Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Claire

Nem mondom, hogy nem jutott eszembe a lány a mai napon kismilliószor, főleg az a része, hogy eljön-e egyáltalán, de én tisztességes férfiember lévén köszönöm szépen, kiválóan aludtam. Egyet tegnap délután, egyet éjjel, egyet pedig ma a délutáni óráim helyett. Szerezhetnék persze igazolást, de ha bemegyek a gyengélkedőre, félő, hogy bent is tartanak. Akkor már inkább vegyenek elő az "előéletem" miatt, mint hogy ezt most kihagyjam.
Szóval a jó kis szundi után felkelve zuhanyzom egy nagyot, meg telefújom magam mindennel, ami elveszi a kamaszkori testszag tipikus illatkompozícióját. Visszatérve a szobámba szépen felöltözök, majd a kabátomat is magamra terítve indulok neki a nagy sétának. Nem is tudom, hányra beszéltük meg, mégis van egy furcsa biológiai órám, hogy nem tudok késni, szóval biztos vagyok benne, hogy időben vagyok.
Az iskola kapujánál még arra is szakítok időt, hogy egy lányt megállítva megkérdezzem tőle, hogy jó-e az illatom. Először furcsán néz rám, de aztán bizonytalanul közelebb hajolva megszaglászik és megállapítja, hogy jó. Egy sármos félmosolyt és egy köszit adok cserébe, majd indulok is tovább. Cukik ezek a levitások, mindig olyan kedvesen alkotnak véleményt. Ezen a gondolatmeneten, és azon, hogy felidézem a kedvenc levitásaimat érkezek meg a faluba. Menet közben lepacsizok pár ismerőssel, majd széles vigyorral lépek be a Pillangóvarázsba, ahol egy kedves lányka fogad. Elmondom neki a szituációt, vázolom a lányt, és szerencsére sikeresen azonosítja is, így mikor az asztalhoz kísér neki is nyomok egy ellenállhatatlan félmosolyt - köszönöm apám, hogy valami hasznosra is megtanítottál - és egy köszit, majd a kabátot a háttámlára téve lehuppanok a lánnyal szembeni székre. Természetesen nagyon szépen mosolygok rá is.  
- Örülök, hogy eljöttél.
Nem mondom neki, hogy tartottam tőle, hogy nem fog, inkább felé nyújtom az itallapot, hogy válasszon nyugodtan.
- Akár minden teából kérhetsz. Szigorúan én állom a mai napot. Nem vitatkozom.
Naná, hogy nem, majd itt még nekiáll fizetni is, amikor én hívtam el. Az szépen kérem ki van zárva. Úriember vagyok, annak nevelt a drága anyám, hát tartom is magam ehhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Claire

- Ennyire közel állsz Will bácsikádhoz?
Remélem nem nyúlok olyan témába, amibe nem kellene, pedig amúgy hajlamos vagyok rá. Erre valahogy nem tanítottak meg, így elég sokszor sikerül beletaposnom olyan lelki világokba, amilyenekbe nem akarok. És már javuló tendenciát mutatok. Kifejezetten jót tett nekem, hogy a Durmstrang után most egy jóval koedukáltabb helyen találtam meg a régi - új önmagam, mert így már tudok az esetek egy részében normális ember is lenni. Meg nem is akarok én taposni, csak mondjuk érdekel ez a Will bácsi. Biztos fontos szerepet játszott a velem szemben ülő lány életében, ha csak így hajlandó meginni a teát. Különben inna mondjuk epreset is, sok cukorral.
- Hm. Mondjuk legyen...
Fogalmam sincs, hogy milyet innék, pedig fent a kastélyban is gondolkoztam ezen. Sőt álmomban egyszer, talán abban, amelyiket az óráim helyett álmodtam teát ittam. De valami pocsék szirupos lötty volt, amitől rosszul lettem. Meg kell ezt fontolni.
- Szerintem ezt a furcsa nevű negyvenhármasat. Az összetevői alapján nem édes annyira, maximum a barack. Szerintem az tök rendben van.
Aztán ha meg nem, akkor majd keresek valami mást. Összecsukva a lehetőségek tárházát pillantok fel az előbbi lányra, aki már szárnyal is hozzánk, én pedig leadom a rendelésünket. Szépen jegyzeteli, és jelzi, hogy olyan tíz percet kell várnunk. Teljesen belefér a dolog. Az a legkevesebb, ha valaki vár tíz percet. A múltkor valami gubanc volt, és háromnegyed órát vártam. Mondjuk én olyan ráérős gyerek vagyok, de ahhoz képest a tíz perc semmi.
- Addig akkor el kell ütnünk az időt.
Villantom a mosolyom a lányra, azt a fajtát, ahol a fogsoromat is megnézheti. Az egyetlen pontom, amit a szüleim profin összehoztak, és az egyetlen, ahonnan még se gurkó, se emberi ököl nem vert ki egyet sem.
- Mit szólnál, ha kérdezz - feleleket játszanánk? Kezd te, kérdezhetsz tőlem hármat, én válaszolok, és utána fordítva. Jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Figyelmesen hallgatom a lánykát, egyből megértem, hogy mit jelent az, amikor azt mondja elmentek. Tudom, hogy nem a boltba és nem világot látni. Mégis, olyan szépen, tisztán beszél, egészen a végéig, hogy az csodálatra méltó, és egy kicsit sem tartom helytelennek, hogy megkönnyezi a mondatait, vagy éppen szomorúbbá válik.
- Nagyon szerencsés vagy, hogy van egy Will bácsid, aki ezek alapján simán leátkozza azt, aki árt neked. Erre nem árt felkészülni.
Nekem, vagy bárkinek, aki a lány közelébe akar kerülni. Különleges lány, alapból is megérdemli, hogy jól bánjanak vele, de így, hogy van mögötte egy férfi, aki ennyire a gondját viseli, kétszer annyira. Valahol mélyen, ismeretlenül is hálás vagyok a férfinek, hogy ennyire odafigyelt erre a lányra. Meg persze a sorsnak is, hogy az utamba ejtette. Bár fogalmam sincs, hogy mi lesz még ebből, vagy hogyan alakul az egész, de tény, hogy egy kis időre kiszakított a megszokott menetből, amiért hihetetlenül hálás vagyok neki.
- Öhm… A szüleim gyűlölik egymást, ezért van két nevem. Apám az Ervint erőltette, anyám a Balázst. Mind a kettőre hallgatok, azon szólítasz, amelyiken szeretnél. Amúgy két szülinapom is van, mert abban se tudtak megegyezni. Az egyik szülőm január 14-én köszönt fel, míg a másik január 15-én. Tiszta őrület. És ezek az emberek utánam még egy gyereket összehoztak.
Szegény öcsém is megszívta velük, bár ő jó gyerek volt, a nap közepén született, esélyt se adva arra, hogy ilyen apróságokon is összekaphassanak. Azt hiszem kettőnk közül ő az értelmesebb ilyen szempontból, vagy lehet csak a mázlistább. Utánam rájött az univerzum, hogy ezt nem kell még egyszer elsütni.
- Amiért én az Ervint preferálom, az egyszerűen csak annyi, hogy harmadéves koromig a Durmstrangba jártam, és az Ervint egyszerűbb nemzetköziesíteni, mint a Balázst. Itt viszont hívnak így is úgy is.  
Én pedig hallgatok rá. Főleg a Balázsra, ami a korosztályunkban sokkal elterjedtebb, mint az Ervin. Mondjuk, én szeretem mind a két nevem, de szerintem egyik sem illik hozzám. Viszont ez már amolyan mellékes dolog. Közben a teák is megérkeznek, amiket szépen megköszönünk a lánynak, aki hozta őket.
- Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nagyjából?
Persze figyeltem én a többire is, de ez ragadt meg a legjobban. Szóval nagyjából életrevaló. Hát ez gyönyörű, komolyan mondom. Én itt udvarolnék neki, ő meg már az elején ilyen. Esküszöm mindjárt fogok egy fejszét, és aprítok itt neki fát, hogy lássa milyen életre való vagyok, mágia nélkül. Jó, ez csak egy hirtelen jött ötlet, jól megbántotta az önérzetemet.
- Amúgy voltak vicces részei is a dolognak. Nem sok, de akadt. Egy idő után nagyon jól tudtam szórakozni rajtuk. Meg aztán, folyton feszegettem a határaimat, játszottam a szüleim idegein, úgyhogy olyan volt a gyerekkorom, mint egy vidámpark.
Csak ugye az a fránya Durmstrangos időszak, az nem kellett volna bele az egészbe, mert bizony abból nem sok jó származik. Lényem egy része akkor meghalt, mert hiába vagyok hasonló, mint voltam, ugyanolyan már sosem leszek. Ezt pedig nem is lesz könnyű megbocsátanom se nekik, se az ottaniaknak. Lassan viszont elfogadom az éveket, tanultam belőlük, és tudom, hogy én miképp nem akar eljárni a jövőben.
- Állok elébe. Ha neked Balázsos vagyok, akkor legyek Balázs. Az Ervin amúgy komoly, férfias, ideális, ha tanár vagy szülő, esetleg kettő az egyben ordítozni akar veled. A Balázs meg olyan cukorfiús.
Ezt egy lány mondta nekem, akkor kezdtem én is kipróbálni, hogy tényleg, van benne valami. Az Ervin tök hivatalos, a Balázs meg tök jófiús. Ilyen szempontból jól választottak a szüleim, hiszen minden lettem.
- Elképzeltem, hogy milyen lenne, ha most csak itt tátognál mellettem. Nagyon vicces lenne.
Persze ő nem nevetne ilyen jót, mint én, és félek most is, hogy esetleg megdob valamivel, ezért gyorsan felemelem a kezem védekezőn. Nem mintha fájna, kivéve ha a cukortartót vágja hozzám, ami az asztalon van. Az mély nyom lenne úgy érzem.
- Ezt komolyan te csináltad? Mármint a két kezeddel? Varázslat nélkül?
Mindig elcsodálkozom, hogy a nők ilyen csodálatos dolgokat képesek alkotni, és hogy legtöbbjük mennyire kreatív. Egyszerűen én nem is tudom felfogni, hogy érthetnek ennyi mindenhez.
- Megrendelésre is csinálsz? Mert akkor veled csináltatnám meg az új sálamat. Legalább egyedi lenne.
Oké, nyilván a házam színei lennének, de mégis olyan egyedi és szép lenne. Még én magam is irigykednék rá.
- Van, egy nagyon csúnya baglyom. Szerintem öregebb, mint én, és már a szemei sem eredetiek, de imádom. És van unikornis nevem is. Komolyan. Sunshine Twinkle Toes. Hm... hogyan képzeled el magad tíz év múlva?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem vagyok ám sértődős fajta, ahhoz valami nagyon nagy otrombaságot kell tenned, hogy én megsértődjek.
Ez bizony igaz, nagyon kevés alkalom volt, amikor tényleg megsértődtem. Az ilyenek nem azok, az pedig, akiről tényleg tudom, hogy meg akart bántani, azt szépen szembe röhögöm, és így ő az, aki megsértődik. Navinés vagyok, de nem annyira nyámnyila, mint ahogy előadják az emberek. Igazságtalanul bélyegeznek meg minket, és bizony ők azok, akik ilyenkor a legjobban meglepődnek.
- Pont arra gondoltam, hogy a házam színeiben kellene, mert akkor nagyon menő lennék. A legtöbb gyerek a boltban veszik a kész sálat, mindenkié egyforma. Persze vannak, akik belevarrják a nevüket, vagy a kezdőbetűjüket, de ennyi. Ezzel viszont nagyon egyedi lennék, és azt nagyon imádnám.
A kérdése a plüssállatnál volt érdekes, de hogy hogyan bánok vele, az még érdekesebb. Mit is mondhatnék erre, ha fiús akarok lenni, akkor chöchösök, ha neki tetsző, akkor hazudok és felmagasztalom a puszta kezemmel a plüssnek épített három emeletes, tornyos kastélymodellt, ha viszont őszinte, lehet ellövöm a lehetőségeimet, bár azt se tudom, hogy akarok-e még bármi komolyabbat. Elsőre megfogott a lány, de előbb jobban meg akarom ismerni. Elég volt nekem mostanában a Cyanne eset ahhoz, hogy ne szeressek csak úgy bele a másikba. Előbb bizony meg kell ismernem.
- Az ágyam felett egy szögön lóg. Jól érzi ott magát.
Teszem hozzá gyorsan, mielőtt még plüsskínzónak tartana. Pedig tényleg jó ott neki.
- Ne magyarázkodj, igazad van, tényleg megőrzik a titkainkat.
Ez már igaz. A baglyom is rengeteg titkot őriz, hiszen az első időkben csak ő volt nekem. Aztán jött Ella, de az Ellás titkaimat is el kellett mondanom valakinek, majd a Cyanne titkaimat is. Szóval igen, ez a bagoly nagyon jó a titkok megtartásában.
- Nem félsz, hogy az aurorkodás és a kviddics csapatnyi gyerek nem fér majd össze?
Érdeklődöm az idilli elbeszélés végén. Nekem is nagyon tetszik amit lefestett, és valahogy így vagyok én is vele. Nincsenek nagy igényeim, idilli jövőre vágyom.
- Öhm, a Durmstrang kemény. Úgy értem, az egy fiú iskola. Kemény kézzel bánnak az emberekkel. Fegyelem van, feszítő csend, és katonás érzés. Odakerülni külföldiként, úgy, hogy az anyád akar jó pontot szerezni a pasijánál, ezt pedig mindenki tudja, nem szerencsés. Én ráadásul egy alacsony, duckó gyerek voltam. Szemüveggel, fogszabályzóval. Ideális lúzergyerek. Néhány évig ez ment, aztán megmakacsoltam magam. Megnyúltam, fogytam, elkezdtem keményen edzeni. Ott nincsenek lányok, valamivel el kell foglalni magad. Lekerült a fogszabályzóm, a szemüvegemet már csak olvasáshoz használom, elkezdtem kviddicsezni. Az ellenlábasaim szépen lassan megfogyatkoztak. Azonban nem tűntek el teljesen. Aztán a végén volt egy elég durva eset. Senki sem hallotta meg, amit mondtam, nem nekem hittek. Én pedig kirúgattam magam.
A végére még a vállamat is megvontam, mintha nem lenne nagy cucc, de valahol belül örökre nagy marad az emléke.
- Anyám persze úgy adta elő, hogy javasolták az iskolaváltást, de ezt azért mondja, hogy ne sérüljön a megítélése.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Megnyugtató, hogy így gondolod, eléggé kellemetlenül éreztem magam a szögre akasztás miatt, de akkor nincs akkora para .
Jó, hát azért tény, szépen, lassan, sőt nem is olyan lassan, hiszen a varázsvilágban már mindenképpen nagykorúvá válva, fiúként mégsem aludhatok plüssel. Ez pont ugyanolyan, mint ahogy a vasútmodelljeimet és legóimat is be kellett dobozolnom, amíg meg nem születik a fiam, vagy a fiús lányom, akivel aztán a kellő életkorában újra elővehetem. Persze azért nem telik el úgy év, hogy ne vennék valamennyit még hozzá a tetemes gyűjteményemhez, de hát ezeket a furcsa hobbikat ráér majd megtudni akkor, amikor már nem először ülünk le egymással szemben.
- Te most udvarolsz nekem!
Jelentem ki lelkesen, csak azért is kidugva a fogsorom. Tény és való, büszke is vagyok rá, hogy ilyen szép fogakkal rendelkezem, minden egyes fogorvosi székben töltött idő megérte. Viszont ez a lányka nagyon bájos, így hát illik a bókot viszonozni is. A kabátzsebembe nyúlok, előveszem a fekete pénztárcám, és kinyitva egy képet halászok elő belőle, amit elé tolok.
- Az a kis piszkavas gyerek, az öcsém, a szüleim, tisztes két gyereknyi távolságra egymástól, és az a duckó az meg a kis Ervinke. Amúgy én sem értem, sosem néztem azt, hogy valaki milyen kívülről…vagyis de, hazudok. Ezeket a totál igénytelen srácokat nem értem. És még jót is röhögnek rajta. Azt hiszem, ezen a téren túl sznob vagyok.
Témát terel és terelődök én is a témával, figyelek rá miközben elrakom a képet, ha már kinézelődte magát. A képen amúgy egyedül apám lehet ismerős neki, aki szinte semmit sem változott, és elég gyakran elhalad a folyosón. Ha mondjuk tanul mágiatörit, akkor még tanítja is. Jó gének, vagy mi a szösz. Remélem azért én is sokáig meg tudom őrizni a jelenlegi kinézetem, mert ahhoz, hogy felnőtt legyek, még nem érzem késznek magam, és bizony a külső elég rendesen be tud keverni.
- Azért az elismerendő, hogy ennyire jól átlátod a helyzetet. Mármint, reálisan. Sok olyan ismerősöm van, aki, olyan, bumm bele, lesz, ami lesz típus, és igazából nincs felkészülve semmire. Én ennél biztonságibb ember vagyok. Persze nem gondolom át én se annyira a dolgokat, meg nincs minden levezetve hónapra pontosan, de mégis, szeretem úgy csinálni a fontos dolgokat, hogy azok később se legyenek negatív hatással a  jövőmre.
Persze nem mindent, az utóbbi időben is számos dolgot csináltam úgy, hogy annak komoly kockázatai voltak, de eddig – és ezt most láthatatlanul lekopogom – megúsztam a dolgot. A kérdése nem ér váratlanul, de azért reméltem, hogy annál jobb vagyok, hogy csak úgy visszakérdezzen ilyen hamar.
- Gaspar. Nem Gáspár, hanem Gaspar. Mintha valami komoly külföldi tudós lenne.
Kicsit megvakarom a tarkómat, miközben iszok egy kortyot a teámból.
- Egy nap majd elmondom, jó? Még egyelőre magammal is meg kéne beszélnem a dolgot, és az se ment eddig. De ha már okés lesz, akkor elmondom.
Remélem ez elég neki, mert jelenleg szörnyen zavarba hozott a lehetőség is, hogy én erről most beszéljek. Korai még, és ki tudja mikor lesz ez jobb.
- Um. Kik a kedvenc plüsseid és hogyan szerezted meg őket?  Ééés Kérsz valamilyen sütit? Mert én ennék valamilyet, ha te is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem vagy tolakodó, nem azért mondtam, meg persze, jobb lenne beszélni róla, csak még nem most. Majd egy nap.
Furcsa egyébként, mert ez a dolgot még Ellával se osztottam meg, pedig ő aztán tud mindent rólam. Például a szerelmeimet, vágyaimat, minden ilyesmit, ám valahogy ez mégsem került soha szóba. Vagyis egyszer, amikor közöltem vele, hogy rossz fiú vagyok, ezért kicsaptak, ő pedig nevetett. Aztán szépen túllendültünk a történeten, és inkább tettem itt dolgokat, hogy inkább azokról essen szó, és ne másról. És - önmagamat is meglepve - működött a dolog. Egészen mostanáig nem hozta senki szóba a dolgot, és ez jól is volt így. Fura, mert valahogy Claire-ben megbízom, pedig szinte nem is ismerem, érzem, hogy elmondhatnám neki, megértene, de ugyanakkor van bennem egy félsz is, hogy mi van ha más lesz ettől minden.
Nem tudom persze, hogy mi minden, de valami mindenképpen, hiszen én magam is más lettem ettől az egésztől, és nagyon sok időbe telt, mire újra képes voltam mosolyogni, és hinni az emberekbe. Nagyon sokat segített ebben az, hogy itt vagyok, ide járok, hogy körbe vesznek olyan emberek, mint ez a lány itt velem szemben.
- Szerintem aranyos. Amíg nem azért hívod Bummnak, mert elagyabugyálod.
Nem is biztos, hogy manapság használják még az elagyabugyálnit, mint szót, de mégis, most valahogy ez jött a nyelvemre.
- Külön szobája van a plüssmedvéidnek?
Egy kicsit hitetlenkedve nézek rá, bár ha van közte nagyobb is, mint én, akkor bizony szükség is van arra, hogy külön szobájuk legyen. Különben is, a medvéknek is vannak jogaik. Majd felvetem az általános jogvédő aktivistánknak, hogy tiltakozzon már egy kört a plüssmackók miatt is.
- Simán elférnél rajta, mert szerintem akkor is elférnél, ha rám feküdnél.
Ahogy elnézem hosszában is, szélességében is bőven, de persze, ezt nem teszem hozzá. Különben is, bőven elég az, hogy belegondolok abba, mit is mondtam éppen. Nem vagyok normális, még mindig.
- Azt nekem sem, szóval, hm. Mindjárt jövök.
Jól is esik, hogy felkelek egy kicsit, és odasétálhatok a lányokhoz, hogy egy kis segítséget kérjek tőlük. Nem telik bele egy percbe se, és máris visszatérek egy kevés mintával, de rengeteg színnel ellátott sütivel.
- Ez olyan, mintha egy csillámpóni köpött volna a tányérodra. Állítólag az íze nem rossz, ideális a krém - piskóta arány, és kellemesen vajas.
Ezt mondták kint, én pedig igyekeztem mindent észben tartani, amíg visszaléptem ide. Mondjuk a csillámpónis rész saját volt, és belegondolva eléggé árulkodó is, hogy azt nem kint mondták, de hát legalább van benne valami saját.
- Amúgy nem félek tőle. Annyiszor hagytam már el, hogy el se tudom mondani, és mindig visszatért hozzám. Ez amúgy az egyetlen normálisabb képünk, szóval valahogy mindig megmarad nekem. Mi az, amit a legjobban szeretsz az Eridonban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hát én próbáltam őket rávenni, hogy valami mást adjanak, de biztosítottak, hogy ez bizony jó lesz.
Nem is értem, hogy miért adták ezt a sok normális sütemény közül, viszont remélem, hogy nem szórakoznak velem, és legalább tényleg jó. Nem gondoltam volna, hogy én egy lánnyal ilyet fogok enni, vagy, hogy egyáltalán pénzt adok egy ilyen csicsás valamire, főleg nem, hogy az egy sütemény lesz. A lány bájosan kacarászik, ami azért legyőzi azt a részt, hogy tartok ettől az egésztől. Ha rossz is, hát legalább nevettünk egy jót.
- Azért ne állj az erkély korlátján fél lábon, miközben a véleményedet hangoztatod, és akkor jók leszünk.  De amúgy igen, olyasmi, bár nem tudom. Én bírom a navinében, hogy békés, és nyugodt, pedig én nem mindig vagyok az, sőt, mostanában inkább ilyen gyerünk, csináljuk meg, most azonnal és nagyon gyorsan ember vagyok. De lehet ez is csak egy átmeneti állapot.
Az mondjuk igaz, hogy a jámborság és a megbocsátás meg van bennem, és igen, imádom a ház hangulatát, de nem vallom magam teljesen navinésnek. Igaz, hogy én nem a kezdetektől vagyok itt, lehet ez is befolyásolta a döntést, vagy a sok minden, ami akkor a fejemben kavargott. Ha a süveg például a fejembe látott abban az időben, akkor biztos, hogy okkal nem tett a Rellonba vagy az Eridonba. A sütemény pedig tényleg jó, én egy kicsit lemaradva kezdem el Clairetől, mégis a férfi méretű falatoknak köszönhetően előbb fejezem be. Na, most már ezt is elmondhatom magamról, ettem valamit, ami totálisan színes volt. Gyönyörű. Legközelebb a falatozóba megyünk, ott nincsenek ilyen élénk kompozíciók.
- Itt?
A kérdés visszakérdezése előtt mélyet nyelek, olyan mélyet, hogy szerintem még a csillagvizsgálóban is látták a pillanatnyi zavarom. Ez a nem mindegy. Itt van egy kedves, de visszafogottnak tűnő lány, bájos meg minden, aztán egyszer csak közli velem, hogy rám feküdne. Hát na szép. Azt hiszem ha ezt most meglépem, Will bácsi lepuffant.
- Üljünk át oda a párnás részre, akkor nem néznek ránk furán.
Mert ha most itt elfekszem a padlón, ő meg rám, akkor tutira, de ha fogjuk magunkat és kicsit beljebb vonulunk, akkor maximum azt hiszik, hogy jól megy ez a randi dolog.
- Amúgy Will bácsi tud gödröt ásni?
Félvállról kérdezem, pedig hú, de mennyire nagyon érdekel a válasz. Mert ha igen, akkor az éjjeli utolsó vonatot még elérem. Ennek ziher, hogy híre megy a faluban. Nem mintha bánnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ó tényleg a pálcája.
Néha megfeledkezem a tényről, hogy a varázsvilágban nem úgy megy ám, hogy fogok egy ásót és elásom a nem kívánatos személyt. Ott megteszi egy pálca, és egy jól tudott varázsigesorozat is. Hát nagyon szép kilátásaim vannak már most, de kár ezen még ilyen korán kétségbeesni.
- Ha az asztalra feküdnék, akkor kitiltanának.
Persze tény, hogy mókásabb lenne, és én vigyorogva válaszolok neki. Nem vagyok én beszűkült látókörű ember, csak simán, nem akarom, hogy most valaki belénk kössön, pedig valóban marha vicces lenne. Majd maximum belógunk a suliban az egyik tanterembe, és ott állunk neki az asztalon fetrengeni, vagy ha nem lennék prefektus, éppenséggel belógnék én a tanórájára is, majd felpattannék az asztalra. Aztán ha elkapnak, mennék büntetőmunkára. Ez a jelvény, mely most is a zsebemben lapul, úgy tűnik egy furcsa gátlóként szolgál.
- Hm? Persze, át.
Felkelve elkapom a kezét, és hagyom, hogy ő vezessen, ő válassza ki a megfelelő helyet arra, hogy megnézzük, elférne-e rajtam. Milyen furcsa kijelentés ez. Hihetetlen, hogy tényleg ez a cél vezérel minket. Végül dönt, én pedig a kezét el sem engedve húzom le magammal. Először csak magam mellé tudom, amíg elhelyezkedek, majd egy nagyon gyors mozdulattal rántom magamra. Persze arra vigyázok, hogy neki ne legyen baja, meg hát azért nekem se, csak éppen arra is odafigyelek, hogy ne legyen lehetősége meggondolni magát.
- Nos, hölgyem, helyezkedjen el, ahogy kényelmes.
Elvégre én csak az ölembe húztam, hogy neki hogy jó, azt neki kell eldöntenie. Én jelen pillanatban kényelmesen vagyok, a hátam és a fejem nekivetve a falnak, egy nagyobb párna tölti ki az űrt, ami a hátam alsó része, és a föld között van, míg a jobb lábam kinyújtva, a bal pedig behajlítva pihen. Jobb is, hogy átültünk, így sokkal, de sokkal kényelmesebb az egész, és hirtelen már egy asztal sincs közöttünk.
- Remélem azzal számoltál, hogy ha így lát meg minket valaki, akkor simán elterjeszti, hogy együtt vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Olykor jobb, hogy az ember nem hallja a másik gondolatatit, és hiába akarnám hallani most, hogy miket gondol a lány, jobb, hogy nem történik meg. Valószínűleg a gondolatai eleje miatt inkább el akarnék futni, a vége miatt meg pirulni. Jobb ez most így, töprengve azon, hogy vajon mennyire lehet zavarban. Az biztos, hogy nem egy olyan lány, aki mindennap ezt csinálja, sőt, abban se vagyok biztos, hogy valaha is csinált ilyet. A gondolat aranyos, és perverz egyszerre. Azért nagyon remélem, hogy nem én leszek az, akit vasv(w)illával (rossz szópoén, sajnálom) kergetnek, mert elrontottam a királylányt. Nem is vagyok mondjuk sárkány, elég unikornisszerű vagyok. Szép meg minden, ugyebár.
- Hm? Mi?
Az viszont, hogy ilyen közel hajol, egy hosszú pillanatra kiűzi a vért a fejemből, ám igyekszem még időben visszafordítani a dolgot, nem akarok bambának tűnni ugyanis. Elég gázos lenne, ha betrollosodnék és csak bambán bájolognék, csak mert egy lány ül az ölemben. Nem férfias az kérem szépen. A lány pedig nem is főnix, hanem inkább sárkány, azzal, ahogy az orrunk összeér, és ahogy azokkal a nagy szemeivel a szemembe néz. Komolyan mondom, feszegeti a határait elég rendesen. Ráadásul suttog, és tudjuk, hogy számos férfinak ennél több már tényleg nem kell. Suttog, odanyomja a pofiját, és néz azokkal a szemekkel. Én is érzem, ahogy a tarkóm forrósodik a hármas kombinációtól, ha most átölelné a nyakam, tuti megégetné magát. Még szerencse, hogy nincs valami fura képességem, mondjuk a spontán öngyulladás. Marha ciki lenne, ha itt zavaromban elkezdenék lángolni. Sok mindent láttam már, de még mindig meg tudtak zavarni. Ű
- Teljesen kényelmes.
Jegyzem meg nyugodtan, ami egy hatalmas gratulációt érdemel, ugyanis a torkomban dobog a szívem izgalmamban, mégis igyekszem úgy csinálni, mintha nem akarnék menten kiugrani a bőrömből.
- Um, és te? Elférsz rajtam, kényelmesen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Már éppen eljutok arra a pontra, hogy oké, most éppen minden kényelmes és jó, amikor hirtelen megint változtat. Komolyan, ti nők nem tudtok legalább egy kicsit nyugton maradni? Átkarolja a zavartól vöröslő nyakam, a mellkasára teszi a kezét, ami mellesleg nem is baj mert így talán nem fog kiugrani a szívem, a helyes kis orrocskáját pedig pofátlanul hozzányomja az arcomhoz, és suttog. Nem akarja abbahagyni a suttogást, én pedig érzem, hogy az eddig meghűlni látszó vérem most éppen eljutott a forráspontig. Férfi legyen a talpán, aki ezt ki bírja. Komolyan mondom, hogy most már lassan a dicső férfi nép egyik legelismertebb tagjává kellene tenniük engem ezért.
Egy ideig nyugodtan tűröm, hogy fészkelődjön, majd egyre nyugtalanabbul imádkozok, hogy nekem semmim se rezzenjen. Hiba volt ebbe az egészbe belemenni, hatalmas hiba. Honnan gondoltam én, a balga hős, hogy majd nem akarom megcsókolni a királylányt, aki gyakorlatilag a számba adja a száját. Én viszont nem állok kötélnek, mert még a végén elszaladna, inkább a legnyugodtabb hangomon, állva a tekintetét nézek rá.
- Rendeljünk még valamit.
Szívem szerint suttognék, hogy neki is legyen rossz, de félő, hogy nem menne a dolog mindenféle plusz elem nélkül, így csak gyorsan elkapom a derekát, és úgy dőlök előre, hogy ő is egy pillanatra ülő helyzetbe kerüljön, majd vissza a megszerzett étlappal. A művelet közben persze finoman magamhoz húzom, hogy azért elszaladni ne akarjon, aztán visszahajolva megint felveszem a kényelmes pózom, felhúzott lábammal még ráérősnek hatóan, ám igazándiból rém idegesen, mozgok valami egyszerű ritmusra. Ez amolyan gondolatelvonó tevékenység nálam.
- Amúgy nagyon hamis kis boszorka vagy te. Nem tudom eldönteni, hogy ez, amit most teszel igaz-e vagy csak színjáték.
Viszont határozottan élvezetes, de ezt nem teszem hozzá, inkább a lehetőségeket bogarászom, várva, hogy mit reagál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Arra, hogy ugyanolyan teát iszik, elmosolyodom. Hát persze, maradjunk a biztonsági zónán belül, viszont a másik kérdéses esetnél nagyon zavaros. Nem tudom elképzelni sem, hogy mit akar és ez Merlinre, hihetetlenül bosszantó. Hosszan nézem őt, de a lányka, aki nem az, aki az előbb kiszolgált már ott is van, én pedig leadom a rendelésem, melyben most nálam egy epres tea szerepel. Ha már itt vagyok, hát akkor válogatok, és kipróbálok mindent.
- Tüzes amazon.
Jegyzem meg az ölemben pihenő lánynak, ám mivel ez baromira félreérthető, így egy aprócska sóhaj után folytatom is.
- Meg akarlak csókolni. Sőt, úgy érzem, hogy sosem akarlak elereszteni, hogy ez így tökéletes.
A szabad kezemmel végigmutatok magunkon. Ha zavar valami, akkor hajlamos vagyok a nagy gesztusokat tenni, de arra vigyázok, hogy a másiknak ne essen baja. Még a végén elterjed az is, hogy asszonyverő vagyok. Na, az lenne csak a vicces téma, így közeledve a rettegett családi karácsonyi vacsihoz. Már alig várom így is, hogy leüljünk, és idő előtt üvöltözés legyen belőle.
- Milyen a többi lány?
A kérdésem teljesen őszinte. Fogalmam sincs, hogy mégis milyennek kellene lenniük. Ha megnézem az életem nőit, akkor vannak keményen négyen. Az első az anyám, aki munkamániás és kiabálós, és gyakorlatilag pincsinek nézi a férfit, akivel él. Van Ella, aki szórakoztató, szabad. Van Karina, aki szintén szórakoztató és szabad, és nyílt is. És ott van Cyanne, a megfejthetetlen, aki olyan pillanatok alatt tűnt el az életemből, hogy a jelenlétét se volt időm felfogni. Kettő – kettő az állás, de nem tudom, hogy milyenek is azok a „többi lányok”.
- Nem akarok olyat csinálni, amit te nem akarsz. Ha megtörténik, akkor az egész negatívba fordul át. Nekem ez a női elme meg logika homályos. Én férfi vagyok. A kimondott dolgokat értem, nem az ilyen kacifántosakat.
Higgadtan, sőt teljesen kedvesen beszélek, elvégre nem veszekszünk mi, nem is lenne sok értelme, mert nincs is igazán min. Szerintem.
- És most, ha azzal a baromsággal jössz, hogy az arcodról kellett volna leolvasnom, hogy mi történt tegnapelőtt bájitaltan órán, esküszöm, kiröhöglek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kérdőn nézek rá, elvégre kimondtam mindent, amit ki akartam, ő meg csak néz. Akkor most így lesz? Nézzük egymást, ameddig valaki el nem pislogja magát, és akkor az lesz a vesztes? És mit kap a nyertes? Aztán hirtelen előrébb lép a dolog, azzal, hogy kimondja a dolgot. Akaratlanul is apró mosoly kúszik az arcomra, és szabad kezemmel finoman végigsimítok az arcán, hogy egy kicsit oldjam a várakozásból adódó feszültséget. Mert az mindig van. Legyen az első csók vagy éppen az utolsó, mindig van egy kis várakozási feszültség.
Szólásra nyitom a számat, nem is tudom, mit mondanék, vagy, hogy egyáltalán van-e jó szó, mondat, amit itt mondani kellhet. Nem tudom, így csak tátogok egy aprót, mint egy hal, majd visszacsukom a számat, és lopva megnyalom az ajkaimat. Végül is, egyszer mindent el kell kezdeni, és azóta, hogy ma megláttam az jár a fejemben, hogy igen is, meg akarom csókolni. Most meg itt van a lehetőség, és én habozok.
Finoman feljebb húzom, hogy kényelmes közelségbe kerülhessünk. Úgy játszik velem, mint valami kis cica az egérrel. Most azonban fordul a kocka. Én hajolok közelebb, és nézek mélyen a szemébe. A tekintetem mindvégig a szemét figyeli, ahogy olyan közel hajolok hozzá, hogy a lehelete melegíti az arcomat. Nem állok meg, azonban nincs semmi drámai, semmi filmes csók, semmi, még zene se.
A szabad kezemmel finoman megemelem az állát, és finoman megcsókolom az alsó ajkát. A kezem feljebb csúszik, a füle mögé tűrök egy tincset, és végigsimítva a fül mögötti területen csókolom meg a felső ajkát is. Majd még egyszer ezt a mozdulatot megismételem, és finoman arrébb húzódom, de csak olyan távolságba, hogy lássam az arcmimikáját.
- Ez lesz az első?
Tény, hogy ez nem rendes csók volt, inkább csak szájra puszi, de el kellett indítani a folyamatot, és igen, most még jobban akarom, hogy megcsókolhassam, de ha jól tippelem ez az első alkalom számára, és nem akarom lerohanni. Nincs baj azzal, ha az első, hiszen akkor csak a tempót kell lassítani. Egyszerűen vigyázni akarok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Egyik pillanatról a másikra megkapom azt, hogy most ő jön. Nincs is időm gondolkozni. Eridonos. Nem, erre nem tudok mást mondani, mert egyszerűen az. A kapkodás, az irányítás átvétele, a nagy belefogás, és a gyorsaság, ez mind olyan. Úgy érzem magam, mint Eugene az Aranyhajban – igen, valamiért látok én ilyeneket is -, amikor a végén Aranyhaj lekapja. Megadóan hagyom magam, és meg sem fordul egy pillanatig sem a fejemben, hogy ellenkezzek. Azt hiszem, elég rég vártunk már erre.
- Nyugi.
Alig tudom ezt az egy szót kinyögni, ezt is akkor csak, amikor már szabályosan fuldoklom az oxigén hiányától. Hihetetlen, hogy mit tesz az valakivel, ha elindul nála egy folyamat. Magamat látom benne. A suta kisgyerek kapott egy csókocskát egy széplánytól és máris mindent meg akart adni neki. Most is ilyesmi a helyzet. Csak most én vagyok a széplány, pontosabban fiú, aki megkap mindent.
A csók maga nem volt rossz. Nagyon könnyen lehet, hogy rövid úton olyan lesz, amitől az ember az agyát még ennél is jobban eldobja. Nem emlékszem már pontosan, hogy csúsztam lejjebb, vagy mikor történt meg az, hogy ennyire magamhoz húztam a lányt. Nem akarom elengedni, nem akarom átengedni másnak. Ő nekem kell, ebben egyre biztosabb vagyok.
- Nem semmi vagy.
Végigsimítok finoman az arcélén, és halványan mosolygok hozzá. Muszáj egy kis időt nyerjek, hogy a hirtelen jött csók után. Nagyon élveztem, komolyan, és nagyon kába is lettem tőle hirtelen. Ez volt az első csókja, és fiatalabb mint én, ezt észbe kell tartanom. Szerencsére nem vagyok egy állat, aki azonnal, de rögtön meg is akarja rontani a kiszemelt példányát.
- Khm… és csak egy csókot akartál, meg rám feküdni vagy mást is?
Jaj, de kétértelmű, ahogy kimondom, rögtön rá is eszmélek, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Ráadásul pont most gondoltam arra, hogy nem szabad egyelőre tovább menni, mert ő még fiatal ehhez.
- Mármint kapcsolatra gondoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Amikor elkezd nevetni, akkor egy hosszú pillanatig a megrökönyödés őszintén kiül az arcomra. Nem csak úgy kislányosan kuncog, hanem rendesen nevet. Elgondolkodtató, hogy rajtam, vagy a helyzeten, vagy mégis min. Nem tűnik túl biztatónak a dolog. Vissza is kérdez, pedig ezt nem biztos, hogy meg tudom válaszolni. Mármint igen, határozottan, és igen, határozottan vele akarok kapcsolatot, de miután nevetett, olyan hosszan, és bármennyire is édesen, nem tudom, hogy mit akarhatnék.
Szólásra nyitom a számat, mikor már úgy érzem, hogy az arcom és a hangom is meg tudja ütni a normálist. Hang azonban nem jön ki rajta, mivel ő szólal meg előbb, még szerencse, mert a kialakult káoszosnak ható helyzetet egész szépen a helyére billenti, így már legalább azt tudom válaszolni, amit komolyan is gondolok.
- Nem voltál közömbös. Sem te, sem a csók.
Tény, hogy nekem nem volt olyan izgalmakkal teli várakozós napom, mint a másiknak, de amikor ideértem, akkor minden előjött. Ő járt jobban. Mire találkoztunk, neki általánossá vált, hogy elkezdett izgulni, míg nekem akkor jött az egész, méghozzá hatalmas áradatban. Mostanra pedig csak még idegesebb lettem, de persze meg kellett őriznem legalább a külvilág felé a nyugodtság látszatát. Ha kint is az lett volna, ami bent, akkor valószínűleg olyan gyorsan beszéltem volna, és szinte rángattam volna őt magamhoz, mint egy rossz komédia pocsék szereplője. Így viszont, egész szépen alakult ez az egész. És azt hiszem jobb is, hogy nem csaptam át hirtelen öntudatra ébredő eridonosba.
- Szeretném, ha hivatalosan is a barátnőm lennél.
Válaszolom végül, az ajkaim szélén bujkáló mosollyal. Csak kint van a dolog, és nagyon ajánlom, hogy ő is ezt válaszolja, hiszen a kérdés neki is fel van téve, és be kell vallanom, hogy nagyon belelelkesültem már a ténybe, hogy egy pár leszünk. Feljebb csúszok egy kicsit, ülő helyzetbe tornázva magam, miközben tartom Claire-t a derekánál, és még egy puszit is nyomok a vállára.
- Amúgy, lehet, hogy csókban nem, de párkapcsolatban az első lennél nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Claire  

Miután befejezi a fészkelődést, egy kérdést intéz felém, majd mielőtt válaszolhatnék, megcsókol. A kérdés pedig maga kicsit ellentétes a tettével. Komolyan kellene egy hős, aki mindent elviselve tájékoztatást ad, hogy mit is akar a nő. A nők túl bonyolultak. Igazából, amit akarnak, azt akarják, de lehet, csak mondják. Amire azt mondják, hogy nem akarják, azt valószínűleg akarják, csak te, bunkó ősemberivadék találd ki, hogy ők azt akarják. Ami talán, ott várják, hogy romantikusan felajánld, hogy ne tűnjenek pofátlannak, és amikor azt mondják hagyjuk, akkor kezd meg a térden csúszást, mert oltári nagy bajban vagy, haver. Aztán persze, lehet, hogy mégsem, csak ennyire futotta tőlem, első körben. Nem ismerem a nőket, és állítom, hogy soha nem is fogom.
A csókja viszont édes, hívogató. Nem állok ellen, viszonozom, de nem követelőzően. Olyan nagyon, nagyon magas volt az a labda, amit a csók előtt feldobott, hogy le kell reagálnom, muszáj. Ez a részem még az is lehet, hogy szépen lassan sírba fogja vinni szegényt.
- Nem, igazándiból csak egy program voltál. Unatkoztam, és arra gondoltam, hogy hümm, mivel szívassam meg Clairet. Aztán kipattant az isteni szikra, hogy áh, hát izguljak itt, mint egy hülye, valahogy közelítsünk afelé, hogy mi lenne, ha járnánk, csókolózzunk, majd nevessek, és mondjam meg neki, hogy csak vicc volt.
Egy hosszú pillanatig nyugodtan nézek rá, majd nevetve húzom közelebb magamhoz, és nyomok egy hatalmas puszit a homlokára.
- Hihetetlenül rossz humorom van, amúgy. Te meg bolond vagy.
Lehet amúgy, hogy sok férfi ilyen, de én nem. Nálam ez a kötődés dolog nagyon komoly. Voltam már szerelmes, kétszer is. Ellába, aki azóta is a legjobb barátom, és Cyannebe, akit szintén barátomnak tartok, annak ellenére, hogy se szó, se beszéd lépett le. Nem tudom nélkülözni a számomra fontos embereket az életemből, de ugyanakkor a lány biztos lehet benne, hogy ha ő van, számomra nem létezik más. Így vannak jól a dolgok, szerintem.
- Ne menjünk valamerre? Karácsonyi vásár például?
Bevallom, itt már egy kicsit bepunyultam, és jó lenne szívni egy kis friss oxigént, meg látni egy kis természetes fényt. Jó hely ez, csak hosszú távon van nagyon altató hatása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nekem tetszik a története, izgalmas.
Mikor megérkezik a vonat, épp nagyban mesélem Clairenek, hogy miről híres Szalamanton. Menő hely lett az utóbbi években, főleg mióta az állandó lakosok rájöttek, hogy a turizmusból milyen jó összegek folynak be, azt hiszem valahogy engem is ez a szellem ragadott meg az utóbbi időben... csak evickélek a lehetőségek között, és közben azt se tudom, hogy ki vagyok igazából vagy mi akarok lenni. Egyértelmű persze, hogy szuperhős nem lehetek, mert az olyan elcsépelt, és különben is, hogy nézne ki az, ha én latexban szaladgálnék gyilkosok után. Mindig is valahogy férfiatlannak éreztem ezt a megoldást, másrészt meg a zenész vagy énekes se jó. Kötelezően tanultam zenélni, de onnan, hogy valami kötelező, már nem is érdekes, meg amint lehet, megszabadul tőle az ember. Lehetnék színész, bírom, ha eljátszhatom a hülyegyereket, de az meg egy csomó kapcsolatot és ilyesmiket igényel.
- Nos hát, üdvözlet a kis falucskában, ahol felnőttem.
Miután lekászálódunk a vonatról a megmagyarázhatatlanul sok csomagunkkal, megfogom a lányka pracliját, és elindulok vele ki a csöpp állomásról, bele a normálisnál is nagyobb forgatagba, ami kint fogad minket. Karácsonyi időszak van, valahogy erre mindig emlékeztetnem kell magam.
- Nyáron amúgy rosszabb, mivel akkor a Balaton miatt nyomulnak ide az emberek.
Menet közben dobok egy kicsit a vállamra tett táskán, úgy, hogy csak egy pillanatra engedem el Claire kezét. Anyám elutazott valahova a pasijával, azonban nem leszünk kettesben, mert az öcsém, és az anyai ági nagyszüleim otthon vannak nálunk. Az állomástól csak pár perc sétára lakunk, amit ebben a nagy hidegben nem bánok, és ami azt illeti, már most, az utca elején érzem, hogy a nagyi almáspitét süt. Igen, ez az a rész, amit valószínűleg behallucinálok már a nagy várakozásban, de az én ezen szakaszából a nagyi almássütije a kedvencem.
- Íme.
Váratlanul torpanok meg, és pillantok fel a házra. Az utcába többnyire közepes vagyont mutató házak vannak, de igen, az én anyámnak ezen is túl kellett lőnie.
- Bizony, pont annyira hivalkodó, mint anyám, és pont annyira lassan fog eltelni ez a két nap, mint amennyire kínosnak gondolod most.
A mai nap könnyed lesz viszonylag, de Merlin mentsen meg minket a holnaptól. A kulcsom valahol a táskám mélyén, nem vagyok valami praktikus gyerek, de hát csak van itthon valaki, aki kisétál majd a csengetésre.
- Gyönyörű vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nem is fagyok meg.
Jegyzem meg egy kicsit felhúzott orral, ám ami igaz, az igaz, Magyarország kezd igencsak phává tenni. Eddig télen is plcsiban mentem mindenhova, ám tavaly kellett kabátot vennem, idén pedig rendesen fázok is. Pedig nincs hidegebb, mint eddig, vagy legalábbis nem annyival, hogy ezt ennyire megérezzem. A kulcsaim lehet, hogy kellenének, mert nem nagyon ézékelek mozgolódást. Épp mikor már rászánnám magam, hogy na, akkor most kutassunk át mindent, akkor végre nyílik az ajtó.
- Hát nem kapkodja el.
Mordulok fel, mert az ajtóban az öcsém áll, aki utána kényelmesen kisétál, mintha nem lenne nagyon hideg. Bence, az Isten áldjon meg ilyenkor. Szerintem ezt a gyereket többnyire lassítóval tömik, mert amikor a kastélyban látom, akkor is olyan lassan és megfontoltan sétálgat.
- Hello.
Köszön teljesen nyugodtan, majd ráérősen beledugja a kulcsot a zárba, és elfordítja. Claire amúgy korban hozzá közelebb áll, hiszen csak két év van közöttük, azonban az öcsém tökéletes példánya a férfi sztereotípiáknak. Messze van még az érettségtől, még nagyon gyerek, és nem érdeklik az olyan dolgok, mint, hogy milyen jó is az, hogy lányok is vannak a világon. Jaj, de kis aranyos lesz, amikor majd rájön, hogy pedig nagyon jók. Beenged végre, Claire-t pedig magam elé engedem, ám útközben megelőzöm, hogy ki tudjam neki nyitni az ajtót. Már az előszobában érződik, hogy nagyon finom illatok terjengenek a levegőben, készül a vacsora, és a gyomrom is kordul hozzá egyet. Gyorsan kibújok a cipőmből, a kabátomból, és Claire kabátjával együtt szépen felakasztom.
- Ezekért majd visszajövünk.
Bence közbe elhalad mellettünk, és visszaegy a kanapéhoz, hogy a videojátékban tovább gyilkolhassa a rá támadókat. Mi viszont - mivel menet közben a lányka kezét is sikerült megfognom - a konyha felé vesszük az irányt.
- Most nézd meg mit csinál, megint azokkal az erőszakos játékokkal játszik. Pszichopata lesz belőle.
Aranyos hangú az én nagymamám, és ahogy elnézem, mindannyinkat fel akar hízlalni, hiszen tele van a konyha süteményekkel, és minden lehetőségen étel készül.
- Szia nagyikám.
Nyomok egy puszit az aggódó arcára, amitől egyből elmosolyodik. Összeborzolja a hajam, amit viszont utálok - bár jobb, mint az arccsípkedés -, így felegyenesedek, és arrébb lépek.
- Szeretném bemutatni neked Claire-t, a páromat.
Nem a csajom, nem a nőm, nem, ő a párom, a lány, akit kerestem. Tudom, és kész. Nagyi persze egyből magához öleli, nem olyan, mint anyám, aki még velünk is kimért. Szinte hihetetlen, hogy ő nevelte fel. Tényleg igaz a generációs ugrás.  
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, szólíts csak Katinak vagy nagyinak, és tegeződjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A beszélnünk kell egy elég bunkó kijelentés, szóban is, írásban is. A hosszú monológ meg olyan, hogy akkor minek találkozunk, igazából leírhatnám ahelyett, hogy elrabolom a másik idejét azzal, hogy hosszan leírom, hogy találkoznunk kellene. Szóval igyekeztem szépen, de röviden megfogalmazni a dolgot:

Tudom, tudom, már megint viccet csináltam belőle. De igyekeztem nem olyan viccesre venni a dolgot, mint vehettem volna. Humoros na, mondjuk így. Azt ugyan már senki sem tagadhatja meg tőlem, hogy humoros legyek. Nem vagyok faarcú, meg fapofa, szóval tessék szépen ebbe beletörődni. A borítékot szépen megcímzem, majd a baglyomra erősítem, és végül engedem, hogy had szálljon.
Odalenn most vacsora van, én azonban szándékosan nem csatlakozom a többiekhez, most nem kellek én oda, és nem akarom látni Claire reakcióját sem, ha éppen összetépi. Jobb a békés tudatlanság. Az esemény napján is kerülöm, nem akarom, hogy előbb utasítson el, mint hogy egyáltalán esélyem lett volna. Így aztán, amikor aktuális az időpont felkerekedek, és felsétálok a szobába, hogy egyedül lehessek kicsit a gondolataimmal. Össze kell szednem magam, hogy mindent el tudjak mondani. Már ha egyáltalán eljön.
Nem öltöztem nagyon ki, elvégre most komoly dolgokról lesz itt szó, de persze kivételesen mellőztem a „hülye” mintás pólóimat is. Fekete nadrágot húztam, hozzá egy fehér inggel, és fekete cipővel. Még a zoknim is fekete, hogy abba se lehessen kifogás. Hat előtt jó fél órával már ott vagyok, a magammal hozott, és becsületesen a faluban vásárolt tálakat és ropogtatni valókat szépen kipakoltam, ahogy a két poharat és az üdítőt is. Valami azért csak kell, hogy legyen itt, nem. Szóval most már csak hat órának kell lennie, és Clairenek el  kell döntenie, hogy eljön – e vagy inkább vacsorázni megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ülök és várok. Aztán felállok, járkálok, megint visszaülök. Hihetetlenül hülye ötlet fél órával azelőtt megérkezni valahova, amikor ilyen sorsdöntő, és idegesítő az egész. Újra visszaülök, de a lábam annyira remeg, hogy fel kell állnom. Valahol a távolban a nagy óra egészet üt, és ebben a pillanatban nyílik is az ajtó. Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjünk neki ennek az egésznek, de úgy tűnik Claire megoldja ezt a problémát, ugyanis kis híján hátraesek, attól a tempótól, ahogy belém csapódik, és csókol.
Megvallom elsőre a meglepettség miatt nincs meg a ritmus, amit diktál, de aztán csakhamar ráakadok, és lelkesen fogadom és viszonzom a köszönését. Viszont ez így állva nem olyan praktikus, így vigyázva, és lassan, de leülök vele, úgy intézve, hogy neki is és nekem is kényelmes legyen. Az agyam kikapcsol, de valahogy, a csodával határos módon sikerül újraindítanom.
- Szeretnél beszélgetni?
Nem, ez nem kívánságműsor, én is nagyon jól tudom. A torkom kiszáradt, muszáj nyelnem egy nagyot, és kicsit elhúzódva, felpillantanom Claire-re.
- Mármint, beszélnünk kell.
Bár valljuk be, jelen pillanatban ez egy sokkal kedvesebb elfoglaltság, azonban tudom azt is, hogy ha ez a kapcsolat fontos, akkor többet kell beletennünk. Nem csak csókolózni, nem csak ölelni a másikat, hanem beszélni is. Ez az egész helyzet nekem új, de határozottan akarom. Azt akarom, hogy minél erősebb és tartósabb legyen.
- Figyelj rám Claire.
Érzem a hangomon, hogy komolyan mondom, a bal kezemmel tartom őt, a hátánál, míg a jobbal a ruháját piszkálgatom a hasánál.
- Fontos vagy nekem, mint ember, mint barát, mint nő. Szeretlek, szerelemmel. Akkor is így érzek, ha nem mondom minden pillanatban. Tudom, hogy többet kellene, megpróbálom többször mondani, csak én valahogy nem érzem annyira szükségesnek ezt. Van az a vicc, hogy „ha majd változik szólok”, én ez a fajta fiú vagyok, de megértem, hogy elvárható lenne, hogy jobban kimutassam, hogy jobban érzékelhesd te is. Szeretném, ha elmondanád, hogy te mire vágysz, hogy mi hiányzik neked a kapcsolatunkból, hogy tudjam, mik a gyenge pontjaink együtt.
Bevallom, én nem hiányoltam semmit, minden olyan volt, mint amilyennek szerintem egy párkapcsolatban lennie kell, de ez nem jelenti azt, hogy ez az igazság. A lányok amúgy is máshogy látják a kapcsolatokat. Nekünk pedig engedni kell, bizony.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Én pont az ellentétében nőttem fel. Csonka család, végül is, bár apám is volt, hogy jelen volt, de nem beszélgettünk. Láttad anyámat, nem az a fajta, a nagyszüleim meg csak néha jöttek. Olyankor persze jó volt, beszélgettem velük, ők ismernek, főleg a nagymamám. De nálunk nem divat érzésekről és gondolatokról beszélni.
Ez eddig nem is volt gond, sőt Ellával és Cyanne-nel sem beszélgettem ilyenekről. Csak voltunk, és az elég volt. Ettől is látszik, hogy ez egy komoly dolog, hiszen itt már a legapróbbak is kellenek. Valahogy ettől jobban tartok, mint a VAV vizsgától, pedig elég kemény dió volt az is.
- Segíts nekem.
Elzárkózni nem zárkózok el, hiszen nincs rá okom. Igazából valahol mélyen még örülök is neki, hogy ezt fogom majd csinálni. Sokkal jobb ez valószínűleg, mint az, hogy család néven egymás mellett ülünk, idegenként. Csak tudom azt is, hogy ez egy hosszú folyamat lesz, és egy kicsit félek, mert meg van az esélye annak is, hogy felemésztheti a kapcsolatunkat.
- De idő kell hozzá, Claire.
Simogatom meg a combját, jó elveszni az ilyen melléktevékenységekben, jó, hogy itt van velem. Svédországba viszont nem akarok visszamenni, sem most, sem máskor, mert pocsék emlékeim vannak róla, és nem szeretném az elmúlt heteket megint átélni.
- Van itt még valami.
Eddig nem tudtam, és nem is akartam felhozni a témát, de mostanra már itt az ideje, hiszen egyre közelebb van az a bizonyos nap, amikor összecsomagolok, és elmegyek innen, na nem messze, de mégiscsak változás lesz az életemben.
- Sikerültek a vizsgáim, elvégeztem az alapképzést. Viszont nem akarok továbbtanulni, legalábbis most még nem. Dolgozni szeretnék. A faluban. Karina apja szólt, hogy van egy hely náluk, mert a recepcióslány szülési szabadságra megy, én pedig elfogadtam.
Itt egy kicsit megállok, mert hát van még valami, amit hozzá kell tennem, csak nem tudom, hogy ezek után ahhoz még mit fog szólni, de jobb most túlesni mindenen.
- Éééés bérleti szerződést kötöttem vele. Van egy kisebb ház az udvarukban, szépen felújították, és mindig kiadták átutazóknak, most pedig én vettem ki, egy évre. Oda költözöm. Persze akkor jössz, amikor csak szeretnél, teljesen különálló épület.
Mint egy árva kutyus, olyan képpel és szemmel nézek fel Claire-re, mivel jelenleg ő van magasabban.
- Szeretlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A mai nap a munkában rém unalmas, még jó is, hogy mára beszéltem meg Dettivel, hogy együtt ebédelünk. A dologban azonban még így is vannak csavarok. Mivel mindenki értekezleten van, meg kiküldetésen, így én ma nem hagyhatom el a helyem ebédidőben sem. Azonban a nagyfőnök sincs bent, a villogó, mogorva tekintetével, így rendeltem kaját a falatozóból, meg sütit a cukrászdából.
Amúgy maga a munka jó, néha izgis, néha uncsi, de elvagyok. Nem bántam meg, hogy nem tanultam tovább. Még mindig ott tartok, hogy nem tudom, mi akarok lenni, viszont van lehetőségem függetlenedni. A lakásba is becuccoltam, otthonról is elhoztam pár holmit, és most már egész otthonosan berendezkedtem. Mostanra már teljesen megszoktam a dolgot, egyetlen hiányérzetem van, ez pedig a hálótársam.
Most, hogy itt vannak ezek a felügyelők, akik néhanapján itt is megjelennek mogorva ábrázatukkal, csak minden második hétvégén találkozhatunk, és csupán néhány órát tölthetünk együtt. Ez pedig nagyjából annyira elég, mint halottnak a csók, főleg, ha megszoktad, hogy minden nap órákat töltötök együtt.
Egyszer régen, olyan egy hete, felmerült bennem, hogy mi lenne, ha megkeresném én Will nagybácsit, és megkérném, hogy engedélyezze nekem, hogy az unokahúga nálam lakjon, és minden egyes nap tőlem menjen iskolába, és hozzám térjen haza. Elmesélném még neki, hogy nagyon jó dolga lenne ott, főznék rá, és ha kell, még tanulnék is vele, és hogy ígérem, jól fogok vele bánni, azonban mivel még nem ismerem, úgy képzelem őt el, mint azt az igazi apafigurát, ásóval a vállán, összeszűkült szemmel, méregetőn. És ha azt hiszem, hogy engem méreget, akkor az tévedés, mögöttem a földet, hogy vajon elég puha-e vagy még a vonszolásommal is foglalkoznia kell-e. Szóval bevallom férfiasan, némiképp eltántorítottam magam a céltól, és inkább szenvedek két hétig csendben.
Dél előtt néhány perccel meg is érkezik a rendelésem. A kiszállító srácnak fizetek borravalót is, majd míg várakozok szépen megterítek a pultban. Már csak Detti hiányzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Amíg várom, hogy megérkezzen, addig rajzolgatok, a nagy rajztehetségemmel, egy lovat, vagy sárkányt, vagy földön fekvő embert, de az is lehet, hogy két egymásra boruló farönköt, gallyakkal. Azonban abban a pillanatban, ahogy meglátom berobbanni az ajtón, dobom is ki. Nem kell nekem, hogy a őnagysága még nekiálljon kioktatni a művészi vonalaimat illetően. Mert nagyon szép kis vonalak. A maguk nevében páratlanok.
- Hellóóó lány, akit telibehányt az univerzum.
Lejjebb sandítok, nem is tudom miért, hiszen annyira egyértelmű, hogy még a cipője is megy ehhez a ruhához. Nem rossz, csak hát, látványos. De hát férfiként ezt csak ennyivel tudom lezárni.
- Nem értem, hogy ma miért ezt a nyakláncot választottad. Minimum egy naprendszert kellett volna kislány.
Rásandítok a rendelt ételre, aminek a mennyisége hatalmas. Szerintem a felé minimum annak a kóbor kölyökkutyának fogom adni, amit Karina befogadott - vagyis már nem kóbor -, és akit a hátsókertben rejteget, pontosabban az én lakásom háta mögött egy kis kerítéssel elválasztva, és csak akkor engedi ki, ha a szülei nincsenek otthon. Bár szerintem tudják már. A múltkor például ott ugatott szegénykém, miközben én a faterjával beszélgettem az udvaron. Szerintem csak azt várják, hogy előhozza a kis dögöcskét. Szóval a lényeg, hogy van itt egy rakat kaja, és ezek után még megkérdezni, hogy rendeltem-e neki, meg persze az után, hogy megkérdeztem, velem ebédel-e
- Na jóóó, egy ölelésért, ami legalább tíz másodpercig tart.
Nagyon komoly feltételeim vannak, de ahogy elnézem, ő is pont ugyanerre gondolt, így hát örömmel ölel át, és örömmel fogatom az ölelését. A formai részek ugyebár nagyon fontosak. Viszont a kajálás is, mert marha éhes vagyok, úgyhogy miután elenged, összecsapom a tenyerem, majd elkezdek mindenből egy kicsit a tányéromra halmozni. Vigyáznom kell a vonalaimra. Haha.
- Na és mi újság ott fent a nagy kastélyban?
Fordulok hozzá azonnal. Most, hogy itt vannak ezek a felügyelők, olyan vagyok, mint valami számkivetett, pedig eddig simán hittem abban, hogy milyen jó az, ha dolgozok, és Claire majd itt lesz sokat nálam. Hát ez az elmélet igencsak megdőlt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Hogy lehet kihagyni egy étkezést?
Kérdezem őszintén megrökönyödve, és valószínűleg már sokadszor tőle, de nem, akkor sem tudom felfogni, hogy ez hogyan lehetséges. A nők elméletileg több dologra is oda tudnak figyelni, nem? De. Sejtem, hogy Detti fejecskéjében úgy cikáznak a gondolatok, mint a villám, de hát azért na. Enni csak kell. Felfoghatatlan. Mindenesetre fogom magam szépen, és adok neki egy villát, meg egy kést is. Az utóbbin azért elgondolkozom, mert félő, hogy ebben a testhelyzetben veszélyes lenne önmagára, és lehet, hogy rám is.
- Nem unalmas amúgy.
Jegyzem meg vigyorogva, miközben levágok egy nagyobb falatot a húsból.
- Tudom, hogy most annak tűnik, de amúgy tényleg nem. Általában azért van itt élet, csak most nincs, mert mindenki lelépett. Viszont ilyenkor sem szoktam unatkozni, mert van nálam könyv, amit olvashatok, Karina is be szokott ugrani, te is, és tervezgetem azt is, hogy valahogy bejutok az iskolába, hogy láthassam Claire-t.
Megvallom, ezen a részen szoktam a legtöbbet agyalni. Ezek a felügyelők nagyon bosszantanak. Kérhetnék szabadságot, nézhetném, hogy mikor jönnek be, és mehetnék fel akkor. Csakhogy sosem jönnek egyszerre. Valaki szerintem mindig van az iskolában. Egész biztos vagyok abban is, hogy tele van mindenféle riasztóbűbájjal is a hely. Most már hülyeségnek tűnik, hogy nem mentem legalább csak valami részképzésre. De hát ez van, ha az ember gyerekét már nem érdekli az iskola.
- Szegény tanárnő. Nem jó ez senkinek. Viszont a diákcsínyek is eldurvulhatnak, volt már rá példa. Bár igazából szerintem az alvilági ügyletek a gázosabbak. Karint is kértem, hogy ne üzérkedjen a jegyzetekkel, meg ne menjen be mások helyett vizsgázni, mert baj lesz belőle. Viszont szerintem a legnagyobb gáz az elemi mágusokkal van, mert még nem tudják annyira kordában tartani az erejüket.
Bár csak felületesen ismerem a sztorit, de szerintem főleg miattuk jelentek meg ezek a kedves, bájos emberek, hogy szúrós szemükkel megbénítsák a társaságot.
- Fela óráján milyen lehet vajon, amikor megjelennek?
Vetem fel a dolgot, és végre bekapom a falatot, amivel játszok már egy ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Igyekszem a lehető legprecízebben megcsinálni az odahányt papírokat. Van ez az új titkárnő, aki nem is tudom, miért van itt, gondolom valakinek a valakije, mert mindenhez ért, csak három dologhoz nem: Titkársági feladatok ellátása, kávéfőzés, átadandó üzenetek megjegyzése. Persze én ne szóljak egy szót sem, hiszen, ha Kinga nem dolgozna a minisztériumba, mint jegyzőkönyvvezető, akkor nem tudott volna munkát szerezni nekem,a vendégházat birtokló srácnak, akinek nem volt kedve továbbtanulni. Most már bánom persze, hiszen az eleján jó móka volt, ám lassan kezdek ráébredni, hogy rendes végzettség nélkül, legyen az akár csak egy mesterszak a Bagolykőben, nem jutok messzire.
Keserű gondolatmenetem utolsó momentumánál az utolsó papírt is felcimkézem élénk rózsaszín, pöttyös vagy lehet, hogy szivecskés jelölőnyilakkal - hogy hova tűnt a normális kék meg sárga, arról fogalmam sincs -, majd felkelve résnyire nyitott ajtóhoz lépek, és határozottan kopogok párat.
- Uram, összekészítettem a papírokat.
A lányka ugyanis munkaideje végének másodpercében úgy pattant fel, mint akinek nem kéne befejezni, amit széthányt napközben a hosszú asztalon, és lépett le, mert neki mára vége a munkaidejének. Furcsa egy lány, de igazából hálás is vagyok neki valahol, hiszen az ő hanyagsága nekem csak plusz pénzt jelent, és egy összeköltözés előtt álló férfiúnak bizony nem árt, ha van tartaléka, hiszen az élet mindig újabb és újabb köveket görget az útba. Van, amelyik hegynek is betudható, de amíg sikerül hárítani a dolgokat, addig büszkeséggel mondhatom, hogy nem vagyok elveszve.
- Tehetek még valamit Önért?
Kérdezem tisztelettudóan. Furcsa még mindig, hogy új ember ül itt a székben, holott már nem is mondható újnak, csupán még számomra szokatlan, hiszen eddig csak addig láttam, amíg érkezett, vagy távozott, de most, hogy már nem csak a recepción, de itt is helyt állok, másabb a hely. Nat már olyan alap darab volt, furcsa, hogy most már nincs itt velünk, de én egészen jól alkalmazkodom a változásokhoz, amíg be vagyok biztosítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A kérdése meglep, egy pillanat erejéig megengedem a döbbenetnek, hogy átsuhanjon az arcomon, aztán már vissza is vált a jól megszokott, egyszerű, kedves ábrázatomba. Az a baj, hogy szerencsétlen ember már ide se került, és már annyi rosszat mondtak róla. Én magam majdnem a végéig kitartottam, legyintettem az ostoba pletykákra, meg arra, hogy mások csak rosszindulatúak, ám mikor már biztos lett, hogy jön, én is elgyengültem egy kissé. Aztán persze lett olyan ami igaznak bizonyult, meg olyan is, ami nem. Mint mindig. Ez már eléggé megszokott az embereknél, legyenek muglik, vagy varázslók.
Viszont a kérdése meglep, a magam fajta porszemeket nem szokták arról kérdezni, hogy érzik magukat, inkább arról érdeklődnek, hogy merre van az a kávé, amit gondolatban már két perce megrendeltek. A kérdés létrejötte meglep, addig a kósza pillanatig, ám, mikor kiegyenesedek a papírok rendezgetéséből, mér nem is látszik rajtam.
- Nagyon jól, uram. Nem tartozom sehova, mégis mindenhova. A fizetés nem rossz, a munkaidő rugalmatlanságához rugalmasan tudok hozzáállni, nincs olyan, ami miatt a fejemnek fájnia kéne.
Én vagyok az az ember, aki mindenhol ott van. Egyszerre emelek polcot és irányítom az érkezőket a megfelelő irányba, majd készítem elő a tárgyalásra az irodát, hogy aztán a jegyzetekből kivonatot készítsek. Szeretem ezt a munkát, az én stílusomhoz illeszkedik. Az a fajta vagyok, akit nehéz lelőni, és szereti a maximum feletti határt megcélozni. Itt bizonyíthatok, és ahogy eddig észrevettem értékelik is.
- Csak a VAV vizsgát tettem le uram, nem vonzott a tanulás, dolgozni akartam inkább. Ahhoz képest, hogy nincs képesítésem, nem panaszkodhatok.
Egy kicsit még ki is húzom magam, tény, hogy Karin anyukája ajánlott be, és nem éppen a megküzdés útján ültem be a recepciósi székbe, de ennek ellenére nagyon precízen igyekszem bizonyítani, hogy helyem van itt. Claire is, és mindenki ostobának gondolt, amiért nem voltam hajlandó tovább tanulni. Anyám szerint kimerítettem a második szégyenbe hozási kártyát, így köszöni szépen nem kér a társaságomból, na nem mintha én kértem volna az övéből, apám meg, szimplán csak lelépett, a diákjainak annyit se mondott, hogy kakukk. Claire pedig azt hiszem azért volt haragos emiatt, mert így kevesebbet találkozhatunk, de talán most, hogy az összeköltözés előtt állunk, most majd lesz oka enyhülni.
- Ön hogy érzi magát itt?
Kérdezek vissza, érdekel, nem csak az illendőség hajt, kíváncsi vagyok, milyen itt, milyen a váltás, amit megtapasztalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Elveszve a munkába, keresve önmagam, meg próbálva lépést tartani azzal a sok elvárással, ami amúgy érkezni szokott, igyekszem a szociális életemet is szinten tartani. Na ez az, ami nagyon pocsék módon megy. Talán tényleg jobb lett volna, ha inkább maradok mestertanoncnak, ellézengek még egy idig a suliban, de neeem, én dolgozni akartam és önállósodni. Hát tessék, sikerült. Ma viszont - hosszú idő óta először - sikerült egészen időben végeznem és lecsapnom arra, aki egész idő alatt az egyik legjobban hiányzott nekem, Ashre. Szerencsére a nagy kihagyás ellenére nem küldött el azonnal a halálba, lehet személyesen szeretné majd megtenni. Mivel igent mondott arra, hogy kajáljunk valamit együtt, így munka után egyből hazamentem, gyorsan lezuhanyoztam és kerestem valami kevésbé hivatalosat, vagyis egy fekete pólót, amint egy fagylalt éppenséggel obszcénnek érthető poént mond, valamint egy fekete farmert. Sokkal jobb. Félreértés ne essék, szeretem az egyenruhámat, szeretek elegáns lenni, de mostanában már annyit voltam abban, hogy a múltkor már alváshoz is majdnem felvettem. Hozzáteszem, eléggé fáradt voltam. Most viszont nagyon is magamnál vagyok és nagyon is fitten, hiszen régen töltöttem együtt hosszabb időt a munkatársaimon kívül bárkivel, aki nem a Simfel család egy tagja vagy a párom volt. A megbeszéltek előtt egy jó negyed órával érkezem a helyszínre, kesztyűs kezeim a hosszított szövetkabátban pihennek, amíg Asht várom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Amikor meglátom a felém közeledőt, érzem, hogy elérzékenyülök. Kiveszem a kezeimet a zsebemből, kitárom a kezeimet, és amikor a menekülésre alkalmatlan közelségbe ér, megölelem őt.
- Jaj haver, azt hittem már nem látlak többet.
Megveregetem párszor a hátát, mielőtt elengedem, és látványosan kitörlök egy könnycseppet a szememből. A kellemetlen az, hogy tényleg azért csináltam, hogy kitöröljem. Mi a fene van velem?
- Menjünk be, mert megfagyok.
Az ajtónál előreengedem, fázósan lépek be mögötte. Mivel idő előtt érkeztem, ezért gyorsan foglaltam egy asztalt, mielőtt még lecsúszunk a dologról, így egy hátsó helyet kapunk, nem is baj, nem jön ránk legalább a hideg.
- Mi a helyzet mestertanonc fronton?
Kérdezem, miközben kivetkőzzük magunkat a sok rétegből, és amikor meglátom a pólóját széles vigyorral nézek rá.
- Merlinre, ha nő lennél, elvennélek.
Jegyzem meg őszinte örömmel, majd szépen ledobom magam, és az egyik étlap után nyúlok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Szép is lenne. Mire eljutunk a levesig a falu végén már indul vissza a pletyka, hogy könnyfakasztó ártást kaptunk. Mondjuk ez egy nem rossz kifogás.
Jó, hát ha kell, akkor azért tudom ám én tartani magam, meg tudok felnőttes is lenni, de nem akarok. Olyan jó végre a koromnak meggfelelően viselkedni, és végre olyan társaságban lenni, ahol nem én vagyok a fiatalka, akit meg lehet szivatni.
- Fejetlenség. A polgármester személyzetfrissítést tart, maga mellé vett. Azt mondta, hogy a fizetésemen is korrigál. Rendes fickó, szerintem, de a híre nem olyan jó a folyosókon, a faluban. Nem akarok a pletykákra alapozni, de ha figyelmen kívül hagyom őket, félek, hogy belerángat valamibe.
Nem könnyű a helyzet, és minél többet hallok, annál nehezebben tudok pártatlan maradni. Pártatlan akarok lenni, de félek, hogy az nem olyan egyszerű, mint ahogy én kitalálom. Egyelőre erős vagyok, de jó végre kiönteni a szívemet.
- Apád nem mondott róla valamit? Nem sanyargatja az előkészítőt vagy ilyesmi?
Mondjuk ezt még nem hallottam róla, de ki tudja. Talán csak keveset vagyok kint a faluban, és azért nem tudom, hogy itt mit beszélnek.
- Hiányzik a vizsgaidőszak. Nem hittem volna, hogy fog, de igen, megtörtént. Az első nem hiányzott, élveztem, de ez a mostani... lenne papírom, azért az nem lenne rossz.
Arra, hogy nem nő, lekámpicsorodik a szám, és látványosan elszomorodva bólogatok, aztán azért, mielőtt még lenyomom a kedvét, idiótán elvigyorodok.
- Elég nekem egy asszony, kettővel már nem bírnék, pedig régen... öregszem.
Tagadhatatlanul, hiszen sosem voltam szent, erről Ella is mesélhetne, nem is keveset. Azonban ő sem, így azt hiszem az a legjobb, hogy nem teszi.
- Mit nem? Mindent. Kérjünk egy napi specialitást. Állítólag csak a bátrak merik bevállalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Jaj Merlinre! Ne nevetess!
De azért muszáj nevetnem, hihetetlen, hogy balta arccal ezt elő tudja adni. Mármint komolyan, imádom. Olyan, mint én, de mégis más és ettől vagyunk mi olyan jók. Szimbigyóban élünk.
- Jó, hogy nem azt, hogy mind a ketten jártunk vele, végül elhagyott minket egy harmadikért.
Bár ez sem lehetetlen, a végén lejjebb is halkítom a hangom, nem akarok én itt ötletet adni a közelünkben ülőknek. A tanácsára elhúzom a számat, és bólintok is persze. Nem könnyű, amit kér, hiszen van, hogy az ember észre se veszi, és máris kész a katasztrófa. Persze figyelek, igyekszem észnél lenni, és nemet mondani, ha úgy vélem, szorul a hurok, de valahogy eddig még nem éreztem annyira a vészt, mint amennyire mások állítják. Lehet, hogy ebből még baj lesz, és igen, elhiszem, hogy amint lecsuknak, ő fog először ott lenni, sőt azt is, hogy valami szemétkedős pólóban jelenik meg. Mondjuk egy Freeeeeetime feliratúban vagy valami ehhez hasonlóban.
- Zűr van?
Kérdezem az egyértelműt, mert látszik, hogy annyira nem boldog, mint amennyire boldog lehetne.
- De hát apád most jól van nem? Láttam őt, aznap...az évfordulón. Úgy tűnt, hogy rendben van.
Megjegyeztem, mert furcsa volt találkozni vele, olyan szürreális. Azt hittem, hogy azon a napon otthon lesz, és csak Ash-sel akar lenni.
- Te rendben vagy?
Pont emiatt jutott eszembe akkor is, hogy ő nincs jól, de nem akartam aznap zavarni, hiszen az anyja volt, és az enyémmel ellentétben, aki azt nézi, hogy miként csinálhat belőled érdeket, az övé rendes nő volt.
- Ezer örömmel, bájitaltanból mindig nagyon penge voltam.
Szerettem is, úgyhogy örömmel megcsinálom neki, amúgy is vonzott már a gondolat, hogy akár ki is próbálhatnánk egymás napját.
- De amúgy tényleg. Cserélhetnénk. Te úgyse vagy olyan naiv, mint én, hátha meglátnál bent olyat, amit én nem veszek észre, én meg szerzek neked egy nőt. Tudom, hogy kelletlenül állsz az udvarláshoz, de az én stílusom ellenállhatatlan, így csak rá kell böknöd, hogy őt akarod, és én megszerzem neked.
Magabiztosan dőlök hátra, miközben megjelenik a pincér mellettünk. Ellenállhatatlan vagyok, és ezt olyan magabiztossággal jelentem ki, hogy bárki elhinné.
- Két napi ajánlatot kérünk.
- Biztos?
- Egészen biztos.
A pincér kicsit megforgatja a szemét, de azért felírja, majd amikor tisztes távolságon kívül van, aggódva pillantok a velem szembe ülőre.
- Ajj, azt hiszem, ez fájni fog.