36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gareth S. Nightingale összes RPG hozzászólása (187 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 » Le
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 14:41 Ugrás a poszthoz


zárás

Állja a tekintetet – hozzászokott, hogy agressziómentesen, de hosszan tudjon az emberek szemébe nézni, mert őszinteség és nyíltság illúzióját kelti. Az őt fürkésző, felkavarhatatlannak tűnő sötét szempár valószínűleg mindenkire nyugtalanítólag hatott, akkor is, ha semmit sem követtek el, ő azonban ironikus módon ehhez tudott a legkönnyebben hozzászokni. A papírra kerülő, számára láthatatlan szavak már sokkal inkább érdekelnék, de kísérletet sem tesz rá, hogy bármi módon megnézze őket – egyrészt, Gareth nem kíváncsi ilyesmire, másrészt, az első benyomások közt aligha lesz igazán lényeges, sorsfordító feljegyzés és ha lenne is, azonnal rácáfolni öngyilkosság. Ha valamit megtanult, hogy sosem érdemes sietni és kapkodni.
- Átgondolom.-*Egy biccentéssel veszi tudomásul a listát, nagyjából az, amit elképzelt, de még el kell döntenie, mennyi kockáztasson. Szívesen magával vinné az iránytűjét, ami talán a legártalmatlanabb találmányainak sorában, de nem most szeretné megmutatni a többnyire magánál hordott, most is tokjában lapuló szerkezetet. A következő felvetésre csak egy roppant lesújtó pillantással válaszol, amibe remekül bele tudja sűríteni, hogy ha van is állata, ő maga nem egy marha, hogy ne tudna tőle pár napra megválni, valamint hogy cseppet sem hízelgő, hogy Magnus ilyet feltételez róla. Ettől eltekintve azonban nem szól, láthatóan nem kíván a kelleténél több időt tölteni ezzel a kellemes kis ismerkedősdivel, így a végszóra feláll a székből.*
- Akkor további szép napot.-*Az udvarias mondat flegma hangsúlyával párosítva sajátosan nemtörődöm hangulatot kölcsönöz akár kulturáltnak is nevezhető távozásának. A folyosón megtorpanás nélkül indul tovább, egyenest az Eridon tornyok felé – csak akkor fújhatja ki magát, ha a saját szobájuk négy fala között lesz.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:28
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 14:46 Ugrás a poszthoz


Belépve volt egy pár másodperce, hogy felmérje a szobában uralkodó helyzetet, bár leginkább süket csönd fogadta és mintha senki sem moccant volna, mióta fürödni indult. Jared egyértelműen fáradtság jeleit mutatta – tartotta magát ahhoz, amit Gareth javasolt neki, hogy ha úgyis fejlesztésre szorul legtöbb társasági készsége, akkor használja ki az alkalmat és legyen nyitottabb Márkékkal, még akkor is, ha az iskola és munkájuk miatt kevés időt fognak velük tölteni. Mindenesetre, megérte a belefektetett energiát, mert az asztalnál nem fagyott meg a hangulat és konfliktus nélkül, simán túljutottak a nap ezen részén. Ricsi most is, mint az ebédnél, inkább feszengőnek tűnt, amit nem tudott csodálni – idegen helyen, összezárva az öccse „hagyjatok lógva” arckifejezésével, amit könnyen félre lehetett értelmezni, semmiképp sem könnyítette meg az egész elfogadását.
Amint Jared holmiját felkapva elcsattogott és kettesben maradtak a Rellonossal, még feltűnőbbé vált, hogy Ricsi kerüli a szemkontaktust, sőt, még csak felé se néz. Gareth érzései szerint ennek oka valahol elfelejtett beszélgetésük lehet, bár még így is furcsa, elvégre annak a végén megölelte, nem gondolta, hogy ilyen messzemenő változások állnak be, ha az, amit mondott – legyen az bármi is – leülepedett. Mindenesetre, aggasztotta. Ahogy a törülközőt a radiátorra dobta és lehuppant az emeletes ágy alsó részére, megszokásból bekönyvjelzőzve az ott hagyott kötetet és félretéve, bár tudta, hogy Jared emlékezetében tartja az utolsó oldal számát.*
– Haragszol rám? –*Törte meg aztán a csendet, nem kényszerítve Richárdot, hogy farkasszemet nézzen vele, pusztán a plafonnak intézte a kérdést. Nem mintha sok módja lett volna kiengesztelni, de ha tényleg neheztel rá, akkor tudomásul veszi és kitér előle, hogy ne okozzon felesleges konfliktust.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:36
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 15:02 Ugrás a poszthoz


– Akkor jó.–*elmosolyodott, ahogy a másik ránézett, könnyebbülve, főleg amikor őszinteséget érzékelt – ha csak picit is, Ricsi felengedett és ez kezdetnek jó volt. Örült, hogy segíthetett, mert a fiú még most is ijesztően vékonynak és megviseltnek tűnt, valószínűleg eredendő sápadtsága ellenére is - Márk nem alaptalanul aggódott. Amikor arra kérte, hogy figyeljen rá helyette, amíg az iskolában lesz, tulajdonképpen gondolkodás nélkül beleegyezett. A legtöbb emberrel könnyedén ki tudott jönni, mert nevelése és színészi vénája lehetővé tette, hogy simulékonyan elkerüljön minden konfliktust, de vele ezt nem tehette meg. Egyrészt, mert már elvetette ennek a lehetőségét, amikor a bájitalt felajánlotta, másrészt, családon belül nem akart színlelni vagy hazudni, amennyiben el tudta ezt kerülni. Nem érezte helyesnek, mert Agatha tudta az igazat és ha minden a tervek szerint halad, akkor nekik lesz esélyük önként hagyni fel a bujkálással és akkor fontos lesz, hogy minél kevesebb ilyen álljon közéjük és mások elfogadása közé.*
– Szerintem hagyd –*ingatta a fejét, mert míg nem tudta, pontosabban, nem emlékezett a történtekre, inkább nem kért a hálából, nem érezte helyesnek. – Ne értsd félre, nem arról van szó, hogy ne tudnád viszonozni, de nem érzem, hogy annyira nagy dolgot tettem volna.–Talán motiválta az is, hogyha esetleg valaha hasonló helyzetbe kerül az öccse, remélhesse, hogy valaki neki is segít majd, de alapból nem akart semmit az óráért cserébe. Mint sok „önzetlen” ember, a lelki nyugalmáért és jó érzésért tette, bár ez nem csökkentette a tett jelentőségét a fogadó szemszögéből. Részéről viszont a téma le lett zárva, nem akarta, hogy többet felmerüljön, mert öccsének eddig elfelejtette említeni az esetet, azt pedig végképp, hogy családjuk legifjabb tagját is érinti.*
– Ami Jared mufurcságát illeti, ne vedd magadra, semmi személyes. Koraérett és távolságtartó, de megszokható.–*Nem oszlathatta el teljesen a feszültséget, de talán csökkenthette azzal, ha megpróbálja egy hullámhosszra hangolni őket - azt tervezte, hogy ha lehetősége nyílik, a fivére kíváncsiságát is felkelti, elvégre Richárd egyértelműen érdeklődött a tudományok iránt, szívesen olvasott nehéz könyveket és szintén kicsit elveszett volt, ami az emberi kapcsolatokat illette.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:37
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 15:11 Ugrás a poszthoz


- Ha türelmes leszel, szerintem menni fog. Nekünk is új a helyzet.-*Valamivel talán jobban kezelik, elvégre ők ketten vannak és főként egymásra támaszkodnak, ám ettől még Jared pont annyira nem tud mit kezdeni a helyzettel, mint Ricsi. Valószínűleg azt forgatja a fejében, hogy majd szépen megkerüli az egészet, az nagyon rá vallana. Ennek ellenére nem hitte, hogy ha a másik közeledni próbálna, csak úgy elmarná, bár Ricsinek szüksége lesz némi kitartásra, amíg megtanulja, hogy Seb nyers őszintesége elsősorban nem bántásnak van szánva.
Tovább nem jutottak, mert az emlegetett szamár lépett be az ajtón és Ricsin volt a sor, hogy fürödni menjen. Alig húzta ki a lábát a szobából, Jared levetette magát az ágyra, megélénkülve - Gareth csak elkapta a pillantását és már hallotta is a kimondatlan kérdést, halk sóhajjal adva meg magát. Legyen, elemezzenek.*
- Márk első benyomásra Solomonra emlékeztet. Nyugodt, türelmes, aggódó, gondos és barátságos, amilyennek egy gyógyítónak lennie kell. Illik Agathahoz.-*Amennyire meg tudta ítélni, kiegyensúlyozott kapcsolatuk lehetett, derűs és megértő, ami inkább lelki kapocsra, semmint testiségre épült. Összekötötte őket a munkájuk, a család- és emberszeretet, békés, de erős jellemük.*
- Richárd nehezen barátkozó, kissé bizalmatlan, komplexusos, de értelmes. Egyszer már találkoztam vele, érdekli a csillagászat és a pszichológia. Többet én se tudok.-*Egy egészen picit ferdített, de a többi sejtése vagy megérzése nem segített volna ebben a helyzetben, így jobbnak látta egyelőre nem adni nekik hangot.*
- Mire jutottál te?-*Dobta vissza a kérdést, hogy kimozdítsa kicsit makacs zárkózottságából.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:38
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 15:16 Ugrás a poszthoz


- Azt hiszem, ő egyedül próbál megvívni mindig, minden csatát.-*Csak benyomásokról beszélhetett, de emberek megfigyelésében mindig is remekelt, ha nem is tudta tudományosan alátámasztani azt, amit a látottak és hallottak kiváltottak belőle. Sosem könyvekből, hanem gyakorlatban, élesben kellett tanulnia, így elemzés helyett gyorsabb, ösztönösebb módon értékelt és reagált. Jared feltevésére megcsóválta a fejét, nem tudott igazán egyetérteni, de nem is ismerte annyira Ricsit, hogy igazán érvelhessen ellene.*
- Mondja ezt az, akiről még mindig csak én tudom, hogy van humora. Vagy max az imádott főnököd.-*Helyesbített, bár számára Osztravszky és az öccse kapcsolata egy merőben furcsa dolog volt. Azt pedig végképp nem értette, hogyan sikerült összeszedni ehhez a workaholic aktakukachoz a vadőrt, aki megérkezése óta furcsábbnál furcsább pletykákat gerjesztett lépten-nyomon. Szó se róla, jó benyomást tett rá és szimpatikus volt neki, ettől függetlenül ahogy ő a Jaredszabású pokrócmorc embereket, az öccse úgy vonzotta mágnesként a különcöket.*
- Jóval nagyobb stressz alatt van. Nem érzem, hogy a kapcsolatuk Márkkal túl szoros lenne, hogy érzelmileg függne tőle. Egyszerre három, nála idősebb idegennel kellett szembenéznie, támogatás nélkül. És hagy ne kelljen emlékeztetnem rá, milyen voltál te először Agathaval.-*amikor megérkeztek ebbe az idegen országba, hogy sorsukat letegyék ennek a sosem látott nőnek a kezébe, egyikük sem állt a helyzet magaslatán – ő egy merő idegesség volt, amire a kialvatlanság csak rátett, ennek köszönhetően viszont az öccse is ugyanilyen módon reagált mindenre. Olyanok voltak, mint két farkaskölyök.*
- Adj neki időt, Sebby. Nem lehet mindenki olyan, mint te vagy én.-*Ami nekik apróságnak tűnt, másnak lehetett nagyobb és nehezebben leküzdhető akadály.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:39
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 15:56 Ugrás a poszthoz


