Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valóban nem nyújthatott bizalomgerjesztő látványt lassú, látszólag minden rendszert és logikát mellőző kóválygásával, mégis, kitartott mellette. Néhány ebnél elolvasta a kennelje ajtaján függő cetlit, de többnyire csak összefüggéstelen betű- és számhalmazként érzékelte az adataikat. A többségük számára ismeretlen fajták keveréke volt, alig párat látott eddig az iskolában és sosem szentelt nekik túlzott figyelmet. Sokkal inkább érdekelte volna a személyiségük vagy a történetük, bár ez utóbbi valószínűleg majdnem mindegyiknek elég szomorú.
A mellette felbukkanó Rellonosról jóformán el is feledkezett, összerezzent a hangjára és szinte ösztönösen elkapta a kezét a dróthálós ajtótól, mintha rászóltak volna. *
- Fogalmam sincs.-*Ricsi elhalmozta dolgokkal, amik neki semmit sem mondtak - nyilván mindegyiknek van jelentősége, de nem olyan ember számára, akinek sosem volt még kutyája és háziállata is csak egyszer. Legfeljebb az etetés költségei aggaszthatták volna, tekintve, hogy az Eridonban még egy borjú méretű leonberger élt, de ha valamin, hát nem ezen fog spórolni.*- Kölyökről nem tudnék gondoskodni.-*Felnevelni és mindezt úgy, hogy illedelmes, rendes állatot kapjon, meghaladja a képességeit. Persze, életben tudná tartani, akár Sherlockot, de nincs olyan állapotban, hogy egy 24/7 figyelmet és következetes nevelést igénylő, gyámoltalan lényt bízzanak rá. Ez pedig azt jelenti, mindegy, szeretné-e, nem ezt fogja választani.
És itt volt az egész gyökere. Nem arról szólt az egész, hogy mit szeretne, hanem hogy mire van szüksége. A következő kutya elé lépett, aztán az utána következőhöz és próbált egy olyat találni, aminek a láttán azt érezte volna, ez AZ, őt kereste. Már majdnem elérték ennek a sornak a végét, amikor lecövekelt az egyik ajtó előtt, aminek túloldalán egy kék szemű, fehér alapon itt-ott halovány barna foltos eb csóvált kíváncsian, ám kissé bizonytalanul. Furcsa volt, mert a többiekkel ellentétben egyenesen az ember szemébe nézett és fejét kicsit félrebillentve vizslatta a kis csoportot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Érezte a hátán pihenő, mozdulatait követő pillantásokat, de igyekezett kizárni őket és nem engedni teret azoknak a belső hangoknak, amik állandóan támadásról és veszélyről suttogtak neki. Nem kis kihívás volt ez a néhány méternyi séta, miközben keresni, választani próbált, jóformán vakon vágva bele és olyasmikre támaszkodva, amit a legtöbb ember egyszerűen kinevetett volna.
Sethnek macskatulajként fogalma sem volt róla, hogy a kutyaféléknél az olyan hosszú, átható pillantást, mint amit ő megszokott, fenyegetést jelent. Ezért furcsállta, hogy annyi félrekapott tekintet után ez az egy nem fordult el tőle és nem is próbálta máshogy kerülni a farkasszemezést. Leguggolt hozzá, nem szakítva meg a szemkontaktust, Feather pedig közelebb sétált, kíváncsian szaglászva - ekkor vette észre, hogy az ég-kék szemek valahogy...furcsák. Nem szabályos, kerek pupillája volt, inkább az ajándékbolt állatainak üvegszemeire emlékeztette. Mégis, ha kézjelekre tanították, nem lehetett vak!*
- Ez a pupilla...fajtajellegzetesség?-*Kérdését nem címezte konkrétan, de a menhelyes hölgy volt a gyorsabb a válaszadásban.*
- Ó, nem. Annak is a genetikája az oka, double merle, azaz két olyan recesszív allélt örökölt, amik egyébként egy tenyésztők által közkedvelt színezetet adnak, így viszont melaninhiányt, valamint a látó- és hallószervek fejlődési rendellenességeit okozzák. Feather fajtiszta, de senki sem tartott rá igényt, így került még kölyökként hozzánk.-*A foltos orrot közben kidugták az egyik résen és ő óvatosan, jóformán egy ujjal simogatta meg. A lány által használt szavak jókora részét nem értette, de annyit kivett belőlük, hogy a tenyésztők felelősek az állat süketségéért és menhelyre kerüléséért. Hibás termék.*
- Befolyásolja a látását?-*Kérdezte halkan, a csillagos égre emlékeztető szempárt fürkészve. Volt benne valami hátborzongatóan szép, az állat tekintete egészen megragadóvá vált tőle, főleg úgy, hogy az emberek arcát nézte.*
- Érzékeny a fényre a szeme, egyébként nem vettük észre, hogy gondjai lennének vele.-*Némán emésztette a hallottakat, kezét visszahúzva. Fogalma sem volt, hogyan tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valójában nem a kutya sérültsége vonzotta, elvégre egyikről sem tudott, amikor megállt előtte és leguggolt hozzá, egyszerűen a tekintete fogta meg, a nyíltsága. Ha érzékelte is, hogy arányaiban szép, színeiben érdekes, sosem mondta volna meg róla, hogy fajtiszta vagy hogy valamiféle rendellenességgel bír. Valahol szomorú volt egy hangjaitól megfosztott világ gondolata, de maga az állat nem adta jelét, hogy a legkevésbé is zavarná a dolog.
Ricsi próbálkozása a kommunikációra kicsit olyannak hatott, mint egy mugli bűvésztrükk- abrakadabra, három pálcakoppintás és fehér nyúl helyett a kalapból izgatott csóválást és magas tónusú vakkantást kaptak. Furcsa, hogy mindeddig nem törődött sem a jelnyelvvel, sem a Braille-írással, sem más hasonló készségekkel, mert az iskolában sosem botlott ilyen diákokba, sem a családjában, környezetében nem fordultak meg. Persze, ott volt Arvid, vele azonban nem vette fel a kapcsolatot, elvégre tíz éve nem találkoztak és a férfi lehet, hogy nem is emlékszik rá, elvégre jó hét év választotta el őket és valószínűleg sosem tartozott a kedvenc rokonai közé. A kérdés rántotta vissza a jelenbe, ahogy az ajtóhoz közelebb araszoló ebet figyelte.*
- Mhm.-*Nem igazán tudott mit hozzáfűzni, de kinyújtott mutatóujját Feather orra elé lógatta, mire az kicsit bandzsítva ismét megszaglászta, hagyva, hogy megsimogassa. Puhaszőrös.*
- Kicsit mindenlébekanál, de szereti az embereket és más állatokkal is jól kijön. Két macskával meg egy nyúllal lakott, amíg az egyik önkéntesünknél volt, ő vállalta a kiképzését még kölyökként.-*Ez jópont volt, bár eddig teljesen meg is feledkezett arról, hogy a család többi kedvencére is tekintettel kellene lennie. Nem mintha már döntött volna, de akárhogy is lesz, jó, ha erre gondol. A lány közben folytatta, lehet, hogy félig magának mondta, de lehet, hogy csak igyekezett kihasználni a pillanatnyi érdeklődést, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhassa el, megpróbálta.*
- Sokan azt hiszik, egy süket kutyával rengeteg gond van, pedig ez nem igaz. Máshogy kell vele kommunikálni, ami bizonyos korlátokat szab, de egyébként a  legtöbb esetben észre sem lehet venni rajtuk. Életvidámak, barátságosak, okosak és nagyon sok mindent megértenek. Ha nem is hallanak, rengeteg módon pótolhatják, elsősorban látással vagy szagok, rezgések érzékelésével.-*Eltűnődött és most először jutott eszébe, hogy semmiféle kutyáknak való nassolnivalót sem hozott, pedig a legtöbb állathoz - meg állítólag férfihoz is - a gyomrán keresztül vezet az út. A másik oldalon viszont ez kicsit megvesztegetés, légy jó meg hálás, amiért etetlek. Hallotta és felfogta közben, amit a menhelyes hölgy mesélt, bár szinte semmi jelét sem adta ennek, nem kérdezett és nem is igazán nézett rá. A másik ennek ellenére folytatta, talán pont a tiltakozás és félbeszakítás hiánya miatt.*
- Ő egyébként is okos, a terelőkutya és fiatal is, úgyhogy nagyon tanulékony. Az egyetlen hátránya, hogy érzékeny, egy erőteljes legorombítástól is teljesen le tud törni, a fizikai büntetés szinte kizárt nála. Meg az izgágasága is ehhez köthető, kevesebb inger éri, úgyhogy feladatokkal kell lefárasztani, különben ő talál ki magának "szórakozást".-*Seth díjazta a lány őszinteségét, de valószínűleg ez abszolút szükséges volt, elvégre néha még az előre figyelmeztetett emberek is megbízhatatlanok ígéreteikben, mert más tudni valamit és más élni vele. Felpillantott, némán kérve Ricsi véleményét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Neki is voltak kételyei, bár egészen más jellegűek, mint amik Ricsi fejében forogtak - azt tudta, hogy egy felnőtt állatot el tud látni, a napi sétákkal együtt és ha jelenleg nincs is munkája, nem fog olyan helyzetbe kerülni, hogy ne legyen módja orvoshoz vinni vagy gondoskodni róla. Sokáig azért sem gondolkodott állaton, mert egyszerűen ideje nem lett volna az illúziómágia, az ajándékbolt, a tanórák, a bűvölés és minden mellett rá. Most viszont legfeljebb a tanórák és időnként a kviddics voltak, a bűvölés pedig úgyis olyasmi, amit egy szál maga még évekig csinálhatna, semmi sem történik, ha nem azzal tölti egész napjait. Ha nem is érezte a sok rárakódott dolog miatt, tudta, hogy hiányzik neki Kins, Viktor, az öccsei és mindenki más is, akikkel mostanában egy szó nem sok, annyit se váltott. De nem érezte jól magát, nem elég jól ahhoz, hogy igazán kívánja a társaságukat - túl feszültté tette, túl fáradt és valahogy...üres volt hozzá. Abban biztos lehetett, hogy egy állat jelenléte egészen máshogy hatna rá, mert teljesen új lenne - valami, amire építhet, ahogy Matthew mondta, ami segít kontroll alá vonni a stresszt és elterelni a figyelmét, hogy újra tudja programozni a gondolatköreit. A gond sokkal inkább ezzel az átmeneti időszak, mert nem látta előre, mennyi időt vesz majd igénybe vagy hogy gátlásai állatokkal szemben is elég erősek-e.*
- Ugyanezt tőle is meg kellene kérdezni.-*Motyogta halkan, mert nem érezte fairnek a helyzetet, még mindig nem és nem úgy, hogy míg ő (elvileg) meggyógyulhatott, Feather mindig is süket lesz és nem hitte, hogy a mágia bármit tudna kezdeni a látásával. A mágusok éppúgy nem törődtek gyakorta az állataikkal, mint a muglik. Még rágódott egy sort, aztán felegyenesedett, megszokásból simítva egyet nadrágján, hogy kiegyengesse.*
- Próbáljuk meg akkor a sétát.-*A határozottsága mondjuk csak odáig terjedt, hogy kérdőjel helyett pontnak hangzott mondata végén az írásjel, de őszintén, az elmúlt időszak fényében ez is előrelépés. Figyelte, hogyan bánik a lány a kutyával, pórázzal és hallgatta a magyarázatát, de örült, hogy Ricsi is vele van - előtte valahogy nem szégyellte, hogy iszonyatosan tudatlan és gyenge épp, talán mert fordított helyzetben is voltak már. A tapasztalatlan és bizonytalan kéz ellenére Feather nem élt vissza a helyzettel, bár hosszasan és elmélyülten szaglászta a kabátja alját és a nadrágját. Biztos Sherlock miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A szőke végül mégis eszmélt - szempillája rebbent, arca összerándult és felnézett. Pár pillanatig némán fürkészték egymást, aztán kapott egy mosolytöredéket és egy ostoba közhelyet, mégis, dühét megkönnyebbülés mosta el, hogy átadhassa helyét a kimerültségnek.*
- There goes the kettle.-*Ez annak a bizonyos baglyos-verebes bölcsességnek az angol megfelelője, ami most valahogy hamarabb akadt a nyelvére és jobban is illett. Rekedt volt, megköszörülte a torkát, hogy megszabaduljon a számára bántó mellékzöngétől és a kellemetlen érzéstől, hogy aggódnak érte, mert nem tudott mihez kezdeni mások érzéseivel - sem megnyugtatni őket, sem eljátszani előttük, hogy minden rendben lesz. A pillantást érzékelve kezét finoman, szinte észrevétlen húzta vissza, hogy a fiolákért nyúljon.*
- Ezt be kell venned. Fel tudsz ülni vagy segítsek?-*Kérdezte, semleges, kissé talán fakó hangon, mert a fáradtság a maradék érzelmeket is kilopta belőle - megfigyelte, hogy Gergő az agliai történtek után nem szívesen ért hozzá, ő pedig elfogadta, sőt, egy ponton talán meg is könnyebbült. Ennyivel is kevesebb embert kellett féltenie, ennyivel is kevesebb lelkét nyomó, kimondatlan magyarázkodás, amire nem talált elég és elég jó szót. Sem a tükörhöz, sem a naplójához nem nyúlt, mióta magához tért Magnus mentőakciója után és rádöbbent, hogy képtelen Sebastian szemébe nézni. Ezt az érzést nem lehetett leírni vagy elmondani; hiába is kérte volna tőle bárki. Hogy Kins megértette, nem a szavakon múlt.*
- Volt itt a húgod,-*Mondta aztán, hogy megtörje a csendet, mert tartott tőle, hogy további megjegyzéseket ébreszt, hogy éberen gubbaszt egy fotelben, teljes sötétségben itt, miközben a többiekkel kellett volna a győzelmet ünnepelnie és megmentenie egy-két szelet sütit a sztárterelőnek. Ő maga sokkal inkább abban a pillanatban rekedt, amikor a sípszó felharsanása után megkönnyebbülten Gergőt kutatta tekintetével és zuhanni látta. Ami akkor megfagyott benne, teljesen csak a szőke első szavaival engedett fel benne.*- Munka után benézett, de elküldtem, hogy pihenjen, mert alig állt a lábán. Megígértette velem, hogy szólok, amint kiengednek a gyengélkedőről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Neki eszébe sem jutott a legilimencia - az egész tudományágat elméjének leges leghátsó szegletébe száműzte és olyan mélyre igyekezett temetni, amennyire csak lehetett. Mostanában már a puszta gondolatától is émelygés fogta el, ami teljesen üres gyomorral elég furcsa érzés. Gondolatmenetei egyébként az idő előrehaladtával egyre inkább szétzüllöttek-hullottak, főleg, hogy egyre kevésbé bírtak bármit is tenni hangulatingadozásaival és csapongó érzéseivel szemben. Mindent átitatott a félelem, az örökös feszült, ugrásra kész óvatosság, a reszketeg gyanakvás és az emlékek, amik minden egyes felidéződéssel egyre mélyebben vésték lényébe ezt az ördögi kört.
Meghallgatott minden instrukciót és igyekezett megjegyezni az utasításokat, de azt, hogy a hölgy is velük tartson, tőle telhető udvariassággal, ám határozottan visszautasította. Nem akart kíséretet, ha elkerülhette és ha ketten vannak, akkor mindenképp elbírnak egy szem kutyával, elvégre nem tartozott a nagytermetű ebekhez.
Odakint túlzottan nem irányította a kutyát, inkább csak hagyta, hogy szaglásszon kedvére és ment utána. Nem esett nehezére igazodni ehhez a kényelmes tempóhoz, cserébe pedig Feather nem rángatott és nem hisztizett, csak kiélvezte ezt a hirtelen nyakába szakadt szabadságot. Alighanem elég okos volt hozzá, hogy érezze, valami történik, valami fontos, de még nem viszik haza - ki tudja, hányszor lehetett hasonló helyzetben, vagy épp hány ember dolgozott vele? A kishölgy rendszeresen felpillantott rá, bár hiába is várt utasításokat, Seth nem kívánta őt ugráltatni, mert nem cirkuszi állatot keresett. Egyébként is, olyan ez az egész, mint egy első randi - mindenki illedelmesen visszafogott, bizonytalan és tagadja, hogy lennének rossz szokásai, s még ha az állatok nem is szoktak így színlelni, minden intelligens lény kerüli az olyan viselkedést ilyen helyzetekben, amelyekért már kapott letolást vagy büntetést.
Ricsi mondatára megtorpant és Feather, kissé tanácstalanul, lehuppant és felváltva nézett hol egyikükre, hol másikukra, bizonytalanul megcsóválva a farkát, mint aki azt kérdezi, vétett-e valamit? Már végigjárták a parkot és valahogy mintha elodázhatatlanul közeledett volna a pont, ahol dönteni kényszerül, így elveszett a gondolatai közt, mert megpróbálta összerakni egymaga azt a képet, amit Matthew vázolt neki. Végül, még mielőtt a torkában gyűlni érzett gombóc ismét elnémíthatta volna, nagy levegőt véve egyszerűen elhadarta.*
- Kinsszerntposszttrraumásstressszindrómhmvan.-*Hogy ebből Ricsi érteni fog-e bármit is, kiváló kérdés, de jelenleg nem bír megszólalni, hogy megpóbálja mégegyszer vagy lassabban, inkább úgy fest, mint aki a halálos ítéletét várja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ember nem igazán nevezhette randizásnak kettejük jóformán rendszerességet mellőző találkozásait. Az előző alkalommal voltaképp csak egy sétára futotta, de mentségére szóljon, Feather, a kviddicsmeccs és Gergő sérülése mind megkavarták az életét. Eleve az, hogy képes volt legalább egy kicsit figyelni ezekre, másokra, számára óriási apróság. Ezt az estét is valamiféle kárpótlásképp ajánlotta fel, bár nem tudta volna megmondani, tényleg ér-e majd bármit is. A hangulata még mindig rémesen ingadozó volt, bár a lába alatt sertepertélő eb segített valamelyest kordában tartani. Ezért is hozta magával, bár néha többet ártott, mint használt - például nem értette, miért igyekszik mindig lélekszakadva segédkezni neki, valahányszor Seth a konyha felé járt (pedig amúgy elég evidens a dolog). Mindenesetre, kikészítette a bögréket és egy kicsit rendet rakott a nappaliban, hogy le tudjanak ülni és ne az ő kacatjait kelljen mindenfelé kerülgetni, mielőtt az ablak előtti kuckónál letelepedett volna, leginkább el-elrévedő tekintettel nézve kifelé, miközben szórakozottan simogatta a kutyát. A csengetésre összerezzent, vetve egy gyors pillantást az óra felé, s mivel Feather nem hallhatta a hangot, csak farkát csóválva nézte, ahogy Seth az ajtóhoz indul. Odaérve kilesett a kémlelőnyíláson, majd egy mély levegővételt követően kinyitott.*
- Gyere be.-*Nem a legudvariasabb énje, de legalább őszinte - a lakásnak megvolt az előnye, hogy mivel senki sem törhette rá az ajtót, nem szorult nyugtatóra. Avery öltözéke láttán végigpillantott magán - a szürke melegítőn, sötétkék, szinte ijesztően vastag magasnyakú kötött pulóveren - de valahol túl fáradt volt hozzá, hogy sokáig aggassza a dolog. *
- Hát...légy üdvözölve.-*Nem motyogott, de halkan beszélt és szavai ugyanazt a lassúságot tükrözték, mint mozgása. Ennek ellenére a pulóver bal ujjába rejtett pálcának fél másodperc sem kellett volna, ha arra van szükség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Avery reakciójából úgy ítélte, nem először jár blokklakásban - neki sokkal megrázóbb volt először szembesülni a panellel, elvégre születésétől fogva családi kúriájuk vagy más aranyvérű varázslók otthonainak falai közt élt. Olyannyira más volt az a világ, hogy a lakást övező védelmi bűbájokat ki kellett egészíteni egy nagyon erős zajszűrővel is, mert sem ő, sem Sebby nem tudtak elaludni Budapest örökös ricsajában. A következő lépésben a kezébe kapott egyet a jellegzetes műanyagtáskákból, amiket szintén bizonyos fokú értetlenséggel szemlélt a mai napig.*
- Kínai?-*Belelesett a szatyorba, mint aki kicsi sárga emberkét vár, aztán megvilágosodott. Ja. Úgy kínai.*- Sose láttam ilyet, azt hiszem.-*Elmélyülten tanulmányozta a táska maradék tartalmát, míg Avery a bakancsával volt elfoglalva. Nagyon mugli. Nem mintha visszataszítónak vagy alacsonyabbrendűnek tartotta volta a varázstalan holmikat, néha azonban vitathatatlanul nem értette őket, sem feltalálóikat - a vicces pedig az volt, hogy ha kitartóan kérdezősködött, sokszor kisült, hogy maguk a muglik sem. Ahogy elindultak befelé, a másik csodálkozására csak vállat vont.*
- Agathaé, eredetileg három-négy főre, plusz három macskára volt számolva.-*Mióta a nő elköltözött, hiányzott jellegzetes kisugárzása, jelenlétének apró jelei, de jobb volt neki Márkkal, mint egyedül. A konyhából eléjük siető Feather alighanem a padló rengéséből érezte, hogy többen közelítenek, vidám faroklengetéssel üdvözölte az ismeretlent, bár kissé távolságtartóan - Avery reakciója ennek fényében kissé eltúlzottnak hatott.*
- Csak pár napja hoztam el. A légynek sem árt és siket.-*Valószínűleg nem ez a legmegnyugtatóbb, amit mondhatott, de mostanában valahogy nem remekelt ilyen téren. Sem. Leguggolt és a fehér kutya odatrappolt hozzá, hogy egészen közel húzódva Seth oldalához, nyakát nyújtogatva szagmintát vegyen Averyről és kissé habozva megcsóválja a farkát. Lehet, hogy érzett rajta némi görényt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Avery magyarázatára az arca nem igazán mutatott változást, mindössze egy lassú, fáradt pislantással nézett rá pár pillanatig némán - képtelen volt bármit is kezdeni egy ilyen...nem is tudja, hisztivel? Mármint, megkérdezték, harap-e, közölte, hogy ártalmatlan, és egyébként sem akarta rávetni magát vagy ilyesmi. Jó, kutya testbeszédből ő is kezdő, nem várja el, hogy valaki megértse, mit próbál vele közölni az eb, de azért a tulajnak szokás hinni, nem? Furcsa ez a túlreagálás.*
- Feltételezem, görényként.-*Talán ebben látta a dolog nyitját - kisállatként nyilván félelmetesebb egy ilyen találkozás, bár felvet egy-két ectra kérdést, hogyan és miért is? A hangja azonban színtelen maradt, mert a stalkerkedés nagy valószínűséggel csak az első felszínre bukó furcsaság, amire fény derült rövid-hosszú ismeretségük alatt. Mindenesetre, felegyenesedett és relative nyugodtan elindult a szinte sunnyogó Avery után, Feather pedig a szatyrot szaglászva követte. A kérdésre fejével a másik mögé bökött.*
- Ott állsz.-*A srác ugyanis nagy hátrálása közepette voltaképp begyalogolt a konyhába, csak épp nem regisztrálta ezt. Az ablak alatt egy lócával körülvett asztalka, a hűtő, velük szemben sütő, mosogató, pult és szekrény álltak. Kicsi, de még így is kényelmes, az ablakpárkányon sorakozó növénykék pedig üdítően illatoztak.*
- Nem hinném.-*Ha Avery mozdult és engedte, akkor letette a táskát és kipakolta a tartalmát - a kínai ételek finomnak tűntek, csupán gyomra nem tanúsított semmiféle érdeklődést irántuk, az illatok dacára sem, így rövid vizsgálódás után félretette őket. Egyébként is ott lapított valahol elméje egyik hátsó zugában, hogy nem biztonságos olyasmit enni, amit egy alvilági alak ki tudja, honnan hozott, furcsa papírban meg pálcikákkal. Aztán kiemelte a puzzle-t és elgondolkodva állva a dobozzal a kezében. A muglik néha olyan furcsák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez most meghaladta a képességeit. Mármint, miről beszélnek? Az állat ártalmatlan, még csak nem is tapad Averyre - van olyan okos, hogy kiérezze, ki az, aki nem kér a társaságából. Neki nincs idegzete ahhoz, hogy tovább lovagoljon a témán, így minden igyekezete ellenére előjön személyiségének kellemetlen része, mert a másikra az elviekben felnőtt Ave nem hallgat.*
- Nem akarlak megsérteni, de amíg nem kutyatáp vagy sonka vagy, addig tökéletesen érdektelen vagy számára. Ráadásul, kicsit költséges lenne az etetése emberhússal.-*Részéről a téma itt ért véget, így innentől ha érkeznek is megjegyzések, nem reagál rájuk. Úgy tűnik azonban, hogy mondandója végre eljut a célközönséghez, mert a másik legalább annyira hajlandó, hogy összeismerkedjen a kutyával. Feather barátságosan megszaglászta a feléje nyújtott kezet és Avery nadrágját is, majd egy lagymatag csóválást követően otthagyta - ha nincs simi, akkor részéről letudták a bemutatkozást és Seth után ügetett, hogy lába mellett a földre tottyanhasson és kíváncsian nyújtogatta a nyakát a doboz felé. Talán abban reménykedett, hogy valamilyen eddig ismeretlen finomságot rejt. Gazdája már jóval szkeptikusabb volt a témát illetően, mert úgy érezte, ez is egyike azoknak a jókora különbségeknek, amiket nagyon nehéz áthidalni varázs- és varázstalan világ közt. Ha viccesek akarunk lenni, fogalmazhatunk úgy, hogy nem látta a dolog varázsát.*
- Hát jó.-*Visszaadta a dobozt és a nappali felé intett.*- Tedd csak le. Kérsz teát vagy kávét?-*Érdeklődött, mert jó lenne megfőzni, mielőtt még leülnek és belemerülnek ebbe az igen hosszúnak ígérkező játékba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem állt szándékában a másikat bántani, épp csak messze túl fáradt és türelmetlen volt ahhoz, hogy jól kezelje az ilyen helyzeteket. Nyerssé tették a most szunnyadó indulatok, az örökös félelem és idegesség, pont olyan bántóan egyenessé, mint Jared szokott lenni. Nyugtatóval talán könnyebb lett volna, de így is túl sokat használt. A mosoly elérte, hogy vegyen egy mély levegőt és megpróbálja elölről, mert nem akarta olyanon élni ki a frusztrációját, akinek nem sok köze az egészhez.*
- Normál vagy óriásbögre?-*Témaváltás, ha már kínálja magát. A fajtára csak azért nem kérdezett rá, mert egyféle tea volt csak otthon, assam, úgyhogy Avery kénytelen lesz azzal beérni. Alapjáraton nem készültek fel valami jól vendégek fogadására, talán mert sem ő, sem testvérei nem igazán hoztak magukkal ide senkit. Amíg a forrni tett víz melegedett, mindent kirakott a kis tálcára, amit hirtelenjében talált - cukrot meg némi citrompótlót, lévén ritkán voltak itthon, úgyhogy többnyire tartós cuccok maradtak csak, ő pedig általában nem vett semmit. Talált még egy adag bontatlan kekszet, amit szintén kipakolt, miközben Ave visszatért a konyhába.*
- Van. Néha keresek zenét meg olvasgatok.-*A porréteg arról árulkodott, hogy ez sem mostanában történt, a folytatásra pedig csak pislogott.*- Hogy...mi?-*Ő örült, ha megtalálta a böngészőben, amit keresett és jó felhasználóhoz méltó módon nem kattogott össze-vissza, mivel a legkevésbé sem értett volna az esetleges hiba helyrehozásához. Amikor Agatha itthon volt, határozottan nem a géppel akart foglalkozni, sokkal jobban lekötötte a beszélgetés és a régi lemezek közös hallgatása, elvégre pótanyja sokkal többet és érdekesebben tudott neki mesélni róluk, mint bármelyik wikipédia oldal. Ráadásul azt a keveset, amit főzőtudomány néven tartott számon, tőle szerezte, bár rendszeresen legyilkolta a szerencsétlen recepteket, talán a fűszerezés kivételével.*
- A kandallón át üzenés kényelmesebb, bár kétlem, hogy szeretnéd, hogy az egyszobás lakásodba lógjon bármelyik auror feje. Már ha közben nem költöztél.-*Tőle telhetően igyekezett csevegni, ha már valódi beszélgetésre nem igazán futotta, bár kérdéses, érdemes-e egyáltalán erőlködnie. Nem tudta jól játszani a szerepeit mostanában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Én egészen angol vagyok és nem szeretem.-*Vállat vont, mert mostanság rá se nagyon tudott  nézni azokra a tipikusan brites fekete teákra, amiket azelőtt legalább megivott. Nem is nagyon kísérletezett velük, de régóta elég nyilvánvalóan koffeinfüggő, szóval  talán elég is egy ilyen ártalom. Kicsit megkésve mondjuk rádöbbent, hogy féligazságot mondott.*- Mármint, jártam gyerekként párszor a kontinensen, de sosem éreztem magam kifejezetten magyarnak. Az itteni ételek akkoriban egyáltalán nem ízlettek.-*Minden túl zsíros, csípős meg fűszeres volt számára, a halászlét utálta, az édességeket meg szintúgy, ráadásul a nehéz ételekkel még igen könnyen el is csapta az ember a gyomrát.
Avery szörnyen élvezte a helyzetet, büszkén mutogatott és magyarázott, mégsem fellengzősen vagy lenézően, szóval volt ebben a lelkesedésben valami aranyos. Nem értett mindent, de tudta nagyjából követni a dolgokat, már a saját megítélése szerint.*
- Kicsit...személytelennek tűnik.-*Varázslóként megszokta, hogy szemtől-szembe beszéljen az emberekkel, talán a tükröket kivéve, de ott pont fontos volt számára a személytelenség, hogy láthatatlan maradhatott. Az üzenőfüzeteket Jaredékkel azért használták, mert külön házakba jártak és sokat dolgoztak, de egyébként? Szinte soha. Mióta volt jogosítványa, pillanatok alatt elérhetett bárkit, akiről tudta, hol tartózkodott és ezt ki is használta. Ennek ellenére felismerte az alkalmazás lehetséges előnyeit.*- Ha megmutatod, mit hogy kell, jó lesz, amíg nem tudok patrónust idézni.
- Végül is, ha a hamutartóban raksz tüzet három szál gyufából, az is kifűti.-*Jegyezte meg, mert szinte hírhedten rémes humora egy pillanatra felvetette, hogy ha Avery kandallót akarna, minden mást ki kellene költöztetnie a lakásból.*
- Rendben. Ha megéheznél, egyél nyugodtan nélkülem.-*közben felforrt a víz és leöntötte a teát - a kávéja kicsit hamarabb elkészült - de mire Avery a tálca felé nyúlhatott volna, már felkapta és vitte. Legalább nyomokban illett volna megőrizni a benyomást, hogy valóban ő a vendéglátó, akármilyen siralmasan is startolt.*
- Asztal. Szükség esetén meg lehet nagyobbítani.-*Na igen, a született mágusok kissé másként kezelik az ilyen problémákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán megerőltető volt, hogy reagáljon a másik kényelmetlenségére és módosítsa a viselkedését, de az a pár plusz szó, amit mondandójához toldott, elérte, hogy Avery feloldódjon, bár lehet, hogy a másiknak csak a lehetőségre volt szüksége, hogy belelovalhassa magát a beszédbe. Legutóbb is rengeteget szövegelt, bár többé-kevésbé rá volt kényszerítve, mivel ő nem nagyon volt beszélgetőképes állapotban. Furcsa, főleg a Kins-Ricsi-Sebby trió mellett, akik inkább tömören és velősen nyilatkoztak, na meg Gergő, aki leginkább hallgatott. Talán Viktor volt még ilyen könnyed és csevegős, bár ha a megfelelő kérdéseket tette fel az ember, valamennyiüket rá tudta venni arra, hogy szinte ontsák a szavakat. Figyelte, hogy nevet a másik, különös, ismerős érzés moccant meg benne, bár arcán a legkevésbé sem látszott.
Mielőtt végleg letelepedett volna, még megállt egy pillanatra a polcok előtt.*
- Zenét?-*Ő sokat hallgatott, néha csak háttérzörejnek, de általában ezzel vezette le a stresszt - ha a gyűjteményükben nem akad Avery kedvére való, még mindig ott a youtube.
Ahogy elhelyezkedett az asztal mellett a földön, az instrukció hallatán finoman felvonta a szemöldökét, aztán ahogy a másik lelkesen kotorászni kezdett, tétován vett egy darabot. Utána a doboz fedeléért nyúlt és némi forgatás után beazonosította a kezében tartott darabot, megtalálta a helyét és az asztalon le is tette nagyjából oda. Aztán a következőért nyúlt, azon töprengve, ebben vajon mi olyan szórakoztató - végül is, lehet mellette beszélgetni, de úgy alapból kicsit...kevés. Mindenesetre, mivel semmi érdekesebbel sem tudott szolgálni, nem ő fogja elrontani a másik mulatságát.
Avery ledermedt mellette és az aktuálisan vizsgált, hárompöckösről felpillantva értetlenül néztek össze, mielőtt Ave egészen különös arcjátéka elárulta volna, mi is történik. Mármint, úgy részben, mert Seth nem igazán tudatosította előző kijelentéseinek súlyát - ő csak tudta, hogy ha történik is bármi kettejük közt, az nem egy és nem két nap időt vesz majd igénybe és nem érezte úgy, hogy egy ennyire fontos kapcsolat építése során egy képernyővel akar társalogni. Számára rengeteget jelentett egy ember mozgása, mimikája, kisugárzása és érintései, talán mert kényszeresen megfigyelt mindenkit, de a hozzá közel állókra különösen odafigyelt. Őt csak a mosoly érte el és bár a fejét lehajtó Avery nem láthatta, egy pillanatig elvarázsolódva meredt rá, vagyis inkább a mosoly helyére emlékeiben. Gödröcskék. Csak most tudatosította, hogy akkor régen, a párnacsata alatt már látta.
És hogy veszélyesen odavan értük. Mi a fene. Ahogy jobban belegondolt, jóformán valamennyi barátjának vagy kedvesebb ismerősének gödröcskéi voltak.
What the...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

*A biztatásra kicsit eltöprengett, aztán leemelt egy CD-t a polcról és a lejátszóba csúsztatta, a hangfalakból pedig kicsivel később Freddy Mercury kezdett dőlni. Persze lehet, hogy a Queen orbitális melléfogásnak bizonyul majd, de talán nem baj, ha elkezdik szokni egymás sajátos kis bogarait. Még halkított rajta egy kicsit, mielőtt leült az asztalhoz.
Furcsa volt. Ez az egész helyzet, az előzmények és a körülmények - hirtelen feszültnek érezte magát, mint amikor először találkozik valakivel, akit még nem ismer és akár a sakkban, hibátlan nyitást kell játszania, ha lépéselőnybe akar kerülni és kifigyelni, mit mutasson neki. Számított. Számított, amit tesz és mond - akármilyen tompává, érzéketlenné vagy épp túlérzékennyé vált is az utóbbi hónapokban, most mindezen átderengett. Kettejük közt csak egy éjszaka volt, ami túl kevés támaszt nyújtott, már az kész csoda, hogy idáig megmaradt belőle valami. Most meg kiderül, hogy imádnivalóak a gödröcskék, amit eddig észre sem vett másokon. Meg sem próbálta bárkinek bemagyarázni, hogy érti.
Avery hangjára összerezzent- elkalandozott és szinte zavartan kapta fel a fejét.*
-...Puzzlet rakok? Minden darabot a helyére?-*Kérdezett vissza, mint aki nem érti, hogy mivel van a gond - ő szedte sorra a kezébe akadó pöcköcskéket meg mélyedéseket és szépen, megfelelő irányba forgatva behelyezte a képbe. Nem ez a cél? A zavarára pedig csak rátett egy lapáttal a menzás teás történet. Mármint...mihez kellene kezdenie ezzel az infóval? Osonjon be iskolákba és lopjon onnan teát a másiknak? Ehhez...ehhez ő kevés. A kávéja után nyúlt, hideg ujjait a bögre oldalán melengetve, hogy addig se kelljen semmit válaszolnia, amíg iszik belőle. A kérdést viszont már nem kerülhette ki.*
- Nem tudom.-*Jóformán motyogott,  mert az étel sosem foglalt el túl előkelő helyet fontossági listáján. Nem véletlenül jöttek mostanában annyira kapóra a vastag pulóverek, erről feledkezett meg a legkönnyebben még akkor is, amikor semmi baja sem volt.*- A...krumpli...gondolom?-*Torkát köszörülve megkockáztatta, hogy felnézzen a bögréből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

*Odaadta a dobozt és figyelte, ahogy Avery hitetlenkedve összehasonlítja a rajta lévő képet a darabkák helyzetével - általában tudta, hogy kicsit máshogy gondolkodik, mint a többség, de neki ez tűnt a legeffektívebb módszernek és a rengeteg kísérlet miatt egyébként is megszokta, hogy pontosan ugyanoda rakja a holmiját. Valahol megkönnyebbült, hogy a másik nem vette észre a megingását, mert az első pillanatok pánikszerű zavarára még Feather is felfigyelt és közelebb araszolt, fejét az ölébe rakva le. Okos kutya, dicsérte meg magában, míg pár pillanatig a nyakát simogatva nyugtatta magát. A racionalitása olyan gyenge lábakon állt, hogy apró, de számára érthetetlen dolgok is kiborították, pedig Avery semmi rosszat sem akart. Feather alighanem arra a küszöbre reagált, amit átlépve kiabált vagy menekült és most egyik sem lett volna szerencsés. Igyekezett ügyelni a légzésére, a kávé kellemes illatára és melegére, a számára hirtelen feltűnő arc közelségétől azonban nem kicsit rezzent össze, épp' csak nem locsolva mindent végig. A szíve kihagyott egy ütemet és nem a jó értelemben.*
- LASSAN.-*Sziszegte, mert épp fogát összeszorítva nyomta el magában a választ, amit mágiája az ilyesmire adhatott. Kellett néhány másodperc, mire sikerült ellazulnia, főként azért, mert nehezen tudta csak letenni az ijedtében görcsösen megmarkolt porcelánt, míg a kutya aggódva bökdöste, amíg végre hozzá nem fért. Talán nem volt terápiás állat, de a nyugalma és a türelme aranyat ért.*
- Figyelmeztetnem kellett volna, de nem vagyok nyugtató alatt. Nem a közelség zavar, de lehetőleg szólj előre vagy mozdulj lassan. A tudatalattim harckészenlétben tart, 24/7.-*Így tudta a legrövidebben vázolni a helyzetet, megpróbálva egy mosolyt szúrni az egész végére, de nem volt benne semmi őszinte. Rosszul volt, ami rányomta a bélyegét élete valamennyi területére - naivitás volt azt képzelni, majd pont erre nem.*
- Igen, üresen. Nem szeretem az édeset, legfeljebb ír kávét iszom.-*Megpróbált visszatérni a beszélgetéshez, téve egy hiábavaló kísérletet arra, hogy az egészet valahogy szőnyeg alá söpörje, mintha mi sem történt volna, annak reményében, hogy Avery nem itt áll fel és megy haza. Félretette a bögrét és fegyelmezetten mozgott, de Feather még egy darabig nem tágított mellőle, hiába tért vissza a rakosgatáshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem haragszom. Nem a te hibád.-*Nehezen beszélt, a szavak erőltetettnek hangzottak a szájából, pedig komolyan gondolta őket, de a pillanatnyi rémület, hogy esetleg kárt tesz a másikban, csenevész energiatartalékai jókora hányadát elhasználta. A közéjük telepedő csönd más volt, mint az előző, kellemetlen, feszülő, bár igyekezett nem venni tudomást erről. Nem tudott volna mit mondani. Óvatosabbnak kell lenned, mert félek, hogy megölhetlek? Anélkül, hogy szándékomban állna? A gyomrában az előbb félpillanatra felbukkanó apró érzés egyszerre jeges kőtömbbé változott.
Avery halk hangja olyan volt, hogy összeszorult tőle a torka. Az visszhangzott benne, hogy sajnálja. Hogy nem normális. Hogy neki mindig, mindenben másnak kell lennie. Fennhangon nem mondott semmit és a kérdésre is csak megrázta a fejét. Egy falat sem ment volna le a torkán. Csendesen nézte, ahogy Avery kiment az ajtón és a következő pillanatban elködösítette tekintetét az elkeseredett düh. Az eddig pulóvere ujjába rejtett pálcát kapta elő, hogy a szemben lévő sarokba hajítsa, kezébe temetve az arcát. Miért kellett varázslónak születnie? Most először fogalmazódott meg benne a gondolat, de olyan élesen vájt belé, mint még soha. Ha nem mágus, ez az egész sosem történik meg, az egész, a neveltetésüktől a menekülésig, a főbenjárókig, az imperiusig, Angusig, semmi! Talán nem mágikus kacatokat bűvölne és nem illúziómágiát tanulna, de nem rettegne attól, hogy valaki a fejébe túr és nem fenyegetne másokat azzal, hogy egy rossz mozdulattól elpattan a húr. Lett volna kvibli, vagy akár mugli! Alig mondta ki a kívánságát, tudta, hogy badarság - életének fontos személyei mind varázslók és boszorkák voltak, de nem emiatt bánta volna elvesztésüket, hanem mert nem volt még egy Kins vagy Agatha. Érezte, hogy megint sír, és olyan volt, mintha az elmúlt napok, a beszélgetés, az örökbefogadás, a vallomás Ricsinek, meg sem történtek volna. Ugyanott volt. Ahogy a mikró sípolását hallotta, tudta, hogy nincs elég ideje eltüntetni a nyomokat, Feather pedig nyüsszögve kúszott közelebb - még nem látta így kiborulni, ő viszont csak összehúzta magát, nem nézve fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem hallotta a lépéseket, még a doboz koppanását se az asztalon, túl hangos volt minden más odabenn. Úgy tűnhetett, az érintéstől rezzen össze, de a sírástól remegett, aminek hangjait makacsul igyekezett elfojtani. Nem volt büszke, nagyon régóta gyarló és esendő embernek tartotta magát, ha épp nem egyenesen szörnyetegnek, hiába is próbálták meggyőzni az ellenkezőjéről. Felrémlett a beszélgetésük Kins-szel, Matthew arca és barátságos, bizalmas hangja, amire nem tudott nem nyers őszinteséggel válaszolni.

Hallotta a szavakat, furcsa puhaságukat és fájt, most minden fájt, minden, ami elromlott és eltört. Nem mozdult, nem akarta, hogy lássák az arcát. Lassan valahogy utat talált hozzá Avery illata és ahogy a feje a vállára nehezedett, a suttogás félig beleveszett pulóvere anyagába, mégis, elpattant tőle valami. És elsírta, hogy nem akar senkit megölni vagy bántani, hogy fáradt, hogy fél, hogy egyedül van, hogy lassan minden más érzés kiveszik belőle, hogy gyűlöli magát, hogy elege van a rémálmokból, a nyugtatóból, a magányból, a menekülésből, az önvádból, mindent... A felét, talán a negyedét se lehetett érteni, mert az indulatai úgy dobálták, mint szél a falevelet. Nem volt szép, sem megható, mert nem filmbe illően egy-két könnycsepp gördült végig az arcán, nem tudta volna visszafogni a zokogást akkor se, ha akarja. Csak pulóverének ujjával próbálta valamennyire felitatni, leginkább elkenve mindent. Lassan csillapodott, vagy inkább, elfogyott az ereje  és egyre kevésbé rázta a sírás. Annyira kimerült, hogy ha nem beszélnek hozzá, el fog aludni, s talán jobb is lenne most.
Egyikük sem tehet róla. De akkor miért? Miért nekik kell szenvedniük? Mivel érdemelte ki? Mit véthetett? Vagy ha tényleg, semmilyen módon nem tehetett róla, akkor miért? Nem volt még...elég?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elfogytak a könnyek, elfogytak a szavak és a fájdalom tompán, egész testében sajgó érzéssé változott, tagjai és feje elnehezedtek. Üresnek érezte magát, reménytelenül üresnek, mégis, valahogy könnyebbnek. Nem tudott gondolkodni, beszélni pedig végképp nem bírt, a kép egyetlen színes folttá olvadt szemei előtt és a feje furcsán zúgott, valószínűleg mind a sírás utóhatásaként. Ha rajta múlik, valószínűleg a földön alszik, de fogták a kezét és beszéltek hozzá - ha nem is igazán fogta fel a szavakat, hagyta, hogy mint egy gyereket, terelgessék. Nehezen küzdötte magát lábra, de segítettek neki és ahogy betakarták, a sötét puhán szállt alá, kisvártatva pedig melléfészkelt Avery.
Annyira fáradt volt, hogy ahogy legalább átmenetileg megkönnyebbült, azonnal abba a szinte ájulásszerűen mély álomba zuhant, amibe néha túlhajtás után, amikor lecsengett a stressz, ami talpon tartotta és szervezete pár napra megadta magát. Az elmúlt két hónap súlya megroppantotta, mert elvesztette az eddigi támaszát és sem éjjel, sem nappal nem nyughatott, ami felőrölte.
Jólesett a bűbájok adta teljes csend, a másik test melege, az ölelés, bár az illatba furcsán régi emlékek vegyültek. Nem mintha tudatosított volna ebből bármit, de ébrenlétének röpke idejében kellemes lenyomatot hagyott ez a pár apróság és főleg az, hogy ott voltak körötte a karok és a halk neszek. Védve érezte magát, talán mert az, ahogy Avery a mellkasához vonta a fejét, hasonlított Sebby mozdulatára - amikor nagyon felzaklatta őt valami, mindig így csitította. Az éjszaka folyamán jóformán nem is mozdult, talán egy icipici fészkelődést leszámítva és reggel sem riadt fel, bár mintha elkezdtek volna beszivárogni a neszek és a mozgás, ahogy eltűnt mellőle a másik. Reakciót viszont csak akkor mutatott, amikor a sétát követően Avery visszakúszott a takaró alá, magával hozva a kinti hideget. Szemhéja megrebbent, de lehunyva maradt - nyilván túl nagy feladat volt még - és arcán is csak árnyéka futott át a zavartan csodálkozó kifejezésnek.*
- Mhmhmm?-*Kábán és még félálomban próbált valamit kérdezni, azonban sem a nyelve, sem az ajkai nem engedelmeskedtek neki, ahogy megszaglászta a fiú haját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szusszanás részéről a szokatlan, de kellemes illatnak szólt - olyan meghatározhatatlanul diós-mandulás és kicsit füstös volt, sampon és ízesített dohány aromája keveredett benne, meg egy kicsit a hajnali levegőé. Valahol olyan volt ez az egész, mint egy álom és annyira békés, mint már nagyon rég semmi, ami túl szép volt ahhoz, hogy kapálózzon ellene. Valahol, elméje legperemén, tudta, ki fekszik mellette, különben nem így reagált volna, de mindez túl halvány volt ahhoz, hogy körvonalazódhasson benne. Jólesett, szomjazta ezt és ráfért még néhány óra pihenés, úgyhogy a mellkasához fészkelőt gond nélkül visszafogadta.*
- Mmhmmmmmm.-*Ezzel részéről le is volt tudva a beszélgetés, álomittas hümmögése lassan szuszogásba ment át és ha nem is olyan mélyen, mint eddig, de visszaaludt. Furcsa, hogy mennyire megnyugtatta, ha nem egyedül aludt - akár a kutyaféléknél, neki is megmagyarázhatatlan biztonságérzetet adott a másik test melege és súlya, a lélegzés egyenletes ritmusa... Ritkán gondolt bele, mert ő természetesnek érezte, hogy érintésekkel is kommunikáljon és meg tudta ezt úgy tenni, hogy ne érthessék félre közvetlenségét.

Amikor jóval később tényleg ébredezni kezdett, érezte azt a tipikus reggeli, semmivel össze nem téveszthető nyomást a tarkóján, ami az alacsony vérnyomással párosult és kegyetlen kábává tette az embert. Lassan tudatosította csak a környezetét - legelőször a hangokat, bár mindössze halk szuszogást érzékelt, aminek forrása alighanem az, aki hozzá vackolva az igazak álmát aludta még. A melege érte el másodikként, aztán a tény, hogy egyik karját átvetette rajta, így szelíden emelkedett-süllyedt. Nyelt egyet, kellemetlenül száraznak érezve szája belsejét - megint nem ivott vagy evett eleget - és gondolatok után kaparászott. Kereste a tegnapot, megpróbálva kinyitni a szemét és fókuszálni, de már az első lépés is szokatlanul nehezen ment. Amikor végre sikerült, sötét tincseket látott csak, majd szeme sarkából az asztalon szétszórt puzzlet. Nem  volt hirtelen felismerés, inkább csak lassan, lépésről lépésre rakta össze az estét, míg megkapta a teljes képet. Puzzle, bögrék, a sírásnyomok az arcán és a többi... Egy pillanatra összeszorult a torka, de akárcsak legutóbb, Avery most is itt volt, itt maradt vele. Nem látott az arcába, de úgy érezte, nem lenne fair felébreszteni, így csak feküdt tovább és csendesen gondolkodott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az idő lassan, szinte békésen csordogált - nem látott rá az órára, így azt sem tudta megmondani, pontosan mennyit mutat, de már benne jártak a délelőttben. Furcsa volt a halk, ütemes kattogások közti szünetekben ráébredni, hogy ha nehézkesen is, de képes a gondolkodásra. Leginkább csendesen leltárt próbált írni, számot vetni a történtekkel és az előtte álló nappal, A tagjai sajogtak, nem annyira a kanapétól, hanem attól, hogy nagyon keveset pihentette őket mostanában és még mindig ott húzódott bennük a fáradtság tompa, ólmos érzése. Nem esett jól mozdulni és úgy döntött, vigye ördög a tanórákat, nem fog kapkodva készülődni vagy idegeskedni, egyszerűen nem megy be. Neki nem fog hiányozni, a tanárok pedig igazán szemet hunyhatnak egy darab hiányzás felett, elvégre sosem lehetett rá panaszuk. Helyette az este történteken tűnődött, megpróbálva újraértékelni és valahogy helyére tenni magában, bár még mindig nagyon elevenen élt benne az érzés, ami a sutba vágatta vele a pálcáját. A maszatokat is érezte arcán feszülni, annak emlékeztetőjeként, mi mindent próbált elmondani. Vajon mennyit érthetett belőle a másik? Számára ez a rész már homályosabban maradt meg, csak abban volt biztos, hogy gondolkodás vagy válogatás nélkül rázúdított mindent, ami addig sehogy sem akart felszakadni. Félt a beszélgetéstől, amit mindez elindíthatott.
A másik egyszerre fészkelődni kezdett, de Ave a mocorgás után olyan sokáig feküdt mozdulatlanul, hogy már azt hitte, nem is ébredt fel, azonban a másik felnézett és szótlanul fürkészhette a fekete szempárt egy kicsit.*
- Jó reggelt,-*viszonozta semleges, kissé rekedtes tónusban, majd ahogy tudatosodott benne, hogy mitől olyan furcsa Ave arca, akaratlanul is kibukott belőle a rácsodálkozás, mert az általa ismert emberek egyike sem használt szemceruzát, nemhogy sminket.*- Panda.-*És még ázsiai is a tetejébe. Lehet, hogy a bambuszt is szereti? A kérdésre határozatlanul intett a fejével, amit még mindig nehezére esett felemelni.*
- Jólesne egy kávé, de nem sürgős.-*Mármint, a másik jóformán csak most nyitotta ki a szemét, ő ilyenkor még alkalmatlan rá, hogy elhagyja az ágyát. Fekve szédelegni pedig annyira nem vészes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még jó, hogy nem pusztán világos inget húzott, különben az édes kis panda éppen monoklikat törölgetne a ruhájába, futott át a fején, bár különösebben nem haragudott volna azért sem - nem azért volt tisztítóbűbáj a világon, hogy az ember ügyet csináljon az ilyesmiből, na meg két év együttélés egy ragdollal elég jól beidomítja az embert. Avery egyébként is eléggé hasonlított a már emlegetett ragadozókra, már ha figyelembe vesszük, hogy Seth nem nagyon tudta volna máshoz hasonlítani, lévén Sherlockon kívül nem töltött elég időt állatokkal - mindenesetre, a kényelmes kis helyezkedés és elégedett sóhajka nagyon rájuk emlékeztették. A megjegyzést kommentár nélkül hagyta, mert ő évek óta képtelen volt eldönteni, hogy az ébredéseket utálja, vagy csak simán a vérnyomását. Helyette csendesen figyelte még a fényben szállingózó porszemeket, hogy aztán Avery nyújtózkodására eszméljen - jómaga sokkal lassabban és nehézkesebben kászálódott ki az "ágyból", komótos óvatossággal mozgatva át fájó tagjait. A kijelentésre biccentett, halk köszönömszerűséget mormogva, míg fázósan összehúzta magát és elnyomott egy ásítást. Ahogy Avery felemelte a földről és az asztalra tette a pálcáját, vetett arra egy pillantást, aztán némi habozás után otthagyta, ahol volt. Követte a fiút, de csak a konyháig, egyrészt, hogy navigálja, ha szükséges, másrészt, jóideje nem volt olyan állapotban, hogy beleegyen vagy -igyon bármibe, aminek a készítésénél nem volt végig jelen. Leülhetett volna, de miután a csapnál leöblített arcáról a maszatokat, csak az ajtófélfának támaszkodott, ahonnan jobb rálátása nyílt a dolgokra - innen nézte végig, ahogy a másik belejt a képbe, rövid fürdőlátogatását követően. A mosoly és a szöveg elérte, hogy egészen kicsit felfelé húzódjon a szája széle, bár még álmosan hunyorgott kissé, hogy a kócos és gyűrött megjelenéséről már ne is beszéljünk. Szótlanul figyelte Avery sürgés-forgását és magában megeresztett egy lemondó sóhajt, ami azoknak az áldott szerencséjű embereknek szólt, akik mindenféle koffein és egyéb drogok nélkül is tökéletesen működőképesek voltak reggelente. Bár jó kérdés, hogy ilyeneknek minek a kávé?
Végül a kezébe kapta az egyik bögrét és ahogy megérezte az illatát, összefutott a nyál a szájában.*
- Köszönöm. Neked is.-*Az illem azért nem veszett ki belőle teljesen, bár ahogy a másik mozdulatával szinkronban ajkához emelte az adagját és beleivott, minden jólneveltség elhagyta egy pillanatra. Ha épp nem a kortyot próbálja legyűrni, jókora grimasszal, valószínűleg szitok is kiszalad a száján, de annyi önuralma maradt, hogy ne imitáljon szökőkutat.*
- Ew. Eeeeeeeeeew.-*Közölte velősen, a pult szélére téve az alaposan megédesített kávét, majd a biztonság kedvéért még hátrált is vagy két lépést. Az arcán még mindig ott ült az előbbi fintor maradványa, bár valami mosolyféle is megjelent, Avery arckifejezésének láttán. Megcsóválta a fejét, újra megborzongva az íz emlékére.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Attól függ, mennyire vagy éhes. Ha nem akarsz rám várni, akkor hazaugorhatsz, feleannyi idő alatt elindulhatunk.-*Igazán nem egy zuhanyból fog ügyet csinálni, az roppant kicsinyes lenne, legfeljebb a tiszta ruha kölcsönzésével akadnának gondok, bár Avery legutóbb is megoldotta varázslattal a gyorstisztítást. Akkor nem igazán tudta értékelni, de a másik egyébként roppant mókásan festett a kölcsönkapott pólóban, ami elment volna hálóingnek is melegebb időben. Másrészt, legalább kényelmes volt.
- Elmehetünk. Van egy barátságos pékség a környéken, meg egy kisbolt.-*Szupermarket is volt, de azt részéről inkább elkerülte volna, túl sok ember, vágtázó bevásárlókocsis nyugdíjasok és emberevő pénztárosok. Nem neki találták ki. Akkor már inkább a piacolás, de annak az idénye már lejárt.
- Vajh' miért...-*Mormogott a bögréjébe, míg újabbat kortyolt. Csak azért, mert ő mostanában rendszeresen megszegte a szabályzatot - valószínűleg Radúz tudtával és hallgatólagos engedelmével - egy bentlakásos iskolában tanultak, így év közben valóban nem sokszor fordultak meg itt. Szabad hétvégéken is ritkán jöttek haza, inkább megegyeztek Agathaval egy szimpatikus helyben, ahova beülhettek kicsit valahova beszélgetni. Az utóbbi időben azonban ezek a látogatások is elmaradoztak, mert sem mondanivalója, sem bátorsága nem volt.
Valahol ott feszült az este által felvetett kérdések tömege, de ahogy ő, úgy Avery sem akarta láthatóan bolygatni a dolgot, így kihasználva a lehetőséget, megkerülte őket.*
- Igen, mással nem szokott sétálni. Remélem, jól viselkedett.-*Egy kicsit még fürkészte a másikat, aztán akármit is gondolt, megtartotta magának. Helyette felhörpintette a kávéja maradékát és az üres bögrét odanyújtotta a srácnak, csöndesen figyelve, ahogy néhány gyors mozdulattal elmosta. Ő maga utált mosogatni, rém ügyetlen volt a törékeny holmikkal, hát még ha csúszóssá tette őket a mosogatószer meg a víz. Kicsit elbambult - még nem hatott a koffein - így a kérdésre összerezzent, feleszmélve.*
- Zuhany, bevásárlás, aztán az a fura program, amiről meséltél?-*Indítványozta, mert a puzzlehoz egy kicsit még nem akart visszatérni. Talán kicsit később, ha már elhalványodott a rossz érzés maradéka is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem tudom.-*Homloka enyhe ráncba szaladt, ahogy megpróbálta felidézni, látott-e ilyesmit a környéken.*- Szerintem vedd ezt most kárpótlásnak, tegnap te hoztál kaját.-*Hogy végül nem ették meg, már igazán nem Avery hibája, de lehet, hogy a hűtőben várakozó krumpli még elfogy majd a nap folyamán. Mindenesetre, nem szeretett garasoskodni, úgyhogy lehetőleg elkerülte volna a filléres felezgetést, mert nem szül jó vért, ha ennyire nagy szerepet kap.*
- Akkor majd megfuttatom. Odavan a labdákért.-*Tárgyilagosan kezelte a helyzetet, nem téve szemrehányást, csupán közölte, hogy az állatot nem lehet bezárva tartani. Ha ő elfogadta, hogy Avery nem szeretne foglalkozni Featherrel, visszafele elvárta, hogy tiszteletben tartsák a kutya igényeit.

Ahogy Avery dehoppanált, bezárta mögötte az ajtót és elindult a zuhany felé, tőle telhető gyorsasággal tudva le a kötelező köröket (legalább borotválkoznia nem kellett naponta, azt utálta mind közül a legjobban). Tekintete kerülte a tükröt, csak a hosszú évek alatt rögzült, megszokott mozdulatokkal fésült párat haján, nem ellenőrizve az eredményt. Öltözésnél sem igazán válogatott, az első kezébe akadó, hétköznapi viseletre szánt inget öltötte magára, egy korosztályára nem igazán jellemző nadrággal, mivel a farmer anyagát túl durvának és merevnek érezte. Feather természetesen lelkesen asszisztált és szaglászott, úgyhogy két mozdulat közt meg-megsimogatta. Elpiszmogott az öve felcsatolásával, amin a mokebőr szütyőt és legtöbb tulajdonát hordta, ellenőrizve, hogy minden szükséges nála legyen. Épp tiszta pulóvert szedett elő a szekrény mélyéről, amikor meghallotta az előtérből vendége hangját.*
- Angol a rendszer és köszönet.-*Felelte látatlanban, mert bár tisztelte és nagy becsben tartotta a magyar nyelvet, angolul mégis egy fokkal érthetőbbnek tippelték annak idején az ilyesmit és eredetit raktak fel. Ahogy a másik belesett a szobába, az ajtó felé fordult, először nem értve a hirtelen csendet, aztán az érintés nyomán leesett a tantusz - tisztában volt azzal, hogy le van fogyva és tényleg szándékosan rejtette, de nem gondolta, hogy ilyen reakciót váltana ki. A simítás lassú és szinte súlytalan volt, épp csak érezhető, ennek ellenére áradt belőle az aggodalom. Nem felelt, mert akármennyire is igaza volt a másiknak, ez a feltűnésmentes álca megóvta attól, hogy a környezete ugyanazt szajkózza neki, további nyomást gyakorolva rá. A fáradtság jeleit így sem tudta eltüntetni igazán. A bizalmas gesztus meglepte egy kicsit, de nem utasította vissza, még ha kicsit bénán is ácsorgott ott, pulóverét markolászva. Végül egy mosolyt kapott és egy kissé képtelen ajánlatot, már ha az ember szigorúan szó szerint vette és ő most ezt a kibúvót választotta.*
- A jelenlegi "randinaptárunk" alapján ez további, súlyos fogyáshoz vezető kérés.-*Fejét oldalra hajtotta, mint a kutyák, ha nagyon próbálnak valamire figyelni. Avery most vagy roppantmód vonzódik a fogasokhoz, amire nem ártana figyelmeztetnie, mielőtt esetleg egy étteremben szembesül ezzel, vagy nagyon gyakran szeretne találkozni. Persze azon túl, hogy humorral terelt, tisztában volt a helyzet kockázataival, de a stressztől nemhogy étvágya nem volt, pár falat után általában rosszul is lett és nem igazán maradt elég akaratereje még ehhez is. A tegnapiak és némi alvás azonban elérte, hogy hosszú idő után éhséget érezzen, még ha nem is igazán vágyott semmire.*
- Menjünk.-*Röviden megérintette a másik könyökét, ahogy ellépett mellette, az előtérbe tartva és útközben felhúzva a pulóvert. A kabát-cipő felvétele után felcsatolta - némi nehézség árán - a pórázt a túlontúl lelkes Featherre és elindulhattak vásárolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Furcsa a tudat, hogy végzős - furcsa, mert három évet töltött itt csupán és képtelen eldönteni, túl hosszúnak vagy túl rövidnek tetszik-e. Csendesen mélázik, ahogy a nagyteremhez vezető folyosó végén, a lépcsőnél áll, várakozva. Rengetegen haladnak el mellette és sokukon érzi a feszengést, de csak egy-egy pillantásra méltatja legfeljebb az ismeretlen-ismerős arcokat, már nem figyeli őket álladóan, görcsös feszültséggel. Az öltözéke elegáns, bár mugli szemmel kissé divatjamúltnak hathat, mégis, jól érzi magát benne és tartása is nagyrészt a régi. Most tényleg adott a megjelenésére, ingén egyetlen ránc vagy gyűrődés sem fedezhető fel, ahogy az öltönyt is mintha rá öntötték volna, s a mandzsettáját összefogó gombok is kézművesmunkáról árulkodnak. Hónapok kellettek ehhez, és bár még korántsem jött minden rendbe, egyre szilárdabban hitt benne, hogy csak idő kérdése. Sok időé és nem fognak nyomtalanul eltűnni a sebek, de akár a régi sérüléseket, csak akkor érzi majd, ha az idő rosszra fordul. Balját a korláton nyugtatta, míg jobbja zsebében pihent - magánál tartotta ugyan a pálcáját, de már csak néha ellenőrizte, megvan-e még. Nem nevezte volna idegességnek, de határozottan lappangott benne valami és nehezen tudta meghatározni, mit érez, mert talán utoljára gyerekkorában találkozott a türelmetlenséggel. Alig várta, hogy megpillantsa Averyt, mert látni akarta őt, a reakcióját arra az ostoba ötletre, ami teljesen váratlanul pattant ki a fejéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ostoba ötlet volt. Megidézni azt az estét, a félbeszakadt találkozást, ami annyi "mi lett volna, ha" kezdetű gondolatot szült. Mert válaszokat akart, újra találkozni, de az elmúlt hetekben, hónapokban csak árnyéka volt önmagának, apránként nyerve vissza töredékeket. Avery pedig vele együtt vészelte át mindezt, amióta csak derült égből megjelent és elindította a lavinát, ami mindent megmozdított. Lassú és keserves a gyógyulás, de már nem volt egyedül és apránként visszakapta az öccsét is. Valahol talán ő is felbukkan az este - remélhetőleg nem virágmintás ingeinek egyikében, amikben Keith-szel is bátran felvehette a versenyt. Meg akarta köszönni Avenek és az invitáció ennek része volt.
Ahogy az ismerős, sötét, hanyagul kócolt üstök felbukkant a lépcsőfordulóban, átfutott a fején, hogy lehetne ez az első báljuk. A másik éppúgy most lenne végzős, akárcsak ő - vajon milyen lenne? A kérdés azonban válasz nélkül foszlott szét, ahogy az ex-rellonos megpillantotta és megtorpant. A tömeg nem sodorta magával a másikat, inkább kikerülte és Seth megfeledkezett egy kicsit a többi emberről, ahogy Averyt nézte. A hitetlenkedő csodálkozás gyermekien őszintévé lágyította sokszor gúnymarta vonásait és valahogy kontrasztot adott a nagyon tudatosan megválogatott öltözéknek, amin épp csak átsiklott tekintete, hogy a fekete szempáron állapodjék meg. Annyira nyílt és fényes volt most, annyira...eleven? Aztán újra mozgásba lendült és kisvártatva már ott állt előtte.*
- Szia.-*Az érintés finoman rebbent végig az anyagon és egy kicsit bánta, hogy alig érezte, de ahogy Avery a kézfejét simította, kárpótolta érte és visszacirógathatott. Csip-csup apróságok. A dícséretre valahogy nevethetnék csiklandozta belül, de a játékos mondat ott toporgott nyelve hegyén, mióta csak a másik arcát látta. Közelebb hajolt, bizalmasan lehalkítva hangját.*- Ne mondd el senkinek, de valaki kedvéért kicsíptem magam.-*Játszott, mert ha csak rövid időre is, meg tudott válni gondjaitól. Akarta ezt az estét, mint már nagyon régen semmit. A kérdésre mindössze bólintott, mert bár három év elérte, hogy ha akarja se vehesse fel ugyanazt az öltönyt, ez a darab az utolsó varrásig megegyezett szabásában, színében, anyagában azzal, amire a másik emlékezett. Egyedül a haját nem nyalta le olyan nevetségesen ficsúrosra, sokkal inkább arra a zilált valamire emlékeztetett, amit Avery borzolt belőle.*
- A vadőr úr már csak ilyen szószátyár. Becsüld meg, hogy görényeket is beenged.-*A másik nem késett, legalábbis ahogy kihallatszott a nagyteremből a konferálás, épp csak kezdetét vette a színjátszósok műsora.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hálás volt Averynek a türelméért, amiért nem próbálta sürgetni a dolgokat, pedig természete egészen más tempót diktált volna. Idő kellett, hogy kikerüljön abból a körforgásból, amit a rémálmok és az ébrenlét félelmeinek váltakozása jelentett, a másik pedig nem csak várt, de segített is, holott főleg az elején nemhogy élvezetes, de biztonságos sem volt Seth közelében lenni. Apránként kezdett kötődni, ahogy egyre inkább tudott és bírt figyelni a környezetére és Averyre, lépésenként fogadva vissza az embereket az életébe.
- Hmm, szerintem megismered majd, szeret oszlopok mögül leskelődni utánam.-*Egy sztalker még indokolttá is tette volna azt, ahogy az egészet közölte, de a mellé társuló, szemében csillanó derű nem igazán illett hozzá. De végül is, egy fekete görényről beszéltek épp, az még nem életveszélyes.
Ha csendesen is, örült annak, ahogy a másik nevetett, locsogott és évődött - ha nyálas is a hasonlat, jóformán ragyogott és ritka látvány volt ez. Ki akarta élvezni, mert úgy érezte, ha a terembe lépnek, egy része el fog veszni a figyelő szemek miatt - ott lesz, de elhalványul.
Szerencséjükre az új házvezető vajmi keveset adott a házak közti rivalizálásra és annyira szerette a látogatókat, hogy az Eridon voltaképp galambdúcra hasonlított. A besurranók vagy bejelentett vendégek közt akadt Levitás, Navinés, de még Rellonos is és úgy tűnt, senkit sem zavar. Nem tűnt el semmi, nem tettek kárt a berendezésben és tulajdonképpen kellemes volt, hogy a ház ennyire nyitott.
Nem bánta, hogy nem csatlakoztak azonnal a sokasághoz - a tömeget még mindig kicsit nehézkesen viselte és ez a pár perc valószínűleg senkinek sem tűnik fel, amíg megy a műsor. A Nagyterem nyitott ajtaján át csak egy egészen keskeny részt láthatott, bár voltaképp elég figyelnie a konferálást, mert tudta fejből az este programjának menetét. Csak a nyitótánc után kell gyorsan megkeresnie Ombozi kisasszonyt, addig nyugodtan időzhetnek itt, bár semmi különöset sem csináltak, hosszú szünetekkel tarkított társalgásukat leszámítva.
A vigyorra és a piszkálásra megrándult a szája széle, ha nem is érett mosollyá.*
- Ezek szerint legutóbb nem győztelek meg. Milyen kár.-*Teljesen semleges hangsúllyal szúrta oda a megjegyzést, majd Bálint hangja az utolsó színjátszós produkciót konferálta fel - ezután már csak a DÖK-elnök beszéde van hátra.*
- Gyere! Lesz egy kis meglepetés is.-*A karját nyújtotta, nem árulva el többet - szándékosan nem is említette Averynek, hogy illúziómágus lenne, ahogy azt sem, hogy Sárával bevállaltak egy fellépést. Úgy gondolta, sokkal hatásosabb lesz, ha teljesen titokban tartja, na meg sokáig az sem volt biztos, hogy össze tudják rakni a produkciót - ő még sosem csinált ilyesmit és a Rellonos hölgy nem az a kimondott csapatjátékos. Mindenesetre, elindultak, hogy csatlakozzanak a többi végzőshöz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Avery döbbenete, majd kirobbanó nevetése kis híján őt is magával sodorta, végül azonban csak kihívóan felvonta a szemöldökét. Nade kérem, nyilvános helyen vagyunk, mégiscsak illetlenség megzavarni mások előadását, fékezze a jókedvét, fiatalember! Persze egyáltalán nem gondolta komolyan a szigorúnak álcázott pillantást, csak még messze állt tőle, hogy igazán felszabadultan tudjon együtt kacagni a másikkal. Egyébként se illik saját viccen nevetni, nemde?
Belépve nem érte nagy meglepetés - mint a többi előadó, úgy ők is kaptak Sárával néhány percet, hogy bejárják a színpadot és bár ez még a díszítés elkészülte előtt történt, a műsorokat a DÖK kérésére a csillagok kötötték össze, sejthető volt, hogy kiemelt szerepet kapnak majd. Kellemes volt ez a félhomály a rendhagyó megvilágítással, kicsit meghittebbé tette az egészet. Averyre sandított, azt egészen lekötötte a díszítés nézegetése, szemlátomást elnyerte a tetszését. Odabent elsőre nem sokan figyeltek fel rájuk, így észrevétlen még megcirógatta a karjára fűzött kezet, mielőtt Annelie felkonferálta volna a végzősöket. A kérdésre levegőt vett, de felelet helyett csak megindult, hogy elfoglalják helyüket a parketten. A magasságkülönbség talán gondot jelent, ha nem fogadják mindketten könnyen a rájuk osztott szerepet, így viszont nem jelentett kényelmetlenséget. Utoljára talán egy éve táncolt, de számára ez nem olyasmi volt, amit el tudott volna felejteni. Ahogy karján a parkettre vezette Averyt, senki sem találhatott kifogást abban, ahogy apró meghajlást követően a balját nyújtotta - gyakorlott, letisztult mozdulatok jellemezték, valami, amit tánciskola nem, de az aranyvérű múlt megadhatott. Határozottan, de finoman vezetett, bízva abban, hogy ismét olyan könnyű lesz megtalálni az összhangot, mint legutóbb, de az első pár lépés és fordulat után már biztosan mozdult. Másokkal ellentétben nem beszélt, mert megerőltetés nélkül, élvezetből táncolt és a partnere mozgását, arcát figyelte, tudat alatt igazodva a többi párhoz, hogy elkerüljék az ütközéseket. Nem érdekelte sem a többiek öltözete, sem a bálkirály és a bálkirálynő, a zenéből is leginkább a ritmus maradt meg, lassú, jellegzetes lüktetésével, más semmi. Helyettük ott volt az őt kísértő fekete szempár, tele a fényt adó furcsa gömb szórta apró csillag-pöttyökkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mostanában nem tudta jól olvasni és értelmezni az emberek reakcióit, érzéseit - tagadhatatlanul ez is hozzájárult a feszültséghez és állandó félelemérzethez, szorongáshoz. Ricsi válaszán épp ezért múlt sok, nem tudott mihez kezdeni a hosszú csöndekkel vagy finom mimikával, túl zaklatott volt hozzá az idő nagyobbik részében. Remélte, hogy a másik a hadarása ellenére is értette a lényeget, mert ha meg kell ismételnie, akkor karácsonyig itt fognak szobrozni. Úgy sejtette, a Rellonos tudása ezen a téren elég nagy, hogy értse, mivel jár ez, míg ő leginkább a felszínét kaparászta a problémának, több napi kutatás és olvasás után is. Ijesztő volt. Emellett viszont nem tekinthette magát átlagos embernek, sem a mágia, sem háttere miatt, ami tovább bonyolított mindent. Ahhoz, hogy bárkivel is megossza a múltját, legalább egy évre lett volna szüksége, olyan kapcsolatra, amibe egyetlen professzionális pszichológus sem ment volna bele. Talán elnyomhatta volna bizalmatlanságát és zaklatottságát nyugtatókkal, mint már néhányszor, de nem szerette azt a jellegzetes állapotot, amikor teljesen üresnek érezte magát és minden közömbössé vált.
Ez a pár másodperc is napoknak tűnt, mire Ricsi végre megszólalt, olyan kicsire húzta össze magát, hogy még a kölcsönkutya is aggódva böködte orrával. Most először simogatta meg a puha, szőrös buksit, ami belesimult a tenyerébe és két okos, bár furcsán kék szem nézett fel rá - valamiért úgy képzelte, biztatóan. Egy kicsit segített. Valahogy ebben az apró mozdulatban nem kellett kételkednie vagy attól tartania, hogy az állat hátsó szándéktól vezérelve próbálna hízelegni. Az embereknél már egyáltalán nem lehetett biztos benne, ki illedelmes, ki raktározza el későbbre az információt, kit érdekel és kit egyáltalán. Ezért pedig nem hibáztathatott mást, csak az apját és saját magát, évekig tartó színjátékáért.
A kérdésre bátortalanul bólintott, lélekben vértezve magát a mozdulatra, mert minden ilyentől elszokott mostanra. Mégis, a vékony karok szorítása a kezdeti dermedtség felengedése után hihetetlenül jólesett. Mókás, mennyivel magasabb volt Ricsi, mint amire emlékezett, de ezzel együtt valahogy szomorúbbnak és fáradtabbnak is tűnt. Lassan kibontakozott az ölelésből, egy kicsit könnyebbnek érezve magát, a póráz végén csóváló, értetlenségében is lelkes kutyára pillantva néhány néma pillanat után.*
- Vigyük haza.-*Még nem tudott beszélni igazán az egészről - talán máshol, máskor, nem olyan sokára, de még idő kellett. Legalább annyi, hogy ne érezze magát ennyire megbélyegzettnek és gyengének. Most...most elég, ha kitöltik a papírokat és visszatérhetnek a kastélyba.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy kicsit talán elvesztette az időérzékét tánc közben, mert csak akkor eszmél, amikor a zene elhalkulása a nyitókeringő végét jelzi. Megköszöni a táncot és anélkül, hogy megvárná a bejelentést, levezeti a parkettről Averyt - mégsem hagyhatja magára az egész közepén csak úgy, viszont iparkodnia kell.*
- Jön a meglepetés, de nehogy meglógj közben!-*Nem mintha igazán tartana tőle, hogy uccu görény, a másik megszökik valamelyik ablakon át, de ebben a tömegben megkeresni kész szenvedés lenne, úgyhogy örülne neki, ha a fiú a helyén maradna és megvárná az előadás végét. Nincs azonban sok ideje győzködni, sietnie kell, hogy elfoglalja helyét a színpad közepén, hátul - bár ezt a sebtében kiszórt kiábrándítóbűbájnak köszönhetően senki sem fogja látni. Egyszerűbb így, mint külön illúziót szánni jelenléte leplezésére, mert szeretne maradéktalanul a látvány megformálására összpontosítani, mert egyáltalán nem könnyű feladatra vállalkozott.
Nagy levegő. Ismeri a lány koreográfiáját oda-vissza, álmából felverve is, de főként a zenére támaszkodik majd, hogy összehangolja illúzióikat.

A színes köd lassan örvénylett és különös derengést árasztott, míg a sötétség furcsán mélyebbnek tűnt mögötte - kevésbé egy terem díszítésének és inkább valódi ég-szeletnek. Ahogy felcsendült a zene, a köd közepén fellüktetett valami, egyszer, kétszer, háromszor és fény gyulladt - a forrása a lány volt, aki eddig mozdulatlanul várt és a csillag születésével egyazon pillanatban kezdett a táncba. A hangokat a lány magának igézte, nem használtak jóformán semmilyen díszletet vagy mágiát. A fiatal csillag hűvös, kékes ragyogással táncolt, s ahogy öregedett, körvonalai egyre határozottabbá váltak, fénye erősödött, színe sárgásba, majd narancsba fordult. Ahogy a mozdulatok lassultak, vörös óriássá nőtt, ami előtt kirajzolódott Sára sötét sziluettje. A háttérben a csillagos égboltnak álcázott falon a négy ház állatainak csillagképei rajzolódtak ki, mind erősebben és fényesebben. Néhány taktusig összehúzódott, apró, öklömnyi vörös fénygömbként lüktetve, mielőtt felrobbant, szupernóvává válva. A robbanás volt az előadás egyik kulcspontja - pontosan kellett időzíteni, hogy a zene megfelelő pontján söpörjön át a termen fényes gyűrűként, s nyomában, némi késéssel suhanjanak a belőle származó hullócsillagok, hogy aztán aláhulljanak a diákokhoz. A sziporkázó csillageső nem puszta illúzió - aki tenyerével elkap egy csillagot, annak pár másodpercig ott parázslik kezében, mielőtt hópehelyként olvadna el a bőrén és nyomot is hagy. Apró csillagok és hullócsillagok tetoválásszerű képei ezek, melyektől egy pálcaintéssel meg lehet szabadulni, egyébként pedig néhány nap múlva maguktól lekopnak. A színpadon eközben kihunyt a fény és néhány taktusig csupán a köd kavargott ismét, a szupernóva épp csak kivehető maradékaival együtt, mielőtt egy új, más színű csillag izzott fel. A zene elhalt, vele együtt pedig minden fény eltűnt egy pillanatra, mielőtt visszatért volna az ünnepi kivilágítás.

Kellett pár másodperc, hogy összeszedje magát, mielőtt oda tudott volna lépni Sárához, finite-t intve lehántva magáról a bűbájt, szinte varázsütésre bukkanva fel a lány balján. Meghajlás, távozás és később majd kiértékelés Magnustól, aki valahol ott van most is a sokaságban.