36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kiranella Amorden összes RPG hozzászólása (69 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 10. 21:03 Ugrás a poszthoz

Derek és Mea


Derek beszámol róla, hogy Zoli volt, aki a meccsen helyben hagyta, így gyorsan lekapja a szemét a fiúról. Aztán őszinte megdöbbenésére érzi, hogy elönti a pír az arcát. Olyan érzése támad, mintha barátja rajta kapta volna valamin, pedig erről szó sincs. Ő csak táncolt, jól érzete magát, mert megismert egy igazán kedves fiút. Egy kividdcs meccsen meg amúgy is szokott néha előfordulni ilyesmi és ez nem személyes általában. Hirtelen önmagára lesz dühös, amiért ilyen érzékenyen reagál, erre. Erős elhatározással felszegi a fejét még ha a pír nem is távozik az arcáról, majd betudják barátai a hidegnek. Végül is Zoli kedves fiú és ő nem tett semmi rosszat, nincs oka pirulni. A zavaró érzés a gyomrában, azért nem akar megszűnni teljesen, mert érzékeli, hogy Derek egy kicsit furcsán reagált, így inkább Meára néz, aztán az előttük lévő sarokra. Mikor befordulnak megáll az első jónak tűnő hely előtt, ami hívogatóan tárul a szeme elé. Elolvassa a hely nevét: Pillangó-varázs Étterem és Teaház. Kedves helynek látszik így máris tesz egy lépést a bejárat felé megerősítésképpen és úgy fordul barátaihoz.
-Mit szóltok ehhez a helyhez? Odabent biztos jó meleg van.
Mosolyodik el és önkéntelenül is összedörzsöli a hógolyózástól átázott kötött kesztyűit. Ha mindenki úgy dönt beljebb lépnek és valóban, a kis csengő barátságos üdvözlő csilingelése után, hű barátként siet eléjük és öleli át őket a hely melege. Gyorsan le is húzza a kesztyűt dermedt kezeiről, aztán gyorsan a kabátja zsebébe rejti. Illedelmesen köszön, amikor az előtérbe lévő pult elé érnek és észreveszi az ott várakozó hölgyet. Kedves mosollyal fogadja és üdvözli őket, aztán érdeklődik elveheti e a kabátokat. Ez a hely tényleg nagyon barátságos állapítja meg elégedetten és már bújik is ki a kabátból. Bevárja a többieket is, aztán át is adja a többivel együtt. A hölgy kérdésére, hogy a teázó, vagy az étterem részbe tartanak e, kérdőn tekint Derekre és Meára.
-Szerintem... a teázó... jól hangzik nem?
Mondja egy kicsit halkan szaggatottan, hogyha barátai akarják még könnyedén korrigálhassák.
   
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 14. 17:30 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Valószínűleg nincs teljesen magánál, hogy elküldte azt a levelet Dereknek, de nem tudta elképzelni, hogy hívhatná el másképpen. Egy ideje már ott álldogál a romantikusabbnál romantikusabb, fényes dekorációkkal teletett helységben összeszorult torokkal idegesen. Most, hogy itt van a gondosan kiválasztott ruhájában, kezében egy tenyérnyi fém aranyszínű szívecskét szorongatva már nem olyan biztos a dolgában. Pedig jó ötletnek tűnt az egész, még mókásnak is, de most valahogy elszállt a bátorsága. Fogalma sincs mit fog szólni hozzá Derek, hogy ő írta a levelet. Talán azt fogja hinni, hogy csak ugratta. Az is lehet, hogy megharagszik emiatt, pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. Ő csak vele szeretett volna lenni ezen a napon, mert nem tudta elképzelni, hogy mással legyen. Egy ideje már felfigyelt arra, hogy barátja közelében furcsa szorongást érez és lassan kezdett ráébredni, hogy talán többet érez, mint barátságot, de egyszerűen nem tudott ezzel mihez kezdeni. Eszébe jutott, hogy talán beszél erről Meának, de aztán mégsem tette, valahogy sohasem volt rá alkalom. Most pedig nincs mese, nemsokára útjára kell végre bocsátania az aranyszívet, ami megteszi helyette, amit ő nem mert szemtől szemben és elhívja Dereket hozzá. Most már késő meggondolni magát. Az eszében sincs, hogy elfusson, bármennyire is vonzónak tűnik ez a megoldás jelen pillanatban, de ezt nem teheti meg vele. Rossz kedvű lenne, hogy felültették és ezt biztosan nem akarja. Idegesen pillant körbe, ahogyan halad a maszkot viselők között őt keresve. Végre megpillantja, Mea mellett. A szívverése kihagy egy pillanatra. Távolabb áll tőlük, így egyelőre nem látják. Kicsit közelebb megy hozzájuk. Nagy levegőt vesz és előveszi a pálcáját. Nem gondolkodik tovább, nem hagy időt magának a visszakozásra csak halkan elsuttogja a varázsigét, miközben pálcáját a tenyerében fekvő aranyszínű szívre irányítja.
- Mobiliarbus.
A szív a levegőbe emelkedik és lassan barátai felé lebeg. Majd egyenesen Derek elé repül és megáll a levegőben. Visszafojtott lélegzettel figyeli, hogy Derek észreveszi e? Bár egy lebegő tenyér nagyságú aranyszív elég feltűnő.
-Invito szív.
Szinte suttogja, ráirányítva újra a szívre a pálcát, ami lassan visszafelé kezd lebegni hozzá. Elég, ha Derek követi a szemével és azonnal rájön, hogy ő hívta el, mivel lassan a szív újra a kezében landol. Zavartan mosolyogva néz rá és várja mit szól mindehhez.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 27. 09:33
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 14. 20:48 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Egyre zavartabb a mosolya, ahogyan a szeme találkozik Derekével. Nem jön oda hozzá nem is próbál közelíteni felé. Hirtelen kiszárad a szája és a szívet erősen szorítja a kezében. Látja, hogy Mea barátja mellett áll, így segélykérően pillant rá, de nem őt nézi, hanem Dereket, aztán hirtelen elmegy. Arra gondol, hogy biztosan megtalálta a párját, vagy csak zavarban van, amiért két barátja áll most itt és jobbnak látta kettesben hagyni őket. Furcsa módon örült volna, ha marad, mert vidám természetével biztosan feloldaná ezt a feszültséget, amit érez. Ujjai elfehérednek, úgy szorongatja a szívet és a pálcát maga előtt. Mivel nem állhat, úgy mint egy kőszobor egész este még egy nagy levegőt vesz és lassan kis lépésekkel megindul Derek felé. Ahogy a távolság csökken, úgy nő benne a zavar. Még egy lépés, még egy... ott áll már közvetlenül előtte. Most a következő nehéz próba jön meg kellene szólalni. Olyan különös ez, mert eddig ez sosem okozott gondot most nem tudja miért megy ilyen nehezen. Végül is csak kipréseli a száján.
-Szia...
Istenem, Derek szólalj meg végre! Örülsz, nem örülsz... , így nagyon nehéz dolgom van.
Végül is elmosolyodik félénken és a szemébe néz lassan.
-Én írtam a levelet... örülök, hogy eljöttél...
Ennyire futotta, ha Derek nem szólal meg hamarosan tényleg lehet, hogy elszalad innen. Minden igyekezete ellenére mélyen elpirul és lesüti a szemét.
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 14. 21:27 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Derek végül megszólal, de amit mond az nem, hogy nem könnyíti meg a dolgát, de ennél rosszabbat nem is kérdezhetett volna. Kitartóan kezdi el a földet bámulni és közben kattog az agya.
Miért?... Erre most mit mondjak? Mert szerettem volna veled lenni, mert... szeretlek, jobban, mintha csak a barátom lennél. Ez valami más nem baráti szeretet és valahogyan el akartam mondani, hogy tudd ezt, de nem tudtam elmondani, képtelen voltam rá máshogyan, ezért így tudattam veled. De úgy tűnik lassú a felfogásod..
Az utolsó gondolattól, amit már a kétségbeeséshez közeli állapot hozott elő, hirtelen nevethetnékje támad. Felemeli a fejét és hirtelen szélesen elmosolyodik.
-De nehéz a felfogásod! Azért hívtalak, mert ma veled szerettem volna lenni...
Elneveti magát, a kezében szorongatott aranyszívet belenyomja Derek kezébe és gyengéd pillantással néz rá.
-Boldog Valentin napot!
Szerencsére a humoros gondolat kizökkentette a zavarból. Derek tényleg lassan kapcsol, de még ez is olyan kedves benne. Reméli most már, azért közelebb van a megoldáshoz.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 14. 21:31
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 23. 10:42 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Aggódva kezd nézni a fiúra. Egy értelmes mondatba kezd, amiben még az örültem szó is benne van, de aztán a mondat abba is marad és utána össze vissza kezd beszélni. Legalábbis elsőre, úgy hangzik. Elképzelhető, hogy Derek magában beszélt volna? Milyen kár, hogy nem hallhatta, most tudná világosan mi is a helyzet. Most meg dadog? Ez határozottan kezd aggasztó lenni. Nem akart sokkot okozni barátjának, de úgy néz ki sikerült. Még aggódóbb tekintettel, ahogy látja arcszínét is változni, megpróbál közel lépni hozzá és a vállára tenni a kezét. Meg akarja kérdezni közben, jól van e? Ebben a pillanatban megelőzve a mozdulatot és a kérdést Derek… megfordul és elsiet? A keze a levegőbe marad, az ajkai között rés nyílik és úgy is marad a csodálkozástól, ahogyan az elviharzó fiú után néz. Eltelik néhány perc mire felfogja, hogy a fiú egy asztal felé tart és mintha az előbb mondta is volna, hogy üljenek le, de úgy tűnik az előbb a döbbenet erősebb volt, mint a felfogóképessége. Mikor készülődött erre az estére sok minden eszébe jutott, hogyan fogja Derek fogadni ezt az egészet, de az biztos, hogy erre nem számított. Úgy tűnik nagyon kiborult. Fogja magát és összezárja a száját, majd gyors léptekkel siet utána. Mikor beéri az asztalnál zavarba jön. Mivel nem számított erre a reakcióra, így nem igazán tudja mit is mondjon. Eddig nem nagyon kapott megerősítést, vagy eltántorítást, így egy kicsit bizonytalanul kérdezi végül leülve az asztalhoz és onnan nézve rá az arcát kutatva.
- Derek jól vagy? Sajnálom, ha…
Elakad a szava, mert nem tudja, hogy tulajdonképpen mit is, sajnál.
- …ha mással akartál jönni.
  Megereszt egy bizonytalan mosolyt a fiú felé. Úgy dönt vár egy kicsit, hogy helyrerázódjon közben vesz egy nagy levegőt, hogy a gyomra tájékán kezdődő szorítás enyhüljön, de csak nem akar. Feszengve várja mi jön ez után.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 23. 10:45
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 23. 19:37 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Derek még láthatóan ideges, de az arcszíne már jobb azért, gondolja az arcát fürkészve. Most, hogy ülő helyzetben vannak, azért oldottabb lesz talán a hangulat, Derek még beszél is ez jó jel. Hoppá nem akart senkivel jönni? A gyomrában a szorítás hirtelen felerősödik valamiért. Nem is tudja ennek, most örülnie kell, vagy nem? Ha nem akart senkivel jönni, akkor az azt jelenti, hogy nem érez így rajta kívül senki iránt, viszont akkor azt is, hogy iránta sem? Minden esetre a szóáradat, ami ezután érkezik egy szuszra leköti a figyelmét, így véget ér az előbbi gondolatmenete. Olyan sok infó érkezik egyszerre, hogy hirtelen nem is tudja hová tenni az előbbi egy szavasok után. Zavarban van, persze, hát ő is csak talán rajta nem látszik annyira. Most a kezére vetődik a pillantása, ahogyan görcsösen markolássza a kis fekete, elegáns vonalú táskáját. Talán azért ez így nem teljesen igaz. Persze, hogy ő is zavarban van meg ideges meg minden, de… egy Amorden nem titkolja el az érzéseit büszkén vállalja őket. Ez nem igaz, hogy jutnak most eszébe a nagyapja szavai? Ha látná, hogy egy muglival randizik, kapna tőle az biztos, de hát ő mondja folyton, hogy vállalni kell az ember érzéseit. Kicsit kihúzza magát ültében és a keze még erősebben szorítja a kis táskát. Végül is nem történt semmi rossz csak a tudtára adta Dereknek, hogy fontos neki. Eddig felváltva nézte a kezét Derek kezeit és az asztalt, de most újra felemeli a fejét és a szemébe néz.
-Persze értem zavarba hoztalak, de nem poénnak szántam. Ez nekem is furcsa és fogalmam sem volt, hogyan mondjam el. Ez jutott eszembe, így nem kell elmondanom neked, anélkül is tudod, hogy… másképp nézek rád.
Eddig elég határozottan Amordenesre sikerült, de az utolsó szavaknál elcsuklott a hangja és visszaköltözött a pír az arcára, a szemét is az asztalra szegezte újra. Hiába ő nem tudja ezt olyan nagyon büszkén előadni. Pedig Derek olyan helyes és kedves és a mosolyától el lehet olvadni. Nem maradhatott ez ennyiben, mert ahányszor csak meglátta liftezett a gyomra, hevesebben vert a szíve ennek talán most vége, de el kellett, hogy mondja valahogyan. Ezeket a szavakat nem tudta volna soha másképp sehogyan kipréselni magából az biztos. Megint elmosolyodik, ahogyan a mondat második része eszébe jut és ránéz újra.
-Szerintem emiatt nem kell aggódnod, mert arról, hogy mit kell ilyenkor csinálni nekem sem sok fogalmam van. Viselkedjünk természetesen, mint eddig és az igyunk valamit jól hangzik.
Visszatér a jókedve és a szorítás is enyhül a táskán Derek mindig ki tudja belőle váltani a vidámságot csupán azzal, hogy megszólal.

Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 23. 20:12
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 23. 23:04 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Hű, érzi, hogy az arca egyre pirosabb lesz, ahogy Derek elemezni kezdi a helyzetet. Amikor ahhoz a részhez ér, hogy” …lehetséges volna, hogy te meg én…” visszafojtott lélegzettel várja a folytatást mereven rá pillantva. Aztán olyan Derekesre sikerül a folytatás, hogy mindenképpen kuncognia kell egy kicsit. A hattyú szárnya és az ügyetlen próbálkozás, hogy elrejtse előle annyira aranyos. Hogy a kuncogással, azért biztosan ne bántsa meg gyorsan siet közölni.
-Tudod lehet, hogy tényleg kisgyerekek leszünk újra itt zavarunkban.
Derek rendel és most már ő is megkönnyebbülve mosolyog vele szemben.
- A napom? Az…
Mielőtt belekezdene, hogy milyen izgalommal teli, ideges napja volt, hogy csak az járt a fejében vajon mi lesz ma este és a ruhákat egyre fel, majd levette, mert egyiket sem ítélte elég jónak. Végül csukott szemmel választott ki egyet a sok ruha közül,amiket Párizsból kapott, mert nem lett volna vége soha a válogatásnak. De még mielőtt mindebbe bele kezdhetne a fiú elővarázsol egy gyönyörű virágot. Csillogó szemmel boldogan veszi át tőle. Nem gondolta, hogy Derek ennyire romantikus tud lenni. A virág lilából vörösre vált, olyan szépnek találja, hogy legszívesebben felugrana és puszit adna érte, de az asztal és némi zavar is megakadályozza ebben. Így csak boldog mosollyal nézi a virágot ujjaival végigsimítva a színes szirmokon.
-Ez igazán, olyan gyönyörű. Köszönöm!
Tekintete megállapodik Derek szürkéiben és egyértelmű szeretet és meghatottság egyvelege tükröződik benne.
- Ez olyan kedves tőled.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 23. 23:12
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 25. 23:37 Ugrás a poszthoz

Zoli és a cica

Sietek a társalgóba nagy örömmel, mert Zoli leveléből, kiderül, hogy tetszik az ajándék, amit neki adtam. Valahogy éreztem, hogy örülni fog neki. Törtem a fejem mi lenne jó név a kis cicusnak, de valahogy egyiket sem találtam elég jónak. Befordulok egy folyosón, nemsokára ott is vagyok. Egy pillanatra megtorpanok. Hoppá Csipet a vállamon kapaszkodik izgatottan. Vajon kijön, majd a cicussal? Mert, ha nem az én kis mókus barátom bizony elég sok galibát okoz, majd. Kicsit elgondolkodom a problémán, de aztán megnyugszom. Végül is a cica még kicsi, így talán nem lesz ebből gond. Nemsokára elérem a Társalgót. Mikor belépek meglátom Zolit a cicával.
-Szia Zoli! Látom már milyen jól összebarátkoztatok.
Kicsit közelebb lépek. Csipet a vállamon cserreg egy kicsit, de lapvetően jól tűri a helyzetet. Odalépek a cicához és új gazdijához és megsimizem a kis állat fejét.
-Olyan ennivalóak a kis fülei nem? Helyes cica vagy te.
Mivel Csipet féltékenyen ugrabugrálni kezd és a fülembe cserreg gyorsan hozzáteszem.
-Jól van neked is Csipet! Becs szó, enni valóak a kis mókus füleid!
Kicsit bírom még, aztán elnevetem magam, mikor a mókusom elégedetten visszahelyezkedik a vállamra. Állatokkal sokkal vidámabb az élet és ezt biztosan Zoli, is hamarosan meg fogja tapasztalni. Tényleg úgy látszik megszerette a kiscicát. Ez jó, mert kicsit aggódtam mit szól, majd, de úgy néz ki a lehető legjobban sült el a dolog.
-Kigondoltál már valami jó nevet neki?
Nézek kérdőn az új gazdira és nem várva, tovább állva, inkább leülök mellé.

Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 26. 12:25
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 27. 11:04 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek
Ruha

A virágot nagyon óvatosan teszi le az asztalra és ujjait még mindig nem veszi le róla. Mosolyogva Derekre, várja a folytatást, de az nem érkezik. Várakozó tekintettel várja, hogy megszólaljon, de úgy néz ki a beszélgetés kicsit megint elakad. Hirtelen ő sem tudja, mit is mondjon, pedig valamit szeretett volna kérdezni az előbb, de… te jó ég...totálisan elfelejtette! Talán ilyen érzés a valóságban, amit az egyik szerelmes versben olvasott a  „… ha rád nézek mindent elfelejtek és csak te vagy… „, lehet ez most olyan? Ettől a gondolattól megint zavarba jön, mert úgy tűnik nincs tévedés tényleg… szerelmes, vagy valami nagyon hasonlót érez, vagy... az is lehet, hogy ez más, vagy ez… ? Szerencsére az italok megérkeznek, így nem gabalyodik bele még jobban a saját gondolataiba. Megkönnyebbülten köszöni meg a felszolgálónak ő is a finomnak ígérkező ananászos valamit. Meghökken, hogy Derek milyen szomjas, mert egy hajtásra eltünteti majdnem az ital felét. Most tűnik csak fel, hogy neki is száraz a szája és bizony elég szomjas, azért csak lassan iszik a szívószálon keresztül egy kicsit. Megállapítja, hogy nagyon jó íze van, pont kortyol még egyet az előbbi után, amikor Derek valami furcsát mond és a tekintete is elég fura kezd lenni. Pedig biztosra veszi, hogy ebben nincs alkohol.
-Mit mondtál?
Mintha úgy értettem volna, hogy… szíveeek? De milyen szívek?
Ebben a pillanatban egy pici csillogó rózsaszín szív esik le a magasból és mielőtt az asztalra esne, eltűnik. Kikerekedett szemmel követi a tekintetével, majd meglepetten pillant Derekre, akinek a válla fölött még egy szív tűnik fel, ami valahonnan a magasból érkezett, aztán az is eltűnik. Lassan újabbak kezdenek esni és nemsokára szabályos szívecske eső közepén ülnek. Döbbenten rázza meg a fejét egy picit, de úgy tűnik nem képzelődik. Kinyújtja a kezét az asztal fölött, hogy felfogjon párat, de mikor éppen érintkezne a tenyerével, megint csak eltűnnek a pici szívek.
Varázslat!!
Esik le végre a tantusz és azonnal vigyorogni kezd, mert ez tényleg nem semmi.
- Ki az a koboldagy, aki ilyet kitalál?
Neveti el magát végül. Mondjuk tele a terem varázslatos dekorációval, de ez azért tényleg túlzás. Akkor Derek valószínűleg erre gondolhatott az előbb. Akkor ő is látja?
-Te is látod ugye? Úgy értem a szívecskés esőt?
Muszáj nevetnie. Itt ül egy szív esőben Derekkel, őszintén reméli nem lesz  rózsaszín és vörös villámcsapás is mellé. Az eddig is nagyon valószínű volt, hogy nem felejti el ezt az estét, de most már egészen biztos benne.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 27. 21:37
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 28. 17:32 Ugrás a poszthoz

Zoli és a cica


Zoli láthatóan igazán jó hangulatban van. Mosolyog, így még jobban meggyőződök róla, hogy jó ötlet volt a cicus, igaz nem biztos, hogy ettől van csak jó kedve, de mindegy most szeretném ezt hinni. Rám kacsint úgyhogy szélesen elvigyorodok.  
-Igazából, azt hittem már el is nevezted, de szívesen segítek, ha szeretnéd, akkor adhatunk neki együtt nevet.
Mondom és azonnal megpróbálom felidézni az ismert macska neveket magamban.
Cirmi, Kormi, Garfield, Nyafi, Miák, Tgirs, ....
Igazából sok van, de vajon melyik illene a legjobban rá. Kicsit tűnődve nézem a macsekot. Kis hegyes fülei és élénk kék szemei vannak. Igazán nagyon aranyos és nyugodt, bár kíváncsian szemléli Csipetet, de nem vadássza le. Nem is olyan könnyű ez. Oldalra billentett fejjel szemlélem és megpróbálok egy nevet aggatni rá magamban, de valahogy egyik sem tűnik telitalálatnak és mivel Zoli cicája fontos, hogy neki is jó legyen.
-Hát...ööö...van egy pár tippem, de azért fontos lenne, hogy neked is tetsszen a név. Mondjuk fiú macska, úgyhogy ez szűkíti a nevek körét, de még így sok marad. Hm... mi is lenne a legjobb,... ami biztosan rád illik.
Nem is gondoltam rá eddig, hogy a név választás egy cicának ilyen nehéz feladat. Még egyszer megnézem, ahogy Zoli ölében nyújtózik és kis rózsaszín mancsaival dagonyáz maga alatt. Olyan édes, biztosan jó barátja lesz a gazdiának. Hirtelen bevillan egy név, ami illene a cicára nagyon is...sőt...Bár nem gyakori cica név, de neki talán pont jó lesz. Persze nem tudom Zolinak fog e tetszeni, de, ha nem kitalálunk másikat.
-Ahhoz mit szólnál, hogy Amikusz?
Nézek rá kicsit bátortalanul, mert tudom, hogy ez igazán nem gyakori cica név, de annyira illene rá.
-Tudod ez latinul azt jelenti barát. Azt gondoltam ez illene rá, de kereshetünk másik nevet is.
Teszem hozzá gyorsan és tényleg nem bánom, ha másik név mellett dönt. Kicsit megsimizem a cica fejecskéjét, de mivel Zoli ölében van gyorsan visszahúzom a kezemet, mikor kapcsolok és zavartan köhécslek. De ciki vagyok, jó ég!
-Öhm... szóval, akkor mi legyen?
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 1. 08:04
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 4. 19:33 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Jó érzés együtt nevetni, amit egy ideig abba sem tud hagyni. Mikor Derek megkérdezi vajon, ha többet isznak, akkor nagyobb zuhé lesz e? Megint kitör belőle a nevetés és egy kicsit el is tolja magától a poharat, jelezve, hogy azt most nem szeretné kipróbálni.
-Tudod félek, hogy a végén még szívtornádó lesz.
Nevet még egy kicsit, de amikor felpillant, szeme találkozik Derek tekintetével és a mosolyával, szíve dobogása kezd egy kicsit gyorsabb ütemre váltani. Zavartan rendez a füle mögé egy tincset és félénken mosolyog vissza. Végül elhangzik a kérdés, mihez lenne kedve. Úgy hangzik, mintha Derek egy kicsit feloldódott volna, most már a hangja is határozottabban cseng, aminek nagyon örül. Enni biztosan nem tudna, mert a gyomrában, úgy érzi, mintha pillangók cikáznának fel és alá, így a séta kimondottan jól hangzik. Kicsit körülnéz és meglátja a fényekkel és rózsákkal díszített utat. Egy fényes rózsa alagút.
- Mit szólnál, ha meg néznénk, mi van arra?
Int fejével a kis út irányába, ha Derek beleegyezik (és miért ne), akkor elindul vele az illatos rózsák keretezte út felé. Kíváncsi vajon követi vajon őket a szívzuhatag, vagy nem, ha felállnak. Hirtelen eszébe jut az is mit akart kérdezni nem sokkal ez előtt.
-Különben, Mea is eljött ugye? Őt láttam, mikor találkoztunk igaz? Ő kivel jött?
Kérdezi meg gyorsan mielőtt megint kirepülne a fejéből. Egy kicsit meg is lepte, hogy itt látja. Persze nem kellene ezen meglepődnie, mert igazán szép és kedves, vidám lány és talán neki most ugyanúgy repdesnek  pillangók a gyomrába, mint az övébe?
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 4. 19:46
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 4. 20:57 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

A kis szíveső úgy látszik, nem tágít, mert ahogyan a csillogó rózsa alagúthoz mennek, a kis szívecskék potyognak körülöttük kitartóan és akárhányszor a fejükre, vagy a vállukra pottyanna egy, azonnal csillámmá válik. Kicsit mosolyogva megrázza a fejét, aztán Derek mellett lépked tovább az illatos, rózsákkal tarkított úton.  Be kell ismernie, hogy tetszik neki, akármilyen giccses is legyen.  Gyönyörűen sikerült a virágokat frissnek és ilyen szép elevennek varázsolni februárban. Ezen elmélázik egy kicsit, majd figyelmesen hallgatja mi a helyzet Meával.
-Szerintem, jól tetted, hogy meggyőzted. Biztosan jól boldogul.
Vigyorog vissza. Úgy gondolja nagyon bátor dolog, hogy eljött egy ilyen randira, ahol nem tudhatta kivel hozza össze a véletlen, de Dereket hallgatva, úgy látszik szerencsésen osztottak párt neki. Nem ismeri ugyan Wolgit a Levitából, talán csak látásból, de készséggel elhiszi, ha Derek mondja, hogy jól néznek ki együtt. Igazán kívánja, hogy rátaláljon a boldogság barátnőjére is, mert őszintén szólva nem gondolt rá, hogy mit szól, majd hozzá, ha megtudja mit érez közös barátjuk iránt. Valahogy egyből feltételezte, hogy csak is örülhet és biztos fog is, de nem tudja a saját boldogsága vajon tényleg az e már. Végül is itt sétálnak a kanyargós alagútban, a romantikában és még mindig nem biztos benne, hogy minden a lehető legjobban alakul e, vagy sem. Végül is Derek jókedvű és nem hagyta faképnél az igaz, de még mindig nem mondott semmi… olyan… olyan… bíztatót.  Persze hirtelen azt sem tudja jó lenne vajon ez, vagy sem? A fülét először csak halkan, majd egyre határozottabban éri el a zeneszó. A kanyargós út egyszer csak véget ér. Megtorpan és megint csak tátva marad a szája a csodálkozástól, mert egy pavilonhoz érnek, aminek a lépcsőjén virágszirmok vannak elszórva és egy…  egész zenekaaar? Hirtelen kezdi magát az Ezeregy éjszaka meséiben érezni. Tényleg nem spóroltak a díszlettel.
-Ez… már... tényleg… szóval…
Nem tudja kimondani, mert nem találja hirtelen a gyönyörű szót, de valahogy így gondolja, igaz a hulló szívecskék látványa, ami még mindig nem múlik kicsit vicces, de a többi...
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 4. 20:57
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 7. 19:35 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Egy ideig mosolyogva bámulja a díszletet és a megjelenő zenekar vigyora mosolyt csal az arcára. Lassan ő is fellépked a lépcsőn a pavilonba és éppen egy frappáns megjegyzésre készül a zenekar egyik tagjának vigyorát méltatva, de mikor oda fordítja a fejét ahol Derek áll, rajta felejti a szemét. Igaz ő ezt egyenlőre nem látja, mert elfordul tőle és ez a szerencse, mert egy pillanatra kihagy a szívverése, a gondolata, elfelejti a frappáns megjegyzést is. Hirtelen tudatosul benne, hogy itt csak ketten vannak és nem olyan messze egymástól. Az erő kiszáll a lábából és zavartan pislog körbe. Mikor megszólal a zene egy kicsit távolabb a fiútól nekidől a korlátnak mielőtt a szó szoros értelmében kicsúszik a lába alól a talaj. Próbálja csitítani a szívverését és a szemét levenni Derek hátáról, mert előbb utóbb meg fog fordulni és akkor totál égő lenne, hogy így bámulja. Valahogy nem tudja megtenni, íriszei úgy tapadnak rá, mintha mágnes vonzaná őket. Végül nagy nehezen nem kis  erőfeszítéssel sikerül elfordítani a fejét és kifelé nézni. Közben a halk zeneszó bekúszik a fülébe. Derek elég csendes és kezd kicsit hosszúra nyúlni a hallgatás. Elhatározza, hogy megtöri valamivel a csendet elvégre kezd nagyon zavarba ejtő lenni.
-Khm... tényleg nagyon szépen sikerült ez a rész itt. A zene is jó. Tudod rájöttem, hogy egész jó táncos vagyok, Kili lábára csak néhányszor sikerült rálépnem a karácsonyi bálon.
Kuncog egy kicsit, amikor eszébe jut. Pedig szeret táncolni csak valahogy nincs hozzá olyan nagy érzéke. Most is szívesen táncolna, de Derekkel valahogy nem lenne ez olyan könnyű. Még a gondolata is zavarba ejtő, hogy ő meg Derek együtt olyan közel. Nem tudna koncentrálni az biztos és egyből sikerülne a lábára lépnie. Igazából még sosem látta őt táncolni. Vajon szeret? Tud? Vagy nem?
-Te, hogy állsz a tánccal? Nem voltál ott a bálon, így nem tudtam kideríteni.
Mosolyog és örül, hogy talált egy témát végre, mert a csend most valahogy zavaróan hat rá, ahogy beáll egyből a saját felgyorsult szívverését hallja csak.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 10. 20:15
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 7. 21:33 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Még mindig nem fordul felé, vajon miért? Ez jár a fejében miközben Derekre figyel. De,.. most meg mi van? Mi ez a hangsúly? Mi a baja Kilivel? Létezik, hogy féltékeny lenne? Neeem, az ki van zárva. Nem, nem, nem, biztos nem.
Őszinte döbbenettel néz rá és kissé zavartan süti le a szemét.
-Tudod Zoli nagyon jó fej volt a bálon és kedves fiú. Így szólítják sokan és ezért én is.
Most meg minek magyarázkodok?
Egyre rosszabb lesz a helyzet és mélyül a zavara, amikor Derek csak úgy odaveti, hogy nem szeret táncolni. A rózsaszín szívecskék egyfolytában zuhognak és ez kezd idegesítő lenni. Persze érti ő, hogy nem szeret nem szerethet mindenki táncolni, de ez a hang? Ezt nem tudja hova tenni. Egy pillanatra sírhatnékja támad, mert fogalma sincs mit rontott el, de azt érzi valamit biztosan. Szerencsére a szúrós érzés a szeme tájékán enyhül, amikor Derek hangja is kezd megenyhülni és végre felé fordul. Még mindig egy kicsit döbbenten néz rá. Mikor előadja a társas táncot, a hangulat kezd újra oldottabbá válni. Elképzeli, ahogyan Derek a társastánc tanfolyamon járja a táncot a többiekkel és megforgatja a lányokat. Ezen mosolyognia kell megint. Igen ez Derek, a legfeszültebb helyzetet is képes derűssé varázsolni valahogyan.
-Nem árullak el megígérem.
Nem mondja el, hogy a balett is ugyan olyan ciki, ha az embernek egyszerűen nincs érzéke, hozzá. A hegedű óra is ugyan olyan unalmas, ha nincs kedve hozzá az embernek, ezeket megtartja magának. A nyelvén van, hogy tökéletesen megérti és eszébe sincs próbára tenni, ha nincs hozzá kedve, hogy tulajdonképpen nem is, azért hozta fel a táncot, mert akarna táncolni csak érdeklődött. Mielőtt azonban megtehetné, Derek megelőzi a bizonytalan kérdéssel. Meglepetten bámul rá újra, hiszen azt ecsetelte mennyire nem szeret táncolni és mégis megkérdezi tőle akar e?
Neeem, dehogy akarok! A társas táncot is utáltad, különben sem tudnék veled táncolni a lábadra lépnék és fura is lenne szóval..
-Igen... igen szeretnék...
Mi? Te jó ég! Ezt meg miért kellett mondanom? Ostoba vagy Kira, tuti a lábára lépsz és már most se kapsz levegőt! Nyugalom...
Kicsit kipirul az arca, amikor felnéz Derekre, aztán el is kapja róla a tekintetét. Mély lélegzetet vesz lassan, aztán picit közelebb lép, de ez csak egy hangya lépésre sikerül, mert elszáll megint a lábából az erő.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 7. 21:55
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 7. 22:26 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Hogy tetszik, Kili? Ez meg miféle fura kérdés, hiszen a barátom!

Szerencsére Derek témát vált és belemegy a táncba. Kisebb pánik fogja el, amikor látja közeledni, mert tényleg nemet akart mondani, hogy lett ebből igen? Végül is nem is olyan rossz, hogy így történt, végül is nagyon klassz. De olyan hihetetlen az egész, még a díszlet és a zene is olyan valótlannak hat most.
Mintha nem is itt lenne a pavilonban, mintha csak álmodná az egészet. Persze, hogy álmodja, mert ez nem lehet igaz. Derek közelebb lép hozzá, aztán megfogja a kezét, érzi a derekán a másikat. A lélegzete is eláll az izgalomtól, a szíve már régen őrülten kalapálja a maga sebes ritmusát, a zenekar meg a szép lassú dallamot játssza.  Biztos fel fog ébredni mindjárt. Meglepődik mikor fel kell emelnie a fejét. Eddig nem is nagyon vette észre milyen magas Derek, de tény, hogy most jóval magasabbnak hat. A zavart mosolyt nézve az arcán, ő is hasonlót produkál még mindig nem vett levegőt, úgyhogy kénytelen egyszerre egy nagyot venni, ha nem akar megfulladni. A sóhaj után kicsit magához tér és észreveszi, hogy nem táncolnak csak állnak, ami sokkal zavarba ejtőbb, mintha rátaposott volna a lábára. Kicsit közelebb lép és a fejét is határozottan felemeli. Olyan közel vannak, hogy akár...
Megállítja gyorsan a gondolatmenetet, mert érzi, hogy az arca lángba borul. Lassan elkezd oldalra lépni, ahogy tanulta és picit húzza a mozdulattal Dereket is. Igaz emlékei szerint nem neki kellene vezetnie, de úgy tűnik, Derek leblokkolt és ha sokáig állnak még szorosan így egymást nézve félő, hogy a szíve kiüti a mellkasát. Próbálja valamivel elterelni a gondolatait, hogy ne legyen már olyan ideges. A rózsaszín szívecskéket kezdi nézni, amik még mindig körülöttük potyognak. Vajon meddig fognak még esni? Éppen fel akarja tenni a kérdést Dereknek, hogy ő is látja e, még a szívesőt és akkor ahogy felpillant egyenesen a szájára néz. Ettől megint mélyen elpirul és nagyon gyorsan kapja el a tekintetét. Te jó ég! Soha nem gondolta volna, hogy tud így érezni, viselkedni, hogy egyáltalán képes ilyesmire, hogy így gondoljon valakire. Itt romantikázik! Ha valaki ezt mondta volna neki, év elején mikor megérkezett minimum kinevette volna, de biztosan nem hitte volna el.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 7. 22:36
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 7. 23:22 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Először elég apró lépéseket tesz csak és nagyon igyekszik koncentrálni, hogy egészen biztosan oda lépjen, ahova kell. A kezdeti leblokkolás után Derek belejön a táncba és egészen jól kezd menni. Szerencsére úgy néz ki tudja követni és az eddigi feszült izgalom kezd átmenni valami boldog fesztelenségbe. A pörgetésnél már szinte suhan és teljesen magától kerül a helyére minden lépés utána is, olyan boldogan és könnyeden. Dereken tényleg érződik, hogy táncórákat vett, mert nagyon ügyesen vezeti őt. Mosolyogva kering, amerre vezeti, aztán olyan hirtelen marad abba, hogy ideje sincs felfogni. Derek elengedi gyorsan és el is távolodik tőle. A könnyed boldogság és a köd is valahogy távolabb kerül vele. Megköszöni a táncot és ez olyan aranyos, hogy erre megfogva picit a ruhája szélét, viccesen meghajtja a térdét.
-Én köszön monsieur...
Aztán szélesen elmosolyodik.
-Nagyon jól táncolsz. Lehet, hogy nem szeretted, de azt hiszem megérte a társas tánc tanfolyam.
Látja, ahogyan Derek tördeli az ujjait és láthatóan zavarja valami. Mintha valamin gondolkodna. Fogalma sincs mit mondhatna, vagy tehetne. Csak egyik érzés jön a másik után. Ó, miért kell ennek, ilyen piszok bonyolultnak lennie? Bárcsak itt lenne Fleur néni, hogy súgjon, mit is kellene csinálnia. Hirtelen bevillan neki, ahogy Fleur nénikéje az egyik sötét bokor mögött lapít és súgja Derek háta mögött, hogy: Ez az kislány csak így tovább! Ezen a gondolaton megint nevetnie kell, de visszafogja a kuncogást. Nem kell ennek biztosan bonyolultnak lennie. Az a fő, hogy jó együtt és kész. Odalép az ujjait tördelő Derekhez és kinyújtja felé a kezét.
-Visszamegyünk?
Ha Derek kézen fogja, akkor lelépdel vele a lépcsőn és a zenekar felé int egyet és kedvesen megköszöni a muzsikát. Az egyik zenész oldalba bökdösi vigyorogva a másikat és kacsint egyet feléjük mutatva, a másik vidáman bólogat neki és teli szájjal rájuk vigyorog, ahogy elhaladnak mellette. Valahogy most megint könnyednek érzi magát. Végül is bevallotta Dereknek, hogyan érez és nem történt semmi katasztrófa. Jól érzi magát vele és szeretné, ha ez fordítva is így lenne.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 7. 23:27
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 8. 00:33 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Nemsokára újra a rózsaalagútba lépnek és így kézen fogva, azért sokkal megnyugtatóbb a kanyargós kivilágított úton. Fel nem foghatja miért gondolta ezt olyan nehéznek, egyáltalán mitől volt olyan ideges, hiszen nincs ebben semmi. Majd valahogy lesz most csak az a fontos, hogy együtt vannak. Ezzel a boldog tudattal lépked, amíg Derek a nevén nem szólítja. Akkor lassít egy picit és kérdő pillantással néz rá. Aztán valahogy sikerül kizökkennie a boldogságból az... ez most kicsit gyors... -nál. A gyomra tájékán megint kezd megjelenni az a kellemetlen szorítás és a keze, amelyik Derek kezében nyugodott most elernyed és ha Derek nem tartaná erősebben már el is engedte volna. Aztán jön a sok minden, amire még lehet gondolni és a szorítás a gyomrában egyre erősödik. A mosoly valahogy elillan az arcáról, de egy pillanattal később nem kevés akarattal már vissza is varázsolja, igaz egy kissé merevebb, mint alig pár másodperce volt. Eszében sincs mutatni, hogy mennyire rossz most ott bent ez a szorítás, főleg azért, mert teljesen megérti. Hogyne értené, számolt is ezzel, hogy talán mégsem lesz úgy..., hogy jobb lesz mint eddig. Azt azért gondolta, hogy más lesz, de hogy ez a más jobb vagy rosszabb lesz, azt nem tudta. Végig gondolta mielőtt idejött és ezt az egészet előadta. Tudta, hogy nem biztos, hogy szerencsés lesz a vége, de az előbb tényleg úgy tűnt, hogy... mindegy. Tulajdonképpen világos a helyzet. Derek csak barátságot szeretne, mert nem is gondolt másra, persze miért is érezne mást? Persze nem gondolt rá úgy... hogyne mindent megért és ettől ugyanúgy szereti semmi baj, csak a szeme tájékán ne szúrna már megint.
Hogy csók meg ilyenek? Igaz ez tök fura lenne és igaz is és ahogy most Derek elmondja még érthetően is hangzik.Csak ne szúrna úgy...
-Én... én... megértem. Persze értelek.
Igyekszik a legnormálisabb hangon mondani teljes őszinteséggel és elengedi Derek kezét. A gyomrában a szorítás már kibírhatatlanul erős kezd lenni.
-Nem rontottál el semmit. Szóval akkor...
Nem is tudja, hogyan fejezze be ezt a mondatot. Inkább a földet kezdi nézni. Az biztos, hogy nem tudja ő sem, hogy mi legyen. Azért vannak sejtései róla, de ez nem jelenti azt, hogy ez neki nem korai. Persze akkor minden úgy marad mint régen. A baj csak az, hogy tudat alatt tudja ezek után már nem nagyon lehetséges. Azért Derek kedvéért meg fogja próbálni csak múlna már el a szúró érzés.    
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 8. 01:18 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Akkor... akkor minden jó, sőt még annál is jobb. A mosoly ami olyan merev volt megint szelídül és a szorítás elillan. Olyan ez mint egy érzelmi hullámvasút. Nahát szép, okos csinos? Olyan jó ezeket most tőle hallani. Kámea a legjobb barátja, hát persze, hiszen neki is. Mea? De még mennyire szép gyönyörű és olyan gyönyörű a világ is és a fények is és minden. Szóval akkor ő más, ő Kira! Valahogy ez most jobban esett neki, mint egy szeretlek, vagy bármi ehhez hasonló. Nem gondolta volna, de úgy érzi kettőjük közül ő az aki most éretlenebbül viselkedett. Ez most annyira komolyan és őszintén hangzik minden egyes szó. Az eddigi ámulatból egy másik ámulatba esik. Amikor Derek odaér a mondanivalójában, hogy... azt akarod mesélni a gyerekeknek, hogy te voltál a menőbb,megkönnyebbülten felnevet.
-Majd azt mondom nekik: Tudjátok anya francia származású, apa meg angol és ez tiniként sem volt soha másképpen.
Megkönnyebbülve mosolyog és csillogó szemmel néz Derekre. Talán máshogyan is, mint eddig. Most annyira más volt, olyan nagyon felnőttesnek tűnt, amit mondott, ahogyan mondta. Olyan... olyan... igazi.
-Azt gondolom, hogy teljesen igazad van és én is pont így gondolom és így is gondoltam csak nem tudtam volna így elmondani. Örülök is neki, hogy ezt mondtad és... nem valami mást. Tényleg nagyon örülök neki.
Az arcáról és a csillogó szemeiből könnyen leolvasható, hogy amit most mondott igaz.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 8. 01:20
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 8. 02:02 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Teljesen logikusan hangzik és józanul. Lehet, hogy tényleg a francia vér az ami nem engedi neki ilyen világosan látni a dolgokat? Persze ez így nagyon is jó.
-Rendben, ez így szerintem is jó lesz.
A gondolatra, hogy Derek el fogja hívni egy igazi randira máris izgatott lesz. Szóval ez olyan tényleg igazi randi lesz. A hajtincset, ami pont ott van jó helyen, ahol van betűri a füle mögé, hogy elrejtse a zavarát. Vajon milyen lesz Derekkel randizni, biztosan jó. Az már nem lesz ennyire feszült és bizonytalan, ahogy most indultak neki. Aztán ki tudja, majd lesz ahogy lesz. A nyári szünet? Igen a nyári szünetben valószínűleg találkozhatnának, de ő minden szünetben Párizsba utazik az Amorden birtokra. Most erre nem szeretne gondolni egyelőre van más ami lekösse a gondolatait, mert Derek  megkérdezi, mit mondjanak Meának és ez így valóban elég viccesen hangzik, amit előad. Mea valószínűleg jót élcelődne rajta. Vidáman kuncog, ahogy elképzeli.
-Nem hiszem, hogy ezt megúsznánk ennyivel.
Kicsit elgondolkodik a dolgon. Aztán egyszerűen mosolyogva megrántja a vállát.
-Mea okos és szerintem tudja magától is mi a helyzet. Nem hiszem, hogy majd neki magyarázkodni kell, de ha mégis akkor... mondjuk azt, hogy őszintén kedveljük egymást. Szerintem érteni fogja.
Őszintén reméli, hogy Mea örülni fog, amikor ezt meghallja, majd. Idáig persze nem jutott eszébe az ellenkezője, mert annyira képtelenség, hogy a legjobb  barátnőjük ne örülne nekik. Ez biztosan nem fordulhat elő.
-Akkor ezt megbeszéltük.
Mondja végül mosolyogva.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 8. 02:02
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 11. 15:03 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Nem tudja letörölni a széles mosolyt az arcáról. Nem is akarja, mert minden olyan nagyon jól sikerült és most igazán boldog. Derek elindul, így mellette lépked tovább. Aikor szóba hozza, hogy Meaának esetleg baja lesz azzal, hogy ők most már együtt... vannak?...lesznek?... kicsit megdöbben. Akkor meg méginkább mikor látja Derek arcán a komorságot, ezek szerint komolyan tart ettől a lehetőségtől. Olyan különös ez neki, ha egyszer meg is fordult a fejében, azonnal el is hesegette és biztosra vette, hogy Mea örülni fog nekik. Elvégre pont ettől lesz fontosabb, hogy ő van nekik. Ha köztük megváltozik a helyzet, akkor csak Mea lesz az akihez mint barát szólhatnak mind a ketten, úgy mint régen. Ami őt illeti biztosan nagyon fog ügyelni rá, nehogy véletlenül bármi zavart okozzon ez a barátságukban és különben is lehet, hogy nemsokára ő is párra talál. Különben meg olyan kedves lány és törődik mások érzéseivel és egyébként is még, ha furcsa is lesz neki először, akkor is megérti majd. Elvégre most is randia van és nincsenek együtt, de talán még azt sem bánná, ha itt lenne most is. Megint kuncognia kell a gondolatra, de Derek arcára nézve visszafogja magát és inkább elgondolkodik a dolgon. Ha Mea, majd úgy érez, ahogyan ő akkor meg fogja érteni, mert akkor meg kell, hogy értse. Derek úgy néz ki tart attól, hogy nem fog örülni nekik. Ha így érez, akkor annak oka kell, hogy legyen. Végül is ők gyakran vannak együtt, mert egy házban is vannak és egy csapatban is, lehet jobban ismeri nála, vagy olyat is lát már, amit ő nem. Eddig olyan biztos volt benne, hogy nem lehet ebből semmi gond, de most...
-Nem tudom biztosan. Azt gondoltam, hogy egészen biztosan nem lesz ezzel semmi baja, hacsak...
Derekre pillant és hirtelen egy gondolat kezd fészkelődni ott mélyen hátul, ami meg akar születni és felszínre akar bukkani. Olyan ijesztő, olyan képtelen, hogy gyorsan elvágja az útját és nem engedi előbújni, maradjon csak ott ahol van!
-...tudod, szerintem nemsokára neki is lesz valakije, akivel ketten szeretne elmenni valahová és akkor biztosan megérti. De különben ezentúl is hárman leszünk, ugyanúgy fog számítani, sőt talán még jobban. Én őszintén nem tudom nélküle elképzelni itt, mert ő a legjobb barátnőm. Azt hiszem talán beszélnünk kellene vele is erről, ha alkalom adódik rá és biztos fog, mert szerintem okos és... már tudja.
Jelen pillanatban nem tud jobbat kitalálni. Most kezdi el érezni milyen hűvös is lett az idő. Ahogy Derek megemlíti azonnal ő is dideregni kezd. Viszonozza a mosolyt, mert tényleg elég előkelő helyen lenne ez az este a fura esték listáján. Rávigyorog Derekre.
-Apukád nagyon jókat tud mondani. Tényleg elég késő lett. Részemről mehetünk.
Belül érez még némi nyugtalanságot Mea miatt, de akaratlanul is elnyomja benne a boldogság érzése. Ha magánál lenne önző dolognak tartaná, de nincs magánál egészen. Ő meg Derek, meg randi, meg minden... nem is csoda.  
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 11. 15:05
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 11. 20:49 Ugrás a poszthoz

Zoli és a cica


Kili kicsit elgondolkodni látszik, ezért csendesen figyelem, ahogyan átgondolja jó lesz e, a név kis kedvencének. Aztán olyan hirtelen kiált fel, hogy egy kicsit bele is rázkódok meglepetésemben, Csipet pedig jól irányzottan a kanapé támlájára ugrik. De egy pillanattal utána már újra mosolyogva figyelem, mert úgy látszik nagyon tetszik neki a név és ettől olyan lelkes.

-Szívesen, tényleg örülök, hogy így tetszik a név.

Kili megölel, így egy picit zavarba is jövök ettől, de mivel ennyire lelkes, hát legyen. A baráti ölelés után kénytelen vagyok Csipetet is megnyugtatni, mert cserregve adja a tudtomra, hogy ő még nem nyugodt. Kibontakozom gyorsan az ölelésből és egyik kezemmel végig simítok csipet vörös kis bundáján.

-Jól van na, nyugodj meg, látod Amikusz is nyugodt.

Így kimondva még jobban hangzik a név. Örülök, hogy ilyen hamar sikerült.

-És van már helye? Úgy értem kis alvókosara, meg tálja meg ilyesmik? Ha nincs akkor segítek beszerezni, ha akarod.

Biztatóan nézek rá, mert vásárolni nagyon szeretek, így ha segítségre van szüksége, akkor biztosan számíthat rám.

-Különben mi történt veled a bál óta? Nagyon örültem, hogy végül mégsem vettem hiába fel azt a ruhát.

Hálásan mosolygok rá és közben a szememmel keresem Amikuszt, hogy megnézzem mit csinál.
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 12. 20:18 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Derek

Ruha

Tökéletesen megérti, hogy Derek aggódik, Mea miatt, elvégre most, hogy így elmondta tényleg érthető lenne, ha tartana attól, hogy esetleg kizárhatják őt, vagy a barátságuk rovására megy.
-Persze, igazad van, mindenképpen éreztessük Meával, hogy ugyan olyan fontos, mint ezelőtt és nem változik meg a barátságunk ezután sem.
Bólogat hevesen egyetértve. Olyan jó, hogy Derek mindenre és mindenkire gondol. Csillogó szemmel pillant rá. Olyan kedves és olyan nagy szíve van. A "szökési" tervre vigyorogva bólint és beleegyezik, azután sikeresen kikerülve a tekinteteket megy Derekkel a Rellonos szállás felé. Búcsúzásánál tétován lépked egyik lábáról a másikra, mert nem tudja igazán, hogyan is búcsúzzon ezek után.
-Köszönöm neked ezt a szép estét...
Mondja kicsit zavartan és a fiú felé fordulva lázasan gondolkodik, hogyan lehetne búcsúzni. Szerencsére Derek ezt is megoldja, mert közelebb lép és puszit ad a homlokára, amitől egy pillanat alatt vörös lesz a füle tövéig. Boldog mosollyal szalad el hirtelen, de visszafordul a bejáratnál és integet neki.
-Aludj jól! Holnap találkozunk!
Utána tovább mosolyogva szedi a lábát a lépcsőn. Ahogy beér a szobájába a szívére szorítja a kezét és csak mosolyog, mosolyog, mosolyog boldogan. Egyik kezével végig simít a homlokán, ahol Derek puszijának helye van. Hihetetlen mennyire jól alakult minden.  A mosolya kitart reggelig még álmában is rajta van az arcán ma éjjel.
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 16. 08:10 Ugrás a poszthoz

Lucy


Persze pont akkor nem jár erre senki mikor nem találok egy helyet. Gondoltam Fleur néninek veszek valamit és megkeresem azt a "csajos boltot", amiről beszéltek a többiek, de tessék itt tekergek és nem találom. Jól el lett dugva az a kis bolt az már biztos. Nemsokára utazom Párizsba a nagyapáékhoz. Mosolyognom kell, ha arra gondolok, hogy ez lesz a legemlékezetesebb születésnapom. Ilyen jó még sose volt azelőtt, hiszen idén először nem idegenekkel lesz telezsúfolva a nagy terem és nem csak az elit párizsi ismerőseim és barátnőim lesznek ott. Na jó, lehet ők is, de a barátaim is ott lehetnek velem, hála Fleur néninek. Ott lesznek velem, na és persze... Derek is. Olyan jó erre gondolni, már alig várom. De persze lehet itt őszüölök meg most azt a kis boltot keresve. Keresnem kell valakit, ai tudhatja hol van. Nagy szemeket meresztek körbe. Itt is ott is látok sétáló embereket, de vajon melyik tudna legjkobban eligazítani? Persze a legjobb lesz, ha egy lánytól kérek útbaigazítást, végül is egy csajos bolt felé egy csaj tudhatja legjobban az irányt. Körbejáratom a szemem mégegyszer. Mikor megfordulok észreveszem, hogy a zsebemből kiesett a sapkám, amit nemrég odagyűrtem. Szegény rózsaszín kötött csoda ott hever az úton. Gyorsan visszarohanok érte és begyűröm a zsebembe. Hát ez egyre jobb. Reményvesztetten nézek körül újra jár, e erre valaki aki esélyes lehet az útbaigazításra.  
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 16. 08:11
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 16. 21:01 Ugrás a poszthoz

Lucy


Egy kisebb ütközés zökkent ki. A lányt valahogy nem vettem észre, aki nekem jött.
- Semmi baj, nem történt semmi bajom.
Az útbaigazításra pont jó alanynak látszik, kedvesnek néz ki, így biztos segíteni fog. Már nyitnám a számat, hogy előadjam, hogy melyik boltot is keresem, de meglepetésemre a nevemen szólít. Meghökkenve pillantok rá és jobban megnézem magamnak, a szőke kedvesnek tűnő lányt. Emlékeztet valakire, de nem ugrik be ki lehet az.
-Igen a nevem Kira, vagyis Kiranella Amorden. Találkoztunk már?
Próbálom megerőltetni magam, hogy rájöjjek kivel is hozott össze a véletlen, de egyenlőre nem jut eszembe. Remélem nem sértődik meg, amiért nem emlékszem. Ő ismer engem szóval elképzelhető, hogy találkoztunk már? Megint megpróbálom végigpörgetni gondolatban az új ismerőseimet, de akárhogy erőltetem a dolgot nem rémlik. Az biztos, hogy nem rellonos, mert akkor megismerném. Talán a karácsonyi bálon találkoztam vele, vagy talán az egyik órán. Végül kedvesen mosolygok rá, aztán bizonytalanul mondom meg az igazat.
-Sajnos nem emlékszem, hogy találkoztunk volna, ne haragudj. Hogy hívnak?
Remélem, ha megtudom a nevét, akkor beugrik végre, hogy honnan ismer engem.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 16. 21:04
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 16. 22:32 Ugrás a poszthoz

Lucy

Mikor a lány elmondja, hogy Valentin napon látott feljebb csúszik a szemöldököm egy milliméterrel, amikor pedig elmondja, hogy a lány, aki előttem áll Derek unokatesója maximumra szalad fel. Azt mondja, hogy Derek mesélt rólam ráadásul olyan jól, hogy azonnal fel is ismert. Azonnal feldobódom és megszáll valami boldogság, aminek jelenleg nincs igazán értelme, de nem tehetek róla csak úgy jön magától. Mikor felfogom, hogy Lucy, aki előttem áll tényleg Derek unokatesója és látott engem Derekkel együtt, egy kicsit belepirulok a gondolatba. A szám barátságos mosolyra húzódik.
-Te vagy Lucy? Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Szóval te... te is ott voltál Valentin napon?
Na ez aztán értelmes kérdés lett. Nem is igazán akartam ebbe most belemenni. Vajon mit mondhatott neki Derek? Végül is megbeszéltük, hogy azt mondjuk, ha valaki kérdezi, hogy már el vagyunk kötelezve, lehet ezt mondta Lucynak? Úgy döntök most nem dilemmázom ezen tovább, végül is a lényeg, hogy találkoztam Derek unokatesójával és ez mindenképpen nagyon jó. Nézem, ahogy tekergeti a haját és akaratlanul is keresem a hasonlóságot Derekkel. Fel is felfedezek pár közös vonást, de abbahagyom mielőtt észrevenné, hogy kutatom az arcát, mert elég ciki lenne, ha feltűnne neki.
-Hová mész? Én egy boltot keresek éppen, de valahogy képtelen vagyok megtalálni. Leányálom a neve. Azt mondták ott nagyon jó ajándékokat lehet kapni és tudod Fleur nénikémnek szeretnék ajándékot venni. Tudod neki is nyáron van a születésnapja, mint nekem.
Hogy tudtam ezt egy szuszra elmondani? Meg is lepődök magamon, mert azt veszem észre, mintha görcsösen igyekeznék, hogy megkedveljen, pedig nem kéne így izgulni ezen. Kevesen nézek rá, aranyos lánynak néz ki, nem kell félnem tőle, hogy rossz benyomást teszek. Mosolygok kitartóan rá.
-Nem tudod véletlenül merre van az a bolt? Egy ideje már keresgélem.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 17. 17:04
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 19. 20:34 Ugrás a poszthoz

Francia ország- Párizs

A reptérre menet alig bírtam megnyugodni, számoltam a perceket, mikor indulhatunk már. A karácsonyi szünetben nem voltam Amorden nagyapánál. Lemondtam, akkor a szokásos vakációt nála, hogy az iskolában maradhassak a barátaimmal. Nagyapa nem szólt semmit, de biztosan nem örült neki. Talán, ezért ment bele, hogy most a barátaimat is magammal hozzam a nyárra. Persze pontosan tudom ki sugallta ezt neki. Fleur néni volt az, egészen biztos, a nagyszerű Fleur néni. Nagyon várom már, hogy ott legyünk ez lesz a legeslegjobb szülinapom. Együtt ünnepelhetek a barátaimmal a kastélyban. Ez annyira klassz, mindent meg szeretnék mutatni nekik. Azt mondják született egy unikornis csikó is még nem is láttam. Bár Párizsban is vannak ismerőseim, de ők főleg az előkelő körökből vannak és csak a szünetekben találkozhattak velem. Legtöbben csak udvariasságból, vagy a szülei miatt játszott, vagy beszélt velem. Nem olyan szoros barátságok és ismeretségek ezek, mint Meával, Kilivel és... Derekkel és persze Lucyval, akit az utolsó pillanatban hívtam meg. De, így utólag is nagyon jó ötletnek tűnik. Nagyon barátságos lány és Derek unokatesója. Nagyon jó lenne vele is jól összebarátkozni és van ennél jobb alkalom erre? Mindenkihez eljutott a meghívó. Azonnal megírtam őket, mihelyt megérkezett nagyapa baglya, hogy nyugodtan elhívhatom a barátaimat Magyarországról a születésnapomra. Most nagyon izgulok, hogy mind el tudnak e jönni? Eddig senki nem mondta le az utat. A reptér bejáratánál elbúcsúztam aputól, aki kihozott, aztán indultam is a szokásos találkozási ponthoz, ahol Dóra vár. Már megszoktam, ő a kísérő hosztesz és nagyapa asszisztense. Majdnem mindig vele utazom, mikor Franciaországba megyek. A jövő menő emberek között lavírozva végre eljutok a nagy reklám tábla alá, a bejárattól balra és igen Dóra a szokott helyen, a szokásos széles mosolyával már integet is felém. Visszaintek és megszaporázom a lépteimet.
-Szia Dóra! Régen láttalak. Hogy vagy?
-Salut!Je suis tout droit, Mlle!
-Jahj neee... Dóra kérlek ne kisasszonyozz engem pláne ne a többiek előtt se il vous plaît.
Elnéző mosollyal bólint.
-Rendben Kiranella. Hol vannak a barátaid? Ha jól tudom ezúttal ötös csapatot viszek, majd.
Minden tudó mosollyal kacsint rám.  Csak arra tudok gondolni milyen ciki lenne, ha Amorden kisasszonynak hívna a többiek előtt. Nyújtogatom a nyakamat és körbe nézek, hátha meglátom a többieket, de úgy tűnik még várni kell rájuk egy kicsit.
-Igen, de úgy látszik még nincsenek itt. Biztosan nemsokára megjönnek.
Kíváncsi vagyok ki jön meg először. Vajon Derek mikor jön? Jön egyáltalán? Talán Meával együtt jön. Remélem Kili időben megkapta a baglyot, hogy hol találkozunk és Lucy vajon el tud jönni végül? Még jó, hogy kicsit sem izgulok az induláson. Dóra magyaráz valamit a megérkezésről, de most nem tudok rá odafigyelni csak a tömeget lesem az ismerős arcok után kutatva és várva.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 22. 19:09
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 20. 22:06 Ugrás a poszthoz

Lucy

Nahát tök ari ez a lány. Azt mondja tetszett neki a ruhám, meg minden. Tényleg szimpatikus, így a kezdeti görcsöm feloldódik és úgy érzem tudok természetes lenni.
-Köszönöm, örülök, hogy tetszett a ruha, amit viseltem. Igazából nehezen választottam ki, mert nagyon izgultam...
Hogy tudok ennyit össze- vissza beszélni? Na jó lehet, hogy még egy icike picikét igyekszem, de most, azért már jobb.
-Tudod, azt hiszem én nem láttalak, mert túlságosan lekötött a találkozás Derekkel és bevallom őszintén nem tudtam semmi másra figyelni.
Végre természetes vagyok. Hurrá! Most, hogy így belegondolok, tényleg alig láttam valamit Dereken kívül, akkor este.
-Neked egyébként, hogy sikerült a randid? Kivel találkoztál? Persze, ha nem akarod elmondani, azt is megértem.
-Kámeát ismered? Ő nagyon jó barátnőm, igazából a legjobb. Tudod ő is ott volt a Random Randin.
Teszem hozzá gyorsan nehogy túl kíváncsinak higgyen, de az igazat megvallva most, hogy szóba került az este tényleg jó lenne tudni mi minden történt, akkor körülöttem a többiekkel. Engem annyira lekötött a randi, hogy azt sem tudom ki kivel, vagy hol volt. Még Meát is csak futólag érzékeltem, pedig ő Derek mellett állt. Jó lenne Lucyval beszélgetni Derekről, mert még olyan sok mindent nem tudok róla.
-Köszönjük. -mosolygok a kedves jókívánságtól- Mit szólnál akkor, ha együtt mennénk a boltba? Végül is itt kell lennie valahol, együtt biztosan könnyebben megtaláljuk.
Biztatóan nézek rá, mert örülnék a társaságának. Közben remélem beszél nekem az estéről.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 20. 22:08
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 20. 22:30 Ugrás a poszthoz

Francia ország- Párizs

Reptér-Kili és...?

Ahogy a szemem jár a siető, vagy sorban álló bőrönd húzogató embereken, egyszer csak megpillantom Kilit.
-Szia Kili!
Üdvözlöm lelkesen, mert boldog vagyok, hogy valaki megérkezett végre, Lehet türelmetlenebb vagyok, mint szoktam.
-Te értél ide elsőnek.
Mikor bemutatkozik rámosolygok. Hiába Zoli mindig kedves és nagyon udvarias, most sem okoz csalódást. Ahogy elnézem Dórára is jó benyomást tett ezzel, mert mosolyogva és kissé meglepetten néz rám, aztán kezet nyújtva fordul Kili felé.
-Örülök kedves Zoltán, hogy megismerhetlek. Örülök, hogy Kiranella kisa.., szóval Kiranella ilyen udvarias barátot talált az iskolában.
Hirtelen odakapom a fejem, amikor a kisasszony eleje elhangzik, de megnyugodva nyugtázom, hogy Dóra elharapja a szót. Miközben még elmond egy pár üdvözlő mondatot és érdeklődik Kili könnyen idetalált e? Én még mindig a bejáratot pásztázom, hogy látom e, a többieket megérkezni. Jó, hogy Kili már itt van, de nem látom nála egyenlőre a cicát. Csipet az utazó kosarában alszik és nem nagyon zavartatja magát az utazástól. Igaz számtalanszor megtette ezt az utat már.
-Mond csak Kili, Amikuszt nem hozod? A szüleid vigyáznak rá, amíg Párizsban leszünk?
Remélem a többiek is most már hamar befutnak. Vajon kié lesz a második hely? Gondolom szórakozottan és még egyszer körbe járatom gyorsan a tekintetemet a területen, aztán Kili és Dóra felé fordulok.

 
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 22. 19:08
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 24. 20:07 Ugrás a poszthoz

Francia ország- Párizs

Megvárom, ha Kili válaszol, aztán a válla fölött meglátom Meát közeledni és boldogan integetek neki egy pillanattal később pedig a nyakamba ugorva üdvözöl.
-Szia Mea, nagyon örülök neked!
Nevetnem kell a vidám gesztustól. Mea olyan mintha egy napsugár ütne át a felhőkön és ez engem is jókedvre hangol mindig. Mikor pukedlizik, majdnem kitör belőlem a hangos kacagás. Rápillantok Dórára, akinek tökéletes fogsora egyértelműen jelzi, hogy a legszélesebb mosolyát vette fel.
-Örülök a találkozásnak. Kámea? Különlegesen szép név. Én Dorottya vagyok és én kísérem a kastélyhoz önöket.
Úgy tűnik Mea és Zoli már ismerik egymást. Éppen meg akarom kérdezni, hogy könnyen idetalált e, mikor megpillantom Dereket és Lucyt.
-Sziasztok!
Az arcomra ül egy (lehet kívülről meglehetősen bárgyú) mosoly és teljesen feleslegesen beigazítok egy tincset a fülem mögé zavaromban. A szívem ritmusa megint fura módon reagált, mikor megláttam Dereket, egy ütemmel gyorsabbra kapcsolt. Kicsit zavarban vagyok hogyan üdvözöljem, de mivel sokan vagyunk most, maradok annál, hogy intek felé, de valahogy magától közelebb lépnek hozzá és a lábaim mellé irányítanak. Mielőtt fülig pirulok, gyorsan Lucyra nézek.
-Szia Lucy nagyon örülök, hogy eljöttél.
A hangom is lelkesen cseng, de hát érthető, nagyon boldog vagyok. Mindenki itt van, Derek is és nemsokára újra látom a családom, hosszú idő után és nagy buli vár. Ahogy végig nézek az ittlévőkön tudom, hogy életem legjobb nyara lesz.
-Üdvözlöm, kedves maître Taylor és önt is Mlle. Minthogy úgy tűnik mindannyian itt vannak, mehetünk Kiranella?
Kicsit körbeforgatom a szemem, mert igaz engem nem kisasszonyoz meg fiataluraz, de úgy tűnik, mindenki mást igen. Bólintok gyorsan felé, én is szeretném, ha minél hamarabb megérkeznénk a kastélyhoz. Dóra szokásos udvarias mosolyával kér fel mindenkit, hogy kövesse és indul meg a táblától oldalra eső  ajtóhoz, amit ki is nyit előttünk. Én intek megerősítésként a többieknek, hogy jó az irány, mert már tudom mi jön. Az ajtó mögött nyíló tároló helyiségben rengeteg kacat, doboz és szerszám sorakozik. Úgy látom ennyien még beférünk, de kettővel több már bajos lenne. A szokásos helyen áll az egyik polcos szekrény előtt a kis asztal, rajta a kopott, páratlan gumicsizmával. Már oda is álok az asztal csücskébe, hogy a többiek is odaférjenek és vigyorogva gondolok arra ami jön. Dóra is odaáll az asztalhoz, ami körül nagyon szűkösen férünk el még szerencse, hogy csak az egyik kezemet kell, majd kinyújtanom felé.
-Ez a zsupszkulcs a kastélyhoz, nyugodtan jöjjenek közelebb. Számolok, ha a háromhoz érek, akkor egyszerre fogják meg a gumicsizmát kérem. Ha bárkinek bármi gondja adódik én gondoskodom a, későbbi biztonságos megérkezéséről, de reméljük erre nem kerül sor. Akkor hát, ha készen állnak, egy... kettő... három!
Dóra nem vesztegeti az időt az biztos még időm sincs elmélázni rajta, hogy Derek megint milyen közel van hozzám már el is hangzik a három, így gondolkodás nélkül nyújtom ki a kezem a gumicsizma felé és a hozzám közel eső sarkát fogom is meg. Az örvény, mint egy lift el is kap és egy pillanattal később már Dóra hangját hallom, hogy engedjem el, mert megjöttünk. A smaragd zöld füvet a kastély előtt lévő nagy tisztáson, hamar a lábam alatt érzem. Az egyensúlyomat keresve érek földet és gyorsan körül nézek, mindenki épségben megérkezett e? Az alacsony nagyfülű házimanó Gima a nyakkendőjét igazgatva fut felém rövid kis lábaival. A kastély pedig a szokott arcát mutatja. Innen tényleg csak egy kis séta és már be is léphetünk az ajtón.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 24. 22:17
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. április 3. 20:24 Ugrás a poszthoz

Francia ország- Párizs

Kicsit szédülök, de szerencsére hamar elmúlik. Körbe járatom a szemem, úgy tűnik szerencsére mindenki megérkezett egy darabban. Mivel Kili van a legközelebb odamegyek hozzá és megkérdezem jól van e, mert egy kicsit sápadtnak látszik. Hiába a zsupszkulccsal történő utazás, ha a leggyorsabbak közül való is  nem éppen kényelmes. Miután mindenki kiegyenesedett Dóra mosolyogva állapítja meg egy frappáns"Akkor, úgy látom mindenki megérkezett."mondattal, hogy teljesítette a feladatot, aztán egy két kedves szóval elköszön, majd Gima felé int és már ott sincs. Nem tudom, hogy csinálja, de gyalog gyorsabban jár, mintha egy seprűvel repülne. Furcsa módon nem a kastély bejárata felé indul, hanem a kert felé, de ezen nem mélázok tovább, mert Gima szokásához híven meghajol mélyen, hangosan üdvözölve a nagy varázsló családok dicső gyermekeit. Ezen muszáj elmosolyodnom, aztán belekapaszkodik hirtelen a lábamba, sírós hangján fejezi ki mennyire hiányoztam neki. Tudom ez másoknak vicces lehet, de Gima pici korom óta nagyon szeret és olyan kis cuki tud lenni. Lefejtem a lábamról és leguggolva hozzá megölelgetem egy kicsit.
-Szia Manócskám! Régen nem láttalak. Hogy vagy?
Még jó, hogy nagyapa ezt nem látja, mert biztos azt mondaná...
-Khm khm...Gima? Mit szoktam mondani a viselkedési szabályokról?
A hang a hátam mögött mély dallammal szól és Gima már el is tűnik a karjaim szorításából és pár centivel arrébb bűnbánó tekintettel, jelenik meg újra. Nagyokat pislog a hátam mögött álló Amorden nagyapára, aki a kertből érkezhetett az előbb. Gyorsan elmondja a régi verset, hogy ez különbözteti meg a nemest a pórtól, aztán meghajol csettint egyet, amire a jelen levők összes csomagja eltűnik. Megnyugtat gyorsan mindenkit, hogy a vendég szobákba kerültek az eltűnt táskák, ott mindenki, majd megtalálja a magáét, aztán se szó se beszéd eltűnik, mire annyit mondhatnék várj még egy kicsit. Nagyapa szokásos "laza" öltözékében szoros nyakkendő és öltöny van itthon a kertben. A nagyi is érkezik. Mosolyogva ott is termek előttük boldogan a viszontlátástól. Tényleg hiányoztak, a nagyi azonnal megölel, így szabályosan a nyakába ugrok, aztán nagyapa elé állok vigyázz állásban, mert vele ez nem megy. A nagyapa a szokásos módon üdvözöl, homlok puszi és "Régen láttalak Kiranella"üdvözlés. Kíváncsi vagyok mi kellene ahhoz, hogy egyszer mást mondjon nekem, amikor viszontlátjuk egymást. Megkér mutassak be mindenkit, így kezdem is a sort. Kilivel, pontosan tudom nagyapa mit vár, így a teljes nevét mondom és közlöm milyen jó barátom és már negyedikes. Nagyapa felvonva a szemöldökét merev arccal köszönti és bemutatkozik én nyelek egyet, mert nem éppen barátságos arcot vág hozzá, Mea jön őt is bemutatom, elmondva, hogy Londonból jött és igen csak kiváló boszorkány, az ő üdvözlése így valamivel kedvesebb még kézcsókot is kap, aztán Lucy jön, akiről elmondom, hogy Derek rokona és nagyon kedves barátnőm lett, szerencsére az üdvözlés nála ugyan olyan figyelmes, mint Meánál és persze, azután Derek. Nagyon igyekszem, hogy ne lehessen látni rajtam mennyire zavarban vagyok, mikor őt mutatom be, hirtelen elakadok és nem is tudom mit tehetnék még hozzá a nevén kívül. Szerencsére még időben kapcsolok és közlöm milyen tehetséges kviddics játékos, Mea nem különben, aki a csapat társa. nagyapa felvont szemöldökkel merev arccal köszönti. Szerencsére nagyi kedvesen mosolyog mindenkire és kellemes hangon, szívélyesen üdvözöl mindenkit ez ellensúlyozza egy kicsit nagyapát, mert elsőre barátságtalannak tűnhet annak, aki nem ismeri. Mondjuk, ha van olyan bátor aki kezet is fog vele azt nem utasítja vissza, de azt is igyekszik rövidre fogni. a kölcsönös üdvözléseknek nagyapa vet véget egy utolsót biccentve.
-Nos, nagyon örülök mindegyikőtöknek, érezzétek jól magatokat a kastélyban. Az unokám majd körbe vezet. Ha nincs kifogásotok ellene a vacsoránál találkozunk, akkor még bővebben elbeszélgethetünk egymással. Gyere Arlett, hagyjuk a fiatalokat mulatni. Kiranella délután tea a szalonban addigra számítok rá, hogy visszatértek.
Biccentés és már megy is. Hát igen ez nagyapa, ahhoz, hogy valaki értékelni tudja ezt a nyers parancsoló modort, ismerni kell a nagy szívét és a bogarait. Nagyi kicsit megrázza a fejét mosolyogva, aztán közli, azért mentek hátra, mert Luna a kis unikornis csikó megint a kertben van és őt csodálták, menjünk mi is és nézzük meg milyen bájos, majd mosolyogva búcsúzik mindenkitől ő is és elindul a kastély felé. Majd kiugrok a bőrömből örömömben és a többiekhez fordulok, hogy szerintem menjünk, mert még én sem láttam a csikót és nagyon is gyönyörű lehet. Lelkesedésemben Lucy kezét is elkapom és úgy húzom a kert felé, közben a többieknek intve, aztán gyorsan elengedem a kezét, mikor észbe kapok. A kerti kapu nem esik messze és, ahogy áthaladunk a zöld alagúton már ott is vagyunk a kertben a bagolyháznál és az állatoknál. A kezeimet a szám elé kapom önkéntelenül is amikor megpillantom a kis aranyszínű csikót és a mamáját. A többieket keresem a tekintettemmel, hogy látják, e ezt, mert őszintén szólva én sem hiszek a szememnek elsőre.
-Az ő neve Arlena a kis csikó pedig a Luna nevet kapta. Nagyon Édes ugye?
Mutatok a gyönyörű fehér unikornisra és a mellette nyargalászó kis csikóra. Kicsit közelebb megyek, de mivel ezek az állatok nem szeretik túlzottan az ember közelséget el is tűnnek hamarosan a szemünk elől. Közben Kili háta mögött felbukkan Numeor a három fejű birtok őrző kutya, aki biztos felfigyelt a mozgásra. Szokásos puha lépteivel halkan közelít és észre se veszem sokáig, pedig nagyobb mint én állva. Ő egy rosszul elsült varázslati kísérlet eredménye, de kinézete ellenére elég szelíd jószág. Nem győzök mindent elmondani a többieknek a bagolyház, ahonnan tudnak küldeni haza levelet, itt tyúkok ott lovak. Észre se veszem, hogy telik az idő. A lábaim, valahogy mindig Derek mellé terelnek akárhová is megyünk. Remélem mindenkinek tetszik a kastély én oda vagyok érte, nagyon szeretek itt lenni. Később a bulim szerencsére a lehető legjobban sikerül és a kastély különböző érdekességei tartogatnak még meglepetéseket. Én nagyon jól éreztem magam és elkönyveltem ezt a születésnapot az egyik legjobbnak életemben. A visszatérés Magyarországra szerencsére zökkenő mentesen zajlik mindenki épségben megérkezik és indulhat újra a suli.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. április 14. 03:18
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kiranella Amorden összes RPG hozzászólása (69 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel