Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Normál esetben Karinának esze ágába se jutott volna, hogy segítsen a fájókezű lányon. Viszont az elsősgólya a szőkére volt bízva, ezért gondolta úgy, hogy ő felelt Clarie testi épségéért is, nem csak az iskolába való beilleszkedéséért. Mekkora mázli, hogy volt a zsebében egy összegyűrt anyagzsebkendő… Azzal könnyedén közrefogta a duzzanatot, ami ott virított a kis sárkány karján. Talán csak zúzódás volt, vagy ficam, de nem volt a szöszi számára kizárva a törés és a húzódás sem. Remélte, hogy ez a jeges kötözés valamennyire lehúzza a duzzanatot, amit a lányra eszkábált az említett zsebiből és jégdarabból. Laikusként büszke volt magára, holott halványsárga hava sem volt az ilyesfajta sérülésekről. Amint elérkeztek a gyengélkedő ajtaja elé. A hó sárkány nem zavartatva magát, igyekezett belépni a gyengélkedőre, de nem tette meg. Kiszúrt valakit s elengedte a kilincset.
Nem messze a lányoktól, ott állt -az a személy, akit kerestek- az eridon házvezető-helyettese, Lorelai. A hölgy háttal állt nekik, Karyn nem látta pontosan, hogy mit is csinált, ezért várt egy kicsit. Biztos beszélgetett egy diákkal vagy kitudja. Eltelt öt perc, hét perc, s a szöszi kicsit türelmetlenné vált, lopva ránézett a kis Clarie arcára, akiről a leginkább nem a fájdalmat látta sugározni, inkább azt, hogy a képzeletében egészen máshol járt. A jégtömb ekkor sóhajtott egyet, elkapta a barnát a vállánál, figyelmet kért ki ezzel magának.
- Vár meg itt! Nem menni sehová. Oké?- ha sikerült felráznia a kiscsajt egy mosolyt eresztett meg felé s odasétált a javasasszonyhoz, akinek óvatosan megkopogtatta a vállát a mutatóujja hegyével.
- Öhm, elnézést. - halkan, illedelmesen szólt oda a hölgyhöz, aki ha megfordult a szőkével találta szembe magát. - Történ egy kis baleset. Én csúsz jég, és lett nagy bumm, Clarie kar, öhm... nagy! Fáj neki. - a lehetető legjobb tudása szerint igyekezte elmesélni a történteket, de lehet, hogy a mesélést a lányra hagyja, az ő magyarja sokkal érthetőbb volt a Karináétól. Tarkóját vakarva, ismét sóhajtott egyet, lemondott a magyarázkodásról, inkább az elsősre mutatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Amit zúgtak, a szőkének első dolga volt elvinni a kicsit, a gyengélkedőre. Kötelességének érezte ezt a feladatot is. Úgy viselkedett, mintha csak egy nagy tesó lett volna, holott semmi köze nem volt a gólyához. A vezetői szerepet betöltötte, úgy kereste meg a gyógyítót, akit a gyengélkedő környékén meg is lelt. Először megtiltotta Clarienek, hogy elcsámborogjon valamerre, amíg ő egy üzleti tárgyalást lefolytat Miss. Rivierával, aztán megindult teljesíteni a terve második felét.
A hölgyhöz lépve megkopogtatta illedelmesen a vállát, kihúzta magát és azonnal a mondókájába kezdett. Karina nem volt egy fonetikai gyöngyszem, de igyekezett. A kiejtésén és nyelvtanán volt még némi csiszolni való, ám büszke volt magára, hogy mindezt így el tudta hablatyolni. A tanárnő csak bólintott egyet, Karyn úgy érezte, megértették ezzel gyorsléptekkel oda sietett a fájókezű lánykához és megpróbálta beterelni a terembe, ahová irányította őket Lorelai.
- Most már lenni minden oké. Én elintéz minden. - mosolyogva dobta ő is le magát, miután már a kicsi is helyet foglalt.
A vizsgálat során felmerült a kérdés, hogy a szőke hydromágus volt-e. Karyn csak megrázta a fejét. Kikérte magának, de ezt nem hangoztatta, inkább csak csendesen válaszolt.
- Én nem hydromágus. - ezután csendesen figyelte, ahogyan Clarie kezét ellátják, talán kicsit még himbálózott is a székén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Furcsa dolognak tartotta Karyn a sorsot. Kiszámíthatatlan volt, soha nem tudta előre, hogy mi miért történt aztán végül mégis meg lett rá a magyarázata. A leányzó az ok-okozat elvnek állította be a dolgok működését, és arra törekedett mindennap, hogy csak jó dolgok történjenek vele.
A sors keze volt abban is a ludas, hogy ő és a kis gólya, Clariette összeismerkedtek, meg talán a szőke képessége. Azóta jól elbeszélgetnek, ha találkoznak, a kicsi imádta őt, és ő is a kis sárkánybébit.
A minap épp kitalálta Clar, hogy szeretne magának egy kiskutyát, Karyn csak biztatta mosolyogva, tudta, hogy neki úgysem lehet, ráadásul most épp elég gondja van a kicsi Lydiával.
Még aznap szólt a gólya a szőkének, hogy mikor szeretne menni a kisállat kereskedésbe, és azt is közölte a hősnőnkkel, hogy csatlakozni fog hozzájuk még egy személy. Karina kíváncsisága fellobbant, és alig várta a találkát.
Amikor eljött a nagy nap, Karyn tisztába tette és megetette a kislányát, Lydiát, akit egy projekt keretein belül együtt nevelgetett Travissel, a babakocsiba betéve az apró lánykát elindult kifelé a faluba. Odafelé gügyögött, beszélt a műcsecsemőhöz, ki el is szundított, amíg leérkeztek.
- Szia, Clarie'. Shh, halkan, Lydia most aludni el. - mutatóujját ajkai elé helyezte, hogy nyomatékosítsa a csendet. Hiába volt borús, esős az idő, Karyn közelében egy esőcsepp sem maradt meg, hisz a szőke mindet hópehellyé változtatta, ami ott volt tőle egy karnyújtási távolságra.
- Kutya? Az nagyszerű lenni. Mi lenni neve? Persze, én szíves megnéz te kutya és trükk. - mosolyogva felelte, amikor odalépett hozzájuk egy háztársuk.
Karina jeges tekintetével azonnal végig mérte a lányt, tetőtől talpig.
- Szia Rachel, én Jeges Karyn. - elmosolyodott és jéghideg kezét nyújtotta oda a lánykának, aztán illedelmesen kezet rázott vele bemutatkozásképpen. - Én örül, hogy megismer te.
Amíg a két lánybeszélgetésbe elegyedett, Karyn lehajolt a kicsihez, és felhajtotta azt az eső és hó lepergetőt, amivel eddig le volt takargatva a csöppség. A kislány még mindig édesen szunyókált, halkan felkuncogott a szőke és felnézett, látta, hogy az újonnan lett ismerőse őt és a babakocsi lakót figyelte.
- Ti megnéz én kicsi lány? - sutyorogva intett oda nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Napok óta nem hallott a fogadott férjéről. Nem egyszer és nem kétszer volt kinn a házánál, de Zonka csak annyit mondott, hogy elutazott. De hová, azt nem mondta. Karinának nem tetszett, ahogy a srác így cserbenhagyta őt. Hiszen az egyik percben még együtt cseréltek pelenkát a másikban, pedig huss, a srácnak se híre se hamva. Eltűnt egy szó nélkül.
Az azt követő napokat a lány igen nehezen viselte, hisz rámaradt a kicsit, ami nem is lett volna olyan nagy probléma, ha jégvarázsló lett volna. De nem volt. Csak valami megbűvölt ketyere, ami teljesen úgy viselkedett, mint egy átlag csecsemő. Leginkább az éjszakákkal gyűlt meg a baja, Lydiát úgy be kellett csomagolnia meleg ruhákba és a szőrmékbe, hogy nehogy megfagyjon és kinyírja a gyereket. Furcsa volt, számára, hogy ennyire melegen kellett tartania, de nem volt mit tennie.
Ezt a rövid, ám nehéz időszakot egyedül a tél tudata tudta boldogabbá tenni, leestek az első hópelyhek és végre itt volt az, amire hónapok óta várt. Meg sem közelítette ugyan az otthoni környezetet, de ez épp elég volt ahhoz, hogy mosolyt csaljon a jégtömblány arcára.
Épp egy ilyen havas délutánon indult neki megsétáltatni Lydiát, mert nem egy és nem két embertől látta, hogy sétáltatják a gyerekeik. Karina sem akart kimaradni a jóból, felöltöztette hát a csöppséget és belefektette a babakocsijába aztán uccu neki, elindult, egyenest a falu felé. Bogolyfalván az utcákat járta, a kirakatokban nézelődött és élvezte a telet. Annyira elkalandozott Karina, hogy véletlenül a vasútállomáson kötött ki. Feljöttek benne az emlékek, amikor először szállt le a vonatról. Álldogált volna még ott ugyan pár percig, de valaki elvonta a figyelmét. Ez a valaki Travis volt.
Elkerekedett szemekkel figyelte a srácot, ahogy az ott álldogált és valószínűleg indult haza. A szőke azonnal felszívta magát, nem bírta megállni, hogy ne beszéljen vele, ezért megindult felé babakocsistól. Nem akart ordítani, mert Lydia már rég elszendergett, ezért egy hógolyót formált a kezei közt és egy jól irányzott dobással elhajította Travis felé. Ha a fiú nem veszi észre és nem hajol el, egész biztos betalál a hógolyó, ami a tarkóját vette célba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Már éppen elmorzsolt volna egy könnycseppet is, a sok pozitív emlék áradat után, amikor megpillantotta azt a szemétládát. Menten elöntötte a méreg s szemei pedig villogtak, de visszafogta magát. Nem akart ráordítani a srácra, még a végén felébredt volna a kicsi és még őt is csitítgatnia kellett volna. Nem, helyette egy hógolyót gyúrt és jól tarkón hajította vele az említett pótapukát. A figyelem felhívása sikeres volt, mert rögtön meg is fordult a sötét hajú rellonos. Karina még mindig villogó szemekkel mustrálta, ahogy közeledett felé és megérdeklődte, hogy megjött-e hozzá a télapó, avagy piros betűs ünnepe volt-e a héten. Ezt a szőke válaszra sem méltatta, helyette inkább a másik kérdésre koncentrált.
- Nem kaptam semmit, lehet, hogy a baglyod megállt pihenni útközben, vagy csak a rellon új házőrzői ették meg. - Arcáról nem sugárzott semmiféle érzelem, a hangja és monotonon csengett, - Egyébként hol a fagyban voltál? - de ekkor már hátat is fordított neki Travis. Karinában a pumpa emelkedett, pedig nem volt igazán heves vérmérsékletű. Nem mutatta ki érzelmeit, helyette pár ember nagyságú jégcsap tört elő a földből, amik közrefogták Travist és megakadályozták, hogy elmenjen.
- Á-á, nem mész sehova, amíg nem válaszolt nekem! - közelebb tolta hozzá a babakocsit, félszemmel pedig a lányukra sandított, aki még mindig békésen aludt.
- Lehetett volna benned annyi gerinc, hogy személyesen odajössz hozzám és elmondod a tervedet vagy valami. Nem az, hogy a kezembe nyomod az egyik szünetbe a gyereket utána meg eltűnsz napokra. - ugyanazzal a fagyos tekintettel folytatta, hangjában már érződött ugyan a felháborodás, az idegesség, ami el volt fojtva. Halkan beszélt, lábfeje pedig fel-le járt idegesen, amíg a válaszra várt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azonnal félrehúzódtak, amíg a diákok előadásai lementek, illetve a színjátszósok előadásai. Viszont, amikor elérkezett a várva várt végzőskeringő, már közelebb húzódtak, hogy minél többet lássanak az ötödévesek táncából. A keringőt kitörő tapssal véleményezte Karyn, amikor befejeződött, aztán már a táncparkett közepén találta magát. Igaz, csak párpercig táncoltak, de az a pár perc is mókás volt, jól érezte magát s végül csak a hideg ujjak által szorongatott kacsóját követte testével egyenest a falhoz. Ott ő automatikusan megpördült a tengelye körül s hátával nyomódott hozzá a hűvös kőfalhoz.
- Akkor vezess engem. - utalt az általuk leggyakoribb használt tánctípusra, a nyelvtáncra. Lassan lehunyta csillogó szemeit s nyakát nyújtva várta a csókot. Karjait az ura nyaka köré fonta, ágaskodott és akaratosan csókolt vissza, még többet akart belőle. Számára ez csak egy kis darabka volt a mennyből. Tudta, volt ott még több ilyen csók, ahonnét ez jött. De moderálnia kellett magát, nem szerette volna leégetni önmagát vagy a férjét.
- Dió, én már királynő vagyok. -párja arcán végigsimított hűvös mancsával egy magabiztos mosoly kíséretében, büszke volt erre a titulusa, pedig csak a halloweeni jelmeze miatt hívták páran jégkirálynőnek. – Kaphatsz még belőle, ha jó leszel.- magabiztos mosolyát egy huncut, pajkos vigyor váltotta s egy tejfölszőke tincset kezdett az ujjaival babrálni. Ezt az enyelgést Norina szakította félbe, aki egy apró csomagot is hurcolt a szíve alatt, Milót, aki a lány és az ura műgyereke volt.
Karina megszeppenve pillogott, szóhoz sem jutott hirtelen, de már rajta is volt a kenguru, benne a csecsemővel. Eszébe jutott a saját gyereke is, akit bosszúból Travisre bízott egész napra, mert itt hagyta őt és egy szó nélkül elhúzott Hawaiira, hogy ott süttesse a formás fenekét még a jómúltkorában.
Miután a lány elszelelt, a szőke a férjére nézett. - Ennyire nem bízik benned? Szerintem Travishez képest, te egy mintaapuka vagy. - ujjhegyével végigsimított a kis rugdalózó csöppség arcán, aki ott csüngött a nyakában és az embereket bámulta közben gajdolt. Karyn csak azért imádkozott, hogy ne kezdjen el hisztizni a semmiből.
- Jut eszembe, ha meglátom Travist a gyerek nélkül, én esküszöm, hogy lefagyasztom a micsodáját és letöröm. - mi tagadás, még mindig haragudott rá és ennek hangot is adott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Végre, végre eljött a hideg. Már nagyon frusztrált volt a szőke, hogy novemberben is plusz fokok voltak és a rosszullét kerülgette jó párszor emiatt. De mostanra végre eljött a hideg, bár hó nem igazán volt, csak az a csípős hideg szellő, ami az arcába vágott a lánynak. Nagyon élvezte.
Karyn ki akarta élvezni a jó időt, ezért egy nyári ruhácskába kiment a kastélytól nem messze fekvő rétre. Odafelé röpködtek a mínuszok s didergő diáktársak és tanárok mentek el mellette, avagy jöttek vele szembe, ő pedig egy hatalmas vigyorral az arcán, büszkén lépdelt. Aki nem ismerte a szöszit, az eléggé furcsán vagy lenéző pillantásokkal sózta meg a lányt, viszont voltak olyanok is, akik elsápadva pillantottak rá. Karyn pedig büszkén kinyomott mellkassal vonult végig.
Mire megérkezett a kívánt helyre, azonnal keresett is egy padot, oda kényelmesen letelepedett, elfeküdt rajta.
- Istenem, végre olyan itt is az időjárás, mint egy enyhébb délután otthon. - kielégült mosoly ült az arcán, s anyanyelvén beszélt magában. Kicsit sem tűnt idiótának, hogy magában beszélt. Tulajdonképpen Karyn tojt mások véleményére, ezért tette azt, amit tett, és amit ő akart. Nem hallgatott senkire sem, aki a férje volt. Dió az egyetlen ember, akiben totálisan megbízott, ő volt számára a tökéletes partner.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Füle botját sem mozgatta. Lehunyt szemekkel feküdt a padon s élvezte a hőmérsékletet, közben álmodozott.
Sok minden megfordult a fejében, a ráváró családalapítás, a jövendőbeli végzőstánc, ami a bálon annyira megfogta, az ura, no meg a közelgő vizsgaidőszak. Mivel sajnos haza kellett utaznia a családi problémák miatt a legutóbb, ezért lemaradt az itteni vizsgákról és a többiektől, így évet kellett ismételnie. Viszont idén ő is tapasztalhatja majd a vizsgázással kapcsolatos stresszhelyzeteket, idegességet és a nyakáig érő könyvek, jegyzetek sokaságát. Kettős érzés kerülgette, akart is vizsgázni, meg nem is. De inkább az előbbi után húzta a szíve.
- Huh? - félszemmel felnézett a tőle nem messze lévő srácra, akit igazából nem ismert, csak látásból, mindketten pinceszökevények és egy évfolyamon voltak.
- Én nem próbál bead neked semmi. - immáron felült és mélyen a srác szemeibe nézett, karjaival pedig megtámasztotta a felsőtestét. - Én tényleg nem fáz, az én szobáben ilyen hideg lenni, sőt. - folytatta tovább, hangjában érezhető volt a természetesség, megszokottság illetve a nyugodtság. A -ban, -ben pedig még mindig nem volt az erőssége, pedig már mióta gyakorolta azokat Alízzal.
- Hű, menő deszka. - tekintetét a kerekes falap vonzotta agára, azt méregette. - Én is tud menni gördeszka, bár én nem lenni annyira profi, de én tud gyors menni. - vágta oda büszkén ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Oké, én ezt érteni. Neked az lenni normál, nekem a hideg az. - Nyájasan elmosolyodott aztán megpaskolta bal kezével a pad szabad részét, jelezte, hogy nyugodtan leülhetett oda a fiú. Szándékosan nem szólalt meg, de aztán csak kibökte a csodálkozó megjegyzését a gördeszkára utalgatva.
- Köszönöm! - Felcsillantak azok a kék szemei, mosolyogva azonnal a mágikus kütyü után nyúlt bal kézzel. - Én inkább marad talaj. Én még soha nem repül, csak seprű. - Nyögve-nyelve préselte ki magából a magyar mondatokat és letette a gördülő tárgyat a fűbe. - Hmm, itt nem lenni jó hely. Majd én csinál! - Egy legyintéssel egy hosszú jégsáv jött létre a két diák előtt, ami körülbelül negyven méter hosszú volt. - Tökéletes. - Büszke mosollyal konstatálta a művét s már fel is pattant a deszkára. Jobb lábával hajtani kezdte magát, haja pedig fellibbent, végül már két lábon állt a járművön, úgy suhant el. Örömében felrikkantott, élvezte a sebességet, meg az arcába csapó hideg szelet.
Az oda-vissza köre után leszállt a deszkáról, megtörölte verítékes homlokát a kardigánja ujjával és odalökte lábbal a srácnak a gördeszkát.
- Én köszön, ez nagyon jó cucc. Bár én nem lebeg vele, én nem túl ügyes, én biztos leesni. - Letelepedett ismét, viszont most ő is a padnak a támlájára ült fel. Szerette volna a szemkontaktust megtartani a sráccal.
- Jeges Karina. - Nyújtotta oda jéghideg jobb kezét a srácnak, bemutatkozott, mert ez így volt illendő, illetve tudni akarta a társa nevét is. - De ha te akar, nyugodtan hív engem Karyn, én arra is hallgat. - Mosolygott, mint egy szenes szájú hóember, akit nemrégiben építettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A kastélyban téblábolt már napok óta. Furcsa módon nem utazott vissza Grönlandra, pedig szerette volna látni ismét az otthoniakat, de volt egy olyan érzése, hogy egyszer kihagyhatta azt a rettentő hosszú és fáradalmas utazást, ami rá várt. Helyette inkább a kastélyban maradt és megnézte, hogy itt hogyan ünnepelték a karácsonyt. Elcsodálkozott, hisz itt minden olyan meleg, olyan… érzelmekkel teli és olyan más volt. Otthon ettől jóval hangulatlanabbul teltek a karácsonyok. Leginkább csak ettek-ittak, no meg ajándékoztak, már ha közel álltak egymáshoz. Ennyi. Se több, s kevesebb.
Ez igazán új volt a lány számára, felettébb tetszett neki az itteni helyzet. A téli szünet kezdetével jól belakmározott mindennap, mind a három étkezésekor degeszre ette magát. Karyn azon szerencsések közé tartozott, akiken egyáltalán nem látszott meg az sem, ha befalt volna egy fél rozmárt. Akkor is ropiharcosnak tűnt volna mások szemében. Igazi modellalkat volt. Ez valamilyen szinten jó volt, másrészt idegesítette, hogy a gyógyítók azzal hajkurászták folyamatosan, ha meglátták, hogy hízzon, mert egyszer el fog fogyni. Kiborító volt.
A mai nap sem volt kivétel, hiszen egy kiadós ebédet igyekezett lesétálni a kastélyban bolyongva, amikor ráakadt ismét erre a folyosóra, amit már jól ismert, hála az Egerszegi srácnak. Érdekes egy alak volt, viszont tetszett a szőkének, hogy visszaadta az elhagyott kulcstartóját. Olyan volt, mint egy középkori lovag.
A folyosón furcsa, ám édes illatok szállingóztak. Azonnal szimatot fogott a jegesmedve étvágyú Karyn s nyomban az orrát követve rábukkant a süteményes standra. Nem akart úgy kinézni, mint egy éhes vadállat, mivel nem rég ette magát tele, plusz nőből volt. Így lazán zsebre vágott kezekkel odalibegett a kis stand elé, arcán fülig érő mosoly ült ki, ahogy meglátta az ott dekkoló sárgákat. Először csak a fiúhoz szólt angolul, látta rajta, hogy valami nem volt oké.
- Le vagy törve, mint a bili füle. - kacagva szólt oda a morcos srácnak, akit már igen jól ismert, hisz többször is összehozta őket már a sors.
- ÚÚÚÚ sütik, vehetek? - pillantott fel először a lánykára, aztán a duli-fuli Aaronre és elvett egy habos tetejűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Karina már megint az édességek körül sündörgött.
Jóllakott óvodásként kóricált ide-oda a kastélyban, úgy tele ette magát a lányka, hogy megpróbálta lesétálni, mert kissé kellemetlenül érezte magát. Húzódott a hasfala, úgy nézett ki, mint egy párhónapos kismama. Pedig csak degeszre tömte magát. Nem is ő lett volna.
El is kalandozott ő, egészen fejetlenség folyosójáig, ahol meglátta a süteményes standot. Úgy gondolta egy kis desszert még belé fér. Oda is trappolt az ott álló navinésekhez. Szerencséjére az egyiküket már jól ismerte, viszont a lánykát csak néhányszor látta az órákon. A szőkeség gondolta odaszól viccesen a prefinek, hátha kicsit jobb lesz tőle a kedve, de a srác csak visszamorrant neki komoran. Karynnak egyből egy morcos, éhes jegesmedve jutott róla eszébe. Azon gondolkodott, hogy meg dobálhatná egy döglött fókával vagy valami hallal. De egyik sem volt nála, meg mi a francért szaladgálna állattetemekkel?!
- Nagyobbal, mint te. - kaján vigyorral jegyezte meg az orra alatt, viszont épp annyira hangosan, hogy az ott állók jól értsék.
Jégkék szemei hamar a sütikre terelődött és észre sem vette, hogy továbbra is angolul kérdezett rá arra, hogy vehetett-e a sütikből. Szerencséjére a lányka értette őt, ezért a szőkének esze ágában sem volt a magyar nyelvvel bíbelődni. Vera sokkal lelkesebb volt a társával ellentétben. A rellonosnak ez igazán tetszett és vigyorogva lenyúlt egy ínycsiklandozóan habos süteményt.
Lassan emelte a szájához, hisz azt az édes illatot már beszippantotta és összefutott azonnal a nyál a szájában. Alig volt pár mini méterre azoktól a vérvörös rúzs lepte ajkaitól a sütemény, amikor meglepetés szerűen a habos része nem a szájában, hanem a homlokán és az orrnyergén kötött ki. Megszeppenve pillogott a srácra, szája tátva maradt a döbbenettől és attól is, mert várta, hogy belekóstolhasson a süteménybe, valamint le volt döbbenve a történtek miatt.
Még ott állt pár pillanatig némán, amíg felfogta az elmúlt percek eseményeit aztán kitört belőle a röhögés. Elejtette az arcán elkent süti maradványát és az a földön csattant.
- Ha-ha-ha. Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a felettébb kedves gesztust. De, te sem maradsz szárazon. - gonosz vigyor húzódott az arcán, aztán a lánykára kacsintott és felkapott egy sárgahabú sütit és bosszúból (?) - a szöszi szerint csak a játékból - belenyomta a prefektus képébe az édességet. Normálesetben nem lett volna szabad így viselkednie egy férfivel szemben, hiszen otthon ezért komoly problémák születhettek volna. Viszont, hogy nem otthon volt, így kicsit felszabadultabbá vált illetve merészebbé.
- Kölcsön hógolyó visszajár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem tudott aludni, a szőke már órák óta csak forgolódott abban a jégveremben, amit ő szobának hívott. Hol a jobb oldalán próbált elaludni, hol a baloldalán. Hiába telt szórakoztatóan a kora estéje a férjével, de egyszerűen nem bírt elaludni. Késő éjjel volt, körülbelül tizenegy óra, amikor kócosan felült, karjaival támasztotta meg felsőtestét és a békésen szundikáló Dióra pillantott. Irigy volt, hogy a srác milyen könnyedén bealudt, ő meg.... nem.
Egy hang nélkül kikecmergett az ágyból s mezítláb, egy könyvet felkapva az éjjeliszekrényéről, elhagyta a szobáját, hogy a klubhelyiségben álmosra olvashassa magát. Nem nézte meg ugyan a könyv borítóját, hogy mi szerepelt rajta, viszont abban reménykedett, hogy valami extraunalmas dologról írt.
A rellon klubhelyiségében a két dobermann valószínűleg nemrégiben még aludtak, de amikor megérkezett a szőke éberen figyelték a lányka mozdulatait. Ő csak rámosolygott a két kutyára és jól megdörgölte a fülük töveit. Utána persze ledobta magát az egyik kanapéra, és az ölébe vette a papírköteget. Szerencséjére valami dögunalmas mágiatörténet könyvet sikerült előhalásznia, így valószínűleg hamar be tud aludni. Reményei szerint.
Már egy ideje olvasott, de.. valahogy nem érezte, hogy az álommanó ott járt volna nála, sőt egyre inkább azt érezte, hogy kezdett felélénkülni, ez nem volt jó, nagyon nem. Kétségbeesetten fúrta bele az arcát a dohos illatú könyv lapjai közé, míg léptek hangjaira lett figyelmes. Felkapta a fejét a könyvből, csoda, hogy nem maradt a homlokán pár betű, hisz olyan erősen szorította oda a fejét nyüszítve.
A lépések egyre hangosabbakká váltak, és egyre közelibbnek hatottak, hunyorogva próbálta kiszűrni az alakot, aki felé közeledett a sötét alagsori folyosón. Sajnos nem volt túl bíztató a látvány, meg úgy az egész helyzet, és ez a jelenet beleillett abba a buta horrorfilmbe, amit megnézetett vele pár hónapja Gwen. Azután a film után nem sokat aludt a szőke, fújt is egy kicsit az eridonosra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Úgy érezte magát Karyn, mintha öt-hat energianövelő főzetet itattak volna vele. Meg sem érezte a fáradtságot, pedig már épp itt lett volna az ideje az alvásnak, hisz reggel tanítás, ő meg még mindig kinn kóricált, vagyis már megint kinn kóricált.
Hű szokásához híven fejét a könyv lapjai közé nyomta, úgy dörmögött mindenfélét az anyanyelvén s nyüszögött. A kínlódásának léptek zaja vetett véget. Hatalmasra kerekedett szemekkel kezdte vizsgálni, hogy ki közeledhetett felé, aztán már hunyorított, remélte, hogy majd úgy jobban lát. A két kutya is felfigyelt s lassan a sötétárnyból egy ismerős lány vonalai rajzolódtak ki. Az alak nem volt más, mint Rachel. Mielőtt még megjelent volna a lányka, Karyn szíve majd' kiugrott a helyéről az izgatottság miatt. Szerencséjére nem tanár jött vele szembe, hanem csak az egyik ismerőse, akivel pár hete találkozott a faluban. Széles mosoly húzódott végig azon a pirospozsgás arcán és a jobbmancsával integetett a lánykának.
- Szia. Én is örül, hogy csak te lenni az és nem egy tanár. - megkönnyebbülve szólt oda a gólyának s folytatta.
- Hát, nem igazán. Én sajnos nem fáradt. - lebiggyesztette az ajkait.
- Én csak itt ül és olvas ezt. - felemelte azt a méretes könyvet, amit azokkal a vézna ropikarjaival igyekezett anélkül a levegőben megtartani, hogy ne ejtse magára,vagy valamelyik kutya fejére esetleg lábára.
- Te? hogy-hogy erre? Te sem tud aludni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Megkönnyebbült, ahogy megtudta, hogy csak Rachel volt az, és nem a mumus vagy valami más. Azonnal üdvözölte a kis gólyát, örült neki.
- Sétálni? Az biztos jó móka lenni. De én azt gondol, nem van biztonságban a diák, ha kint van késő este a hálókörletén. - igyekezett a lehető legérthetőbben összepakolni a szavakat, amik igencsak nyögvenyelősre sikerültek és megizzasztották Karinát.
- Ez csak mágiatörténet könyv, elég unalmas, ezért is gondol én, hogy ettől én talán álmos, ha én ezt olvas. - nem bírta tovább a levegőben tartani azt a tízkilós könyvet és inkább visszaejtette a kanapéra azokkal a ropiharcos karjaival.
A válasz előtt még gondolkodott kicsit, hisz éppen az előbb jelentette ki, hogy nem túl biztonságos kinn mászkálni, ráadásul őt már egyszer elkapta egy prefi, de akkor szerencsére megúszta egy alkuval, büntetés nélkül. Az elején jól is indult, de mire már kezdett volna beindulni a  halloweeni buli, ő addigra degeszre falta magát valami ördögi fuvallat miatt édességgel és az egyik lányvécében kötött ki, a toalett előtt térdepelt és színeset ásított. Azóta nem is igazán evett édességet, kicsit tarott tőlük, meg attól is, hogy megint elkaphatja az édességláz.
- Hm.... Na jó, legyen. Én elmenni veled, de mi lenni nagyon óvatos. - emelte fel a mutatóujját, hogy nyomatékosítsa a mondandóját, komolyan gondolta. Aztán már oda is sietett az ajtóhoz, s kinyitotta, kilépett rajta, megvárta a lánykát és elindult.
- Hát, itt engem mindenki nevez Karina, otthon engem mindenki nevez Karyn és engem nem nagyon becéz senki, én nem is nagyon szeret emiatt becenév enyém. Igazából csak a férjem, Dioméd szólít máshogy. Ő mindig jégvirág vagy valami hasonló névvel illet, ha nem asszonynak nevez.  - vonta meg a vállát, ahogy válaszolt Rachelnek. Jobban bele gondolva valóban nem becézte őt senki sem, mert a Karynt illetve a Karinát nem is igazán lehetett úgy becézni, mint más női nevet.  Maximum Karinka vagy Kari, de az utóbbitól valószínűleg fejre állna és hisztérikarohamot kapna. Valószínűleg. Még nem tapasztalta a valóságban, de nem is akarta.
- És.. merre is akar te menni? Mert én sem ismer minden itt, és ha mi eltéved, az nagy móka. - mosolyogva pillantott rá, szőke haját a válla felett hátradobta és csak a csupasz talpainak halk topogását lehetett hallani felőle. Így az elején kicsit tartott a kinti bóklászástól, de ahogy egyre messzebb kerültek a rellontól, kezdett fokozatosan felbátorodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Én nem fél, hogy mi eltéved, mert, te mond, mi feltalál mi. - Vagy valami ilyesmi. Karinában a séta elején ott motoszkált legbelül egy igenerős ellenérzet, nem tartotta túl jó ötletnek a kinti sétát, de ahogy megmozgatta azokat az elgémberedett pálcikalábait, egyre jobban tetszett neki is ez a kis csavargás. Nem is figyelte az utat, csak haladt ölbe tett kezekkel és figyelte a falakon lévő festményeket, amik mellett elhaladtak. Irigykedett, ő is így szeretett volna szenderegni, mint azok az összemázolt vásznak.
Nem telhetett el olyan sok idő, de már a kastély egyikvégéből a másikba keveredtek, ráadásul már az első szinten jártak nem is olyan messze a nagyteremtől, ahol nemrégiben bulizott egyet, Karyn. Őszintén szólva, a szőkének halványlila hópelyhe sem volt arról, hogy hol a hóviharban csámborogtak, egy dologban viszont biztos volt, hogy még mindig a kastélyban mászkáltak.
- Szerinted.... én fel tud venni a páncélsisak? Legalább egy? Vagy ez a sok páncél él? - csillogó szemekkel ácsorgott az egyik lovagi páncél előtt, a mellvértben pedig homályosan tükröződött a jégtömblány tejfölszőke üstöke és elmosódott arca.  Karjaival pedig a sisak felé nyújtózkodott, le szerette volna venni. Ám amikor maga mellé pillantott egy röpke másodpercre aztán visszakapta a tekintetét a páncélkupacra, mert azt hitte, hogy ott állt mellette Rachel, de nem. Nem volt ott a lány. Megszakította a nyújtózkodását, ismét maga mellé pillantott. Először azt hitte, rosszul látott és sajnos be kellett ismernie, tényleg nem állt ott senki, csak a képzelete játszott vele az imént. A keresett lányka pedig pár méterrel arrébb volt odébb, egy gyönyörű –valószínűleg kézzel varrott- kanapén hevert, őt hívogatta. Karyn úgy hagyta ott az újdonsült tükrét, mintha az valami hősugárzó dolog lett volna.
- De puha. - felnyögött, ahogy elsüppedt a szófában. Kikászálódott egy kicsit, hisz szinte feküdt, úgy beleesett abba a felhőpuhaságú bútordarabba, aztán felnézett maguk felé, de a képkeret belseje, a vászon üres volt. Nem tájkép volt az, tudta ezt a szőkeség, mert nem látott rajta semmi tájképre utaló motívumot, csendéletnek sem mondta volna, inkább portrénak, ha lett volna rajta valaki, de senkit nem látott.
- Te, Rachel. - bökte meg a társnőjét - Én azt gondol, valami nem ok a festmény. Valami nincs ott, te tud miért? Én nem lát festménylakó sehol, amikor mi jönni ide. - jól megbeszélte magával a dolgokat, ez tény és való, de vajon mit fog ehhez a felfedezéshez szólni a rellonos?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Majdnem elsüllyedt abban az altatóan puha szófán, nem bírta, ahogy közrefogta a bőrhuzat s nyomban szabaduló művész vált a jégvarázslóból. A kikecmergés közben felpillantott maguk fölé, amikor erőlködve kicuppantotta hátsófelét a szétmállóan lágy garnitúrából. Megvillanó szemeivel egy üres vásznú keretet szúrt ki. Azonnal megbökdöste Rachelt, érdekesnek találta a dolgot.
- Tudnak ezek elhagyni képkeret? - döbbenten kérdezett vissza, szemei olyanok voltak, mint egy kíváncsi kis boci szemei. Karyn tudta, hogy az ottani festmények tudtak mozogni illetve beszélni, de azt soha nem gondolta volna, hogy ezek képesek voltak elhagyni a vásznukat és átlibbenni valakihez egy csésze teára vagy egy kehely fagyira. Otthon is mozogtak a szobrok, az nem lepte volna meg, sőt ő is tudott olyan szobrokat előidézni a képességének köszönhetően, de sétáló portrét nem.
Csak bólintott vigyorogva a nyomozás hallatán, jól mondta a rellonos, Karina teljesen fel volt spannolva.
- Én gondol úgy, mi kérdez azt! - rámutatott egy olyan portréra, ami egy középkorú boszorkányt ábrázolt s lehunyt szemekkel mormolt valamit. Karyn úgy gondolta, biztos csak egy varázsigét dörmögött a nő és valószínűleg ébren is lehetett emiatt. A szőke már épp megindult volna, amikor a zörgésre felfigyelt. Nem látta tisztán a félhomályban, hogy mit is csinált tulajdonképpen Rachel, de egy biztos volt, hogy hangosan csinálta.
- Shh.. Rach! - sutyorogta és odarohant, ám akkorra már a lány helyrerakta a bádoghalmazt. Ura volt a helyzetnek. - Te meg mi a fene művel?! Ide jönni fog egy.... várjál csak, te beszélsz angolul? - magyarul kezdte el a halk ripakodást, viszont angolul zárta a mondatot, hangszintje hipp-hopp átváltott. Először megrovónak tűnt, aztán egy gyors fordulatot véve máris a megkönnyebbülés hallatszott rajta.
- Te tudsz angolul? Miért nem mondtad? Vagyis miért nem kérdeztem? - öklével fej bekólintotta sajátmagát.  „ Hát persze, én buta! ”  A jégcsaplány annyira megörült, hogy el is felejtette az iméntizörgést. Persze még nem örülhetett, mert lehet, hogy a másik nem is tudott angolul csak pár kifejezést és lehet, nem is értett az ő hadarásából semmit. Szóval egyelőre csak reménykedve várta a választ s egy széles mosoly virított a képén, hófehér fogsorát villogtatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Inter...micsoda? A szőkeségnek halványlila hópihéje sem volt arról, hogy mit jelentett ez a szó. Sőt, az egész monológot nem vágta, nem értett belőle sokat csupáncsak néhány kifejezést, viszont a lényeget leszűrte, miszerint vannak festmények, amik el tudnak kóborolni. Remek.
Ő csak bólogatott, mint akinek kötelező, legalábbis ennyivel letudta az egészet. A művészetet is csak a szobrászat miatt vette fel.
Hatalmas mázlija volt, amikor megszólalt a másik angolul, legalább nem kellett továbbra is a magyar nyelvel szenvednie, nyomiként kommunikálnia másokkal.
- Amerika? Az jó hely, ott van mellettünk. - Vigyorgott a szőke, immáron angolul folytatta a társalgást, neki úgy sokkal könnyebb volt.
- Én Grönlandon születtem, a szüleim és a nagyszüleim illetve az egész falu ahol lakom, ott mindenki jégvarázsló. - kedves mosoly kíséretében mesélt a szülőhelyéről. Szeretett ott lakni, hideg volt, jó volt a testvéreivel és Dióval naphosszakat együtt lófrálni, hógolyózni, meztelenül úszni a jeges tengervízben. Imádta.
- Ne segítsek? - odalépett Rachel mellé, ő magasabb volt ugyan, de attól ő is nyújtózkodott, mert azt a páncélt sem házi manókra tervezték. - Mindjárt meg vaaan... - szintúgy rángatni kezdte a tökfedőt, de az meg se moccant. Feladták. Helyette visszakanyarodtak az eltűnt festménylakó utáni nyomozáshoz.
- Fogalmam sincs, kérdezzük meg attól a mormoló boszitól. - mutatott ismét arra a festményre, amire pár perce is szemet vetett. - Elsőtanúnak tökéletes lesz.
Magabiztosan odatipegett, ha Rachel vele tartott, akkor megvárta és csak azután szólalt meg, ha nem jött akkor azonnal beszélni kezdett, amint megérkezett a hölgy elé.
- Öhm.. Csókolom. - ráköszönt az asszonyra, mire az hármat, négyet felhorkantva felébredt. Hoppá, ez bizony aludt. És nem mormolt, hanem horkolt… ekkora szívást.  – Bocsánat néni, a kései zavarásért, de mi... - még végig sem mondta, de a festmény azonnal rájuk ripakodott.
- Még van bőr a képén, kisasszony! Hát szabad-e így viselkedni az éjszaka közepén egy festménnyel?! Kikérem magamnak!  Nem elég hogy Ön és a kis barátnője zaklatták azt a szerencsétlen lovagi páncélt, de még fel is merészelnek költeni?! Engem?! Ez hallatlan! - úgy rikácsolt a banya, ahogy a torkán kifért.
- Shhh... Shh... halkabban, kérem! - ujját az saját ajkaihoz helyezte Karyn, hogy legalább ezzel el tudja csitítani a nőt, aztán kétségbeesetten Rachelre pillantott. Arcára volt írva az a tipikus: Most mi a fókát csináljunk? kifejezés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Most már mindent értett, amit Rach magyarázott neki, mosolygott s jobb kedvre derült.
- Ez vicces, mert én ezzel pont fordítva vagyok, otthon is jó, viszont otthon az érzelem nem igazán ismert fogalom. Bennem is csak most kezdenek az ilyen cuccok kicsírázni, és napról napra egyre jobban ki tudom fejezni az érzelmeimet, de soha nem leszek erre képes százszázalékosan, mint te vagy mindenki más, aki nem jégvarázsló. - Látta, hogy a társa már megint azt a bádogbödönt próbálta leráncigálni a helyéről. Oda ment hát, mert gondolta, ha együttes esővel leszedik, ő is felpróbálhatja, hogy milyen is az a sisak. Csak attól félt, hogy nem látott volna ki belőle és neki ment volna falnak, vagy, hogy belülről tiszta piszok meg pókháló, pfuj.
Hamar megunták a sisakcibálást, inkább folytatták ott, ahol abbahagyták, az eltűnt festmény keresésénél.
Oda is lépett a szőke az egyik kiszemelt mázolmányhoz, ami a lányoknak úgy tűnt, mintha mormolt volna egy varázsigét, viszont az nem mormolás volt, hanem sokkal inkább horkolás. Balszerencséjükre sikerült felébreszteniük a legzsémbesebb festményt, amit eddig a hátán hordott a Föld. A banya hatalmas rikácsolásban tört ki, olyan volt, mint egy kerge papagáj, ami nem bírta befogni a csőrét. Karinát leginkább a nagyanyjára emlékeztette, az a nő is pont ugyan ilyen volt. Kétségbeesette pillogott Rachelre, azt várta, hogy a lány majd megoldja a helyzetet, erre az hozott egy fehér leplet, amit ráhajított a képre. Nem is kellett több, a nő mégjobban fújta.
- Szólni fogok a házvezetőtöknek, ti pimasz kölykök! Hogy merészelitek ezt?! Szedjétek le rólam, nem halljátok?! Azonnal szedjétek le! – szó szerint visított.
- Ezt meg honnét szedted? Meg mit fagyasszak rajta? - értetlenkedve kérdezett vissza, félszemmel a képre sandított aztán vissza a lánykára. Tudta, ha továbbra is ott maradnak, akkor előbb-utóbb a többi festmény is felbátorodhat és még nagyobb bajba kerülhetnek. Gondolkodnia kellett, gyorsan. Eszére hallgatva elkapta Rachel kezét, elkezdett rohanni, húzva a lányt maga után, ha tetszett neki, ha nem. Útközben egy jeges hógolyóval megdobta az egyik páncél sisakját. Szerencsére az lepottyant a szilárd lövedék miatt. Akkor egy pillanatra megállt, hogy felvegye a fejfedőt és Rachel kezébe nyomta, úgy rohant tovább, a rellonig meg sem állt.
Pihegve borult a térdeire.
- Ez... ez meleg volt. - majdnem kiköpte a tüdejét, nem volt ő hozzászokva ennyi futáshoz, ahhoz ő túl kényelmes volt.
- Figyelj.. - pihegte - Holnap... holnap, nappal elmegyünk és megnézzük jó? Én ma már nem kockáztatom az életemet. - kezdte lassan kifújni magát végre, érezte, hogy múlta légszomja, ami a nagy hajtás miatt volt az elébb neki. - Ne hari, de ha az a valami elment onnét, nem hiszem, hogy visszatalálna előttünk. - Ekkor szemei a lány kezei közt lévő sisakra terelődött, amit úgy szorongatott, mintha az élete múlt volna rajta.
- Öhm... csini sisak. - felnevetett, s amikor már kifújta teljesen magát, felegyenesedett és megindult a kanapé felé, ahol hagyta a mágiatörténet könyvét.
- Figyu, akkor én jégszintesbe teszem magamat, ha gondolod, reptess felém egy baglyot holnap és akkor visszamehetünk keresgélni vagy valami. - Kedvesen mosolygott a lányra, aztán rá is kacsintott utána csak a könyvét felkapva megindult a hálókörletek felé. - Jó éjt, Rach! - kiáltott egyet, aztán eltűnt a sötét folyosón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Másnap.

Jót tett a szőkének az esti mókázás, kellőképpen elpilledt a végére, nem is bánta, hogy vissza kellett rohanniuk a rellonba. Miután elköszönt az újdonsült barátnőjétől, mosolyogva tért vissza a jeges kuckójába, ahol még mindig ott aludt a férje. Visszafeküdt az ágyba, nem bújt hozzá, azt olyan nyálasnak tartották mind a ketten. Inkább csak a Dió irányába fordulva feküdt, lehunyt szemekkel várt még egy kicsit s el is nyomta az álom. Az éjszakai kalanddal álmodott, sőt tovább álmodta, de sajnos a rosszabbik végletével, mert nem prefektus előtt feleltek, hanem egy tanár előtt, egy olyan rettentően meleg szobában, ahol a lány nem bírt megmaradni el is ájult az álmában. Rach pedig nem tudta felébreszteni.
 Reggel felriadt, úgy pattantak ki a szemei s ült fel az ágyban, hogy még a verejték is lecsurgott a halántékán. Nagyon ritka, ha ő verítékezett, de ez az álom még a jeges lányt is megizzasztotta. Oldalra nézvén már nem volt mellette Dió, a hangok alapján biztos zuhanyozott. A helyén egy levelet talált, Rachel írta.
Szemeivel gyorsan átfutotta a sorokat, ajkai mosolyra görbültek. Az ágy mellett volt az oldaltáskája, abból kikereste az egyik pennáját és egy rövidke választ írt a leányzónak.
„Kedves Rachel!

Én is élveztem a tegnap esti szórakozásunkat, ezért örülök, hogy benne leszel a folytatásban. 13:00-kor találkozunk.
Üdv.: K.”

A K betű mellé még egy mosolygós kis hóembert is odarajzolt, elkapta a hév, de aztán gyorsan elküldte a cetlit, mert fogalma sem volt arról, hogy valójában mennyi is volt a pontos idő. Csak egy kis ablaka volt, amin nem igazán szűrődött be annyi fény, hogy képes legyen eldönteni Karyn, hogy reggel volt-e vagy délután.
Összekapta magát a levél után, elhúzott ő is zuhanyozni Dió mellé utána pedig felöltözött és rendet vágott a szobába. Egy heves csókcsata után hagyta, hogy az ura menjen a dolgára, ő is így tett, hisz párperc híján délután egy óra volt. Vagy lehet el is volt egy óra.
Ahhoz képest, hogy aznap még egy falatot sem evett, nem volt éhes, nem érezte az éhséget a kíváncsiság éltette. Meg is érkezett a klubhelyiségbe, ahol már várt rá Rachel.
- Szia! - mosolyogva és integetve lépett oda hozzá azzal a hűvös testével aztán már indultak is vissza.
- Sikerült elaludnod? - kilökte a rellon bejáratát a vállával majd előre ment.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Amint betoppant a Klubhelyiségben, egy mosoly ült ki azon a pirospozsgás arcán. Ezzel a mosollyal párhuzamban üdvözölte az újdonsült barátosnéját és érdeklődött is tőle, hogyan is telt neki az éjszaka további része, miután szétváltak a rellonban.
- Pff. Nem fog az felismerni! – lekezelően legyintett egyet - Nem voltak épp túl jók a fényviszonyok, meg szerintem rövidlátó is volt. Meg különben is, szerintem csak a formánkat láthatta, meg az én hajamat, ha kirikított a sötétségből és ennyi. Nem tud az semmit sem ránk kenni. - vonta meg lazán a vállát Karina. De egyébként igaza volt, a világos hajszín valóban látszódott abban a kevéske holdfényben, ami épphogy be tudott férkőzni az ablakon. Megvilágította ugyan, de egy világos folton kívül nem sok látszódott a jégvarázslóból. Kizárt dolognak tartotta, hogy a portré rájuk bizonyítsa, hogy ők ott jártak a múlt éjjel.
- Szerintem kicsit feltűnő lenne, ha sipákoló portrét elköltöztetnénk a helyéről... - Karyn szerint annak a mázolmánynak nagyobb volt a hangja, mint egy üvöltő jegesmedvének. Annyi különbséggel, hogy az előbbinek a hangja a rikácsolás végett volt nagyobb erejű, míg az állatnak mélyebb, öblösebb volt az üvöltése.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. - egy mosollyal Rach vállára helyezte jéghideg pracliját, próbálta megnyugtatni. - Szerintem tök mókás lesz ismét ott tekeregni és megkeresni a hiányzó láncszemet. Remélem még nem mászott vissza a helyére... - kínjában elpillantott balra, le a földre, de aztán ismét kacagva pillantott vissza a lánykára.
Miután elindultak ki, a klubhelyiségből. Karyn nevetgélve vágtatott végig a folyosókon, nagyjából emlékezett útra, de nem teljesen.
- Tegnap este merre is mentünk fordultunk itt, jobbra vagy balra? - pillantott rá Rachelre kérdőn közben kezeivel az általa felsorolt irányokba mutatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Tanakodóan figyelte Karina azt a fránya kereszteződést. Mehettek volna jobbra, de akár mehettek volna balra is. Igazából halványlila fókája sem volt róla, hogy ugyan merre mehettek volna tovább. Szerencsére Rachel itt kisegítette őt, miután rákérdezett.
Vigyorogva haladt Rachel mellett, tartotta a lánnyal a tempót, nem akart volna túl gyorsan végiggaloppozni a folyosókon. Hosszúak voltak a lábai, figyelnie kellett, hogy mekkorát s milyen tempóban lépett. A végén még otthagyta volna akaratlanul is a barátosnéját.
Egy olyan öt-tíz perccel később el is érkeztek arra a folyosóra, ahol az előző éjjel aktívkodtak egy sort. Oda is siettek a múltéjjeli színhelyre, ahol még mindig ott állt az a bizonyos kanapé, ami felett lógott az üres keret, illetve a lepedővel letakart nősténymázolmány. Rachel susogására vigyorogva bólogatott, majd mutató ujját az ajkai elé helyezte, hogy halkítson magán a lányka. Szabad hüvelyk ujjával, a lepedővel letakart festmény felé mutatott, ami torkaszakadtából óbégatott.
- Segítsééég! Valaki szedje már le előlem ezt a fehér leplet! Könyörgöm, valaki! Mentsenek meg! – már könyörgött kínjában a festmény, a többi pedig a fülbe dugott újjal voltak elfordulva attól az egy hangoskodótól. Karina odalépett a lepedőhöz, megragadta az alját s lerántotta a lepet a festményről, ami a szemeit eltakarva elhallgatott a hirtelen világosság miatt, utána csak sziszegett és átkozódott párpillanatig, de hamar elhallgatott.
- Jól tetszik lenni, néni? - kérdezett rá az asszonyra magyarul Karyn, teljesen ártatlan arcot vágva, mintha csak most érkezett volna oda és úgy tett, mintha semmiről sem tudott volna. Abban reménykedett, hogy a festmény nem fogja felismerni, eddig úgy tűnt a szőkének, hogy nem is fogja őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Karinának lehet a legbutább ötlet jutott eszébe, amit akkor, abban a helyzeten megtehettek volna. De az istenért is, az a portré úgy rikácsolt, mint akit nyúztak. Elviselhetetlennek tartotta, bántotta a fülét a sok vinnyogás. Oké-oké, akkor hajrá Karina!
Lassan odalépdelt a festményhez, de mielőtt cselekedet volna, még csendre intette az elsőst. Szerencsére a lány azonnal vette a lapot és csendben figyelt tovább. Addig a szőkeség elővette a legeslegjobb énjét, lehetőleg próbált úgy is tenni, mintha tényleg csak most értek volna oda.
Ezzel a tudattal lekapta a portréról a leplet és gyorsan megérdeklődte a sziszegő festménytől, hogy mit történt. Nyugi Karyn, csak természetesen.
- Jaaaaaj, ne is kérdezze kisasszony! - kezdett bele a sopánkodásba a banya - A múltéjjel két rendbontó itt járt és keresték azt a pletykás vénasszonyt, erre felköltöttek engem és a szomszédjaimat. Sajnos a többiek nem mertek kiállni magukért, csak én, ezért letakartak ezzel a lebernyeggel, amit most a kezei közt szorongat. - artikulálva sírta el bánatát a festmény, aki hol az egyik, hol a másik szemébe nézett, amíg magyarázott.
- Te jó ég... - rázta a fejét Karina, mintha most hallotta volna először a mesét. - És tetszett látni, hogy kik voltak azok? - kérdezett rá, mert ez igazán érdekelte őt, azaz őket.
- Nem én, de ha egyszer megtudom, azzal a vén pletykással fogok rajtuk bosszút állni. - már szövögette a bosszúját. Nem volt egy földre szállt angyal, az tény. Egy igazi zsémbes vénasszony volt, pont olyan, mint a legtöbb.
Még Karina beszélgetett vele egy rövid ideig, de amikor megtudták, hogy a hölgy sem volt okosabb tőlük ebben a kérdésben, tanácstalanul pillantott Rachelre. Végül elköszönt a festménytől, aztán a lánykát a csuklójánál megragadva elhúzta magával, hogy még véletlenül se legyenek hallótávolságon belül.
- Akkor most mi legyen? Teljesen el van tűnve, az a nő se tudja, és kizárt dolog, hogy tudja a többi festmény a hollétét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Pedig már igazán meg szerette volna ízlelni azt a habos süteményt. Annyira vonzotta a szőkét, hogy nem bírt neki ellenállni. Pechére Aaron pedig annak nem tudott ellenállni, hogy belenyomja az édességet Karina arcába. Hosszú pillanatokig csak bámult a navinés prefektusra, de aztán viszonozta a kedvességet. Egy sárga habossal szintén megajándékozta a srácot, aki még csak nem is védekezett ellene. Talán azért, mert sikerült neki Karinát besütizni. Talán.  
Aaron bamba, döbbent képét látván Karina rögvest szórakozott kacajban tört ki, nem is kicsit röhögött. Szó szerint nyerített, ahogy végig nézett a prefektuson.  Úgy gondolta, hogy ennyivel el is intézte az egészet, ezért leporolta a mancsait és egy önelégült mosollyal nyúlt Vera szalvétájáért.
- Köszönöm szépen!  - mosolygott a lánykára, a papírból készült törlőt pedig már az arcához emelte, hogy megtisztogassa azt. Természetesen nem számított a visszavágásra, ami a levegőből érkezett. Amint végig csúszott a képén az édességből származó tejszínhab, tátott szájjal, hatalmasra tágult szemekkel tátogott ugyan valamit, bár hang nem hagyta el a száját.
Aztán már megerőltette magát, és nem is kicsit sikoltott fel.
- AARON! Ezért meglakolsz! - hisztérikusan ordított, mint egy felbőszült jegesmedve. Látta, hogy Aaron fedezékbe vonult, ezért elhúzta Verát magával. Úgy tűnt a számára, hogy kettő egy ellen lesz a felállás. Tehát ők lesznek Aaron ellen. Nagyon remélte, hogy a lányka képes volt működő bűbájokat összeeszkábálására, mert azokban Karina nem éppen jeleskedett. Kivéve, ha meg kellett valamit fagyasztani, abban viszont rendkívül jó volt.
Gyorsan emelt maguk elé egy másfél méter magas és két méter széles jégfalat, amit bunkernek igyekezett használni, úgy, ahogyan Aaron az asztalt.  Aha, csak egy probléma volt, nem volt náluk muníció, legalább is Karinánál. Gyorsan Verára pillantott, abban reménykedett, hogy amíg ő megépítette a falat és Aaron fedezékbe vonult, addig a kis unikornis szerzett lövedéket.
- Mond, hogy van nálad sütemény. - kétségbeesetten pillantott az navinésre. Nem szerette volna elveszteni a harcot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Nem volt nehéz dolgom, amikor kicsi voltam, sokszor színészkedtem, ha csináltam valami rosszat és nem akartam bajba kerülni. � Általában Berillre kentem az egészet, mert ő volt az idősebb. egy büszke vigyor ült ki a képére, tudta magáról, hogy nagy színészi tehetséggel Áldotta meg az Isten és ebben, még ha akartak volna sem tudtak volna belekötni. Gyakran használta már ezt a képességét, ha valamit el szeretett volna érni anélkül, hogy a nehezen előcsalogatható agresszióját vetette volna be.
Rachel szétdicsérte Karinát, ami természetesen tetszett a szőkének, és csak hízott tőle a mája. De egyszer miden véget ér, ahogy a dicséretek sokasága. Miután félrehúzta és elmondta, hogy valami nem volt oké, illetve kikérte a lány véleményét, csak húzta a száját tétovázva. Fogalma sem volt arról, hogy hol keressék. Ha igaz volt az, amit az előző este mondott Rachel, hogy néhány kép képes volt elhagyni a saját kereték és átmenni máshová, akkor nem valószínű, hogy ezen a folyosón megtalálhatják. De próba cseresznye, veszteni valójuk úgysem volt, maximum, hogy tök idiótának nézik majd a két lányt a festmények, az arra mászkáló diákok illetve a tanárok.
- Jóóóó, nyertél. Keressük meg azt a festmény. De... mit szeretnél tőle? Tudsz valamit róla? Tudod, hogy ki van rajta?- Több és több kérdéssel sorozta. Nem vett még levegőt sem a kérdések feltevésekor, csak ledarálta a szövegét, úgy várta Rachel válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A szőke az elmúlt napokban hatalmas változáson ment keresztül, hála Noéminek, aki felkarolta a jégboszit. Karyn előtte nagyon elhagyta magát, nem törődött a megjelenésével, úgy nézett ki, mint akit egy kukából rángattak volna ki. Szörnyű volt! De most, mint akit kicseréltek. Teljesen új, szebb kiszerelésben tarkította a rellonosok hadát, valamint az iskolát.
Mivel nappal ő nem igazán merészkedett ki a kuckójából, ezért csak sötétedéskor mutatkozott meg a többi diák előtt. Egyik este elhatározta, hogy ő bizony valami mókásat fog csinálni. Este fél kilencet ütött az óra, tehát még volt bőven ideje takarodóig kimennie a friss levegőre. Rögtön össze is szedte magát, majd elindult ki, a kastélyból. Először fogalma sem volt arról, hogy mégis merre menjen. Megfordult a fejében, hogy Travis ajtaját befagyaszthatná, aztán elvetette az ötletet. Már egyébként sem haragudott a háztársára, felesleges erőfeszítésnek tartotta, ha csakúgy betrollkodna hozzá. Akkor már oka is legyen a dolognak.
A nagy morfondírozások közepette rábukkant a játszótérre. Azonnal kiszúrta a csúszdát, s valahonnét bevillant egy kósza ötlet a számára. Örömében toporzékolni kezdett, de még mielőtt berohant, körülnézett. Nem szerette volna, ha valami auror mászkált volna arra. Kicsit öreg volt már a játszótérhez. Miután látta, hogy tiszta volt a terep, gyors léptekkel, célirányosan a csúszdához sietett. Kezeivel megérintve a csúszófelületet, s az lassan beborítódott öt centiméter vastag jéggel.
- Így ni!- leporolta a kezeit, mint aki jól végezte a dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Karina soha nem fog felnőni, a kisgyerek mindig is ott lesz benne. Büszkén szemlélte a művét, nagyon feltöltődött a fagyott csúszda láttán. Mivel egyelőre nem látott senkit sem a közelben, ő lehetett az első csúszó. Rögtön fel is mászott a létrán, majd lecsúszott. A karjait az égbe emelve csúszott le szélsebesen.
- Wuiiii~! - Ezekhez hasonló hangokat adott ki, miközben kifejezte magát, meg azt, hogy tök jól érezte magát. Már vagy a negyedik csúszással végzett, amikor leporolta átfagyott hátsóját, körül nézett. Volt egy olyan érzése, mintha figyelné őt valaki. Ezt az is tetézte, hogy nemrégiben hallott valami hangot, mintha valaki beszélt volna, de nem értette tisztán.
A csúszda mögé sétált, körülnézett, a fényviszonyok már nem voltak olyan jók, de így is kiszúrta a távolban gubbasztó alakot. Szemöldökét felvonva közelítette meg a srácot, majd megállt előtte. Azonnal tudta, hogy ki volt az, aki őt szemlélte.
- Zalán? Hát te? - Oldalra döntötte a fejét, úgy kérdezett rá. Furcsának találta a dolgot, sőt. Amíg várta a másik válaszát, a fagyott csúszdára pillantott, majd ismét vissza a levitás prefektusra. Arra gondolt, hogy most megfogja-e büntetni, mert azért ez mégis rongálásnak számított. Pedig ő csak extra szórakozást intézett magának.
- Te is szeretnél csúszni? - Ez egyszerű mondat volt, ez még ment neki nyelvbotlás nélkül, bár az akcentusa érződött a mondat kiejtése közben. Viszont már sokkal ügyesebben beszélt, mint amikor visszajött, illetve előtte. Soka fejlődött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Alig csúszott le, már látott is egy ismerőst. Nem tudta elképzelni, hogy milyen energia járta őt át, de úgy érezte, hogy neki társaságra lesz szüksége, mármint Karynnak. A valakit nem tudta beazonosítani, nem valószínű, hogy megtámadta volna, azaz a szőkeség az alakot, de sosem tudhatta. Dioméd is mindig lesből ugrott rá, amikor még gyerekek voltak és fogócskabújócskáztak. Vicces volt nagy hóban, júliusban. Sajnos Magyarországon egy deka hó sem volt júliusban.
Lassan odaért a másikhoz, majd kicsit megnyugodott, hogy nem valami vadidegen kukkoló volt az. Hamar rá is kérdezett a fiú jöttére, de csak egy poénos – a szőke így értelmezte - választ kapott. Karina is kicsit bátrabbá vált. Aztán eszébe jutott a csúszda. Óvatosan a fagyott gyerekjátékra sandított, majd vissza a prefektusra. Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy azért volt-e ott, hogy jól megbüntesse a jégcsapot, vagy csak odatévedt. Nem volt hülye, ezért nem is hozta fel a témát, szándékosan. Próbált terelni, ezért felvetette azt az ötletet, hogy csatlakozzon hozzá Zalán. Az eredeti terve végül sikerrel járt, amint vele tartott a levitás. Nőké az elsőbbség, előreengedte őt Zalán. Hálája jeléül mosolyogva biccentett egyet, s megindult előre. Igyekezett távol maradni a magyar beszédtől. Tudta, hogy csak úgy fejlődhetett nyelvi téren, ha beszél, de elég cikinek érezte, hogy ilyen brutálisan törte a magyart.
Felért, majd megismételte a lecsúszást épp, mint az előbb. A karjait a levegőbe emelte, arcán egy széles, gyermekded mosoly terült el, és megint kiadta azt a fura hangot, amit az imént. Mihelyst leért, leporolta a jégtől hűvössé vált hátsóját, majd vigyorog Zalánra pillantott. Biztos volt abban, hogy mit akar mondani a fiúnak, ezért egy mély levegő után ki is jelentette.
- Te jössz! – Vigyorogva, kissé furán, de kijelentette.  Kicsit hátrébb állt, közben szemeivel Zalán mozgását követte. – Csúszhatsz te még egy! Én már csúsz kettő! Így…fair! – Nem bírta befogni, dumált. Hol marad az önuralom, Karyn?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mosoly, és biccentés. Egy igazi úri hölgyet láthattunk az imént kérem szépen! Nem, Karinának még csak meg sem fordult a fejében a csábítgatás. Egyrészt azért, mert tudta Gwentől, hogy együtt voltak, másrészt az ő népénél ezt a nők nem tehették meg, ha már volt párjuk, és Karinának bizony volt. Különben sem volt az a könnyűvérű típus, a srácokkal leginkább haverkodni szeretett. Sokkal jobb társaságnak találta őket, mint a lányokat. Lehet azért, mert két lánytestvérrel áldotta meg a sors és már jégfalnak ment a hisztériáiktól. Vagy szíve szerint egy jegesmedve szájába dugta volna a fejét. Ki tudja.
Végül csak felmászott a csúszdára, s megismételte a csúszását. Ugyan azzal a beleéléssel és élvezettel csúszott le a jeges csúszdán, mint azelőtt párperce. Ismét gyereknek érezte magát, akinek az volt a legnagyobb problémája, hogy melyik babájával játszhasson.  Bár Dioméd és Benji távozásával felszabadult Karyn egy kicsit, de még mindig ott volt a maradék olyan elfoglaltság, amelyekbe továbbra is energiát kellett befektetnie. Vagyis a tanulás, mindentéren. Nyelv, bűbájok, érzelmek kifejezése, órákra készülés, pálcahasználat… egyszóval minden!
Amikor Zalán ismét mellette állt, jeges tekintetével a levitás szemeibe nézett, ahogy lefordította magában a másik kérdését. Gondolkodott egy kis ideig, ez a koncentráció az arcára is kiült, látszott rajta, hogy a fejében összepakolta a mondatokat. Ide-oda vándorolt a tekintete, jobb kezével pedig az állát dörzsölgette, mint egy szakállát simogató bácsi.
- Én már unni kastély! Dohos és szürke. Már nem tudom, hogy én mikor lenni szabadlevegő sokáig ezelőtt. Talán Március. – ez így nem volt teljesen igaz, viszont az igen, hogy a baba születése óta, és a hőmérsékletváltozás óta valóban nem dugta ki nagyon sűrűn az orrát a Rellon pincéjéből.  Maximum háromszor, négyszer. Ismét megindult a csúszda felé, felmázott rá. Mászás közben ő is visszakérdezett.
- És te? Gondolom, te jobban bír meleg, mint én. – Le is ült. Várt a még a csúszással. Kíváncsi volt Zalán válaszára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ő következett a csúszásban. Nem bírt magával, szóval beszélt. Beszélt, mert egy mazochista volt önmagával szemben. Tudta, ha sokáig nyúzza magát, rá fog állni a nyelve is, s nem fog majd szerencsétlenkedni a magyarral. Mázlijára, vagy mégsem (?) már elsajátított néhány magyar káromkodást a többi pincelakótól. Példát még nem tudott rá mondani, mikor használta ezeket először. Azonban anyanyelén cifrábbakat ismert, de a káromkodás annyira messze volt tőle, mint az Északi-sarktól Afrika.
Felnevetett Zalán válaszán, mókásnak tartotta a srácot. Közben ellökte magát fentről és leszáguldott a csúszdáról. Immáron elmaradt a jól ismert "Wuiiii" hang. Talán elfelejtette, vagy már ő is unta a csúszkálást. Ismét leért, leporolta a hátsóját, majd az évfolyamtársára pillantott.
- Mi legyen következő? Menjünk hinta vagy libi..lipi.. öhm…az! - Mutatott rá a mérleghintára, nem tudta eldönteni, hogy a magyarok miként szokták nevezni. Eddig is csak fél füllel hallotta egy-két gyerektől, ahogy emlegették e játékot. De az is megfordult a fejében, hogy lassan indulni kellene vissza a kastélyba. Amíg Zalánra várt, addig a válla felett hátrapillantott a kastélyra, aminek az ablakai sárgán világítottak már. Kezdett kicsit későre járni, pedig mostanra volt olyan a levegő hőmérséklete, hogy már neki sem volt nagyon kellemetlen. Viszonylag hűvös volt, az égbolt pedig néha fénylett, mintha villámlott volna. A szőke feje azonnal visszatekeredett előre, szemeit pedig ismét Zalánon legeltette. Közben a villámláson gondolkodott. Tudta, hogy még sok idejük volt, mert viszonylag messze járhatott onnét a zuhé, így nem is sietett semmivel sem.