Rávigyorgok a lányra. Majd felugrok egyet. Egy kicsit túl pörögtem. Csak egy kicsit. A lány először egy ö-vel válaszolt. Majd bemutatkozott. Szóval Annamáriának hívják. Szép név. Majd, megkérdezi, hogy igazi vagyok.e. Válaszul felnevetek. Ez is ritka. Hogy valaki azt hiszi, nem vagyok igazi.
- Szép a neved, Annamária. Hívhatlak Riának? És igazi vagyok amúgy, nem egy árnykép. Bár, lehet, hogy jobb lenne, ha az lennék. Ki tudja. Szerinted? -  Rohanjunk le egy vadidegen lányt. Csak nyugodtan. Bár, lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet. Majd meg látjuk.
Első látásra félénknek tűnik. Tanulni akart, veszem észre, a könyvet. És én ezt rontottam el.Se baj. Legalább mókázik egy kicsit. Miért tanul mindenki? Csak én vagyok, aki nem tanul? Mert ez eléggé fura. Nagyon fura. Mindenki tanul, én meg unatkozok. Miért nem vagyok olyan, mint a többi gyerek? Mert azt teszem, amit már évek óta. Mert tartom magamat egy réges-régi ígérethez. Amit még az anyukámnak ígértem meg. Hogy végig önmagamat adom. Hogy nem leplezem az érzelmeimet. Hogy az leszek, aki lenni akarok. Emiatt rohantam le így a lányt.
- Had találjam ki. Navinés vagy, igaz? Én meg Eridonos és elsős. Van hobbid? Mert nekem több is - csinálok egy hátra szaltót a kimondott szavak után. Jelenleg boldog voltam. Aminek örültem. Örülök, hogy örülök. Ez is egy érdekes dolog. De, vannak érdekesebb dolgok is a világban.

Annamária

Egy kicsit túl félénk a lány. Oké, az igaz, hogy én meg egy kicsit túl hiperaktív vagyok. Meg mozgékony. Meg amúgy is. Megengedte, hogy Riának hívjam! Vííí! Megengedte, hogy Riának hívjam! Oké, egy kicsit tényleg túl pörögtem. Le kellene nyugodnom. De, csak kellene. Végül is, egyszer élünk, egyszer halunk, nem? Akkor meg minek tegyek a társasági formalitásoknak?
Na, csak igazam volt, hogy Navinés! Ezzel legalább ad okot a félénkségére. Azzal, hogy csináltam egy hátra szaltót - aucs a csuklómra - lenyűgöztem. És meg kérdi, hogy tudok-e még ilyeneket.
- Hát lássuk csak - mondom és leülök lótuszülésben szembe vele - tudom a lótuszülést, tudok cigánykerekezni, hátra és előre szaltót, előre és hátra bukfencezni, kézen állást, fejen állást és tudok kézen járni. De  nehogy azt hidd, hogy egyik napról a másikra mentek ezek! - Itt tagadóan rázom a fejemet - többségüket hosszú hetek, hónapok alatt tanultam meg. A legnehezebb a lótuszülés volt - átülök sima törökülésbe - azzal hat vagy hét hónapot szenvedtem, mire meg volt. Ha akarod, megtanítalak valamelyikre! - Az utolsó mondatnál mosolygok. A többinél kifejezéstelen volt az arcom. Egy kicsit izgága jellem vagyok, emiatt a dédim beíratott a suli tornász klubjába. Ez van, ezt kell szeretni.
- Amúgy tudok gitározni, szóval ha akarod, akkor gitározhatok is. Csak rajtad áll! Ma úgyis unatkozok - majd megölelem, miután befejeztem a beszédet.

Hát, London után más városok meg országok nevei lettek volna. Az Edictumban volt róla cikk. Még régebben. Akkor olvastam róla. Emlékszem, abban volt a neve. A rejtvényeket, amiket csinál az újságban, mindig megoldom. Bár, soha sem küldöm be. Minek? Végül is, csak azért csinálom, hogy ne unatkozzak. Az akcentusról pedig annyit, hogy ha elképzeli az ember, hogy hogy beszélhetett a másik fél évekkel, jelen esetben évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt, akkor nagyjából eltudja képzelni az akcentust is hozzá. Meg hozzá segíthet, hogy volt egy fél évet Londonban. Szép város, bár eléggé lelombozza az ember kedvét az időjárásával. De, az nem jelenti azt, hogy nem mennék vissza.
A másik kérdésemre, miszerint, hogy milyen a vérem, arra azt kapom, hogy friss, kellemes, bár van benne némi fanyarság. Oké, Adam, ha így látod, jobban mondva szagolod, akkor hiszek neked.
Felhők gyülekeznek, szél söpör végig. Mennydörgés hallatszik. Vihar lesz. A faházban alszok. Pedig kint jobb lett volna. De mindegy. Lesz ami lesz.
- Vagyis jó volt a feltételezésem. Tényleg londoni vagy. A cikkeid az Edictumban nagyon jók! - Vigyorogva mondom, miközben gondolkodok. Adam, ha akar, akkor egy szempillantás alatt megölhetne. Erre megrémülök. De, azért tovább folytatom a csevejt - hát, én mindig sósnak éreztem a véremet kiskoromban.
Várom, hogy erre mit lép, miközben fázósan összerezzenek. Talán mégsem ebben a pizsamában kellett volna jönni. Hanem, mondjuk a vérfarkasosban. Annak hosszú az ujja. Még egy hideg szélroham jön, én meg döntök.
- Nos, bár mekkora vihar is lesz, napfelkeltéig a faházban leszek. Csak-csak kibírja. Ha mégsem, akkor szívtam. Ha vagy olyan elvetemült, hogy akár egyszer is megnézed, hogy hogy próbálok gitározni, akkor bőven elég, ha ide jössz. Általában itt vagyok takarodó után - úgy mondom, mintha tényt közölnék, majd az utolsó mondatnál már vidámságot is csempészek a hangomba. Elsétálok a faházig és elkezdek felmenni. Majd, miután felértem megszólalok.
- Akár most is megmondhatott, hogy mennyire vagyok béna. Úgyis gitározni fogok. Te meg hallod azt - bemegyek és a sarokba tett szövetdarabról elveszem a hajcsatot. Senki sem használta, szerencsémre. Akár követ, akár nem a vámpír, kimondom a megfelelő szót, hogy gitár legyen.
- Variabilis - átváltozott a gitárommá. Majd elkezdek rajta játszani.

Miután megérkeztünk, Leonie rögtön elkezd beszélni. Én meg, mint jól nevelt gyerek, nem vágok a szavába. Te jó ég! Ha valaki tegnap azt mondta volna, hogy lesz egy kisállatom, nagy eséllyel a képébe röhögtem volna. Most meg, itt vagyok Leonieval a kisállat kereskedésben, miközben kisállatot keresünk nekem.
- Vagy cicuska, vagy kutyuska, vagy egy olyan aranyos nyuszi-muszi, mint a te Trillianod! Olyan cuki! Még az se baj, hogy ekkora -   rámosolygok Leoniera. Trilliant a vállaimról a karomba teszem, miközben gondolkodok. Legyen egy kutyám? Az nem olyan. Vagy cicám? Esetleg egy nyúl? Te jó ég, teljesen tanácstalan vagyok! Oké, szűkítsük a kört. Ráérünk később gondolkodni.
- Vííí, cicák! - Kiáltok fel, mikor Leonie felhozza, hogy nézzünk cicákat. Úgy imádom a cicákat! És még nem is foglalnak sok helyet - igen, azok legyenek az elsők!
Mikor elkezd beszélni, hogy ki kellene szabadítani a macskákat, ár nézem is őket. olyan kis cukii! Leginkább nekem ez tetszik. Olyan kis cukin alszik! Szívem szerint ki is venném és rögtön megsimogatnám! Fehér a szőre, kb. 6-5 hetes és cuki! Kiüti a cukiság bombát. Vissza teszem  Trilliant a vállamra - hű de türelmes nyuszi - és kiveszem a cicát.
- Nekem ő a kedvencem! Ha nem találunk jobb kis kedvencet, akkor ő lesz az! -  aranyos típus. Majd visszateszem. Végig aludta az egészet. Igazán  fáradt lehet.
Majd elkezd a golymókokról beszélni. Hogy kérdezzük meg, hogy van-e nekik. Inkább a Halál. Bocs, Leonie, de ha csak nem rángatsz el, akkor nem fogok kérdezni ilyet. Mert van nekik. Innen látom. Közben Leonie magához hívja a kutyáját. És elkezd a könyvről beszélni.
- Hát, én még nem olvastam. A törölköző nap! Én meg jegyeztem, hogy mikor van a szülinapom. December 13-án akkor leszek 15 éves! És, te mennyi vagy? - Ha azt válaszolja, hogy női titkok, akkor a falba verem a fejem.
WOW. Mestertanoncos, még hozzá művészeti. Hogy mennyire irigylem! Majd megkérdi, hogy most is elfelejtettem-e cipőt felvenni. Válaszul rámutatok a lábamra, amin jelenleg nincs cipő.
Szerinted? Amúgy nézzük meg a kutyákat! - Kiáltom és elkezdem ráncigálni a kutyák felé. Olyan cukik az állatok!

