Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem volt ideje a közönség arcait figyelni, így a műsor sikerességét kizárólag a taps alapján tudta volna megítélni, de különösebben nem aggasztotta, mert sokkal inkább Magnus véleménye érdekelte. A tanár hónapokig egy tapodtat sem tudott mozdulni vele és még nem sikerült behoznia minden lemaradását - ez valószínűleg a jövő évre marad, amikor már nem nyomják majd tanulmányok és egyéb nehézségek. Ezen morfondírozott, ahogy lesétált a színpadról és a tömegen átvágva Avery felé tartott, udvariasan kérve sorra az útjába akadó diákoktól helyet, míg végre megállhatott a fiú mellett - aki meglepetésszerűen a nyakába ugrott. Vagyis majdnem, de legalább olyan váratlan lett volna tőle, mint ez az ölelés. Egy pillanatig hitetlenkedve pislogott, de a másik szavai és a köré fonódó karok meggyőzték róla, hogy nem a benti melegtől lett rosszul és hallucinál épp. Mielőtt még elillanhatott volna, átölelte Avery vállát és kicsit félrevonta, inkább amiatt, hogy ne legyenek útban, semmint a közönség miatt.*
- Köszönöm.-*Csendesen felelt, de tagadhatatlanul jólesett a másik lelkesedése, elvégre olyan ritkán látta bármi miatt is izgatottnak, még ha el is rejtette előle az arcát. A tekintete meglepte, nem gondolta, hogy ekkora örömet szerez majd neki az előadással, amit inkább csak szórakoztató látványosságnak tartott, de számára ez vizsgamunka is volt. Nem értette a lelkesedés okát, de úgy okoskodott, hogy ha szeretné, Avery majd megosztja vele. Jelenleg azonban láthatóan jobban lefoglalta a zavara, amit magában megmosolygott.*
- Amihez kedvet érzel. Vacsora, tánc, ami csak tetszik.-*Az este kötelező részét már letudta, innen pedig szabad előttük a szórakozás, igazán azt tesznek, ami jólesik. Még elkapta Sebby intését, majd úgy vélte, látja a szőke üstököt eltűnni az ajtóban, egy másik, roppant ismerős, ám szokatlanul jólfésült kobakkal egyetemben. Reménykedjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Általában nem veszi szívére, ha valaki késik (annak ellenére, hogy magának sosem engedne meg ilyesfajta bárdolatlanságot), azonban ahogy telnek-múlnak a percek, kezd kicsit aggódni. Viktor ügyes varázsló és kiváló auror lesz belőle, de ami a nyelvérzékét illeti, az szinte nulla és bármibe is keveredik, ideát sokkal nehezebb kimásznia belőle. A paranoiája pedig már csak múltja miatt sem hagyja nyugodni, bár tudja, hogy a rémképek jelentős hányada nagyon valószínűtlen eshetőség, nem szeretné, ha saját kényelme (ebben az esetben inkább megszállottsága) miatt történne megint valami. A fene essen belé, hogy "még ezt a bűbájt befejezem!" felkiáltással nyakig merült a munkájába és csak a telefonján beállított emlékeztetőre ocsúdott fel. Ahogy várakozását feladva a keresésére indul, már bánja, hogy nem ment ki elé a hopp-hálózathoz (Solomon kandallóját csak végszükség esetén használta volna, elvégre nem az ő háza, így nem akart belőle galambdúcot csinálni). Sietősen, szüntelen az utcán hömpölygő embertömeget fürkészve lépdel, a vörös üstök után kutatva szemével. Másik útvonalat választott volna? Már majdnem eléri az Abszol utat, sőt, már az ismerős macskaköveken sétál, amikor végre megpillantja és rögtön irányt vált, egyenest a Levitás felé törve magának utat. Közben helyzetfelmér, a pantomim láttán lemondóan szusszan, megkönnyebbülve és kicsit hitetlenkedve. Is there even a word for such hopelessness? Tőle telhető kíméletességgel lép közbe, megszakítva az idegen férfi vízként áradó reklámszövegét.*
- Excuse me, sir, I would like to take this gentleman with me. Unfortunately, he can't understand a word. I wish you a pleasant day and better luck with your customers!-*Nem is annyira hamisítatlan brit akcentusa vagy kifogástalan udvariassága, mint errefelé ismert arca és neve bírják rá az árust, hogy nyakát behúzva, orra alatt motyogva szapora léptekkel távozzon. Legalább nem rendezett jelenetet... Seth magában sóhajt csak, ahogy Viktorhoz fordulva elmosolyodik, kicsit rosszallóan húzva össze a szemöldökét, megcsóválja a fejét.*
- Ugye tudod, hogy Princey engem is kinyír, ha bajod esik?-*A hangjában derű bujkál, mert tisztában van az egész történet hátterével és bár általában mulatságosnak találja, azért jobb lenne, ha Viktort nem tudná eladni az első szembejövő zugárus.*
- Szerettél volna valamit vásárolni, vagy mehetünk egyenest?-*Érdeklődik, megtapogatva zsebeit, de kapkodós indulása ellenére nála van minden fontos, így a pénze is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Figyelmeztettem, hogy telihold környékén igen ingerlékenyek a vérfarkasok és ha még sokáig traktál, meg találod kóstolni...-*A hangja komoly, szinte aggódó, az ember el is hinné neki az egészet, ha ezüstöskék szeme nem csillanna alig titkolt jókedvvel, s hozzá nem vonná alig észrevehetően fel egyik szemöldökét, derűje egyértelmű jelenként. Viktor következő, kissé panaszos kifakadására aprót grimaszol, mert ez már egyáltalán nem új lemez.*
- Elég lenne beszerezned egy megfelelő varázseszközt.-*Helyesbít, bár ez is amolyan örökös vitatéma köztük - míg ő aranyvérűként természetesnek és kényelmesnek érzi a mágiát, Viktor korántsem osztozik maradéktalanul lelkesedésén. Régebben megkapta azt a visszavágást, hogy ő sem használ mugli holmikat, ez azonban karácsony óta többé nem használható fel ellene, elvégre most is vele van a ketyere, amit Averytől kapott.
- Nehezen tudnám elmagyarázni, de valahol megértem, hogy lenyűgözik és azt is, hogy milyen, amikor a saját kezeddel teszel valamit működővé. Bár nem tagadom, nagyon furcsa számomra egy csomó dolog, hiába igyekszem megszokni és használni.-*Ahogy lassan elindulnak, valószínűleg az út hátralevő részében tudná sorolni ezeket, de tartózkodik tőle, hogy hosszas eszmefuttatással untassa Viktort.*
- Reméljük, hogy sohasem tévedsz a Zsebkosz közbe.-*Csóválta meg fejét ismét, mert a kuncogás ellenére nem tartotta annyira viccesnek a témát - meglepően sok bájital és sötét tárgy készítése igényelt emberi vért vagy szerveket, hogy a mágia egyéb árnyoldalairól ne is beszéljen.  
- Négy vagy öt? Történt közben valami érdekes veled?-*Az időérzéke a sok éjszakázástól megkavarodott mostanság, de nem tehetett róla, hogy bagoly típus, akkor forog az agya igazán, amikor mások alszanak és igazán nem volt semmi oka korán kelni. Néha napokra bezárkózott és csak Avery vagy az öccse unszolására mászott elő, akik felváltva figyeltek arra, hogy ne csak teakekszen és koffeinen éljen.*- Fokozatosan növelem a terhelést, egyelőre tartja magát és nem észleltem anomáliát. A védelmi bűbájokat is folyamatosan tesztelem, ha ilyen ütemben fognak elhasználódni, akkor elég lesz évente egyszer újítani őket. Legrosszabb esetben is fél év a minimum.-*Kicsit fáradtnak, de elégedettnek hangzott - miközben beszámolóját tartotta, nonverbálisan feloldotta a kapura szórt védelmi bűbájokat, majd a műhely ajtajánál megismételte a rituáléra emlékeztető sorozatot. Mivel ennek a találmánynak és a rá szórt bűbájok kifogástalan működésén emberéletek fognak múlni, a legkisebb kockázatát sem akarta vállalni annak, hogy valaki a tudta nélkül itt jár és belenyúl bármibe is. Ahogy eltolta a kerekeken guruló szárnyat, láthatóvá vált odabent a vitorlás - ami különös módon jó lábnyira a talajtól lebegett. Fényes teste és kék vásznai az eddig belefektetett munkát hirdették, a közeli jókora asztalt és a mellette lévő faliújságot pedig elborították a vázlatok, rajzok, teszteredmények feljegyzései, valamint akadt egy polc hat kávésbögrével (ebből öt azoké volt, akik a bűvölésben részt vettek, egyet pedig szolidaritásból annak a minisztériumi varázslónak a kedvéért vett, aki úgy járt ide, mint más zongoraleckére).*
- Kávét, teát, egyebet?-*Teszi fel a kérdést, mert most jobb ezeket beszerezni, mielőtt munkához látnának és aktiválná a biztonsági varázslatokat, amik mellett nem nagyon lehet ki-be szaladgálni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ez koppant...-*Nevet, de csak finom derűvel, nem gúnyosan, elvégre neki is voltak hasonló pillanatai és Viktor nem is egynek lehetett tanúja, amikor átmenetileg Kinseynél lakott és reggelente, az első koffeinadag előtt összefutottak. Jobb reggelein csak nyűgös és dezorientált, a rosszabbakon azonban kifejezetten goromba tud lenni - bár ez utóbbi nem sűrűn fordul elő.*
- Ha esetleg komolyan fontolgatnád a beszerzést, csak szólj, segítek megbízhatót választani,-*ajánlotta fel. Nem erőltette a témát, de ha a vörös elszánja magát, akkor szívesen megkönnyíti majd számára a dolgot, elvégre mágikus ketyerék terén kapóra jönnek a tapasztalatai.*  
- Legalább jól kijönnek.-*Megkockáztatott egy halovány mosolyt, mert ez a kis történet eszébe juttatta a saját helyzetét, vagy inkább, helyzetüket. Lényének egy része szívesen átesett volna már a bemutatáson, de megértette, ha Avery nem kívánt rögtön a "szülők" elé állni.*- Hogy vagytok most? Ha találkozok is vele, általában nincs időnk sokat csevegni.-*Nem akart tolakodó lenni, de tényleg inkább "munkaügyben" érintkeztek, mert neki és a viselkedéselemzőnek is annyi volt épp a vállán, hogy nem jutott mindenre erejük-idejük. Remélhetőleg azonban ez az állapot már nem tart sokáig.*
- Ha csak az...-*szemforgatva hagyta félbe a mondatot, jobb ezt nem feszegetni, de igen, határozottan nem jó ez így, hogy Viktornak a passzív angolja is túl gyenge. Ugyan javasolhatná, hogy használjon kiábrándító-bűbájt, amivel elkerülheti a nemkívánatos figyelmet, azonban ez sem jó megoldás.
- Kaptál? Hogy hogy?-*Érdeklődik, mert eddig sosem fordult meg a fejében, hogy bárkinek is élőlényt ajándékozzon, főleg nem előzetes egyeztetés és megbeszélés nélkül. Az állatok nem tárgyak és játékszerek, ráadásul jókora felelősséggel is járnak, úgyhogy csak úgy ráerőszakolni bárkire is ilyesmit szóba sem jöhetett nála.
Jómaga is megválik kabátjától és vékony sáljától, a fogason lógó többi ruha mellé aggatva őket - most már olyan kellemes erre az idő, hogy csak azért áll itt plusz pulóver és a legvastagabb sálja, hogy ha Svédországba kellene hoppanálnia, ne kelljen külön kitérőt tennie haza.
- Aye, sir!-*Nevetve lát hozzá, hogy előássa az asztalon uralkodó káoszból a teáskannát, majd megkeresse az egyik fiókban az Earl Greyt, amit főleg Princey és Viktor miatt tart állandó készenlétben. Kicsit talán szórakozottabb a megszokottnál, ahogy az előkészületek közben halkan dúdol valamit, bár a dallamfoszlányok alig-alig felismerhetőek. A forró vízzel előbb felmelegíti a sötétkék porcelánt, csak utána adagolja a teafüvet és forrázza le - ha nem is rajong ezért az italért, készíteni azért tudja. A kérdésre felpillant és hümmögve a faliújság alatt halmozódó papírokhoz sétál, gyorsan osztályozva őket és rendet teremtve.*
- Mit szólnál, ha a navigációs rendszert néznéd meg? Elhoztam Sebbyéktől az utolsó prototípust, de a csillagászati résszel még mindig gondjaim vannak.-*Ujjait végigfuttatja hajában, mert bár az elméletet tudja, gyakorlatban kell megtapasztalnia a dolgokat, hogy igazán bevésődjenek, ráadásul nem kis feladat megpróbálni mindent koordinálni és kézben tartani, ami a hajó körüli munkálatokat érinti. Neki is lát, hogy a robbanásbiztos szekrényből előássa az alkatrészt, azonban amikor előbukkan, a másik keze is tele van.*
- Oh, wow.-*Pislogott az azonosítatlan ételhordóra, jobbra-balra forgatva vizsgálva tartalmát.*- Vajon ez hogy került ide, mikor és miért nem emlékszem rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Általában azok a legmegbízhatóbbak, amik a tulajdonosuk mágiájára vannak hangolva, ezeknek érintkeznie kell a testtel, úgyhogy többnyire kiegészítőként árulják. A másik kategória az, amit varázslattal kell működésbe hozni, ezek is jól működnek, de a ki-be kapcsolgatás bosszantó lehet, ha többet használja az ember.-*Neki ugyan eddig nem volt szüksége ilyenre, de valamennyire foglalkoztatta a téma és utánajárt régebben, mert bár Magyarországra kerültek, mindig ott lebegett a fejük felett, hogy esetleg tovább kell menekülniük. Örült, hogy azok az idők elmúltak, s ami megmaradt belőlük, legfeljebb ilyen alkalmakkor bukkant felszínre.*
- Merlinre, az a csészealj néha kísért az álmaimban.-*Nem teljesen a lényeget ragadta meg, de az a takarítás mély nyomot hagyott benne. Fejét megrázva igyekszik megszabadulni az emlékektől.*- Remélem, a vizsgák után el tudjuk kicsit csábítani valahova. Szívesen bemutatnám neki Averyt, az az érzésem, pompásan kijönnének.-*Konkrét érvekkel kevéssé tudta az állítását alátámasztani, hacsak a ketyereszeretettel nem, de megmagyarázhatatlanul erősen élt benne a benyomás, hogy a Rellonos remekül be tudna illeszkedni hármasfogatukba és Seth sem érezné magát többé gyertyatartónak. Ráadásul élvezettel nézte volna végig például a köztük folyó vérre vívott csatát Scrabble-ben - Ave könyörtelenül lemészárolt eddig mindenkit, még ő is nehezen tudott vele lépést tartani.*
- Így már értem. Princey már tud a macskafarmod bővítéséről?-*Apró somollyal érdeklődött, mert bár ő tudta, hogy nem hivatalosan a morc exlevitás is tagja a gyűjteménynek, egyikük sem tartotta sürgősnek, hogy ezt a tényt vele is közölje. Számos olyan közös poénjuk vagy egész beszélgetésük volt, aminek jobb, ha sosem szivárog ki, mert így vagy úgy, de magukkal vinnék a sírba.
- Ellenállhatatlanul aranyos vagy, amikor így lelkesedsz.-*Halk nevetéssel szemléli Viktor elragadtatását, mert ezt a fajta hihetetlen nyíltságot kedvelte meg benne először, hogy sosem érezte úgy, hogy a másik bármit is megpróbálna rejtegetni előle. Ráadásul szinte bármiről tudott vele beszélgetni, akár órákon át és persze remekül össze tudtak fogni, ha bele akarták rángatni Kinseyt valamibe.
Amikor néhány perc múltán már kiázott a tea, tölt Viktornak és kiosztja a kiskanalát is, hogy meglegyen a boldogsága. Némi habozás után magának is készít egy bögrével, de különös mód felönti tejjel - az év elején történtek miatt csak így tudja meginni, de legalább már nem lesz tőle instant rosszul.
- A műhold betájolhatóvá tenné a pozíciónkat, úgyhogy semmi szín alatt. Nem véletlenül szavaztunk egyöntetűen a hagyományos módszerre.-*Alapból nem is volt szükségük ennyire pontos irányításra vagy helyzetmeghatározásra, elvégre nem fenyegették őket jéghegyek és sekély víz.
- Cssssssss.-*Pisszegi le Viktort, egy szinte sértett pillantást mellékelve, majd újra a dobozra fókuszál, mert tény, hogy gyakran megfeledkezik a rendszeres étkezésről, de azért nem vészes a dolog. Legalábbis nem annyira, amennyi lasagne van a tárolóba taposva. Várjunk csak...*
- Megvilágosodtam,-*közli, bár a dicsfény és a hangeffektusok elmaradnak.*- Ezt az öcsém adta, ő dolgozik most Arvidnak, aki valamiért rajong az olasz mugli kajákért.-*A még megválaszolatlan kérdés, hogy mikor is történt ez - valószínűleg az utolsó találkozásukkor nyomhatta a kezébe, vagyik nem hinné, hogy bagollyal küldte volna...Esetleg Solomonon keresztül juttatta volna el? Lázasan kutat az emlékezetében, végül egy vállrándítással felcsapja a doboz tetejét és beleszagol.*
- Még jó. Szóval ha megéheznél, csak szólj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Akár, de láttam már piercing-formát is. Szóval elég nagy a választék, az árak pedig főként aszerint változnak, hány nyelvre kalibrálják és mennyire díszes. Aztán vannak mindenféle extra bűbájjal felszereltek, de szerintem neked bőven elég egy alap modell.-*Még mielőtt túlzottan belelkesülne, sikerül megfékeznie magát, mert ő aztán naphosszat el tudna társalogni megbűvölt tárgyakról, varázslatokról és felhasználásukról. Szakmai ártalom, vagy reményei szerint, leendő szakmai.*
- Uh, még mindig nagyon örülök, hogy nem édesítek és kevergetésnek se érzem szükségét.-*A lény rajza a mai napig megvan valahol, az eredeti pedig könnyen lehet, hogy még mindig Kins kertjében bujdokol, valamelyik hortenziabokor alatt lesve ártatlan áldozataira. Vajon ha valaki egyszer összefut vele a vadonban, felismerhető lesz még? Mármint, nem az, hogy Kins házából származik, elvégre elég sokan isznak filteres fekete teát és van dísztelen, kék csészealjuk, hanem maga a lény eredete... Inkább elhessegette a gondolatot, ahogy egy ki tudja, hány év múlva élő magizoológus hosszas küzdelem árán teríti le az akkorra lavórnyi házú lényt, hogy aztán vele pózoljon a Reggeli Próféta címlapján.*
- Elmehetnénk abba a mágikus teázóba, amiről a múltkor meséltem.-*Veti fel a pozitív válaszra, mert egy közös vacsora jó alap - ha a bemutatás mégsem a várt eredményt hozza, akkor udvariasan el lehet köszönni az étkezés végén, ha pedig felülmúlja a várakozást, akkor mindig lehet plusz desszertet meg kávét rendelni. A vizsgák után egyébként is szívesen ünnepelne egyet a legközelebbi barátaival, akik bár csak három éve vannak mellette, nem kevés és nem kis nehézségeket segítettek neki leküzdeni. Szeretné, ha még sokáig, lehetőleg sosem távolodnának el egymástól, de az élet szeszélyességét ismerve megelégszik a nagyon sokáiggal. Merengése közben Viktoron pihenteti tekintetét, a kérdésre pedig halkan, derűsen felnevet.*
- Nem titkolt szándékom volt, hogy végre kicsit mesélhessek valakinek. Az öcsém továbbra is "kérlek, ne kezdd el" pillantással jutalmaz, ahányszor látja az arcomon, hogy beszélhetnékem van.-*A mondandója mellé tűzött szemforgatás egyaránt szól Sebastian túlzott szemérmességének és a saját lököttségének, amiért nem képes magában, csendben örülni.*- Valentinre megpróbált főzni nekem, ami rövid úton zseniális káoszba torkollt, úgyhogy végül inkább pizzát rendeltünk és vigasztalásul hagytam, hogy elverjen a kedvenc videojátékában. Nem mintha lett volna más választásom...-*még mindig-már megint nevet, jólesőt szusszanva.*- Egyszer, kerül, amibe kerül, látni akarom Kins ellen játszani. Abban nem vagyok biztos, hogy én is részt akarok venni abban a partiban, de az első sorban akarok ülni...vagy a másodikban. A popcornkészítést meg rád hagyom.-*Felszabadító így cseverészni és dobálózni a képtelen forgatókönyvekkel és valószínűtlen poénokkal. Furcsa, hogy ilyenkor nem is tűnik annyira rémesnek a humora - valószínűleg ő is olyan, mint az a professzoruk, aki akkor vicces, amikor egyáltalán nem akarja és amikor tréfálkozna, mindenki legjobb esetben is csak fájdalmasan felnyög.*
- Hát, sok szerencsét...-*A hangjából együttérzés csendült, de hogy Viktorral vagy Princeyvel rokonszenvezett-e, már nem derült ki - részéről továbbra sem értette a macskákat és valahol tudta, mit érezhet a morc viselkedéselemző, amikor olyen szeszélyes, nehezen kiszámítható, egoista gombócokkal kell osztoznia a partnerén és a házán, mint amilyen sok esetben ő maga is...*
- Láátom.-*Nevetnie kell, de van ebben a lelkesedésben valami elragadó, főleg, hogy a másik neki is megmutatja. Seth a rajongását többnyire csak szűk körben hajlandó igazán felfedni, ezért néha kicsit irigyelte is Viktort, amiért ennyire nyitott tudott lenni mások és a világ felé.*
- Viszont te értesz hozzá Ricsi mellett a legjobban.-*Bók és tény, hogy a Levitás volt a második legjobb asztronómus a csapatban, aminek nagy hasznát vették, mert mire mindenki belerázódik majd ebbe a navigációs rendszerbe, még jó eséllyel hetek fognak eltelni az első repüléstől számítva. Két ember hamarabb megtanítja a maradékot, mintha az egész szegény, önkifejezési problémákkal küzdő Ricsire maradt volna.*
- Doppler-effektus, ha jól emlékszem, illetve trianguláció. Nem vagyok benne biztos, elég nehézkes a felzárkózás mugli technológia terén.-*
- Hm, nem szedtél fel mostanában? Olyan pufók az arcod...-*Seth szemei egészen kicsit összeszűkülnek, ahogy a Levitásra mered, azonban az egész nem tart tovább egy-két pillanatnál, utána óhatatlanul is elvigyorodik a kérdésre.*
- Szerintem egy idő után folyton követnék és a sarkában lennének, hogy EGYÉL MÁR MEG.-*Reagálja le csuklóból a felvetést, mert ha ő mostohán bánt a rá bízott étellel, akkor Kins egyenesen kegyetlen kajakínzó volt. Viszont megtalálja, amit eredetileg keresett és a tárgyhoz mellékelt jegyzetekkel együtt tér vissza az asztalhoz.*
- Itt van minden, elméletben. Remélhetőleg nem hagytam el semmit, mert az öcsém megöl.-*Egy bélelt dobozkából egy öklömnyinél nem nagyobb, elsőre kristálygömbnek tetsző valamit vesz elő, ami azonban pálcaintése hirtelen nagyobb földgömb méretét ölti. Arra is hasonlít, bár felszíne áttetsző, apró, világító pöttyök borítják össze-vissza és belsejében még egy gömb pihen. Az egész peremén néhány rovátkázott fémabroncs fut körbe.*
- Ha jól emlékszem, akkor a beállítást követően egy varázslattal a két gömb helyet cserél és a hozzávetőleges pozíciót jelzi ki. De olvasd át, mert én csak a laikusoknak szánt bevezetőt fogtam fel.-*Az asztalon elhelyezett egy lebegtetőbűbájt üzemeltető, apró találmányt, ami fölé most beállítja a gömböt - mozgatható, forgatható, csaknem szabadon lehet vele manipulálni, mégis megakadályozza, hogy a sérülékeny alkatrész leessen vagy mechanikusan sérüljön. Amíg nincs teljesen kész, nem helyezhet el rajta törésgátlókat, mert minden precíziós munkát igénylő bűbájnak útjában lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem kell annak látható helyen lennie...-*leplezetlenül somolyog, mert határozottan viccesnek tartja a gondolatot, hogy Kinseynek bejönnek a piercingek. Katonák és rosszfiúk, huh? Néha ugyan érzi, hogy egyszer még az lesz a veszte, hogy a kelleténél sokkal többet tud Matthew ezen oldaláról, mint az egészséges (mármint, ha kiderül), ennek ellenére valahogy nem érzi úgy, hogy rá kellene szólnia Viktorra. Amíg mások előtt nem jár el a szája, nála jó helyen lesznek ezek a titkok.
A biztatásra felnevet, vállait felhúzva.*
- Biztosan tudod, mire vállalkozol? Olyan labdát készülsz feldobni, amivel órákig el tudok játszani...-*Játékosan fenyegetőzik, vagyis inkább figyelmeztet, mert bár Viktor rém rendes (elvégre Matthew előadásait is angyali türelemmel hallgatja végig, bár ez esetben van némi mentsége), nem szeretné feleslegesen untatni.
- Azt hiszem, tudok élni ezzel a veszteséggel is. Nem lenne jó, ha egy reggelen megkeverném a kávémat - mondjuk a cigarettámmal...-*Vázol egy nagyon is lehetséges forgatókönyvet, már csak ébredés utáni kómái fényében.
Viktor mosolyában ott van, amit nem mond ki, de Seth számára ez inkább biztonságot adó megerősítés - fontosak egymásnak és kölcsönösen igyekeznek segíteni, meghallgatni a másikat, amikor mindenki másnak az idegeire mennének. Persze, ez így tálalva iszonyat nyálasnak hangzik, de a Levitás tanította három éven keresztül és emellett rengeteget beszélgettek mindenféléről, morogtak (ki a makrancos viselkedéselemzőjére meg a kütyüjeire, ki a mufurc öccsére meg a macskájára) és nevettek, úgyhogy sokszor magától értetődőnek vette, hogy bizonyos dolgokat vele oszt meg elsőként. A vörössel éppúgy el lehetett filozofálni az élet dolgairól, mint komplett marhaságokról (lásd a kakaó a csokis csigák szerelmi életében betöltött szerepét) és különbözőségeik csak még érdekesebbé tették az egészet.*
- Egyre inkább aranyszabálynak érzem, hogy nekünk semmi sem úgy sikerül, ahogy azt eltervezzük.-*Csóválta nevetve a fejét, bár annyira nem bánta, mert megvolt a maga varázsa, hogy a történéseknek ritkán volt bármi köze az eredeti forgatókönyvhöz. Viktor helyeslésére hirtelen bevillan egy kép és muszáj még figyelmeztetnie, mert ő eddig a Rellonos legjólneveltebb arcát látta csak.*
- Uhh, viszont soha, soha ne hagyd Averyt választani játékot! Ha szabad kezet kap, annak beláthatatlan következményei lehetnek.-*Az a twister-parti, ami miatt máig vasvillatekintettel döfödi őt Kins, könnyed kis séta lenne ahhoz képest, ha a párja nekilátna, hogy pókerezzenek egyet mondjuk.*
- Akkor nem fényezlek nagyon, nehogy gyógyítót kelljen hívni a végén,-*gonoszkodik kicsit, bár komolyan gondolta a dícséretet. Amióta megtehette, hogy szabadon kimondja, amit csak gondol, élvezte, hogy megteheti és végre súlya lehet a szavainak, vagy épp arról beszélhet, amiről és ahogy csak akar. Ez persze elkerülhetetlenül magával vonja azt is, hogy a Rellonos énje néha másokon köszörüli a villás kis nyelvét, még ha szeretetteljesen is. Viktor reakciójára elégedett kis mosolyt villant, aztán őt is magával ragadja a másik felhőtlen nevetése, míg jóformán kifogy a levegőből és kénytelen megregulázni vonásait. Végtére is ő egy felnőtt, egy nemsokára okleveles varázsló meg ilyesmi.*
- Tessék, parancsolj.-*Átadja Viktornak a lapokat, aztán nekilát, hogy visszatornássza magát védőfelszerelésébe, a hajó felé indulva. A kérdésre már a fedélzetről válaszol csak.*
- Szerintem egy ideig nem. Kell egy kis pihenés, ha ez elkészül... Azt hiszem, utazni fogunk, mert van egy rakat hely, amit látni akartunk és akarunk. Titeket is szívesen látunk majd, ha nem zuhanunk le a próbaúton.-*Ennek mondjuk elenyésző a valószínűsége, elvégre nem véletlenül előzte meg a Cloudweavert számos találmány és túl sok időt, erőt ölt bele, hogy ilyen könnyedén szertefoszoljon ez a régóta dédelgetett álom. Még a Minisztérium se talált fogást rajtuk, pedig nagyon, de nagyon igyekezett - valahol megértette, miért viszolyognak egy ilyen repülőalkalmatosságtól, azonban ez a legkevésbé sem tántoríthatta el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A többieket nem zavarva, csendesen beszélgettek Sebbyvel - volt ebben valami meghitt, utoljára ülni egymás mellett ennél az asztalnál - majd a várt igazgatói beszéd kezdetekor elhallgattak. Sethet is meglepte némileg, hogy a helyettes szólalt fel, de sokkal inkább a mondandója köti le a figyelmét, miközben testtartásán szemernyit sem változtatva körbehordozza tekintetét a termen, a reakciókat értékelve. Gyakorlatias és igyekszik a hirtelen adódott helyzetet valamennyire előnyére fordítani, elvégre a sok évnyi tapasztalat erre tanította. Épp ezért a lehető legkevésbé sem örült a Rellonos lány már-már demonstratív felvonulásának, ami túl sok szempárt irányított rájuk, ráadásul még tapló is volt.*
- Kíván a hölgy az asztal alatt ülni?-*Érdeklődik kedves hangon, miközben hibátlan, elbűvölő mosolyt villant Kamilla felé, a tekintetében ilyen közelről azonban tisztán kivehető a fenyegetés. A saját asztalánál nem fogja eltűrni ezt a modort, bár a fellökött Eridonost egy elegáns, apró mozdulattal türelemre inti, mert nem szeretne felesleges konfliktust. A lány azonban nem érdekli jobban, mint amennyire okvetlen szükséges, így amíg nem tesz semmi feltűnőt, ignorálja, hogy Sebby mondandójára koncentráljon, ügyelve arcvonásaira, míg tekintete a vadőrt keresi az asztalnál. Vajon megbirkózik ezzel az egésszel a meglehetősen egyszerűnek tűnő férfi?*
- Valószínűleg sokkal több gond van a vezetőségben, mint amennyit a közönséges diákok füle hallatára beismernek. Könnyen visszajutna a szülőkhöz.-*Nem kezd kombinálni, de így visszatér a bizonytalansága - biztosan jó ötlet elhagynia a kastélyt, hogy öccse egyedül boldoguljon? Nem így tervezte, hogy egyből a nyakába kapjon egy ilyen ellenőrzést, mert bár lelkiismeretük tiszta a takarodó megszegésén túl, a múltjuk közel sem ennyire az. Legalábbis az övé, aminek nagyja fiolákba töltve most is ott állt valahol a Minisztérium bizonyítékokat tároló részlegén, még ha a közönséges hivatalnokok szemei elől elzárva is. Magnust nem féltette, mert nyugalmazott és kitüntetett aurorként valószínűleg könnyen vágja ki magát, ha arra kerül sor, az öccse viszont más tészta, még ha Kolos mellett ragadt is rá valami virágföldön kívül. A folytatásra finoman megingatja a fejét.*
- Az apánk hírneve nem sokban érinti őt. Alig másfél éve áll velünk kapcsolatban, ráadásul ha elő is veszik, inkább a képessége és a volt lakótársai kegyetlenkedése miatt. Mindenképp megpróbálok majd beszélni vele, mert féltem az egészségét.-*Egy szívbetegnek ez az egész rengeteg stresszt jelenthet, ő pedig már most azon kattogott, mit tehet szükség esetén a fiúért, aki mostanában nagyon elveszettnek tűnt számára. Mielőtt még tovább juthatott volna eszmefuttatásában, hívatlan vendégük közbeszólt.*
- Tényleg ezért a kérdésért jöttél át az egész termen, végigparádézva az összes ellenőr orra előtt?-*Seth Rellonosabbik énje kifejezetten irritált volt ebben a pillanatban, bár arca továbbra is merő kedvességet mutatott. Neki nem kellett okvetlen képességét használnia, ha illúziót akart mások szeme elé tárni - a hangja szinte ringatóan puha és nem is a lányra néz, de a mellette ülő Gergő nyugtalanul fészkelődik a hallatán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ha a lányom diákokra lődözne íjjal az erdőben, én is félnék.-*Nem egészen horkantás volt, amit nemtetszése jeleként hallatott, de nem állt attól messze. Mindazonáltal Merkovszky nem leplezte túl jól az érzelmeit, még szavaiba is hagyta beszivárogni őket, ami aligha kerülte el a hallgatóság figyelmét.*
- Nem vagy egyedül.-*Váltott egy pillantást Sebbyvel, mert bármennyire is utálta a nevüket vagy a felmenőik hagyatékát, tagadhatatlanul kiélezte az ember érzékeit a közeg, amiben nevelkedtek és ez most hasznukra válhat.
A folytatásra azonban csak egy hosszú pillanatig farkasszemet nézett öccsével, majd mint akinek valami aranyosat mondtak, megborzolta annak szőke tincseit. Egy gyenge, alapszintű bűbáj védelme a Nagyterem kellős közepén, tanároktól és felügyelőktől körülvéve édeskevés és bár megvolt a dologról a véleménye, nem szándékozott fennhangon folytatni a beszélgetést. Főleg nem úgy, hogy magán érezte valaki tekintetét, még ha esze ágában sem állt megfordulni, hogy szemügyre vegye. Nyugodtan ült tovább a helyén, bár egy pillanatra oldalra fordult, hogy Gergőnek mondjon valamit (szegény láthatóan aggódott a közelükben ülők testi épségéért, pedig Merlin látja lelkét, Seth sosem bántott senkit). Figyelnek, vési egy apró, még Kamilla számára sem látható illúzióval az asztallapra öccse elé, miközben kinyúl, hogy töltsön magának egy pohár vizet. Az asztallapon egy újabb sor tűnik fel, hogy amint Sebby tekintete végigfut rajta, elhalványodjon: A lámpa alatt van a legnagyobb sötétség. Kamilla azonban csak nem akar leszállni róluk, így miután kortyol kettőt, párbeszédet kezdeményez önmagával, messziről valószínűleg azt a hatást keltve, mintha a vele szemben ülőhöz beszélne.*
- Ugyan mi baj is történhet egy kastélyban, ami tele van különleges házi kedvencekkel, néha istenkomplexusos, speciális képességekkel bíró, dúsgazdag, bűnözői múlttal rendelkező vagy csak szimplán hétszentségesen elkényeztetett, vérfarkas, vámpír és egyéb diákokkal?-*Seth költői kérdése első körben csak a problémák felét vázolta, hiszen az ide járók többsége nagykorúként sem tudott végrehajtani egy begyűjtő-bűbájt. Ami pedig a tanárokat illette, némelyiket egész éven nem látták és senki sem szolgált erre igazán magyarázattal. Hogy ezen felül mi állhatott még a háttérben, fogalma sem volt - ezeket az ügyeket nem figyelte, mert a legkevésbé sem akart belekeveredni. A felügyelők jelenléte akkor is indokolt lenne, ha Jaredből csak a beléjük oltott paranoia beszélne, és bárcsak így lenne, mert ez azt jelentené, hogy a nyomozók relatíve gyorsan végeznek és eltűnnek.*  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ugyanazzal a könnyed eleganciával bukkant fel a semmiből, ami minden mozdulatát jellemezte - egy született varázsló magabiztosságát és egy gentleman stílusát ötvözve hajszálpontosan ott tette le utasát, ahol tervezte. A hajó orrából nyílt a legjobb kilátás, ő pedig hatásos belépőt akart, akármilyen gyerekesnek is tartotta volna egyébként; részben Alexander, részben pedig maga a Cloudweaver miatt. Amikor a férfi utoljára látta, egy félkész csonkot vehetett csak szemügyre, valamit, ami alig pár lábbal lebegett a föld felett, most viszont teljes szépségében akarta neki megmutatni. Felettük a csillagos ég, egyetlen felhő nélkül, alattuk egy hatalmas, tükörsima felszínű tó aludta álmát, amitől az az érzése támadt az embernek, hogy valahol az űrben lebeg. Épp ezért sem törte meg a csendet, időt hagyva Magnusnak, hogy kiélvezze a látványt, amennyire az ilyen magasban uralkodó hideg engedi. A fedélzet az árbócoktól eltekintve üres volt, a horgonyként funkcionáló bűbájok épp csak ringani engedték a karcsú vitorlást, így nyugodtan végigsétálhatott a tatig, ha követte a korlátot.
Az utóbbi hónapokban - míg a felügyelők a kastélyban voltak - valamennyi találkozásuk rövid és formális volt, csak a legszükségesebbre szorítkoztak a gyakorlás során, mert mindkettejüknek bőven akadt más teendője. Most azonban, hogy a zavaró elemek végre eltűntek, szeretett volna kicsit többet kihozni az estéből, mert némi meglepetéssel is készült. Vagyis, még eggyel azon kívül, hogy mentorát - mesterét - ide invitálta, ahova csak legközelebbi barátai és családja léphetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ismerte annyira tanárát, hogy tudja, mennyire keveset ad a puszta látványra (ez valahol közös pontjuk), azonban a Cloudweaver és a táj nem puszta vászonra nyomtatott giccsparádé - mindkettő nagyon is élő, szinte lélegző és mindkettő mögött ugyanaz a gondolat feszül. Szabadság és végtelennek tetsző tér, valami, ami után évekig sóvárgott és amivel nem tudott betelni, bár a maga módján mindenben megtalálja a szépet. Alexander valószínűleg egy mentáltockosnak megfelelő pillantással jutalmazná, ha tudná, őt is szépnek látja – bár a szép az ő értelmezésében sosem esztétika, hanem érték és szerethetőség. A makulátlan megjelenés és kifogástalan, bár kissé puritán udvariasság vértezetén alig-alig talált rést, de időről időre mögéjük pillanthatott. Az összelopkodott töredékek miatt volt, hogy néha jelentéktelen mondatok is mosolyt csaltak az arcára, vagy hogy egy-egy szóból sokkal többet hallhatott ki. Valahol ezekből állt össze kimondatlan egyezségük is.
- Amikor először álmodoztunk róla, elérhetetlennek tűnt. Örülök, hogy nem adtam fel és voltak, akik hittek bennem, mindvégig.-*Rejtjelek és színtelen személytelenség, mintha nem is érintené a másikat, pedig épp ellenkezőleg. Kapott tőle egy esélyt, amit sosem köszönhetett meg hangosan, mert a szavak csak szavak, ezerszám szórhatja őket, kopott fillérekként hintve, de nem neki. Most azonban megmutathatja azt, amit mások előtt nem akart, így pálcája után nyúl, mellőzve mindenféle beszédet, nonverbálisan írva a levegőbe a mozdulatot, mely valahol lényének egy nagyon eleven darabjához kapcsolódik. A ragyogó köd úgy ölt formát, ahogy az ember kanyarítja maga köré köpenyét, szárnyra kapva – a patrónusa méretei ellenére a legkevésbé sem lomha vagy ormótlan, épp ellenkezőleg, méltóságteljesen tesz egy kört, mielőtt üzenet vagy célpont híján szertefoszlana. Amikor először látta, furcsamód nem érte meglepetésként, sokkal inkább lenyűgözte a hatalmas, hófehér holló látványa és úgy érezte, Magnusnak szintén látnia kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A megjegyzésre csak elmosolyodott – bár a férfi nem harapta el elég gyorsan ahhoz, hogy ne érezze ki belőle a megrovó zöngét, maga a hirtelen hallgatás eleget mondott. Maga is tudta, hogy mennyire valószínűtlen kötődése, olyasmi, ami nem jellemző a korabeliekre és a sok színjáték után nem hibáztathatta Magnust, ha néha félreértette egy-egy tettét. Csak annyit tehet, hogy soha többet nem adja ki magát másnak, mint aki és elég időt ad a másiknak, hogy újrarajzolja a róla kialakított képét, ha már tiszta lapot kapott tőle.
Figyelte a másik arcát, megpróbálva érteni, mi minden zajlik a megszilárdult vonások mögött
- Köszönöm.-*Egyetlen szó, mely mintha mégis több lenne, talán mert nem csak a kurta dicséretért mond köszönetet, hanem sok másért is, amiről – egyezségüknek megfelelően – nem beszélnek. Ő pedig, akár egy vérbeli mardekáros, megtalálja a kiskapukat, hogy mégis meg-megszegje őket, mert nem tudja és nem is akarja teljesen elhallgatni mindezt. S nem ő az egyetlen, mert a vállán megpihenő érintés is átlép egy határvonalat, még ha úgy rebben is tova, mintha sosem történt volna meg. És erről sem fogunk beszélni, mosolyodik el magának, de így sem tud gátat szabni az érzéseinek, hagyja hát, hogy néhány pillanatig boldogan bugyborékoljanak, mielőtt elegánsan ellökné magát a korláttól.*
- Talán menjünk be. Megkínálhatom egy itallal?-*A hajótestbe vezető csapóajtó felé irányítja vendégét, előreengedve a kissé meredek lépcsőkön. Odalent minden kicsit zsúfolt, kicsit minimalista, de amíg csak ketten vannak, bőven elég és kényelmes a beltér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Természetesen. Citrom, jég?-*Túlzott udvariasságnak tűnhet, de ők már csak ilyenek, pontos szabályok szerint játszanak és valahol a díszletek árnyékában, élvezik. Míg Magnus helyet foglal, a pöttöm konyhában elkészíti és szervírozza  is rendelését, magának jól megszokott kávéjából töltve egy bögrényit. Leül, pálcáját az asztalra készítve, egyébként csupán bólintással méltányolja a másik szavait.*
- Köszönöm a türelmét.-*Ő sem rabolja tovább a tanár idejét, elvégre nem csevejre ugrott be; felesleges lenne felhozni, mennyi minden akadályozta vagy hajtotta, mert ezen a ponton egyrészt lényegtelen, másrészt a vele szemben ülő férfi látta az emlékeit.
Elővette a palackot, amit év elején kapott tanárától, több másik feladat társaságában. Úgy tartotta tenyerén, mintha valami nagyon értékeset szemlélne épp, pedig a bedugaszolt üvegben semmi sem volt - legalábbis avatatlan szemnek. Valójában két illúzió is pihen benne; egy, amely megtölti és egy, amely elrejti tartalmát. Apró mozdulattal emeli feljebb, mielőtt félretenné.*
- Szeretném megtartani ezt, úgyhogy kitaláltam helyette valamit.-*Egy hógömbhöz hasonlatos tárgyat emel le a polcról közben és tol Magnus elé, mely látszólag szintén üres. Az egész mögött egy nagyon egyszerű gondolat áll - a majdnem lehetetlen, utolérni önmagát. A kezdetektől fogva erősebb illúziókat alkotott, mint amilyeneket meg tudott törni, ami leginkább személyiségéből fakadt; neki csak a saját álarcára kellett ügyelnie és megéreznie másokét, nem lerántani róluk a leplet. Ezen dolgozott hát - megalkotta a tőle telő legerősebb illúziót, majd addig csiszolta tudását, míg képes lett megtörni. Minél többet csinálta, kevesebb időre volt szüksége és annál komplexebb mintázatokkal bírt el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Már az ajtóból könnyen felfedezte Ave és Viktor kettősét, intve nekik, mielőtt átverekedte volna magát Feather kíséretében az ivón, hogy hallótávolságon belülre kerüljön. Kabátjával bíbelődve végigpillantott az asztalon, csupa söröskorsót látva csak.*
- Nekem senki se rendelt?-*A hang szomorú kiskutyaszemekkel meredt az asztaltársaságra, míg Seth tekintete nyomokban sem hordozta ezt - inkább egyfajta elégedettséggel vegyes fáradtság ült bennük, ahogy letelepedett, kutyáját maga mellé "parancsolva", hogy ne legyen láb alatt. Averyhez fordulva kézcsókkal rótta le hódolatát, Viktornak dobott egy mosolyt és odaintette a pincért. Amint leadta rendelését (nem kedvelte a magyar söröket, így inkább valami töményebb mellett döntött), a támlára dobott zakójának zsebéből elővette a cigarettatárcáját és körbekínálta, mert okvetlen szükségét érezte egy szálnak, egyedül viszont nem szívesen gyújtott volna rá. Alighogy az első kortyot lenyelte, megkönnyebbülten dőlt hátra, egyik karját kedvese háta mögött nyugtatva.*
- Lenne egy ötletem, de kelletek hozzá. Senki másra nem számíthatok,-*konferálta fel vészjóslóan, bár lehet, hogy csak az fokozta drámaivá a hatást, ahogy kivetkőzött némileg megszokott eleganciájából. Várt még egy slukknyit, hogy belefogjon a mondandójába, türelmetlenül pislogva a pult irányába, de fájdalom, az itala nem repült csak úgy elébe.*
- Belemásztam amúgy valamilyen értelmes/fontos téma közepébe?-*Hangyányi fáziskéséssel, de mégis kérdez; szemlátomást kicsit szétszórt és jórészt azért toppant be, mert megígérte, hogy ha teheti, elszabadul munkából egy italra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Ha kívánja, lecserélheti az illúziót egy erősebbre, de igen, megtartanám.-*Seth csak befelé mosolyog, bár ez a derű mintha tekintetén is átszüremlene, furcsa melegséget kölcsönözve az egyébként kékesezüst íriszeknek. A hangsúlya semleges, mégis, vonásaiban ott bujkál az, aminek nem ad hangot. Szervírozás után elfoglalja a kávéja mellett a helyét, futólag aprót kortyolva belőle, mielőtt felelne a kérdésre.*
- Először arra használtam, hogy szinte azonos szintre fejlesszem az idézést és az illúziótörést, mostanában viszont már a finomhangoláson dolgozom. Talán leginkább a játék illene hozzá: odaadom valakinek, hogy csináljon vele, amit akar, én pedig a reakciókat figyelve az elképzeléseinek megfelelően alakítom az illúziót.-*Magnusnak nem kell külön magyaráznia, miért jó ez, hiszen nyilvánvaló, hogy a gyors és finom átmeneteket, igazításokat gyakorolja, miközben változatos kihívásokkal kell szembenéznie, hogy igazán személyre szabja illúzióit. A gömböt a férfi előtt hagyja, felkínálva a lehetőséget, hogy próbára tegye, de nem erőltetve - a tanár ítéletére bízza, szeretne-e ezzel foglalkozni vagy más feladattal kezdenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Feather az asztal alatt átkúszik Viktorhoz, hogy alapos szagmintákat vegyen - már ha engedik, hogy kiélje kíváncsiságát, amit főleg a három macska éltet - de ha a vörös nem hajta el, akkor tartósan letáboroz mellette, lábának dőlve és ölébe téve fejét. Terápiás állatként érzékenyen reagált mások hangulatára és mostanában Seth gyakran azon kapta az ebet, hogy barátját próbálja vigasztalni a maga gyöngéd, farkcsóválós módján. Mivel úgy érezte, Viktor valamiért nem akar vele beszélni az őt kínzó dologról - holott mindketten látták az elefántot a szobában - négylábú kedvencére bízta. Ő csak annyit tehetett, hogy sok időt töltött Viktorral és minden lehetőséget megadott.
A barátaitól kapott reakcióra jóformán felhördül. Szívéhez kapta a kezét, felháborodással vegyes fájdalommal tapasztva tenyerét a képzeletbeli sebre, amit az iménti szavak ütöttek mellkasán. Micsoda bárdolatlanság!*
- Hogy te rosszra gondolsz, azt még valahol értem,-*ráncolta a homlokát Avery sötét szempárját fürkészve összeszűkült szemekkel, mielőtt Viktorhoz fordult volna.*- te viszont megleptél. Úgy érzem, túl sok időt töltesz görényekkel.-*A hatásszünetben szívott egyet a cigarettáján, hogy lehunyt szemmel fújja ki a füstöt, láthatóan élvezve a vaníliás mérget, amit viszonylag ritkán engedélyezett magának. Lepercintette a felesleges hamut az odakészített kis tálcára, hogy nyugodtan gesztikulálhasson és ne terítsen be közben vele mindent és mindenkit.*
- Arra gondoltam, hogy év elején...Áh, köszönet,-*az italát elébe lebegtető pincérnek hálásan intett, valószínűleg nem utoljára ma este, bár nem tervezte leinni magát. Ráérősen forgatta a poharát néhány pillanatig, mielőtt belekortyolt és jóféle borzongással méltatta az alkoholt.*
- Ssszóval, megkaptuk az állásokat Sebbyvel. Ő legili, én bűbájtan és sötét varázslatok tanár leszek - döbb-döbb, megjegyzem - és szerintem ez méltó ünneplésért kiált.-*A dolognak egy mozdulattal adott hangsúlyt, amivel kis híján belehamuzott a whiskeyébe, az utolsó pillanatban azonban sikerült elkerülnie a katasztrófát. Ezzel a lendülettel folytatta is terve ecsetelését, mostanra kicsit zilált haját jellegzetes mozdulattal dobva hátra, hogy ne lógjon a szemébe.*
- Ránk férne egy ereszdelahajam este, züllős mágikus társasjátékokkal. Mindünkre. Sebby, te, te, Ricsi, Ethan és én az alap felállás, amiben gondolkodtam, de felőlem osztogathatjuk is a belépőket.-*Ezt persze ő sem gondolta komolyan, mivel A, bár sosem tartotta be maradéktalanul az iskolai szabályzatot, nem is űzte sportként a megszegésüket B, túl paranoiás volt hozzá és C, Ethan egymagában egy csordányi partiállattal ért fel. Épp elég lesz többé-kevésbé féken tartani, hogy az öccsei maradandó lelki traumák nélkül vészeljék át az estét-éjjelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nézd, nekem valószínűleg egy hangyányival több figyelmet szentelnek majd.-*Ezt nem (csak) a hiúsága mondatta vele, de a megjelenésén túl a híre is vonzotta a pillantásokat - határozottan ő keltett több feltűnést az itt töltött évek alatt, főleg a tavalyi végzős keringőjével.*
- Kétlem, hogy ilyen távolságból látnák, szóval amíg nem borítod a komplett tányért magadra...-*Ő már rutinosan kezelte a helyzetet, mert testvérével ellentétben számos estélyen és összejövetelen vett részt, amiken sokkal jobban kellett ügyelnie az általa tett benyomásra vagy mozdulatokra. A rövid szünetben öntudatlanul is végigsimít öltözékén, megszabadulva néhány képzelt gyűrődéstől. Nem akarja azonban az időt húzni, így szótlan nógatja belépésre fivérét, hogy jól megszokott összhangban induljanak a tanári asztal felé. Mivel Viktort nem látja, találomra választ maguknak helyet, bár szorult belé annyi pedagógia érzék, hogy ne hagyja Sebbyt egészen szélre menekülni. Elhaladtában sorra üdvözli az idősebb kollégákat és az új, egyelőre ismeretlen arcokat is - egyike a legfiatalabbaknak, ennek ellenére nyoma sincs megszeppentségnek vagy zavarnak, magabiztosan mozog közöttük, ösztönösen figyelve minden rezzenésüket és ezeknek megfelelően finomhangolva viselkedését.
Ahogy leül, végigtekint az asztalokon és kedvtelve járatja tekintetét végig a diákokon - végképp nem várja, hogy örömmel vagy tisztelettel fogadják, de a kihívások mindig felvillanyozzák. Ha pedig tehetséges pálcaforgatókat is talál köztük, annál élvezetesebb lesz a munkája.*
- Valamiért most kezdtem el igazán várni az órákat,-*fordul öccséhez, mert bár már berendezték parányi irodájukat és méretes műhelyüket, ami egy valóra vált álom, itt ülni mégis más. Egy kicsit hiányolja csak Feathert, annyira megszokta már, hogy szinte nonstop ott lábatlankodik körülötte, de az évnyitóra mégse akarta hozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Már egy ideje tervezte ezt az órát, viszont a megvalósítás tovább tartott, mint gondolta - nem tudta, mekkora lesz az érdeklődés, de alaposan felkészült, így nemcsak tanársegédje, de Sebby is jelen lesz, hogy nagyobb számú résztvevővel is elbírjanak. Ráadásul a felsőbb évfolyamos diákoknak is lehetősége nyílik újat tanulni, főleg, ha lesz elég merszük kihívni valamelyik "díszvendéget". Jómaga marad a tanár szerepénél, tehát szemmel tartja a diákokat, gyógyít és bíráskodik, ha kell.
Elsőként érkezik a helyszínre és nekilát, hogy előkészítse a terepet az alsóbb évfolyamoknak- a padokat és a székeket eltünteti, a felszabaduló teret pedig párbajszőnyegekkel tölti meg, amik közé védőfalakat von fel. Erre a kósza varázslatok miatt van szükség, hogy az egymás szomszédságában párbajozók ne veszélyeztessék a másikat. Ezen felül jónéhány párnázóbűbájt elhelyez és egyéb biztonsági óvintézkedést is tesz, bár jól tudja, hogy képtelenség minden eshetőséggel számolni. A sarokban egy kis asztalra az elsősegélyhez kellő dolgokat pakolja ki, kizárólag itt hagy meg néhány széket és reménykedik, hogy feleslegesen aggódik csupán. A felsőbb évfolyamok a terem másik felében fognak gyakorlatozni (hacsak nem szeretnék kifejezetten hagyományos keretek közt mérni össze az erejüket), ahol a függönnyel leválasztott részen terep és tárgyak is nehezítik majd a dolgukat. Itt egyelőre nem helyez el varázslatokat, elválik, hány emberrel is kell számolnia és mennyi hely jut az egyes pároknak.
Utolsó lépésként az ajtóhoz sétál, hogy jól olvashatóan elhelyezze a szabályokat, amik valamennyi belépőre vonatkoznak.

Szabályok

• A párbaj során kizárólag pálca használható (sem fizikai erőszak, sem speciális képességek)
• A párbaj kezdetén figyelmeztetés nélkül nem támadunk az ellenfélre!
• A párbaj kezdetén mindkét fél jelezze, hogy készen áll a küzdelemre. Az üdvözlési formulák végrehajtása kötelező.
• A párbaj során - alatt - nem kell feltétlenül megvárni, hogy az ellenfél felkészüljön a támadásra, de a sportszerűség ezt diktálja.
• Bármilyen átok, rontás, bűbáj, stb. használható, ha az nem okoz maradandó testi sérülést vagy halált.
• A küzdelem akkor ér véget, ha valaki elveszti a pálcáját vagy huzamos időre képtelenné válik a varázslásra, esetleg önként feladja a küzdelmet.
• Ha valaki megadja magát, pálcáját helyezze a földre és lépjen hátra.
• Nincs döntetlen. Időnk mint a tenger.

Büntetés jár, ha...
• ...üdvözlés nélkül, a megadott idő előtt támadunk az ellenfélre.
• ...szánt szándékkal súlyos sérülést okozunk az ellenfélnek. (A miheztartás végett: a bokaficam nem súlyos, a gerinctörés viszont igen.)
• ...támadást indítunk azután, hogy valaki egyértelműen megadta magát.
• ...megszegjük a szabályzat bármelyik pontját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ügyes vagy, ülj előre!-*Seth a válla felett szól csak hátra Adriennek, megdicsérve azt a fantasztikus teljesítményt, hogy a Rellonos eltalált a tanteremig és időben is érkezett - sőt, feketét is hozott, amiért jár a piros pont és a méhecske. Valahogy hozzátartozott kettejük rutinjához, amikor senki más sem látta vagy hallotta őket, neki pedig cseppet sem volt ellenére ez a sajátos szájkaraté. Legalább nem untatták a másikat.*
- El fognak tőled tiltani,-*sandít az üvegre, mert legnagyobb bánatára, segédjével ugyanúgy szeretik a kávét - méregerősen és tisztán, ami viszont meredek út lefelé a lejtőn, ami a napi fogyasztást illeti. Azonban amint megakad a szeme Adrian kezén, összevonja a szemöldökét és el is felejti a koffeinadagját.*
- Ha nagyon szeretnéd, megátkozlak én..-*jelentőségteljesen mered az ujjak közt könnyelműen ide-oda pörgetett pálcára, mert a fiú izgatottságával kombinálva ez az egyik lehető legnagyobb hülyeség, amivel szórakozhat. Már beszéltek erről egy ízben és rögtön az elején tisztázta, hogy ne maradjon hely félreértéseknek: mindenki szabadon lehet hülye és törhet a saját életére, de nem az óráin, mert 1, utálja mások belsőségeit takarítani a falakról és 2, egy fél élet lenne kimagyaráznia magát. Ez amolyan családi hagyaték, a Selwynek környékén bekövetkező halálesetek mindig gyanúsak.*
- Na jó, nyomás bemelegíteni, foglald le magad!-*Fejével a függönyön túli rész felé int, ahol kedvére képzelhet magának mindenféle környezetet és ellenfeleket, amiken levezetheti a fölösleges energiáit. Már ismerte annyira, hogy tudja, néha kellenek ezek a körök, hogy Adrian igazán tudjon összpontosítani és a maximumot hozza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egyetlen pálcaintéssel apró, ám annál gusztustalanabbul csillivilli tiarát bűvöl, amit csak még inkább kihangsúlyoz Adrian sötét haja.
- Persze.-*Az előbbi mutatványa ellenére szemrebbenés nélkül alakítja bögrévé az első keze ügyébe kerülő tárgyat, hogy aztán tanársegéde orra alá tartsa - a jelenet pedig annál vérlázítóbb, hogy valamennyi mozdulatából csak úgy süt az aranyvérű, aki megérdemli a kiszolgálást. Ennek ellenére a tekintetében derű bujkál, egyáltalán nem gondolja vagy veszi ezt a színjátékot komolyan, csak amolyan kölcsönös vérszívásként tekint rá.
A terembe lépő Jared már csak a tranzakció utáni pillanatok szemtanúja lehet, bár Seth így is nagyon gyorsan fordul el a mai harmadik kávéjával, hogy a lehető leghamarabb eltüntesse a terhelő bizonyítékot.*
- Hello!-*trillázta, reményei szerint ártatlan örömmel és nem gyanúsan vidáman, de Sebby figyelmét hál' az égnek az elsősegély-sarok köti le. Adrian közben lassan szedelődzködik - egy dologban nem volt igaza a fiúnak, Seth nem híve a nyers erőnek, így ha párbajra kerülne sor, nem is ezt demonstrálná; sokkal inkább a technikája és a kreativitása az, ami veszélyessé teszi, úgyhogy testi sérülések helyett inkább egótiprás lenne belőle.*
- Szuper, de azt hiszem, majd óra után teáznék. Nagyjából vacsoraidőre végeznünk kellene, ha senki sem robbantja fel a termet,-*amire sajnos, lévén Eridonos diákok is várhatóak, semmi garancia sincs. Csak azzal vigasztalódhat, hogy mivel hárman vannak, gyorsabban helyre tudják majd hozni a károkat, mintha egyedül vesződne vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Szia.-*A köszönés és a mosoly is Ricsinek szól és a ténynek, hogy a fiú jól fest.*- Megvagyok, javában zajlik az őszi vedlési időszak,-*Élete talán nem túl akciódús (a végtelenül kreatív és/vagy szerencsétlen, diákok alkotta félresikerült varázslatoktól eltekintve), úgyhogy csak ennyiről tud beszámolni perpill. Azonban figyelme fokozatosan az újonnan érkezők felé fordul.*
- Nyugodtan tegezhettek, ha úgy jobb,-*mosolyt dob a zavarodott diákok felé - főleg az eridonosok szenvednek az óráin, mert látásból ismeri a többségük, háztársuk volt, most meg hirtelen a katedra túloldalán áll.
- Minden aurornövendék ilyen lelkes, ha átkozódásról van szó?-*tudakolta udvarias hangnemben, egy csipetnyi humorral, mert Viktor szemlátomást elfáradt, majd aprót legyintett, a tanoncok említésére.*- Aki csak a pontok miatt jön el, annak nem jósolok nagy jövőt. Az élet ritkán ad kockacukrot.-*Sokan csak nagyon - pontosabban túl - későn tudatosítják, hogy bár sok óra talán nem lesz a hasznukra, ha tényleg aurorok akarnak lenni és nem aktatologatók, akkor szükségük van ezekre a készségekre.

Az órájára pillantva elérkezettnek látja az időt, hogy párokba rendezze a beérkezett diákokat. Némi gondolkodás után néhány pálcaintéssel világító szavakat idéz a levegőbe, amik egy-egy párbajszőnyeg fölé reppennek, illetve a mestertanoncok esetében a függönyön túli rész két fele fölé, amit gyorsan elválaszt néhány varázslattal.

- Megkérek mindenkit, foglalja el a számára kijelölt helyet!-*A hangja Sonorus nélkül is könnyedén eljut a diákokhoz. Megvárja, amíg mindenki elhelyezkedik, mielőtt tovább beszélne.*- Ha van valaki, aki bizonytalan az üdvözlési formákat illetően, szóljon és megmutatom a helyes meghajlást, azonban ennél sokkal fontosabbnak tartom a többi szabály betartását. Elsősorban tanulni jöttetek ide, nem padlóba döngölni a másikat.-*Amennyiben van jelentkező, elmagyarázza a szükséges dolgokat, de így vagy úgy, legfeljebb egy perccel később jelzi, hogy kezdhetik a párbajokat.

//A következő napokban sűrűn fogok feljárni, hogy gyorsan tudjatok haladni, illetve ha épp nem vagyok itt, Adrian is pontozhat helyettem. Ehhez mérten fejenként egy-egy hozzászólást írhattok, aminek a végébe beleírjuk majd a történéseket - amint mindkét hozzászólás ki van értékelve (a tied és az ellenfeleé is), újra írhattok.//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Parancsoljon.-*Kíváncsian nyújtja át az üveget, és bár kívülről ritka unalmas lehet a jelenet, számára a legkevésbé sem az - főleg az Angliában történtek óra fokozottan érzékeny a mágia áramlására, így most sem kerüli el a figyelmét, ahogy Magnus ereje működésbe lép. Van ebben a kérlelhetetlen precizitásban valami...megnyugtató? Arra emlékezteti, amikor a teljes sötétben az ember mellett elhalad egy óriási bestia és anélkül, hogy látná, meglegyinti a sejtés, az izmok és inak feszülése. Valahol tudatosította, mennyire furcsa kapcsolat is az övék; hogy a férfi az egyetlen, akinek teljesen ki van szolgáltatva, mert nemcsak erősebb nála, de számos titkát is rábízta. Mégsem félt tőle, épp ellenkezőleg.
Jellemző, hogy azonnal próbára teszik, ő pedig kávéjából kortyolva csendesen szemügyre veszi a tintaként elkavarodó feketeséget. Se az illúzió megtörésével, sem elfedésével nem próbálkozik - valahol jellemző, hogy elméjét inkább a szokatlan megoldások vonzzák, semmint a kézenfekvőek; ami kifejezetten előnyt jelentett váratlan helyzetekben, ahol tapasztalatai vagy "ellenfele" nem kínáltak könnyű kiutat. Egyetlen univerzális szabályt használ ki - mindennek, még a leghomogénebb illúziónak is van szerkezete, ami összetartja a manaszálakat. Nem próbálja megbontani vagy felülírni, sokkal inkább elegyíti a saját erejével, aminek eredményeképp a sötétségben itt is, ott is apró, pislákoló fények gyúlnak. A gömb néhány pillanat múlva olyan, mint az égbolt miniatűr mása, a sötétségben alig gombostűnyi csillagok égnek. Egyelőre nem lép - akár egy képzeletbeli sakkjátszmában, most a másik játékos van soron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem tudta megmondani, mitől volt más bármelyik pillanat, mitől lett több vagy értékesebb, de ösztönösen érezte, ha egy-egy időszilánk lényébe ékelődött, hogy maradandó nyomot hagyjon, már amennyire maradandó lehet bármi ennyire illékony és halandó. Egy szó nem sok, annyi sem hangzott el közöttük, még csak meg sem mozdultak, mégis közelebb érezte most magához Magnust. Talán pont az tette különlegessé a kapcsolatot, hogy semmi sem mérgezte meg - az illúziókban elkerülhetetlenül megmutatkozott a felszín alatt rejtőző lélek és bármi is lappangott az anyag ráncaiban, nem ért idáig.
A férfi súlyt adott a sötétségnek, cseppfolyóssá gyúrta a fényekkel és színekkel együtt és Seth számára egy határ eltörlése magától értetődővé tette, hogy most korlátok nélkül játszanak. A hajó, mintha oldalbakapta volna egy erős széllöket, lassan megdőlt és a higanyszerű cseppek végiggurultak az asztallapon, aláhullva a peremről, de Magnus hiába várta, hogy földet érjenek - a feketeség üveggolyónyi darabokra szakadt és úgy sodródott, mintha lelassult volna az idő. Ennél azonban sokkal többről volt szó, ahogy a cseppek hullámzottak és furcsa, amőbaszerű mozgással lebegtek; Seth súlytalanságot imitált, minden apró részletre óriási figyelmet fordítva. Az arca elárulta, hogy nem kevés összpontosításra volt szüksége, főleg azért, mert nem a saját illúzióját alakította, hanem valaki másét kellett idomítania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Sosem úszott, így - hála az égnek - egyáltalán nem víz érzetét kelti benne; ám akármennyire jóindulatú gesztusnak is szánták, benne a magatehetetlenség dermesztő érzését ébreszti és szinte azonnal átformálja az illúziót. Minden lépéssel tágítják a teret, amivel játszanak, így most rajta a sor, hogy a cseppeket a falak felé lökve folytassa ezt. A fekete, helyenként még mindig fénylő pöttyöket rejtő anyag bármiféle gravitációt meghazudtolva csorog végig padlón, plafonon, deszkákon, apránként elnyelve a hajót és őket is - nem látják egymást, de a bútorok megmaradnak kapaszkodóként, még mindig ott az asztal köztünk és a pad alattuk. Körülöttük mindenfelé csak a csillagszórta semmi, rég elmúlt testek távoli fényeivel tűzdelt végtelen tér, szemkápráztatóan és szívfájdítóan szép üresség. Nem először idézett hasonlót, elvégre a végzős bál témája is hasonló volt, Magnus azonban azonnal észlelni fogja a különbséget, ami egyrészt állapotának, másrészt perfekcionizmusának köszönhető - semmivel sem elégedett, mert mindig a tökéletesre tör és ehhez hasonló kaliberű illúzióval valószínűleg sosem próbálkozott eddig. Ami kisvártatva tűnik csak fel, hogy ereszkedni kezdenek, mintha sűrű folyadékba merültek volna, és csakhamar enyhe döccenéssel "földet" is érnek. A talpuk alatti alaktalan sötétség mibenléte alighanem egy kis fejtörést okoz majd, mert Seth ügyesen elrejtette a legtöbb árulkodó jelet, így kíváncsian várja, mit lép most a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az évek során megtanulta kihasználni természet adta tehetségét, már ami a varázserőt illette. Senkinek sem dicsekedett vele, de valamennyire meg tudta különböztetni a hozzá legközelebb állók mágiáját, vagy talán pontosabb megfogalmazás, hogy kisugárzását, ahogy az erejük hullámzott köröttük. Magnusé ebben a koncentrációban alvó sárkányra emlékeztette, nyugodt ritmusú lélegzetvételekként legyintette meg. Könnyű volt számára ráhangolni, felvenni ezt a ritmust és ezért is lehetett képes arra, hogy ilyen könnyedén kombinálja az illúzióikat.
Amíg nem kellett sok mozgást és felületet modelleznie, meg sem kottyant egy ilyen kép - ami igazán kihívássá tette, azok a gyorsan változó részletek voltak. Jelenleg pont ezeken dolgozott, fokozatosan egyre nagyobb és összetettebb képek animálásával szórakoztatva magát, hamár a mugli mozi annyira untatta; sőt, az óráin is gyakran ezt használta fel szemléltetésre, mert sokkal élethűbb és érdekesebb életnagyságban mutatni meg egy bestiát, mint plakátokat lebegtetni.
Amint Magnus "csomagolni" kezdett, elengedte a képeket, így azok visszaalakultak formátlan energiává, ő pedig hátradőlt, ölében nyugtatva bögréjét. A megjegyzésre elmosolyodott, udvariasan biccentve és finoman megvonta vállait, mert ez nem számított az érdemei közé.*  
- Mondhatnánk, hogy a nyers mágia az erősségem. Néha akkor sem könnyű bánni vele, ha csak pálcával varázsolok,-*hiába, őt nem áldotta (vagy verte) meg a sors akkora tehetséggel, mint az öccsét, így kemény munkával tudta csak azt a precizitást hozni, amit az illúziók vagy a bűvölés megköveteltek. Belekortyolt a kávéjába, miközben csendesen tanulmányozta a férfi arcát, saját vonásait kicsit elengedve - épp csak akkora rést hagyott, hogy mögéjük lehessen lesni, de ha akarja, Magnus ignorálhatja is.*
- Tudom, hogy későre jár és lenne fontosabb dolga, de ha szánna még rám pár percet, hálás lennék.-*Semleges, sőt, szinte hűvösen udvarias a hangja, míg tekintete meghazudtolja ezt. Sejthető, miről szeretne beszélni Magnusszal, s csak azért nem tér rá rögvest a tárgyra, mert valójában semmi köze az egészhez, nem lenne joga felhozni, mert egyszerű diákja csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Kedvtelve nézegette a gömböt, mutatóujjával megcirógatva tartó szélét, miután magához húzta. Kétélű fegyver lehetne ez, mert neki éppúgy érdeke, hogy biztonságban őrizze, mégsem fegyverként tekintett rá, sokkal inkább ajándékként. Derűsen szusszant, mert pontosan érezte, milyen pillantást érdemelne ki, ha a vele szemben ülő tudná ezt, bár valószínűleg úgyis sejti.
Tekintete ugyan nem követi Magnus mozgását, nincs is szüksége rá ahhoz, hogy érezze a változást. Ami pedig a megtévesztő küllemet illette, már a legelején sem hatott rá, még ha kezdetben félelmet is ébresztett benne mindaz, amit a felszín alatt megsejtett. Nem a férfitól félt, hanem attól, hogy jogosan mond majd felette ítéletet. Szerencsésnek érezte magát, amiért kiérdemelhette a bizalmát, sőt, megismerhette, amennyire a háborúk edzette páncél engedte. Nem véletlenül hagyott nyitva minden menekülési útvonalat.
Csak egy szelíd mosollyal felel, aminek sarkában némi önirónia bújik meg - a görbében meglapuló érzések azonban nem tolakodóak, mindössze jelen vannak.*
- Szeretnék többet tudni a jövőről,-*balja aprót int, valahova előre, de egyszersmind kettejük közé is.*- Ha van rá mód, nem szeretnék még egy tanárt,-*a "még egy" nagyon úgy hangzott, mintha azt mondta volna, "másik". Tudta, hogy ez egyrészt javára válik, mert nem követi ősei hagyományát, azonnal oldalt váltva, ebben a helyzetben viszont még azelőtt elutasítja a lehetőséget, hogy tudná, miről is mond le. Mégis, kevés esélyt látott rá, hogy Magnusnál jobb mestert találhatna, így nem csupán szentimentalitás mondatta vele ezt. Lett volna ezen kívül is kérése, azonban előbb a hivatalos részt készült megvitatni - ennek sikeressége vagy sikertelensége alapján időzíti majd, amit már nem tanárától, hanem Alexandertől kérdezne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Jobbjában egy bögre kávéval, baljában felrúnázott okostelójával pötyögve sétált a folyosón, kényelmes tempóban és teljes eleganciával, amikor meghallotta a kiáltást, amit rövidesen futó léptek csattogása követett.*
- Overkill. You know, either running OR yelling would suffice.-*A félhangos megjegyzés leginkább saját magának szól, elvégre sosem várta igazán Viktortól, hogy megjelenésére vagy méltóságára adva közlekedik majd. Mindenesetre, megállt és megfordult, csak hogy teljes szépségében csodálhassa az auror belépőjét, amely bármelyik vizsga előtti fejvesztettségben rohanó Levitást megszégyenítené. Igazából dícséretére válik, hogy az első reakciója előkapni a pálcáját és a leendő becsapódási pontra párnázóbűbájt szórni (közben eldobva a mobilt, ami lustán lebeg tovább mellette a levegőben). Csak ezután tette le a bögréjét a legközelebbi párkányra, hogy lassú tapssal jutalmazza a másik mutatványát. Utána viszont elkapta a ketyeréjét, mielőtt az túl messzire talált volna sodródni, zsebre is téve egyúttal.*
- Nem csoda, hogy a kölykök nem varázsolnak, ha a tanárok se használják a pálcájuk. Meg a fejük,-*A mondat furcsán ismerősnek csengett a szájából, hát kortyolt a kávéjából, hogy megszabaduljon a dé ja vue ízétől. Egy pálcaintéssel megszárította és egy másikkal takaros kupacba gyűjtötte a pergameneket, amik az imént szerteszét repültek - kész szerencse, hogy ő vagy nem írat beadandókat, vagy miniatürizált formában és zsebben szállítja őket, különben nem lett volna szabad keze. Nincs egyébként ebben semmi lenéző vagy ellenséges, ő lusta az ilyen konfliktusokhoz és mások értékének méricskéléséhez, mindössze meglehetősen időigényesnek tartja a mugli módszereket; Viktor esetében triplán.*
- Azóta csinálja ezt, mióta a minisztérium hozzányúlt,-*furamód bosszúságnak nyoma sincs a hangjában, sokkal inkább nemtörődömség érződik rajta, elvégre hivatalosan nem változtathat az általuk kiszórt bűbájokon. Amikor a madagaszkári nyaralás alatt maguk rakhatták össze a rendszert, akkor semmi baja sem volt, bár tény, biztonsági varázslatok terén messze nem komplikálták annyira agyon a dolgokat, mint a szervek. Akkora managócokat okoztak egyes pontjain a kastélynak, hogy Seth inkább keresett magának néhány titkos átjárót, csak hogy elkerülhesse őket. Még mindig ujjai közt forgatva a pálcáját Viktorra nézett, őszinte értetlenséggel vegyes mérsékelt kíváncsisággal.*
- Minek köszönhetem ezt a hízelgő, ámbár túlzott lelkesedést?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nekem nyolc, Mr. Roppant Elfoglalt Vagyok.-*Amennyire szeret másokat bosszantani, annyira lepereg róla az ilyesmi (lehet, hogy köszönőlevelet kellene írnia ezért Kornélnak, de röpke házvezetői pályafutása alatt harmonikus és gyümölcsöző kapcsolatuk igazán megedzette). Mármint, szép-szép, hogy pálca nélkül is meg tudja oldani, csak felesleges fáradság és idő, ő pedig, mint az intelligens emberek többsége, tagadhatatlanul lusta a mindennapi teendők és apró bosszúságok kétkezi orvoslására. Ennél több kihívásnak kell valamiben lennie, hogy felkeltse az érdeklődését és hajlandóságát.*
- Néha felmerül bennem, hogy talán kérvényeznem kellene, hogy újrabűvölhessem, de mindig meggyőz, hogy pontosan tudom, mennyi munkába is kerülne...-*Az arckifejezése hűen tükrözi, hogy bár a hiúságát igenis piszkálja a feladat (még szép, hogy képes lenne tökéletesen megoldani a dolgot), fájdalom, senki sem honorálná kellőképp az erőfeszítéseit. Ha az iskola vezetőségének megfelel ez az állapot, akkor az ő szépen lefoglalja más, értelmesebb (és kifizetődőbb) projektekkel a perfekcionizmusát.
A tanárok egy idő után óhatatlanul is hozzászoknak a minimális koherenciával bíró mondatszerkezetekhez, azonban Seth még nem tett szert kellő mennyiségű gyakorlatra e téren (bár nem is szándékozott emiatt túlórázni), úgyhogy homlokára ráncokat gyűr az összpontosítás, amint követni igyekszik a monológot.*
- Annyit magyarázkodsz, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, randit akarsz kérni,-*pislogott Viktorra, miután sikerült kibogoznia a szövevényes és vargabetűkben gazdag gondolatmenetet. Mármint ő az utolsó, aki visszautasít egy ilyen lehetőséget - az az igazság, hogy eléggé elkényelmesedett, mert jóideje senki se volt hajlandó vele repülni, ilyen vagy olyan ürügyek miatt. Alkalomadtán persze elugrott sétarepülni, de valahogy mintha minden régi kviddicspartnere kerülte volna (ami határozottan azt az érzést keltette benne, hogy volt egy nagyon görbe este, amire nem emlékszik, és ami esetleg magyarázatul szolgálhat az egészre, azonban jobbnak látta nem kérdezni rá).* - És, azért rohantál ennyire, mert most rögtön felszállunk?-*Egy nagy korttyal eltüntette a maradék, féltett kincsként őrizgetett kávéját, biztos ami biztos alapon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nézzünk szembe a tényekkel, ha nem lennék lusta, akkor sosem mentem volna feltalálónak,-*nem mindenkinek magától értetődő, mire is utal, de tulajdonképp majd' minden kütyü, amit összeraktak, egyfajta kényelmet vagy valamilyen feladat könnyebb és/vagy gyorsabb elvégzését teszi lehetővé. Nem igazán mások üdvéért csinálja, bár nem is tagadja meg tőlük, hogy munkájának gyümölcsét élvezzék - a megfelelő árért cserébe, természetesen.*
- Pedig a frizuráját tőlem örökölte,-*dob egyet teátrálisan félhosszú, szőke tincsein, mert Ricsi - hogy akarva vagy akaratlanul - pont olyanra nyíratta legutóbb a haját és úgy is hordta, mint ő.*- Meg aztán az én apám is köcsög - aljas és nagyfülű,-*teszi még hozzá, nemtörődöm könnyedséggel, amiből hiányzik az a fojtott indulat, ami valaha kijárt Sacheverell Selwynnek. Bűvészből bohóc, mondhatni.*
- Oké, úgysincs estére semmi programom. Bár kicsit sajnálom, hogy nem törhetlek nagyon össze, vagy nem lesz vacsorám,-*lapogatja meg hamisítatlan Rellonos barátságos mosollyal Viktor hátát, amiből persze egy fél hang sem igaz. Bátor ember ő, de mégsem akar egy aeromágussal csatázni, csak mert kicsit leharcolt állapotban hozza haza a szívszerelmét. A családon belüli erőszak amúgy se menő dolog.*
- Csak hajrá, majd bevárlak a célszalagnál,-*biccent Viktor felé, újra telefonja képernyőjét fixírozva, míg valamit pötyög (Averynek üzenetet, mert ő olyan luxusgörény, aki csak Boeinggel szeret repülni), aztán ahogy a vörös nekiiramodik, ő szép kényelmesen az egyik legközelebbi titkos átjáróhoz sétál. Útközben átváltoztatja ruháit, aztán nyugodt iramú kocogással lát neki, hogy nagyjából bemelegítsen, mire felér a toronyba, de kifulladásig hajszolni magát? Ugyanmár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Tulajdonképpen már hónapokkal ezelőtt be kellett volna jelentkeznie, mert  réges rég megérett a bejegyzésre, csak halogatta, hol a tanítás, hol a HVH dolgok miatt, jórészt azonban sima lustaságból. Gyakorolgatott, szórakoztatta Averyt és környezetét az illúziókkal, szóval el nem hanyagolta, de ezen a ponton pusztán csiszolgatta a képességét, élvezetből. Végül úgy döntött, szégyen lenne, ha Sebastian végezte a mestertanonci képzéssel és gondolatolvasó legilimentorként állna mellette, míg ő ennyi év alatt se szerezte meg a papírját.
Szóval ide neki az oroszlánt.
Pontosan öt perccel a megadott időpont előtt érkezik, könnyed derűvel kopogva az ajtón és lendületesen lépve be, széles mosollyal és jókedvűen. Ez felerészt flegma természetéből fakad, felerészt pedig abból, hogy olyan gyakran jár a minisztériumba, mintha zongoraleckéket venne errefelé. Már megszokta az egész miliőt, ismeri a gépezetet és képtelen felhúzni magát a bürokrácián, viszont remekül ért ahhoz, hogy az összes csinovnyik idegeire menjen a puszta nyájasságával. Természetesen mindezt kifogástalan brit udvariassággal.*
- Szép napot az uraknak!-*biccent, sőt azokkal, akik esetleg jobbjukat nyújtanák, apró főhajtás kíséretében kezet is ráz. Körbepillant, futólag felmérve a terepet - egyszerű kis helyiség, nyilván valami kis plusszal, ami majd segíti a vizsga kiértékelését. Nem veszteget azonban ennél több időt rá, mert van ennél jobb dolga is - pl. a vizsga utáni beígért iszogatás és/vagy vacsora. A kisebbik Magnushoz fordul hát, egyik szemöldökét alig észrevehetően felvonva, kihívásként.