36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gareth S. Nightingale összes hozzászólása (265 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 9 » Le
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 8. 15:38 Ugrás a poszthoz

Jared


Ha jobban belegondol, talán egyszerűbb lett volna hagyni, hogy őt elkapják – nem tudta ugyan, mik a következményei annak, ha éjjeli sétája egy prefektus karjai közé vezet, de valószínűleg semmi komoly. Most már késő ezen törni a fejét, akkor és abban a pillanatban megszokásból ösztönösen mindent elkövetett azért, hogy egérutat nyerjen, ez ivódott belé az évekkel, és a legrosszabbat még így is sikerült elkerülni, elvégre senkinek sem esett baja. Öccse utolsó mondata emlékeztette rá, hogy Jared az egyetlen, aki meg tudja védeni őt saját magától, de nem mondta ki hangosan – talán akkor sem tette volna, ha az ajtó túloldalán épp nem jár senki.
Ha lassan is, testvére összeszedte magát, apránként mozdulva és amint a görcsös feszültség engedett, kimászott a szekrényből. Követte, mellette guggolva várva meg, amíg lecseng a pánikroham és minden elcsitul, fél kézzel világító pálcáját tartva a fejük felé.*
- Nincs mit.-*Már nem bocsátkozott vitába azt illetően, ki milyen mértékben volt hibás és mennyire érdemelt köszönetet, örült, hogy maguk mögött tudhatják a nehezét, mert innen visszajutni a toronyba már nem kellene, hogy nagy kihívást jelentsen. Jared fokozatosan visszanyerte a hangját is és ahogy érdeklődni kezdett a helyiség iránt, úgy fordította ő is a polcok felé tekintetét. Elsőre ugyan nem látott semmit, ami felkeltette volna a kíváncsiságát, de ez nem azt jelentette, hogy nincs is semmi érdekes a tengernyi polcon.*
- Ha már itt vagyunk, miért ne?-*Egy kis ideig még jobb, ha itt maradnak, mielőtt újra a folyosókra merészkednének, azt eltölthetik keresgéléssel. Felegyenesedett, több erőt áramoltatva a pálcába, hogy növelje a lángot és nagyobb részt bírjon bevilágítani – meglehetősen nyomasztóan hatott a berendezés állapota, az állott levegő és maga a gondolat, hogy minden, ami feleslegessé vált, itt végzi. A legközelebbi polchoz lépett, a detektort úgy téve le, hogy időről időre vethessen rá egy pillantást, csak a biztonság kedvéért.*
- Azt hiszem, ez a prototípus megbukott.-*Jegyezte meg, szinte mellékesen, miközben pálcáját mozgatva kutakodni kezdett.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 8. 15:43 Ugrás a poszthoz

Jared


Az itteni dolgok nagy része tényleg olyasmi volt, amivel ő sem tudott mit kezdeni, de tudta, milyen alaposan el tud bújni az az egy-két darab, ami remek lehetőségeket rejt magában, így nyugodtan haladt polcról polcra, kikerülve az ismeretlen bájitalokat rejtő fiolákat – ezekhez puszta kézzel semmiképp sem akart nyúlni, arról nem beszélve, hogy hasznukat se nagyon vette. Semmi érzéke a főzéshez, hogy ebédről vagy varázsfőzetről volt-e szó, már egyrement. Inkább folytatta a tűkeresést a szénakazalban, időnként öccse felé is pillantva, de az teljesen belemerült a kutakodásba. Hagyta, mert mostanra elmúlt a sápadtsága és úgy tűnt, meg is feledkezett a félelmetes percekről, mert érdekesebb volt a szemétkupacon kapirgálni. Ami őt illette, mindössze egy törött pálcát talált, aminek magját unikornisszőr alkotta – ki tudja, mióta hevert itt érintetlenül, így valószínűleg már veszített erejéből, de kísérletezéshez még jól jöhetnek a szálak. Alaposan utána kell viszont olvasnia, de amennyire emlékezett, pálcakészítő-képzés is szerepelt a mestertanonci szakok kínálatában, úgyhogy csak akad megfelelő szakirodalom a könyvtárban. Ha az este eddigi nem olyan szerencsétlen, amilyen, talán most azonnal megkockáztatta volna, hogy elzarándokoljon tenni egy próbát, de jobbnak látta elvetni ezt az ötletet. Épp elég volt mára.
A nevére felkapta a fejét, kérdőn nézve öccsére, tenyerét tartva várta, mit talált. Apró tárgyat hullajtottak bele és ahogy megpillantotta, szinte azonnal belényilallt a felismerés, pedig réges-régi emlékek fűződtek hozzá, amiket valahova elméje legeldugottabb zugaiba száműzött. Egyszerre volt kedves és kínzó a szinte súlytalan gömb – olcsó, tizenkettő egy tucat játék, kékes üveggolyó, amit százszámra öntöttek valahol.*
- Emlékszem...-*Suttogott, mert nem tudta levenni a szemét a karcos, parányi repedésekkel és csorbákkal tarkított kékségről. Bőrébe fúródott üvegszilánkokat érzett, fájdalmat és azt, hogyan törik valami más is miszlikbe.

- Mi van a kezedben?
- Semmi.
- NE HAZUDJ!
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 8. 15:46 Ugrás a poszthoz

Jared


Olyan kicsik voltak még – csak visszatekintve értette igazán, mennyire kicsik is, amikor a varázserejük még meg sem mutatkozott. Nem nevezte volna idillinek a gyerekkorukat, de ezeknek az éveknek, dacára minden feszültségnek és lappangó dolognak, egészen más lenyomata maradt, főleg a későbbiek árnyékában. Esténként, ha magukra maradtak, meséket talált ki Jarednek, minden este valami másat, halkan, susmorogva szőve a szavakat, hogy nehogy meghallják őket. Amikor megkapta az üveggolyót, egyszerűen elvarázsolta a parányi játék, ami sokat láthatott már, mielőtt hozzá került, s minden csorbának külön története lehetett, legalábbis ő így képzelte. Ezeket mesélte aztán sokáig, amíg el nem kezdett szertehullani a világuk.
Kettejük közül ő próbálta tovább fenntartani annak látszatát, hogy nincs semmi baj. Összeszorítani a fogát, tűrni és arra gondolni, hogy ha kibírja, leszáll az est és megint csak ketten lesznek. Tartotta magát, az üveggolyóba kapaszkodva, abba, amit számára jelentett – egészen, amíg ostoba módon rajta nem kapták.
- Mi van a kezedben?
- Semmi.
- NE HAZUDJ!

Nem akarta megmutatni, mert tudta, hogy elkobozzák, vagy helyben meg is semmisítik. Neki fel kellett nőnie, nem játékokra pazarolni az idejét, mert nem volt korához való. Naiv volt. Túl naiv.

Összerezzent a hangra, hirtelen rádöbbenve, hogy teljesen elragadták emlékei, amik most csaknem olyan frissen lüktettek, mint amikor eltemette őket. Bólintott és hümmögött, mert csak a mondat végét hallotta, de nem tért vissza a kereséshez. A golyóval együtt nyomuk veszett a meséknek is, de nem tudott egyetlen alkalmat sem felidézni, amikor Jared nyafogott volna emiatt, vagy kérdezősködött volna. Soha, egy szóval sem. Egészen mostanáig.*
- Ő...megpróbáltam elrejteni előle és...felrobbantotta a markomban.-*Üres jobbjának tenyerét mutatta – nem látszottak hegek, nem maradt látható nyoma, arra Ő kínosan ügyelt. De számára csak a felszín volt fontos.
Mégis, az üveggolyót látva nem ez kerítette igazán hatalmába. Tudta, hogy törékeny, mint a béke, szépsége illúzió, mint a szabadságé, hogy gyerekes szorongatni, mert nemhogy varázsereje, jóformán értéke sincsen, de nem tehetett mást. Szorította, amilyen erősen csak bírta, elfehéredő ujjai közt tartva azt, amiről azt hitte, végleg elvesztette. Mert lehet, hogy ez nem ugyanaz az üveggolyó, lehet, hogy többtucat, vagy többszáz másik ilyen van még, de ez az egy az övé és visszaadott neki valamit.*
- Menjünk vissza...-*Suttogta.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2014. november 8. 15:47
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 8. 17:07 Ugrás a poszthoz

Jared, zárás


Csend állt be, de igazából nem volt szükség most szavakra, amik csak felesleges ricsajt csaptak volna, zajosan vergődve, míg hiába próbálják kifejezni azt, amit nem lehet beléjük erőszakolni. Arcát felemelve farkasszemet nézett öccsével, egy pillantásba sűrítve mindazt, ami hiába marta a torkát, tüdejét, lényét belülről – csak az ezüstöskék, repedezett tükör adta ki titkait. Bal kezével csitítóan borzolta meg Seb haját, mert annak mindig rendezett, nyugodt vonásai most pattanásig feszültek, ahogy miatta, érte haragudott.*
- Köszönöm.-*Rámosolygott, szomorkás, de teljesen őszinte görbével. Nem érezte a szorítás melegét, erejét is éppcsak, de mostanra megszokta – megtanulta amennyire lehet, ellensúlyozni ezt a hiányosságot, odafigyeléssel, gyakorlással, ahogy tudta. Soha többé nem akarta engedni, hogy a múltja bármiben is korlátozza, bármennyire közel érezte is, bármennyire élőnek is tűnt még. Nem lesz egyszerű, de soha nem is volt az, s ahogy eddig is, most sincs egyedül. Az ölelés mindennél jobban emlékeztette erre, pár pillanatig erősen magához szorította testvérét, csak lassan engedve el.
Ahogy kiléptek a jobban megvilágított folyosóra, a detektort megint Jared figyelte, ő viszont alig bírta visszatartani a nevetést, ahogy meglátta az arcát.*
- Tiszta maszat vagy...-*Halk hangja derűt rejtett, mert valószínűleg ő sem úszta meg, viszont öccse kifejezetten úgy festett, mint aki most került ki győztesen egy porcicaharcból. Az út maradékát aztán némán tették meg, amíg fáradtan át nem másztak a portrélyukon.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 9. 00:08 Ugrás a poszthoz

Dylan Cheesy
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 9. 00:13 Ugrás a poszthoz

én tetőtől talpig bírom Keith-t, még ha Gareth nem is ismer Cheesy
a Dylan vagány név, amikor válogattam, akkor majdnem az lettem :3 aztán egy másik lekörözte, de azt nem adom ˘ _ ˘
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 9. 00:18 Ugrás a poszthoz

én a Gareth-tel kezdtem, mert ahhoz találtunk öcskössel illő nevet, aztán kellett egy S-re kezdődő név. a Nightingale random lett hozzácsapva XD

:D akkor nem haragszol, hogy Leonie lóvá tett?
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2014. november 9. 00:19
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 9. 00:24 Ugrás a poszthoz

:'D nem vagyok róla meggyőződve, hogy Gareth tud énekelni, ez a képesség biztosan nem részesült kitüntetett figyelemben neveltetése során
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 9. 00:30 Ugrás a poszthoz

XD az úgy volt, hogy...
szóval rávett, hogy kipróbáljam a karkötőt és lóvá változtam Cheesy
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 9. 00:35 Ugrás a poszthoz

:'D mert meg akar lovagolni? *egészen halkan suttogja csak*

Hmmm, nem tudom Smiley
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 11. 12:18 Ugrás a poszthoz

Váradi Fanni
¤lopott páncél és festett arc¤


- Nem, de egyébként sem áll szándékomban magamra haragítani a kisasszonyt.-*Legalábbis nem lenne túl okos dolog az első találkozáskor, ezzel kapásból meg is utáltatva magát esetleg. Mások kifejezett kérésével homlokegyenest ellenkező tettekkel az ember nem szokta magát belopni a szívekbe, még ha jelenleg bőven beérte pár órányi társaságával is - nem szabad túl mohónak lenni, ugyebár.*
- Igyekeztem megőrizni egy keveset tekintélyemből.-*Ehhez nem ártana némi méltóságteljes csontzörgés, erről viszont le kell mondania, legfeljebb a páncéllal csöröghet, ami annyira nem lenne effektív. Az persze nem fenyeget, hogy lesül a bőr a képéről - hah - de valahogy már túlzásnak érzi.*
- Remélem, nem akarnak majd elropogtatni poénból párat a csontjainkból.-*Jegyzi meg, mert tudja a tesztrálokról, hogy ragadozók, viszont hogy a tesztrálok tudják-e, hogy ő nem járkáló nasikollekció, az jó kérdés.
Mentőötlete pozitív fogadtatásra talált, ezzel is megspórolt néhány percnyi kínos téblábolást a tömegben - az már más lapra tartozik, hogy valahol jó ürügyet is szolgáltatott, hogy felkérhessen egy vonzó idegent.*
- Megtiszteltetés, köszönöm.-*Gareth magabiztos, legalábbis van annyi tudása és tapasztalata, hogy semmiképp se maradjon szégyenben. Szeretett táncolni, de a kényszer képes megfosztani szinte minden élvezettől, ezért most kiváltképp kíváncsi, milyen lesz csak úgy, saját örömére vinni táncba általa választott partnert. Míg Fanni az italát, ő a sisakot teszi félre, így is fog csörögni, nem kell még fokozni is a dolgot, de az egész csupán egy pillanat műve. Véletlenül sem maradna le, karját nyújtva kíséri haláli hölgyét a parkettre, amíg lassan lejár az előző szám és a zenekar ügyesen vált át a következőre. Se túl lassú, se túl gyors és nem keringő - ennél többet most igazán nem kérhet, bár beszélgetni nem lehet túl effektíven, így ideiglenes szünet áll be szavak terén. Kell egy kis idő, amíg összehangolódnak, alkalmazkodva a másik stílusához, mozgásához, de Gareth nem érzékeli, hogy nagy különbség lenne köztük, úgyhogy viszonylag szabadon vezethet, variálva a lépéseket, hogy ne csak az unalomig ismert alapokat ismételjék. A hallgatás azonban csak látszólagos, mert ha a lány nem riad vissza a szemkontaktustól, az ezüstöskék szempár kertelés nélkül elmondja, mennyire élvezi az egészet. Sőt, talán egy egész picit flörtöl is, kihívóan arra biztatva, hogy Fanni megmutassa, mit tud.
*

Talán jobban is szórakoznak a kelleténél és a zenekar is észrevétlen mossa össze a számokat, mert a következő, amire feleszmél, a következő DÖK bejelentés. Meghajlással köszöni meg a táncot, elengedve partnere kezét, miközben a szavazás eredményét hirdetik ki és maga is megtapsolja a házvezetőjét, már csak illendőségből is.*
- Azt hiszem,-*köszörüli aztán meg torkát,*- most már akadálytalanul kijutunk tesztrálozni. Ha megbocsát egy pillanatra.-*Eltűnik a tömegben, hogy leadja a jelentkezésüket, de kisvártatva már vissza is tér, hogy sisakját visszaszerezve ismét karját kínálja fel.*
- Mehetünk?
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 16. 15:00 Ugrás a poszthoz

Tanárnő

Napok óta gondolkodott - sőt, lassan két hét is eltelt azóta, hogy beszéltek, de valahogy összemosódtak az egyes napok. Jared ötlete - terve, vagy nevezzük bárhogy - továbbra is súlyként telepedett rá, rossz előérzetétől sehogyan sem bírt szabadulni, még ha logikusan nézve látta is, hogy megfontolt, ésszerű döntés. Épp ezért tudott némileg ellenérzésétől eltekintve arra koncentrálni, mit lépjen, alaposan átnézve minden lehetőséget, ami kínálkozott. Együtt voltak erősek és ha az öccse ezt az utat választotta, számára magától értetődő volt, hogy felesleges vitatkozás helyett követni fogja.
Az egyik legkézenfekvőbb megoldás a kezdetektől az orra előtt hevert, de szándékosan megvizsgált minden mást, mielőtt belátta, hogy nincs jobb. Nem bírt veleszületett képességgel, az már megmutatkozott volna mostanra, az animágia nem neki való volt, a legilimencia pedig kifejezetten taszította. De az illúziómágiát választani azt jelentette, hogy azt fogja továbbfejleszteni, amit Ő tanított neki, amit tőle örökölt. Kevés ijesztőbb gondolattal kellett szembenéznie.
Nem igazán fontolgatta, hogy írjon-e, vagy inkább keresse fel a tanárt - minden szempontból jobb megoldásnak tűnt személyesen beszélni vele, hogy legyen esélye elérni, hogy végig is hallgassák. Gondosan felkészült a találkozóra és az esetleges kérdésekre, alaposan átgondolva mindent és amennyire tudott, utánajárt a dolgoknak. Az illúziómágus évnyitón bemutatott új tanerők közé tartozott, akit könnyű volt megjegyezni, bár az irodáját megtalálni nem volt a legegyszerűbb. Odaérve azonban süket csönd válaszolt csak a kopogására, úgyhogy némi töprengés után úgy döntött, megpróbálkozik a tanárival, aztán ha ott se találja meg, akkor bagolyban kér időpontot, amikor felkeresheti.
A tanárit már ismerte, így nem vesztegetett több időt kóborlással, meg sem állt egyenest az ajtajáig. Kopogott, de válasz helyett csupán egy jókora puffanás hallatszott bentről, ami úgy hangzott, mintha egy súlyos bútor landolt volna a földön. Nem tudta, vajon esetleg egy tilosban járó diákot zavart-e meg, de kíváncsisága győzött és benyitott, őszinte meglepetésére az általan keresett tanárt pillantva meg a földön, amint székestül vízszintesbe helyezte magát - legalábbis, mivel mást nem látott odabent, feltételezte, hogy így történt.*
- Nem ütötte meg magát?-*Lépett sietve hozzá, hogy ha szükséges, segíthessen neki, remélve, hogy nem sérült meg - valószínűleg nem az ő hibája, de kicsit úgy érezte, mintha az általa csapott zaj okozta volna a történteket.*
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 16. 16:05 Ugrás a poszthoz

Tanárnő


A jóformán rezzenéstelen tekintet kissé aggasztó - ő ugyan nem medimágus, hogy értsen az ilyesmihez, de mintha kicsit agyrázkódás-gyanús lenne a dolog, bár megkockáztat egy pillantást a plafon felé is, hátha csak valami elképesztően érdekes szemléléséhez volt szükség ilyen radikális pózváltásra. Odafönt azonban csak közönséges, fehér vakolat és néhány repedés van, úgyhogy kicsivel sem került közelebb a rejtély megfejtéséhez, főleg, hogy visszafordulva már őt nézik meredten, ami hangyányit zavarbaejtő. Az utána megjelenő mosoly és a hozzá csatolt magyarázat aztán némi fényt derítenek a dologra, amit tökéletesen megértő, szemöldökpercenésnyi meglepettséget sem mutató arccal fogad, mintha az ilyesmi teljesen mindennapi lenne.*
- Ó, értem.-*Mosolyodik el, majd végignézi, amint a tanár pár mozdulattal eltünteti a nyomokat, mintha-mi-sem-történt-volna. Eddig csak néhány tárgyat vett fel, úgyhogy meglehetősen kevés embert ismert a karból, de nagyon különböző emberek tanítottak a kastélyban, annyi szent. Az öccsével párszor információt cseréltek, hogy a későbbiekben jobban válogathassák össze az órarendjeiket, de eddig ez a találkozás vitte a furcsaságpálmát. Már Leoniet leszámítva, de ő külön kategóriát alkot egy szál magában.*
- Reméltem, hogy nem okoztam nagyobb bajt azzal, hogy megzavartam.-*Gesztikulált az ajtó felé, majd észrevéve, hogy a sietségben nyitva maradt, odalépve bezárta, csupán egy gyors pillantással ellenőrizve, hogy nem volt más szemtanú a környéken. Visszatértve a tanárral szemben áll meg - kényelmesebb így, hogy egyikük nyaka sem fog belefájdulni a beszélgetésbe.*
- Ahogy óhajtja.-*Biccentett, ezzel is jelezve, hogy kérésnek tesz eleget, egyébként aligha engedne meg magának ilyesmit.*- Ha van némi időd, az illúziómágiáról és a tanulásról kérdeznék. Szeretnénk tanonccá válni.-*Röviden és egyszerűen közölte, nyugodt hangon, különösebb kertelés nélkül, állva a másik tekintetét. A tartása higgadt magabiztosságot tükrözött, összeségében mégsem tűnt úgy, hogy elbizakodott lenne, de felkészült rá, hogy számos ellenvetést kell legyűrnie, míg meggyőzi a tanárt.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 20. 18:34 Ugrás a poszthoz

Tanárnő


A tanár megjegyzésére gondolatban hozzátette, valóban furcsa dolog a gravitáció, de ezzel már együtt kell élni, hangosan azonban egy szót sem ejtett. Jobb is, hogy nem fokozta továb a dolgokat, mert félő, a másik szeme kiesett volna - így is volt némi csigoid beütése, ahogy rá nézett. Bocsánatkérő mosollyal vonta meg kicsit a vállát, mint aki nem sokat tud kezdeni azzal, hogy ennyire meglepő a jelentkezése.*
- Tudom, hogy nem kerestél egyelőre senkit, de nem találtam "belépni tilos" táblákat és aknamezőt sehol.-*Ha egyértelmű tilalomba ütközik, valószínűleg kétszer is meggondolja, tegyen-e egyáltalán próbát, de mivel az ilyesfajta jelek hiányoztak, nem akart fél lábon állva várni az első, ki tudja mikor esedékes hirdetésre. Sosem szerette vesztegetni az időt.
Úgy tűnt, ezúttal sem lőtt teljesen mellé - legalábbis válasza hallatán elmaradt az üvöltözés és a kihajítására tett igyekvések is, sőt, a tanárnő mintha feldolgozta volna a sokkot.
- Köszönöm.-*Ez egyaránt szól a hellyel kínálásnak és annak is, hogy meghallgatják - sokkal egyszerűbb civilizált keretek között szállni vitába egy tanárral, mint úgy, hogy az alapból hallani sem akar a dologról. Helyet foglal, kezét ölébe ejtve, megszokásból egymásnak támasztva ujjait, ami azt jelzi, figyel.*
- A nevem Gareth Nightingale, harmadikos Eridonos diák vagyok, de csak az év elején érkeztem ide.-*Nem úgy tűnt, hogy a stílusváltás különösebben megrázta volna, könnyen idomult hozzá. Nem tudja, mit szeretne még tudni a tanár, de arckifejezése arra biztatja, kérdezzen csak és választ kap.
Eddig sem kifejezetten egy korabeli diák benyomását keltette, de a további kérdésekkel egyidőben változott a kisugárzása, még ha talán kevéssé is volt feltűnő - leginkább nyugtalanító, apró átalakulások egész sorából állt, tartása, vonásai, tekintete, mozdulatai mintha mind más árnyalatot kaptak volna. Annak ellenére, hogy lazának, szinte túl otthonosnak is tűnt, a levegőben feszültség érződött, ahogy lassan mozdult, előre dőlve, bár még épp nem tolakodva a nő személyes terébe, de szinte súrolva azt.*
- Nem hiszem, hogy ez problémát jelentene. Megvan a kellő tudásom és gyakorlatom.-*A mosoly, amivel beszélt, ragyogó volt, mintha a Szombati Boszorkány címlapjáról lopta volna, vagy pontosabban, fénymásolata annak, de a szempár pillanatra sem mosolyodott el, miközben a puha hang szinte karcolt - nem sértette a fület, de mint sötétben a kés pengéje, valahol láthatatlanul megbújt éle. Az egész annyira természetesnek hatott, mintha az ajtón belépő nem is ugyanaz a személy lett volna, aki most Renéevel szemben ül, de ahogy a másoperc percen, úgy válik köddé - Gareth hátradől, minden észrevétlen gyorsasággal kattan a helyére. Udvarias mosoly, nyílt tekintet, tiszteletteljes hang és tárgyilagosság.*
- Idáig otthon tanítottak, brit rendszer szerint. A tudásom felér egy végzősével.-*Ennek nem kellene problémát jelentenie, alapból nagyon egyszerűn demonstrálhatja, hogy semmivel sem ügyetlenebb idősebb társainál, hiszen azonos ideig tanulták ugyanazt, csak nem ugyanúgy.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. december 3. 01:34 Ugrás a poszthoz

Tanárnő

Renée megdermed - nem pislog, meg sem rezzen és csupán tekintete árulja el, hogy milyen hatással volt rá az pár szónyi, pillanatnyi darab, amit mutatott neki. A vánszorgó idő ismét mozgásba lendül, ám a nő viszonylag sokáig hallgat, mielőtt válaszolna, ő pedig türelmesen várakozik, gond nélkül tartva a szemkontaktust és nem adva jelét, hogy feszélyezné, ahogy tanulmányozzák. Gareth hagyta, hogy olyan alaposan megnézzék, amennyire csak akarják, nyugodtan, meg sem próbálva kitérni a tekintet elől - ki tudja, megszokás vagy magabiztosság teszi-e, hogy egyenes tartással, kényelmesen hátradőlve, kezeit ölében pihentetve nemhogy nem feszeng, de mintha ő is fürkészné a másikat.
Figyelmesen hallgatta a feleletet, meg sem kísérelve félbeszakítani a másikat, csupán helyenként biccentve annak jeleként, hogy érti és követi szavait. Csak a beálló szünetben szólal meg, tartva tárgyilagos stílusát.*
- A közönséges varázslatok elsajátításához is jelentős akaratra és mentális erőre van szükség, főleg, ha figyelembe vesszük, hány különböző területet lehet egyszerre fejleszteni. Elvégre nem mindenki érik egyformán gyorsan, így a kor sem univerzális mutató.-*Udvariasan fejti ki véleményét, jelezve, hogy tiszteletben tartja a tanár által mondottakat, de megvan a magához való esze és nem csak nekiugrott a dolognak, mint vak ló a gödörnek. Messze nem a puszta szeszély hozta ide. Amennyit tudott, utánaolvasott az illúziómágiának, az egészet alaposan átgondolta és megfogalmazta a saját gondolatait és kérdéseit.*
- Úgy neveltek, hogy nagykorúként megálljak a magam lábán.-*Finoman hárítja a bókot, árnyalatnyi mosollyal, ami akár palástolt büszkeség is lehetne. Egy szóval se mond többet vagy kevesebbet a kelleténél, nem locsog, de nem is titkolózik.
Renée azonban még nem ért a mondanivalója végére - nem mondaná, hogy vonakodik, de óvatos beleegyezés ez, ami akár elrettentő is lehetne, de nem Gareth számára, aki egy egyszerű biccentéssel fogadja az egészet.*
- Ez csak természetes.-*Magától értetődő, hogy próbára teszik és felmérik képességeit, mielőtt bármerre is elindulnának - rengeteg feleslegesen elvesztegetett időt megspórolhatnak így. Ahogy az is, hogy az elmélet megelőzi a gyakorlatot, vagy hogy a veszély miatt plusz szabályok vonatkoznak majd rá. A folytatást hallgatva kicsit talán régimódinak tűnhet a tanárnő, de a kockázatokat tekintve érthető az elővigyázatossága. Mindenesetre, távol áll tőle, hogy minden egyes aggályra egyenként válaszolgasson, így a saját részéről egyszer és mindenkorra tisztázni szeretné a dolgokat.*
- A kölcsönösség elvét vallom - elvárhatsz és követelhetsz tőlem bármit, amit magad sem tagadsz meg. Ameddig őszinte és fair vagy velem, addig mindenben az utasításaidra és ítélőképességedre bízom magam.-*Renée jóformán az első pillanattól felajánlotta a tegezést és mivel kijelentése szerint nem gyerekekkel, hanem felnőttekkel akar dolgozni - ha fiatalokkal is - ennek megfelelő választ kap. Mindenesetre, a beálló csöndben hirtelen kuncogáshoz hasonló hang hallatszik és Gareth mosolya halk nevetéssé szélesedik.*
- Több ellenállásra számítottam. Ennyire hihető volt a "sötét" énem?-*A jókedve nem féktelen, hamar visszakomolyodik, de közvetlenebb marad, ahogy még bújkáló derűvel néz fel a tanárnőre.*
- Sajnálom, nem bírtam megállni ezt az apró tréfát. Minden mást komolyan gondoltam.-*Nem árt biztosítani a hölgyet, hogy amit mondott, ahhoz tartani is fogja magát, leszámítva, hogy egy-két apróbb trükknek - vagy ha úgy tetszik, illúziónak - már most birtokában van.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. december 4. 23:47 Ugrás a poszthoz

