Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Catnek csak fintorgott egyet a szőke, hiszen lehet, hogy a pincérsráccal szimpatizáltak, de azért még sem volt egy bizonyos északnyugati srác.
  Mindenki szépen sorjázta a válaszát. Denis válaszán már nem is lepődött meg a lány, ez tipikusan a fiúra vallott. Habár Cat aggályait nem tudta mire vélni. Persze, ő is látta, hogy Emerald kicsit más, mint ők, de az is lehet, hogy csak meg akarja adni nekik a kellő tiszteletet. Na nem mintha Scar erről olyan sokat tudna. De mielőtt még megszólalhatott volna, Choi már fel is tette a kérdéseit.
  - És te, Hófehérke? - kérdezte a fiút, aki valahogy kimaradt a szórásból. Nem csak szimplán a kíváncsiság hajtotta, de az is, hogy ha igazán jó csapatot alkotnak, akkor talán nem is kell minden expedícióhoz új bagázst keríteniük. Kivéve persze az elhalálozásokat, amivel számolni kell.
  Már épp emelte volna a poharát a többiekkel, amikor megpillantotta Northot - meglepő módon úgy stírölve a pincér fenekét, ahogy ő tette olyan fél órával azelőtt.
  - Örülök, hogy te is így látod, gondoltam talán meghívhatnánk őt is a hotelszobánkba - kacsintott a szöszi, szinte teljesen biztosan, hogy ezzel zavarba fogja hozni Northot. - Bocsi Denis, lehet kicsit hangos szomszédok leszünk - vigyorgott a másik fiúra. Nem akarta felajánlani neki, hogy csatlakozzon a társasághoz, az már egészen fura lett volna. És több ital kellett volna a szervezetében hozzá.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Már aznap este megszerette a csapatot, és egyre kevésbé zavarta, hogy North belerángatta ebbe. Na jó, ez enyhe túlzás, mert ha nem akart volna egy kicsit sem jönni, akkor biztos hogy nem ücsörgött volna még éjfélkor is a fogadóban. De a sok vita után kezdte meggondolni a dolgot. Hát, végül is jól döntött, az már biztos volt.
  - Micsoda jó név lenne... Excalibur West - merengett el a szöszi. - Ezzel a névvel tuti sokszor fogják megverni a suliban... - folytatta, csak hogy mindenki érezze mennyire nem ért egyet a főnök parancsával. No nem mintha szeretne gyereket, de azért milyen szabály már ez.
  Szerette volna azt a cigit, nagyon is. Egy ideig csak nézett a fiúra, amolyan "na most mi legyen?" arccal. Majd Northra is, hiszen mégiscsak ő volt a józan ész kettejük közül.
  Felállt, hogy csatlakozzon Denishez, és akkor hirtelen a pincér megszólalt. Értetlenül nézett körbe, hogy vajon a többiek tudják-e, hogy miről beszél a fószer. Mire választ adott volna, a már kicsit sem szimpatikus férfi elkapta Catet.
  Scar anélkül, hogy bármit végiggondolt volna közelebb lépett, válla súrolta a vörösét. Arca elszántságról és dühről tett tanúbizonyságot. Ha az ismeretlen még egy kicsivel közelebb lépett volna, biztos, hogy nekiugrik. Ez benne volt a vérében. Viszont ami ez után következik, arra nem számít. Tátott szájjal nézi, ahogy az előbb még agresszívan nekik eső magas ember hirtelen egy karcsú nő alakját veszi fel.
  Csak Cat hisztérikus hangjára kapja vissza a pillantását. Rögtön felismerte a szimbólumot, hiszen ott virított az ő kezén is. Igaz, az övé már hamis volt, csak egy szimpla tetoválás, viszont az elméjében még élesen élt a kép, amit az a rovás okozott.
  - Basszus... - más nem jött ki a száján, csak ennyi. Talán egyedül North tudta még biztosra, hogy mit is takar a jel. Megfordult a lány, idegesen a hajába túrt, és Denisre nézett. - Nekem most nagyon kell az a cigi....

Arie

  Ahogy megkapta az engedélyt, szinte rögtön levetődött az ülésre. Az enyhe rohanás, hogy elérje a vonatot teljesen kikészítette. Vagyis inkább a jetlag és ennek a keveredése. Sosem volt könnyű számára, amikor az USA-ból visszautazott. A szervezetét ez taccsra vágta az idegszálait meg addig húzták, hogy félő volt, elszakadnak.
  Megigazította kabátját, majd a táskájában kezdett el turkálni egy kis keksz reményében. Úgy emlékezett, hogy a repülőn eltett egy adaggal. Az még meg volt neki, hogy a légiutaskísérők osztogatták, és hogy egyet kért, de aztán kaptak egy kis turbulenciát, és utána nem volt kezdve már enni. Már csak az volt a kérdés, hogy volt-e annyira leleményes, hogy eltegye szerzeményét.
  A kérdés váratlanul érte. Olyannyira, hogy hirtelen meg is állt a nagy kutakodással. Igazság szerint nem tartották magukat valami nagy bandának, inkább csak amolyan amatőr zenekarnak. Éppen ezért nem is voltak nagyon rajongói, pláne nem olyan, aki így ismerné fel. Mert hát valljuk be, hogy az amerikai bajkeverőtől kezdve a halálfaló sógornőjéig mindent beszélnek róla, de ez általában kimarad a szórásból.
  - Igen. Scarlett Conroy, énekes, gitáros - mosolygott a férfira, és a kezét nyújtotta felé. Be kellett vallania, először is azt gondolta, hogy jobb társaság lesz, mint az aprónép, de rá kellett jönnie, hogy még remek ízlése is van. Surprise.
  - Voltál koncertünkön? - kérdezte a szöszi, és közben folytatta a kutakodást. Egy női táska bizony sok mindent rejthet, biztos ott kell lennie valahol.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Tegnap amikor visszamentek a szállásra, még továbbra sem oldódott meg minden. A hangulat feszült volt, és csak most kezdték meg igazán érezni milyen veszélyes kalandba is fogtak. North volt a szervező, tehát ő volt talán a legidegesebb, de Scar is ugyanúgy bűnösnek érezte magát. El sem tudott aludni, talán ha egy fél órácskára lehunyta a pilláit. Aztán meg felébredt, és ott volt az az üzenet. Azt sem tudta, hogy igazi volt-e, vagy csak a fáradtság - esetleg valami ami a cigiben - játszott vele.
  Így történhetett, hogy hajnalok hajnalán már az utcán volt. Minden csendes volt, mintha csak a káosz kitörését várná a hajnal. Betért az első éjjel-nappaliba, és vett magának egy doboz cigarettát. Semmi nem volt, ami jobban lenyugtatta volna mostanában. Talált egy parkot, ott lefeküdt a fűben, és rágyújtott. Nem volt ott senki más. Mélyen beszívta a füstöt, majd lassan kiengedte. Minden kifújásnál a füst mellé társult egy adag idegesség is.
  Lassan megnyugodott, és látta, hogy a nap is kezd felkelni, így visszaindult a szállásukra. Nem akarta, hogy North egy alapos fejmosással kezdje a napot, azzal, hogy nem mehet külön utakra, és nem akciózhat csak a saját kedvére. Nope, nem hiányzott ez most neki.
  Beült a nappaliba, hogy ott várja meg a többieket. A kandalló mellett volt egy könyvespolc, onnan lekapott egy kötetet, és azzal foglalta el magát. Bár agya még mindig folyamatosan fel-felakarta hozni az este eseményeit, a szöszi folyton visszaküldte az agya egyik hátsó szegletébe.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke örömmel vette tudomásul, hogy végre ténylegesen elkezdődik a kaland. Már eddig is bőven túl voltak az első sokkon, tehát már igazán jöhetett valami felemelő.
  Cat hirtelen mellé lépését nem tudta mire vélni. Nem volt olyan jó a kapcsolatuk, hogy bármi ilyesmiről elbeszélgessenek, meg amúgy sincs Scarnak valami nagy igénye a pletykálkodásra.
  - Ugyan csak egy kicsit összekaptunk. Mindig ez van - legyintett. Igaz is volt. Akárhányszor valami kis feszültség került képbe, mindig egymásnak estek. Mintha ez lenne a hobbijuk. Ez esetben pedig még egész jól megúszta a csapat, el sem jutottak a kiabálás szintjére. - Sminkben pedig nem tudom mennyire lehetek szolgálatodra, de majd körbenézünk.
  A szobában felült az asztalkára törökülésben, és úgy hallgatta a többieket. Nem volt ínyére a fejtegetés, és a mögé látás, viszont azt felettébb érdekesnek találta, hogy más is talált furcsa dolgot. Újra a fejébe villant az a csillogás, ami hajnalban is. Amíg a többiek tanácskoztak, addig ő csak random fogta magát, és kiment az erkélyre. Meg akart bizonyosodni róla, hogy tényleg ott van a felirat, és nem csak az éjszaka játszadozott vele.
  Ott volt. De vajon más is látja, vagy csak ő? Meg ugyan mégis mire lenne kiválasztott? Visszament, és megállt az ajtóban. Hallgatta, ahogy North megtartja a kiselőadást, amit ő már nem egyszer végignézett.
  - Mondjuk egyszer mi is bemehetnénk a csoporttal. Csak hogy biztosan felmérjük a terepet - javasolta a szöszi. Alig várta, hogy a kis tanácskozásnak vége szakadjon, de nem hagyhatta szó nélkül a dolgot. Viszont ha ez megtörtént, az első dolga volt üzenni North-nak, hogy jöjjön ki, és ő is nézze meg. Nem akarta, hogy ha kiderül, hogy őrült, akkor arról más is tudomást szerezzen.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Örömmel vette tudomásul, hogy végre valami hasznossal is tudta segíteni a csapat munkáját. Az igazat megvallva ez az Ádám-Éva téma nála már nagyon elbukott amikor olyan hét éves lehetett, és a szülei elváltak. Azóta pedig egyenesen kerüli az Istennel meg egyáltalán a keresztény vallással való találkozást. Elméleti és fizikai értelemben is.
  Denis ötlete nagyon is tetszett neki, még élesen élt az elméjében, amikor őt átkozták meg. Hüvelykujját akaratlanul is végig futtatta a tetováláson, melyet Lalával csináltattak. Szörnyű élmény, vicces, és felejthetetlen. Mondjuk azt igazán elfelejtené, amikor a tábori tűz lángra lobbantotta a ruháját...
  Komolyan hallgatta végig a férfit, de azért alig várta, hogy odajöjjön hozzá, és biztosítsa, nem őrült meg. Legalábbis egyenlőre. Így is lett. Amint North bólintott, a lányból egy addig észrevétlenül visszatartott levegő zúdult ki.
  - Ha tényleg azt akarják kihasználni, akkor elég rossz nyomon járnak, hiszen nekem mindig fontosabb a te gőgöd - kacsintott rá a lány, és apró puszit adott a szájára, mielőtt visszament volna a többiekhez. Ő maga még egy pár másodpercig meredt a feliratra, és azon gondolkodott, amit North Ginevra szívéről mondott. Talán tényleg azért választották őket, mert bizton szeretik egymást.
  Visszament a többiekhez, felkapta túrabakancsát, és táskáját. Az egyik nagyobb részből előhúzott egy kamerát, és azt kezdte el csekkolni. Pontosan az ilyenekért rakta el. Ha csinálnak millió meg egy képet az apátságról, akkor később még visszanézhetik, amikor a valódi tervet kovácsolják össze. Addig meg csak tökéletesen játsszák majd a turistát.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szöszi eléggé furcsállta, amikor csapattársuk besomfordált a kis meghitt pillanatukba. No nem mintha annyira zavarta volna a dolog, csak szimplán nem szerette ennyire mutogatni az embereknek, hogy ők most "hú de szeretik egymást". Ez nem másoknak szólt, hanem maguknak. Viszont amikor a lány már megszólalt, értette, miért volt olyan halaszthatatlan a dolog. Scar is furának vélte kicsit a nőt, de lehet csak a modora miatt. Meg mert leszólta North-ot. Ilyet más nem csinálhat büntetlenül, csak ő.
  Visszamentek mind a szobába, és átvették Emeraldtól a medálokat. Nehezebb volt, mint amire elsőre számította, viszont a tapintása puha. Mintha neki szentelték volna, és ezt a kő, és ő is éreznék. Kíváncsi lett volna a jelentésére is, de azzal csak lebuktatta volna magát, hogy úgy ment át a rúnatan vizsgákon, hogy egy szót nem tanult. Így inkább hallgatott, és nézte az eseményeket.
  - Cat - szólította meg a lányt, mielőtt az kiment volna. - Itt egy paletta, nem a legjobb minőség, de igazán csak a fekete és szürke van róla használva. Vidd el nyugodtan - nyújtotta át a sminkszert.
  Hamar elindultak, és amíg megvárták a többi embert, a szöszi érdeklődve hallgatta Min Jong és Emerald társalgását. Örült neki, hogy végül volt aki rákérdezzen a dologra, habár sokkal árnyaltabban, mint ahogy ő tette volna.
  Az út eseménytelenül telt. Csodák csodájára senki nem akarta megtámadni, megátkozni vagy kitoloncolni őket. Elővette a lány a kameráját, és feltartott.
  - Mindenki álljon az ajtóba, csinálok egy közös képet. Arra az esetre, ha jól sikerül a  dolog - jelentette ki, és lerakta egy távolabb lévő kődíszre a fényképezőt. Beállította, majd ő maga is a képre toppant. Majd felvette a készüléket, és elindult be a csapattal.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Amint belépett, valami furcsán rossz érzés kerítette hatalmába. Sose szerette, amikor azt éreztették vele, hogy nem ő uralja az életét, hanem valaki más. Éppen ezért nem szerette a vallásokat, és nem is tartozott egyikbe sem. Viszont néhány tanításával egyetértett, épp ezért vallotta, hogy szükség van rájuk.
  Végigsimította a falat amerre ment, körbe a templomban. Keresett furcsa kiemelkedéseket és bemélyedéseket, vagy bármit ami nem odaillő, illetve elmozdítható. Az egyik szobrot vizsgálta, amikor North mellé lépett. Nem nézett rá, nem kellett neki; a férfi illata azonnal elárulta. Szemével egy pillanat alatt felmérte az említett személyeket, majd visszafordult a szobor felé. Egy szót sem szólt, és miután barátja elment, még várt pár percet, mielőtt elindult. Rögtön Cathez lépett.
  - Ne haragudj, tudnál készíteni egy képet rólam? - kérdezte a szőke, és a fényképezőt a lány felé tartotta. - Megmutatom hogy kell! - lépett hozzá közelebb, aztán miközben nyomta a gombokat, tovább beszélt. - North üzeni, hogy kéne egy kis zajt csapni. A két őrt ki kell csalni az épületből, Denist is hívd ha kell - motyogta el az üzenetet. - Add tovább egy embernek, de csak egynek. Emeraldnak majd csak annyi az üzenet, hogy álljon készen - fejezte be, majd ezer wattos mosollyal újra távolabb lépett. - Menni fog? - kérdezte, aztán beállt a képhez, és amint Cat elkészítette, a fényképezővel együtt már tovább is állt. Az elterelés könnyű volt úgy, hogy turistát játszik az ember.

Keresztneve, Arie

  Elhúzta a szőke a száját. - Pedig már azt hittem, hogy Frankarie a vezetékneved - somolygott, hiszen csak viccnek szánta a dolgot. Tökéletesen tudta, hogy mivel jár az, ha a szülő egy kreatív feladatnak tekinti a gyerek névválasztását. Szerencsére neki csak kilenc évet kellett Szabó Jetta-ként leélnie, de az is bőven elég volt.
  Végre megtalálta az áhított csomagot. Kibontva rögtön Martin felé nyújtotta, és felhúzta a szemöldökét, amolyan "Kérsz?" kérdésképpen. Majd ő is vett, és csak utána válaszolt.
  - Lenne egy nagyon komoly kérdésem hozzád - kezdte. Egy dologra már nagyon régóta kíváncsi volt, de a barátai véleményében nem bízott annyira, mint amennyire egy külsőssel tette. Legalábbis ebben. - De meg kell ígérnek, hogy teljesen őszintén fogsz válaszolni - mutogatott a keksszel a kezében a lány, közben szúrós szemekkel méregette elrettentésképp. - Szerinted nem kéne valaki másnak énekelnie? Úgy értem nem érzem, hogy elég jó lenne - magyarázta. Hiszen először sem akart énekelni, csak senki nem jelentkezett, hogy megtenné. És akkor még vicces volt, de most, hogy találkozott egy "rajongóval", így már komolyabbnak tűnt a téma.
  - Utolsó éves mesteren vagyok. Halasztottam egy évet, mert elmentem Romániába gyakorlatozni - vont vállat a lány, és hátradőlt az ülésén. Persze ez nem volt teljesen és maradéktalanul őszinte. Mivel későn ért vissza a rezervátumból, így nem maradt ideje - sem ereje a Mátés...vagyis South-os dolgok után - a tanulásra.
  - És te? Gondolom nem a suliba mész vissza, és azt sem tudom elképzelni, hogy a gyerekedet vinnéd az előkészítőbe - szekálta a szőke, mintha már ezer éve ismernék egymást.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Az információátadás sikeresen végbement. És azt is el kellett ismernie a szőkének, hogy tényleg jó kép lett róla. Pedig általában nem szerette annyira a róla készült fotókat.
  Még éppen látta, hogy Cat a nyaklánca segítségével adja tovább az infót. Ha nem lett volna nagyon komoly az ügy, talán odamegy lecseszni, de inkognitóban jártak. Még csak egy fintort sem engedhetett meg, pedig fejben nagyon is elhordta a vöröst mindennek, hogy csak ezt tudta kitalálni.
  Újabb kő, és kő. Denisék produkciójára nem is nagyon figyelt, maximum egy-egy sanda pillantást vetett rájuk, ahogy a többi turista is. Ezzel tökéletesen beivódva az ismeretlenek csoportjába.
  Rögtön észrevette, amikor North elindult. Ő maga az őrt kezdte el sasolni, hogy biztos legyen benne, hogy a másik kettő idejében bejut a résen. Szükség esetén ő maga is beszállt volna az elterelésbe, csak hogy ne bukjanak le. Viszont társai simán bejutottak. Cat és Denis egyszerűen túl jók.
  Ez után ő következett. Úgy közelítette meg a helyet, mintha csak meg akarná nézni, egy utolsó pillantás az őrökön, és zsupsz, már bent is volt. North ott guggolt előtte, és valamit nagyon nézett. Kicsit oldalra dőlt, hogy maga is megszemlélhesse az ajtócskát.
  - Egy Alohomora nem fogja? - suttogta bele a térbe. Végülis logikus kérdés volt a tegnap este után. Ha tudják róluk, hogy miért és hogyan jöttek, akkor talán minden előre be van biztosítva varázslat ellen.

Arie

  El kellett nevetnie magát már csak az elképzelésen is. - Jó, de akkor valami gagyi nevet kell hozzá választanod. Mondjuuuk... mit szólnál a "Buddha keze". - A levegő a kezével egy téglalapot húzott, mintha ki lenne írva a név, és közben ki is húzta magát, mint a legnagyobb terv prezentálása.
  Megvárta a szöszi, amíg a fiú vesz, és csak utána kap be ő is egyet. A zacskót a kettőjük között elhelyezkedő kis asztalszerűségre dobja, ami körülbelül el is foglalja az egészet. - Vegyél nyugodtan, ha kérsz - tartotta a szája elé a kezét, így csak valami groteszk hang jött ki mögüle. Lehet, hogy nem a legneveltebb ember, de azért nem akarta már az első találkozásnál leírni magát.
  - Ez itt repülős nasi. Szerintem ezt azzal megfizetted, hogy beszélgetsz velem - nevetett. A keksz olyan száraz és íztelen volt, mint ahogy az lenni szokott. Nem volt benne semmi plusz, ezért a szőke sem számított viszonzásra.
  Komolyan hallgatta végig a másik válaszát. Már ő is gondolt a dologra, egy jó kis mély férfihang feldobná az övét. Talán lehetne egy vendégszámuk, amit akkor énekelnek, amikor valami hanggal rendelkező srác is el tudna helyben dalolni. Azzal könnyebben be is tudnák vonni a közönséget. Az agya elkezdte osztani a különböző pro-kontrákat, de gyorsan leállította magát. Nem jó a hely, sem az idő. Ennyit akart tudni, a többit meg majd megbeszéli a másik két bandataggal.
  - Köszönöm. Reméltem, hogy nem vagyok olyan, mint egy berezonált hangtuskó - húzta féloldalas mosolyra a száját. Igazán hálás volt a meglátásért, de könnyebb volt elviccelni az ilyet.
  A válaszra horkant egyet, és talán még hátrébb is döntötte a fejét. Utálta a mágiatörténet órákat, az egyik legunalmasabbak közé tartozott. Sose értette, hogy North miért azt a specializációt választotta mesteren. Viszont amikor meghallotta a másik nevetését, kicsit megnyugodott. Sokkal jobb fejnek tartotta, minthogy tanár legyen. Pláne ezzel a tantárggyal.
  - Tudod, már kezdtem megijedni. Mehettem volna, hogy az egyik kölykökkel teletömött vagonba utazzak - játszotta el a hattyú halálát. - Várj! - gondolkodott el. - Ez azt jelenti, hogy kapok kedvezményt nálad? Lehet még át is pártolok hozzák a cukrászdából. - Ha belegondolt, sokkal inkább sütött volna illatozó tésztát, mint bekeverni még egy adag színes habot.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke csak távolról figyelte a próbálkozásokat és fejtegetéseket. Ketten is bőven elegek voltak ahhoz, hogy rájöjjenek ezek a dolgok nem így működnek itt. Viszont az igazán meglepte, amit North - immár felé fordulva - kért.
  - No, csak nem a nagy North West csábít engem bűnbe? Sose gondoltam, hogy eljön ez a pillanat - ingatta a fejét a lány, de közben egy kis ördögi mosoly továbbra is ott ült a szája sarkában. Egy pillanatig még kiélvezte a helyzetet, aztán a férfi utasításai szerint kibújt rejtekükből.
  Közelebb ment a kis jelent felé, és közben hol a kulcsokat leste, hol Denist próbálta szemmel verni. Az volt a gond, hogy mind a két őrt Cat bűvölte, és ezért rá is figyeltek. Viszont ha Denis szólalt volna meg, és felé fordulnak, akkor biztosan nem veszi észre egyik sem, ahogy hátulról ügyeskedik.
  Egészen az őr mögé sétált, majd még egy pillantást vetett Denisre. Ha sikerült neki, akkor egyszerűen a 'Beszélj!' parancsot tátogta neki. Amint a fiú beszélni kezdett ő gyors mozdulattal lekapta a kulcsokat a helyükről, természetesen nem a karikát fogva, hanem a darabokat összemarkolva, hogy ne legyenek hangosan.
  Viszont ha Denis nem figyelt rá, akkor még mindig ott volt neki Cat. A vörös hajú egyszerűen nem tudott nem rá figyelni, tehát őt csak egy egyszerű 'Ájulj el!' paranccsal illette, majd amikor a teste ernyedni kezdett, akkor egyszerűen hasonlóképp lekapta a kulcsokat.
  Ezután karba fonta a kezét, hogy a lopott dolog ne látszódjon ki, és lassan hátrálni kezdett, mint aki megunta a műsort. Még egy fancsali képet is vágott hozzá, miközben megfordult csak a többi néző számára. Még egyszer hátra pillantott, mielőtt belépett volna a rejtekhelyre, és ha nem figyelt senki, akkor bement és átnyújtotta a kulcsokat az expedíció vezetőjének.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Amint visszaért, érezte, hogy valami megváltozott. A keze már ki volt nyújtva, hogy átadja a kulcsot, de az ujjai még nem engedtek. Zavartan nézett körbe, majd Northra sandított. - Hol van Emerald? Annyi ideig csak nem tartott a kulcs megszerzése, hogy megunja a várakozást - hitetlenkedett a szőke zavarában. Nem tetszett neki a helyzet. Ketten sokkal sebezhetőbbek, ráadásul most éppen egy gyógyító sem volt a közelben. Pláne, hogy a másikat amúgy is megátkozták, s félő többet árt, mint segít.
  Nem tetszettek neki a fiú mondatai, de nem is állt le veszekedni vele. Elég, hogy ő tudja, hogy úgy sem hagyná ott. Inkább mind a ketten lementek, óvatosan. De semmi csapda nem volt. Se mocsári szörny, ami őrizte volna a sírokat, se hihetetlenül bonyolult feladvány, amit ha nem oldanak meg, akkor beomlik az egész épület. Meg kellett mondani, hogy a szőke kicsit még csalódott is volt, és biztosra vette, hogy nem lesz ott a kard. Túl egyszerű lett volna.
  A sírok valahogy nem keltették fel a figyelmét a lánynak, viszont a festmények annál inkább. Megvárta, míg a férfi mellé állt, és csak akkor tette fel a nagy kérdést. - Emerald reggel pont valami almáról magyarázott nem? - kérdezte meg. A pontos kiindulásra sajnos már nem emlékezett csak a felvetésekre, arra, hogyan is hozta bele Ádám és Éva kapcsolatát. - Lehet igaza volt? Az alma a romlást jelenti? A festmény meg Lancelotra utal? - fűzte tovább a gondolatait, bár nem is tudta volna megmondani, hogy ezek inkább szóltak Northnak, vagy magának. - Mondjuk ha a sorozatból indulunk ki, akkor én is elhagytam volna Arthur-t egy olyan pasiért - vont vállat, majd sóhajtott egyet. Megfordult, és inkább elindult a koporsók felé. Úgy érezte csődöt mondott a freskókkal.  

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke csak szokásához híven beszélt össze-vissza, még maga sem tudta követni. Agyban elképzelte maga elé a sorozatbeli Lancelotot, és újra konstatálta, hogy milyen nagyon jó pasi is. Ezt szakította meg North egy pillanat alatt. Jah, igen. Az alma.
  - Valamit a nőről mondott. De nem tudok franciául, tehát esélyem sem volt megjegyezni - húzta el a száját Scar. Tudta, hogy most valami okosat kellett volna mondania. Már fordult is el, hogy újabb jeleket keressen, amikor North hátulról megérintette a vállát. Nem értette mire ez a csöndes hang, hiszen kettesben voltak, és nem volt senki aki hallaná őket. Aztán érdeklődve figyelte mi jön. Készségesen segédkezett ahol kellett, és csak akkor kezdett valami rosszra gyanakodni, amikor North egy ékszerdobozt húzott elő. Összevonta a szöszi a szemöldökét, amolyan "Ez most mi akar lenni?" jelzésképp, de North nem rá nézett, így sejtette, hogy valami turpisság van a dologban, és a férfi nem a világ legbizarabb leánykérésére készül.
  Na persze, hogy nem arra készült. Amint meglátta a lány a kis nagyítót, kifújta az addig bent tartott levegőt. Észre sem vette, hogy ezt csinálja, míg fel nem engedett. Igazából képtelen lett volna választ adni rá, ha North ténylegesen megtette volna. És hirtelen azon kapta magát, hogy ezen kezdett el gondolkodni. Hiszen azért ez a kapcsolat nem volt zökkenőmentes, se tökéletes. De a szőke azt sem érezte, hogy kell neki ennél jobb. Talán igent mondana. De mire ide ért a gondolataiban, már megnyílt mellette a fal, és az eddig térdelő férfi mellette állt. Nem is tudta mikor ment el gondolatban ilyen messze, miközben most nincs is fontosabb, mint a koncentráció.
  - Észak egy, furcsa falusiak nulla - jelentette ki, miközben North pálcájának fényével próbálta megfejteni, hogy mit találnak az új kis rekeszben.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke is kikerekedett szemekkel nézte a dobozt, és a benne levő szívet. Nem gondolta volna, hogy tényleg eljutnak eddig. Ajka mosolyra húzódott, és sürgetően nézett Northra, hogy nyissa már ki. De a zár nem engedett. Nem lehet igaz, hogy eddig jutottak, mégse tudják kinyitni. Kell legyen megoldása. Méghozzá helyben.
  Megfordult a tengelye körül, és újra a sírokat kezdte fixírozni. North cselekvésére csak megforgatta a szemét. Bezzeg akkor nem foglalkozott az egész testőrös mizériával, amikor ő mondta, csak akkor, amikor arra a másiknak szüksége volt. Jellemző. De egy kis hang az agya hátsó zugában arra sarkallta, hogy inkább felejtse is el az egészet. Mármint a helyes Lancelot mást is a sorozatból, mert nem nála találja meg a megoldást. Ginevra mindig is szerette Arthurt, és csak varázslat miatt árulta el a szerelmét. Tehát a nő szíve igazából nem volt Lanceloté.
  És aztán meghallotta. Először halkan, sejtelmesen szólt egy hang. - Te is... - kezdte a szöszi, és ránézett Northra. A férfi fel sem nézett, csak kutakodott, mint aki se nem lát, se nem hall. Vagyis csak azt, amit ő akar. Aztán egy újabb fuvallat, ezúttal hangosabban. Erre a lány már tényleg a Arthur sírját kezdte el fixírozni, és természetesen annak markát. De az ökölbe volt szorítva. És bármennyire is szerette volna kiszabadítani Ginevra szívét a ládából, azért nem akarta letörni a szobor kezét.
  Újabb hang érkezett, ezúttal a megoldással. Vagy valami olyasmivel. És ezt bizony a lány sem bírta szó nélkül hagyni. - Mi?? - sipította. - Na neeeem. Ezt nem. North, te csináld! - szólt rá a szőke a másikra, és parancsolóan a király sírjára bökött. - Én nem fogom megcsókolni a több ezer éves, hullaszagú követ. Nem és kész. Még ha Ginevra szelleme is mondta, hogy tegyem - fonta karba a kezeit makacsul.

Buddha keze

  A lány hevesen ingatni kezdte a fejét. - Nem. A-a - folytatta. - Lehet, hogy nem én neveztem el a bandánkat, de a nevekhez értek. A Buddha keze az tiszteletet parancsoló. Olyan embert rejt, akinek a nevét suttogva ejtik ki az emberek. Amiket te mondasz meg olyan, mintha egy rossz horrorfilmből szedett főgonosz nevei lennének - tisztázta a helyzetet a saját szemszögéből.
  - Itteni, vagy amerikai idő szerint? - vonta fel kekeckedően az egyik szemöldökét a lány. A másik nem mondhatta, hogy nem jogos a kérdés, hiszen hét óra az eltérés.
  - Hát, sajnálom, de nem vagyok könnyen ijedős ember, így végig kell hallgatnod a locsogásomat az úton - vont vállat könnyűszerrel Scar. Ez van. Ő létezik, azt csinálja amit akar, ha pedig másnak nem tetszik, akkor el lehet menni. Az meg nem nagyon tudja izgatni, hogy a férfi előbb volt ott, mint ő.
  - Na neee - hitetlenkedett. - Komolyan, ez jobb mint egy karácsonyi ajándék. Na jó, szóval a pizzámon biztosan lenne minimum két féle sajt. És juhtúró. Meg újhagymának a zöld része, mert az jól is mutat - kezdett el rögtön agyalni.
Beszélgetésüket hirtelen egy roppantul idegesítő gyerektársulat zavarta meg, akik már vagy harmadszorra vonultak végig a fülke előtt - mindannyiszor őket fürkészve -, ám most meg is álltak. Scar felhúzott szemöldökkel nézte őket, amolyan "Mi a francot akartok?" tekintettel.
  Az egyik bátrabb gyerek benyitott, majd egy nagyot nyelt. Előbb felmérte a bent ülőket, majd a szőke felé fordult.
  - Igaz, hogy South West halálfaló és ott lakik Bogolyfalván? És ő a te barátod? - kérdezte kidüllesztett szemekkel, közben pedig a befont hajával játszadozott. Látszott rajta, hogy most kezdi a tanulmányait, és hogy fél. És ennek valószínűleg nem a bent tartózkodók voltak az okai.
  - Na figyelj - fordult felé a szőke, és összerakta a kezeit, hogy úgy magyarázzon. - South West nem veszélyes. Amikor gyerek volt, még akkor kényszerítették rá, hogy a Nagy Úr hatalmába álljon. De ez ma már csak történelem - tisztázta. - Másodrészt pedig nem a barátom, csak elviseljük egymást - tette még hozzá, majd mint aki jól végezte dolgát, fordult vissza útitársához.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke kiakadásának a végére pont beugrott Denis is, aki szintén úgy érkezett, mintha életeket menthetne vele.
  - Ha akarnám se tudnám megérinteni... - húzta el a lány a száját, és újabb sanda pillantást vetett Arthur képmására. A kő meredten nézett a plafon felé. Mégis hogy a fenébe bizonyítana az bármit, hogyha Scar lesmárolja a követ? Amúgy is ha közben megbotlana még a fogát is kitörhetné. Vagy ki tudja mi ebben a csapda. Egy testetlen hang azért nem valami biztos nyom, be kell vallani.
  - Ne röhögj, mert te csókolsz! - kapcsolódott be újra a beszélgetésbe, amikor meghallotta a nevét. Lengette fenyegetően Denis felé a mutatóujját. - Mellesleg North te is itt voltál. Pontosan az előtt, hogy ez a lökött megjelent volna, jött az a fuvallat, meg a hang és azt mondta Arthur őrzi Ginevra szívének kulcsát, és csak egy csókért hajlandó odaadni - foglalta össze a szöszi gyorsban a történteket, mintha csak emlékeztetnie kéne Northot. Aztán morcosan karba fonta a kezét, és makacsan ingatta a fejét. - Lehet, hogy szeretlek, de ezt nem teszem meg érted - szögezte le. Hátrébb is állt egy kicsit, hogy ha valamelyik férfiú a társaságukból potenciált érez magában, hogy megtegye, akkor ne legyen útban.

Buddha keze

  - Hát, ha pontosan akarunk lenni, akkor eddig tizenhat óra naóegyven percet utaztam repülővel és busszal. És akkor még ehhez hozzájön most ez a vonatút - fejezte be a gondolatmenetét. Meg kell hagyni, hogy azért Amerikában sem olyan könnyű megérkezni a reptérre, még akkor sem, ha éppen abban a városban is tartózkodsz. De a szöszi már megszokta. Magabiztos léptek, agresszív visszaszólás és ha odáig jutnak a dolgok, akkor egy pár törött orr. Ott nevelkedett, már hozzászokott a metrókon portyázó hajléktalanokhoz.
  Hangosan felnevetett a férfin. Tudta ő saját magáról, hogy nehéz eset, ezt már egyáltalán nem vette magára. Viszont ahogy a másik még hallgatott is a véletlenszerűen választott nevére, az zseniális volt, emellett pedig széles mosolyra késztette a lányt, holott otthonról jött. Kész csoda, hogy egyáltalán normális emberi kapcsolatot létesíteni képes.
  - Karácsonyfa! Mekkora ötlet - ámult el a lány. Ő ilyen nagyban nem gondolkodik. - Viszont nagyon remélem, hogy nem csak hús mentes verzióban gondolkodsz. Gondolni kell a sulis kviddicscsapatra. Magamból kiindulva egy meccs után a legjobb a dupla húsos csoda. - Nehéz megválni a régi, jó dolgoktól. Attól, hogy a meccseket követően elmentek mindig ünnepelni, és utána másnap még fájtak a csontjai is a megerőltető hadműveletektől, amik hirtelen jöttek.
  Kikerekedett szemekkel lesi az elé tárulkozó jelenetet. Értette ő, hogy a férfi tanárnak tanult, de valahogy az a kedvesség és törődés, amivel a kislányhoz fordult egyszerűen hihetetlen volt. Ahogy az is, hogy a kis loknis bocsánatot kért tőle.
  Még mindig lesokkolódva az előbbieken elengedte a füle mellett a megjegyzést. - Neked tényleg nem kéne tanárnak lenned itt. A végén elrontják a jóságod - ráncolta össze a szemöldökét még mindig hitetlenkedve.
  Újabb sokk. A szöszi szinte félrenyelte a saját nyálát. - Még hogy mi? Neeem, nem úgy barát. Semmi párkapcsolat dolog. Én a fiatalabb égtájjal viaskodom - húzódott féloldalas mosolyra a szája, ahogy North-ra gondolt. - South-tal meg egy kicsit összekaptunk - legyintett. Már ha lehet kicsinek nevezni azt, hogy a másik pont előtte játssza el - immár másodjára - a halálát. - Ha pedig ez a lányka párkapcsolati tanácsokat akar valakitől, akkor biztos vagyok benne, hogy még veled is jobban járna. Bár nem tudom, hogy van-e valakid - tisztázta gyorsan.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Csak bólintott a szőke a kérdésre. Nem hitte, hogy a férfinak alapjáraton kellett a bizonyosság, inkább csak egy olyan reflexszerű kört róttak le újból. Amolyan időhúzást.
  A lány már majdnem beszólt Northnak, hogy nem kérnek a lelki beszédéből, amikor hirtelen a sírkő felé hajolt. A szőke alig hitt a szemének, és kezét rakta a szája elé, hogy ne nevessen fel hangosan.
  - Nem hittem, hogy egy kővel kell majd megverekednek érted - tette hozzá, mert azért nem bírta ki szó nélkül. - Ez kicsit elég extrém még nekem is - csinált úgy, mintha komolyabban felmérné, hogy vajon letudná-e gyűrni a nehézfiút.
  Izgatottam figyelte, hogy mi lesz az eredménye North munkájának, amikor Denis megszólalt. - Oh, crap... - csúszott ki a lány száján, és idegesen túrt a tincsei közé. Tényleg hitt benne, hogy talán megtalálják a szívet, és vele együtt a kardot is. Még akkor is, ha ő maga nem is érhetett volna hozzá.
  Sóvárgó pillantást vetett a cigarettára, de moderálta magát. Ez most nem a jó idő és hely arra, hogy elkéregesse más szálát egy slukkért. Inkább fogta magát, és Denis után haladva elindult kifelé. Egy pillanatra azért még hátrafordult, és megfogta North kezét. Megszorította, ezzel azt üzenve, hogy "még nem veszett el minden", aztán maga után húzva lépett ki a terembe. Valami irdatlan furcsa dolog történhetett ott amióta lent voltunk. Az egész hely üresen pangott, a két őr még csak azt se vette észre, hogy a semmiből tűntünk elő, annyira el voltak foglalva a saját dolgukkal. Mindenesetre így azért jelentősen könnyebb volt a kiszökés. Ne persze azért az ellopott kulcsot "véletlenül" elejtettem menet közben, hogy majd ráleljenek. Nem akartam örökké megtartani. Biztos sok kára lett volna az őrnek belőle, ha kiderül, hogy elvesztette.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A neve hallatán megállt. Nem akart sokkal több időt a dohos kriptában tölteni, mint amennyi szükséges volt, de North hangja alapján valami fontos volt, így várt. Felé fordult, és bumm. Derült égből villámcsapás, a férfi egyszeriben a kezébe nyomta a dobozt. Először nem is értette, hogy ezt miért teszi, hiszen üres a ládikó, aztán amikor North elkezdett a kővéválásról pampogni, leesett neki a dolog.
  - North, valami fontosat kell kérdeznem - hunyta be a szőke a szemét. - Mennyire voltál benne biztos, hogy nem változtatsz kővé? - nézett rá újból egy kis szomorkás csillanással. Lehet, hogy sok mindent bevállalna és be is vállalt a kapcsolatuk miatt, de nem hitte el, hogy Northnak tényleg rajta kell tesztelnie az elméleteit.
  Mindenesetre a fiúk után ment, a kulcsot visszajuttatva oda, ahová tartozik. Vagyis majdnem pont oda.
  - Hol hagytad őket? - kérdezte meg Scar az épp kiboruló felet. Nem tudta még csak elképzelni sem, hogy épp mi a hézag, és miért nem mennek tovább. Egyszerűen csak megálltak a kapuban.
  - Hát, akkor menjünk tovább. Arra, amerre hiszed, hogy lehetnek. Kérdezzük meg az embereket, hátha látták őket. Elvégre mindketten elég feltűnő egyéniségek - jegyezte meg a szöszi, bár a legkisebb rosszindulat sem sejlett fel benne. Egyszerűen csak furcsán viselkednek, nem úgy mint az itteniek, ráadásul az egyik majdhogynem fehér hajú, míg a másik vörös. Szintén nem valami átlagos.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Miután kiértek az épületből, eluralkodott a káosz. Először is senkit nem találtak, szóval a csapat férfi tagjai elkezdtek aggodalmaskodni. Aztán megjelent MJ a törött ujjával a maga némaságában, és nem sokkal később Cat is megkerült. Igaz, addigra North már nem csak a saját, de a szőke agyát is felhúzta a morgolódásával.
  Anélkül hogy bármit is mondott volna, Scar benyúlt barátja zsebébe, és kihúzta belőle az Emeraldtól kapott nyakláncot, és kibontva Cat nyakára húzta. - Remélem nem volt semmi bajod belőle, hogy nem viselted - kacsintott rá a szőke mosolyogva, és elvette a kávéját. - De azt hiszem a neveket elrontottad. North előbb mászna fel az ajtódarabra, minthogy feltegyen oda engem - utalt a lent történtekre, de persze közben nem is nézett a férfira.
  Vártak, amíg ellátja a másik lány a szerencsétlen némát, és közben hangtalanul hallgatták a beszámolóját. Egészen meglepte a szőkét a levél, hiszen nem számított rá, hogy üzeneteket is kapni fognak. Az előző esti fenyegetés épp elegendőnek tűnt, nem szerette volna, ha továbbra is megjegyzéseket és átkokat hoznak a fejükre. Így is őket figyelték majdnem minden ablakból.
  - A levél az őrzőtől van? És mégis minek mentél oda? Meg...honnan tudtad, hogy van ilyen itt? - tette fel sorban a kérdéseket a szöszi, ha már senki másnak nem tűnt olyan gyanúsnak az eset, mint amennyire neki. Valahogy nem tudta elképzelni, hogy a megátkozott lányt Denisék úgy hagyták kint, hogy azt mondták neki: mászkáljon amerre akar, derítsen ki mindenfélét, hátha meghal közben.
  - Menjünk, út közben is megtudjuk beszélni a dolgokat - jegyezte meg Scar, hiszen Avalon sem a következő utcában van.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A kávé úgy tűnt mindenkinek ugyanolyan életmentő volt. Jólesően szürcsölgették, miközben több furcsa részlet is kibontakozott a szőke előtt. Először is tudta, hogy figyelik őket, de természetesnek vette ezt egy kis faluban. Egész eddig. Másodszor, North mondata után végre felfedezte, hogy Cat karjáról eltűnt a jel, és hogy - harmadszor - valamit ezzel kapcsolatban takargat a lány. Mivelhogy csak ketten voltak nőneműek a csapatból, így szinte biztos volt, hogy a kis jeleket csak ő vette észre, de egyelőre nem akarta szóvá tenni. Semmiképen nem a többiek előtt. Negyedszer, vagyis legvégül pedig a levelet, ami valami olyan dolgot rejtett, amit még ő maga sem tudhat. Talán benne volt, hogy mi lesz velük, ha nem hagyják el a helyet x időn belül. Talán olyan kegyetlen dolgokat sorolnak fel benne, hogy North ki se akarja mondani, pláne nem akarja őket megijeszteni.
  Ahogy a sziget felé haladnak, mindenki csöndbe burkolódzik, ki-ki a maga belső mumusaival viaskodik. A sok kérdés, ami tíz perc alatt szakadt a nyakukba egyszerűen elviselhetetlennek tűnt hirtelen.
  A nevére felkapta a fejét, és szerencsére a kviddics jótékony hatásainak, azonnal elkapta a felé repülő dobozt. Elmosolyodott a fiú felé, és kihúzott egy szálat, hogy aztán visszapasszolja. Igazából a táskájában még volt egy félig elfogyasztott doboz, de nem akarta, hogy North is tudjon róla. Épp elég, hogy előtte szívja el a szálat, nem kellett neki a kis mise arról, hogy ha két évig kibírta nélküle, akkor most minek kellett vennie. Pláne, hogy már a szálak felét elfüstölte. Meggyújtotta és mélyen letüdőzte. Mintha a füst nem ellepte volna a tüdejét, hanem megszabadította volna valami megfoghatatlan szellemtől, ami egyre csak vákuumot gerjesztett benne.
  Denis kérdése tökéletesen visszhangozta az ő kérdését is. Ha lefeküdne a fűbe, és végiggurulva rajta, akkor sem találna semmilyen csapóajtót vagy olyan nagy piros gombot, mint a filmekben. Elég feleslegesnek érezte most a cselekvését, és nem csak azért mert minden fűszál ugyanúgy nézett ki, de azért is, mert az agya mindenfelé járt közben.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Egy perc, kettő, három. Aztán jön a bumm. Aztán még egy, és végül kórusban a két ember káromkodása. Cat és Denis az egész kaland alatt teljesen rá voltak hangolódva egymásra, de ezt még a szőke se tudta elfogadni véletlen gyanánt. És mégis. Az első dolog ami kiszakadt belőle, az egy hatalmas nevetés volt. Persze csak azért, mert mind a két tagtól kapott visszajelzést arról, hogy élnek. Olyan jóízűen nevetett, ami mondhatni természetellenesnek hatott egy idő után. Mintha nem nevetne, hanem így takarná a sírását, és úgy jönne ki rajta az összes frusztrációja és aggodalma, ami az alatt a két nap alatt telepedett rá, amióta itt vannak.
  Nagy nehezen összeszedte magát, és a fehér hajúra nézett. - Na jó, vegyük komolyan a dolgot. Te fogod az egyik karja alatt, én meg a másiknál - bökte meg a vállát, ahogy tisztázta a tervet. Hátrasöpörte a haját, és felhúzta a ruhájának az ujját, hogy egyik se legyen útban. Beállt egy jó széles terpeszbe, hogy minél több erőt tudjon kifejteni, aztán beékelte a kezét Denis karja és oldala közé. - Bocsi, nem tudom ez mennyire fáj - húzta el a száját. MJ-re nézett. - Mehet? - Amint megkapta az igenlő választ, teljes erejéből elkezdte húzni a férfit, de az csak egy hajszálnyival, ha mozdult kijjebb. Úgy tűnt, mintha azt a lyukat pont az ő méreteire szabták volna. akárhogy húzta-nyúzta a szöszi, annál a picikénél többet nem akart mozdulni, belevörösödhetett a feje, akkor sem.
  - Na jó, új terv - engedte el a férfit. - West, te onnan lentről told felfelé. Fogd meg a talpát, és nyomd. Denis, feszísd meg az összes izmod, mert akkor kevesebb helyet foglalnak. MJ, te csináld amit eddig - adta ki az utasításokat. - Mindenki kész? Akkor három, kettő, egy... - teljes erejét bevetette, érezte, ahogy az izmai is remegni kezdenek az erőlködéstől, de nem hagyta ellazulni őket. Most, vagy soha!

Buddha keze

  Hatalmas nevetett a szöszi az előadáson. Olyan igazi jóleső nevetés volt, aminek a hallatán más is mosolyra derülne. De egyszerűen olyan vicces volt számára, ahogy Martin magas, vékony hangon próbál kierőltetni mondatokat a száján, melyek egyáltalán nem voltak hozzá illőek.
  - Sajnálom, de amerikai lányként nem ettem még töltött káposztát, de azért el tudom képzelni a dolgot - vallotta be. Lehet, hogy a felmenői mind magyarok voltak, de mivel a Bagolykő előtt mindig a gyors éttermekben fogyasztotta a napi ételeit, így semmi esélye sem volt rá, hogy kipróbálja az igazi magyar ínyencségeket.
  - Uff...ez elég rosszul hangzik. Szerencsére a bestináriumokban nem fenyeget a kiégés veszélye - vigyorgott. - Bár a halálé igen, még pisztoly sem kell hozzá... - elmélkedett el a dolgon, mintha nem is tudom atomfizikai képleteket oldana.
  - Nekem mondod? Túl sok is van belőlük - nevetett együtt a férfival. Ám ekkor igazság szerint Eastre gondolt. Azt a nőt valahogy ki nem állhatta a családból. Mondjuk az anyjukat sem, de a fiúkkal legalább többnyire értette a közös hangot.
  Értette a hirtelen témaváltást. A szakításról soha nem könnyű beszélni, neki sem volt könnyű, amikor North úgy döntött elvesz valaki mást. Sőt, egyszerűen észveszejtő gondolat volt.
  - Az a nő akkor dobta el élete nagy lehetőségét - fűzte azért hozzá Scar, csak hogy tudja a férfi, hogy mit gondol a dologról. Ráadásul bagolyban még inkább szörnyű. Legalább lett volna benne annyi tartás.
  - De hallelujah végre megérkezünk - folytatta a másik gondolatmenetét, mintha az a kis kitérő meg sem történt volna. - Egy napig mást sem fogok csinálni, csak aludni. Na meg persze azért az évnyitón még részt veszek így utoljára - húzta el a száját. Furcsa lesz úgy visszatérnie a kastélyba meg az órákra, hogy nincs mellette North. De legalább otthon ott lesz vele. Bár ha kinyírja a macskát, akkor ő is ki lesz nyiffantva, ez már egyértelmű.
  - Neked mi a terved? Merre mész tovább?

Buddha keze

  Martin hirtelen kirohanása először megijesztette a szöszi, hiszen tényleg azt hitte valami nagy gond van, de aztán mikor az első sokk elült, elkezdett rajta ő is nevetni. Nem hitte el, hogy ekkora tragédia ez, ha tudta volna, el se mondja.
  - Jól van, jól van, csak ne jelentsd az auroroknál - tette fel a kezét megadóan Scar, mintha attól tartana hirtelen az egész vonat ellene fordul, mert meghallották a kijelentését. - Ígérem elmegyek, ha tudok.
  - Hát, elég nehéz megpróbálni beilleszkedni egy aranyvérű családba, akik csak a tiszta vérűeket tartják számon, miközben te csak félvér vagy. Ráadásul a mugli anyádnál nevelkedtél, szóval Bagolykőig semmit nem is tudtál a világról. Bevallom, még most is vannak tudásbeli hiányosságaim - vallotta be, mert hát mégiscsak majdnem egy egész napig utazott ahelyett, hogy hopp-port használt volna, vagy bármi hasonlót. A mugli eszközökben még mindig nagyobb volt a bizalma.
  Elmosolyodott a felvetésre. - Dehogynem, nagyon szívesen - bólintott. Nem tudta, hogy ezt így ki kell jelenteni két ember között, de igaza volt Martinnak. Az a legtisztább ügy, ha előre letisztázzák ki kivel van.
  Ahogy elkezdett lassítani a vonat, úgy kezdte a szöszi összekaparni a cuccait. Azonban amint meghallotta a kulcsok csörgését, rögtön megfagyott és a férfi felé fordult.
  - Say no more! Lerakom a cuccaim, meghallgatom az igazgató beszédét, és megyek. Addig dobd össze a Pizza a la Scarlett-et - adta ki az utasítást, majd felkapva vállára táskáját még egy utolsót intett. - Este találkozunk! - lépett ki a fülkéből a szöszi, hogy még megelőzze a diáksereget.

Martin

  Boldogan lépegetett az utca kövein, miközben magához szorította legújabb szerzeményét. Imádta, hogy a kezeiben tarthatta azt a becses darabot, hiszen jó sokáig várt már rá.
  Öt perce hagyta el bogolyfalvi kedvenc boltját. A régiségkereskedés már azóta tarthatta számon a szőkét, mint törzsvásárló, amióta a társaslakásba beköltözött. Hetente járt be, hogy megnézze milyen csodákat gyűjtött megint be az eladó. Aztán mikor legutóbb nagyon kutatott, rákérdezett, hogy mégis mit szeretne. Mikor a szőke elárulta, az árus ígéretet tett neki, hogy jövőhétre beszerzi neki, és még egy pajkos kacsintást is kapott hozzá.
  Mikor ma bement, az árus rögtön jelzett neki, hogy menjen oda, és előhúzta a bűvös bakelitlemezt a pult alól. És nem is akár milyet. Egy eredeti, első kiadásos Sex Pistols album. Ráadásul mivel Scarról volt szó, az eladó odaadta neki féláron.
  Így mosollyal az arcán lépett ki a lány a boltból és most haladt keresztül az utcán, hogy otthon azonnal feltegye, és a macskájával együtt megőrüljenek, és fel-le szaladgáljanak a lakásban a szomszédok - és North - örömére.

Martin

  A szőke már látta a lelki szemei előtt, hogy hogyan is fognak bulizni Lunával. Teljesen belefeledkezett a képzeletébe, mikor hirtelen valaki a semmiből felbukkant. Scar teste előbb reagált, mint esze. Hirtelen hátrahőkölt.
  Ránézett a hang forrására, és bólintott, miközben visszafelelt. - Üdv. - Egy gyenge mosolyt is megeresztett mellé, bár elsőre csak abban volt biztos, hogy ismerős neki a fiú. Fogalma sem volt honnan vagy miért, pedig érezte, hogy fontos. Összeszűkítette szemeit, és tetőtől talpig végigmérte a férfit.
  - Várjunk csak... - esett gondolkodóba. Az arc. Nagyon is ismerős volt neki. A szőke haj, és azok az éretlennek tűnő arcvonások, melyek mára már egy igazi férfi arcát tarkították. A kifejező szemekről már nem is beszélve. Igen, azok voltak a legemlékezetesebbek. Legutóbb hálásan nézett ebbe a szempárba, s amikor először látta, segélykérően.
  - Martin, igaz? - kérdezett rá, megörülve. Abban nem volt biztos, hogy melyiknek jobban, annak, hogy találkoztak, vagy hogy kitalálta ki is az előtte álló ember.
  - Hogy vagy? Mi újság veled? - érdeklődött azonnal. Tényleg nem tudta, hogy merre lengett a férfi az elmúlt időszakban. Pontosabban a Bagolykő elhagyása óta.

Martin

  Be kellett vallania a szőkének, kicsit leesett az álla, hogy Martin pont őt szúrta ki Bogolyfalván úgy, hogy még a nevére is emlékezett. Már akkor prefektus volt a férfi, amikor meg akart szökni, s habár egyértelmű, hogy élete sztoriját szolgáltatta Martinnak, azért akkor is fura véletlen volt.
  - Áhh, tudod, csak a szokásos. Most fejezem be majd az utolsó évem, járom a világot, de alapjáraton itt lakom. Sőt nem is messze, ha gondolod felmehetünk, és megihatunk egy kávét. Kíváncsi vagyok arra a hosszú történetre, amit nem akartál kifejteni - mosolygott rá a szöszi. Úgy emlékezett a szőke, hogy North megint elment a könyvtárba, hogy bújja a könyveket, amik majd elősegítik a következő kalandot. Bár még nem tudott róla sokat a szöszi, már alig várta, hogy újra útnak induljanak. Nem bírta nagyon az otthon üldögélést. - Sőt ha szereted a Sex Pistols-t, akkor ott lehetsz abban a csodás pillanatban, amikor felteszem a vadonatúj szerzeményemet - mutatta meg, az eddig szorongatott lemezt a férfinek, mintha az vele becses tárgy lenne, amihez senkinek nincs hozzáférése. - Na jó, ha nem szereted, akkor választhatsz a többi közül is. Biztos találunk olyat, amit te is szeretsz - vont vállat a lány. Tudta ám, hogy nem lehet mindenkinek olyan kifinomult zenei ízlése, mint neki meg Kolosnak, de azért egy próbát megért. Legrosszabb esetben ott volt a Beatles lemeze. A Beatlest mindenki szereti.

Martin

  Furcsa volt. Martin valahogy túlontúl távolságtartó volt vele. Igaz, hogy jó pár éve nem találkoztak, de a szöszi mindig is úgy volt vele, hogy aki egyszer a barátja, az tíz év múlva is az lesz. Pláne, ha az illető kihúzta valami slamasztikából. Pedig Scar becsületére legyen mondva, egy csomó alkalommal ő is csak a történések áldozata. No persze ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor Martin mentette ki az aurorok karmai közül, de például amikor Kolossal bezárták őket a börtönbe....az egy tipikusan ilyen eset.
  - Ugyan dehogy! Már ha egy kis szőrös fekete macska nem ijeszt meg. North utálja, de ő minden állathoz így viszonyul - vont vállat a szöszi. Nem nagyon tudta megérteni a férfinek ezt az viszolygását. Rengeteg félelmét el tudta fogalmi, mint a viharokét, a vért, a tömeget, sőt még a lábfóbiáját is. De Luna akkor is marad. Ebben nem nyitott vitát.
  - Ugyan már, egyszer futunk össze, és te akkor is gyorsan túl akarsz rajta lenni? Ennyire azért remélem nem vagyok rémes eset - cukkolta a lány Martint, és közben elindult a házuk felé. Egyenlőre a macskával való megőrülést hagyniuk kellett, de azt este be tudják pótolni. Egy régi ismerős mindig előbbre való.
  - Bestia- és sárkánykutató - mondta mosolyogva a lány. - Egyszerre végzem a kettőt, így könnyebben el tudok helyezkedni. - Mind a kettőért odavolt. Pláne amikor gyakorlatoznia kellett. Még akkor is, ha az egy pöppet kudarcba fulladt, és az idő nagy részében a putri munkát kellett elvégeznie. - Reményeim szerint majd el tudok menni egy rezervátumba dolgozni. Te mit csinálsz a minisztériumban? - volt ott vagy ezer munkalehetőség az egyszerű vízszerelőtől egészen a bíráig.