Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Őszintén megvallva, Karina ezt a játszóteret már akkor kinézte magának, amikor Travissel neveltek egy közös műporontyot. Vagyis, ő nevelte és Zonka, Travis házi manója. Még jó, hogy a háztársa volt a kicsi ideiglenes apukája. Igazából a játszóteret akkor szúrta ki először, amikor délutánonként babakocsival sétáltatta a pici Lydiát. Látta, ahogy az előkészítősök önfeledten játszottak a játszótér játékain, vagy egymással. Gyermeklelkű volt mindig is, szíve szerint ő is beszállt volna a gyerekekhez játszani, de az nem lett volna túl felelősség teljes Lydia szempontjából.
Végzetek a csúszással, életében először csúszdázott, és felettébb élvezte. Nem is volt olyan nehéz, mint amilyennek kinézett. Szerinte teljesen olyan volt, mint a szánkózás. Csak rövidebb és nem kellett hozzá szánkó, se hó. Ezután ismét két játékot szemelt ki maguknak; a sima, átlagos játszótéri hintát és a mérleghintát. Ezeket sem igazán próbálta még, csak látta, hogy használták azokat a gyerekek. Zalán a hintára szavazott, egy mosollyal párhuzamban Karina bólintott s célirányosan arra sétált a sráccal az oldalán. Beleült, látta, hogy a levitás milyen könnyedén hajtotta magát, ő is megpróbálta, de neki valahogy nem ment olyan magasra a hinta, mint Zalánnak. Nem értette, hogy miért, pedig mindent úgy csinált, ahogy a fiú. Legalábbis így gondolta a jégcsaplány. Egyszer csak lelassított Zalán, Karyn pedig a szemeivel némán követte, amíg az mögé lépett. Először nem tudta mire vélni, hogy mi is volt a szándéka, de amint elindult a hinta, leesett neki. Szőke volt, de nem buta. Ezt a sztereotípiát gyűlölte, már nem egyszer kapta meg az iskolában egy-egy embertől, vagy a teleléskor az ottaniaktól. A hinta megindult, arcára fülig érő mosoly fagyott, persze ez jó értelemben, ha már jégboszorka volt.
- Hűűhaa! - Hosszú, szinte fehérnek tűnő haja szállt a levegőben, ahogy egyre magasabbra és magasabbra szállt. Leírhatatlanul jól érezte magát, nem foglalkozott azzal, hogy a másik valami civilizálatlan bennszülöttnek nézhette, amiért nem igazán volt testi kapcsolata egy-egy hinta ülőrészével. Ne értsd félre, csak még nem igazán hintázott.
Teljesen megfeledkezett a villódzó égboltról vagy a visszamenetelről. Túl jól érezte magát ahhoz. Elhatározta, hogy meg tanul hintázni magától, bár azzal a negyvenhat kilójával nem gondolja, hogy nehéz lesz.
- Most... most.. én! - Arra célzott, hogy megpróbálja hajtani magát, előre hátra kapálózott, fogalma sem volt, hogy Zalán abbahagyta-e a lökést, ha igen, akkor a szöszi érezhette, hogy a hinta kezdett lelassulni. Feltehetőleg csak kapálózott, de nem hajtotta magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A levitás kérdése hallatán elgondolkodott. Nem értette hirtelen, hogy mire is célzott a srác.
- Átlagos. - Már amennyire átlagos lehet egy jégmágusnak. - Mindig sok hó van, ahonnét én jött. Én, és én testvéreim meg Dió mindig sokat korcsolyázni, szánkózni és hógolyózni. Nagyon mókás volt! - Mosolyogva folytatta, nem emlékezett semmi olyan rosszra, amiért azt mondta volna, hogy nyomorúságos volt a gyerekkora. Náluk igazából nem voltak annyira elterjedtek ezek a játszóterek, hisz ahol laktak, azt is hóból illetve jégből építették fel. Oké, mérleghinta és mászóka készült jégből, viszont az átlagos hintát nem tudták máshogy megoldani, mint bűbájjal. Ritka volt köztük az olyan, aki jártas volt a pálcás mágiához. Aki pedig értett hozzá, nem hintákat tákolt össze a bűbájokkal.
Amint érezte Karina, hogy már képes lesz ő maga is hajtani a hintát, kissé esetlenül kérte Zalánt, hogy álljon odébb. Ezt a fiú szó nélkül megtette, koncentráló arckifejezéssel nyomban megpróbálta hajtani magát. Sajnos ez tényleg csak kapálózás volt a részéről, a hinta pedig lassulni kezdett, egyre alacsonyabbra szállt fel.
- Jaj, neee. - Motyogta, majd a hinta szinte teljesen megállt. Letette a lábait, s felnézett, látta, hogy a hűvös, viharos szél épp belekapott Zalán fürtjeibe, ami alól az ő tincsei sem voltak kivételek. Kellemesen hűs volt számára. Szívesen maradt volna, bár a viharban nem akart kint ülni és szétázni.
- Hmm, lehet tényleg kellene menni. Lassan. - Válaszolta, közben az égbolt felé sandítva grimaszolni kezdett. Mintha azon ügyködött volna, hogy elzavarja a feléjük igyekvő viharfelhőket.
Ismét villámlott, ám a villám mellé mennydörgést is kaptak. Karina vicsorgása sem volt túlzottan hasznos, esetleg a másik arcára varázsolhatott egy halvány mosolyt. De még az sem volt száz százalékig biztos.
- Jó, mi menni! - Felállt rémülten a dörgő égbolt hallatán, kirázta hideg, libabőrössé vált emiatt. Gyűlölte ezt a hangot, mintha csak az apját hallotta volna, amikor dühbe jött, mert eltörték Dióval a jégkristály vázát.
Toporzékolva várta Zalán válaszát, közben hol a levitásra, hol az égboltra pillantott, a viharos szelek pedig egyre gyakoribbakká váltak. Szőke lobonca ide-oda szállt, lassan ő magát is elvitte a széllöket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene

Benji rengeteget nőtt, amióta hazament az apjával, bár a gyerek jóllétét nem az urának köszönhette Karyn, hanem az édesanyjának valamint anyósának. A két nő úgy dédelgették az unokát, mintha az valami kis herceg lett volna. Karinában némi bűntudat is lappangott, amiért más végezte el az ő munkáját. Végül nehéz szívvel visszatért az iskolába, pedig nem akart, ám egyelőre a tanulás volt az elsődleges számára.
Még jó, hogy már előző nap visszaérkezett, rettentően fárasztó út állt a szőke mögött, így kellőképpen ki tudta magát pihenni a másnap tartandó évnyitóra. Sajnos az elején nagyon úgy nézett ki számára, hogy egyedül megy az ünnepségre. Furcsa volt megint a jégvermében ücsörögni, Dioméd nélkül.
Végül rávette magát, hogy megtegye az első lépést és keressen maga mellé valakit, aki bírni fogja mellette a hideget. Nem ment ki a Rellon pincéjéből, tudta, hogy kit keres. Ugyanis látta Rachelt elsuhanni egy pillanatra, amikor Karina megérkezett és a csomagjait húzta magával, hogy végre beérhessen a szobájába. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy vajon hol rejtőzhetett a másik lány, és vajon a Rellonon belül volt-e még. Hosszas bolyongás, háztársaival való értetlenkedés után rábukkant a barna hajú barátosnéjére, akihez rögtön oda is rohant.
A lányok hamar lebeszélték, hogy másnap együtt mennek az ünnepségre. Boldog volt Karyn, mert végre együtt lóghatott megint Rachellel, felidézhették az emlékeiket.
Másnap hamar elkészült, a haját, bőrét és körmeit Noémi tanácsai szerint ápolta. Nagyon jót tett neki az, hogy a múltkor a levitás szárnyai alá vette a hósárkányt. Időben készült el, ezért nem volt kérdéses az sem, hogy időbe felérjen a nagyterembe. Gyorsan kikereste a rellonosok asztalát, és onnét kezdte figyelni Rachelt a szemeivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene

Pontosan érkezett az ünnepségre, látta, hogy rajta kívül szintén érkeztek már emberek a ceremóniára. Nem is akart sokáig a terem bámulásával foglalkozni, sokkal jobban izgatta az a gondolat, hogy vajon hol lehetett a barátnője. A nyakát nyújtogatva nézegette az érkező embereket, valamint azokat is, akik már ott ültek a zöldek asztalánál. Végül kiszúrta az akkor estére leszerződtetett partnerét, Rachel személyében. Felemelte a kezét, hogy meglássa őt is a másik, miután ez megtörtént odasiettek egymáshoz. Karyn arcára mosoly fagyott, végül ő is megölelte a rellonost, akivel kicsit elhanyagolták egymást, fránya vizsgaidőszak.
Szerencsére a két lány angolul társalgott egymással leginkább, mivel a jégcsaplány nehezen tudta kifejezni magát magyarul, és zavarban is volt, amikor nem angolul vagy az anyanyelvén kellett megszólalnia. A magyar tudása megint kicsit visszaszorult, amiért otthon nem használta, nem gyakorolta. Szóval, most kezdheti ismét a nyelv elsajátítását valamint gyakorlását.
- Szia! Jaj, ne is kérdezd. Olyan rosszul aludtam. - Válaszolta, mivel még szokatlan volt számára ismét ebben az ágyban aludni. Visszaszokott a sajátjához.
- Nagyon szépen köszönöm, ezt még tavaly vettem, csak nem volt úgy alkalom, hogy felvegyem. A te ruhád is csodaszép! - válaszolta nyugodtan, az ő sajátos stílusával.
- Benji köszöni szépen, jól van. Nő, mint a borjúfóka! - mosolyogva reagált a kérdésre - Már lassan hat hónaposak lesz, igencsak eleven egy csöppség. - visszagondolt az otthon töltött időre, amíg szünet volt.
- Gyere, üljünk le az asztalhoz, nehogy külön keljen ülnünk egymástól. Közben mesélj te is, mi történt veled, amíg én babáztam és a többi. - Invitálta magával a jégcsap, aki látta, hogy egyre több és több diák tévedett be a terembe, sietett leülni az asztalhoz, hogy a helyükről folytathassák tovább a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene

Megdicsérte a ruháját Rach, nem volt udvariatlannak nevelve Karina, ezért megköszönte, sőt még ő is tetszését nyilvánította a barátnőjének ruhája felé. Bár Karyn számára túl színes volt, szerinte az ő testén nem mutatott volna olyan jól, mint Rachelen. Mintha a csak a másik rellonosnak találták volna ki azt a virágokkal teletűzdelt textilt. Ezután a téma az ő kisfiára terelődött, Benjire. Mosolyogva válaszolt Rachelnek, aki érdeklődve kérdezett a csöppség után.
- Tényleg, mintha csak tegnap lett volna. - apró mosoly húzódott a szája szélén - Lassan kergetheti az apja, hogy elkapja azt a kis örökmozgót. - felelte.
Úgy érezte a jégcsap, hogy eleget beszélt magáról, az otthon történtekről nem kívánt többet beszélni, feleslegesnek tartotta. Ezért döntött úgy, hogy most már Rachelt fogja faggatni, amit azzal kezdett, hogy az asztalukhoz invitálta a lányt. Még jó, hogy a másik ilyen kis bőbeszédű volt, hisz hamar el is kezdett mesélni arról, mik is történtek vele az elmúlt hónapok alatt, amíg nem találkoztak. Karina pedig csendesen, figyelmesen végighallgatta.
- Oh, mentor? - vágott közbe a lány szavába - Akkor együtt dolgozunk majd, mentortárs. - utalgatni kezdett arra, hogy ő is mentorként tevékenykedett egy ideje, utána már nem szólt bele, csak bólogatott.
- Vele? Hát, elvan, éli az életét. - halvány mosollyal válaszolt - Nem igazán, tudod, ő nem annyira családközpontú. Persze nem azt mondom, hogy nem csinál semmit, csak.. a maga módján segít. – Nem tudta máshogy elmagyarázni, úgy, hogy ne fessen a férjéről rossz képet a háta mögött. Nem állt a szándékában, viszont hazudni sem akart, mert azért a legtöbb rellonos ismerte az urát, főleg a lányok és azonnal rájönnének, ha Karyn azt kamuzná, hogy ott sürög-forog Benji körül. Két okból is lebukna, egy; Dió nem ilyen, kettő; a jégvarázslók nem a legbabusgatósabb nép, akik gügyögnek és dédelgetik a nap huszonnégy órájában a kicsit. Csak annyit pesztrálják, amennyit igényel a kicsi. Így tett Karyn is, amíg Dió haza nem vitte magával a fiukat.
- Na és, neked van már valaki, aki tetszik? Vagy párod van már...? - Témát váltott, mert nem sokat tudott Rachel magánéletéről, közben elvett egy villát a tányérja mellől és azt kezdte a kezei közt forgatni, amíg a másik válaszát hallgatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene

- Igen, néha kifejezetten sokat is segít. Volt, hogy egyedül elvitte sétálni Benjit, akkor volt egy kis nyugim nekem is és szusszanhattam egyet – felelte mosolyogva, ahogy visszaemlékezett erre, vagy amikor frissen tisztába rakták a fiúcskát, erre pont akkor robbantott ismét a pelenkájába. Igaz, akkor nem tartották túl mulatságosnak, ám most Karina szerint az volt.
- Nincs? – döbbenten kérdezett vissza – Én azt hittem, hogy már van valakid, olyan kiegyensúlyozottnak tűnsz – válaszolta Karyn. Lehet azért is tűnt számára ilyennek Rachel, mert amióta nem találkoztak, azóta talán mind a ketten változtak jellemileg és szellemileg is. Karina olyan volt, mintha kezdett volna szépen, lassan feloldódni. Persze, még nem nevezhető kalandhajhásznak, de már nem igazán volt érzéketlen jégcsap, már tudott mosolyogni.
Felnevetett Rachel kijelentésén.
- Nekem Dioméd az egyetlen hímnemű az életemben.  Nincs szükségem másra, és feleslegesnek is tartom. Úgy sem bírnák sokáig mellettem - Felpillantott a jeges tekintetével s egy halvány mosoly húzódott a szája szélén. Gyengének tartotta azokat a férfiakat, akik nem az ő törzséből származtak. Úgy gondolta, előbb-utóbb halálra fagyna mind náluk, mert sokáig úgysem tudnák húzni mágiával. Akik meg olyan bűbájokat vetnének be, hogy ne fázzanak, azokat az apja biztos lavinával penderítené ki a jégbarlangjukból. Esetleg futókapcsolatban benne lenne, de Karin számára az is teljesen felesleges volt, mert nem vágyott az ilyesmire. Ráadásul náluk ez a hagyományokba ütközést jelenti, amire szintén nem volt szüksége, mert csak gondja lesz belőle.
- Figyelj, ha szeretnéd, segítek neked bepasizni – nem mintha ő annyira értene a férfiak nyelvén, de a barátjának tekintette Rachelt. – De nem ígérek semmit – tette hozzá.