Rájöttem, miért nem szeretik a Rellonosok az öleléseket!
KATT
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2014. december 4. 23:47
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. december 29. 00:03 Ugrás a poszthoz

boldog éjfélt Smiley
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. január 31. 18:16 Ugrás a poszthoz


November vége, valamikor késő éjjel


Nem annyira ritkaság, hogy éjjel nem alszik - többnyire önként dönt így, mert épp valamin dolgozik, vagy nem tud letenni egy könyvet, az utóbbi napokban azonban messze nem ez a helyzet. Először egy-egy álomból ébredve nem tudott visszaaludni, mert túl hangosan zakatoltak a gondolatai és képtelen volt elhallgattatni őket, csak hajnaltájt bóbiskolva el, mostanra viszont ott tartott, hogy elaludni sem bírt. Semmi új a nap alatt, régebben is akadtak időszakok, amikor álmatlanul rótta a házukat és környékét, mint egy holdkóros, de igazából sosem jött rá, mi is idézi elő ezeket, csak annyit tehetett, hogy várt, amíg maguktól elmúltak. Nem akarta felébreszteni Jaredet, úgyhogy nesztelen lopózott ki a szobájukból, de pár kör után elunta az Eridont és kiszökött a folyosókra. Ilyen későn talán a prefektusok sem nyüzsögnek már, bár annyira nem érdekelte, elkapják-e, egy büntetőmunka is üdítő változatosságot jelentett volna. Vastag, kötött, szürke pulóverének nyakát egészen felhajtotta, hogy minél kevésbé érezze az folyosó levegőjének hűvösét, mert most ettől is borzongott és zsebébe süllyesztve kezeit, egyenletes tempóban vágott neki találomra az emeleteknek. Nem is figyelte, merre megy, csak remélte, hogy ha elég sokáig sétál, elfárad annyira, hogy kikapcsoljon az agya és lefekhessen.
Végül azon kapta magát, hogy a konyha ajtaja előtt ácsorog, a kilincset fixírozva - egyre jobban fázott és talán egy bögre meleg ital segített volna elaludni. Hezitált - a manók egész biztos nem örülnének, ha ilyenkor zavarná őket, ő viszont kávét és kakaót leszámítva semmit sem tud készíteni, de álmatlanságra koffeint? Ez már a múltkor sem bizonyult jó döntésnek, ami pedig a kakaót illette, nem volt oda meg vissza érte. Fülelt, mert mintha motozást hallott volna, aztán kíváncsiságból benyitott, hátha egy workoholista konyhatündérhez van szerencséje. Ahogy belépett, azonnal szembeötlő volt tévedése, egy magas, vörös hajú srác tett-vett, az illatból ítélve teát főzve. Hmmm...Hogy szokták az emberek az éjszaka közepén üdvözölni egymást?*
- Helló.-*Miután rájött, hogy valószínűleg azért nincs megfelelő köszönési forma ilyen esetekre, mert a normális halandók ilyenkor az igazak álmát alusszák, a lehető leguniverzálisabb mentőövhöz folyamodott. Nem mintha sokat javított volna az általa tett, minden bizonnyal roppant bizalomherjesztő első benyomáson, de egy negyed mosollyal megtoldotta a következő szavait.*
- Zavarna, ha csatlakoznék?-*Talán ezekkel a filteres izékkel ő is megbirkózik, elvégre ha már a muglik kitalálták, hogy előre felporciózzák és ráírják, hány percig áztassa, akkor lehet, hogy ő sem rontja el. Keresett egy szimpatikus méretű bögrét, aztán némi kotorászás után a menta mellett dönt - ez tűnik a legkevésbé kockázatosnak, bár őszintén szólva, csak találgat. Ha a srác nem akarja helyben és nyomban megbüntetni, akkor helyet foglal gőzölgő csuprával együtt, cipőjét lerúgva felhúzva térdeit is, szórakozottan figyelve az ital felszínén a tükröződésben, mit csinál a másik.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:42
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. január 31. 18:37 Ugrás a poszthoz


Eltelik pár pillanat, amíg gyanakodva méregetik - részéről igazán nem tud most prefektusok miatt aggódni, ha le is vonnának pontot, legfeljebb kénytelen lenne pótolni az Eridon miatta elszenvedett hátrányát; ám mint a mellékelt ábra is mutatja, szó sincs jelvényes veszedelemről.*
- Köszönöm.-*Biccent, hozzákezdve életének eme furcsa, bár lényegtelen kísérletéhez egy áttetsző kis zacskóval és némi forró vízzel - amíg bűvészkedik, minden mozdulatát figyelik, valószínűleg azért, mert közel s távol semmi más szórakoztató sincs. Egyébként alighanem elsiklanának egymás felett, mint az többnyire történik napközben, amikor szinte minden elnyel a tömeg, a zaj és a rohanás - eljutni a kastély egyik végéből a másikba két óra közt még titkos járatok ismeretében is kihívás. Éjjel viszont se forgatag, se ricsaj, se sietség, ezért is szeretett ilyenkor tanulni, dolgozni.*
- Én vs. insomnia, eléggé vesztésre állok.-*Mindketten hazai terepen voltak, így az elmúlt körökben - amiket az utóbbi pár éjszaka jelentett - még címvédőként is monokli helyett néhány karikával lett gazdagabb, no meg egy adag frusztrációval és egyéb kellemetlenséggel. Napközben könnyebb volt kihúzni ébren, hála a kávénak, de éjjel nem tudott mihez kezdeni magával, mostanra pedig már inkább nem kockáztatta, hogy varázsolgasson, mert az összpontosítása nem volt az igazi. A másik azonban nyúzottsága ellenére egészen derűsnek tűnt, a hangja, a vonásai arról árulkodtak, egyáltalán nincs ellenére az éjszakázás, ráadásul a fekete tea sem azt sugallta, hogy annyira aludni vágyna - valószínűleg sokkal kellemesebb okok nem hagyják nyugodni, ezért is próbál szóba elegyedni vele.  Igazából nem zavarta, nem irigyellte az ilyesmit, sőt, ha egy időre elterelhette a gondolatait, akkor semmilyen okot nem tudott mondani, miért ne engedhetne az idegennek.*
- És te?-*Keze futólag elidőzött a cukortartó felett, majd inkább csak pár csepp citromot tett a teába, mielőtt ujjait fázósan a bögrére kulcsolta - ha nem is tudott sokat a gyógynövényekről, a menta illatát szerette és most is jólesett, ahogy a felszálló páránál melegedett kicsit. Talán nincs csúcsformában, de ez nem igazán befolyásolta a stílusát - álmából felverve is képes volt értelmes beszélgetésre, bár egy darabig mindig eltartott, amíg angolról magyarra váltott.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:42
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. január 31. 18:50 Ugrás a poszthoz


- Lehetsz te az elnök.-*Megelőzendő a szavazást és az azzal járó kampányt, vagy az esetleges hatalmi harcokat, önként mond le minden ilyen kiváltságról és kötelezettségről - ki tudja, lehet, hogy ezzel megússza a tagsági díjat. Mindenesetre, egyfajta fáradt együttérzéketlenséggel humorizál, mert ez az egyetlen, amire még képes jelen helyzetben. Még mindig jobb, mint a mély depresszió és az önsajnáltatás, bár ezek azért nagyon távol álltak tőle.*
- Inkább, semhogy sztrájkoljon.-*Vélekedett, elvégre az agyhullámok hiánya általában aggasztóan halálközeli állapotokhoz tartozott, ami azért roppant kellemetlen és ehhez képest némi kis álmatlanság igazán semmiség. Ráadásul nem is úgy tűnt, hogy a másik túlzottan bánná a helyzetet, így végképp nem látta értelmét, hogy sajnálkozva bólogasson, ó, igen, milyen szörnyű dolog is a gondolkodás. Óvatosan belekortyolt italába, aminek ugyan nagyon enyhe íze volt csak, ám az kellemes és enyhítette némiképp azt a fáradtságérzetet, ami a leginkább zavarta. A kérdésre felpillantott, majd le a teára, mielőtt nevetésszerű horkantást hallatott volna.*
- Fogalmam sincs, mint a mellékelt ábra mutatja, egyáltalán nem ismerem ki magam köztük.-*Íz alapján választott, ami az abszolút laikusok egyik ismérve, bármilyen objektív megfontolás helyett azt, ami a legszimpatikusabb. Arra nem is nagyon gondolt, hogy altatókkal vagy ilyesmikkel próbálkozzon, a legtöbb bájitallal szemben averziót mutatott - ha nem volt nagyon-nagyon-nagyon muszáj, inkább nem élt ilyesmivel. Vele szemben a másik egész tájékozottnak tűnt, bár az ő szemében mindenki annak tűnhetett, elvégre esélye sem volt leleplezni senkit. Legfeljebb megfázásra és torokfájásra tudott tippeket, mivel mindettőt elviselhetetlennek tartotta. *
- Gareth.-*Vetette oda, nem barátságtalanul, csak kurtán, mert teljesen lényegtelennek érezte, most duplán. Tovább iszogatott és az ital végre kezdte belülről is átmelegíteni - jólesett ez a meleg, végre nem akarta magát annyira összehúzni és kényelmesebben is elhelyezkedhetett, kinyújtózva. Végül félig felvont szemöldök alól vetett kérdő pillantást viktor felé.*
- És te miért nem kamillát iszol?
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:42
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. január 31. 19:24 Ugrás a poszthoz


- Az íze miatt választottam.-*Vállat vont, „hagyjuk a fenébe“ módon, mert mint már említette, egyáltalán nem értett ehhez. Egyrészt nem kínozta olyan gyakran álmatlanság, hogy szükségét lássa a téma kutatásának, másrészt, többnyire ki tudta használni felszabadult óráit és az egész átment, elég hamar. A konyhában meg egyébként se volt annyi tea, hogy hosszas mérlegelésre szoruljon, mit is igyon, amihez alapból nem lett volna türelme. Csak valami meleget akart, ami nem gyümölcsös-édes és lehetőleg nincs is benne sok serkentő, egy kicsit leülni valahol a tűz mellett, míg megissza és tenni még pár kört a kastélyban.
Viktor magyarázata tisztázza a dolgot, biccentéssel veszi tudomásul - lehet, hogy nála se sokat számítana a fekete tea, főleg nem a kávéfüggése szintje mellett, de mivel nem értett hozzá, egyszerűbbnek látta kísérletezés helyett elkerülni. Neki semmiféle kötődése sem volt a teákhoz, származása ellenére nem volt valami nagy teás.
- Valószínűleg is-is.-*A csendes mosolyt és merengést elnézve biztosan benne van a második lehetőség is, azonban mint már a kamillánál megjegyezte, ha nem ízlene neki, nem inna ilyesmit. Némán tanulmányozta a másikat, míg az itala felett elkalandozott. Jó lehet, ha így kapcsolódnak össze a dolgok, amiket az ember szeret és amire szívesen emlékszik. Viktor vonásai és mozdulatai is szórakozottak, többet árulnak el, mint a puszta szavak, bár utóbb azok is kicsúsznak, halkan és valószínűleg félig akaratlan.*
- Elsóztad a teát?-*Érdeklődött válaszképp egy félmosollyal, gúnyolódás nélkül, pusztán megpróbálva könnyedebbé tenni a hangulatot, mert a szerelemetes kifejezés hallatán némi erőfeszítésbe került nem horkantani és tenni hozzá, hogy „igen, valószínűleg igazad lehet“. Vagy inkább szerelem-elemes, derült gondolatban, újabbat kortyolva és tudatlansága miatt elmulasztva egy remek Duracelles poént.*
- Ha segít elaludni, mesélhetsz róla.-*Tette hozzá végül, mert bár tanácsot aligha adhatott, hallgatóságnak jó, bólogatni még biztos nem felejtett el. Az egész csupán egy ajánlat volt, mert neki bármilyen figyelemterelés jól jött és annyira nem ismerték egymást, hogy még pletykaelosztóként se funkcionálhatott.
Időnként szörnyen idegesítették az ilyen udvariassági körök - jelen állapotában egy pillanatig legszívesebben odakaffantotta volna, hogy még szép, hogy nem kötelező, elvégre nem is ismerik egymást és ez nem kihallgatás, de tisztában volt vele, hogy egyetlen ilyen megjegyzése sem helyénvaló, még csak nem is Viktornak szól. A legutóbbi melléfogását követően igyekezett nem másokon vezetni le a feszültséget, bár ebben kicsit sem segített, hogy egyáltalán nem tudta könnyen szavakba szedni a választ. Miért kell mindennek folyton olyan bonyolultnak lennie?*
- Semmi. Minden. Nem tudom.-*Foglalta össze velősen, mert elsőre így tudta a leginkább megközelíteni a problémát.*- Túl sok gondolat, de egyik sem elég konkrét, nem elég kézzelfogható ahhoz, hogy azt mondhassam, na EZ az. Már csak várom, hogy az agyam feladja és bedobja a törülközőt.-*Nem hazudott, tényleg ezernyi, kisebb-nagyobb, fontos és jelentéktelen emlék, villanás, töredék tartotta ébren, miriád "ha" és múltjának egyéb visszhangjai. Nem először és nem utoljára telepednek rá ezek a hálátlan, zsarnokul zsongó, tekergő lények, de ahogy eddig, úgy most sem igazán tudja, mi hozza őket és mikor unják el és hagyják ott. Már nem merte volna megkockáztatni, hogy repülni menjen, pedig az tudta igazán kikapcsolni, de éjszaka, hidegben, vaksötétben nem akarta összetörni magát.*
- Majd átmegy. Már megszoktam.-*Zárta le, mert ha most nem is festett valami fényesen, tartotta magát, csupán az éjjeli, tétlenségre kárhoztatott órákat viselte rosszabbul.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:43
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. január 31. 19:59 Ugrás a poszthoz


Legalább sikerült megmosolyogtatnia a másikat, ha mást nem is, mielőtt emlékei közt elveszve megfeledkezett volna róla. Nem zavarta meg, csak csendesen figyelte, amíg az máshol, másvalakivel kalandozott és nem siettette visszatértét.*
- Hosszú az  éjszaka.-*Válaszolta, lényegében megbékélve annak gondolatával, hogy egy újabb, szemhunyásnyi alvást sem adó éj vár rá - legfeljebb pirkadatig beszélgetnek, aztán főz egy kávét, lezuhanyzik és elindul az óráira. Bármi jobb, mint az ágyban hánykolódni, vagy kísértetként bolyongani a kastélyban, bármi jobb, mint egyedül maradni a gondolataival.*
- Az majd elválik. Nosza, lássuk, milyen mesélő vagy!-*Biztatta, míg kicsit helyezkedett, de épp csak annyira lehúzta pulóvere ujját, ameddig lehetett, majd kényelmesen az asztalra könyökölt, hogy utána már ne mocorogjon. Viktornak kellemes hangja volt és ha a szavait csak feleannyi érzéssel szövi, mint amennyit arca elárul, akkor nem fogja megbánni döntését, sem sajnálni az itt elvesztegetett időt. Akkor le tudja annyira csillapítani, hogy nyugtalansága elszunnyadjon és ha békére nem is, enyhülésre lelhet és ő ennyivel is beérte. A kíváncsiság talán túlzás, de érdeklődve nézte a vöröst, fejét tenyerébe támasztva, míg másik kezének ujjai szórakozott ritmust kocogtak bögréje oldalán.
A másik megértő hümmögésére mindössze fáradtan sóhajtott magában, de hangosan semmit sem szólt - hibáztathatott, vádolhatott, átkozhatott sok embert, ám a vele szemben ülő nem  tartozott közéjük. Irányából jóindulatot érzett és őszinteséget, ami sokat segített abban, hogy féken tartsa egyébként kíméletlenül éles nyelvét. Ki tudja, talán jót is tesz neki, ha dolgozik az önuralmán, bőven ráférne, mert néha jóval Eridonosabb volt a kelleténél.
Ami a felszabadult időt érintette, egyet kellett értenie, bár nem pazarolt erre újabb szavakat.*
- Erre találták fel a kávét.-*Vont vállat, mivel alapból annyira alacsony vérnyomással indított, hogy már évekkel korábban rászokott a koffeinre, puszta kényszerűségből. Választhatott e között és a szédülésekkel járó vérnyomásingadozás közt, ami minden hirtelen felállásnál fenyegette, ő pedig egyrészt nem kért az ilyenek okozta sérülésekből, másrészt, meg sem engedhette őket magának.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:45
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. január 31. 20:27 Ugrás a poszthoz


Ahogy Viktor nekifogott a történetnek, teájából kortyolva bögréjébe mosolygott, bár feleslegesen rejtőzött, a másik egy pillantást sem vetett rá, belemerült játékába és emlékeibe. Esze ágában sem állt kinevetni, de az elejétől kezdve lerítt a másikról, hogy valamitől boldog és mostanra minden mozdulata, szava, még a vonásai is csordulásig voltak érzelmekkel. Részben őt is felvidította, mert nem tudta úgy nézni, hogy ne képzelje el önkéntelenül is az elmondottakat. Nem kérdezett közbe, csak hagyta, hogy a másik belátása szerint meséljen, míg arcát fürkészte, kicsit sajnálva, hogy a tekintetét nem látja - biztos volt benne, hogy a zöld szempár még többet mondott volna el, bár nem annyira az érdekelte, amiről, hanem az, ahogy beszélt. Nem kívánt mások életében vájkálni.*
- Milyen titokzatos, sötét herceged van...-*Jegyezte meg halk derűvel, jóformán bögréjének intézve szavait, amikben nem rejtőzött gúny, se más negatív érzés. Nem nézte le, se nem undorodott, könnyedén átlépett azon, hogy Viktor nagy valószínűséggel egy férfiről beszél, még ha egyetlen szóval sem említett nevet. A partnere alighanem kevésbé nyitott, vagy legalábbis nem vágyik arra, hogy minden jöttment idegen tudjon a kapcsolatukról - hát, Garethtől nem kell tartania, az utolsó ember, aki pletykát indítana el, most pedig még a házimanók is alszanak. A következő mondat meglepte, bár megmagyarázta, hogy ha ennyire régi história, miért tűnik olyan frissnek, újnak a lelkesedés.*
- Milyen hosszú ideig?-*Ostoba, ostoba kérdés, nem is tudja, mit remél a választól, de kicsúszik a száján és már nem szívhatja vissza. Mindegy, lehet, hogy feleletet sem kap, elvégre semmi köze hozzá, így könnyedén továbblép, amint teheti, mindössze egy szívélyes mosolyt villantva.*
- Sok szerencsét és a legjobbakat.-*Újra kortyolt hűlő italából, azon gondolkodva, főzzön-e még egy teát és ha igen, milyet. Szívesen beszélgetett volna még, de nem volt kedve mesélni, talán mert amint gondolatai utat találtak vissza ahhoz, ami ébren tartotta, jókedve ismét elillant, pedig nem akarta Viktor hangulatát rontani.*
- Jó neked.-*Konstatálta fanyar mosollyal - ha akar, talán le tud róla szokni, de mindig szüksége lesz valamire, ami eléri, hogy ne kóvályogjon egész nap és ne legyen ön- és közveszélyes. Dohányozni nem dohányozhatott az iskola területén, az alkohol nem segített, így nem igazán maradt miből válogatnia.
- Mhm. Az öcsémmel, a csapathoz nem érzek elég kedvet. -*Jelenleg ugyan lelkesedése aligha sodort volna magával bárkit is, de érdeklődve nézett Viktorra. Pontosan értette, mire gondolt, nem véletlenül szeretett repülni  és volt hajlandó megtanulni igen veszélyes manővereket is.*
- Nem vágysz néha valami...többre?-*Kérdezte aztán, talán kissé szórakozottan - a repülés különféle formái már régóta foglalkoztatták, bár eddig nem volt módja kipróbálni a seprűn kívül egyebet. Mégis, olyan érzése volt, nem lehet ez minden, az olyan...fád és fantáziátlan lett volna.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:45
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. január 31. 21:18 Ugrás a poszthoz


Négy év... Elképzelhetetlenül hosszú időnek tűnt ez, még ha csak homloka ráncolásával mutatta is meglepettségét. A kötődés, ami ennyit kibírt, nagyon erős kell legyen, ha át tudta hidalni, hogy ennyi idő alatt sok ember szinte felismerhetetlenségig meg tud változni, elég, hogy felnőjön... Talán pont ez a dolog lényege. Nem mintha igazán számítana, elvégre nem hasonlíthatja össze azt, ami feltetette vele a kérdést és azt, amiről az imént Viktor mesélt. Ennek ellenére továbbra is érdekes volt az a véletlen, ami összehozta őket, vagy ha valaki épp abban akart hinni, az a sorsszerűség.  
- Ha csak néha, örülj neki.-*Egyszerűen lezárta a témát, igazán nem volt ezen mit boncolgatni - részéről szükséges rossz és a függőségek talán egyik legártalmatlanabbika, amíg nem viszi túlzásba, bár az ajánlott napi kávémennyiségről Jareddel merőben más elképzelésük volt. Mindenesetre, mivel neki kellett annak veszélyével élni, hogy amikor feláll, vérnyomása ülve marad, ő meg lefejeli a legközelebbi tárgyat, ami lehetett akár egy fortyogó üst is, egyelőre még ő szabta meg a saját dózisait.
Akad azonban kellemesebb téma, amire átnyergelhetnek, ha már mindketten ugyanazt a sportot űzik, bár őt maga a repülés jobban érdekelte, mint egy-egy labda hajkurászása a levegőben. A véleményük azonban szinte az első pillanattól eltér, mert valamiért mindig is kételkedett benne, hogy a seprű lenne a legek legje.*
- Nem tetszik, hogy legalább az egyik kezet mindig foglalja, hogy szinte állandóan görnyedésre kényszeríti az embert. Több szabadsággal szeretnék mozogni.-*Maga sem tudta, hogyan lehetne mindezt megvalósítani, de mentségére szóljon, még nem volt túl sok lehetősége felfedezni a világot és megtalálni azt, ami igazán lenyűgözte volna. A varázslók többnyire beérték azzal, amijük volt és valahol meg tudta érteni, elvégre évszázadok óta működő és jól bevált varázslatok közt éltek amik nem igazán avulnak el. Ő sosem tudott ennyivel megelégedni, talán mert olyan fojtogatóan telepedtek rá szokások, hagyományok, aranyszabályai a mágikus társadalomnak - minél többet rázhatott le, annál jobban érezte magát. Minden érdekelte, még az is, amihez nem volt érzéke vagy tehetsége és többször neki kellett futnia, hogy megértse.
- A szőnyegek több országban be lettek tiltva, mert vagy mugli eszköznek minősülnek, vagy veszélyesnek tartják őket.-*Ennek volt ideje utánanézni, bár különösebben alapból nem vonzotta az alacsonyan, lomhán szálló, ülésekre osztott perzsák gondolata.*- De ha tényleg utaznom kellene, akkor nem törökülésben szeretnék görcsöt kapni.-*Fűzte hozzá egy apró fintor kíséretében, mert ezt a fajta közlekedést legfeljebb a térdeléshez szokott ázsiaiak bírnák. Ő egészen más dolgokat forgatott a fejében, maradék teáját lötykölve - Viktor is félretolta az üres bögréjét, így adta magát a kérdés, lezárják-e itt a beszélgetést vagy főznek még egy adagot.*
- Mit szólnál egy repülő hajóhoz?-*Dobta fel végül, a válaszhoz igazítva, maradnak-e még.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:45
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. január 31. 21:40 Ugrás a poszthoz


- Mivel nem célom betörni a piacra vagy reformálni a teljes sportágat, bőven beérném azzal, ha lenne választásom.-*Jegyezte meg, némi fáradtsággal a hagnjában - persze, tudta hogy a seprűk a legelterjedtebbek, hogy évszázadok óta használják őket, hogy a rengeteget finomítottak rajtuk és bármi új jelentős hátránnyal indulna velük szemben. Ez azonban mit sem változtatott azon, hogy bár így is élvezte a repülést, egyszerűen többre, másra vágyott, ha nem is tudta konkrét képpel mutatni meg, mire.  Nem olyan egyszerű, amikor csak pár hete járhat szabadon és csinálhat, ami épp eszébe jut, de tudta, hogy csak idő kérdése, hogy rátaláljon az ötletre, ami valami új dologgá növi ki magát, mint számos előtte. Viktortól nem remélt csodát, már az is jó jelnek számított, hogy egyáltalán komolyan vette és nem intette le azonnal, ha inspirációval nem is nagyon szolgált. Ezen a ponton mindketten egyfajta furcsa sakkot játszottak a bögréikkel, ide-oda lépkedve, mint két, táblán rekedt, egymást kergető király. Ezt a tétlen toporgást töri meg a kérdésével, ami elég sokkoló ahhoz, hogy a vörös kerek szemekkel pislogjon rá - tiszteletreméltó teljesítmény, a körülményeket tekintve.
- Nem tudom, mi az a ceppelin.-*Ingatta a fejét, mert sem a német kiejtéssel, sem az effajta, kissé idejétmúlt mugli találmányokkal nem ápolt különösebb kapcsolatot. Érdekelte minden ilyen, de egyelőre messze nem tudta behozni minden, neveltetése okozta lemaradását e téren. A folytatás végül eldönti a levegőben lógó kérdést, a maradás felé hajolva.*
- Kérek. Rád bízom, milyen lesz, csak ne cukrozd meg, légy szíves.-*A kávé elég keserű volt ahhoz, hogy magabiztosan állíthassa, nem jelent gondot neki a teakínálat egyetlen darabja se, amíg nem lesz édes. Vagy sós.
- Egy olyan igazi hajóra, egy vitorlásra gondoltam. Ha az ember eléri, hogy a magasba emelkedjen, akkor szél segítségével kényelmesen meghajtható. Elég hely ahhoz, hogy jókora távokat lehessen megtenni, csomagokkal, társasággal és tényleg utazni.-* A hoppanálás és a hopp-hálózat remek találmányok, de azoknak jók, akiknek a cél, és nem maga az út a fontos. Márpedig amióta ült vonaton, érezte, mekkora különbség van a kettő közt - ha világot akar látni, akkor nem egy vödör zöld porral fog nekivágni, ezt szilárdan elhatározta.
- Nem kell egy három árbócos óriásnak lennie.-*Vont vállat, bár tényleg ez az első kép, ami beugrik az embereknek, tudta, hogy nem egy és nem két fajtája és mérete van a vitorlásoknak.  Bőven elég lenne egy kisebb, egy vagy másfél árbócos valami.*
- A tértágító bűbájok képesek rá, hogy semmissé tegyék vagy lecsökkentsék tárgyak súlyát, úgyhogy ez a része biztosan megoldható. Lehet, hogy kellenének új varázslatok, de sokszor elég, ha a már meglévőket módosítja az ember, feltéve, hogy létezik valami hasonló, amit alapul vehet.-*Míg Viktor visszatér a bögrékkel, ő a zsebébe nyúlva kotorászik és némi kínlódás után két kisebb tárgyat halászik elő - az egyik az iránytűje, míg a másik egy közönséges érmének tűnő valami.*
- Csak a biztonság kedvéért, nem vagy prefektus, ugye?-*Érdeklődik, mielőtt felfedné bármelyik érdekességeit is, mert amennyiben egy jelvényessel van dolga, kicsit körültekintőbben fog eljárni.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. október 31. 21:10
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. február 2. 16:28 Ugrás a poszthoz


Viktor gondolataiba merül, de mivel nem osztja meg vele őket, jobb híján időtöltésként ásít egyet, várva bármire, amihez hozzá tud szólni - néha a teljesen ostobának tűnő ötletekből is lehet meríteni, ha egy az egyben nem is lehet őket felhasználni, csak kellő kreativitás kell hozzá. Végül meglehetősen kurta, számára nem sokat mondó magyarázatfélét kap.*
- Majd utánanézek.-*Ha másnak nem, érdekességnek biztos jó lesz, de ki tudja, lehet, hogy némi ihlettel is szolgálhat ez a valami, bár szinte kizártnak tartja, hogy olyan legyen, mint amit ő elképzelt. Amennyire meg tudta ítélni, az internet nevű óriási, bámulatosan kaotikus tudástár leginkább a fantasy kategóriában tartotta csak számon az ilyen égen vitrolázó hajókat.*
- Kösz.-*Biccentést is mellékel, míg maga elé húzza a teáját és újfent melengeti kicsit a kezét a bögrén, mert a nyelvét nem szándékszik leégetni. Közben szemrebbenés nélkül, némán figyeli, amint Viktor jószerivel a semmit kavargatja kiskanalával, de azt alaposan és módszeresen.
- Nekem általában igen. Csak egyszerűen már nem tudok eléggé összpontosítani, hogy dolgozhassak is.-*Kisebb fintorral fejezi ki elégedetlenségét, mert egy pillanatig sem panaszkodna az álmatlanságra, ha mellette csinálhatna valami hasznosat, vagy legalább értelmeset. A sorozatos nemalvás miatt viszont mostanra elérte azt a szintet, ahol már nem lenne biztonságos kísérletezni, főleg nem úgy, hogy mindenki más alszik és nem lenne, aki a gyengélkedőre cipelje - már ha maradna belőle valami.
Az időközben előszedett "ketyerék" is javarészt éjjeli tudományszeánszai termékei, kiegészítve hosszadalmas és néha kifejezetten kalandos tesztelési fázisokkal. A kérdésre felpillantva ugyan nem érti, miért mosolyog Viktor úgy, mintha egy kosárravaló kiscicát húzott volna elő a kabátujjából, de talán jobb is.*
- Mert a legkevésbé sem azzal szeretném belopni magam a szívükbe, hogy én kreáltam a prefektus-detektort.-*Feleli, rákoppintva az érmére, aminek egyik felén apró radar jelenik meg - vékony, halványan világító háló-karcolat, amin most szerencsére egyetlen mozgó pötty sem látható.*
- Huszonöt méteres körzetben nincs prefektus a környéken.-*Fordítja le, mielőtt az iránytűt pöccintené meg, ami így halk zörgéssel széthajtogatja egyébként rejtett alkatrészeit.*
- Vissza tudja vezetni az embert mágikusan megjelölt pontokhoz, irány-, idő- és helyzetmeghatározásra is jó. Mindez már létező bűbájok módosítása.-*Tette hozzá, ha nem lett volna nyilvánvaló, miért hozta fel érvnek ezeket a szokatlan tárgyakat. Persze, nem kevés időbe telik átalakítani és stabillá tenni egy-egy ilyen varázslatot, de az utolsó beleölt percig megérte.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:45
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. február 14. 18:04 Ugrás a poszthoz

Áldozatra várva
Február 14.


A Valentin-napot megelőző két hétben eleget húzta az igát az ajándékboltban ahhoz, hogy erre a jeles dátumra szabadságot kérhessen. A harapós bögrés incidenst követően meglehetősen gonosz kis megtorlást eszelt ki Jarednek, tervéhez pedig hozzátartozott az a kamuduma, hogy együtt mennek édességezni, így gyanús lett volna, ha neki közben műszakja van, plusz jobbnak látta olyan távol maradni a falutól, amennyire ez lehetséges volt. Előre meg tudta tippelni, hol lesz a legnagyobb tolongás és a legkevésbé sem vágyott most odalent kóvályogni, majd kiélvezi munkájának gyümölcsét, ha az öccse este visszatér a szobába. Mindenesetre, az imígyen fennmaradt szabadidejét valahogy el kellett ütnie és nem tagadta, hogy jólesne egy kicsit szórakozni, az eredetihez megszólalásig hasonlító ál-Cupidók jelenléte pedig remek ötletet kölcsönzött neki ehhez. Ha úgy tesz, mint akit meglőtt egy a kastély-szerte repdeső és bújdosó kis szárnyas bestiákból, akárkinél bepróbálkozhat és a legtöbben nem bántottak volna valakit, aki maga sem tehet átmeneti agylágyulásáról. Miért ne használhatná ki ezt az alkalmat, hogy ártalmatlan módon esetleg még kellemesebbé is tegye valaki délutánját?
Így esett, hogy míg mások Cupidókat vadásztak vagy épp párjuk társaságát élvezték, ő a könyvtár egyik eldugott zugában olvasgatott, hogy lehetőleg egyik kategóriával se kelljen igazán találkoznia. Neki sokkal inkább olyan társaság hiányzott, aki lehetőleg szingli, de nem életcélja legyilkolni az összes, rémülten menekülő kis puttót. A helyszínt már jórészt azért választotta, hogy lehetőleg hasonló érdeklődésű emberrel hozza össze a sors - bár lehet, nem ez élete legbölcsebb döntése, elvégre a könyvek igen súlyos és komoly fegyverré válhatnak egy temperamentumosabb könyvmoly kezében, de pár kékfolt még nem nagy ár.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. február 14. 19:21 Ugrás a poszthoz

az Áldozat
Febr. 14.


Telt-múlt az idő - ritkán nyílt az ajtó, ő pedig bár felpillantva minden egyes belépőt megnézett, nem ugrott azonnal. Messze nem volt kétségbeesett és nem is unatkozott annyira, hogy éhes acromantula módjára vesse magát az első arrajáróra. Egyrészt, lehetőleg nem tizennégy-tizenöt évessel akart kezdeni, inkább egy korabeli, esetleg kicsit idősebb, tetszőleges nemű diákkal; másrészt, figyelte, ki az, aki csak könyvért jött és megy is tovább, és ki az, aki időzni is készült a könyvtárban, esetleg társaságra vágyva. Egyelőre nem akadt kapása, úgyhogy folytatta a megkezdett történetet, egy-egy gondolat erejéig a teázó felé is elkalandozva, ahol öccse mostanra már valószínűleg nem várt és vadidegen szíve hölgyével üldögél. Jared többnyire nem viselkedett túl szívélyesen, de nem hitte, hogy valaki mást büntetne olyasmiért, amiről nem tehet, úgyhogy nem a szerencsétlen, mit sem sejtő lányon fogja kitölteni a dühét. Kicsit sajnálta, hogy nem lehet ott, de mindhármuknak jobb lesz így.
Újabb nyekkenés - feje helyett csak tekintete mozdul, hogy kövesse az érkezőt, aki a polcosorok közt sétálva el-eltűnik szeme előtt. Némán lesi, mígnem egy nyomtalan tovatűnő mosollyal feltápászkodik foteljából, hogy elinduljon, aprót nyújtózva előtte. Csendesen mozog, hogy amikor rábukkan, nyerjen magának további pár másodpercet, amíg tanulmányozhatja. Egy ismerős regál előtt találja végül, ahogy elmélyülten böngészi a címeket. Határozottan helyes, kócos srác - tanácstalanságában csak egyre kócosabb- kissé talán álmodozó vonásokkal, ráadásul valamennyire érdeklik a találmányok, így jó eséllyel a feltalálók is. Egy próbát megér.
Ősrégi trükkhöz folyamodik, eddigi olvasmányát lecserélve egy észrevétlen elcsent, itteni témájú kötetre, megállva az ismeretlen mellett és várva, míg ő is a gerincek olvasgatását mímeli, hogy a megfelelő pillanatban kinyúlva egyszerre érjenek ugyanahhoz a könyvhöz és véletlenül a másikhoz is.*
- Bocsánat!-*Kapja vissza kezét, némi zavarral hangjában.*- Vidd csak nyugodtan. Én voltam a mohó.-*Ismeri be, elvégre már van egy könyv a kezében, illik hát átengedni a másiknak a kinézett darabot.
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. február 14. 20:56 Ugrás a poszthoz

az Áldozat
Febr. 14.


A másik figyelmetlenségétől eltekintve Gareth általában kerülte a feltűnést és csak annyira lógott ki a sorból, amennyire még mindenkinek kényelmes maradt. Többnyire azt sem mondják meg róla elsőre, hogy Eridonos, mert hiányzik belőle az a harsány, energikus fellépés, ami leginkább jellemzi a házat. Ez most kifejezetten előnyére válhat, a meglepett, kicsit zavart reakciót elnézve - ha nem is skatulyázza be a másikat, érzi, hogy finoman, visszafogottan kell játszania. Ahogy az ismeretlen megszólal, kellemes, bár talán kissé érdes hanggal barátkozhat - általában Jaredé ilyen, amikor naphosszat nem szól senkihez és csak estefelé mukkan meg. Elraktározza az információt és ennek megfelelően alakít egy kicsit mindenen, meglepetten nézve előbb a szőkére, majd a könyvre, végül ismét a fiúra, őszintén barátságos mosolyt eresztve meg.*
- Köszönöm. Rendes tőled.-*Biccent, elvéve és kis kupaca tetejére csúsztatva szerzeményét. Egyelőre nem lép megint, pedig az, hogy közelről látta a fekete szempárt, csak tovább csigázza, pedig a színen túl az égadta világon semmi közöset nem bír felfedezni az ismetlen és az emlékeiben élő íriszek gazdája közt. Türelmes és vár - még egy szóra, egy félmondatra, bármi ilyen elég lenne, hogy megállítsa a másikat, hogy továbbvihesse a játékot, s addig is újabb könyv után kutat. Érzi magán a tekintetet, de amikor megszólítják, mintha meg is feledkezett volna a másikról, meglepetten kapja felé fejét, csak hogy egész halkan elnevesse magát, tehetetlenül vonva meg vállát.*
- Ez jut a magunkfajta könyvmolyoknak. Meg a szabadnapos feltalálóknak.-*Általában tényleg nem volt ennyi ideje arra, hogy itt üldögéljen, ezért is szokta meg, hogy több könyvet kölcsönözzön ki egyszerre, pontosabban mindent, ami kellhetett az aktuális probléma megoldásához. Nem hazudott, inkább csak ferdített egy keveset a dolgokon, elhintve néhány apróságot, mint a mesékben a kenyérmorzsákat szokás, hogy apró ösvényt hagyjon. Úgy tűnik, nem hiábavaló az erőfeszítés, mert az ismeretlen még mindig itt időzik - és újra megszólítja.*
- Melyiket?-*Kérdez vissza, közelebb lépve, hogy "jobban lássa" a kiszemelt darabot, de véletlenül sem tolakvóan közel.*- Igen, nem volt rossz. Segített egy-két dologban, bár kicsit talán...nem mondanám, hogy száraz, de nagyon lényegretörő.-*Fejti ki dióhéjban a véleményét, bár őt annyira nem zavart a tárgyilagosság, elvégre inkább érdekelte a gyakorlati alkalmazás, mintsem a hosszas elméletek és magyarázataik.*
- Keresel amúgy valamit, vagy csak nézelődsz?-*Kérdezte segítőkészen, mert bár messze nem olvasott még itt mindent, elég sokat kölcsönzött ahhoz, hogy legyen némi áttekintése.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. február 14. 21:02
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. február 15. 00:28 Ugrás a poszthoz

az Áldozat
Febr. 14.


Gergőnek csak a kéz lehetett ismerős, míg a mellette egyik lábáról másikra álló inkább vonásait, vagy inkább rezdüléseit kutatta. Lényének töredékeit lopta össze, a kirakós darabjának darabjait, óvatos kézzel keresve, melyik hova illik. A hangja, a tekintete, arcának szófukar árnyjátéka, mozdulatlansága az öccsére emlékeztette, de idősebbnek kellett lennie nála, mert volt benne egyfajta keménység, amihez Jared tizennégy éve kevés. Talán itt kellett volna megfordulnia a fejében, hogy rosszul választott, de az ellenkezőjét érezte - vonzotta a szempáron túli mélység.*
- Nem tragédia. Sehol sem láttam, hogy kötelező lenne.-*A hangsúlyból érezte, hogy könnyed megjegyzése egészen más súlyt nyert a másik értelmezésében, s megpróbál egy mosollyal enyhíteni ezen. Az emberre egész életében címkéket aggatnak, előítéletek, első benyomás, vélt vagy valós ismeretség alapján, de úgy tekintett rá, mint valamire, ami megkönnyíti számára kicsit a tájékozódást. Egy ekkora világban, ennyi ember közt néha szükség volt ezekre az irányjelzőkre, ha meg akart valakit találni. Nem érezte tehernek, mert máshol, máskor, mással egészen máshogy láthatták vagy láttathatta magát - nem megmásíthatatlan billogok vagy bélyegek voltak, még ha akadtak is dolgok, amiket nem változtathatott.
Feltalálónak tartod magad? Felelhetne egyszerű, nyilvánvaló igennel, ám mintha a ott rekedt volna még néhány kérdőjel a levegőben. Miért? Mióta? Milyen? Ami furcsa, hogy az idegen nem a tekintetével kérdez, mint Sebby, hanem a csöndjével. Azzal, mert pillantása csak ritkán pihent a másikon.*
- Régi hobbim. Vagy talán szenvedélyem.-*A része volt, hozzá tartozott, akár egy végtag vagy egy elhagyhatatlan mozdulat, amiről felismersz valakit. Ahogy a bögréjét fogja, a pálcáját tartja, ahogy dobálja magát járás közben, vagy épp ahogy szája széle mosolyra kunkorodik.* - Most leginkább egy seprűpótlékon.-*Nem akar deszkát mondani, az elég furcsán hangzik és nem tudja, milyen környezetből származik a másik, könnyebb kicsit leegyszerűsítve fogalmazni. Ha szereti a repülést, úgyis rákérdez majd, mert azt elég határozottan tudja, mi érdekli és mi hagyja hidegen.
- Ha az alapokkal tisztában vagy, az is. De feltételez némi már meglevő jártasságot.-*Ez a könyv nem locsog és nem pazarol feleslegesen szót olyanra, amit már elmagyaráztak más könyvek, amik a témába voltak hivatottak bevezetni a kíváncsiakat. Tudott volna ilyet mutatni, de tartózkodott a tüsténkedéstől, megvárta a válaszokat, mielőtt bármit cselekedett volna.*
- Nem baj, amíg nem akarod gyakorlatban is kipróbálni.-*Az elméletet bárki megértheti, de aki le szeretne térni a már ismert bűbájokkal kitaposott ösvényekről, annak számolnia kell tetemes mennyiségű anyagi- és testi kárral, ha felkészületlenül ugrik fejest a kísérletezésbe.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. február 15. 03:43
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gareth S. Nightingale összes hozzászólása (265 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 9 » Fel