36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vér Lanetta összes RPG hozzászólása (123 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 29. 23:42 Ugrás a poszthoz

Várkonyi
Zárás


Nem számított arra, hogy Várkonyi utána fog jönni, így mikor maga mögül lépteket hallott, a kalauzra gyanakodott, aki azért jött oda, hogy leszidja, mivelhogy nincsen kabinban. Már el is kezdett a lány agyalni valami csípős dumán, amivel elkergetheti a kellemetlen alakot, mikor a léptek megálltak és halk sóhaj tört magának utat. Meglepetten pillantott hátra válla felett, azonban épphogy rájött, hogy volt tanára volt mögötte, mikor erős ujjak megragadták a derekát és ízes ajkak az ajkaihoz préselődtek.
Köpni-nyelni nem tudott, bár egyik sem lett volna szerencsés, meglepte az, hogy a férfi ilyesmit tett, s az első reakciója azonnal az volt, hogy visszacsókolt, majd észrevéve magát gyengén, de megpofozta a férfit és elhátrált tőle.
Még mindig ott volt az, amit a fülkében mondott neki az úr. A kérdésre azonban akármennyire is pipa volt, nem tudott nem elvörösödni és elnézni azokról az élénken csillogó, kék szemekről.
- én....hát én... - makogott zavartan, hiszen amit mondott az teljes mértékben igaz volt és úgy tűnt a férfinek sem semleges, de ez a tény annyira megdöbbentette őt, hogy kiapadt a folyton lepcses szájú lányka szókészlete.
Mire észbe kapott Várkonyi megfordult és elindult a folyosón. Hallotta mit mondott és ujjai lassan hevesen lüktető szíve fölé emelkedtek. Azonnal visszarohant a régi fülkébe és lekapta a bőröndöt a felső polcról majd kirohant a kupéból, hogy kövesse a férfit és átköltözzön az úr mellé.
Már el is indult, határozott léptekkel, magában halványan mosolyogva, mikor hirtelen ledermedt és rájött, hogy nem figyelte meg, hová is ment be az úr. Zavartan fordult körbe tengelye körül, de a sötétített ablakokon nem lehetett látni semmit sem, az összesbe be kellett volna nyitnia ahhoz, hogy megtalálja Várkonyit.
Talán meg is tette volna, volt akkora elszántsága, de egy újabb meglepetés érte őt, fivére hangja háta mögül. Álmossal általában hideg viszonyt ápoltak egymással, de ez azzal is járt, hogy a fiú szerette maga mellett tudni kishúgát és cukkolni mindenféle beszólással.
S mikor meginvitálta a maga fülkéjébe Lalát, a lány nem tudott nemet mondani, szülei ugyanis borzalmasan fel lettek volna háborodva, ha megteszi, így magában hőbörögve ugyan, de kénytelen volt hagyni, hogy az aki az előbb megcsókolta, egy másik fülkében üljön, tőle távol.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. október 12. 19:34 Ugrás a poszthoz

Várki és Pali bácsi


Lala ért a találka helyszínére legelőbb, bizony ha mondom. Már bőven órákkal elébb ott volt, mert a vonat úgy indult, neki meg amúgy is csak néhány órája volt aznap és ráért a korábbival jönni, mint a későbbivel, amivel talán oda sem ért volna csak jó sok késéssel.
Számított rá, hogy nem fog ott találni senkit sem, így úgy döntött, hogy míg vár, addig beles egy kicsit az egyik édességboltba vásárolgatni, mert a kedves Úr mostanság kezdte elhagyni azt a jó szokását, hogy random nyalókákat húz elő a zsebéből, ami a szerencsétlen Lalának fájó pontja lett.
Végül sikerült kicsit el is nyújtani odabenn az időt, nem szerette különösebben az édességet, a sós dolgot jobban vonzották, de annyi minden volt odabenn, hogy ha csak szeme is kívánta és később a kukában fog landolni, dögivel bevásárolt, nem csak nyalókákat, de savanyúbb gumicukrokat is, kemény cukrokat is, töltötteket, csigába tekerteket, csokibékákat, ezerízű drazsékat, no és sima cseresznyéset is, mert az volt a kedvence.
Mire végre kitette a lábát a találka helyszínétől alig két boltnyira, két édesen rózsaszín tasakkal, szájában nyalókával már ott volt Várkonyi. Csak őt látta, a másik, már megérkezett személyt még nem, de lelkesedése így sem maradt el, felemelte egyik kezét üdvözlés gyanánt és kedélyesen odasétált a férfihez, még csak meg sem próbált sietni, mi az a két perc, sokat úgy sem vetett a latba.
- Jó napot - köszöntötte csicsergő hangon, jókedvűen. - Mi a meglepim?
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. október 20. 19:06 Ugrás a poszthoz

Várki és Pali bácsi


Nem veszi magára a szurkálódó megjegyzést, sem azt, hogy estével köszönnek neki vissza, csak elégedetten mosolyog, mintha neki a mikulás idén előbb jött volna, vagy inkább gyakrabban mint az átlagos embereknek, akik évente egyszer élvezhetik csak ezt a kegyet.
Csakhogy, amint félreállt az úr és az eddig rejtett férfi felé fordult. Először nem reagált, csak állt és bámult, majd hirtelen kitört, a rózsaszín cuccot, ha Várkonyi készségesen nem vette is volna el tőle, úgyis a kezébe nyomta volna, a szájában lévő nyalókáról pedig úgy elfelejtkezett, mint plüsspóniról a kislány, ha végre igazit kap karácsonyra.
- Yarista Palarn! A Montrose Magpies legkirályabb hajtója! - lelkesedése is egészen gyermeki volt, ahogy odaszökellt a szőke férfihoz és hamar rázta meg a felkínált, szálkás kezeket. Egészen el is olvadt tőle.
- Hű igazi kemény kéz, ami megdolgozott gazdája sikeréért - mosolyodott el, még mindig kicsit zavarban attól, hogy egyik példaképe állt előtte. Egy hajtincset is eltakarított az útból mielőtt újból megszólalt volna.
- Különben nagyon tetszett a könyve, sokat segített az utolsó év utolsó meccseiben - mikor épp vörösben izzott a pofija és nem volt ura a helyzetnek, folyton fecsegett és fecsegett, a szokásos hangjánál vagy egy jó hanggal feljebb, mint a kisegerek.
- Mert én is hajtó voltam régebben, de csak az iskolai csapatban. Semmi különös tehetségem nem volt benne, csak szerettem űzni, az adrenalin meg minden... - zavartan kuncogott.
- Hogy mi? - már el is feledkezett arról amit vett, csak mikor megjegyezte Yarista akkor tekintett hátra Várkonyira és a szatyrokra.
- Oh, oh igen...kicsit lehet ellőttem a sulykot...
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. október 29. 18:47 Ugrás a poszthoz

Várki és Pali bácsi


Lala hallása nem mindig annyira jó, mint kéne és Várkonyi szerencséjére a kisebb kommenteket sem hallotta meg, ennél sokkal jobban rákoncentrált a hajtóra.
- Természetesen - bólintott készségesen s a többi hozzászólásra is hasonlóképp reagált, vagy néhány szavas válasszal.
Mikor aztán a csomagokra kerül a sor és Várkonyira haloványan elmosolyodott, hiába volt kettejük között rengetek a korkülönbség, mikor ránézett nyalókával a szájában, selypítő hangon megszólalva, csibész tekintettel, nem tudta más szóval jellemezni a férfit, mint, hogy baromira aranyos, mint egy hétéves kölyök.
Erre haloványan el is mosolyodott meg picit el is pirult, megjegyezte magának, hogy ha Yar elmegy, majd meg kell köszönnie Várkonyinak a figyelmességet, hogy egyáltalán idehívta miatta a hajtót.
- Akár be is ülhetünk valahová, enni egy süteményt vagy hasonlókat, bár már elmúlt hat... - vakarta meg zavartan a tarkóját körbemutatva a főtéren, talán még erre is volt az egyik cukrászda, ha jól emlékezett, de ott már rég volt, inkább a kastélyban kért valami édeset, ha arra volt kedve.
A meccsjegyekre nem számított, rögvest felcsillantak a szemei és hálásan vette át őket.
- Úgy elmegyünk? Ugye el? - rohadt oda Várkonyihoz, a két jegyet felmutatva, s reménykedett, hogy kedvese gyorsan beadja majd a derekát.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2018. január 26. 13:31 Ugrás a poszthoz

Várkonyi
Zárt|2018. 01. 31.


Kicsit meglepte a férfi levele, nem számított arra, hogy ilyen későn magához hívatja munkaügyben. Általában az olyasmit délután hatig le szokták tudni, aztán ha sokáig is marad, azt Várkonyi miatt teszi, nem az oktatás végett. De néha dolgozni is kell. Azért mégiscsak csinosan öltözik fel, ceruza szoknyát húz és blúzt, nem túl giccses, apró nyakékkel. A pálcája végett teste általában enyhe rózsaárban úszik, de erre az illatra még parfümmel is rásegít, hogy a rózsa erősebb legyen egy kicsit, aztán felveszi szövetkabátját, aminek hála mindez a kiöltözés nem is látszódik többé.
A megadott időpontban, pontosan érkezik, na jó picit késik, de nem sokat, épp csak amennyit általában szokott. Fejére húzva kabátja bundás kapucniját, kicsit dideregve a hidegben, ahogy közeledik a férfihoz. Szíve vadul dobog, hiába vannak már egy ideje egymáshoz közel, nem tud nyugodni Lalában az az izgatottság, amivel a férfi megpillantása jár. Egész testében remeg, csak részben a hidegtől.
Várkonyi úgy tűnik egészen beleveszett a csillagokba, így csendesen odasétált hozzá és szelíden megfogta vállát, hogy jelezze megérkezett, aztán ha lehetett, lágyan megölelte.
-Üdv, itt vagyok, mi lesz a feladatom? - mosolyodik el kicsit félve az októl, amiért idehívták. Megfordult már a fejében, hogy a férfi talán csillagtérképet akar készíteni vagy egy bolygót elemezni, sokáig kinn maradni, akármit is, nem véletlen, hogy a természetben vannak. Valami készülődik, bár jobban körbenézve Lala nem látott tekercseket vagy pennát, ami kicsit gyanús volt.
- Mi lesz a feladatom? Kell hozzá papír? Toll?
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2018. január 26. 22:11 Ugrás a poszthoz

Várkonyi
Zárt|2018. 01. 31.


- Bizony gyönyörű - bólint, jól odabújva a férfihoz, legalábbis hogy ne fázzon, többek között ezen okból is, bár a csók után didergésre nem is lehet oka, felhevítette kedvese lágy ajka.
Nem akart kibontakozni az ölelésből, csakhogy a munkát sem akarta elhanyagolni, ezért kérdezett rá az úrnál, hogy mégis mit tegyen, a válasz, amit kapott rá pedig meglepte. Azután kitört belőle a lágy kuncogás, mielőtt egész arcával belesimult volna a nagy, kérges tenyérbe.
- Azt a feladatot míg élek végzem - suttogja, hogy csak ketten hallják, se az ég ne legyen fültanúja, se a csillagok, mielőtt ajkuk összeérne röpke pillanatokra.
A holdat nézni a férfi helyett nehéz kihívás volt, pláne, mert Várkonyi borostás állán annyira szépen kirajzolódott a fény, hogy Lalának szinte fájt, amiért nem rajzolhatta le hirtelen, pedig már mióta nem vett ilyen okból cerkát a kezébe.
De mivel erre kérték, megtette. Felemelte apró állát és megcsodálta a holdat, amit hiába látott minden nap, aznap szinte elvarázsolta. Más volt, mintha nem is a hold lenne, hanem egy másik bolygó, egy vörös, közeli, lüktető bolygó. Szája elnyílt, csakhogy szerelme szavaiból valami fenn maradt a rostán.
- Mi másért különleges még ez a nap? - pillant fel rá, kérdő tekintettel.
- A csillagom is csinál valami különlegeset? - újra az égboltra figyelt és keresi azt, amit még néhány hónapja a férfi ajándékozott neki.
- De ha kék hold is van meg vörös is egyszerre miért nem li... - eddig jutott a kis akadékoskodással, mielőtt a csók belé fojtotta a további kérdezősködést és mire észbe kapott, már azt se tudta, mit akart mondani, vagy, hogy milyen nap volt. Kit izgatott,amíg mellette volt Várkonyi?
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2018. január 26. 22:11
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2018. január 27. 13:47 Ugrás a poszthoz

Várkonyi
Zárt|2018. 01. 31.


Haloványan elmosolyodott, szerette a férfit nagyon, a hosszú csókba  pedig ezt a vallomását, mindenével együtt beleadta, egészen hozzá bújt, jobban mint eddig. Szerette a meghitt pillanatokat, ez pedig az volt. Nyugis csillaglesés,  a természet és az ember akit legjobban szeretett a világon. Ennél elképzelni sem tudott volna jobbat, egészen addig, amíg fel nem emelte fejét az égre.
Rögtön észrevette a betűket, de kellett egy kis idő, mire felfogja a kérdést. Kezeit ajka elé kapta meglepetésében, mikor pedig a férfire tekintett már alig látott valamit bugyogó könnyeitől. Olyan volt az egész, mint egy álom. Várkonyi előtte térdelt, maga volt a megtestesült férfiasság, kezében megcsillant a gyűrű. A gyűrű, amellyel össze akarja kötni életüket. Zokogásban tőrt ki, s mielőtt válaszolhatott volna szerelme nyakába zuhant, maga is letérdelve a földre. Egyszerűen nem tudta abbahagyni a bőgést, annyira meg volt hatódva és annyira nagy volt az öröme,talán percek is eltelhettek, mire rekedten ki tudott nyögni egy halk igent.
Régóta eljátszott a házasság gondolatával,sokszor, elvégre minden kislány arról álmodozott, hogy egyszer habos-babos ruhát öltsön és végigvonuljon a padok között az oltár felé és mióta együtt voltak, kedvese vezetéknevével is eljátszadozott, próbálgatta a magáéhoz, hogyan hangzana jól, hogyan is kéne majd egyszer talán neveznie magát, az mégis váratlanul érte, hogy húsz esztendősen valóra váljon az álma, s hiába képzelte el ezerszer gyermekkora óta, hogy majd egyszer hogyan fogja kimondani az igent, a valóság minden képzeletét felülmúlta. Ezerszer gyönyörűbb volt minden gondolatától.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2018. január 28. 17:35 Ugrás a poszthoz

Várkonyi
Zárt|2018. 01. 31.


Szipogva engedi, hogy szerelme lábra állítsa és megpróbálja letörölni könnyeit, bár a halovány simogatásnak sok könnycsepp ellenállt, az ügyetlen próbálkozás azonban arra jó volt, hogy a lány fel tudjon nevetni és abbahagyni a megihletődött zokogást.
- Annyira szeretlek - suttogta, míg az úr a zsebkendővel ügyeskedett. Mondta már ezt neki, de úgy érezte még többször és többször ki kell mondania.
Szíves-örömest követi vőlegényét valami melegebb helyre, mert bizony azért ő sem volt kemény téglából, hogy ne fázzon a tél közepén, még ha jól fel is volt öltözve. Na jó, annyira nem, sőt egyes alsó dolgokat kifejezetten elfelejtett magára venni. Többek között mondjuk a trikót.
- Azta - csodálkozik rá az asztalkára és a pezsgőre, nem is számított több meglepetésre. Vigyorogva fogta a poharat és koccintott leendő férjével.
- Rád és Rám leendő uracskám - rivallja jókedvűen s rögvest bele is kortyol, amit talán nem kellett volna, mert apja említésére azt az egy kortyot félre is nyelte. Köhécselt egy keveset, ujjait mellkasára téve.
- Mondtad, hogy aranyvérű vagy? Az már fél siker, ha pénzed is lenne vagy egy kamrányi, akkor meg már láncon is elvezetne engem az oltár elé, csak hogy hozzájuthasson valamennyihez belőle - szúrja oda morogva, nincs oda a családjáért vagy annak viselkedéséért, ennek pedig könnyen hangot is adott amikor csak tehette, mérgébe pedig még ivott is pár kortyot, csak akkor hagyta abba, mikor kedvese megjegyezte,hogy ne igyon annyit. Ekkor letette s somolyogva odaandalgott kedveséhez.
- Liliomtipráson jár az esze az esküvő előtt? - játszik vele, jókedvű hangsúllyal tréfálkozva.  
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. január 18. 19:29 Ugrás a poszthoz

Szóval egy pincér lánnyal...


Lalának nem igazán hiányzik Kanada, a kviddics hiányát pedig az egyetemen le tudja tanítani, utána pedig ha akad kivel akkor el is megy kicsit száguldozni, gyakorolgatni, passzolgatni. Scarlett általában vevő rá, North is néha elkíséri őket, mások meg amolyan alkalmi partnerek de a célnak megteszik.
Tehát Lala élete újra kerek volt, így nem is volt oka semmiféle aggodalomra. Dudorászva érkezett vissza a kis házikójukba. Ő végzett előbb, férje még tanított. Kiadta Nanának a vacsora tervét, valami könnyűt és egyszerűt sok zöldséggel, mert Várkonyi mostanában eléggé tüntetőleg lépett fel a zöldségek ellen ami hosszútávon nem fog semmi jóra vezetni, majd  miután a szorgos manók nekiláttak a főzéshez a háziasszony egy bogre meleg fekete teával és az Edictummal hóna alatt átvonult a nappaliba. Rég nem olvasta már a lapot és kíváncsi volt, hogy vajon hány nevet fog felismerni, ennyi távollét után. Elvégre az ő generációja már kiröppent, talán mestertanoncként is végzett aki maradt, alsósok közül meg csak alig egy maréknyit ismert.
Nos, hiába minden aggodalom, nem kellett sokáig elidőznie máris kiszúrt egy ismerőst, méghozzá kedves, egyetlen szerelme nevét. Ahogy egyre tovább olvasta a cikket feje úgy lett egyre vörösebb és vörösebb. Bizony Lala alapból féltékeny típus volt, de ilyesmi után talán egy normális nő is kijönne a sodrából.
Az egész utat úgy tette meg mint egy perzselő tűzvihar, félhetett aki az útjába került, de az is, aki csak látta. Ha elemi mágus lett volna, talán még igazi lángok is előcsaptak volna, de így mindenki megúszta egy kis riadalommal, legalábbis az ártatlanok. Ahogy felért a kastélyba dühe csak egyre dagadt, nem érdekelte a kíváncsi szemek, amúgy is már az utolsó óráknak is vége, nem lehettek annyian a kastélyban mint mondjuk délelőtt. Aztán megérkezett a terem elé. Hevesen megmarkolta a kilincset, kivágta, majd be maga mögött, ezzel mindenkit ki is zárva a teremből.
- EGY HARMADIKOS ERIDONOS? - felemelte hangját, nem is próbálta türtőztetni magát, csak lecsapta az újságot a tanári asztalra, hogy Várkonyi is lássa felháborodottsága okát.
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. január 18. 21:11 Ugrás a poszthoz

Szóval egy pincér lánnyal...


Meglepődik, hogy férje majdnem belefullad a meglepetésbe a jelenlététől, ám szerencsére még időben kilábal a vészből és oda tud menni megnézni a kártyát. Míg nézi a férfi a híreket addig érezheti arcán azt a dühödt, szúrós Lalatekintetet amivel ölni is lehetne minden bizonnyal, csak még a tulajdonosa nem találta ki hogyan.
- Ha nem is az egész része kitalált, akkor is igaz alapokon múlik, máskülönben nem is engedte volna a lektor, hogy kikerüljön - tette kerszbe kezeit, végig férje arcát fürkészve, hogy el tudjon kapni minden rövid pirulást vagy más árulkodó jelet.
- Tehát magának mégsem hiányoztam annyira? Legalább szőke volt az a harmadikos eridonos? Vagy a tanársegéde? - igen Lala pontosan emlékszik, hogy ő is harmadikos volt amikor a férfihoz került, bár akkor csak mint tanársegéd, ám minden más összevág. Lassan a sírás határára került, ahogy egyre több kérdés torlódott fel elméjében, de egyik sem volt kecsegtető. Sőt, talán nem is egyszeri alkalom volt? Talán ő a harmadik nem kívánt alak, akik megtűr a férfi aztán rohan egy másik nőcskéhez?
Muszáj leülnie mert menten összeesik, így odasétál a tanári asztal mögé és helyet foglal. Mit törődik vele, elvégre már ő is tanár, neki is szabad.
-Tart még? - erőtlenül kérdezte meg, nem egészen biztosan abban, hogy egyáltalán akarja-e hallani a választ vagy sem.
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. január 19. 13:58 Ugrás a poszthoz

Szóval egy pincér lánnyal...


Igen, Lala emlékezett arra, hogy végül ő hagyta el a férfit, ő zárta le a sok vitát és hasonlókat azzal, hogy inkább elment, ezért sem tudja egészen, hogy hogyan is kellene viselkednie. Amit Várkonyi tett, az roppant mód fájt a nőnek, ám akkor nem voltak együtt, sőt, úgy volt, hogy soha többet még csak nem is fogják látni egymást. Mégis, hogy ennyire gyorsan más vizekre tudott evezni férje...
Bambán figyelte, ahogy az újság cafatjaira tépődött Várkonyi kezei között majd eltűnt a kukában, bár ez semmit sem oldott meg.
- Tehát tényleg volt vele sex... - elkapta tekintetét férjéről és ajkába harapott. Mégsem csak pletyka volt az edictum részéről, mégha nem is minden szó volt igaz, a lényeg igen.
- A fenébe is! Gyűlölöm amikor részeg! - kiáltott fel és keze elindult Várkonyi felé, ám félúton megállt lehullott. Helyette jó messzire elsétált a másiktól és könnyei csendesen elindultak lefelé arcán.
- Talán csak játék volt az egész, utoljára belém rúgott volna, csak aztán a nyakán maradtam... - nem tartotta ilyen embernek Várkonyit, de most fel volt dúlva és az ilyen nőknek mindig a legszörnyűbb és legrémesebb gondolataik támadnak amiket nyílván kimondanak a nagy felindultság végett.
- Remek. Legalább nem kerül miatta börtönbe - sóhajtott fel, mert így nem volt szó kiskorúról, ellenben ha diák lett volna biztos kirúgták volna a férfit aztán meg... Nem ennél sokkal okosabb volt a férje, ilyet nem tett volna.
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. január 29. 19:09 Ugrás a poszthoz

Szóval egy pincér lánnyal...


- Tehát ez pisilés - csípősen cseng a hangja amolyan szellempaprika fokú erősséggel - Tehát majd elmegy pisilni, ha én mondjuk terhes leszek, vagy ha elutazok valamerre több mint egy hétig? - felemeli hangját hisztérikusan -Ha összeveszünk akkor is? Vagy ha esetleg mondjuk balesetet szenvedek és tudom is én eltörik a lábam és ispotályban leszek? Mert ez természetes? Számítsak ilyesmire?   - már a hasonlat is felhúzza, ám a maga kis monológja hergeli fel csak igazán ahogy egyre tovább és tovább megy az élet kisebb-nagyobb testiszüneteinek felsorolásában.
- És majd mindig ez lesz a kifogás igaz? Hogy csak pisilnie kellett - széttárja karjait majd dühösen fúj egyet. Talán jobban járna a férfi, ha Lala felképeli, talán úgy könnyebben meg lehetne békíteni a nőt, ám így csak még inkább elhátrál testileg is.
A férfi bókjára csak megrázza a fejét, szavak ezek csupán, amiket jókedvében ugyan halk kuncogással méltányolna, most azonban üresnek érzi őket, mert nincsenek még bizonyítva.
- Miért nem mondtad el eddig? Már hetek óta itthon vagyok - engedi, hogy Várkonyi átkarolja, ám még így is csak egy picit lágyabb a hangja, mert hat rá kedvese közelsége.
- A kviddiccsel? - felszökik szemöldöke, ő aztán kicsit sem érzi, hogy a férfi sakk mattot adna neki, sőt inkább ellenkezőleg, szembefordul a férfival és dacosan belemélyed mélybarna tekintetébe.
- Maga épp ugyanúgy szereti az asztrológiát, ahogy én a kviddicset. Ne tagadja! Ha én a kviddiccsel csalom akkor maga az asztrológiával! Nincs mentsége a pisilőpajtijára!
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. február 2. 19:54 Ugrás a poszthoz

Szóval egy pincér lánnyal...
Zárás


- Micsoda? - nem nézi a lány jó szemmel a felügyeletet, ám ezt ráérnek később is megbeszélni, mert jelen pillanatban sokkal de sokkal fontosabb dolgokról tárgyalnak.
A férfi következő válaszára nem tud felelni. Ezt nem tudja megcáfolni, tényleg elment és nem is rövidtávra tervezte kinn létét, hanem egy egész életre, Várkonyi nélkül. Mégis rosszul esik neki a dolog, elgondolta már ezerszer, hogy mi van ha férje továbblépett, ám képzelni és tudni két külön dolog.
Végül csak megenyhül kicsit, mert nem tud mást tenni, muszáj leereszteni a tőrt amit eddig képletesen értve kedvese torkához szegezett, és hagyja, hogy amaz átölelje és belecsókoljon nyakába. A megjegyzésre kicsit elhúzza száját, mert igazából nincsen többé hibátlan bőre. A kviddics sok mindenbe belenyúlt és a bőrén is hagyott maga után nyomokat. Igaz, mára kevés a gyógyuló seb, ám hegek még mindig vannak a testén, bár ebből a mondatból úgy tűnik ezekkel Várkonyi nem találkozott. Nem is baj, egyelőre jó is így.
Ehelyett inkább abba megy bele, hogy kinek mi a második szerelme.
A férfi azonban úgy tűnik megunja a macska- egér játokét. Lala felhúzza orrát és ellép Várkonyitól.
- Legyen - elindul az ajtó felé majd megállva a keretnél visszafordul - elfelejtünk mindent. Tiszta lap. Nincs pincérlány, nincs Kanada. Vacsorára várom haza, be szeretnék mutatni egy kicsi harmadik Várkonyit - kacsint párjára majd kilibben az ajtón.
Várkonyi pedig ha követi is sem fogja megtalálni, elvégre tudhatja, hogy Lala nagyon ért az eltűnéshez.
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. április 28. 15:15 Ugrás a poszthoz

Nérel Danka


A hét ezen napja általában laza és gyorsan véget érő nap a nő számára. Éppen ezért is volt ideje meglátogatni férjét az otthon maradt ebédjével. Általában az ilyesmit manókkal oldják meg, de most, hogy van egy kis szabad ideje, az égért se lenne hajlandó elmulasztani, hogy újra lássa kedvesét az osztályteremben. Régen ez a környezet annyira természetes volt számára. Látni, ahogy a sötét, rövid tincsek beleolvadnak a tanári asztal mögötti barna falba, vagy hogy valami csillagtérképekhez kapcsolódó lap biztos ott lapul férje kezében, vagy a közvetlen közelében. Rengeteg időt töltöttek el együtt az üres tanteremben anno. Megbeszélték a következő lépéseket, összeállították a dolgozatkérdéseket, amiket csak néha adott ki egy-egy jó barátnak, s ott voltak azok a néhány pillanatnyi furcsa összenézések is, amik talán tudat alatt előjelei voltak szerelmüknek.
Jó is volt Lalának egy kis nosztalgia, meg néhány édes csók, azonban nem akart sokáig maradni, zavarni kedvesét a munkában, így hamar elbúcsúzott, s csak egy utolsó pillantást vetett még utoljára, kíváncsiságból, hogy vajon most is találni fog-e csillagtérképet Várkonyi keze ügyében.
A kviddicspálya felé ment ki, gondolva, hogy ha már amúgy is hangulatban van, miért ne időzne el egy kicsit odakinn, ahol régen öt teljes évig nyelte a homokot, mert bizony ő aztán híres volt arról, hogy folyton leesett a seprűjéről. Ezt mostanra már kinőtte. Legalábbis Kanadában már általában fenn maradt a seprűn. Bár ez sem jelentette azt, hogy kevésbé lett volna vakmerő, inkább csak, hogy a rutin végett már képes kihozni a legjobbat a helyzetből, hogy csontjai épek maradjanak és a lába se érje a talajt meccs közbe, mert az kizáráshoz vezetne.
Meglepetésére azonban mikor odaért a pályához, nem üresen találta a játékteret. Egy fialat lányt pillantott meg, ahogy zuhanórepülésben közeledett a föld felé.
~ Csak nem Vronszkij? ~ vigyorodott el a felismeréstől a nő, s karba font kezekkel nézte, hogyan is sikerült a manőver. Emlékezett, hogy mikor régen ő tanulta, iszonyatosan félelmetesnek tűnt, pláne, mikor tényleg nekivágódott a földnek.
- Nem is volt rossz! - kiáltotta oda a lánynak, mert hát nem Lala lenne, ha csak úgy szó nélkül el tudna menni. - De a feljövetelt még gyakorolni kellene, ha így leteszed a lábad azonnal kizárnak - teszi még hozzá, mosolyogva.
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. április 29. 23:55 Ugrás a poszthoz

Nérel Danka


- Nem is csodálom, fiatal vagy ez pedig egy elég veszélyes mutatvány, amikor én tanultam minimum háromszor telibe kaptam a földet. - Bár akkor iszonyatosan fájdalmas élmény volt, mára már Lala számára csak kellemes múlttá törpült, ahogy minden más is a Bagolyköves Kviddiccsel kapcsolatban. Hiába volt néha csontot ropogtató ez a sport, itt lopta be magát a nő szívébe, második szerelmeként Várkonyi után.
A lány szavaira azonban szelíd mosolygása kikerekedett szemű, rémült pofára torzult s ahelyett, hogy megfogta volna a lány kezét inkább lépett egy lépést hátra.
- Merlinre mondom te lány! Még nem múltam huszonhárom, ne magázz vagy fellógatlak valahová olyan rellonossan ahogy itt szokás - a vége nem sikerült olyan komollyá, amint tervezte, mert bizony ő is elnevette magát, s bepótolva az előbbi kihagyást megrázta a lány kezét.
- Vé..Várkonyi Lala vagyok. Nagyon sokáig játszottam. Itt öt évet, Kanadában meg nagyjából egyet vagy kettőt - darálta le élete sporthoz köthető szakaszait gyorsan, majd állával a lány felé bökött.
- Benned a jövő bajnokát tisztelhetem? Aki hobbi szinten játszik, az nem szokott maga gyakorolni. - vigyorodott el. Legalábbis ez volt az ő tapasztalata. Ugyan sokat változott a csapat az öt év alatt, az emberek jöttek és mentek, ám kevesen maradtak a szakmában iskola után is. Azonban akik utána is űzték, azok javáról már lerítt az iskolában is. Persze mindig volt kivétel. Mondjuk ő. A családja nem nézte jó szemmel, a férje féltette, s a végén csak tanári szak lett belőle.
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. május 1. 22:08 Ugrás a poszthoz

Nérel Danka


- A gyakorlás sok áldozattal jár - felel, jelezve, hogy Danka nem biztos, hogy el fogja tudni kerülni a sérüléseket ha ilyen mutatványokat akar elsajátítani. Persze aztán ki tudja, lehet úgy is sikerül, elvégre minden ember más.
Miután sikerült kiküszöbölniük a magázást, mosolyogva kezd bólogatni.
- Bizony, a második szerelmem a sport a férjem után. Hajtó voltam. Nem túl különleges poszt, de ott lehetett a legtöbb izgalmat megkapni. Na és te? Milyen poszton játszol? - bár azt sejti, hogy nem őrző akar lenni a lányka ilyen földközeli mozdulatokkal, hanem inkább hajtó vagy fogó.
Danka tervei megmelengetik a nő szívét, csak a vége az, amitől elhúzza a száját. - A komplikált szóval kezdődnek az álmok szétrombolásai - figyelmeztette a lányt.
- Én csak tudom, meddig dédelgettem azt az álmot, hogy profi kviddicses leszek... aztán máshogy hozta az élet. Viszont ha te ezt akarod mindennél jobban, akkor ne hagyd, hogy elvegyék tőled. Fájni fog az út és nagyon kemény lesz. De megéri. Ritkán hálás ez a sport, de ha épp azzá válik, akkor úgy érzed a világ most lett tényleg kerek. - mosolyodott el, majd körbenézett, keresve a kvaffot, mert olyan jó volna a kezébe venni újra, kicsit dobálgatni, egyik kezéből a másikba átpasszolni. Mikor megpillantja a földön felcsillan a szeme és rögvest fel is kapja, hogy alacsony dobásokkal szórakoztassa el magát.
- Ha van időd játszhatnánk egy kicsit, jó volna - kacsint a másikra.
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. május 10. 22:50 Ugrás a poszthoz

Nérel Danka


- Kiváló álom, tessék megvalósítani! - kuncog a lány, mert bizony az ilyen vakmerőség mindig régi önmagára emlékeztetik Lalát. No nem mintha most már nem volna vakmerő. Csak máshogy, átalakult ez a tulajdonsága, kicsit szelídebb, de ugyanúgy jelenlévő jellemvonássá.
- Akkor vagy navinés vagy vagy levitás - tippel egyet, kezeit összekulcsolva, és mutatóujjait a lány felé szegezve. Rémlett neki, hogy a házak már akkor szűkösen álltak játékossal amikor ő itt volt, sőt volt, hogy az egyik tanévbe az egyik ház nem játszott a kupáért. Saccra talán a levita volt az.
Lala könnyedén beszél az életéről, számára nincsenek tabuk se idegenek se barátok előtt. Ezért mesél olyan könnyedén el bármit. Az pedig nem is tűnik fel neki, hogy a másik mennyire bizalmas dologba avatta épp be, mikor elmeséli a családi drámáját a kviddiccsel.
- Az enyémek se nézték jó szemmel, hogy játszok. "Aranyvérűként kutya kötelességed mindig jól nevelten viselkedni nem pedig bohóckodni a pályán" - utánozta apját azon a fennhéjázóan gőgös hangján, amit Lala biztosra vesz, hogy ilyen elit aranyvérű iskolában külön tantárgy keretein belül sajátítanak el az oda járók.
- Azonban én mindig is lázadó voltam. Eridonos. Nagyszájú, direkt rá is játszottam, hogy még inkább kihozzam őket a sodrukból. Persze ez nem követendő példa. Viszont le kellene ülnöd megbeszélni velük a dolgot. A szülők támogatják a gyerekeiket, csak kell nekik egy kis nógatás az elején.
Ezután elterelődik a téma a játékra, a lány pedig nagy lelkesedéssel bólogat, amikor Danka elfut neki seprűért. Igaz tavaszi ruhácskában van, azonban mit neki, maximum kicsit megtépi alul, hogy kényelmes legyen.
- Uhh a jó kis Bagolyköves seprűk, egek, de rég fogtam már ilyet - kicsit megforgatja kezei között, megnézegeti, mint a régi barátok szokták egymást, hogy felfedezzék, mi változott a másikon az évek múlásával.
- Na gyerünk fel a levegőbe, viszek kvaffot! - kapja fel a labdát és már át is dobja egyik lábát a seprűn, hogy felemelkedhessen vele a magasba.
- Mesélj, hogy vennéd el tőlem a labdát?
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. május 13. 21:41 Ugrás a poszthoz

Alíz és egy ferde éjszaka következményei


Tovább a hsz-hez
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. május 26. 15:36 Ugrás a poszthoz

Alíz és egy ferde éjszaka következményei


Tovább a hsz-hez
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vér Lanetta összes RPG hozzászólása (123 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel