Martin

  Furcsán jó érzés kerítette hatalmába a szőkét. A régi ismerősökkel való találkozó általában kimerül egy 'hogy vagy'-gyal és egy 'mi újság veled?'-del. Ebben az esetben viszont többről volt szó. Barátok voltak. És nem vesztették el ezt a rangot egymás felé. Ugyanúgy beszélgettek, mint évekkel ezelőtt - még a magyarázkodás is ugyanolyan arányban játszik szerepet, mint akkor.
  - Hát, legrosszabb esetben is van egy kanapém, és nem te lennél az első, akit befogadok, hogy ott aludjon - nevetett. Emlékszik még milyen volt, amikor Kolost befogadta. Myra miatt nehéz volt kezelni, de azért egy jó kis szócsata megadta a kellő lendületet a srácnak, hogy a lejtő után azért meginduljon felfelé.
  - Igen? Képzeld, épp most szervezi North a következő expedíciónkat. Tudod ő mágiatörténésznek tanult, és mivel végzett, most különböző mendemondáknak jár utána. Legutóbb az Excalibur-t kerestük meg - bólogatott a lány nagy hevesen, miközben mesélt. Talán élete legjobb élménye volt. Legalábbis visszaemlékezve. Amikor ott voltak, akkor persze volt sok kellemetlenség, mint a megátkozás és kőszoborrá fagyasztás - szerencsére utóbbi nem történt meg.
  - Én bajba? Soha! - kacsintott és félmosoly kíséretében a férfire. Ha ismeri még valamennyire, és emlékszik a történetükre, akkor biztosan értette a szarkazmusát. - Pedig esküszöm, hogy próbálok megjavulni - tette a szívére a kezét. Először bal kézzel jobb oldalra, aztán rájött, hogy ez nem helyes, szóval gyorsan megcserélte, majd elégedetten bólintott. Igen, pontosan tudta hol a szíve.
  Közben szép lassan érkeztek meg a házhoz. A lány kinyitotta a társaslakás ajtaját, majd felsétáltak a lépcsőn. - Előre is bocsánat a kupiért, nem vagyok nagy rendszerető, és nem hittem, hogy jön valaki hozzám - szabadkozott, majd a helyes ajtónál megállva azt is kinyitotta, és beengedte a férfit.

Folytatásért katt

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Olyan erősen koncentrált a húzásra, hogy fel sem figyelt arra, hogy mi történik a lábánál. Már csak azt érezte, hogy bumm, és nincs alatta talaj. Lebegés, és földet érés. Természetesen véletlenül sem sikerült a talpára érkeznie, így négykézlábról nézett fel mérgesen Northra.
  - Legalább szólhattál volna - tápászkodott fel, és a férfihez lépve beleöklözött annak vállába. - Mi van, ha megsérülünk? Annyit kellett volna mondanod, hogy "MJ, Scar, menjetek hátrébb" nehéz lett volna, mi? - tört ki a lányból a düh. Igazából ebben nem csak ez van benne, de még az alagsorban történtek is. Utálta, amikor a férfi játszotta mások előtt az érzéketlent. Még hördült egy utolsót, majd inkább elindult az ismeretlenbe. Minden jobb, mint ott maradni.
  A víz gyönyörűen csillog, és a lány szinte kényszert érzett hozzá, hogy megérintse. De mielőtt megtette volna, és alak emelkedett elő. Teljesen lefagyott. Látott már jó pár érdekes dolgot, mióta varázsló, de ilyet nem. A nő egyszerre volt bájos és ijesztő. Hívogató és mégis ellenszenves. Olyan valaki, akiről többet akarsz tudni, de félsz, hogy nem tetszene a meséje.
  Csodálva hallgatta beszédét, de egészen meghökkent, amikor rá mutatott. A szőke is ugyanezt tette, amolyan kérdésként, hogy tényleg rá gondoltak-e. Csapattársaira nézett, egy kis félsz is megbújt talán a szemében. De amikor North-tal találkozott a tekintete, akkor megszületett benne az elhatározás. Minél távolabb.
  Gyorsan kapkodta le cipőit, nadrágját és felsőjét, aztán már indult is a vízbe. Nem szerette volna megváratni a csodás szirént, aki őt választotta. A víz forró volt, égette a lány bőrét, de nem foglalkozott vele. Egyre beljebb ment. Teste körül fodrozódott a víz, szőke haja fátyolként terült köré. Egy utolsó pillantás a scooby gang-re, nagy levegő, és lebukott a víz alá.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

North nem örül annak, hogy Scar akar menni, kiált is, hogy jöjjön vissza a lány és menjen helyette Denis vagy tudja is ő. Meg azért mikor a lány levetkőzik mindenkinek szól, hogy azért forduljon már el. Cathank is, ki tudja hány kapura játszik.
Azonban ez valószínűleg nem állítja meg a lányt így odaér a tó hölgyéhez.
- Remélem elég bátor és nemes a szíved leányom - hangjában van valami fenyegető, mitnha szankciói lennének ha eseteg a lány elbukna a próbán. De ezen nincs mit gondolkodnia mert a nő lehúzza és mint víz alá kerül a lány érezheti, hogy nyaka körültől egészen feje búbjáig egy buborék nőtt, ahol tisztán kap levegőt.

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

Nem foglalkozott vele, hogy North mit akart. Ez most nem róla szólt. Vagyis csak félig. Mert végül is a szőke itt sem lett volna, ha a férfi nem hozza el. De a nőalak őt választotta, és ennek kellett lennie valami jelentésnek.
- Ebben én is reménykedem... - jegyezte csak úgy mellékesen Scar, hiszen nem tartotta magát bátornak, nemesnek meg még annyira sem. Mindenki mást méltóbbnak tartott, s fejben már azon gondolkodott, hogy a nő talán épp azért választotta őt, hogy elbukjon.
Nem volt választás, az alak már le is rántotta magával, és a bent tartott levegőnek a lány semmi hasznát nem vette. Tökéletesen képes volt az oxigénfelvételre, és a szemét is ki tudta nyitni, hogy mindent tisztán lásson. Csodálkozásában nem is nagyon gondolkodott, csak hagyta, hogy az ismeretlen vezesse.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

A hínártól minden homályos és sötét, egyedül csak azt érzékelheti a lány, hogy bizony-bizony a felszín már jócskán a hátuk mögött van. Meglepő, hogy milyen mély a tó, a hínár már ott fodrozódik körülöttük, hozzáérve a csupasz bőrhöz, mint valami nyálkás tengerikígyóraj, aki elevenen kívánja felfalni áldozatát. Aztán hirtelen halovány derengés, s egyre erősödő lila fény. A hínár széválik egy részen, ott fénylik a kard a maga pompájában. Markolata sötét lila, pengéje haloványabb.
A nő megáll és elengedi Scar kezét.

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

Mindig is utálta azt a nyálkás növényt. Egyszerűen kirázta a hideg, ha a lábához ért, így nagyon is örült neki, amikor végre megérkeztek. Legalábbis először. Aztán amikor az alak elengedte, hirtelen úgy érezte magát, mintha az összes biztosítókötelet leszerelték volna róla, miközben a Mont Blanch-ot akarja megmászni. Félénken a nőre nézett.
- Csak meg kell fognom, és kihúznom? Nincs semmilyen próbatétel vagy csapda? - kérdezte félve. Remélte, hogy ártatlan kérdéseivel nem bőszíti fel egyetlen segítőjét. Igazából nem akaródzott hozzáérni a kardhoz. Félt, hogy nem ő lesz az a valaki, akire a penge oly régóta várt a kőbe zárva.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

- A próbatétel maga a kard kihúzása - mutat a kardra a nő hosszú ujjaival, majd felemeli kezét.
- Azonban ha elbuksz örökre itt kell maradnod, velem, míg el nem sorvad tested az öregségben. Sok bátor ifjú bizonyult kevésnek hozzá, ám már évtizedek óta nincs társaságom. Nézd meg a kardot hát, légy benne biztos, érintsd meg és érezd téged választott vagy sem, majd mielőtt megpróbálnád kihúzni fogj velem kezet, és köss velem paktumot!

