Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Azt a következtetést vonta le, hogy nem lesz itt rossz helyen a kutya. Ezt a következtetést még azért fenntartásokkal kezeli, készen akár arra is, hogy visszabirkózza az ebet a karjaiba és kirohanjon vele, de egyelőre mégis úgy dönt, hogy bízni fog a férfiban. Valószínűleg az öregúr is ezt gondolja, mert miután megszagolgatta a felé nyújtott kezet, nekiáll jó alaposan összenyálazni.
- Nem valami fotogén - jegyzi meg Tobias csak úgy mellékesen, bár őt ez eléggé hidegen hagyja. Részéről Jeremiás tökéletes. Mentes a fajbetegségektől. Hűséges, nyugodt, korához képest játékos. Szobatiszta - még. Nem ugat, csak ha kell. Egy főnyeremény.
Azt meg se kérdi, hogy ki az a Sean. Van ötlete. Egyelőre ennyivel be is éri. Beljebb lép, szétnéz, hogy az eddig nem látható részleteket is felmérje, aztán körülbelül az iroda közepén megáll és megfordul. Leguggol és lassan leteszi a szőnyegre a kutyát, aki hirtelen megbánta korábbi kíváncsiságát és szeretne még egy kicsit maradni a fiú biztonságot jelentő karjai között.
- Ne félj, itt leszek - motyogja neki mély, megnyugtató hangon, miközben megpróbál arrébb lépni egy fél métert. A kutya nem követi, csak néz fel rá könyörgő gombszemeivel. Tobias bíztatóan mosolyog felé, hogy hajrá, induljon csak el, amerre akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Még vet egy bizakodó-kérdő-najólvanteakartad pillantást hátra a fiúra, aztán megteszi az eb az első lépést. Gyakorlatilag ezzel nem került sokkal közelebb a férfihez, kurta-göcsörtös lábain a haladás már nem épp szélsebes. Ide-oda himbálózva döcög még egy pár lépést, aztán lehuppan a fenekére, hogy kifújja magát.
- Igen, de nyugodtan átkeresztelheted. - A neve említésére az eb a füle botját se mozdítja. Akkor se mozdítaná, ha épp magyarul hangzott volna el. Vagy ha évek óta így szólítanák. Ugyanis kicsit süket szegény. De ha majd kap egy új nevet - vagy megmarad ez -, és naponta többször ordítják neki, azt biztos megtanulja.
Tobias kiszed a farzsebéből egy négybe hajtogatott lapot, aminek mindkét fele tele van írva nem túl mutatós, de olvasható macskakaparásával.
- Néhány dolgot azért jó tudni előre - a férfi mellé lép és odanyújtja neki a listát. Rajta olyan tételek találhatók, mint hogy milyen ételallergiái vannak a kutyának, miktől fél. Hogy szereti a sípoló gumicsirkéket marcangolni. Hogy nagyon erős fényeffektes varázslatoktól például halálra rémül, de a postást imádja. A halféléket vidáman elszopogatja a nem túl sok fogával, de csontot nem tanácsos adni neki, mert sajnos azt is megpróbálja elrágni. Ilyen és efféle szabályok és tanácsok garmadája sorakozik a lapon. A fiú halál komolyan veszi ezt az egész örökbefogadós dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Gyöngéden fektetem le őket egy aranyszínű selyem lepedőre. Karjuk ölelésbe fordul, ajkuk a csókot megelőző pillanatba fagyva, elnyílva. Óvatos ujjakkal arany pigmentet kenek a szájukra. A Nap csókja. Hátralépve csodálom őket. Tökéletesek.

Az első feladat. Az első megoldatlan rejtély. A fényképek, amelyeket a dossziéhoz mellékeltek, esetlenek, ügyetlenül próbálják megragadni a valóságot, ami vízként csúszik ki a repedéseken. Hiábavaló próbálkozás. A helyszínt már megbolygatták. Eltelt nyolc év. A ház még ott áll, de benne már mások laknak. Boldogan, ignoránsan. Őket készülnek meglátogatni.

Tobias az éjszakát a könyvtárban töltötte. Az akadémiának az az előnye a Bagolykővel szemben, hogy a könyvtárban nincs záróra vizsgaidőszakban. Lehunyt szemmel ült a könyvek fölött, mint aki alszik. Órák teltek el így. A szemhéja mögött azonban képek ezrei, tízezrei pörögtek futószalagon. Tovább, tovább, tovább. Keresve a kapcsolatot. A választ. Hamarabb megtalálta, mint eddig bármikor. A hiányos fényképek, amelyek ráadásul mégcsak nem is mozogtak, kevés kapaszkodót jelentettek a fiúnak. De elég kellett legyen. És elég is volt.

A következő lépést már nem tudja egyedül megtenni. Leventének még napfelkelte előtt küldött egy baglyot. Nyolckor legyen a kapu előtt. Még egy keveset kell gyalogoljanak a hoppanálási pontig, onnan pedig további gyaloglásra lesz szükség. A Koppenhága melletti tanyát nem ismeri. A legközelebb öt és fél kilóméterre járt egy benzinkútnál tizenkét éve. Odáig tudja elvinni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Két karikás szemű, nyúzott képű srác indul meg a hoppanálási pontig, miközben mögöttük a kastély lakói épp belebújnak a papucsaikba, hogy álmosan kávé után nézzenek.
Nem beszélgetnek útközben, a köszönésnek szánt bólintás óta Tobias nem is nézett a másikra. Tudja, hogy mostanában valami megváltozott. Nincsenek közeli viszonyban, úgyhogy sose tudta elmondani, hogy tudja - ez ilyen néma egyeszség közöttük. Amíg nincs szükség rá, nem hozakodik elő a témával egyikük sem. Tobias is hálás, hogy nem kell kellemetlen kérdésekre válaszolgatnia. S amíg lehet, igyekszik nem ráhangolódni a másikra. Nem mintha nem tartaná elég érdekesnek, csupán érzi, nehéz és hosszú lenne a visszaút.

A benzinkút parkolója kihalt, csak egy kisteherautó és egy motorbicikli ácsorog magányosan. A reggeli műszakban dolgozó és egy korai vendég. Tobias felméri a környéket, majd a bejárat fele fordul.
- Tudom - közli tényszerűen, bár látja, hogy Levente nem erre számított. - Megnéztem egy térképet. - Másnál egy térkép megnézése pont arra jó, hogy határozottan forduljon később a rossz irányba. Tobiasnak azonban olyan egy pillantást vetni rá, mintha örökké itt élt volna. A hoppanáláshoz nem elég, de arra igen, hogy tudja, merre kell letérni az útelágazásnál.
- Veszek kávét és szendvicset. Kérsz valamit? - fejével az ajtóra biccent, amin pont akkor lép ki egy bőrkabátos alak. A motornak lőttek. Visszapillant Leventére sóhajtva; nem szívesen nyúlja le az odabent güriző ember autóját, bár az öt és fél kilóméter az bizony öt és fél kilóméter. Legalább egy órájukat elvenné. Sejti, hogy a fiú melyik megoldásra szavazna.
Benyomja az ajtót, s megszólal egy csengő fölötte. Az eladó felpillant az újságjából, de Tobias rá se pillant. Ha mégis lenyúlják a kocsit, nem akarja tudni, kitől lopták el. Elindul a sorok között, lassítás nélkül csak levesz egy vizet és két sonkás szendvicset, aztán az egészet felcsapja a pultra. Kikéri a kávéját is, amit hamarosan meg is kap papír pohárkában. Egy pillanatig azon mereng, hogy még kér vagy ötöt és itt helyben legurítja őket, de aztán eláll az ötlettől. Úgyis ez lesz a napi negyedik, ha a napot éjféltől számítjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Otthon. A sós levegő az első, ami eljut a tudatáig. Mosolyogva szívja be, miközben kinyitja a szemeit. Ru, elengedve őt, a kerítés szilárd kövén keres kapaszkodót, Tobias pedig ösztönösen nyúl utána. A derekától fogva tartja, míg el nem múlik a szédület.
- Csak Silje szobájában égnek a fények - jegyzi meg halkan merengve, amint elnéz a ház irányába. Még épp kivehetőek fehér falai a félhomályban. Egy világos ablakot leszámítva semmi jele lakóinak. A szüleik biztosan még nem értek haza. Csak a lovak halk prüszkölése, a kutyák távoli ugatása töri meg a csendet. Tücskök cirpelnek körülöttük. A sós levegőbe mézes virág és égő fa illata vegyül. Az otthon hangjai, illatai. Most azonban nem ezért vannak itt.
Hátat fordít a háznak; mélyet lélegezve fordul a part irányába. Innen még nem lehet látni, el kell érjék előbb az első homokbuckákat, azok mögött tűnnek majd fel a hullámok.
- Mehetünk? - kérdi a fiútól, felé fordulva, várakozón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bedobálja a kaját a táskájába és indulna is már kifele, de lecövekel az ajtóban. Nekitámasztja a Zárva-táblának a homlokát és lehunyja a szemét. Mintha megállt volna pihenni egy kicsit.
Csak egy idegen. Megtalálja majd a kocsit, nem fogják behajtani a tengerbe. Nem fogják megtartani. Valószínűleg csak felhív valakit és fél órán belül meglesz. Talán hamarabb, ha meglátják az út szélén elhagyatva. Talán...
- A francba - morogja a kilincsnek és ellöki magát az ajtótól. Hátracaplat a wc-t hirdető ajtóig, a hátával benyomja és előveszi a pálcáját.

Mikor kijön, az eladó ugyanolyan érdektelen arccal olvassa az újságját, mint előtte. Tobias hosszú léptekkel az autóhoz siet, bedobja előbb a hátizsákját a hátsó ülésre, majd magát is előre Levente mellé.
- Kövesd a Hillerød-táblákat - mutat jobbra, s beköti magát. Még vet egy utolsó pillantást a benzinkútra, aztán mély sóhajjal visszafordítja a figyelmét az útra.

Koppenhága mellett rögtön a semmi közepén egy elhagyatott benzinkút alkalmazottja néhány perc múlva leteszi az újságját és ásítva kinéz az ablakon. Egy autó sem áll a parkolóban. Egy sem. Tizenöt percig fog tartani a rohangálás, amikoris egy vendég izgatottan kijön a wcről és közli, hogy öt km-re Északra egy letérés előtt megtalálja a furgont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Érzi a fiún, a kapaszkodásán, fejének apró biccentésén, ahogy a ház lakóját lesi. Aki keresztülszövi Tobias teljes lényét, kacagása napsütéssel tölti meg a hideg szobákat. Hátranéz a válla fölött, szomorkás zöldjeiben tükröződik az ablak hivogató fénye. Talán... talán egyszer. Talán később. Ritkán jár haza. Egyre ritkábban. Sóhajtva lehorgasztja a fejét, majd Rura néz féloldalasan. Igen, egyszer talán.

Elég hamar nehézkessé válik a haladás szandálban, úgyhogy inkább ő is kézben viszi tovább. Amikor megpillantja a morajló tintakék végtelenséget, megkönnyebbült kis szusszanás szakad fel belőle. Ritka széles mosoly fut szét az arcán, szarkalábakat biggyesztve a szeme sarkába. Kocogva lefut a dűnéről, s még az alján sincs rendesen, mikor a pólójától már félig megszabadult, s elkezdi az egészet ledobni a homokba. Amilyen akkurátusan szokta összehajtogatni otthon a ruháit, itt annyira gondtalanul hajítja őket a földre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Miközben fordítaná figyelmét el a háztól, el mindentől, ami otthon - bármennyire is távolodó, egyre idegenebb, mégiscsak otthon -, megreked benne egy érzés. Nem pillant a fiúra, kitartóan csak a tintakék horizonton járatja a szemeit, de testtartása egy pillanatra feszültté, hallgatózóvá válik. A ráhangolódás vele mindig… más. Nem feltétlenül könnyebb vagy nehezebb. Talán az a fő különbség, hogy nála nem zárkózik el, nem vonul vissza az elméje sarkába. Szívesen, kíváncsian tárja ki az ajtókat.

Halkan sóhajt egyet. Egy sirály vijjogva elhúz fölöttük, ezüstös foltként körözve egyet a part mentén, mielőtt követné a társait s megpihenne éjszakára. Miután Tobias megszabadult a ruháitól és csak egy fürdőnadrág van rajta, hátrafordul, hogy jön-e Ru. Bevárja őt, hogy ne egyedül kelljen szembeszálljon a hömpölygő hullámokkal. A víz első érintésére a fiú hátrahőköl s menekülőre fogja, Tobias pedig csak türelmesen figyeli. A tenger fel-felcsap a bokáján, majd visszahúzódik, hogy utána újra kinyúljon utána. A ritmus megnyugtatja, a morajlás megtölti az elméjét, áradatként bezúdulva minden sarokba.
Kinyújtja a karját s finoman megpróbálja a fiú mellkasára tapasztott kezét lefeszíteni onnan. Amíg itt van mellette, addig nem érheti baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Olykor útjelző táblák hiányában ő mutatja, hogy merre van a céljuk. Mikor már majdnem ott vannak, a letérő előtt rábök az út és a fák közti füves területre. Itt pont ideális lesz. Nincsenek kamerák - bár itt jó, ha térerő van -, olykor el-elrobog egy jármű, de gyéren. Tobias csendes elégedettséggel kászálódik ki az anyósülésről, s szedi ki a hátizsákját is, mikor látja, hogy Levente már megint védőbűbájokat szór ki. Igazán osztja az érzéseit, az auror szülő-effektus nála is reflexeket alakított ki, főleg ami a biztonságot és a nyomeltüntetést illeti. Csak most eléggé belerondít a terveibe, úgyhogy diszkréten hatástalanítja is őket. Nem feltétlenül szeretné az orrára kötni, hogy mit és miért tesz, már csak azért sem, mert kicsit nevetségesnek érzi az egészet. Minek fárasztja magát ilyen triviális részletekkel? Mintha karma pontokat gyűjtene ellensúlyozni azt a hatalmas mennyiségű negatívumot, amit hagy mindig maga után. Szánalmas próbálkozások.
A kérdésére csak hallgat egy ideig. Nem, nem ellenőrizte le. Felvetette a lehetőségét annak, hogy itthon vannak a lakók, s annak is, hogy nincsenek, s mindkét hipotézis előnyei és hátrányai kiegyenlítették egymást. Schrödinger háza. Amíg fel nem tűnik a fák között, bármelyik igaz lehet, a maga következményeivel. Ha otthon vannak, akkor bennfentes információkat, személyes véleményt tudnak meg, amit a fizikai valóság sokszor nem árul el, még Tobiasnak sem. Ha meg nincsenek itthon, akkor nem kell magyarázkodni és nyugodtan szétnézhetnek olyan helyeken is, ahova nem engednék be őket amúgy.
A ház még nem, de egy postaláda felbukkan az ösvény szélén. Egy boríték szára kandikál ki a nyíláson, az oszlop tövénél pedig szép kis kupac újság, ugyanaz a napilap. Legalább egy hete nem volt itt senki. Kinyílt a doboz, előkerült a macska.
- Nem kell semmit se mondjunk. - Üres - szól a verdikt. A kényelmesebb, de talán hiányosabb változat. Mindegy, lehetnek itt levelek, képek, naplók. Olyan gondolat- és emléktöredékek, amelyek tán még annál is többet elárulnak, mint amennyit a tulajdonosaik két idegennek elmondanának.
Tobias elhalad a postaláda mellett, mostmár határozottabban, nem tartva attól, hogy bárki is területsértéssel vádolhatná őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A tükörrengetegben sétálni olyan, mint a vidámparkok termei, ahol nem tudod, mi a valóság, mi a káprázat, és előbb-utóbb óhatatlanul elveszíted az irányérzékedet. Vannak töröttek, homályosak, torzítóak és igazak, kicsik és nagyok, görbék és fényesek. A kijáratot megtalálni csak akkor van esélyed, ha kis kenyérmorzsákat szórsz el a nyomodban, vagy mint Ariadné Thészeusza, aranyfonál-gomolyaggal lépsz be. Egyik sem garantálja a túlélést, keresztül-kasul szánthatod saját vonalaid, mint egy műkorcsolyázó, elfogyhat a fonál, eltűnhetnek a morzsák a porban.
Tobias megtanulta félni és tisztelni ezt a helyet, az elméjét, ahol örökös lakóként egyedüli pionír, úttörő a frontokon túl, az ismeretlen prérin. Azt már nehezebben tudja megtanulni, hogyan kell nem-félni, hanem engedni, hogy lássák és hogy ő is lásson. Reflexszerű ijedtséggel húzódik hátra, hiába minden szándék, minden igyekezet. Hiába szeretné, hogy ne egyedül legyen odabent. Hiába kíváncsi, hiába bízik.

A víz mindig mentsvár volt. Megvéd, elzár. Ha beúszna mélyen, csak egy bójaként imbolygó pont volna  a láthatár szélén, majd az sem. Visszatérhet, ha akarhat, vagy úszhat tovább előre. Uszadékfaként felfeküdhet, vagy vasmacskaként alábukhat a mélybe. És közben egyre távolodna a külvilágtól. Ilyenkor van igazán csend.
Most ezt a csendet kétszemélyessé próbálja alakítani. Érzi a dübörgő pánikot, mintha sajátja volna. Nagyot nyelve lassan félretolja az útjából a gondolatot. A kezébe kapó ujjakat óvatosan megfogja, s kicsit a víz felé fordul, húzva őt is magával. Már majdnem bent vannak. A talpuk vizes homokba süllyed, bokájukon gyöngyözik a habos tenger. Egy lépés. A lábszárukon felkúszik lassan a hullám. Még egy lépés. Majd még egy. Ahogy mélyül a vízszint, egyre szorosabban fogja a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Félelmének kesernyés szaga ködként szivárgott be a réseken. Lassan, alattomosan, hogy csak akkor vegye észre, amikor már késő. Amikor már vasmarokkal szorítja össze belsejét, kétrét görnyedve, rémült hörgéssel kapva levegő után. A fiú jelenléte akár egy régóta csukva lévő ablak kitárása - nem, több annál. A pókhálós félhomály sziszegve húzódik vissza, de nem tűnik el. Tobias viszont, mint akinek először mutatják meg a kiutat, újra friss levegővel árasztja el megkínzott tüdejét. Szétárad benne, recsegve-ropogva hull alá a kéreg, mi beborította elméjét. A felszabadulás azonban nem jön el, még nem, talán soha, talán valaha igen. Minduntalan bokája után kapnak a ködfoszlányok, megbéklyózzák, visszarántják a sötétbe. De már hiába próbálkozik  a mély magába húzni - mert már tudja, hogy lehet másként, s tudja, hogy miként, ki által.

Óvatosan húzza maga mellett, másik kezének szétfeszített ujjaival szántja végig a hullámokat, hagyja, hogy dobja-rántsa a tenger kedélye. Hirtelen a másik karja is hasonlót érez, s szorosabban kezdi tartani a fiút, közelebb a testéhez. Mintha fából volna, alig tud talpon maradni, és a vízszint is jócskán magasabb számára. Néhány lépés még, s Tobias már nem tudja rávenni, hogy tovább jöjjön. Neki a törzsét sem lepte el teljesen, de nem szeretne itt megállni. Egy kicsit elnézi a horizont távoli csíkját, majd az eget, amely már burkolózik be indigó takarójába. Későre jár, de ilyenkor a legédesebb a víz. A nappali hőt mind magába szívta, napsugarak melegével és a mély hideg áramlataival egyszerre fonja a testüket körbe.
- Gyere - anélkül, hogy elengedné a kezét, elé áll háttal és lejjebb ereszkedik, ahol már az arcáig ér a víz. Hátrapillant a válla fölött s várja, hogy pattanjon csak fel. Nem fog elsodródni, amíg ő itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sokszor hallani, hogy a tűz tisztít - de Tobiasnak mindig a víz volt az, amiben úgy érezte, újjá tudna születni. Csak ideig-óráig ugyan, de nem áltatta soha magát azzal, hogy ennél több járhatna neki. Ez is olyan katarktikus élmény tud lenni, mely még sokáig visszhangra lel odabent. Hagyja, hogy a sodrás magával vigye a ködöt, a szilánkokat, csupán a búgó morajlás marad, és ők ketten.

Ahogy őrá vigyázott annyi éjszakán, most ő teszi ugyanezt. Nem tudatosan, nem keresve a helyzetet, csupán csöndes örömmel fogadva a lehetőséget. Nem kell sokat várnia, hogy a vékony ujjak végigfussanak vállának vonalán, megkapaszkodva elől. Amikor érzi, hogy elhelyezkedett, lendületet véve elrúgja magát az aljtól. Beúszik a mélybe lassú ollózással, a karjait csak annyira mozgatva, hogy fennmaradjanak a víz tetején. A'tuin, hátán a világgal, csak az elefántok hiányoznak, a világ helyett pedig csak egy személy van.
A víz egyre hidegebb, ahogy beljebb s beljebb haladnak. Tobiast melegíti a mozgás, de sejtése szerint nem lehet túl kellemes odafent utazni. Utasa mindvégig nyugodt maradt, csak békésen szuszog bele a nyakába, amitől a fiúnak gyanúja támad.
- Tudsz úszni, ugye? - kérdi elmosolyodva, de a következő pillanatban az arcába csap egy hullám, s össze kell szorítsa az ajkait, ha nem akar tengervizet nyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A hullámok moraját is elnémító nevetés csendül fel a füle mögött. Mosolyogva megrázza a fejét, s amint érzi, hogy lekúsznak a karok a válláról, oldalt utána fordul. Naív világteknős, azt hitte, csak ő áll utasa és a mély között. Figyeli, ahogy vidraként szeli a habokat, alá-alá bukva. Mellette Tobias egy óriásbálna komótos lomhaságával halad. Bár eddig úgy érezte, másokhoz viszonyítva kifejezetten jól megy ez neki. Nem mintha zavarná, vagy egy futó gondolatnál többet szánna rá. Felkacagva az arca elé teszi a kezeit, hogy minél kevesebb érje el a csapkodásból. Mikor biztonságban érzi magát, lendülettel beveti magát a habokba és odalent gyorsítva igyekszik utolérni a fiút.

A fojtogató indák páraként foszlanak szét a sötét bársonykék ég alatt. Tobias észre sem vette, amikor hátramaradtak, nem érezte, amikor még egyszer utánakaptak, és nem fordult hátra, amikor mögötte nesztelen sikollyal váltak kámforrá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha tudná, milyen hatással van egy olyan egyszerű cselekedete, mint a nevetés, talán gyakrabban jönne ajkára a hang. Viszont már nem tudja elhatárolni, hogy hol végződik ő és hol kezdődik a fiú, s talán annyira nem is igyekszik ezúttal.
Körbeússza, hozzá-hozzá érve, épp csak finoman, mint valami ősi lény a tengerek mélyéről, a mesék világából. Csak akkor jön fel levegőért, amikor égni kezd a tüdeje; aztán halkan nevetve úszik el háttal, szemmel tartva őt.

Későre jár, de ha Ru egyre nehezebbé váló ólommozdulatai nem szólnának neki, tán észre se venné. Az egyre ritkuló csapásokra, majd a beálló csöndre visszafordul utána, megkerüli, aztán beúszik alá, s mikor kibukkan a vízből, újra A'tuinná válik. Kitartó, töretlen ollózással löki előre magukat a part fele, ami csak a végén sejlik elő a sötétből. Amikor már leér a lábuk, megáll, hogy leszálljon az utasa, s gyalogosan folytatják a maradék távot. Kiérve a hullámok karjaiból, gyorsan előre siet, hogy előszedje a nadrágja zsebében hagyott pálcáját. Visszalépve a bizonyára már vacogó fiúhoz, gyorsan szárítani kezdi mágiával, most semmi más nem lenne elég gyors.
Hamarosan mindketten újra felöltözve, szárazon lépnek egymás mellé és egy sarokforgással köddé válnak, csak nedves lábnyomaik és egy távoli kacagás visszhangja árulja el, hogy egyáltalán itt jártak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő