Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Miután kiértek az épületből, eluralkodott a káosz. Először is senkit nem találtak, szóval a csapat férfi tagjai elkezdtek aggodalmaskodni. Aztán megjelent MJ a törött ujjával a maga némaságában, és nem sokkal később Cat is megkerült. Igaz, addigra North már nem csak a saját, de a szőke agyát is felhúzta a morgolódásával.
  Anélkül hogy bármit is mondott volna, Scar benyúlt barátja zsebébe, és kihúzta belőle az Emeraldtól kapott nyakláncot, és kibontva Cat nyakára húzta. - Remélem nem volt semmi bajod belőle, hogy nem viselted - kacsintott rá a szőke mosolyogva, és elvette a kávéját. - De azt hiszem a neveket elrontottad. North előbb mászna fel az ajtódarabra, minthogy feltegyen oda engem - utalt a lent történtekre, de persze közben nem is nézett a férfira.
  Vártak, amíg ellátja a másik lány a szerencsétlen némát, és közben hangtalanul hallgatták a beszámolóját. Egészen meglepte a szőkét a levél, hiszen nem számított rá, hogy üzeneteket is kapni fognak. Az előző esti fenyegetés épp elegendőnek tűnt, nem szerette volna, ha továbbra is megjegyzéseket és átkokat hoznak a fejükre. Így is őket figyelték majdnem minden ablakból.
  - A levél az őrzőtől van? És mégis minek mentél oda? Meg...honnan tudtad, hogy van ilyen itt? - tette fel sorban a kérdéseket a szöszi, ha már senki másnak nem tűnt olyan gyanúsnak az eset, mint amennyire neki. Valahogy nem tudta elképzelni, hogy a megátkozott lányt Denisék úgy hagyták kint, hogy azt mondták neki: mászkáljon amerre akar, derítsen ki mindenfélét, hátha meghal közben.
  - Menjünk, út közben is megtudjuk beszélni a dolgokat - jegyezte meg Scar, hiszen Avalon sem a következő utcában van.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A kávé úgy tűnt mindenkinek ugyanolyan életmentő volt. Jólesően szürcsölgették, miközben több furcsa részlet is kibontakozott a szőke előtt. Először is tudta, hogy figyelik őket, de természetesnek vette ezt egy kis faluban. Egész eddig. Másodszor, North mondata után végre felfedezte, hogy Cat karjáról eltűnt a jel, és hogy - harmadszor - valamit ezzel kapcsolatban takargat a lány. Mivelhogy csak ketten voltak nőneműek a csapatból, így szinte biztos volt, hogy a kis jeleket csak ő vette észre, de egyelőre nem akarta szóvá tenni. Semmiképen nem a többiek előtt. Negyedszer, vagyis legvégül pedig a levelet, ami valami olyan dolgot rejtett, amit még ő maga sem tudhat. Talán benne volt, hogy mi lesz velük, ha nem hagyják el a helyet x időn belül. Talán olyan kegyetlen dolgokat sorolnak fel benne, hogy North ki se akarja mondani, pláne nem akarja őket megijeszteni.
  Ahogy a sziget felé haladnak, mindenki csöndbe burkolódzik, ki-ki a maga belső mumusaival viaskodik. A sok kérdés, ami tíz perc alatt szakadt a nyakukba egyszerűen elviselhetetlennek tűnt hirtelen.
  A nevére felkapta a fejét, és szerencsére a kviddics jótékony hatásainak, azonnal elkapta a felé repülő dobozt. Elmosolyodott a fiú felé, és kihúzott egy szálat, hogy aztán visszapasszolja. Igazából a táskájában még volt egy félig elfogyasztott doboz, de nem akarta, hogy North is tudjon róla. Épp elég, hogy előtte szívja el a szálat, nem kellett neki a kis mise arról, hogy ha két évig kibírta nélküle, akkor most minek kellett vennie. Pláne, hogy már a szálak felét elfüstölte. Meggyújtotta és mélyen letüdőzte. Mintha a füst nem ellepte volna a tüdejét, hanem megszabadította volna valami megfoghatatlan szellemtől, ami egyre csak vákuumot gerjesztett benne.
  Denis kérdése tökéletesen visszhangozta az ő kérdését is. Ha lefeküdne a fűbe, és végiggurulva rajta, akkor sem találna semmilyen csapóajtót vagy olyan nagy piros gombot, mint a filmekben. Elég feleslegesnek érezte most a cselekvését, és nem csak azért mert minden fűszál ugyanúgy nézett ki, de azért is, mert az agya mindenfelé járt közben.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Egy perc, kettő, három. Aztán jön a bumm. Aztán még egy, és végül kórusban a két ember káromkodása. Cat és Denis az egész kaland alatt teljesen rá voltak hangolódva egymásra, de ezt még a szőke se tudta elfogadni véletlen gyanánt. És mégis. Az első dolog ami kiszakadt belőle, az egy hatalmas nevetés volt. Persze csak azért, mert mind a két tagtól kapott visszajelzést arról, hogy élnek. Olyan jóízűen nevetett, ami mondhatni természetellenesnek hatott egy idő után. Mintha nem nevetne, hanem így takarná a sírását, és úgy jönne ki rajta az összes frusztrációja és aggodalma, ami az alatt a két nap alatt telepedett rá, amióta itt vannak.
  Nagy nehezen összeszedte magát, és a fehér hajúra nézett. - Na jó, vegyük komolyan a dolgot. Te fogod az egyik karja alatt, én meg a másiknál - bökte meg a vállát, ahogy tisztázta a tervet. Hátrasöpörte a haját, és felhúzta a ruhájának az ujját, hogy egyik se legyen útban. Beállt egy jó széles terpeszbe, hogy minél több erőt tudjon kifejteni, aztán beékelte a kezét Denis karja és oldala közé. - Bocsi, nem tudom ez mennyire fáj - húzta el a száját. MJ-re nézett. - Mehet? - Amint megkapta az igenlő választ, teljes erejéből elkezdte húzni a férfit, de az csak egy hajszálnyival, ha mozdult kijjebb. Úgy tűnt, mintha azt a lyukat pont az ő méreteire szabták volna. akárhogy húzta-nyúzta a szöszi, annál a picikénél többet nem akart mozdulni, belevörösödhetett a feje, akkor sem.
  - Na jó, új terv - engedte el a férfit. - West, te onnan lentről told felfelé. Fogd meg a talpát, és nyomd. Denis, feszísd meg az összes izmod, mert akkor kevesebb helyet foglalnak. MJ, te csináld amit eddig - adta ki az utasításokat. - Mindenki kész? Akkor három, kettő, egy... - teljes erejét bevetette, érezte, ahogy az izmai is remegni kezdenek az erőlködéstől, de nem hagyta ellazulni őket. Most, vagy soha!

Buddha keze

  Hatalmas nevetett a szöszi az előadáson. Olyan igazi jóleső nevetés volt, aminek a hallatán más is mosolyra derülne. De egyszerűen olyan vicces volt számára, ahogy Martin magas, vékony hangon próbál kierőltetni mondatokat a száján, melyek egyáltalán nem voltak hozzá illőek.
  - Sajnálom, de amerikai lányként nem ettem még töltött káposztát, de azért el tudom képzelni a dolgot - vallotta be. Lehet, hogy a felmenői mind magyarok voltak, de mivel a Bagolykő előtt mindig a gyors éttermekben fogyasztotta a napi ételeit, így semmi esélye sem volt rá, hogy kipróbálja az igazi magyar ínyencségeket.
  - Uff...ez elég rosszul hangzik. Szerencsére a bestináriumokban nem fenyeget a kiégés veszélye - vigyorgott. - Bár a halálé igen, még pisztoly sem kell hozzá... - elmélkedett el a dolgon, mintha nem is tudom atomfizikai képleteket oldana.
  - Nekem mondod? Túl sok is van belőlük - nevetett együtt a férfival. Ám ekkor igazság szerint Eastre gondolt. Azt a nőt valahogy ki nem állhatta a családból. Mondjuk az anyjukat sem, de a fiúkkal legalább többnyire értette a közös hangot.
  Értette a hirtelen témaváltást. A szakításról soha nem könnyű beszélni, neki sem volt könnyű, amikor North úgy döntött elvesz valaki mást. Sőt, egyszerűen észveszejtő gondolat volt.
  - Az a nő akkor dobta el élete nagy lehetőségét - fűzte azért hozzá Scar, csak hogy tudja a férfi, hogy mit gondol a dologról. Ráadásul bagolyban még inkább szörnyű. Legalább lett volna benne annyi tartás.
  - De hallelujah végre megérkezünk - folytatta a másik gondolatmenetét, mintha az a kis kitérő meg sem történt volna. - Egy napig mást sem fogok csinálni, csak aludni. Na meg persze azért az évnyitón még részt veszek így utoljára - húzta el a száját. Furcsa lesz úgy visszatérnie a kastélyba meg az órákra, hogy nincs mellette North. De legalább otthon ott lesz vele. Bár ha kinyírja a macskát, akkor ő is ki lesz nyiffantva, ez már egyértelmű.
  - Neked mi a terved? Merre mész tovább?

Buddha keze

  Martin hirtelen kirohanása először megijesztette a szöszi, hiszen tényleg azt hitte valami nagy gond van, de aztán mikor az első sokk elült, elkezdett rajta ő is nevetni. Nem hitte el, hogy ekkora tragédia ez, ha tudta volna, el se mondja.
  - Jól van, jól van, csak ne jelentsd az auroroknál - tette fel a kezét megadóan Scar, mintha attól tartana hirtelen az egész vonat ellene fordul, mert meghallották a kijelentését. - Ígérem elmegyek, ha tudok.
  - Hát, elég nehéz megpróbálni beilleszkedni egy aranyvérű családba, akik csak a tiszta vérűeket tartják számon, miközben te csak félvér vagy. Ráadásul a mugli anyádnál nevelkedtél, szóval Bagolykőig semmit nem is tudtál a világról. Bevallom, még most is vannak tudásbeli hiányosságaim - vallotta be, mert hát mégiscsak majdnem egy egész napig utazott ahelyett, hogy hopp-port használt volna, vagy bármi hasonlót. A mugli eszközökben még mindig nagyobb volt a bizalma.
  Elmosolyodott a felvetésre. - Dehogynem, nagyon szívesen - bólintott. Nem tudta, hogy ezt így ki kell jelenteni két ember között, de igaza volt Martinnak. Az a legtisztább ügy, ha előre letisztázzák ki kivel van.
  Ahogy elkezdett lassítani a vonat, úgy kezdte a szöszi összekaparni a cuccait. Azonban amint meghallotta a kulcsok csörgését, rögtön megfagyott és a férfi felé fordult.
  - Say no more! Lerakom a cuccaim, meghallgatom az igazgató beszédét, és megyek. Addig dobd össze a Pizza a la Scarlett-et - adta ki az utasítást, majd felkapva vállára táskáját még egy utolsót intett. - Este találkozunk! - lépett ki a fülkéből a szöszi, hogy még megelőzze a diáksereget.

Helloka. Netflix és chill *-* Te?

Halihó mindenki
Kolos, már megint mutogatod magad?

Te mindig vonzod az őrültséget....meg az őrülteket, mint én

Hát, Angliában nyaraltam. Hawaii volt
De tegnap amúgy itt voltam... félig

Azt látom... Zalán még az előbb itt járkált, de amióta itt vagyok, nem mer beírni. A többi emberről ne is beszéljünk az online listából

Conroy falvává Long live the queen

Persze, miért nem írod ki rögtön a homlokára, hogy "zöldfül", biztos jól esne neki....

Ne hallgass rá, azt sem tudja miről beszél, megosztom veled fele királyságom

Nédda, besettenkedik, és eléri hogy egymásnak ugorjunk....igazi politikus lélek  

Mármint hogy az ÉN trónom

Még, de ha Ardai sokáig folytatja, végül elteszem láb alól

Látom persze! ESD. Esetlen sérülékeny drámakirály. Maradj is csak ennél, ahhoz értesz
Jó éjt buggyant

Martin

  Boldogan lépegetett az utca kövein, miközben magához szorította legújabb szerzeményét. Imádta, hogy a kezeiben tarthatta azt a becses darabot, hiszen jó sokáig várt már rá.
  Öt perce hagyta el bogolyfalvi kedvenc boltját. A régiségkereskedés már azóta tarthatta számon a szőkét, mint törzsvásárló, amióta a társaslakásba beköltözött. Hetente járt be, hogy megnézze milyen csodákat gyűjtött megint be az eladó. Aztán mikor legutóbb nagyon kutatott, rákérdezett, hogy mégis mit szeretne. Mikor a szőke elárulta, az árus ígéretet tett neki, hogy jövőhétre beszerzi neki, és még egy pajkos kacsintást is kapott hozzá.
  Mikor ma bement, az árus rögtön jelzett neki, hogy menjen oda, és előhúzta a bűvös bakelitlemezt a pult alól. És nem is akár milyet. Egy eredeti, első kiadásos Sex Pistols album. Ráadásul mivel Scarról volt szó, az eladó odaadta neki féláron.
  Így mosollyal az arcán lépett ki a lány a boltból és most haladt keresztül az utcán, hogy otthon azonnal feltegye, és a macskájával együtt megőrüljenek, és fel-le szaladgáljanak a lakásban a szomszédok - és North - örömére.

Martin

  A szőke már látta a lelki szemei előtt, hogy hogyan is fognak bulizni Lunával. Teljesen belefeledkezett a képzeletébe, mikor hirtelen valaki a semmiből felbukkant. Scar teste előbb reagált, mint esze. Hirtelen hátrahőkölt.
  Ránézett a hang forrására, és bólintott, miközben visszafelelt. - Üdv. - Egy gyenge mosolyt is megeresztett mellé, bár elsőre csak abban volt biztos, hogy ismerős neki a fiú. Fogalma sem volt honnan vagy miért, pedig érezte, hogy fontos. Összeszűkítette szemeit, és tetőtől talpig végigmérte a férfit.
  - Várjunk csak... - esett gondolkodóba. Az arc. Nagyon is ismerős volt neki. A szőke haj, és azok az éretlennek tűnő arcvonások, melyek mára már egy igazi férfi arcát tarkították. A kifejező szemekről már nem is beszélve. Igen, azok voltak a legemlékezetesebbek. Legutóbb hálásan nézett ebbe a szempárba, s amikor először látta, segélykérően.
  - Martin, igaz? - kérdezett rá, megörülve. Abban nem volt biztos, hogy melyiknek jobban, annak, hogy találkoztak, vagy hogy kitalálta ki is az előtte álló ember.
  - Hogy vagy? Mi újság veled? - érdeklődött azonnal. Tényleg nem tudta, hogy merre lengett a férfi az elmúlt időszakban. Pontosabban a Bagolykő elhagyása óta.

Martin

  Be kellett vallania a szőkének, kicsit leesett az álla, hogy Martin pont őt szúrta ki Bogolyfalván úgy, hogy még a nevére is emlékezett. Már akkor prefektus volt a férfi, amikor meg akart szökni, s habár egyértelmű, hogy élete sztoriját szolgáltatta Martinnak, azért akkor is fura véletlen volt.
  - Áhh, tudod, csak a szokásos. Most fejezem be majd az utolsó évem, járom a világot, de alapjáraton itt lakom. Sőt nem is messze, ha gondolod felmehetünk, és megihatunk egy kávét. Kíváncsi vagyok arra a hosszú történetre, amit nem akartál kifejteni - mosolygott rá a szöszi. Úgy emlékezett a szőke, hogy North megint elment a könyvtárba, hogy bújja a könyveket, amik majd elősegítik a következő kalandot. Bár még nem tudott róla sokat a szöszi, már alig várta, hogy újra útnak induljanak. Nem bírta nagyon az otthon üldögélést. - Sőt ha szereted a Sex Pistols-t, akkor ott lehetsz abban a csodás pillanatban, amikor felteszem a vadonatúj szerzeményemet - mutatta meg, az eddig szorongatott lemezt a férfinek, mintha az vele becses tárgy lenne, amihez senkinek nincs hozzáférése. - Na jó, ha nem szereted, akkor választhatsz a többi közül is. Biztos találunk olyat, amit te is szeretsz - vont vállat a lány. Tudta ám, hogy nem lehet mindenkinek olyan kifinomult zenei ízlése, mint neki meg Kolosnak, de azért egy próbát megért. Legrosszabb esetben ott volt a Beatles lemeze. A Beatlest mindenki szereti.

Martin

  Furcsa volt. Martin valahogy túlontúl távolságtartó volt vele. Igaz, hogy jó pár éve nem találkoztak, de a szöszi mindig is úgy volt vele, hogy aki egyszer a barátja, az tíz év múlva is az lesz. Pláne, ha az illető kihúzta valami slamasztikából. Pedig Scar becsületére legyen mondva, egy csomó alkalommal ő is csak a történések áldozata. No persze ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor Martin mentette ki az aurorok karmai közül, de például amikor Kolossal bezárták őket a börtönbe....az egy tipikusan ilyen eset.
  - Ugyan dehogy! Már ha egy kis szőrös fekete macska nem ijeszt meg. North utálja, de ő minden állathoz így viszonyul - vont vállat a szöszi. Nem nagyon tudta megérteni a férfinek ezt az viszolygását. Rengeteg félelmét el tudta fogalmi, mint a viharokét, a vért, a tömeget, sőt még a lábfóbiáját is. De Luna akkor is marad. Ebben nem nyitott vitát.
  - Ugyan már, egyszer futunk össze, és te akkor is gyorsan túl akarsz rajta lenni? Ennyire azért remélem nem vagyok rémes eset - cukkolta a lány Martint, és közben elindult a házuk felé. Egyenlőre a macskával való megőrülést hagyniuk kellett, de azt este be tudják pótolni. Egy régi ismerős mindig előbbre való.
  - Bestia- és sárkánykutató - mondta mosolyogva a lány. - Egyszerre végzem a kettőt, így könnyebben el tudok helyezkedni. - Mind a kettőért odavolt. Pláne amikor gyakorlatoznia kellett. Még akkor is, ha az egy pöppet kudarcba fulladt, és az idő nagy részében a putri munkát kellett elvégeznie. - Reményeim szerint majd el tudok menni egy rezervátumba dolgozni. Te mit csinálsz a minisztériumban? - volt ott vagy ezer munkalehetőség az egyszerű vízszerelőtől egészen a bíráig.

Martin

  Furcsán jó érzés kerítette hatalmába a szőkét. A régi ismerősökkel való találkozó általában kimerül egy 'hogy vagy'-gyal és egy 'mi újság veled?'-del. Ebben az esetben viszont többről volt szó. Barátok voltak. És nem vesztették el ezt a rangot egymás felé. Ugyanúgy beszélgettek, mint évekkel ezelőtt - még a magyarázkodás is ugyanolyan arányban játszik szerepet, mint akkor.
  - Hát, legrosszabb esetben is van egy kanapém, és nem te lennél az első, akit befogadok, hogy ott aludjon - nevetett. Emlékszik még milyen volt, amikor Kolost befogadta. Myra miatt nehéz volt kezelni, de azért egy jó kis szócsata megadta a kellő lendületet a srácnak, hogy a lejtő után azért meginduljon felfelé.
  - Igen? Képzeld, épp most szervezi North a következő expedíciónkat. Tudod ő mágiatörténésznek tanult, és mivel végzett, most különböző mendemondáknak jár utána. Legutóbb az Excalibur-t kerestük meg - bólogatott a lány nagy hevesen, miközben mesélt. Talán élete legjobb élménye volt. Legalábbis visszaemlékezve. Amikor ott voltak, akkor persze volt sok kellemetlenség, mint a megátkozás és kőszoborrá fagyasztás - szerencsére utóbbi nem történt meg.
  - Én bajba? Soha! - kacsintott és félmosoly kíséretében a férfire. Ha ismeri még valamennyire, és emlékszik a történetükre, akkor biztosan értette a szarkazmusát. - Pedig esküszöm, hogy próbálok megjavulni - tette a szívére a kezét. Először bal kézzel jobb oldalra, aztán rájött, hogy ez nem helyes, szóval gyorsan megcserélte, majd elégedetten bólintott. Igen, pontosan tudta hol a szíve.
  Közben szép lassan érkeztek meg a házhoz. A lány kinyitotta a társaslakás ajtaját, majd felsétáltak a lépcsőn. - Előre is bocsánat a kupiért, nem vagyok nagy rendszerető, és nem hittem, hogy jön valaki hozzám - szabadkozott, majd a helyes ajtónál megállva azt is kinyitotta, és beengedte a férfit.

Folytatásért katt

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Olyan erősen koncentrált a húzásra, hogy fel sem figyelt arra, hogy mi történik a lábánál. Már csak azt érezte, hogy bumm, és nincs alatta talaj. Lebegés, és földet érés. Természetesen véletlenül sem sikerült a talpára érkeznie, így négykézlábról nézett fel mérgesen Northra.
  - Legalább szólhattál volna - tápászkodott fel, és a férfihez lépve beleöklözött annak vállába. - Mi van, ha megsérülünk? Annyit kellett volna mondanod, hogy "MJ, Scar, menjetek hátrébb" nehéz lett volna, mi? - tört ki a lányból a düh. Igazából ebben nem csak ez van benne, de még az alagsorban történtek is. Utálta, amikor a férfi játszotta mások előtt az érzéketlent. Még hördült egy utolsót, majd inkább elindult az ismeretlenbe. Minden jobb, mint ott maradni.
  A víz gyönyörűen csillog, és a lány szinte kényszert érzett hozzá, hogy megérintse. De mielőtt megtette volna, és alak emelkedett elő. Teljesen lefagyott. Látott már jó pár érdekes dolgot, mióta varázsló, de ilyet nem. A nő egyszerre volt bájos és ijesztő. Hívogató és mégis ellenszenves. Olyan valaki, akiről többet akarsz tudni, de félsz, hogy nem tetszene a meséje.
  Csodálva hallgatta beszédét, de egészen meghökkent, amikor rá mutatott. A szőke is ugyanezt tette, amolyan kérdésként, hogy tényleg rá gondoltak-e. Csapattársaira nézett, egy kis félsz is megbújt talán a szemében. De amikor North-tal találkozott a tekintete, akkor megszületett benne az elhatározás. Minél távolabb.
  Gyorsan kapkodta le cipőit, nadrágját és felsőjét, aztán már indult is a vízbe. Nem szerette volna megváratni a csodás szirént, aki őt választotta. A víz forró volt, égette a lány bőrét, de nem foglalkozott vele. Egyre beljebb ment. Teste körül fodrozódott a víz, szőke haja fátyolként terült köré. Egy utolsó pillantás a scooby gang-re, nagy levegő, és lebukott a víz alá.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

North nem örül annak, hogy Scar akar menni, kiált is, hogy jöjjön vissza a lány és menjen helyette Denis vagy tudja is ő. Meg azért mikor a lány levetkőzik mindenkinek szól, hogy azért forduljon már el. Cathank is, ki tudja hány kapura játszik.
Azonban ez valószínűleg nem állítja meg a lányt így odaér a tó hölgyéhez.
- Remélem elég bátor és nemes a szíved leányom - hangjában van valami fenyegető, mitnha szankciói lennének ha eseteg a lány elbukna a próbán. De ezen nincs mit gondolkodnia mert a nő lehúzza és mint víz alá kerül a lány érezheti, hogy nyaka körültől egészen feje búbjáig egy buborék nőtt, ahol tisztán kap levegőt.

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

Nem foglalkozott vele, hogy North mit akart. Ez most nem róla szólt. Vagyis csak félig. Mert végül is a szőke itt sem lett volna, ha a férfi nem hozza el. De a nőalak őt választotta, és ennek kellett lennie valami jelentésnek.
- Ebben én is reménykedem... - jegyezte csak úgy mellékesen Scar, hiszen nem tartotta magát bátornak, nemesnek meg még annyira sem. Mindenki mást méltóbbnak tartott, s fejben már azon gondolkodott, hogy a nő talán épp azért választotta őt, hogy elbukjon.
Nem volt választás, az alak már le is rántotta magával, és a bent tartott levegőnek a lány semmi hasznát nem vette. Tökéletesen képes volt az oxigénfelvételre, és a szemét is ki tudta nyitni, hogy mindent tisztán lásson. Csodálkozásában nem is nagyon gondolkodott, csak hagyta, hogy az ismeretlen vezesse.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

A hínártól minden homályos és sötét, egyedül csak azt érzékelheti a lány, hogy bizony-bizony a felszín már jócskán a hátuk mögött van. Meglepő, hogy milyen mély a tó, a hínár már ott fodrozódik körülöttük, hozzáérve a csupasz bőrhöz, mint valami nyálkás tengerikígyóraj, aki elevenen kívánja felfalni áldozatát. Aztán hirtelen halovány derengés, s egyre erősödő lila fény. A hínár széválik egy részen, ott fénylik a kard a maga pompájában. Markolata sötét lila, pengéje haloványabb.
A nő megáll és elengedi Scar kezét.

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

Mindig is utálta azt a nyálkás növényt. Egyszerűen kirázta a hideg, ha a lábához ért, így nagyon is örült neki, amikor végre megérkeztek. Legalábbis először. Aztán amikor az alak elengedte, hirtelen úgy érezte magát, mintha az összes biztosítókötelet leszerelték volna róla, miközben a Mont Blanch-ot akarja megmászni. Félénken a nőre nézett.
- Csak meg kell fognom, és kihúznom? Nincs semmilyen próbatétel vagy csapda? - kérdezte félve. Remélte, hogy ártatlan kérdéseivel nem bőszíti fel egyetlen segítőjét. Igazából nem akaródzott hozzáérni a kardhoz. Félt, hogy nem ő lesz az a valaki, akire a penge oly régóta várt a kőbe zárva.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

- A próbatétel maga a kard kihúzása - mutat a kardra a nő hosszú ujjaival, majd felemeli kezét.
- Azonban ha elbuksz örökre itt kell maradnod, velem, míg el nem sorvad tested az öregségben. Sok bátor ifjú bizonyult kevésnek hozzá, ám már évtizedek óta nincs társaságom. Nézd meg a kardot hát, légy benne biztos, érintsd meg és érezd téged választott vagy sem, majd mielőtt megpróbálnád kihúzni fogj velem kezet, és köss velem paktumot!

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

- Mi történik, ha úgy érzem nem engem választott, s így meg se próbálom kihúzni? Akkor is maradnom kell? - kérdezte a szőke. Véletlenül sem kihátrálni akart az egyességből, csak egyszerűen latolgatta az esélyeit.
Közelebb úszott a fegyverhez. Először csak szemével nézte. A drágaköveket, de még inkább a penge élét. Gyönyörűen volt megmunkálva, igazi remekmű. Remegő keze csak vonakodva nyúlt a markolat után. Behunyta szemét, és csak koncentrált. Várta, hogy valami mágikus sugallatot kapjon. Valamit, hogy üzenjen a kard. Elképzelte magát, ahogy kihúzza minden nehézség nélkül, illetve azt is, hogy nem. Hogy mit fog szólni North, ha a lány nem bukkan fel a felszínen. Meghasadt a szíve a gondolatra.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

- Akkor felengedlek s hívok helyetted olyat, aki vállalja. Mondjuk az embered. North West, ugyebár? Derék ember, te pedig minden parancsora ugrasz, ám a siker, nos, azt mindig ő zsebeli be, talán most is így lesz. Talán ő fogja kihúzni majd, mert te nem merted, de ne félj, a díszes bálon, ahol bemutatják, bizonyára megmutat majd néhány embernek, hogy milyen szép dísz is vagy mellette - elúszik a lány mellett és megáll vele szemben úgy, hogy a kard kettejük között legyen. Hangja keményen csengett, nem gonoszul csak komolyan és figyelte, ahogy a lány felmérte a kardot.
Ahgy megérintette a markolatot a kard enyhén megcsúszott, pusztán pár millméterről volt szó, szemmel nem is igazán látható, de érezni mindenképp lehetett.
A nő keze már nyújtva volt, várta, hogy Scar elfogadja a dolgot, vagy pedig meghátráljon

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

North felemlegetése csak rettegéssel fogta el. Nem azért, mert irigykedett volna. Sose tette. Ideje korán megtanulta, hogy neki nem jut jutalom, és ő ebbe a helyzetbe már beleszokott, így a nő szavai egyáltalán nem hatották meg. Legalábbis ebből a szempontból. Viszont tökéletesen tudta, hogyan is viselkedne a férfi, ha a nő érte menne fel. Nem merné visszautasítani, hiszen olyan nagyképű. De a vízfóbiája miatt kudarcot vallana, és örökre lent maradna.
Érezte, ahogy a kard engedett. Biztos volt benne. Vagy talán mégsem. De Northért muszáj volt. A nő karjára meredt. - Ha maradnék... előtte elköszönhetek? - kérdezte egy kis szomorú visszhanggal. Sose hitt magában, de mindenféleképpen meg kellett próbálnia.
Kezét nyújtotta, és nehéz, súlyos szívvel bár, de megrázta a másikét. Nem volt visszaút. Sóhajtott, és a felszín felé nézett, habár nem látott semmit a nagy kékségen kívül.
- Érted teszem! - Kezét újra a markolatra tette. Félt, reszketett, talán életében először érezte a súlyát annak, milyen is az életével játszani. Mert a megszokáshoz képest most volt mit veszítenie. Szeretett, és szeretve volt. Erre gondolt, mikor csukott szemmel megpróbálta kihúzni a kardot a helyéből.


Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés


- Ha elbuksz soha többé nem mehetsz vissza, búcsúszóra sem - rázta meg fejét a nő, ám úgy tűnt Scart ez sem hatotta meg, megpróbálkozott a kard kihúzásával. Amint elkezdte húzni hirtelen mintha máshol lett volna, egy helyen ahová bármikor eltalálna. Rét, tele virágokkal, körülötte sűrű erdő, még soha nem járt ott, mégis tudta helyileg hol van, s előtte ott volt a kard. A kard ami nem lila volt, hanem arany és ezüst. Aztán kezdett elolvadn az illúzió és a nő galád álnok röhögése töltötte be fejét.
- Örökre az enyém vagy! Beleléptél a csapdámba!

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

A szőke kétségbeesetten nézett a semmivé váló képre. Fejét ide-oda kapkodta, mintha ezzel elérne valamit, csak rosszul látna, vagy igazából bármi ami nem megtörténné tenné. Egy pillanatra már tényleg elhitte, hogy sikerülni fog neki.
- Ez nem lehet. Ez nem ér! - nézett a szörnyre. - Becsaptál. Az egyezségünk nem ér semmit. Nem húzhattam ki a kardot, nem bukhattal el, hiszen itt sem volt! - jelentette ki heves kézcsapkodás közben a lány. Úgy tűnhetett, hogy teljesen biztos abban, hogy így nem érvényes rá az egész, de belül nagyon is félt tőle, hogy most mi lesz. Lehet, hogy eszes és sokmindenből kihúzta már magát, de ez most egy egészen új szituáció.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

Már régóta lett volt a lány, aggódtam érte, iszonyat mód. Fel s alá járkáltam a parton, farkasszemet nézve a nyugodt hullámokkal.
- TÚl régóta lenn van, utána kéne menni nem? - ezt már többedjére elismételtem, ám eddig nem volt bátorságom megtenni.
- Utána megyek!- Most megálltam. Levetettem az ingem majd odaálltam a part szélére, mély levegőt vettem, többször is. Csak rá kellett magamat venni a dologra. Tudtam úszni, vagyis, a technikáját tudtam az úszásnak, tehát nem volt mitől tartanom. Már vagy három perce ácsingóztam ott mikor hátulról valaki nagyot taszított rajtam. Üvöltve estem a vízbe, zihálva húztam el a számat, az, hogy nem láttam mi van a talpam alatt megrémített. És ott volt a moszat is vagy mi a tapló és lebuktam a víz alá.
Valami lilán derengett, afelé kezdtem menni, vagyis süllyedni, mert azt tudtam. Nemsokára megláttam Scart és a nőt is. Nem tűnt kedvesnek, valami történt, Scar könyörögött, vagy legalábbis olyan arcot vágott.
A sötétség engem még takart, mert a banya a szélén állt a lila fénynek és szerencsém volt a leérkezésben is, mert nem kellett úsznom-kúsznom, ki tudtam nyújtani a kezem és hátulról megragadni a nőt. Scarlettnek meg mutatni, hogy menjen fel.

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

Várta a választ, mint a keresztények a messiást, de nem történt semmi. Vagy legalábbis semmi olyat, amit a nő tett volna. Sokkal inkább North. Kikerekedtek a szemei. Nem, ez így nem volt rendjén. Northnak el kellett onnan tűnnie, nem szabadott. Meg egyáltalán, hogy került ő oda? Viszont az utasítás egyértelmű volt. Menjen fel. De mi lesz, ha Northot elkapja a szörny?
Elindult felfelé, de aztán meggondolta magát. Visszanézett, és látta, hogy North mást se csinál, csak kapálódzik, és süllyed. Lejjebb és lejjebb. A szöszi hitetlenkedve nézte, és egy pillanat alatt fordult meg, hogy visszaússzon a férfiért. Hiszen nem tud úszni.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

A banya kapálózott, közben jól összekarmolva a képem, aztán hirtelen kicsusszant alólam és eltűnt valamerre a sötétebb vizekbe. Próbáltam felfelé menni, de az már annyira nem egyszerű mint a süllyedés. Kapálózva igyekeztem orvosolni a dolgot, mikor megláttam Scart ahogy visszajött értem. Jellmzően most sem hallgatott rám, de valahogy el tudtam nézni. Megfogtam a kezét és próbáltam kapálózva segíteni neki, ám ekkor visszatért a sellőrém megragadva bokám, hogy elkezden lefelé húzni. Felnyögtem egy csomó légbuborékot veszítve, s közben valahogy úgy markoltam meg a lány kezét, hogy éreztem valami megroppant a kezeim alatt. ( törött ujjacska)

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

Leúszott hozzá, és a karjánál kezdve kezdte el felfelé húzni. Nehéz volt, hogy egyszerre mind a kettőjüket kellett felvinnie, de egy kis lábmunkával elkezdtek felfelé haladni. Aztán egyszerre valami visszahúzta, és kicsúszott ujjai közül a férfi. Utánakapott, mind a ketten kapálódzni kezdtek, és egyszer csak...reccs.
Őrjítő fájdalom hullámzott végig a lány ereiben, és szeme elkezdett könnyezni. Felüvöltött, miközben a fájdalom ellenében csak még erősebben kezdte el húzni a férfit. Nem veszítheti el.
- Engedd el! - kiálltotta, nem is inkább a lénynek, mint inkább magának és a fájdalomnak.

Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés

Kikerekedett szemem mikor realizáltam, hogy a lány kezén valami nem stimmelt, ám a nő fájdalmas szorítás bokám körül egyszerűen nem hagyott oda figyelni. Kapálóztam amennyire tudtam, hogy lerázzam magamról, lenyelve azt a kínt amit hosszú körmei okoztak, amik egyenesen a húsomba mélyedtek. Valahogy sikerült az egyik rúgásommal elég erősen eltalálni a fején ahhoz, hogy elengedjen és akkor elindultam kapálózva felfelé.

Excalibur
"(...) in the galaxy far, far away..."

Fájt. Ordított és könnyezett a víz alatt, amihez valljuk be, elég nagy tehetség kell. De akkor sem hagyhatta, hogy North odavesszen. Az életét áldozta volna a férfiért, akkor mit neki egy törött ujj - még akkor is, ha ezt pont ő okozta.
Egyszer csak engedett. A szőke annyira megörült neki, hogy hirtelen, mintha már nem is érezné a fájdalmát. Valószínűleg az adrenalin tombolt benne olyan szinten, hogy már a törést sem érezte, mindenesetre így könnyebb volt úsznia, és közben segítenie a férfinek.
Ahogy felértek a felszínre, már csak ki kellett érniük a partra, és ott is voltak. Továbbra is North mellett maradt, hátha véletlenül elkezdene megint süllyedni.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Húzta a férfit és tolta, csak hogy minél gyorsabban felérjenek a felszínre. Törött ujjaival egyáltalán nem foglalkozott, és még csak nem is kímélte őket miközben úszott. Fájt, sajgott, olyan fájdalom volt, amit még soha nem érzett, de ez még minig elviselhetőnek tűnt az adrenalin mennyiség mellett, amely az izmaiban és agyában tombolt.
  Felértek a felszínre, és hirtelen elöntötte az öntudat. A fájdalom egy addig ismeretlen hulláma érte el, és összerogyott a súlya alatt. Érezte, ahogy eszmélete egy pillanat alatt odavész, és még utoljára, mint egy reakciócselekvésként North felé nyúlt. Aztán semmi.
  Megremegtek a pillái, kilátszódott szeme fehérje egy pillanatig, aztán mint aki egy rémálomból ébredt. Sűrűn vette a levegőt, mintha több kilométert futott volna, és nyúgtalanul kapálódzott, amíg rá nem jött hol van. Magához ölelte a férfit. Még nem tudott szinte semmit se a környezetéről, se magáról, csak egyszerűen tudta, hogy a megfelelő kezekben van.
  - Vége? - suttogta a férfinek kérdését, aztán eluralkodott a fájdalom az egész bal felében, kezdve a törött ujjaival. A férfi háta mögött felemelte kezét, és megrökönyödve vette észre, hogy fájú testrészei a kétszeresére dagadtak és máris lilává színeződtek. Csak nézte megbabonázva őket, és igyekezett minél kevesebbet mozgatni, hiszen akkor csak még jobban fájtak. Nem mert szólni Catnek, hogy jöjjön és segítsen rajta, vagy megkérdezni hogy Denis mégis miért játszik a tűzzel. Ha kinyitotta volna a száját, valószínűleg először jött volna ki belőle egy fájdalmas sikoly és sírás, mint értelmes szavak, így csak hagyta, hogy North oda vigye, ahová akarja. Biztos volt benne, hogy a férfi is tisztában volt vele, hogy mi is a helyzet vele.

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Tompa, fájdalomtól és adrenalintól zúgó fülébe még eljutott a lány sikítása, bár nem olyan erősséggel, mint ahogy Northnak, legalábbis a megfeszülő izmain keresztül ezt érzékelte a szőke. Mikor kiértek, és North lerakta, addigra sikerült összekaparnia magát a lánynak, és karját csak vállból mozgatva mutatta Catnek, hogy segítsen rajta.
  - Csapda volt - mondta ki tömören, hangja zaklatottságról árulkodott, hangszíne talán feljebb is hangzott, mint ahogy szokott.
  Megvárta, míg segítenek rajta és meggyötört ujjain. A lehorzsolt térde és lila ajkai annyira nem foglalkoztatták, szinte nem is érezte, hogy fázik, csak mintha a sokk miatt remegett volna. - Tudom...hol...van...a...kard - mondta össze-össze koccanó fogai között. Várt egy par pillanatot, hogy mindenkihez elérjen az információ, és az addigi beszélgetés foszlányok is elhalkuljanak. Mindenki zaklatott volt, de már nem volt messze a cél, és ő ugyan nem megy haza a kard nélkül. - Nincs innen messze. Gyalog is járható - mutatott maga elé a lány ép kezével, mint egy útmutatásként, hogy merre induljanak el.

Conroy - West rezidencia
A legjobb srácokkal

  Felcsendült Billy Joel hangja a kihangosítóból, és betöltötte jókedvel az egész helyet. No nem mintha a két jóbarátnak nem lett volna már alapjáraton megalapozv az estéjük, már csak azzal is, hogy egy légtérben tartózkodták. Tálakba kiöntött chipsek és üdítők között csavarodott a testük. Scar épp a padlón feküdt, és a kezével légdobolt a levegőben. Luna valahol a kanapén helyezte kényelembe magát, ő túl úrias volt ahhoz, hogy a földre heveredjen velük.
  - Szóval neked inkább a The Who mint a The Cream. Ez érdekes. Sokan többre tartják az utóbbit - fejtegette magasröptű gondolatmenetét Scar, és a feje felett lévő paprikás csodából a szájába tömött egy adagot.

Conroy - West rezidencia
Belazulós hippi mode on

  Értette a fiú álláspontját, és már válaszolt volna, amikor hirtelen kirontottak a szobából. Tisztában volt vele, hogy North dolgozik, de igazából már vagy két hónapja mást se csinált, csak azt, és a szőke egészen unta, hogy tojáshéjon kell járnia a saját lakásában.
  - Nem hippiskedünk, csak beszélgetünk. Jesszusom, West, mikor lettél olyan, mint egy 80 éves öregapó? - támaszkodott meg az alkarján a szőke, hogy fel tudjon nézni a férfira. Luna közben leugrott a kanapéról, mert roppant szórakoztatónak találta, ahogy a szőke tincsek a szőnyegen ide-oda csúszkálnak ahogy a lány beszél, és azonnal el akarta kapni az összeset, hogy a kis mancsába fogja.
  - Különben is, neked is jó lenne már a pihenés, csak hogy egy kicsit képes legyél...hogy is mondjam... távolabbról szemlélni az ügyet. Néha sokat tud segíteni - evett egy újabb adag ropogós rágcsát.

Conroy - West rezidencia
Belazulós hippi mode on

  A hosszú magyarázásra csak inkább visszatette a szőke a fejét. Persze ez a kisállatnak nagyon nem tetszett. Scar rögtön a kisállatért nyúlt, de az nem mutatott túl bizalomgerjesztő látványt. Olyan kis pökhendi szőrmók volt, mint az összes többi fajtabelije. Igazi kis dívaként inkább otthagyta a lányt, és belemászott Kolos ölébe, és nyaffantott egyet, mintha csak azt adná parancsba, hogy "simogass".
  - Mintha neked olyan jól sikerült volna a választás... - jegyezte meg a szöszi, hiszen tökéletesen tisztában volt vele, hogy nem egy ideális partner a családalapításhoz meg a gyerekneveléshez meg a minden ilyen dologhoz, amihez nem ért, és North mindig számonkéri miatta. Vagy ha nem a férfi, akkor meg North anyja. Az egész West család egy nagy képmutatás.

Conroy - West rezidencia
Belazulós hippi mode on

  Kolos felvetésére nagyot sóhajtott. Utálta, amikor így kell véget érnie egy remek estének. Pláne, hogy North mostanság folyton morcos, és semmi mást nem csinál, mint unalmas ckönyveket búj, ahelyett, hogy vele foglalkozna. Néha a szöszi engondolkodott rajta, hogy mi lenne, ha a férfit magára hagyná pár napra. Vajon észre venné-e, hogy lelépett anélkül, hogy egy szót szólt volna...
  Ő is elkezdett tápászkodni, hogy kikísérje legalább az ajtóig barátját, amikor hallotta a nevét, és odafordult a hang felé. Hiába, Pavlovi-reflexként figyelt fel a nevére. - Hm? - nézett értetlenül Northra. Furcsának találta, hogy a férfi ezen a néven szólítja, egyedül Kolos szokta ellene használni. Lehet megártott neki a hangos zene.

Conroy - West rezidencia
Belazulós hippi mode on

  - Nem a Scarból. Hanem...várj...banyek...te nem is tudod? - döbbent le a szőke egyszeriben, és úgy nézett Kolosra, mintha annak fején ott lenne a válasz. - Nézzenek oda, már egészen Westes lettem. Tele titkokkal és furcsa semmiből jövő rokonokkal - csigázta még a férfit.
  - Mit gondolsz Kolos, el kéne mondanom? Talán jobb lenne, ha nem tudná. Már így is túl sok információt raktározott el az agyába az elmúlt időben. Meg amúgy is, csak húznánk a drága idejét... - lépett közelebb barátjához, mintha csak taktikai megbeszélést tartana vele, ami titkos, de azért annyira nem.

Conroy - West rezidencia
Belazulós hippi mode on

  Kolos megjegyzésére felnevetett, majd lopott egy adag sós valamit belőle. Éljen az egészséges életmód.
  - Na jó, inkább elmondom, csak ne kelljen meghallgatnom mégegyszer a kínos részleteket a normális működő emésztésedről - hunyta be egy pillanatra a szemét a lány, ahogy próbálta a fejéből kizárni az előbb elhangzott információkat. - Amikor kicsi voltam, akkor mint tudod, Magyarországon születtem, magyar névvel. Szóval Szabó Jetta szolgálatodra - hajoltam meg derűsen a férfi előtt, majd Kolos felé fordultam, hogy na most már mehet.

Conroy - West rezidencia
Lelepleződés

Örült a lány, hogy Kolosnak volt annyi esze, hogy lelépjen. Vagyis...tulajdonképpen ő üzente neki a szemével, hogy jó lesz ha elhúz, de csak mert ismerte Northot. A biztonság kedvéért azért követte a fiút a falig, és intett neki, mielőtt becsukta az ajtót. North képes lett volna akár hátba támadni is.
- Mármint hogy mi? - dülledt ki a szőke szeme, amikor visszanézett. - Te kutattál utánam? Álljon meg a menet. Te komolyan lenyomoztál? - fakadt ki a szöszi. - North, én nem az egyik hülye ereklyéd vagyok, amit pontosan meg kell határoznod - túrt bele a hajába. Valahogy nem erre számított. - Ez csak egy átkozott név!