Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Olyan gyönyörű kecses, ámde strapabíró lábai lesznek... Akárcsak Robinak! Amúgy jut is eszembe, Norbertnek beszélnie kell a Várffy gyerekkel, hogy pózerkedjen A Kecskével, lőnek egy szelfit és megy tovább az élet, de meg kell ezt örökíteni. Vidáman kezdi formálni a patákat, amikor Fanni megszólal, erre pedig "felháborodva" kapja oldalra a fejét.
- Hát galambnak nézel te engem?! - persze a kérdésben rejlő abszurditás nem véletlen: Norbert egy gelemb. Ami már majdnem galamb. - De amúgy, majd csinálhatunk a fejére egyet, ami méltóságteljesen nem csinál semmit - megvonja vállát, majd szépen lerakja maga mellé az első mellső lábat. Nagyon szexi. Kezd is neki a következőnek, csak úgy random, még a nyelvét is kidugja, amit persze gyorsan visszahúz, mert lefagy. Mindegy, a lényeg, hogy koncentrál.
- Van ilyen pályázat? Mert amúgy nem. Csak kinéztem az ablakon és úgy döntöttem, kell egy kecske - úgy beszél róla, mintha épp az időjárás lenne a téma. Mert ha valakinek kell egy nyeszlett haszonállat, amiből sajtot facsarsz, akkor azt nyilván megépíted hóból. Logika level Norbi. -  Radúz amúgy is dugdossa előlem Robit, meg az az átkozott jószág is menekül, ha meglát. Csak tudnám miért - morcosan rakja le a hóba a másik elkészült lábat. Egyébként, nem tudom, hogy említettem-e, de Norbin overál van, tipikusan az a fajta, amit a mugli anyukák a pár éves gyerekeikre adnak és amikben úgy néznek ki, mint egy Michelin baba. Ne röhögj, meleg! Ezzel az információval már gondolom nem nehéz elképzelni Norbit, ahogy durcásan nekilát még egy patának: akár egy öt éves óvodás. Közben Fanni is úgy dönt, hogy némi rásegítéssel lehuppan a földre. Norbert jól szituáltan kiröhögi, de nem rosszindulatból. Valóban mulatságos.
- És még engem hívnak kecskegyilkosnak. Most törted össze a koponyáját - ettől a kijelentéstől még jobban elkezd nevetni (?) és szó szerint elterül a hóban. Nem értem én se, ne kérdezzétek, szerintem egyszerűen csak sok port szívott. Mármint porhavat. Vagy izé... A hideg teszi. Végül összeszedi magát és értelmes fejet vágva - amit nem tud - nekilát egy újabb lábnak.
- Menő kecskénk lesz. Életre kell keltenünk és meg kell mutassuk Radúznak. Bár nem is, ezt is tuti elkobozza tőlem, mint Robit... - mormog az orra alatt, mert hát most pipa a házvezetőjére. Az a kecske az ő kecskéje volt és megőrzésre adta, nem elkobzásra! De lépjünk már túl ezen a témán, komolyan egy kecske a legfontosabb dolga? Nos, igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Megérkezett a galambsereg. Leigázzuk a világot!!!!4!! *szexi gelembként randalírozik*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az elmúlt időszakban nem volt boldog. Mit nem volt boldog... Egyenesen boldogtalan volt! Szóismétlés? Megengedem magamnak, mert azt hiszem ezt a búskomor szempárt nem lehet máshogy jellemezni, mint úgy, hogy boldogtalan. De rá kellett jönnie, hogy az élet sajnos sem Izabellával, sem nélküle nem áll meg, így jó egy hétnyi tömény depresszió után hókon csapta magát, hogy "szedd össze magad fijam, mit művelsz te more?" és már vissza is tért a régi Norbert. Kívül. Belül halott és sivár... Ja, nem. Nem az.
Igazából baromi jól néz ki és érzi is magát. Tudjátok mit csinál? Yaristához küldött egy baglyot, hogy segítsen neki felkészülni a következő kviddics mérkőzésre, belevetette magát a buliba és sikerült is ideiglenesen összeszednie valami navinés szőke bigét, akit rövid úton ki is hajított. Merthogy a csaj valami életre szóló románcot képzelt, Norbert meg úgy gondolta, hogy elfelejti a bút, amit egy bizonyos nőszemély okozott neki. Így tehát az esküvő elmaradt, a pofon viszont nem, de megérte. Ím újonnan és gyógyultan, hetykén nyitja ki a társalgó ajtaját, hogy kicsit elvegyüljön a többiek között.
Ja igen, merthogy a társadalmi élete haldoklik. Illetve nem, abban az egy hétben haldoklott, azóta meg dolgozik, hogy visszakerüljön ismét a megszokott pörgésbe és azt hiszem elmondhatom, hogy ez sikerült is neki. Szóval épp belép a helyiségbe, amikor ösztönszerűen találja meg tekintete Izabelláét, aki elég... Nyúzottan néz ki. Az eridonos persze fantasztikusan, mint mindig, de a lány látványa megüti azért. A mosoly, amivel indított kissé lohad, majd elkapja a fejét. Kínos.
Mielőtt még azt tenné, amit tennie kéne, vagyis hogy eredeti terve szerint besétál a társaságba és ontja magából a jobbnál jobb poénokat, helyette előkapja a farzsebében tartott Zabhegyezőt és nem messze Izabellától lehuppan egy fotelbe, hogy olvasson. Az mellékes, hogy egy betűt sem fog fel, mert perifériájában látja a gyönyörű szőke hajat, ahogyan a smaragd zöld szemeket is, de úgy dönt, Adrian problémája, ha a barátnője szomorú. Neki semmi joga nincs ahhoz, hogy odamenjen. Különben sem szeretné elkövetni újra ugyanazt a hibát, mert köszöni szépen, de elég volt egyszer az a megaláztatás, amit átélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden idegszálával arra koncentrál, hogy maximálisan közömbös legyen. A jelek szerint ez sikerül is neki, pedig olyan gondolatok is végigcikáznak fejében, hogy oda kéne menni, magához kéne ölelnie és megkérdeznie, hogy mi a baja. De azt mégsem teheti meg, mert milyen lenne már a múltkori után? Azok után, hogy ő lett átverve, talán neki kéne sírnia és őt kéne megvigasztalni, meg a darabokra hullott szívét összeragasztgatni! Mégis Izabella néz ki nyomorultul nem ő és higgyétek el, ennek nem az az oka, hogy Norbert nem szerelmes belé most is halálosan. Ó, dehogynem, nagyon is, csak épp nem akarja, hogy mindenki rajta röhögjön, hogy háhá, a kis nyomi, akit jól átvert valami kiscsaj. Meg mekkora gáz már, hogy szerelmes, pedig tök reménytelen az egész.
Mellesleg nem is nagyon figyelt a pletykákra, amik közben esetleg keringhettek róla, Adrianről, főleg Izáról. Elhatárolódott és ez így volt jól, hiszen kellett a regenerálódáshoz, hogy kicsit kívülről lássa a dolgot. Tudja, hogy ő is hibázott, körültekintőbbnek kellett volna lennie, de már mindegy. Amit viszont a legutóbb elmulasztott, most nem teszi, biztosan egy ujjal sem ér hozzá a levitáshoz.
Amikor a nevét hallja azon az édes hangon, amit úgy imád, megdobban a szíve, de csak nagyon lassan, mondhatni kínkeservesen lassan pillant fel, ráadásul tök közömbösen. Mert bármennyire is halott a szíve jelenleg és bármennyire is pokolba kívánja ezt a helyzetet, továbbra is tiszteli és becsüli a lányt. Csak ugye elég rossz, hogy a barátját megcsalta, ráadásul vele, de... Ettől igyekszik jelenleg elvonatkoztatni.
- Ha szeretnél, beszélhetünk - bólint egyet és fejével a másik ülő alkalmatosságra bök, hogy üljön csak le. Talán úgy könnyebb lesz, mert egyértelműen látszik, hogy mindjárt összeesik az idegességtől. Pedig igazán felesleges, boldog a barátjával, nem kellenek ezek a bánatos szemek. Hacsak nem valami rokona halt meg, nem nagyon tudja elképzelni, mi lehet az oka annak, hogy beszélniük kell. Meg igazából akkor sem érti, mert ott van neki Adrian, a hős barát... Féltékeny? Áh, dehogy. Csak már zöldül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kérdőn vonja fel a szemöldökét a magyarázkodás kezdetére. Merthogy ez magyarázkodás lesz és még csak most fog elkezdődni, arról nem beszélve, hogy ki tudja meddig fog tartani. Természetesen egyenesen a lány szemébe néz és elvárja ugyanezt, mert ennyi kijár neki, hogy a gondolataival éljek, melyek jelenleg uralják elméjét.
És ahogy belekezd, Norbert szíve úgy facsarodik össze. Persze mit várt? Izabella megbánta azt a csókot. Talán zavar van az erőben a palijával és emiatt most el kell mondania, hogy köztük soha nem lehet semmi, meg mennyire helytelen volt és bánja. Ebben a pillanatban az eridonos is sajnálja azt a pillanatot, azt a kósza gondolatot, aminek megfogalmazódásaképp elcsattant az a csók. Egy csalódott mosoly jelenik meg arcán, ahogy hallgatja a lányt. Ennyit jelentett neki az egész, egy hibát, amit egy megbánással semmissé tud tenni, de Norbert nem. Neki fontos volt az istenért, mert szereti! És bármennyire is undorodom ettől a romantikus dumától - mert tényleg -, ő komolyan gondolta és, ha megtehetné, még a következmények ismeretében is megtenné. Ott mélyen ezt érzi, de az eszére hallgatva tudja, hogy tilos lett volna.
Megcsóválja fejét a levitás utolsó mondatára. Már nem tudja elhinni neki. Valahogy olyan hamisnak tűnik az egész, amit annyira szeretett. Szerette Iza tisztaságát, őszinteségét, egyszerűségét és magától értetődését, hogy csak van és megtestesíti azt, amit Norbi keres. - Tudod Iza... - lehajtja a fejét és a könyv sarkát babrálja, mielőtt felnézne és megcsóválná a fejét. Nehéz folytatnia. - Már nehezen tudom elhinni, hogy ugyanezt tennéd. És azt sem hiszem, hogy én ugyanezt tenném. Hülye voltam, mert úgy csókoltalak meg, hogy fogalmam sem volt, foglalt vagy-e vagy sem. De igazán nem kell sajnálkoznod azért, hogy akár az én, akár a saját lelked megnyugtasd. Vettem az adást és kiszálltam - széttárja karjait és hitetlenül elmosolyodik. Nem gondolja, hogy volna folytatása itt bárminek, főleg ennek a beszélgetésnek.
Épp ezért lepi meg, ahogy Iza belekezd a mondandójába. Amúgy is haldokló szíve kővé dermed. Most végig kell hallgatnia, hogy mennyire szeretik egymást, meg a többi és... Szakítottak. Tessék? A lányra emeli a tekintetét és jóízűen felnevet. Annyira mélyről és olyan keservesen vidáman, amilyet ritkán hallani mondjuk bárkitől. Hirtelen rájön, hogy nem tud együtt érezni Izabellával és a fájdalmával. Csak azt tudja, hogy Izabella ezek szerint sem azt az Adrian gyereket, sem pedig őt nem szereti, ezért a csalásért pedig képtelen nem kegyetlen lenni.
- Tudod drága, ezt hívják úgy, hogy két szék között a pad alá - hagy némi szüntetet, de nem azért, hogy a levitás megszólalhasson, ó de nem ám. Hanem hogy legyen ideje feldolgozni a hallottakat. - Hogy te szakítottál vele vagy ő veled, az teljesen mindegy. Megcsaltad, én pedig az egész életemet olyan szülők között éltem, akik ugyanezeket a köröket futották. Nem tudlak sajnálni és azt sem tudom, hogyan érezzek irántad, miután először egy kis erre-arra jó voltam, utána a dolgok rosszabbra fordultával ismét engem keresel. Én is találtam magamnak utánad búfelejtőt, de én nem leszek a tiéd. Ha majd képes leszel engem szeretni úgy igazán, akkor lesz értelme bármiről is beszélgetnünk, mert én barátként nem tudlak szeretni. Ennyi - ismét széttárja karjait, hogy válaszoljon a másik, ha akar, de ő nem nagyon tud már mit hozzátenni ehhez. Hiszen ismét megalázkodott félig és kimondta, hogy szerelmes a lányba, de nem fog pitizni. És örökké várni sem. Iza viszont most nem azért ül itt, mert őt szereti, hanem mert a másik épp nem szereti. Ebből ismételten köszöni, de nem kér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szeretne elnéző lenni, szeretne mindent helyre hozni, de mélységesen dühíti, hogy Izabella mindössze annyit fogott fel, hogy megbánta, ami történt. És mégis melyik részét? Hogy megcsalta a barátját? Hogy az eridonos megcsókolta? Vagy netán azt, hogy mindez a kedves Adrian tudtára jutott? Akárhogy is, a lány továbbra sem ért semmit abból, amit a fiú el akar neki magyarázni.
Látja, hogy mekkora arcul csapás minden szava, mégsem áll le. Nem tud. Bántotta őt a lány, megalázta, fáj neki az egész, most pedig ideje, hogy megtudja, milyen is ez valójában. Az ambivalens érzések végeláthatatlanul küzdenek bensőjében, hogy vajon folytassa-e, amit elkezdett, vagy már elegendő csapást mért Izára? Amúgy is ripityára tört szívének ugyan megnyugvást nem jelent, ha a lányé is szilánkokban hever, az elégtétel ez esetben mégis azt a reménysugarat adja, hogy egyszer majd rájön a másik, mit tett. És hogy ezzel mit okozott.
Beletörődést. Ennyit lát a lányon, semmi mást. A könnyek, amik ismét végigfolynak az arcán azért persze meglágyítják szívét. Olyannyira, hogy majdnem mozdul, hogy felitassa őket. Minden igaz szó és kegyetlenség ellenére még mindig szereti, mert nem tudja nem szeretni. Ez nem igaz. Őt nem lehet nem szeretni. Mégsem mozdul végül, csak ül és vár.
És ekkor megérkezik a kérdés. A Kérdés. Összepréseli ajkait és fogalma sincs, hogyan mondhatná ezt ki itt, a társalgó közepén, mindenki előtt. Csak néz Izabella szemeibe és megpróbálja összeszedni magát, de egy idő után az érzések megjelennek íriszeiben. A bánat, a keserűség, de közben a mérhetetlen vágy a lány iránt is. Ez az egyveleg egy hihetetlenül mély örvényt alkot, amiből nincs kiút.
- Valami olyasmit, amit nem érdemelsz meg ezek után. Azt, amit a gyakorlóteremben is éreztem. Amit azóta is érzek - hangja halk, fejét pedig ezek után elfordítja, ujjai elfehérednek a könyvön, de nem mondja ki. Képtelen rá. Pedig csak annyi lenne: szeretlek. Oly sokszor kifolyt már ajkain, annyiszor hangzott már el, most mégsem képes rá. Nem tudja kimondani úgy, hogy biztos abban, nem viszonozzák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Beszélnie kell Izabellával. Mert igazából tök dühös rá, meg minden, ott vannak benne az elfojtott indulatok, jól az arcába akarja mondani - abba a gyönyörűséges arcba -, hogy legalább annyira fájt neki ez a szíven döfés, mintha (sütő)tökön rúgta volna. De az legalább pár nap elteltével nem fáj annyira.
Így hát ördögi tervet eszel ki: betör a Levitába, csak azért is és jól leszúrja a szőkét, aztán meg... Hát ezt még nem tudja. De be fog jutni. Nagy lelkesen, indulattal telten érkezik meg a szfinx portréjához, ami már eleve nem tetszik neki, mert kinek tetszene egy szfinx? De persze nem akar udvariatlan lenni, nem mondja ám így meg neki, hogy rusnya. Helyette először szépen kéri, hogy engedje be, de persze ez a rühes macska nem hajlandó, folyton azt mondogatja, hogy válaszoljon a kérdéseire. Kinek van erre ideje? Ekkor jön a második ötlete, hogy esetleg lefizeti. Előhalássza a galleonjait zsebéből, csörgeti, pöngeti, kész cigány táncot lejt, hátha ez majd segít. Az meg sem fordul a fejében, hogy egy festménynek optimális esetben semmi szüksége sincs pénzre. Hát de ki tudja, fordíthatná plasztikai sebészre, értitek.
És ekkor jön el a végső, megismételhetetlen, letarolhatatlan ötlet. Először fenyegetni kezdi, hogy majd jól átkot szór rá, de semmi hatás, ekkor pedig elérkezik a történelmi pillanat. Innentől nemcsak az orra lesz törött, gondolja a fiam.
- Te akartad... - és már mondaná is a varázsigét, mikor... Mikor megzavarják. Egészen konkrétan halálra ijesztik és még vállon is öklözik. Milyen világban élünk, ha már a levitások is őrjöngő vadállatok? Hát már épp felháborodna, hogy ezt azért mégse kéne, mikor hunyorogva felismerni véli Wolgastot. Mit véli, megállapítja, hogy ő az. - Na szeva zsiri. Ajánlotta ez a... Portré, hogy ő majd feltesz nekem kérdést, de nincs erre időm, sietek - vállat von és lazán zsebébe csúsztatja a fadarabot. Mit képzel, hogy csak így beszól neki a levitás? Esze megáll Norbertnek, nem mintha eddig nem nyomott volna satuféket mondjuk születése óta...
Csak figyeli, ahogy a fiú magabiztosan odalép ez elé a... Festmény elé és így diskurál. Mondjuk érdekli is az eridonost, csak vigye be a colos, aztán onnantól mehet Merlin hírével. Alig bírja megállni, hogy dobolni kezdjen a lábával, hangot adva türelmetlenségének. - Remélem, hogy tudod az ilyen hülyeségekre a választ, különben itt csövelhetünk életünk végéig. Vagy amíg nem jön valami okos levitás - merem remélni, hogy Norbert ezzel nem arra utalt, hogy Wolgi buta. Mert nyilván nem az. Igaz fijam? Igaz? Áh, mindegy, ne válaszolj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Imádja, ha gúnyolódnak vele, mondtam már? Főleg azt imádja, ha feltartják. Wolgast barátom, te most baromira útban vagy. De látod, a fijam ezt is elnézi neked, mert te jelented bejutása zálogát. Más esetben tök haveri stílusban megveregetné a vállad, talán még egy brofistet is kapnál, meg minden, de így... Nem lesztek jóban.
- A gondolkodás még megy, kösz - lerázza magáról a dolgot, de érzi, hogy agyvize hevesen tart a forráspont felé. Hol van Izabella? Miért nem jön ki? Veszekedni akar vele, rá akarja borítani ezt a rusnya portrét, mi van már?
Ja igen, rejtvény. "Akárhogy próbálom két egyenlő részre szedni, mindig három lesz belőle." Hogy tessék? Norbert pislogás nélkül mered a szfinxre, aki mellesleg nemcsak ronda, de önelégült is. Lehetne ennél is pocsékabb párosítás? Erősen kétlem. Töprengőn néz maga elé, miközben sorolja a "lehetséges" megoldásokat: sajt. Ementáli sajt. Sajttorta. De miért sajt? Mert sajt. Akkor izé, legyen háromszög. De abból nem lesz három. A kis lábujja körme. Mi a lóhere a megoldás? Még csak halvány lila ibolyán túli sugárzása sincs. Tulajdonképpen agya totálisan blokkol és csak az jár a fejében, hogy sajt. De nem sajt!
- Hogy mi? Ja - kizökken a sajtisztikus gondolatokból és gyorsan összeszedi a magyarázat racionálisabb és elfogadhatóbb részét. - Bent van a majdnem nőm és nagyon rosszul esik, hogy megcsalta velem a volt barátját, mert nem tudtam, hogy volt barátja. És nem mondtam meg neki, de most meg akarom, de nem tudok bejutni, mert ez a dög nem enged be - ingerülten mutat a szfinxre, aztán keresztbe fonja maga előtt a kezeit, mint egy durcás kisgyerek. Tipikus Norbert. Meg sem lep.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Biccent egyet, hogy így van. Nem akarja kijavítani, hogy inkább lelki béke, sokkal jobban hangzik Wolgast verziója.
Egyébként azt hadd tegyem hozzá a történtekhez, hogy Norbert tud nagyon komoly lenni. És alapjáraton nem hülye, sőt. Körbeutazta a világot, majdnem minden kultúrát megismert, amit egy év alatt megismerhetett, két szakot végez egyszerre nem is rossz eredménnyel - csupa várakozáson felüli -, de számára az ilyen dolgok nem fontosak. Úgy értem, ki akarna normálisnak tűnni? Dög unalom. Szóval hiába az agy, az ész, eridonosunk inkább lesz szeleburdi és bolond, mint komoly és okos. Majd lesz alkalma megmutatni, hogy mit tud...
- Honnan szedi ezeket a kérdéseket? Valami rejtvények nagykönyve különkiadást rejteget maga mögött? - cseppet sem szarkasztikus a hangja, olyannyira nem, hogy még a szemét is megforgatja. Értitek. Ez azt jelenti, hogy csöpög belőle a maró gúny. Végre valahára szezámmag kitárul, ő meg érzi, hogy megint forrni kezd az agyának a vize. Igen, megvan benne az erő, hogy jól elküldje a lányt a sunyiba.
- Barátom - ekkor Wolgi vállára helyezi jobbját, másik kezét önnön szívére és tök aranyosan pislog a fiúra. - Hálás köszönetem, mindenért. Jövök neked eggyel - halál komolyan biccent, majd egy szempillantás alatt berodeózik a körletbe, hogy megkeresse Izabellát. Meg fogja találni és olyan balhé lesz itt pillanatokon belül, hogy csak úgy zeng majd a Levita torgya. Ó igen. Csak várjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ideje végre hazamennie, illetőleg meglátogatnia Alfonzt és drága menyasszonyát (hoppáka!), aki már a kilencedik hónapban van és bármikor világra hozhatja a kis porontyot, akit majd Norbert úgy kezel, mint az a pávián az Oroszlánkirályban. Jaj de nagyon fogja imádni az unokaöcsit, hát már odáig van, meg vissza. Szinte látja szemei előtt, ahogy a teletojt pelenkájában vigyorogva totyog. Ne persze messze van az még, de jó elmerengenie azon, milyen lesz majd egyszer, ha nagy lesz.
Húzza maga után a kis bőröndjét - mert tényleg kicsi - és éppen azon elmélkedik, mit hagy maga mögött (a kastélyt, oc), mikor rájön, nem szabad a múltban élnie. Sikerült ez az év is, nincs nála boldogabb ember, kivéve egyetlen személyt, aki miatt még néha napján fájdalom hasít szívébe. Fel is sóhajt, majd elhatározza, ezen a nyáron biza kiveri a fejéből. Olyan gigapartykat fog nyomni, hogy bele is szédül és az alkoholmámoros éjszakákon, mikor majd lecseréli egynapos ágymelegítőjét egyórásra, csak azon jár az esze, hogy kinek kellenek a nők? Még akkor is, ha olyan tökéletesek, mint...
Izabella? Kérdőn fordul meg, elvégre fogalma sincs, mi a fene folyik itt. Jól körül is néz, nincs-e másik Norbi a környéken, mert szerinte már ez is elképzelhető, azonban legnagyobb megdöbbenésére szó sincsen alteregóról vagy egyéb jelentéktelen hímről. Mi több, nagyon is őt keresik! Szeretne valamit reagálni, de egyik meglepetés éri a másikat, mikor a levitás úgy ragadja meg pólója nyakát, mint egy éhes ragadozó és... Megcsókolja? Mi a gurkó, miről maradt le? Próbál racionális lenni, de nem nagyon megy neki. Már csókolta meg a lányt, s ő viszonozta is azt, de ez nem is hasonlítható hozzá. Mintha ez lenne az első. Érdekli is a bőröndje, vigye, aki akarja, ő most itt nagyon férfi és dolga van. Egy laza mozdulattal karolja át a lány derekát és mélyíti el a csókot, lehetőleg annyira, hogy Izabella szinte bele is szédül. Merthogy Norbert már padlón van. Miééééért kellett erre ennyit várni asszony? Hát még Merlin is egymásnak szánta őket!
Aztán csak illene valamit mondani is, így nagy belső viaskodás árán elhúzódik az eridonos és cseppet zavartan pislog lefelé. - Öhm, nem mintha nagyon tiltakoznék, de ezt miért kaptam? - fél szemöldökét felvonja, mert várja a vallomást, a dicshimnuszt szerény (hogyne) személyéről. Hogy mennyire csodás, hogy Izabella álmatlanul hánykolódott szobájában éjjeleken át, mert nem tud nélküle élni, ilyesmi... Na jó, egy szeretlek is megteszi. Csak mondja mán!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mit is mondhatnék? A döbbenetet lassanként felváltja az élvezet. Mert igen, Norbert határozottan odavan a gondolatért, hogy Izabella kezdeményez. Szerinte ennek már bőven eljött az ideje, így bár megtehetné, mégsem nehezíti meg a lány dolgát - mondjuk ennek legfőbb oka, hogy olyan szerelmes, hogy nem is bír ellenállni a lánynak. Na mindegy, szóval jól magához öleli a levitást, ajkaikat úgy forrasztja össze, mintha attól tartana, ez az utolsó alkalom, hogy megízlelheti. No de egyszer minden jónak vége, így ő is felteszi a maga ötmillió dolláros kérdését.
- Búcsúajándék - ismétli meg töprengőn, de látszik rajta, hogy ez a válasz nagyjából addig elég, míg vesz egy újabb levegőt. Ő az igazságot akarja hallani, érezni akarja az imádatot iránta. Igen, egocentrikus, egy nyominger, de ő már annyiszor kimondta és csinált magából totális idiótát, hogy a soron következő hülye legyen a Nemes lány. Jogos, igaz? Igen, ma valahogy minden jogos, amit Norbert gondol.
- Hát ez felettébb romantikus, de nem ez volt a kérdés - fél szemöldökét ismét felvonja, vár valamire. Mert oké, ő nyilván tudja, hogy azért, mert Izabella odavan érte és fülig és nagyon, de ezt azért ennyi szenvedés után hallani szeretné, tök jogosan. Szóval lehet itt ködösíteni, meg szórakozni, sosem rontja el az efféle próbálkozásokat, csak ez már nem annyira vicces. - Remélem tudod, hogy a konkrétum nélkül nincs is miért maradnom... - már fordítja is el fejét, a szorítás Iza derekán csökken, mintha valóban indulna is tovább. Egyik kezét még rá is teszi a bőröndje húzójára. Mert ha itt most nem lesz vallomás, megy Merlin hírével.
- Szóval Izabella, még egyszer megkérdem. Miért kaptam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Képes lett volna elindulni és a háta mögött hagyni a lányt, ennyi szenvedés után. Hogy ő szerelmes, hogy ő bevallotta, hogy ő milliószor bevallotta, hogy megcsókolta, hogy kívánta, hogy vágyott rá, de csak elutasítást kapott. A szívében tátongó űr - te jó isten, milyen magaslatokba emelkedem - lassan befoltozhatatlanná növekedett és a remény sugára, mely még a levitáshoz fűzte, kihunyni látszott. Úgyhogy nem, beleunt a játékokba, hallani akarja, hallani akarja, ahogy azaz édes száj megformálja a szívének legkedvesebb szavakat. Amire már közel egy éve vár.
És igen. Egy kellemes, csilingelő, ellenállhatatlan "szeretlek" csalogatódik ki a lányból. Norbert szíve egyből felébred, olyan hevesen kezd el dobogni, hogy még a Levita tornyában és a Rellon pincéjében riadónak hihetik. De még nem tudja elhinni, annyira tökéletes, annyira új, annyira... Szemeit összehúzza és úgy méregeti Izabellát, akinek aranyos pír játszik arcán, csillognak a szemei és ugyanolyan gyönyörű, mint amire emlékezett. De most ezek a mámoros érzések nem látszanak arcán, csak az, hogy jól megnézi magának a lányt, hogy tényleg igaz-e, hogy elhiheti-e, hogy legálisan a karjába kaphatja-e.
- Szeretlek - olyan könnyedén és magától értetődően felel a kérdésre, mintha csak azt mondaná, süt a nap odakint. Egyetlen szempillantás alatt kapja fel a lányt két kezével, bőröndje el is dől úgy, ahogy van. Kit érdekel? Arcát a lány hajába fúrja és szorítja magához, mintha sosem akarná elengedni. Az események végtelenül gyorsan történnek, mert megperdíti a levegőben a lányt, aztán talpra is állítja, hogy magához húzva megcsókolja. Nem olyan kis aranyos, finom csók ez, hanem éhes és szenvedélyes. Amiben benne van az, hogy mióta vár erre. Kezei a levitás derekán nyugszanak és addig csókolja a szőkét, míg csak lehetséges.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek... - sorolná még de képtelen, mert meg sem várja Izabella reakcióját, ajkával ismét betapasztja a lányét. Hjaj, olyan cukik most együtt!