Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
 Pestseholse A tanulmányi szünet alatt Baromira eltévedve Megszeppenek, hiszen hogy valaki errefelé értse amit mondok, igencsak fura. Az emberek úgy átlagban az angolt jobban beszélik, minthogy az ő svájci német akcentusát kihallják. Őszintén szólva én magam sem értem, hogy miért is kiáltottam ezt, de pánikhelyzetben azt se tudom, miről beszélek, csak menekülni akarok. Mondjuk viccesebb lett volna, ha valaki az eladó krumpli miatt szaladt volna hozzám. Igazából nem is figyelem a majdnem kopaszra nyírt fiút, szemem rögtön a mellette haladó állaton akadnak meg. - Óóóóó kutyiiii! - és ennyi kellett, én, a kutyabolond már guggolok is le és nyújtom a kezem szaglászásra az ebnek, így mire a srác megfordul, már mint egy dinka cuppogok meg fütyülök a kutyusnak. Amaz talán egy kicsit bizalmatlan velem szemben, én azonban kitartóan hívogatom magamhoz és talán ő is érzi, hogy tele vagyok imádattal és szeretettel a négylábúak iránt. - Óóóó de édes vagy, hát nagyon véded a gazdit, mi? Hogy hívják? - pillantok fel barnáimmal a srácra, majd próbálom megsimogatni a kutyulut és felállok. Hallottam ám a kérdését, csak na. A kutyik fontosabbak. - Ja, nem, csakhát... tudod te milyen emberek járnak erre? Mindegyik azt hiszi, a testemet árulom. - na persze én egy krumpli vagyok, most kapcsolok csak. Végülis ezért mondhattam. Ettől függetlenül nem vagyok én olyan lány, na.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Laci Vasárnap késődélután Főhősnőnk - tehát én, göndör loknijaimat lóbálva szürcsölgetem a kis energiaitalomat az első emeleti folyosón végighaladva. Mázli, hogy nem kapcsoltak le miatta visszaköltözéskor, nameg, hogy félvér vagyok és az effajta mugli csudaságokat ismerem. Egy újabb korty lehörpintése után megállok az egyik festmény mellett, nézem egy darabig, aztán körbenézek a világításon. A mai nap is eltelt a semmivel és nem sok mindent csináltam. Begyakoroltam félig egy gyógyítóvarázslatot Meccoy profnak, meg átnéztem pár rúnát és gyógykövet, 'oszt ennyi. Szörnyen lassan telik itt az idő a számítógépem nélkül, a telómon meg csak lent, a faluban van egy ponton térerő... de persze sose férek hozzá, a muglibolondok ott ölik egymást azért az egy csíkért, hogy frissítsék a Candy Crusht. Se animék, se sorozatok, csak ezek a poros könyvek és poros kastély... igazából szeretek itt lenni, de unalmamban volt, hogy tényleg azt figyeltem, hogy hullik le az egyik fáról egy levél. - Egészség! - Emelem a dobozt az egyik festmény felé, aki egy kellemes bort iszogathat a soha ki nem ürülő poharából. Amaz elfintorodik az üdítőm láttán és sznob módjára arrébb fordítja a fejét. Megvonom vállam és tovább indulok a hideg folyosón, jobb sarkamat a bal lábfejem elé helyezve, aztán fordítva és csak így tovább, karjaimmal pedig egyensúlyozva, nehogy aztán itt eldőljek.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Laci Kacsázós lépteimet egy arra tévedő kastélybéli szellem is végigkíséri, majd mikor megunja, hogy a koncentrálástól nyelvkinyújtós képemet meg a girbegurba lábaim mozdulatait figyelje, tovább libben, én meg folytatom a kis mutatványom. Igazából nem tudom, miért csinálom, hiszen senkisenem látja és ha látnák se foglalkoznának vele. A suliban a kviddicsesek messze bravúrosabb dolgokat csinálnak, mint én itt most, hogy egyenesen tudok így menni. Nagyon jó nekem, ugye. Na de sebaj, hiszen legalább annyiban ki tudom venni a részem, hogy én meg jól megkommentálom a meccsek eseményeit... és nemmellesleg megnézhetek magamnak pár sportos fiút is. Úúú, legközelebb majd bekéretőzöm az öltözőbe és azt mondom, hogy az Edictumba készítek cikket! Zseniális! Amíg ezt így jól eltervezem, odakint már be is sötétedett és az ablakból csak a Hold fénye vetít be; minden mást a fáklyák világítanak meg. Annyira lefoglaltak a gondolataim, hogy nem is hallottam az elsős fiú lépteit az üres folyosón. A megszólítására felriadok. - A padló láva!!!! - kiáltom ijedtemben és a közelemben lévő padra nyomban fel is ugrom. Reflex, én kérek elnézést, ha valami megijeszt, csak kiabálok valami véletlenszerűt. De ha már így alakult és ha már lávás játék van, kezeimmel integetek Lacinak, hogy jöjjön gyorsan fel a biztonságot jelentő padra, mielőtt szénné ég az elképzelt forróságban.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Laci A fiú nem igazán érti eleinte, aztán csak belemegy és felpattan mellém a padra. A kézfejeimmel csapkodok, amíg a képzeletbeli lávafolyam elvonul, aztán páros lábbal leugrom a padlóla (le). Óvatosan kifújom magam, és bólogatni kezdek. - Azt hiszem, megúsztuk. - nézek körbe és rávigyorgok Lacira. - Ejha, még valaki, aki benne van a buliban! - hohhóóó, hogy mennyi mindenbe tudnám ezt a kis elsőst bevezetni. Jó lenne, ha valaki vinné itt tovább az efféle örökséget, elvégre ez lesz remélhetőleg az utolsó évem. - Hát te hogyhogy itt járkálsz kint? Nem félsz a vérszívó prefektáktól? - mutatóujjaimból vámpíragyart igyekszem formálni, aztán megakad az egyik festményen a szemem. Van benne valami... valami... valami... és már megint Lacira nézek, mintha mi sem történ volna. Ma valahogy dinkább vagyok a kelleténél, ezt én is érzem, de betudom az unalom mellékhatásának. - Jut is eszembe... ismered A Játékot? - villan át a fejemen, ha már estébe fordult odakint az idő és fogjuk rá, hogy mellettem biztonságban van a prefektusoktól.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Ellamella Fülemben a muzsikával táncikálok a ritmusra, aki lát, biztos azt hiheti, hogy már így a délelőtti órákban ittam, pedig ez távolabb se áll a valóságtól. Az tény, hogy nem sok kilátásom van, merre is mehetnék tovább, két végzettséggel lehet, hogy apu bűvészboltjában kötök ki anyu legnagyobb bánatára, de nem gáz, lesz ennél jobb is. Megrázom a popóm, pördülök egyet, a fantasztikus angol nukutudásommal tátogom a szöveget, épp hogy nem éneklek. Arcom az jóidőnek fordítom becsukott szemmel, megrázom a csípőm, aztán résnyire mégis kikukucskálok és keresek egy szabad padot, amihez odasietve rögtön hanyatt vágom magam rajta és fejbillentésekkel adom a zene ütemét. Az időközben a következő számra vált, én meg visszatekerem, mert nem tudom ezt a refrént megunni és a kövi szám amúgy is szomorú.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
EllamellaKeresztbe dobom a lábaim, a lábfejem is billegetem az ütemre, most már valami elektroswingre tekeredett át a kütyüm, néha kinyitom a csipáim a felhőket nézegetni, aztán visszacsukom és így telnek a percek, amíg megint egy új számot dob be a gépezet. Ásítok egy jó nagyot ebben a szép időben, amikoris nyomást érzek magamon úgy... mindenhol. S lőn... ELLA! Lányos zavaromban úgy felvisítok, mint valami idióta tinileány és körbezárom karjaimmal az exvörit, mint vénusz légycsapója a házimanót. - Te jó ééég, te jó ééééég!! Hátte honnan kerültél ellllláááőőő? - szorongatom őt továbbra is, egyébként bármit mond se hallom, mert a füles még mindig bent van és mikor megunom, átvergődök alóla valahogy ülőpozícióba, merthát ez a testhelyzet egy kicsit túl intim, ki is csusszan a fülemből a zene. - Rodolfora, hát de rég láttalak, jaj de hiányoztááááál! Hooo.. hoo.. mivan veled? Kicsit elragadott a hév, úgyhogy köhintek egyet, szigorú arcra váltok és karótnyelt pozícióba vágom magam, olyan jó angolosan. - Khm, úgy értem. Jó Önt viszont látni ezen vidéken.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Ellamella- Micsodaaa?? - kérdezem vissza, bár totál nem hallok semmit, de roppant mulattságos, hogy Ella mindenfelé mutogat. Tettetett meglepettséggel kapkodom a fejem az irányokba, hátha megpillantok egy onnan jövő háromfejű vidrakutyát unikornisszarvval (mert azok olyan cukik), de csalódnom kell, jól felültetett, ekkorra pedig már hallom is, mit beszél. Ál-szigorúságunkból gyakorlatilag már csak egy csésze szigorúan cukor nélküli keserű tea hiányzik, még a lábamat is keresztbe teszem és biccentek. Aztán persze mindketten felnevetünk és barátosném már mesélni is kezdi, mi is történt vele manapság. - Valamelyik megérkezett, de talán kettőt ha megkaptam. Amit én küldtem el, az nem ért célba? - Naaaaa, gratulálok! Mit fogsz dolgozni, valamelyik perverz házában fogsz takarítani? - húzogatom a szemöldököm, bár Ella nem biztos, hogy ismeri a másodunokatesóm, akinek bár mostanra felesége van, előszeretettel foglalkoztatja a csinos diákokat az itteni házában. - Höh, én? Nem, már a második szakomat csinálom, még van belőle egy év. Mentem volna, meg anyáék is rágják a fülem, de egyelőre így kényelmes és azt se tudom, mihez kezdhetnék. Jójezígy. - vonom meg a vállam és arról inkább nem is szólok, mennyire be vagyok rezelve az élet nevű hülyeségtől és mennyire jó lenne egész nap a hasamat süttetni a kviddicspálya egyik lelátóján, MagicMousse-t hallgatva és robbanó roppancsot rágcsálva. Kapok egy újabb naaaaagy ölelést, amit viszonzok is, majd támad egy ötletem. - Te! Csináljunk már valamit! Márminthogy valmi vicceset meg jót. Hmm.... - csücsörítek, gondolkozok erősen, aztán rásandítok Ellamellára. - Mi lenne, haaa.... becsempésznénk valamelyik üzletbe valami nem odaillőt, eladóként?
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Popómat rázom, fejemet ingatom, így róvom a folyosókat. A mai kísérlet olyan hülyén sült el, hogy újra valami zenét hallok a fülemben és ha már ezzel kell együtt élnem, akkor miért ne tehetném, hogy élvezem? Csak annyi a baj, hogy ugyanaz a szám megy újra és újra... mégpedig a hátsójából szivárványt lövelő vidám kis macsek dala. Hogy miért ez, a fene se tudja, hiszen mégcsak nem is valami mágikusan csucsidocsás fantasztikum, amit a varázsfiatalok is szívesen hallgatnak magányukban a hálókörletben, könnyesen az exüktől kapott maciba borulva. Sosem értettem ezt a hozzáállást, merthát az élet megy tovább, miért kell bőgni valaki miatt, aki csak úgy döntött, hogy többet nem az ő könyökét csókolgatja? Odaállok egy részegen dülöngélő portréalakhoz, aki épp a kipirosodott orrán fújja ki a mézes sörbuborékokat. Furcsán úgy tűnik, mintha a fülemben szóló muzsika ritmusára tenné mindezt, majd rám hunyorog, hukkantva csuklik egyet és kidől az asztal alá. Szegény bácsi, nem is értem, hogy képes ennyire berúgni, hiszen az csak némi festék! Bár sose jártam be a művészekhez, lehet, hogy alkohol is van a pigmentek között? Sarkon fordulok, letolok egy Michael Jacksonos holdhátrafelé járást, majd pördülök egyet egy "NYAN NYAN" nyikkantással és tovább indulok a kastély bármely más része felé.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Az éjjel közepén már biztosan alszik minden portré az iskolában, de hátha az az egy... az az egyetlen egy még hangos most is és elnyomja ezt a fülsüketítő macskazenét, amit már fél napja hallgatok. Talán még odaérek, mielőtt az új prefektusok megkezdik az év első őrjáratait és bár mestertanonc vagyok már (meg soha nem is jártam ide, mint alapképzéses diák), előszeretettel szeretnek engem is büntetni, holott semmi közük nincs már ahhoz, hogy az éjszaka közepén kivel megyek chiliszószt önteni az iskolai medencébe. Az éj csodás, bár tele van minden felhővel, úgyhogy a Csillagvizsgálóban tett kellemetlen látogatásom után sietősen átszelem a tornyot az Északi toronyból a Nyugati szárnyba. Kár, hogy nem lehet az iskolában hoppanálni, sokkal de sokkal könnyebb lenne a közlekedés és nem értem, mitől parázik annyira az iskola vezetősége, elvégre ez egy olyan unalmas hely, ahol sose történik semmi érdekes. A gyomrom is megkordul a nagy sietségben, de fontosabb most a fejemben hallatszódó zene elnyomása, mintsem holmi táplálék elfogyasztása. Átmegyek egyik folyosóról a másikra, el a lépcsőházba, mire leérek a harsogókhoz. Nagy szomorúságomra ez az átjáró most tök csöndben van... vagyishát mást nem hallok a saját hülyeségemen kívül. - ÉÉÉÉÉÉÉBREEEEESZTŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!!!!!!! - ordítom el magam, mire összerezzen pár alak és rosszallóan küldenek el a világ hidegebbik felébe, alaszkába. Mert az hideg ugye. Meg szerintem ezt mondhatták, mert most csak szájról tudok olvasni. És ezek a festett szájak időnként amúgy is úgy mozognak, hogy mikor tiszta füllel hallgattam is, mintha másik nyelvre szinkronizálnák őket, a betűket nem úgy formálják az ajkak, mint eredetileg hangozna. Meg is fordul a fejemben, hogy az egész élet csak egy film, vagy egy kitalált könyv, netán egy szerepjáték, ahol engem játszik el valaki. De ha így is tesz, kívánom a rendezőnek, hogy elmehet ő is alaszkába, amiért ilyen átkot sózott a fülembe és hallgassa ő is ugyanezt több órán át. Keresztbe fonom a karjaim és úgy döntök, itt sincs keresnivalóm, hát más hely felé nézek.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
NEHEEEM BÍÍÍHROOOM MÁÁÁÁHÁÁÁÁR! Szerintem egy marék hajam kikaptam. Igen, egészen biztos. Az elején jópofának tűnt, de most már kifejezetten idegesítő. Ezzel embert lehetne ölni. De kínozni biztosan. Már a szemeim is tikkenek és hülyének néz minden szellem, hogy nyan nyant sutyorgok, miközben zombi módjára fel-le járkálok a kastély különböző pontjaiban és sehol sincs nyugalmam. Nem jött be, hogy hangosabb dolgokat hallgassak, mint ami a fejemben szól, nem jött be, hogy csöndesebb helyre kerüljek. Csak megy és megy végeláthatatlanul és kaparom a saját arcom. Ha holnapra se múlik el, biztosan feldobom a converse cipőm, addig is marad, hogy hallgassam újra meg újra meg újra... A fene se tudja, hány óra van, de odakint korom sötét, a kastélyban már mindenki alszik, egyedül én vagyok az az igencsak idióta, aki nemhogy nem tud aludni, de egyenesen attól fél, hogy még az álmaiban is követni fogja ez az idióta dal. Mint az a karmos bácsi abban a régi horrorfilmben. Belebújik éjjel a fejedbe és alattomos módon megmurder. Kivéve, ha pálcával alszom el. De ki tud ebben a zajban aludni?! Szinte érzem, hogy karikák nőttek a szemeim alá, hogy fájnak a végtagjaim, nem tudom kizárni ezt a hangos zenét, csak ez létezik, nincs semmi más. Szinte már én is szivárványt meg csillagokat látok, holott ma már a Csillagvizsgálót is megjártam és tök felhős az ég, szóval egy darab nincs az égen. Most persze, mert amúgy léteznek, de más idősíkon a téridő kontínuumban, valahol a Mortyverzum másik szegletében, ahol Rick papa épp vidám koktélt szürcsöl pálmafákkal és háromcicijű orángutánokkal. Végiggondolva ezt a gondolatot arra jövök rá, hogy ez már tényleg a vég, ennél nem lehet lejjebb, hiszen már szinte én se emlékszem rá, ez mi volt. Mi volt, mi volt... Annyi még megvan, hogy kinyitok egy ajtót, a teremben senki sincs, én bedöntök pár vitrint, trófeát és azt ölelgetve, amelyiken ez áll: "Az iskola legunalmasabb vicce" alszom el hullafáradtan a tortúrám végén.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Emily
Mit is tesz egy jól nevelt, felnőtt és felelősségteljes boszorkány? Naná, hogy a bőröndje legaljára csomagolja a pálcáját, hogy még csak könnyíteni se tudjon annak a súlyán. Szóval most vonszolhatom a macskaköves úton, ennek a szerencsétlennek a kerekei meg bármelyik pillanatban megadhatják magukat. A hátamon a nagy utazóknak való hátizsák - mintha akkora kalandor lennék, így annak annyira nincs súlya és a bőrönd is olyan, amilyen, de... NYEKK, KATT, gurulgurulgurul...
A bőrönd felől gyanús hang, odakapom a fejem és jóhogynem szikrákat nem húzok magam után amilyen vehemenciával közlekedem. Aha, hát a kerék az meg sehol, illetve ha jól látom valamilyen csodával határos módon utat talál magának a macskaköveken és mintha egyenesen tőlem akarna menekülni száguld tova. Megállok és földbehajtott lábbal nézem, ahogy kigurul az életemből, felvont szemöldökeim már szinte az egész homlokomat átszelhették.
Mintha mi se történt volna fordulok vissza az útvonalam felé és húznám tovább a batyumat, merthát persze nem tudatosult bennem, hogy enélkül az izé nélkül nem fog ez olyan könnyen menni, a bőrönd pedig természetesen féloldalasan cipelhetetlen állapotba került.
- Óóóóó hogy az a... Gyere vissza! - kiáltok a kis kerék után amit már nem is látok sehol, de amilyen mázlim van az is úgy lett elvarázsolva, hogy még meg is érti amit mondanék neki és direkt tesz rá. Hátradöntöm a fejem, hallatok egy sóhajos morgást, aztán megfogom a bőrönd kallantyúját és megemelve próbálom tovább cipelni. Testi erő híján ez nem annyira egyszerű feladat, a fejem már szerintem legalább annyira vörös mint a rúzsom és két lépésenként muszáj letennem, mert persze muszáj volt telepakolnom az egész életemmel ami bár nem volt eddig túl hosszú, most mégis nagyon súlyosnak érzem. Az utczán természetesen senki olyan emberfia nincs aki segítőkészségéről akarna meggyőzni, de hohohó, jönnek ő még az én utczámba! Csak várják ki amíg én leszek a napközis tanára a gyerekeinek! Félhangosan dúdolni kezdem a Skibidit miközben ötpercenként meg-megállok, a szemeimmel meg keresni kezdem a csárdát és reménykedem benne, hogy még emlékszem merre van.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Emily
- Bébi kám tó mí, ha-ha-ha, gív ít ál tó mí... - csodás angolom, hölgyeim és uraim, sajnálom, svájcban nőttem fel, nem alacsonyodom le ilyen pór nyelvekhez. Közben persze magamat szidom belül és azon agyalok, hogy ki kéne vadászni a bőröndből a pálcámat, hátha megkönnyíteném a saját dolgom, de az túl egyszerű volna, ráadásul ahogy emlékszem, az volt az első amit bedobtam, hogy nehogy ott hagyjam és arra kerültek rá a fehérneműim is.... amiket még ki kéne mosni.... szóóóval nem biztos, hogy itt kéne a falu közepén kirámolni a táskát, kétségbeesetten keresgélve a varázsbotom.
- Skibidi boom-boom-boom-boom, aj.. - Nagy dudorászásomból egy furcsa páros zökkent ki, pillogok rájuk egy darabig, manapság elég lassan jut el az agyamig bármi is.
- Óóó, hello..? Izé. Jaaa! Nem kell, köszi. - pillantok erre a csodajárműre amit rég le kellett volna cserélnem egy nyerítő hintalóra, mert az is nagyobb segítség volna most. Annak legalább nincs kereke ami ki tud törni és elhagyni a legnagyobb szükségben.
- Eeeelbírom, ez a dolgom. - vigyorgok rá a csöppségre, nehogymár egy ilyen kislány előtt égjek be, hogy nem vagyok elég erős, önálló személyiség.
- Abban viszont segíthetnétek, hogy merre találom a máguscsárdát, mert fullra eltévedtem, olyan régen jártam már erre.
Körbenézek tanácstalanul, beletúrok a göndörségekbe a fejemen aztán valamilyen motorikus oknál fogva megigazítom a hátamon feszülő hátizsákot is.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
EmilyArra nézek, amerre a hölgy mondja hogy merre van a csárda és sóhajtok egyet. Ha tényleg ilyen messze, akkor nem lesz mókás pálca nélkül intézni a csomagcipelést, már most érzem a holnapi izomlázat, a fenéért nem sportolok többet.
- Nyááá.. - hallatok egy nyögősóhajt, aztán visszapillantok a kérdezőre. Hogy én csomagkiszállító? Azoknak több eszük van, nem csomagolják el a kiszállítandó csomagba a pálcájukat hogy végigszenvedjék az útvonalat. Nade kapd össze magad Detti, hát nehezebb helyzetből is kihúztad magad! Megrázom a fejem.
- Jaj dehogy! Csakhát most költözök ide... vissza... valahogy így. Aztán ha ezt se tudom megoldani, érdekesen néznék ki.
A csöppség a bőröndöt kezdi matatni, utána kapok a visszazárt cipzárnak, mert így is elég nehéz volt összezárni és a végén ahol levegő éri még ki merészeli köhögni valamelyik kimosatlan zoknimat. Ujjaimmal megállapítom, hogy a táska engedelmesen tartja magában még mindig a kikandikálni akaró holmijaimat, úgyhogy kicsit megnyugszom és a kislányra pillantok.
- Ezt megúsztuk! Tudod te mennyi titokzatos csúfságot és büdös lényt rejt ez a bőrönd? Ha egy pillanatnál tovább marad nyitva, huhúúú! - ujjaim mozgásával még rá is játszom kicsit, de nem célom hogy megijesszem a leányzót, azért a hangomból talán hallatszik, hogy senki sincs közvetlen életveszélyben.
Megkordul a gyomrom, most jut el az agyamig, hogy ezt csinálja már órák óta csak most már fáj is. Hiába, amit elfelejtek mindig az az evés, tök fölösleges időtöltés.
- Akkooor.. a legjobb ha összekapom magam és lelépek a csárda felé. Köszönöm szépen a segítséget. Boglár Bernadett Gréta, ha esetleg később szükséges volna valami. - nyújtom a jobbom, elvégre az valami felnőttes dolog és illik ilyesmit csinálni.
|
|
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Ahhw köszönöm szépen!  Jól kihalt ez az OFF, engem tisztelnek meg ilyen csönddel vagy mostanában ez a helyzet? 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Még melóban tolom, a héten még van a cég, a jövő héten már átköltöztetik az ország másik végébe, úúúgyhogy 12 órázom amíg tudok. x) Csak macskamentát hoztam. 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
