36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vér Lanetta összes RPG hozzászólása (112 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 26. 22:21 Ugrás a poszthoz

🍬

Mosolyogva tekint az említett szoborra, meg is értette, hogy állandóan fecsegett a szerencsétlen, ha az ő lábait is odakötnék egy szökőkút tetejéhez talán neki sem jutna egyéb szórakozás osztályrészül, minthogy az élet bölcsességeit ossza az éppen arrafelé kószáló diákoknak és tanároknak. Vagy inkább csak hatalmas butaságokat pampogna és faviccekkel fárasztaná le az amúgy is megterhelt agyakat, hogy aztán kaján vigyorral nézze azokat a grimaszokat amiket reakcióul kapna a hallgatóságtól.
Tekintete csak akkor tévedt vissza a fiúra, mikor szeme sarkából észrevette, hogy megindult felé. Nem hátrált, bár legszívesebben annyi lépést tett volna visszafelé, amennyit Kolos előre. Egyszerűen csak nem akart a közvetlen közelében tartózkodni, még semmiképp. Esetleg később, ha már a fiú bizonyította megbánását és a friss emlékek tajtékzó tengere is leülepedett a lányka heves szívében. A karnyújtásra csak illedelmesen biccentett, kezeit háta mögött összekulcsolva, kissé leszegett fejjel bámult a különben is magas rellonosra. Sohasem volt csúnya gyerek és Lalának el kellett ismernie újra és újra, hogy az idő csak még jobban pártfogásába vette, mióta nem látták egymást. Zavartan kapta el pillantását Kolosról és nagyobb ívben kikerülve őt elindult a szökőkút felé.
- Nos, sokat gondolkodtam azon, hogy eljöjjek-e. - kezdte egy tétovázott köhintés után mondandóját. - Őszintén bevallom úgy véltem a múltkori találkánk után, hogy bár határozottan megérdemelted amit kaptál, ezt nem fogod elismerni és emiatt örökké fújni fogsz rám.- odaért a szökőkút pereméhez, hogy kezeit megpihentesse a hideg és durva felületen. Sokkal kényelmesebb volt a selymesen hullámzó vízhez intézni szavait, mint szemtől szembe Koloshoz beszélni, hiszen voltak olyan részek mondókájába zsúfolva, amelyekkor folyton felcsillantak szemében olyan érzelmek, amiket a másiknak kifejezetten tilos volt meglátnia.
- És nem is bántam volna ha ezt teszed. Mint két szellem, akik átlátnak a másikon. - tette hozzá halkabban, amolyan kommentárként. - De meglepetésemre úgy tűnik felfogtad tetteid súlyát...vagy csak megtanultad, hogy mindig a nőknek van igazuk, ha valóban minden városban volt egy olyanod mint én... - még mindig nem tudta elhinni, még mindig fájt neki és legszívesebben ha csak eszébe jutott is, lekevert volna egyet a fiúnak, de a perem erősebb megszorításán kívül, más, külső jelét nem adta annak, hogy dühös lenne Kolosra. Hangja színtelen volt, tájékoztató jellegű, igazi arisztokratához illő, fagyos, kicsit lenéző hanghordozással.
- Lényeg a lényeg, hogy a szép levél miatt úgy döntöttem hajlandó leszek meghallgatni téged és azután elbírálni, hogy megbocsássak e neked. - Válla felett Kolosra nézett, arcát fürkészte és az azokon futó érzelmeket kereste, remélve, hogy abból majd megjósolhatja, milyen reakciót váltott ki belőle.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. szeptember 26. 22:31
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 27. 22:29 Ugrás a poszthoz

🍭

Szünet volt, a vizsgák - amikre méltóztatott beslattyogni, hogy ne ismételjen évet - már jó pár napja véget értek és aki csak tehette el is utazott a saját családjához, élvezni egy kicsit az iskolától távoli életet. Ő azonban addig nyújtotta a vidékre utazás időpontját, ameddig csak lehetett, mert tudta, hogy Egerben csak az unalmas bálok és savanyú arisztokrata élet fogja várni, amihez sem kedve, sem pedig ereje nem maradt. A szabadabb környezet után, még a legbutább kutya sem vágtatott vissza eszetlenül a kennelébe, farkát csóválva.
Csakhogy arra még ő sem számított, hogy itt, a falak mögött sem fogják majd pihenni hagyni az embert. A levél meglepte, szerette ő a tanár urat, félreértés ne essék, de nem akkor, amikor éppen az ágyában hortyoghatott is volna helyette.
A találkozó időpontja lehetetlen órában volt, így nem is csoda, hogy a lányka szépen el is aludt és csak késve kezdett felöltözni és megindulni a konyha irányába. De ha valaki siet, annak mindig megvolt az ára, hisz olyankor mindig sokkal feledékenyebbé, már-már szenilisé válik az ember és nem volt másképp Lanettával sem. Futva tette meg az konyha és szobája közti meglehetősen távoli utat, közben magára rángatva talárját, de fordítva, és inge gombolását is már csak odakinn tudta befejezni, melynek köszönhetően középtájtól kezdve csinosan félre is lett gombolva a hófehér darab. Cipellőit véletlenségből az ágyán hagyta, így az egész folyosó a  harisnyába bújtatott talpacskáitól volt hangos, ahogy nem kímélve őket csattogott végig egyikről a másikra. Nyakkendője bár a nyakában volt, még megkötésre várt, pálcája rögtönzött kontyának volt díszes és illatos hajtűje.
- Elnézést a késésért. - az ajtó hangos kattanással tárult ki előtte és meg sem állt, míg az oldalsó falhoz nem csapódott, leverve a vakolatot.
Gyorsan kifújta magát, néhány pillanatra megpihent, mert hát idáig úgy vágtatott, mint a fehér paripa a szőke hercege alatt, majd mikor tekintete találkozott az uraságéval kihúzta magát, kifésült egy kósza tincset kerek arcocskájából és megindult felé, remélve, hogy csak egy könnyed beszélgetést óhajtott a másik lezavarni, nem pedig büntetőmunkára hívta ide a lányt.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 29. 00:01 Ugrás a poszthoz

🍭


A válaszra megtorpant és hatalmas, elkerekedett szemekkel pislogott rá a tanár úrra. Nem értette szavait, elvégre teljes életnagyságában állott a férfi előtt és bár lehet, hogy a lányt az égiek nem áldották meg fél méteres lábszárakkal, azért mégiscsak túlzásnak vélte láthatatlannak titulálni magát emiatt.
Már épp szabadkozni akart, hogy márpedig itt van, és amíg itt van, nem késhet, mert miért is késhetne valaki, miközben megérkezett már, mikor kérdés nélkül is megkapta a választ.
Kezdje újra? Hitetlenkedve nézett az ajtóra, ami azóta sem csukta be magát a lány után, nem értette, mi kifogásolnivaló volt abban, ahogy bejött, elvégre bejönni bejött, a helyiségben volt, mi mást várt volna el tőle a tisztelt úr, ha nem azt, hogy átlépje a küszöböt. Talán egy kicsit erősre sikerült a kinyitás, de a kastély amúgy is olyan öreg mint a világ, a falakról már ha megfújja az ember, akkor is vödörszámra hullik a vakolat, bár legtöbbször nem valakinek a süteménye közepébe.
A ruháját sem érette először, hiszen olyan csinosan öltözött fel, mint aki különórára iparkodott éppenséggel, húzott ő talárt, meg inget, szoknyát is, kevés gyűrődéssel és bár cipő valóban nem volt a lábán, úgy rémlett Lanettának, hogy néhány pillanata még a kezei között szorongatta azt az új pár őszi mokaszinját, amit a városban vásárolt a nyár végén.
De a keze üres volt, a gombolás félre csúszott, a talár varrása mindenhol az egekbe nyújtózkodott és a bélése is kifelé volt.
Bizonytalanul kezdett hátrálni, mikor Várkonyi feléje indult lassú léptekkel, de még mindig csak hitetlenkedve meredt a férfira.
- N...na de tanár úr... - ajkai szóra nyíltak, kérdőre szándékozták vonni parancsolójukat, de egy hitetlenkedő, nyúzott félmondatnál többre nem futotta.
- E..ezt nem mondhatja komolyan...Szobám a kastély másik végében van... m-mire visszamennék oda és aztán újra lemásznék a konyháig egy bő tíz, sőt tizenhárom percbe is beletelik majd. - hebegett, habogott, a szavakat alig találta a leány.
Talán csak a megszeppenés számlájára volt róható, hogy nem kezdett morogni mindaddig, míg orra előtt nem csattant az ajtó. Néhány pillanatig csak állt odakinn, hatalmasokat pislogott és csupán szép lassan tért magához, mintha hosszú álomból keltegetné éppen a hajnal.
Összehúzta szemöldökét, hangosan fújt egyet, dobbantott lábával és kiöltötte nyelvét a konyhaajtóra, mintha azzal a gesztussal minimálisan visszaadhatta volna, az őt érő sértést.
De nem volt mit tennie, csak visszasétált a szobájába, ahol megtalálta lábbeliét, megigazította inge gombjait és talárját is visszafordította. Egyedül nyakkendőjével nem tett semmit, gondolva, hogy azért mégiscsak van egy határa a dolgoknak.
Lefelé aztán már nem futott, sietős léptekkel szelte át a távot, de határozottan nem rohant annyira, mint legelső alkalommal. Várjon csak, ha ilyen csúnyán visszaküldte őt, csak mert nem volt rajta cipő.
Az ajtónál megállva kihúzta magát, határozottan koppintott hármat, mielőtt lenyomta volna a kilincset és belibbent volna a résen, bájos mosollyal üdvözölve a benn váró Várkonyit.
- Kellemes estét a tanerőnek - csiripelte, miközben egy apró pukedlit is megengedett magának, inkább csipkelődésből, mint valódi tiszteletből. Azt előbb ki kellett vívni nála.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. szeptember 29. 00:07
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 29. 20:33 Ugrás a poszthoz

🍬


Lanetta kicsit sem türtőztette magát, nem állt szándékában szépíteni a dolgokon, hisz ezt is valamiféle próbának tekintette, hogy lássa, a fiúnak valóban tiszták voltak-e a szándékai, valóban sajnálta tettét és nem csak valami gyerekes vitára invitálta levelében a leányt.
De úgy tűnt, akármilyen kemények és nyersek is voltak a Koloshoz vágott szavak, egyáltalán nem gerjesztettek benne a dühöt vagy felháborodást.
Mikor a fiú belekezdett mondandójába, a lány akaratlanul is felé fordult és figyelte, ahogy egyre kisebb és kisebb lesz közöttük a távolság.
- Tényleg? - meglepetten sandított a rellonosra, majd hangosan felkacagott, füle mögé gyűrve egy kósza hajtincset.
- Igazából most már mindegy is... - tényleg az lett volna? - Őszintén nem az fájt annyira, hogy elhagytál. Valahol fel voltam rá készülve, hogy egyszer elmész, mert nem lehetek ilyen mákos, hogy valaki életem végéig mellettem álljon és még ráadásul szeressen is...egyszerűen csak azért voltam rád mérges, mert szó nélkül hagytál ott... - vallotta be, csendesen, mintha valami titokról volna szó.
- Azt hittem történt veled valami, megsérültél vagy ki tudja milyen bajod esett... - felsóhajtott, majd szomorúan elmosolyodott, mert mégsem akarta a fiú orrá elé dugni, hány álmatlan éjszakát szenvedett végig. Lényegtelen volt. Minden teljesen és végérvényesen a múlt részéhez csatlakozott, túl messze a mosthoz.
Az ajándékon egészen meghökkent, nem számított semmire sem Kolostól, és annyira bele volt merülve a beszélgetésbe, hogy nem is vette észre, hogy mindvégig nála volt. Vörös arccal fogadta el a csokoládét, amit bár nem szeretett annyira, hisz csak ritkán evett a nyalánkságokból, de a gesztusát igazán sokra becsülte.
- Azt hiszem meg tudok bocsájtani Ardai - köszörülte meg a torkát, miközben felnyitotta a doboz tetejét, hogy megnézhesse a csinos, gömbölyded édességeket. - De csak akkor, ha megígéred, máskor akárkit hagysz is ott, előtte azért elköszönsz tőle.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 29. 22:21 Ugrás a poszthoz

🍭


No hát harci dísze immáron teljesen, vagy legalábbis nagy részben kifogásolhatatlan állapotban volt és belépője is olyan pazarra sikeredett, hogy a tanár úr még meg is tapsolta.
A gúnyt nem vette magára, kaján vigyorral vont vállat és lehunyt szemmel kezdett affektálni, incselkedni a férfival.
- Ami azt illeti, akár kézen is állok önnek, ha ragaszkodik hozzá és ráadást szeretne, de tudok táncolni, énekelni sőt, zongora tehetségem is kiemelkedő, amennyiben a boci boci tarkát kell eljátsza.... - mikor kitárta pilláit és maga előtt látta a fölé tornyosuló Várkonyit elállt a lélegzete, még csak nem is hallotta, hogy felállt volna a székéből, a következő pillanatban pedig már csak arra lett figyelmes, hogy hullámos, arany tincsei beterítik vállát és játékosan hullámoznak karjai és dereka körül. -ni. - ennyi jött ki torkán, ez is halkan, elhalóan.
A büntetést elkerekedett szemekkel, bambán hallgatja végig. Száját eltátva, álla majdhogynem a hideg csempéken koppant.
- nem... - nyögött fel, csendesen, hogy talán még a tanár úrnak is hegyeznie kellett a fülét ahhoz, hogy kivegye a csendben az ellenkezést.
- Nem! - az férfi és a kijárat közé állt, hátát szorosan hozzápréselve a szálkás fához. -Nem! Ezt nem fogadom el! - felemelte a hangját, de inkább kétségbeesetten csengett mintsem direkt sértésnek vagy támadásnak Várkonyi felé. - Emlékszik mit mondott mikor kizavart?  "Közben gondolkozzon el azon, miért rendeltem büntetőmunkára, aztán, ha mindezzel megvan (...) álljon elő nekem a válasszal!" Meg se hallgatott, pedig itt vagyok, maga előtt, a válaszommal - megremegett a hangja, így fél pillanatra ajkába harapott, mielőtt folytatta volna, mindvégig a férfira meredve, csillogó, szenvedélyesen izzó kék szempárral.
- Hogy miért vagyok itt? Mert ×××× Május 13-án 23:35 perckor Ardai Kolost, egy rellonos, negyedikes diákot bezártam a Bagolyházba. De azt nem kérdezte meg miért tettem. Pedig volt indokom, igenis volt!
Kolost szerettem! Nem most, még gyermek voltam, kislány és ő volt életem első, nagy szerelme, aztán csak úgy eltűnt. Sem szót, sem írást nem hagyott maga után. Azt hittem baja esett, hogy megsebesült vagy meghalt...
- megállt, végighúzva arcán felkarját. Nem sírt, csak a szemén át izzadt és azt sem látványosan, inkább kipirult arca volt feltűnő, mintsem az a pár cseppecske.
- Sok időbe telt, mire felfogtam, hogy csak lelépett...összetörte a szívem, aztán volt bátorsága idetolni a képét és még csak bocsánatot sem kért. A képembe vigyorgott és közben elfelejtette arcom és nevem és lényem és mindent! - kiegyenesedett, felszegte állát, büszkén és halványan elmosolyodott.
- Nem arról van szó, hogy sajnáltatni akarom magam, kérem ne vegye annak, de állítom, mindent, amit tettem azzal a kölyökkel megérdemelt, mint régóta törlesztésre váró kölcsönt. A felelősséget pedig, amit ezért a tettemért kapni fogok természetesen vállalom. Nem vagyok becstelen sem gyáva, hogy elfussak előle, vagy hisztis gyermek módjára megpróbáljak mézes-mázas szavakkal kibújni alóla. Csakhogy lábam abba az átkozott helyiségbe még egyszer nem teszem be. Rójon rám más feladatot, adjon durvábbat, hosszabbat, kegyetlenebbet vagy csináljon velem amit csak akar, de nem megyek oda. - remegett egész testében, ahogy a hevesség lassan kezdett távozni csontjaiból és lüktető ereiből. A kirohanása nem ellenség volt, hanem kérelem vagy rimánkodás, megalázkodott könyörgés.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. szeptember 30. 21:02
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 30. 22:44 Ugrás a poszthoz

🍭


A pánikszerű hadarás után, mely a büntetése megváltoztatásának érdekében tört ki belőle hatalmas levegőt vett és ajkait beharapva várta az ítéletet. Nagyon nem akarta oda betenni a lábát és valószínűleg ha még arra kötelezné sem menne el a kijelölt időpontokban, de az roppantul veszélyes volna, hisz az iskola felsőbb rangjában lévő személynek mondana nemet, aminek következményeivel már nem szívesen számolna, pláne, hogy az előtte álló férfi nem vajszívűségéről volt hírhedt.
A barátságos hangsúly valamelyest megnyugtatta Lalát, úgy érezte az a hatalmas vész, ami a Bagolyház szóval a vállára telepedett lassacskán felszállingózott és újra fellélegezhet majd.
Azon pedig, hogy fél órán belül másodjára kergették ki a helyiségből, már meg sem lepődött és ha jobb hangulatban lett volna, még azon is elmélázott volna a közeli, női mosdóba vezető csendes úton, hogy vajon sikerült-e rekordot döntenie vagy valakit még ennél többször is kizavartak akkora időintervallumon belül. Talán utána kéne néznie, hátha kap egy csinos helyecskét valamelyik rekordos könyvecskében.
Azonban mivel inkább azon izgult, hogy mi lesz büntetése, végül csukott szájjal biccentett és elhagyta a helyiséget, megmosta arcát és addig bámulta magát a párától pettyes tükörben, míg elég fehérnek nem látta bőrét ahhoz, hogy újra Várkonyi színe elé járulhasson.
Megérkezve óvatosan besuhan az ajtó apró résén, melyet kifelé menet hagyott és hátratett kezekkel, immáron sokkal alázatosabban állt meg a tanerő előtt, némán, de egyértelműen felkészülve.
- Nem? - a válaszon meglepődött, hiszen biztos volt abban, hogy amiatt a nyenyerefejű miatt ácsorgott tizenkettő tájékán a konyhában, a szünet kellős közepén.
- Kérem szépen, bármilyen árat megfizetek! - nem feltétlen értette a célzást, de ez nem tántorította el attól, hogy az első lehetőségen, ami vele szembe jött kapva kapjon.
- Ezentúl jó leszek és...és a szabályokat is be fogom tartani. - nem tudta, mit ígérjen még, hisz egy eridonosnak már a keretek között maradás is nagy és súlyos tehernek bizonyult, hatalmas áldozatnak, ami alatt néhányan úgy roppantak össze, mint elefánt alatt az üveg, de ha Várkonyi valamiféle nemtetszését kifejező grimaszt vágott, még erre is rá tudott kontrázni, ha nagyon akart és szükségessé vállt, hisz pontosan tudta, milyen a tanár úr. Bár tavalyi a közös-kellemes órák elmaradtak, elsősként azért mégiscsak bejárt az órákra és látta őt a felelések alatt, szigorú arccal hallgatni a diákot és aztán keményen de igazságosan elbírálni a feleletet, és a dolgozatok közben is megfigyelte, mikor pásztázó tekintettel szelte át Várkonyi a padok közötti szűk folyosót. Jelen volt, mint csendes szemtanú, aki nem sokszor emelte magasba kezét, hátul ült, jegyzeteibe tollas, sárga gombócokat rajzolt de azért mégiscsak fél szeme ott volt ahol kellett és mindig figyelt.
Ebből kiindulva pedig igyekezett úgy viselkedni és olyan szavakat mondani, amikkel nem húzhatta ki újra a gyufát, hanem inkább szépen lassan visszacsúsztatta a skatulyába.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. október 2. 00:16 Ugrás a poszthoz

🍭


Dermedten hallgatta a büntetés valódi okát, megszokta, hogy szemtelen és, hogy ezt általában elnézték neki, így most hatalmas meglepetésként érte, amiért viselkedése miatt annyi mindent ellökött magától és a férfi keménységét is maga vívta ki saját feje ellen. Elvörösödött a felismeréstől, de túl büszke volt ahhoz, hogy bocsánatot kérjen érte. Nem tehetett róla, hogy ekkora egy bohóc volt, ha éppen úgy hozta a sors, az eridonosok nem komoly lények, pörögnek, hiperaktívak és hatalmas szájuk van, még nagyobb, fecsegést, csacsogást és butaságokat tökéletesen kielégítő szókinccsel.
- A szabályokat csak a levitások tartják be! És mint nem kék, ez nagy ígéret! - tájékoztatta a lány felháborodottan a Tanár urat, hiszen mindenki lépten-nyomon áthágta és a semmibe tiporta azokat a nyenyere korlátokat, amiket az iskola vezetősége felállított. Mindenki ment a saját feje után, csak néhányan úgy tűnt jobban el tudták tusolni ügyeiket, mint az itt ácsorgó főnix.
A hirtelen közeledéstől megszeppenve húzza kissé hátra nyakát, máris nem volt olyan bátor mint néhány pillanata, bár valószínű visszatért volna buzgó kitartása az elhalasztani kívánt feladat iránt, ha nem realizálta volna szinte azonnal, hogy saját magát csalta csapdába. Tátogva próbált valamit reagálni rá, de a szavak nem hagyták el ajkai szélét, még csak nyelvére sem akartak felmászni, megtelepedtek torkában, hatalmas gombócba sűrűsödve, lassacskán fojtogatva őt.
Azzal, hogy valószínűleg egész éjszaka nem fog aludni a feladat miatt, meg tudott birkózni, második szerelme Dai után az ágya volt ugyan, és valószínűleg sokat fog csuklani Várkonyi az este folyamán, de a munka az asztalon lesz az idő lejárta előtt, ebben egészen biztos volt. Csakhogy a célzás nem csupán erre az egyre volt érvényes, ezt mindketten tudták, kimondatlanul is.
Különösebben nem rémült meg a burkolt fenyegetéstől, sőt, talán más körülmények között makacs és kihívó tekintet lett volna a válasz egy ilyen beszédre, elvégre mit számított neki, hogy a valóságban vagy a képzeletében érezte magát a Bagolyház markaiban, mindkettő egyaránt borzalmasnak tűnt, és pontosan ez volt az az indok, amiért nem akarta tekintetével kihívni maga ellen a tanerőt. Nem akarta tovább ingerelni, hergelni, mert valahogy az ilyen intézményekben mindig a diákok jártak rosszul és nem fordítva.
Mire észhez tért már csak a férfi után maradt felkavart levegő simogatta arcát és libbentette meg szőke tincseit.
- Ne! Tanár úr! Kérem! Sajnálom! Bocsásson meg! - kétségbeesetten iramodott utána, úgy érezte mérgező köd vette körül, emlékek tüdőt törő mérge. Meg kellett akadályoznia, hogy visszakényszerítsék oda, ki kellett törnie a fátyolos sötétségből.
Csakhogy valami az útját állta, méghozzá a muglik legnagyobb és legádázabb ellensége, az ajtóküszöb. Lanetta nem lépett elég nagyot és a másodperc tört része alatt elnyúlt a padlón, miközben az egész folyosót kísértetként bejárta egy rosszul hangzó reccsenés zöreje.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. október 2. 00:24
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. október 2. 22:08 Ugrás a poszthoz

🍭


A kétségbeesett, utolsó utáni próbálkozása, hogy jobb belátásra térítse a férfit, csúfos kudarcba fulladt. Ő igazán nem akart leterülni a folyosón, csupán jelenetet rendezni, vagy drámázni egy keveset, mondani fűt és fát vagy ígérni bármit, de a sorsa olyan hevesen rántotta vissza ettől az ötletétől, mint a torkán lánccal kikötött kutyát, ha túl messzire vágyik a háztól.
A lába egyszerűen csak túl kicsit emelkedtek, de a lendülete miatt nem tudott megállni és nagyobbat lépni, mert teste túlnyomó része kinn volt rég az ajtókereten és húzta magával az apró csülköket is.
A zuhanás utáni első másodpercekben fejét még jótékony köd borította el, fülében ugyan felcsengett újra és újra a reccsenés, de nem fogta fel igazán, hogy mi is tört el.
De még csak arra is később eszmélt rá, hogy voltaképp a  hideg csempén feküdt, arca néhány centire volt attól, hogy csókot nyomjon a padlóra, mivelhogy azért attól a csúnya puszitól azért könyökei megóvták, de ár ként, bár akkor  még nem érzett, színűk és feltépett felszínük semmi jóval nem kecsegtetett.
Ahogy pedig a zsongás a fejben ülepedni kezdett, fájdalom borotvaéles tépőfogakkal fájt húsába, szétszaggatva minden idegszálat és csontot. Elkerekedett szemekkel harapott ajkába, hogy ne sikítson fel, de egy csendes nyögés még így is kiszabadította magát. S minden egyes moccanásnál csak egyre rosszabb és rosszabb lett, mégsem maradt veszteg.
Mire Várkonyi odaért, már ott ült csendesen az ajtótól legközelebb eső falnak vetve hátát. Lehunyt pilláin néhány könnycsepp gyöngyödzött, meg-megcsillanva a gyertyák fényében. Szája szélét sebesre harapta, torkát fojtogatta a vér íze.
A poént, melyet a tanerő elsütött csak egy szúrós pillantással tudta díjazni, a kérdés hallatán azonban minden bosszúság  tovaállt arcáról s helyette a rémület ült ki, még sohasem tört el semmije, hiába kviddicsezett három teljes éve, nem szenvedett igazán nagy baleseteket el a pályán vagy az edzéseken, így nem is volt csoda, hogy túlreagálta  a dolgokat és bár próbált erősnek tűnni, úgy meg volt rettenve, mint a gyáva oroszlán az árnyéka láttán, mely őt követte.
- A lábam... - nyöszörögte, s már lassan azt a kérdést is fel akarta tenni a férfinek, hogy meg fog-e halni ezen az éjszakán.

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. október 6. 00:36 Ugrás a poszthoz

🍭

/ zárás /

Inkább elengedte a következő csipkelődő megjegyzést is a füle mellett, mert ha hangosan kimondta volna, amit abban a pillanatban gondolt, talán mászhatott volna fel maga a gyengélkedőre, amihez sem kedve, sem ereje nem lett volna elég, így csak csendesen de annál csúnyábban nézte a tanerőt, jelezve, hogy a megjegyzés egyáltalán nem volt vicces vagy szórakoztató.
Csakhogy ebből a kemény nagylányból hamar nyöszörgő, megszeppent gyermekké fordult át, mikor Várkonyi hozzáért a jobb lábához, ami minden baj forrásának bizonyult. Izgett-mozgott, sehogy sem akart egy helyben maradni, fel-felszisszent, olyan helyeken is, melyek igazából nem is fájtak. A
férfi végül - nagy sokára - csak kijelentette, hogy mi történhetett a lánnyal és Lanetta hatalmas örömére azt is hozzátette, hogy a törés gyógyítható.
- Akkor nem fogok belehalni ugye? - megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, bár a tudat, hogy még sokáig fogja boldogítani a földi népet azon nem változtatott, hogy mennyire fájt a törés.
A fájdalomcsillapító varázslatért igazán hálás volt, bár a borzalmas és majdhogynem elviselhető érzés így sem szűnt meg teljesen, csupán enyhült annyira, hogy ne akarja magát a lány minden pillanatban elbőgni.
A kérdésre lassan biccentett és hagyta, hogy felvegyék és elinduljanak vele az emelet irányába. Minden lépésre picit elhúzta a száját, hiába tartotta a tanár úr biztos kezekkel, lába mégis meg-megmoccant a mozgás közepette és fájdalomcsillapító ide vagy oda, azért mégsem volt annyira kellemes.
A lány óvatosan a nagy mellkasra hajtotta homlokát, hogy ne is lássa mennyire meredek és mennyire sok lépcső vár még rájuk a megmentésig és a végleges ellátásig.
- Ugye azért majd néha meglátogat a Bagolyházban - cincogta egy kevés idő után, még épp a lépcsők előtt, ki sem dugva orrát a biztonságosnak megítélt helyről. Tudta jól, hogy kérdésével elismerte a másik győzelmét még ha nem is teljesen nyíltan és beletörődött, hogy újra vissza kell majd dugnia az orrát arra a helyre, amelyet legszívesebben soha viszont nem látott volna többé.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. október 6. 00:37
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. október 9. 19:30 Ugrás a poszthoz

🍬

- Én sem gondoltam volna -ismerte be, miközben azt figyelte, milyen mély lyukat fúrt cipője talpával a földbe az ifjú varázsló. Ha nem emlékezett volna olyan jól Kolos jellemére, talán azt is gondolhatta volna, hogy valami felzaklatta társát, valami bántotta, de mivel nem látott rá olyan magyarázatot, így végül a lány pusztán unaloműzésnek könyvelte el a dolgot s inkább a bonbonokra emelte tekintetét.
Igazándiból nem is volt oda az édességekért annyira, de az egyik annyira gusztusosnak tűnt, hogy kénytelen volt ellenállni a csábításnak és megkóstolni azt. Óvatosan ujjai közé zárta a csokiba mártott édességet s ügyesen a szájába emelte, míg a fiút hallgatta.
- Hm? - Épp mikor Kolos szembefordul vele nyeli le az apró nassolni való  utolsó darabjait is.
Az első pillanatokban nem történt semmi, leszámítva az undorító utóízt ami leginkább a nyers hal szagához volt hasonlatos, de azután hirtelen kezdte rosszul érzeni magát.
- Mit tettél bele? - a szavak épphogy csak halkuló suttogásfoszlányok voltak, hiába akart üvölteni, annyira szédült és bizsergett teste, hogy minden egyes csúnya mondat csak még egy csomót kötött néma nyelvére.
Ujjai görcsösen tekeredtek a szökőkút peremére, végeik elfehéredtek a túlzott szorítás miatt. Egyre gyengébbnek és gyengébbnek érezte lábait, egyre nehezebb volt megtartania egyensúlyát, s végül kicsúszott alóla a föld. Már egyáltalán nem érezte alsó tagjait, nem tudta megmozdítani őket, mintha valami borzalmasan szűk harisnyába tuszkolták volna bele csípőtől lefelé. S mikor odanézett, bőre feltépte önmagát, s nyálkás, pikkelyes mivoltjával a két láb egymásba forrt. Lábujjai megnyúltak s hatalmas, két fejnyi lapátuszonyokká torzultak. Sikítva próbált hátrálni, mintha lerázhatná magáról az átkot, csakhogy háta már így is a szökőkút falának préselődött, s nem tudott hátrálni.
- Ne, ne, nee! - nyögve próbálta lerázni- lerángatni magáról a pikkelyes farkat, csakhogy minden egyes csípés és tépkedés hatalmas fájdalommal járt.
- Kolos! Hogy merészelted? - Dühösen pillantott a fiúra, szemei megteltek könnyekkel - Azonnal változtass vissza te bohóc! Hogy is hittem, hogy valaha értelmes leszel és normális? Már bánom, hogy nem történ ott helyben ketté azt a nyenyere botodat!

 
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. október 23. 20:04 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra


Elkésett. Ismételten. Futva tette meg a szobájától a tanteremig húzódó távot, ezzel még inkább lerövidítve az út idejét, mégsem volt képes időben betoppanni. Átkozta magát, az eget, a földet, mindent és mindenkit, legfőképp pedig azt, hogy éppen olyankor kellett késnie, amikor egy olyan órára volt hivatalos, amit egy harapós tanár tartott.
Az ajtóban megállt, megigazította talárját és az ügyetlen kontyból kicsúszott tincseket is megkísérelte visszafésülni ujjaival az eredeti helyükre, de azok minduntalan visszacsúsztak arca mellé, kinevetve őt. A hajgumi, melyet pálcája hiányában volt kénytelen használni rakoncátlan frizuráján, igazán hanyag munkát végzett, olyan vékony volt és merev, hogy csak alig-alig tudta megzabolázni a vad, tajtékzó arany szálakat.
Amikor végzett mindennel, csendesen lenyomta a kilincset és bekukucskált, hátha volt akkora szerencséje, hogy Várkonyi is késsen egy keveset és még épp ne legyen benn, de hiába volt akkora a reménye, a férfi háta volt az első, amit megpillantott odabenn. Elkezdték a munkát, többet késett, mint gondolta volna. Összeszorította ajkait és belibbent a résen, olyan némán, hogy még maga a tanerő sem hallhatta meg. Gyorsan lekapott egy horoszkóp ábrát a nagy kupac tetejéről, amit a tanári asztalon talált és elkezdte tanulmányozni. Szelektív hallásának és késésének hála csupán az utolsó néhány mondatát tudta elcsípni az Tanár úrnak, de mivel ez épp a feladat összegzése volt így nem jelentett neki különösebb problémát felfognia, hogy mit is kellene tennie.
-  1977. Február 11.,  11 óra 47 perc, Debrecen. Az aszcendens az Ikrek csillagjegynél van ami azt mutatja meg, hogy hogyan látják az egyént a kívülállok, a nap jegye pedig a Vízöntőnél van, ami arra utal, hogy ő hogyan éli meg önmagát. Mindkét esetben a jellemzésnél az adott csillagjegyeket kell nézni, ergó az ebben az időben születetteket egy érdeklődő, kíváncsi teremtésnek látják társaik, akik mindenbe beleütik az orrukat, ráadásul rendetlenek, szeleburdiak és hanyagok is. Akiknek lételemük a fecsegés azonban titkok megtartásában tehetségük nem mutatkozik meg különösképp, de kiváló a nyelvérzékük, jól kommunikálnak és remek szervezőknek bizonyulnak, ha épp nem sikerül túlvállalniuk magukat. Mindezen viselkedés hátterében az a tény áll, hogy örök fiatalok lélekben és ezért nem képesek megtűrni semmiféle uralmat, nem szeretik elkötelezni magukat, illetve utálják a szabályokat, megállapodásokat. Robbanékonyságuk és a viselkedésükben megfigyelt hirtelen fordulatok meghatározzák életüket. Úgy érzik folyamatosan új utakra van szükségük. Tehát míg a Bak karrierista, - itt egy pillanatra kimérten, ajka sarkában egy halvány de mindentudó mosollyal Várkonyira néz, mielőtt folytatná visszatéve helyére az ábrát - a Nyilas pedig idealista, addig a Vízöntő anarchista. - fejezte be mondókáját.
- Elnézését szeretném kérni, amiért késtem - Ellépett az asztaltól, zavartan szoknyájába törölve izzadó kezecskéit, még mindig ideges volt a feje felett lebegő leszidás ígérete miatt - Én épp időben ideértem volna, de egy diáktársam rosszul lett a folyosón és el kellett kísérnem a gyengélkedőre, nehogy út közben valamiféle baja essen szegénynek. - azok a hatalmas, ártatlanul csillogó kék szemek és lefelé kunkorodó ajkak mind egyként kiabálták Lanetta ártatlanságát és könyörögtek az ifjú főnix bűnének elnézéséért.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. október 23. 20:11
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. október 29. 15:50 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra


Se kiabálás, se leteremtés, se újabb büntetőmunka ígérete, de csak még enyhe megfedést sem kapott a lány, óriási meglepetésére. Ha kettesben lettek volna, a férfinak szegezte volna a kérdést, hogy ki ő és mit tett a Tanár úrral de egy gyerekekkel teli tanteremben talán mégsem lenne olyan jó ötlet, nehogy a végén mégis kiharcolja az elmarad fegyelmezést.
A rózsaillat már az előtt megcsapta az orrát, hogy a zsebből előtűnt volna rég látott barátja, hű társa, gyönyörű pálcája. Hatalmas, elkerekedett szemekkel meredt hol a tárgyra, hol a Tanerőre, végképp nem értette a dolgot, késett mégis jutalmat kapott. Ha van olyan, hogy valaki bal lábbal kel fel, akkor Várkonyi aznap határozottan dupla jobb lábbal lépett le az ágyáról.
No de mégsem ment el az esze Lalának, hogy ezt szóvá is tegye, megszeppenve valami köszönöm félét motyogott aztán szorosan magához ölelve pálcáját elindult a padok felé.
A feladatra kicsit később reagált mint társai, mert pálcáját figyelte, az aprólékos vésetek kanyargós mintáit kezdte egészen elfelejteni a hosszú idő alatt, melyet külön utakon töltöttek. Mennyit könyörgött a kis botocskáért, mennyi drámát adott elő, hadart össze mindenféle mesét, csak hogy visszakaphassa és most ott volt a kezében ismét.
Mikor zavartan felpillantott épp egy lány mondott valamit, ami alapján hamar ő is megnézegette az ábráját, majd miután a legtöbben elmondták ő is felszólalt.
- A szülöttet leginkább a levegő jegye határozzák meg, tehát fontosak számára a szellemi értékek, illetve szüksége van a szellemi és fizikai mozgékonyságra, korlátlanságra és kötetlenségre. Általában sokoldalú érdeklődés jellemzi, könnyen megtalálja a hangot sőt képes akár hidat is képezni társai között. Jellemzőik még a mozgékonyság, a könnyedség, a kötetlenség és a szerteágazó figyelem.Igazi társasági emberek, képviselői a diplomáciának és médiának.
A szülöttnél ezen felül még megfigyelhető, hogy hatalmas fölénnyel dominálnak a szilárd jegyek ami a kitartást szimbolizálja, feladatait lassabban, de állhatatosan végrehajtja és befejezi. Rendkívül szívós, állandó, türelmes, ígéreteit betartó ember.
Pozitív szülöttről van szó pólus szerint, tehát kiáradó, aktív energiát képvisel, és ezt a csoportot szokták yang típusúaknak is nevezni.
A titkos aszcendense pedig ha jól látom mérleg. Ami azt jelenti, hogy fontos számára a közösség, a barátok és a társa és riasztja a harciasság, a küzdelem, inkább kompromisszumot keres. Nehezen dönt, sokszor döntésképtelen.
A legtöbb bolygó az ábrán az MC-től jobb oldalra található aminek jelentéséről fogalmam sincs, de tuti jelent valamit
- dől hátra vigyorogva, mégsem lehet minden válasza tökélete.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. november 1. 15:06 Ugrás a poszthoz

🍬


- Mindent amit kaptál megérdemeltél! - Rivallt rá hisztérikusan, teljesen elvesztette fejét, a fal ami elválasztotta őt a piperkőc aranyvérűektől hirtelen szilánkjaira robbant szét. Nem követtek el Lanetta ellen ilyen hatalmas támadást még egyszer sem élete során. Voltak ugyan összetűzései, nem is egy, de ilyesfajta aljassággal még sohasem csalták őt tőrbe. Ezért hát reagálni sem tudott kellőképp, csupán üres szavakkal dobálózni, hangosan rikácsolni és sápítozni.
- Ha most itt merészelsz hagyni, úgy megkeserítem az életed, hogy térden csúszva fogsz majd a bocsánatomért esdekelni! - fenyegetőzött tovább, összeszorított markával a földet ütlegelve. A pánik dermesztő, sötét füstje és a düh tajtékozó, vad habjai sakkban tartották a leány szívét, úgy megszorítva a csepp, lüktető szervecskét, hogy az ifjú főnix majdnem belefulladt. Nem törődött Kolos élvezkedésével és szentbeszédével, hatalmasat csalódott a fiúban, nagyobbat, mint azon az estén, amikor megtudta, hogy nagy szerelme búcsú nélkül távozott, angolosan.
- NE FORDÍTS NEKEM HÁTAT ARDAI! AZONNAL GYERE VISSZA TE FŐÁLLÁSÚ ANYASZOMORÍTÓ!TE PIPERKŐC SZOKNYAPECÉR...TE...TE - Hiába próbált felállni, az a hatalmas, ormótlan farok olyan nehéz volt, hogy megmoccanni is csak óriási erőlködések árán sikerült neki.
Szája újabb átkozódásokra nyílt, mikor tekintete a fiú farzsebében csücsülő pálcájára tévedt. Elkerekedett szeme, ajkai szavak nélkül záródtak össze. Hiszen neki is volt pálcája. A feje tetején megtűzött kontyában várta csendben a maga pillanatát és mikor egy pillanatra lehunyta pilláit, érezte is a pálcából felszálló friss, üde rózsaillatot.
Hamar kikapta, szőke tincsei vállára omlottak és letekergőztek egészen az undormányos pikkelyekig. A fiú hátára szegezte pálcája végét  és bár tisztában volt vele, hogy tanórákon kívül az ilyesmi tilos és súlyos következményekkel járhat használata, egy percig sem habozott.
- Everte Static! - tisztán és érthetően ejtette ki az átkot, úgy ahogy anno megtanulta, méghozzá pontos célzással.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. november 17. 16:24 Ugrás a poszthoz

A válasz hallatán a leány megállt, hatalmas, elkerekedett szemeiből döbbenet és méreg elegye vetült a fiúra.
- Fogalmad sincs? - nagyokat pislogott, mindvégig abban a kellemes tudatban követte a másikat, hogy az tudott valamit az útról és mikor kiderült, hogy mindketten csak vaksötétben tapogatóztak, félkézzel... Ereje sem maradt leteremteni társát, nem is volt oka rá, nem tartotta magát hárpiának, aki a szívességek közepette is fennhangon kritizálja az önként vállalkozót.
- Azt hiszem, ha vacsorára visszaérünk, azt már sikerként könyvelhetjük el - sóhajtott fel Lanetta, ajka szélén mégis minden baljós és szomorú hangocska ellenére is halvány mosoly ücsörgött. Tekintve, hogy ebédtájban indultak el, egyértelmű volt, hogy a megjegyzést csak egy kósza viccnek szánhatta a lány, hisz vacsoráig még több, mázsás óra nehezedett a kis bagázsra, melyet - akármennyire is hatalmasnak bizonyult a kastély - csak nagyon nehezen lehetett volna egyetlen, kis helyiség felkutatásával tölteni.
- Mert te voltál hozzám a legközelebb és azt hittem, tisztában vagy vele, merre kell menni - mosolyodott el, ujjait végighúzva a fal göröngyös felületén. Szerette azt a halk, suttogó neszt, ami ilyenkor szakadt a levegőbe, s most, hogy rajtuk kívül senki más nem mászkált a folyosón, még hangosabbá vált a moraj. Mint valami harmadik társ esetlen lépéseinek visszhangja.
- Különben is, úgy nézek én ki, mint akit Lillának hívnak? - kuncogta el magát, újra fejét a fiú felé fordítva. Kezeit visszacsúsztatta háta mögé, kedve lett volna dudorászni és a mosolyt sem tudta letörölni képéről. Nem érezte úgy, hogy pánikba kellene esnie, esetleg bosszúsnak lennie, amiért éppen idegen, neve nincs utakon flangáltak, talán rossz irányt, hamis ösvényt követve.
Ahogy egy újabb sarkon fordultak be, hirtelen Lanetta orrát megcsapta valami íncsiklandó illat, ami az egész folyosót belengte. Orrát feljebb emelte, szemeit lehunyta és nagy levegőket véve izgatottan felgyorsított, már szinte rohant.
- Érzed ezt? Jaj, mennyei! - hüledezett egy pillanatra megtorpanva és válla felett a valószínűleg több lépésre lemaradt fiúra lesve.
- Ez a konyhából jön, biztos vagyok benne, hogy megtaláltuk amit kerestünk! - diadalittasan állt meg egy ajtónál, ahol az émelyítő illatok még intenzívebben voltak jelen a levegőben és lenyomva a kilincset óvatosan belesett.
Odabenn csakugyan egy nagyobb konyha berendezéseit lelte meg, manókkal, gőzölgő edényekkel, pattogó tűzzel és csörömpölő edényekkel. Csak nem voltak annyira ügyetlenek, hogy elvesszenek.
Utoljára módosította:Eördögh Lars Tobias, 2016. november 26. 19:29
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. május 4. 23:32 Ugrás a poszthoz



A színpadon állt, kezében egy rakat teleírott papírral és fel alá járkált, miközben igazán próbálta beleélni magát a szerepbe, ám mikor már épp elkapta volna a fonalat a fiú minduntalan kitépte Lalát a buta belefecsegéseivel.
Dühödt tekintettel nézett Ardaira, majd vissza a papírra. Ami azt illette, már egy ideje tudta fejből is a szövegét, mégis valamiféle biztonságérzetet kínált neki az, hogy ha mégis elfelejtené ott lapult nála a puska.
Újra kezdte, ki tudja hányadára. Mély levegőt vett, egy pillanatra lehunyta szemét, kitörölte Kolos emlékét majd kinyitotta ajkait.
És csak úgy simán félbeszakította a szó közepén. Ezt már még sem hagyhatta szó nélkül. Melyik ostoba embernek jutott eszébe pont Ardai kezébe adni az irányítást?
- Hagyd már abba a dirigálást! Én igyekszem, de folyton kizökkentesz a szerepemből. - mordult rá, felszegve fejét. Természetesen nem vele volt a baj, hanem a másikkal, még ha ő is hibázott, ez Kolos esetében mindig így volt, így van és így is marad.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. június 4. 00:02 Ugrás a poszthoz



Dühödt tekintetet villantott Ardai felé, majd lehunyta pilláit, mély levegőt vett, magában abban a fél másodpercben annyi szitkot és átkot mondott a fiúra amennyit tüdeje bírt, azután kifújta a benn tartott levegőt, felnyitotta szemeit és a tajtékzó méreg helyett, mely eddig íriszében tombolt,most megtelt fájdalommal, rémülettel és összetörtséggel, ahogy kiejtette azokat a szavakat, amelyeket Kolos az előbb megadott kezdési pozíciónak.
- Magamra kell hagynod...Itt az idő, az elválásunk pillanata - keserű de szelíd mosoly ült ki ajkára. - Azt hittem több jut majd nekünk. Gyűrű, házasság, gyermekek és a boldog, közös öregkor. De így is jó. Az én életem a tiédért cserébe... - és ekkor eltüsszentette magát, a búbol hamar kuncogás lett, a kuncogásból pedig pillanatok alatt kedélyes kacagás.
- Bocsi, bocsi ne haragudj, életemben először hibáztam. - tette hamar szája elé kezeit, zavartan integetve Kolos felé, akire nem is nagyon mert ránézni a lány, mert nem tudta, hogy vajon ő is jót derült-e vagy paradicsom vörös képpel éppen szemmel veri a lánykát.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 16. 19:58 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Tanár úrnak
ruhácska|hajacska
Végzős bálosdi


Lala néhány eridonos végzőssel karöltve érkezett a bálra. Nem igazán szerette az ilyen rendezvényeket, aranyvérűsége miatt majdnem kéthetente kényszerült buccos estélyekre járkálni, így semmiféle különlegességet sem érzett a rendezvény irányába, még ha valamilyen szinten neki is lett rendezve. Inkább csak nyűg volt és indok, hogy folyton feltegye magának a legstresszesebb kérdéseket, mint például a mit vegyek fel? Hogy álljon a hajam? Melyik cipő illik ehhez a vacakhoz? És társait.
Egyedüli vigasza az volt, hogy a nagyterem helyett a kis tavacska partja lett kiválasztva helyszínnek, így a hivatalos oldalt kicsit oldotta a nyíltabb, otthonosabb természet. És a levegő sem volt fülledt a sok embertől.
Épp a társasággal csevegett valami említésre nem méltó dologról, mikor valami a lábának ütközött. Meglepetten nézett le, s a lámpások megvilágításában egy apró, sárga testecske rajzolódott ki, ahogy a leány bokáját csipkedte jókedvűen.
Lala összevonta szemöldökét, leguggolt a kis jószághoz és ujjaival arrébb taszigálta, mire a kacsa rögvest vissza is futott a bokához, az ujjakkal dacolva. Az eridonos mosolyra húzta ajkait és megcirógatta a sárga pihéket.
Ezer közül is felismerte volna a kiskrapekot, tehát pontosan tudta, kivel volt dolga, azonban arról fogalma sem volt, hogy hogyan került ide egyedül a kis butus.
Körbekémlelt, hátha meglátja majd valahol a tanár urat, de a tömegben sehol sem látta a férfit.
- Gyere, megkeressük a papádat. - hamar tenyerébe kapta a csöpp sárgaságot és elköszönve a társaságától belevetette magát a tömegbe.
Nem kellett túl sokáig kutakodni az úr után, az ott volt a italos pultnál és épp italt kért ki. Gyorsan odalépett Lala a tanerő háta mögé, és felpipiskedve megkocogtatta annak vállát.
- Szép estét az Úrnak. - mosolyodott el kedélyesen. - Valamit vagy inkább valakit elhagyott - eddig összecsukott markát a férfi felé nyújtotta és szétnyitotta, hogy a kicsi kacsa ki tudjon kukucskálni.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2017. július 16. 20:29
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 16. 21:37 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Tanár úrnak
ruhácska|hajacska
Végzős bálosdi


A lány felvonta szemöldökét a férfi reakciójára, kellett egy idő, mire rájött a valószínűleges értelmezésére a tanerőnek.
- Én nem egészen úgy... - kezdett el magyarázkodni, majd inkább úgy döntött, hogy szavak helyett hagy beszéljen csak a madárfióka.
Lala is a kacsát nézi a markában, így az úr szerencséjére a pillanatnyi meglepettséget észre sem vette, a feleletre viszont felkapta fejét.
A szemkontaktus zavarba hozta, hátrált is egy lépést gyorsan, de ha Várkonyi nem szakította meg a szemkontaktust, akkor ő sem fogja.
- A kacsák nem nők. - jegyezte meg. - Őt esetleg elveszíteni lehet, de nem hagy el senkit. - mondta, hiszen ő adta a tanárnak a jószágot, tehát azért csak ismerte, hogy mire képes és mire nem, még ha csak egy kiszámíthatatlan állatkáról is volt szó.
- Hiszen ezt csinálom, visszaadom magának. - nyújtja ám a kicsi babát a férfi orra elé, tessen elvenni, az ővé, hát akkor óvja is ő, mert ha egyszer visszaveszi többen nem fogja Várkonyi látni, az is biztos volt.
Az ital kérdésre csak kajánul elvigyorodott.
- Hát ezért olyan harapós? Csak nem leöntött a garatra? - hajolt kicsit közelebb, hátha az alkohol szagát megérzi és akkor majd szavak nélkül is tudni fogja a választ.
- Nem tudtam, hogy maci, ha iszik. Nagyon aranyos tetszik lenni.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 19. 14:32 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Tanár úrnak
ruhácska|hajacska
Végzős bálosdi


Meglepetten vonta fel szemöldökét, majd széles vigyor ült ki ajkára, ahogy leesett neki a dolog.
- Szóval hiányolni fog? Erről van szó? Ez nagyon édes - kuncogott a lány lelkesen, ritkán mutatta ki a férfi irányába, hogy azért szereti őt és nem csak az ajtón túlra kívánja a stílusa és a viselkedése miatt, és mikor eljöttek ezek a pillanatok Lala igyekezte annyira kiélvezni és kihúzni, amennyire csak lehetett.
- Ha szeretné meglátogathatom majd néha. Hoznék magának sós-karamellás süteményt, meg ha épp ráérek  beállhatok a sarokba, hogy teljes legyen a kép. - fecsegte, félig tényleges ajánlatként, félig pimaszságból, amíg figyelte, ahogy a férfi elveszi tőle a kiskacsát és mindenféle bűbájok mellett letette a fűre.
A lány nyugodtabb lett volna, ha a Pöttöm Panna inkább a szobában várta volna meg az urat, de mivel ilyet nem kérhetett, a  válaszra csak hamar biccentett.
- Igen, remek, köszönöm.
A lány észrevette a teste méricskélését, de ennek különösebben nem tulajdonított sok mindent, csak zavart mosolyt küldött a férfi felé, akit úgy tűnt már teljesen magáévá tett az ital.
- Lalácska? - nem gondolta volna, hogy Várkonyi róla nevezi majd el a kacsát. - Lalácskának nevezte el az a pihegombócot odalenn? - remekül mulatott, jót kacagott a dolgon.
- Bizonyára megoldja, már nagy fiú, Lalácskára meg tessen vigyázni, mert ha nem teszi visszajövök és magammal viszem. - intette játékosan rendre a férfit, még a mutató ujjával is mutatva a dolgokat.
A tanerő következő kérésére a válasz valószínűleg az lett volna, hogy " Maga már sokat ivott, hagyja ezt a többiekre " de mivel Lala tudta, hogy ilyen ajánlatot többet úgy sem fog kapni megvonta a vállát.
- Miért is ne?
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 17. 20:12 Ugrás a poszthoz

Tatapizsis Várki Bá'


A cél eredetileg az volt, hogy végre hazamenjen a már végzett lányka. Sokáig húzta, halasztgatta az utazást, de nem úszhatta meg, a családja már várta haza, hogy néhány hétig fojtogató ujjaik köré kapják Lalát, így tehát egészen érthető is volt, miért is volt annyira rosszkedvű az állomáson, s erre az is közrejátszott, hogy utolsó meccsén szépen meg is sebesül, még mindig fásli ölelte körül bal sípcsontját és a sajgás sem csitult.
Már a peronon állt, kezei között egy szem bőröndjével, fehér pettyes szoknyájának szélét ráncigálta a sínek felől érkező szél, rövid, mézszőke tincseit lágy táncba invitálta, fején ülő nagy karimás napkalapját majdnem magával is vitte.
Nem figyelt környezetére, sem arra, kik jártak-keltek erre, azonban mikor lábára egy csalfa szellő csíkos pizsama alsót fújt, már igazán nem állhatta, hogy ne lesen alaposabban körbe, s nem kellett sok, hogy a tanár urát pillantsa meg, a szaladgáló bokszerek közepette. Halk kacagás szökött ki belőle, melyet kezeivel próbált elnyomni, s felvéve a földről az alsót odalépett az úrhoz.
- Szép reggelt, csak nem elhagyott valamit? - emelte a magasba a talált ruhadarabot, széles vigyor kíséretében.
- Tetszik különben, épp olyan, mint amit megboldogult nagypapám is hordott, bár ő a kéket preferálta jobban, magának mi a véleménye róla? - pimaszkodott tovább, de hogy ne csak a szája járjon, azért serényen Várkonyi segítségére sietett, hogy minél előbb össze legyen szedve a motyó, s az alsót utoljára nyújtotta át.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 18. 20:25 Ugrás a poszthoz

Tatapizsis Várki Bá'


Ami azt illette, a lány pimasz hanghordozása már jóval azelőtt megjelent, hogy elballagott volna, sőt jócskán azelőtt, hogy megismerkedett volna Várkonyival, de a felvágott nyelve nem társult ostobasághoz, ezért inkább hallgatott és átengedte a csinos nadrág tulajdonjogát a férfinek.
Bár kicsit ellent mondott a kérelem az előző majdhogynem keresztben lenyelésnek, azért hamar segítségére sietett és igyekezett összeszedegetni a körülötte lévő alsókat míg nem jött az a csúnya ráförmedés.
Csak megforgatta szemét, ismerte már az urat és az ingadozó természetét, nem vette a lelkére, a vasutas dolgot azonban sajnálkozva nézte ő is végig.
- Ne a... - kezdte volna vigasztalni, mikor a férfi csakúgy faképnél hagyta, s lerogyott egy padra.
Megsajnálja szerencsétlen Várkonyit, s aggódva tekint rá, majd meglepetten tapasztalja, hogy a vonat aminek a peronján a férfi is állt befutott, s türelmetlenül pöfékelne tovább, ha nem lenne egy röpke öt perces szünet.
- No Uram - sétált oda hozzá, egy lépésre tőle megállva. - Befutott a vonata. Illene felszállni, ha idáig eljött, s lám egy a járművünk és is pont ezzel tartok utamra. Elkísérhetem egy darabon, no jöjjön na! - nyújtotta apró, hófehér kezecskéit a férfi felé, remélve, hogy ezzel sikerült kicsit buzdítania a kedves tanárát.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 19. 15:15 Ugrás a poszthoz

Na de Tanár úr!  ::)


- Bizony ám- bólogatott a lány hevesen, úgy tűnt ő sokkal izgatottabb volt, mint egykori tanára a kedves szellő érkeztéig. Nem igazán foglalkozott a széllel, nem érzékelte, hogy ennyire magasra felhúzta ruhája szoknya részét, a hirtelen támadt melegben pedig egy-két hideg fuvallatcsók épp jól is jött.
- Nincs, csak ez itt, ezt pedig magam is elbírom köszönöm. - mosolyodott el, hátra pillantva válla felett.
- Én Egerig megyek, azt viszont, hogy maga hová, nem tudom, szóval magán áll, hogy meddig megyünk -mosolyodott el, bár amint belegondolt, hogy feltehetőleg ketten lesznek egy kabinban picit elfogta a rémület. Rengeteg időt töltöttek együtt kettesben, de a bájitalos buli óta ez lesz majd az első, s bár azt hazudta a férfinak, hogy semmire sem emlékezett arról az éjszakáról, az emlékei tisztábbak voltak mint valaha, sőt néha úgy érezte, hogy nem is ürült ki szervezetéből a lötty teljesen, mert néha azon kapta magát, hogy kicsit más szemmel nézte az urat.
-Erős és független nő vagyok, megoldom magam is- kacsintott rá és fellépett a vonat lépcsőjére, de a szél újból feltámadt, s fejéről a kalapot el akarta ragadni, Lala hamar utána nyúlt, ezzel elvesztette egyensúlyát és a mögötte lévő férfi felé zuhant, hangos sikoly kíséretében.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 19. 17:36 Ugrás a poszthoz

Várkonyi


- Sohasem beszélek hülyeséget, kikérem magamnak - kuncog halkan, de azért hamar beleegyezik, hitt abban, hogy amíg nem hozzák fel a bájitalos dolgot nem lesz baja és utána is maximum pironkodik majd egy sort és megy tovább a beszélgetés.
A szél váratlanul érte és ő csak naivan a kalapját akarta megóvni attól, hogy elválasszák tőle. A kalapot sikeresen meg tudta menteni, de magát nemigazán, még szerencse, hogy a férfi ott volt s bár Lala a földön landolt, azért valamennyit tompított az esésén a derék köré font kezek, no meg a fejét sem verte be így nem is lett semmi baja, csak egy kicsit megsajdult a lába, ami amúgy is kötéses volt a kviddics óta.
A sok figyelmet nem állhatta, hamar felpattant és heves megerősítések közepette, miben elmondta, hogy nincsen baja felszaladt a vonatra és megpróbált keríteni egy üres fülkét, remélve, hogy a férfi is majd követi őt egyszer, de azt már nem várta meg.
Mikor megtalálta a megfelelőt, egész hátul leült az ablak mellé és felhúzta lábát törökülésbe, ölébe fektetve a majdnem elragadott szalmakalapot.
- Remélem nem baj, hogy úgy elrohantam onnan, de nem esett bajom és az aggódó emberek csak az agyamra mentek - kért elnézést azonnal, amint belépett a férfi, s orcáján két maroknyi, vörös rózsa nyílt ki szinte azonnal.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 19. 22:10 Ugrás a poszthoz

Várkonyi


- Komolyan így gondolja, vagy csak az előbbi miatt gúnyolódik rajtam?
- pillant fel a férfire, sem nem vádlón, se nem kedvesen, olyan kis szerényen és halkan, ahogy általában nem szokott megszólalni, s közben szemeivel követte a férfit ahogy helyet foglalt. Az engedélyadással nem fáradt, amúgy is hasztalan lett volna.
- Ez mind? De hisz semmi bajom - pillog nagyokat, majd mikor közlik vele, hogy a ruhája bánta, valahogy nem tudta az foglalkoztatni, a férfi vigyora helyett és már valami pimasz visszavágáson törné az agyát, mikor megjelenik az a mosoly. Ezt még sohasem látta az úrtól, s mint ahogy az úr szeme a szoknyán, úgy akad meg az ő szeme az ajkakon.
Azután mikor észrevette magát zavartan köhintett és szorította össze combocskáit, miután kibogozta lábát a törökülésből.
- Semmi gond - makogtak, a ruha szakadását babrálva szórakozottan, míg tovább nem téptem véletlen. A cérna reccsenése szinte ágyú zörejével volt egyenértékű a csendes fülkében.
Hamar elkapta onnan kezét és kinézett az ablakon, már elindult a vonat, a táj gyorsan változott, de mégis ugyanolyan unalmas maradt.
- Amikor a vonat kinyírta az alsóját azt mondta, hogy az pont a holnapi. Magának fel vannak címkézve az alsói? - azután eszébe jutott valami és tekintete a férfiébe fúródott, miközben ajka szép lassan fogatvillantó mosolyra görbült. -Maga is szexyt húz a hétvégére és uncsit hétköznapokra?
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2017. szeptember 23. 15:33
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 23. 15:41 Ugrás a poszthoz

Várkonyi


- Igen, bizonyára maga miatt, még csak köze sem lehetett az elszállni kívánó kalaphoz- somolyogva forgatta meg szemét a lány, kicsit kacérkodva az úrral.
- Nekem is van vizem köszönöm, nem kérem a bazárt, amit kipakolt elém- utasította vissza udvariasan, vagy legalábbis maga számára udvariasnak tűnőn, de hangjában volt valami minimális szarkazmus is, elvégre még mindig kicsit mérges volt arra a sok bamba emberre, akik észrevették az esését és még segíteni is akartak. Borzalmas.
Amikor elővette a férfi a pizsama felsőt, Lala szeme elkerekedett, a felajánlásra ajkait elhúzta és apró fintorra húzta arcát.
- Sajnálom uram, de vissza kell utasítanom. Inkább melltartóban ülnék, mintsem pizsamapólóban - meglepte Várkonyi hangja, de még ez sem tudta meggyőzni, talán még akkor sem tudta volna a parancsoló modor, mikor még a segéde volt és kötelessége volt szót fogadni, de most még ez sem állt fenn.
A kérdésen elkerekedik a szeme és zavarában köhint párat. Picit kellett hallgatnia, hogy meg tudjon szólalni és ne csak dadogjon és makogjon.
- Ne, ne beszéljen ostobaságokat, arra sem emlékszem mit tettem akkor, hogy, hogy maradna neked eszemben ilyesmi? - vörös képpel fordult el a férfitől és igyekezett tényleg nem rá nézni, meg kezecséjével és hajával palástolni arca bőrét.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 23. 18:08 Ugrás a poszthoz

Várkonyi


- Ha a kviddics nem öl meg, akkor semmi sem, és látja, eltalált egy hajtó és egy gurkó, mégis csak a sípcsontom tört el- szélesre húzta vigyorát - halhatatlan vagyok - dőlt hátra hatalmas elégedettséggel, bizony a sok sérülés, amit a négy év alatt összeszedett és amennyit a kviddics miatt a gyengélkedőn töltött, csak ebben a hitében erősítette meg.
Nem gondolta komolyan amit mondott és döbbenten figyelte, ahogy behúzza a férfi a függönyt, majd az eredetileg saját magának megjegyzett dolognál a lány úgy elvörösödött, mint a paradicsom és szíve vadul kezdett dobogni parányi mellkasában.
Mikor a kalauz benyitott, kicsit ő is csalódott volt, de nem mutatta ki, rákérdezésre pedig profin reagált, higgadtan megvonta a vállát és feltolta orrát.
- Maga is ezzel jön? Elestem a vonatra való felszállás közben és elszakítottam ezt a lehetetlenül lenge anyagot, de meg ne kérdezze, hogy hogyan vagyok mert menten az ablakon is kivetem magam, elég volt végighallgatni a manókat és az aggályaikat egészségemmel kapcsolatban. A függöny pedig, látom oda tévedt szeme, azért van behúzva, mert ez a kedves ember itt magával ellentétben tekintettel van szakadt ruhára, és ahelyett, hogy megbámulna inkább befüggönyözött, hogy mások ne lássák annyira. Itt a jegyem - felállt és az úr kezébe nyomta, aki köpni-nyelni nem tudott, csak érvényesítette és zavartan bocsánatot kérve elrohant.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 23. 21:00 Ugrás a poszthoz

Várkonyi


Épp felelne, mikor az ajtó nyílik. Nem emlékezett rá, hogy ennyire forgalmas volna egy ilyen eldugott helyen lévő kis kabin, aminek ráadásul mindene le lett takarva, hogy még véletlenül se lehessen belátni, azonban a férfi arcán remekül szórakozott.
A fiút még ismerte is, boldogan intett oda neki és a nevén szólítva köszönt oda elégedetten. Nem sokat beszélt a navinés sráccal, de régebben volt egy két közös ismerős aki által tudtak pár szót váltani, ha épp oda került a sor.  Meg talán egyszer egy csók is elcsattant közöttük mikor üvegeztek egy nagyobb társasággal a faházikóban kijárási idő után.
- Ami azt illeti igen - vigyorodott el bájosan. Különben nem volt éhes, csak a férfival játszadozott egy kicsit. Jó hosszan ecsetelte, hogy miféle szendvicset is enne, milyen feltétekkel, szószokkal, még a kenyeret is megóhajtotta választani, csak, hogy húzza az időt kaján vigyorral ajkán.
Mikor pedig végül megkapta elégedetten huppant vissza az ülésre, megigazgatva kicsit a szakadást ruháján.
A fiú hamar kiment ezután és újra kettejüké lett a kabin, azonban a lány most már egészen magabiztos lett ahogy a férfi felé pillantott.
- Ahogy látom, inkább magában maradt a bájitalból valamennyi. A melltartóm a helyén marad, túl sokan járnak-kelnek ahhoz, hogy levegyem. - kacéran somolygott, hátradőlt és a férfire emelte tekintetét.
- És hova tart?
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 24. 23:32 Ugrás a poszthoz

Várkonyi


- Nekem se lett tőle semmi bajom, kicsit kiütött ennyi az egész - vonta meg hamar a vállát, kissé túl gyorsan vágva rá a dolgokat, de azért tényleg igyekezett leplezni ezt a kis hazugságát, mert ha a férfi tudná, hogy mindent tud, akkor aztán talán a világnak is vége lenne.
- A konferenciát is mondta? - pillogott fel Lala, ez az apró részlet vagy nem jutott el a füléig az előbb, vagy nem is volt benne, de az előbbi épp oly lehetséges volt folytonos figyelmetlensége miatt mint az utóbbi.
A következő kérdésre azonban a megszokott komisz vigyor ismét elővarázsolta a leányzó szemfogait, a férfivel szembe fordult és mielőtt válaszolt volna alaposan végigtanulmányozta az arcát és le sem vette róla szemét míg beszélt, hogy minden apró változást és rezzenést meglásson.
- Eriket? Persze, hogy ismerem. Nem jött rá? Különben magának is kéne ismernie, négy éve tanítja őt és kitűnő asztrológus palánta, bár navinés így nem csodálom, nála csak egy levitás lehetne szorgalmasabb - kicsit kivárt, az ajtóra tekintett és mélyet sóhajtott - Bár csókolni nem tud...
Szemei hamar visszavándoroltak a férfire, hogy lássa a reakciót, de mindezt elrondította az, hogy valaki bedugta fejét.
Fiú volt, ha nem is a bagolykőn diák, de valahol bizonyosan, mert alig múlhatott el tizennégy, béna pattanásos pofája volt és akkora fogai, amit egy nyúl is megirigyelhetett volna, no meg olyan távol, hogy két ország adóját lett volna köteles fizetni a kölyök.
Legszívesebben a lány csípőből rávágta volna, hogy nem, de helyette Várkonyira pillantott.
- Nem emlékszem, az előző utasok leszálltak vagy csak a mosdóba mentek ki? - kérdezte mézes- mázas hangon, ezzel az úrra terelve a választást.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 25. 20:13 Ugrás a poszthoz

Várkonyi


- Ha annyi galleonom lenne, mint ahányszor ezt mondta gazdagabb lennék, mint a szüleim - kacagott fel jókedvűen, nem vette magára a dolgot, hiszen folyton hasonló mormogásos utalásokat tett az úr és lám mégis maga mellett tartotta, tehát annyira rossz még sem volt, hogy minden pimaszsága és baja ellenére is nem rúgta ki őt páros lábbal.
A férfira bízta a döntést, nem akart kipaterolni mindenkit mint ahogy szerencsétlen kalauzzal tette, s mikor Várkonyi kiejtette a foglalt szót teljes megelégedettséggel dőlt hátra a helyén, teste belesüllyedt a furcsa, bársonyszínű anyagba.
Azonban a boldogság nem volt hosszú életű, mikor meghallotta a mondat második részét értetlen képpel pillantott az úrra. Már ez is hallatlan volt, borzadályos, hiszen nem volt éppen ínyére a lánykának, hogy ott nyomorogjanak hárman, de úgy tűnt a kedves tanár úr még tudta tetézni a dolgokat.
Kelletlenül arrébb csúszik, hogy ne rá pakolják a jövevényt s mikor egy nem túl kedves pillantást vet amarra, az hamar arrébb is csusszan, jó nagy helyet hagyva kettejük között. Lala szemei sokféleképp tudtak csillanni, volt mikor bájosan és ellenállhatatlanul csábítóan, de volt, mikor fenyegetően és gyilkosságot ígérve, s mikor hasonlóan villant a női szem, akkor minden férfi fejét behúzva hátrált, ez a kölyök nem különben.
- Igazság szerint semmiféle dűlőre jutásról nem volt szó, mert vita sem kerekedett, egyszerű kijelentés volt a magam részéről. Az Úr csak azért hozta fel, mert majd megeszi a sárga irigység, s ezzel akar cukkolni engem, hisz vagy engem akar, vagy mert a fiúra féltékeny és a kis vézna testére. Nos, elárulná kedves barátunknak melyik igaz magára? Ne mondja, hogy egyik se, olyan opció nem létezik. - Ha Várkonyi keményen játszik, ő is be fog keményíteni, ajkain kedélyes, szelíd mosoly ül, de szemei ravaszul somolyogtak a szemben ülőre.
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 27. 21:53 Ugrás a poszthoz

Várkonyi


Lala nem szokott jött-ment embereknek kezet nyújtani, így most sem volt igazán szándékában, de Várkonyi felkérésére valamiért ízetlenül, de megtette. Maga sem értette miért, már nem tartozott az úrnak semmivel, nem volt többé segéde, csak egy egyszerű utas a másik utas mellett, akik véletlenül ismerték egymást.
A kéz érintése nem volt kellemes, de nem fintorodott el, nem alázta meg ezzel a fiút, meg különben is már hozzászokott nemesi körökben, hogy az ilyesmi, ha nem visel kesztyűt az ember, előfordul.
A zsepit is éppen ezen okból nem fogadta el a lányka, mert illetlenségnek találta, tehát inkább titkon, az ülésbe kente azt, ami ráragadt tenyerére, a férfi felajánlott zsebkendőjéről pedig tudomást sem vett.
- Hogy képzeli! - felállt a helyéről, tajtékzó dühvel, ruhája tengerként gyűrűzik körülötte és pár lépéssel már a férfi előtt is állt, csípőre tett kézzel, előre hajolva, hogy egészen az arcában legyen a másiknak. - Nem képzeli, hogy csitriket választok magamnak hercegül?! Ha ilyenek a hercegek inkább hagyjanak aludni. De maga is hagyjon, tapló és neveletlen, bizonyára minden gyengédebb érzésem csak a bájital utóhatása! Elmentem! - azzal már ki is viharzott a kis helyiségből, hogy a folyosón szívjon egy kis levegőt, a szerelvény végéhez sétált, ami csak alig pár lépésre volt az előbb elhagyott fülkétől és háttal mindennek nézte az elsuhanó tájat, próbálva felhevült testét és zakatoló szívét lenyugtatni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vér Lanetta összes RPG hozzászólása (112 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel