36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jared S. Nightingale összes hozzászólása (319 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 10 11 » Le
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 23:49 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky K. Konstantin

Bizony isten, nem érti, hogy miért maradt itt a férfi, mikor láthatóan nem a beszélgetés volt az elsődleges célja, hanem a víz fürkészése. Még az is megfordult a fiú fejében, hogy netán a tóba akarja vetni magát - ami ennyi nőnemű egyén társasága után, mint amit volt szerencséje megtekintetni, nem is csodálna - de erre utaló dolog sem történt. Éppen ezért gondolt rá, hogy na, akkor itt az alkalom, lehet kísérletezni, hogy mit szólnak az emberek az efféléhez, mint amit az imént elkövetett.
Hát igen, úgy tűnik a másik csak most realizálta, hogy Jared járkált a fejében.
- Azt mondtam, hogy szép a barátnője - ismételte meg a kérdésre, aztán mikor a férfinek leesett a dolog, akkor bólintott. - Így van. Bár végképp nem szándékosan. Belesétált a varázslatomba - mondta. Esze ágában sem volt egyébként bocsánatot kérni, hiszen nem ő tehetett róla, hogy a másik nem figyelt rá, hogy éppen egy pálcát szegeznek rá, még ha csak véletlenül is. Ha rossz szándékkal lett volna, akkor a férfi mostanra akár már halott is lehetne.
A következő kérdésre aztán megvonta a vállát.
- Nekem egyik sem különösebben, de általában véve nem rossz rájuk nézni - felelte. Ezek a nők hozzá már idősek voltak, körülbelül olyan érzést keltettek benne, mint ha egy plakáton látna valakit, de azt el kellett ismerni, hogy nem voltak csúnyák. A második kérdés viszont érdekesebbnek bizonyult.
- Többet, mint szerettem volna - fintorodott el, de nem állt szándékában igazán kifejteni a dolgot. Egyrészt mert gondolni sem akart rá, másrészt meg mert a másik valószínűleg pontosan tudta, hogy mire gondolt idefelé jövet. Azt meg megint csak nem akarta megosztani vele, hogy olyan gyorsan hátrált ki a fejéből, amilyen gyorsan csak tudott, mert még a lelki szemeit is égette a látvány. Nem, hiába volt tinédzser, egyáltalán nem volt kíváncsi mások hálószobatitkaira.
- Mindenesetre pontosan annyira nem érdekelnek a titkai, mint ott az a darab kavics, megnyugodhat - bökött egy földön heverő kő felé.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. január 24. 23:51
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 00:53 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky K. Konstantin

Nem kicsit komikus a helyzet, főleg annak fényében, ahogy a férfi lereagálta a pálca kérdését. De hát akárhogy is, Jarednek igaza van. Alapból az volt a véleménye, hogy az ember ne mászkáljon védtelenül és elgondolkodva olyan helyen, ahol ennyien és ennyiféleképp támadhattak rá. Mindenesetre nem tudta megállni, hogy ne vigyorodjon el az idegen széles jó kedvén.
- Nem éppen - felelte, csak a rend kedvéért, bár a másiknak igen kevés köze volt hozzá, hogy mi akar lenni. Na meg azt sem tette helyre a fejében, hogy azért annyira sokat nem látott, de nem igazán állt érdekében helyreigazítania a férfit.
A hirtelen kedélyváltozásra csak felvonta a szemöldökét, és a figyelmeztetés sem hatotta meg túlzottan.
- Maga kérdezte - vonta meg ismét a vállát. Ő eredetileg csak egy ártatlan, dicsérő megjegyzést tett, nem is tudta, hogy miért kell ennek ennyire nagy feneket keríteni. Ráadásul amennyire homályosak voltak a képek, gyakorlatilag nem is látott semmi lényegeset. Valószínűleg ha ezt tudta volna a férfi, akkor hálát adott volna a másnaposságnak, így viszont csak a gyomortartalmával ismertette meg a halakat.
Amikor felemelkedett, akkor egyáltalán nem nézett ki jól a pasas. Az már Jared számára is nyilvánvalóvá vált, hogy jócskán beiszogatott múlt éjjel, és ha őszinte akart lenni, akkor kicsit sem sajnálta azért, mert rosszul van. A fiúnak eléggé jól körvonalazott elvei voltak fiatal kora ellenére is, és ezek közül az egyik volt az, hogy a részeg ember undorító.
- Rosszul van? Kér valamit esetleg? - kérdezte, mert az azért kellemetlen lett volna, ha itt ájul el a másik. - Van nálam... keksz - javasolta aztán, bár fogalma sem volt, hogy ez segítene-e bármit is a helyzeten, ha csak a gyomorsavat le nem köti. Igaz, a keksz igazából macskának való jutalomfalat volt, de ez már részletkérdés.
Közben az idegen odajött hozzá, és kezet nyújtott felé. A fiú egy röpke pillanatig nézte a másik tenyerét, aztán felpillantott, és megszólalt:
- Kérem, ne sértődjön meg, de most takarította magát ki a hányásból. Suvickus - billentette picit oldalra a még mindig a kezében szorongatott pálcát, és ha ezek után nem átkozták le azonnal vagy pofozták fel, akkor megfogta az immár tiszta kezet, és bemutatkozott.
- Jared S. Nigthingale, elsős, Eridonos diák, szolgálatára.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 13:44 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky K. Konstantin

Nem kicsit lepődött meg rajta, hogy az előbb hangosan röhögő, aztán őt alaposan megfedő ember most éppen élettörténet mesélésbe kezdett, de hát mit volt mit tenni, ha így alakult, akkor már végighallgatta. Neki egyébként sem tetszett túlzottan az auror pálya, ami olyannyira népszerű volt társai között, részben éppen ezért, részben meg azért, mert nem volt kedve senkinek a mocskos ügyleteiben turkálni, arra elég volt az egész eddigi élete meg az apja. Így hát hagyta, hogy a férfi kibeszélje magát, egyébként sem tűnt teljesen beszámíthatónak így hangulat ingadozva és piszkosan, úgyhogy kár lett volna koptatni a száját.
Szerencsére a tisztítás nem esett a másik szemében olyan bűnnek, ami miatt halált érdemelne, úgyhogy Jared is megúszta átok és zúzódások nélkül. Ezért eléggé hálás volt a sorsnak, mert így is elég traumát szedett össze mára a férfi emlékei által, nem hiányzott mellé még egy újabb.
- Megegyezhetünk - biccentett rá az ajánlatra a fiú. Ugyan nem igazán értette, hogy mégis miért vinné be őt a pasas a minisztériumba, de tény ami tény, nem hiányzott neki, hogy bárki is elkezdjen utána kutatni. Nem, annak határozottan nem lett volna jó vége, úgyhogy most már egyszerűen csak szeretett volna szabadulni a helyzetből, és visszamenni a kastélyba, mert lassan kezdődni fog az órája. Ráadásul a hivatalnokon annyira látszott, hogy próbál úrrá lenni a megmaradt tekintélyén, hogy szinte már megsajnálta.
- Sőt, mondok jobbat. Mi itt ma nem is találkoztunk - ajánlotta fel, miközben újra földet ért a lába, mivel hogy leugrott a korlátról. - Viszont nekem most már órára kellene mennem - tette hozzá, várakozón a férfire pillantva, hogy vajon akar-e még valamit, vagy ő is útjára indulna már.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 17:38 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária

A hétvégék jobbak voltak a hétköznapoknál. Jared ezt tulajdonképpen csak azóta tanulta meg, hogy itt éltek az iskolában, mert előtte nem sok jelentősége volt a napoknak, egyik olyan volt, mint a másik, és bármikor történhettek olyasmik, amik rosszak voltak, fájtak, bántották az embert.
Ilyenkor viszont még azzal sem kellett foglalkozni, hogy házit írjon, mert jobbára már aznap este megcsinálta az ilyesmit, amikor feladták. Nem kifejezetten szorgalomból, hanem inkább azért, mert rengeteget unatkozott, és néha ezen már az olvasás sem segített. Így egy ideje rászokott, hogy ha szabadideje akadt, akkor felfedező útra indult a kastélyban. Ez roppant szórakoztató elfoglaltságnak bizonyult, mert sok különféle érdekességet talált, mint például most is ezt a kis szobácskát, ahol jöttére minden változott egy kicsikét. A falak színe sötétebb árnyalatot öltött, a fények is halványabbak lettek, a csönd pedig olyan mély lett, hogy egy szúnyog zümmögése is meghallatszott volna. Rögtön megtetszett a hely a fiúnak, aki hamar le is telepedett és elégedetten élvezte a környezetét. Valahonnan mintha fahéjas kakaó illata érződött volna, amitől Jared gyomra éhesen kordult, de egyelőre nem foglalkozott vele, csak lehunyta a szemét, és relaxált. Több ilyen hely lehetne a kastélyban, ami annyira eldugott, hogy láthatóan ritkán járnak a közelében emberek.
Egy kis időre talán el is szunnyadt, de aztán újra kinyitotta a szemét, és megnézte, hogy mi rejtőzik a dohányzóasztal alatt. Papírt, pennát talált, amit hálásan fogadott, és a kedvének tetsző hangulatban neki is látott rajzolgatni, mindenféle apróságot, iránytűt, játszó macskát, faleveleket. Kedvelt szórakozása volt ez, mert sok idő eltelt vele, ráadásul tényleg ügyes is volt benne.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 18:40 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária

Elég jól haladt, már majdnem az egész pergament telerajzolta, mikor lépteket hallott meg a folyosó felől. Felemelte a fejét és úgy fülelt, reménykedve benne, hogy az ismeretlen tovább fog haladni, és nem pont most akarja megdönteni az elméletét, miszerint kevesen járnak erre, de nem volt szerencséje, hamarosan egy lány nyitott be a szobába, neki pedig mély sóhaj hagyta el az ajkait. A fenébe.
Gyorsan összetekerte maga előtt a papírt, mert nem akarta, hogy a másik meglássa a firkálmányait, aztán felnézett rá. Közben az idegen beljebb jött, és az iránt kezdett érdeklődni, hogy zavar-e. Na még szép, hogy zavar, elvégre Jared egyszerűen nem tudta a felfogni, hogy ebben a kastélyban miért kell rögtön odamennie valakinek az olyan emberekhez, akik egyedül ücsörögnek, de mielőtt ezt kimondhatta volna, eszébe jutott a testvére tanácsa. Talán nem mindenkit kéne élből ellökni.
- Tulajdonképpen... - kezdte hát, és csak a színészi tehetsége miatt nem látszódott tisztán az arcán, hogy most magában küzd azzal, hogy őszintén válaszoljon, vagy úgy ahogy illene. - Nem - döntött végül az utóbbi mellett.
Ugyan örömteli esemény volt, hogy sikerült valakit nem elküldenie a jó fenébe az első adandó alkalommal, de itt nagyjából meg is feneklett a dolog, mert nem csak hogy fogalma sem volt róla, most mi lenne a következő lépés, nem is nagyon erőltette meg magát, hogy rájöjjön. Persze ahogy a lány megérkezett a szoba légköre is változott, bizonyára aszerint, hogy amaz mit szeret, úgyhogy némiképp megingott ifjú barátunkban az a jó érzés, ami még arra sarkallta, hogy hagyja a lányt leülni, és maga se siessen jobb dolgára.
Így alakult ki az a patthelyzet, hogy egyszerűen csak bámult az ismeretlenre, várva, hogy az vagy megunja, vagy megoldja a helyzetet.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 23:21 Ugrás a poszthoz

Cat

- Egy - válaszolta, de nem akarta hosszabban kifejteni a dolgot. Egyrészt mert a lánynak nem sok köze volt hozzá, hogy ki számára az a bizonyos fontos ember, másrészt meg mert unta a témát. Ezeket százszor körbejárhatták, valószínűleg akkor sem sikerült volna mindkettejük számára megfelelő megoldásra jutni az ügyben.
Mindenesetre azt el kellett ismernie, hogy a lány meglehetősen szemfüles.
- Talált, süllyedt - biccentett rá a megállapításra, elvégre azért egy kutyának valóban kevés lett volna egy szelet rántott hús.
- Anyamacskád van netán? - érdeklődött a fiú, most először mutatva némi kíváncsiságot a lány személye felé. Persze az is lehet, hogy csak befogadott egy kóbor állatot is, de ki tudja.
Az ez után következő megállapításra viszont már tényleg nem reagált, mert felesleges lett volna az ellenkezőjét bizonygatni, ha meg egyetértett vele, akkor úgyis mindegy. Egyébként ezt sem árulta volna el, hogy pontosan melyik eset áll fenn, mert nem értette miért kell ezt ennyit emlegetni.
Aztán a kérdésre csak felnézett mégis, és a szeméből sütött az értetlenség.
- Nem értelek. Az étkezési balesetért elnézést kértél, egyébként meg csak beszélgettünk, mit is kellene tiszta lappal kezdeni?
Egyre inkább az volt az érzése, hogy némely emberek, főleg a nőneműek hajlamosak túlbonyolítani dolgokat.
- Mindenesetre azt nem szeretem valami nagyon, ha felettem állnak amíg eszek, úgyhogy most már igazán eldönthetnéd, hogy jössz vagy mész... - fűzte hozzá, ha már az előbb láthatóan nem jutott el a lányhoz, hogy hellyel kínálta.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 26. 02:16 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária

Unottan leste a másikat, aki kellemetlen légkört hozott magával. Ez már tényleg rejtély volt Jared számára, hogy akik ennyire kelletlenek és ilyen mértékben nem akarnak engedni még a hely saját varázsának sem, ami jobb kedvre derítené őket, minek akarnak másokkal társalogni? Ő például nem kereste senki társaságát.
Látványosan ásított egyet, mivel az idegen nem tűnt túl szórakoztatónak, és ezzel egy időben el is vesztette minden érdeklődését az irányába, úgyhogy új lapot vett elő, és jobb híján az ábécét kezdte el cirkalmas betűkkel felírni.
- Ja - volt a tömör válasza a lány üres megjegyzésére. Nem állt szándékában bájcsevegni, de az sem, hogy csak úgy átengedje a helyet egy később érkezőnek.
A következőkben nem is sok ügyet vetett rá, hogy mit csinál a másik. Egyszerűen csak nekilátott, hogy részletesen kidolgozza frissen kitalált betűkészletét, aztán mellé a számokat is, és mindenféle írásjelet. Egyszer még jó lehet valamire, ha díszített írást kell használnia, és ha már semmi személyesebbet nem akart a lány előtt rajzolni, akkor ez is megfelel.
Viccesnek találta egyébként, hogy a másik ennyire nyilvánvalóan arra játszik, hogy felhúzza őt. Na most tudni kell, hogy Jared egy kivételesen türelmes ember volt, főleg hogyha ki kellett várni valamit. Mint például most azt, hogy a lány lépjen valamit, legyen az szó vagy tett. Persze az is egy megoldás, ha egyszerűen kisétál innen, akkor a fiú legalább nyugodtan visszatérhet eddigi tevékenységéhez, de elküldeni nem fogja. Ő következetes szokott lenni, ha már nem tett kifogást az érkezése ellen, akkor nem most fog változtatni a véleményén.
Az már persze más kérdés, hogy az ilyen durcás agresszivitásról egyszerűen nem vesz tudomást.
Ráadásul közben eszébe jutott, hogy akár meg is csinálhatná, amiért eredetileg eldugott helyet keresett. Elő is vette szépen a pálcáját, aztán kisvártatva a másik kezével a pulóvere zsebéből előhalászott egy bögrét is, és lerakta az asztalra, és munkához látott. Gareth biztosan örülni fog majd az apró meglepetésnek, ami várja.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. január 26. 02:27
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 26. 09:59 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária

Attól a pillanattól kezdve, hogy a bögre előkerült, még annyi ügyet sem vetett a lányra, mint eddig. Jaredet nem nagyon hatotta meg ez a morcos viselkedés, nem volt nekik kötelező beszélgetni, viszont neki sem kellett csak tétlen ülni és rosszul éreznie magát, csak mert valaki úgy gondolta, hogy betelepszik ide, és mégse szól egy szót sem. Egyébként is jó volt abban, hogy hogyan foglalja le magát, hiszen évek teltek el úgy, hogy csak Gareth volt körülötte és Adda, akikkel értelmesen lehetett beszélgetni.
Szóval, mi is volt a célja a bögrével? Természetesen az, hogy kicsit megviccelje a testvérét. Mivel legutóbb, mikor rajzolni akart, a ceruza módszeresen kiugrált a kezéből, ezért úgy sejtette, hogy Gareth bűvölte meg, hiszen nem lett volna újdonság, hogy egymást szívatják valami ártalmatlan csínytevéssel. Ebből kiindulva csórta el a fiú bögréjét, és ült neki most a varázslásnak, azzal a céllal, hogy elérje, hogy a bögre megharapja annak az orrát, aki inni próbál belőle.
Ez nem volt egy egyszerű varázs. Sok olyan ige létezik, ami egy csapásra megoldja a kérdéseket, egyetlen szóval elintéz mindent, de néha, amikor valaki nem tudja a megfelelő varázslatot, vagy esetleg még nem is használta senki, akkor több, különböző igével lehet elérni ugyanazt. Mivel Jared ugyan elég jártas volt a bűvölésben, azonban mindeddig ezzel még nem próbálkozott, most éppen ilyen többszörös, apró varázslatokat végzett, és ha nem sikerült, akkor kezdte elölről. Általában az ilyesmi azért nem öt perc.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 26. 19:39 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária

Szépen haladt, egymásra halmozta a megfelelő varázslatokat, de azt, amitől harapni is kezd, egyszerűen nem találta. Gyakori volt a Finite Incantatem, amikor is elölről kezdte az egészet, addig a pontig már rutinosan, ameddig eljutott, de utána mindig újabb verziót találva ki. Ha nagyobb varázslatokkal játszik így, az bizony veszélyes is lehetett volna, hiszen ki tudja mi jön két ige közel egyszerre történő használatával egy tárgyon, de ezek már mind kipróbált, apró bűbájok voltak. Részben azért is, mert bár nem zárta a szívébe a hölgyet itt mellette, de nem kívánta senki testi épségét veszélyeztetni, annál okosabb és megfontoltabb feltaláló volt.
Addig már sikerült eljutnia, hogy ha az ujját a bögrébe dugta, akkor annak a szája összecsukódott körülötte, viszont ennél több kellett. Egyrészt lassú is volt, másrészt pedig jó lenne megoldani, hogy csak iváskor produkálja ezt, különben Gareth még a végén túl hamar rájön a turpisságra. A lány pont azt a pillanatot választotta ki meglepetésszerű megszólalásához, amikor Jared visszaugrott a folyamat elejére, úgyhogy nagy gondot nem okozott a viselkedésével. Ennek megfelelően a fiú is egyszerűen csak felé fordult, rávigyorgott, és úgy válaszolt.
- Remekül, köszönöm kérdésed! - majd visszatért a bögréhez, pár pillanatig elgondolkodva időzve a varázslat előtt, mert eszébe jutott egy módszer, de minden lépést mindig alaposan meg kell tervezni, nehogy aztán valami balul üssön ki ugyebár.
Végül cselekvésre szánta el magát, és igen, végre elérte, hogy a bögre szája gyorsan csukódjon, de ne is harapjon túl nagyot. Akkor már csak az kell, hogy iváskor csinálja ezt, és már mehet is bele a fiiiinom kávé, hogy Gareth visszakapja a kölcsönt a ceruzákért.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. február 1. 19:47 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária

Szinte érezni lehetett a levegőben, hogy a lány nincs kibékülve azzal, hogy nem tudja őt igazán felbosszantani. Valószínűleg ez a szoba varázsának is a hatása volt, mert Jared egyébként nem szokott ennyire ráérezni mások hangulatára - igaz, nem is nagyon szokott vele próbálkozni.
Mindenesetre most remekül elvolt a bögrével, és ezt amúgy is meg akarta csinálni, szóval semmi probléma. Maximum ott volt egy kis gond, hogy néha túl nagyot harapott a szerencsétlen porcelán, és ilyenkor gondot okozott kihúzni az ujját a szájából. Hát igen, ezen még finomítani kell.
Ennek láttán azonban már a lány sem állta meg dolgot szó nélkül, és elkezdett érdeklődni, hogy vajon mégis mi célja Jarednek ezzel az egésszel.
- Meglepetés lesz - mondta a fiú. - Ha iszol belőle, akkor megharapja az orrod. Tök jó, nem? - mutatta a lánynak a bögrét, ahogy beledugta ismét az ujját. - Csak még ki kell találni, hogy hogyan oldjam meg, hogy csak akkor harapjon ha iszol... Sajnos a gazdája hamar rájönne, hogy megbűvöltem a kedvenc bögréjét, ha már akkor harapna, mikor hozzáérnek - húzta el kicsit a száját, de az, hogy néhány próbálkozása kudarcot vallott, még nem törte le igazán. Elvégre nem mehet minden elsőre, nem igaz?
- Gyakorlatilag még az sem lenne célszerű, ha akkor harapna, mikor megdöntik - gondolkodott fennhangon, miközben a kezei között forgatta az alkalmatosságot. Valahogy el kell érnie, hogy tényleg csak akkor... Oh! Hiszen ha az lenne a kitétel, hogy ajkak érjenek hozzá, akkor meg is lenne oldva a dolog!
Miután ilyen szépen megvilágosodott, gyorsan újra munkához is látott.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 13. 21:33 Ugrás a poszthoz

Radúz

Nehezen talált száraz helyet, de mivel már nem volt kifejezetten hideg, úgy érezte, hogy feltétlenül ki kell mennie egy kicsit a friss levegőre, és ha már ilyesmit tervez, akkor miért ne köthette volna egybe egy kis rajzolással? Szerette a kora tavaszi tájat, még akkor is, ha most eső áztatott át mindent, mert a szél már így is meleg fuvallatot hozott. Egyébként is, pont őt zavarta volna az eső, mikor otthon szinte folyton el volt borulva?
Viszont tócsába nem akart ülni. Így esett, hogy végül a vadőrlak ajtajában telepedett le, abban a reményben, hogy itt úgysem fog zavarni senkit. Úgy hallotta, hogy a vadőr már nincs az iskolában, így okoskodva pedig a kis házacska nyilván üres, amíg meg nem érkezik az új tulaja.
Maga alá terített egy pokrócot (mert jól felkészült ám!), aztán kényelmesen elhelyezkedett a bejárati ajtónak támasztva a hátát. Ilyenkor még nem mocorogtak az állatok, pláne nem a madarak, akiknek nem tett volna jót a szemerkélő eső, úgyhogy jobb híján a táj rajzolásába fogott. Egy kis szelet a kastélyból, éppen az Eridon torony, aztán a fák, a rét. A vázlat hamar meglett, könnyedén rajzolt, légies vonalak tarkították a papírt, aztán szenet vett elő, hogy árnyékokat adjon a másolt világnak.
Jól esett kicsit kikapcsolódnia. A vizsgáin már túl volt és a szünet beköszöntével a kastély is elcsendesedett, de ettől függetlenül is jólesett néha egy-egy magányos óra. Érdekes volt ez, mert egyébként sem forgott sokat emberek között, de még ezt is ki kellett pihennie. Főleg most, hogy hamarosan munkája lesz, amiről még nem sokat tud, egyelőre azt sem, hogy egyszeri alkalom vagy állandó, de hamarosan Angliába fognak indulni Konstantinnal, és ez egy picit frusztrálta. Meg kell majd húznia magát, ami az erős egyéniségű férfi közelében nem lesz nehéz, de azért nem tudott teljesen aggodalmak nélkül gondolni a helyzetre. Igaz, visszautasíthatta volna, de akkor elszalasztott volna egy ragyogó esélyt arra, hogy némi plusz bevételhez jussanak.
Ahogy így gondolkodott lassan térbe került a látkép, és noha még egy közel sem volt kész, pár pillanatra megállt, hogy kicsit pihentesse a kezét.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. március 13. 21:33
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 13. 22:57 Ugrás a poszthoz

Radúz

Gyakran szokott teljesen belemerülni a gondolataiba, és most is éppen ez történt, ezért nem is vette észre, hogy odabentről hangok szűrődnek ki. Igaz, nem is figyelte, nem számított rá, ezért aztán kellőképp meglepte, mikor egyszer csak kinyílt mögötte az ajtó, ő pedig rajztáblástul a padlón kötött ki. Megütődve nézett a hosszú hajú figurára, aki miatt a feje is megismerkedett a padlóval, amolyan "ez kicsoda és mit keres itt" kifejezéssel, de aztán kapcsolt, és rájött, hogy esélyesen éppen az új vadőrrel futott össze. Egyébként ezt megerősítette az a tény is, hogy a fejre állított kép szélén betájolta, hogy nem üres a ház, hanem vannak berendezési tárgyak, na meg az is, hogy a fiú..? férfi..? éppen most közölte, hogy övé a hely.
- Öhm... Én csak... - Nem kicsit volt megzavarodva szegény Jared, mert erre nem számított, és az invitálás még annál is jobban meglepte, hogy beesett az ajtón. - Elnézést, Jared vagyok - fogadta el a felé nyújtott segítő kezet aztán, visszanyerve valamennyit a méltóságából. - Igazából én csak rajzoltam, nem akartam zavarni - tette hozzá még mindig egy kicsit bizonytalanul, főleg mert közben meglátta a másik mögött a színes anyaghalmot, amit nem tudott mire vélni.
- Esetleg... egy kicsit éppen bejöhetek, ha nem probléma - döntött aztán, mert ezt komolyan meg akarta nézni közelebbről.
Nekifogott hát gyorsan, hogy összeszedje a rajzcuccait a már majdnem kész képpel egyetemben, aztán beljebb lépett és szétnézett.
- Gyakran voltam már itt, de bent még soha - jegyezte meg, miközben végigtekintett a nem túl nagyra szabott helyiségen, de méretétől függetlenül kellemes helynek tűnt így első látásra. Ráadásul abban is biztos volt, hogy ha ennyire frissen érkezett a vadőr, hogy még nem jutott el a kastélylakókhoz a híre, akkor ez még nem is a végleges verzió.
- Csak nem rég érkezett, igaz? - nézett az idegenre, automatikusan magázást használva, mert egyáltalán nem tudta eldönteni, hogy amaz milyen korú lehet.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 14:14 Ugrás a poszthoz

Radúz

- Esetleg egy gyümölcsöset - válaszolta Jared, miközben bezáródott utána az ajtó, és a vendéglátója is visszatért a házba. Kicsit egyébként meglepte a fiút, hogy csak úgy ismeretlenül is beinvitálták, de meg kell vallani, hogy sokkal jobb idő volt a falak között, hiszen odakint már átfázott rajzolás közben.
- Rendben - mosolyodott el a fiú, mert Radúz közvetlensége egészen magával ragadó volt, mármint abból a szempontból, hogy nehéz volt mindenféle védfalakat fenntartani vele szemben. Közben megállt a rongykupac mellett és erősen próbált rájönni, hogy mégis mi dolga lehet vele a másiknak. Az látszott, hogy kis kockák, de a célja teljesen megfejthetetlen volt Jared számára. Le is hajolt és megfogott egyet, közelebbről megszemlélve, de nem látott semmi különlegességet rajta. Éppen ott tartott, hogy most már tényleg megkérdezi, hogy mi ez, mikor a másik egy párnát adott neki, aztán pedig tűket szedett elő és varráshoz látott. Ahha. Így már érthető.
Jared kényelmesen elhelyezkedett a kályha közelében, amiben halkan pattogott a tűz, egy ilyen nedves tavaszi napra pont elegendő meleget adva. Ha közben kapott teát is, akkor nekifogott a kortyolgatásnak, csak a szemét jártatva újra meg újra körbe a kis lakáson. Az az érzése volt, hogy nagyon otthonos hely lesz ebből hamarosan.
- Tudom, hogy korai a kérdés, de nem lesz kellemetlen ilyen távol lakni a kastélytól, teljesen egyedül? - érdeklődött, mert úgy gondolta, hogy ahhoz azért nem kevés merészség kellhet, hogy valaki ideköltözzön a bestiák tőszomszédságába. Igaz, Radúz velük foglalkozik, biztos ért hozzájuk, de ha gond van, akkor álmából felverve nem biztos, hogy azonnal cselekedni tud az ember. Nem mellesleg ez a gondolatmenet ékes bizonyítéka volt annak, hogy még a macskanevelést is csak próbálgatja a srác, nem hogy bármit is tudjon az állatok viselkedési szokásairól. Tipikus városi.
- Hát... - bizonytalanodott el kicsit a válaszadás előtt, mert nem volt benne biztos, hogy ez hova fog kifutni. Nem nagyon szokott mások előtt rajzolni, kivéve persze Gareth-et, de érdekelte, hogy mit akar a másik. - Éppenséggel van - döntött végül a pozitív válasz mellett, és érdeklődve pillantott a másikra, hogy megtudja, miért is kérdezi.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 16:54 Ugrás a poszthoz

Radúz

- Tudtommal nem - rázta meg a fejét Jared. Meglepődött a kérdésen, nem szokták ezt neki feltenni, de egyébként sem volt az az allergiás típus, úgyhogy akármit meg lehetett vele itatni. Egyébként a felajánlott kombó kifejezetten finomnak hangzott.
Igaza is lett, tényleg hihetetlenül jó íze volt a nedűnek, merő napsütés és érzékkavalkád, hát még, amikor a szájába került egy darabka valódi gyümölcs! Felhúzott szemöldökkel kémlelte az italt, hogy csak véletlen vagy valóban darabkás a tea, és ahogy ide-oda döntötte a csuporban, mintha valami formát vett volna észre az alján. Ivott is gyorsan még belőle, hogy jobban lássa, és ahogy fogyott az ital, egy halacska alakja rajzolódott ki a csuporban. Csupa érdekesség, egyetlen teában!
- Okés, köszi - biccentett a felajánlásra egyet. Újabb meglepetés. Jared számára teljesen érthetetlen volt, hogy miért ennyire vendégszeretőek egyesek, de igazából nem látott kivetnivalót a dologban, főleg mert így legalább nem kellett másik száraz hely után néznie, ha ki akar jönni firkálni.
- A pusztákat jártad? - kérdezett vissza, ha már Radúz elejtette a kifejezést. A könyveken kívül vadont nem sűrűn látó fiú szemében rögtön nagyot nőtt a másik, és most, hogy jobban megnézte, tényleg kicsit kalandor benyomását keltette benne. Valahogy mindig lenyűgözték az olyan emberek, akiknek nem törte gerincét a sok elvárás, a kell és a muszáj, de egy kezén meg tudta volna számolni, hogy mindeddig hány ilyennel találkozott. Egyelőre csak találgatott Radúz kapcsán is, de ha a másik hajlandó mesélni, akkor ő szívesen hallgatja, abban tényleg jó.
A többiek kifejezésre viszont újra felszaladt a szemöldöke.
- Családostul jöttél? - nézett a másikra érdeklődve, mert azért ahhoz valahogy kicsinek találta a vadőrlakot, de hát ki tudja? A téma viszont nem maradt túl sokáig terítéken, főleg mert falfestést ajánlottak neki, ami már régi vágya volt, úgyhogy egy percig sem tiltakozott.
- Dehogynem! - csapott le az ajánlatra és egészen felderült az arca, miközben már indult is, hogy megnézze, milyen eszközökkel rendelkezik a másik. - Van valamilyen elképzelésed? - nézett fel rá egy pillanatra elszakadva a festékektől. Volt itt minden, rengeteg szín, úgyhogy akárminek neki lehetett volna menni.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. március 14. 16:58
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 19:20 Ugrás a poszthoz

Radúz

- Finom. Nem ittam még ilyen teát, egészen különleges - válaszolt a fiú továbbra is a kis csészébe bámulva. - Pontosan mi is ez? - nézett aztán fel, mert elég különlegesnek tűnt a keverék ahhoz, hogy külön neve legyen.
Igyekezett nem nagyon mutatni a meglepődését, mikor kiderült, hogy miért is tartja kicsinek a távot Radúz a kastélyig. Sámántanonc... Hát ilyenről sem sűrűn hallott még errefelé, de nagyban megmagyarázza, hogy miért gondolkodik a másik úgy, ahogy. Jared kifejezetten érdeklődőnek mutatkozott a téma iránt, hiszen ez nagyon úgy hangzott, mint ami kalandokkal és vándorlással teli.
- És hogy lettél sámántanonc? - kérdezett rá, ha már itt tartottak, és mivel Radúz nem tűnt túl zárkózott embernek, nem is nagyon aggodalmaskodott azon, hogy illik-e vagy sem.
Egyébként Jared számára nagyon úgy tűnt, hogy rengeteg csodabogár keveredik ebbe az iskolába (igaz, fogalma sem volt, hogy a többi iskolában mi lehet), de voltak itt különleges képességgel bírók is egy rahedlivel, és akkor a mindenféle hányattatott vagy valamilyen módon különleges múltról még nem is beszéltünk. Nem sok emberrel beszélgetett el, de egy sem volt, aki csak szürke egérke.
- Ja hogy! Értem már - esett le Jarednek a dolog a magyarázat nyomán. Így már mindjárt kevésbé volt furcsa a helyzet, bár a "többiek" kifejezésre a családtagokon át a haverokig minden eszébe jutott, csak épp a madarak nem. - Milyenek? - értette természetesen a szárnyasokra, miközben már a festékeket nézegette.
Szerencsére a másik eléggé szabad kezet adott neki így egy darabig csak nézte a makulátlan falat, aztán kiválasztotta a legszebb lilát, sárgát és némi kéket, hogy furcsa, kacskaringós vonalakból alkosson fát. Ismerte az életfa motívumát, arra gondolt, hogy ennek talán örülne a másik, ha már egyszer sámánnal élt, ráadásul ha nem jön be neki, akkor könnyedén átalakítható valami mássá.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 23:22 Ugrás a poszthoz

Radúz

Hitetlenkedve csóválta a fejét, ha valaki csak úgy beköpi neki, hogy sült tea, és nem iszik előtte belőle, akkor egészen biztos, hogy el sem hiszi, hogy van ilyen. Pedig tényleg volt, a finom ital volt az ékes bizonyítéka, amit a kezében szorongatott.
Érdekes volt hallgatni a másik kedélyes csevegését, ezért is kérdezett újra és újra valamit. Így legalább a csönd sem ült meg köztük, és apró morzsákat tudott meg vendéglátójáról. Még hogy legilimencia... Hiszen az emberekkel elég beszélgetni is. Ilyen pillanatokban még inkább elítélte azokat, akik csak kedvtelésből (és lustaságból) használják a képességet, mert bizony akadtak ilyenek is szép számmal. Szégyen.
A csóka szót hallva viszont kissé elbizonytalanodott.
- Az olyan, mint... öhm... - ráncolta a szemöldökét. A probléma alapja az volt, hogy nem ismerte ezt a szót magyarul, és sajnos az sem biztos, hogy a madarakat meg tudná különböztetni egymástól név alapján. Alakra persze más, akinek ilyen szeme van a rajzoláshoz, mint neki, az könnyen látja az állatok között is a különbséget.
- Ne haragudj, még mindig vannak problémáim a nyelvvel - magyarázta bocsánatkérően és kelletlenül fintorogva, mert ennyi idő után már igazán illett volna abbamaradni az ilyen helyzeteknek.
Kis csönd után aztán a másik matatni kezdett valamivel, de Jared már a falat bűvölte, úgyhogy nem is figyelt rá, csak akkor tűnt fel neki, mikor megszólalt a zene. A szőke nem kicsit fagyott le meghallva a dallamot - amihez egyébként lövése sem volt, hogy mi lehet -, de valami egészen különös hangzást adott hegedűhöz és komolyzenéhez szokott füleinek. Nem rosszat, csak furcsát.
- Én nem ismerek ilyesmiket, úgyhogy... - vitte fel kicsit a hangsúlyt, miközben hátranézett a válla fölött. - Szerintem nyugodtan válassz csak te - fejezte be egy félmosollyal.
Közben már sikerült felvázolnia a fa nagyját, úgyhogy hozzá mert nyúlni a sötétebb színekhez is. Imádta a festékeket keverni, látszott az egész testtartásán, hogy élvezi, amit csinál, miközben egy darab kartonon az ecsettel pacsmagolt. Aztán elkezdte a falra is, picit még igazított az árnyalaton, utána pedig belemártotta a nagy ajtófestő ecsetet, és határozott mozdulatokkal kacskaringókat festett. Észre sem vette, hogy csupa vigyor az arca mindeközben.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 13:27 Ugrás a poszthoz

Radúz

- Jackdaw! I see! - vidult fel Jared, mikor végre megértette, hogy miről van szó. Fájdalom, a madarat így sem tudta volna maga elé képzelni, meglehet, mert még nem is látott ilyet. - Köszönöm. Édesanyám magyar volt, illetve hát felvidéki magyar, úgyhogy tőle tanultam az alapokat. - Osztott meg magáról egy kis morzsányi információt, ha már a másik ennyire beszédes, és szívesen mesél. Kicsit kínos lett volna talán, ha mindvégig nem árul sem semmit magáról a keresztnevén kívül.
- Te ezek szerint sok nyelven beszélsz? - kérdezett még rá, mert a felsoroltakkal együtt is már négy nyelvet tudott volna belőni, igaz, a latint nem használják beszélgetésre.
Közben a zene is elindult, és kifejezetten úgy tűnt, hogy Radúz élvezi, hogy Jared eléggé műveletlen ilyen típusú muzsika terén, mert a hangja rögtön elárulta, hogy tetszik neki, hogy most aztán mutogathat mindenfélét. Szerencsére a kisebbik Nightingale ilyesmi terén nem volt túl vaskalapos és egyébként is kedvelte a kellemes dallamokat, úgyhogy nem ódzkodott attól, hogy új dolgokkal ismerkedjen. A másik pedig bele is vágott a lecsóba, valami pattogós hegedűmuzsikát mutatva neki, aztán pedig valamit, amiről határozottan meg tudta állapítani, hogy hazájának földjéről való, mert a brit angol akcentus összetéveszthetetlen volt bármi mással.
- Nem volt rossz ez a hegedűjáték. Kíváncsi lennék, hogy nekem menne-e... - töprengett el félhangosan, miközben folytatta a széles ecsetvonásokkal készülő fát. Inspiráló hatással volt rá a dallam, még az ecsetvonások mintájára is odafigyelt, szép, aprócska kacskaringókkal tarkított volt az egész a nagyobb, fa ágait szimbolizáló kanyarok felületén, ha közelről nézte az ember.
- Jó lesz ez? - nézett aztán hátra egyszer csak, amikor már nagyjából látszott, hogy mi alakul a dologból. - Ha nem tetszik, akkor még át lehet variálni - tette hozzá, jelezve, hogy a másik bátran megmondhatja a véleményét, elvégre ő sem szívesen nézett volna a falán olyasmit, ami nem is tetszik neki, pusztán csak udvariasságból.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 16:48 Ugrás a poszthoz

Radúz

- Ez elég ütős kombinációnak hangzik - állapította meg a fiú. Azért ha valaki jól beszél angolul, az már a német alapjait is érti, a szláv nyelvek összefüggéséről meg ne is beszéljünk. Ő maga ugyan a már túlontúl általános voda-vodka-csajka hármason kívül nem sokat értett a dologhoz, sőt, azt se tudta volna megmondani pontosan, hogy ezek melyik nyelvhez tartoznak, de mindig csodálta azokat, akik megértik ezeket a roppant katonásan és keményen hangzó nyelveket.
Nem is kicsit lepődött meg Jared ismételten, mikor Radúz felajánlotta, hogy csak úgy bejöhet gyakorolni, mikor úgy gondolja. Nem igazán akart kopogás nélkül élni a lehetőséggel, pláne nem úgy, hogy a vadőrlak tulajdonosa esetleg a környéken sincs, de ettől függetlenül szívesen vette volna a kottát.
- Ha nem probléma, akkor tényleg megpróbálnám - biccentett a másik felé, de nem sértette meg azzal, hogy kifejti, hogy miért is lenne jobb, ha nem járkálna be csak úgy. Észre fogja venni, hogy nem garázdálkodik.
- Te min játszol? - kérdezte aztán érdeklődve. Elképzelni sem tudta, hogy milyen hangszer lehet ehhez a furcsa figurához illő, kész talány az egész srác, biztos a hangszere is valamilyen különleges darab.
- Hát... főleg komolyzenét. Nem azokat a nagyon elvontakat, hanem ütemes, pattogós dolgokat, vagy néha melankólikus dallamokat. Sokszor csak úgy magam kreálta módon zenélek, úgy, ahogy abban a percben épp eszembe jut.
Szeretett improvizálni, mert mindig olyankor élvezte legjobban a hegedülést. Az az igazi önkifejezés, igaz, éppen ezért nem gyakran tette ezt mások előtt. Ha volt hallgatósága, akkor maradt a jól bevált, kottákra rótt daloknál, annál is inkább, mert imprónál gyakran megbicsaklott a dallam, hiszen nem volt profi művész.
Közben Radúz közelebb jött megnézni a festményt, és Jared legnagyobb örömére pozitívan nyilatkozott a műről.
- Örülök neki! - mosolyodott el. Ha megszárad nyugodtan lehet majd tapogatni is, Radúz jól fel volt készülve erre, és az akril festék nem fog fogni száradás után, ellenben szépen meg fognak maradni a vonások.
Lendületesen neki is futott hát a végének, mert nagy ecsettel gyorsan halad az ember, és hamarosan már az utolsó réteget vitte fel a fa ágaira. Látszott rajta, hogy festett, egy merő maszat volt mindene, még az orra hegye is lila volt mostanra, de nem zavartatta magát túlságosan. Végül is, ne is fogjon rajzhoz az olyan, aki nem akarja összefestékezni magát, nem igaz?
Kicsivel később elhátrált a faltól, és távolabbról is megszemlélte művét.
- Kész - jelentette ki, miközben félrebillentett fejjel bámulta a fát. - Köszönöm a lehetőséget, hol moshatom ki ezeket? - kérdezte végül, mert nem akarta az ecseteket így hagyni, hamar tönkremennének.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 18:13 Ugrás a poszthoz

Konstantin

Meglepte, mikor a férfi felajánlotta, hogy kísérje el a tárgyalásra, de nem sokat gondolkodott azon, hogy menjen-e vagy sem. Igaz, Gareth véleményét kikérte róla, hogy mennyire is veszélyes visszatérnie Angliába, de egyelőre csitulóban volt a helyzet, és ha nem feltűnősködik, akkor nem is lehet baj. Jared márpedig jó volt abban, hogy hogyan tűnjön el mások szeme elől.
A tárgyalás maga kíváncsivá tette. Nem maradt rejtve előtte az ok, bár a véleménye megvolt róla, de elég tárgyilagosan tudta kezelni az egészet, és kerülte azt is, hogy beszóljon útitársának, amiért ennyire meggondolatlan volt. A teremben jó pár ismerős arcot látott, de senki sem figyelt egy hivatalsegédre - jórészt apjának üzletfelei, akiket inkább csak képekről ismert. Garethnek sokkal veszélyesebb lett volna itt lennie. Mindenesetre, "megnyugtató", hogy miféle emberek ülnek a kormányzatban.

Nem sokat beszélt az úton a vasútállomás felé. Nem volt dolga megítélni, hogy a másik mennyire mondott igazat, vagy hogy miért veszélyeztette ennyire a pozícióját az után, hogy olyan nagy ügyet csinált pár véletlenül meglátott emlékképből is a legutóbb.
- Nagyon kicsin múlott, remélem tudja - válaszolta. Egyértelmű volt, hogy nem árt ha lát ilyet, pláne ha egy ideig a minisztériumban szeretne dolgozni, kár lett volna ragozni. - Legközelebb nem fognak ennyire engedékenyek lenni. Az a Dorian minden áron ki akarta csinálni magát - jegyezte meg. Nem mellesleg Konstantin erre magától is rájöhetett, mert a szavazás után az említett diplomata mérgében kivágtatott a teremből.
Kicsit távolabb állt közben, mert nem szerette a cigifüstöt, de azért közben odafigyelt a másikra.
- Semmi különös. Nem ráznak meg az ilyen helyzetek, sőt, kifejezetten érdekes volt nézni, hogy még egy ilyen per alatt is milyen hatalmi játszmákat játszanak ezek egymás között.
Nem tudta, hogy érdemes-e megemlítenie, hogy ismert néhány tagot, de végül úgy döntött, hogy ha már Konstantin munkát ajánlott neki és előzékenyen bánt vele, akkor adhat neki néhány tippet.
- Montgomery csak tettette, hogy a maga pártján van - mondta egykedvűen. - Fekete mágiával foglalkozó boltja van a Zsebkoszközben. Nem tartom valószínűnek, hogy különösebb érdek nélkül egy "jófiú" mellé álljon.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 19:44 Ugrás a poszthoz

Konstantin

- A másokban való kételkedés sohasem okozott problémát - eresztett meg egy félvigyort Jared, miközben követte a másikat a vonatra. Hosszú zötykölődés várt rájuk, de nem bánta, mindig is szerette nézni a tájat, ahogy elmaradnak lassan az ismerős helyek.
Leült, szemben Konstantinnal, és könyökével az ablakpárkány előtti kis asztalra támaszkodott. Kifelé bámult, mikor a következő kérdés jött, és mivel számított rá, hogy felmerül, hogy miért tud ezekről az emberekről ennyit, már kész válasszal állt elő.
- Itt nőttem fel. Naponta jelennek meg ezek az emberek az újságokban.
A másik azonban gyanakodó maradt, így a következő kérdést hallva Jared éles pillantást vetett rá.
- Jared Nightingale, legilimentor - nyomta meg a szót, hogy tudatosítsa a másikban, hogy ez mit is jelent. Igaz, valóban nem a képességét használta arra, hogy ezt megtudja, de Konstantinnak halvány gőze sem lehetett arról, hogy a tanulás melyik fokán áll, hiszen már eleve nem lehetett besorolni a többi diák közé a kora miatt. Remekül bizonytalanságban lehetett tartani bárkit. Mindenesetre az álca fenntartása fontos, de így sem érezte elhibázott döntésnek, hogy megosztotta az információt a férfivel.
- Mint már említettem, olvastam újságokat. Montgomery már kétszer került címlapra kétes ügyek révén, de mindkétszer kiderítette a nyomozás, amit egy "független" csoport vezetett, hogy hamisak voltak a vádak, de gondolom erről maga is tud. Kíváncsi voltam rá, hogy tényleg azok voltak-e.
Megdönthetetlen magyarázat. Nem mondott olyanokról semmit, akiknek külső szemlélő szerint nem lehet vaj a fején, pedig ó, de még mennyire tudott volna! Lehet, hogy őt kihagyta az apja az üzletelésből, és fiatal is volt még a társasági élethez, de a fülét nyitva tartotta, főleg, mert nem szerette volna, ha egyszer ezek az emberek döntenek a feje fölött valamiről.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 20:51 Ugrás a poszthoz

Konstantin

Vigyorog. Kivételes eset, de komolyan vigyorog azon, ahogy előkerül a falubeli találkozásuk. Meg sem próbálja elrejteni, hogy még mindig mókásnak tartja, ami történt, de hát mi oka is lenne rá? Már akkor a férfi tudtára hozta a véleményét, ilyen-olyan módon.
Viszont utána némi magyarázkodásra került sor, és Konstantin mintha nem hitt volna neki teljes egészében... Nem baj. Valójában a gond már onnan indult, hogy  nem volt benne biztos, hogy nem néznek utána az emberek hátterének, mielőtt felvételt nyernek a hivatali állásokra. Valójában, ha túl sok lesz a kérdés, vagy túl mélyre próbálnak nyúlni a múltjában, akkor vissza fogja végül utasítani a dolgot. Nem csak a saját ügye függött ettől.
- Nekem megfelel - biccentett ennek ellenére a kijelentésre. - Tizenkilencedikén töltöm a tizenötöt, utána már hivatalosan is vállalhatok munkát.
Igaz, szülői engedéllyel. Esetükben ez gyám lesz, Agatha néni, aki nem látott kivetnivalót az ötletben, amennyiben a fiúra esik a választás.
- Katherine, igaz? - nézett a férfire, keresetlen őszinteséggel mondva ki, amit az nem akart. Fél szemöldökét felvonva várta a helyeslést vagy tagadást. Nem fog vájkálni a másik magánéletében, de ettől még meg lehet róla a véleménye.
- Az igazolás jól fog jönni, köszönöm - mondta aztán.
Csend. Jared kifelé bámult az ablakon egy darabig, azon tallózva, hogy kérdezzen vagy sem, míg nem az előbbi mellett döntött.
- Azért én kíváncsi lennék, hogy mi vitte rá, hogy falazzon valakinek a saját előmenetelét kockáztatva, amiért legutóbb még annyira odavolt.
Nem volt benne biztos, hogy Konstantin megosztja vele a választ, igazából nem is nagyon tartozott rá, másrészt viszont tőle sem várható el, hogy valaha őszinte legyen, ha a másik sem szavaz bizalmat.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 22:24 Ugrás a poszthoz

Konstantin

- Rendben van, ahogy óhajtja - bólintott a fiú, hogy jelezze, megértette a kérést. Egy darabig eltöprengett azon, hogy mi is lesz majd annak a beszélgetésnek a vége, hiszen elég sok kimenetele lehet a dolognak. Jó esetben csak aláírnak egy szerződést, rosszban akár elég komoly kutatásba is fordulhat a dolog. Kicsit hazárdjátéknak érezte ez az egészet, de a kedve megvolt hozzá, és akárhogy is nézzük, nem lapíthat örökké, néha kockáztatni is merni kell.
- Nem probléma, a találkozóra elviszek minden szükséges papírt, a gyám engedélyével együtt - válaszolta. A jegyeivel nem lehetett probléma, mindenből a legjobbat kapta, ami nem nagy kunszt úgy, hogy ezeket a tantárgyakat már régen magasabb szinten űzte, mint amit elsőben itt elvártak tőle. Néha már-már úgy érezte, hogy túl könnyű dolga van, de azért elbízni nem akarta magát, hiszen előbb-utóbb eljutnak addig, amit még nem tanult, és akkor lesz igazán értelme büszkének lenni, ha jó jegyeket kap. Most még nem nagy dolog. Igaz, Gareth könyveiből folyamatosan tanult, mert a bátyja épp azon az évfolyamon volt, amit neki kellett volna végeznie.
- Áldozathozás valakinek az érdekében. Értem - bólintott a fiú roppant mód lecsupaszítva a gondolatmenetet. Ebben az esetben azonban egyelőre jó döntésnek érezte, hogyha megjátssza a távolságtartót. - Nem szokásom szoros kapcsolatokat kialakítani - felelte hát, nem térve ki arra, hogy mire is érti. Mert ez a mondat teljesen helytálló volt, amíg nem a testvéréről volt szó, onnan fogva viszont abszolút a visszájára fordult. Gareth fontos volt neki, a legfontosabb.
- Nekem ilyet hallva mindig az jut eszembe, hogy vajon a másik fél is megtenne-e ilyesmit a szenvedő alanyért - vetett fel egy újabb gondolatot. Nem kellett Katherine-re vonatkoztatni, nem ismerte a lányt, de általánosságban véve mindenképp megfontolandó volt, hogy ki, mikor és kinek tesz ilyen szívességet. Az emberek hajlamosak túlzásokra.
- Szerintem nem lenne rossz ötlet, ha egy darabig nem mutatkoznának együtt - javasolta végül. - Még a végén valaki összeesküvést fog sejteni a dolog mögött, nem pedig intim kapcsolatot. Főleg, ha a lány esetleg neves családból való.
Erről sem voltak információi, de a tárgyalás úgyis sok mindenre fényt fog deríteni.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 16. 16:50 Ugrás a poszthoz

Radúz

A hangszer, amit éppen elővenni indult a másik, felkeltette Jared érdeklődését. Úgy sejtette, hogy ha egyszerű, hétköznapi valamiről lenne szó, akkor nem igényelné, hogy megmutassák, hiszen könnyen el tudná képzelni, ez viszont valami többet sejtetett. És igen, nem is csalódott, egy általa még sohasem látott tárggyal tért vissza a másik.
Különös volt, leginkább a teknős páncéljára emlékeztette vagy egy sekély üstre, esetleg mély merengőre. Közelebb is lépett, hogy megnézze, aztán pedig kérdő tekintettel nézett fel a másikra.
- Hang, igaz? - kérdezte, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól értette a nevét. - Ez egy dob? - következtetett roppant briliánsan. - Még sohasem láttam ilyet - vallotta aztán meg, mintha eddig nem lett volna nyilvánvaló.
Ez után viszont még egy másik kérdés is eszébe jutott, ami ráadásul nem is volt annyira felesleges.
- Miért nevezted el? - érdeklődte kíváncsian. Neki sosem jutott eszébe elnevezni a tárgyait, bajban is lett volna, már ha abból indulunk ki, hogy Sherlocknak milyen sokára találtak normális nevet, így nem nagyon értette azt sem, hogy mások miért tesznek ilyet.
- Hát majd meglátjuk, nem vagyok profi hegedűs - tette még hozzá a zenélés témához, mert nem akarta a másikat áltatni, lehet, hogy egyáltalán nem fogja eltalálni a közös hangot az ismeretlen hangszerrel.
Közben már a végén járt a festésnek is, és nem sokkal később be is fejezte, elégedetten szemlélve munkáját. Egészen addig, amíg derült égből villámcsapás módon a nyakába nem borultak egy visítás kíséretében.
Jared az utóbbi időben nem lepődött meg semmin ennyire, most konkrétan köpni-nyelni nem tudott, csak állt ott, mint egy sóbálvány, reménykedve, hogy ez a nagy érzelemkitörés nem fog sokáig tartani. Radúz szerencsére nem húzta sokáig, úgyhogy hősünk hamarosan egy kicsit fellélegezhetett, de most már inkább igyekezett megtartani a két lépés távolságot. Nem haragudott, csak nem szokta meg az ilyesmit.
- Oh... - realizálta aztán a mutogatás után a fiú, hogy miért is lett maszatnak titulálva az imént. - Mindjárt lemosom - mondta, és elindult a mutatott irányba ecsetestül, hogy azokat is letakarítsa.
Nem tartott sokáig, hogy kicsit rendbe szedje magát, és immár festékmentesen tért vissza a szobába, hogy elrakja a festékes holmikat. Nem szokott maga után rumlit hagyni igazán, és ezzel most ő dolgozott, úgyhogy igazán ez a minimum. Miután végzett, Radúz felé nézett.
- Nekem most már lassan mennem kellene. Szerintem már lassan itt a vacsoraidő - mondta, majd elgondolkodott kicsit. - Enni te is feljössz a kastélyba?
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 19. 15:08 Ugrás a poszthoz

Zsombor

Ráérős tempóban indult el a konyha felé, mert ma kifejezetten sétálhatnékja volt, és úgy gondolta, hogy ezt ki tudja elégíteni azzal, ha az ételt nem a Kuktasarokból, hanem a konyháról szerzi be. Persze a Nagyterem szóba sem jöhetett, ő nem volt hajlandó annyi ember között étkezni, hacsak a végszükség rá nem vitte.
Ráadásul az utóbbi időben ha lehet egy fokkal még jobban kerülni igyekezett az embereket, mert nem akarta, hogy a fránya Cupido megint olyan bajba sodorja, mint legutóbb. Ő nem szeretne még egy szerelmes lánykát, aki utána koslat, úgyhogy talán az a legjobb, ha nem is ad annak lehetőséget, hogy a szárnyas kis dög keresztbe tegyen neki. Persze azt is tudta, hogy ennek így nem lesz jó vége, mert egy olyan történés, aminek kicsit talán azt kellett volna elérni, hogy nyisson az emberek felé, ideiglenesen épp a visszájára fordult, de azért be kell látni, hogy nem mindenki képes percek alatt túltenni magát valamin. Nos, ő sem.
Igaz, a konyhán is megvolt a lehetősége, hogy valakivel találkozzon, ahogy ez máskor már történt is. Ennyit viszont most már kockáztatott, mert lassan csitult benne a méreg és a riadalom a történtek miatt, úgyhogy végül egész magabiztosan nyitott be az ajtón. Hát, nem volt szerencséje, éppen arra járt valaki, egy tányér ételt magával egyensúlyozva. Hm... túl közel van ahhoz, hogy köszönés nélkül el lehessen menni mellette, vagy éppen elég távol..? Végül sóhajtott egyet a fiú, mert túl közel. Csudába.
- Szervusz - biccentett az idegen felé, és igyekezett is őt kikerülni, csakhogy éppen abban a pillanatban szaladt a lába alá egy ügyetlen házimanó, és Jared elvesztette az egyensúlyát. Jobb híján a srác vállát kapta el, ezzel gyakorlatilag biztosítva, hogy egyikük se ússza meg az esést, de mentségére legyen mondva, nem direkt akart kitolni a másikkal. Végül a fiú meg tudott állni a lábán, de a másik srác levese szépen beterítette a padlót. Na meg őket is.
A manó közben már heves bocsánatkérésbe kezdett, amit megtoldott azzal, hogy a fejét a kőhöz verte.
- Nem hagyod már abba végre?! - dörrent rá Jared. - Minek vered a fejed a padlóhoz? Nem sérült meg senki. Menj a dolgodra és tilos megbüntetned magad - vette oda a fiú mérgesen fújtatva, de azért remélve, hogy rá is hallgat annyira a manó, hogy ne sebesítse meg magát. Ilyenért kár lenne.
- Sajnálom - nézett aztán Jared az ismeretlenre, elnézést kérve azért, hogy annyi lett az ételének.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:06
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. április 1. 17:11 Ugrás a poszthoz

Konstantin

Összehúzott szemmel nézett a férfira, amíg az megosztotta vele a meglátásait. Titkon egyetértett vele, de az volt a véleménye, hogy erről neki egyáltalán nem kell tudnia. Nem pajtások voltak, még ha valamilyen szintű bizalom elkerülhetetlen is, de egyelőre nem volt még teljes mértékben meggyőződve róla, hogy mennyire is működhet ez a férfival, hiszen alig ismerte. Ennek ellenére is el tudta éppen képzelni, hogy ha úgy fordul a helyzet, akkor beavassa néhány jelentéktelenebb dologba, de ez nem most lesz, és semmiképp sem egy vonaton. Így hát csak annyit felelt:
- Akkor is, ha vannak ilyen kapcsolatai, hiszen a rosszakarói kihasználják. Maga sem ment volna most tárgyalásra, amin a jövője függött, ha nem húzta volna ki a bajból az egyik közeli kapcsolatát. Nem igaz? - Nem szemtelenkedni akart, pusztán csak megpróbált rávilágítani, hogy az éremnek két oldala van, és hogy mindkettejüknek van némi igaza.
Ettől függetlenül is lenyűgözte, hogy mennyire biztos volt a férfi abban, hogy Katherine ugyanilyen áldozatot hozna érte. Jared a korából adódóan nem tudta teljes mértékben átlátni, hogy mennyire is lehet erős kapocs és szövetség egy romantikus viszony, de nem volt dolga megítélni a lányt, sem annak elkötelezettségét.
A feladat körülírására bólintott egyet.
- Természetesen. Viszont szükségem lesz még pár információra, hogyha nagyjából reális képet szeretne kapni. Olyanokra gondolok, hogy például lehetnek-e a kisasszonynak ellenségei a tárgyaláson, előfordulhat-e, hogy valaki ismeri az önök kapcsolatát, illetve hogy mi lenne a reális döntés egy ilyen ügy esetében, hogyha senki sem akarná károsan vagy pozitívan befolyásolni.
Hirtelen ennyi jutott eszébe, de ha valami még felötlik benne a beszélgetésük során, akkor mindenképpen szóvá fogja tenni, hiszen komolyan vette a feladatát. Mivel egyelőre még nem volt otthon a minisztériumi berkekben, nem tanult sohasem jogot, így szükséges is volt az útmutatás.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. április 2. 15:55 Ugrás a poszthoz

Konstantin

- Az a baj, hogy így még csak ki sem lehet deríteni, hogy ez kinek jó. Ha minden lépését figyelik, akkor nem kutakodhat, mert még a nem feltűnő lépéseket is észreveszik - felelte, majd elgondolkodott egy kicsit. - Lehet, hogy nem kellett volna magával hoznia a tárgyalásra. Így már nyilvánvaló, hogy a fennhatósága alá tartozom, én sem igazán nézhetek körbe - jegyezte meg. Nem mintha egyébként minden vágya lett volna a karhatalom után szaglászni, sőt, kifejezetten nem bánja, ha ez a tevékenység csak a tárgyalóteremre korlátozódik, de nem tudta nem átgondolni a dolgot hasznosság szempontjából. Igaz, ha nem jön el, a férfi azt sem tudhatta volna, hogy megbízhatóan dolgozik-e.
- Most az vetődött fel bennem, hogy miért Angliában tárgyalták ezt az ügyet? Az állampolgárságuk angol? - kérdezte aztán. Logikus lett volna, hogy ha két ember Magyarországon él és dolgozik, akkor a magyar bíróságon kell megjelenni, azonban mindjárt más a helyzet, ha mindketten Angliához tartoznak hivatalosan.
A fiú aztán a beállt rövid szünetben kipillantott az ablakon. Egyre távolabb kerültek Londontól, gyorsan távolodva régi otthonától, és ezzel együtt lassan felengedett benne az a szorító érzés is, amit ottlétük alatt végig érzett. Aggódott, hogy olyan emberekbe futhat bele, akikbe végképp nem kellene, de a neve és a tény, hogy minisztériumi ember segédje, megmentette minden gyanútól, vagy legalábbis egyelőre így tűnt. Aztán meglátjuk, ki tudja mit hoz a következő tárgyalás...
Figyelmesen hallgatta aztán a férfi szavait, néha bólintva egyet, hogy jelezze, megértette, amit mond. Nem volt egyszerű ez az egész eset, néhány ponton még kicsit homályos is volt számára, de úgy vélte, hogy minden kellő információt megosztottak vele, így nem tud többet, mint kellene. Ez jó dolog, mert noha ő csak egy névtelen diák, ha valaki rossz szándékból elkezdene utána turkálni, abból nagy bajok lennének, és nem csak ő lenne gondban.
Konstantin közben a mondandója végére ért, a fiú pedig összehúzott szemmel nézte a láthatóan éppen az összeomlás felé tartó embert, mikor kimondta az ítéletet.
- Nyugtassa a tudat, hogy nem biztos, hogy ennyire pártatlan bíró fog abban a székben ülni. Könnyen lehet, hogy valakinek még a hasznára lenne a kisasszony az erejével, akkor pedig nem fogják megöletni.
Gyenge vigasz, de Jaredtől ennyire telik.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 14. 15:12 Ugrás a poszthoz

Gareth És Richárd

Jared nem nagyon számított erre a fordulatra, de ha őszinték akarunk lenni, akkor nem is nagyon rázta meg. Az a fajta ember volt, aki jót akart a szeretteinek, márpedig Agathát oda sorolta, úgyhogy igyekezett jó képet vágni mindenhez. A hapsi egyébként is rendesnek tűnt, a kölyök meg nem sűrűn érdekelte őt, alig lesz idő, amit kénytelenek lesznek együtt tölteni. Az ágyán ült, amíg Gareth fürdeni volt, és olvasott, amig a másik srác ki tudja mit csinált. Nem figyelt rá, nem is akart, nem is érdekelte, holnap már úgyse lesznek egy szobába zárva, az egész napos jópofizás pedig végképp kimerítette minden jómodor tartalékát, gyakorlatilag már csak aludni akart. Aztán Gareth végzett, ő pedig összeszedte a holmiját.
Hosszan folyatta magára a vizet, hajat is mosott, hogy közben csináljon valamit. Végre egyedül volt egy kicsit, próbálta átlátni a helyzetet, de nem jutott tovább annál, hogy igazából az ő életében ez a két idegen nem sok vizet zavar, hiszen az ideje nagy részét az iskolában tölti, ráadásul még a szünetei is kérdésesek a munkája miatt. Végül úgy döntött, hogy fáradt most ehhez, és inkább visszament a szobába.
Mikor kiment Richárd, Jared némileg felszabadulva ült a testvére mellé. Kicsit tényleg betolakodónak érezte a srácot, de nem jobban, mint eleinte a szobatársukat, de ennek könnyen lehetett az az oka, hogy még nem látta át minden hátulütőjét a helyzetnek. Ennek ellenére is igyekezett nem zsigerből elutasító lenni, de ez komoly erőfeszítésekbe került neki napközben is, most pedig… hát már elég késő volt hozzá.
Márk nekem is szimpatikus – bólintott Gareth szavaira. – Valószínűleg jót tesz majd Agathának a jelenléte, mindig sajnáltam, amiért annyira egyedül van – merengett el. A férfi egyébként kifejezetten annak a fajtának tűnt, aki nem is próbálja majd más gyerekeit irányítgatni, hanem inkább egy afféle felnőtt-haverként lehet hozzáállni, már ha találkoznak ehhez eleget. Egyébként is felkeltette Jared érdeklődését, hogy ért a bájitalokhoz, ezért lehet, hogy egyszer még megpróbál majd vele spontán társalogni is a témáról.
A fiú furcsa – folytatta aztán. – Nem ellenszenves vagy ilyesmi, inkább csak annyi, hogy nem túl kellemes az… aurája? – vitte fel a hangsúlyt, mert nem találta a jó szót. – Valószínűleg amiatt, hogy zárkózott, de kicsit olyan semmilyennek tűnik így az első benyomás alapján – Tény, ami tény, Jared tisztában volt azzal, hogy ő maga sem arról híres, hogy rögtön barátsággal fordul mindenki felé, sőt, de határozottan úgy érezte, hogy ha ő képes volt rá, akkor a srác is egy picit jobban megerőltethette volna magát, mert bár udvarias volt, de nem különösebben érdeklődő. Jaredet ez nem is azért bántotta, mert vágyott volna rá, hogy egy idegen ismerkedjen vele, hanem Agathával szemben érezte igazságtalannak, mert szerinte a nő ennél több kedvességet érdemelne a leendő nevelt fiától. Ezt pedig szóvá is tette.
Szerintem sértő, hogy mennyire nem érdekelte Agatha. Attól csak boldog vagyok, ha velem nem akar bratyizni, de annyira már nem kicsi, hogy erre a karót nyelt stílusra szorítkozzon egész délután és este – mondta, de a hangja nem vádló volt, sokkal inkább merengő, mint aki azon tűnődik, hogy ez miért van így. – Őszintén szólva engem sem érdekel Márk, de már csak Agatha iránti tiszteletből is beszélgettem vele és érdeklődtem felőle. Ezt hiányoltam visszafelé – fejezte be. Az elmondottak ellenére azért nem skatulyázta be a srácot teljesen, hiszen nem sokat voltak együtt még, de az tény volt, hogy nem tett rá olyan jó benyomást, mint az apja.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 14. 15:21 Ugrás a poszthoz

Gareth és Richárd

- Meglehet - fogadta el Gareth véleményét, bár nem teljesen volt meggyőződve az igazáról. Ennek ellenére azt el kellett ismernie, hogy mindig is a testvére volt a jobb emberismerő közülük, úgyhogy ellenkezni nem akart vele.
Addig helyezkedett közben az ágyon, hogy végül felült egészen a falhoz, a térdeit felhúzta, és arra helyezte az állát. Az egész lényéből szinte sugárzott, hogy nagyon erősen gondolkodik az egész helyzeten, ami azért jó jel volt, hiszen megtehette volna, hogy egy az egyben elhatárolja magát az eseményektől, de ettől azért jobban szerette Agathát, nem akarta, hogy azt higgye a nő, hogy nem támogatja őt.
Gareth szavaira aztán csak fintorgott egyet.
- Jó, tudom, én sem vagyok a nyitottság mintaképe, de ez... - nem fejezte be, az előbb már kifejtette, hogy mi a problémája. Ráadásul a vitázáshoz most már nagyon fáradt volt, pedig ha a másik oldalról nézte, akkor éppen mert nem kötődött Richárd Márkhoz, azért kellett volna sokkal kevésbé megviselnie a dolognak. De hát nem látott bele a fiú fejébe, illetve ha akart volna belelát, de nem volt az a fajta, aki csak úgy engedély nélkül effélét tesz. Persze ha eltekintünk néhány balesettől és kényszerű helyzettől.
- Szerintem a mi helyzetünk azért sokkal komolyabb volt ennél - sóhajtott fel. Nem úgy tűnt, mintha a srác halálos veszélyben forogna vagy menekülnie kellene.
Mintha a gondolataira válaszolt volna a testvére, mikor türelemre intette.
- Ideje mint a tenger - felelte. Akárhogy is, nem tetszett neki ez az új felállás, sokkal jobb lett volna, ha a csomagban csak egy férj van Agatha számára. - Még jó, hogy nem egy házban vagyunk a suliban - zárta le részéről a témát, aztán eltűnődve bámult egy ideig a felső ágy aljára. Nem esett jól felmásznia.
- Veled aludhatok? - érdeklődött, aztán ha igenlő volt a válasz, akkor bevackolt a takaró alá a fivére mellé.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 14. 16:12 Ugrás a poszthoz

Gareth és Richárd

Azt már nem hallotta, mikor Richárd visszajött a szobába, mert túl hosszú volt a nap és pillanatok alatt elaludt. Megnyugtatta őt, hogy ott volt vele Gareth, jólesett odabújni hozzá, mert biztonságot jelentett neki ebben a felfordult helyzetben is. Nem álmodott semmit, és tulajdonképpen egészen hamar fel is riadt arra, hogy eltűnt az előbbi kényelmes langyosság, meg egyébként is, valahogy túlságosan nagy csönd volt. Felkapcsolta a kislámpát az ágy mellett, csak hogy szétnézzen, mert az már biztos volt, hogy Gareth nincs mellette, de ez nem szokatlan, viszont hogy a másik srác is eltűnt, az már homlokráncolásra késztette. Mi a fene. Egy darabig gondolkodott rajta, hogy hagyja-e ennyiben és aludjon tovább vagy keresse meg őket, de végül az utóbbi verzió mellett döntött. Nem értette a dolgot, persze lehet, hogy nem is együtt vonultak el valahova, ki tudja, de jobb lesz, ha utána néz. Meglepetésként érte, hogy Gareth éppen kakaót készített a kölyöknek, mikor rájuk talált. Hirtelen ismeretlen érzés kerítette hatalmába, némi dac és düh keveréke - avagy féltékenység -, mert azt hitte, hogy ennyire azért nincsenek jóban. Hangtalan követte őket, mikor elindultak valamerre, hogy aztán az ajtó mögött megállva figyelje, hogy miről van szó. Nem szép dolog hallgatózni, de néha szükséges, és egyáltalán nem tetszett neki, hogy Gareth ennyire barátságosan viselkedik egy vadidegennel.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 14. 16:22 Ugrás a poszthoz

Gareth és Richárd

Nem tetszett neki ez a helyzet. A bátyja olyan módon beszélt Richárddal, ami nem úgy tűnt, hogy alig ismerné, vagy hogy csak pár szót váltottak ez előtt. Már pedig ha ez így van, akkor lehet, hogy Gareth nem mondott neki igazat? Jared még sohasem került olyan helyzetbe, hogy effélét kelljen feltételeznie, úgyhogy ez most nem érintette kifejezetten jól. Erősen fülelt, mert igazságtalanul nem akarta a bátyját vádolni, de aztán egyszer csak a másik fiú mondott egy furcsát. Bájital? Vajon miféle bájitalról van szó? Jarednek hirtelen eszébe jutott, hogy mintha a konyhapulton látta volna a bájitalos szütyőt, úgyhogy visszahátrált addig, és megnézte, hogy vajon mi változott a bájitalok között. Először nem jött rá, mert minden ugyanolyannak tűnt, mint eddig, de aztán a kezébe akadt a Bordeaux-bájital, ami határozottan másik üvegcsében volt, és nem abban, amit ő töltött meg. Mély lélegzetet vett, hogy végiggondolja a dolgot. A bátyja egy állítólag ismeretlenre pazarolta a bájitalt, aminek nem épp átlagos a hatása, és neki még azt sem mondta el, hogy ez megtörtént. Pedig kérdezte tőle, hogy mi a véleménye és hogy ismeri-e. Oké, ha megitta a bájitalt, akkor nem is emlékszik arra, amit Richárd mondott, de ettől még annyit megoszthatott volna vele, hogy valamiért már egyszer úgy döntött, hogy beszélget vele valami valószínűleg komoly dologról. De nem, ezt nem tette meg, még akkor sem, ha nem is tudott volna titkot elárulni, ehelyett viszont kakaót főzött ennek kis taknyosnak és vele múlatta az időt, amíg őt meg egyedül hagyta a szobában. Valószínűleg a késői időpont és az amúgy is zűrös nap tette, de Jared a szokásaival ellentétben most teljesen kikelt magából. Nem tűrte a hazugságot és bár saját maga előtt nem vallotta be, de féltékeny is volt, nem is akármennyire. Ez biztatta arra, hogy megzavarja az édes kettesben beszélgetést és tudassa, hogy bizony, hallotta. Gyorsan visszapakolt a szütyőbe, de közben észrevett egy régi, még viccből készített bájitalt, amit csak próbaképp kevert, hátha el lehetne adni. A dolog ötletet adott neki, és miután a teljes alsó szint hangszigeteléssel volt éjszakára ellátva a házban, nem kellett attól tartania, hogy Agatha fel fog ébredni a kiváltott hangokra. Visszament az ajtóhoz és még egy pillanatra belehallgatott a beszélgetésbe, azonban mivel az még mindig a túl meghitt kategóriát képviselte az ő szemében, pillanatok alatt döntött. Levette a fiola kupakját és a padlóra dobta az üvegcsét a fiúk közé, aztán becsapta maga mögött az ajtót. Odakint pedig iszonyatosan büdös záptojásszag kezdett terjengeni. Ez után részéről elintézettnek tekintette az ügyet, illetve majd még később leoson, hogy kitakarítson a szag után, ha az a kettő nem tenné, de most csak mérgesen felcsattogott a szobába, magához vette a pálcáját és az ágyneműjét, majd átvonult Agatha dolgozószobájába és magára zárta az ajtót.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jared S. Nightingale összes hozzászólása (319 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 10 11 » Fel