36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rozsos Annamária összes RPG hozzászólása (283 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 9 [10] Le
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. október 29. 10:48 Ugrás a poszthoz

Jonathan Gerhard Van den Bergh


 - Drágám neked a.. - motyogja oda se figyelve, de is egy ösztönös reakció. A lekezelésre többnyire szolgalelkűen reagál, és még meg is győzi magát, hogy simán helyénvaló úgy kezelni, mint egy darab sarat; kivéve, mikor éhes és/vagy fáradt, mert akkor úgy viselkedik, ahogy egy normális emberi lénytől elvárnánk.

A következőkre szava sincs. Zavart arckifejezéssel, szemöldökráncolva mered a srácra, miközben elhanyagolható számú agysejtjeinek jelentős részét azon dolgoztatja, hogy meglássa a szavaiban a viccet vagy a szarkazmust. Nem jut eredményre; egyrészt, mert általában véve buta, másrészt meg, mert egyik se lelhető fel a szövegelésben. Ezt mind teljesen komolyan gondolják, ami egész egyszerűen elképesztő.

 - Te nem vagy normális. - összegzi gondolatait egy nem túl eredeti, de annál őszintébb riposztban, miközben igyekszik megőrizni a személyes terét, valamint kiélvezni, hogy egyszer végre ő is viselkedhet úgy, mintha mások lenének azok a bizonyos sárcsimbókok a cipője talpán. Félreértés ne essék, a kis navinés nagyon gyakran gondolja ezt másokról, csak nem engedi meg magának, hogy ennek megfelelően is viselkedjék. Kivéve most. A kis navinés őszinte és élvezi.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. november 2. 12:21 Ugrás a poszthoz

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Ki nem szeretne ilyen laza lenni? Ahhoz is túl arisztokratikusnak érzi magát, hogy beforduljon a sarkon ebédelni. A kis navinés álmodozó fele nagyon szeretne ilyen lekezelő lenni, de a józanabbik fele inkább egy szintén nagyon menő pofonra szavaz. De az is lehet, hogy inkább kettőre. Párosan szép az élet, nem?

A következőkben némajáték következik, mert ki tudja, mit mondana, ha kinyitná a száját. Inkább csak felhúzza a szemöldökét, hogy most komolyan?, és ellibben, igen, libben a Nagyterem irányába. Mert ha már mindenki hótlaza, ő is lehet az. Nyilván egy lépésre rá megbotlik a saját lábában, de a szándék megvolt, a falban meg tudott kapaszkodni is, úgyhogy olyan nagyon nem jött ki rosszul a szituációból. Amúgy se ér rá a saját bénaságán lamentálni, mert ekkora pofátlanság láttán még inkább megéhezett. Ha már ő sose lesz ilyen laza, evésbe fojtja bánatát.

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2019. június 13. 22:04 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Újra itt a nyár, hát zárjon be a gyár.. a kis navinés nem is tudna jobban egyetérteni a szöveggel (és kevésbé hamisabban énekelni a dallamot). A tanév viszont a legkevésbé sem ért vele egyet, és gőzerővel dübörög a vizsgák felé. Ez messze nem az első vizsgaidőszaka, még csak mestertanoncként sem, de ettől függetlenül még mindig ugyanolyan olthatatlan vágyat érez arra, hogy megtaposson, elégessen és iratmegsemmisítőbe dobáljon minden tankönyvet és tételt, amit meg kell tanulnia. Ugyanúgy meg van győződve arról, hogy nem tud semmit, illetve ha valamit véletlenül mégis, úgyse azt kérdik. A megnövelt stressz miatt persze juszt se tanul, mert a halogatás az egyetlen igazi erőssége, ezért még inkább pánikol, majd halogat, majd pánikol. Az ismerős körforgás. Ha a halogatás miatti stressztől és lelkiismeretfurdalástól már megfájdult a feje, akkor sétára indul; rosszabb kedveiben (ez a gyakoribb) pedig lelki támogatásért is. Van erre neki egy saját, külön vándorárusa, aki eddig még mindig meg tudta nyugtatni, és sose mondta neki, hogy takaroggyá' má' a hülyeségeiddel. Pedig megérdemelné.

Úgyhogy újra csak itt van egy kis ideiglenes nyugalomért Adam ajtajában, hátha kitart még barátjának a végtelen türelme és jóindulata. Kip-kop.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2019. június 14. 23:32 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Hát, ha szabad, akkor nem is habozik. Többnyire megvárja, míg kinyitják neki az ajtót, mert a, azt úgy illik, b, Adam mindig egy jelenség, és még a jelenségekkel túlzsúfolt kastélyban is kitűnik. Senkinek esélye sincs túlszárnyalni azt a lezserséget, amivel Adam prezentálni tudja magát; minden úgy tűnik, hogy csak rá van hányva, és mégis minden jól áll neki. Minden. És Adam esetében ez a minden ténylegesen minden elképzelhetőt és időnként elképzelhetetlent is jelent.

Mikor megtalálja a barátját, nincs ideje panaszkodni. Pedig tervezett, mert ugyan nem illik, de Adamnek lehet - de nem jut el odáig, mert mikor megáll az ajtóban, a szokásos lezserség fogadja, aminek pillanatnyilag szerves részét képezi négy kismacska. Adam valahol alattuk található, és mintha pánikolna..? A kis navinés ez utóbbiban nem biztos, de amennyire szokatlan a jelenet, még az is beleférne.

 - Sziasztok..! - köszön bizonytalanul, mert egyelőre el van veszve, de határozott reményekkel egy alapos mosolygásra kismacskabundák agyonsimogatásával, mert, nos, kismacskák..!
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2019. június 15. 23:04 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


 - Ó. - reagál szomorúan és felháborodottan arra a hírre, hogy csak úgy kidobták a cicákat, de ez még mindig sokkal jobb, mintha eltemették volna őket. Élve. Mert hagyni őket órákig szenvedni valamiért hagyomány, gyorsan kupán csapni viszont nem. - Szegénykéim... - lép közelebb a macskákhoz, és nyújtja a kezét, hogy megsimogassa a legközelebbit, de egyelőre még nem nyúl hozzájuk. Hátha megijednek -  amire ugyan kicsi az esély, ha egyszer egy vámpíron is hancúrozni van kedvük.

 - És, adtál nekik valamit enni? - néz körül hirtelen jött tettrekészséggel egy tejesüveg vagy - doboz után, bár a mozdulat közepén már rájött, hogy Adam valószínűleg nem az a tejivós fajta. - Hozzak egy kis tejet? - korrigálja gyorsan a hibát, és mutatja meg egyben azt is, hogy még mindig nagyobb mugli, mint varázsló, mert más a helyében csak elővenné a pálcáját. Neki az első gondolata betérni a kisboltba.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2019. június 18. 23:07 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


 - Gyere csak ide, nem bántalak, ne félj. - ígéri az egyik kismacskának, miközben leakasztja Adamről és felakasztja a saját karjára. Nekik ugyan sohasem volt macskájuk, és ő nem is macskás, de minden kisállatot nagyon szeret. Őneki sok-sok feltétlen szeretetre van szüksége, meg valakire, akit ugráltathat. A macska az olyat pedig nem tűri.

 - Persze, maximum felvizezzük. - jelenti ki megfellebbezhetetlenül, miközben fel sem néz a kismacska abajgatásából. Ez nyilvánvaló, nem? Kisállatot higított tejel etetünk. Egyszerű, nem?

Nem...? A navinés nem okos, és már megtanulta, hogy véletlenül ugyan ráhibázhat dolgokra, de ha valamiben igazán biztosnak gondolja magát, akkor az juszt se úgy van. Saját bizonyosságától elbizonytalanodva (erre varrjatok gombot!) inkább tanácstalanul pislogni kezd Adamre,és a kismacskát babusgatva néz rá egyszerűen, hogy - De tudod mit, inkább tényleg nézzük meg.

 - Te csak maradj szépen, nem bánt. - nyugtatgatja a kismacskát, miközben a laptopért nyúl, és esetlenül nyújtja Adamnek. Kis ügyeskedésre van szükség, hogy a számítógép is elférjen, és a kismacskák is megmaradjanak. - Te gyere csak ide hozzám egy kicsit, jó? Majd mindjárt visszaadlak, ne félj. - vigasztalgatja a barátjától frissiben ellopot kis vöröset is, mert míg Adamnek két kézre, neki meg minimum két kismacskára van szüksége. Minél több, annál jobb.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2019. június 23. 13:32 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Ó. Na látod, mire nem jó, ha mégis inkább utánanézünk valaminek, legyünk akármilyen biztosak is benne. Kivéve persze, ha az a a típus vagyunk, aki akkora önbizalommal és köcsög viselkedéssel megy neki bárminek és bárkinek, hogy eszünkbe se jut megkérdőjelezni; ha mégis, hát bátorságunk nincs kétségbe vonni a szavát. Azoknak az embereknek úgyis mindig igazuk van.

 - Jó tudni. Nem akarlak én bántani titeket, csak butus vagyok. - simogatja meg a két kiscicát a kezében, és beleegyezően bólint, hogy hogyne maradna itt cicákra vigyázni. Azonnali elutasítás lenne a válasza, ha gyereket bíznának rá, de a macska könnyebb esetnek tűnik. - Persze, menj csak. Talán nem esznek meg ezek a kis vérengző fenevadak. Ugye? - fordul kérdően újra csak a cicákhoz. A magányos emberek ahhoz beszélnek, amikhez tudnak.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2019. július 3. 21:06 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Adam köddé vált, de a kis navinés föl se veszi. Nyolcfelé kell osztódnia, hogy minden kismacskára figyelni tudjon; mindegyikhez beszélni is kell nyilván; számon kell tartani a nyekergő apróságokat, mert képesek mindenhonnan leesni és minden résben eltűnni; agyon kell őket simogatni, hadd szokják a szeretetet; el kell csodálkozni azon, hogy ilyen aprókán is meg van már minden apró karmuk, tappancsuk és bajuszszáluk - egyszóval a kis navinésnak akad dolga bőven.

Mikor Adam visszaér, igazi menő vámpírként, napszemüvegben, bőrdzsekiben és bakancsban, az igen figyelemre méltó összhatást rontja vagy talán emeli a macskaalom és -táp, amit a kezében hoz. Ki mondta, hogy a kemény emberek nem lehetnek gyöngédek? Főleg akkor a vámpírok.

 - Nézzétek, ki jött meg! - nem, még nem unt bele a macskákkal való társalgásba, bár nagyon régen beszélt ennyit, bár mondjuk értelmesebben nem is szokott. A magányos ember beszélhet akár a falnak is, de négy apró karmú kismacska azért ideálisabb. Úgyhogy hűen kommentálja a cicáknak az eseményeket. - Mindjárt kaptok valami ennivalót, jó? Megnézzük, mennyi fér ezekbe a kis pocakokba. - aztán meglátja a csokit, és lelkesen folytatja. - Ú, köszönöm szépen! De előbb a cicáknak kell enni; ez meg a gazdasszony jutalomfalatja lesz. - néz megint a kismacskákra, miközben átfut az agyán, hogy ennyi hülyeséget se mostanában hordott össze.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2019. július 6. 22:47 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Vacsoraidő van. Mindenki olyan lelkesedéssel lefetyel, hogy az amúgy is bélpoklos kis navinés is megkívánja az evést - de jó, hogy van az a csoki! De nem most; először felügyelni kell, hogy egyik kis apróság se fulladjon meg evés közben, ami azért nem túl valószínű, és azt is szoros figyelemmel kell kísérni, ahogy azokkal a pici nyelvecskékkel küszködnek a rengeteg soknak tűnő étellel - és győznek! Nincs olyan mennyiségű étel, amit egy kis navinés meg egy kis cica el ne tudna tüntetni. És így is van ez jól.

Két aggódó-figyelő vizslatás között azért van ideje rápillantani Adamre is, és elnézni, ahogy a több száz éves vámpír féltő óvatossággal bánik a pár hetes kismacskákkal. Ez a kép rengeteg filozofálgatásra ad lehetőséget - de a kis navinésnek se esze, se tapasztalata, se kedve ezt mind végiggondolni. Ő csak azt érzi, hogy így van ez jól. És ebben, egyetlenegyszer, véletlenül, igaza is van.

 - Na, mindenkinek teli a pocakja? - rakja be az utolsó kismacskát a dobozba, és még mindig van hangja és kedve kommentálni az eseményeket. - Nagyon ügyesek voltatok mindannyian, bizony! - erősíti a kismacskák amúgy is hegynyi egóját, és a jól végzett munka örömével felbontja a saját csokiját.

 - Kérsz? - kínálja meg udvariasan a csoki beszerzőjét, mert, nos, azt úgy szokás. Akár van értelme és jogosultsága annak a szokásnak, akár nincs.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2019. július 19. 21:59 Ugrás a poszthoz

Adam Kensigton


 - Tényleg? – pillant fel a kismacskabámulásból, időközben ugyanis letelepedett a doboz mellé, és oda hullatja bele a csoki morzsáit az alvó cicák közé. – Azt gondoltam, beviszed őket a menhelyre vagy elajándékozod. Biztos vagy benne? A macskák önző kis dögök. – jön ki belőle a falusi nevelés, ahol az állatok csúnya neveken való szólítása igazából azt jelenti, hogy nagyon szeretik a szóban forgó állatot. Csak Bodrinak hívod? Hát, oké. Úgy szólsz neki, hogy bundás mocsadék? Sokkal jobb.
 - Segítsek etetni? – jelentkezik segíteni, mert azért látja ő is, hogy a dolog logisztikája nem tökéletes. Mármint, a macskáknak, főleg az ilyen piciknek,  enni kell nappal is; mikor Adam éjjel felébred, ők meg akkor akarnak aludni. Vagy csavarogni menni.
 - Meg akkor el is kell nevezni őket. – és a kis navinés nem játszik olyan hagyományos macskanevekkel, mint Cirmi. A minimum a kis döglődék. Az okokért lásd fentebb.
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2019. augusztus 3. 16:36 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


 - De jó! - mosolyodik el megkönnyebbülten, mert a, szereti az állatokat, b, hát még az ilyen piciket, c, lesz ürügye meg elfoglaltsága a legelcseszettebb időpontokban is mindenhonnan elfutkosni, ráadásul ide futkosni, mert neki kismacskákat kell etetnie. Nem, nagyon sajnálom, igen, tudom, hogy fontos ez a projekt/korrepetálás/interjú/akármi, de kismacskák próbálnak éhen halni, ha nem megyek azonnal, de most rögtön megetetni őket. Bocs.

 - Ó.. - nyugtázza a neveket félig hitetlenkedve, félig meg csalódottan, mert nos, ezek ugyan nem szimpla nevek, de kicsit felvágósak is. A kis vörös döglődék meg a kis csíkos mocsadék.. hát, szintúgy nem szimpla nevek, de talán kevésbé szalonképesek, mint a végleges nevek. De, mint ahogy Adam is pontosan tudja, ezek Adam macskái, és ő nevezi el őket, úgy, ahogy akarja. Ha a kis navinés majd összeszed valami szerencsétlen állatot magának, akkor majd ő fog valami hasonlóan egyedi nevet adni neki. Szegény állat...

 - Akkor remélem, mind fiú. - jegyzi meg a csoki utolsó morzsáinak eszegetése közben csak úgy mellesleg - , különben valaki kénytelen lesz a Milady lenni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rozsos Annamária összes RPG hozzászólása (283 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 9 [10] Fel