A gitárjátékom nem épp a legélvezhetőbb. Elég sokat rontottam, ezért rögtön abba is hagyom. Gyakorolnom kell, különben teljesen annyi lesz a nyolc év gyakorlása és tanulása pár hónap kihagyás miatt. Mintha nem is én, hanem egy kezdő gitároznék. Kellene egy rendes gitártanár, akivel legalább kéthetente tudnék gyakorolni. Nem pedig a Youtube és a Google. A Bagolykőn nem is lehet internetet használni, de ez számomra nem kifogás.
Elkezdem a húrokat pengetni, hogy mindegyik rendesen szól-e, és mint mindig, most arra az elhatározásra jutok, hogy igen, nincs elhangolva. Eljátszok egy skálát, majd a térdeimre fektetem gitár. Kiszedek a karnyújtásnyira lévő táskámból egy kottafüzetet, és elkezdem a legalapvetőbb dolgokat végig játszani. Nem azért, mert itt tartok, hanem mert megfeledkeztem a húrok helyzetéről és fogásáról. DE, szerencsére ez olyan, mint a biciklizés. Ha elfelejtenéd, akkor hamar bele jössz.
Miközben ezen elmélkedtem, és a gitáron gitároztam, eszembe jutott egy dolog. Meg kellene majd egyszer, évek múlva megkérdezni a vámpírt, hogy szerinte érdemes-e folytatnom a gitározást. Ha azt mondaná, hogy nem akkor is folytatnám, szóval maga a kérdés is lényegtelen lenne. Hülyeség.
Elkezdem kb. egy óra múlva F. Carullitól  a Contredanse-t. Emlékszem, hetekig kínlódtam, míg megtanultam ezt a hat sort. Nem sok, viszont igazán feltudja az ember agyát b***i, mikor a négy húr pengetése nem sikerül. Leginkább ez, meg az, hogy ívelve gitározzunk, az a legnehezebb benne. A többi hozzá képest könnyű.
Így gitározok a viharban, a faházban, miközben teljesen kimegy az agyamból minden. Egy dolog van, ami lenyugtat. Az a gitár.

Szóval zenélni. Hát, az nem egy egy alkalmas találkozás, de biztos tudok neki tanítani valamit. Gitáron biztos. Mert az hosszú évekbe telik, míg megtanulja az ember a dolgokat. De, megtudom tanítani az alapokat, szóval lényegtelen. Nem hiszem, hogy van más is a suliban, aki két gitárral jött  egyiket elhagyom, mert igen többször is előfordult már, akkor ott a másik. De, ha valaki azt akarja, hogy tanítsam, akkor is jó a két gitár. Egyiken mutatom, hogy mit csináljon, másikon meg csinálja az illető.
- Hát, most pont tudom, hogy hol van mindkét gitárom, szóval akár meg is taníthatlak. Mert két gitárt hoztam a suliba, ha az egyiket elhagynám, akkor ott a másik. Mert igen, képes vagyok elhagyni a gitáromat. Már többször is sikerült. De, ha nem akarsz gitárt tanulni, akkor is tudok még neked gitározni. Szóval? - Az utolsó szó után előveszem a zsebemből a pillangós hajcsatomat és a kezembe helyezem - Variabilis - mondom ki, mire átalakul egy gitárrá. Szeretem a gitáromat, mert jó. A gitár maga fehér, viszont jelenleg egy kék kézlenyomat virít a nyakán. Bármikor lelehet mosni, de még tetszik. Ha meg megunom, akkor lemosom. Vagy elfedem egy másik mintával.
Elkezdem az AC/Dc-től a Highway to Hell-t. Majd abbahagyom. Várom, hogy mit válaszol erre.

Össze-vissza ugrabugrálok, miközben keresem a konyhát. Egy kicsit éhes vagyok, tegnap elfelejtettem vacsorázni, ma meg reggelizni. De nem tehetek róla. Olyan cuki állatképeket küldött Saya, hogy eddig csak azokat néztem. Cuki kutyuli-mutyulik, cuki cicuskák, cuki nyuszi-muszik vannak a a képeken. Még ma küldök neki választ. De, előtte meg kell találnom a konyhát.
Vájunk csak! Meg van, hol van. Az előbb mentem el mellette. Belépek. A manócskák rögtön körém sereglenek.
- Olyan aranyosak és jó szívűek vagytok! Kérhetek egy forrócsokit, és egy sajtos melegszendvicset? - Illedelmesen teszem fel a kérdést. Olyan szorgalmasak! Mintha ennek élnének. Nekünk otthon nincs házimanónk. De itt viszont rengeteg van! Olyan kis aranyosak.
Majd, meglátom a lányt. Szőke a haja, épp egy szendvicset eszik. Láthatóan izgatott. Odaszökkenek hozzá.
- Szia, Lilith vagyok! És téged hogy hívnak? Szeretsz ide járni? Miért vagy izgatott? - Miközben kérdezgetek, megkapom a forrócsokimat és a melegszendvicsemet. Lehunyom a szememet miközben beleharapok a szendvicsbe. Egyszerűen csodálatosan van elkészítve.  Bal agy féltek közepébe feljegyezve: elkérni a receptjét. Lenyelem, majd belekortyolok a forrócsokiba, ami úgy szint nagyon jó. Érdeklődve ránézek a lányra.

Én ijedek meg, hogy ő felkiált. Majdnem ellövök egy poént az istenről, de meggondolom magamat. Bemutatkozik, Lucynak hívják. Arréb húzódik, én meg leülök. Leteszem a tányért és a bögrét, majd ránézek újból.
- Lilith. Egy kicsit túl gyorsan mondtam? Vagy csak szimplán elmerengtél, Lucy? - Beletúrok a hajamba, majd elkezdek láthatatlan szöszöket leszedni a Minnie egeres pólómról. Majd elkezdem enni a szendvicsemet. Tíz harapással be is pusztítom.  A nadrágom eleinte egyszínű, drapp rövidnadrág volt, aztán meg. Abban festek. Egy szóval mindenféle szín van rajta. Piros, fekete, fehér, sárga, barna, kék, zöld. A hajamat a pillangós csatommal csatoltam el, a karomon a karkötőmet tettem fel. Egy szóval, semmi meglepő sincs bennem és az öltözékemben.
A manók érdeklődve néznek ránk, majd az egyik idehoz egy sütis tálat és elviszi az üres tányéromat.
- Köszönjük - mondom, majd leveszek róla egy minimuffint. Csokidarbokkal van tele, ez tudatosul bennem, mikor beleharapok. Finom, nagyon finom.
- Amúgy van neked valami hobbid? Mert nekem a gitározás, a zenehallgatás, az olvasás és a történelem kutatása. Úgy imádok gitározni! Kár, hogy a szüleim szerint nem kellene folytatnom, mert abból nem lehet megélni. Legyek bankár, vagy minisztériumi alkalmazott, folyton azt hajtogatják. Vagy, hagyjam ott a varázsvilágot. Tudod mikor! - Leteszem a muffint az időközben hozott új tányérra majd ránézek Lucyra. Eddig a muffint néztem. Düh, zavar, dac, bánat, szomorúság, magány, harag, eltökéltség, szilárdság. Ezek azok, amik a szememből kiolvashatók.

Annamária

A hangokat megtudom mutatni neki, de ennyi. Megmondom neki, hogy én is hogy tanultam, meg lehet, hogy megtanítom neki a lefogásokat. Többet úgysem kell. Elkezdem játszani a Boci boci tarkát és éneklem hozzá.
- Boci, boci tarka, Se füle, se farka, Oda megyünk lakni, Ahol tejet kapni.
 Boci, boci megfázott, Varrtam neki nadrágot, Nem akarta felvenni,Ágyba kellett fektetni - fejeztem be. Majd megszólaltam.
- Itt az ideje a hangoknak! A legfelső húr az E, az első lefogás  F, a harmadik a G -  mindegyik hangot lejátszottam, miközben mondtam - a második legfelső az A, a második lefogás a  H, a harmadik lefogás a C - lejátszom a hangokat. Figyelek, hogy Anna lássa jól a fogásokat.Miután befejeztem , folytatom - a harmadik húr a D, a második lefogás a E, a harmadik lefogás az F. Eddig tiszta?
Elérkeztünk a feléhez. Örülök neki. Most jönnek a nejlon húrok. Addig is felállok és sétálok egyet. Miközben nézem a kupákat, felsóhajtok. A szüleim ezt is elvárják tőlem. Mint minden mást is. Ez kész. Nem fogok sem kupát, sem kitüntetést szerezni. Nem fogom azt csinálni, amit mondtam nekik. A saját utamat fogom járni. Ezért is tanultam meg gitározni. Viszont lassan a gitár átlépi a hobbi szintet nálam.
- Na, folytassuk! A következő húr a G, a második lefogása az A - megmutatom megint - az utolsó előtti húr a H, az első lefogás  a C, a második a D - Végig játszom, közben pedig a jövőmön gondolkodok. Teljesen tanácstalan vagyok - Végül az utolsó húr. Az E húr, első lefogás a F, a második a G. Ennyi az összes húr. Szerintem legegyszerűbb az lenne, ha gyakorolnál. Ha önerőből akarsz megtanulni, akkor a Gitáriskolát ajánlom, amúgy keress meg. Végül is, könnyű engem megtalálni. Nagyon könnyű. Majd kölcsön adom a másik gitáromat, azon nyugodtan gyakorolhatsz.
Visszavarázsolom a gitáromat hajcsattá. Majd rámosolygok. Ideje lenne már menni.

Nessi

Elengedem a fülem mellett a kérdéseket. Csak azután válaszolok, miután fejjel lefelé a mászókán lógok. A kérdések. És párral teljesen felkavar. Olyannyira, hogy rögtön máson is jár az agyam. És eszembe jut egy dolog. Mit akarok. Mi legyek ha nagy leszek? Régész? Sárkánykutató? Auror? Vagy tegyem azt, amit a szüleim mondanak és hagyjam ott a varázsvilágot? Nem, azt semmikép sem. Ebben nőttem fel. Amióta az eszemet tudom, tudom,hogy van. Hogy van a varázsvilág. Ezt nem hagyom csak úgy ott. A zene eddig az egyedüli célpont, meg a művészet. A családi vitámba nem akarom belevinni Nessit. Tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Mintha nem jutottak volna az eszembe ezek a dolgok.Majd elkezdek válaszolni egyben az összesre.
- A kakaós csigának inkább a szélét szeretem, az csokisabb - felülök- Nincs olyan, aki megdobogtatná a szívemet. Tökéletesen hidegen hagynak a pasik.
Majd gondolkozok. Mit is mondhatnék? A történet egyszerűen csodás. Beleképzelem magam. És azt veszem észre, hogy gurulok le a mászókáról. Megkapaszkodok egy kézzel, a lábaimat a köteleket illesztem, végül pedig biztos helyzetbe megyek. Az előbbi fiaskóm miatt a térdem lehorzsolódott, de nem vészesen. Nincs baj. Majd ránézek Lanettára.
- Nem baj, ha az ember vakmerő. Én is az vagyok -   majd felállok, viszont itt már nincs benne semmi baki. Semmi leesés, egyensúly vesztés. Szerencsémre. Jobb ötlet volt megvárni  a válaszokkal, míg feljövök ide. Jobb a kilátás, könnyebb a mászás és még jobban is gondolkodok. Tök jó itt. Nem akarom megválaszolni az utolsó pár kérdését. Nem, nem akarom. Majd felsóhajtok és válaszolok.
- Vizsolyból, egyke vagyok. Az anyukámmal és az apukámmal elkezdett megromlani a viszonyom. Unalmas volt az életem. Honvágy? Ismeretlen számomra a fogalom. Nem tör rám. És te hogy vagy ezzel? - Az utolsónál ránézek. Eddig a földet néztem. Ez vagyok én.

Leonie

Szülinapi bulit akar, biccentek. Elkezd sopánkodni, hogy nem-e fázik így a lábam. Nos, nem. Majd szóban is ki fogom mondani. Majd egy kis idő múlva a kutyájával próbál bemutatni egy-két trükköt. Nem sikerült. Sebaj. Majd, úgy döntök, hogy eleget hallgattam.
- Hát, az én kutyámat nem fogom betanítani a trükkökre. Csak arra, hogy hogy támadjon meg, hogy hogy védekezzen. Amúgy meg már megszoktam, hogy így vagyok. Nyugi, télen veszek fel cipőt - majd felnevetek. Szeretem az állatokat. És a kutyák nagyon cukik!
Leonie tisztára olyan, mint egy öt éves. Nem, úgy hogy teljesen, de egy kicsit úgy viselkedik. Bár, ki nem? Az, aki nagyon komoly. Én mondjuk nem vagyok az. Vagyis nekem is vannak ilyen pillanataim. A kutyák olyan cukik. Miközben nézem, gondolkozok. Még soha nem volt szülinapi bulim. Belemenjek? Vagy ne? majd lesz ami lesz.
- Felőlem! Nálam a szülinapi buli kitelik annyiban, hogy szűk családi körben összeülünk. Szerinted milyen kutya legyen? Mert nem tudok dönteni. Ő? Vagy ő?https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTujzOWVlD5_NMAXpWRX0JY9nGtjodexEf0zDtJTd4s3wBFyE6NEsetleg ez a szőrgombóc? -  Te jó ég, teljesen tanácstalan vagyok. Bár Leonie biztos mindet hazavinné. Nos, ki tudja. Majd meglátomőt Rögtön beleszeretek. Nekem ő kell! Visszaadom a nyuszikát Lenninek, majd kiveszem. Lány kutya, beagle a fajtája, kb. 5-6 hetes. Olyan kis cukorfalat! Bárcsak az enyém lenne. Vájunk csak. Az enyém is lesz!
- Ő lesz az. A neve legyen mondjuk, várjunk csak. Tényleg. Van tipped, hogy mi legyen a neve? Mert lány név kell. Bármi tipp? Mert azt megköszönném - a kutyuska alszik tovább, én meg merengek a jövőn. Hogy mit fog hozni. Ráérek még, majd megyek a Művészetire. Tudok gitározni, tudok rajzolni, mi kell még? Mert szerintem semmi. A kutyulit magamhoz ölelem, olyan selymes a szőre. Ki üt minden cukiság mérőt. Mindent megér ez a kis alvó beagle.
- Kell majd neki két tálka, egy nyakörv és egy kosár amiben legalább egy szétrághatatlan, de puha plüss van. Szerinted is? - Kérdezem Leonietól, miközben a kutyuli nyüszít egyet álmában és megfordul. Olyannyira cuki! Vagy már volt ez? Nem tudom. Nem tudom kiverni a fejemből. Mintha valaki ledobott volna egy cukiság bombát. A cica már nem is annyira érdekel. A kutyát eleve többen szeretik. Van egy kölyökkutyám mostantól.  Felelősség is hárul rám. De az már van. Tapasztalt állatbarát vagyok. Nem fogok megijedni, hogy hárult rám felelősség. Mert felelős vagyok egy állatért.

Annamária

Nem, baj ha nem jegyezte meg elsőre. Nekem hat hét volt az összes hang. Minden hétre egy húr. A gitáromat már biztos, hogy kölcsön adom neki. Már mint a barnát. Mert szimpatikus. És mert most ilyen kedvem van. Ilyen egyszerű.  Mondja, hogy majd szerez gitárt.
- Kölcsönadom amint lesz rá időm . Egyszerre úgyis csak egyen tudok játszani. Majd megkereslek, oké? - Vigyorogva mondom, reménykedek benne, hogy nem fog rengeteg mondatot mondani ezért. Eléggé sok dolgom van és jelenleg mindennel elvagyok maradva. Ergo, sietnem kell. Meg hív sütizni. Elmosolyodok és megrázom a fejemet. Felállok.
- köszönöm, de most nem, majd máskor viszont élni fogok az ajánlattal. Mennem kell tanulni meg gyakorolni. Aztán, hamarabb megtalállak, mint hinném szerinted. Majd még találkozunk, szia! - Intek, miközben sétálok ki a teremből.
Jó fej lány,kár hogy félénk. Biztos, hogy találkozni fogok még vele. Rozsos Annamária. Egyszerű, de szép név. Régi, mint az enyém. De, míg ő egy bibliai jó figuráról kapta a nevét, én viszont Lilithről, a démonasszonyról. Annamária jelentése kegyelmezett. Az Annából és a Máriából áll össze. Míg a Lilith, nos egy kicsit sötét. Nagyon sötét. Az egyötödét sem tenném meg annak, amit jelent. De, mindegy. Annamária, az új barátnőm.

Nessi

Amint megérkeztünk, döntöttem. Minek titkoljam el, hogy jelenleg még haza sem tudok menni? Miért mondtam azt, hogy kezdett megromlani a viszonyom a szüleimmel? Az enyhe kifejezés. Túlságosan is enyhe. A francba is, miért vagyok én ilyen. Kész, vége. Nessi előtt nem fogok titkolózni. De, mégis. Fogok előtte. Fogok. Vagy ne tegyem? Te jóságos ég, mit tegyek? Nem tudok semmit sem tenni. Magamra vagyok maradva. A szüleim minden erőjükkel megfogják akadályozni, hogy ide járjak. Viszont ott van a londoni széf. Igen, ez most nem lényeges. Hazudtam neki azzal kapcsolatban, hogy nincs honvágyam. Rettentően hiányzik a kert, Hiányoznak a tyúkok, hiányzik dédi. Elég sok minden hiányzik. Ezt nevezik honvágynak. Ha jól tudom. Elmondok neki mindent, kész, vége. Leülök az egyik közeli, gazzal teli sírra és elkezdem leszedni a sírkőről a füvet. Majd ránézek Nessire.
- Ismerős. Konkrétan haza sem mehetek, mert akkor anyáék rögtön kivesznek a suliból, hogy valami mugli bentlakásos iskolába írassanak át. Utálják, gyűlölik, hogy boszorkány vagyok. Átokként élik meg. Nem szeretik a mágiát. Mikor kiderült, hogy boszi vagyok, megváltozott minden. Nem is tudom, hogy miért mondom el ezt. Hogy gyűlölnek a szüleim. Hogy miattuk semmit sem tudok a dédnagymamámról. Hogy ez van - az utolsó pár mondatnál már sírok. Tudom, hogy mi van a sírra írva. Egy ősöm neve. Tessék, ez van. A boszorkányság mindent elrontott. Lehetne egy boldog életem, de nincs. Helyette a jövőm miatt kell aggódnom. Apáék csak a kettejük érdekeit nézik. Büszkék magukra és a származásukra, ha nem tekintjük a mágusokat benne. Hiába lehetne vissza vezetni a XIII. századig a családfámat, nem teszik, mert akkor a mágiát is megtalálnák benne. A sírfán egy bizonyos Tüszőfűi Elizabeth, 1500-1550 van. A sírást abba hagytam.

Choi Min Jong

Festék, paletta, A/3 lap 20 db, A/4 lap 20 db, ecset kétféle, gitárhúr. Lapok nem fontosak. Akkor csak festék, paletta, ecsetek és gitárhúr. Ezek kellenek. Kivéve, ha valamit elfelejtettem. Meg van! Pólófesték. Meg pasztell kréta. Akkor ugye kell ecset, festék, paletta, gitárhúr, pólófesték és pasztell kréta. A kézzel festett, virágmintás pólómban és a festékes térdig érő, sokszínű nadrágomat viselem. Végül is, a nemrég megnyílt művészboltba megyek. Apám, olyan jó, hogy nyílt egy. Ezt hiányoltam csak a faluban.  A művészellátót. Mert különben honnan tudnám beszerezni ezeket?  A boltok többségében szerintem nem is árusítanak. Lassacskán a bolthoz érek. Choi Művészeti Bolt olvasom le. Itt az idő bemenni. Ó, és ha már itt vagyok, kell valami, amiben tudom tartani a rajzokat. Vagyis egy új rajzmappa. Elsőre nem is kicsi a listám. Csak tudjam az összeset észben tartani. Lehet, hogy elfelejtek valamit. Lehet, hogy nem. Ki tudja? Majd egy nagy mosollyal az arcomon belépek.
Bámulatos, hogy mennyi minden van itt. Rögtön oda is megyek az ecsetekhez és elkezdek gondolkodni. Melyik legyen? A 0-6 terjedő csomag? Vagy egy sima, barna, 2, 4, 6, 8, 10 és 12-es méretekkel? Melyik? Segítség kellene. Oké, most itt az ideje odasétálni az eladóhoz. Aki a pultnál van.
- Elnézést, tudna segíteni? Nem tudom eldönteni, hogy milyen ecseteket vegyek. Jelenleg szinte az összes ecsetemből a ragasztót kell kimosnom - majd beletúrok a hajamba. Tegnap sikeresen magamra öntöttem a festékeim felét, ezért a bal könyököm még mindig lila festékes,  a hajamban pedig kék festék van. Egy kicsit szerencsétlen volt az utolsó két nap. Tegnap magamra öntöttem a festékeimet, tegnapelőtt pedig ragasztóztam. És ecsettel akartam ragasztani. Meg is lett az eredménye.
- Amúgy Lilith vagyok - mutatkozom be neki.

Bólint, hogy tud segíteni. Ennek nagyon örülök. Ha nem tudna, akkor tényleg  nagy bajban lennék. Majd megkérdezi, hogy mihez kell. Elég sok mindenhez, az biztos. Nem itteni, az biztos. Koreaira vagy japánra tippelem a kinézete és az akcentusa alapján. Megdicséri a nevemet, látszik, hogy még tanulja a magyar nyelvet. Elég nehéz amúgy szerintem egy külföldinek a magyar, mondjuk vannak olyan szavak, amiket nem is tudnak kiejteni. Könnyítsünk a dolgán. Kérdezzük meg, hogy beszél-e angolul vagy japánul.
- Tudsz angolul? - Kérdezem meg tőle angolul - vagy japánul? - Teszem fel a következő kérdést. Addig is maradjunk az angolnál. Az megy a legjobban.  
Tényleg, milyen ecset kell? Jó lesz nekem a sima? Kell ecset, vízfestékes festéshez, temperás festéshez, falfestéshez és még pár sima. Oké, ez egy kicsit sokféle dolog. De, az igaz, hogy szeretek festeni. Végül is, van aki mást csinál. Én a művészetekért vagyok oda.
- Hát kell vízfestékes festéshez, temperás festéshez, falfestéshez és még pár sima. Egy kicsit szeretek festeni. Egy kicsit nagyon - mondom ki angolul neki. Remélem, tud segíteni. Elsőre kedves és szimpatikus. Bár nekem ki nem  szimpatikus? Na, ez egy jó kérdés. Mert mindenki az. Majd utána az emberekről megalkotok egy véleményt. Miközben nézegetem az ecseteket, gondolkodok. Miért pont ide jött? Bárhol máshol talált volna bolthelyet, de nem, ő idejött. Nem mintha nem örülnék. Sőt, inkább pont az ellenkezője! Nagyon örülök neki. Nem tudom, hogy mi lenne, ha nem lett volna művészbolt itt. Nagy eséllyel elég hamar kifogytam volna az alapanyagokból. De hát, legalább lett.

Van egy olyan érzésem, hogy megfordult a fejében az animefanságom. Máskülönben miért tudnék japánul? Egyszerű,  a barátnőm japán. Igen, japán ő az első, és ő volt az egyetlen a Bagolykő előtt. Lehet, hogy emiatt akarok mindenkivel jóban lenni. Lehet, hogy szimplán ilyen vagyok. Ki tudja?
- Oké, szívesen segítek. Először is, nem tudok angol és japán is hanem tudok angolul és japánul is. A külföldi ismerőseimnek eddig kivétel nélkül nehezen vagy sehogy megy a magyar. Szerintem neked viszont jól megy - ránevetek. Tök jó fej.
Elveszem az ecseteket, amiket ad. Ért hozzá, látszik. Benti falfelülethez, ad egy vastagabb, kecskeszőrös ecsetet, míg mintához egy vékonyabbat. Jól választja meg, pont olyan, amilyet szeretnék. Megmutatja a korábban nézett ecseteket, hogy jók temperához és vízfestékhez. Megmondja, hogy nincs sima ecset. Megértem. Egy kicsit furán fogalmaztam. A kérdésére, hogy mit akarok ragasztani, először nem válaszolok. Miért áruljam el, hogy a naplómba szeretném a falapra festett képeimet ragasztani? Mert kedves és barátságos.
- Kiszeretnék próbálni egy technikát, amiről nemrég olvastam. Továbbá a naplómba szeretném a képeimet ragasztani. Mármint azokat, amiket nem papírra festettem vagy rajzoltam. A legutóbbi ilyen egy teliholdas festmény. Szerintem szép lett, bár még nem mutattam senkinek - mondom ki halkan. A szüleim  nem kíváncsiak rá, másnak meg nem fogom megmutatni a legfontosabb dolgaimat. Minek?
- Amúgy te miért jöttél Magyarországra? Mert azért én inkább Angliába, vagy valami más helyre mentem volna. Nincs honvágyad? - Kérdezem Min Jongtól majd ránézek. Eddig a földet néztem.

Dühösen sétáltam a réten, néha belerúgtam a földbe jó erősen. Ilyen nincs. Nem, nincs. És nem is lehet. A levél széttépve. Miért? Mi a jó édes fr***nak kellett ennek lennie? Ha, miért? Miért nem titkolta akkor élete végéig! Miért kell pont most megírnia ezt! Ezt, ami szemmel láthatóan hülyeség. Miért nem írt akkor legalább egy nevet? Legalább egy vezeték nevet, hogy tudjam, hogy kiket kellene keresnem. Hogy kik a rokonaim. Hogy legyen hova mennem, ha vége a sulinak. De nem, ő nem ezt csinálta. Csak annyit írt, hogy Voldemort kivetői voltak, ő meg otthagyta a családját. Pontosabban a szülei nagy múltú, tekintélynek és hírnévnek örvendő, aranyvérű család, ő meg kvibli. És amikor 18 lett, fogta a cókmókját és elment hazulról. Én is ezt teszem, mert már gyűlölöm mindkettejüket. Nem bírják felfogni azzal a csöppnyi kis agyukkal, hogy már tudok magamról gondoskodni és el kell fogadniuk, hogy én ezt az utat választottam.
Akkor meg miért engem büntetnek azzal, hogy haragszanak meg megvetnek engem, hogy ide járok? Miért haragszanak rám, mert boszorkány vagyok? Nem mert féltékenyek. Mert én boszorkány vagyok, ők meg nem. Na és? Attól még nem kell családi vitát kirobbantani emiatt! Másik ok a vitánkra az, hogy boszorkány vagyok. Miért nem bírják megérteni, hogy nem fogok úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek? Hülye apa. Hülye anya. Utállak titeket! Mindent úgy csináltok, ahogy nektek jó! Mindent! Nem érdekel titeket az, hogy közben már pocsékul érzem magam. Nem érdekel titeket az, hogy ezzel a levéllel elrontottatok mindent számomra. Nem érdekel titeket az, hogy két vas falat is felhúztam magam köré. Csak a hírnév és a pénz érdekel titeket.
- A jó édes rézfánfütyülőjét! - Bukik ki belőlem, lerogyok a földre és elkezdek sírni. Nem érdekel már semmi. Sem az, hogy ki lát meg, sem más.

Vasil

Sírok, miközben gondolkodok. Mi a fr*ncért nem mondták el?  Miért titkolta anya? Miért? Jogom van tudni, vagy nem? A fenébe is! Tovább sírok, mikor meghallok egy hangot. Fiú az illető, nem magyar. Kérdezi, hogy mi a baj. Kedves, épp ezért sajnálom. Nagy eséllyel rakta fogom kitölteni a dühömet. Bemutatkozik. Vasil a neve. Szép név. Egy icuri-picuribb nyugodtabb vagyok.Viszont most újra kitör belőlem a zokogás. Lehunyom a szemem, mélyeket lélegzek, majd felállok. Letörlöm az arcomat, beletörlöm a fekete pólómba. A szemem kisírt. Elhagyatottság, düh, szomorúság, csalódottság, bánat, harag. Ezek azok, amiket ki lehet a szemeimből olvasni.
- Li... Lil... Lilith - mondom ki, többször is elcsuklik a hangom. Majd megölelem és nekitámaszkodok. Miért van ez? Miért. Annyi kérdés van. Össze kellene szednem magam. Azt kellene tennem, amit tennék amúgy. Nem pedig sírni. Eldőlünk, nem érdekel. Hülye szülők! Hülye anya! Miért titkoltad ezt? Miért pont most írtad meg ezt az infót? Kösz a nagy semmit. Megnyílok a srác előtt. Hátha van ötlete, hogy mihez kezdjek. Nagyjából megnyugodtam. De hamarosan megint az egereket fogom itatni, ahogy ismerem magamat.
- Mugliszületésű vagyok, vagy legalábbis azt hiszem. Nagyon nagy haragban vagyok jelenleg a szüleimmel. Erre az anyám megírta nekem, hogy ő kvibli. Azt is írta, hogy a családja Voldemort párti volt és ő meg lelépett mikor 18 volt. Te mit tennél a helyemben? Mit válaszolnál? - Miután befejeztem, újult erővel tör ki belőlem a zokogás. Összegubózok a földön, miközben sírok. Az emberek többsége nem amiatt sír, mert szomorú. Más okokból is. Mint én.

A szüleim kijöttek. Kijöttek. De miért? Nem tudom. Hallom, ahogy apa egy nevet suttog.  Böröczky Zalán. Ki ez? Nem tudom. Felszállok, elindul. A vonat utat végig olvasom. Majd felállok és sétálok egyet. Mikor visszatérek, folytatom az olvasást. Utolsók közt szállok le, direkt. Elakartam kerülni a tömeget. Jelenleg gondolkodnom kell. Mikor leszálltam a vonatról, rögtön elterülök a földön. Én vagyok az utolsó. Se baj. Van ez így. Egy rajzom elrepül a táskámból, egyenesen egy lányhoz. Odasétálok hozzá, a kék nadrágom és a kék pólómról pedig leszedem a leveleket. Mert van egy pár. Mikor oda értem, ránéztem.
- Szia! A nevem Lilith. Tüszőfűi Lilith. Kire vársz? - Tettem fel a kérdést. Mert láthatóan várt valakire. Időseb nálam, lány. Leviatás, már láttam többször is. Honnan ismerős? Nem tudom. Á, hagyjuk.  Biztos csak a képzeletem játszik. Leülök mellé. Majd ránézek.
- Amúgy mi a kedvenc színed? És mi a véleményed a Leviatáról? Szerinted az jó ház? - Kérdezem meg tőle. A hajamat azzal a pillangós csatommal fogom össze, mert már szét bomlott. Előveszem a Neptunusz fiát és elkezdem olvasni. Imádom a könyvet. Olyan könnyű nekik.  Csak vannak és kész. Néha jobb a könyvszereplőknek, mint nekünk. Mert nekik mindig happy end van. Nekünk meg nincs. Felsóhajtok. Egy nagyobb elsős és egy kisebb másodikos között van a termetem. Se baj, majd megnövök.

És az ecsetek le is vannak tudva. Oké, akkor most jön a. Várjunk csak, mi is kell? Ecset, az pipa, paletta, na az nagyon és gitárhúr. Oké, ebből semmit sem lehet halasztani. Akkor menjen a menet!  A srác mondja, hogy igyekszik. Megmosolygom. Azzal, hogy mi, magyarok beletesszük a szóba a toldalékokat, eléggé megnehezítjük mások dolgát. Ez van, ezt kell szeretni. Megkérdezi, hogy milyen ragasztóm van.
- Folyékony, direkt olyat hoztam ide. Egy ilyen nagyobb adag, üvegben van - ránézek és még jobban mosolygok. Segítőkész, nálam ez jó pont. Meg az is, hogy kedves.Elég sok minden tulajdonsága van, ami nálam jó pontnak számít. Végül is, mi nem számít nálam jó pontnak? A rossz tulajdonságok. Bár, azokat ki szereti? Szerintem senki. Már vagy ezredszerre döbbenek rá, hogy tök jó ez a bolt. Végül is, elég sok minden van benne.
- Hát, most nincs nálam. Mármint a festmény. A szobámban hagytam. Nem szoktam az alkotásaimmal járni, 24,5x40 cm falapra festettem - biztos, hogy jobban szereti az éjszakét, mint a nappalt. Vannak bizonyos árulkodó jelek, hogy nem csak ember. Egy kicsit hasonlít szerintem egy vámpírhoz. Félvámpír lenne? Nem, nem hiszem. Biztos csak rossz a megérzésem. Igen, Angliában tényleg sok az eső. Az utolsó mondatán csak felszabadultan nevetek. A kacajom betölti az egész boltot. Kész, vége. Sikerült ráncba szedni az arcizmaimat.
-  Arigato. Vagyis köszönöm. Bár, nem mindig. Amúgy van paletta meg gitárhúr? Mert még ezek kellenek - még jobban elvigyorodok. Ha nincs húr, nem baj. Szerzek máshonnan. Év végéig úgyis kibírom húrok nélkül.

Vasil

Hülye anya. Miért tetted ezt? Fél füllel hallgatom a srácot. Egy kicsit félre értette a dolgot. Tudom, hogy sok kitűnő boszi van, aki mugliszületésű. Tudom, hogy Voldemort rég meghalt. De anya azért ment el, mert nem bírta tovább. Irigy volt a családjára, hogy ők varázslók, ő meg nem. És irigy rám is. Ahogy az apám is. Mert én ilyen vagyok, ők meg nem. Igen, Voldika már réges-rég meghalt, a földben nyugszik a teteme. Ezt nem vitatom, nálam nem vitatéma.
- Tudom, hogy nincs azzal baj. De mégis. Miért most szólt az anyám? Miért írta azt, hogy bárcsak ő lett volna boszi, nem pedig én? Miért írta azt, hogy meg sem érdemlem az életet? Mért írta azt, hogy miattam nem szolgálhatta azt, akit akart? - Újra kitör belőlem a zokogás. Hiába, az anyám jól a földbe tiporta a bizalmamat. Egy levél nem több. A könnyeim mögül ránézek a srácra. Erre mit fog válaszolni?  Hagyjuk. Most nem ez a lényeges.
- Igen. Te meg Navinés és melyik évfolyam? - Teszem fel a kérdést. Jó érzés, hogy tudok valakivel erről beszélni. Még ha egy tök idegen is az a valaki. Nem baj most. Ugyan abba a suliba járunk. Lehunyom a szememet. Miért nem mondta el anya? Miért viselkednek így mindketten? Mégis, miért? Hülye kérdés. Úgy se fogok rá választ kapni. Ha kapok is, az nem azért van, mert hirtelen így gondolják. Hiába, ez van, ezt kell szeretni. Mint annyi minden más. Mint például az élet. Ha ad egy citromot, akkor csináljunk belőle limonádét. Végül is, nincs igazam? Pozitívan kell hozzá állni a dolgokhoz. Még ehhez is. Így legalább kiderült, hogy hogy éreznek irántam a szüleim. De a kedvem még mindig a béka hátsója alatt van három mérfölddel.

Rámosolygok Zoéra. Egy kicsit meglepődött, úgy tűnik. Rám várt? De mégis, miért? Mi van, amiért várt rám? Oké, ez fura. Egy ismeretlen ember rám várt az állomáson. Nem, ez még annál is furább. Kiüti a furcsaság skáláját. Ki tudja, hogy ki lehet. Na, mindegy, ez is egy kaland lesz. Ilyen szempontból viszont tök jó! A házával kapcsolatos kérdésre felelt. Viszont a a kérdésére elkomorulok. Bár ne lenne. Az arcomról lemegy a mosoly. Átveszi helyette a szomorúság.
- Bár ne lenne. Nem épp a legjobb viszonyban vagyok sem vele, sem az anyámmal. Miért kérded? - Kérdezem meg tőle. Netalán tán ismernem kéne ezt a lányt?  Szerintem nem. Lehunyom a szemem, majd kinyitom.  Ki tudja, mit akarhat. Lehet, hogy szimplán csak a dédim ismerősének rokona. Remélem ennyi. Mert ha nem, akkor bajban vagyok. Ha kiderül, hogy a rokonom, akkor dobok egy hátast. Gyerünk, Lil, ne légy szomorú! Be happy! Ez nem fog menni. Oda a boldog évkezdetnek emiatt. Na, mindegy. Lesz ami lesz. Lehunyom a szemem és nem nyitom ki. Zoé és a Leviata a háza. Szeret olvasni. A kedvenc színe a lila meg az élénk színek. Elsőre jó fej. Remélem, így is marad ez. Rámosolygok, bár a szemem még mindig szomorú. Na jó. Most vagy soha.
- Eridonos vagyok amúgy. Viszont ritkán állok le olyanokkal beszélgetni, akik ismeretlenek számomra és rám várnak. Remélem megérted. A rajzomat visszakérhetem? - Kérdezem meg Zoétól. Ha igent mond, akkor megyek is el. Már nem vagyok egy félénk elsős. Nem. Már egy talpra esett lány vagyok, aki nem zuhan annyira magába. Annak is kell lennem. A második még nehezebb lesz. Dédi miatt. Nem fogok vele többet találkozni, tudom. Az lehetetlen lesz. Bizonyos dolgok miatt.

Vasil

Lehunyom a szememet, még jobban összegubózok. Sírok. Ne már. Mi a szöszt csinálok én itten? Sajnáltatom magam, mint egy óvodás? Ugyan már, ez szöges ellentéte annak, ami rám illik! Gyerünk, egy-két, egy-két, szedd össze magad! Egy perc. Annyit fogok még sírni. Utána, utána pedig megint az lesz, ami szokott lenni. Hirtelen döntések, gitár, életcélok, tanulás, barátok. Ennyi, nem is kell több. Hallgatom Vasilt. Hát, azért nem biztos, hogy bármikor megkeresem. Végül is, nem akarok a nyakára járni. Te jóságos ég. Máris vidám vagyok.
- Azért nem mindig foglak meglátogatni, ha segítséggel kell. Általában megoldom a magam baját - letörlöm az arcomról a könnyeket. Hiába, a szemeim árulkodnak arról, hogy sírtam. Sebaj. Akkor ma csak szomorú zenét gitárok, ennyi. Felfigyelek arra, amit mond. Kviddics? Ez az! Víí! Rögtön eltűnik a rossz kedv, jön helyette a felelőtlen jó kedv. Felpattanok és ránézek, mélyen a szemébe.
- Igen, igen, igen, igen, igen!!! Imádom a kviddicset, érdekel a seprűlovaglás, nagyon! Oké, akkor én vagyok az első tanítványod  - körbe ugrabugrázom. Végül is, szeretek repülni a seprűn. Oké, asszem túl pörögtem. De akkor is! Kviddics! -Mikor kezdjük az edzéseket? - Kérdezem meg, majd leülök. Hát, ettől bizony jó kedvem lett.
Elkezd beszélni a barátokról, én meg hallgatom. Ott van nekem Nessi. Aki a második barátom, itt az első. Oké, őt biztos, hogy majd megkeresem. Biztos tud adni egy jó tippet.
- Igen, vannak itt barátaim. Tudod, amíg nem jöttem meg a suliba, addig csak egy volt, ő is Japánban. Tudom, hogy nagyszerű hely ez. Végül is, sokat hallottam már róla. Főleg a kviddics részéről. Képzeld, amikor életemben először ültem a seprűn, éjszaka volt, esett az eső, és rajtam kívül senki sem tudott róla. 10 perc után leestem róla, szerencsémre egy faágban megtudtam kapaszkodni. Onnan meg már sima ügy volt minden - nem tudom, miért mondtam ezt el neki. Szimpi számomra.

Dwayne bácsinak

Lehajtott fejjel, fekete pólóban, fekete melegítőben, mezítláb sétálok az iroda felé. Nem épp a leghétköznapibb dolog miatt látogatom meg a defenzort, önként, mindenféle megbeszélés nélkül. Végül is, ami miatt keresem, az az, hogy segítsen. Bármi, ami használható egy bizonyos dologhoz, kell nekem. És ő olyan személy, aki biztos tud tippet adni.  Családfa kereséshez. Az egész egy ártatlan levéllel kezdődött, most viszont már döntöttem. Meg akarom ismerni a rokonaimat. Azokat, akik nem kíváncsiak rám nagy eséllyel. Még a gondolat is vicces. Na mindegy. Jelenleg épp eléggé világ ellenes a hangulatom, csak úgy árasztom a rossz kedvet. És hogy mi miatt? Többek között ami miatt felkeresem. Ami miatt eljövök ide. Az csak annyi, hogy érdeklődjek a Voldemortos időkről. Hogy volt-e olyan Voldi-párti család, akinek volt kvibli lányuk. Ha azt szeretné tudni, hogy miért érdekel engem ez, nem mondom meg. Magány ügy. Ennyi. Lassan odaérek. Dwayne Warren, egy auror aki a rosszakat teszi börtönbe. Milyen lehet? Jó fej, vicces vagy ilyen szabályszerű valami? Esetleg valami más? Ki tudja. Remélem, nem jutott a fülébe az, hogy éjszakánként általában kilógok a suliból. Állítólag az irodája a legjobban és egyben legfeleslegesebben védett hely. Végül is, két auror lakja, bár én csak az egyikhez megyek. Megérkezek. Ránézek az ajtóra és újra gondolom. Biztos, hogy jó ötlet ez? Nem lenne célszerűbb elfutni? Jesszusom, Eridonos vagyok, csak nem fogok meghátrálni!
Bekopogok az ajtón.
- Elnézést, van itt valaki?

Örülök, hogy őt sikerült kifognom,. Tiszta szívből örülök.
- Oké, lehet, hogy egyszer megdoblak eggyel, még nem biztos - mondom neki a bagollyal kapcsolatban. Majd, mikor feltartja a kezét, belepacsizok. Jobb ez így, legalább lesz kivel edzenem. Benne leszek a ház vsapatában, ezt már rég eldöntöttem. Réges rég. Önmagamnak tett eskü ez, nem több, viszont, számomra fontos.   A levegő elkezd felmelegedni, egy madár repül el felettünk. Hát, ez a változás korszaka.
Kifekszek, lehunyom a szemem. A hasamon fekszek, hagyom magamat süttetni. Már az összes haragom elmúlt. Most már csak a színtiszta nyugalom van. Hű, te jó ég, hogy lehagytam magam. Nem kellett volna. De, azért meglepően jó érzés volt sírni. Egy kis meghallgatás. Valaki, aki meghallgat. Jó érzés, hogy itt nem fogom visszahallani.
- Hát, leginkább a  terelő vagy  az őrző poszt az, ami szimpatizál. De inkább őrző, az jobban megy. Tudod, nem látszik, de otthon ötből négyet kivédek! - Ránevetek, majd felülök. Vasil megnyugtatott. Már amennyire letud valaki nyugtatni engem, de nem, ő megtette. Megtette azt, amit keveseknek sikerült.
- Oké, akkor mikor kezdődik a suli. Hát, engem akkor dobj meg egy bagollyal, akár só szerint is, mert nagyon máshol fog állni a fejem. Amúgy hogy vagy? - Teszem fel a kérdést, miközben rávigyorogok. Ha valaki egy nappal azt mondta volna, hogy érkezik egy levél a szüleimtől, képen röhögöm. Most meg, boldog vagyok és már fel is dolgoztam az egészet. Ilyen az élet. Hallgatom és elkomorulok.
- Az nagyon nem lehetett jó. Én mindenkivel barátkozok, végül is, elsőre ítélni sose jó - rápillantok a szempilláim mögül. Szegény, az nem lehetett jó. Szerencse, hogy nekem nem volt ilyen. Általában  megpróbálom megtalálni a közös hangot az illetővel. Bárki is az.
- Hát, most épp nem unatkozok. Veled beszélgetek! - Felnevetek, felvidultam teljesen. Lesznek még visszaeséseim, de azok gyorsan elfognak múlni - amúgy volt már veled olyan, hogy örültél a rossznak? Hogy örültél annak, hogy rossz dolog történt?

Az első próba, Sheelának, Helenának és Mattnak

Hát eljött ez a nap is. Az első próba napja. Nem mondom, hogy nem izgulok. Marhára izgulok. Ki tudja, hogy milyen lesz, hogy hogy sikerül meg ilyenek. Egy kicsit fura is. Végül is, hé, ez az első olyan, hogy három emberrel kell találkoznom. Akik közül kettőt nem is ismerek annyira.  Helena és Sheela, na bennük nem vagyok biztos.  Bár, ha az egész csapatot nézzük, akkor jó lesz szerintem. Két gitáros, Matt és én, egy dobos, Hell és egy zongorista-énekes, Sheela. Egész jó, az egyszer biztos. Hátamon a gitárral jövök fel, miközben a pólómat nézem. Fekete póló, rajta a banda logójával. Nagyon jól sikerült, az egyszer szent biztos. Hozzá egy fekete, térd alá érő nadrágot vettem fel. Az összeállítás szerény véleményem szerint ruha téren egészen elfogadható. Mikor felérek, először belesek.
Senki sincs még itt, ezért először is eltolom a babzsákokat, hálózsákokat és egyéb dolgokat a helyről, ahol kinéztem magamnak. A zongora és a dobfelszerelés már a helyén van, szerencsémre. Leülök a földre és elkezdem behangolni a gitárocskámat. Eléggé elhangolódott, mióta csak a másikon játszok. Oda se  figyelve kezdtem el játszani rajta egy kis dallamot. Lehunyt szemekkel pengettem a húrokat, kis triolákat csalva elő a hangszeremből. Mert a zene az kell. Majd letettem és körbesétáltam még egyszer, hogy minden jó-e. Kimentem várni a többieket, reménykedve abban, hogy mindenki itt lesz. Mert ha valaki hiányzik, akkor az egésznek annyi. Bár, mind a hárman azt mondták, hogy jönnek, de akkor is. Az ember lehet ideges, vagy nem?

A jó édes heted keresztanyjának kutyájának a rézfán fütyülőjét! Ez az év is jól indult. Dédi nincs jól. Anya és apa hazugok. És még a szövegkönyvemet is elvesztettem. Újra olvasom a levelet és kiborulok.
Futok, futok, zokogok. Miért? Mi a f****nak kell ennek lennie? Legalább egy nevet. Ajj, anya. Ajj, miért én vagyok ilyen rossz szülőkkel megáldva? Miért? Kifutnék a világból is, de kifulladok. Lerogyok egy fa mellé és azt kezdem el ütögetni. Nem baj. A fizikai fájdalom elenyésző a lelkihez képest. Összegubózok, szipogok. Könnyeimen keresztül látom, hogy egy házzal szemben vagyok.
Nem érdekel. Nem érdekel sem ez, sem az, hogy besötétedett. Nem érdekel, ha kapok valami büntetést. Semmi sem érdekel. Nem fogok megtörni. A szüleim azt akarják, hogy megtörjek. Hogy itt hagyjam a varázsvilágot. Hogy ott hagyjam a gitárt. Hogy illedelmes gyerek legyek és átlagos. De nem. Nem fogok megtörni. Az nem Tüszőfűihez méltó lenne. Nem fogok behódolni nekik, hiába törtem meg lelkiekben már rég. Nem fogok nekik válaszolni. Nem tartom velük a kapcsolatot.
Viszont ez. Ha igaz, akkor nekem annyi. Ha igaz, hogy Dédi. Hogy Dédi beteg, akkor. Akkor hozzá még az is igaz, hogy végső, akkor. Akkor megfog halni. Nem, nem akarom, hogy meghaljon! Rázom a fejem, sírok. Nem akarom, hogy meghaljon. Ne, még ne haljon meg. Azt, azt nem bírnám ki. Ha most beüt ez, akkor vége. Többet nem bírnék el. Hazamennék. De nem. Még nem fog ez meglenni. Előtte meg kell bizonyosodnom arról, hogy ez igaz. De nem most. Inkább majd holnap. Az ég felhős. Esni fog. Nem baj.

Évnyitó!!

Vippí-váppá bimban-ding-dong wala-wala bim bam bumm! Avagy évnyitó buli, come on! Ugrándozva, futva, vidámon, fülig érő szájjal megyek. Egyik lábamon piros, főnix mintás rövid zokni, másikon festék mintás hosszú. A nadrágom egyik szára térd felé ér, a másik bokáig, mindenféle szín van benne. A pólóm ezekhez képest eléggé egyszerű. Sima piros, rajta egy arany főnix. Természetesen ez is féloldalas, egyik oldalt térdig ér, másik pedig derékig. A hajam pedig a szivárvány minden színéből kapott egy keveset és még egy jó pár nagy adag színes csillámpor is ráment. Egy kicsit színes vagyok. Let it go! Ú, úgy imádom azt a számot! Jé, ott van házvezető bácsi! Színes poncsó, kell nekem! Tök cuki. Színes poncsó,  színes poncsó, szini-mini-színes, szini-mini-színes, poncsi-moncsi-poncsó, poncsi-moncsi-poncsó! Odafutok hozzá. Vagyis hozzájuk. Mert Rad bácsin kívül ott van még Fan! És Teó, a cuki.muki cukorfalat, ki szellem! Ja, és a hvh néni. Ki is?  Lorelai, ha jól emlékszem. Igen, ez lesz az. Odasomfordálok Fan háta mögé, megölelem, majd egyszerűen a többieket körbe ugrabugrálom.
-Sziasztok és jó napot vagy estét! Víí, Rad bácsi, hívhatom magát Vid úrnak? Hol szerezte ezt a poncsót, nekem kell ilyen! - Körbe ugrálom még egyszer, majd megölelem. Tök jó a poncsó.
- Lorelai néni, hívhatom magát Lornak az egyszerűség kedvéért? Tetszik tudni, az agyam lyukas, mint a szita - nevetgélve túrok be hajamba, vigyázva, hogy minél kevesebb csillámpor menjen ki belőle.  Megölelem, majd utána felugrok és belebokszolok a levegőbe. Víí!

Basszus kulcs! Na ne. Nem akarom. Nem, nem! Ne. Nem akarom. Nem akarom, hoy eg történjen. Nem akarom, hogy meghaljon Dédi. Mert az rossz lenne. Nagyon nagyon nagyon rossz! Nein, non, nem! Why? Oh my gods. No, no, no, no, no, nem, nem, nem,  nem! Nem és kész. Biztos hazudott. És ha nem? Akkor mi van? Nagy baj. Nagy  baj. Sajnos.
Elkezdek a fa kérgébe ütni az öklömet. Egésze addig ütöm, amíg nem vérzik. Se baj. Lehunyom a szememet. Nehogy itt most szétessek. Nehogy most törjek meg végleg. Annyi év után. Ez borít ki ennyire? Hogy van egy nagyobb baj? Eddig mindig volt valami, amibe kapaszkodhattam. Most, hogy a kapaszkodóm, Dédi van bajban, most kiborulok? Nem lehet az, abszurdum. Mondta volna. Küldött volna egy baglyot. Vagy egy mugli postát. Biztos. Ő nem olyan, aki cserben hagyja az embert. Nem. Épp ezért kell kitartanom. Mi van attól, ha szüleim lelki terrort alkalmaznak? Mi van attól, ha nem tudom az infók hitelességét? Mi van attól, ha anya és apa csak azt látja bennem, hogy van kapcsolatom japánban? Hogy csak a művészethez értek, ami szerintük felesleges? Semmi. Kitartok, nem? De. Ha most kitartok, akkor talán vége annak, hogy megpróbálnak haza csalni. Az nagyon jó lenne. Az eső, úgy tűnik nem hazudtolja meg magát. Egyre jobban esik. A fa eddig védett, de most már érzem, ahogy rám esnek, csepegnek a hideg esőcseppek.
Felállok és elsétálok az ajtóhoz. Letörlöm az ép kezemmel a könnyeimet, majd bekopogok.

Ragasztó.Hát, talán nem azt kellett volna mondani, hogy folyékony. Mert az a tégelyes kell, ami ilyen fehér és van benne kb. 400 ml. Nagyon jó vele ragasztani, kár hogy nem tudom a nevét. Min mosolyog, ez jó jel. Mosi-mosi-mosoly! Be happy! Fel kellene jegyeznem majd a naplómba. Mosi-mosi-mosoly. Tök jól hangzik. Amúgy szerintem nem is olyan vészes a beszéd. Igen, itt ott van egy kis hiba a ragozásban és ennyi. Nekem is van, pedig én magyar vagyok eleve.
- Hát, még az is elő fordulhat. Igen, egyszer elhozom. Oké? - Igen, ő kérdezi, de akkor is. Megkérdezem. Mert így a jó. A farkasok cukik. Nagyon cukik. Szerintem legalábbis. Bár, ki tudja. Lehet, hogy szerinte is. Nem, nem kérdezem meg. Még a végén őrültnek  nézne, amiért nem hibáztatom. Ilyen vagyok. Vigyorogva megölelem, majd mikor azt mondja, hogy szívesen, elpirulok. Te jóságos ég. Ilyen nincs. Na mindegy.
- Igen, ismerek. A volt osztálytársam, Franciska, mindig egy vakolatnyi smink volt mindig a fején. Na, az minden, csak nem szép. Tudod, ő mugli amúgy - kárörvendő vigyorral mondom ki. Imádtam neki, és az utánfutójának keresztbe tenni. Sose tudták rám bizonyítani. Nagyon jó érzés az, amikor egy általad utált személyt felbosszantasz. Vagy legalábbis szerintem. Régi, szép emlékek. Nyáron megint felbosszantom, csak azért is.
- Kár. Hát klasszikus gitárból mind a hat húrra. De nem olyan fontos, csak majd kelleni fog valamikor a közeljövőben. Na mindegy.  Amúgy félvámpír vagy? Csak mert egész nem lehetsz és hasonló a kisugárzásod, mint egy vámpírnak - megkérdezem tőle, miközben nézem. Ez is egy jó kérdés, grat Lith.