jóban lettünk, és egy világ dőlt össze bennem, amikor elhagyott, de újra itt van, és ez nagyon fontos nekem.
- Sok minden volt, amíg távolt voltál, de te nagyon jól festesz.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 1. 20:05 Ugrás a poszthoz

Titkos édes Love

Az sem érdekel, ha most ránk nyit valaki, és félreérti a helyzetet, értse nyugodtan, Adrian mindig is ilyen közel marad, mintha a lelkem egy része távol lett volna, és most, hogy érzem őt, lett megint teljes. Elmosolyodom, ahogy visszaülök a székembe, és szusszanok egyet.
- Megszületett a lányom, Joy. A húgom, Cath férjhez ment. Kiderült, hogy apámnak van két gyereke még. Jason, a bátyám hazatért. Volt egy nagyon ígéretes előadásom.
Szépen hangzik így, a háttérben, az elmémben azonban minden más is beugrik. Ahogy Norinával veszekszem Jason miatt, ahogy nem érek haza a lányom születésére. Hogy a húgom remeg, miközben ordítok vele, majd véres fejjel fekszik az asztalon. Apám eltorzult arca, ahogy kiabálunk. Minden. Az egész évem lepereg az agyamban.
- Mesélj te, hogyhogy visszajöttél?
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 1. 20:39 Ugrás a poszthoz

Titkos édes Love

- Ügyelek.
Felelem teljesen nyugodtan, és nézem őt, és remélem hosszabban beszél, elterelődik a téma, de valahogy nem, és hiába volt távol, ismer.
- Volt ez az előadásom. Nem hagyhattam ki, ha ezt kihagyom, elásom magam a szakmába. Haza kellet volna érnem, de nem értem. A lányom nélkülem született meg. A bátyám volt bent a nejemmel.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 1. 21:03 Ugrás a poszthoz

Titkos édes Love

- Elképzelhető, hogy idegességemben megvádoltam azzal Norinát, hogy nem is bánja annyira, hogy így alakult, hogy szívesebben van Jasonnel.
Nem csak elképzelhető, hanem igaz, nagyon igaz, hogy így történt.
- Talán ez egy kicsit túlzás volt.
Istenem, ha hallanám magam kívülről, szembeköpném magam.
- Féltékeny vagyok a bátyámra és a nejemre, remek családi életem van. Vagyis, inkább itt vagyok.
Utoljára módosította:Dr. William Eric Payne, 2019. április 1. 21:15
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 1. 21:31 Ugrás a poszthoz

Titkos édes Love

- Szóval azt mondod, hogy most fogjam magam, és költözzek egy másik kontinensre?
Emelem meg én is a szemöldökömet, majd egy kicsit megrázom a fejem.
- Neked bevált, nem? A lelépés. Talán tényleg ki kellene próbálnom nekem is.
És igen, a legszomorúbb ebben, hogy nem viccelek, hanem elkezdem mérlegelni a következményeket.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 1. 22:58 Ugrás a poszthoz

Titkos édes Love

- Na.
Épp csak kimondom, már érzem is a tenyerét az arcomon, de nem reagálok semmit, mert hát minek is tenném, valahol jogos, de sokkal inkább olyan szinten meglepett, hogy csak nézek.
- Nem tudom.
Még a vállam is megvonom a felelet közben. Szipogok egy kicsit, mert azért nagyon tud ütni, de sokkal lomha vagyok ahhoz, hogy most azonnal kapcsoljak, pedig a nemalvás nem a legjobbat hozza ki belőlem.
- Csak nem tudom.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 1. 23:24 Ugrás a poszthoz

Titkos édes Love

- A gyerekeim, ha otthon is vagyok, Jasont akarják. Joy is, pár hetesen nála megnyugszik, nálam nem. Csak nála a jó. Norina nevetgél vele. Néha nem mondom, hogy nem a lelépés lenne a legkönnyebb megoldás.
Sőt, nagyon bennem van, hogy milyen könnyű lenne csak úgy elmenni. Most is, ahogy így szóba kerül a dolog, a szemem elé villan, hogy hova is mennék el. Hova nem, ugye.
- Itt, bűntudat nélkül.
Pillantok fel, és a legijesztőbb a hangomban az, hogy őszintén cseng, amit mondok. Így is gondolom.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 1. 23:48 Ugrás a poszthoz

Titkos édes Love

- Szuper.
Most erre mit mondjak? Tudom, mert tanultam, tényleg tudom, csak más okosnak lenni szóban, és már átérezni a dolgot. Mérges vagyok, fásult, és ideges.
- Fél éve? Háromnegyed. Nem tudom, miért?
Nem értem, hogy ezzel most mit szeretne. Mikor verekedtem? Hát mit tudjam én, utoljára Jasont vertem meg, mert így akart felszedni valami nőt.
- Miért nem beszélgetünk inkább arról, hogy mi van veled?
Kérdezem kétségbeesetten, mert sokkal jobban érdekelne, hogy ő merre volt, mint, hogy én mennyire nyomorultul intézem az életem.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 2. 12:42 Ugrás a poszthoz

Titkos édes Love

- Te hülye vagy.
Nem titkoltan fejezem ki a gondolatomat, majd levéve a köpenyemet, én is feltűröm az ingujjaimat. Nem minthogyha ez olyan nagyon segítene a tényen, hogy ha mi összeverekszünk, akkor a ruházatunk egy része mindenképpen véressé válik.
- Rendben vagyok.
Dehogy vagyok rendben, igazából olyan nagyon nem, hogy az már olyannak is feltűnik, aki csak egy receptért jön be és nem is találkozunk. Közelebb lépve hozzá, azért nyilván próbálom meg nem tenni, még ha vágyat is érzek rá.
- Biztos, hogy jó ötlet? Alhatnék is.
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. április 2. 14:10 Ugrás a poszthoz

Titkos édes Love

- Valóban?
Oké, most már állunk mind a ketten, és akkor most mi jön, mit vár, hogy én ütöm meg? Fogalmam sincs, hogy miként szeretné ezt. Lehunyom a szemem, miközben én is roppantok egyet az ujjaimon. Féloldalas mosolyra húzom a számat, és a következő pillanatban valóban ütök. Elég csak felélesztenem magamban azt a dühöt, amit akkor éreztem, amikor elment. Hiába telt el egy év, nem lehet mindent csak úgy eltemetni, különösen azt nem, ami ennyire érzékenyen érinti az embert, és engem érzékenyen érintett.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - William Eric Payne összes hozzászólása (172 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel