Benedek

A szellemes téma nem éppen a kedvence. Kissé elkomorodik, de aztán bólint. Igen ő már találkozott velük, a patatusán le is kellett győznie egyet, s a mai napig nem tudja, hogyan sikerült, de igazából lényegtelen. Nem fél tőlük, de Benedek hitetlensége miatt aggódik. Valahogy úgy sejti a szellemek visszaélnének ezzel a helyzettel.
- It..tt tis ésss, m...m...mm....máshol is - feleli végül, de nem fűz hozzá komolyabb kommentárt. Az arcára van írva, hogy úgy véli Benedeknek sürgősen szemléletet kell váltania, és ha másnak nem, hát neki, Nyestének elhinni, hogy léteznek szellemek. Persze tisztában van vele, hogy az ő szava vajmi keveset ér, hiszen csak most találkoztak, de mivel sosem hazudik, reménykedik benne, hogy a fiú is elfogadja a tényt, ha ő mondja.
Az újabb kedves megjegyzésre először kikerekednek a szemei, aztán eszébe jut az évzáró, amikor is iskolaelsőnek kiáltották ki, és a szájához kap, majd hirtelen kapkodni kezdi a fejét és sietős léptekkel indul meg a vitrinek között, nehogy a másik előbb találja meg a neki címzett kupát. Mert hát Benedeknek igaza van. A korábbi iskolaelsők neve fel van itt tűntetve. Eddig nem jutott eszébe, de most igenis meg akarja találni. Kíváncsi, milyen serleget szenteltek az ő nevének. A bókos mondatot meg sem hallja, lázasan kutat, de nem leli a nevével ellátott kupát.
Néhány perc után először morcosan áll meg a terem közepén, a kezeit a csípőjére csapva, aztán hangos nevetésben tör ki. Elvégre akkor is meg volt lepve, hogy oklevelet kapott. Semmi szüksége egy kupára a nevével. Ha csak a barátja meg nem találja, nem is foglalkozik a dologgal többet. Ha nem lesz meg, akkor Benedek legfeljebb azt hiszi, a lány megviccelte őt a bók miatt.

Manó

- G...g...g...gondolod? - kérdez vissza először bizonytalanul de aztán ellenőrzi újra. Valóban az ő neve van ott, így bólint. Egy pillanatig gondolkozik, aztán az jut eszébe, hogy talán valóban a jó vizsgaeredményeknek köszönhető a dolog, bár nem érzi továbbra sem jogosnak. A fiú is hasonló megállapításokra jut mögötte, s ahogy belegondol, a Dzsungel tusát is megnyerte még Madagaszkáron, aztán a bizonyítványa is bizony kitűnő. Halvány, kissé zavart mosoly kúszik az arcára, úgy kezd el bólogatni Manó szavaira. Igen-igen. Pontosan ez történt. De hogy ezért bármit is kapjon! No ezt álmában sem gondolta volna. Még mindig kicsit zavartan mosolyog, amikor a tapsvihar kitör.
Illedelmesen kezdi összeütni a tenyereit, miközben ő is azt nézi mi is történhetett. Neki szerencsére könnyebb dolga van. Ismeri Merkovszky professzort, tudja, hogy nagyon jó tanár, és a legtöbb diák kedveli. Nem csodálkozik, hogy örülnek neki.
- Őőőőő.... ssssz...sssz...sszerintem M...M...Mmmmmerkovszky p...p...p... - megrázza a fejét, a professzor szó, túl nehéz - t...t...tanár úr... k...k...kkaphatott v...v...v...vvalami k...k....kitűntetést. Ő... m...m...mmmindenki k...k...kkkedvenc t...t...ttanára - próbálja magyarázni, bár annyira nem is tud sokat ő sem. De végül is mindegy. Ki fog ez még derülni később. Megvonja hát a vállait, s ahogy a taps vihar elül a figyelmét ismét az oklevelének szenteli. Nézelődni kezd, hova tehetné, hogy ne maszatolódjon össze a rengeteg finomság között, ami hirtelen megjelenik az asztalon. Végül úgy dönt a legjobb, ha megmenti. Feláll, bocsánatot kér az asztaltársától és az oklevéllel együtt távozik a nagyteremből. A szobájába szalad, hogy ott biztonságba helyezze a különleges meglepetést.

Benedek

Valamelyest érti persze Benedeket. Ő is muglik közt nőtt fel, bár ő egészen kicsi kora óta művelt varázslatos dolgokat, többnyire akkor, amikor csúfolták - de ez lényegtelen. Nyeste tehát világ életében tudta, hogy az édesanyja boszorkány volt és ő örökölte a képességeit. Azt is tudta, hogyha elég idős lesz, akkor ebbe az iskolába jöhet majd tanulni. Apuka mindent elmondott neki. Legalábbis, mindent, amit egy mugli szülő tudhat. A szellemekről persze Apuka sem tudott, de nem is próbálta sosem azt állítani, hogy nem léteznek. Így ha Nyestét meg is lepték az ilyesmi dolgok, nem különösebben gondolkozott el rajtuk. Elfogadta, hogy ebben a világban minden lehetséges. Az is, amit muglik közt babonának, képtelenségnek vélnek.
- H...h...h...hogy d...d...d...ddderült k...k...ki? - kérdezi meg Benedeket érdeklődve, ahogy a fiú arra tér ki, hogy sokáig nem tudta, hogy varázsolni is tud. Az ilyen történetek mindig érdekelték.
Ezt követően azonban el kell szaladnia ellenőrizni, hogy van-e a nevével ellátott kupa. Mivel nem talál ilyet, először morcos lesz, de végül kineveti magát és hamar meg is nyugszik. Ismét mosolyogva pillant a mellette álló fiúra, úgy hallgatja az újabb szavakat. Bólogat is rendesen. Ő is hallott tavaly a bálról, de nem érezte szükségét, hogy elmenjen rá. Ki is kerekednek a szemei, hogy rögtön meghívják, kicsit talán el is pirul, de valami furcsa indíttatásból örül is a dolognak, s elhatározza, hogy igent fog mondani. Azonban a szoknyapecéres résznél muszáj ismét elnevetnie magát. Kizártnak tartja, hogy ilyesmitől tartania kéne.
Mikor végre megnyugszik, határozottan, bár kissé zavart mosollyal az arcán válaszol:
- Igen. Elmegyek. Vvvvveled! - aztán hirtelen eszébe jut valami, a szemei is felcsillannak és még hozzá fűzi - egy f...f...f...ffeltétellel!
Hatás szünetet tart, amíg a másik feldolgozza az információt, aztán folytatja.
- B...b...bbbef....ffejezed az ug..ugggratásomat! - gondol ő itt a bókokra, hiszen teljesen komolytalannak tartja az egészet.

Benedek
kinézet

Bár azóta már elég sok idő eltelt, Nyeste nem feledkezett meg róla, hogy Benedeknek ígérte magát a bálra. Abban már nem volt biztos, hogy a fiú is emlékszik. Nem igazán volt lehetőségük beszélgetni, hisz a lányt lekötötte a sok tanulnivaló és a non-verbális varázslás gyakorlása na meg a kviddics. Igaz a legutóbbi edzésen már Benedek is ott volt, de Nyeste komolyan veszi a kviddicset is, így itt nem állt le a fiúval beszélgetni.
A ruháját a faluban vásárolta, és életében először egy buta lányos magazinra is költött csak mert a címlap azt ígérte olyan varázslatokat is tartalmaz, amivel semmi idő alatt tökéletes frizurát és sminket készíthet magának. Nyeste pedig mivel korábban sosem próbálkozott semmi ilyesmivel erősen szükségét érezte az ilyen jellegű tippeknek.
Nem biztos benne, hogy ez a megfelelő ruha a bálra, vagy hogy a bűbáj által meghosszabbított frufruja tartós lesz-e. Azt sem tudja, hogy a smink nem túl erős-e az ő arcához, mert hiába csak egy kis szemhéj púder meg egy kis szempillaspirál és szájfény, a mindig természetes lányka ezt is soknak véli. De hát növekszik, mégsem mehet úgy, mint egy általános iskolás. Főleg, hogy nem is egyedül megy... Na nem mintha Benedek miatt ki kéne magát csípnie, csak mégis.
Mivel nem igazán tudja eldönteni, hogy jó-e így, vagy sem, egyszerűen felkapja a pálcáját és elindul a nagyterem elé, ahol remélhetőleg találkozik majd Benedekkel. Csak menet közben jön rá, hogy a pálca a kezében nem éppen praktikus, de nem igazán tudja máshova tenni, így jobb híján tartogatja, aztán a terem előtt megáll, és nézelődni kezd, az ajkait harapdálva, hogy hol is van a fiú, akivel elvileg be kéne majd lépnie a nagyterembe.  

Benedek
kinézet

Szerencsére Benedek hamar feltűnik, s Nyeste mosolya is kiszélesedik, ahogy meglátja a fiút. Csak int neki a kezével, majd biccent egyet köszöntés képpen, hiszen sok idő lenne kimondani bármiféle köszönést, főleg úgy, hogy a fiú folyamatosan beszél. A virág teljesen váratlanul éri, elveszi, de nem igazán tudja, hogy mit kezdjen vele. Most már két dolog van a kezében, amit nem tud hova tenni: a virág és a pálcája. Előbbit még megszagolja, aztán néz csak fel a másikra, hogy milyen sületlenségeket hord már megint össze.
Elsőre leinti, mert szent meggyőződése, hogy csak udvariaskodik a háztársa, aztán viszont ahogy folytatja, már zavarba jön Nyeste. No nem azért, mert bókoltak neki. Azt gondolja, hogy Benedek valaki mással megy a bálba, és ezért hozta neki a virágot. Nézelődni is kezd, hogy ki lehet az a bizonyos lány, de mielőtt megszólalhatna, már a kezét fogja - még jó, hogy a pálcás kezében tartotta a virágot! - és további szép szavakat súg a fülébe a fiú.
Nyeste nagyot nyel, és kicsit haragszik magára, amiért elcsatolta a haját, amiért nincs frufruja, ami mögött elbújhatna, mert bizony az arca még a hajánál is vörösebb árnyalatba vált át. S bár első döbbenetében a fiúra pislog nagy szemekkel, hamar elkapja a tekintetét és a cipőit kezdi bámulni, hogy kicsit megnyugodjon.
- D...d...d...de... de... de... de... - makogja, még a szokásosnál is nehezebben és megáll, még mielőtt beléphetnének a nagyterembe. Ez így nem ér. Ő azzal a feltétellel jött el, hogy Benedek nem fog ilyeneket mondani neki. Így, hogy minden bizonnyal rákvörös a feje, nem mehet be abba a terembe. Bár kizártnak tartja, hogy amúgy bárkit is érdekelne, elvégre ez a bál a végzősökről szól, azért mégis csak kellemetlen. Na meg, azt hitte, a fiú tartja majd magát a kéréséhez.

Benedek

Érdeklődve dönti oldalra a fejét, aztán még nagyokat is pislog, hogy csak így... semmi rendhagyó... Nem is érti. Meggyőződése volt eddig, hogy mindenki mutat valamit, valami egészen kis picit, mielőtt ide kerül. Máskülönben honnan tudnák az iskolában, hogy valóban ide való?
- Akk...kkor t..t...tte n...n...nnnnem is v...v....vvvarázsoltál mm..mmmmég ezelőtt? - bukik belőle a kérdés, mert hát neki ez akkor is furcsa. Persze nincs vele semmi baja. Az egyetlen dolog, ami zavarja, hogy itt nincs párna, amit a fiúhoz vághatna, ahogy tovább beszél. Egy trófeát meg mégsem vághat hozzá. Nem szeretné, hogy fájjon Benedeknek, de azért nem kéne sok ilyet mondania.
Inkább csak zavartan bólogat, hogy bizony jó, hogy itt a fiú és találkoztak, elvégre tényleg jó, jót beszélgetnek eddig. Ha máskor is meg tudják ezt ismételni, akkor meg még jobb.
- Igazán n...n...nnnincs m...mm...mmit! - feleli és a haját a füle mögül előre húzza, hogy ha lehet takarja el az arcát. Főleg, hogy még több olyasmit mond neki a másik, amit nem akar hallani.
Rázni kezdi a fejét, ezzel jelezve Benedeknek, hogy hagyja abba. Lehet, hogy a másik ezt őszintén így gondolja, de Nyeste nem tudja kezelni. Sosem mondtak neki még csak hasonlót sem és rettentően zavarja - még ha valahol jól is esik, legbelül. Végül kétségbeesésében a fiú ajkaira teszi a kezét, igaz addigra talán be is fejezi a másik a mondanivalóját. Nyeste meg észbe kap, hogy talán még sem kéne ilyesmit csinálnia, így elkapja a kezeit, s a háta mögé rejti őket, aztán a földre pillant majd vesz egy nagy levegőt és felnéz, úgy kezd bele a mondandójába.
- Öhm... én...én... én... öhm... akk...kor... i...i...izé... cs..cs...cs...csak n...n...nnnne m...m...mmmond... én...én...én... nn...nnn. nnem...! - fejezi be nagyon bizonytalanul, és tördelni kezdi a kezeit a háta mögött.
- M...m...mmmeg...n...n...nnnnézzzük a t...t...ttttöbbi t...t...tttermet? - kérdezi figyelem elterelésnek aztán meg is indul az ajtó felé, mert hát a trófeateremből ennyi bizonyosan elég.

Benedek
kinézet

Lassan bólint. Nem haragszik. Csak... nem is tudja. Zavarban van, valószínűleg erről van szó. Bár magának sem tudja megmondani, hogy mi olyan zavarba ejtő. Inkább a fiú mellkasát bámulja, és a rajta levő ruhát. Tetszik neki ez a fajta minta. Rajzolt is már ilyet korábban... S valahol meg is nyugtatja a bocskai minta. Össze is szedi magát, aztán felnéz a fiúra ezzel jelezve, hogy már készen áll, bemehetnek. Aztán ahogy belépnek kicsit tátva is marad a szája, mert hát erre nem számított. Az ajkaihoz kapja szabad kezét, így viszont jól beleszagol újra a virágokba és a pálcájával is arcon szúrja magát. A saját butaságán aztán halkan kuncogni kezd.
- Igen. Sz...sz...szép - jegyzi meg végül a fiúnak és nézelődni kezd, hogy hova ülhetnének le. - Öhm... k...k...k...később? - kérdezi kissé bizonytalanul a tánc kapcsán. Úgy tudja a végzősök kezdik a táncot, bár zene már van, mégsem érzi úgy, hogy neki kéne vágniuk. Majd ha többen lesznek a táncparketten és senki nem látja, hogy kissé ügyetlen. Legalábbis ő gondolja, hogy ügyetlen, mert hát nem igazán táncolt még ilyen helyen.
A kviddicses témára csak bólogat, bár nem érti teljesen honnan jutott ez eszébe a másiknak. Persze azért örül, hogy végre nem ő a téma, a kviddicset pedig rettentően megszerette, így szívesen beszél róla.
- B..b...bbiztos ügy...ggyes l...llllleszel - mondja a fiúnak egyfajta bíztatásként - Én j...jjjól érzem m...m...magam, h...hhha k...k...kkk... k... - vesz egy nagy levegőt, magában végig gondolja, hogy csak és kizárólag erre az egy szóra koncentrál, lehunyja a szemeit, elképzeli, hogy kimondja és sikerül, s ezután próbálja meg újra - ha kviddicsről beszélünk. Szeretem.
Mondja ki hibátlanul és eszméletlen büszke mosolyra húzza a száját. Persze az örömtől ismét cikázni kezdenek a gondolatai, így a következő szavaknál ismét megakad, de ez őt cseppet sem zavarja már.
- Üljünk l...ll...le - kéri a fiút, és ha az nem ellenkezik, akkor az egyik asztalhoz lépked. A helyzet az, hogy nem szokott ő ilyen cipőket hordani és nem szokta még meg, hogy magasabb. Na meg a virágot és a pálcát is letenné, úgy mégis csak kényelmesebb.

Benedek
kinézet

Megnyugszik, hogy nem kell táncolniuk egyelőre, és hamarosan találnak is egy takaros kis asztalkát. Kicsit elkalandozik a figyelme a zene felé. Mosolyogva csóválja a fejét. Ő ilyet még csak nem is hallott korábban, de tulajdonképpen tetszik neki. Aztán persze Benedek hangja magához téríti.
- K...k...k...köszönöm, n...n...nem kérek s...semmmmmmit! - válaszolja a fejét rázva. Egyfelől, nem gondolja, hogy a másiknak ki kéne őt szolgálnia, másfelől tényleg nem szomjas. De ha majd kér valamit, akkor feláll és hoz, nincs olyan messze az italos pult.
Az újabb ajánlatra csak bizonytalanul bólint. Kellemetlen számára ez a helyzet. Sejti, hogy a másik csak udvarias próbál lenni, mégis kicsit úgy érzi, mintha őt képtelennek tartaná Benedek arra, hogy gondoskodjon saját magáról. Már pedig ez nem igaz. Őt egészen kicsi kora óta arra nevelte Apuka, hogy megálljon a saját lábán, s ha nem is ment mindig tökéletesen, nem szeretne másokra hagyatkozni most sem.
Ez a gondolat azonban hamar kimegy a fejéből, ahogy elhalkul a zene s a pódiumon megjelenik egy mestertanonc fiú. Látta már többször is, de eddig nem tudta a nevét. Most viszont bemutatkozik, és be is villan neki egy pár dolog! Ő bizony látta a fiú nevét a trófeateremben! Hát őt abszolút nem ilyennek képzelte, de most nagyon figyel, még rá is mutat, hátha Benedeknek nem tűnt még fel, hogy műsor van.
Aztán jönnek a fellépők, és a zene annyira nem köti le, de azért mozgatja a fejét balra jobbra a zene ritmusára. A táncos előadás már érdekesebb, figyel is jobban, hátha elcsíp néhány lépést, ami később hasznára válhat. Aztán lopva Benedekre pillant, vajon a fiú mit gondol a műsorról?
- Ügyesek - jegyzi meg halkan, közelebb hajolva a mellette ülőhöz, aztán ismét elhallgat, hogy meghallgassa a vicceket. Jól szórakozik rajta, és szent meggyőződése, hogy a színpadon a srác, előre begyakorolt minden egyes mozdulatot, de ennek ellenére is felnevet a viccen. Igaz nem túl hangosan, a kezét a szája elé is kapja, nehogy probléma legyen.
- Ez... ez... ez... haha... jó...jó...jó... p...pppp... ppofa! - Pillant ismét partnerére, aztán szépen lenyugszik és várja az újabb előadást.
Hamar ráismer a történetre, és el is komorodik. Mindig is szerette ezt a mesét, de a mosoly most nem helytálló, hiszen ez nem egy vidám történet.

Benedek

Csak bólint a fiú szavaira. Nyeste mondjuk sosem lenne színjátszós, a beszédhibája miatt esélytelen, hogy felvegyék, na meg nem is tudna nagyon szerepelni ennyi ember előtt. De nézni nagyon szereti őket, szóval tulajdonképpen jó, hogy van ilyen társulat és egyetért Benedekkel.
A vicceken Nyeste is nagyon jól szórakozik, épp ezért a fejét rázza, amikor a fiú azt mondja, esetleg baj van a humorával. Szerinte nincs. Neki is nagyon tetszik ez a fajta humor, csak éppen hangosan nevetni nem akart. Persze lehet a színpadon levő fiúnak az jobban tetszett volna.
A kérdésre csak bólogat, neki nagyon tetszik a műsor. Amikor pedig A fenyőfa meséjébe kezdenek bele, a szája elé teszi mutatóujját és lepisszegi a mellette levő fiút. Legyen csöndben, mert Nyeste bizony figyel. El sem jut a tudatáig teljesen, hogy már megint bókolnak neki, teljesen leköti az előadás. Aztán pedig a végzősök tánca következik. Fel is áll, hogy jobban lássa őket, fejét a zene ritmusára jobbra-balra billegeti. Viszont most már nem kerüli el a figyelmét, amit a mellette ülő (álló?) fiú mond. A vállába vág, s bízik benne, hogy a sötétségben nem látszik, hogy már megint elpirult. Aztán pedig, csakhogy megerősítse az ütést (ami annyira azért nem volt erős, és egész biztos nem fájt a fiúnak), hozzáfűzi.
- Fejezd abba! - aztán nevetni kezd, mert ez valahogy nagyon furán hangzott. Nem így akarta, de a fejében a fejezd be és a hagyd abba kifejezések összekeveredtek és ez sikerült belőle.
Mikor megnyugszik végignéz Benedeken ismét és kissé félénken hozzáteszi:
- T..t....tttetszik a...a... a... r...r...ruhád - motyogja alig hallhatóan, aztán a táncolók után fellépő párost kezdi figyelni. Remélve, hogy lesz más témájuk, mint egymás.

Benedek


Csak bólogat Benedeknek, mert fogalma sincs mit kezdjen a szavakkal, amiket a fiú mond. Ő remekül érzi magát, és igazán nincs szüksége semmire sem. De lassan kezdi azt érezni, hogy háztársa nem hasonlóan gondolkodik, azért hoz fel ennyi-mindent. Aztán lehet másoknak teljesen természetes egy bálon, hogy szóba kerül az ital, vagy a tánc. Nyeste köszöni szépen, csendes megfigyelőként is csodásan érzi magát.
A teára persze felcsillannak a szemei. Lelkesen bólogat. Hogyne menne el teázni! Szeret teázni. Annával is azt szokták csinálni és az mindig kellemes. A kis navinés legalábbis élvezi. Az unokanővérét illetően nem biztos, de reméli a másik szólna, ha nem tetszene neki a dolog.  Ugyanakkor a jobban megismernit nem teljesen érti Nyeste, de nem is tűnik furcsának a számára. Barátok közt ez teljesen normális, nem igaz? Könnyedén bólint rá mindenre, aztán a figyelmét ismét a színpadra fordítja, ahol ezúttal egy táncos produkció következik.
A fejét balra-jobbra ingatja, a zene ritmusára, még tapsolni is kezd, halkan ütemesen, mert tetszik neki nagyon. Az arcán a mosoly kiszélesedik, ahogy változnak a résztvevők, hiszen egyértelműen sokat dolgoztak a résztvevők, hogy ezt a produkciót megcsinálják. Kicsit talán irigyeli is őket, mert neki biztos nem menne ilyen jól, dehát nem is véletlen, hogy nem kérték meg. Gondolatban megvonja a vállát, majd felállva tapsikol, amikor vége a műsornak. A bálkirályt és királynőt is megtapsolja, és vet egy sokatmondó pillantást Benedkre, hogy közölje, tévedett és ő aztán közel sincs olyan szép, mint az Annelie nevű lány.
Az újabb, hegedűs produkciót lélegzetvisszafojtva hallgatja. Könnyek szöknek a szemébe a hegedű hangjára, maga sem tudja megmondani, hogy miért, de megtörténik. Igyekszik őket gyorsan letörölni, és próbál rájönni, hogy szomorú könnyek-e ezek, vagy meghatottság, de kivételesen maga sem tudja. Azt viszont nem szeretné, ha Benedek észre venné, így a lehető legészrevétlenebbül fordítja kicsit oldalra a fejét, és tünteti el a nyomokat. Szipog is egyet, de ha szerencséje van azt sem hallja meg senki sem a zene miatt. A könnyek viszont gonoszak és újra, meg újra megjelennek a lány szemében. Beharapja a száját és úgy dönt, hogy tetszik neki az előadás, és azért jönnek azok a csúnyaságok a szemébe. Na most kérdés, hogy az a kis smink, amit magára varázsolt, az megállja-e a könnyeit. Mert ezzel egyáltalán nem számolt.
Végül elhallgatnak a hegedűk és ő az előbbieknél hevesebben tapsol, kissé megkönnyebbülve, hogy vége, aztán még egyszer megtörli a szemeit, még mindig abban a hiú reményben, hogy senki sem látta.
Szerencsére egy nagyon bugyuta szám szólal meg, ami magyarul is van, és hallotta már párszor, így valamennyire tudja a szövegét. Először csak tátogja, aztán mikor tudatosul benne, mit is jelentenek a szavak, a szájára tapasztja a kezeit, majd hatalmas nevetésben tör ki és a fejét rázza Benedeknek, ne értse félre. Ő csak örül, hogy tudja a szöveget: I love you!

Benedek

Kicsit megszűnik a számára a külvilág, amíg az előadások folynak, de szerencsére Benedek nem panaszkodik emiatt. Valahogy olyasmi ez, mint amikor rajzol vagy fest. Olyankor sincs semmi csak ő, meg a készülő mű. A hegedűk viszont valamelyest visszahozzák a jelenbe, mert ahogy a könnyeket megérzi a szeme sarkában, rögtön ráébred, hogy nem szeretné, ha a mellette álló tudomást szerezne róluk. A pontos okot nem tudja, de próbálja takargatni, amennyire lehet. A titkolózás azonban nem sikerül. Egy zsebkendő kúszik a látóterébe, s bár kell pár másodperc, hogy felfogja, mi az és mire kapja, végül egy bizonytalan mozdulattal, az ajkait beharapva utána nyúl. Egy darabig gyűri az anyagot, még mindig a hegedűket hallgatva, aztán csak óvatosan a szeméhez emeli. A zsebkendőnek kellemes illata van, s ha nem állna közvetlen mellette a tulajdonosa, hosszan bele is szippantana, így viszont nem teszi.
A hegedűk elhallgatnak és a könnyei is felszáradnak. A régi slágernek köszönhetően pedig a kedve is visszazökken a régi kerékvágásba. Nem tudja, hogy Benedek bugyutának találja a számot. Apukája szokta ezt énekelgetni nagy ritkán, s Nyeste valamiért biztos benne, hogy olyankor az édesanyjára gondol. Szóval a kis navinés lányka rettentően élvezi a dalt, egészen addig, amíg nem tudatosul benne, hogy kivel is van itt, és milyen szituációban. Na nem mintha lennének bármilyen szituációban lennének, csak hát mégis. Nagy zavarában ráadásul a zsebkendőt is a szája elé kapja, majd szégyenlősen csapja a háta mögé a kezeit. Nevet, mert ez az egyetlen dolog, amit szerinte tehet, aztán lecsillapodik, és mivel nem szeretne több kellemetlen szituációt, inkább kimenti magát.
- Én...én...én ff...fff...fffffára..ra...ra...radt v..v..vvvva...vagyok - habogja még a szokásosnál is rosszabbul, mert a fejében összevissza cikáznak a gondolatok, hogyan is fejtse ki, amit akar - kk..k...kkk...kkimm...mmmosom - mutatja fel a zsebkendőt, aztán még észbe kap, hogy a fontos részt kihagyta - k...kk...kkökökö..köszönöm, h...ho...hogy... el..lllll...hhh...hívtál!
Azzal már fordul is, és indul kifelé. Mert ha minden igaz, mindent elmondott. Bár valójában a gondolatainak az egy tizedét se sikerült kimondania, de hát mindegy is. Benedek meg fogja érteni. Igaz?

Benedek

Igazán nem tudja hova tenni a fiút most már. Annyiszor kérte meg, hogy ne mondjon neki olyanokat, amilyeneket, de mintha a falnak beszélne. Ha van valami, ami zavarja a másikban az ez. Nyeste ugyanis meg van róla győződve, hogy nem nagy kérés ez, s hogy a másik direktben próbálja zavarba hozni. Először még akart hinni abban, hogy Benedek szerint tényleg csinos. De ugyan hogy vehetné komolyan, ha körülbelül öt percenként jegyzi meg ezt neki a fiú. Nem csoda hát, hogy elege lett belőle, s most már drasztikus módszerekhez kénytelen folyamodni. Így tapasztja a fiú nyelvét a szájpadlásához, majd miután tisztázza, hogy mi történt, és a másik nem tűnik mérgesnek, nyugodtan indul meg vele együtt a faluba.
Útközben a másik egy papírt vesz elő, meg tollat s írni kezd. Nyeste ezt sem bánja, sőt kíváncsian és naivan várja, mit ír a másik. Egy bocsánatban reménykedik, és arra számít megkérik, hogy szüntesse meg a varázsigét, a várakozásai azonban nem teljesülnek be. Pislog kettőt az írásra, és megint összezavarodik. Elhúzza a száját, majd kikapja Benedek kezéből a tollat, s a papír másik oldalára írja a válaszát:
Ha nem hagyod abba, az ujjaidat is össze tudom ám csomózni!
Azzal visszanyújtja a papírt és a tollat is, majd mivel sejti, hogy az előttük levő Cukrászda volt a cél, hátra se pillantva az ajtóhoz lép. Kinyitja és belép, csak ezután néz vissza, jön-e Benedek. És ekkorra jut el a tudatáig az is, hogy talán nem volt túl kedves a reakciója. Visszasiet a fiúhoz, kitépi a kezéből a lapot, bár már biztos elolvasta, de sebaj. Széttépi és elsüllyeszti a darabkákat a táskájába, mert bár szíve szerint eldobná, nem szeretne szemetelni.
Ha már a táskájában van, a pálcája is előkerül s megszünteti a bűbájt, amivel megakadályozta Benedeket a beszédben. Lehet még mindig naiv, de reméli, hogy ezzel a kis varázslattal, sikerült megértenie a fiúval, hogy nem akarja hallani a furcsa megjegyzéseit.
Elteszi a pálcáját, és ha még mindig, minden rendben, akkor be is mehetnek a cukrászdába.

Benedek

Szerencsére Benedek válaszul nem átkozza meg. Nyeste ugyanis biztos benne, hogy így év vége felé, már a fiú is képes lenne hasonló varázslatokra. De megússza. Igazából sejti, hogy valahol bántja a fiút a reakciója, de kicsit úgy van vele, hogy így legalább kiegyenlített a dolog kettejük között, mert hát… lássuk be, mégsem normális, hogy félpercenként dicséri.
A cukrászdában kigombolja a kabátját, amíg Benedek asztalt választ. Szimpatikus neki az ablak melletti rész, szereti nézni az utcán elhaladó embereket így mosolyogva rábólint és meg is indul az említett asztal felé. Menet közben kibújik a kabátjából s a székje karfájára helyezi azt. S le is csüccsen, háttal az ajtónak.
Az asztalra könyököl, s rögtön kifelé kezd bambulni. Csak pár másodperc után kap észbe. Elkapja a kezeit az asztalról, Benedek felé fordul aztán hirtelen ötlettől vezérelve ő is ceruzát meg egy kis füzetet kap elő, amibe gyorsan lefirkál pár mondatot.
Ha leírom, mit kérek, megrendeled nekem? Nem szeretem, amikor félbeszakítanak a pincérek vagy megpróbálnak nekem valami mást hozni, mert...
Az utolsó szavakat már nem írja le, sőt az utolsó mondatot át is húzza. Nem akarja megmagyarázni, a lényeg, hogy volt már némi rossz tapasztalata, és némát játszani és mutogatni sincs kedve ma. Benedek pedig igazán megtehetné neki ezt a kis szívességet. Persze mondhat nemet is. Még gyorsan odafirkantja a lapra ezt is:
Ha nem, az sem baj. Megoldom. – s ír mellé egy mosolygós fejet is majd Benedek elé tolja a lapot, hogy a fiú elolvashassa és válaszolhasson neki. Utána pedig megnézni, hogy mi a választék. Bár már szinte biztosan tudja, hogy mit fog kérni.

Alíz és Nati

Életében nem volt még ilyen csajos programon. Persze egyszer-egyszer elment valamelyik barátjával a faluba, de ma két társával együtt találkoznak és ettől valahogy az egész másnak tűnik. Szóval örül, hogy őt is elhívta Nati, na meg annak is, hogy megismerheti az új szobatársukat. Annak meg még inkább, hogy végre korabeliekkel - khm, nála fiatalabbakkal - lesz egy szobában, és nem olyanokkal, akik sokkal idősebbek és tapasztaltabbak, meg vannak már saját barátaik.
Nyugodtan lépked Nati mellett bár gyorsabban kell kapkodnia a lábait, mint a másik vörösnek, lévén Nyeste jóval alacsonyabb. Azért nem panaszkodik és nem is marad le. Figyelmesen hallgatja a másik csacsogását is, s még örül is, hogy Nati ilyen beszédes, mert lássuk be, neki még mindig nem erőssége a társalgás, hiába próbálkozik. Persze ha valaki hajlandó megvárni, amíg kimakogja magát, akkor nincs gond, de a többség általában türelmetlen. Benedeket talán ezért is kedvelte meg, a fiú sosem próbál a szájába adni szavakat, vagy befejezni a megkezdett mondatokat helyette. Mindig meghallgatja és most már egyre jobban megértik egymást rövid kifejezésekkel is. Ez a gondolat mosolyt csak az arcára, ahogy az is, hogy a Czukorvarázsba mennek. Ott jött össze a fiúval, kedves számára az emlék.
Amikor beérnek, akkor Nati rögtön egy lánynak kezd integetni, Nyeste pedig keresi a tekintetével, hogy kinek is szólnak a kézmozdulatok. Hamar meg is látja a másik navinést. Az arc nem ismeretlen számára a nagyteremben az étkezésekkor és a klubhelyiségben is többször látta már a lányt, de így már majd nevet is tud kötni hozzá. Félénk mosolyt küld irányába és ő is int egyet, aztán Nati felé fordul, és bólint. Volt már itt, a kínálat is jó.
- Egy-egy-egy kk...kkk..kkk...rrrémest és-és-és egy tt..t....tteát kkkk...kkkérek - próbálja meg végül elmondani a rendelését, és szerencséje van, mert a korábbi pincér vagy ki veszi fel a rendelését, így az könnyedén visszakérdez, hogy francia krémesre gondol-e illetve citromfű teára. Nyeste pedig bár kissé elpirul, bólint. Zavarában a füle mögé tűri a haját, aztán ha megvan minden, akkor Natival együtt megindul Alizhoz.

Alíz és Nati

Ahogy az asztalhoz lép, s sor kerül a bemutatkozásra, kezet nyújt Alíznak. Hálás Natinak, amiért elmondja helyette a nevét, így legalább nem kell neki bajlódnia ezzel, a másik mégis tudja, hogyan szólítsa. Aztán persze lecsüccsen, ahogy a másik két lány is, és már fel is készülne rá, hogy akkor ő most csendben hallgat, meg illedelmesen figyel miközben sütizik, de Natinak más tervei vannak és Alíz is rögtön kérdésekkel kezdi bombázni. Nagyokat pislog, leginkább tanácstalanul előbb Natira, aztán Alízra. Nem akar ő itt dadogni, meg két másik embert váratni hosszú percekig, amíg ő kimond valamit. Persze hamar összekapja magát, eszébe jut, a táskája, így maga elé kapja, abban kezd el kotorászni, majd előveszi a pénztárcáját, abból pedig a mulgi lakcímkártyáját. Azon szerepel az apró falucska neve, ahol Édesapával éldegélnek kettecskén.
Alíz elé teszi a kis műanyagkártyát, aztán vár, hogy a másik kettő is megbeszélje, amit szeretne. Ha pedig visszakapja a kártyát szépen visszateszi a tárcájába, majd a tárcát a táskába, a táskát pedig a széktámlájára akasztja. Remélhetőleg a másik kettő komolyabb beszélgetésbe kezd, akkor pedig ő nyugodtan eheti a krémesét, és lehet a csendes megfigyelő, aki mindig is lenni szokott.

Próbás-mókás

Nem a szervezkedés az erőssége. Na meg egyébként is. Mi a fenét keres pont ő a színjátszó vezetésében? Ő csak azért jött, mert úgy vélte talán lesz egy-két alkalom, amikor gyakorolnak valami féle beszédtechnikát és akkor talán javíthat a dadogásán. De hát rosszkor volt rossz helyen, s mivel nem tudta kinyögni, hogy ő ezt nem szeretné, a nyakába varrták az egészet. Elvégre iskolaelső volt, meg évfolyamelső, és DÖK-ös is, meg kviddicses, tiszta mintadiák, soha nem volt rá panasz. Ilyenkor úgy érzi, mégis kellett volna rosszalkodnia annak idején egy kicsit, de mindig el is veti a gondolatot. Hát hogy tehetne ő olyat?
Szüksége volt egy kis kutatómunkára a könyvtárban, hogy valami csapat összekovácsoló feladatsort össze állítson. Most pedig ennek eredményeképpen fogja a többieket bevonni egy kisebb mókába.
A próbaterembe 4 asztal került és köréjük két-két szék, hogy mindenki leülhessen. Az asztalokra már kitett egy-egy papírost, a párosokkal, akik majd ott fognak dolgozni. Van ott még pár eszköz, mint pergamen és penna, illetve egy-egy óra, banán, kulcscsomó, gumikacsa, egy-egy könyv és még sok ilyen kis apróság.
Az asztalok félkörben helyezkednek el, köztük egy-egy méter távolság van, középen pedig egy jó nagy tér. Itt is mind elférnek majd.
Az asztalokon egy szépen ráállított papírkán, az alábbi párosok nevei olvashatóak, Nyeste gyöngybetűivel:
Ardai Kolos és Gy Shasper
Kiss Veronika és Vér Lanetta
Ardai Tánya és Rachel Octavia Amber
Tüszőfűi Lilith és Havasi Bence Milán.
A színjátszót vezető lány a talárját viseli, haja szoros copfba van kötve, az asztalokkal szemben ácsorog, ott ahol a kör bezárulna, mellette egy tábla, amire majd írni fogja a mondandóját, hiszen ha rá várnának, hogy elmondja mi a feladat éjfél után is itt lennének, annyi idejük pedig sajnos nincs.
Amint mindenki megérkezik és túl vannak a köszönöntéseken, meg a hely megtaláláson, már gyorsan fel is írja Nyeste az első feladatot.
5 percetek van beszélgetni és minél többet megtudni a társatokról. Amikor ez lejár egyenként gyertek ki és szavak nélkül próbáljatok meg valami a párotokra nagyon jellemzőt elmutogatni. A többi csapatnak pedig ki kell majd találnia, hogy mi is ez a tulajdonság.
Reméli, hogy érthető a feladat. Vár egy kicsit, hogyha lenne kérdés meg tudja válaszolni, aztán megfordítja a mágikus homokórát, ami az időt fogja mérni és a többiek kezdhetik is a beszélgetést.

//Álmodói tudnivalók: Én leghamarabb a hétvégén tudok újra írni, de ha addig nem sikerül mindenkinek, akkor a határidő május 4. 23.59 :3. A párokat kidobtam, az Ötletelőben látjátok a dobásokat. A hszben a beszélgetéseket nem feltétlenül kell kijátszani, de ha szeretnétek és tudtok gyorsan írni nyugodtan - viszont bagolyban is megbeszélhetitek. Amit én látni szeretnék, a rövid kis activity a társatokról. Ennek a jelentősebb mozzanatait emeljétek is majd ki ha lehet. Ha valami nem érthető, engem is zaklassatok baglyokkal. Szálra figyeljetek, az egész játék egy szálon fusson //

Alíz és Nati

Egy zavart mosolyt küld Alíz felé, majd visszateszi a kártyát a pénztárcájába és a sütijére, meg az italára koncentrál, közben meg hallgatja a másik két lányt. Igen, ő inkább ez a csendes fajta. Pedig nem. Csak mégis. Fura kettőség ez. Ha tudna olyan könnyedén és folyékonyan beszélni, mint Nati, valószínűleg nem is engedné a másik kettőt szóhoz jutni. Azonban ő erre sosem volt képes, és már egészen elfogadta ezt a helyzetet, így marad a "csendes" társ szerepben és szépen elraktározza a hallott információkat.
Alíz narancsléért megy, közben pedig Natival eszegetnek. Amikor az újdonsült szobatársuk visszatér akkor azonban a terítőre is kerül a narancsléből. Ő rögtön a pálcája után kezd kutatni a táskájában, hiszen a tisztító bűbájt már gyakorolták Emma nénivel, talán el tudja végezni ő is. De a beszédesebbik társa megelőzi, így csak figyeli, ahogy könnyedén kiejti a varázsigét, majd megtisztítja a narancslétől a terítőt. Így tulajdonképpen neki, továbbra sincs semmi dolga. Bólint, mint egy jelezve, hogy részéről rendben, bár őt az sem zavarta volna, ha csak egy szalvétát tesznek a terítő alá, majd visszateszi a táskáját a szék karfájára és várja, hogy miről fognak csevegni a lányok ez után.

Alíz, mert Natinak el kellett szaladni valahova

Nem biztos benne, hogy jó ötlet volt idejönni. Mármint Nati és Alíz is kedves lányok, már amennyire utóbbiról meg tudta ítélni, de lássuk be a beszélgetősdi, nem az ő asztala. Csendben figyel és bár próbál segíteni, nem olyan gyors, mint izgága szobatársa. De a lényeg, hogy a kiborult gyümölcslét felszárítják és így már nyugodtan beszélgethet a másik kettő tovább. Az-az beszélgethetnének, ha Nati nem jelentené be hirtelen, hogy elfelejtett valami fontosat és ugrana is azzal a lendülettel, még búcsút intve, megkérve Nyestét, hogy szórakoztassa Alízt és fordítva.
Nyeste egy pillanatra teljesen le is döbben, aztán csak tátog, mert nem tudja hova tenni a dolgot. Hogy tudna ő bárkit is szórakoztatni? Aztán persze vesz egy mély levegőt, s bízik benne a másik lánynak az egészből semmi nem tűnt fel. Elvégre rögtön kérdez is tőle, mintha mi sem lenne természetesebb. Nyeste pedig csak a fejét rázza. Ő nem az a bulizós fajta. Vagyis hát... Nem volt még sosem ilyen, így nem igazán tudja. Lehet jó móka lenne. De táncolni biztosan nem tud. Hogy ne kelljen nagyon kellemetlenül éreznie magát, bár már így is úgy érzi, a táskájában kezd kutatni papírért és pennáért, s amint megtalálja, rá is firkantja a lapra.
Festés és kviddics. Táncolni nem tudok. Te miket szeretsz?
Aztán a másik lány felé fordítja a papírost és szégyellős mosollyal az arcán várja a választ.

Kis csapatom lelkes tagjai   

.

//Álmodói tudnivalók: Nem kell hosszú hszeket írni, innentől én is rövidségre törekszem. Mivel csak 10 napunk van a tényleges meccsig (elnézést csúsztam egy hetet T__T) így nem fogok várni senkire sem, de bármikor bárhol be lehet csatlakozni Tőlem a kövi hsz holnap este 20.00 körül várható, ha előbb írna mindneki *optimista* akkor előbb, ha addig nem ír senki... akkor... akkor BOLDOG KARÁCSONYT! meg amúgy is //

Kis csapatom lelkes tagjai   

Szépen felírja a neveket, meg a posztokat a táblára, táblázat szerűen, remélve, így mindenki megjegyez majd mindent könnyedén. Mivel a formalitásokon túl vannak, és egyelőre senki sem kérdezett, úgy érzi ideje a lényegre térni. A következőket körmöli fel gyorsan a táblára, miután egy bólintással nyugtázza az utolsó bemutatkozást is Kelementől.
Négyen vagyunk hajtók, és Kelemen, aki fogó. Alíz, John és Viki ti bemelegítésnek csináljatok három kört, és gyakoroljátok a gyorsulást-lassulást-fordulásokat. Ha megvagytok gyertek vissza ide.
A három újdonsült hajtóra pillant és int nekik, hogy menjenek, mert az a benyomása, hogy még a repülés is új a kettő lánykának, és John se valószínű, hogy otthonosan érzi majd magát az iskolai seprűvel. Ha a hajtó társai felszállnak Kelemenhez fordul.
Sosem voltam fogó, így ez egy kicsit nehéz. De arra gondoltam elengedem a cikeszt a dobozból, te meg megpróbálhatnád elfogni. Kivéve, ha van jobb ötleted.
Kérdőn pillant a fiúra, ez számára nagyon nehéz, nem tudja pontosan, hogyan lehetne ezt a posztot gyakorolni. Persze dobálhatna a fiúnak mindenféle ping-pong labdákat és hasonlókat, de nem biztos benne, hogy az segítene. Természetesen, ha Kelemennek van jobb ötlete, akkor meghallgatja és aszerint cselekednek majd. Ha viszont megfelel a fiúnak ez a változat, akkor jelez neki is, hogy szálljon fel és ha a fiú kellően magasba ér kiengedi a cikeszt, majd előkeresi a zsebéből a kölcsönzött sípot és belefúj, jelezve Kelemennek, hogy induljon. A cikesz ugyanis egy szempillantás alatt elszáguld a pálya túl oldala felé, hogy aztán elvesszen a messzeségben.

Álmodói infók
//Nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan írtatok *-* Szuperek vagytok!!! Csak így tovább!!!
Hajtóknak: Rátok bízom, hogy mennyire megy a repülés, és hogyan játsszátok ki a seprű irányítását, de vegyétek figyelembe, hogy most kezditek és ha született tehetségek vagytok sem megy minden tökéletesen elsőre. Nyugodtan lehet érzéseket is írni, meg amit fontosnak tartotok. Szeretném, ha fontosabb momentumokat, amik a mozgásra vonatkoznak kiemelnétek vastaggal, ahogy majd a meccsen kell. Ha megvagytok akkor kezdünk a kvaffal, de mindent a maga idején
Kelemen: Te mint fogó írj nyugodtan, majd a hszedbe szerkesztem bele az infókat, ahogy a jv is. Ha a hajtók megvannak, akkor jövünk a kvaffal és lehet be is zavarunk neked picit
Pontozni nem fogok, az nekem nem tisztem, de bármilyen észrevételt bagolyban, vagy a csevegőben egyeztethetünk.
Kövi hsz tőlem a hajtóknak: holnap este (családi látogatásra megyek így pontos időt nem tudok) Kelemen, neked írok rövid útmutatást, amint tudok ^^//

Kis csapatom lelkes tagjai   


Álmodói infók: Még mindig szuperek vagytok!
John, nyugodtan írj, megyünk tovább, csak nem akartam, hogy a többiek várjanak
Iza és Viki, nem kell túl nyújtani a dolgot, pár mondattal nyugodtan letudhatjátok azt az egy kört, aztán kezdhetitek a passzolást, erről mehet több hsz is, nem kell rám várni, majd ha olyasmi van, belemódosítom a hszetek végébe. Ha John megjön, vegyétek be őt is. Ha valami nem világos, bagolyban vagy fb-n elértek ^^
Alíz, neked írok egy külön hszt, amiben együtt repülünk. Te majd arra reagálj.
Kelemen, neked a hszed végére írok egy-két dolgot, ha bármi van, te is megtalálsz bagolyban. ^^

Alíz

Furcsa így repülni, hogy ül előtte valaki, az egyensúlya sem olyan biztos, mert ki kell dőlnie egy picit oldalra, hogy rendesen lásson. Pár méter után viszont megszokja ezt a furcsa állapotot és ha nem is száz százalékos magabiztossággal de látszólag gond próbál előre dőlni és Alízt is közelebb tolni a nyélhez, miközben gyorsulásra ösztönzi a seprűt. Persze kettejükkel nem tud olyan gyorsan menni, de talán nem is baj. Nyeste ha kissé nehézkesen is, de igyekszik mindent úgy csinálni, ahogy egyedül is csinálná. Feljebb húzza a nyelet, hogy felemelkedjenek, majd ismét egyenesbe áll, hogy pár száz méter után lefelé tolja Alíz kezeit s így megint a föld felé vegyék az irányt. Még bőven időben, 20-25 méterre a földtől egyenesbe áll, lassít, majd megint gyorsít aztán szlalomozni kezd. Ha mindezt Alíz jól viseli akkor a szlalomból végül teljes fordulatot csinál. Rajzolnak két kisebb kört balra, majd jobbra fordítja a seprűt s abba az irányba is leírnak egy kört. Ez után lefelé tereli a seprűt, s ha földet értek leszáll Alíz mögül, mosolyogva várva, hogy mit gondol most szobatársa. Ha pedig minden rendben, a saját seprűjére ül, és int Alíznak, hogy szálljon fel. Remélhetőleg a lány veszi a lapot és nem kell neki magyarázni, hogy a feladat nagyjából ugyanaz, de most Nyeste csak mellette fog repülni és nem mögötte.

Alíz

Felhúzza a szemöldökét, mert nem igazán tud mit kezdeni a kommenttel, de látva, hogy Alíz nem pánikol az újabb feladat láttán, nyugodtan ül a seprűjére és követi a lányt, ahogy nagyjából megismétli a korábbi feladatot. Nem tökéletes, de Nyeste elégedett, így nem is habozik sokat. Amint leszállnak pálcája segítségével magához int egy kvaffot. Könnyed mozdulattal kapja el a piros lasztit, majd ismét seprűre ül és jelez Alíznak is, hogy ugyanezt tegye. Ha lány követi példáját, a magasba emelkedik. Megy még egy kört Alízzal maga mellett, fel-le, balra-jobbra cikázva, hirtelen megfordulva. Elvégre nem árt még egy kis gyakorlás. Ha pedig ez is sikerült, akkor kicsit eltávolodik a lánytól, majd a kvaffot tartó kezét meglendíti és felé hajítja a labdát, bízva benne, hogy Alíz elkapja azt. De arra is felkészül, hogyha a lánynak ez nem sikerülne akkor a labda után vethesse magát és elkapja, mielőtt az földet ér.

Melissa Von

Melissa Von

Melissa Von

Melissa Von

Melissa Von

Melissa Von