Magában sóhajtott - nem fognak egyhamar dűlőre jutni, de ha legalább annyit elér, hogy Jared ne utasítsa el a másik fiút csípőből, már sikernek könyvelheti el az estét. A kérdésre bólintott, sosem mondott volna nemet, ezt mindketten tudták, mégis megmaradt valamiféle kis szertartásnak ez az egész. Eligazította némileg a takarót, bár öccsével ellentétben pillanatok alatt melege lett alatta, az itteni nyár, főleg panelben, még mindig megkínozta. A kopogásra felpillantott, tekintete találkozott Ricsiével és a meglepett arcon mintha átsuhant volna egy majdnem-mosoly. Visszamosolygott, de addigra a másik már elkapta a tekintetét és a könyvéért nyúlt, ügyet sem vetve a testvérekre. Hagyta, nem erőltetve rá a társaságát, de némi rossz érzés telepedett rá. Nem tudta kiszámítani a másik reakcióit.
Jared nem igazán zavartatta magát, az Eridonban alighanem megszokta már, hogy akad egy-két plusz fő a szobájukban, úgyhogy kényelmesen befészkelte magát a fal és közé, apránként addig tekeregve és rakosgatva a tagjait a takaró alatt, amíg meg nem találta a tökéletes pózt. Ilyenkor roppant macskás volt, sokáig  helyezkedett, de amint jól érezte magát, jóformán azonnal elnyomta a buzgóság és hamarosan most is meghallotta azt a halk, békés szuszogást, ami arról árulkodott, hogy öccse már mélyen alszik. Sokszor riadt éjszaka a másik forgolódására, amire a kisebbik Nightingale egyáltalán nem is emlékezett, de nem bánta, mert mindig arra ébredt, hogy ott van vele és pillanatok alatt megnyugodott és vissza tudott aludni. Most azonban még kicsit se érezte magát álmosnak – fáradtnak igen, de amíg az agya zakatolt, úgysem bírt pihenni. Jólesett volna egy szál cigaretta, de eddig még csak gondolatban sem hozakodott ezzel elő, mert nem akart vitázni, ha már megúszták katasztrófa nélkül ezt a napot. Hosszú percek teltek, amíg a plafon helyett a másik ágy alját nézegette, latolgatva a lehetőségeit, majd Ricsire nézett, akiről szinte el is feledkezett, annyira csendben volt, mintha levegőt sem venne. Tanulmányozta egy kicsit, tartását, rezzenéseit, aztán döntött, óvatosan kicsusszanva Jared mellől-alól, betakarva, mielőtt felült. Ricsi felé intett, hogy felhívja magára a figyelmét, az ajtó felé bökve fejével, egy félmosollyal, hogy ne ijessze meg.*
- Hozd a könyvedet is, ha akarod.-*Suttogta, majd felkelt és elindult kifelé, kiengedve maga előtt a kisebbet, hogy leolthassa a villanyt. A konyhában nem volt teljesen sötét, beszűrődtek a város fényei, aztán meggyújtotta a pult feletti kis neont. A szütyő a kezében himbálózott.*
- Rá akartam gyújtani egyre, és úgy láttam, te sem tudsz aludni.-*Richárdról ordított a feszültség, legalábbis számára egyértelmű volt, hogy amíg ő ébren lesz, a másik sem alhat. Nem a legideálisabb kombináció, tényleg jobb, hogy nem laknak állandóan egy szobában, mert az őrületbe kergetné szegény gyereket az összevissza alvásával és kelésével.*
- Kérsz egy kakaót?-*Érdeklődött, mert más ötlete nem igazán volt – persze, főzhetett volna teát, de úgy érezte, inkább beszélgetéssel oldható a gond, semmint gyógyfüvekkel.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:40
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 16:02 Ugrás a poszthoz


- Tegyek bele csokoládét? Vagy fűszert?-*Könyékig eltűnt a fenti szekrényben, egy csuprot és egy pléh bögrét kerítve, amibe aztán cukrot és kakaót adagolt, összekeverve és felöntve tejjel – Agatha ellenezte az instant italokat és ételeket, ő pedig ráhagyta, mert egyébként sem fűlt a foga különösebben ezekhez a mugli rémségekhez. Ha Ricsi nem kért semmit, akkor nem erőltette a dolgot, elvégre nem értett hozzá annyira, mint Jared, aki játszi könnyedséggel ízesített bármit és többnyire el is találta a dolgot. Amíg a tej melegedett, elpakolta az alapanyagokat és miközben időnként megkeverte a lassan gőzölögni kezdő italt, megsodorta a cigarettáját, ráérősen és nyugodtan. Első pillantásra tényleg sablonosnak tűnhetett, de sosem érdekelte igazán a kívülállók véleménye, még akkor sem, amikor ilyen vagy olyan okból rokonszenvük elnyerésén fáradozott, bár mostanában apránként gyűltek az olyan emberek, akiknek igenis nyomott a szavuk a latban.
- Rossz alvó vagyok. Későn fekszem, mert éjjel tudok zavartalanul olvasni, kísérletezni, vagy csak mert az agyam tovább kattog.-*Halkan magyarázott, de a lakásban olyan csönd honolt, hogy nem is nagyon kellett megemelnie a hangját. A pultnak támaszkodott, szórakozottan játszva a kész cigarettával, azokon a fél- és negyedmosolyokon töprengve, amiket a mellette ácsorgó fiú olyan gyorsan és szorgalmasan fojt el, jóformán csírájukban, amíg észbe nem kapott, kitöltve a kakaót és odaadta Ricsinek.*
- Tessék. Van kedved kiülni?-*Intett aztán a balkon felé, ahol beszélgethettek volna – a másik lehetőség a nappali, bár ha ott telepednek le, esélyesen megint hajnalig nem alszik, mert Agatha zenegyűjteménye mindig elcsábította. Mindenesetre, a másik döntésére bízta magukat.
Alig helyezkedett el, öngyújtó kattant és pár pillanatig narancsos fény villant. Ritkán gyújtott rá – nagyon stresszes napok után, néha Kins társaságában és ha álmatlanság gyötörte, így nem érződött a ruháján vagy látszott az ujjain. Ma kifejezetten kívánta ezt az egy szálat, jóleső sóhajjal fújta ki az első korty füstöt.*
- Mesélj.-*Vetette fel, némi hallgatás után.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:40
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 16:19 Ugrás a poszthoz


- Hmmm...-*Ha nem döntésképtelen, nem kérdezi, de ebben a helyzetben talán teljesen ártalmatlan dolog kihasználnia képességét – lassan húzza végig ujját a fűszerek során, mintha gondolkodna, valójában azonban Ricsi apró rezzenéseit lesi, a fahéjnál állapodva meg. Erre reagált, ezt kedvelheti, bár arra is figyelnie kell, mennyit tegyen bele, mert magától meg nem mondaná és ha eltúlozza, akkor az egész ihatatlanná válik (saját vállat megpaskolós tapasztalat).  A fiú őszinte mosolyát látva úgy érezte, megérte ehhez az egyébként megvetett  eszközhöz folyamodni, még ha egy kicsit csalásnak is tűnt a szemében.
- Szívesen.-*Ha Ricsi nem is kommunikált túl jól vagy beszélt túl sokat, számára elég érthető volt. Nem mindig, mert számos tettére vagy épp nem-tettére nem talált igazán magyarázatot, de a lényeget általában megértette. Egyelőre nem tehetett mást, mint hogy elég időt és teret hagy neki, hogy Ricsi biztonságban érezhesse magát, és megvárja, amíg saját tempójában leküzdi ezeket a korlátokat.
Odakint szélcsend volt, úgyhogy igyekezett úgy fújni a füstöt, hogy ne menjen a másik orra alá – az lustán kacskaringózott felfelé, halovány, kísérteties mintákat rajzolva. Kényelmesen elhelyezkedett a fotelben, ráérősen mozdult, nem engedve, hogy fáradtsága is látszódjon.
- Inkább ez, mint hogy azt bánd, hogy nem ittam meg.-*Válaszolta, valószínűleg ugyanazzal a logikával, ami akkor is mozgatta. Azt viszont jó jelnek tartotta, hogy Ricsi kibékült annak gondolatával, hogy valakivel megossza terheit, még akkor is, ha legközelebb esetleg nem rá esik a választása. Inkább meséljen másnak, semhogy mindent elfojtson és aztán ostobaságot csináljon.
- Minden kezdet nehéz, de igazából, elsülhetett volna ez a nap sokkal rosszabbul is. Részemről örülök, hogy megúsztuk baleset, vita és veszekedés nélkül.-*Ez a helyzet mindüknek furcsa volt, talán Agatha kivételével, aki őket is úgy fogadta be és ráadásul le kellett küzdenie a származásukkal kapcsolatos félelmeit és előítéleteit is. Tudta, hogy jelenleg ő áll a legjobban – felnőtt, jövőre befejezi az alapképzését, van munkája és még a legrosszabb esetben is el tudna úgy lavírozni a többiek közt, hogy ne gerjesszen további súrlódást. Ezért is igyekezett megkönnyíteni Márkéknak a beilleszkedést, főleg Ricsinek, aki a legelveszettebbnek tűnt most.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:44
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 16:24 Ugrás a poszthoz


- Eddig biztatóan al...-*Már nem jutott el a mondat végéig, mert hirtelen mozgást érzékelt, aztán valamit a lábukhoz dobtak és hatalmas csattanást hallott (mint később tudatosította, a balkonajtót csapták rájuk teljes erőből). Az első gondolata az  volt, hogy támadás érte őket és nem is igazán állt meg gondolkodni, mennyire logikátlan ez, csak amikor már kivont pálcával, átkozásra készen állt, nem a szabályos párbajpózt, sokkal inkább egy közelharcra is kész testhelyzetet véve fel. Eltelt azonban egy-két pillanat és további varázslatok nem érkeztek, síri csend borult mindenre és átható rothadásszag kezdett terjengeni, aminek köszönhetően összeállt a fejében, mi is történt.
- Jared!-*Csattant fel, a keretbe bokszolva öklével, de válasz nem érkezett, az ajtót pedig szintén nem hatotta meg a dolog. Horkanva legalább a bájital maradékait eltüntette egy intéssel, hogy ne lengje be őket a záptojásszag, majd a korlátig hátrált, hogy nekidőlhessen és így képletesen és fizikailag is némi távolságot halmozzon maga és a probléma közé. Az öccse épp kipróbálta rajtuk az egyik félresikerült főzetét és kizárta őket a balkonra, miután valószínűleg teljes harci truccban elcsörtetett aludni. Ok? Hallgatózás. A beszélgetés egyetlen része, a bájitalok említése elég volt, hogy az öccse ellenőrizze a készletét és rájöjjön, miről van szó, na meg arra is, hogy nem osztotta meg vele a történetet (aminek kilencven százalékára nem is emlékezhetett...). Ez még mindig kevés, normál esetben rákérdezne.*
- Egyeseknek nehezebben fog menni, mint gondoltam...-*Meredt az üvegre, amiben jelenleg csak a város tükröződött, az ő elmosódott körvonalaival egyetemben. Ő már tudta, amit Ricsi nem – nem csak az ajtó zárult be előttük, hanem az arra és a lakás köré szórt valamennyi védőbűbáj is, amik tekintettel a lehetséges veszélyekre, nem gyerekes kis jelzővarázslatok voltak. Innen nem fognak bejutni, hacsak nem akar instant szívrohamot okozni az összes odabent alvónak.*
- F***.-*Közölte gondolatmenetének egyik hangsúlyos részét hangosan is, bár különösebb beleélés nélkül, mert még mindig jócskán lekötötte a döbbenet, amit Jared reakciója váltott ki belőle. Lassan kezdett egyértelművé válni, hogy akármilyen hihetetlen is, a fivére féltékeny. Őszintén szólva hitetlenkedve és tanácstalanul állt a helyzet előtt, mert ha hasonlóan más hangot is ütött meg Ricsivel, mint Matthew vagy Agatha társaságában, messze nem volt vele annyira nyitott vagy közvetlen, mint amennyire külső szemlélőnek tűnhetett.
- Oh, for f***'s sake...-*Mostanra tűnt fel neki, hogy valami nem ül és jókora késéssel tudatosította, hogy rövid pánikjában markába gyűrte a cigarettáját, mielőtt még elolthatta volna, csak épp a keze érzéketlensége miatt nem regisztrálta, hogy égeti. Remek. Egy újabb seb, amiről folyton el fog feledkezni és még meg se mutathatja Agathanak. Ingerülten hajította el a csikket, pedig egyébként soha nem szemetelt.*
- Azt hiszem, a legegyszerűbb, ha hoppanálunk valahova. Nem akarok magyarázkodni már az első estén és a bűbájoktól nem jutunk be.-*Foglalta össze a dolgokat, nagy levegőt véve és kifújva, várva, hátha a másiknak több ötlete van.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:45
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 16:32 Ugrás a poszthoz


Az első mondatra kicsit „nem mondod” fejjel pislogott, aztán csak sóhajtott egyet, egyfajta mentális legyintésként Ricsi bűntudatára.*
- Ő reagálta túl, csak a bájos Eridonos örökség részeként jelenleg nem tudok ezzel mit kezdeni, előbb le kell higgadnia.-*Jared messze ritkábban vesztette el a hidegvérét, mint ő, sokkal kevésbé ingadozott a hangulata vagy ragadták el az érzelmei, de ha egyszer elkapták az indulatok, akkor Merlin irgalmazzon mindenkinek, aki épp a közelében tartózkodik. Leállítani nem lehetett, amíg ki nem tombolta magát, most viszont esélyesen hosszas, tüntető sértődésre is számíthatott, főleg, ha nem sikerül valahogy feloldani a féltékenységét.*
- Nem beszéltem neki a bájitalról, mert nagyon magánjellegűnek éreztem az egészet akkor is, ha nem emlékszem sokra. Könyörgöm, egy vacsoráról meg három csillagképről tudnék számot adni.-*Emelte az égre a tekintetét, mert mostanra abban sem volt biztos, hogy elkerülhette volna a történteket annyival, ha az öccse tud Madagaszkárról, vagy esetleg csak olaj lett volna a tűzre. Sebby esélyesen nem tudatosította, hogy ha nem jelentene rájuk fenyegetést minden idegen, sokkal barátságosabb és nyitottabb lett volna mindenkivel, mert vele ellentétben igényelte a társaságot és nem érezte jól magát egyedül, a szobájába zárkózva. Ez nem azt jelentette, hogy kevésbé ragaszkodott volna a testvéréhez, de természete része volt, akár a rajztehetség vagy a maximalizmus.*
- Betörőellenes védőbűbájok. Elég nagy lakás, Agatha itt tartja a készletei egy részét is, úgyhogy levédette.-*Az igazság ennél egy kicsit több okot sorolt volna fel, de így is logikusan elfogadható indokkal látta el – ez volt az egyik oka, amiért a nő azt szorgalmazta, hogy a fiúké legyen a lakás, ha ők összeköltöznek Márkkal. Többen is voltak, de főleg a nagyobb biztonság kedvéért.*
- Kins talán nem ölne meg, ha beállítanék hozzá, de semmi kedvem Bogolyfalván grasszálni az éjszaka közepén, így.-*Gesztikulált alsónadrágos-atlétás szerelésére, plusz ez megint némi magyarázkodást jelentett volna. A kastély viszont messze van a birtok határától, ahova már lehet hoppanálni, nem lenne élvezet mezítláb gyalogolni és még a prefektusokkal is fogócskázni utána, úgy, hogy még a detektor sincs nála (az is bent hevert az asztalon a szütyőben). Gondolkodás közben a pálcájával játszott, sorra véve az épp elérhető helyeket.*
- Csak az erdei faház jut eszembe. Esetleg a vadőr egyik karámja.-*Közölte végül lehetőségeiknek lehangolóan rövid listáját.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:21
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 16:43 Ugrás a poszthoz


Általában nem fordított figyelmet a sebeire, mert hozzászokott, hogy a felszínt begyógyítják, amint az ő megítélése szerint eleget szenvedett és nem adta meg neki azt az élvezetet, hogy könyörögjön vagy akár csak jelét adja, hogy fáj. Hozzá lehetett edződni és a hiúsága is fűtötte, gyengének végképp nem akart mutatkozni. Amióta eljöttek, mindez alig változott, de Agatha lassan belé nevelte, hogy mutassa meg a sérüléseit.
Egy pillanatra lehunyta a szemét – rajtakapták, pedig ezt a titkot eddig sikerült megőriznie, lassan két éve senki sem fogott gyanút és néha már meg is feledkezett a létezéséről.*
- Nem.-*Eddig mindössze két embernek árulta el önként, most pedig kényszerűen egy harmadiknak fogja, mert ostobaság lenne szemtől szembe hazudni.*- A jobbom nem egyszerűen ügyetlen, érzékelten. Hideg-meleg, tapintás egyáltalán, fájdalom majdnem semmi.-*A lényegre szorítkozott, egyfajta bocsánatkérő negyed mosollyal, amiért legutóbb félrevezette. Nem akart igazán erről beszélni, mert bár fokozatosan beletörődött és nem szégyellte, nem is kürtölte szét, mert akkor el kellett volna azt is mondania, hogy történt, megint hazudni, mivel az igazság érthetően számításba sem jöhetett, eltűrni a sajnálkozást és a szánalmat, a kérdéseket... Kapott a lehetőségen, hogy témát váltsanak.
- Talán nem úgy tűnik, de ő is ugyanezt tette volna a helyemben.-*Jared már nem egy ízben bizonyította neki, hogy ha nehezen és lassan is, de próbál és akar nyitni, figyel az emberekre. Szerinte nagyobb bűn érzést lopni, mint gondolatot és pont ez mozgatta őt is – nem akarta továbbadni azokat az érzéseket, amiket Ricsi felfedett előtte, még ha igen kevésre is emlékezett.
- Ha lenne ötleted, mit mondhatnék neki magyarázatképp, hálásan venném. Nem tudom, mennyit, hogyan oszthatok meg vele, hogy megértse.-*Nem akart hazudni, de azt sem tehette meg, hogy Richárd beleegyezése nélkül megoszt mindent, ami megmaradt. A fiú egyébként is túl gyanakvó és bizalmatlan volt mindenkivel szemben, nem akarta elveszíteni azt a kicsi valamit, ami jelenleg kapcsot jelentett köztük. Szerencsére a további mondataiba nem kötött bele, ha nem is fogadta el őket egy az egyben.
- Rendben, akkor faház.-*Egyezett bele, de kénytelen volt emlékeztetni a másikat egy kissé kellemetlen tényre.*- Vonattal kellene visszamennünk.-*Ez a hivatalos forgatókönyvük része volt, amit valószínűleg azért találtak ki Márkék, hogy legyen idejük az úton ismerkedni, ha már különböző házakba járnak. Ha nem jelennek meg reggel, abból úgyszint magyarázkodás lesz.
- Kapaszkodj belém!-*Intette közelebb a fiút, majd elméjében gyorsan betájolta, hova kellene érkezniük, irányt, távolságot, kettejük súlyát véve számításba, majd elegánsan beleejtette magukat a semmibe. Egy pillanattal később a birtokon álltak, térdig érő fűben és tücsökciripelésben. Jólesően megborzongott, mert itt sokkal hűvösebb volt, mint a városban, ahol napnyugta után is okádta magából a forróságot az aszfalt és a beton, de épp ezért nem is akart sokáig ácsorogni.
- Lumos!-*Motyogta, hogy tájékozódhasson – iránytű híján csak fejből navigálhatott, de szerencsére nem voltak messze céljuktól, csak mezítláb haladtak lassan.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:21
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 16:57 Ugrás a poszthoz



Ricsi nem kérdezett és ő hálás volt érte. Apróság, de néha az ilyen apróságok számítanak  igazán. Bár azért annak is örült volna, ha nem ilyen teljesen nyilvánvalóan elutasító, de azért látszólag beleegyező választ kap. Némán megcsóválta a fejét – beszélhet ő, most minden falra hányt borsó, pedig most találkoznak először, de mindkét önjelölt viselkedéselemző máris komplex, tévedhetetlen képet alkotott a másikról. Micsoda képtelen helyzet, megtoldva még ezzel az...erkélyjelenettel.*
- Vicces, hogy mindkettőtök rém gyerekesnek tartja a másikat.-*Jegyezte meg végül, különösebb bántó él nélkül, leginkább magának beszélve. Egyszerűen... mindketten meg vannak győződve róla, hogy mennyivel érettebbek a másiknál és milyen felnőtt módjára viselkednek, közben pedig itt áll, a jobbján egy üres kakaós csuporral és némi cinizmussal, a balján meg valakivel, aki nem is olyan rég még kávéval akarta lefizetni, hogy visszajöjjön az Eridonos szobájukba, mert hogy is fogalmazott? Sherlock hiányolja őt?
- Köszönöm. Nem fogok a szükségesnél többet elmondani.-*Biztosította, érezve, hogy egyáltalán nem lehet könnyé és kellemes beleegyezni abba, hogy egy harmadik személynek meséljenek erről. Több szót viszont nem pazarolt az egészre, az előbbi megszólalása már így is felesleges volt, ami pedig a vonatot illeti, ráér holnap foglalkozni vele, mert most semmit sem fog megoldani, már ha egyáltalán képes lesz ilyesmire. Inkább a hoppanálásra koncentrált, mert ha valami, hát egy amputoportálás hiányzott most egy legkevésbé az este megkoronázásaképp.
Landolás után kicsit megingott – a sima járólap után a durva talaj minden volt, csak nem kellemes, de legalább épen és pontosan érkeztek a kívánt helyre.*
– Van időnk...-*Felelte, a legközelebbi fának támaszkodva, mert bár sosem volt ennyire rosszul, azért megélt már hasonlót és igazán nem siettek sehova, ráadásul csak az erdő szélénél jártak, így a bestiák sem jelenthettek túlzott fenyegetést. Ami őt illette, álmos nem volt, de szép lassan elpárolgott minden indulat belőle, csak a fáradtságot hagyva maguk mögött. Akárhonnan nézte, hacsak nem történik csoda, hosszú távú viszálykodásra számíthat, amiben bájosan ő kerül két tűz közé – mennyire ironikus, hogy bár úgy érezte, mindkettejüket meg tudná győzni előbb-utóbb, nem lesz rá módja. A legszomorúbb az egészben, hogy míg ő mindkettejükben látta a főbb hibákat és azt, ami megkapóvá tette őket, nem mutathatta meg nekik, mert úgy fújtak egymásra, mint macska a tükörképére.
Ricsi útmutatása és az emlékei alapján már könnyen megtalálták a házikót – útközben és odafenn sem beszéltek már igazán, valahogy túl hosszúra nyúlt a nap és a kedve sem volt az igazi. Kutakodás közben még talált két megviselt, de viszonylag tiszta takarót, amit elosztott, majd összegömbölyödött az egyik babzsákon, pálcáját keze ügyében tartva.

Az egyetlen dolog, amivel nem számolt, a saját átkainak egyike volt, ami rögtön ébredés után lecsapott rá – még ki sem nyitotta a szemét, már érezte a szokásos ragacsos, undok ködöt, ami úgy telepedett minden gondolatára, mint egy lethifold, elszívva az életerejét és csalogatva vissza álomföldre. A babzsákot valamennyire tudatosította, de azt hitte, az Eridonban aludtak el Jareddel a közös kis társalgóban, ami megesett már néhányszor, az pedig halványan rémlett, hogy ha tegnap szombat volt, akkor ma vasárnap van és talán munkája sincs. Lustán, összegyógyult szemhéjjal tapogatózott körbe, rém álmosan ölelve magához a közelében fekvő öccsét.*
- Csináááálj nekeeeem kááávééééét...-*A hangja egészen elkenődött, nyüssz-gyanús és vízszintes hangfekvésű volt, mint ilyenkor rendesen – a hangulata jobbára nyűgös és harapós között ingadozott, most ez előbbi mutatkozott meg.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:20
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 22:34 Ugrás a poszthoz


[illúziómágia-gyakorlat. állítólag.]


Hálásnak kellett volna lennie azért, hogy az idegei kötélből vannak - de ahogy itt ült, ebben az auroroktól nyüzsgő hotelben, a szomszéd szobában Anglia egyik legjobb ex-kémvadászával, a másik ágyon egy jóval idősebb, Rellonos lánnyal és a kezét nézve egyfajta tompasággal figyelte, hogy bármekkora is a kavargás a lelkében, nem rezdül, egyetlen ujja sem remeg. Egy feltűnő mozdulatot nem tehetett, egy felesleges varázslatot nem idézhetett, mégis úgy ült a reggeli kávéja mellett, mintha csak egy kávéház teraszán sütkérezne, pirítóst majszolva és a vaj mennyisége lenne a legnagyobb aggodalma. Őszintén szólva, már maga sem tudta, mit árul ez el a jelleméről. Egy biztos, erre az útra is éppolyan gondosan készült fel, mintha az életük múlna rajta, ennél többet nem tehetett. Nagy levegőt vett, aztán felhörpintette az itala maradékát és a mosogatóba téve a bögrét, nyújtózott egyet, mély-mély levegőt véve és lassan kifújva. Utána felrángatta a cipőjét és magára kanyarította a kabátját - ki tudja, hova mennek - és szütyőjével felszerelkezve elindult lefelé. A biztonság kedvéért magánál tartott néhány egyszerű, gyanútlan bájitalt, a pálcáját, a kísérletekhez használt szemüvegét és az iránytűjét. Ez utóbbinál sokáig vacillált, felírja-e a Magnusnak leadott listára, aztán a repdeszka bárki által hozzáférhető szabadalmára gondolva egy sóhajjal felírta és csak a neveket változtatta meg, biztos ami biztos alapon. Ha megvizsgálja, nem talál majd mást, mint néhány helyet, meg Sherlock manccsal díszített nevét, de az öccsének vagy Agathanak többé nyoma sincs a forgólapon, ezzel pedig egy kicsivel nagyobb biztonságban tudhatta őket.
A lift helyett a lépcsőket választotta, volt annyi ideje, hogy ne kelljen loholnia s míg a fokokat szedte, szép, egyenletes iramban, kitisztította az elméjét - veszélyes gondolatokat amúgy sem hagyott benne szabadon kószálni, nem bízott sem Sárában, sem a szálló többi lakójában, nem bízhatta a véletlenre a dolgokat, de rendben kellett szednie magát az illúziómágiához. Ez a mágiaág nem fér össze a ziláltsággal, már volt alkalma megtapasztalni, milyen könnyen széthullanak a képek, ha nem összpontosít megfelelően az alkotásukkor, mennyi különféle torzulást okozhat egy-egy becsúszó gondolat. Ezen a szinten már nagyjából túljutott, de tudta, hogy a vizuális illúziók a legkönnyebbek és minden további szinten az alapoknál megtanultakat kell majd használnia, amíg az egész nem megy könnyedén, olajozottan, szinte ösztönösen - ez pedig még nagyon messze volt.
Mire a földszintre ért, készen állt - befordult az előtérbe és felpillantva a várakozó Magnus tekintetével találkozott a sajátja. Nyugodtan sétált oda hozzá, legrosszabb esetben is pontosan érkezett, semmiképp sem késve. A tanár végigmérte - egyszerű, leginkább sportosnak nevezhető mugli öltözetben jött, hidegebb-melegebb időjárásra egyaránt felkészülve. Eleget járt futni, hogy ebben kényelmesen érezze magát és a célnak is megfelelt.*
- 'Reggelt.-*Tisztelgett a maga sajátos stílusában, instrukciókra vagy indulásra várva.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 10:21
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 23:14 Ugrás a poszthoz


A válasz, amit kapott, cseppet sem volt ínyére. Egy, nem Sebby hangja volt a valaminek, amit megölelgetett, így inkább el is engedte, de kettő, a hang olyasmit közölt vele, ami mélységesen felháborította, főleg ilyenkor, hajnalok hajnalán. Felült, a mozdulat azonban édeskevés volt hozzá, hogy fel is ébredjen, mindössze fájdalmasan evidenssé tette szánalmas állapotát. Össze-vissza meredező, hatvanhatszor elaludt haj, csíkszemek, gyűrött ruha és egy álmos ötéves arca – ezekkel szembesülhetett Ricsi, ha felnézett, míg Gareth még ültében is kicsit imbolyogva próbálta feldolgozni a hallottakat. Milyen faház? És mi az, hogy NINCS KÁVÉ?! Képtelenség. Kávénak lennie kell. Ez élet-halál kérdése.*
- Te nem Jared vagy.-*Állapította meg egy kivételes lángelme éleslátásával (mivel a sajátja még nem funkcionált), majd akkorát ásított, hogy belereccsent az állkapcsa. Pálcája után kotorászott, sok-sok évnyi megszokásnak és némi előrelátásnak köszönhetően meg is találva, de korántsem nyújtott bizalomgerjesztő látványt a varázseszközzel.*
- Kávé. Koffein. Kell.-*Próbálta leegyszerűsíteni mondanivalóját, mert míg öccsének nem kellett magyaráznia, ez a valaki – furcsán ismerős, kicsit kaparós hangjával – nem értette meg elsőre. Úgy volt vele, hogy ha még sokáig kell magyaráznia, akkor maga keresi fel a konyhát, pedig minden elgémberedett porcikája tiltakozott az ellen, hogy most ilyen messzire induljon. Ő most a fürdőbe vágyott. Zuhanyra. Kellemes, langyos zuhanyra, tiszta, frissen vasalt ingre meg egy fésűre, hogy kellő módon jelenhessen meg mások előtt. Amennyiben Ricsi beleegyezik, hogy szállítja neki az áhított nedűt, úgy egy roppant nagyvonalú (és a szándékozottnál mélyebb) helyeslő bólintással bocsátja útjára, míg ő elindul megkeresni a fürdőt. Biztosan tudja, hogy a szobából kilépve jobbkézt van, úgyhogy összefogja magán a takarót, hercegi palástként húzva maga után, és nekivág a faháznak. Az első falon csak ablakot talál, ajtót meg kilincset nem. Türelmesen áttámolyog a következő falhoz, szorgosan keresve tovább, csodával határos módon nem esve hasra semmiben – de ismerjük el, előbb-utóbb be fog következni a dolog.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 23:22 Ugrás a poszthoz


- Aaaa....-*Láthatóan kutakodnia kellett a név után, majd mintha kapcsolt volna.*- Ricsillag, mit keresl te itt?-*Érdeklődött, bár tulajdonképpen a kérdés eredetiben úgy folytatódott, „ha nincs nálad  koffein?”. A következő mondat azonban kisimította a megfeszített gondolkodástól homlokára gyűrődött ráncokat és szapora bólogatással szorgalmazta az említett terv mihamarabbi véghezvitelét. Olyan volt, mint azoknak az idegesítő bólintgató állatoknak az egyike, bár csakhamar abbahagyta, visszatérve a morcogáshoz.
- Gusztustalanul jó kedved van ebben az embertelenül korai órában.-*Közölte vele, mert bár nem látta a vigyorgást, a hangjából nagyon is kihallotta és valahol azt is sejtette, hogy ő eme derű forrása. Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot, hogy utasítgatni próbálja, őt! De való igaz, ha a mozgása is olyan lassú, mint az észjárása, jobb, ha alszik még egyet, mire megérkezik a kávéja. Némi kóválygás után meg is találja a babzsákot, amin éjszakázott és pokrócába csavarva magát visszagömbölyödik a helyére, kicsit még ficeregve, majd kinyúlva a pálcáját maga mellé téve – valószínűleg az imént az oldalába állhatott bele, ezért kívánja kicsit távolabb helyezni.
Amikor Ricsi visszaért, a hangjára érthetetlen morgás hallatszott, aztán a kávéillat némi mocorgást váltott ki, mígnem a takarókupacból kinyúlt egy kéz és becserkészte a legközelebbi bögrét, magával vonszolva. Csak utána ült föl, azonnal bele is kortyolva és bár nem beszélt, a köd lassan tisztulni kezdett – nagyjából tíz perc hallgatag szürcsölés után kinyíltak a szemei és pislogott kettőt.*
- Öhm. Jó reggelt...-*Kockáztatta meg, fejét kicsit vállai közé húzva nézve Richárdra, miközben lassan visszaszállingóztak az emlékei az előző estéről, meg a nem is olyan régen tett ébredési kísérletről.*
- Teljesen megfeledkeztem arról, hogy figyelmeztesselek, a reggeli kávém előtt nem érdemes velem megpróbálni tárgyalni. Kriminálisan alacsony a vérnyomásom.-*Persze, ez most leginkább kifogásnak hatott, de mihez kezdjen, ha a medimágus is kétszer méri, hogy az összeget beírhassa és ne kényszerüljön élőholtnak nyilvánítani? Jobb napokon is 80/60-nal startol, a rosszabbakról nem is beszélve.*
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:19
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 14. 23:28 Ugrás a poszthoz


- Kösz a kávét és bocs az ébresztőért. Az IQ-m a vérnyomásommal együtt zuhan.-*Grimaszolt, ami valamennyire meg is felelt a valóságnak, bár bizonyos helyzetekben még a koffein sem sokat segített, de ez már nem a kávé bűne volt. Hogy Ricsi osztozott vele ebben a gyengéjében, megmagyarázta, miért is derült olyan jókat rajta – eszébe se jutott haragudni ezért, külső szemlélőként ugyanúgy röhögött volna, csak így E/1-ben kicsit kevésbé vicces, főleg az ön- és közveszélyes bénaságát tekintve. Még jó, hogy idejében leföldelték és visszafeküdt aludni.
- Amint útrakész állapotban leszünk. Jó lenne még azelőtt visszaérni, hogy feltűnne az eltűnésünk.-*Tovább kortyolgatta az italát, fokozatosan egyre éberebbé válva, bár még eltelik némi idő, míg tényleg hoppanálásra alkalmasnak nyilváníthatja az állapotát, addig még megihatják a bögrék maradékát. Mindenesetre, minél hamarabb indulnak el, annál esélyesebben tudnak besurranni a reggel szellőztetés céljából nyitva hagyott balkonon át, ami jelenleg az optimális megoldás lett volna. Agatha szerencsére hétvégéken nem dörömbölt az ajtón reggel, még csak nem is ellenőrizte őket, helyette addig is motyogott vagy elment valamerre, saját dolgait intézve.
Ahogy végeztek, a két bögrét összezsugorította és zsebre vágta – majd kimossa és visszaszolgáltatja  később – aztán visszatett mindent oda, ahol találta őket. Most sokkal gyorsabban visszataláltak a birtok határához és kicsivel később egy halk pukkanás kíséretében eltűntek.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:19
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 15. 00:12 Ugrás a poszthoz


[truccparádé, másnap reggel]


Hogy reggel sikerült észrevétlen visszajutniuk a lakásba, kisebb fajta csodaként könyvelte el, de mivel későn ébredtek és még később indultak el az erdőből, már nem tudta elkapni Jaredet kettesben, főleg nem úgy, hogy még fejfájásra hivatkozva el is zárkózott vissza a raktárként funkcionáló szobába. A kilincset bűvölve némi frusztrációt érzett, mert ezek szerint az öccsének kevés volt az éjszaka, hogy kidudrogja magát, pedig nagyon remélte, hogy még a vonatút előtt sikerül megbeszélniük ezt az ügyet, mert kezdte irritálni, hogy nem érti, miért reagálja ennyire túl. Nem mintha nem kellett volna időről időre úgyis újrafőzni a bájitalokat, amik lassan, de biztosan veszítettek az erejükből és megbízhatatlanná váltak. Még csak nem is veszélyeztetett senkit, mert a szigetről egyenest haza ment és újra is töltötte a fiolát. Tény, elhallgatott egy találkozást, amiből alig fél órára, ha emlékszik, de ez nem tűnt elég nyomós indoknak. Ez az egész olyan értelmetlen és kusza volt, nem jellemző az öccsére, a hirtelen, dacos, gyerekes bosszú és a hosszas, tüntető truccolás sem. Persze, erről győzködhette volna Ricsit napestig, hiába, úgyhogy inkább szóvá sem tette az egészet. Agathaval beszélgettek helyette, segített még egy-két dologgal, amivel tudott, aztán összecsomagoltak és kisétáltak az állomásra, a következő közös látogatásuk alkalmát egyelőre későbbi megbeszélés tárgyává téve. Amíg ő is ott volt, a fiúk legalább valamelyest ügyeltek a látszat fenntartására, amint azonban kigördült velük a szerelvény, mintha sose ismerték volna egymást.
A vonaton a patthelyzet egészen új magaslatokba emelkedett, mert a kis térben egyszerűen annyira nyilvánvalóvá vált az, ahogy kölcsönösen levegőnek nézték egymást, hogy neonfeliratokkal sem lehetett volna feltűnőbbé tenni. Miután tett néhány kínos csendbe fulladó kísérletet a hangulat oldására és a beszélgetésre, feladta a dolgot és mivel Jared nem volt hajlandó kommunikálni, a Ricsivel való társalgást viszont nagyjából ellehetetlenítette a fennálló feszültség, egy könyvet vett elő, lélekben és fizikailag is elhatárolva magát. Ezt, itt és most, nem fogja tudni megoldani, így viszont nem látta értelmét a további erőlködésnek. Várnia kellett, valószínűleg majd az Eridonban lesz helye és módja négyszemközt helyrehozni - bár sokkalta könnyebb lett volna, ha legalább sejti, mi volt az, amivel ennyire magára haragította Sebastiant.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:47
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 15. 14:24 Ugrás a poszthoz


Egy rezzenéssel sem adta jelét, hogy figyelne, amikor Ricsi hirtelen megszólalt, de minden idegszála megfeszült. Ebből baj lesz. Nem véletlenül mondta előző este neki, hogy Jarednek előbb le kell higgadnia, mielőtt beszélni lehet vele - ahogy most bevette magát az ablak melletti sarokba, pontosan olyan volt, mint egy nagy macska, ami szőrét ingerülten borzolva csak egy pici, apró provokációra vár, hogy lecsaphasson. Ők ketten már elég időt töltöttek együtt ahhoz, hogy Gareth ne legyen hajlandó belemenni ebbe a játszmába, ellenezte, hogy az ember másokon vezesse le a feszültségét és az indulatait, úgyhogy nem csinált magából céltáblát. Ricsi viszont éppen belesétált ebbe és már nem maradt ideje, hogy elkapja a fivére csuklóját.
Ricsi feje helyett azonban mindössze egy kicsit kopott könyv koppant a padlón, ami fél pillanattal ezelőtt még Garethnél volt - az eddig kötetet tartó jobbja akadályozta meg, hogy Jared ütéséből további sérülés legyen, tompítva a lendületet. Az arcáról nem lehetett olvasni, az érzelmek nyomtalanul eltűntek róla, csupán a szeme fénylett szokatlanul.*
- Elég.-*Nem emelte fel a hangját, csupán közölt, egyszerűen és színtelenül. Nem rántott pálcát, nem pattant fel és nem vetette magát a verekedők közé, de a balja ott pihent a felpattanni kész Richárd jobb kezén, egyetlen szó nélkül fogva vissza, mindössze fejét ingatta meg alig észrevehetően, ahogy pillantásuk találkozott. Utána Jaredre szegezte a tekintetét és bár a Rellonos nem láthatta, öccse előtt egy jókora tükör illúziója bontakozott ki, ami közelről mutatta neki gőgös, utálkozástól eltorzult vonásait, ütés utáni, feszült tartását, véres öklét. Az egész kisugárzása teljesen más volt, ijesztő, taszító és nagyon, de nagyon emlékeztette Garethet valakire.
Ismerős?

A tükörlap szélén ez az egy szó fénylett fel, sem több, sem kevesebb - lehet, hogy ketten kétféle átkot hoztak magukkal, ő a hazugságokat és Sebastian ezt a másik fajta sötétséget, de ettől még ugyanazzal a napjaikat megmérgező árnyékkal küzdöttek.
Ha végre lenyugodtak a kedélyek, nekilátott, hogy helyrehozza Ricsi orrát - igazából szívesen Jaredre hagyta volna, mert ő okozta a károkat, de a vonaton csak ő varázsolhatott, Bogolyfalváig meg mégse ülhet szerencsétlen itt vérezve.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 14:26
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 18. 14:45 Ugrás a poszthoz

...

Pár napra valóban eltűnt - hirtelen ötletként vágtak bele abba a kirándulásba, amin részt vett, így jóformán csak összekapta a holmiját és már indultak is. Jared még mindig tudomást sem vett róla, úgyhogy egy vállvonással úgy döntött, duzzoghat még két-három napot és majd akkor rágja át vele a történteket, ha visszajött, bár egyáltalán nem örült ennek.
Amikor befutott, lepakolás után rögtön az öccsét kereste és mivel a szokásos helyek egyikén sem találta, előkaparta az iránytűt - nagyon rossz előérzet kerülgette, még sosem fordult elő, hogy Jared ne a kedvenc búvóhelyeinek egyikén tartózkodott volna. A lelkiismerete most vette csak elő igazán, hogy nem beszélt vele és nem is figyelmeztette, meddig lesz távol - nagyon az élet humorérzékére vallott volna, ha most történik valami, amit aztán haláláig bánhat. Az ördög vigye el, hogy benne is ott volt a dac, hogy nem követett el semmit, ami miatt ilyen bánásmódot érdemelt volna! Miközben a tű forgását figyelte, hangokra lett figyelmes, pontosabban önelégült csevejre, ami máskor a legkevésbé sem érdekelte volna, azonban egyes frázisok miatt nem tudott csak úgy elsiklani felette. Egy illúzió rejtekébe húzódva állt meg hallgatózni. Három, feltehetőleg Rellonos, elsős-másodikosforma suhanc, egymással versengve hencegett azzal, hogyan zártak be két kis nyamvadt b***t a szekrénybe és hogy lassan már vissza is mehetnek, hogy kieresszék őket és megkapják, ami még jár nekik. Bár sürgette, hogy megkeresse Jaredet, mégsem hagyhatta ennyiben ezt - prefektussal vagy tanárral nem találkozott már két-három folyosója, így őket nem hívhatta segítségül, viszont az illúziómágiája tökéletes lehetőséget jelentett. Sorra véve a tanári kart végül Warrenre esett a választása, akihez mostanában nemegyszer volt szerencséje, úgyhogy könnyedén meg tudta alkotni alakját, bár a főattrakciót nem ez jelentette.*
- Hé! Mi a bánatot műveltek?-*A jellegzetes, máséval össze nem téveszthető hang úgy vágódik a folyosó csendjébe, mint egy elhajított fejsze, csak úgy reccsen. Bízott benne, hogy a kölykök gondolkodás helyett ösztönből csak nyakukba kapják a lábukat és elinalnak - aki gyengébbeken éli ki magát, annak a lelkiismerete nem elég tiszta, hogy hosszasan gondolkozzon ilyen helyzetben. Az alakot arra az esetre tartogatta, hogy ha hátrafordulnának, látható fenyegetés is legyen, de ahogy elszáguldottak mellette, egyikük sem bajlódott ilyesmivel. Amint eltűntek a következő sarkon, hagyta szertefoszlani mindkét illúziót és a szertárak felé sietett, hogy kieressze az áldozatokat, bárki is legyen az - nem nehéz megtalálnia a szekrényt, amiben már neki is volt szerencséje lapítani, előtte pedig két pálca hever. Elég egy pillantás, hogy belényillaljon, kihez is tartozik a nyírfa pálca és egy mozdulattal veszi elő a sajátját, hogy feloldja az ajtókra kiszórt bűbájt és feltépje őket.*
- Se.......-*A hosszú csönd leginkább amiatt állt be, hogy épp végignézte, amint Jared és Ricsi összebújva ülnek a szekrény aljában, megjelenésére előbb ijedtséggel, majd paprikavörös zavarral reagálnak, valamint sokatmondó hallgatással. Egy darabig némán cikázott köztük a tekintete, mint aki számba vesz valamit, aztán szemöldökei egy fokkal feljebb araszoltak.*
- Hmmm...-*A szőkébbik (és vörösebbik) öccsére meredt, nem haraggal, inkább fokozódó értetlenséggel.*- Most lehet, hogy csak képzelődöm, szóval javíts ki, kérlek, ha tévedek...de ti most fegyvernemet váltottatok?
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 19. 12:27
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 18. 19:05 Ugrás a poszthoz

...

Jared reakciója tulajdonképp felért egy beismerő vallomással, bár semmiféle magyarázatot sem szolgáltatott és nem is úgy tűnt, hogy egyhamar képes lesz rá, Ricsi pedig jóformán rásimult a szekrény belsejére, úgyhogy előzékenyen hátrált két lépést és leguggolt, térdére könyökölve nézve a két srácot. A maga csendes módján tanulmányozta őket, gondolkodva, mihez is kezdjen ezzel a két... jómadárral.
Nem esett igazán nehezére megemészteni, amit látott, bár lesz hozzá egy-két szava, inkább tanácsokban és kérdésekben gondolkodott. Volt egy olyan érzése, hogy ebben a helyzetben illene legalább kiakadnia - vagy valami ilyesmi - de igazából még meglepetést is inkább csak amiatt érzett, hogy pár napja még legszívesebben elcsépelték volna egymást, így kissé nehezen ment a fejébe, hogyan jutottak a megvalósított ötletig. Tény, ha összezárnák egy másik, általa utált, vízfóbiás emberrel, mondjuk egy tó közepén ringó csónakban, valószínűleg neki sem lenne egyszerű olyasmivel rukkolni elő, ami kellő mértékben eltereli a figyelmét, hogy elkerülhesse a pánikrohamot, de határozottan úgy érezte, nem pont így próbálná megoldani a helyzetet. Végül csak sóhajtott egyet.*
- Örülök, hogy nem esett bajotok. Amikor megláttam a pálcád...-*Nem kellett befejeznie a mondatot, könnyen leolvasható volt arcáról a bűntudat és az aggodalom, még ha fel is oldotta némiképp a megkönnyebbülés. Ennek ellenére mégsem söpörhette a szőnyeg alá az egészet, úgyhogy adott még egy kis időt, hogy valamennyire megnyugodjanak, aztán feltápászkodott, két kézzel két különböző fejet borzolva meg.*
- Azt hiszem, ez megér egy beszélgetést. De menjünk máshova.-*Javasolta, mert nem vágyott sem társaságra, sem az örökkön éber falak hallgatózására - meg némi környezetváltozás is rájuk fért volna, akármilyen romantikus is a szertár a szekrényével.*
- Kívánságok terme? Kakaó?-*Vetette fel, az ajtó felé pillantva, bár más javaslatra is nyitott volt, mert bár legszívesebben az Eridonba ment volna, ez csak akkor jöhetett szóba, ha beszöktetik Ricsit - ebbe pedig most inkább nem bocsátkozott volna, amíg nem tisztázzák a dolgokat.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 18. 19:07
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 25. 01:05 Ugrás a poszthoz


- Remek.-*A férfi késlekedés nélkül vázolta, merre tovább, ő pedig nem húzta az időt, egyszerűen követte, kérdezősködés nélkül - ha fontos lenne még valamit tudnia, már elmondták volna neki és ezzel a mentalitással könnyen ki tudott békülni. Még mindig furcsa volt, hogy Magnus ennyivel magasabb, mert nem szokta meg, hogy beszélgetésnél felfelé kelljen néznie, de legalább könnyen lépést tartott vele. Semmi nem sértette volna jobban a hiúságát, mint ha loholnia kell a férfi mellett, míg az kényelmes tempóban sétál. Már ha a hiúsága fontos lett volna ebben a helyzetben, horkantott - szigorúan gondolatban - mert jelenleg két dologra összpontosíthatott csupán: a szerepére és az előtte álló feladatokra. Homályos elképzelésekkel bírt arról, mi várhat rá, mert azzal tisztában volt, milyen területekre összpontosítva fogják próbára tenni tudását, de ezen túl aligha érhette fel egy veterán kémvadász stratégiáit. Felesleges is lett volna ezen törnie a fejét, még nem kevés időbe fog telni, mire kiismeri némileg a gondolkodását, addig pedig a legtöbb, amit tehet, hogy mindenre felkészül.
Ha Magnus nem fordul le, valószínűleg észre sem veszi az illúzió alatt megbúvó kaput, de nem strapálta magát, hogy centiről centire átvizsgálja az egészet - egy olyan kezdő, mint ő, aligha lelne rajta lyukat. Követi az intést és szemöldökét enyhén megemelve eleget tesz az utasításnak, gondolatban derülve egyet azon, milyen remekül is festhetnek az utcán ácsorogva, ugyanazt a kártyát szorongatva, ám csak futólag, sokkal jobban lefoglalta maga az élmény. Bűbájokkal dolgozott, szétszedte, alakította, újraformálta őket és közelről ismerte az érzést, amit a varázslatok apró kisülései váltottak ki - nehezen lehetett bármihez is hasonlítani. Az ő varázslatai sosem voltak ennyire erősek, beleborzongott, ahogy a bizsergés végigkúszott a tagjain, egyszerre félt és vonzotta. Megkönnyebbült, amikor Magnus elengedte a kártyát és eltetette vele. Ami még furcsa volt, hogy nem tudta hirtelen eldönteni, melyik a rosszabb - ha tegezi vagy ha magázza, de míg az utóbbitól inkább csak feszengett, az előbbitől végigfutott a hátán a hideg. Remélte, hogy neki még jódarabig nem ajánlja fel a tegeződést, mert minden második mondatnál kitörte volna rajta a nyelvét.*
- Csak mostanra, vagy tartósan foglalt a pálya?-*Érdeklődött kurtán - nem remélte, hogy saját kulcsot kapna, de a puszta gondolat, hogy lenne egy hely, amit bármikor felkereshet, csábító volt. Az éjszakák nem lesznek rövidebbek, ő viszont nem kísérletezhet, nem úgy, hogy Sárával osztozik a szobán és el van vágva mindkét bájitalfőzőjétől. Ha valamit, a fejlesztéseiket semmiképp sem akarta bagolypostán keresztül tárgyalni, úgyhogy inkább lemondott róla erre a két hétre. Persze, itt az a szakirodalom, amit még nem volt módja olvasni, de előre érezte, hogy nem lesz elég - jó, de ahhoz, hogy igazán lekösse magát és levezesse a stresszt, kevés. Az öccse nélkül egyébként is csaknem lehetetlen feladat számára a lazítás, Jared viszont most épp önállóságát próbálja bizonygatni, így teljesen magára maradt. Az egyetlen szerencséje, hogy nagykorú - akkor hagyja el a szállót, amikor akarja, így legalább üres óráiban nem kell ott ülnie.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 25. 01:07
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 26. 22:15 Ugrás a poszthoz


Ha érdekelte is a kulcs mágiájának működése, nem most fog leállni kérdezősködni, azt inkább meghagyja azokra az üres órákra, amik még rá várnak majd a következő napokban - erről információt valószínűleg mástól is szerezhet, nem a gyakorlásra kijelölt időt fogja pazarolni. Élt ugyan a gyanúval, hogy beszélgetés helyett inkább magányos farkast játszik majd, úgyhogy túlnyomórészt itt lesz majd, könyvekkel vagy anélkül - jobb, ha senki sem látja most lélekben ujjongani a kijelentésre, hogy a gyakorlatozás végéig szabad bejárása lesz ide. Visszafogottan biccent, jelezve, hogy tudomásul vette és beszéd helyett inkább a környezetet tanulmányozta, hogy biztosan tájékozódjon majd, ráadásul sosem látott még hasonlót. Minden a célszerűségnek van alárendelve, az alapvető elrendezéstől a tervezésen és megvalósításon keresztül - az aurorvilág puritán egyszerűsége hat át mindent. A hopp-pont külön előny, még ha kétli is, hogy szüksége lenne rá, mert ha reggel annyira késve ébred, hogy nem érne ide gyalog, jobb, ha el se indul. Akkor legalább hotelszobájának négy fala közt végeznek vele és nem teszik közszemlére maradványait, elrettentő példaként.
Útközben leginkább úgy érzi magát, mintha bólogató crupfigura lenne, mert ugyan nem ismeri az embereket, akik Magnust üdvözlik, azért bárdolatlanság lenne levegőnek nézni őket, miközben az oldalán sétál, így legalább visszafogott biccentéssel köszön vissza. Jobban belegondolva, most szinte hajszálra szinkronbólogatnak a férfival, egyetlen szót sem szólva, a helyzet pedig minden újabb ismeretlennel egyre komikusabb - mintha valamilyen titkos, közös koreográfiájuk lenne.
Amikor elérik a gyakorlópályát, Gareth visszafogottan pislant kettőt, inkább a fák árnyékában álló, semmibe nyíló ajtók összhatásán, semmint magán a tényen, hogy a zöldellő fűben üvegbetétes vagy azt nélkülöző, kisebb-nagyobb, egy meg kétszárnyas ajtók vannak mindenfelé. Mugli vagy sem, már negyedéves és ennyi időt bőven elégnek tart ahhoz, hogy mindenki hozzászokjon a nap mint nap használt mágia furcsaságaihoz, aminek viszonylatában néhány kósza nyílászáró még egyáltalán nem kirívó dolog. Amikor megálltak a sajátjuk előtt, azon töprengett, hogy ha átlépnek rajta, eltűnik-e - ezzel gátolva mások besétálását - vagy csak szimplán megjelenik egy apró "foglalt" táblácska. Ezt nem most fogja megtudni, ugyanis ezzel a kérdéssel legfeljebb rosszalló pillantást érdemelne ki, ő pedig jelenleg inkább némi elismerésre hajtott, amit nem lesz könnyű megszerezni. Magnus az ajtó felé intett, ő pedig egy vett egy nagy levegőt és lenyomta a kilincset.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. augusztus 3. 13:50 Ugrás a poszthoz


Magnus nyugalma valószínűleg mindenki mást hátborzongással ajándékoz meg, derűsségével arányosan növekvő libabőrökkel. Seth a legkevésbé sem örül, hogy neki kell elsőként belépnie, hátat fordítva a férfinek, de Gareth a zavar legkisebb jele nélkül mozdul és sétál előre, hogy szemrevételezze a terepet. Minél gyorsabban méri fel a teret, annál jobb, mert nem hiszi, hogy lenne módja bejárni és rendesen betájolni, bár az elé táruló pőre betontömbök nem is igazán adnak ez utóbbira lehetőséget. Semmitmondó szürkeség, álló levegő, mesterséges fény, monoton dermedtség - egy pillanatig.

Gareth a maga zsenge tizennyolc évével legfeljebb zöldfülű mágiagyakorlónak tűnhetett avatatlan szemek számára, azonban ebbe a maréknyi időbe számára többet zsúfoltak, mint másnak élete első három évtizedébe. A színészkedés megtanítja az embert, hogyan uralja testének minden porcikáját, rezzenését, mozdulatát, de arra is, hogyan reagáljon gyorsan, akár improvizálva, akár jól berögzült módon; az okklumencia gyakorlása lehetővé teszi, hogy figyelmét, akaratát csak arra koncentrálja, ami fontos; a szüntelen fenyegetettség készenlétben tartja az embert, esetében bármire készen; a tárgybűvölés precizitást és tökéletes pálcakezelést igényel; a tapasztalatok pedig arra, hogy ne támaszkodjon senkire, csak a saját erejére és képességeire. Ha akad is kivétel, az nem Magnus - hogy az ex-auror elméletben a tanára, aki felelősséget vállalt érte, a legkevesebbet sem nyom a latban, amikor törtperc alatt kell döntenie. Végiggondolni nem lenne ideje, de azt teszi, ami ebben a felállásban a leglogikusabb: oldalvást fordul, a lehető legkisebb felületet kínálva a tűzlabdának és elugrik, ugyanezzel a mozdulattal a másik irányba lökve a férfit. Ha elemeznie kellene az indokokat, a következők lennének:
- Magnus az a fajta ember, aki nem fog vele finomkodni
- ha ő idézte a varázslatot, megzavarhatja a koncentrációját
- nem csak a saját, hanem a hozzá tartozó emberek épsége is fontos
- akár igazi a labda, akár nem, ez egy reflexteszt, egy helyben maradni bukás
- Magnus nem ellenség, de ösztönből sem akar vele egy oldalon landolni, a hátát kínálva céltáblául.
Erre persze legfeljebb utólag lesz majd módja, jelenleg lefoglalja, hogy landolásának helyéről szinte azonnal továbbmozduljon és pálcát rántson. Talán nem a legokosabb dolog, a reflexei azonban erősebbek a szerepénél - ugyan ez még messze áll attól, amit Alexander akkor láthatna, ha Jared is a közelben lenne, így sem nyomhatja el "örökségét". A lehető legtöbb irányba figyel egyszerre, de nem pocsékolja erejét, kivár a következő mozdulat előtt.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. augusztus 5. 20:16 Ugrás a poszthoz


Vannak dolgok, amik ha egyszer rögzültek, jóformán megtörhetetlen szokásként maradnak az emberrel élete végéig. Az, hogy Gareth szinte ösztönösen a nem pálcás kezét használta a lökéshez és azon az oldalon érte volna a találat a vállát, olyasmi volt, ami még mindig nem hagyta volna teljesen harcképtelenül, de amikor a gömb becsapódása nyomán sem égést, sem fájdalmat nem érzett, tudta, hogy ez nem is fenyegette. Ez alighanem a terem módja volt arra, hogy köszöntse őket, már Magnus ráérős, nyugodt reakciójából ítélve. Miután a helyzet kicsit arra emlékeztette, amikor a kocsmák ajtajában a férfi dolga előre menni és megóvni a szebbik nemet az esetleges sérüléstől, a nyelve hegyén érezte a kérdést, "És, mit iszik a hölgy?", de inkább beleharapott és lenyelte. Too soon.
Jól is teszi, ugyanis a férfi belefog a magyarázatba, bár nem tudhatja, hogy teljesen feleslegesen teszi, Gareth ugyanis pókerarca mögött lélekben épp belefejel a tenyerébe, mert annyira tudta, hogy ez lesz az indok. Persze, jogos és logikus, de szükséges az extra dráma? Az igazán veszélyes átkok egyébként sem szoktak ilyen nagyok és látványosak lenni - egy zöld vagy más színű villanás és kész. Kivédeni, elkerülni is nehezebb, míg egy ilyen lángoló veszedelem nagyon messziről kiszúrható, lassabb és egy kezdő is le tudja jegelni. Már amennyiben valós, mert ez a gömb evidensen túl gyorsan közeledett, még ha ezt csak utólag tudatosítja is. Általában a túlélés élvez elsőbbséget a filozofálás előtt, utólag is ráér kielemezgetni a történteket.
Egy kicsit lazított a tartásán, ami a párbajtartásra csak árnyékaiban emlékeztető póz volt - lehetővé tette, hogy könnyen mozduljon, közelharcban is effektívvé téve. Már egy ideje beletörődött, hogy Magnus mellett aligha maradhat rejtve, hogy kapott már kiképzést, úgyhogy szükség esetére előre megfogalmazta az igazsághoz lehető legközelebb álló magyarázatot.*
- Meglehetősen szokatlan órakezdés...-*A tekintete hangyányi irritációt mutat, de ez inkább a saját naivitásának szólt - mégis, mit várt a nyugalmazott aurorok gyöngyétől, egy auror gyakorlópályán? Az lett volna a furcsa, ha nem fogadja semmi ilyen. Well, no use crying over spilled milk... Legalább a ruhája meg a válla megúszta, azért még egy hozzá hasonló kezdőtől is kínos lett volna tulajdonképpen azelőtt munkaképtelenné válni, hogy egy fél illúziót létrehozott volna. Leginkább vár, instrukcióra, újabb támadásokra, bármire - sajnos az a típus, akinek ha egyszer felébresztik a paranoiáját, nem egykönnyen altatja vissza.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. augusztus 16. 23:19
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. augusztus 15. 22:28 Ugrás a poszthoz


Amikor nekivágott, hogy megkeresse Ricsit, igazából csak hirtelen döntést hozva felpattant az ágyáról, lecsapta a könyvet, ami jóformán egy órája csak díszként nyugodott az ölében és egy perc múlva már az Eridon toronytól sétált lefelé. Nem mintha nem rágódott volna a kettejük közt fennálló mosolyszüneten eleget - hiszen pont emiatt hevert előtte az ágyon az iránytű, a kis csillag vésetre állítva. A Rellonos kegyetlen mérges volt rá, amiért némi alkoholt csempészett az italába (ennek mennyiségéről mi sem árulkodik jobban, hogy sem ő, sem Jared nem vették észre, épp csak kicsit jobban ellazultak). Már tett egy - helyesebben, másfél - békítési kísérletet, de csúfos kudarcot szenvedett. Az emlékre egy nagy sóhajt eresztett meg, mert minden igyekezete ellenére, túl kevéssé ismerte még a fiút, hogy tudja, hogyan engesztelhetné ki. Csendesen, lassan mozgott, mert ha nála is volt a pálcája, nem tudott volna gyorsan reagálni, a válla még mindig nem jött teljesen helyre, inkább el akarta kerülni a lehetséges prefektusokat. Csak reménykedhetett, hogy jól értelmezte a tű mozgását és Ricsi elhagyta a hálókörletét, mert bár takarodó tájékán egyébként is figyelte, a lakótársai miatt, eddig nem tapasztalt semmi hasonlót. Az északi toronyba felkapaszkodni kockázatos volt - sosem repesett, ha a zöldek felségterületén kellett tartózkodnia, hát még sérülten, mégis, makacsul követte a Rose által jelzett irányt, végül egy számára ismeretlen helyiség előtt állva meg. Óvatosan nyitotta résnyire, bekémlelve, bár eltartott, míg a szeme hozzászokott a sötéthez és ki tudta venni a fekvő fiú körvonalait. Leguggolt, kicsit eltöprengve - idáig nem nagyon gondolkodott azon, mi lesz, ha egyszer ideér - végül úgy döntött, ha nincs ésszerű megoldása, akkor marad a megérzéseknél és nekilátott egy apró illúzió megalkotásának. Nem volt nagy, talán tenyérnyi lehetett az egész, ahogy kezei közt életre kelt egy patrónushoz hasonló, aranysárga fényből álló teknőc. Az uszonyai helyén szárnyak voltak és amint kipróbálgatta őket, bereppent, hogy Ricsi felé szálljon, kis kört csapva előtte, leereszkedve, mintha incselkedne vele, csak hogy csalfa módon mindig elrebbenjen, ha megpróbálja megérinteni.
Amikor Ricsi észrevette - alighanem feltűnő lehetett a világos ajtórés - kissé esetlenül lengette meg a kezét.*
- Szia.-*Suttogta, remélve, hogy odabent is hallható.*- Bejöhetek, vagy...?-* Még mindig túl dühös vagy lett volna a folytatás, de nem akarta feleslegesen ingerelni. Az igent és a nemet is éppúgy elfogadta.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. augusztus 15. 23:30 Ugrás a poszthoz


A legutolsó, amire most vágyott, egy felé hajított tárgy vagy meglepetésszerű átok lett volna, de pár dermedt pillanat eltelte után Ricsi mozdult és bár választ nem adott, eljátszott a könnyedén illanó teknőccel, ami nem és nem hagyta magát megfogni. Azonban ahogy leejtette a kezét, az állat kis habozás után a vállára ült, furcsa kis hangot hallatva, ami leginkább egy egészen kicsi madár csirpenésének tűnt. Persze, esetlennek tűnt így, ahogy egy alapvetően tengeri állat is az a szárazföldön, de tollas szárnyait behajtogatva helyezkedett egy kicsit, mielőtt újabb, elégedett kis trillát hallatva megtalálta a legkényelmesebb pontot.
Alig, de hallotta a neki szánt szót és felegyenesedve belépett, csendesen és óvatosan mozogva, hogy a sötétben ne ütközzön neki semminek lehetőleg, amíg talált magának egy szimpatikus pontot, nem messze, de nem is túl közel Ricsihez. Legutóbb is végighallgatta a mondanivalóját, mielőtt jóformán szó szerint az orrára vágta az ajtót, csak azért véve el a béküléshez szerzett csokoládét, hogy a földre ejtse és otthagyja, sarkon fordulva. Lehetőleg nem akart támadási felületet nyújtani, sem úgy éreztetni, mintha meg akarná vesztegetni, mert nem ez volt a célja. Ami viszont egy pillanatra elterelte a figyelmét, a teremben érződő pillecukorillat volt - keveredett mellé még valami karamelles is, de tisztán ki tudta venni ezt a jól ismert aromát. Inkább nem tette szóvá, meg egyébként is, miután ült egy kicsit, mintha inkább eső és rózsák illatát érezte volna. Valószínűleg a hely mágiája lehetett, szinte érezte maguk körül, ahogy az apró változásokon keresztül vibrál az erő, amitől mintha fényesebbekké váltak volna a csillagok, a nyitott ablakon át pedig a nyári viharok utáni friss, éjszakai fuvallat kúszott be, nedves levegő és lombok, virágok nyomai a széllel. Nem törte meg a csendet, hiszen ő már mindent elmondott - csak várta, hogy a másik szóljon, mert ha holnap ugyanúgy is fog rá fújni, mint eddig, szerette volna, ha elmondja, miért ül itt az éjszaka közepén, egyedül és furcsán merengő vonásokkal. Amikor először felnézett rá, egészen nyitott volt az arca, csak a láttára zárkózott vissza és élénken élt még Garethben ez a kép.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. augusztus 16. 15:06 Ugrás a poszthoz


Nem szándékosan idézte elő a változásokat - pusztán nem ejthette át a varázslatot, bár kíváncsi lett volna, hogyan reagál a mágia arra, ha nem Sethként jön ide, elvégre a felszínen legtöbb jellegzetes vonása rejtve maradt. Gareth olyan volt, amilyennek lennie kellett, meglehet hát, hogy ha ő ül most itt, minden ugyanolyan marad, mint amikor belépett. Volt ebben valami szomorú, bár nem az zavarta, hogy oly' kevéssé hagy nyomot másokban, nem a rivaldafény hiányzott neki. A távolság nyomasztotta, hogy ennyi idő után is ugyanolyan távol  kellett mindenkit tartania, mint mielőtt elszakadt attól a világtól, ahol ez elengedhetetlen volt.
Ricsi végül megszólalt és bár valóban nem volt fair tőle a húzás, nem nevezte volna kihasználásnak - Gareth nem akart sem tisztességtelen előnyre szert tenni, titkok vagy zsarolás árán, sem ártani neki.*
- Kételkedem ebben. Túl racionális vagy hozzá és túl görcsösen próbálsz mindent irányításod alatt tartani.-*Sérült vállát pihentetve leginkább elnyúlt az ágyon, egyik tenyere takarásában újabb apró illúziót formálgatva, csak hogy jobbját emelve egy papírrepülőt hajítson aztán el, ami azután lustán sodródva körözni kezdett a szobában, nemlétező fuvallatokat lovagolva meg, kacskaringókat írva a levegőbe. Egy időre csend telepedett rájuk - már bocsánatot kért legutóbb, újra megtenni nem igazán lett volna értelme, mert úgy érezte, Ricsi érti, miért tette, de csak a logikus indoklás kevés, hogy lenyelje az egészet, annak ellenére is, hogy nem csak ő mutatott magából többet.*
- Csak annyit akartam, hogy egy kicsit jól érezd magad, hogy mosolyogj legalább egy felet... Mindig olyan szigorúan rendezed a vonásaidat, hogy egész boldog voltam, csak mert sikerült megnevettetni.-*Ha van erőssége, akkor az ez a fajta abszolút őszinteség, mert saját gyengéi és gyarlóságai tudatában sosem próbált úgy tenni, mintha ezek nem léteznének. Nem esett nehezére nyitottan beszélni az érzéseiről, talán mert annyira belefáradt már abba a tengernyi képbe, aminek meg kellett volna felelnie - milyen egy aranyvérű, milyen egy Selwyn, milyen egy korabeli diák, mi iránt kellene érdeklődnie... Az élete nagyrészt erről szólt és ettől a súlytól legfeljebb pár órára szabadulhatott meg esténként, Jared vagy Kinsék mellett. Ricsinek is megvolt a maga oka egy hasonlóan vaskos és nehéz páncél viselésére, a szobatársai és valószínűleg néhány háztárs, a saját indulatai - nem akarta akkor csak úgy visszaengedni a körletébe, vagy esetleg hosszú, kínos hallgatással koronázni meg az estét.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. augusztus 16. 15:10
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. augusztus 16. 19:44 Ugrás a poszthoz


Nem zavarták a hosszú csöndek - most nem érezte elutasítónak, inkább csak fáradt, méla hangulat ült a szobán, ami bizalmas ismerőse volt, hosszú éjjeleken és álmatlan hajnalokon. Csupán a bögréje hiányzott a kezéből, a berögzült mozdulattal kavargatott, ihatatlanná hűlt kávéval, amit már háromszor melegített meg, csak hogy negyedszerre is elfelejtse meginni, gondolataiba merülve.
- Senkinek se sikerül. De mindig könnyebb, ha az ember elfogadja ezt.- *Mindenkinek vannak gondjai, emlékei, álmai, vágyai, amik megkínozták őket - naivitás lett volna azt hinni, hogy csak Ricsi csatázik a tudatalattijával vagy önmaga elfogadásával, de ki-ki más síkon vívta ezt a harcot. Apránként rájött, hogy néha egyszerűbb letenni a fegyvert, mert ha kéretlenül is került életébe néhány dolog, nem kellett okvetlen megszabadulnia tőlük, megpróbálni letagadni, hogy valaha is léteztek. Akadtak azonban olyanok is, amik ellen foggal-körömmel küzdött, és fog is még, nem kevés ideig.
Szerette az embereket nevetni látni, s minél közelebb állt hozzá valaki vagy minél nagyobb súlyokat érzett a vállán nyugodni, annál inkább élt benne a késztetés, hogy legalább mosolyra bírja őket. Valamiért ellenállhatatlan varázsa volt számára az ilyesminek, derűt csiholni Matthew, Sebby, Agatha arcára - furcsa felfedezés, az biztos. Az ördög tudja, mit eszik a gödröcskéken.*
- Furcsa ember vagyok.-*A hangsúlya egy derűs vállvonás megfelelője volt, mert bár ott lappangott valahol elméje egy hátsó szegletében, hogy sok szempontból egyáltalán nem jó értelemben furcsa. Azonban ez nem az az este, amikor majd mindent elmond Ricsinek, az nagyon, de nagyon össze fog még kuszálni mindent. Talán ezért is igyekezett fokozatosan leplezni le kisebb-nagyobb titkokat - Jared nagykorúságáig egy év volt mindössze hátra, bár a mostani történések fényében úgy érezte, hamarabb el fog jönni az ideje, hogy abbahagyják a bújkálást. Elgondolkodott, s szórakozottan létrehozott egy újabb illúziót - ujjai között egy szál bóbitás pitypangot forgatott, aztán egyszerre ráfújt és a szerteszálló magok apró szentjánosbogarakká változva rebbentek szét, hogy titokzatos morzéjukkal szálldossanak.*
- Figyelj, az az este nem arról szólt, hogy ilyennek kell lenned, velünk vagy másokkal. Nekem az is abszolúte megfelel, ha csak ülsz és olvasol vagy csinálod a magad dolgát. De meg akartam mutatni, hogy lehet ilyen is, azon túl, hogy úgy éreztem, jobb levezetni a történteket.-*Csendesen beszélt, nem próbálva alkudozni vagy esedezni, egyszerűen a gondolatait közölte, sallang nélkül. Hogy Ricsi elfogadja-e, már nem rajta állt.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. augusztus 16. 19:46
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. augusztus 16. 22:46 Ugrás a poszthoz


- A legjobb, ha megkérdezel valakit, aki tudja, mit lehet és mit lehetetlen. Egyes dolgoknak utána lehet olvasni, szerencsére a pszichológia elég régóta keres válaszokat, hogy legyenek megoldások, ha nem is mindenre.-*Ő még nem mert erre a területre merészkedni, de volt, aminek az illúziómágia vagy Jared kedvéért utánanézett és Agathaval is beszélgetett, ha tehette. Mostanában Matthew is tudott segíteni, aki viselkedéselemzőként el tudott neki magyarázni dolgokat, vagy legalább felhívni a figyelmét erre vagy arra. Minden ember egyben tükör is volt számára - ahogy látta az öccsén, ha a viselkedése valamelyik eleme zavarja vagy aggasztja, úgy tudta nyomon követni, milyen helyzetekben hogy reagál. Persze, voltak reménytelen esetnek nyilvánított ügyek, mint például a hiúsága és az, hogy még egy év után sem érezte magát igazán jól mugli pólóban, ha épp nem edzett.
Némán, rezzenéstelen vonások mögül figyelte Ricsi kissé elvarázsolt arcán, csak a szemei mosolyogtak, majd nevettek azon, ahogy a fiú bandzsítva, kicsit tátott szájjal nézte az apró, repdeső fényeket. Aranyos volt, bár minden bizonnyal éppoly ingerülten reagált volna ennek még a gyanújára is, mint Jared.*
- Nekem sem volt mindig ennyire... természetes. Sok múlik azon, milyen emberekkel vagy körülvéve, mert mást és máshogy kezdesz látni, tapasztalni és egy idő után már össze tudod hasonlítani, megmondani, mi az, ami számodra és mások számára is jobb.- *Ha csak egy dolgot ismer valaki, túlságosan is megszokja - Jareden látta, mennyire nehezen mozdul ki abból a magányból és viselkedésből, amiben jóformán egész életében kényszerítették és őszintén, egyes dolgokban ő sem állt sokkal jobban, csak annyi előnye volt, hogy természeténél fogva jobban igényelte a társaságot. Tudta, hogy nem egyformák és másként élik meg a dolgokat, de azt is, hogy az öccse abnormális elszigeteltségben nevelkedett, alig emlékezve azokra az évekre, amikor még élt az anyjuk.
Ricsi mintha kicsit felengedett volna, gesztusai lazábbá, könnyebbé váltak, Seth pedig igyekezett megerősíteni benne, hogy ő szabja a tempót - ő érzi, hol vannak a határai és kész-e átlépni őket.*
- Nem fogunk siettetni. Egyszeri alkalom volt.-*Akkor és ott szükségét érezte, hogy ne hagyja Ricsit kívülállóként figyelni csak a dolgokat, hogy igenis beszéljenek a történtekről és kihasználja az alkalmat arra, hogy ellensúlyozza a negatív részt. És annyira jó volt nézni a fiúkat, ahogy végre nem egymás torkát harapták, hanem osztoztak ezen-azon, hogy kicsit láthatták egymásban azt, amit ő látott bennük. Nem véletlenül keverte be Sebby kakaóját is. Amikor azt kérte Ricsitől, hogy ne rekessze ki őket, nem akart többet tőle, mint amennyit jónak érzett; valahol a közösen őrzött titkok és apróságok talán többet segíthettek, mint a hiába is várt nagy-nagy tettek és gesztusok.
A kérdésre felpillantott, szemével a repülőt követve, ami most reptében áthajtogatta magát és apró origami-darvakként szállt tovább, V-alakban vonulva át a szobán.*
- Leginkább asszociációs játékok. Olyan dolgokat vegyítek, amiket szeretek, hogy valami új legyen belőle.-*Akkoriban szokott rá, amikor Madagaszkár helyett a Magnusszal kellett gyakorlatoznia, főleg a stressz levezetésére. Egész jó meditációs gyakorlatnak bizonyult, elvégre túlélte az a négy és fél hónapot - Merlin szakállára, még gondolni is rossz erre a számra! - ráadásul ép ésszel. A bogarak Ricsi kezei körül kavarogtak, örvénylettek, aztán sorra leszálltak, összeolvadva és mintha le akartak volna csordulni az ujjai mentén, végül azonban vékony, ezüstös kígyócska bontakozott ki. Miniatűr pikkelyei halványan fénylettek, sötét szemei a fiút fürkészték, miközben villás nyelvét öltögetve lassan tekergett. Ahogy felemelte testének elejét, hátán apró, tollas szárnyak váltak kivehetővé - akár occamyfióka is lehetett volna, csak nem voltak lábai.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. augusztus 17. 00:17 Ugrás a poszthoz


Magnus pár lépés után megáll és megfordul - újra farkasszemet néz a fekete tekintettel, ami az arcát tanulmányozza, csaknem olyan szenvtelenséggel, mint ahogy az imént a szürke betont. A kiváltott érzés ugyanaz, mint legutóbb, nyugtalanító, de józan, hideg módon tudja kezelni. Nem hazudik, nem ejti magát saját csapdájába, nem pánikol, a legjobb tudását és a tőle telhető legtöbb őszinteséget és nyitottságot fogja adni neki. A hozzá intézett szavak, főleg a magázáshoz való visszatérés oldják a belső feszültségét - ha feladata van, akkor arra koncentrál és a közéjük halmozott távolság most jól jön. Mély lélegzetet vesz, tisztára söpörve a fejét az iménti percek emlékétől, csak pár pillanatot vesztegetve, amíg megbizonyosodik felőle, hogy ereje stabil és elég képlékeny, aztán belekezd. Felemeli a balját, széttárt tenyérrel, amiben egy könyv jelenik meg - nem túl nagy, de aprólékosan kidolgozott kötet, smaragdszín bőrkötésben, nyomott mintákkal és finoman megsárgult papírral, ahogy kinyitja. A szöveg benne Magnus számára már túl messze van, hogy beleolvashasson, de a lapozások nyomán megkopott sarkak kivehetőek voltak. Aztán a pár oldallal odébb kilógó könyvjelző szalag vége meglebbent, mintha szél támadt volna és a lapok is mozogni, zizegni kezdtek halkan, majd egyre hangosabban és a nem létező légörvény ide-oda pörgette a könyvet. Aztán a lapok csapdosni kezdtek, kiszakadva a kötésből és felszállva, hangos suhogással, oszlopban körözve egyre feljebb és feljebb, közben pedig fokozatosan összehajtogatták magukat, tengernyi origami madárrá változva - ha az ember alaposan megnézte a kavargó tömeget, több féle állatot is kivehetett, darvakat, fecskéket, de akadt megmagyarázhatatlanul rájaforma is. Az egész azonban nem tartott sokáig, a lapok egymás után nyerték vissza eredeti alakjukat, a falakra tapadva, olyan rendezetten, mintha valaki velük tapétázta volna ki őket. Csönd állt be, pár pillanatig semmi sem mozdult, aztán a papírok hirtelen úgy kezdtek aszalódni-zsugorodni, mint az őszi levelek, széleik felkunkorodtak és szállingózni kezdtek a padló felé, mögöttük pedig fal helyett egy táj részlete vált láthatóvá. Végül a táj, mint egy eső áztatta kép, színenként lefolyt a falról és összeolvadt a papírokkal, mígnem az egész nyomtalanul eltűnt.
Maga az impozáns mutatvány meglehetősen alap technikákra és trükkökre épült - az évét azzal töltötte, hogy mennyiség helyett a minőségre gyúrt, az alapokat csiszolva és tökéletesítve. Úgy döntött, nem ugrik fejest olyasmibe, amihez jobb lenne egy tanár, inkább azt hozza fel a lehető legjobban, amit egyedül le tud tisztázni és arra figyelt, hogy megbízhatóan, egyenletesen, pontosan tudja használni ezeket, nem pazarolva feleslegesen az erejét. Az imént fokozatosan mutatta meg, mire képes - precizitás, részletesség, mozgás, hangok, felületek, tér és perspektíva mind benne volt. A légzésére végig ügyelt és nem erőltette magát feleslegesen annak tudatában, hogy ez mindössze az óra első illúziója - szüksége lesz még az erejére, amiből (hála a plusz stressznek) akadt bőven, de nem pazarolta. Nem várt dícséretet, de kíváncsian nézett Magnusra, mert eddig nem nagyon mutatta meg senkinek, mit is tud.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. augusztus 17. 10:53
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gareth S. Nightingale összes RPG hozzászólása (187 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 » Fel