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

- Mi történik, ha úgy érzem nem engem választott, s így meg se próbálom kihúzni? Akkor is maradnom kell? - kérdezte a szőke. Véletlenül sem kihátrálni akart az egyességből, csak egyszerűen latolgatta az esélyeit.
Közelebb úszott a fegyverhez. Először csak szemével nézte. A drágaköveket, de még inkább a penge élét. Gyönyörűen volt megmunkálva, igazi remekmű. Remegő keze csak vonakodva nyúlt a markolat után. Behunyta szemét, és csak koncentrált. Várta, hogy valami mágikus sugallatot kapjon. Valamit, hogy üzenjen a kard. Elképzelte magát, ahogy kihúzza minden nehézség nélkül, illetve azt is, hogy nem. Hogy mit fog szólni North, ha a lány nem bukkan fel a felszínen. Meghasadt a szíve a gondolatra.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

- Akkor felengedlek s hívok helyetted olyat, aki vállalja. Mondjuk az embered. North West, ugyebár? Derék ember, te pedig minden parancsora ugrasz, ám a siker, nos, azt mindig ő zsebeli be, talán most is így lesz. Talán ő fogja kihúzni majd, mert te nem merted, de ne félj, a díszes bálon, ahol bemutatják, bizonyára megmutat majd néhány embernek, hogy milyen szép dísz is vagy mellette - elúszik a lány mellett és megáll vele szemben úgy, hogy a kard kettejük között legyen. Hangja keményen csengett, nem gonoszul csak komolyan és figyelte, ahogy a lány felmérte a kardot.
Ahgy megérintette a markolatot a kard enyhén megcsúszott, pusztán pár millméterről volt szó, szemmel nem is igazán látható, de érezni mindenképp lehetett.
A nő keze már nyújtva volt, várta, hogy Scar elfogadja a dolgot, vagy pedig meghátráljon

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

North felemlegetése csak rettegéssel fogta el. Nem azért, mert irigykedett volna. Sose tette. Ideje korán megtanulta, hogy neki nem jut jutalom, és ő ebbe a helyzetbe már beleszokott, így a nő szavai egyáltalán nem hatották meg. Legalábbis ebből a szempontból. Viszont tökéletesen tudta, hogyan is viselkedne a férfi, ha a nő érte menne fel. Nem merné visszautasítani, hiszen olyan nagyképű. De a vízfóbiája miatt kudarcot vallana, és örökre lent maradna.
Érezte, ahogy a kard engedett. Biztos volt benne. Vagy talán mégsem. De Northért muszáj volt. A nő karjára meredt. - Ha maradnék... előtte elköszönhetek? - kérdezte egy kis szomorú visszhanggal. Sose hitt magában, de mindenféleképpen meg kellett próbálnia.
Kezét nyújtotta, és nehéz, súlyos szívvel bár, de megrázta a másikét. Nem volt visszaút. Sóhajtott, és a felszín felé nézett, habár nem látott semmit a nagy kékségen kívül.
- Érted teszem! - Kezét újra a markolatra tette. Félt, reszketett, talán életében először érezte a súlyát annak, milyen is az életével játszani. Mert a megszokáshoz képest most volt mit veszítenie. Szeretett, és szeretve volt. Erre gondolt, mikor csukott szemmel megpróbálta kihúzni a kardot a helyéből.


Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés


- Ha elbuksz soha többé nem mehetsz vissza, búcsúszóra sem - rázta meg fejét a nő, ám úgy tűnt Scart ez sem hatotta meg, megpróbálkozott a kard kihúzásával. Amint elkezdte húzni hirtelen mintha máshol lett volna, egy helyen ahová bármikor eltalálna. Rét, tele virágokkal, körülötte sűrű erdő, még soha nem járt ott, mégis tudta helyileg hol van, s előtte ott volt a kard. A kard ami nem lila volt, hanem arany és ezüst. Aztán kezdett elolvadn az illúzió és a nő galád álnok röhögése töltötte be fejét.
- Örökre az enyém vagy! Beleléptél a csapdámba!

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

A szőke kétségbeesetten nézett a semmivé váló képre. Fejét ide-oda kapkodta, mintha ezzel elérne valamit, csak rosszul látna, vagy igazából bármi ami nem megtörténné tenné. Egy pillanatra már tényleg elhitte, hogy sikerülni fog neki.
- Ez nem lehet. Ez nem ér! - nézett a szörnyre. - Becsaptál. Az egyezségünk nem ér semmit. Nem húzhattam ki a kardot, nem bukhattal el, hiszen itt sem volt! - jelentette ki heves kézcsapkodás közben a lány. Úgy tűnhetett, hogy teljesen biztos abban, hogy így nem érvényes rá az egész, de belül nagyon is félt tőle, hogy most mi lesz. Lehet, hogy eszes és sokmindenből kihúzta már magát, de ez most egy egészen új szituáció.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

Már régóta lett volt a lány, aggódtam érte, iszonyat mód. Fel s alá járkáltam a parton, farkasszemet nézve a nyugodt hullámokkal.
- TÚl régóta lenn van, utána kéne menni nem? - ezt már többedjére elismételtem, ám eddig nem volt bátorságom megtenni.
- Utána megyek!- Most megálltam. Levetettem az ingem majd odaálltam a part szélére, mély levegőt vettem, többször is. Csak rá kellett magamat venni a dologra. Tudtam úszni, vagyis, a technikáját tudtam az úszásnak, tehát nem volt mitől tartanom. Már vagy három perce ácsingóztam ott mikor hátulról valaki nagyot taszított rajtam. Üvöltve estem a vízbe, zihálva húztam el a számat, az, hogy nem láttam mi van a talpam alatt megrémített. És ott volt a moszat is vagy mi a tapló és lebuktam a víz alá.
Valami lilán derengett, afelé kezdtem menni, vagyis süllyedni, mert azt tudtam. Nemsokára megláttam Scart és a nőt is. Nem tűnt kedvesnek, valami történt, Scar könyörögött, vagy legalábbis olyan arcot vágott.
A sötétség engem még takart, mert a banya a szélén állt a lila fénynek és szerencsém volt a leérkezésben is, mert nem kellett úsznom-kúsznom, ki tudtam nyújtani a kezem és hátulról megragadni a nőt. Scarlettnek meg mutatni, hogy menjen fel.

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

Várta a választ, mint a keresztények a messiást, de nem történt semmi. Vagy legalábbis semmi olyat, amit a nő tett volna. Sokkal inkább North. Kikerekedtek a szemei. Nem, ez így nem volt rendjén. Northnak el kellett onnan tűnnie, nem szabadott. Meg egyáltalán, hogy került ő oda? Viszont az utasítás egyértelmű volt. Menjen fel. De mi lesz, ha Northot elkapja a szörny?
Elindult felfelé, de aztán meggondolta magát. Visszanézett, és látta, hogy North mást se csinál, csak kapálódzik, és süllyed. Lejjebb és lejjebb. A szöszi hitetlenkedve nézte, és egy pillanat alatt fordult meg, hogy visszaússzon a férfiért. Hiszen nem tud úszni.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

A banya kapálózott, közben jól összekarmolva a képem, aztán hirtelen kicsusszant alólam és eltűnt valamerre a sötétebb vizekbe. Próbáltam felfelé menni, de az már annyira nem egyszerű mint a süllyedés. Kapálózva igyekeztem orvosolni a dolgot, mikor megláttam Scart ahogy visszajött értem. Jellmzően most sem hallgatott rám, de valahogy el tudtam nézni. Megfogtam a kezét és próbáltam kapálózva segíteni neki, ám ekkor visszatért a sellőrém megragadva bokám, hogy elkezden lefelé húzni. Felnyögtem egy csomó légbuborékot veszítve, s közben valahogy úgy markoltam meg a lány kezét, hogy éreztem valami megroppant a kezeim alatt. ( törött ujjacska)

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

Leúszott hozzá, és a karjánál kezdve kezdte el felfelé húzni. Nehéz volt, hogy egyszerre mind a kettőjüket kellett felvinnie, de egy kis lábmunkával elkezdtek felfelé haladni. Aztán egyszerre valami visszahúzta, és kicsúszott ujjai közül a férfi. Utánakapott, mind a ketten kapálódzni kezdtek, és egyszer csak...reccs.
Őrjítő fájdalom hullámzott végig a lány ereiben, és szeme elkezdett könnyezni. Felüvöltött, miközben a fájdalom ellenében csak még erősebben kezdte el húzni a férfit. Nem veszítheti el.
- Engedd el! - kiálltotta, nem is inkább a lénynek, mint inkább magának és a fájdalomnak.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

Kikerekedett szemem mikor realizáltam, hogy a lány kezén valami nem stimmelt, ám a nő fájdalmas szorítás bokám körül egyszerűen nem hagyott oda figyelni. Kapálóztam amennyire tudtam, hogy lerázzam magamról, lenyelve azt a kínt amit hosszú körmei okoztak, amik egyenesen a húsomba mélyedtek. Valahogy sikerült az egyik rúgásommal elég erősen eltalálni a fején ahhoz, hogy elengedjen és akkor elindultam kapálózva felfelé.

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

Fájt. Ordított és könnyezett a víz alatt, amihez valljuk be, elég nagy tehetség kell. De akkor sem hagyhatta, hogy North odavesszen. Az életét áldozta volna a férfiért, akkor mit neki egy törött ujj - még akkor is, ha ezt pont ő okozta.
Egyszer csak engedett. A szőke annyira megörült neki, hogy hirtelen, mintha már nem is érezné a fájdalmát. Valószínűleg az adrenalin tombolt benne olyan szinten, hogy már a törést sem érezte, mindenesetre így könnyebb volt úsznia, és közben segítenie a férfinek.
Ahogy felértek a felszínre, már csak ki kellett érniük a partra, és ott is voltak. Továbbra is North mellett maradt, hátha véletlenül elkezdene megint süllyedni.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Húzta a férfit és tolta, csak hogy minél gyorsabban felérjenek a felszínre. Törött ujjaival egyáltalán nem foglalkozott, és még csak nem is kímélte őket miközben úszott. Fájt, sajgott, olyan fájdalom volt, amit még soha nem érzett, de ez még minig elviselhetőnek tűnt az adrenalin mennyiség mellett, amely az izmaiban és agyában tombolt.
  Felértek a felszínre, és hirtelen elöntötte az öntudat. A fájdalom egy addig ismeretlen hulláma érte el, és összerogyott a súlya alatt. Érezte, ahogy eszmélete egy pillanat alatt odavész, és még utoljára, mint egy reakciócselekvésként North felé nyúlt. Aztán semmi.
  Megremegtek a pillái, kilátszódott szeme fehérje egy pillanatig, aztán mint aki egy rémálomból ébredt. Sűrűn vette a levegőt, mintha több kilométert futott volna, és nyúgtalanul kapálódzott, amíg rá nem jött hol van. Magához ölelte a férfit. Még nem tudott szinte semmit se a környezetéről, se magáról, csak egyszerűen tudta, hogy a megfelelő kezekben van.
  - Vége? - suttogta a férfinek kérdését, aztán eluralkodott a fájdalom az egész bal felében, kezdve a törött ujjaival. A férfi háta mögött felemelte kezét, és megrökönyödve vette észre, hogy fájú testrészei a kétszeresére dagadtak és máris lilává színeződtek. Csak nézte megbabonázva őket, és igyekezett minél kevesebbet mozgatni, hiszen akkor csak még jobban fájtak. Nem mert szólni Catnek, hogy jöjjön és segítsen rajta, vagy megkérdezni hogy Denis mégis miért játszik a tűzzel. Ha kinyitotta volna a száját, valószínűleg először jött volna ki belőle egy fájdalmas sikoly és sírás, mint értelmes szavak, így csak hagyta, hogy North oda vigye, ahová akarja. Biztos volt benne, hogy a férfi is tisztában volt vele, hogy mi is a helyzet vele.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Tompa, fájdalomtól és adrenalintól zúgó fülébe még eljutott a lány sikítása, bár nem olyan erősséggel, mint ahogy Northnak, legalábbis a megfeszülő izmain keresztül ezt érzékelte a szőke. Mikor kiértek, és North lerakta, addigra sikerült összekaparnia magát a lánynak, és karját csak vállból mozgatva mutatta Catnek, hogy segítsen rajta.
  - Csapda volt - mondta ki tömören, hangja zaklatottságról árulkodott, hangszíne talán feljebb is hangzott, mint ahogy szokott.
  Megvárta, míg segítenek rajta és meggyötört ujjain. A lehorzsolt térde és lila ajkai annyira nem foglalkoztatták, szinte nem is érezte, hogy fázik, csak mintha a sokk miatt remegett volna. - Tudom...hol...van...a...kard - mondta össze-össze koccanó fogai között. Várt egy par pillanatot, hogy mindenkihez elérjen az információ, és az addigi beszélgetés foszlányok is elhalkuljanak. Mindenki zaklatott volt, de már nem volt messze a cél, és ő ugyan nem megy haza a kard nélkül. - Nincs innen messze. Gyalog is járható - mutatott maga elé a lány ép kezével, mint egy útmutatásként, hogy merre induljanak el.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Ismerős volt az arc, aki a porfelhőből kibontakozott. A szöszi először nem ismerte fel, csak nézte, és tudta, hogy ha ránéz nem egy kedves ismerőst pillant meg. Karjában ott hordozta MJ-t, akinek még az eltűnését sem sikerült felfognia. Te jó ég, mennyire szét vannak már esve...
  Northra nézett. Komoran, ami tőle elég szokatlan. Nem akarta, hogy a férfi bárhová is menjen azzal az alakkal, még ha el is vitte csapatuk egyik tagját. Tudta, hogy az invitálás csak North-nak szólt, de Isten a tanúja, hogy ő aztán nem hagyja, hogy egyedül menjen. Pláne akkor nem, amikor Cat elmondta mi van a kertben.
  Fejébe újra és újra visszatért a kép a kardról. Felkapkodták ruháikat még nedves bőrükre, és már indultak is. Scar úgy ment előre, mintha nem fájnának a porcikái, mintha nem gyalogoltak volna egész nap, mintha nem lenne más, csak a kard. Egyik kanyart vette be a másik után, aztán ott voltak. Nem tudta mennyit jöttek, sőt azt sem, hogy a többiek tudták-e követni. Megbabonázta az ereklye, mintha csak egy furcsa kötelék függne köztük.
  Közelebb lépett, óvatosan megérintve a követ. Úgy vizsgálta, mint a kisbaba a plüssállatot, amikor először kapja meg. Leült a tövébe és várt. Nézett a többiekre, mint valami guru, aki megadta az engedélyt a próbálkozásra.
  - A legigazlelkűbb kell, hogy kihúzza - pillantott végig a többieken, és várta, hogy valaki megpróbálja.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Az a furcsa erő egyszerűen nem hagyta. Vonzotta, mintha nem lenne más választása, minthogy afelé haladjon, és közben másra nem is nagyon tudott koncentrálni. Persze fél füllel hallotta, ahogy a bolond West azt mondta, hogy hazaküldi őket. Mintha képes lenne a gondolatával feljutattni a repülőre a másik őrült barátnőjét.
  Mikor végre odaértek, csak vártak. Valószínűleg mindenki azt hitte, hogy North odamegy, kirántja a kardot, és ennyi. Ezért is lepödött meg a szőke, amikor a férfi azt mondta övé a megtiszteltetés.
  Félszegen állt fel, még benne volt az előző megpróbáltatás varasodott hege. A kerd felé lépegetett, és mint aki a ringben felméri ellenfelét, pontosan olyan arccal nézett a tárgyra.
  - Nem, ez így nem jó - ingatta a fejét. - Nem akarom egyedül csinálni - nézett kérlelően Northra. - Amúgy is a kettőnk szobájában volt - hozott fel újabb érvet Scar, csakhogy ne tűnjön olyan beszarinak.
  Amint North rámondta az igent, közelebb lépett, és kezét óvatosan ráhelyezte a fémre. A rosda ellenére is valami egészen földöntúli érzés kapta el, mintha az egész addigi életének össze csodája most egyszerre történne meg. Letaglózó élmény volt. Érezte, ahogy North keze az övéhez ér, és aztán belenézett azokba a sötét szemekbe, amiket annyira imád. Bólintott, és húzni kezdte.
  Nem volt olyan könnyű, először nem akart a szép szóra hallgatni. A gyengéd fogásról így kénytelenek voltak durvábban próbálkozni. A szőke érezte, hogy megmozdul a fém, épp kezdett volna örülni, amikor egy fülsüketítő fémes csilingelés szakította félbe a csodát. Az excalibur ketté tört.

Misha

  A gyűrű megtalálása után - ami természetesen kicsit sem volt kellemes élmény - első dolga volt a könyvtár meglátogatása. Minthogy North nem hagyott hátra pontosabbat annál, hogy irány a könyvtár, így először a Bogolyfalván található kis helyet kutatta át a szöszi. Ez viszont sokkal kisebbnek bizonyult, mint a nagy, ami Bagolykőn található, így rövid úton rájött, hogy semmi olyan könyv nem található benne, ami hozzásegítené a rejtély megfejtésének.
  Következő dolga volt hogy reptessek egy baglyot drága jó Kolosának, hogy minél gyorsabban juttassa be az iskola falai közé. Persze azt nem kötötte a lány az orrára, hogy minek kell neki odamennie, hiszen tudta mennyire ellenséges a két férfi viszonya. Még a végén Kolos közölte volna vele, hogy nem engedi, hogy North után kajtasson. Ami tökéletesen megfelelt volna Scar első reakciójával, de nem a mostanival. Nem akarta, hogy erre menjen rá a barátságuk, így erről inkább hallgatott.
  Kolos pedig csak hamar vissza is írt neki. Felkapta bőrdzsekiét, kényelmes cipőjét, a gyűrűt pedig az ujjára húzta. Nem volt nehéz bejutni, és pár szót még tudtak is váltani Kolossal, ami az utóbbi időben szinte lehetetlennek bizonyult.
  Szíve szerint először a titkos szekciót nézte volna végig Northból kiindulva, de végül erről lebeszélte magát. Így is illegálisan tartózkodott bent - habár ez a mostani mestertanoncok után fel sem tűnt senkinek. Elkezdte a mágikus tárgyakról szóló könyvek között kutakodni, és azokat egyesével felnyitva nézte meg a tartalmát. Ha nem volt benne említés gyűrűről, akkor került is vissza. Ha igen, letette a lába mellé későbbi olvasásra.

