My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


Most az egyszer tényleg vigasztalni akartam, végétre is mégsem hagyhatom, hogy elsüllyedjen az önsajnálatban, amiért nagyjából kiismerhetővé vált az egoizmusa kapcsán. Nem mintha túlzott jelét mutatná, hogy erre készülne, de a biztonság kedvéért nem ártott meg neki ez a pár kedves szó tőlem, főleg úgy, hogy nem nagyon szoktuk egymást elhalmozni az ilyesmikkel.
Nem számítottam rá, hogy a jajveszékelés emlegetése ekkora felháborodást vált majd ki belőle, bár sejthettem volna, hisz köztünk ez mindig is vékony jégnek számított: férfi és nő viszonya, ki is az igazi férfi, mi várható el egy férfitól, és az ehhez hasonló témák. Bármennyire is próbálom magamban tartani a nevetésemet, végül győzedelmeskedik az akartaom felett, és kitör belőlem.
-Ne legyél abban olyan biztos! Igaz, ami igaz, nem nagyon szoktam fizikai bántalmazáshoz folyamodni, de tudod, kicsi a bors, de erős... Szóval csak óvatosan a megjegyzésekkel, mert még a végén kihozod belőlem az állatot.
Fenyegetőzöm, bár szinte biztos vagyok benne, hogy annyira még Aaron sem tudna felbosszantani, hogy tetlegességig fajuljak. Ez nálam elvi dolog, és a magammal szembeni elvárások nem engednék meg az ilyesmit.
Mondandója második részénél szinte úgy érzem, káprázik a fülem, vagy csak félre hallottam, amit mondott, de a lényeg a lényeg, iszonyatosan megdöbbenek.
-Várj, jól hallottam? Te most tényleg beismerted, hogy a szócsatáink alkalmával bizony igencsak betalál egy-egy mondatom? Na, ne! Ezt kőbe kell vésni, és eltenni az utókor számára! Ami pedig a bálványozásodat illeti... Ch, kérlek, előbb harapnám ketté a saját nyelvemet!
Az én arcomon is megjelenik a gonoszkás vigyor, ahogy az övén. Hihetetlen, hogy mennyire az idegeimre tud menni néha. Nem is értem, miért hiányzott annyira ez a szarkasztikus modor, a saját magáról zengett dicshimnuszok.
A kávézóba érve elmesélem neki idejövetelem felettébb különös történetét, és fogadni mertem volna rá, hogy nem fogja elhinni nekem azt az egészet. Mondjuk, lehet, hogy igaza van, a helyében én sem hinném el magamnak, hogy totál véletlenül keveredtem arra a helyre, ahol ő van. Pedig végülis ez féligazság. Kicsit zavarba is jövök, remélem külső jegyekben ez nem nagyon mutatkozik meg, de kitartok az igazam mellett, a világért sem ismerném be neki, hogy tényleg miatta jöttem Csehországba.
-Már mondtam, hogy fogalmam sem volt arról, hogy te jelenleg Csehországban tartózkodsz. Pusztán a véletlen műve, hogy találkoztunk... Arról meg pláne nincs, még csak halvány lila ibolyám sem, hogy ki az az Alíz. Ha jól emlékszem, a múltkorában is említetted a nevét, nagyjából ennyi is az információ, amit róla tudok. A pácienseim pedig mostanában a hattól tizenkét éves korig terjedő korosztály, gondolom a te főnökeid ettől valamivel azért idősebbek, de csak, hogy megnyugtassalak, nem szoktam visszaélni a betegeimtől hallott információkkal.
Magyarázom a bizonyítványom, remélve, hogy elhiszi, amit mondok. Tartok tőle azonban, hogy van annyira kétkedő, hogy nem fogja annyiban hagyni ezt a témát, de hátha most az egyszer szerencsém lenne...
Ismételten meglepődöm, amikor felajánlja, hogy ha nincs hová mennem, ellakhatok náluk. Eleinte még fontolóra is veszem a lehetőséget, elvégre jelen pillanatban elképzelésem sincs, hol fogom tölteni az éjszakát, de belegondolva abba, hogy lássam őt egy másik nővel... Inkább a híd alatt éjszakázom.
-Köszönöm, de nem szeretném megzavarni az idillt, és amúgy sem hiszem, hogy a barátnőd szívesen venné, ha beállítanék hozzátok harmadiknak.
A barátnő szót szándékosan hangsúlyozom, talán a kelleténél egy kicsit jobban is. De mivel fogalmam sincs, ki lehet a lány, csak következtetni tudok a meglévő információkból: már másodjára hallom a nevét, együtt élnek... Azt hiszem, ezen nem sok félreérteni való van. Mindenesetre igyekszem féken tartani gondolataimat, nem kellene, hogy szembesüljön azzal, hogy engem mennyire is zavar a fennálló helyzet.

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


-Inkább grr!-Mordulok fel, persze csak amolyan kisoroszlánosan, hozzá a jellegzetes macskás kézmozdulatot is produkálva. Ezzel aztán biztosan nagyon megijesztettem Aaront, de sebaj, legalább azt hiszi, tényleg nem számíthat tőlem nagy dolgokra, de nagyon téved, mert ha verekedni nem is tudok olyan nagyon, mint ahogyan azt az előbb fitogtattam, szájkaratéban, tekintve az eddigi szócsatáinkat, megfelelő vitapartnerre talált bennem. És ezt nemcsak én, de ő is elismerte az előbbi mondatával. Most persze, hogy rávilágítottam arra, mit is jelentett ki az imént, persze rögtön cáfolja a mondatát, de hiába, ezt már nem tudja úgy csűrni-csavarni, hogy jól jöjjön ki belőle.
-Ezt már kár tagadnod, ne is erőlködj vele! Ne aggódj, nem fogom a nagyközönség előtt kiteregetni, hogy elismerted, hogy egy nő, egy magamfajta nő képes felérni a szintedhez, és egy-egy beszólással csorbítani az önhittséged. Számíthatsz a diszkréciómra, de tényleg!
Vigyorodok el ismét. Nem mintha lenne kinek beszámolnom a történesekről, tekintve, hogy mióta Budapesten dolgozom, még csak nem is nagyon mászkálok a faluban. Idejét sem tudom már, mikor beszéltem utoljára a szomszédokkal, vagy egyáltalán bárkivel, aki bogolyfalvi lakos.
Gondolataim kissé elkalandoztak, de Aaron mondata kizökkent az agytekervényeim szövevényeiből. Szerencsém van, úgy tűnik, nem akarja tovább boncolgatni az ideutazásom kissé hihetetlen történetét, aminek elmesélésére már a kávézóban került sor. Miközben az italomat kortyolgatom, enyhén szólva is forr bennem némi indulat, talán féltékenység, de ne nevezzük így, mert úgy hangzik, mintha érzelmileg kötődnék a sráchoz, szóval valamiért birizgálja a fantáziámat, hogy Aaron egy lánnyal él együtt. Persze, nekem semmi közöm nincs ehhez, hisz nem kötődünk egymáshoz, mégis a kelleténél erősebb hangsúllyal ejtem ki a barátnő szót, amit természetesen nem hagy figyelmen kívül. Elmagyarázza, hogy a szóban forgó Alíz csak egy kedves ismerőse, akivel jelenleg egy háztartásban lakik, és az egyetlen nőnemű, akivel meg kéne küzdenem, ha mellette szeretnék aludni, a macskája, Sheza lenne. Kissé zavarosnak tűnik nekem ez a történet, még akkor is, ha állítása szerint úgy tekint erre a lányra, mintha a húga lenne... Talán azért vagyok ilyen kétkedő, mert sosem jártam még hasonló cipőben, és konzervatív módon nálam a férfi és nő együttélésének érzelmi alapjai kell, hogy legyenek.
-Értem. Nem tartoztál volna egyébként ilyen részletes magyarázattal, elvégre nem vagyok az anyád, sem pedig a feleséged, hogy számon kérhesselek, mit miért és hogyan csinálsz, de azért köszi, hogy beavattál a részletekbe!-Villantok egy bűbájos Lenke-vigyort, majd folytatom.-Azt mondod, ez a lány tud rád hatni, és valamilyen szinten kordában tud tartani? Mert, ha ez így van, mindenképp találkoznom kell vele, de először azért megpróbálkoznék a szállásom megkeresésével, de ha csődöt mondanék, akkor, de csak akkor, ha tényleg nem zavarok, elfogadom az ajánlatodat! De a macskáddal, ha nem haragszol, nem küzdenék meg a melletted alvás lehetőségéért. Ha arra kerülne sor, megteszi majd nekem a kanapé is, mert még a végén egy strigulaként végezném én is az ágyad alján, pusztán azért, mert benne aludtam.
Kissé hamiskásan elvigyorodom, majd nagyot kortyolok a félig már kihűlt kávémból, amit majdhogynem Aaronre köpök, amikor megjegyzi, nem gondolta volna, hogy ennyire érdekelnek a nőügyei. Enyhe köhögőroham tör rám a félrenyelés miatt, ami pont kapóra jön, amíg fuldoklom, tudok azon agyalni, hogyan is vágjam ki magam a szorult helyzetből.
-Oh, csak és kizárólag azért érdeklődtem, mert kíváncsi vagyok rá, hogy sikerült-e már olyan nőt találnod, aki képes elviselni maga mellett, ha nem is éjjel-nappal, de huzamosabb ideig...
Gondolkodó arccal nézek rá, mintha azon töprengenék, vajon egyáltalán megszületett-e már az a nőszemély, aki hajlandó erre a veszélyes feladatra vállalkozni, valójában azonban azon járnak az agykerekeim, mennyire sikerült hitelesen előadnom magam.

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


A kisoroszlánéhoz hasonlatos morgásomon igazán jóízűt nevet, talán mióta megismertem, most láttam először szívből derülni valamin. Elmosolyodom én is, de észreveszem rajta, hogy nincs megszokva neki az őszinte kacagás, ezért a tématerelés eszköszéhez folyamodik. Nem firtatom a dolgot, hisz ki tudja, lehet csak arról van szó, hogy nem szeret megnyílni ilyen téren az emebrek előtt.
Enyhén megdöbbenek, mikor fellengzősen kijelenti, hogy az ő esetében nem beszélhetünk önhittségről, és pusztán csak azért, hogy jó kedvem legyen, elismeri, hogy mély sebeket szoktam ejeteni rajta a szócsatáink alkalmával, és ezekért talán még be is perel. Minden szavából, mondatából süt az irónia, pedig az elején még azt hittem, most végre őszintén fog nyilatkozni. Sebaj, a hecc kedvéért adom a buta lányt, helyeslően bólogatok mindenre, amit mond.
-Végre elismerted! Hidd el, ez életem legszebb napja! Ha beperelsz, előtte azért tájékoztass kérlek, szeretnék egy jó ügyvédet fogadni, és arra még gyűjtenem kell! Tudod, az ilyen súlyos vádak, mint lelki sérelem okozása, biztosan nagyon szigorú büntetést érdemel, és a te pici szívedet ért károkért nem tölteném a fél életem a sitten.-Túlzom el én is hozzá hasonlóan a dolgokat.
A kávézóban a törétnetem elmesélése után látom rajta, hogy nem hisz nekem, és ez rettentő mód felbosszant. Nem értem, mégis mi a fenét nem lehet azon elhinni, hogy valaki elindul a vakvilágba, és egyszer csak megérkezik valahová... Ráadásnak, ha ez a valaki pont én vagyok, aki az életének minden fontos döntését ilyen spontán hozza meg, végképp nem világos, miért nem lehet hitelt adni a szavamnak.
-Csak azt ne mondd, hogy el tudnál képzelni, mint a feleséged, mert most fordulok le a székről!-Nevetek fel hangosan ezen a képtelen illúzión. Egy másodpercig elmerengek rajta, de hamar visszatérek a valóságba, ahol Aaron borzongása fogad.
-Ne aggódj, nem használnám fel ellened az Alíztól tanultakat, csak épp annyira hasznosítanám őket, amennyire az adott helyzet megkívánná!
Vigyorodom el, hiszen ő is sejtheti, hogy a lehető legtöbbször élnék a lehetőséggel, hogy szívassam őt. Persze, egy idő után megsajnálnám, és lekattanék róla, de ezt neki nem feltétlenül kell tudnia.
-Köszönöm a bizalmadat előre is, és kérlek tényleg mindenképp tájékoztass, ha változás állna be a magánéletedben, mert én esküszöm, hogy addig a pillanatig nem fogok tudni nyugodtan aludni!-Vetem oda neki reakcióként, belül persze el is várom, hogy szóljon, ha változás van barátnő fronton. Nem tudom, hogyan fogadnám a hírt, de azt hiszem, ebbe jobb, ha nem is gondolok bele.
A szállásom felől érdeklődik, bár látom a tekintetén, hogy úgy véli, nincs szó semmilyen továbbképzésről, ebből kifolyólag sehol nincs számomra szoba foglalva. Kissé feldühít hitetlenkedése, ezért a táskámban kezdek kotorászni, amiben minden földi jó megtalálható, de végül sikerül előhalásznom, ha ugyan kissé gyűrödten is a szálloda nevét és címét tartalmazó papírt. Elé tolom, hogy ő is jól lássa, bár tartok tőle, hogy az olvashatóságával akad majd némi problémánk.
-Ezen a papíron van, ni! Csak épp nem tudom, hol is van ez pontosan. Neked van tipped esetleg?
Pillantok rá reménykedve. Nagyon bízom benne, hogy ki tudja majd bogarászni az írásból, hová is kell mennem, tartok tőle ugyanis, hogy galibák adódnának abból, ha az éjszakát nála tölteném.

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


-Miért csak a másdoik feleségedként tudnál elképzelni? Csak azt ne, hogy lemaradtam valamiről, és már volt egy házasságod! Tudod, képtelenség még csak elképzelni is, hogy egy nő hosszabb távon kibírja veled.-Vetem oda viccesen neki, a köztünk örök vitának is mondható problémakört. Persze, burkoltan benne van az is, hogy idegesítene, ha csak a másdoik lennék az életében, én ugyanis szeretek mindenhol az első lenni. Persze, férjhez azért nem mennék hozzá, az túl abszurd lenne a mi helyzetünkben, de azért nem árt bezsebelni az ilyesfajta információkat, ki tudja, mit hoz még a jövő.
Az Alízzal kapcsolatos mondataimat, és az ártatlan kislány előadásomat siker koronázza, bosszús pillantásokat mér rám, és kijelenti, hogy teljes mértékben tisztában van vele, hogy minden adandó alkalommal kihasználnám a lánytól megszerezett tudást, épp ezért nem is olyan jó ötlet szerinte, hogy meglátogassam őket közös otthonokban. Nekem egész más okokból vannak fenntartásaim a dologgal kapcsolatban, és aggályaimat csak alátámasztja csipkelődő hozzászólása.
-Na, azt mindjárt gondoltam, hogy nem csupa szívszeretből ajánlgatod a nálad alvás lehetőségét...-Forgatom meg a szemeimet, majd lelkesen keresni kezdem a szállásom nevét és címét tartalmazó papírt. Miután megtalálom, az orra elé tolom, és csak reménykedni tudok, hogy Aaronnek van legalább halvány fogalmra róla, merre kéne keresnem. Sajnos azonban neki sincs halovány lila ibolyája sem, úgyhogy muszáj leszek Alízhoz folyamodni segítségért.
-Akkor induljunk.-Bólintok helyeslően a hoppanálás lehetőségére, majd összehúzom a táskám, megragadom a bőröndöm fülét, és várakozva nézek a fiúra, jelezve, hogy én készen állok az indulásra.

Ash

Outfit

Rekkenő hőség tombol Bogolyfalván, ami egyre elviselhetetlenebb. Emebrt nem is látni az utcán, legfeljebb hat-hét óra felé merészkedik elő a lakosság, amikor már elviselhetővé redukálódik a hőmérséklet. Én is, akárcsak mindenki más be vagyok zárkózva a lakásba, ahol egy nagy legyezővel és lehűtött limonádéval próbálom elviselni az elviselhetetlent. Épp a kanapén tanyázom, elterülve, mint a szép magyar Alföld, amikor valaki vagy valami megkocogtatja az ablakomat. Felmordulok, hisz semmi kedvem nincs felállni megnézni, hogy kiféle, miféle a jövevény, de amikor harmadjára ismétli meg a jeladást, rájövök, hogy ezt a látogatót bizony nem úszom meg. Nagy nehezen összeszedem minden tesi- és lelki energiámat, és feltápászkodom, hogy az ablakhoz slattyogjak, csigalassúságban. Odaérve látom, hogy egy bagoly az, ami megzavarta a nyugalmamat, és egy levelet szorongat a csőrében. Viszek neki egy kis jutalomfalatot, majd a tekercsért cserébe lerakom elé. Ismerős a jószág, de nem tudnám megmondani kihez tartozik, amíg el nem olvasom a sorokat. Ash írt, hogy mit szólnék egy barlangfürdői kiruccanáshoz, eleinte semmi kedvem kimozdulni itthonról, de a többszöri olvasás meghozza a kedvemet. Gyorsan összekapom magam: felöltözés, sminkelés, szükséges dolgok összekészítése, és már úton is vagyok az említett hely felé.
Megérkezve tapasztalom, hogy megint sikerült elkésnem, ugyanis Ash már a sziklának támaszkodva egy cigivel a kezében vár rám. Néha én is hódolok a káros szenvedélynek, de most nem tudnám elviselni a füstöt, túl tömény lenne most a majd 36 fokban.
-Szia! Bocsi, tudom megint elkéstem, de nehéz rávennie magát az embernek a kimozdulásra ilyen kánikulában. Nagyon megvárakoztattalak?-Teszem fel udvariasan a kérdést, némi szempilla rebegtetéssel, bár a napszemüvegtől nem biztos, hogy látja. Remélem, nem akar sok időt itt kint csacsorászással eltölteni, mert a tűző nap már szinte égeti a bőrömet. Talán nem ártott volna mégsem az a naptej...

Ash

Outfit
Bikini


Ash válaszából kiderül, hogy nem én késtem, ő érkezett meg korábban. Ez azért vigasztal egy kicsit, hogy most az egyszer nem várakoztattam meg valamit, hiába, a pontosság nem az erősségem, talán nem is lesz már soha.
-Oh, ez ismerős érzés, a baglyodig alig volt erőm elmászni... Hiába, öregek vagyunk mi már ehhez az időhöz.-Nevetek fel.
Látom, ahogy végigmér, s úgy vélem, tetszik neki amkit lát. Talán úgy véli, kicsit túlöltöztem az alkalomhoz, de ha mást nem is, ezt az egyet sikerült a szüleimnek belém nevelniük: bárhová megyek, ki kell öltözni, mert a nő csak úgy nő, ha szoknyát és magas sarkút visel. Lehet, hogy értelmetlen berögződés az egész, de semmi pénzért nem cserélném el a gardróbomat, ami telis tele van az említett ruhadarabokkal és lábelikkel.
-Egész jól, épp szabadnapom van. Mostanában elég sokszor ad a főnököm egy-egy nap pihenőt, mert néhány kollégám otthagyta az ispotályt, így nekünk, akik maradtunk több páciens jut, és nagyon tart attól, hogy túlságosan is magunkra vesszük a betegek problémáit, és esetlegesen depresszióba esünk.-Magyarázom annak okát, hogy ma miért is van időm vele lébocolni a fürdőben.-Ahogy én sem láttalak már nem is tudom megmondani mióta. A vizsgaidőszakig még durván két hónapod van, ha jól sejtem. Megy a tanulás? Milyen a mestertanonc képzés?
Érdeklődöm, miközben szélesre tárja előttem az ajtót, úriemberhez méltóan. Ezt már szeretem, amikor egy férfi tudja, hogyan is kell egy nővel bánni, és nem kell külön elmagyarázni, mit hogyan illik. Készíteném elő a tárcámat, hogy megvegyem a belépőmet, de Ash beelőz, és kifizeti helyettem. Erre aztán végképp nem számítottam. Miután megkapjuk a pecséteket óraegyeztetés, akarom mondani helyszínegyeztetés, hol találkozzunk.
-Rendben, és köszönöm!-Mutatom fel a jobb kezem, utalva a belépőre. Magamhoz képest villámgyorsan átöltözöm a bikinibe, és a gyönyörű cipellőmtől is megválok a flip-flop kedvéért.
Szedem a lábam, hogy ne várakoztassam meg nagyon Asht.
-Melyik medencét próbáljuk ki először?-Teszem fel a kérdést egy mosoly kíséretében mikor a fiú elé érek. Most tűnik csak fel, mennyire alacsony is vagyok hozzá képest.

Ash

Bikini


-Azt hiszem, el fogunk jutni arra a szintre, hogy azon versengünk, melyikünk szed több gyógyszert, és ki tesz havonta több látogatást a javasasszonynál. Közben meg azon fogunk morogni, hogy ezek a mai fiatalok milyen lengén öltöznek, és hogy a szomszéd kölyök már megint berúgta a viárgoskertbe a labdát.-Vázolom fel nagyvonalakban a jövőről kialakított képemet, persze nem bírom én sem nevetés nélkül megállni, hiszen, remélhetőleg ez az időszak még nagyon nagyon sokára fog beköszönteni.
A téma a szabadidőmre és az MT képzésre terelődik, miközben beljebb kerülünk a fürdőbe, hiszen odakint már igencsak perzsel a nap. Egyetértek vele abban, hogy jó, ha az embernek néha-néha jut szabadnap, hiszen mindenkinek jár a pihenés, és az sem mellékes, hogy a már említett depressziót sem árt megelőzni. Érdeklődve hallgatom véleményét az itteni oktatásról, tényleg kíváncsi vagyok rá, hiszen ő mégis csak a Roxfortból jött, biztosan furcsának talál néhány dolgot.
-És boldogulsz a magyar nyelvvel az angol után? Gondolom odakint nem nagyon használtad a magyart. Emlékszem, nekem Graz után rettenetesen furcsa volt, hogy nem németül szólnak hozzám, pedig a nagyszüleimmel magyarul beszéltem.-Révedek vissza egy pillanatra a múltba.-És mit mondanak a felsőbb évesek a vizsgaidőszakról? Nagyon szigorúak a mestertanoncokkal, vagy azért nincsenek ráfeszülve annyira a témára?
Faggatom tovább, majd miután megkapjuk a pecséteket elviharzom átöltözni, ahogy ő is. Igyekszem gyors lenni, de ismételten nem jön össze, már vár rám a szökőkútnál. Odaérve tanácskozunk, melyik medencét is kéne kipróbálni először. A pillantásom nekem is a színes haboson akad meg, így erre teszem le a voksomat.
-Szerintem kezdjünk a színes habossal, az néz ki a legjobban.-Mosolyodom el hamiskásan, mert gondolatban azt is hozzáteszem, hogy ott tudunk habcsatát is vívni. Elindulunk a medence felé, út közben feltérképezem a lehetőségeket, mit lehetne kipróbálni a habos-babos után.