Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Lotte

Talán kellene kérnie egy szabadnapot lassan, biztos megértené Elliot is, hogy minden összegyűlt, eddig nem úgy tűnt, mintha ő lenne a megtestesült kőszívű tulaj, aki imád rabszolgahajcsárt játszani. A mai műszakot azonban még túl kellene azelőtt élni, majd ha zárásig beesik a fiú, akkor megkeresi az elképzeléssel, hogy mi lenne ha holnap mondjuk valaki más jönne be és esetleg ledolgozza szünetben. Csak van megoldás rá. Jelen pillanatban azonban ez a kisebb probléma, ami képes számára gyomorideget okozni, távoli lesz, elveszíti minden jelentőségét, ugyanis a központi gonddá roppant hamar az növi ki magát, hogy figyelmetlenségének egy korsó esik áldozatul és nem boldogul a reparoval. Két éve még fogalma sem volt róla, hogy ilyet is lehet, ez viszont nincs a homlokára írva. Talán jobb is, hogy nem tudják, elképzelhetőnek tartja ugyanis, hogy van, akinek gondja lenne azzal az aprócska ténnyel, hogy a szülei nemhogy nem varázslók, de még utálják is, hogy ő meg a bátyja ilyen kis félresikerült csemeték lettek varázserővel megáldva. Kitartóan próbálkozik másodjára is, de harmadjára sikerül csak, amikor már éppen feladná azzal a gondolattal, hogy egyszerűbb, ha hoz egy seprűt és szépen levonják majd a fizetéséből az árát. Meg is lepődik egy egészen picit, majd megkönnyebbülten szusszant fel és a felbukkanó Lotte-nak már halvány mosoly kíséretében bólogat.
- Igen, csak sikerült leejteni egy korsót - válaszolja és ő maga is igyekszik elfeledkezni róla, hogy az imént itt bénázott, inkább a pult felé indul, hogy letegye a tálcát és a korsót, mielőtt még ismét elejtené netán.
- Ühm, légyszi ne mondd el Elliotnak. Elvileg mindjárt visszajön, csak elugrott valahová, de nem tudom, mennyire értékelné, hogy itt bénázom. Általában nagyon figyelek rá, hogy ne törjek el semmit, meg a varázslatok is menni szoktak, csak hosszú nap volt és kicsit fáradt vagyok - magyarázkodik máris, amint a pulthoz ér és biztonságba helyezte szerencsétlen korsót. Még örül is, hogy csak Lotte látta, mennyire szerencsétlen ma este. Fogalma sincs, Elliot mit szólna, de már annak a gondolatától is megint gyomoridege lesz, hogy szabadnapot kellene kérni. Biztos megoldás lenne ideiglenesen, ha aludna is néha, de a pöttyöst sem akarná elrúgni. Ehh, igaza van Rey-nek, mindig mindent túlgondol, ezt is.
- Miben segíthetek amúgy? - kérdezi inkább segítőkészen, előszedve egy egészen jól sikerült mosolyt, ami nem nehéz, Lotte-t egyébként is kedveli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Lotte

A hab a tortán az lett volna már csak erre az egészre, ha most még valaki le is hordja, hogy mennyire béna, de ez elmarad. Lotte-nak most is inkább biztató szavai vannak hozzá, mint általában, talán ezért is kedvelte meg tőle szokatlanul gyorsan.
- Köszönöm - válaszolja és egy megkönnyebbült sóhaj is elhagyja ajkait, amint kimondja ezt a rövidke szót.
- Az mondjuk igaz, hogy nem tűnik olyan embernek, aki leenné mások fejét, de nem igazán ismerem annak ellenére, hogy a főnököm - válaszolja őszintén. Alapvetően inkább semleges a kapcsolata a többiekkel amúgy is, itt van, amennyit kell, végzi a dolgát, de csak úgy beszélgetni nem igazán szokása néhány ritka kivételtől eltekintve.
- Nem tudom, hová ment, de valami olyasmit mondott, hogy legfeljebb fél óra. Csak visszaér hamarosan - mondja el, amit tud, közben meg Lotte a vajsörét is megkapja. Még nem dolgozik elég régóta itt ahhoz, hogy ezt már rutinszerűen vegye elő, ha felbukkan a nő, de hamar megjegyez mindenfélét, ez is biztos menni fog. Belejön ebbe is, mint az egész varázslósdiba.
- Nem sok. Vége lassan a kviddicsidénynek, kezdődik a vizsgaidőszak, most kicsit egymáson van minden, de csak lejár - próbál optimista lenni, bár ez végképp nem az erőssége, de egyszer tényleg csak eljut addig, hogy aludjon is. Ha másként nem, hát majd kidől.
- És veled? Hogy vannak a gyerekek? - érdeklődik máris terelve magáról a szót, Rey-ről még Gergőnek sem beszél, most sem fog, inkább érdeklődik Lotte és a családja iránt, akiket van szerencséje legalább futólag ismerni, még ha a gyerekek például nem is fordulnak meg itt, hiszen ez nem egy nekik való hely.
- Egy pillanat - tűnik el, amikor újabb vendég érkezik, kiszalad megkérdezni, mit vihet, fordul egyet két pohárnyi itallal, aminek még a szagától is képes megszédülni, de úgy tűnik, van, aki bírja inni, nem az ő dolga, visszaérve pedig töröl egyet a pulton és Lotte-ra nézve felkönyököl.
- Bocsánat. Szóval hol is tartottunk? - igyekszik felvenni a félbehagyott beszélgetés fonalát, a belépő kiskorú kipakolását már nyugodt lélekkel hagyja az éppen felbukkanó Bogárkára.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Lotte

- Ez megnyugtató - húzza futó mosolyra a száját a válaszért cserébe, még mielőtt ismét felemlegetné, hogy Elliot tényleg hamarosan várható. Kicsit nem tudja, hol a feje, holott az imént mondta már ezt, még ha más szavakkal is, de már csak akkor jön rá, amikor a mondat felénél tart. Befejezi hát a mondatot és gondolatban megszidja magát kicsit, hogy ma különösen szétszórt. Hoz egy vajsört a nőnek és válaszol a feltett kérdésre is. Jólesik kicsit megállni és nem csak azt hallgatni, hogy "hol az a sör, kisanyám". Ha belegondol, itt sokszor még az is nagy dolog, ha nem érzi a késztetést, hogy valakinek a képébe öntse a kivitt italt. Túl sokszor tenné meg igazán szívesen, ha nem kellene annyira a munka. Semmittevésből sajnos még senki nem élt meg és csak nem várhatja Gergőtől, hogy támogassa, ha már egyszer nagykorú. Pillanatnyilag azonban nem töpreng el ezen, mint egyébként napjában többször is, miközben a pultot törölgeti vagy italt tölt és visz ki, inkább örül annak, hogy végre akad valaki, akivel szívesen ejt néhány szót, ha ideje engedi.
- Négyszer? Az igen, le a kalappal előtted. Mi volt a titkod? - kérdezi máris kíváncsian, majd mehet is végezni a dolgát, de azért igyekszik vissza folytatni a félbemaradt beszélgetést. Kétszer is megjárja a frissen elfoglalt asztalig az utat, majd visszatérve a pult mögé felkönyököl és érdeklődve hallgatja Lotte válaszait némileg korábban feltett kérdéseire. Bólogat is néha, hogy érti ám, vagy legalábbis igyekszik érteni, milyen az, a gyerekekhez érve meg szélesebb lesz kicsit a mosolya.
- Ezt jó hallani. Olyan rég láttam őket, megvan már vagy két-három hete, de lehet, hogy több is - állapítja meg, mert tényleg régen találkozott velük, ide mégse lehet csak úgy behordozni őket, nem gyereknek való közeg, így csak akkor látja őket, ha véletlen összefutnak valahová útban.
- Terelő vagyok. Te milyen poszton játszottál? - kérdezi, mert úgy vette ki, Lotte is játszott. Hirtelen kis gyomoridege is támad a kviddics említésére, pár nap múlva játszani fognak a levita ellen és fent lesz ő is Gergővel együtt. Addig meg még edzés is lesz, csak tudná, hová szúrja be azt is.
- Eddig szép esélyünk van megnyerni a kviddicskupát, ha pár nap múlva nyerünk a levita ellen - böki ki hirtelen támadt idegessége fő okát, hiszen nekik kell védeni mindenkit és sok múlik ezen a meccsen. Hogy lenyugodjon, tölt magának egy pohár vizet, majd egy hajtásra meg is issza, aztán a poharat elöblítve már törölgeti is ismét visszatérve a pulthoz. Még szerencse, hogy ilyen apróságok leköti most a figyelmét és csak futólag jut eszébe néha Rey is, még csak az kéne, hogy legyen ideje.
- Azt hiszem, mégiscsak egy kávé kellene inkább. Te kérsz? - kérdezi, miközben neki is lát elkészíteni azt, hogy mégis tudja, mennyire lesz szükség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Annácskánk alapvetően keménynek tartja magát, mert valahogy úgy van vele, hogy még akkor is tud nyugodtnak tűnni, ha legbelül legszívesebben teli torokból visítana vagy éppen zokogna, vagy tudja a fene, otthon mindig mindent jobbnak látott mindent megtartani magának, a kérdések csak magyarázkodásba fulladtak, az meg az anyjával... ehh. Színésznőnek nem lenne utolsó, ha érdekelné ez a területe a munkapiacnak, maradjunk ennyiben Ez viszont mégiscsak a Titanic, kifogott már rajta és most is kifog. Roppant nehezére esik visszafojtani a könnyeit, és általános cinizmusa is cserben hagyja, mégis hogy kritizálja az ember ezt a filmet, mint ha valami z kategóriás szerelmi nyavalygásról szóló rosszul besorolt borzalom lenne. Ez_a_Titanic. Szipog párat teljes erővel kapaszkodva közben a széke karfájába, és kicsit megpróbálja elterelni a gondolatait legalább az allergiás témával, addig is Norbira figyel, nem a vásznon zajló eseményekre és kicsit tolódik így az elkerülhetetlen.
- Írjunk hozzá petíciót. Első közt fogom aláírni - válaszolja és úgy érzi, itt az ideje, hogy egy papírzsebkendőt megkaparintva sűrű pislogás közepette trombitáljon egy sort. Ez egy nagyon csúnya allergiás reakció, senki nem vitathatja. Amint ismét a történéseket kezdi nyomon követni, sírhatnékja csak még komolyabbá válik, egyre jobban kínozza, hiába próbál ő erős maradni és leküzdeni ezt a kényszert. Ismét szipog párat és a hirtelen események hatására, aminek a film szereplői részeseivé válnak, teljes erővel kapaszkodik meg Norbi alkarjában a karfa helyett. Bocsánatot is kér, de azért valahol mégis megnyugtató, hogy az egész filmet nem egyedül nézi, hanem itt van Norbi is, aki ahelyett, hogy rámordulna esetleg, hogy inkább figyeljen oda és kapaszkodjon a székbe, ne belé, rárakja a mancsát az övére. Kifújja a visszatartott levegőt megnyugodva, aztán tovább nézi a filmet, amíg ismét úgy nem érzi, hogy vagy megszólal vagy mindjárt zokogásban tör ki, mert ezt már nem lehet csendben és teljesen nyugodtan végignézni. Hát miért nem csinál senki semmit?
- Nem lehet olyan opció, hogy ilyenkor az ember előkotorja mondjuk egy jól elrejtett, szépen kódolt banki széfből a szociopata énjét? Lehetne az a bikapata - kérdezi futólag elmosolyodva azért a bikapata gondolatára, ha már Norbi felhozta, egy pillanatra még felé is fordul, aztán vissza a vászon felé, és ne mááár. Most megint kénytelen orrot fújni, mielőtt elbőgi magát itt és kezdhetik elölről az egészet, amikor legközelebb adják a filmet. Még egyszer nem akarja mazochista módon ilyen kínszenvedésnek kitenni magát. Fél füllel figyel a fiú szavaira is, de másrészt meg dermedten figyeli a vásznon zajló eseményeket, mert sokadjára sem hisz a szemének. Norbi kérdése teljes mértékben összefoglalja a véleményét. Fészkelődik kicsit, aztán sóhajt egy nagyot, amivel kiábrándultságnak, csalódottságnak ad hangot.
- Nem tudom, de ez akkor is kiábrándító. Hogy lehet Jack is ilyen izé... lökött? Értem én, hogy nagyon szereti Rose-t és tényleg meghozza ezt az áldozatot is, nemes na... de csak bőghetnékem van tőle. Az egyik legnagyszerűbb filmes pasi, hogy hagyhatja Rose, hogy ott fagyjon meg, amikor tényleg van mellette hely? - minden eddiginél hevesebben pislog és szipog is hozzá, ismét kifújja az orrát. Már csak egy kicsit kell kibírnia, biztatja magát gondolatban, törölgeti az orrát, félig szétrágja a végére az alsó ajkát is idegességében, keze nyoma pedig már biztos meglátszik a karfán. Aztán végre stáblista, ő meg Norbira pillant kérdőn, hogy most már szabad-e sírni, mert nem igazán bírja tovább most már.
- Kész? - kérdezi kurtán már a zsebkendő után nyúlva és egyszerre kettőt is eltulajdonít, úgy érzi, kelleni fog, de nagyon, sőt, nem is lesz elég ahhoz az özönvízhez, ami várható itt mindjárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Sikerül egy kis késéssel érkeznie, még úgy is, hogy egész úton idáig loholt.  Lehet, hogy nem kellett volna már megállni a vadőrlaktól nem messze rendbe szedni magát kicsit, de nem lett volna szép kócosan esni be. Az egész azzal kezdődött egyébként, hogy ma dolgoznia kellett volna délután, hát kilobbizta, hogy mégiscsak délelőtt kelljen bemennie dolgozni. A munkaideje már úgy egy órája le is járt volna rendben, ha nem szól közbe Murphy, na meg néhány olyan vendég, aki megpróbálja szétverni a csárdát vagy valamelyik másik vendég arcberendezését módosítani műtéti beavatkozás nélkül is. Imádja az ilyeneket, főleg elkerülni, de akkora szerencséje nem mindig van, ma pedig noha sikerült szétszedni meg kirakni a delikvenseket, mielőtt bárki vagy bármi maradandó kárát látta volna a kialakult nézeteltérés hevének, de időbe telt. Ideérve ujjaival átgereblyézi kicsit szőke tincseit, és bár úgy tervezte, lesz még ideje hazaérni, ez láthatóan nem sikerült, talár helyett bolyhos, puha fonálból kötött, kissé bőnek ható vörös pulóverben, fekete nadrágban és teniszcipőben esik be még mindig kipirulva, miután sikerül találnia egy már úgyis kitaposott ösvényt a többiekig. Megfordul a fejében, hogy somfordálhatna szép csendben, de azzal csak még inkább felhívná magára a figyelmet. Arra is érez késztetést, hogy rágcsálja a körmét, de csak az alsó ajkát harapdálja kicsit, amikor nem figyel kellőképpen arra, hogy éppen ne tegye. Végtére is nem azért késett el, mert mondjuk elaludt volna vagy mert nem akart jönni, lógos lenne, satöbbi, bárki kérdezné van jó magyarázata erre a néhány percre, avagy inkább negyed órára, amit sikerült összehoznia. Igazít egyet a pulóverén, ráhúzza kézfejeire annak ujjait, és mosolyt varázsolva az arcára szerez egy kis meleg teát. Kitartóan köszönget ismerősöknek, ismeretleneknek, a különbség csak annyiban nyilvánul meg, hogy előbbiek valamivel melegebb üdvözlésben részesülnek, és végül mindenféle magyarázkodást és bocsánatért esedezést hanyagolva - bármennyire is szeretné megtenni -, elvegyül a tömegben néhány ismerős közelében verve tábort, bár beszélgetés helyett inkább a teáját szürcsölgeti továbbra is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A petícióról még győzködni se kell nagyon a fiút, amitől alig észrevehetően, de felfele kunkorodik a szája szeglete hirtelen, elvégre jó dolog azzal szembesülni, hogy nem kell valakit győzködnie a gondolat létjogosultságáról. Talán határozottabb is lenne az a mosoly más körülmények között, tekintve, hogy eleinte némi fenntartása volt még az ilyesféle ötletek hangos kimondása ellen attól tartva, hogy még a végén kinevetik, de hát ezt illetően Norbi felülmúlta minden kapcsolódó várakozását, csak ugye a film ne lenne, aminek még a zenéjétől is sírhatnékja van. Hogy mosolyogjon így az ember lánya, kérem, legyen szó akármiről is, hiszen ott van Jack és Rose és ismét ezerrel kapaszkodik a szék karfájába, vagy éppen Norbi alkarjába, ki tudja azt, amikor tekintete a vászonra szegeződik és lélegzetvisszafojtva figyel, hiába tudja, mi is lesz, egy egész kicsit reménykedik legbelül, hogy de azért hátha. A paták témaköre szerencsére még időben kizökkenti, mielőtt elsírná magát, pedig nem sok választja el ettől a végzetes cselekedettől, aztán meg nézhetnék újra az egészet.
- Most, hogy mondod... jahm, de végül is a bika tényleg jobb - helyesel, aztán ismét a vászon felé fordul, hogy tovább szenvedjen a torkát fojtogató sírással. Kicsit szipog, kifújja az orrát is párszor, mert ezt a film kész kínzás, Rose meg olyan ostoba már, hogy hagyja Jack-et a vízben szétfagyni, pedig tényleg ott az a sok hely. Vagy lehet, hogy elsüllyednének? Nem tudja, hogy van a dolog fizikai része, de akkor is, ránézésre lenne elég hely, és az a sok gyerek is, hát nincs szíve annak, aki ezt nem könnyezi meg. Norbi még ki is mondja hangosan, amiről ő csak csendben elmélkedik tágra nyílt szemekkel, feszült figyelemmel bámulva a történéseket, még mindig nehezen hiszi el, hogy ez tényleg megtörténik. Hiába film, de akkor is. Kegyetlen.
- Ühümm - bólogat, de nem válaszol többet hümmögésnél, mert még mindig nagyon, de nagyon a vászonra mered, könnyektől fátyolos szemmel és irtó sűrűn pislog, szipog, orrot töröl, és amikor végre felbukkan a stáblista, megkönnyebbülten szusszan fel. Egy könnycsepp már kicsivel előbb megpróbált kibuggyanni, még időben letörölte a kezében szorongatott zsepivel, de most már szabad utat enged a sírásnak. Norbira pillant, hogy áll ő a sírással, de a fiú szó szerint felkapja, és meg sem áll vele, amíg ki nem ér a szabadba. Normál esetben Marisunk már kapálózna és mindenféle szebbnél szebb becenevekkel illetné, amíg le nem teszi, de ez alkalommal jobban lefoglalja a film utóhatása, Norbi szerencséjére. Zsepi az van, kap a fiú is, nem kell kétszer kérni, aztán meg leányzónk a legközelebbi falnak döntve a hátát leül a földre és cseppet sem zavartatva magát azzal, hogy nézik-e vagy sem, nyugodtan kisírja magát.
- Ha... ha nem hagyta volna... az egész... nem... szehegény Jack - ezt tessék elképzelni kórusban a fiúval, micsoda alkotás már ez a Titanic, hogy ezt váltja ki belőlük. Még sírna tovább is ott ülve, ha Norbi nem rángatná máris fel azzal, hogy valami vidámat kellene csinálni.
- Deh... váhááárj - még mindig nem fejezte be a sírást, na, kicsit meglepett, kicsit sértett, hogy nem hagyják nyugodtan bánkódni a látottakon, de Norbi se ismeri a nemet. Hogy ő is csupa ilyen hímneműbe botlik bele, az valami érdekes, de ezt nem most vitatja meg magával, ideje se lenne. A tűzlépcső megmászása közben kicsit sikerül összeszedni magát, felérve még egyszer kifújja az orrát, megtörli a szemét és egy szemetest keres, hogy a zsebébe gyömöszölt zsepiktől megszabaduljon.
- Hjaj, ez kész kínzás volt. Mondd, hogy valami jó ötleted van - néz a fiúra kérdőn, mondhatni, hogy már összeszedettebben, bár vörös szeme kicsit sem szalonképes, de sebaj. Mégiscsak a film után vannak. Valami fura gyanú elkezd megfogalmazódni közben a fejében, mit is akar egy tetőn Norbi.
- Te énekelni akarsz - állapítja meg úgy két másodperccel később hangosan, és kuncogni kezd. Az biztos, hogy valami röhejes lesz, mert ő aztán nem tud énekelni, halláskárosodásra lehet készülni. Megköszörüli a torkát rákészülésnek, és a tető peremén áthajolva kicsit lenéz, vajon mekkora közönségük is lesz. Csak járókelőket lát, semmi vészes, még ha nyel is egy nagyot, úgyse jönnek ide vissza, mindegy akkor, nem?
- Na és mi a szíved vágya? Celine Dion? - végtére is ő ajánlotta a fogadást, csinálják akkor rendesen, még ha nem is veszítette el egyikük se éppenséggel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

L i t h
smink|öltözék

Úgy volt vele, hogy nem jön el, mert minek? Utoljára bálon még azzal volt, akit nem nevez azóta se nevén, erre meg legfeljebb egyedül állít be, és egyébként is biztos valami béna témája lesz, és... és aztán meglátta a plakátot a témával, hallott ezt-azt szorgos dökösöktől és meggondolta magát egy csapásra. Lith-nek már annyira nem is kellett győzködni, csak a végső löket volt, amikor felhozta, hogy de menjen vele, hogy mégse egyedül állítson be a nagyterembe. Belement. Ehhez persze egyébként is jó kedvében sikerült elkapni, de hát a fizetésnap is csak ilyen már. A pokolhoz automatikusan a Supernatural világát kapcsolta már a plakát láttán, mert ugye a mugli létnek az ilyesféle előnyei vannak meg, hogy az ember ismeri a szórakoztató ipar összes remekét és esetleg kevésbé remek alkotását is, aztán pedig kedvére válogathat különféle univerzumokból, melyik fandom tagja akar lenni, hogy aztán nyálcsorgatva visítson, akárhányszor csak meglátja az említett sorozat valamely általa imádott szereplőjét. Nála még nem volt lehetőség, hogy eddig fajuljon a dolog, egyszerűen csak a téma láttán máris innen ugrik be néhány megvalósítható ötlet, amiből végül Abaddon kerül ki nyertesként. A ruhatárában minden akad, ami csak kellhet, szegecses övtől a megfelelő pólón át a csizmáig, bár végül csizma helyett bakancsra is szavaz a kényelem jegyében. Annyi baj legyen az eredetihez való hűséget illetően, a lényeg úgyis az a nyakán körbefutó sebhely és a smink, ami beletelt néhány órájába. Még gyorsan feltűzi az alkalomra varázslattal ismét vörösre színezett haját, megszemléli mesterművét a tükörben, aztán ha a bakancsát is sikerült bekötni, karon ragadja Lith-et és már trappol is a nagyterem felé.
- Lith, ma este jót mulatunk, ha törik, ha szakad - jelenti ki már menet közben, noha ebben lénye pesszimistább fele kételkedik, de sebaj, ma este szépen elfojtja, és kész. Az ajtón belépve körülnéz, elámul kicsit, de nem engedélyez magának sok időt, aztán máris az italok irányába húzza háztársát, mert kell valami lélekmelengető. Nagyon reméli, hogy van kávé is valahol, mert most jól jönne egy korty, akkor is, ha nem is olyan régen ivott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Mindenki, majd Radúz

Késve érkezik, és bár egy kis ideig azon rágódik, vajon mennyire tűnt ez fel másoknak, hamar arra a következtetésre jut, hogy ha fel is tűnt, nem teszik szóvá. Mintha túlságosan is fontos lenne mások véleménye. Végtére is nem ő az egyetlen, aki elkésik valahonnan, dönti el magában. Ez nem a világvége. Teáját iszogatva viszonylag gyorsan lerendezi ezt magával, és a végére, jó néhány korttyal odébb már ösztönösen megy az a mosoly, amit ismerőseire villant. Jó lesz ez. Kicsit még merev azért, de majd csak feloldódik idővel. Vagy muszáj lesz hamarabb is? Úgy tűnik. Egyik pillanatban még hálásan mosolyogva köszöni meg a madárkát, ujjai között forgatja kicsit, mielőtt zsebébe rejtené, majd azon töpreng el, hogy zavarja-e meg Fannit azzal, hogy esetleg megölelgeti barátságosan, vagy ilyen messzire tán mégsem kellene menni, amikor viszont szabályszerűen elszakítják tőle oly nagy gonddal szorongatott teáját, hiába is próbálna ragaszkodni hozzá.
- A te...teám - akad torkán a szó, amikor felpillant, az orv rablás elkövetője ugyanis nem más, mint a házvezető, akire nézne is csúnyán eme gaztettért, na de nem mer. Nem lenne igaz, ha azt mondanánk, hogy inába száll minden bátorsága, mert minden azért nem, csak a fele, vagy inkább háromnegyede, ama megmaradó résznek köszönhetően viszont nem cövekel le, hanem egy egészen kicsit botladozva követi a férfit. Nem is érti, honnan származik ez az elvetemült ötlet, hogy éppen őt vigye táncba, de fura mód mégiscsak ellazul kicsit, és kezdeti görcsös idegenkedése abban a hiszemben, hogy ezt is elbénázza, feloldódik. Tudhat valamit Radúz, mert nem telik bele sok időbe, hogy már egészen élvezze ezt az egész inkább ugrálásnak, mint táncnak nevezhető valamit. Mondjuk inkább úgy, hogy nem a konvencionális lépésrendet követik, de kit zavar. Marisunk szája mosolyra húzódik, és még az se jut eszébe, hogy mit gondolhatnak mások, miután ilyen vígan összekapaszkodva a házvezetővel kicsit másképp ugrál, mint azt valami szakavatottabb táncos tenné. Eddig is érdekes embernek tartotta a vadőrt, olyannak, akivel érdemes jóban lenni, de most már határozottan ez a véleménye. Meg az, hogy nem is volt rossz ötlet nem kihagyni a tanévnyitót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Tanulmányi kirándulás
#elemimágiástársaság #Fánimostmegvagyol

- Neee... Flóra... a fenébe - torpan meg nem messze a többiektől. Az órája sajnos már azt mutatja, hogy nincs ideje visszafordulni, még rohanva sem érne fel az Eridon toronyba, onnan meg vissza úgy, hogy el ne késsen. Elhúzza a száját saját szétszórtsága tudatában, a rongyosra ölelgetett mackót ugyanis eddig mindig magával vitte mindenhová, már csak azért is, mert Gergőtől kapta. Kiengedi a visszatartott levegőt egy önmagának szánt méltatlankodó horkantással. A biztonság kedvéért megtapogatja a nyakában lógó aprócska sípot, és amint megbizonyosodott arról, hogy az még mindig megvan, közelebb is megy a többiekhez. Nem muszáj ugyan, hiszen miért is ne álldogálhatna egymagában pár lépéssel odébb mondjuk kitartóan nyomkodva a nem működő telefonja gombjait, mintha az mégis valami csoda folytán elindult volna, ő pedig igazán fontos dolgot intézne. Nem igazán képbe illő. Ha csak együtt utaznának Kukutyinba, még talán, de úgy, hogy az elkövetkező akármennyi időt együtt fogják tölteni, nem igazán tűnik jó ötletnek. Két lépésnyi idő alatt is képes elkalandozni a részletekben, ejnye-bejnye. Megrázza a fejét, megtesz még két lépést.
- Jó reggelt - köszön éppen csak hallhatóan és igyekszik máris csendben beolvadni a tömegbe. Mennyi ember van itt, és akkor még nem is számolt a faluban csatlakozókkal. Futólag körülnéz, megejt egy gyors számolást és mosolya mögött egy leheletnyi kellemetlen érzéssel észrevételezi, hogy ez bizony sok. Az ő mércéjével mérve mindenképp. Hjaj, na nem baj, az úti célt mindenképp látni akarja, azért megéri ennyi kellemetlenség. Még Flóra nélkül is ki fogja bírni. Sóhajt egy aprót azért, de fél kézzel hátizsákja fülét szorongatva, másikkal meg a vörös-fekete kockás sál alatt rejlő kis sípba kapaszkodva odaoldalaz inkább Fannihoz. Egyelőre csendben figyel, amíg barátnéja kérdéseket intéz Merkovszky tanár úrhoz, csak akkor szólal meg, ha már kifogyott belőlük a lány.
- Hogy aludtál? - próbálkozik egy állítólag teljesen átlagos és eredményesnek mondott társalgásindító kérdéssel felé fordulva, arcán mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

L i t h
smink|öltözék

Elemében érzi magát ebben a szerelésben, az az igazság. Még ő is megdöbben, mennyire magabiztosan mozog benne, minden erőfeszítés és színjátszás nélkül, csak úgy ösztönösen. Mintha csak valami páncél lenne, vagy tudja a fene. A nyakán a sebhelyet időnként megtapogatja azért futólag, ellenőrizve, hogy még mindig a helyén van-e, de úgy egyébként az sem aggasztja különösebben. Remekül érzi magát. Lith jelmezét is megcsodálta már azért, elvégre egyszerű és elmés darab, de a magáéval ma estére különösen elégedett.
- Naná - vágja rá határozottan Lith javaslatára, eltökélt képet vágva még bólint is, aztán körülnézve máris az italos asztalhoz húzza őt, hogy aztán ajkait hol jobbra, hol balra csücsörítve grimaszolhasson az innivalók sokasága felett. Olyat nem iszik, amiről nem tudja, micsoda. Főleg olyat nem, amiről nem tudja, van-e benne esetleg bármiféle tudatot is módosítani képes összetevő, mert abból aztán csak a baj lenne.
- Te meg mered inni azt a löttyöt, anélkül, hogy tudnád, mi van benne? - pislog hitetlenkedve a lányra, aki éppen felhajt valami szürkét, miközben ő egy pohárnyi vörös innivalót nézeget éppen, felemelve még bele is szagol a pohárba, miközben a válaszra vár. Kávé az nincs, vagy nem jó helyen keresi, de inkább nincs, így egy lemondó sóhajt követően belekortyol végül a pohárba.
- Gránátalma... remélhetőleg nem rekedek tőle az alvilágban - motyogja az orra alá, aztán alaposabban megszemléli a szép poharat.
- Nézzünk körül alaposabban, mit szólsz? Az biztos, hogy ha látványról van szó, a DÖK tud valamit, fel akarom térképezni ezt a pokolbéli helyszínt - javasolja, majd ismét belekortyol a pohár tartalmába. Futólag még mosolyra is húzza a száját, ahogy belegondol, hogy színben egészen hozzá illik. Ez a Halloween eddig abszolút jó, az a szerény véleménye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tanulmányi kirándulás - Fáni és Evilla
#elemimágiásbagázs #zötykölődjünkegyütt

Maris soha nem volt hű de barátkozós, de miután az az elvetemült ötlete támadt a bátyját repülni látva, hogy kviddicsezni akar, kénytelen volt megismerkedni legalább a csapattársaival. A jó közös munka nem igényli, hogy mindenkivel öribari legyen, de néhány embert akarva-akaratlan csak sikerül jobban megkedvelni és hát ilyen Fanni is. Eleinte nem viselte kifejezetten jól ugyan, hogy a lány minden előzmény nélkül a nyakába vetette magát, ahányszor csak meglátta, de mostanra ez sem okoz gondot, mi több, már ő is kezdett nyitott lenni ilyesféle megmozdulásokra. Nem mindenkit ölelget meg azért, szögezzük le, továbbra sem nevezhető kifejezetten szociábilis  teremtésnek, de ragadt rá valami Fanni közvetlenségéből, vagy inkább tanult tőle is, így most kicsit sem okoz problémát, hogy amint meghallja barátosnéja a hangját, máris a nyakába veti magát. Visszaölelget ő is, közben pedig őszinte mosolyra görbül a szája, mint ahogy utóbb mindig ilyen alkalmakkor.
- Sziaszia - köszön vissza lelkesen megszorongatva közben a lányt viszonzásképpen, meg integet Lillának is, majd még választ is kap a feltett kérdésre, ez aztán így igazán kerek. Panaszra oka nem is lehet. Saját részéről kitartóan bólogat egy sort mindjárt válaszul, még mielőtt megszólalna.
- Én se sokat, eléggé izgultam ezen az utazáson, de biztos jó lesz. És... naná. Már majdnem egy fél kviddicscsapat - szalad fülig a szája az ötlet hallatán, elvégre tetszetős, de nagyon. Senki ismeretlen és még tudja is, hogy mindenkivel szót ért. Tökéletes. Gyors létszámellenőrzés után már indulhatnak is közben, mert a vonatot csak el kell érni. A kis reggeli séta rendesen felébreszti, majdhogynem hatékonyabb, mint a nemrégiben megivott bögrényi kávé, bár az is lehet, hogy csak annak jött meg a jótékony hatása. A bál után még mindig vörös színben pompázó tincseit menet közben fonja be, hogy ne lógjanak összevissza a szélben, ami kissé lefoglalja, noha figyel Fanni agymenéseire és jól is szórakozik rajtuk időnként hangosan felnevetve.
- Neeee - hagyja el a száját tiltakozás, amikor az apple-appfel megszólalásnál tartanak, és ismét elneveti magát.
- A németben az alma Apfel, tuti amolyan kontra az angol apple-re, mert valakié úgyis jobb, de fejezd beeee, mert már fáj az arcom és még hosszú az út odáig - nyekereg, noha nem gondolja teljesen komolyan. Határozottan jól szórakozik azért. Kicsit arcára szorítja a két kezét, a nevetéstől tényleg fáj, de mindjárt el fog múlni. A vonaton felpakolja a táskáját a csomagtartóra, majd kabátjától megszabadulva lehuppan az ülésre, és futólag még megtapogatja ismét az arcát, mert ha Fanni így folytatja, fog az még fájni. Túl sok idő nem is telik el, épp elhelyezkedik, amikor újabb ismerős arc bukkan fel az ajtóban, Gwen. Kérdőn néz a másik kettőre, de a maga részéről vállat von, ha a többieknek is megfelel, őt aztán igazán nem zavarja plusz egy fő a csapatból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

L i t h
smink|öltözék

Hiper-szuper démonjelmezében oldalán a Halállal, akinek még véres kaszája is van, meg van győződve róla, hogy ezen a helyen kifejezetten jó kis párost alkotnak, mi több, menők. Nagyon elemében érzi magát ebben az öltözetben meg a sminkkel, még a szokásosan alacsony önbizalma is megugrik hirtelen ettől az elégedettségtől, amit választása és egyáltalán műve fölött érez. Meg egyébként is eldöntötték, hogy remek estéjük lesz. Ugyan abban nem teljesen biztos, hogy ez csupán döntés kérdése, de úgy érzi, amíg ahhoz ragaszkodik, hogy jól fogja érezni magát, minden rendben lesz. Lilith vakmerőségét futólag megcsodálja, miközben ő kitartóan válogat az italok között, hogy valami olyat találjon, amiről még azt is tudja, micsoda.
- Egyéb mellékhatás? - kérdezi, aztán amint felfogta a saját kérdését, fel is emeli a kezét védekezőn és megrázza a fejét.
- Oké, talán mégsem most leszek kíváncsi rá, mi mindent sikerült már tapasztalnod - jegyzi meg, féloldalasan, a sminkének hála kissé ijesztő mosolyra húzva a száját, aztán sikerül kiszúrni a gránátalmalevet. Megjegyzése ennek kapcsán nem arat valami nagy sikert, Lith válasza ezt bizonyítja. Valami rosszat mondott volna?
- Á, végül is a pokolban van a jó társaság úgyis - igyekszik hirtelen ötlettől vezérelve javítani a helyzeten, amit szerinte sikerült éppen elrontania valahol valamivel, közben pedig továbbra is laza próbál maradni. Ma szórakoznak, emlékezteti magát egymás után többször is, de csak nem elég. Sőt! Egy hang pont az ellenkezőjét mondja éppen elég világosan és határozottan, annyira, hogy a végére már azt is érezni véli, hogy torkában felfele kúszik az a bizonyos érzés, ami a sírást mindig megelőzi. Na nem, nem adja meg magát olyan könnyen. Tényleg nem kellene senkinek a társasága? Vajon Lith csak azért jött vele, mert sajnálja? Valahol mindig is tudta, hogy így van, akkor miért zavarja mégis ennyire? Kedvelik, naná, hogy kedvelik. A barátai kedvelik. Meg a bátyjának is fontos. Igyekszik találni bármit, ami ellent mond a hangnak, de nem sok sikerrel. Egyik lábáról a másikra áll lassan szürcsölgetve a gránátalmalevet, miközben a gondolatai magukkal ragadják. Végtére is, ha fontos, hol van most mindenki? Gergő el se jött, Fanni mással szórakozik éppen, innen is látja, Lith is csak sajnálja, és akkor még Rey is ott van, Rey, aki minden szó nélkül csak úgy itt hagyta. Nyel egy nagyot, és kihúzza magát, kissé gyanakvóan figyelve közben a lányt, hogy hátha rájön, miért is van egyáltalán itt ma este épp az ő társaságában.
- A tanévnyitón sose ilyen érdekes. A végzős bálra érdemes menni meg a karácsonyira, azok jók. Érdemes fiúval jönni, biztosra van, akivel táncolni - jegyzi meg. Nem is érti, hogy nem jött Lith is valaki mással, mert ő biztos csak a vésztartalékból is csak a C terv vagy ilyesmi csupán. Miből is gondolta, hogy változik bármi valaha is?
- Ó, ha szeretnél odamenni másokhoz, csak nyugodtan - jegyzi meg a pohara mögé bújva félig, miközben figyeli, hogy nézelődik körbe Lith. Miért is ácsorogna itt vele, ha ott van például az a jól szórakozó pár lány, akikre ránéz időnként, mintha ismerné és szeretne közelebb menni. Csak nyugodtan. Ő nem is érti, mit is keres itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kezdi úgy érezni, hogy nem volt élete legjobb ötlete jelentkezni erre a kirándulásra. Nagyot nyelve pislog a kezébe nyomott zöld köpenyre és meg se tud mukkanni a döbbenettől, olyan hatással volt rá Miroslav iménti kijelentése. Sárkányt befogni? Mi van? Ő még egy holdviolától is majdnem kiszaladt a világból, pedig az aztán teljesen ártalmatlan teremtménye az anyatermészetnek. Megfordul a fejében, hogy nem értette jól a feladatot, erre azonban nem sok remény van egy sárkányrezervátum területén. Mibe keveredett? Hála az égnek, hogy legalább nem kell még Bátort is elviselnie eközben, vagy meggondolná, hogy önkéntes vacsorája lesz valamelyik bestiának, bár lehet, hogy így is úgy végzi. Felveszi a köpenyt, nem túl nagy lelkesedéssel mozogva, ahhoz képest, hogy a jelentkezés önkéntes alapon működött, és elindul a többiek után.
Az egész annak köszönhető egyébként, hogy amikor egyetlen szerencsétlen alkalommal sikeresen eltévedt az erdőben az iskola közelében, rájött, hogy nem is tudja, mi támadhatja meg. Valami azonban sikeresen rá hozta a frászt, hát úgy döntött, biztosabb, ha szakavatott tanáris segítséggel megismerkedik az esetleges veszélyforrásokkal, amikkel szembetalálhatja magát séta közben. Arról nem volt szó, hogy sárkányeledel lesz. Sárkányokról eddig csak órán esett szó, és nem is tudja, mire gondolt, amikor abszolút határozottan a levegőbe lendítette a karját a kérdés elhangzását követően, hogy ő márpedig megy tanulmányi kirándulni, lásson legendás lényeket közelről. Gondolta, hogy majd valami kis bolyhoskákat simogatnak, megnézi, hol élnek, ilyesmi. De sárkányok? Nem figyelt eléggé. A hideg zuhany akkor jött, amikor megkapta a részletes leírást és elolvasta, mire is vállalkozott. Na most vállon veregetheti magát. Legalább még a jópofa, normális kísérő tanárhoz van szerencséje. A navinéseket sem ismeri, de a névsorolvasásnál vagy a Maris vagy az Annamária neki szólt - mindkettőre hallgat, így édes mindegy -, hát csatlakozott hozzájuk. Túlságosan beszélgethetnéke nincs egyébként, csak bólogat, és próbál lenyugodni, hogy ha már szervezett iskolai kirándulás, akkor mégsem arról szól, hogy csoportosam hozzák őket egy nagyra nőtt ukrán vasgyomornak vacsorára, mert jól viselkedett. Várjunk csak, van itt egyáltalán olyan? Vagy csak román hosszúszarvú akad? És egyáltalán jól tudja a fajtákat? Ez ma nem az ő napja, úgy érzi, miközben a zöld kabátba kapaszkodva lépked a többiek nyomában. Vajon, mi lesz még ebből?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sárkányok? Még a gondolattól is égnek áll a haja is, de nincs mit tenni. Visítva menekülni elvetendő ötlet. Egy életen át nem mosná le magáról, hogy megfutamodott az llg tanulmányi kirándulásról. Már van elég baja anélkül is, hogy esetleg valami csodaszép becenevet is kiérdemeljen, amin aztán egy fél kastély röhöghet, ha kedve tartja. Nyel egy nagyot, és bár nem tűnik el arcáról egy-kettőre az a kétségbeesett arckifejezés, amit az imént előcsalt belőle a feladat részletezése, felveszi azt a zöld köpenyt és a többiek után ballag. A lelkesedés hiányzik. Túlságosan is. Mozdulatai olyan erőltetettek, mintha legalább pálcát tartanának a tarkójához. Őt még a baglyok is összecsípik folyton, akkor is, ha már nem retteg tőlük. És akkor most ez a tűzokádó óriásgyík... ez fel fogja falni. Pánikol magában egész rendesen ezen az egészen, de aztán eljut a füléig, amit Miroslav mond. Meglepetten pislog a szerencsétlen sárkányra, rajta is felejti a tekintetét hosszabban, mint amúgy tőle várható lenne. Megesik szerencsétlenen a szíve. Hogy lehet valaki olyan eszement, hogy sárkányokat akarjon tenyészteni? Egyáltalán minek őket tenyészteni? Van belőlük elég amúgy is. Az eredmény meg aztán ehhez hasonló. Agyongyötört szerencsétlen állat, ami sose lesz a régi. Felhorkan a gondolattól, akármennyire is nem akar sárkányt ápolni, aztán vesz egy nagy levegőt és közelebb megy. Araszol, hogy egész pontosak legyünk. Ő aztán nem tesz semmilyen fenyegetőnek vélhető mozdulatot. Több időbe telik közelebb jutni, mint bármikor máskor kellene, de mégiscsak egy olyan állat fekszik tőle pár méternyire, ami normál esetben estére konzervként fogyasztja a páncélos lovagokat, ő meg se kottyanna neki. Igyekszik nem túl látványosan félni sem, állítólag azt is érzik az állatok, és prédának tekintik az embert tőle, vagy hogy magyarázták. Sose értett ehhez, csak az biztos, hogy a legbarátságosabbnak mondott állatokból is képes kicsikarni valami fura reakciót. Amikor még a teknős is megharap, na már nem semmi. Remélhetőleg a kába sárkány nem elevenedik meg hirtelen, miközben remegő kézzel és kavicsméretűre zsugorodó gyomorral igyekszik leszedni a sérüléséről a kötést. Nesze neked, jellemfejlődés. A végére már egészen megnyugszik, és nekibátrodik, annyira, hogy futólag még végig is simít néhány pikkelyen, aztán átengedi a terepet a navinéseknek, jöhet az a bájital, meg az újrakötözésnek is ideje lesz lassan. Nem ígéri, hogy segít is, ha kell, de szurkol. Mondjuk. Megkönnyebbülten lép hátra, hogy ezt túlélte. Gergő el se fogja hinni. A gondolatra egész elégedett mosoly jelenik meg az arcán. Most komolyan egy sérült sárkányt gondoznak éppen. Még el kell ezt ismételni ma vagy százszor, mire el is hiszi rendesen, de sebaj, lassan csak felfogja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Marisunk hallgat. Csendben végzi, amit rábíztak, még besegít a többieknek is, ha igénylik, mert nem szokott ahhoz, hogy csak úgy lógassa a lábát, ha munka van, de azért a keze időnként ökölbe szorul. Emészt. Próbálja lenyelni, amit lát. Sajnálja szegény sárkányt. Rendben van, hogy éppen egy fene tudja, hány x-szel rendelkező veszélyes bestiáról van szó - majd a vizsgáig megtanulja a pontos besorolást, most hirtelen akkor se tudná, ha az élete múlik rajta, csak abban biztos, hogy sok -, de mégse érdemelte ki szerencsétlen, hogy így bánjanak vele. Na az ilyen roppant mód feldühíti. Csendben fortyog végig. Nem állítja, hogy oda meg vissza van az állatokért. Ha teheti, távol marad tőlük, mert a többségük a frászt hozza rá, és ha ez nem lenne elég, még ki is szimatolják, hogy fél tőlük, aminek szép eredményei szoktak lenni. Lógott már nyúl az ujján, akármilyen cukorfalat állatok is azok, amit azért nehéz elfelejteni, ugye? De ettől még nem érzi úgy, hogy az összes védtelen állatot le kéne gyilkolni csak úgy. Mi több, lelkes állatvédő is lehetne belőle, amilyen vehemenciával képes érvelni az állatok jogai mellett. Már majdnem megnézték az egész részleget közben, de ő még mindig azon a gondolaton kérődzik, hogy ki a jó fészkes fenének képzelhette magát az a vadbarom, aki képes volt ezt csinálni egy sárkánnyal, pontosabban kettővel. Védett állat egyáltalán? Mintha olvasott volna valamit, hogy vannak megcsappanóban lévő populációk, meg amúgy se tenyésztésre ajánlott kezes, szelídíthető háziállatról van szó. Tényleg csak valami iszonyatos nagy idióta lehet az illető. Pszichopata. Az. Ismét ökölbe szorul a keze, sokadjára, aztán robban, mint valami szunnyadó vulkán. Szép lassan még az arca is enyhén pirosba hajló árnyalatot ölt, ahogy felemeli a kezét, hogy ő bizony szólna. Késve, de sebaj, a lényeg, hogy mondanivalója van. Az engedélykérést kivárni is sok időbe telik már, csak úgy kiszalad a szó a száján.
- Azt akarom, megkérdezni, hogy lehet egyáltalán hozzájutni egy sárkányhoz? Az, aki ezt csinálta, csak úgy kiment és az első völgyben befogott két ilyet? Egyáltalán élnek még szabadon? Mármint na, nem védett vagy valami? Meg egyébként is, szerencsétlen állat nem érdemelte ki, hogy ez csinálják vele, akkor se, ha sárkány és köztudott, hogy veszélyes meg minden. Őrült az ilyen... - dohog, épp füst nem jön ki a fülén, bár talán az se lenne meglepő.
- Egyébként milyen büntetés jár ezért? Gondolom, azért mégse úszta meg csak egy pénzbírsággal, ugye? - már szinte reménykedő a hangja a végére. Igaz, hogy a sárkánynak nem lesz attól jobb, ha a vétkes lehúz pár évet valami mágikus fegyintézetben vagy legalább valami társadalmi izére ítélik egy időre, ami alatt gondolkodhat, de akkor is, bőven megérdemli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

B a b e t t

Amikor elindult a munkából haza, egyáltalán nem gondolta, hogy a Boglyas tér egyik fáján fog kikötni ezen a csodaszép, verőfényes délutánon. Márpedig most határozottan ott ücsörög egy vastagabb ágon, mintha csak seprűn ülne. Ebben még nem is lenne talán semmi igazán különös, hiszen tehetné fogadásból vagy valami egészen egyedi gyakorlatként felkészülőben az újabb kviddicsidényre, mert hiába van addig még hátra jó néhány hét, a felkészülést nem lehet elég idejében kezdeni. Esetleg foghatja arra, hogy ismerkedik a helyi flórával, bár a szomszédos fák némelyike sokkal inkább indult rügyezésnek, mint ez a példány itt. Netán fészket rak, ha már főnix. A tényleges magyarázat ennél azonban sokkal hétköznapibb és sokkal Marisosabb, már ha lehet ilyet mondani, ugyanis egy megtermett, játékos kedvű kutya az oka annak, hogy most odafent lógatja a lábát és óvatosan előre dőlve körülnéz, hogy biztosan eltűnt-e már a környékről a jószág. Amikor betévedt a térre, a lógó nyelvű, borjú méretű és meglehetősen mackósan mozgó bernáthegyinek tűnő kutya valami érdekeset találhatott benne, mert amint felfedezte, meg is indult felé. Ezzel aztán kezdetét is vette az egymásba torkolló események sorozata. Az állat még nevelésre szoruló példány lehet Maris szerény véleménye szerint, bár ki tudja. Nem ért ő ehhez. Akárhogyan is, a kutya saját akaratát érvényesítve, gazdáját maga után húzva egyre csak közeledett felé, ő meg ugye köztudottan félni szokott az állatoktól, különösen, ha az a veszély fenyeget, hogy az illető állat reggelinek nézi, netán csak úgy hipsz-hopsz kilapítja. Ez a kutya nem tűnt vérengző fenevadnak egy cseppet sem, de mégis, ki tart ekkora állatot kedvencnek? Elvisz, mint a vonat. Vagy éppen elüt. Nézőpont kérdése. Menekülési útvonal kilátásban további vidám kergetőzés nélkül a szökőkút körül? A legközelebbi fa. Fel is mászott rá a lányunk úgy, hogy most már nem biztos benne, hogy meg tudná ismételni, lemászni viszont még nem szándékszik, mert mi van, ha ismét erre téved a kutyuli. Aranyosnak aranyos eb ugyan, ezt elismeri, csak ne menjen túl közel. Biztos, ami biztos, ő még marad odafent már csak ezért is. Még a kilátás sem utolsó. Időnként aztán vígan integet ismerősöknek, fülig érő szájjal köszön, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

B a b e t t   é s   M a s z a t

A meglehetősen nagy méretekkel bíró kutyuli nem hajlandó tovább menni, erről meggyőződhet azonnal, amint lekukkant, nem csak a sétálókat meg a szép épületeket bámulja. Sajnos az a stratégia nem válik be, hogy ha nem vesz tudomást róla, majd odébb vándorol. Talán az a fél szendvics lenne ennyire érdekes egyébként, amiről úgy gondolta, hogy majd délután, tanulás közben fogja elpusztítani? El is kezd kotorászni a zsebeiben, és előveszi az alufóliába csomagolt zsemle maradványát, amit az egyik kedves manó csomagolt össze neki hajnalban a konyhában, és kibontja. Felmordul a gyomra az illatára, de ha ezen múlik, hogy továbbra is megtartsa mind a három alapvető dimenzióját, ám legyen.
- Inkább attól félek, hogy kilapít, mert ahogy elnézem, legalább kétszer akkora, mint én. De az sem kizárt, hogy éhes, és csak a sonkás szendvicsem maradéka ilyen érdekes neki. Szóval én ezt most odaadnám neki - ajánlja fel a szendvicset kissé lefele nyújtózva. Ugyan van olyan magasan, hogy még a rellon megtermett kviddicsjátékosainak is lábujjhegyre kellene állni és alaposan kinyújtózni, hogy elérjék az ágat, de ez a legkevesebb. Jól megkapaszkodva jobbjával lelógatja a bal kezét, kicsit még ki is dől oldalra, aztán meg elengedi. A kicsomagolt szendvics aztán szét is esik a földön, de remélhetőleg a kutya ezt nem bánja, hiszen a sonka úgyis sonka marad és mégsem kell átverekednie magát az alufólián sem.
- Hát izé... én még maradnék azért inkább, amíg meg nem eszi. De nem sajátítom ki az ágat, szóval ha kedved, te is feljöhetsz ám. Szép a kilátás, de tényleg, a blöki meg csak nem viszi el a padot - gondolja végig hangosan a másik lehetőséget, majd még odébb is helyezkedik, hogy lehessen látni, hogy tényleg van ám még hely. Bár a pad tényleg kényelmesebb lenne meg biztonságosabb.
- Na jó, inkább mindjárt lemegyek, csak vegyem rá magam. Egyébként örvendek, Babett. Szólíthatlak így, ugye? Szóval a rendhagyó körülmények ellenére örülök. Bakonyi Annamari vagyok az Eridonból - mutatkozik be végre ő is, és rázna kezet is, csak hát kicsit nagy a távolság. Két tenyerén megtámaszkodva vesz aztán egy nagy levegőt, majd még egyet.
- Hogy bírsz egy ekkora kutyával? Borjúnak is elmenne, komolyan tartok tőle, hogy agyonnyom - szólal meg ismét, de azért közben megközelíti már a fa törzsét, hogy aztán lekászálódjon, csak előbb megnézi, hogy is a lesz a legbiztonságosabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

B a b e t t   é s   M a s z a t

A jóllakott ember boldog ember, rémlik neki valami ilyesféle komoly bölcsesség, és hátha a kutyákra is igaz? A szendvicséről hajlandó lemondani ennek reményében.
- Aranyos... és nagy...on nagy - állapítja meg, miközben alaposan végigméri az ebet. Merjen lemenni? Tényleg barátságosnak tűnik, és épp bűnbánóan pislog a gazdájára, bár, ahogy érti, nem is olyan régen lett a lány a gazdája. Vajon nem csak egy véletlenül elkóborolt egyedről van szó, akit már keresnek a tulajdonosai? Megfordul a fejében a lehetőség, de nem teszi szóvá, mert akkor még talán meg is kellene keresni azokat az embereket, amire neki nem éppen van ideje. Bogolyfalva ugyan nem túl nagy és bernáthegyije sincs minden embernek, ráadásul egy ilyen kutya csak nem sétál egymagában éppen itt, de... ehh, egye fene.
- Oké, lakat a számon. De azért nem kellene körbekérdezni előbb, hogy nem hiányzik-e valakinek? Vagyis hogyha csak most lett a tied, nem tudom. Nem hiszem, hogy egy ekkora kutya csak úgy sétálna itt, amikor van bestiáriumunk meg minden - sóhajtja, mert érzi, hogy ez lesz a veszte. Mehet gazdit kutatni, amikor tanulnia kellene a vizsgáira, viszont ezzel a napi jó cselekedet is le lenne tudva.
- A tesóid is vörösek, mint te? Azt hiszem, tudom, kikről beszélsz. Másodév, nem? - tér vissza a család témaköréhez. Prefektusként többnyire tudja, legalább látásból, ha amúgy nem is, hogy kicsoda tartozik az Eridonhoz, és természetes vörösből még sincs annyira sok, hogy ne idéződjön az eszébe a nevek hallatán egy vörös hajú lány meg egy fiú, akiknek nem csak a hajszíne hasonlít.
- Van egy állatkereskedés innen nem messze, de a bestiáriumba is benézhetünk - javasolja. Talán tud róla valaki valamit, mondjuk látták már a bestiáriumban, ha valaki helyi a tulajdonosa. Egy ekkora állatnak még csak nem is lehet valami kellemes egy hálókörletben szűkölködni, ha egyáltalán beengedi a házvezető. Nem akar ő semmi jónak elrontója lenni, de ezzel is számolni kell szerinte. Ha prefektusként gondolkodik, nem értékelné például, hogy állandóan nyüsszög egy szerencsétlen állat, mert nem jó neki, vagy hiányolja a korábbi lakhelyét, gazdáit. Közben lassan sikerül meggyőznie magát, hogy nem lesz belőle kutyaeledel, mert a bernáthegyi éppen a szendvicsen nyammog jóízűen, úgyhogy lekászálódik. Beletelik néhány percbe, meg pár szálkába a tenyerében, a végén már inkább ugrik is, aztán leporolja magát.
- Na, mi legyen? - kérdezi csípőre téve a kezét, szeme sarkából időnként a kutyára pillantva. Nem szeretne semmiféle meglepetést tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Engedélyezett magának kerek tizenöt percnyi csendes szemlélődést a mai napra. Micsoda csoda, valahová fel is kell írni, mert ilyen sem történt már hetek óta, annyira hajt az ösztöndíjára. Lassan a könyvtárban is lakna, ha egyáltalán lehetne, csak éppen tiltja a házirend, és pontlevonást vagy büntetést szeretne a legkevésbé. Hogy is nézne az ki a papírjaiban. A végén még megvonják a kapott támogatást, és nem maradhat, az pedig kész tragédia lenne. Nem akar ő hazamenni Földvárra, és azért, hogy maradhasson, az sem tűnik nagy árnak, ha kicsit belezöldül a végére a sok feladatba, amit bevállalt. Az utóbbi időben meg is szűnt annak a nagyszájú, asztalt csapkodó lánynak lenni, aki érkezésekor volt. Kinek van arra energiája? Örül, ha minden feladatot időben be tud adni és még a munkából sem késik el. Ma azonban a szokásos szabadnapja van, és nem is olyan régen olyan dolgozatot adott be a ló szimbolikájáról a lovaskultúrákban napokig tartó kutakodást követően - még el is aludt néhányszor a könyvek között, és az első változatot kénytelen volt újraírni, mert a fáradtságtól a szokásosnál is több helyesírási hibát vétett -, hogy jóslástanból már nem is kell aggódnia az év végi vizsgajegye miatt. Eggyel kevesebb. Ezt megünneplendő ücsörög hát itt egy egész bögre jeges kávéval, amibe még karamella is került, mert másképp mitől is lenne nála ünnepi a kávé? Gyakorlatilag literszámra issza, hogy átvészeljen egyes napokat, így hát most ettől lett kicsit különlegesebb. A padon ücsörög, a méretes vörös alapon fehér pöttyös bögre fülét szorongatva, és bámulja a tájat. Jólesik itt ücsörögni. Többet kellene kijárnia. Csak lenne rá ideje. Pedig már nem is prefektus, a csapatot is Karina vezeti, és egyszerűen így is alig van ideje. Na mindegy is, úgyse oldja meg, ha rágódik rajta. Belekortyol inkább a kávéjába, és jóleső mosoly terül szét arcán, ahogy kicsit mellőzve az állandó pislogást karórájára hátradől, elnézve a nyíló virágokat. Akár tanulni is kijöhetne, az a pár sétáló, csacsogó diák annyira nem zavaró, és ha mégis, egy füldugó is megoldja a gondot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elszokott a nagy rohanásban ezektől a pihenésnek szentelt pillanatoktól, amikor nem aggódik azon, hogy vajon meglesz-e a dolgozata időre, visszaér-e a könyvtárba zárásig a kikölcsönzött könyvvel, egyáltalán tud-e elég gyorsan olvasni és jegyzetelni, hogy befejezze zárás előtt a fejezetet, amit el kell olvasnia. Ezekre meg ugye még ott a kviddics meg a részmunkaidős állás a csárdában, mert mégiscsak meg kell valamiből élni és otthon már a nevét is kitörölték szépen a családi kalendáriumból. Így járt. Igaz, ettől még a legkevésbé sem vonná vissza egyetlen szavát sem, amit a búcsúlevelében hagyott, és nem is érti, Gergő minek jár még haza. Határozottan furcsa szerinte a bátyja, pedig ő se normális, ebben száz százalékig biztos. Na de mindegy is. Megrázza inkább a fejét magának, kiverve fejéből ezeket a zavaró és kellemetlen gondolatokat, amik mintha sürgetnék, hogy de ki kellene használni ezt a pár percet is. Ezt a párat most nem kell, mert megengedte magának. Bele is kortyol ismét a kávéjába, és éppen teljes mértékben igyekszik elmerülni a bögrében élvezve a kávé meg a karamella ízét, na és persze azt a kellemes hűsítő érzést, amit a hideg ital egyébként is nyújt, nehogy visszatérjenek a sürgető gondolatok, hogy menni kéne, dolgozni, tanulni, véletlen se legyen nyugta, amikor valaki hozzászól. Ismerős a hang, nagyon is. Felpislog a bögre karimája fölött, zöldes színben játszó íriszeit a lányra emeli és elmosolyodik. Felmentősereg, csodajó. Tényleg örül, még ha egyedül is tervezte tölteni ezt a negyedórát a kávéjával. Ha valakivel beszélget, csak nem akar megint olyan kétségbeesetten rohanni megint, hogy lassan már attól fél, sosem fog megállni aztán.
- Szia - köszön lelkesen, és kicsit odébb is csúszik a padon, mert eddig olyan látványosan foglalt helyet az egész közepén, hogy biztos nem mert volna senki mellé ülni. - Ülj csak le nyugodtan - teszi hozzá, már csak azért is, mert tudja magáról, hogy neki ezek a jelzések nem mindig egyértelműek, hát talán másnak sem. - Megvagyok, köszi. Folyton rohanósan. Na és te? - érdeklődik nyomban, amint válaszolt a hozzá intézett kérdésre. Edzéseken látja Rebit, és azzal is tisztában van, hogy szépen fejlődik, de hogy azon túl mi is van vele, az már kérdés, mert amióta nem prefektus, kevésbé ártja bele magát a ház életébe. Nem is nagyon marad ideje szocializálni igazából, és így, hogy nem kötelessége, nem erőlködik túlságosan, hogy aztán esetleg bealudjon egy mondat kellős közepén vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Rebi helyet foglal mellette, miután ő meg kissé odébb csúszik a padon, és addig is ismét belekortyol kávéjába, mosolya pedig valami olyan ajakgörbületté szelídül, amit éppen csak látni szája szegletében, de azt is tudja róla az ember, hogy nem tudatos, sokkal inkább ösztönös, minden mesterkéltségtől és erőltetettségtől mentes. Tényleg örül a társaságnak. Ritkán beszélget bárkivel is csak úgy, ha nem muszáj. Talán csak Gergővel, de ő meg megint elveszett valamerre, nem igazán látja, hát megszokja lassan a hiányát is.
- Az Eridon gyalogkakukkja leszek lassan a prérifarkas nélkül is - nevetgél a lánnyal azon, hogy csak annyit látni belőle, ahogy elviharzik az emberek mellett. Még jó, hogy nem azt látják, amint az éjszaka közepén úgy cammog át zombi üzemmódban a könyveivel a klubhelyiségen, hogy minden második bútornak is nekimegy. Igaz, láthatóan nem zavarja ez sem, hiszen mégiscsak rövidnadrágban ücsörög itt meg egy meglepően éppen rá méretezett vörös pólóban, így éppen látni lehet térde fölött a múlóban lévő, sárgás árnyékú, lilában és majdnem feketében játszó szép nagy zúzódást. Úgy csapódott neki egy széknek a konyhában, hogy még ő is felébredt rá. De sebaj, volt ez már rosszabb is, mégiscsak terelő. Bokáit összekulcsolva meglóbálja kicsit a lábát, leheletnyi szabadságát élvezve, és bögréjében a kávét lötyköli kicsit ide-oda, figyelve a keletkező hullámokat, miközben figyel a lány válaszára.
- Ezt jó hallani, örülök - pillant fel szélesebb mosollyal Rebire, fejét kissé oldalra fordítva. - A kastélyt meg majd megismered, még az alapképzésen is bő három és fél éved van rá, de elárulom neked, hogy még én se ismerek minden helyet, pedig negyedik éve vagyok itt - osztja meg a lánnyal. Na persze, ő meg a felfedezés, az egyébként is olyan, hogy körülbelül két hónapig volt is rá ideje, még amikor megérkezett. Aztán talált munkát, kviddicsezni kezdett és máris lőttek a szabadidőnek is.
- Nem, iszonyúan meleg van szerintem is. Meg fogunk sülni egy szép napon - szusszant egyet, nem igazán szereti a meleget. - Egész jó lenne, ha még mindig ilyen őszi-tavaszi átmeneti idő lenne, legalább az idényre. Borzasztó lesz ilyen melegben játszani a Rellon ellen - sóhajt nagyot.
- Vajon nincs erre valami varázslat? - vakargatja meg a tarkóját elgondolkodva. - A jeges kávé egész jó, csak úgy olyasmi, mint a légkondi például. A kastélyban viszonylag tűrhető mondjuk a hőmérséklet a vastag falak mögött, de máshol... - rázza meg kissé a fejét lemondóan, mugli környezetből származóként ezzel nincs is mind tisztában, még most tanul sok mindent kissé túlkoros fejjel.