Misha

  Egyik könyv követte a másikat, hol a polcra visszakerülve, hol pedig a földre lehelyezve. Sorokat olvasott át egymás után, tartalomjegyzékek követték egymást sorban, és már elég jelentős kis gyűjteményt rakott össze Scar, amikor valaki leszólította. Vagy valami hasonló. A szöszi felkapta a fejét, de az 'elnézést' jó ideig nem követte semmi, így körbenézett maga körül, hogy bizonyosságot nyerjen, hogy az a férfi vele szemben tényleg hozzá beszélt.
  - Komolyan mondja? - kérdezte a szőke elképedve, és mint valami őrült, úgy lapozta fel a könyvet. - Akkor biztos ebben lesz... - motyogta maga elé, de ahogy átnézte az alcímeket, lassan leesett neki a tantusz. - Nincs is benne a gyűrű. Maga rólam beszélt - préselte össze a száját Scar. Annyira elmerült az olvasásban, és olyannyira biztos volt benne, hogy az egyik könyvben találja majd a megoldást, hogy fel sem tűnt neki a férfi kötése.
  - Nem is tudtam, hogy valaki másban is képes volt megbízni - csapta be a bőrkötést a szőke, és felmutatta kezét, melyen ott virított az a bizonyos ékszer. Visszahelyezte a könyvet a helyére, és közelebb sétált az ismeretlenhez.
  - Scarlett Conroy - nyújtotta a kezét, mert úgy tűnt North nem egy jelet hagyott neki hátra, hanem egy bajtársat. És ezzel a gondolattal előbb vagy utóbb meg kell békélnie. - Hallottál mostanában felőle? Jól van? - kérdezte a lány, hiszen már hónapok óta járt ez a kérdés a fejében. Ha állatot látott az út mentén, ha gyűltek a viharfelhők, vagy ha csak szimplán zokni nélkül mászkált a lakásban. Olyankor persze egy pillanattal később már a lábán is termett a lábbeli, folyamatosan North hangját hallotta a fejében.

Misha

  Kezetfogtak, ahogy azt illik, közben azért egy-két szempár feléjük villant, amiért beszélgettek. Hát, ezek szerint ezt már a könyvtárosnak sem szabad manapság.
  - 4 év... - morfondírozott a szőke. Négy évig takargatta. Négy évig nem mondta el. Négy évig hazudozott volna? Arcvonásai kissé megkeményedtek, de véletlenül sem a szemben álló férfi miatt. Úgy érezte egyre kevesebbet tudott Northról valójában.
  - Doboz? Az itteni fiókjában? - kérdezte Scar, és szemével azt üzente, hogy akkor gyerünk, menjünk, bár ez lehet nem minden kultúrában ugyanaz. Mikhailnak orosz neve és akcentusa is volt, mégis volt benne egyfajta kisugárzás, mely Scart az amerikaiakra emlékeztette volna. Kész időutazás volt ez a számára.
  - Lássuk akkor, mi van benne - bólintott a szőke, és amint Misha elindult, ő is követte. A maradandó könyveket a földön hagyta, és habár lehet ezért később még a könyvtáros orrolni fog rá, most valahogy egyáltalán nem érezte fontosnak a dolgot. Míg várt a férfire, körbelesett. Öten az ablaknál, hárman a nagy asztalnál és még heten szétszóródva a könyvtár területén.
  - Várj. Lehet nem kéne itt - váltott halkabb hangra Scar. Lehet, hogy nem hitte el azt a sok dolgot, amelyet North állított eleinte, de sosem tartotta őt teljesen hülyének sem. - Esetleg nincs valami olyan hely, ami teljesen biztonságos? Az erre tévedő szemek elől? - intett egy aprót a fejével jobbra, ahol egy kisebb társaság figyelt fel az ő kis diskurzusára.