36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rozsos Annamária összes RPG hozzászólása (283 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 10 » Le
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 10. 15:27 Ugrás a poszthoz

Navinés sütiosztás
Partay Alfréd Benedek

 - Jaj, én is úgy voltam vele sokáig. - bólogat egyetértően a festmények okozta folyamatos kényelmetlenségekre, és mindannyiszor, ahányszor kitör belőle ez a falusi jaj, keres valami ehetőt, amivel ezt nyomatékosíthatja. - Meg a páncélok, azt mondjuk a mai napig nem szeretem, ahogy utánazörögnek az embernek... - a kis nyelvújító. Mindenesetre időnként tényleg ilyesmit csinálnak a páncélok; figyelik az embert és ezt tudatják is vele. - Olyanok, mint valami mágusvilágbeli robotok. Nem kell. - kicsit fél tőlük, az az igazság, úgyhogy még sose csinálta meg, ami mondjuk tervbe van véve, hogy Valentin-napra a legtöbbjükre akasztgat kis rózsaszín csillámos szíveket. Van egy olyan érzése, hogy nem szeretnék érte.

 - A navinés újság, tényleg.. és te abba írsz? Miket szoktál bele írni? - mint kiderült, valahogy törölte az újság létezését is az agyából, ami mondjuk teljesítmény, ha egyszer a klubhelyiség tele van szórva velük. Mármint, kiadás napján minden egyes ülőhelyen van belőle. A kis navinés ilyenkor reflexszerűen dobja át a szomszéd fotelbe, már bele se gondol, hogy mit is fogott meg az imént. Túl sok az unikornis a címlapon. Meg a sárga. Egy picit még hadilábon áll a háza jelképeivel.

 - És tényleg, kaptok visszajelzést? Mármint, állítanak meg folyosón, hogy hú, az a cikk az de jó lett? Meg küldenek levelet, ilyesmit? - egy kicsit belelendült, de érdekli a dolog. Újságírás, még ha az a legjelentéktelenebb házé is, minden tisztelettel persze, az olyan felnőttes meg misztikus meg okos dolog. Valami olyasmi, amihez neki nem egyhamar lesz köze.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 11. 19:49 Ugrás a poszthoz

Navinés sütiosztás
Partay Alfréd Benedek

 - A hónap albuma.. hm.. - igyekszik megjegyezni, hogy legközelebb majd elolvassa először ezt, aztán ki tudja, talán a többi cikket is. Ahogy kitűnik, a társa is tisztában van vele, hogy a legtöbben a kiömlött tea felitatására használják a házújságot, ami így belegondolva, csúnya hálátlanság. De a diákok többsége ilyen, el van kényelmesedve, ami itt a kastélyban nem is csoda. A széket is odatolják nekik gyakorlatilag, és ezen az időnkénti üstsúrolós büntetőmunka se nagyon tud változtatni.

 - Csak írjad csak, biztos azért nem szólnak, mert jók. - egész komolyan is gondolja végeredményben, sütiosztogató partnere elég szépen beszél, írni is biztos tud. A cikksorozata kicsit szerencsétlen, mert a zenénél kevés szubjektívebb dolog létezik, de hát nem baj.

 - Hiszen a legtöbbnek nem is tudják a nevét ők sem, leszámítva egy-két rögzött bajkeverőt. De elég az nekik, hogy unatkoznak, és fantáziájuk az van. Mi itt ketten sütit osztogatunk, de nem jön senki, vajon miért? Vajon megmérgeztük a zserbót, vagy szimplán azért, mert én ronda vagyok, te meg mulya? Nem vagy az, csak hát valahol el kell kezdeniük, és rosszat szólni a legegyszerűbb. - picit kifakadt itt a festményekre, pedig akármilyen kellemetlenek is tudnak lenni, hiányoznának, ha nem lennének. Azt hiszem.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 11. 20:10 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington
emocionálisan kimerítő (x)

Lám, a darab fél órás, és fel se tűnik. A kis navinés élvezi a cifrázást, a mélyebb dallamokat, a játékos utolsó részt. Azért, amikor elhallgat a hegedű, megpihen egy picit ő is, elvégre egy helyben ácsorgott eddig, és a kis vézna lányka kis megmozgatást kíván. Egy picit kinyújtóztatja a tagjait, és már folytatódik is a koncert.

A kis navinés az év nagy részét olyan helyen tölti, ahol nincs mozgókép, csak mozgó kép van (kac-kac). Eleinte, az első évben nyáron behozta a lemaradását otthon, azaz fél nyarat filmet nézve töltött, de ma már elfogadta, hogy itt már hegyeket kellene pótolnia, és nem is érdekli annyira, hogy az idejét erre fecsérelje. Úgyhogy a dallam ismeretlen számára.

És szerencsére rövid is, mert elég sűrű és tömény. Vannak olyan dallamok, amik fogják az embert, és érzelmileg annyira kimerítik, mint egy kórházi látogatóban töltött nap, amikor az ember mindenről beszél, csak arról nem, miért is vannak ott, ahol vannak. Ez a melódia is valami hasonló, és habár ennél különbözőbb Schuberttől már csak a hegedűvel kísért rap lehetne, Adam összepasszintotta a kettőt. Ki tudja választani, miben van tartalom, és azt játssza, mindenféle aggály nélkül.

A kis navinés pedig, nos, ő pedig kiváló hallgatóság, be kell vallani.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2016. január 11. 20:21
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 14. 23:41 Ugrás a poszthoz


A koncertnek vége, és jól is van ez így. A jóból is megárt a sok, pláne, ha az a jó az a típusú jó, ami beleszi magát a húsodba, és a sejtjeiddel táncol. Mire vége a dalnak, a hallgató teljesen ki tud fáradni benne, ahogy a dallam, a szöveg, a játék kiforgatja és viszaforgatja megint. Elég volt ennyi, így van.

Picit pihennek, és habár ez nem olyan fáradtság, amiben megéhezik az ember, nem fizikai, de ugyan ki utasítana vissza egy süteményt, ha megkínálják vele? A kis navinés ugyan nem, az biztos. Vesz hát egyet, és bele is harap - és hopp, volt világítás, van töksötét. Oké. Azért ennyire nem volt ez a sütemény fontos, na.

Elég bután pislog a sötétbe, ami olyan sötét, hogy nyugodtan be is hunyhatná a szemét, az se lenne más. Váratlan volt, na. Éppen megijedni nem ijed meg, elvégre ilyen előfordul - majd jönnek az okos férfiak, oszt kezdenek vele valamit, ők erre valók. Ha meg gond van - hát, a kis navinésnek van a kezében még egy kis süti, szóval neki édesmindegy.

Adam fogja, és kalauzolja. A kis navinésnek ez teljesen rendben van, megy ő szívesen, amerre a másik viszi. Harap még egyet, és vakon pislogva a sötétbe, óvatosan megy utána. Egészen biztos, hogy megbotlik majd két kanapéban és valami olyanban, aminek igazából nem is ott a helye, de majd Adam megtartja, szóval nincsen itt baj.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 17. 16:53 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

Kedélyesen megeszi a maradék süteményét is, amíg ki nem érnek valami olyan helyre, ahol nem megy neki a kanapénak vagy sétál bele a falba. Nem bánja, mondjuk. Kap egy csinos kis fejlámpát is, amit féltő gonddal adnak rá, hát nem izgalmas? A féltő gond amúgy teljesen felesleges, ő reggelente megtépi a haját, mintsem fésülje, jóvanazúgy így is.

Az öltözködés kicsit bajos a vaksötétben, de megvan vele, és irány a külvilág, amiről időközben el is feledkezett. Figyelemreméltóan hideg van és hó és fagy és halál, de legalább világít a hó. A kis navinést a generátor és miegyéb bizony nem tudja meghatni, őneki itt annyi haszna van, hogy ha kell, meg tud fogni valamit. Mindenesetre erősen hasonlít egy álmatag, valamiért szőke, öt év körüli kislányra, akit anyukája kézen fogott, és bevitt a cukorboltba. Annyi minden izgalmas dolog történik, hogy ha tízfele osztódna, se tudna mindent megnézni. És most egy áramszünetről van szó. De máguséknál. Illetve hát, vámpíréknál.

A hideg diszkréten kirázza a kicsi lányt, mikor társa nagyobb körülményeskedés nélkül beletérdel a hóba, és nekiáll felmérni a terepet. Tisztában van vele, hogy neki nem árt a hideg, de azért nem egy átlagos látvány ez az egész köntösös-havas dolog. Azért ő is leguggol mellé, de nem sok pillantást pazarol a szerkezetre - a másikat figyeli, hogy az arcáról olvassa le, mennyire nagy a gond.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 21. 15:58 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

Adam arca, az ilyenkor szokásos módon, nem mond sokat. Ami többnyire nem jelent jó dolgokat, illetve hosszas mütyörészés szokta követni ezt a semmitmondó arckifejezést, meg csúnya motyogások, ideges eszközhasználat, és hosszú, hosszú percek, mialatt a kis navinés áll, és figyeli, mikor szeretnék megütni egy csavarkulccsal, csak úgy, ha már ott van. Félreértés ne essék, sose ütötték még meg csavarkulccsal, de egy idő után az ember ideges lesz, és szeretne megtenni dolgokat. Szóval a kis navinés nem kifejezetten van oda a műszaki problémákért.

A helyzet itt se nagyon különbözik a szokásostól: a férfiemberek csinálják azokat a rejtélyes dolgaikat, ő meg esetlenül vár a háttérben. A csavarkulcs már előkerült. A helyzet nem javul. És akkor szólnak neki, hogy gyere, segítsél egy kicsit, amiben ő persze segít, szívesen, csak ilyenkor a segítőt lehet hibáztatni amiatt, hogy az adott probléma nem akar megjavulni. Szóval megteszi, amit kérnek tőle, bizonytalan arckifejezéssel, hogy ugye jó lesz-e ez így, és vár, hogy instruálják, hogy nem jó, vagy hogy ez egyáltalán nem jó,  illetve hogy, menjél már innen, egy antennát se tudsz kezelni.

Amikor sikerül megoldani a problémát, valahogy csodálkozni szoktak, hogy a kis, akkor még nem navinés nem dicséri meg őket. Nem tudni, miért, de tényleg.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 23. 13:13 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington
zárás

Működik a ketyere, és közben még csak nem is néztek rá csúnyán. Ettől nem javul a műszerekkel való felemás viszonya, de a napja szebb lesz. Rápislog a kattogó szerkezetre, majd összekészülődik, hogy visszakísérje házigazdáját a házába, és visszaadja a csinos kis fejlámpáját neki.

Na, ilyen egy jó karácsonyi látogatás, látod. Közösen tevékenykedtek is, és még csak nem is fulladt az egész a szokásos, már rég nincs mit mondanom de még túl korai elmenni-féle, lélekölően unalmas beszélgetésbe, amikor ugyanazt elmondják százszor, még csak nem is máshogy megfogalmazva. Mondjuk, ők ketten eleve nem az a beszélgetős páros, de azért így jobb volt.

Szépen elköszön, miután elkérte szerencsétlen megnyomorított fenyőfás mézeskalácsot, és miközben fagyoskodva visszatrappol a kastélyba, nyugtatgatja a süteményt, hogy szép karácsonya lesz majd nála, a kanári ketrece mellett. Olyan kis nyugis, otthonos, mint a mai látogatás volt.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. január 24. 14:59 Ugrás a poszthoz

Sebestyén Bianka

Ő elhiszi. Mármint, ez a sors, kérlek szépen. Sosem kedvelte a banyát, tisztelet ide vagy oda, és mindig szerette volna feldobni a festményeket valami kis virággal, legyen az papírból vagy rajzolva. Hát most akkor hajrá - a kiegészítő fekete misés álöltözet nem kifejezetten az ő stílusa, de ha muszáj, akkor muszáj. Azért a símaszkkal nem fog dicsekedni. Eleve, borzasztóan zavarja, és tuti, hogy kirügyezik tőle az arcbőre holnap reggelre, nagyszerű.

Csak kicsit késik - nem azért, mert nehezére esett volna takarodó után mászkálni, az neki sosem volt nagyobb probléma, nem ért egyet a takarodó elvével -, hanem mert ő ilyen notórius késő, mindig azt hiszi, hogy van még öt perce. - Ühüm. - bólogat, és közben rettentően kényelmetlenül érzi magát ebben a hacukában, de cseppet se nem izgul. Kárörvendeni, na azt viszont annál inkább tud.

 - Nem kell, van ilyenem. - vesz elő a zsebéből soha ki nem fogyó filctollakat, amit anno még a navinés nyuszi adott neki. Habár megbeszélték egy sráccal, hogy jó szándékú közrongálást végeznek a varázsmávnál, ebből nem lett semmi, pedig direkt azzal akarta felavatni őket. Az ilyen spéci eszközt pedig nem fogyasztjuk holmi firkálással a már nem használt naplóba, ennek különleges alkalom jár.

 - Remélem, nem ébred fel, hátha csikizi majd a filctoll, vagy mi. - tűnődik el a hirtelen eszébe jutott problémán; vajon hogyan hallgattatsz el egy kiabáló festményt? Zsebkendőt szorítasz a szájára? - Én kis virágos kendőt fogok rajzolni neki, meg napocskát, mert igazán elkél egy kis szín az életébe. Meg szivárványt is. - tervezgeti a rongálás részleteit, bár így kimondva nagyon bután hangzik a dolog. De mindegy is, addig lehet, hogy meggondolja magát, kiélvezni viszont hangosan tervezgetve lehet igazán. Mint amikor akarsz valamit, amire nincs pénzed, szóval a kosaradba rakod, majd teszel pár kört, és visszateszed a helyére. Végeredményben, pár percig a tied volt, nem? Annyi pedig elég is. Maximum sétálsz még pár kört a boltban.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. március 6. 22:25 Ugrás a poszthoz

Adrian Blythe

A kis navinés imád piacozni. Mármint, nem árulni, bár ki tudja, olyat még sose csinált, hanem nézelődni, válogatni, embereket taposni, és úgy általában minden hétvégén rácsodálkozni arra, hogy mi minden van a piacon, és hogy azt a sok mindent valaki meg is veszi, úgy tűnik. Mármint, most komolyan, ki a fene szeretne félig zöld tatuepét? És van, aki olyat árul. Ő ezt sose fogja megérteni, de hát nem is ő a célközönség. A kislány ugyanis nem olyan buta, mint amilyennek időnként kinéz, és éppen csak annyi pénzt visz magával, amiből egy csokira futja. Nincs szüksége arra a rengeteg sok lim-lomra, amit egy jó piacon összevehet az ember. Mondjuk, ehhez a bölcsességhez sok idő kellett, és még több pénz. De megtanulta a leckét.

Éppen megcsodálta a kismacskákat, mikor valaki belekönyökölt az oldalába. Oda se neki, egy gyakorlott piaclátogató ilyet fel se vesz. Időnként átgázolnak a lábán, nekilökik a másik embernek, vagy szimplán árusnak nézik, megesik. Észrevesz azonban a földön egy zsebkendőt, nem újat, és cselekszik. Annál is fürgébben, mert megfordulva a zöld tatuepés standot látja, és azt nem szereti nézni.

Ő szeret egyedül lenni, olyankor pedig mindenféle történetet talál ki. Most éppen ő a nagy zöld, a környezetszennyezést megállító hős, aki olyan meggyőzően alázza meg a gondatlan, szemetelő piacjárót, hogy mindenki rögest elszégyelli magát, és a semmiből előtermő kukákba szedik a szemetet. Mert hogy nincs itt kuka. De mindegy is, nem ez a lényeg; egy saját zsebkendőbe csavarja a használtat, és céltudatosan, időként mást is oldalba könyökölve - többek között ezért is szeret ide járni, büntetlen erőszak is kell néha a szelíd lelkének - odacsörtet a feltételezett szemetelőhöz, megkocogtatja a vállát és a kezébe nyomja a csomagját.

 - Nem fér el a zsebedben talán? - úgy érzi, vele van az erő, és mit neki bármilyen ellenséges szándék. Ő itt a hős, és ezt persze mindenki tudja, hiszen erélyes és meggyőző.

Most mit csináljon, magányos a lelkem, szórakozni meg neki is kell valahogy.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. május 15. 11:48 Ugrás a poszthoz

Anais Dessauge

A padtársa igenis örül neki, csak éppen hosszú ő-vel, ha lehet. Itt ülnek a teremben, megy a szokásos háttérzsivaj, ő pedig szorgalmas kisdiák módjára szeretné megírni az átváltoztatástan-dolgozatát, ami a mai utolsó órájára kell, és volt rá egy hetük megcsinálni, neki pedig tegnap este jutott eszébe, mikor a táskáját pakolta. Szóval az ideje drága, nem ér rá azzal foglalkozni, hogy ütemesen kopogtatják mellette a padot, vagy hogy a mögötte ülő nagyon csámcsog a sonkás szendvicsén, vagy hogy a sarokban a lányok nagyon nevetnek. Ilyenekre egyszerűen nincs ideje, de azért minden apró zajt meghall, és borzasztóan idegesíti. A rossz lelkiismerete, biztos az játszik vele.

 - Ne haragudj, hagyd már abba, légy szíves. - fakad ki, miután negyedszere is félreírt egy amúgy tök egyszerű szót, mert nem tud koncentrálni. Dühösen néz a padtársára, és ha már elkezdte, szeretné megbeszélni a szendvicsen rágódóval is, hogy lehet azt halkabban is enni, és úgy egyáltalán, mindenki maradjon csöndben, kösz. A probléma gyökerét az adja, hogy fogalma sincs arról, amiről pedig kéne, nevezetesen, hogy mi is az elméleti alapja a sünök tűpárnává változtatásának. Az csak a ráadás, hogy ezen mindig nevetnie kell, mert mekkora hülyeség ez már. Mégis mért akarna tűpárnává változtatni egy sünt?

 - Tanulni próbálok, ha nem látnád. - fröcsög oda valamit a szomszédjának, miközben úgy érzi, megfájdult a feje ettől az egész butaságtól. A lapja fölé hajol ugyan, de valószínűleg előbb rajzol oda egy süncsaládot, mint hogy folytassa ezt az értelmetlenséget. De ha már csúnyán beszél az iskolatársaival, látszatja legyen, és elszántan úgy tesz, mint aki ír, és mint aki tudja, mit ír.

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. május 15. 12:29 Ugrás a poszthoz

Anais Dessauge

 - Arra. - fel se néz a mogorva válasza közben, nem ér rá; nagyon elfoglalja ugyanis az, hogy magában sok-sok csúnya szóval illesse a tanárát, a tűpárnákat és a sünöket is, bár az utóbbiért rögtön elnézést is kér magában; a sünök aranyosak, és a mágusok hülyeségeiről végképp nem tehetnek.

 - Idióta! - kiált oda a repülőt dobáló fiúnak csak úgy, aztán lecsapja a pennáját, és elkeseredetten rákönyököl a félkész dolgozatra. - Ez egy hülyeség, én ezt nem csinálom meg. - motyogja maga elé, és fáradtan néz a padtársára, aki a dolgozatát nézegeti. Ezen meglepődik, mert sok haszna nem lesz belőle, még ha ki is tudja silabizálni az apró betűs, és mérhetetlenül ronda, kapkodós írását. Egy darab értelmes mondat se nagyon van benne, a témához kapcsolódó meg pláne nincs.

 - Viheted, ha kell. - tolja inkább a másik orra alá a lapot, ő ránézni se akar. Még gyorsan odafirkantja a nevét a lap aljára, és hagyja az egészet a fenébe - az utolsó mondata pacás is meg félkész is; erre se kap jó jegyet, az is biztos.

 - De most komolyan, ekkora hülyeséget, nem? Meglátsz egy sünt a kertedben, és akkor ara gondolsz, hogy úgy sincs otthon zsákvarró tű, most majd lesz? Atyaisten. - rázza a fejét fásultan, mert a mágusvilág egy nagyon katyvasz valami, de mindjárt jobb a kedve, hogy nem kell ezen problémáznia. Örömmel készen áll arra, hogy amíg a tanár megjön, szapulja az összes dolgozattémát és házi feladatot, vagy igazából bármit, ami felmerül.

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. május 16. 07:59 Ugrás a poszthoz

Anais Dessauge

 - Na, logikából, abból tényleg nincs sok. - dörmögi félhangosan; saját tapasztalata szerint is a varázsvilág nagyjából úgy írható le, hogy valaki mindenfélét összeevett, és ezután nagyon hosszan és nagyon furcsákat álmodik össze. Logika meg racionalitás? Ugyan már.

 - Atyaisten. - szalad ki a száján, mikor padtársa üvöltözni kezd. Kuncogni sincs ideje, pedig ilyen szöveg alatt az a minimum, úgy megijedt hirtelen. De ha nem vele kiabálnak, többnyire élvezettel hallgatja, és hát a srác arckifejezése megérte azt a kis ijedtséget. Vág egy fintort neki és a lány háta mögött a lány felé mutat, jelezve a fiúnak, hogy figyelj, ez van, és ettől csak rosszabb lesz, szóval talán a saját érdekedben hagyjad már abba. De a kis navinés felől, mondja a fintor, igazán lehet folytatni is, mindig gyönyörűség azt nézni, hogyan átkozzák, a varázsvilágban szó szerint, szét egymást a diákok. Így felmérve az erőviszonyokat, nem fogadna a srácra.

 - Hagyjad, aki ekkora idióta, azon nem lehet segíteni. - próbálja azért kötelességudóan nyugtatgatni a padszomszédját, elvégre az előbb meg ő segített neki. - Amúgy is mindjárt jön a tanár. - jut eszébe, hogy amúgy óra előtt vannak, már csak az a kérdés, hogy mégis milyenen. Annyira szenvedett a dolgozattal, hogy kicsit lemaradt a napi eseményekről. A lába hozta ide, már megszokásból, de az esze az valahol lemaradt.

 - Te, figyelj, most milyen óránk is lesz..? - most mit csináljon, sose volt okos, ez van. Addig se a srácra figyel a másik, azaz annál tovább marad életben a fiú.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. május 24. 13:39 Ugrás a poszthoz

Anais Dessauge

Él a gyanúperrel, hogy most gúnyolódnak rajta, de nagyon nem törődik vele. Nagyjából elfogadta és belátta már, hogy nyomós oka van annak, hogy nem a Levitába került, és azzal is megbarátkozott, hogy sok mindent lehet szerezni, a mágusvilágban meg pláne, de észt, azzal sajnos azzal kell beérni, amennyi adatott. Ha nem sok, akkor nem sok.

 - Volt már olyan, hogy rossz órára mentem be.. észrevettem hamar, de hát jó volt az úgy, maradtam. Nem tűnt fel senkinek, hogy addig még nem láttak. - von vállat a kérdésre; és ha egyszer eljut ötödikbe, egy mágiatörténet óra anyaga már flottul fog menni neki.

 - Amúgy meg mindegy is. Ha nem kéne itt lennem, csak szól valaki. Ha meg nem, az se baj, van még házim, amit nem írtam meg. - ugye milyen laza? Majd' szétesik. De nem jó idő van, az meg nemtörődömmé és álmossá teszi - ha ő egyszer már leült ide, akkor nem akar egy darabig felkelni.

 - Kösz. - vet egy utolsó pillantást a dolgozatra, és gyorsan el is rakja a táskájába, mielőtt megint sopánkodni kezdene az értelmetlen feladaton. - Mesélj inkább, hogyan szoktad szekálni szegény idős tanárbácsit, aki ezt egészen biztosan nem érdemli meg. - kanyarodik vissza az előzőekhez, előre felkészülve valami cifra történetre. Van egy-két jóindulatú, idősebb tanár, akinek látszólag fogalma sincs, milyen évszámot írunk, de azért a szakterületükhöz jól értenek - ő aranyosnak tartja őket, más meg szeret kibabrálni velük. Azzal sincs baj mondjuk, de neki nem kenyere az ilyesmi. De meghallgatni szívesen meghallgatja a különböző trükköket.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. május 30. 09:48 Ugrás a poszthoz

Anais Dessauge

 - Afene. - ne kérdezze senki, hogy ez hogy jött ki a száján; kinn van és kész. Elismerően bólogat, hogy a lány milyen vagány, ügyes. Egy újonnan szerzett jó ismerőst nem bántunk meg mindjárt, úgyhogy a nagy elismerés közben nem teszi fel a kérdést, hogy hát ennek meg mi értelme van? Mármint, azon kívül, hogy nyilvánvalóan semmi. Él a gyanúperrel, hogy az idős tanár bácsi nem csak idős, hanem bölcs is, és ráhagyja az ilyen ártatlan tréfákat a diákokra. Talán úgy gondolja, hogy ha hagyja ezeket, akkor dacból nem fognak komolyabb kihágásokat elkövetni, megelégszenek az ilyen csínyekkel. És amúgy is, a tanár is biztosan örül egy kis változatosságnak, hiszen hányszor leadhatta már eddig ugyanazokat az órákat.

 - Na, most majd megnézem, mennyire tudod eltéríteni. - rezzen fel, ahogy belép a tanár, de ezzel csak a kisebbséget alkotja. A sarokban egész kártyapartit függesztenek fel pár pillanatra, de nem úgy tűnik, hogy óra alatt ne akarnák folytatni. Van, aki eszik tovább zavartalanul, mögöttük pedig most már vihognak csámcsogás helyett. A tanár úr lehet, hogy bölcs, de nagy fegyelmezőereje az nincs neki, mint kiderült. De legalább tudják már, milyen órán ülnek - a kis navinés öröme mérsékelt, elvégre bűbájtanon varázsolni is szoktak, és azt ő se nem szeret, se nem tud.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. június 15. 23:42 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith

 - Kérem a csuklóját.. és készen is vagyunk, jó szórakozást. - mondja tippe szerint úgy századszorra a mai nap, és még csak délelőtt van, miközben útjára bocsát egy újabb jelentkezőt a futásra. Csuklókat nézegetett ma, meg persze a hosszú sort, ami a kis standjuk előtt kígyózik, mást nem igazán. Fásultan sóhajt egyet, és kéri a következő kis kacsót. Nagyon gyorsan megtanulta azt a reménytelen, üres életérzést, ami általában a monoton, unalmas, lélektelen munkát végző emberekre jellemző.

Pedig önként jelentkezett, nem rugdosták ide, és nagyjából erre is számított. Mindent összeadva, igazából nem is panaszkodik; az önkéntes nem szórakozni jön ide, hanem segíteni. Ha ez olyan végtelenül egyhangú dolgot jelent, mint a karszalagozás, akkor azt.

A fesztivál érdekelte, de nagyon nem volt kedve egyedül csámborogni sok ember között, de amúgy nem akart kimaradni az eseményből. Mikor tehát látta, hogy van lehetőség segíteni, és még ingyen kaja is jár mellé, rögtön jelentkezett is - így itt is van, meg nem is; el is kell viselnie a tömeget, meg nem is; és saját, névre szóló pólót is kap, mondtam már?

Cserébe viszont majd megőrül az unalomtól, amin a változatos, belépésre váró emberek se enyhítenek, inkább csak súlyosbítják. Látott eddig egy csomó vihogó, többnyire nyeszlett lánykát, néhány testesebb, de annál lelkesebb apukát, aki bizonyítani akarja, hogy még képes lenyűgözni valakit, meg egy elég részeg srácot is, akit szépen visszafordítottak, és nem is tiltakozott nagyon. Zajlik az élet. De itt legalább nincs akkora zaj, mint a fesztivál szívében, hogy pozitívummal zárjon.

 - Kérem a csuklódat, szia.. egy pillanat, és kész is leszünk. - néz a következő jelentkezőre egy pillanatra, és rutinosan hozzálát a karszalag felrakásához. Ma reggelig nem törődött ilyesmivel, de így tíz órára tiszta profi lett.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. június 26. 09:45 Ugrás a poszthoz

Rothman Anton

Ő meg ezalatt üldögél egy úri dáma portréja alatt, és tortát kínál. Van nála pár tányér meg villa meg kés meg torta, és hozott magával színes ceruzát és papírt is, és amíg éppen nem jön senki, rajzolgat mindenféle ronda, de legalább színes dolgokat.

Születésnapja van!

És mivel navinés és babonás a lelkem, hát úgy gondolta, nagykorúságnak első cselekedete legyen jó - másnak is jó, meg így talán biztosít valami szerencsét is magának, mondjuk a ma délelőtt megírt bűbájtan dolgozattal kapcsolatban. Szóval tortát osztogat, csokitortát, és így még társasága is van. Különben dzsiggelhetne egyedül, nem olyan népszerű ő - de így örömet is szerez, meg beszélgethet is. Este tervei szerint a klubhelyiségben osztogat majd sütit, az első szabad hétvégén meg meglátogatja a kocsmát, mert már lehet - nem vonzza a kocsma, nem azért, de ez amolyan kötelesség friss nagykorúak esetén, nem?

 - Szép napot, tanár úr, kér egy kis tortát? - áll fel a közeledő láttán, és egyből letanározza, feltételezi, biztos az. Őt nem tanítja, de attól még jár neki a sütemény... most veszi észre, hogy kicsit furcsa az emberünk a folytonos cukorkaevésével, de főleg az átkozódásaival, úgyhogy bizonytalanul hozzáteszi, hogy

 - Öhm.. jól érzi magát, tanár úr..?
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. június 26. 14:30 Ugrás a poszthoz


 - Csokitorta. Étcsokis. - rázza a fejét, hogy nem, ez nem mindenízű, de belegondolva, az de jó ötlet már. Lehet olyat csinálni? Mert akkor neki kell.

 - Öhm.. igen, kérek, kösz.. - gondolkozik el egy kicsit, mert ki utasít vissza bármilyen édességet, ugye, aki nem bolond, de viszont az emberünk épphogy enyhén bolondnak tűnik a cukor miatt. Micsoda dilemma. De győz a szeme, és mire befejezné a szót, már oda is dugják elé az egész dobozkát. - ..önöm. -  fejezi be, és gondosan a torta mellé teszi a cukrot. Ha kifogy a sütiből, akkor házalhat ezzel is, és reménykedni mindig lehet, hogy egy tanár mondjuk nem hányásízűt fog ki.

 - Köszönöm szépen! - mosolyodik el teljesen őszintén, pedig gyakorlatilag kötelező ezt kívánni annak, aki tortát osztogat. Oda se neki, ő mindig örül a jókívánságnak, függetlenül attól, hogy ezt komolyan gondolják-e vagy sem. Elég nyamvadt szegényke, nem?

 - Finom. De tényleg. - vágja már rutinosan a következő szeletet, teszi tányérra és nyújtja oda. Mert valljuk be, haszonlesők mindig vannak, elvek viszont nincsenek - ma kért tortát az a lány is, aki a múltkor kicseszett vele bűbájtanórán. A kis navinés meg adott neki. És még csak rá se köpött. Elvégre, ő már felnőttnek számít, és megpróbál ennek megfelelően is viselkedni.

Ebből látszik, hogy még gyerek. Egy felnőtt juszt is rácsuházott volna vagy kétszer.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. június 26. 23:39 Ugrás a poszthoz

Rothman Anton
esetleg

 - Nem, nem igazán. - mosolyog a lelkesen tortázó emberünkre, aki egy gyerek örömével eszi a süteményt. Látod, a kis navinés annyira elkötelezett ebben az örömszerzésben, hogy ő maga még nem is evett belőle egy szeletet sem. Bele se karistolt a tejszínhabba a tetején. Tényleg, amúgy van villa is, adott is egyet a tanárnak. Hát mondjuk nem kötelező használni, az is igaz.. amúgy meg, tényleg kapott rendes ajándékot. Nyestétől például karkötőt, és tudja, hogy miközben készítették, rá gondoltak. Jó esetben nem is csúnyákat.

 - Tizenhetedik. - milyen büszke rá, pedig ha szerencsés az ember, ez csak úgy jön, nem is kell tenni érte semmit. Mégis, örül neki, mint majom a farkának. Hivatalosan ő már felnőtt, érted, mindent megtehet, amit nem szégyell, attól függetlenül, hogy érettségben megakadt valahol tizenöt éves kora körül. De hát ez így szokott lenni.

Jön valaki, és ő már majdnem reflex-szerűen pattan fel, és nyitja a száját, hogy kínáljon egy kis súlyfelesleget. Nem jut el odáig, láthatólag néma és nem szívélyes kommunikáció folyik a frissen jött meg a tortázó között, és ebbe ő nem folyik bele. Amúgy is, tudja, ki az, aki most fordult be a sarkon, és ösztönből nem is adna neki tortát. Nem biztos, hogy a kis navinés ezt jogosan tenné, vagy inkább nem tenné, de akkor is durcás lesz, ha felügyelőt lát. Ez van.

 - És, igazam volt? Jó a torta? - kérdi inkább gyorsan, kicsit falsul ezt a buta kérdést, hogy mondjon valamit. - Van ám még, ha esetleg kér. - üsse kő, megszegi a szabályt, hogy egy embernek egy jár, és még talán ő is beleeszik a saját tortájába. Már órák óta itt színezget, kicsit ráunt már a portrék pletykáira. Nem túl kreatívak; ő sokkal ügyesebben tudna mondjuk terhességre következtetni valaki cipője alapján.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. június 30. 16:46 Ugrás a poszthoz

Rothman Anton

 - Ó, semmi baj. - legyint elnézően a villájával, amiről szerencsére előtte leette a süteményt, mondjuk így meg nem túl elegáns beszélni, de már mindegy. - Csak kriksz-krakszok. Elütöttem velük az időt két tortakínálás között. - azért ez elég sokat elmond a kis navinésről, nem, hogy úgy képzeli el sok idő eltöltését, hogy rajzol, mint a kisgyerekek. És azt is, amit a gyerekek szoktak, azaz házacskát jobb oldalán fával, bal oldalán meg virágoskertet kerítéssel, ami után tó van, és ha nagyon kreatív kedvében van, még kacsát is rajzol bele. Nap, felhők, egyvonalas madarak elszállóban. Ez valami univerzális dolog lehet. Sose tudott mást, és nem is nagyon akart. Illetve nem is, egyszer az iskolában produkált egy egész elfogadható ceruzarajzot egy váza napraforgóról. A rajzolás - sem - az erős oldala.

 - Hát persze. - néz a másikra lelkesen és értetlenül; hát ki nem várja, hogy végre nagykorú legyen, nem? Elméletben most már azt csinálhatsz, amit nem szégyellsz; a gyakorlatban persze nem változik semmi, iskola van még évekig, a szülei tartanak el, a nyári szünetekben be kell segítened a házimunkában; na de már teljes joggal durcázhatsz a nevelőtanároknak, hogy te ugyan azt már nem, te már nagykorú vagy, neked nem parancsolgathatnak. Elmehetsz inni, amit nem kifejezetten akarsz, de ez egy elég erős nyomás a korabelieken, mondván, ha már lehet, akkor illik is nem elfogadni többet a gyerekpezsgőt; pedig az sokkal finomabb. A szabadság látszata a tizenhét év - azzal a furcsa megkötéssel, hogy ha hazamegy a nyári szünetre, ott még mindig kiskorúnak számít. Valljuk be, az sokkal kényelmesebb és egyszerűbb.

 - Mindenki örül, ha végre nagykorú lehet. - nyilatkoztatja ki jókora naivitással, és nekikezd a tejszínhabnak, amibe egész nap szeretet volna diszkréten belemászni. - Ezek a manók nagyon ügyesek. Meg aranyosak is. Csak kérni kellett, és lám, itt az eddigi legjobb tortám. - rendes, igazi tejszínhabbal!! - Mit lehet adni nekik, amivel nem sértem meg őket? Úgy egyáltalán, milyen köszönőajándékot lehet adni egy manónak? - mégse süthet nekik süteményt, körberöhögik. Nagyon udvariasan, kétsége sincs, de körberöhögnék.

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. július 3. 10:08 Ugrás a poszthoz

Rothman Anton

Kicsit megütközve néz a másikra; hát mi az hogy már így kordában tartja a gyerekét, hát mégis mi folyik itt. Azért kis késéssel leesik neki, hogy ezt csak viccből mondták, de az ember sose tudhassa. Mindenesetre, neki ilyen gondjai nincsenek; baromi messze lakik az otthonától, és még mindig nem biztos benne, hogy ez jó vagy sem.

 - Öhm.. igen? - hm, ugyanolyan, mint ő. Hm, ez sokat segített, de tényleg. Csak bűbájtanon hat barna kislányka van vele egy teremben, igaz, egyik se olyan szerencsétlen, mint ő. Hiába jár ide négy éve, te jó ég, egyszerűen annyira sokan vannak, és többségében annyira nem érdeklik a többiek, hogy a diákok nagyobb részét arcról se ismerné fel. Esetleg valami furcsább cipőről talán, de az meg nem mindig vethető be. - Nem. - rázza meg a fejét határozottan, pedig most tudja is,hogy ezt nem kell komolyan venni, szóval picit mosolyog is hozzá.

 - Mi... - néz összezavarodva a másik drámai nagyjelenetére, ami, jó nagyjelenethez méltóan, a semmiből jött. Kicsit túljátssza, fut át az agyán, és maga lepődik meg ezen a legjobban. - Majd kitalálok nekik valamit. Ha mást nem, rajzolok majd valamit. - igyekszik nagyon komoly képet vágni erre a gondolatra, mert igazából ez a tökéletes ajándék a manóknak. Kézzel készített, míg rajzolták, rájuk gondoltak; elég értéktelen is, de szívből jön; és ronda, mint az állat, amolyan passzív-agresszív ajándék, mint maga a kis navinés.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. július 8. 00:03 Ugrás a poszthoz

Romhányi F. Ramóna

Csendesen figyeli a kora délutáni forgalmat a folyosón; most üres órája van, amit illene mondjuk az egy óra múlva írandó dolgozatra való felkészüléssel tölteni, de hát na, születésnapja nem minden héten van az embernek, bűbájtan dolgozata viszont többnyire igen. Amúgy is, elég sokat tanul így tortaosztogatás alatt az emberi természetről. Többek között azt is, hogy hiába most volt ebéd, senki, de senki sem tud ellenállni egy jó kis oroszkrém tortának - őt magát kivéve, mert nem szereti a sok krémes süteményeket. Így nagyobb az esélye, hogy nem eszi meg más elől a saját tortáját.

 - Szia! - mosolyog kedvesen a frissen jött, csacsogó lányra, mindezt rutinosan, egy pillanat alatt. Persze, pár óra folyamatos figyelés és kedvesség nem elég, de azért egész jó kis hostess-t farag magából, ha így folytatja. Egy pillanat alatt feladja a kényelmes és kicsit unalmas szemlélődést, ellöki magát az ablakpárkánytól, ahol berendezkedett, és minden figyelmét a következő kliensre fordítja. - Igen, szülinapom van, és gondoltam, szerzek másnak is egy jó napot. - nem hiába került a navinébe a lelkem, nem igaz?

 - Én meg Anna, szia - kérsz egy szeletet? Oroszkrém torta, eddig mindenkinek ízlett, hm? - ide neki a kóstoltatós pultot, ezzel a tömény és őszinte (!) jóindulattal pótolni tudja, hogy nem kifejezetten szép, és talán el tudná kóstoltatni az összes fogpiszkálóra szúrt minta húsvéti sonkát vagy a vadiúj csokimikulást is a sarki boltban. Tényleg, nem keres valaki Boglyfalván hostesst?
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. július 8. 00:35 Ugrás a poszthoz

Rothman Anton

 - Igen, szerintem is. - bólogat lustán és elégedetten, amolyan igazi jóllakott napközis módjára, mert az utolsó krémfoszlányokat szedegeti össze a villájáról, és a torta valóban jó volt; túl jó ahhoz, hogy a következő ilyet csak egy év múlva kapja meg. Persze, akármikor kérhet a manóktól egy újabb tortát, és valószínűleg meg is kísérti majd a lehetőség minden második napon, de úgy van annak súlya, ha tényleg csak a születésnapján puszil be egy jó étcsokis süteménykölteményt.

Nagyobb érdeklődés nélkül figyeli, ahogy teljesen kényelmesen szalvétának használják a rajzait, és kénytelen megállapítani, hogy az elmaszatolt barna nyomok csak javítanak az összképen. Kicsit így olyanok, mint a félbehajtott és összenyomott papíron a festékpacák; amorfak meg absztraktak, de kis képzelőerővel bele lehet látni egy foltos lepkét. Vagy egy foltos kecskét (x). A csokinyomok nélkül amúgy csak szimplán sok színes ízék voltak minden lehetőség nélkül.

 - Akkor ezzel is végeztem. - jegyzi meg magának, miközben felkászálódik, és kelletlenül pakolni kezdi a kis tányérkáit, villáit, üres tortapapírját, papírgalacsinná feljavított rajzait. - Lesz ilyen jövőre is. Azt hiszem. - vagy a népnapján, gondolkozik el egy pillanatra, mert a jó csokitorta vonzása elég erős.

 - További szép napot. - búcsúzik el aztán a tanártól, akár az, akár nem, és elindul a nap következő állomása felé. Most a klubhelyiségben tervez kicsikarni magának egy csomó üres jókívánságot mindenféle muffin meg pogácsa közreműködésével, mert ilyen gazdag az ő társasági élete.

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. szeptember 20. 20:30 Ugrás a poszthoz

Lepsényi Veronika

A kis navinés nem ér rá elküldeni senkit, mert éppen teli van a szája, és egy fél paprikával birkózik hősiesen. Felpillant a nagy elfoglaltságából, és futólag biccent, hogy persze, gyere csak, de gyorsan vissza is tér a paprika ütemes és gyors elfogyasztásához. Utálja a paprikát, a téliszalámival együtt, mert az meg gusztustalan, de az alufóliába csomagolt paprikás-szalámis szendvics generációkon átívelő hagyomány, és miért éppen ő törné meg, ugye. Arra most nem ért rá, hogy még indulás előtt nekiálljon, pedig arról ismerszik meg a magyar, hogy már indulás előtt rág valamit, de lefoglalta a csomagja. Teli van ugyanis ilyenkor otthoni kajával, hiába rutinos utazó így tizenhét évesen; egy csomó süteményt meg szottyos szendvicst szuszakol be az anyja a táskájába, mert csak. Persze a szendvics olyankor még nem szottyadt, de mire a kis navinés az utolsót is kihalássza a harmadik tanítási napon a ruhái közül, már nem lesznek frissek. Mindegy is, egyelőre még a paprikát csócsálja, és nemhiába volt egész nyáron a kecskéivel a kertben; gyanúsan kérődző mozdulatokkal igyekszik mihamarabb letolni a zöldséget. Csak nem olyan gázok közepette, és nem csámcsog annyira. Te jó isten, a kecskék ebben utolérhetetlenek.

 - Gyere csak, szia. - nyögi ki nagyokat nyelve végre; nem eszik éppen undorítóan, de azért olyan szépen se. Mindegy, a mumus, a paprika már megvolt, de van még két szelet téliszalámi és hát maga a száraz, szétesős bolti zsemle. Uh. Nem leányálom az élet, ugye.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. szeptember 20. 21:07 Ugrás a poszthoz

Herczegh Kriszpin

Szegény lány áll a járda szélén, és könyékig elmerül a táskájában. Papírzsebkendő a földön, most esett ki, a táska tartalma épphogy nem követi. Csak egy apróka cédulát keres, amire felírta, mit kéne venni, de hát egy női táskával állunk szemben. Hozzá képest a Bermuda-háromszög kutyafüle, mint tudjuk.

Jó, boldogulna nagyjából a lista nélkül is, de sokkal jobb, ha nála van. Főleg írószerek kellenek, mert egyrészt nem mindent vett meg, másrészt az első héten is simán el tudja hagyni a dolgait, szóval mindig kell nála lenni mindenféle tollnak és füzetnek és kiskutya farkának. Az évek alatt megszeretett márkákat és színeket, és fogfájása lesz, ha nem azzal írhat. Már ha ír, de mindegy is. És gyönyörűen eltervezte, milyen színben és milyen vastagságban és milyen mintában kell neki az a maroknyi toll és radír és miegyéb, és azt nem tudja mind megjegyezni - meg minek ugye, mikor ott a cetli -, és most nincs meg a cetli. Szeret írószereket vásárolni, olyan, mintha produktív lenne, hasznos és szorgalmas - többnyire viszont előbb hagyja el vagy adja kölcsön őket, minthogy kifogynának.

Szóval áll és turkálja a táskáját. Már harmadszorra néz át mindent, azt a kiszakadt zsebet is az oldalán, és akkor beugrik a lehetőség, hogy esetleg el se tette azt a papírfecnit. Nem kezd káromkodni, csak fejhangon sálálázik kicsit, és kétségbeesetten nekifut még egyszer a keresésnek. Útban is van, vagy három csatja is kiesett az előbb - tudod, csak azért, hogy legközelebb meg az ne legyen meg, és tudjon csúnyán lálálázni is.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2016. szeptember 20. 23:12
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. szeptember 22. 12:41 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

Éppen mérges mormogással fogadná el a tényt, hogy a cetlit azt bizony jól otthon hagyta, mikor kisebb karambol alakul ki körülötte. Még eléggé el van foglalva a maga bajával, szóval a legkevésbé se érdekli, de éppen mellette viharzanak el. Ez se lenne baj, ha a találkozás nem sodorná ki a táskáját a kezéből. És borulna ki  a cucca egy része. Mert csak, tudod.

Legszívesebben keresne egy sarkot, lekuporodna, és elsírná magát amúgy félszívvel, de ez csak egy kósza kívánság. Inkább rezignáltan lehajol,és szedegetni kezdi a szétszóródott papírzsebkendőit; továbbá a cukrospapírjait, ami minden táskában mindig megtalálható, hiába gondolja azt, hogy most kidobta a kukába és nem begyűrte megint; valamint a hajcsatjait is összekapirgálja, már ami maradt belőlük. A kár igazán nem nagy, nem esett ki semmi fontos, és pláne nem semmisült meg semmi, de most mérges és kicsit fáradt, és ilyenkor az ember mindenen fel tudja húzni magát. Ha meg már kiadta a mérgét, mint ő az előbb az énekelgetéssel, hirtelen nagyon fáradt lesz, és legszívesebben aludna egyet itt a járdán. Ehelyett inkább lassan, nagyon lassan feláll, hóna alá csapja a táskáját, és fáradtan nézeget körbe, hogy most merre is induljon. Ez a fáradtság elszivárog öt percen beül, ha békében hagyják, de egyelőre annyi tettvágy van benne, mint egy marék döglött molylepkében.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. szeptember 25. 20:58 Ugrás a poszthoz

Eördögh Lars Tobias


Volt délelőtt egy nehézségekbe ütköző bevásárlása, amit lista nélkül kellett elvégeznie, és emiatt sokat stresszelt azon, hogy vajon milyen árnyalatú kék tollat is akar ő eredetileg. Hangzik, ahogy hangzik, de ez igenis fontos; ő lusta és buta és rossz diák, tehát minden apróságot, ami reggel elindítja a tantermek felé, becsülni kell. És szereti a ceruzákat meg tollakat meg füzeteket. Csak nem mindegy, hogy milyet. Igazából ebben is nagyon gyerek maradt még, mert csábítja a színes-szagos-csilámporos füzet, egész addig, amíg használni nem kell.

Mindegy is; elég jól elfáradt ebben a huzavonában, és gondolta, üsse kő a további terveit, ő most pihen. Szerzett magának vizet meg kekszet, és elindult a tavacska mellé, mert mert. Mert könyveket venni tud a következő falusi kimenő alkalmából is, de a tóparton lopni a napot már nem biztos; szeptember van, nem fog sokáig így sütni a nap. Tehát így, ahogy van, táskástul-utcai ruhástul lezuttyan a partra, majszolja a kekszet, ami nem is finom, de cserébe legalább nagyon édes - ugye aki a manók főztjéhez van szokva, ugye -, és élvezi a napsütést. Meg a csendet. Még nincsenek szerelmespárok, az a pár magányos ember meg csendben van, ahogy kell. Idill, kérlek szépen, ez most tiszta idill.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. szeptember 26. 20:29 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

Menjünk a bolt felé.. áh, de minek, most komolyan, hát nem tök mindegy? Zümmm, zümmm, zümmm. Az agy éppen újratölt, kérjük, várjon türelemmel. Amúgy se nagyon tehet mást, amúgy meg.

Éppen rebootol a rendszer, mikor eléállnak. Reflexből válaszol, hogy
 - Nem történt semmi baj.
meg hogy
 - Uh.. fogalmam sincs, ne haragudjon.

de ekkor helyreálltak az áramkörök, visszamenőleg is, sőt, már fel is fogja, hogy áll előtte valaki úgy egyáltalán. Gyorsan elkezd beszélni, hogy bizonyítsa, nem egy robot, és közben gondolkozik, hol is látott egy olyan izét, takarítószeres szekrényt. Arra hasonlít leginkább a seprűtároló, nem? Lapszéli jegyzet: amúgy meg a söprűvel söpörni szokás, hát nem is csoda a hasonlóság.

 - De várjon csak, ott a sarkon, az édességbolt felé mintha lenne egy, baloldalt, pár saroknyira. - mutatja is, hogy arra, ni, ottan lesz valami. De az sincs kizárva, hogy mondjuk nincs ott semmi. Mivel véleménye szerint a söprű roppant kényelmetlen utazóeszköz, mert nagyon szűk, sose érdekelte, merre lehet parkolni vele. Valami rémlik, de ez nem jelent semmit.

Mindjárt helyrerakja magát, egy pillanatot adjatok még neki.

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. szeptember 30. 06:57 Ugrás a poszthoz

Eördögh Lars Tobias
(x)

Már éppen elbólintana, mikor kutyacsaholás, - lihegés, és rengeteg farokcsóválás zavarja meg. Csak abban, hogy aludjon, amúgy meg, látva, milyen boldogok a kis korcsok, kit érdekel az alvás, kutyák, érted, boldog kutyák. Nem veszélyes boldog kutyák. Kell ennél több néznivaló? Mindjárt úsznak is egyet, és a kutyaúszásnál nincs aranyosabb látvány. Az a szerencsétlen kapálózás meg a víz fröcsögése meg... a kislány olyan szélesen mosolyog, mintha fizetnének érte, és boldogság van. Ha egy kutya boldog, ő is boldog, ez ilyen egyszerű.

Ó, persze, nem kóbor kutyák, jön a gazdájuk is. Nem egy aggodalmaskodó fajta gazdi,ha hagyja, hogy a kutyái szétszóródjanak a négy égtáj felé és ezt becsüli. Nincs annál rosszabb, mint mikor sétáltatni viszik a kis dögöt, és közben esélye sincs jól éreznie magát. Na, itt van. Integet egyet Lars-nak, helló, csodaszépek ám a kutyáid.

 - Csónakot még nem festettem. - tápászkodik fel rögtön, kicsit szerencsétlenül mondjuk, de sokat ült és berozsdásodott. A kétkezi munka mumus, mert ő ügyetlen, mert mindig számonkérik, és ő buta, mint a tök - na de itt csak nem küldik el a lóherésbe, és amúgy is, ez most nem vérre megy. És amúgy is, közben ott lesznek a kutyák, egye a szívüket. Hát naná, hogy megy. Táska marad a parton, szemmel tudja tartani innen, és tartja is a kezét egy ecsetért. Valószínűleg jól összefestékezi majd az utcai szép ruháját, de érdekli őt ez most?

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. október 3. 20:00 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

Na, megvan, betöltődött a rendszer. Hogy ezt honnan tudja? Hát elkezd utólagosan kételkedni abban, amit mondott, azon az alapon, hogy mivel ő mondta, azért hótziher, hogy nem is úgy van/ nem is balra lesz az, hanem jobbra/ szégyellje magát úgy általában / a fenének szólalt meg. A folyamatos önmagában kételkedés varázslatos csodája. Ha valamiben egyszer biztos lehet, akkor csak abban, hogy egy halom döglött, fejnélküli tyúk többet ér, mint ő. És hogy soha nincs igaza.

Ráadásul itt nézik, mintha még mondania kellett volna valamit. De mit? Tuti nem köszönt és udvariatlan volt, vagy az emberünk igazából valami rokon, akit utoljára három éves korában látott, de illenék felismernie, vagy valami. Jobb híján visszanéz rá, hátha az arcáról le tudja olvasni, mit is várnak tőle. Végül feladja, és tekintetét le nem véve a másik arcáról - bármikor beüthet az isteni szikra elvégre - kezével a mondott irányba mutat, és bizonytalanul felveti, hogy

 - Menjünk inkább, nézzük meg együtt, hátha van ott seprűtároló?
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. október 3. 20:56 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

 - Ühüm. - mondja szofisztikáltan, és akkor elindul. Időnként, mi tagadás, kicsit sunyin nézeget a másikra a szeme sarkából, de nem tehet róla, a másik kicsit fura. Olyan ragaszkodós típus, ami nem veszi ki túl jól magát, ha az egyik egy harmatos diáklány, a másik meg.. nem, de nem érzi, hogy ez most baj lenne. Nem érzi tolakodónak a férfi viselkedését, csak nem érti. Na mindegy is, nem érti, de azért szimpatikus, dönti el magában, ahogy a seprűtároló felé bandukolnak.

Próbál visszaemlékezni, látott-e erre tényleg valami effélét, de hát szokás szerint, mennél jobban erőlteti, annál inkább fogalma sincs róla. Oda se neki, nem olyan nagy ügy, hát majd vállat von, hülyének nézik, és ketten kétfele mennek, mit érdekli ez őt. De azért kíváncsi, hogy csak zavarában odahalluciálta-e azt a tárolót, vagy sem, mennyire bízhat meg a saját agyában.

Jelentem, van igazság, hit és remény, mert tároló is van, nagyjából arra, amerre mondta. Olyan, de olyan ragyogó mosollyal prezentálja a takarítószeres szekrényt, mintha ő tervezte és két kezével rakta volna össze, mert egyszer az életben nem mondott hülyeséget. Neki ennyi kell a boldogsághoz. De ha éppen tökfőzelék van ebédre, az is jókedvre tudja deríteni. Szereti a tökfőzeléket, na.

 - Tessék, itt van. - mutatja szélesen, és olyat mosolyog, hogy ide egy reklámszerepet neki, most azonnal.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rozsos Annamária összes RPG hozzászólása (283 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 10 » Fel