Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Mindig is az voltam, nem tudtad? - ugyanolyan kedves és szép mosoly ül arcán, ahogyan eddig. Nem műmosoly, nem csak színlelés, tényleg érdekli minden. Túl sok időt fecsérelt el az anorexiájával, így pedig elég sok mindent kiengedett a kezei közül. Többek között Kevint is. Jó ideje nem tud már a fiúról semmit, csak abból táplálkozik, amire a múltból még emlékszik.
Úgy néz rá, mintha azt mondaná, "ugye nem gondolod, hogy nem ismerem ezt a nézést?" Mert igenis felismeri, ha Kevint valami kizökkenti, márpedig ilyesmire egyedül egy nő lehet képes. Nem felejtette el, hogy kisebb korukban egyedül Shayleen tudta őt kínosan édes hallgatásba is kényszeríteni, akár egyetlen ügyes mondattal vagy jókor találkozó tekintettel. Ezek a dolgok nem vesznek el nyomtalanul. Így hát kíváncsian várja a valódi választ, ami nem visszakérdezés.
- Naaaa, ne viccelj velem. Úgy lógatod az orrod, mintha a földön keresnél valamit. Nekem elmondhatod - mivel fogalma sincs arról, hogy az eridonos épp róla beszél, így egy egyszerű, bizalmasnak szánt mozdulatsor keretében végigsimít a fiú felkarján. Neki sejtelme sincs róla, hogy ez nem feltétlenül okos döntés, elvégre, ha Aiden csinálná vele ugyanezt, valószínűleg rögtön libabőrös lenne és felgyulladna a teste. De ugye a tudatlanság...
- Köszönöm - kissé tétován ejti ki ezt a szót, mintha nem lenne biztos abban, hogy tényleg jól néz ki. Bár ugye a bóknak mindig örülni kell, csak értitek. Ritkán hall ilyet őszintén, mert valójában a soványsága miatt nem néz ki jól. De ha valaki megdicséri, akkor csak ki kell néznie valahogy. - Azt hiszem felszedtem végre pár kilót, ezért nézhetek ki jobban, mint korábban. Te még láttál... - beharapja alsó ajkát, miközben fejét a kilátás felé fordítja. Hogy mondja ki? - Még otthon - tökéletes befejezés. Majdnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kérdőn néz a fiúra, aki úgy nyögdécsel, mint egy zavarba jött óvodás az anyák napi fellépésen. De most komolyan, mitől jött ennyire zavarba? Tán Shayleen mondott valamit vagy ennyire komoly az a nőügy? Egyáltalán hogy nem veszi észre, hogy Kevin totálisan odáig van érte és olyan szerelmes, mint az ágyú, csak ki kéne lőni? Hát tudjátok, erre egyszerű a magyarázat. Csak azt nem veszi észre az ember, ami az orra előtt zajlik. Így hát levitásunk kissé tanácstalanul méregeti a másikat, hogy most akkor mi lesz.
Az azonban sokkal zavarba ejtőbb, hogy az eridonos megint végigméri a lányt, aki kezd feszengeni lassan. Legszívesebben bebugyolálódna hat réteg takaró alá, hogy ne is lássa senki az alakját meg semmijét. Ha ez nem volna így is éppen elegendő, hát akkor szükségeltetik még egy bók erre, minek hatására fülig pirul. Nem tudja, mit feleljen.
- Köszönöm, de nem kell ennyit bókolnod, nem szükséges - halálosan édes, ahogy lehajtott fejjel, pipacs pirosan próbál magyarázkodni, miért nem kéne tovább dicsérgetni őt, pedig ránézve az embernek megfogalmazódik a gondolat a fejében: ekörül a lány körül mindenki arra kárhoztatott, hogy magasztalja és kiemelje előnyeit, megmutassa neki, hogy mi van benne és elfeledtesse, mi az, ami hiányzik belőle.
- Kevin, te mi...? - most már totálisan összezavarodott és csak egy válaszra vár, hogy akkor most baj van, nincs baj, mennek vagy maradnak, beszélnek, vagy valami fura törzsi szokás szerint nyögve kommunikálnak... Minden megoldás érdekli, a jelen szitut leszámítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem túl illendő ilyesmit mondani, de ami igaz, az igaz: Shayleen hetek óta hajkurássza Kevint, hogy végre visszaadhassa neki a tárcáját. Hála annak, hogy őrült módjára elviharzott az erkélyről, kiesett a zsebéből ez a nem kevéssé fontos dolog, azóta pedig egyszerűen képtelen elkapni pár szóra az eridonost. Ez egy lehetetlen küldetés. Többször is látta a folyosókon, volt, hogy utána is szólt, sőt az is előfordult, hogy a srác pofátlanul farkasszemet nézett vele, de nem várta meg, csak lelépett. Egyszerűen nem tudta elkapni legalább arra az időre, hogy a tárcáját visszaszolgáltassa neki. Gondolhatjuk, mennyire idegesíti most már a dolog. Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy mi rosszat tett, amiért ezt érdemli, meg ráadásul még hurcibálhatja is magával valaki más iratait, ami meg ki tudja, milyen látszatot kelt kívülről. Tán lopta, nem?
Szóval szó, ami szó, kissé pipa most már a fiúra, már nem is keresi. Úgy van vele, ha összeakadnak, akkor jól utánadobja majd a tárcát és mehet isten hírével, ha már ekkora tahó vele. És persze mit ad Merlin? Hogy a fejetlenség folyosójára fordulva pont őt pillantja meg. Véletlenek összjátéka volna? Fogalma sincs, de látja a megcsillanó lehetőséget, ami szajhaként illegeti magát előtte. Legyen.
- Kevin! - egy elnyújtott üvöltéssel rohan felé, mielőtt azonban a fiú rájöhetne, honnan jön a hang, vagy ha rájött, megpróbálna elmenekülni, nos... Nem fog tudni. Shayleen a szó legszorosabb értelmében ráveti magát, fel a hátára, a nyakába, teljesen mindegy, csak jól megkapaszkodik benne és nem ereszti. Ez persze kívülről elég különös látványt nyújthat, annyi viszont szent, hogy végre minden problémájukat megoldja - véleménye szerint. Nem ez a legnőiesebb verziója a megoldásnak, de valljuk be, sokkal több, mint a semmi.
- Nem engedlek el, amíg meg nem ígéred, hogy nem fogsz faképnél hagyni! - csimpaszkodik nagyon, szavaiból süt az elszántság. Ha kell, kampót akaszt Kevin bokájára és úgy fog utána vonszolódni, de most megbeszélik ezt a dolgot és pontot tesznek a végére. Pont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bele sem gondolt abba, hogy rohamával mennyi mindent idézhet elő, vajh mennyi kimenetele lehet egyetlen döntésnek. Kezdődhetett ott, hogy mint egy megtermett férfiember, egyszerűen csak hátrapillant, hogy "nini, mintha légy szállt volna rám, ó Shay, te vagy az?" Meg persze volt olyan forgatókönyv, hogy meginog picit, de aztán talpon marad. Az utolsó variáció, ami mind közül a legrosszabb, túl későn kezdett villogni a levitás agyában, már javában benne volt az ugrás lendületében, így úgy döntött, egyszerűen csak hagyja megtörténni. Tényleg.
Igyekszik stabilan megkapaszkodni a fiúban, legalábbis amennyire tőle telik, csakhogy ez a rögtönzött kicsi a rakás túlontúl ingatagnak bizonyul és igen hamar dőlni kezdenek. Shayleenben nem tudatosul, hogy egyébként egy Bájital Balaton kellős közepén tocsognak, így csak egy utolsó, ijedt sikkantásra maradt ideje. A földet érés őt is megviseli, mindkét térde a padlóhoz csapódik, kezeit viszont időben el tudja húzni, így legalább többi testrésze puhára, nevezetesen Kevinre esik. Ez már majdnem tökéletes manőver volt. Az adrenalin száguldozik ereiben, miközben felül, de nem száll le az eridonosról. Hogy is ne! Még a végén megint megszökik.
- Mondom itt maradsz, mert beszélni akarok veled! - mintha csak egy fogyatékosnak magyarázná, emelt hangerővel tagolja szépen a mondatot, hogy a srác egészen biztosan megértse. - Hetek óta üldözlek, hogy visszaadhassam a nyavalyás pénztárcádat, de te állandóan elmenekültél előlem. Nem hiszlek el, mivel érdemeltem ezt ki? - felháborodottan teszi karba kezeit mellkasa előtt, ám nem úgy tűnik, hogy meg fog mozdulni. Neki most jó helye van Kevin... Fenekén? Derekán? Csípőjén? Mindenhol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Úgy döntött, hogy a saját fejlődésének és betegségéből való kiútjának velejárójaként segít majd a Shanes előkészítőben és önkénteskedni fog. Noha már beszélt erről az igazgatóval, ő nem kötött ki konkrét időpontot arra, mikor kell jönnie. Azt mondta, bármikor szívesen látják őt, de leginkább a délutáni foglalkozásokon. A levitás sokat töprengett rajta, vajon tényleg bölcs gondolat-e, hogy bejárjon és segédkezzen, elvégre olyan alapvető kérdések merültek fel benne, hogy alkalmas-e rá, érdemes-e, végtére is egyelőre ő sem tudna létezni segítség nélkül. Orvosi segítség nélkül. Azonban még ha arra is jut, segít, mi lenne a legmegfelelőbb módja ennek? Pénzt adományozni sajnos nem áll módjában, hiszen nemrég vették meg öccsével a falubeli házukat és már ahhoz is segítséget kellett kérniük. De elég-e pusztán a jó szándék ahhoz, hogy tényleg tegyen valami érdemit? Legyen bárhogy, elhatározta, hogy a mai délután alkalmával ellátogat a kicsik közé és visz magával pár finomságot - lefordítva most bevásárol és süt nekik süteményt, visz be gyümölcsöt. És igen, talán játszik és beszélget is velük erről-arról.
Ennek köszönhetően a piactéren kószál és igyekszik a lehető legjobb minőségű alapanyagokat beszerezni. Teljesen egyértelmű, hogy rendetlenül kavarognak fejében a gondolatok, s mi sem mutatja ezt jobban, minthogy nagyjából két perce ugyanazt az almát tartja a kezében és elbambulva nézi. Hogy most pontosan mi játszódhat le benne az jó kérdés, ő azonban nem érzékeli, hogy mióta csinálja a... Semmit. Csak akkor ocsúdik fel, mikor valaki hátulról meglöki, de így sem tart sokáig a hatás. Észre sem veszi, hogy a táskájából már el is emelték a pénztárcáját, így a vásárlás kimenetele már semmiképp sem lehet sikeres. Nagy nehezen összeválogat két kilót a gyönyörű áruból és fizetne is, csakhogy...
- Egy pillanat, nem találom a... - a táskájába túró mozdulat hozza meg a felismerést, s a keresés egyszeriben kétségbeesetté válik. Pedig elhozta. Itt volt. De már nincs. Szerencse, hogy az iratait máshol tartja. De akkor is, hol a tárcája?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Pedig gyönyörű darabokat választott, talán a legszebbeket, amiket fellehet itt az ember. Egy dolog azonban tény: elvből vásárolni nem igen lehet, pénztárca híján pedig itt kell hagynia az almákat. Pánikba esetten kotorászik a táskájában, érzi, hogy végtagjai remegni kezdenek, miközben az idős hölgy mosolyogva várja az eredményt. Ő még nem tudja, hogy mégsem lesz ebből vásárlás.
Mikor már a sírás határán fordulna az eladó felé, egy kisebb fajta zajongásra lesz figyelmes. Az öregasszonnyal egyszerre fordítja fejét a hang irányába és egy elnézést rebegve megpróbál odafurakodni, hogy lássa mi történik. Pont akkor ér oda, mikor a pénztárcák előkerülnek. Nem lát sok mindent, csak saját értékén akad meg a szeme, ettől pedig kettős érzése támad. Először is iszonyúan szégyelli magát, hogy nem figyelt eléggé, másrészről viszont hálás is az idegennek, hogy kiszúrta a tolvajt. Már csak zavarát kell legyőznie, hogy ne a föld alól nyúljon ki a keze és kuncsorogja vissza a tulajdonát. Sohasem fordult még elő vele ilyesmi. A tömeg azonban lassanként oszolni kezd és a két pénztárcából már csak egy marad, az övé. Mély levegőt vesz és kissé bizonytalanul sétál oda a férfihoz - nem tehet róla, introvertált személyiség és csak a szükség szüli a beszédet.
- Az az enyém - hangja elég halk, de határozott, így kétség sem férhet hozzá, hogy a kis krémszínű tárca az ő tulajdona. Beharapja ajkát, mert fogalma sincs, hogy most mit kéne csinálnia, végül úgy dönt, hogy illendő lenne kicsit bővebben is beszélnie. - Köszönöm, hogy visszaadja. Mármint nemcsak az enyémet találta meg, de az enyémet is és... - szinte ráharap a nyelvére, hogy elég volt. Nem tudja nem szimpatikusnak találni a tolvaj lebuktatóját, hiszen eleve az, hogy kiszúrta a dolgot (mert senki ne mondja, hogy véletlen volt), majd még tett is azért, hogy mindenki visszakapja, ami az övé. Ez egy... Jó dolog. - Szóval köszönöm - végül elmosolyodik, bár nem olyan nagyon széles a görbe, de ez is megteszi. Nem szabad elfelejtenie, hogy nem egy gazemberrel, hanem egy minihőssel beszél - hős mondjuk superman, de a hétköznapok megmentői minihősök.
- Mondja csak, hogy szúrta ki azt a férfit? - közben nagyon udvariasan és finoman elindul vissza az idős hölgyhöz, hogy kifizesse az almákat, remélve, hogy a férfi vele tart egy darabon. Ha nem is, a választ mindenképp megvárja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Talán a férfinak nem több ez, mint egy könnyed jó cselekedet, amit bármely más ember megtett volna a helyében. Shayleen viszont jól ismeri a tömeget, a sok arcot, akik mind ugyanolyanok: ha látnak is valamit, szemet hunynak, ellenőrzik saját értéküket és megnyugvással konstatálják, hogy velük minden oké. Mi értelme lenne bármennyi időt fordítani arra, hogy másokon segíthessenek? Ezt a mentalitást tapasztalta egész idáig, gyakran még az orvosoktól is. Önimádattal telve pöffeszkedtek székükben és fölényesen hümmögtek, semmitmondó kérdéseket tettek fel és a válasszal sem törődtek. Számukra minden betegség, így az anorexia is egy múlandó szeszélynek bizonyult, nem tartották érdemesnek a problémát arra, hogy foglalkozzanak is vele mélyrehatóbban. Mondhatjuk, hogy a levitás elvesztette reményét az emberiségben egy kissé.
Nem szeretne udvariatlan lenni, azonban most, hogy végre van mivel fizetnie, talán vissza kéne mennie az asszonysághoz és elhozni az almákat. Könnyeden teszi fel az első kérdést, ami eszébe jut, hiszen ő maga mit sem vett észre a lopásból. Persze, meglökték, de ez egy piacon annyira általános dolog... Nem szól ugyan semmit, mikor a férfi először exkuzálja magát, elvégre nem várhatja el, hogy válaszoljon vagy vele tartson, mégis kiengedi a sokáig benn tartott levegőt, mikor beszélni kezd. Megnyugtatja a másik jelenléte, bár nem tudná megmagyarázni miért. Jó az aurája vagy a kisugárzása - ki miben hisz.
- Az az igazság, hogy nem is gondoltam, hogy baj lehet - megvonja vállát, miközben odaérnek a gyümölcsöket áruló idős hölgyhöz és átnyújtja neki a fizetséget. Egy mosoly kíséretében veszi át az almát, majd Kriszpin felé fordul. - Ilyen tömegben teljesen normális, hogy az emberek egymásnak mennek. Vagyis nem annyira szokatlan - egy picit kijavítja magát, elvégre lehetne úgy közlekedni, mintha nem egy elefántcsordát alakítanának egy természetfilmben, de mindegy.
- De végül igazad lett. Vagyis, igaza - kijavítja magát, mert kissé megzavarta, hogy a férfi letegezte őt. Ennyire fiatalnak tűnik? Na nem mintha szeretné a magázódást, csak különös. - Nem mindenki próbált volna meg megbizonyosodni erről, bár igazán nem szeretném zavarba hozni - egy kedves mosoly ível ajkaira, ahogy megtalálja Kriszpin tekintetét. Még soha nem találkozott vele, ami persze nem jelentene semmit, de mióta a faluban lakik, azóta elég sokakat, legalább látásból megismer. Mégsem faggathatja a férfit minderről.
- Tudna nekem segíteni egy keveset? Már egy ideje el szerettem volna menni fűszerekért, de ebben a labirintusban sehogy sem akadok rá az árusra, akit említettek nekem. Elkísérne? Persze csak ha nem tartom fel, mert azt igazán nem szeretném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Annyira nagyon pipa volt már Kevinre, hogy az csuda! Midőn a természet alkotta férfiember hetykén menekült előle az elmúlt hetekben, úgy a Shayleenben felgyülemlő méreg és düh is csak egyre több lett. S kellett ez az eridonosnak? Hogy a lány már a legkegyetlenebb és legvégsőbb fegyverhez nyúljon? Kellett ez? Minden bizonnyal nem.
Most viszont, ha már egyszer be kellett vetni, bevetette, ennek eredményeképp most a földön hevernek. Illetve csak a fiú, a levitás köszöni szépen, kényelmesen elüldögél a formás fenéken, amit arra teremtettek, hogy pihe súlyát ráhelyezze. S hogy eszébe jutott-e felkelni onnan? Nem, nem jutott, azonban a lassan bájitaltól tocsogó nadrágja meggyőzi, hogy felkeljen. Véletlenül sem Kevin szavában bízik, hiszen már abban sem lehet biztos, hogy igaz, amit a srác kérdez.
- Legyen, de ha megint elszaladsz, akkor megtartom a tárcádat - nem mintha ez a durcizás bármilyen formában is fenyegető lenne, de azért ő nagyon próbálkozik. Lekászálódik Kevinről és előveszi pálcáját, hogy egy bűbáj segítségével tisztává varázsolja magát és ruházatát. A fiúval viszont nem ilyen kedves. Egyetlen manát sem hajlandó pazarolni egy olyan emberre, aki direkt kerüli őt, mindenféle indoklás és bűntett nélkül. Így hát igen, megvárja, hogy a fiú felkeljen, meg végighallgatja, amit mond, de nem hatja meg semmi sem. Ez már a vég kezdete.
- Akkor magyarázd már meg legyél olyan kedves! - felháborodottan fonja keresztbe karjait mellkasa előtt és sértetten néz a fiú szemébe. Soha ne felejtsd el, hogy egy anorexiás lányt csak egyszer bánthatsz meg, utána már szhatod. - Tudod milyen rossz volt, hogy nem is álltál szóba velem? Már hetek óta vissza akarom adni a tárcádat, de meg sem álltál, direkt kerültél! Mintha nem is tudom, leprás lennék! Könnyebb lenne megmondani, hogy idegesítelek, mint ez a bohóckodás - ismét megemeli a hangját és eléggé engesztelhetetlennek tűnik. Nos, drága Kevin, most előveheted a legeslegjobb indoklásodat, hogy megbékítsd, mert az, hogy sajnálod, bizony vajmi kevés lesz ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Noha egy házban élnek, alig kommunikálnak, ráadásul Adrian annyira megorrolt rá, hogy végül haza is költözött a szüleikhez. Illetve az ő szüleihez, mert Shayleen nem hajlandó elismerni azt a két akárkit. Otthon persze nyilván ellene van hergelve az öccse, így az utolsó támaszát is kirántották alóla. Nem boldog.
Most pedig kapott egy levelet Adrian-től, hogy találkozzanak a játszótéren. Talán már a cuccait is össze kéne csomagolnia és visszaköltöznie a kastélyba. Miért kellett múltkor mindent Adrian fejére borítania? Miért borult ki annyira? Nem lett volna szabad, hiszen nagyon jól megtanulta, hogy akkor van biztonságban és békében az ember, ha mindent magában tart. Eddig így is volt, nem mondott semmit az öccsének, hagyta, hogy jótékony tudatlanságban éljenek egymás mellett és, míg ő a saját poklát járta meg, meg sem fordult fejében, hogy testvére is leszállt a sajátjába. Hogy őt is ugyanannyira bántotta minden, mint a lányt, hogy neki sem volt könnyebb. Hogy egyedül volt, pedig szüksége lett volna Shayleenre, aki viszont azt hitte, pont azzal óvja meg a fiút, ha bezárkózik. Nem akarta, hogy Ő is úgy nézzen rá, ahogy az orvosok, ahogy a szülők, ahogy mindenki. Neki csak egy jó, gondoskodó, szerethető és értékes nővér akart maradni, aki fontos. Végül mégis mindent elrontott.
Nehézkesen indul el közös házukból és még egyszer ránéz. Üres nélküle. Letöröl egy könnycseppet és lenyeli a bánatát. Ahogyan azt is, hogy mióta Adrian elment, azóta megint alig eszik, ez viszont a legkevésbé sem az anorexia, sokkal inkább a depresszió velejárója. Nem tud aludni, álmatlanul forgolódik, étvágytalan, folyton fáradt és képtelen kimozdulni a kis zugából. Csak fekszik egész nap a takaró alatt és már olyan gondolatok is megfordultak a fejében, hogy ő teljesen haszontalan. Hogy már senki sem szereti és senkinek sem kell.
A játszótérhez érve habozik, hogy odamenjen-e a fiúhoz, hiszen nem tudja, hogyan nézhetne a szemébe. Végül minden bátorságát összeszedi és megindul felé, azonban a kutyust észre sem veszi. Sötét is van már, gyenge is már, fél is. Semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Természetesen Shayleen esetében is igaz az, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja a szerencsétlennek, merthát őszintén: mit tehetne ez a vékonyka, törékeny leányzó egy megtermettebb, erősebb férfival szemben? Nyilván semmit, azon kívül, hogy megvonja tőle a társaságát, ami jelen helyzetben nem is feltétlenül büntetés... Ettől függetlenül az elutasító testtartás megmarad, karjait szorosan mellkasa előtt tartja összefonva, hangjában pedig nem csupán feddés és sértődöttség, inkább megbántottság bujkál. Talán ezzel ráébreszti Kevint arra, hogy eridonosság ide vagy oda, nem viselkedhet így csak úgy.
Mire monológja végére ér, nagyjából meg is nyugszik, bár a válaszra továbbra is kitartóan vár. Egy tapodtat sem mozdul, csak szúrós tekintettel méregeti a másikat, aki... Mit is csinál? Áll, mint egy kuka. Illetőleg hadd javítsam magam: látszólag áll, mint egy kuka, mert eközben tekintete a levitás ajkaira téved, Shayleen pedig csak annyit érez, hogy arca szép lassan kipirul. Ezen az sem segít, hogy a szemkontaktus pillanatokon belül ismét kialakul, hiszen már tudja, hogy annak a szempárnak még csak gondolatfoszlányképp sem kellett volna oda tévednie, ahová tévedt.
A helyzetet csak súlyosbítja a közeledés, a be nem fejezett mondat, meg úgy különben is és egyáltalán... De mire oda jutna, hogy összerakja a kirakós darabkáit, már rég késő. Ruhája ismét festékes, ahogyan lassan arca is, hiszen Kevin és Shayleen ajka egyszeriben összeér, majd gyermeki puszi helyett szenvedélyes csókká válik. A lány totális döbbenetben áll, először fogalma sincs, most viszonoznia kéne vagy ellöknie magától a fiút, mivel azonban tiltakozni elfelejt, így szép lassan egész teste Kevinéhez simul, ahogy az magához húzza derekánál fogva. Mi a ménkő? Azonban még e gondolat sem képes legyűrni a tényt, hogy az eridonos korántsem csókol rosszul, tehát... Oké, adjuk meg magunkat, gondolja és viszonozza. Nem ver hevesen a szíve, a pillangók ugyanúgy alszanak, ellenben kellemes melegség járja át testét. Egészen más, mint Aiden, akinek csak a pillantásától fel tudna robbanni, ez valami sokkal finomabb és ahhoz képest - sajnos - jelentéktelenebb dolog. Mégis belemegy, mégis viszonozza, mégis reméli, hogy ilyennek kell lennie valójában. A saját szívét csalja meg, de jelen helyzetben nem érdekli. Lesz, ami lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Vélhetően sokkot kapott, mikor meglátta, hogy Kevin ledobja a ruháit a pályán. Egy pillanatig átfutott a gondolat az agyán, hogy ez azért van, mert a barátja mindenki előtt meztelenkedik vagy, mert ez a látvány még számára is pirongató volt? Remek kérdés, hölgyeim és uraim. Még mindig kissé zavarban van, ahogy az öltözőkhöz sétál. Megvárja, hogy kiszivárogjanak az emberek, gondolván, hogy amikor majd belép, nem egy minimum félig meztelen Kevin fogja fogadni.
Téved.
Ott ül ő, a kispadon és épp meg van elégedve magával. Hogy a teljesítményével vagy a külsejével, az egyelőre vitatott, bár gyanítható, hogy is-is. Ahogy meglátja az izmos felsőtestet a csodás hasizmokkal, azonnal rákvörösre vált a feje. Miért kell valakinek így kinéznie? Egyáltalán hogyan lehetséges ilyesmi? Törvényben kéne tiltani, de minimum szabályozni. E pillanatban egészen biztosan nem a gyógynövénytan tankönyvén jár az esze vagy az anorexiáján. Vagy más hímneműeken. Nem-nem. Kizárólag Kevinen, akibe bár saját bevallása szerint nem szerelmes, most úgy levette a lábáról, hogy tényleg majdnem levette szó szerint. Kis híja, hogy nem esett hanyatt.
Addig van szerencséje, míg a fiú csak ül, utána jön a kék halál. Ezt tudva, nem is megy hozzá közelebb, mert megrészegedne a sok tesztoszterontól. A fal mellett igyekszik beljebb merészkedni, de tisztes távolságot tart. Ez lehetne magyarázható valamiféle büdös izzadtság szaggal, de sajnos (vagy szerencsére?) szó sincs ilyenről. Jaj.
- Megtennéd, hogy felveszel valamit? - lesüti a szemét és mindenáron kerül mindenféle pillantást. Csak kökény szemeit nem akarja vetni Kevinre, minden mást igen, de ez normális, nem? - Megfázol - teszi hozzá, ami szerinte valid indok. Hát, ez majd eldől. Vagy kisül. Esetleg hagyjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Shayleen még túl fiatal az ilyesmihez, no meg persze ne feledkezzünk meg azt ingerszegény környezetről. Én mondom, ez itt a baj. Elvégre hány meztelen férfi felsőtesttel találkozik az ember naponta...? Na jó, nem naponta, de mondjuk hetente. Egy újság címlapja, véletlen út a fürdő felé, egy kis csínytevés keretében éjszakai fürdőzés... Meg hát ott a nyár is, amikor csak lenge öltözetű fiatalok rohangálnak mindenhol. Csakhogy a levitás a legkevésbé sem strandra járós, fürdőruhát még amúgy sem hord - az ismert okok miatt. Szóval jah, ingerszegény környezet.
- De csak fel kéne venned valamit - próbál a fiúra nézni, de még csak esélye sincs. Tulajdonképpen a kérdés már csak az, létezik-e a vörösnek sötétebb árnyalata annál, mint amilyen most Shayleen feje. Sejtéseim szerint lehetetlen, de ismerve a lányt... Biztosan van lejjebb.
- Igen, gondoltam megleplek - csak végül ez fordítva sült el. Tény és való, hogy az utóbbi időben nem töltöttek együtt sok időt. A múltkori csókjuk óta notóriusan menekült Kevin elől. Nem azért, mert ne szeretné, csak éppenséggel fogalma sincs, hogyan kezelje a helyzetet. És nem, nem segít, hogy a srác majdnem meztelenül feszít. Ez inkább csak ront a helyzeten. Mikor a nagyteremben voltak a nagy ünnepségek, ügyesen el tudott bújni, az órára járást is könnyedén intézhette úgy, hogy véletlenül se akadjanak össze. De az a helyzet, hogy egyszer muszáj beszélniük arról a bizonyos csókról. Mert szerelemvallás ide vagy oda, levitásunknak ibolyán túli sugárzása sincs arról, mire adta szegény fejét. Hiszen a szíve másé... Vagy mégsem?
Épp ilyen és ehhez hasonló gondolatokon töri a fejét, mikor Kevin nemes egyszerűséggel feláll, hogy közelebb menjen hozzá. Shay szemei hirtelen hatalmasra nyílnak, mert sem az alig takaró törölköző, sem a csodás izmok feszülése nem kerüli el a figyelmét. Mi tévő legyen most? A kérdést hallotta, de a hm-re egyszerűen már csak ájulás kerülgeti. Maradjon már ott, ahol van, hóó! Jézus, két méteres közelségben van! - N-nem, semmit. Csak meglepett, hogy... Amikor... Szóval a pályán... - egyre jobban ég a feje, zavarában egyik hajtincsét a füle mögé igazítja és mintha nagyon lassan, nagyon észrevétlenül a kijárat felé araszolna. De ez csak lehet. Szó szerint milliméterenként vágja le az ajtó és közte lévő távolságot, annyira lehetetlenül lassan, amit egy csiga is megirigyelne. Csakhogy nem menekülhet, mert Kevin csak jön és jön. Ajj már! - De jók voltatok, meg... Érdekes volt és öhm... - mint aki elfelejtett beszélni. Lehajtja fejét, de pechére most, hogy már nincs frufruja, nem ér el ezzel semmit. Tökéletesen látszik rajta, ami lejátszódik benne. Segítsééééég!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Összevissza dadog, hebeg-habog, hirtelen azt sem tudja, fiú-e vagy lány. Ráadásul bármennyire is igyekszik húzni az időt, addig nem tudja elnyújtani, míg kiér. Bár ez várható volt, Kevin nyilván nem várja meg, hogy öt métert milliméterenként somfordáljon kifelé. Van más olyan marha, aki megtenné?
A kérdésre Shayleen kis híján elájul. Nincs elég baja amúgy is? Muszáj még provokálni szegény szűz lelkét, aki... Na jó, ebbe most ne menjünk bele, mert nem itt fogom kifejteni, de értitek. A szíve rendszertelenül ver, egyszer ide dobban, másszor oda, egyszer jobban, másszor kevésbé, pár pillanatig felgyorsul, végül kihagy egy-egy ütemet. És mindeközben annyi vér tódul fejébe, amibe szerintem bele is lehetne halni, szóval igen Kevin, ez egy célzás lehet arra, hogy... NE KÍNOZD.
- Én... Nem tudom, ne tegyél fel ilyen kérdéseket - fogalma sincs, hogy felháborodjon, elsüllyedjen vagy tegyen inkább beismerő vallomást. Bár ez utóbbira nyilvánvalóan semmi szükség, mert magáért beszél minden egyes apró rezzenése. Ja meg amúgy mire a mondandója végére ér, addigra az eridonos már az arcát simítja végig, végül megemeli fejét az állánál. Nincs menekvés, most már muszáj ránéznie. Sohasem esett még semmi ennyire nehezére.
- N-nincs. De lehet, hogy meg fogok fázni vagy... Én csak... - fel kéne adnia. Ez ma nem megy neki. Egészen idáig egyetlen értelmes mondata sem volt, konkrétan úgy viselkedik, mint egy ötéves. És ez rohadt kínos, tekintve, hogy elmúlt húsz. Nem, ez nem is rohadt kínos, ez egészen egyszerűen über kínos, leírhatatlan és wááá. Engedi, hogy Kevin belefúrja tekintetét az övébe, de pillanatokon belül meg is bánja, mert olyan kérdés érkezik, amire még annál is kevésbé akar válaszolni, mint az előzőekre. Tudjátok mit? Most kimondaná, hogy a srác hihetetlenül szexi, csak engedjék el. Nem elég a kutyaszorító fizikailag, most még verbálisan is sarokba kényszerítik. Pazar.
- Nem kerültelek - olyan spontán és ösztönösen buktak ki belőle a hamis szavak, mintha tényleg igazak lennének. Elvégre volt idő, mikor mindenkinél jobban tudott hazudni és az a helyzet, hogy ezt a tudományát mai napság is remekül tudja alkalmazni. Nem rozsdásodik be olyan könnyen, mint azt az ember hinné. - Nem tudtam, hányadán állunk, de nem kerültelek. Igaz, nem is nagyon kerestem a társaságodat, de az isten szerelmére, vegyél már fel valamit! - a mondat végét már alig lehet hallani, mert arcát tenyereibe temeti, lesöpörve ezzel magáról Kevin ujjait. Te jó ég. Nem bírja tovább, mindjárt futásnak ered. Márpedig egyvalamiben verhetetlen, méghozzá futásban. Aident is milyen könnyen leverte már az első találkozásuk alkalmával. Na jah, fizikailag gyorsabb volt, szíve viszont nem menekülhetett a rellonostól. Az pedig, hogy jelenleg ilyen ideges, talán azt bizonyítja, hogy az eridonos sem közömbös a számára. Létezne, hogy két embert szeret egyszerre? Képtelenség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Nem szükséges, igazán nem - megint nem tudja, hová nézzen, hogy csökkentse a zavarát. A föld sem tűnik jó megoldásnak, maga előtt csak Kevin félig meztelen testét látja, ha felpillant, akkor meg a tekintetét. Nincs jó választás, esetleg, ha becsukná a szemét... De az meg milyen lenne már? Most mit csináljon?
És ekkor érkezne az életmentőnek számító téma, mert most már oké, beszéljenek inkább erről. És ez sikerülne is, ha Kevin nem komolytalankodná el. Mert bár nyilván úgy tervezte, hogy ezt most majd jól kivesézik, esélyük azonban vajmi kevés. Merthogy hiába választja meg a jó kérdést, ha utána olyasmit tesz, mint az a bizonyos mosoly, meg... Atyaég. Ő most komolyan elvette Shayleen jobb kezét? Hová teszi? Nem, nem, nem, nem, nem, NEM! A levitás annyira megdöbben, hogy kipattannak szemei és akaratlanul is követi kezeik útvonalát. Végig a mellkason, le a hasizmokra, végül megállapodik a köldökön. Még soha életében nem került ilyen bensőséges viszonyba senkivel. Smároltak párszor Aidennel, meg azért ölelkeztek, de ilyen soha, ismétlem soha nem fordult elő. Kevin neki az első, aki... Aki... Ettől a gondolattól a cékla is kifehéredett és a rák is lesápadt hozzá képest. Mert ez a szín már sok mindennek mondható, csak egészségesnek nem. Ha legalább sötétben lettek volna, de így, fényes nappal ilyesmit csinálni! Jó ég!
- Kevin, szerintem ez... Nem tudom... Nem lenne jobb, ha inkább... Vagy... - most épp azt próbálja megfogalmazni, hogy öltözzön fel és menjenek el egy olyan helyre, ahol nagyon sok ember van és ilyesmi nem fordul elő. Ahol nem nyithat rájuk senki, mert eleve ott van mindenki. Vagy ha már mindenáron ragaszkodik ehhez a programhoz, legalább ne itt...! Bár erősen vitatható, hogy Shayleen képes lenne bármit is véghez vinni akárkivel. Túl szégyellős és túlságosan fél az egésztől. Ehhez még nem bízik eléggé Kevinben, azt hiszem.
- Szerintem menjünk. Amíg felöltözöl, addig én kint megvárlak! - azonnal menekülőre fogja, már meg is indul a kijárat felé, megteszi az első lépést, kezét igyekszik finoman kihúzni Kevinéből. Már öt helyett csak négy méter van hátra, ez az kislány!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Neki ez sok. Úgy érzi, menekülnie kell a helyzetből, mert nem áll erre készen. Akkor Kevin most csak szórakozik vele? Mert ő soha többé nem akarja átélni azt, hogy valaki csak úgy van mellette, de sem felvállalni nem képes, sem komolyan venni. Egyszer már beleesett ebbe a hibába, még egyszer viszont nem fog. Ezt már akkor megfogadta és azóta is tartja, noha előfordul, hogy nehezére esik. Tudjátok, annyira szépen tud hülyét csinálni magából, vétek lenne, ha egy nap nem tenné...
A nevén szólítják, ekkor pedig végre az eridonosra emeli tekintetét és látva azt, hirtelen már nem is olyan piros. Érzi, hogy a helyzet komolyra fordul. Hagyja, hogy a fiú magához vonja, mert megérzi, hogy nem viccelődni akar vagy mocskos dolgokat csinálni, hanem mondandója van. Mármint olyan, ami értékelhető.
Az első mondat után rögtön beharapja alsó ajkát, mert persze, hogy tudja, hogy az anorexiájára gondol. Érzi, hogy feszengeni kezd, hiszen a tény, hogy figyelembe kell vennie egy férfinak ezt is, ha vele akar kezdeni... Nem túl jó ómen. Akkor sem, ha Kevint ez egy cseppet sem zavarja. Azonban hiába koncentrálna erre, nem tud, mert a fiú itt még nem fejezte be. Folytatja, amit elkezdett, Shayleen szíve pedig hosszú idő után először megdobban. Nem olyan intenzív és heves, de talán valami hasonló. Az érzés, hogy szeretve van, hogy akarják és elfogadják. Hogyha némán is, de mellette vannak, nem ítélik el és támogatják. Egy pillanatra megfordul vele a világ, mondana bármit, akármit, de nem jönnek szavak ajkaira. Könyörögve kér minden istent, hogy szerelmes lehessen Kevinbe, mindent megadna, hogy érezhesse és viszonozhassa. Talán itt az ideje...
Aztán mielőtt gondolkodhatott volna, ösztönösen csókolta vissza az eridonost. Egyik karja a fiú mellkasán nyugodott tovább, a másik viszont a srác nyaka köré kúszott és engedett az érzésnek. Lehunyta szemét és azt kívánta, hogy ebből lehessen valami. Hogy mindent visszaadhasson, amit kap, hogy ő is boldoggá tehesse a másikat. Talán nem is baj, ha egy kapcsolat nem ég ezer fokon. Talán elég, ha szereti. Talán elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem tudja, hogy jutottak el idáig, hogy Kevin miért szeretett bele. Pedig évekig nem is látta, tulajdonképpen nem ismeri Shayleent. Fogalma sincs róla, hogy a lány mennyire rossz ember - mondom ezt mindenféle dráma nélkül. Hogy most, ahogy itt áll előtte és őt hallgatja, érez ugyan valamit, de közel sem olyan hevességgel, mint ahogy annak lennie kéne.
A csókjuk lassan indul, olyannak, amilyet még a levitás is tud viszonozni, de aztán szép lassan elmélyül és most először, mintha végre nem érezné azt a másik személyt. Mintha most először tényleg csak ő és Kevin lenne, a karjaiban el tudná felejteni a rellonost. Igen. Persze agyának egy rejtett zuga összehasonlítja a két csókot, hogy milyen volt Vele és milyen most. De nem figyel rá, kizárja és esélyt ad. Esélyt akar adni magának és az eridonosnak is, hogy végre lezárhasson egy régi, elnyűtt sztorit. Elvégre Aiden akkor sem venné észre, ha meztelenül bukfencezne a kviddicspályán, bár tény és való, elég különös elképzelés.
Kevin egy picit elhajol tőle és nyitná a száját, Shayleen pedig azt sem tudja, hol van éppen, mikor egy erőteljes hang a tudtára adja. Azonnal lemerevedik, mert rájön, nincsenek egyedül. Sajnos azonban itt még nem ér véget a dolog, mert amint Kevin elfordul, hogy szembe kerüljön a zavaró tényezővel...
Te. Jó. Ég.
Shayleen majdnem összeesik és azt sem tudja, mit csináljon. Legszívesebben ellépne Kevin mellől, hogy Aiden ne lássa őket együtt, de... Miért is tenné? A fenébe. Szíve persze azonnal megdobban, légzése egyenetlenné válik, ösztönösen reagál a férfi jelenlétére. Az arca pillanatok alatt elvörösödik, fejét pedig lehajtja, hogy a cipőjét méregethesse. Mellesleg tudtátok, hogy ez a kedvenc topánkája? Miért nézi őket Aiden, mit érdekli őt ez a helyzet? Biztos megint csak ki akarja élvezni, hogy paraszt lehet két emberrel. De mi van, ha esetleg...? Nem, biztosan nem. Nem hiheti azt, hogy tényleg, egy fikarcnyit is érdekli őt az, hogy mit művel a fiúöltözőben. Vagy a lányban. Vagy akárhol.
Felpillant és Aidenre néz, majd Kevinre. Most mégis mi folyik itt? Érzi, hogy a feszültség vibrálni kezd a levegőben, még úgyis, hogy mindkét srác arcán semlegességet és nyugalmat lát. Valami megérzésféle lehet, hogy ez nem lesz ennyivel elintézve. Ő nem öleli át az eridonost, de végül nem is lép el mellőle. Nem bánthatja meg ennyire, nem érdemelte meg. Különben is, ha menne, akkor világgá menne, nem pedig két méterrel arrébb... Erről ennyit. Tekintete végül a rellonoson állapodik meg. Most mi lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Shayleen megbékélt. Továbbra is távolságtartó ugyan szüleivel, de már szóba áll velük és nem tagadja meg őket. A kapcsolatuk már sohasem lesz normális, nem fognak ragaszkodni egymáshoz, mint az anyja és a karjában csimpaszkodó gyermek. De megbocsájtott. Sok évébe, a végén pedig még keményebb hónapokba telt, hogy végre higgadtan le tudjon ülni velük beszélni. Igazán őszintén. Az első mondatok nehezen, pár szóban szakadtak fel belőle, az utolsó mondatok viszont már barokkosan záporoztak ajkai közül. A gyógyulás legnagyobb lépése az volt, mikor az egész találkozó végén anyja beismerte: hibázott. Kétség sem férhetett hozzá, mennyire igazak is szavai, elvégre azt a tekintetet, Shayleen míg él, nem felejti el. Már egy hónapja egészséges. Néha meginog, néha elfelejt enni, néha túlságosan odafigyel arra, mit fogyaszt. Mégis sokkal kiegyensúlyozottabb. Kapcsolatai nem nagyon vannak még. A régiek elsorvadtak, újak pedig nem köttettek, bár tulajdonképpen nem is volt rá lehetőség, hogy kialakuljanak. Egyedül öccse maradt meg örökös tényezőként életében.
Most, hogy itt a karácsony, beleegyezett, hogy hazautazzanak és otthon töltsék az ünnepeket, márpedig ha Anglia, akkor London és karácsonyi vásár. Nincs is jobb, mint a forralt bor illatában fürödve megízlelni az ételkülönlegességeket és apró, ámde figyelmes ajándékokat vásárolni a zsúfolt standoknál. A csoda itt is ugyanúgy jelen van, mint az otthonokban, vagy akár az iskolákban és munkahelyeken.
Felhőtlen kedve meglátszik rajta, mosolygósan köszön oda azoknak, akiknek portékáját szemügyre veszi és néha meg-megáll, hogy a szakadó hóesésben gyönyörködjön. Rövid, barna haján csillognak a fehér pelyhek, lehelete pedig párafelhőt von köré. Ez a pillanat nem is lehetne tökéletesebb, ekkor viszont megcselekszi azt a szörnyű dolgot, amit vélhetően egész életében bánni fog. Ahogy ismét a tömeget kezdi kémlelni, balra fordítva fejét megpillantja Őt. Nem látta már jó ideje, tulajdonképpen az öltözős incidens óta igyekezett kerülni a férfit. Mégis, most, ahogy megpillantja a szikár alakot, a markáns arccsontot és a mindig tökéletesen álló hajat, a régóta pihenő szíve furcsán erősen, szinte szédítően dobban meg. Újra és újra. Észre sem veszi, hogy már jó pár pillanat eltelt, mióta figyeli, így mikor a férfi felé fordul, gyorsan elkapja fejét. Talán túl gyorsan. Természetesen azonnal elvörösödik és elindul az ellenkező irányba, hiszen tudva levő, hogy Aiden gyűlöli őt. Attól tart, az ex-rellonosra talán nem érvényes a "karácsonyi megbékélés" sztereotípia, neki pedig most nincs szüksége arra, hogy ismét ripityára törjék a szívét. Szóval ideje kereket oldani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A pszichológusi rendelő ajtaja becsukódik mögötte, ő pedig végre kiengedi a benn tartott levegőt. Hiába lett kimondva, hogy rendben van, a minden héten lefolytatott beszélgetések ettől függetlenül megviselik. Állítólag tavasztól már csak havonta egyszer kell járnia három hónapon keresztül, nyárra pedig olyan szabad lesz, mint a madár. Már amennyiben nem esik vissza. De nem esik, merthogy olyan kiegyensúlyozott, mintha az ég is oszlopnak teremtette volna. Az orvosa azonban óva inti: ne bízza el magát, ne lubickoljon a sikerben, mert bármikor jöhet a megingás, amit ha nem kezel megfelelően, egyenes ágú zuhanás lehet a vége. Az anorexia már csak ilyen, ha a hajlam megvan, gyógyulás ide vagy oda, bármikor visszazuhanhat az ember.
Már épp indulna a Levita felé, mikor látja, hogy néhány rellonos hangosan röhög valamin a folyosó végén. Szándékosan használom a röhög szót, ugyanis a nevet nem elég kifejező arra, ami ott zajlik. Shayleen, noha szereti elkerülni a bajt, kíváncsi lesz, ugyanis a két fiú majd megpukkad. Ezek után egyikük csitul, mond valamit, amitől még inkább nevetni kezdenek. Ahogy a zöldeket ismeri, ez egyetlen dolgot jelenthet: valakinek segítettek abban, hogy pórul járjon, de minimum mélyebbre kívánják taszítani.
Levitásunk tehát, mivel nem olyan szende, mint betegségének legmélyebb bugyrában, közelebb merészkedik és egy lányt pillant meg, aki a padlóról próbálja összeszedni festékeit. Ha ez nem volna elég, a mellette heverő, félig kinyílt füzetből szétszóródtak saját alkotásai, amit a fiúk gondosan megtapostak, ennek tetejében pedig még a női alakot teljesen beborítja a festék. Hogy ez hogyan is történt? Jó kérdés.
- Remélem kiszórakoztátok magatokat fiúk, mert a következő állomás a házvezetőtök lesz - csípőre vágja kezeit, mikor megáll a két fölé magasodó mögött. - Levita ház, prefektus, no és ti? - felvonja szemöldökét, mire a fiúk rögtön hátraperdülnek és szúrós szemmel néznek rá. A törvény viszont törvény, ideje elhúzniuk a csíkot.
- Nem mi voltunk, na. De már itt se vagyunk, úgyis jót röhögtünk ezen a szerencsétlenen - azzal hátat fordítanak és továbbra is hangosan hahotázva tűnnek el a folyosó végén. Shayleen szíve úgy dobog, mintha ki akarná ütni a mellkasát. Soha életében nem csinált még ilyen merész dolgot, hogy két rellonosnak hazudjon, ráadásul szemrebbenés nélkül. Ha tudták volna, ki ő, csúnyán megüthette volna a bokáját, de hát próba szerencse. Leguggol a navinéshez és megpróbálja óvatosan összeszedni a kissé megtépázott festményeket, miközben nem tudja nem észrevenni, milyen gyönyörűek.
- Sajnálom. Jól vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A meghitt családi idill... Vagy valami olyasmi. De semmiképp sem nevezné az ember feszültnek, netán kínosnak. Az a bizonyos családi karácsony, ami már évek óta puszta vágyálom csupán, ebben az évben megvalósulni látszik. Mind együtt vannak, a karácsonyfa már a nappali sarkában világít, s az égősoron vidáman futkároznak a színek körbe-körbe. Az egész ház ünnepi díszbe öltözött, mint egy normális család normális karácsonyán, ahol nincs harag, csakis szeretet és békesség.
Apropó szeretet, Adrian pont ezt a roppant eszményi pillanatot választja ki arra, hogy a gyorsétteremből hozott undorító kajájával lehuppanjon... Shayleen ölébe. Nos, tény ami való, lánykánknak betonkemény vádlijai és olyan combizmai vannak, hogy az ember sírva fakad, ha kitapogathatja, na de azért már mégis, azért olyan nagy az a kanapé, hogy elférjenek rajta ketten. Egy könnyed mozdulattal tolja le magáról, egyenesen a kényelmes ülésre öccse kimondottan szexinek tartott valagát, miközben megforgatja szemeit.
- Eszem ágában sincs ezt nézni, csak elmerengtem és mire jöttél, már ez ment - elhúzza a száját a film láttán. Testvére már csak tudja, mennyire gyűlöli ezt az egész filmes cécót és azt kell mondanom, hogy a nyálas, pont karácsonykor egymásra találó párokról szóló roppant bugyuta és sztereotíp egész estés csodákat is rühelli. Igen, ide tartozik a förmedvény Igazából szerelem. Az a címe egyáltalán? Mindegy is. - Ha gondolod válassz valamit és vidd innen az orrom elől azt a szemetet, ha kérhetem, mert menten bulimiás leszek a szagától - szúrós szemmel mered Adrianra, aki vélhetően pontosan érti, hogy Shayleen bármikor akarata ellenére, szíves örömest kidobja a taccsot, ha McDonald, netán a csirke vagy a király kerül a közelbe. Igen ez a gyorséttermi szentháromság az ő keresztje vámpírként.
- Anna és apa lefeküdtek viszonylag korán, hosszú napjuk volt. Tudod, hogy párterápiára járnak, nem könnyű ez nekünk - ezt nem is említettem. Anyja és apja, miután rájöttek, hogy egész életük csak a külsőségekről szólt és házasságuk tulajdonképpen tönkrement az anorexiával folytatott küzdelemben, most, hogy már Shayleen jól van, megpróbálják rendbe hozni azt, ami tönkrement. A szeretet megvan, de sokat kell még tanulniuk. - Anna azt mondta, jól haladnak. De ez látszik is rajtuk. Meg hát rajtunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Sosem értette, mi olyan szórakoztató mások nyomorában. Úgy értem wáoh, elesett valaki, véletlenül se jusson eszünkbe felsegíteni, az olyan mainstream, rúgjunk inkább bele egy nagyot. Luxus volna, ha az emberek megtanulnák, hogy nem mindenki a barátjuk, vagy közeli rokonuk, hogy gond nélkül kinevessék először egymást és aztán segítsenek. Nyilván Shayleen is az első aggodalom után, hogy Adrian él-e még vagy hal, jót nevet rajta és csak utána segíti fel, de ők testvérek. Ez teljesen normális. De ha egy tök ismeretlen ember bukik orra, ha magában elsőre mulatságosnak is találja, odarohan, hogy felsegítse és, ha az áldozat nevet, hát belőle is kitör, aminek ki kell. Ebben az esetben viszont nem arról van szó, hogy valakit kigúnyoltak, de legalább segítettek, nem, itt még rá is tettek egy lapáttal, több napos, hetes, hónapos munkákat tapostak ronggyá. Ez nem fair.
- Nagyon szépek. Mármint, nem tudom, hogy mondjuk egy művész, aki híres-neves és évek óta űzi az ipart, mit mondana róluk, de így laikusként nekem tetszenek - egy aprócska mosolyt ereszt meg a lány felé, a bunkósági kérdésre pedig nem is reagál. Ha komolyabban végig kéne gondolnia, nem találkozott még kedves rellonossal, mert legyünk őszinték, az öccse sem kedves. Jó, igen, vele az, de végtére is rokonok - bár mint tudjuk, ez a sárkányok esetében igazán nem jelent semmit. Mondom semmit. Láttunk mi már cifrább dolgot is.
- Igazán nem nagy fáradtság, mi dolgom sincsen - tovább szedegeti a papírokat, miközben szomorkásan elmosolyodik a kiborult festékek láttán. - Ilyen bűbájt sajnos nem ismerek, de ha gondolod, feltalálunk egyet - megvonja vállát, sosem csinált még ilyet és őt ismerve biztos katasztrófába torkollna a próbálkozás, de bátraké a szerencse. Lassanként a szétszóródott vázlatok egybe kerülnek és már csak a festékek maradványai borítják a folyosót - és persze a navinést.
- Amúgy nem vagyok prefektus - elpirul a beismerés tényétől és sandán pillant csak Fanni felé. - Csak egy egyszerű mestertanonc vagyok. Nem kellett volna hazudnom, de rossz volt látni, amit azok a srácok csináltak veled - beharapja alsó ajkát igyekszik eltüntetni a szégyen pírját orcájáról. Mégis mindhiába próbálkozik, rosszul érzi magát. Megtanulta hogyan hazudjon, most viszont, hogy már nem teszi - nem teheti -, kifejezetten rosszul érzi magát tőle. Nem akarja újra megtanulni, milyen iparág is ez. - Te egyébként festőnek készülsz vagy ez csak hobbi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Válasz helyett csak elfintorodik. A világmindenség egyik legnagyobb tragédiája, hogy Trump elnök lett, s noha Shayleen soha nem politizál, ezen véleményét bármikor, bárkinek elmondja és nyíltan fenntartja. Az ok mélyére viszont most nem ásnék, mert mint mondtam, nem politizálok. Éppen ezért meg is böki öccsét, hogyha esetleg a fintor nem lett volna nyilvánvaló, akkor gyorsan kapcsoljon tova.
- Ez most nagyon gáz lesz, de nincs kedved megnézni a 101 kiskutyát? - kérdőn néz Adrianra, miközben megrohanják az emlékek. Annak idején, mikor a karácsony még valóban családias hangulatban telt, minden évben együtt nézték meg a 101 kiskutyát, összekucorodva a kanapén. Persze testvére az esetek többségében elaludt és csak a film végén ébredt fel, mikorra a happy end már meglett. Ahogy teltek az évek, már végigülte az egészet, az utolsó néhány alkalommal pedig csak a feszültség szögezte őket a kényelmes, süppedő ülésekbe. Most viszont, amikor a hangulat újabban idillinek mondható, talán visszahozhatnák ezt a szokást, megszépíthetnék az emlékeket. - Rég néztük már meg így ketten. Együtt - mosolya halvány, kissé félős, mintha attól tartana, Adrian nemet mond. És persze meg is tehetné, annyi film van a világon, amit nézhetnének helyette! De azért már csak karácsony van...
- Nem élem. Elég törékeny még az egész, de én már nem tervezek visszaesni, vagy legalábbis már nem félek segítséget kérni, ha megingok. Miattad viszont aggódom - egészen lehalkítja a hangját, hogy egy apró foszlány se juthasson ki a helyiségből. Ki tudja, mikor ébrednek fel szüleik, azt meg pláne ki tudja, végül tényleg elaludtak-e és nem hallgatóznak. Volt már rá példa. - Mivel már utána vagyunk, azt hiszem beszélhetünk is róla. Miért nem mondtad nekem korábban? - oldalra billenti fejét, ahogy öccse arcát fürkészi. Hogy miről is van szó? A tényről, hogy Adriannek barátja van, s minderről Shayleen nem úgy értesült ám, hogy testvére mondta el, neeeeem. Colton volt az a kedves, áldott jó lélek, aki szó szerint sokkolta a lányt. Félreértés ne essék, neki aztán tök mindegy, hogy a fiú a fiúkat vagy a lányokat szereti, esetleg mindkét kapura játszik. Ugyanúgy fogja szeretni. Na de azért betyárbecsület is van a világon.
- Van most valakid egyébként?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ő tényleg, de tényleg mindent megtesz, hogy elkerülje Aident. Olyannyira igyekszik, hogy természetesen egyből le is bukik, mégis bízik a tömeg jótékony hatásában és elslisszol az emberek között. Néha hátrasandít és, mikor már nem pillantja meg a férfit, kiereszti a benn tartott levegőt. Ezen is túl van. Mégis hogy történhetett ez meg pont vele, mikor nem szolgált rá, jó kislány volt, tulajdonképpen rendbe tette az életét. No igen, egy dolgot leszámítva: Aiden Wardot. Apropó, ha már itt tartunk...
Összerezzen, ahogy ismét meghallja a mély hangot, amely szinte simogatná lelkét, ha értelme nem egy ízes, ám semmiképp sem frappáns beszólás lenne. Shayleen összepréseli ajkait és némán figyeli, ahogy az ex-rellonos - nem titkolva, mennyire jól szórakozik - felemeli az önismereti könyvet és Kevinen kezdi köszörülni a nyelvét. Jellemző.
- Nem értem, miért hiszed azt, hogy egy fikarcnyit is vicces vagy - unottan pillant fel Aidenre, majd mintha csak most venné észre, kiemel egy könyvet a sok közül. Talán ez az egy példány van az egész standon, de nem is baj, épp kapóra jön neki. - Hogyan változtassunk meg egy nárcisztikus embert? - eltöprengve olvassa fel hangosan, majd oldalra fordítja fejét, Ward irányába. - Bármily nagy tudásúak is legyenek e könyv írói, biztos vagyok benne, hogy még életükben nem találkoztak veled. Ha a könyvre nézek, majd rád gondolok, egyértelművé válik számomra, hogy ez az iromány egy bullshit. Javíthatatlan vagy - visszahajítja a könyvet, majd rögvest a tőle jobbra lévő bodega felé lép, ahol különböző karácsonyi portékákat árulnak. Egyik sem tetszik neki, de még ezek is jobbak, mintha Aiden feleslegesen kötözködne vele. Mivel gyanítja, hogy ennyivel nem fogja tudni lerázni, mert hát a férfi egyik kedvenc időtöltése Shayleen idegösszeomlásba hajszolása, eme hobbijának pedig igen rég hódolt utoljára, így ismét megszólal. Csak azt tudnám, minek...
- Semmi közöm Kevinhez, úgyhogy leugorhatsz a témáról egyszer s mindenkorra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Félreértés ne essék, rengeteg kritika érte Kevint, míg Shayleen úgymond együtt volt vele. Az már más kérdés, hogy "szerelemről szó sem volt", legalábbis részéről, meg hát csóknál tovább nem is nagyon jutottak. Ebben közrejátszott persze Shayleen betegsége, hiszen egy kecske hamarabb vetette volna magát bármilyen férfi nyakába, minthogy a lány bármit is megkívánjon. A hormonjai takarék üzemmódba kapcsoltak, mindennek a tetejében a szervezete bármi áron hajlandó volt megakadályozni, hogy egyáltalán az esély felcsillanjon arra, hogy Shayleen képes legyen szexuális életre. Lásd az anorexia során fennálló kóros soványság következtében a havi vérzések elmaradnak, ezzel óvva az amúgy haldokló szerveket attól, hogy egy gyermek is megfoganjon és "gondoskodni" kelljen róla, hiszen nemcsak a baba, de az anya halálát is okozhatja. Így tehát bensőséges idilli kapcsolatuk sohasem bontakozhatott ki, végül pedig Shayleen képtelen volt tovább próbálkozni, hogy szerelembe essen: szerette a fiút, de közel sem érezte azt, amit Aiden iránt. Úgy tűnik ez a keresztje. Megkönnyebbült, mikor megbeszélték, hogy vége az egésznek és jóba vannak, ám egyre kevesebbszer találkoznak. A barátságuk akkor ment tönkre végleg, mikor összejöttek, már nem lehetett visszacsinálni.
Viszont Aiden... Ő más tészta. Ők ketten sosem voltak normálisak. Voltak már együtt, külön, se veled, se nélküled. Minden létező formációt kipróbáltak, tulajdonképpen az elmúlt pár évben (szerintem közelítünk a 3-4 év felé) kapcsolati státuszuk egyszerűen csak bonyolult. És ne röhögj, kedves olvasó, ha valaki, hát Shayleen nem szórakozott jól ezen.
- Tudom, hogy a te világodban mindenki odavan érted, istenít téged és minden nő ledobja a bugyiját csak attól, ha rád gondol, a látványod instant orgazmus. Csakhogy abba a peches helyzetbe kerültél, hogy én már nem tartozom ezek közé a nők közé - óóóóó dehogynem! Shayleen a no.1. rajongód Aiden, ezt te is tudod. Viszont imádod, mikor letagadja, ugye? Szegény kicsi leányzó, még mindig azt hiszi, hogy hihetően képes előadni a "többé már nem szeretlek" előadást és a "találok nálad ezerszer jobbat" lemezt is akadozva igyekszik pörgetni. Mindhiába. Még a vakok is tisztán láthatják, hogy ez a kettő fülig szerelmes egymásba, csak hát... Nyomorékok. Aiden mondjuk egy érzéketlen paraszt, de soroljuk most Őt is a korábban említett kategóriába.
Ahogy kinyögi a tényt, hogy Kevin nincs többé, nem mulasztja el figyelni Ward reakcióját és mi tagadás, némi nemű elégedettséggel tölti el. Most már több hónapja erős, független nő, meggyógyult - igaz segítséggel - és éli a normális emberek életét. Szocializálódik, befejezi a tanulmányait és küzd a céljaiért. Aiden most egy egészen más Shayleennel áll szemben. - Részéről működött, részemről nem. Egyébként sem jött jókor az egész, de most, hogy már egy ideje egészséges vagyok, máshogy látom a dolgokat. Jó egy kicsit egyedül, kapcsolatok nélkül - nem néz Aidenre, miközben beszél, csak a különösen ronda árut vizsgálgatja. Nem kéne őszintének lennie, csakhogy megtanulta, a legegyszerűbb kimondani az igazat. Kivéve, ha arról kérdezik, szereti-e Aiden Wardot. Akkor a válasz egyértelmű nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azonnal elmosolyodik, mikor Adrian beleegyezik, hogy a 101 kiskutyát nézzék meg. A kérdésre viszont megszeppen. - Igazából nézzük meg mindkettőt. Egymás után - úgyis végig fogják dumálni legalább az egyiket, úgyhogy háttérzajnak simán mehet duplán. Megvárja, hogy öccse elindítsa azt, amelyiket előbbre valónak találja, majd felvont szemöldökkel nézi, ahogy kényelmesen elhelyezkedik az ölébe hajtott fejjel.
Arckifejezése szinte azonnal ellágyul és ösztönösen simogatja meg Adrian fejét. Sok minden elveszett, sok minden változott, talán a szeretetük az egyetlen, ami megmaradt mindig, mindenkor. Most életükben először esélyük van arra, hogy tényleg egy családdá váljanak. Nyilván az a sok-sok szenvedés, amin Shayleen keresztül ment, többek között a szülei miatt, az nem válik semmissé és sohasem lesz képes egy egészséges kapcsolat kialakítására velük. De őszintén? Ha normalizálódik a helyzet, már azzal megelégszik, meg hát, most már jól érzi magát, még ha ideiglenesen is, úgyhogy elengedte ezt a kérdést. Csak Adrian miatt aggódik.
- Tesznek valamit. Hogy lesz-e eredménye és ez az állapot tartós lesz-e, azt nem tudom. Hosszú út áll előttük, jellemfejlődésre, belátásra lesz szükségük, hónapokba, sőt akár évekbe is telhet, mire a végére érnek. De elindultak - ha valaki, hát a levitás már csak tudja, milyen nehéz is belevágni a terápia bizniszbe. Most, hogy már a huszonkettedik életévét tapossa, közel nyolc évnyi orvosról orvosra járás után egészen más szemmel nézi az ember ezeket a dolgokat. Mondjuk Shay beteg volt, a szülei nem azok, bár ki tudja. Ennyi kudarcba, veszteségbe és nehézségbe bele lehet betegedni.
- Értem - erre nem tud mit mondani. Furcsa, hogy az egész családjuk defektes. Mármint, ne értsetek félre, nem gondolom, hogy Adrian beteg lenne, szörnyszülött vagy elmebeteg, kiirtandó fajzat. Egyszerűen csak neki is van egy kattanása. Shayleen-é az anorexia, Adrian-é ez. Nem csoda a gyermekkorukat elnézve. - Hogy jöttél rá? - némi szünet után teszi csak fel a kérdést, mert hát minden érdekli, ami összefügg az öccsével. Amúgy nagyon cuki, mert igyekezett utánaolvasni a témának, csak egészen más leírva valami, meg az életben. Különben is, kit érdekel a nagy átlag, neki csak a testvére számít.
- Coltonnal mi lett? Na nem mintha kedveltem volna, igazi bunkó volt - elhúzza száját és úgy pillant le Adrianra. Tényleg ki nem állhatta azt a csávót. Tenyérbemászó képe volt és élvezte, ha másoknak rosszat tehet. Noha öccse stílusa sem egy matyóhímzés, azért nem gondolná, hogy egy kapcsolatban normális lealázni a párunkat a családja előtt. Vagy akár csak hasonló módon viszonyulni akár az illetőhöz, akár a hozzátartozóihoz. Az a gyerek egy kis köcsög. Jó' fej...be kéne rúgni.
- Kevinre vagy Aidenre gondolsz? - nyilvánvaló, melyikükre utalt előbb, de húzni akarja az időt. Semmi sincs velük. Nem találkoztak már időtlen idők óta, Wardot valószínűleg teljesen hidegen hagyja, hogy Shayleen éle-e vagy hal. Biztosan lubickol az oly nagyra tartott függetlenségében, meg persze saját fényében sütkérezik. Ó igen, ennyire van róla jó véleménnyel jelenleg, lehet van egy kis tüske itt-ott benne a férfival kapcsolatban. - Egyébként nem, mi javult volna? Lassan fél éve nem is láttam távolról se, nemhogy közelről... Pont nem érdekli, hogy mi van velem, minek törjem magam? Tuti van legalább tíz nő, aki elszórakoztatja... - láthatóan bevágja a durcit a téma kapcsán. Minek örüljön? Pici szívecskéje még mindig repedten próbál egy darabban maradni és újra meg újra belesajdul a gondolatba, hogy Aiden sohasem fogja szeretni őt. Vagy ha szereti is, képtelen lenne egy pillanatra is komolyságot erőltetni magára, hogy erről őszintén beszéljenek. Argh, pasik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vállat von és enged neki. Végül is tök mindegy, mivel kezdenek, míg mindkettőt megnézik, mert ugye csak és kizárólag ez a lényeg. Ja nem.
- Az a baj, hogy nem tudom része-e a terápiának, hogy foglalkozzanak velünk. Fogós kérdés - vállat von, de a világért sem akarja megrémíteni az öccsét. Már ami azt illeti, hogy kiderül-e a titka vagy sem. Mert ugye tudjuk, hogyha egy biznisz beindul, onnantól kezdve nincs megállás, jöhet a nyomozás, majd a lebukás. Shayleen már csak tudja, hiszen nem ugyanebben az iparban, de egy másikban rittig ugyanez történt vele. Igen, jól gondoljátok, az anorexiájára gondolok. Istenem, meddig, de meddig titkolta mindenki elől a dolgot!
Testvérét hallgatva elgondolkodik. Vajon van arra valamiféle szabály, hogy az ember mikor jön rá arra, hogy a saját neméhez vonzódik? Vagy van olyan, aki egy életet leél tudatlanságban és nyolcvan évesen világosodik meg, hogy hoppá, egészen eddig rossz kapura lőttem? Mert ezek szerint simán lehetne Shayleen is ugyanolyan, mint Adrian, csak hát mennyi erre az esély? Nos, sok. - És hányan tudják rólad? - ha minden igaz, akkor Colton és a levitás az a két személy, aki önnön magán kívül még tisztában van a tényállással, aztán ki tudja. Lehet, hogy ez már mindenki számára nyílt titok volt, csak őt kerülte el a hír mélységes nyomorában.
- Mondj, amit akarsz, az a srác egy tahó - fakad ki egy pillanat alatt. - Nagyképű, beképzelt, öntelt, flegma kis gyökér. Mondom ezt úgy, hogy egyszer találkoztunk és ez bőven elég is volt belőle. Tudod, a vendég keveset ül és sokat lát - szinte már látni lehet, ahogy puffog folyamatosan. Egyenesen erőt kell vennie magán, hogy ne borítsa rá Adrianra azt, ami aznap történt, mikor Colton úgy gondolta, nagyon mulatságos, ha rátöri az ajtót Shayleenre, pofátlanul elhelyezkedik a lakásukban és szétfolyva, terpeszkedve közli a tényt, tudva, hogy a lánynak amúgy fogalma sincs semmiről. Az ilyen ember igazán kedves, mit ne mondjak. Totál kihúzta a gyufát a levitásnál, csak az említésére képes dühbe gurulni. Apropó, ha már erre járunk: nehezen bírja megszokni, hogy heves érzelmi reakciói vannak. Mintha a gyógyulása azzal is járna, hogy újra meg kell ismernie magát.
- Tudom, hogy nem kedveled, de semmi baj nincsen Kevinnel, nem illettünk össze, mindössze ennyi történt - mondhatni fáradtan nyögi ki a már ezerszer elismételt mondatokat. Mit nem lehet azon érteni, hogy Aiden egy seggfej volt, összetörte a szívét, Kevin meg nagyon szerelmes volt belé, arra gondolt, hogy majd ő is az lesz, de nem lett és the end. Hihetetlen, mennyit képesek lovagolni a témán, ráadásul még gúnyolódnak és leszólják Kevint. Voltak hibái, de imádta és szerette Shayleent, tűzbe ment volna érte és ez a lényeg, nem? Na akkor szerintem is. - Nem vagyok kíváncsi arra, hogy hány nővel kavar. Sokkal. Hogy egyszerre vagy külön, az meg már végképp nem az én dolgom - kimérten beszél, de belül mardossa a kérdés: vajon tényleg agyba-főbe csajozik? Néha eszébe jut ő is, vagy soha? És ha gondol is rá, mi jut eszébe? Az az idegesítő csaj, aki a világ legnagyobb szerencsétlensége? Egy hányatott sorsú préda, akit zseniálisan lehet szívatni? Vagy netán a lány, aki sohase engedte, hogy igazán szeressék? Netán egy elszalasztott lehetőség? A kérdésére hamarosan részleges válasz érkezik. - Az nem mentség, hogy nyomorék, eddig is tudtam róla. Mellesleg szerintem pont nem velem van elfoglalva. Nézd, egész eddig csak kolonc voltam a nyakán, megbántottam, idegesítettem, csak azért tartott, mert legalább jól ki tudott röhögni. Ti pasik állandóan ezt csináljátok, de ne is zavartassa magát, te pedig ne mondj neki semmit - szúrós szemmel néz Adrianra, jelezve, hogy eszébe se jusson bármit is elkettyinteni Shayleenről. Mert akkor testvérség ide vagy oda, borzalmas kínok közt fog meghalni.
Mikor az ember elhiszi, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, akkor szólal meg öccse. Hát ez is egy díszpinty, de komolyan. Egy egytől Shayleenig terjedő skálán két Shayleen mértékben pirul el a lány és sajnos a szobában uralkodó sötétség sem rejtheti el ezt az élénk vöröset. Ahogy megrohamozzák az emlékek, ez csak egy bíborosabbá, mélyebb pirossá válik. Az ember szinte már aggódik, hogy menten meggyullad.
- Nem tudom, miért érzed úgy, hogy nekem erre a kérdésre válaszolnom kéne... - megköszörüli torkát és igyekszik hajával eltakarni arcát, így pont kapóra jön neki, hogy Adrian összeborzolta rakoncátlan tincseit. Bárcsak megnyílhatna alatta a kanapé! Mielőtt azonban gondolkodhatna, sajnos kinyílik a szája és alig hallhatóan kicsúszik rajta az egyetlen válasz, amit a szíve enged kimondani.
- Nem szúrt. Tökéletes volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Aiden elejtett megjegyzésére elkerekedett szemekkel fordítja felé a fejét. Ugye nem azt akarja mondani, hogy Adrian is odavan érte? Érti ő, hogy családban marad, de mielőtt még jobban sokkolná magát, lehűti kedélyeit azzal, hogy biztos Colton volt az a nagyon értelmes, aki kifejezte plátói érzéseit a férfi felé. Barokkos túlzás lenne, ha más személy tette volna ugyanezt. Bár a rellonosokból kiindulva már ezen sem lepődne meg.
- Nem értem, miért vagy ilyen cinikus - vöröslő arccal villantja rá a szemét Wardra, aki láthatóan jól szórakozik, kvázi minden mondaton, ami Shayleen száján kibukik. Lehetetlen alak, de éppen ezért sz... Szemtelen. Nem jutott eszembe hirtelen jobb improvizáció, de ugye tudjátok, hogy mire gondoltam?
- Néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire rosszindulatú vagy, vagy egyszerűen csak élvezed, hogy cukkolhatsz - hitetlenül mered a fölé magasodó férfira, még meg is csóválja a fejét. Ahogy Aiden ismét megszólal, már fel van készülve valami roppant kedves mondatra, egy egészen frappáns megszólalásra azzal kapcsolatban, hogy ő mennyire élvezi és kihasználja a szingliséget. Hiszen a legyeskedő nők, a túlfűtött szexualitás, a függetlenség... Ez az ő világa. Már szinte hallja lelki füleivel, csak hogy nincs a mondatnak folytatása. Kérdőn pillant oldalra és, mikor meglátja a férfi arckifejezését, azt hiszem meglepődik. Nem tudja nem látni azt az arckifejezést, amit vág. Mivel szóhoz nem tud jutni és nem érti, hogy mi történik, így csak Ward arcát fürkészi egészen addig, míg meg nem szólal.
Ez az a pont, ahol Shayleen szíve óriásit dobban. Esélyes, hogy Skóciában is hallották, ott is az ország északabbik területén. Igyekszik sulykolni magába, hogy ez nem jelent semmit, de Aiden most komoly és őszinte. Most nem akarja őt bántani. Lehet, hogy most kéne végre rendezniük a kapcsolatukat vagy így, vagy úgy?
- Én... - ahogy belekezd, megakad. Nem, ezt a mondatot most nem kezdheti úgy, hogy én. Nyolc évig élt az énben, eljött az ideje az ő-nek. - Köszönöm. Elég sokáig mellettem voltál, nagyon sajnálom, hogy... Mindent - arcán szomorúság suhan át, mert képtelen kimondani, hogy sajnálja, hogy Aiden rá vesztegette az idejét. Életének egyik legrosszabb mondata lenne, mert nem sajnálja, ő segített neki levegőt venni, mikor fuldoklott. Nélküle halott lenne. Ettől a gondolattól kirázza a hideg és láthatóan összerezzen. Soha többé nem akar olyan állapotba kerülni, bármit, de azt többé soha. - Az a baj, hogy annyi mindent kéne mondanom, de azt sem tudom hol kezdjem vagy hogy érdekel-e - felnevet, de hallatszik hangján, hogy borzasztóan ideges és zavarban van. Annyi mindent akar mondani, annyi mindent akar kérdezni, ami lehetetlenségnek tűnik. Akárhogy is legyen, ezúttal megéli a pillanatot, hogy végre egy olyan Aidennel beszélget, akivel már rég nem találkozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Adrian megfogalmazására Shayleenből kitör az őszinte, szívből jövő nevetés. Ezek szerint Shayleen éppen most született meg, de idővel Adrian is meg fog. Mit ne mondjak, elég kemény lehetett Annabeth-nek ennyi gyereket ekkora méretben legyártani. - Lehet, nem tudom. Sosem voltam még párterápián, az speciel nem az én asztalom - megvonja vállát, mert tényleg nem tudja. Semmi értelme annak, hogy spekuláljanak végeláthatatlanul, majd kiderül.
- Nem is terveztem kiplakátolni a fél Bagolykövet - puszta kíváncsiság hajtotta a lányt, hogy mégis hányan tudtak róla még előtte. Így utólag belegondolva, nem csoda, ha Aiden is sejti, elvégre ezek ketten félig-meddig össze vannak nőve. Tulajdonképpen kisebb csoda, hogy képesek voltak jó ideig elkerülni egymást Warddal, elvégre öccsének hála igen gyakori vendég volt házukban. Mégis, a mi kis sneaky Shayleen-ünk abszolválta a feladatot.
- Kedveld, legyen. Mellesleg az, hogy Aiden paraszt, nem mentesíti Coltont ugyanezen tény alól. Attól ő még nem lesz kedvesebb - unottan válaszol, mintha csak szívességet tenne azzal, hogy még mindig boncolgatja a témát. De most komolyan, annak a srácnak a gondolatától is dühbe gurul, éppen ezért igyekszik valami jobb dologra fókuszálni, csakhogy a maradék téma, ami felmerült, Kevin és Aiden köré épül, így mondhatjuk, hogy that s*cks. - Ez az egyik legjobb üzlet, amit valaha is kötöttünk - nem is kérdés, hogy beleegyezik, csak hagyják már lógva azt a szerencsétlent. No nem szó szerint, az azért már túlzás lenne. Egek, minél több időt tölt az "Utáljuk Kevint!" klub tagjaival, annál ragadósabb a stílusuk.
- Nem válthatnánk témát?! - égő vörös fejjel nyújtja ki kezét és csap rá egy nagyot Adrian lábára. Már nem azért, de Shayleen és a szex? Az év vicce. Ha ez a téma felmerül, konkrétan kihal tőle, semmi értelmeset nem tud hozzászólni. Igazából azt se tudta még megszokni, hogy nő, mert nemrég érkezett meg az első menzesze ennyi év után, hol gondolkodik ő még másban? Jézusom...
- Mondd, nem gondoltatok még arra, hogy a kedvesség, előzékenység, figyelmesség, jó humor és intelligencia tökéletesen elegendő? Úgy értem feltétlenül muszáj a másik idegein táncolni? Végső soron eléritek, amit akartok, rátok figyelünk, de közben a maradék jóindulatunk felett is tüzet raktok és törzsi táncot jártok, örvendezve, ahogy hamuvá ég - hihetetlen túlzásokba esik, de nem bánja. Ő tényleg igyekszik megérteni a férfi elmét és szívet, de akkor ők is értsék meg a nőket! Nem olyan nehéz ám. Amúgy meg, a "spontán lesmárolom a másikat, majd otthagyom" nem igazán hajhúzogatás kategória. Ez a kihasználom a másikat, mert megtehetem dolog. Ami nyilván Shayleen hibája is, hiszen mindenhez két ember kell, de akkor is. - Örülök, hogy megfogtad a lényeget - unottan forgatja meg szemeit, elvégre miért is röhögné ki az exeit? Durva lesz, ami most jön, de teljesen irreleváns az, hogy milyen nőkkel volt. Ez már egy másik buli.
Elvörösödik Adrian kijelentésére. Többször? Beleszédül a gondolatba, ahogy újraéli, milyen volt Aiden tökéletes ajkait csókolni, a karjában lenni és végeláthatatlanul folytatni mindezt... Erről beszélek. Nagyon dobog a szíve, nagyon szerelmes és nagyon hormonok. Az istenit. - Nem hiszem, hogy meg akarja beszélni. Próbáltam, de hiába. Meg van rám sértődve, mert együtt voltam Kevinnel pár hónapot, miután kidobott azzal a szöveggel, hogy mi nem is jártunk abban az egy hónapban, meg ő független akar lenni! Nehogy már én kérjek bocsánatot ezek után - teljesen felháborodva tárja szét karjait, majd keresztbe is fonja őket maga előtt. Ezt a szellemi kútmérgezést már, de tényleg... Szóhoz sem jut, ma már sokadjára. Hacsak Aiden össze nem szedi magát és lép túl ezen a semmitmondó, jelentéktelen dolgon, hát ő nem fog pitizni. Azért a lópaci himbilimbijének is van egy vége most már.
- Különben is, el tudnád képzelni, hogy mi együtt legyünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megforgatja szemeit, nem mintha meglepte volna a válasz. Tudvalevő, hogy Aiden nem egyszerűen szereti, hanem egyenesen imádja cukkolni a lányt, ami teljesen érthető, látva Shayleen roppant édes reakcióit. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez sohasem fog változni.
A be nem fejezett mondat kettejük között lebeg. Érzi, hogy mondania kell valamit, de egyetlen hang sem jön ki a torkán. Csak nem azt akarta mondani, hogy ő sajnálja? Be sem kellett fejeznie és a levitás mégis érzi a kimondatlan szavak súlyát. Akkor, abban a pillanatban mindketten ugyanarra gondolnak: arra a vacsorára, a veszekedésre, ahogy Shayleen összeesett, a kórházra. Aiden a sokkra, az ijedtségre, az élettelen testre és a sürgő-forgó sokaságra emlékszik, míg Shayleen egy egészen más oldalát látta. A csendet, az ürességet, a semmit. Aztán a fájdalom a könnyek és a kétségbeesés maradt csak meg számára, valamint a gyűlölet, hogy túlélte. Fogalma sincs, hogy lehetett ilyen kegyetlen saját magával.
Végre veszi a bátorságot és kinyögi, hogy beszélni szeretne. Erre pedig meglepetésére nem az a reakció, hogy Aidennek dolga van, hanem hogy megfogja a kezét (!!!) és húzni kezdi a lányt, aki sokkos állapotban igyekszik felfogni a testi kontaktus tényét. Tiszta szerencse, hogy nem éri tényleges áramütés ettől, mert akkor már halott lenne. Némán követi a férfit, mintegy beleegyezően, majd a sütit és a bort beszerezve - Shayleen persze szigorúan diabetikusat választott, azért még nem tart ott, hogy bepakoljon valami ötezer kalóriás csodát - leülnek egy asztal végébe, egymással szemben. Zavartan kortyol bele a forralt borba, majd úgy dönt, ideje valamit mondania, ha már ő dobta fel, hogy beszélni kéne.
- Nem tudom, hol az eleje. Azt sem tudom, hol vesztetted el a fonalat. Minden összemosódik. De szinte hihetetlen, hogy a kórháztól eddig jutottam. Két napja volt pontosan egy hónapja, hogy azt mondta az orvosom, egészséges vagyok. Felfoghatatlan volt a számomra. Azt hiszem aznap kezdtem új életet - oldalra pillant a tömegre, beharapja alsó ajkát, mert nem tudja, mi az az érdemi információ, amit érdemes kimondania. Végül úgy dönt, mindent feltesz egy lapra. - Kevinnel jóval a gyógyulásom előtt szakítottam. Nem bírtam hazudni neki és magamnak sem. Minden csak egyre rosszabb lett, mert ő akarta, de én viszont azt hiszem, sosem gondoltam ezt komolyan. Úgy volt fair, ha nem kapaszkodom belé, hanem megpróbálok magamtól talpra állni. A suliban is halasztottam, kicsit úgy érzem, sose végzek. Minden összefolyik. Nem nagyon maradtak kapcsolataim, de Annabeth és James... Vagyis a szüleim... Furcsa ezt mondani - el is felejti, mit akart mondani, annyira különös ráeszmélnie, hogy újonnan így is hívhatja őket. Nem szokta meg és nem is fogja egyhamar. Ahogy bambul és ezen töpreng, ráeszmél, mennyit fecsegett feleslegesen. - Ne haragudj, azt hiszem ez kicsit sok volt egyszerre - legyintget és belekortyol borába, aminek hatását könnyen megérzi. Nem száll a fejébe, nem csíp be, de érzi, hogy valamennyi alkohol, ha nem is sok, kerül a szervezetébe. Jó lesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Shayleen sohasem volt a meglepetések embere, mi több, ő maga is utálta őket. Nem olyan megszállottan undorodott tőlük, mint ismerőseinek többsége, de elkerülte azokat a helyzeteket, amikre nem tudott felkészülni. Ebből gondolom egyértelmű, hogy a lelkem nem egy spontán típus, döntéseket is baromi lassan hoz. Lehet ezért tart ott, ahol...
Mindenesetre anyja felhívta, hogy kérdőre vonja, tudott-e Adrian tetoválásáról, merthogy hazajött az ő édes kicsi fia és "tele lett varrva", ha pedig mindez nem volna elég, akkor hozzátette, hogy "hallatlanul engedetlen" és "folyamatosan titkolózik", amiben "borzasztóan hasonlít" Shayleenre. Ez az utolsó rész mondjuk a lány elemeibe vágott, de úgy döntött elengedi a füle mellett a dolgot. Mellesleg fogalma sem volt Adrian tetoválásáról. Az utóbbi időben nem sokat beszéltek vagy találkoztak. Az öccse vele sem osztott meg semmit, ami vele kapcsolatos, zárkózott lett és az edzéseket is hanyagolni kezdte. Levitásunknak meg közben olyan problémái adódtak, hogy lassan ki is rúghatnák a Bagolykőről, mert majdnem ezer éve kellett volna befejeznie a gyógyító szakot, így most éjt nappallá téve tanulni próbál. Gyakorlatokra jár, külön könyveket vesz, hogy felzárkózzon és persze mindeközben igyekszik figyelni egészségére is. Sem a szüleivel, sem a barátaival nem kommunikál sokat, ha néha napján ki is mozdul a lakásukból vagy a könyvtárból, biztos, hogy arról is napokig győzködték. Például a Tobiassal való találkozás is hosszú küzdés volt, elvégre Shayleentől időpontot kérni nehezebb, mint az angol királynőtől.
Most azonban, hallva, milyen "elkeserítő a helyzet" otthon, úgy dönt hazautazik és bár nem kedveli a meglepetéseket, most mégis rászánja magát, hogy ő okozzon egyet Adriannak. Tiszta szerencse, hogy hoppanálni megtanult, így mondanom sem kell, milyen gyorsan és gond nélkül jut vissza Londonba. Halkan hatol be a lakásba és Annát is viharos sebességgel szereli le, hogy ne most örüljön vagy bosszankodjon az érkezésén, mert ő épp küldetésen van. Egy apró táskába pakolt be pár cuccot, még csak tértágító bűbájra sem volt szüksége, ezt a kis pakkot pedig nemes egyszerűséggel a lépcső alján a földre ejtve hagyja. Igyekszik csendesen, de tempósan felérni és meg sem lepi, hogy Adrian szobájának ajtaja zárva van. Nem kopog be - tudja, hogy a fiú úgysem hallaná, elvégre biztos zenét hallgat -, csak finoman belöki az ajtót és félig már be is lép a szobába egy kedves mosollyal az arcán.
- Na mi a helyzet öcsibogyó, depizünk? - hangja pont annyira hangos, hogy csak ketten hallják. Az ajtót behajtja maga mögött és szó szerint futásnak ered, hogy egy lendületes ugrással az ágyra - és ezzel együtt Adrianra ugorjon. Egyébként ezt a manővert lehet, hogy az az íncsiklandozó csirkesaláta bánja majd... Ez csak a testvéri szeretet jele, nem kell aggódni.