Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Péter FanniAmikor először, a nagy felfedező útja során, ráakadt a szertárra, eszébe sem volt többet ide visszajönni. Most azonban úgy gondolta, az elhagyatott helyiségnél keresve sem találna jobbat. Igaz, vannak kételyei, de reménykedik, hogy akkora galibát azért nem fog csinálni, ha meg mégis, az itt lévő felfordulásban keveseknek fog feltűnni. Szóval idesettenkedett tanítás után és bezárta az ajtót csak utána vette elő a táskájából azt a szépen faragott dobozkát, amiben a varázspálcáját is tartja. Kitette egy könyv kupacra. Azóta percek teltek el, de még csak szemezget a bottal. Végül persze kezébe veszi, s mint eddig mindig most is picit olyan érzése támad, mintha megrázta volna az áram. Nem ijesztő, már-már kellemesnek véli, annyiszor megtörtént. Most, hogy rászánta magát a nagy tettre, jut csak eszébe, hogy a kettétört ceruzát, amin gyakorolni fog, még nem vette elő. Nevet egyet, visszateszi a pálcát, aztán előveszi a tolltartóját és megkeresi a ceruza darabjait. A földre teszi azokat, aztán ismét megfogja a pálcát, a már ismert csípős érzés kíséretében, majd elmondogatja magába a varázsigét, amit ki kell majd mondani. Győzködi magát, hogy menni fog, s ebben a biztos tudatban guggol le a ceruza darabok mellet, s a pálcát fogva, megpróbálkozik a szó kimondásával. - R...r...r..re..rep..p... - megrázza a fejét, mert hát ez így nem jó. Vesz egy nagy levegőt, becsukja a szemeit, elképzeli, ahogy kimondja, s a ceruza máris egy darabban van, ahogy azt tanulta az órán. Kár, hogy ő is tudja, ennyire nem lesz egyszerű, de nem adja fel. Megpróbálja újra. - R...r...re..rep..repar...repraro! - gabalyodik bele mégis a nyelve az utolsó pillanatban, s ahogy azt többen megjósolták neki nem úgy sikerednek a dolgok, ahogy szeretné. Hangos durranás közepette jó néhány métert "repül" de meglepetésére valami puhára esik. Csak néhány másodperc után döbben rá, hogy az a puha valami, egy másik ember. - B...b...bo..bo..bobo..bocsánat! - kapja a kezeit a szája elé, ahogy lemászik az ismeretlen és rettentően furcsa lányról. Azzal, hogy az arca a kezei és a ruhája is kormos lett, na de miért?, nincs is tisztában Nyeste. Hogy is lenne? Nem látja magát.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Rose Penelope ReakwoodNagyon jól elrötyög a festményeken, a vicceiken, a fura beszédükön. Abszolút érti, miért hívják így ez a folyosót és annak is örül, hogy ez a helyet választotta a találkozóra. Már ha Rosie eljön, mert egyelőre sehol sem látja a rellonos lánykát, de nem türelmetlenkedik. Ha mégsem jönne el a másik, abból is fog érteni, akkor többet nem keresi és pont. Addig viszont, amíg ilyen vagy olyan következtetésre nem jut, jól fogja magát érezni a falon lévő portrékkal. Azokat ugyanis láthatóan nem zavarja az ő szótlansága, sőt! Figyel hát mindenféle butaságra, amit összehordanak neki, bár sosem lehet tudni, még az is lehet, hogy egyik-másik képtelenség igaz. Ezen azonban nem igazán tud elgondolkodni, egyrészt mert tényleg egymás szavába vágnak a portrék, másrészt, mert ahogy újfent körbefordul megpillantja Rosiet is. Ahogy odaér hozzá, a zöldházból származó lányka máris hosszas monológba kezd. Nyestének legalábbis hosszú, ő ennyit egy óra alatt nem mondna el. Részben ebből is volt a félreértésük, hogy ő rövid akart lenni, ami a másiknak gorombán hatott. Most viszont csak rázza a fejét, hogy ő nem haragszik, aztán bólogat, hogy érti, máshoz szokott a másik. Közben némi csodálkozás is kiül az arcára, a seprűre picit el is tátja a száját, de aztán ismét csak a fejét rázza. Mihez kezdene ő egy seprűvel? Aztán megint csak rázza, mert hát nem haragszik. De ezt már "mondta" egy korábbi fejrázással. Mikor Rosie befejezi a mondandóját, megragadja a lány kezét és elhúzza őt az egyik festményhez, amin két nő vitatkozik, majd mikor észreveszik őket, egymásra néznek és láthatóan kibékülnek. Nyeste ezt már meg akarta mutatni a másiknak, most pedig végre megtehette. Ezzel próbálva elmagyarázni, hogy egy kis "vita" még nem a világ. S hacsak Rosie nem szalad el, meg is öleli egy pillanatra. Kissé sután, mert igazából nem csinált még ilyet ő, de most úgy érzi, ez a helyes viselkedés. S miután elengedi Rose-t csak várakozóan pislog rá, hogy akkor rendben vannak-e a dolgok?
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Rose Penelope ReakwoodNos, nem pont ilyenre számított, de végül is már mindegy. Gyorsabb volt és egyszerűbb - neki legalábbis -, mint kimondani bármit is, és ahogy vesszük Rose megértette a lényeget. Még nevet is a másikkal, ahogy az ölelést szeretkimutatásikiborulásnak nevezi, aztán már csak mosolyog és érdeklődve figyeli mit vesz elő a másik a táskájából. Az apró festményt először furcsának véli, de Rosie meséjével együtt minden értelmet nyer. Vagyis nem minden, de nagyon érdekes. S talán furcsa, de Nyeste Rosiet kezdi sajnálni, amiért a szülei nem értek rá mindig vele foglalkozni. Bezzeg az ő Apukája! Szinte mindig ott volt neki. Igaz, úgy könnyű, ha az édesapád ács, és a műhelye a házatokban van. De Nyeste nem gondolkodik el ezen, csak bólogat Rosenak, ahogy a rellonos beszél, aztán elneveti magát, mikor a portré nyitná a száját, majd elgondolkozik, mert hát... egyrészt, nem nagyon tud mesélni. Másrészt, nem érti mi ebben a szívesség. Épp ezért csak vállat von, felemeli a kezeit is, amolyan "de mit mondjak"? pillantás kíséretében, majd leengedi a vállait és a kezeit is és gondolkodik, hogy mi érdekelhetné a másikat. - A...apuka á..ács - mondja végül kissé sután és a Rose-t nézi, hogy ezt várta-e? Aztán ha biztató visszajelzéseket kap, akkor megpróbálkozik egy újabb mondattal is.
- A..any...anyuka m...me..meme...meghalt - de ezt meg már tudta Rose szóval ezt igazából felesleges volt mondani. Kár, hogy csak most jutott eszébe. Na mindegy. - V...v...van e..egy t..t...tes...tess...test..v...v..vére. N...n...nene...neki... v..v..vavan, e...e..gy lá...lánya. An...n...na. I...ide, j...jár ő is.Egyelőre ennyi. Igazán nem tudja mit kéne még mesélnie. Na meg, Rosie is érezheti, hogy neki azért nem olyan egyszerű ez a "mesélés" dolog. Persze gondolatban már a fél gyerekkorát is eldarálta. De azok csak gondolatok a fejében és nem a hangok, amik a száját is elhagyják.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Caitlyn IparisElejti a tollat, amivel rajzolgatott, a rajztábla a levelével együtt a földre hullik, ahogy felpattan és ijedten a szájára tapasztja a kezeit. Egy percig sem gondolta, hogy hangosan is énekelt. Azt meg pláne nem, hogy nincs egyedül és meglátja, vagyis, meghallja valaki. Egyébként is fehér bőre, most még fehérebbé válik, s a levegő is bennreked egy pillanatra. Kedve lenne elfutni, de helyette csak kifújja a levegőt és vesz egy másikat, miközben leengedi a kezeit. - Én... én...én...! Sz... szi...szia! - mondja ki nagyon halkan. Hiába mondták neki, hogy szépen énekel, ettől még, fura ez az egész. Zavarban van, s hogy ezt leplezze, inkább lehajol, összeszedi a dolgait, beharapja az ajkait, aztán kapcsol, hogy kérdezték s bizony nagyon illetlen, hogy nem válaszolt. Bal kezével szorosan magához ölelve az imént még földön heverő dolgait, jobb kezét előre nyújtva mutatkozik be. - Ny...nye...nyenye...nyessss...te - ő egyébként tudja ki a másik, a neve alapján meg már biztos benne, hiszen látta a prefektusok között, meg ki is volt írva a neve, és a Tányustól kapott tájékoztatóban is szerepelt, hogyha segítségre van szüksége, akkor ehhez a lányhoz is fordulhat. Más kérdés, hogy esze ágában sem volt felkeresni senkit sem. Főleg nem most, amikor épp el akart bújni a világtól kicsit, hogy egyedül lehessen. Nem mintha baja lenne a másik társaságával, csak hát rajta kapták, hogy énekel. - A... aapu... n...nak ír...ír..t..ttam - válaszol ha túl vannak a kézfogáson a másik kérdésre is, aztán úgy érzi, hogy neki is kell kérdeznie valamit, csak nehezen fog belőle kijönni, de megpróbálja. - Mi..mimi...mióta v...vva...vavagy itt?Nos ez lehet nem hangzott túl szépen, de csak arra kíváncsi, hogy mennyit hallottak az énekelgetéséből. Hosszabban kérdezni pedig igazán macerás és időigényes lenne.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Caitlyn IparisMegrázza a fejét. Annyit rázza mostanában, hogy félő egyszer csak leesik a helyéről. Ez viszont egyelőre nem történik meg, így csak reméli, hogy átmegy az üzenet, hogy nem ijedt meg nagyon és nem haragszik. Mert igazából nem ijedt meg nagyon a lánytól. Attól ijedt meg, hogy hallották énekelni, de ezt meg már úgy sem tudja visszacsinálni. Egy óvatos mosollyal fejezi ki köszönetét, amiért segítenek összeszedni a cuccait. A kérdésre csak sután bólint egyet, mert hát igazából levelet írt, de rajzolás lett belőle... aztán észbe kap és ahogy tanulta szépen bemutatkozik. Kissé mondjuk furcsán érzi magát, mert a másik nagyon sokára fogja csak meg a kezét. El is gondolkodik rajta, hogy esetleg bagolypiszokba tenyerelt, le is pislant kissé félredöntött fejjel a tenyerére, de az egyáltalán nem látszik koszosnak s közben végre kezet is ráznak. Utána pedig jöhet az újabb fejrázás, hogy nem a másik miatt dadog. Csak hát nem biztos, hogy ennyiből értik is. Egyelőre viszont igyekszik minimálisra fordítani a beszédet, így a házát illető kérdésre, csak lejjebb engedi a mappáját, hogy látszódjon az egyenruhája rajta a Navine címerével, de biztos, ami biztos alapon rá is bök szabad kezével, hogy mutassa ő bizony egy házba jár a prefektussal. Kicsit örül is, hogy ezt ő tudja, a másik meg valószínűleg nem ismerte fel. Nem bánja. Elvégre próbált láthatatlan lenni, és mint azt a jelen helyzet mutatja, eddig sikerült is. Nem szereti ha beszélnie kell, és ezt a legkönnyebben úgy tudja elkerülni, ha nem veszik észre. Jelenleg persze ez már nem lehetséges. Vesz egy nagy levegőt, aztán ismét megrázza a fejét, és megpróbálkozik egy kicsit összeszedettebb válasszal. - Ne..nenem, zzz...zaza...zavarsz. Én-én cs...csa...csak ne...ne... - megrázza ismét a fejét, ezt nem így akarta mondani! - mmm...mm...mi..mimin...min..d...ddig Itt unja meg ő maga is, s mivel nem a levélpapírjait akarja összefirkálni a jobb tenyerébe írja le: " dadogok", majd mutatja meg a másik lánynak a szót, ezzel megmagyarázva, hogy nem félelemből van. Ő egyáltalán nem fél. Főleg nem egy ilyen szép lánytól, aki ráadásul prefektus is, szóval biztos nagyon rendes. Máskülönben nem választották volna meg, nem igaz?
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
LazriellA lány visszakérdez ő meg bólint, miközben jobb kezének mutatóujját a szája elé kapja. Neki azt tanították, hogy könyvtárban nem beszélünk, így nem is mer különösebben megnyikkani, na meg sokkal kellemesebb számára az írásban kommunikálás, de most a hosszas csendben bántja is kissé a fülét a másik hangja. A levitás lány azonban nem írásra specializálódott, és tovább beszél. Nyeste hallgatja, de közben nem bírja ki, le-lepillant az előtte levő könyvre, amiben tovább lapozgat. A válasz kissé meglepi, ez pedig az arcán is meglátszik. Aztán viszont nemes egyszerűséggel húzza fel, majd engedi le a vállait. Visszafordítja magához a lapot és még mindig tükörírással írva lefirkantja az újabb sort. " Nem tudtam, hogy van ilyen feladat." - hátha nem lett volna egyértelmű a másiknak a reakciója alapján. Mire azonban végez, már ott is előtte a másik papírja, amire fel vannak sorolva a szorgalmik és egyebek. El is kezdi olvasni és hamar megtalálja az említett feladatot. Rábólint. Látja. Egy pillanatra elgondolkozik, aztán odaírja a lapra még, hogy: " Ezt lehet megcsinálom!" Annak ellenére, hogy nem ír lassan, a másik megelőzi egy újabb kérdéssel. Fel pillant rá, s mert szóban válaszolni még mindig nincs kedve, még odaírja a korábbi szavak alá, amit mondana. " Járok! Az a kedvenc tárgyam! Meg a számmisztika! Neked?" A betűi már nem olyan szépek, mint az elején, látszik írásán, hogy kapkod, de ha valaki olyan sokat beszél - Nyestének sokat, tekintve, hogy könyvtárban vannak -, mint a másik, akkor neki is gyorsabban kell írnia. Tehát végez, majd a másik elé tolja a lapot, aki így három kérdésre is választ kap, illetve beszélhet is tovább, hiszen Nyeste, még ha valamelyest udvariasságból is, szintén kérdez. Türelmesen megvárja, amíg a másik kibogózza az immár kissé összekuszálódott betűit, aztán pedig ha a levitás nem dönt úgy, ő is írni fog akkor visszahúzza a lapot, hogy ha úgy alakul tovább folytathassák ezt a különös írós-beszélgetést.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Budai EszterAnnyira megszokta Madagaszkáron, hogy a nap nagyrészét a szabadban, a melegben tölti, hogy most szinte képtelen bent maradni a kastély falai között. Kínzásnak tűnik, és bár korábban sosem gondolta volna - főleg, mert Apukától távol lenni azért rossz volt - mégis nap, mint nap azon kapja magát, hogy ha lenne rá lehetősége ő bizony visszamenne. Mit számít neki, hogy picit leégett? Hogy az amúgy sápadt, fehér bőre, most is rák vörös, hogy alig lehet megkülönböztetni az arcát, a hajától? Kapott rá bizony nagyszerű kenőcsöt, és ha a pirosság nem is tűnt még el, teljesen tünetmentes. Tehát jól érzi magát, s bizony hiányzik neki Madagaszkár. Épp ezért, amikor csak teheti, kint van. Kint-kint. Nem a folyosókon, de nem bizony. Kint a szabad levegőn. Bejárta már az egés vidéket, s ha nem tartana attól, hogy Apukának csalódást okoz bizony messzebbre is ment volna. Így viszont a kastélyt körülvevő vidéken maradt, figyelve rá, hogy ne menjen tiltott részekre. Ma a rétet foglalta el. Legalábbis gondolatban az egész rét az övé. Gyakorlatilag tudja, hogy ez nem lehetséges, mégis kellemes a gondolat, és jó móka. Azt játssza, hogy mindenki, aki keresztülhalad a réten, adót fizet neki. Persze csak az ő fejében. Senkihez sem megy oda, és senkitől sem követel valódi pénzt. Amúgy is, ez egy régi módi dolog, viszont a történelmet szereti, és épp ezért ez a kis móka is teljesen rendben van nála. Egyébként meg a fűben ücsörög, törökülésben, Edével, a puffskeinnel a lábai között. Fekete szandálja, világoskék, farmer rövidnadrágja, és fehér ujjatlan felsője csak még jobban kiemeli bőre pirosságát. Őt persze továbbra sem zavarja. Dölöngél balra-jobbra, és Edével együtt dudólászik. Amikor pedig nem messze tőle elhalad egy lány, játékosan előre nyújtja a kezét, mintha csak az adót gyűjtené be. Belepillant az üres tenyerébe, úgy tesz mintha megszámolná a pénzt, majd elégedetten bólint. S amint végzett az igen fontos művelettel, tovább dúdol Edével.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Budai EszterValószínűleg hiba csúszott a rendszerbe! Arról ugyanis egy percig nem volt szó, hogy az éppen elhaladó lány, észreveszi őt, vagy a kis játékát. Épp ezért nem csoda, ha Nyeste meghökken, amikor megszólítják. Nagyra nyitja szemecskéit, a dúdolást természetesen rögtön abbahagyja, s az ajkait is beharapja. Reménykedve pillant körbe, hátha valaki másnak szólnak a szavak, s csak ő mulasztott el valakitől adót szedni a háta mögött... De nem. Sehol senki, és még Ede is érzi a feszültéségét, mert bizony ő is elhallgat, még ha némi fázis késéssel is. Aztán, mikor nagy nehezen (egy-két másodperc elteltével) belátja a kis vörös, hogy bizony hozzászóltak, megrázza a fejét. Nem, neki nincs szüksége semmiféle segítségre sem. De persze köszöni szépen. Gondolatban, mert a kimondásig amúgy is ritkán jut el. Főleg, hogy eszébe jut, köszöntek neki és illene visszaköszönni. Felpattan hát, kis híján megbotlik a lábaiban, s csak nehezen tartja meg az egyensúlyát, szegény puffskeint is elejti, ami persze nem tetszését fejezi ki és pár lépésnyit arrébb is megy a fűben. - É..é... - nem jut tovább, Ede után veti magát, az hiányozna csak, hogy megint megszökjön. Felkapja, megsimogatja, bízva benne, hogy így elnyeri a bocsánatot, aztán visszafordul a másik lány felé. - I...i...izé... sz...sz..ssssszzzia! - mondja végül, a szokásosnál kicsit nehezebben, mert nem igazán tud most a beszédre figyelni, amúgy is már a másik lány következő mondatán agyal, a fát figyeli, ami felé tartott, s próbálja megérteni miért közölték ezt vele. - Ö...öööö... j...j...jjjj...jjjjó! - hagyja rá, hadd menjen a fa alá. Aztán még eszébe jut, hogy már megint illetlen, és hozzáfűzi - Eg...eg...eegg... - megrázza újra a fejét ez nem lesz jó. Neki az "egészségedre" az túl nehéz szó - mmm...m...mmmmár... - újabb fejrázás. Ez abszolút nem az ő napja. Nagy levegőt vesz, gondolkozik egy sort, aztán a legjobb tudását összeszedve, Edét kicsit megszorítva, hiába a koncentráció már csak ilyen, megpróbálja újra - jjjjjó ét... étt...étvágyat!Elégedetten sóhajt. Kimondta. Szépen. Érthetően. Legalábbis Apuka ilyenkor megdicsérné. A logópédus is. Bár azt nem szereti. Itt pedig, szerencsére nem kell járnia. Még. Mert ami késik, nem múlik. Előbb-utóbb eljönnek a vizsgák, és ő bizony, meg fog bukni. Hogy is ne bukna meg? Egy varázsigét sem tud kimondani.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Budai EszterElég kellemetlen a helyzet. Mondjuk ő hamar túl teszi magát a dolgon, mert hát a másiknak fogalma sincs, mit játszott és könnyen megmagyarázhatná, ha megtudná, erre viszont képtelen. Az már kellemetlenebb számára, hogy Ede szökne és emiatt feltartja a másikat az evésben. Igyekszik hát gyorsan kimondani ehhez kapcsolódóan a jó kívánságait, s ahogy a másik sarkon fordul ő is ezt teszi. Nagyot sóhajt és egészen biztos benne, hogy még sem volt elég gyors és ügyes. Az arcát Ede bundájába nyomja úgy rázza meg a fejét. A golymók pedig már tudja, hogy mivel vigasztalja meg, kidugja hát hosszú vékony nyelvét és megnyalja vele a lány arcát, mire az csiklandósan felnevet. Le is csüccsen vissza a fűbe Edével a kezében, még mindig mosollyal az arcán és el is felejti egy pillanat alatt, hogy volt vala bármi problémája. Ilyen egyszerűen működik ő. Ami megtörtént, megtörtént. Megváltoztatni nem tudja úgysem, tehát egyszerűen továbblép. Leteszi Edét a fűbe, feltérdel és egy bot után kezd kutatni, hogy azzal rajzoljon valamit majd a földbe maga körül, de az előbbi lány visszatér és megszólítja. Pont akkor, amikor Ede a maga vicces módján közelebb gurul hozzá. Nyeste a fűben térdepelve épp csak felemeli a fejét a lányra. Az arcán most is ott ül a meglepettség. Nem lát a lánynál ennivalót és hát nem is érti teljesen. Bizonytalanul megrázza a fejét, jelezve, hogy különösebben nem zavarja a másik. Feltételezi ugyanis, hogy ezt akarta mondani. De ha mást akart, hát neki az is mindegy. Leül a sarkaira, felveszi Edét és felemeli a lány felé, mintha meg akarna győződni róla, hogy a kérdés erre vonatkozik. A gond csak az, hogy a golymók és a puffskein szavak sem épp egyszerűek. De azért megpróbálja. Int a lánynak, hogy csüccsenjen le ő is, aztán felé tartja Edét, hogy megsimogathassa, már ha akarja. - Ede egy...egy...egy... egy... g...g... goly...goly...golymmmmók - mondja végül magabiztosan, aztán ha a másik nem szaladt el és megmerte simogatni a szőrős kis jószágot akkor a kezébe is nyomja, amíg kutatni kezd nadrágja zsebeiben. Nála van a kiskönyv, amit kapott életvitel projekten, mindig magánál hordja. Meg is találja, s azt nyomja a másik lány kezébe, Edét pedig visszaveszi. A könyvben benne vannak Ede adatai, hogy április közepén született, hogy Nyeste a gazdája - igen ebből a könyvből a vörös navinés lány nevét is megtudhatja a másik -, hogy járt vele lénygondozónál és teljesen egészséges, meg persze, hogy sikeresen teljesítette az életvitel projektet és így megtarthatta a kis állatot. Mindazok a dolgok, amiket szerinte a másik megkérdezne még, és amikre nem tudna kellően gyorsan és összeszedetten válaszolni. Ha a másik olvasni kezd, akkor ő türelmesen vár és addig is, Edét simogatja.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Panni  Na tessék! Nem elég, hogy a varázsigét nem tudja kimondani, még fel is robban ráadásul valaki másra esik. Az első ijedtgés után hamar felpattan és bocsánatot is kér. Aztán meg azon kezd bánkódni, hogy most ki fogják gúnyolni, vagy valami ahhoz hasonló. A másik lány, most hogy feláll és végig nézhet rajta, egyrészt magasabb és biztos idősebb is. Tele van az arca is már fura izékkel, a haja színe is olyan, amit Nyeste csak festékből tud kikeverni. Ez persze nem jelenti, hogy nem tetszik neki a szín, de egy másik ember haján igazán nem tűnik normálisnak a számára. Aztán, ahogy várta a másik megszólal. S bár elsőre egészen megnyugtaja, hogy semmi baja, az utána következő szavak egészen megijesztik Nyestét. Hiszen ő csak gyakorolt! Arról nem tehet, hogy nem sikerült, emiatt nem büntethetik meg, vagy mégis? Fogalma sincs, hiszen nem tudja a szabályokat, ilyen mélységekig sosem merült el bennük. Beharapja az ajkait hát és körbe pillant, majd válasz helyett neki áll pakolni, hogy helyre hozza a károkat. Igaz, fogalma sincs, hogy mi hol volt. Nem figyelt ő ilyesmire, csak magára koncentrált, meg arra, hogy majd jól megjavítja az eltört ceruzáját. Szóval most próbálja helyrehozni a károkat, hogyha mégis elkapná egy prefi, ahogy a másik mondta, akkor ne kerüljön bajba. A dobozt, ami a másiknál volt csak akkor veszi észre, amikor szóba kerül. Oda is siet és belepillant, hogy abban mik voltak, aztán jut eszébe, hogy tökre illetlen. - B...b...bocsánat! - mondja újra aztán felkapja a ceruza darabokat is és a pálcáját is elteszi vissza a szép kis dobozkába és beledobja a táskájába, hogy nehogy több bajt okozzon. S ahogy ezzel végez jön rá, hogy nem is válaszolt a kérdésre mert annyira megijedt, hogy "kinyírják" rögtön a rendre koncentrált. - Én...én...én... cs...cs...csak gy....gy...gy...gyagya...gya....gyakorolni ak...ak..akar...akartam... - magyarázza megszeppenve - de...de..dede... n...nnnem m...m...mmmemegy.Le is huppan elkeseredve egy nem használt törött lábú székre, ami el is billen vele, s zsupsz a földön köt ki. Toporog egy kört a lábával bosszúsan, aztán elterül a plafont bámulva. Nem érdekli. Csakazértse.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Maxmillian Healsonegy szabadhétvégén, szombaton délután :3 Jó idő van. Madagaszkáron melegebb volt, de itt is jó idő van. A helyzet pedig az, bár ebbe eddig nem igazán gondolt bele, hogy idén, még nem evett fagylaltot. Épp ezért felbuzdulva a melegen, és azon, hogy szabadhétvége van, nyakába vette a falut, és elhatározta, hogy keres egy fagyizót. Korábban erre nem volt szüksége, de biztosan tudja, hogy van. Elvégre sokakat látott, és lát most is, fagylalttal a kezében mászkálni. Mostanra egészen szépen rendbe jött a bőre és már nem olyan rák vörös, mint a nyaralás alatt és közvetlen utána volt. Fekete ujjatlan, térdig érő ruhácskájában, hozzáillő fekete szandálban és egy szintén fekete táskával lépked a falu utcáin. A táskában ott lapul Ede, a gólymók is, de most nagy valószínűséggel szundít a lány pénztárcáján. Haja kibontva, s szépen rugózik a vállain, ahogy vidáman lépked. Időnként megfeledkezik magáról és hangosan is dúdolászni kezd, de amikor elkapja egy-egy másik járókelő pillantását rögtön elhallgat. Így érkezik meg a Cukrászdához is, és nem is habozik sokáig. Miután a kirakaton keresztük meggyőződik róla, hogy a jó helyen van, mosolyogva nyit be a helyiségbe. Biccent az esetlegesen felé pillantó kiszolgáló személyzetnek, majd nézelődni kezd, hogy hova is ülhetne. Végül egy ablak melletti két személyes kis asztalkán akad meg a szeme és célba is veszi. Ott aztán az árnyékos oldalra ül, hogy ne süssön a szemébe a nap. Táskáját felteszi az asztalra, s kipillant az ablakon, amíg odaérnek hozzá a különböző finomságokat bemutató menüvel. Beszívott ajkakkal bök rá a fagyisra, majd mikor megkapja, rámosolyog a pincérlányra. Rögtön ki is nyitja a finomabbnál finomabb fagylaltokat bemutató lapot, de csak nézegeti, hosszú perceken keresztül. Nem valószínű, hogy egy hamar dönteni tud majd. Egyszerűen, minden túl finomnak látszik.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Maximillian Healson A döntéssel nem halad, már jó 10 perce bámulja a kínálatot, s már kétszer is megkérdezték sikerült-e választani. S bár kedves volt a lány, Nyeste kezd ideges lenni, hogy a végén kiteszik és még csak nem is fagyizott. Pedig nagyon szeretne, csak hát... a választék... túl nagy! Otthon neki apuka mindig citromos, meg vaníliás fagylaltot vett, néha esetleg csokisat. A navinés azonban most határozottan valami mást szeretett volna kipróbálni, ami nem is volt nehéz, hiszen tényleg, minden, de mindenféle ízű fagyi szerepelt a cukrászda kínálatában, ráadásul többféle csinos kelyhet is lefotóztak, s hangzatos nevekkel látták el az ilyen finomságokat. Tulajdonképpen a kép nézegetése is elég volt már a lánynak. Tartott tőle, ha ilyesmit kér, akkor nem tudja majd megenni, mert kész művészet, ahogy kinéz a dolog és sajnálná. Már-már épp elhatározza, hogyha legközelebb odajönnek hozzá, akkor csukott szemmel rábök valamire és azt kéri, amikor hirtelen megszólítja egy fiú. Pislog kettőt, szétnéz, megállapítja, hogy van hely bőven, de udvariatlan sem akar lenni, így miután teljesen biztos benne, hogy neki szólt a kérdés, lassan bólint, majd a kezével is int a fiúnak, hogy üljön csak le nyugodtan. Ezt követően visszatér a fagyislap tanulmányozásához, úgy, hogy egészen elbújik a lap mögött. Igazán nem tudja, miért akart a másik pont vele szemben helyet foglalni, de neki végül is teljesen mindegy. Jó félpercig bámulja megint a lapot, amikor rájön, hogy a másik bizony bemutatkozott ő viszont nem. Le is csapja a menüt, kicsit talán hangosan, mert össze is rezzen a hangtól, és bocsánatkérően pislant a másikra, majd a táskájába nyúl, kiveszi a jegyzetfüzetét és egy tollat, s szép gyöngybetűkkel leírja a nevét: Mezősi Nyeste Veronika
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Maximillian HealsonA fiú egyelőre nem csinál semmi különöset. Nyestének rögtön feltűnik, hogy ő is csak a kínálatot vizsgálja, s ebben zavarja meg a csapkodása, de nem különösebben zavartatja magát. Nem szidja meg a másik, így nyugodtan írja le a nevét a lapra és egészen megkönnyebbül, hogy nem kap buta kérdéseket, hogy most miért nem beszél, hanem beérik azzal ha bólogat. Elmosolyodik és határozottan bólint. Igen ő is pont így képzelte. A nevére tett megjegyzést pedig, mondhatni elengedni a füle mellett. Persze majd megírja Apukának, de mivel ez a szülei érdeme, nem az övé, nem igazán tudja, hogyan reagálhatna rá. Mivel a bemutatkozást, még ha kissé sután is de megoldotta visszatér a menühöz és azt kezdi ismét nézegetni. Az újabb kérdésre, meg megrázza a fejét. Ő bizony még nem választott, fel sem pillant, inkább lehunyja a szemét, hogy az előbb kitervelt módszerrel döntse el, mit is fog megkóstolni. Bal kezét felemeli, picit megmozgatja az étlap felett, majd lesúlyt, s mutatóujjával az egyik fagylaltkehely képére érkezik. Ahogy a szemeit kinyitja, csak a képet nézi meg, a nevét, és a benne levő finomságokat nem olvassa el. Biztos benne, hogy mennyei lesz. Most pedig, hogy választott, kicsit közelebb tolja a lapot Maxhez, hogy neki is megmutassa, miről is van szó. Persze jön még egy kérdés, amire megint csak rázza a fejét, hiszen nincs testvére, majd figyelmesen hallgatja a másik beszámolóját a sok-sok - Nyeste szemében legalábbis - gyerekről a családjukban. Végül visszahúzza a füzetet, amibe az előbb írt, s most a neve alá, az alábbi rövid üzenetet írja le bal kezével: Nekem csak Apukám van. - A végére viszont rajzol egy mosolygós fejet is, mert azért nem rossz dolog ez, sőt, nagyon is jó. Ő teljesen elégedett. Egy pillanatra azon is elgondolkodik, hogy kérdez valamit, de ismét melléjük lép egy pincér, hogy a választásuk felől érdeklődjön, s most már, boldogan kapja a kezébe a menüt, hogy ismét rábökjön az előbb választott finomságra, majd a fiúra néz, vajon ő tudott-e már választani?
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
MaxBólint a fiúnak. Elvégre ő is találomra választott, és ránézésre nagyon jól döntött. Miután a pincér lánynak is megmutatja mit kér, már csak azt várja, hogy Max is kiválassza a fagylaltját, s ha a srác is végzett, akkor visszamondja a választásukat. Nyeste bólint a sajátjára, ha pedig a fiú mégsem döntött volna még, akkor vár türelmesen, a pincér is visszajön majd még. Egyébként nem érti, hogy miért gondolja a másik, hogy ő irigykedik. Egyáltalán nem. Meg is rázza a fejét, hogy ezt kifejezze. Nem irigy. Van neki unokatesója, Anna, a másodikos évfolyamból. Ha pedig osztoznia kéne Apukán valaki mással... nos igen. Akkor irigy lenne. De ezt azért semmi pénzért be nem vallaná, és nem is kell, hogy megtegye, elvégre esélytelen, hogy valaha is testvére legyen. A színek már más kérdés. Természetesen van kedvence. Nem is egy! Bólogat hát lelkesen, aztán csak úgy mellékesen, mosolyogva leírja a füzetbe: A fekete igazából nem szín, de szép! - némi gondolkodás után még mellé írja - Szerintem a pirosat szeretem a legjobban.Ebben mondjuk nem teljesen biztos, de jelenleg ez tűnik a legkedvesebbnek számára. Mostanában sokat használta a rajzaihoz és az órai jegyzeteit is pirossal írja. Persze néhány tanárt kiakaszt vele, de ritkán foglalkozik ilyesmivel. A jegyzeteiből ő fog tanulni - már ha fog -, nem a tanár, akkor meg nem mindegy, hogy feketével, vagy pirossal írta-e? S ahogy a gondolatai az iskolára terelődnek fel is merül benne egy-két kérdés, amiket szintén leír a lapra a korábbi szavak alá. Hányadikos vagy? Melyik házba jársz? Én navinés vagyok, elsős.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Manó és Rabbot bácsi *o* A nagyterem előtt beleütközött egy lányba. Ha jól látta eridonos, de nem volt ideje elmakogni a bocsánatot, már tovább is sodorta őt a tömeg. Rosszkor jött. Erre már rájött. A nyár rövid volt, és bár élvezte az otthon töltött napokat, s Apuka is büszke volt rá nagyon, most mégis örül, hogy visszatér a kastélyba. Furcsa, de igaz. Amennyire hiányzott az előző év elején Apuka most úgy hiányzott neki az iskola. Mert itt olyasmit tanulhatott, amihez úgy tűnt több érzéke van, mint a mugli dolgokhoz. Mert Emma nénivel már varázsolgatni is kezdtek, még ha nem is ment olyan tökéletesen... Életében először, Nyeste valóban érezte, hogy ő az anyja lánya is, és büszke volt magára, amiért a vizsgákat is jól teljesítette. Anyuka fentről mosolyog rá az égből - ezt mondta Apuka.
Na de visszatérve. Csepp termete miatt csak sodródik az árral. Igyekszik haladni, hogy ne lökjék fel és közben figyel ő se menjen bele senkibe sem. A navine asztalánál aztán nagy nehezen kiszakad az árból... Sosem tűnt fel neki, hogy ennyien járnak ide, de mindegy is. Fáradtan - pedig még el sem kezdődött az este - huppan le egy üres helyre, egy meglehetősen szőke fiú mellé, s bár nem illik egy darabig bámulja a majdnem fehér tincseket azon agyalva, hogy vajon természetes-e a hajszín, s ha igen albínó-e a mellette ülő, vagy csak a természet különös ajándéka ez a hajszín. Végül aztán elkapja a tekintetét, remélve, hogy nem vették észre, majd ahogy szépen megérkezik mindenki az igazgatóra kezd figyelni. A beszéde nem túl hosszú, lényegre törő.
Nyeste illedelmesen megtapsolja a házakat, a Navine említésénél még ujjong is egy picit, mert bár nem nyertek, azért szerinte nagyon ügyesek voltak. Na meg, ő naivan azt gondolja, a Levitásokat nem is lehet lekörözni tanulásban, elvégre ők a legokosabbak, de hát ez van.
Megkezdődik az evészet, az ő pillantása meg, újra és újra a mellette ülő fiúra terelődik. Szeretne rákérdezni de mivel a beszéd nem erőssége, nem kezdeményez.
Végül aztán elérnek oda, hogy az igazgató ismét feláll, s beszélni kezd.
Nyeste figyelmesen hallgat. Egy-egy dolog meglepi, de illedelmesen tapsol. Természetesen akkor a legjobban, amikor valamelyik navinés társát említik. Arra viszont nincs felkészülve, hogy az ő neve is elhangzik. Őszintén meglepi a dolog, az iskolaelső szótól meg szó szerint ledöbben. Tátott szájjal néz körbe, hogy miféle viccről, tévedésről van szó, de végül csak feláll és odasétál az iskola igazgatójához, hogy átvegye az oklevelét. Azzal együtt, még mindig meglepetten huppan le a korábbi helyére. A papírt, mely szerint iskolaelső lett az asztalra teszi, s most mivel szüksége van a megerősítésre már megböki a fiút, hogy megtudja, nem álom-e ez az egész?
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Partay Alfréd BenedekMiért is megy a társalgóba, hiszen egyértelmű, hogy társalogni ő maga képtelen. Ettől függetlenük Nyestében egyre inkább kinyílni látszik valami. Valami, ami arra ösztönözi merjen többet. Épp ezért határoz úgy, hogy igen is társalogni fog. Félre értés ne essék, őt igazán nem zavarja, hogy nem folyik belőle a szó, hogy meg-megakad. De természetesen az előző tanévben is voltak olyanok, akik nem győzték kivárni a válaszait, vagy éppenséggel gúnyt űztek belőle. Viszont iskolaelső lett, az első kviddicsmeccset is túl élte, s bár nem nyertek, sikerült gólt szereznie, így ő több mint elégedett magával. Mit számít akkor, ha kicsit (nagyon) beszédhibás? Szóval társalgó, mert ott lehet társalogni. Vagy ha nem is társalog, akkor hallgatja a többieket és ezáltal kicsit úgy érzi, hogy ő is a közösség tagja. Amióta Rose elment, eléggé unalmasan telnek a napjai, s bár volt, hogy az agyára ment a rellonos, most mégis csak furcsa, hogy nincs közvetlen mellette, hogy nem rángatja A-ból B-be és tulajdonképpen nem történik semmi. Mert a kviddicsedzés az bár fárasztó, egészen megszokott lett neki, a külön órák Emma nénivel meg... hát egyre jobban mennek, de mégsem olyan Emma nénivel lenni, mintha barátkozna. Márpedig megígérte Apukának, hogy neki lesznek barátai. Visszatérve hát, minden oka megvan, hogy a társalgóba menjen és mindezt mindenféle gombóc nélkül a torkában tegye. Persze neki ott a gombóc, de hát mindegy is. A talárján ott virít az iskolaelső jelvény és persze messziről lerí róla, hogy navinés, mert jó iskoláshoz híven az egyenruhája van rajta. A pálcája a kezében, s miután egy nagyot sóhajt, benyit a már említett helyiségbe, amiben meglepő módon senki sincs. Elsőre legalábbis így tűnik, másodjára észreveszi a kanapén heverő fiút, de nem igazán tudja, hogy mi tévő legyen most. Elvégre nagyon nem így képzelte a megjelenést. Ahogy tovább nézelődik a kandallón akad meg a szeme, s erről eszébe jut valami. - Z... z... zzzzavar h...ha...haha... m...m...mmmmeggyújtom a ... t...t... tüzet? - kérdezi halkan, mert valahogy a csendet is nehezére esik megtörni, de az igazság az, ő bizony hűvösnek érzi itt a levegőt.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Péter FanniSemmi sem alakult úgy, ahogy szerette volna. Ez pedig nem meglepő, de ettől függetlenül rettentően bosszantó. Valahol megnyugtatja, hogy a másikban nem tett nagyobb kárt, s hogy az általa cipelt dolgok is egyben vannak még. Az viszont, hogy a varázslás ilyen borzalmasan megy nagyon lelombozza. Hogy fogja így meggyőzni a tanárokat, hogy ő tud ám mindent - elméletben - ha használni nem tudja? Fogalma sincs, de a sírás kerülgeti valahányszor eszébe jut a dolog. És tessék most is! Most is kárt okozott. A kérdésre viszont elég könnyű válasza van. - M...m...mmemert iiitt egy...gy...gyedül... - nem fejezi be, mert rájön, hogy nem igaz. Csak hitte, hogy egyedül lehet, de mint kiderült nem ez volt a legjobb választás, hiszen a másik lány is pont ide tévedt be. Sóhajt egyet, aztán újra kezdi a mondatot. - Azt h...h...h...hhitttem, h...h...h...hogy, egy..gy...gyedül l...l...lllllehetek - ezzel pedig le is ül az ominózus székre, ami megadja magát alatta, s ezzel be is telik Nyesténél a pohár. Toporog, mint egy óvodás, majd úgy dönt, a földön a legjobb. Nem megy ő már innen sehova, a varázslást is hagyja. Legalábbis mára. A szemét is lehunyja, hogy megnyugodjon kicsit. Mély levegőt vesz, majd ki is fújja. Csak a másik lány hangja zavarja meg. Felpillant hát rá, de csak a fejét rázza. Eszében sincs felállni. Jó most neki a földön. Legalább egy kicsit még. Végül azért meggondolja magát, s elfogadja a felé nyújtott kezet, s annak segítségével talpra is áll. Kicsit leporolja magát, miközben megpróbálja kimondani, hogy "köszönöm", aztán vet egy pillantást a romos helyiségre, felszedi a pálcáját, a törött ceruzáját és mindent bepakol a táskájába. - Én... én... én azt... azt... h...h...hiszem... m...m...mmmmegyek - mondja végül, mert úgy érzi ez a legjobb, amit most tehet. Azért még észbe kap, és odanyújtja a kezét a másiknak - Ny...ny...nyeste! K...k....köszönöm, h...h...hhhogy s...s....ssssegítettél - aztán ha túl vannak ezen is, akkor még mindig kormos arccal kihátrál a helyiségből és visszamegy a navine körletbe, hogy ott átkozza magát tovább, amiért ilyen kis szerencsétlen.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Partay Alfréd BenedekA fiú szinte rögtön feláll, ahogy észreveszi Nyestét, és hamar beszélni is kezd. Jóval többet, mint amihez Nyeste szokva van, de ezt igazán nem bánja, csak éppenséggel lépést nem tud tartani vele. Gondolatban persze már sokkal előrébb is jár, csak a szavak akadnak meg valahányszor megpróbál mindent elmondani, ami a fejében van. Most is biccent, meg a fejét rázza, dehogy zavarja a másik! Hiszen ő jött ide előbb. Ha valakinek, akkor Nyestének illene bocsánatot kérnie, de nem tud, a másik beszél, nem hagy lehetőséget neki a szavakra. Amikor végre kis szünetet tart, akkor megpróbál legalább bemutatkozni. - Ny...ny...ny... nyeste! - mondja ki aztán ugye a tűzről érdeklődik, de erre nem kap választ. Helyette a másikról tud meg rengeteg mindent. Csak bólint neki, ő igazán szívesen marad, meg "beszélget" is, ha a másik ezt szeretné. De akkor remélhetőleg hagy majd neki is lehetőséget. No nem mintha Nyestét zavarná, hogy ő nem jut szóhoz. Egyáltalán nem. Csak akkor ha kérdezik. A festményekkel kapcsolatban is bólogat rendesen. Először neki is furcsa volt, de mostanra teljesen megszokta, sőt már dolgozik rajta, hogy egy nap ő is ilyen képeket készíthessen. - L...lll....lllelkük v...v....van. B...b...besssszélnek is és... és... és át... át...átmennnek egy...egy... egymáshoz - próbálja tömören összefoglalni a képekkel kapcsolatos tudását, aztán összébb húzza magán a talárt és ismét a kandallóra pillant. Az előbbi kérdését figyelmen kívül hagyta a másik. Talán túl halk volt. Most viszont meg kell kérdeznie újra. - Z... z... zzavar h...ha...haha... m...m...mmeggyújtom a ... t...t... tüzet? - s a pálcájával a kandalló felé bök, egyelőre nem varázsol, csak szeretné, ha a másik értené, mit is akar pontosan.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Partay Alfréd BenedekNyeste mosolyog egy jót a fiú szóhasználatán. Mert hát mi az, hogy embermódra? Mintha ők nem emberek lennének, de egyelőre ráhagyja. Sejti, hogy a fiú is mugli közegben nőtt fel, s talán nem is ismeri még a mugli szót. Nyeste sem tudta annak idején, és kimondani még most sem tudja, de azért már érti az ilyen kifejezéseket. Most pedig, hogy már tudja, a másikat nem zavarja, ha tüzet gyújt, a kandalló felé fordul, a pálcáját mozdítja magában pedig kimondja a varázslatot. Igaz ez harmadikos anyag... Nem valószínű, hogy sikerül neki, de egy próbát megér. Vár egy picit, aztán mivel nem történik semmi, sóhajt egy nagyot, elteszi a pálcáját, aztán feláll, hogy a kandalló melletti gyufával gyújtson be. Közben meg megjegyzi: - Én s...s...sssem t...t...ttudok...m...m...mmmég... - de azért mosolyog. Emma nénivel már sokat gyakoroltak, s ezt a sikertelenséget nem a saját hibájának véli, inkább arra gondol, hogy ehhez még nincs elegendő tudása. Esetleg a pálca mozdulat nem volt az igazi, de ezt sem tudhatja, nem látott még senkit sem ezt a bűbájt végezni. Szóval mindegy is. Amint a tűz picit lobogni kezd a gyufának hála visszaül Alfréd mellé a kanapéra, aztán válaszol is az újabb kérdésre. - M...m...mmma...maggyar n...n...nnév - mert hát valóban az, és nagyon régi is, ha a fiú elég türelmes, akkor folytatja is - ősi n..n... név, a... a... a... ny...ny...ny...nyestből... - mondjuk ez annyira nem tetszik neki sem, hogy egy kis rágcsálóról kapta a nevét, de tulajdonképpen a nyestek aranyos állatok. Az, hogy mennyire ritka, vagy sem, nem tudja. Bár másik Nyestével még nem találkozott, de ez nem zavarja, így legalább kicsit egyedibbnek érezheti magát. - T...t...t...téged, h...h..h...hhogyan... h...h...hhívhat..t...tt...lak? - kérdezi meg még végül a fiút, hiszen az két nevet is mondott, s Nyeste magából indul ki. Szereti mindkét nevét, de a Veronkát csak Apukától fogadja el. Jobb szereti, ha mások az első nevét használják.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Benedek Pislog pár nagyot, aztán olyan lesz az arca színe is, mint a haja: vörös. Hogy ő szép lenne? Ilyet sem mondtak neki még soha. Vagyis de... Apuka mindig mondogatja, de más? Főleg nem fiúk. Zavarba is jön rendesen, a kezeit az arcára tapasztja, és tiltakozólag megrázza a fejét. Új neki az ilyesmi, nem is tudja pontosan, mi hozza zavarba, de érzi nagyon is. El is fordul egy picit a fiútól, hogy megnyugodjon. Aztán persze észbe kap, hogy az ilyesmit illik megköszönni. - Én... én... én... k... k... k... köszönöm! - motyogja halkan, mert valahogy a zavar miatt nem tud hangosban. A fogaskerekek meg kattognak az agyában, ezernyi kérdés tör fel benne, nem tudja, felteheti-e őket. Végül inkább elfolytja, mást kérdez. Egész pontosan a fiú a nevét. S mire idejut a pír is elhalványul az arcán, tud figyelni is a másikra. A válaszra csak bólint. Aztán magában ízlelgeti a két nevet. Arra jut, hogy neki is a Benedek tetszik, bár nem azért, mert az Alfréd olyan úrias, vagy hogyan is fejezte ki magát a fiú?! - B...b...b...bbenedek! K... k... köny...ny...nnyebb - osztja meg végül a gondolatát a másikkal, bízva benne, hogy ő is érti. Bár Nyestének a legkönnyebb, valami rövid lenne. Talán a Beni? De azért ennyire még nem ismeri, és egyébként is, milyen lenne már becézgetni? Tulajdonképpen tetszik neki a Benedek név. Az iskolával kapcsolatban is csak a fejét rázza, aztán felmutatja az ujjain, hogy kettő, vagyis két éve jár ide. Aztán megpróbálkozik egy pontosabb magyarázattal is. - T...t...ta...tavaly j...j...jöttem... d...d...dde... az is...iskolával... t...t...táb...táborozni... m...m...m...mmment...t..t...tünk... s...s...ss...sssokáig - reméli, így érthető. Hogy a tanév nagy részét nem itt töltötte, így bizony van számára is ismeretlen terület. Egyébként nem unja a témát, mással ennyit sem szokott beszélni. Annával az unokatestvérével leginkább teázni szoktak és jókat hallgatni. Bár Nyeste kicsit úgy érezte a másik haragszik rá, amiért lekörözte a tanulmányokban. De ezen most nem fog rágódni, hiszen talált egy beszélgető társat, s Benedek újabb kérdésére a szeme is felcsillan. Lelkesen bólogat, aztán a festményekre kezd mutogatni, így adva választ. Mert bizony ő fest. Meg rajzol. Ez a két kedvence. Na meg, Apuka mellett a fa-faragás. De azért ki is mondja. - F...f...festés és...és...és fff...ffffaragás - megenged magának egy mosolyt is, s ha nem is mondja ki, szemeiben azért csillog a kérdés: a másik szeret-e valamiféle művészetet?
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekMosolyogva bólint. Amit tud, azt szívesen megmutatja Benedeknek is, bár lehet hamar végeznek a túrával. Esetleg a tavaly évelején rajzolt térképét is megkeresi majd, hogy a fiúnak adja, ha nincs is rajta minden, a fontosabb dolgok, mint termek, ebédlő, társalgó, navine körlet, rajta vannak. Aztán persze ismét kicsit zavarba jön, a haját is kicsit az arcába húzza a lány, ahogy beszívja az ajkait egy szégyellős mosolyba. Kedves. Igyekszik, de hát nem olyan nagy dolog ez. - T..t...t...te is... k...k... kedves v...v...vagy - válaszolja néhány másodperc után és valóban így gondolja, hiszen a legtöbben már rászóltak volna, hogy beszéljen normálisan, vagy ne beszéljen. Kivéve persze a kedves embereket. Ha lenne nála penna meg papír, akkor már rég írná a mondandóját, több mindent tudna közölni, ugyanakkor... Apuka szerint gyakorlat teszi a mestert, igenis kell beszélnie. Még akkor is, ha nem mindig szeret. - Apukám ács - feleli aztán egészen könnyedén. Hiába ez a két szót gyakorolta a legtöbbet eddig. Reméli, hogy ebből érti a fiú, miért is a fafaragás. Hiszen egy ács mellett nem nehéz megszeretni ezt a művészetet. Egyébként meg egyre szimpatikusabb neki a fiú, mert szereti a művészeteket. Bár Nyeste nem könyvmoly, olvasott már pár könyvet, verseket is, és a zenehallgatás is egy kedves elfoglaltsága, szóval csak bólogat mindenre, ahogy a fiú beszél, aztán felcsillannak újra a szemei a történelem szó hallatán. Hiszen neki mindig is az volt a kedvenc tantárgya a mugli iskolában és itt is nagyon szereti. Bólogat is még jobban, aztán szóba kerül a művészettörténet is és már-már madarat lehetne fogatni vele a boldogságtól. - Én is, én is, én is! - hadarja gyorsan s fel sem tűnik neki, hogy nem is akad meg a nyelve ebben a két szóban. Persze rövidek és magánhangzóval kezdődnek, de bizony hátba veregetné magát, ha tudatában lenne egy ekkora sikernek. - V...v...vvvan k...k...k..kedvenc k...kkk...korszakod? - kérdezi teljesen belelkesedve, s most már minden figyelmét Benedeknek és a mondandójának szenteli.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekNem tehet róla, de nincs hozzászokva, hogy szépeket mondanak neki. A legtöbben csak akkor szólnak hozzá, ha nagyon muszáj, vagy ha nem tudják, hogy beszédhibás. Nyeste ezt már megszokta, s a maga kis szűk baráti körében egész jól meg is van. De most nagyon örül, hogy van még valaki, akivel úgy látszik jól kifognak jönni. Csak mosolyog a fiúra, amikor az közli, érti miért szeret fát faragni. Azt nem teszi hozzá, hogy az azért nem megy túl jól. Nem is lényeges, hiszen már más témáknál tartanak. Nyeste megint csak bólogat, ahogy a másik a 19. századot említi és mosolyog is szélesen. Bár ő az egész időszakot kedveli, azért van egy nagy átfedés kettejük kedvenc témái között, így biztosan lesz miről beszélni később is. - Én a h...h...hháborúkat... n...n...nem ... – nem mondja tovább, csak a fejét rázza. A 20. századnak az első étizedével semmi baja, de az utána következő időszak számára túl véres, túl erőszakos és ijesztő, ha nem muszáj nem gondol rá. – Ép...ép...épít...t...tészetben n...n...neog...g...gótikát sz...sssszeretem... – magyaráz tovább, s most a füle mögé tűri a haját, a cipőit meg lerúgja a lábairól, hogy aztán kényelmesen felhúzva őket a kanapéra, helyezkedjen el, még jobban Benedek felé fordulva. - F...f...ffestészetben... hmmm.... r....r...rrreneszánsz és és és a... h...h...hholland f...f...ffestők! – utóbbi persze nem csak a reneszánszból. De felsorlni az összes kedvencét sokáig tartana. Persze az örök példa, az mégis csak da Vinci de a lány szerint ez egyértelmű, főleg, ha a reneszánszt már említette. A tanrágyak kapcsán is bólogat, igaz ő mindent felvett, mert kíváncsi volt, aztán a sikeres vizsgákon felbuzdulva meg is maradt szépen mindennél. Jövőre lehet lead majd pár tárgyat, sosem lehet tudni, nem lesz-e nehezebb a tananyag. A mguliismeret is bólogat meg mosolyog, meg a fejét csóválja. Neki már teljesen természetes, hogy így hívják, de azt is megérti, ha a másiknak még fura. Ami pedig a varázslók elképzelését illeti... - V...v....vvegyes – mondja határozottan, aztán rájön, hogy ez eléggé értelmetlen, ha a másik nem tudja, miről van szó. Úgy dönt hát, hogy mesél picit. – V...v...vvannnak, v... v...v...vvarázslók, akik t...t...tttöbbre t...t...t...tart...t...t...tják m....m...mmmmagukat és... és... l...l...lenézik, aki n...n...nnem v...v...vvarázsol – magyarázza, reményei szerint érthetően. Persze elmondhatná, hogy az ilyenek az olyan varázslókat is lenézik, akik mugli közegből származnak, de nem akarja rögtön lelombozni Benedeket, na meg ilyet úgyis csak a rellonosok gondolnak, s ott sem mindenki. - De... de...de amúgy ér...r...r...dekes! – fűzi hozzá, többet viszont nem árul el. – N...n...nekem a m...m...művészetek a k...k...k...kedvencem, m...m...meg a m...m...mágiat...t...töri és a b...b...b...bájital...t...t...tan – közli még csak úgy mellékesen, aztán eszébe jut, hogy a számmisztikát is nagyon szereti, meg a Legendás Lények Gondozását és a Gyógynövénytant is. Na de ha mindent felsorolna, akkor itt ülnének éjfélig.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekNem igazán tudja, mit mondjon. Szerinte a háborút senki sem szereti. Ettől még sokaknak érdekes. Nyeste is érdeklődött a görög háborúk iránt, és nem csak a falovas történet miatt. De a modern háborúk sokkal véresebbnek tűnnek neki, szóval azokért nem rajong. Le is hajtja a fejét, nem akar ebbe a témába belemenni. A kastélyoknál pillant csak újra Benedekre, szeretné megkérdezni, hogy milyen kastélyok, hiszen minden építészeti stílusban épültek ilyen építmények, de inkább nem kérdez. Arra jut, hogy a fiú még csak ismerkedik a dolgokkal, valószínűleg nem tudná pontosan körbe írni. Marad hát a bólogatásnál, meg a mosolynál. Egy sejtelmes mosolynál, hiszen titkot ő is tud, de persze azért titok, mert nem mondja el. Talán majd egy későbbi beszélgetésnél. Már ha lesz olyan. - Azért, m...m...m... mert n...n...nem cs...cs...cccsinálják f..f...fffeltűnően - feleli, a mugli-varázsló ellentétre, de nem igazán tudná megmagyarázni. Majd Benedek szépen tanul a különböző konfliktusokról Mágiatörténelemből, egy részét meg akarva-akaratlanul is meg fogja tapasztalni. Megerősítően rázza a fejét, ő nem olyan, de azért szükségét érzi, hogy elmagyarázza: - Apukám, m...m...mmmug...g..gli - szóval ő nem is "tisztavérű", hogy hencegjen vele. Igaz, ő Apukára is rettentően büszke, sőt! Szóval sosem aggódott a származása miatt, inkább attól félt, hogy hátrányban lesz, hiszen Apuka nem tudott neki semmit sem megtanítani, de alapvetően könnyen vette az akadályokat. A bókokat pedig már igazán nem tudja hova tenni. Ismét pirul. A kandallóban ropogó tüzet figyeli, s bár az előbb felhúzta a lábait a kanapéra, most csak leteszi őket a földre, hogy felálljon, s tegyen némi fát a tűzre. Pótcselekvés, de közben azért csak kiböki. - M...m...m...mmmmiért m...m...m...mon...mond..d...dasz ilye...ilyennnneket? - Nem néz a fiúra közben, a fa pakolásra figyel, meg arra, hogy ne égesse meg magát, de a válaszra rettentően kíváncsi.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekNyeste a fejét rázza. Nem mondta. Már mint célzott rá, hogy mugli közegben nőtt fel, de nem mondta, hogy a nagymamája boszorkány. Így nem, de azért figyel, meg nem szeretne illetlennek tűnni, így a fejrázást is hamar abbahagyja. Azért persze csodálja az idős hölgyet, hogy nem használja a képességeit, de végül is, nem tartja elképzelhetetlennek, hogy valaki így döntsön. A többivel pedig egyébként, mélységesen egyetért. Ő sem ítél el senkit sem az alapján, hogy tud-e varázsolni vagy sem, de hát nem is erről van szó, hanem arról, hogy nem mindenki ilyen. Mindegy is. A bókok meg a szép szavak pedig teljesen zavarba hozzák, hát muszáj rákérdeznie miért mondják ezt neki. Aztán a válasz ne segít sokat, hiszen csak ugyanazt ismétli Benedek és még ha igaz is... (bár Nyeste ezt erősen kétli) akkor is túlzás, hogy ennyiszer felhívják erre a figyelmét. A pirulásra tett megjegyzés meg csak tovább ront a helyzeten, még jobban pirul, s nem a meleg miatt, amit a kandalló tűze áraszt. - H...h...h....hagy...gggy...d ab...bb...ba! – Mondja kissé talán morcos-durcásan, mert nem tud mit kezdeni a zavarral, amit a fiú kelt benne. Pálcájával pedig egy párnára mutat egy jól irányzott huss és pöcc mozdulattal, aztán a fiú arcába irányítja. Éljen a párna csata! Már ha ez annak számít. Fájdalmat biztos nem okoz, s ha a fiúnak nincsenek szuper reflexei, akkor ez még igazán viccesen is hathat. Legalábbis Nyestének, aki bizony nevetni kezd, ha eltalálta a fiút.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Partay Alfréd BenedekEgy párnát röptet Benedek arcába és talál is. Mosolyra húzza a száját, sőt nevet is. Miért? Mert ez szerinte vicces. Na meg mert nagyon elégedett magával, hogy sikerült a varázslat és meg is lepte vele a másikat. Ez minden szempontból siker a számára. A kérdésre viszont nem igazán tud válaszolni. Hiszen az előbb már kérte a másikat, hogy hagyja abba. Egyértelmű, hogy a párna is ezt az üzentet akarta megerősíteni. Vagy mégsem? Megvonja a vállát, aztán visszacsüccsen a korábbi helyére. Tekintete körbe jár a helyiségen, nem igazán tudja, most mit mondhatna, de Benedek megoldja a helyzetet. Fel is húzza a vörös hajú lányka a szemöldökét és emeli a pálcáját, jelezve, hogy ő készen áll, ha kell az összes párnát Benedekre küldi. A szemeiben ott csillog valami játékosság. De hogy az azért van-e mert viccnek szánja a fenyegetést, vagy mert valójában örülne még pár bóknak azt a fiú nem fogja tudni megállapítani. Aztán jön a kérdés, hogy megmutatná-e most a kastélyt s ő lelkesen bólint. Fel is pattan, megindul az ajtóhoz, aztán elbizonytalanodik. S a remek társaság kapcsán visszafordul és a pálcáját is lendíti egy újabb párnát emelve a magasba, de aztán meggondolja magát, nem vágja hozzá a fiúhoz, csak rámosolyog és int neki, hogy kövesse. A párna pedig visszazuhan a korábbi helyére. - M...m...m...mmmegmu...mut..t...tatom a k...k...kk...kedvenc t..t...ttermem! - mondja vidáman, s ha a fiú is beleegyezik, akkor együtt lépnek ki a teremből s mennek tovább, arra, amerre Nyeste mutatja.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Manó *-*Nehezen kapcsol, hogy ő most akkor oklevelet kap, meg igazgatói kézfogás. Erre bizony nem számított és ha nem lett volna pár másik diák, aki integet neki fel sem áll, hogy átvegye a díját. Most viszont már visszaült, és szent meggyőződése, hogy bizony álmodik. Bár nem tudja, hogy miért is álmonda ilyet, de mindegy is. Kell valami megerősítés, vagy ahhoz hasonló. A mellette ülő fiú elég valóságosnak tűnik, ahogy megböki. Nyeste abba bele sem gondol, hogy ez esetleg nem kellemes a mellet ülőnek, de mivel az mosolyog, nem is nagyon bánja. Bizonytalanul bólint a gratulációra, majd lepillant az oklevelére megint. Próbálja feldolgozni a történteket, de nem igazán megy neki. Az étel ott hűl ki a tányérján ez szinte biztos. A kérdés is váratlanul éri. Felpillant a másikra, vajon miért tőle kérdezi? Idősebbnek látszik, bár Nyeste nem emlékszik, hogy látta volna korábban... Lehet Mestertanonc és eddig máshova járt? A lányka bizony nem tudja, és csak pislog párat a másikra, arcán ott az egyértelmű kifejezés: semmit sem tud. Végül azért csak észbe kap. Elkapja a fejét, mert nem illik bámulni másokat, aztán nyel egy nagyot, és megpróbálkozik egy válasszal. - Én...én...én... én... f...f...ffffog...g...galmam s...s...sssincs! V...v...v...vvéletlen v...v...vvvolt! - vagy inkább azt kellett volna mondania, hogy tévedés történt? Az is lehetséges! Nagyon is. Hiszen mit csinált ő? Igazán semmit. Persze a bájitaltan vizsgája a legjobb lett az évfolyamon, ezt maga a professzor mondta. De ez nyilván kevés hozzá. Nyeste legalábbis nem hiszi, hogy az a néhány vizsga lenne az ok. Mást viszont igazán nem csinált, így nem is érti. Tanácstalanul néz hát a másikra, majd ismét a lapra. Aztán kérdezi meg. - V...v...v...vvvisssszaad..d....djam? - persze a kérdés nem a másiknak szól, sokkal inkább magának, de azért nem utasítana vissza néhány jó tanácsot, így csak felpillant újra a másikra, vajon tud-e neki valami hasznosat mondani?
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekelőzményÖrül, hogy Benedek végre érti, mit akart, és épp ezért vidáman is indul kifelé a Társalgóból. A fiú követi, így Nyeste a korábbi kérdés kapcsán, hogy normális-e hogy mozognak a festmények, a lépcsők felé veszi az irányt, és előbb a Harsogó portrék folyosóján vezeti át a fiút. Időnként rá-rápillant, hogyan reagál a másik, reméli, hogy nem ijed meg a fiú a festményektől. Nyeste annak idején nagyon élvezte, amikor erre járt. Most is szereti. A portrék beszélnek helyette is, nem is kell megszólalnia. Sokszor egész jó társaságot nyújtanak. Persze aztán tovább mennek, egyenesen a déli-szárnyba. Ahol aztán Nyeste a Trófeaterembe nyit be. Kitárja az ajtót s előre engedi a fiút, aztán belép utána, s várja, mit is mond Benedek, hogyan vélekedik erről a helyiségről. Nyeste szeret idejárni. Sokat rajzol, s lassan az összes serlegen szereplő nevet tudja, s gondolatban elképzeli milyen lehetett az illető. Meg is festett pár ilyen elképzelt alakot, de persze nem mutatta még meg senkinek sem. Most viszont csak nézelődik, és persze leginkább a fiút figyeli és várja, hogy mondjon valamit.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekMeglepetten pislog a másikra, hogy nem egyértelmű miért vannak itt. No nem. Nem azért, mert az ő nevével is van itt egy kupa, ami hirdeti, hogy tavaly iskola első lett. Azt Nyeste még nem fedezte fel. Idén még nem nagyon volt lehetősége ide jönni... Szóval neki egyértelmű volt, hogy ez a legjobb hely az iskolában, hiszen minden egyes kupa egy-egy műalkotás, közben meg a történelem része. Persze nem olyan hatalmas dolog ez, mint amiről korábban Benedekkel beszélgettek, de Nyestének valahogy fontossá vált, hogy tudja, kik jártak ide előtte, mit tettek és hogyan. Egy-egy dolognak már számtalanszor elhatározta, hogy utána néz, igaz, egyszer sem jutott el odáig, de a szándék a fontos. Az álmodozás, a nevek mellé egy-egy arc párosítása jobban lekötötte. Most pedig, hogy azt kérdezi a másik, mi olyan különleges ebben a teremben, hát nem is tudja, pontosan, hogyan fogalmazza meg. Lehajtja a fejét, az ujjaival a talárja szegélyén kezd játszadozni. - M..mmm...mert én, én, én... - megrázza a fejét - b...b...b...butaság! - vágja rá inkább, aztán az ajtóhoz lép, nem fogja ezt most elmagyarázni a fiúnak, nem tudja, hogy értené-e. Na meg, soha senkinek nem említette, akkor miért pont most tenné? - M... m... mmmen...n...nnnjünk a..a...a....a... - nagyon gondolkozik, hogy hova is mehetnének, de nem sok minden jut eszébe, vagy éppen túlságosan is sok dolog. - a...a...a nnnn....Navinébe! - mondja ki végül, bízva benne, hogy a másik belemegy. Vagy ha nem, akkor nem tudja. De igazából mindegy is. Meggondolatlanság volt idehozni a másikat. Legalábbis úgy látszik.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekNem tudja eldönteni, hogy most miért alakult ilyen furán ez az egész. Ő amikor először nyitott be akkor is pislogott nagyokat és egyik kitüntetéstől a másikhoz rohant, hogy mindent szemügyre vegyen. Aztán persze lenyugodott, rájött, hogy van ideje bőven felfedezni. A korábbi beszélgetés alapján talán azt várta a fiú is hasonló lelkesedéssel kezd majd el nézelődni, s a tény, hogy ez elmaradt... nos igen, zavarba hozza. Ezért is dönt úgy, hogy talán mégsem volt jó választás ez a hely és jobb ha elmennek, az ötletét azonban nem sikerül olyan gyorsan megvalósítani, mint szeretné. A fiú ugyanis, bocsánatot kér, majd egy igen hosszú - Nyestének legalábbis hosszú lenne - monológba kezd. A vörös lányka szégyenlősen rázza meg a fejét, hogy nem haragszik, de inkább nem szól közbe. Kicsit megnyugszik, bár valahol furcsállja, hogy a másik ennyi mindent szeretne róla tudni, mégis, a tény, hogy nem annyira rossz a helyválasztás megnyugtatja. A történelemre bólogat. Az egy nagyon fontos ok. A többit meg... Beharapja az ajkait, úgy gondolkodik, aztán bólint egy nagyot. - Ssssszépek! - közli nemes egyszerűséggel. Magában arra jutott, hogy azt az elfoglaltságát, amiben arcot próbál rendelni a különböző nevekhez (még) nem osztja meg. De a művészeti értékekre talán rávilágíthat. Neki is indul az egyik vitrinhez lép s rámutat egy abban díszelgő serlegre. - F..f...fffából vvv...vvan... egy t..t...tömmm...tömb...bb...ből f...f...fffarrrragták - próbálja elmagyarázni és bízik benne, hogy a fiú is látni fogja, mennyire ügyes munka, még akkor is ha kicsit nyers a kimunkáltsága. Persze, Nyestének pont emiatt tetszik. De azzal is tisztában van, most már egészen biztosan, hogy nem mindenben fognak egyformán gondolkodni.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekKissé bizonytalanul és lassan bólint. Ő úgy gondolja igen, itt minden nyertes kupa meg van. De persze nem tud biztosat, hiszen ő is csak egy éve van itt, és nem nem ellenőrizte le, hogy mindenről van-e itt valamilyen emlék. De szeretné hinni, hogy igen. Az újabb kérdésre aztán majdnem bólint, de végül megrázza a fejét. - Sz...sz...sssszeretnék... cs...cs...cs...csak m...m...mmmmég n...n...nnnnem j...j...j..jjjut...t...tottam el od...odáig! - válaszolja végül leszegett fejjel, mert az igazság az, hogy ideje lett volna, ő viszont inkább elnézelődött vagy rajzolgatott. Sokszor a könyvtárban is azon kapta magát, hogy tanulás helyett firkákat készít a lap szélére. Persze azzal sincs semmi baj, hiszen az ilyesmit beadhatja művészetek feladatként. Hogy az ismételten feltörő zavarát csökkentse, az egyik kupát mutatja meg a fiúnak, ami szerinte kivételesen szép, s legnagyobb örömére Benedek is értékeli a fából faragott művet. Meg is rázza a fejét, hogy bizony nem lehetett kis munka. Neki biztos nem menne ilyen szépen, annak ellenére se, hogy már jó ideje farigcsál. De persze nem is ezzel szeretne majd foglalkozni. Igaz azt sem döntötte el, hogy mivel... Szóval mindegy is. Bólogat Benedeknek, hogy a hely szelleme az vonzza. Ennél jobban meg sem fogalmazhatta volna. Aztán pedig nevetni kezd a viccen, s kezét a szája elé kapja, kicsit el is fordul, úgy próbálja rendezni a vonásait. - I...i...i...ig...g...g..gen! - mondja még mindig nevetgélve, aztán megkérdezi - t...t...t...találkoztál m...m...m...mmmmár sz... ssz...sssszellemmmmel?
|
|
|
|
|
