Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A festmény megrongálását kizáró szavakra bólint, ő is így gondolta. Na, persze ő nem a falszerkezetbe és a védőbűbájokba gondolt bele, leragadt annál a résznél, hogy ez egy pótolhatatlan ereklye. Seprűt azonban honnan kerítsen? Még csak a szobájáig sem rohanhat el, elvégre ő nem a kastélyban lakik, a begyűjtőbűbáj pedig itt nem segítene. Maximum felnyársalna vele néhány figyelmetlen diákot, amikor megérkezik, de azt is lehet, hogy későn, hiszen a falu bármennyire is közelinek tűnik, azért nem két perc az a távolság.
Fejében a kastély térképét böngészi, rá is jön, hogy az egyik itt lévő tanárnak közel a szobája. Kritikusan szemügyre veszi Huszthyt, de nem nézi ki belőle a kviddicsoktatót. Aztán bevillan az isteni szikra. Hiszen a közelben van Várffy szobája! Ha annak a fickónak nincs egy seprűje valahol a lakosztályában, akkor senkinek.
 - Rögtön jövök! - kiáltom oda Selwynnek, de már rohanok is, hogy betörjek a házvezető-helyetteshez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Várffy lopott seprűjével a kezében, futva érkezik vissza a helyszínre, ahol azóta megszaporodott a segítők száma. A "Mihez ért?" kérdést teljesen magára - is - veszi, elvégre segíteni van itt, úgyhogy megválaszolja:
 - Zárnyitáshoz, csapdasemlegesítéshez elsősorban, bár főként már nem használt, ősi varázslatokban vagyok otthon.
Sajnos a kastély nem valami régi és nemrég még felújítások is történtek, úgyhogy Aaron valószínűsíthetően kevéssé tud hozzátenni a témához, de ha egy elkeseredett levitásnak valahogy sikerül kivetnie magát a toronyból, szívesen elkapja. Na, meg utasításokat végre tud hajtani, ha Selwyn professzor kiadja őket.
- Viszont tüzet oltani, törmeléket eltakarítani, helyszíni elsősegélyt nyújtani képes vagyok - von vállat, elvégre ez utóbbiak alap dolgok, amiket egy ereklyekutatónak tudnia kell, enélkül nem is mehetne terepre.
Aztán egy másik ablakot nyitva követi kollégája példáját és a párkányra lép. Lába közé véve a seprűt elrugaszkodik, és kintről is szemügyre veszi az megroppant tornyot, melyből egy hirtelen nagyobb zaj arra utal, hogy összeomlása még koránt sem érte el a végét. Közben természetesen nem távolodik el messzire, egy helyben lebegve várja, hogy a többiek is csatlakozzanak hozzá, és az esetleges utasításokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Néhány méterrel lemaradva követi az eltulajdonított seprűvel a vezető szerepet magára vállaló tanárt, figyelve arra, hogy esetleges jelzéseit észrevegye, de ne akadályozza a munkában. Mire megkerülik a tornyot a férfi láthatóan végiggondolta a lehetőségeket, sőt már a megoldás megvalósításába is belekezdett, hiszen Aaront és a többieket egészen konkrét utasításokkal látja el.
Az ereklyekutató nem is fecsérli bólintásra, helyeslésre vagy kérdésekre az időt, kiválaszt egy szimpatikus, a harmadik emeletnél megfelelő mértékben kiszélesedő repedést, majd pálcáját elővéve munkához lát.
Analizálás közben megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy a modern bűbájok nagyrészt a régieken alapulnak, és bár változnak, fejlődnek, a korábbiak ismeretével kiismerhetők az újabbak is. Végül is, ha nagyon leegyszerűsíti ez egy csapdával ötvözött zár, és neki csak annyi a dolga, hogy a lehető legtöbb buktatót hatástalanítsa. Nagyjából ezt csinálja tíz éve, csak ebben az esetben reméli, hogy kevesebb halottal lesz dolguk odabent, mint a munkája során általában.
Bár mindez könnyen hangzik, egészen leizzad mire úgy érzi, hogy kezd a végéhez közeledni. Nem tud mindent eltüntetni, de nem is ez volt a kérés. A zöld jelölés mellé tesz egy kéket is, és már röppen is a következőhöz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

A lány látható érdeklődése csak az egoját bizsergeti, de a kis lény a kíváncsiságát stimulálja, ami bármily meglepő, Aaron esetében célravezetőbb. Legszívesebben kézbe venné az állatkát, de ő láthatóan nem rajong az ötletért.
 - Mennyi idő kell neki, hogy megszokjon? - kérdezi továbbra is a valamit figyelve, magában már-már megfogadva, hogy ha az kell hozzá, hogy mindenhová velük menjen, a lánynak még bőven elege is lesz a társaságából.  
 - Sosem hallottam róla - rázza meg a fejét, bár ez nem túl meglepő. Hacsak nem tartották a kis lány bebalzsamozott tetemét ókori sírkamrákban, nem valószínű, hogy összefutott vele. Abban sem vagyok biztos, hogy tudja-e mi az a hörcsög.
 - Ez valóban érdekes. Lehet, hogy a libákkal közös ősük van, vagy valami furcsa mágikus mutáció - mereng hangosan. Na, nem mintha értene hozzá.
 - Oh, de nem akarlak feltartani - emeli maga elé a kezeit, és megereszt egy mosolyt a lány felé. Nem, Aaron általában nem ilyen tapintatos, de nagy ritkán azért vele is előfordul, hogy megpróbálja figyelembe venni a többi embert. - Bizonyára jobb dolgod is van, mint ezredjére bemutatni a háziállatodat.
Aaron úgy gondolja, hogy egy ilyen lény mindenhol feltűnést kelt. Az eszébe sem jut, hogy esetleg csak ő olyan műveletlen, hogy ne tudja kapásból mi is ez.