28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sebastian Jared Selwyn összes hozzászólása (319 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] Le
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2017. november 25. 20:30 Ugrás a poszthoz

Dr. Meyers

Figyelmesen hallgatta Riley okfejtését, annak dacára is, hogy olvasott már erről valamelyik könyvben. Néha nehezen azonosította be, hogy miket is  produkál ő maga abból, amivel már leírva találkozott, de hát ezért is volt szüksége orvosra, hogy segítsen neki meglátni azt, amire egyedül vak volt.
A cicafüleken halkan nevetett, mert Riley mindig képes volt meglepni a metamorfmágiájával, ráadásul Sebastian számára az állati kiegészítők számítottak a legmókásabbnak.
- Nagyon selymesnek tűnnek a fülei, Doktor úr - jegyezte meg enyhén élcelődő hangsúllyal, de kicsit sem bántón, csupán tovább gördítve a viccet. Viszont Riley szavaitól csakhamar átfókuszált.
Nem tagadhatta volna, hogy mélységesen meglepődött a felvetésen. Miután átbeszéltek mindent, neki többé nem volt szándékában felhozni a témát, és nem is igazán tudta, hogy hogyan reagáljon erre. Hiszen ha nem nézheti meg, hogy milyen erősek a falak, akkor nem sok értelme van a legilimenciával próbálkozni, nem igaz?
Összehúzott szemekkel döntötte picit oldalra a fejét, miközben Riley arcáról próbált leolvasni valamit, bármit. Az eszével tudta, hogy orvosa szándékai mögött nincs semmi rossz, mégis olyan érzése volt, mintha valahol csapdát kéne sejtenie.
Szerencsére a magyarázat feloldotta ezt a hirtelen görcsöt, és ismét ellazulva hümmögött egy sort.
- Át kell még gondolnom, hogy szeretnék-e élni vele - felelte végül kimérten, mert talán a fáradtsága miatt, de hirtelenjében nem jutott eszébe semmilyen alternatív tesztelési mód.
A hunyorgásos téma viszont ismét csak odébb terelte a gondolatait, és egészen érdekes kísérletnek érezte, hogy megnézze, vajon más is kap-e a macskaszeretlekből.
- Rendben - bólintott aztán egy kis mosollyal az instrukciókra. - Viszlát legközelebb - köszönt, de ahelyett, hogy Riley hátát figyelte volna, miközben távozott, inkább Ru felé kukucskált.
Mikor odaért a fiú, és Sebastian érzései szerint már a pszichológus sem volt hallótávolságon belül, akkor rögtön beszélni kezdett.
- Képzeld, azt mondta, hogy hunyorgok rád, mint a macskák arra, akit kedvelnek - mesélte, miközben felmérte, hogy milyen étel érkezett a fiúval. Krumpli és sajt, némi zöldséggel, meg leves, ami feltehetőleg kapott egy bűbájt a manóktól, mert bárhogy is lépett a fiú, meg se rezzent a tálban. Igazán előrelátó.
- Gyere - csinált helyet gyorsan az ágyon, óvatosan odébb túrva a dolgokat, hogy Ru is le tudjon ülni, illetve a tálcát is legyen hova tenni. - Köszönöm a vacsorát. Te készítetted? - kérdezte kicsit reménykedve, mert tudta, hogy akkor finom fűszeres lesz minden. A manók is jól főztek, de ők kicsit általánosabb ízlésvilágot voltak kénytelenek követni, Ru viszont remekül bánt a különféle fűszerek harmóniájával.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2017. december 18. 23:35 Ugrás a poszthoz

Ruru

Szívesen leste volna meg Ruru gondolatait, mikor a hunyorgásra terelődött a téma, de azután, hogy először használta ma hosszú kihagyást követően a legilimenciát, ráadásul a zene és a Riley-val való beszélgetés is kimerítő volt számára, inkább nem kockáztatott meg most egy újabb próbálkozást.
- Én nem tudtam róla - felelte. - Nagyon furán nézhet ki... - töprengett el egy pillanatra, de természetesen nem érdekelte különösebben, hogy valójában mennyire furcsa vagy sem, inkább megpróbálta elképzelni, hogyan is festhet ez az ő prezentálásában.
Ru rövid megjegyzése viszont mosolyt csalt az arcára, mert jólesett tudni, hogy a fiú örül az ilyen apró, sokszor talán teljesen akaratlan jelzéseknek is.
- Szeretem, hogy szereted az ilyesmit - mondta aztán még mindig kis mosollyal a szája szegletében, egyszerűen nem tudta megállni, de utána már az ételre terelődött a figyelme.
Nem sietett, de valóban hamarabb végzett a levessel, mint Ru a sajátjával, bár amekkora kanállal evett, Sebastiannak igazán nem is lehetett ez kihívás - körülbelül egy evezőlapát méretű darabot pakoltak a manók a leveséhez -, viszont a sajtból csak az egyiket ette meg, a másik szeletet automatikusan meghagyta a mellette ülőnek.
- Nagyon... karakteres? Arvid így mondaná, azt hiszem - merengett el a kifejezés és a sajt felett egy pillanatra, mielőtt átadta volna a tálcát. - Finom lett, köszönöm - tette még hozzá, és most kivételesen észrevette, hogy valóban ráhunyorgott a fiúra, miközben ránézett. A felismerés egy pillanatnyi szünetet kreált, aztán csendes nevetés tört elő belőle, miközben a poharáért nyúlt.
- Nagyon furcsa rájönni, hogy miket csinálok akaratlanul - magyarázta meg a nevetés okát, még ha Ru amúgy is tudhatta, olvashatta, de Sebastian valahogy most szükségét érezte annak, hogy hangosan is megállapítsa a nyilvánvalót. - Miket hoztál még egyébként? - pislogott aztán az ágyra halmozott holmik felé, amiket Ru pakolt oda, még mielőtt zenélésbe kezdtek volna.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2017. december 21. 23:38 Ugrás a poszthoz

Ruru

Megnyugtatónak érezte a fiú közelségét, ahogy a testének kellemes melegét is, ami átszivárgott ruháikon keresztül, mikor Ru odadőlt hozzá. Mély levegőt vett és nagyon lassan fújta ki, hogy annyira elcsitítsa gondolatait, hogy teljesen a pillanatra tudjon figyelni. A másik közelsége annak dacára is nyugalommal töltötte el, hogy már nem hangolta be őt soha.
- Bárcsak végtelen lenne ez a pillanat - szaladt ki a száján, miközben lehunyt szemmel figyelt befelé, és Rurura is, arra a könnyed lüktetésre, ami a fiú halántékánál dobolt. Az, hogy képes volt szeretni Rurut, biztos jele volt annak, hogy él benne még az a valaki, aki régen volt, és hogy érdemes küzdenie. Arcát egy pillanatra a fiú tincsei közé fúrta, illatukat lopva, miközben úgy érezte, hogy túlcsordulnak benne az érzelmek. Hálát érzett, boldogságot, és vágyat arra, hogy gyengéden bánjon a számára különleges lénnyel.
Mikor végeztek az evéssel, nehezen lépett tovább és indult el gondolataival más irányba, de aztán eszébe jutott, hogy a fiú nem csak a hangszereket hozta magával.
- Oh - lepődött meg Sebby, mikor a másik felelt és megmutatta, mi egyébbel érkezett. - Köszönöm- mondta, kicsit zavarban, mert ő maga teljesen elfeledkezett a saját születésnapjáról. Egyelőre nem volt módja nekiállni megnézni, hogy mi minden került elé, mert közben Ru a fejére tette a fülhallgatót, úgyhogy Sebastian inkább csak az ölébe ejtette kezeit, és kíváncsian fülelt, hogy vajon mi lesz ebből. Mikor aztán elindult a lejátszás, elsőre nem érette, hogy mit is hall, de aztán kapcsolt és az arcán érzelmek hulláma szaladt végig.
- Jaj, Sherlock! - kapta a szája elé a kezét, mert úgy érezte, hogy túl hangosan szólalt meg, de aztán ismét le is engedte, mert jobban érdekelte, hogy milyen hangokat ad ki a cicája. Hiányzott neki a szőrgolyó, aki szinte minden pillanatot vele töltött hosszú időn keresztül, és most, hogy hallotta, könnybe lábadtak a szemei. Boldog volt attól, hogy hallhatja őt, és tudja, hogy jól van, de szerette volna magához ölelni végre.
- Át tudod rakni a hangot az én telefonomra, kérlek? - fordult aztán kérlelő hanggal Ruru felé, mert szerette volna, ha akkor is meghallgathatja majd a felvételt, ha egyedül lesz, mikor ráborul a szoba sötétje. Közben enyhe szipogással karöltve törölte meg a szemeit, már nem is foglalkozva vele igazán, hogy az utóbbi időben gyakorlatilag bármikor és bármitől képes elsírni magát.
Következőnek a füzetet vette a kezébe, óvatosan futtatva végig az ujjait a fedélen, mielőtt kinyitotta volna. Üres volt, de ez azt is jelentette, hogy neki kell megtölteni valamivel, bármivel, ami egy újabb apró cél, amiért nem adhatja fel. Kellettek neki az ilyenek, amik akkor is emlékeztetik arra, hogy van célja a jelenlétének, mikor senki sincs mellette, hogy elmondja, mikor meginog. Aztán az üvegcsék következtek, amiket kinyitott, hogy illatukat előbb óvatosan maga felé legyezze, de mikor meggyőződött a biztonságos mivoltukról, bele is szagolt mindkettőbe.
- Bennük mi van..? - kérdezte, egyrészt a folyadék típusára vonatkoztatva, másrészt arra, hogy milyen esszenciát tartalmaznak.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. december 22. 10:32
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2017. december 28. 23:29 Ugrás a poszthoz

Ruru

Tudta, hogy sokan hogyan gondolkodnak arról, ha egy férfi sír, de neki sosem ez volt a visszatartó erő - egyszerűen csak nem ment. Most mégis hálás volt azért, hogy Rurut nem érdekli az ilyesmi, sőt, természetesnek veszi azt is, hogy minden apró érzelmi kilengés ezt okozza mostanában nála. Valószínűleg a gyógyszerek hatása, hogy olyan, mintha megnyitottak volna egy csapot, amit sosem tud teljesen elzárni. Hol az öröm forró könnyei peregtek az arcán, hol a bánat jéghidege, ami torkára fagyasztotta a szavakat és szívét is jeges markolásába fogta. Most éppen belenevetett az egészbe, mikor Ru is dorombolni kezdett és macskamód hozzádörgölőzött, mert imádta ezt a kedves gesztust, ezt a könnyedséget, nyíltságot, amivel a másik képes volt felé fordulni.
- Akár. Majd kicsit később, ha már biztos leszek benne, hogy nem fogom a következő pillanatban utálni, amit csináltam - bólintott lassan, alaposan meggondolva a válaszát. A lehetőségnek viszont nagyon örült, mert nem szeretett volna fecnikre jegyzetelni, holott néha úgy érezte, hogy gondolatai hullámot vetnek és átcsapnak a feje fölött. Ilyenkor jó lett volna, ha ahelyett, hogy bent festik feketére a falakat, kifelé ömölhetne minden, vagy épp, ha az örömet adó apróságoknak és pillanatoknak nyoma marad, amit visszaolvashat. Fel is merült benne, hogy külön irányban fogja elkezdeni az írást, hogy elválassza a jót és a rosszat, mint Seth tette, hogy aztán később ne fusson bele olyan dolgokba, amikbe nem akar.
- Szeretném, ha valahogy nyomot hagynál rajta - mondta aztán bizonytalan hangon, mert nem tudta, hogyan valósíthatná meg. - Esetleg... használhatom ecsetnek az ujjaid..? - Egy fát képzelt el, színes levelekkel, amik apró ujjlenyomatok. Pont olyan picik, mint Ru ujjacskái, de nem volt benne biztos, hogy a másik lelkesedik majd az ötletért.
A kis üvegcsék tartalmán egy pillanatra meglepődött, de aztán elmosolyodott, mert értette a célzást és örült neki.
- Ha már úgyis itt maradsz ma, akkor kipróbálhatnánk - mondta, csak gondolatban téve hozzá a részleteket, avagy, hogy ha Ru szeretné, akkor ő is szívesen kipróbálja, hogy milyen ezekkel masszírozni. Mindkét olaj illata tetszett neki, bár talán most a narancsvirágoshoz egy kicsit jobban volt kedve, de végül is lesz még idejük arra, hogy kipróbálják mindkettőt és még akár többet is.
Következőnek a tea jutott sorra, aminek először az összetevőit olvasta el, és csak utána kukkantott bele a papírzacskóba, amiből finom illatok törtek elő, amint kinyitotta azt.
- Olyan... megnyugtató illata van..? - kockáztatta meg, bár nem volt benne egészen biztos, hogy ez a jó kifejezés, de a lényeg, hogy tetszett neki a keverék.
A végére pedig a kis, lapos doboz maradt, amiről el sem tudta igazán képzelni, hogy mit rejthet, de ahelyett, hogy gyorsan kinyitotta volna, inkább elidőzött még felette kicsit, magában találgatva és élvezve a meglepetés izgalmát. Aztán végül felemelte a tetejét, és csendesen pislogott a karkötőre, aminek finom vonalai vonzották a szemét és az ujjait, viszont kevéssé értette a lényegét. A többi ajándék mind hasznosnak vagy kellemesnek tűnt, az ékszer viszont egyszerűen csak szép, szívesen is viselné, de nincs funkciója. Vagy mégis..?
- Miért ezt választottad? - kérdezte meg végül Rurut magát, hogy válaszra lelhessen.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. december 28. 23:31
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 1. 19:11 Ugrás a poszthoz

Ruru

- Ujjheggyel is lehet mintákat létrehozni, és ha előbb színes festékbe nyomom az ujjaid, aztán meg a papírra a megfelelő mintázatban, akkor nagyon érdekes dolgok jöhetnek ki belőle - magyarázta, mikor észrevette a fiú bizonytalanságát. Még nem volt benne biztos, hogy mit akar, de fákat, különféle növényeket, absztrakt mintákat remekül lehetett ezzel a módszerrel is papírra vinni. Az ujjlenyomat pedig egyedi, megismételhetetlen, sajátos különlegesség, még ha ő lenne az egyetlen, aki tudja, hogy kiét használta festéshez.
A masszírozást nem forszírozta, tulajdonképpen jólesett volna neki úgy is, ha aztán nem kell felkelnie az ágyról jó darabig, hogy viszonozza a szívességet, hanem ellazultan heverhetne egy fél éjszakát. A tea viszont felkeltette az érdeklődését, bár sajnos nem akarta megkockáztatni, hogy akkor igyon belőle, mikor Ru is itt marad vele kivételesen, hiszen nem akart hamar elaludni. Jó lett volna hosszasan beszélgetni, egymásra figyelni, de az nem ment neki, ha elnyomta az álmosság.
- Jól hangzik. Lehet a gyógyszereim mellé, vagy meg kell mutatnom Riley-nak előbb? - kérdezte, lévén most nem érzékelte a fiú gondolatait.
Mikor a kis doboz került sorra, Sebastiant jócskán elgondolkodtatta a benne rejlő ékszer. Csendesen figyelte, ahogy Ru ujjai végigfutnak a dobozon, majd mikor a karjához ért, akkor tekintetével követte a mozdulatot, és odafordította csuklóját a fiúnak. Attól, hogy Ru a szemmel alig-alig észrevehető, de még mindig tapintható vonalakat érintette, kiszolgáltatottnak érezte magát, de ebben az esetben nem a rossz értelemben. Nem volt benne semmi szörnyű, hogy a fiú pontosan ismerte a hibáit, a rossz döntéseit és azok következményét, mert maradéktalanul megbízott benne, és az ajándékát is ezzel a bizalommal fogadta végül, nem akadva fenn a jelentésén.
- Hogy azt lássam, ami éltet, és ne azt, ahogy kiolthatom az életem - foglalta össze a saját szavaival, miközben felcsatolta a karkötőt. Jól illett a csukójára, valószínűleg jobban, mintha látó vette volna, hiszen Ru csalhatatlan tapintása ügyesebben adta meg számára azt, hogy mi is érheti majd körbe Sebastian kezét.
Már nem esett nehezére az öngyilkosságról beszélni, szavakba önteni, amit tett, ami történt, legalábbis bizonyos emberek előtt könnyebb volt a helyén kezelni a dolgot, hála Riley munkájának. Egy pillanatra felrémlett lelki szemei előtt a kép, amit még egy madártól csent, amikor Ru próbálta meg annak idején, de végül hagyta elúszni az egészet, még ha pillantása meg is pihent egy időre a szemben ülőn.
- Te milyen jelkép lennél, ha választhatnál? - kérdezte végül kíváncsian.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 2. 01:08 Ugrás a poszthoz

Ruru

Beleremegett a szíve a mozdulatba, ahogy Ru a csuklóját csókolta. Képtelen lett volna szavakba önteni azt, amit érzett, és most még hálásabb volt azért, hogy már nem feszülnek köztük a beszéd korlátai, mert így talán a másik is érthette, hogy miből fakad az a halk, reszketeg sóhaj, ami elhagyta ajkait. Ru törődése és érintései többet jelentettek neki, mint bármilyen gyógytea vagy könyv, mert ha meg nem is gyógyíthatta, azt érezte tőle, hogy tényleg számít, hogy létezik vagy sem. Lehunyt szemmel ölelte hát magához, egyesével bontogatva a szavai mögött rejlő indokokat és igazságokat, míg úgy nem érezte, hogy egészen átszűrte lelkén az ajándék lényegét.
Örült neki, és jó volt látnia a karján az ajándékot, de bár nem tehetett róla, mégis ott motozott egy gondolat hátul, amit végül nem öntött szavakba, hiszen a másik így is érthette, kikutathatta a gyökerét, ha akarta. Sebastian félt, attól, hogy mi lesz, ha egyszer ezek az apró mementók is fájdalmassá válnak, ha elveszít valakit, ha csalódni fog, ha végül csak az ezüstös ékszer marad a kezében, ahogy Ruruval is történt. Belefúrta arcát Ru nyakába, mélyen magába szívva az illatát, apránként küzdve le a kellemetlen gondolatokat, ahogy Riley-tól tanulta, míg végül továbbsiklott egy következő kérdésre.
- Nem tudom... rengeteg dolog lehetne, de... egyik sem tökéletes - töprengett el, miközben homlokát ráncolta és megpróbálta megtalálni azt a jelképet, ami teljes mértékben Ruru lenne számára. - A Hold, egy égen pislákoló apró csillag, lidércfény, hangjegy... - sorolta azokat, amik hirtelen az eszébe jutottak. Sajnos csak eddig jutott, mielőtt eljutott volna hozzá a nyíló ajtó hangja, ahogy a javasasszony belépett a kórterembe, és elindult feléjük. Elérkezett az esti gyógyszerek ideje.
Sebastian némileg kibontakozott Ru öleléséből, amíg gyors diskurzust folytatott a hölggyel, mivel most nem szerette volna, ha olyan bájitalokat kap, amiktől elpilled, illetve röviden megmagyarázta a másik fiú jelenlétének az okát is, és továbbadta orvosának engedélyét. Jó pár perc eltelt ezzel a kis közjátékkal, mire Sebastian visszatérhetett ahhoz, hogy Rurura figyeljen, de ekkorra már szétgurultak az előző témához tartozó gondolatai, így inkább félrerakta őket későbbre.
- Hasra feküdjek akkor..? - vetette fel, ha már a másik masszázst ajánlgatott.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 21. 12:13 Ugrás a poszthoz

Kamilla
Falatozó

Egymás után két nap is csinált valami olyat, amit a normális emberek szoktak. Ez körülbelül olyasmi, amit fel kellene írni a kéménybe korommal, ha nem épp az lenne a cél, hogy efelé haladjon. Eléggé kényelmetlenül érezte mégis magát attól, hogy bár lemegy a faluba, de nem Riley-hoz terápiára, hanem csak úgy, ráadásul fényes nappal, amikor emberek is vannak a környéken. Zsebre dugott kézzel ballagott Kamilla mellett, kicsit összehúzva magát, meglehetősen csendesen.
Az étteremben már jobb volt - ismerős helyszín, ismerős arcok. Arvid megengedte nekik, hogy egy félreeső asztalhoz csüccsenjenek le, amerre ritkábban fordultak meg mások.
- Szívesen rendelek én, ha gondolod. Mit ennél? - nézett a lányra. Itt szükség volt arra, hogy a pulthoz fáradjon a vendég, ha szeretne valamit, Sebastiannak pedig állandó kedvezménye volt mindenre.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 21. 13:00 Ugrás a poszthoz

Kamilla

Volt valami igazán jó abban, hogy a lány nem próbálta erővel szóval tartani őt, mert így békés lehetett a séta, és a végére Sebastian is ellazult valamelyest. Aztán odabent meghallgatta a lány rendelését, majd a pultnál kikérte, magának pedig némi szalmakrunplit választott, egy kis ketchuppal. Nem vitte túlzásba, mostanában sosem szokta, de legalább már evett anélkül is, hogy figyelmeztették volna rá.
- Tessék parancsolni - rakta le aztán Kamilla elé a tálcát, amin az étel és a kért limonádé is ízlésesen elhelyezve várta, hogy megkóstolják őket. Ezután le is ült, maga elé vonva a saját tányérját, és elmélázva kezdett rágcsálni egy darab krumplit.
- Vicces, hogy még mindig alig tudom jobban kezelni a telefonom, mint mikor megmutattad először, hogy hogyan kell - rémlett fel előtte egy régi emlék. - A minap eszembe jutott a gyurmázásunk is, meg is kérdeztem Averyt, hogy van-e nekünk ilyesmink, de nem volt.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 21. 13:37 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Áh, nincs kérdésem, csak elmerengtem rajta, hogy milyen rég is voltunk itt - rázta meg a fejét. - Jószerével csak zenehallgatásra használom, nem igazán van kit hívnom. Néha az orvosom - vonta meg a vállát, miközben benyomta a szál krumpli végét is.
A feltételezés viszont, hogy Ave örülne a gyurmának, szusszanós nevetésre ingerelte.
- Ave megfenyegetett, hogy ha gyurmát kell utánam takarítania, mint a húgai után, akkor engem is összegyúr - mondta. Hiába, azért voltak a családban mugliszerű egyének, még ha nem is sok.
Pár percre ismét a gondolataiba mélyedt ezután, majd másik témára csapott át, meglepően lelkes hangon.
- Tudtad egyébként, hogy a sültkrumpli akkor tartalmazza a legkevesebb kalóriát, ha igazán forró olajba minél hidegebben dobod bele? Ekkor kéreg képződik a külsején, és a belsejébe nem szívódik be az olaj, hanem átpárolódik.
Unalmas és felesleges tények, a la Sebby.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2018. január 21. 13:39
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 21. 13:56 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Arra mérget fehetf! - közölte Sebby vehemensen, teleszájjal. - Mármint vehetsz - javította aztán a szót, mikor lenyelte a falatot. - Arvidék mindig a legprofibb technikákat használják, amik elérhetőek ezen a vendéglátási szinten - húzta ki magát ültében. Mikor itt dolgozott, akkor nem igazán tudta értékelni az egészet, de azt tudta, hogy rokona finom dolgokat készít, és nagyon nagyra tartja a szakmáját, amiben folyamatosan képzi magát.
- Rántott húsra nincs - ingatta meg aztán a fejét. - Ruru nem eszik húst, itt meg nem az én reszortom volt, szóval nem mutatta még meg senki, hogy hogyan lehet jól csinálni - mondta, de aztán elgondolkodott egy kicsit. - Mondjuk ha adsz némi időt, akkor biztosan találok könyvet, ami jól leírja a folyamatot - vetette fel, teljesen komolyan gondolva ráadásul, hiszen mostanában megint nem volt egyéb dolga igazán, mint olvasni és olvasni.
- Te egyébként tudsz főzni? - tért vissza a lányhoz, miután gondolatban elkalandozott a könyvtár polcai között, a megfelelő kötetet keresve.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 21. 15:41 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Hm, nem is tudom. Elég sok hasztalan infót szedek össze mostanában, végül is nem lehet teljesen érdektelen a rántott hús - merengett el a kérdésen. Egyébként az, hogy valamire még ő is azt mondja, hogy felesleges információ, az már eléggé ékes bizonyítéka annak, tényleg az. Legalábbis mindenkinek, aki nem szakács.
- Jó lenne - bólintott rá az ajánlatra. Szívesen töltött időt a lánnyal, legalábbis, mikor nem csinált olyan butaságokat, mint annak idején a nagyteremben az évnyitón, de hát az már elképesztően régen volt. Talán igaz sem volt.
Közben egymás mellé rendezett pár szál burgonyát a tányérján, azt próbálva meg kitalálni, hogy vajon a krumpli közepéből vannak, vagy a széléről. Tudta, hogy nem játszani kellene a kajával, de valahogy ritkán érezte magát elég éhesnek ahhoz, hogy tényleg nekiálljon jóízűen falatozni. Mondjuk a kaja jó volt, jól is esett neki, de csak apránként.
- Információkról jut eszembe... szerintem neked még nem is mondtam, hogy kiderült, miért tudok nagyon ráspecializálódni egy-egy témára, és hogy miért nehézkes a kapcsolattartás bárkivel. Amikor még a gyengélkedőn voltam, a doki megíratott velem egy rakás tesztet, és jól funkcionáló autistaként diagnosztizált - mesélte, mintha csak a reggeli hóesésről beszélne, közben a tányért nézegetve továbbra is. Egyáltalán nem tartott tőle, hogy Kamilla részéről emiatt bármi negatív érné, ahhoz már túl régen ismerték egymást, még ha sokszor hónapokig nem is találkoztak.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2018. január 21. 15:42
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 21. 16:31 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Oké, az jó lenne - bólintott. Már megszokta, hogy kíséretre szorul, és őszintén szólva még örült is, hogy nem a családja mászkál vele végre egy kicsit. Sajnos Ru még mindig nem számított teljes értékű felügyeletnek, legnagyobb bánatára, szóval vele nem tudott jönni-menni igazán.
Annak örült, hogy Kamilla nem csinált nagy ügyet a közléséből, viszont a válaszát részben nem értette, úgyhogy kénytelen volt visszakérdezni arra, hogy mitől érzi különlegesnek magát.
- Miért? - nézett fel a lányra enyhén félrebillentett fejjel.
Aztán Kami is mesélni kezdett, Sebastian érdeklődését pedig egészen felkeltette a történet.
- Nem mindegy. Hogyan követnek? Mit csinálnak? - kérdezte összevont szemöldökkel. Az ilyesmi nem jelent jót sohasem, és bár tudta, hogy a lány meg tudja magát védeni, de ettől még nem örült neki, hogy efféle históriába keveredett.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 21. 16:56 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Jah! - villant fel a szemében a megértés fénye, mikor összerakta a darabkákat. Az autisták nehezen barátkoznak, szóval ha mégis vannak barátaik, ők különlegesek, tiszta sor. Valahol a lánynak igaza is volt egyébként ezzel, mert bár azt nem szokta Sebby hangoztatni, hogy a lányokkal még nehezebben kommunikál hivatalos helyzeteken kívül, mint másokkal, Kamilla ez alól is kivételt jelentett.
A magyarázatra igyekezett nagyon figyelni, de kicsit keszekusza volt, amit a lány mondott, de talán a lényeget így is sikerült kibogoznia.
- Szóval csak ilyen képletes üldözés, hogy mindenhol beléjük futsz, meg ilyesmi? - kérdezte a tisztánlátás végett. - Megmondtad egyébként a srácnak, hogy hagyjon békén, vagy csak próbálod elkerülni? - kérdezte, mert nagyon nem volt mindegy, hogy melyik eset áll fenn.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 21. 17:10 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Nem hiszem, hogy ő találta ki, hogy rellonos akar lenni - felelte Sebastian az egész monológ végén, összegezve a véleménye egy részét. Ez a helyzet bonyolultnak tűnt mindenesetre, és nem volt benne teljesen biztos, hogy mennyire látja át.
- Mégis csak beszélned kellene vele erről. Nem gondolatolvasó, és te sem tudhatod, hogy valójában milyen kapcsolat van közte és a párja között a felszín mögött - mondta aztán némi gondolkodás után, miközben újra meg újra beletunkolt egy szál krumplit a ketchupba, mert fejben máshol járt és a helyzetet elemezte.
- Mondok neked valamit. A stratégiai játékokban általában az jár jobban, aki kezdeményez. Ha elkerülöd és csak várod, hogy majd megszűnik ez a helyzet, akkor te magad engeded ki a kezedből az előnyt, amit egyébként megragadhatnál - tette még hozzá. Nem magától volt ennyire okos ilyen téren, de könnyű volt sakkra asszociálnia, mellé pedig jól jött az a rengeteg könyv, amit Riley adott neki tanulmányozásra.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 21. 17:27 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Az egészet megeheted - tolta át a tányérját a lány elé, amin még a krumpli kétharmada bőven rajta volt. Közben a történeten kattogott gondolatban, majd végül nyílt, rezzenéstelen, csodálkozó tekintettel bámult Kamilla arcába.
- Amit most csinálsz, az a játszma - jelentette ki teljes bizonyossággal. - Az nem, ha megragadod a lehetőséget, és megteszed az első lépést, hogy rendezd a helyzetet. Felnőtt módra, nem pedig elvárva, hogy kitalálja valaki, hogy mi jár a fejedben. Vagy ha nem akarsz vele szemtől szemben beszélni, akkor írd meg neki a mondanivalód - javasolta.
Erről eszébe jutott a levél, amit éppen tegnap küldött el, és gondterhelt ráncok jelentek meg a homlokán.
- Tegnap én is írtam Farkasnak - mondta, bár maga sem volt biztos benne, hogy akar-e erről beszélni, vagy hogy van-e bármi mondanivalója a dologról ezen kívül.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 21. 17:43 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Biztos - bólintott, elvégre, ha éhes, bármikor kérhet még magának valamit. Viszont Kamilla magyarázata ezen a ponton számára teljesen érthetetlenné vált, és ez bizony kiült az arckifejezésére is.
- Belekavarodtam - vallotta meg. - Mert ha elmondtad neki a dolgokat, és még mindig koslat utánad, akkor az első kérdésem lép érvénybe újra. Mármint, hogy mit csinál? Igazából ha nagyon zavar és zaklat, szólhatsz a házvezetőidnek, fogadok, hogy az az auror simán helyre rak bárkit - javasolta.
Farkas témája kényes kérdés volt, de nem félt megosztani Kamillával a dolgot.
- Nem, és kétlem, hogy válaszolna. Talán el se olvassa, de ez a része már az ő döntése, én megtettem, amit lehetett. Leírtam neki, hogy valójában mi történt, amikor szakítottunk, mert joga van tudni, de ennyi, azt hiszem.
Amennyire lehetett, érzelmileg eltávolította magát a helyzettől és Farkastól, mert ha őszinte akart lenni magával, akkor még mindig nem tudott ezzel az egésszel mit kezdeni.
Sokáig beszélgettek még a lánnyal, mielőtt elindultak volna vissza a kastélyba - jólesett neki a társaság, így nem siettette, hogy vége legyen a találkozónak. De otthon már várták.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2018. február 11. 10:41
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 26. 17:44 Ugrás a poszthoz

Késő délután a stégen

Még nem sötétedett be annyira, hogy ne lehessen tökéletesen látni a vásznat, de annyira már belefutottunk a délutánba, hogy elcsendesedjen a falu kissé azután, hogy mindenki hazaindult a munkából. Sebastian számára ez is csak olyan volt, mint minden másik nap - felkelt, evett, olvasott, megint evett, sétált, és most egy ideje már itt álldogált a stégen a festőfelszerelésével és a vizet, na meg a távolabb magasodó fákat próbálta élethűen visszaadni a festék segítségével. Talán csak az különböztette meg másoktól, hogy a nyakában egy görény kunkorodott, félig bent a kabát alatt, bár valójában ebben is csak az lehetett furcsa, hogy az egy animágus volt, Sebastian sógora, aki utált kint lenni ilyenkor, és nem volt hajlandó emberformát ölteni, ha nem muszáj.
Már pedig kénytelen-kelletlen el kellett kísérnie a szőke fiút a stéghez, elvégre ez aztán a potenciális veszélyforrás, ha valaki szeretné megölni magát.
Na nem mintha Sebastian effélére készült volna, sőt, mozdulatai is nyugalomról árulkodtak, ahogy az ecsetet forgatta, de az orvos utasítása az első, ugyebár.
Kék, némi rózsaszín, sok lila - ez tetszett Averynek is, aki néhány görény-nyüffel jelezte a dolgot és menten vissza is aludt, Sebastian pedig magára maradt a vonalak és foltok kusza hálójával a vásznon. Talán némi fehér? Nem, még nem, előbb jobb lesz a sötét részeket kidolgozni.
Apránként, de hatékonyan haladt.
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 26. 23:50 Ugrás a poszthoz

Nesztor

Nem figyelt a külvilágra azon a téren kívül, amit éppen nézett, így csak akkor vette észre, hogy más is van a közelben, amikor már a stégen dobbantak a léptek és Avery álmosan felemelte a fejét. Sebastian is hátrasandított, és tekintete megállapodott a nála valamivel nagyobb darab férfin, aki roppant céltudatosan közeledett felé. A felé nyújtott papírért lassan nyúlt, nem teljesen értette, és azt sem, hogy miért integet neki olyan hévvel egy idegen, de végül végigfuttatta tekintetét a sorokon és mindjárt tisztább volt a helyzet.
Felpillantott a másikra, nyugtalanító tekintetét ismét végigfuttatva az arcán, de szemét elkerülte, mindig mindig, ha ismeretlennel kellett kommunikálnia. Csak akkor vette el a tollat is, amikor érezte, hogy Avery újra befúrja a fejét a kabát alá, vagyis sógora teljes mértékben veszélytelennek ítélte a másikat, márpedig a fiatal férfi jó emberismerő.
"Sebastian vagyok. Ha gondolja, nyugodtan lefotózhat. Kell valamit csinálnom?" írta, mert hülyén érezte volna magát, ha ő beszél, míg a másik ír, bár felmerült a fejében, hogy ha sokáig csevegnek, akkor egyszerűbb lenne a telefonján pötyögni be a válaszokat, mint állva írni egy levegőben lévő cetlire.
Már csak azt remélte, hogy Averyre nem jön rá a feltűnési viszketegség, mint mindig, ha kamerát lát.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2018. január 26. 23:51
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2018. január 28. 13:02 Ugrás a poszthoz

Nesztor

Sebastian valóban nem volt otthon különösebben a fényképezés terén mert a maga részéről sokkal inkább alkotásnak tartotta a rajzot, festést és hasonló tevékenységeket, mint azt, ha egy gépet kattintgat. Pedig kipróbálta, mikor megmutatták neki a telefonon a szükséges funkciót, de sehogy sem tudott vele megbarátkozni, úgyhogy inkább maradt a papírnál.
Mindennek ellenére nem tartotta rossz dolognak, ha valaki fotózással foglalkozik, és csak attól érezte magát kellemetlenül, hogy tudta, éppen figyelik. Gondolataiba mélyedt kicsit, és megállapította, hogy ő valószínűleg a másik végén fogta volna meg a dolgot, és előbb fényképez, utána kérdez, hogy a modell semmi esetre se feszüljön be.
- Figyelj rá, hogy mit csinál - súgta oda halkan Averynek a biztonság kedvéért, aki némi mocorgás után ki is dugta kobakját a kabátból, figyelmes szemmel nézve az idegen munkáját, bár vloggerként volt annyira profi, hogy tudja, ilyenkor nem szabad direkt a kamerába nézni.
Egy idő után aztán, mikor Sebby már megunta a dolgot, előszedte a zsebéből a telefonját és bepötyögte a kérdést, ami megfogalmazódott benne.
"Mágikus vagy mugli képeket készít?" - szólt az üzenet, amit hamarosan a férfi orra elé tartott. Nem esett nehezére alkalmazkodni ahhoz, hogy a másik nem hall, hiszen a rokonságban is volt olyan, aki testi hátránnyal él, és Ru is inkább vak, mint látó. Ha valamiben jó volt Sebby, akkor abban, hogy ne csináljon nagy ügyet mások hibáiból, főleg, hogy a hivatalos álláspont szerint ő maga is fogyatékkal él.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sebastian Jared Selwyn összes hozzászólása (319 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] Fel