Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bejelentette, hogy holnap felbukkan nálam este, és képzeljétek, az a holnap már ma van. Úgy alakul, hogy lent az utcán futunk össze, mert én még beugrottam boltba. Mivel általam ismert alakjában tartott lakom felé, könnyedén utána fütyültem, ahogy észrevettem, aztán nemsokára már itt is voltunk. Kipakolásztam, őt meg leültettem a nappaliban. Ahonnan mondjuk egy az egyben rám lát, lévén, hogy egybe van nyitva. Késő van, szóval mindketten ettünk már, de némi gyümölcsmajszolás bőven belefér, csaknem kötelező, hozom is a tálat. Vagyis hát lebegtetem. Azelőtt éri a dohányzóasztalt, hogy én érném a kanapét a szépség mellett. Viszont, amikor mindkettő megvan, átvetem karom mögötte. Valahogy most a bal oldalán kötöttem ki, ez egy ritkább eset.
- Nagy megkönnyebbülés lesz, hogy máshol hever majd az a tömérdek papír. Untam már őket - zárom ezzel a csodás gondolattal az idáig tartó szófolyamomat arról, hogy beiktattuk az új titkárnőt. Állandóan csinos vörösökkel vagyok körülvéve.
- Hm. Mondd csak... - fürkészem az arcát komolyan, következő felvetésem előtt - Szerinted miért van még rajtam zakó? - érkezik a nagy kérdés, ami azután merült fel bennem, hogy olyan feszes volt átvetni a karom. A kérdést egy kelletlen talpra szökkenés követi, hogy megszabaduljak ettől az immáron felesleges ruhadarabtól. V nyakú pólómban ereszkedem... vagyis huppanok vissza a kedvesem mellé, szexin a hajamba túrva. Nem direkt csinálom szexin, csak hát szexi vagyok, nem tudom máshogy. Sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Végtelenül bosszantó, igen. Minek áll annyi papírhalom az asztalomon, amikor állhatna ott a semmi is? - ejtem ki a semmi szót úgy, mintha valami felbecsülhetetlen értékű ereklyéről beszélnék. Az igazságtól pedig nem állok messze. Nagy érték a tér.
Szakértő bólogatással hallgatom eszmefuttatását a zakófennhagyásos esetről. Jogos, jogos. A mentségem pedig? Majd mindjárt kiötlöm, miközben zakóm hamarosan tovaszáll az előtérbe, én meg ismét a vöri mellett vagyok, akkor már adva is egy puszit kilóg vállára. Tetszik ez a pulcsi. Meglehetősen.
- Elvonod a figyelmem - érkezik a mentségem. Elveszi az eszem, nincs mit tenni. Még jó, hogy bőven van miből elvenni. Visszadobom háta mögé karomat. Lábam keresztbe rakom. Mikor érkezik a szívtelendögözés, elkezdek nézelődni a hátam mögé, hogy ezt mégis kinek mondta. Fogalmam sincs. Mire visszanéznék rá, már hozzám bújt. Magamhoz ölelem átvetett karommal és hajába csókolok.
Semmi kedvem odahajolgatni a gyümölcsöstálhoz, szóval intek pálcámmal és odalebeg a tál az ölembe. Onnan szemezgethetünk. Éppen egy szőlőt ejtek a számba.
- Neked is be kell ám mostantól kéreckedni hozzám az igazgatóiba. Nincs csak úgy belibbenés. Előbb át kell juss az őrömön - tárom elé, mire számíthat a továbbiakban. - Alig várom, hogy Vanessza bekopogjon és hivatalos hangon bejelentse, hogy "Doktor Meyers keresi Önt, Igazgató úr. Beengedhetem?" - adok valamiért a titkárnőmnek elég mély hangot és persze helytelenül mondom a nevét. Örökké úgy fogom. Amíg ki nem fogyok a V betűsekből, ami sajnos hamar bekövetkezik. Akkor majd ismétlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Az a jó a pletykákban, hogy gyakorta teljesen igazak. De legalábbis van valamiféle alapjuk. Az engem övező szóbeszédekről ez mind tökéletesen elmondható. Vagy csak szeretem, hogy ezt hiszik és így láthatom, miként reagálnak. Na és a hölggyel mi a helyzet? Azok a pletykák mennyire igaz? Jól van, majd kiderül, nem kell semmit elsietni. Nyújtani kell az élvezetet.
Kijavítja a téves megszólítást, viszont én mintha meg sem hallanám. Várom, mit szól a birodalmához. Szavaival ellentétben nincsen elragadtatva, ezt hibátlanul kifürkészem. Legalábbis valami nem az igazi neki itt. Különben az elmúlt tanévben egymást felváltva ugrott be segíteni valaki a kastélybeliek közül. A csoportos jót tenni akarás káoszát figyelhetjük meg ezen a pár négyzetméteren.
Besétálunk a fészkembe. Ott valamivel nagyobb a rend, hiszen már mindent kiszórtam őhozzá, nagy lelkesen. Ezzel tudtam hozzájárulni a kinti háború súlytotta övezethez. Bebandukolok az asztalom mögé, majd onnan intek, hellyel kínálva a szembe székben. Leülünk, én pedig a nem messze lévő kis asztalról idesuhintom magunknak pálcámmal a kínáló tálcát. Víz, tea, aprósütemény.
- Szóval... - kezdem egy ilyen felütéssel, látványosan fonva össze ujjaimat, hogy aztán kezeimet így ölembe engedjem - Intézi a papírmunkát; rendezi az iratokat; fogad minden bejövő baglyot, miegyebet; intézi a találkozókat; meg úgy egyáltalán, minden önön fut át, mielőtt hozzám érne, de lehetőség szerint inkább a kedvenc helyettesemhez érjen el, ha nem muszáj hozzám - kezdem is ledarálni, miket kell majd csinálnia, miket várok el tőle. - A munkaideje megegyezik az enyémmel, de engem szokott még tovább itt enni a fene. Lehet, néha megkérem majd, hogy magát is egye, de ha nem kérem külön, akkor mehet, amerre lát - tisztázom ezt is. - Van kérdése? - emelem meg szemöldököm és dőlök kényelmesebben hátra. Elég alapvető volt ez a tájékoztatás, dehát a kiírt pályázatban a fontosabb dolgok fel voltak vázolva, fölöslegesen meg nem tépném a számat. Legalábbis erről. Bőven van neki már ilyen adminisztrációs tapasztalata, nem untatnám olyanokkal, amik már a könyökén jönnek ki.
- Majd persze menet közben úgyis még jutnak eszembe dolgok - legyintek, hiszen tutira van pár szabály, elvárás, amit jó lesz megadni, ha úgy hozza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Félrebiccentett fejjel, kendőzetlenül gyönyörködöm benne, ahogy kibontja, szétrázza haját. Pontosan tudja, mit csinál és én is pontosan tudom, a célját mégis eléri. Nem úgy, mint a következő szőlőszem a számat. Sértett, tolvaj kedvesem pedig már élvezkedik is az elhappolt gyümölcsön.
- Szerintem valami gond van a fordítóbűbájunkkal - közlöm gondterhesen ráncolva homlokom, megint felmarva egy szemet - Mondd még egyszer, hogy szőlőt követelek! Másnak hangzott - teszek úgy, mint aki azon töpreng, mely angol szó hasonlít annyira a grape-hez, ami miatt így adta át. - Nem kell ám félned, hagyok neked is! - nyugtatom meg afelől, hogy nem kell erőszakhoz folyamodni itt nekem, jut mindenből. - ... valamennyit - teszem hozzá csöndesen, újabb szőlőt majszolva el.
Kicsit aztán fintorogni kezdek, ez viszont nem a szokásos arctáncoltatás, ez most tényleg kelletlen kifejezések sora. Halántékomhoz nyúlok és dörzsölöm. Talán nem aludtam eleget vagy jól mostanában, vagy valami kemény front lesz, vagy fogalmam sincs, de eléggé nyom a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hogy a helyettesem hasonlóan gondolkozik, mint én? Úgy egyáltalán akármiben? Milyen vicces ez az én új irodavezetőm. Mondjuk tény és való, nem nagyon lehet tudni, én hogyan gondolkozom. Viszont VZRről mást sem lehet tudni, mint hogy hogyan vélekedik, hogyan nem, mit akar, mit zár ki, meg hogy mennyire csodálatos.
Megemelem a szemöldököm meg az állam is, várva, mit szabadna...
- Persze, írja a számlámhoz és intézze! - legyintek neki, hogy tőlem mehet a menet és nyilván számlám alatt az iskolai szerszámkönyvet értem. A lényeg az, hogy akkor ez első feladatai egyike lesz, hogy megakaparintsa ezeket magának ügyesen.
- Szólíthatom kisasszonynak vagy...? - mérem végig, várva, mi a megfelelő megszólítása, de talán azt nem is annyira, mint a reakcióját a témára. Férjezett volt, ez ott van az aktájában, és ugye ott azok a bizonyos szóbeszédek. Nekem pedig elég az, ha csak egy pillanatra bevillan neki bármi, mikrokifejezései elárjuk viszonyát a kérdéskörhöz. Más dolog, hogy azok aztán még ezer mindent jelenthetnek, az már a nyomozói munkakörömhöz tartozik. Dehát bőségesen lesz időm kideríteni bármit.
Főleg mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem értem, mégis miből gondolja, hogy csak azért, mert a szájában van már a gyümölcs, én nem tudom onnan visszaszerezni válogatott módszerek garmadával. Naív lélek. De most megkegyelmezek neki.
Jaj ne, dehát most hova megy? Ó, ja hogy... aah. Könnyedén adom meg magam segíteni akaró kacsóinak. Ritkán vagyok én ilyen szófogadó, viszont ezzel itt most csak jól járhatok, ezt már most tudom. Engedelmesen hátrahajtom fejem és elvezem a finom kéz törődő járását borostás arcomon, hasogató halántékomon. Mély hangon hümmögök, mindjárt mehetek basszusnak a sulikórusba. Oda tanárok is mehetnek? Van egyáltalán sulikórusunk? Miért nincs?
Mikor vállamra is rátér kicsit, áldom az eszem, hogy megszabadultam attól a zakótól. Azt azonban hiába fogom fel, mikre utalgat itt nekem a masszázsolajjal, én most teljesen belelazultam ebbe, amit művel velem és tapodtat sem vagyok hajlandó mozdulni, tenni. Kezeim combjaim közé csúszva hevernek ölemben, még szokásos elfolytságomat is felülmúlóan olvadok a kanapéra.
- Spoiler? - kérdezek rá amolyan álomból kiszóló hangon arra a kis részletre, amit nem értek. Ezt nem fordította a bűbáj, annak biztos oka van. Tud valamit, amit én nem. Jelenleg bárki többet tud, mint én, mivel az én agyamat most tökéletesen lefoglalják a finom nyomások, pompás érintések, amik koponyámon át érik. Kevésszer tud pihenni, tiszta felüdülés ez most neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

én szundítottam egy jót délután, de ennek ellenére azért időben illene ágyba kerülni. mondjuk úgy egy óra múlva. kérdés, addig találok-e megfelelő ágyat. ne lepődjetek meg, ha valamelyik klubhelyiség kanapéján leltek. az irodámban nincs egy rendes kerevet. szégyen

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Milyen kellemes egy délelőtt! Visszavonhatatlanul tavaszodik, csiripelnek a madarak, visonganak a mandragórák, röfögnek az orrontó furkászok... gyanakodva próbálok elskubizni a vadőrlak felé a kitárt ablakon át, vajon ő engedett-e rá ilyen állatseregletet a világra vagy az én képzeletem kapott kicsit szárnyra. Nade a kellemes délelőttre visszatérve: végre nem esek hasra egyetlen irathalomban sem és az asztalomat is elfoglalhatja a lábam holmi hasztalan pergamenkupac helyett. Ezek már mind Violetta kedvest boldogítják odakint az előtérben. Mármint komolyan boldogítják, nem viccelek! Ebben a szent pillanatban mondjuk pont nem, ugyanis nincsen itt. Elugrott egy kis egészségügyi sétával egybekötött ügyintézésre a faluba. Párdon, városba! Bogolyfalvára.
Mind a külső, előtérbe vezető, mind irodám közvetlen ajtaja szélesre nyitva. Igazából mindig így vannak, ha nincs valami szupertitkos tárgyalásom valakivel. Úgy hallottam, ezt már Kriszpin is csinálta. Mégis van, amikben egyezünk. Más kérdés, hogy az indíttatásaink valószínűleg teljesen eltérnek. Szerintem ő azért volt ilyen nyíltan, mert szereti, ahogy körülveszi ez a kedves, nyüzsgő élet, én meg azért, mert tudni akarom, mi történik. Nekem nem kell elvonulnom ahhoz, hogy nyugodtan tudjam végezni a dolgom, ugyanis, ami az én dolgom, ahhoz pont, hogy testközelben kell lenni mindenkivel, akár akarják, akár nem.
Töltök magamnak teát, ha már a titkárnőm nincs itt, hogy töltsön. Mikor szoktam én rá erre a teázás dologra? Biztosan a drágáról ragadt ez rám. Mindigis kávépárti voltam. Ezt mondjuk tartom. Viszont most meg egy csészét tartok a kezemben, jelenleg furcsállón grimaszolva. Értetlenük pislogok le a meleg italra, félig asztalsarkomon ülve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Az a szemem sarkából látott alak, aki megáll az ajtó előtt, úgy tűnik, nem pusztán bámészkodni torpant meg, hanem valóban idejött és minden bizonnyal hozzám, hiszen annak ellenére is bemerészkedne, hogy láthatóan nincs itt a titkárnőm. Azt tapasztalom, jobban szereti mindenki az irodavezetőmmel elintézni, amit csak lehet. Kész rejtély, miért. Viszont ez nekem így ugyebár tökéletesen megfelel.
- Szabad, persze, bármit szabad - pereg nyelvemről azonnal a válasz. Üdítő néha magyarokkal is beszélni, nekik átmennek a hülye szóvicceim, utalásaim. Ugyanerre egy német vagy egy egyiptomi csak pislogna. Mindezt különben még úgy közlöm, hogy fel se néztem rá a teámról, most viszont megteszem, egyenesen a szöszire tekintve.
- Jó is, hogy jössz - csillan fel szemem lelkesen és lendületesen elindulok felé, felkelve asztalomról. Jah különben nem tudom pontosan, ki ő. Prefektus, ennyi megvan és szerintem az unkornisok táborát gyarapítja, már így ránézésre is. Elég az hozzá, amilyen nagy hévvel baktatok felé cowboyokat megszégyenítő O-lábaimmal, olybá tűnök, mint aki meg sem fog állni, csak azért, mert ő ott van. Ha pedig mindez nem volna elég, míg egyik kezemben a teámat fogom, a másikban pálcámmal legyintek párat, mire egy bögre röppen ki irodámból és áll meg az előtérben rostokoló navinés előtt a levegőben és nem sokkal utána beéri azt a kanna, amely el is kezd tölteni bele, mire én odaérek. A látszattal ellentétben pedig megállok. Igaz, elég közel, de azért a lebegő edények elválasztanak minket, le nem tarolom semmiképp.
- Szerinted ez milyen tea? - kérem ki véleményét és fejemmel az előtte imbolygó, Bagolykő címeres bögrére bökök. Kóstolja csak meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Nem mondom, hogy könnyű a háttérben maradni. Néha kifejezetten idegőrlő, azonban vannak helyzetek, amikor muszáj. Igazából a legtöbb helyzet ilyen. Egy vezető pont attól vezető, hogy nem ő csinál mindent és nem kontárkodik bele mindenbe, hanem a megfelelő emberekre bízza a feladatokat és hagyja őket érvényesülni. Amilyen kényelmesen hangzik ez, tényleg annyira kemény ügy is. Néha kifejezetten fájdalmas nézni a szerencsétlenkedést, dehát csak ebből tanulnak. Meg sokszor kellemesen meglepnek, mint az unikornisok is.
- A Rellonban is. Meg mindenhol is. Szétszórjuk őket - teszek olyan mozdulatot, mintha éppen fűmagokat hintenék a frissen felforgatott földbe. Bár amilyen átszellemült képet vágok hozzá, talán jobban hasonlít amolyan tündérporozáshoz.
- Nem tudom. Kell valamit? Látod, ezért kéne a titkárnő! Csak kurjantanék érte és ő megmondaná - hadonászok a kezemmel felháborodva. Különben nem volt semmi érdekes, legalábbis én nem tudok most sürgősről, mindössze szerettem volna látni a helyettesen sármos ábrázatát még így a tanévvégen, ennyi az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Tanárok, tanárok, meg hogy mit szoktak és mit nem. Meg hogy bárki mit szokott és mit nem. Jaj, kis unikornis, becsobbantál a nagy cápa tengerébe. Meglátjuk, hogy győzik a patáid a víztaposást. Pedig neki pont az az eleme, ha minden igaz. Csak hát nekem szokásom akár a saját kis bunkerükben másokra támadni. Gyakran veszik az egyszerű hozzájuk sétálásomat is támadásnak, ami mondjuk eléggé érthető, tekintve, ahogy én sétálok. Az nem annyira séta, mint inkább előrenyomulás. Ennek a szöszinek pedig több sem kell. A szavaim összezavarták, a felé iramodásom pedig szinte kétségbeesésbe taszítja. Már, ahogy haladok az irányába, látom, mit váltok ki belőle. És már akkor világos az is, hogy ez nem egyszerűen egy diáklány idegeskedése a diri irodájában vagy a szokásos reagálás durva személyemre. Ez mélyebb. Hogy ez eltántorít-e attól, hogy a továbbiakban is tenyérbe- és képbemászó önmagam legyek? Ugyan, dehogy. Ezek a dolgok nem így működnek.
Vigyorgok egyet a buta kis poénján, mintha értékelném, de aztán már rögtön megint várakozó az arcom, hogy na mondja már, milyen tea ez. Morfondírozó, szokásomhoz híven eltúlzott vonásokkal hallgatom végig lenyűgöző kiselőadását. Tényleg lenyűgöz különben, azonban ezt nem mutatom. Természetes könnyedséggel figyelek, mintha valóban ilyen akkurátus feleletet vártam volna el. Ja, jól gondoltam, hogy hydro a prefi.
- Zöld, mi? - csípem ki a számomra legfontosabb infót a monológjából, nagyjából úgy, mintha mást nem is mondott volna. - Akkor mi a Szent Mungóért árulják úgy, hogy... - állok neki felháborodott kérdésemnek, ám egyszerűen megszakítom, hogy suhintsak egyet hátrafele pálcámmal és az irodámból a kezembe repüljön a dobozkája. - ... trópusi gyümölcs? - olvasom el, majd rázom meg előtte a hibás csomagolást, mintha legalábbis a teljes teagyártó ipar összeesküdött volna ellenem.
- Kéred? - nyújtom aztán oda neki, szinte már kedvesen. - Téged már nem fog átverni - folytatom a drámai hangvételt az áruló teafű miatt.
- Azt én kapom? - hajtom oldalra a fejem, de nem ám picit, hanem még a felsőtestem is dől, miközben a maga mellé ejtett kezében lógó papírosra nézelődök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Megkönnyebbülés. Pillanatnyi sötét emlékképek, azonban főleg az ezeket elhomályosító megkönnyebbülés, felszabadultság. Ezeket látom rajta. Ugyan egyáltalán nem úgy vette a kérdésem, mint hittem, ám volt belőle így is mit meglátnom. Érteni nem teljesen értem, mivel én egyelőre nem tudok álneveiről, viszont az világos, hogy most éppen jól érzi magát a bőrében, láncok nélkül. Apropó: már most tudom, hogy lesz még itt hidegháború a neve körül, néha kijavít majd, néha nem, de hogy én szökőévente egyszer fogom csak jól mondani, az biztos. Nem mintha ne jegyeztem volna meg elsőre. De tény, ezt ő nem tudhatja és nem is fogja. Meglátjuk, ki nyer majd a végén: ő, mert a nevén fogom szólítani, vagy én, mert minden névre hallgat majd, amit ráaggatok. Mondjuk én mindenképpen nyertesnek fogom érezni magam, mert ha mégis helyesen szólítom majd, azt is én fogom eldönteni valamiért. De nem fogom ezt az orrára kötni és letörni örömét. Már ha így lesz, ugyebár.
- Jól van, részemről hirtelen ennyi. Ha kegyednek nincs kérdése... - hagyom fenn a hangsúlyt, közben nekiállva szöszmötölni valamit az asztalomon. Főleg ki akarom deríteni, hogy mi ez itt már megint és hogy került ide. Milyen csodás is lesz, amikor az eféléket egyszerűen csak a hölgyemény asztalára röptetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Milyen pompás is lehet ilyenkor a természetben gyönyörködve gyümölcsöt majszolni. Kár, hogy én belerondítok. Dehát én már csak ilyen vagyok. Egyszerűen benyitok a gyengélkedőre és egy alapos körbenézés után ki is szúrom a mi gyógyítónkat.
- Az orvosok nem félnek az almától? - szólok oda neki egy költői kérdéssel, rögvest szellemeskedve, ahogy meglátom, mit falatozik. Közben már baktatok is beljebb jellegzetes, törtető járásommal. Nem várok én semmiféle behívást vagy elém járulást meg semmit. Még azt se, hogy szegény befejezze a falatozva láblógató pihenőjét.
- Kell sorszámot húzni vagy jöhetek? - mutatok magam mögé hüvelykujjammal és körbenézek a nem létező tömegen. Dehát rég jártam már sulis gyengélkedőn, nem tudom, hogy megy ez. Lehet, egy külön váróteremben szoronganak a kedves páciensek, míg a javasúr csemegézik.
- Bújkál bennem valami - árulom el fintorogva, hogy nem iskolai ügyben jöttem, nem érdeklődöm vagy tájékoztatok, hanem gyógyulni szeretnék, ha lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Felesleges válaszolnia felelősségre vonó kérdésemre, hiszen hiába tőle kérdezem, költői a holmi, nem neki szánom, hiszen nem is tudna rá válaszolni. Gondolom. Viszont úgy érzi, muszáj reagálnia. Talán tart tőle, hogy baj lesz, ha nem mond valamit. Hiszen tart ő most mindentől. Főleg attól, hogy azt a fél lépés távolságot sem őrzöm már meg.
- Igazán? - emelem meg szemöldököm, a teás dobozt skubizva, mintha az bármit is tehetne róla, hogy a kis diák elvileg képes az ízén variálni, vagy mintha rá lenne írva, milyen más aromákká tud alakulni a jótékony behatás következtében.
Nem én kapom a papírt? Szerintem én kapom. Aha, hamar kiderül, hogy tényleg én, csak szegény navinés egy kicsit szét van esve. Gyakori jelenség ez a közelemben.
- Remek, de nem kérem -  legyintek fintorogva, mintha legalábbis valami utcai kofa lenne, aki próbál rámsózni valamit. Remegése, egész testes és lelkes feszültsége pedig nem is adhatná már számomra nyilvánvalóbb jelét annak, mennyire fél a közelségtől. Nem pont az enyémtől szerintem, hanem általában a közelségtől. Bár biztos vannak, akiktől még nehezebben veszi. Miből gondolom, hogy nem csak rám allergiás? Mert ezen felül viszont nincs benne viszolygás a személyemmel kapcsolatban. Zavart, igen. Nem tud hova tenni, igen. Benne van a tekintélytisztelet a diri meg egy felnőtt felé, igen. De ezt a görcsös elhúzódást nem kifejezetten nekem címzi. Nincs rólam ilyen határozott véleménye. - Rakd le oda! - mutatok nagy mozdulattal titkárnőm asztala felé. Én nem veszek át papírokat.
- Hát figyelj - térek inkább vissza a tea kérdésre, visszavonva magamhoz az előbb még felé nyújtott teát és kinyitom - Akkor csinálok egy új adagot, amivel elművészkedkedhetsz... - halászok ki egy filtert. - ... a többi meg a tied - zárom be és nyomom oda mellkasához a papírdobozt, hogy megfogja, aztán már fordulok is el tőle, irodámba trappolva, már suhintva pálcámmal egy kanna vizet a tűz fölé, miközben egyértelműen azt várom, hogy csatlakozzon hozzám a leányzó is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még finom homlokcsók is jár, teljeskörű ez a szolgáltatás, igazán. Szeretem, ahogy a haja itt-ott megcsiklandoz, mikor ilyen közel vagyunk. És akármennyire beleolvadok a masszázsba, ugyanolyan jól esik, amikor így hozzámbújik hátulról. Felemelem kezem, mintha egy dróton húzná felfelé valaki és karjára simítom.
- Mhm - fújom értően, hiszen világos nekem egyébként, mit jelent a spoil, hiába nem vagyok egy akkora nagy angol tudó, mint mondjuk amennyire német. Csak az volt fura, hogy ez nem fordíttatott. De kezdem összerakni, hogy akkor azért nem, mert... - Á, szóval spoiler, mint valami, amivel idő előtt lelősz valamit - bólogatok, még mindig csak mormogón beszélve. Igen, erre így magyarban nincsen ilyen külön, kompakt kis kifejezésünk, azt hiszem, szóval ez beépült a mi szavajárásunkba is.
- Ja, lényegtelen? - kérdezem meglepődötten, szemem következetesen csukva tartva és csak minimálisan mozogva. - Azért... ezt megnézed? - süllyesztem nem elfoglalt kezem kord nadrágom zsebébe és kiveszek egy bézs kis szütyőt. Igen, szütyő, mert egy dobozkával nem akartam halálra rémíteni. Nem mintha ne lehetne kinézni belőlem, hogy egy eljegyzési gyűrűt valami tök random módon tálalok. Noha, aki tényleg ismer, talán sejti, hogy ugyan mindig képes vagyok meglepetéseket okozni, alapvetően elég konzervatív vagyok ezekben.
Ujjam végére akasztom a kis zsákocska zsinórját és csalogatón pörgetem arcom előtt, ahonnan könnyedén elmarhatja, bármelyik pillanatban.
- Segít - felelek azért közben erre is, hiszen vágyom rá, hogy folytassa. Még ha nem is most hirtelen. Meg talán mostmár készen állok kicsit helyváltoztatni is, ha kell. Ennyit igazán megtehetek az ügyért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ez a kis irodámba belődörgött szőkeség mindenre is válaszol nekem. Ugye így szokták ezt mondani? Mindenre is. Vicces különben, nem tudom, honnan jött ez mostanában az embereknek, de tetszik. Szóval mindenre is felel, pedig már megint nem vártam választ egyáltalán. De úgy tűnik, észreveszi, hogy picit sokat jártatja a sütilesőjét és meg is hagyja ezt jobb dolgokra. Aztán meg azt hiszi, megszabadult tőlem, pedig dehogy. Hiszen még csak most jött. Hova siet? Órára? Pf.
Ezt már szeretem! Igen, uram, rendben, uram. Miért nem ilyen tisztelettudó és katonás itt mindenki? Oké, nem panaszkodhatom, jól nevelt népek. Nagyjából én vagyok a legrendetlenebb. Az viszont nem nehéz, hiszen én rémesen rendetlen vagyok.
Igen. Ahogy gondoltam. Mélyről jön ez a félelem. Mondhatni iszony. Már attól kifordul magából, hogy azt hiszi, meg fogom érinteni. Reagálni sem bír. Kisebb sokkot kap. Én meg ott hagyom. Ezzel talán kicsit meg is kegyelmezek neki, noha necces egy lépés, hiszen elég gyorsan elsápadt, mintha rögtön már ájulna is. Ez viszont nem következik be szerencsére, hanem slattyog utánam. Mármint komolyan, szinte csak vonszolja magát. Mint akibe csak hálni jár a lélek. Tudom, ijesztőek ezek a teásdobozok.
Rákapom érdeklődő tekintetem. Mivel csinálhatok mit nyugodtan? Ó, hogy a vizet. Odanézek a tűz fölött a kampón imbolygó kannára, aztán egyik kezem csípőmre vonom.
- Nem vagy te fellengzős kicsit? - kérdezem megemelt állal. Olyannyira megemelttel, hogy lefele kell nézzek, hogy lássam a navinést, pedig nem vagyok jelentősebb magasabb nála. Félrebiccentem fejem, párszor végigmérem. Tartja magát. Nagyon fegyelmezetten és összpontosítón. Kell is neki. Egyáltalán nincs oda ezért a helyzetért. Még annyira sem, mint az átlag.
- Összetevőket, ismérveket darálsz, ízeket állítgatsz, most meg még forralni is jobban tudsz, mint a tűz - hadonászok kezemmel hol a jövevény felé, hol a nála lévő, ál-trópusi tea felé, hol a megszégyenített kandallóm felé. - Vagy mint én - nyomom ujjaim végét mellkasomba. Kábé olyan lelkülettel, mint abban a filmben a tükör előtt a fegyverrel szórakozó férfi. "Te hozzám beszélsz?" Egy amolyan összeállításban láttam ezt a részt, amely mozgóképi antitudós varázslóknak szándékozott némi áttekintést adni a muglik filmművészetéről. Még az Akadémián vetítették nekünk. Ez nagyon megmaradt. Meg is nézhetném majd, igazán. Legalább a tizedik mozi lenne, amit életemben látok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Megszeppen ismét a felvágós. Pedig tudom ám, hogy nem dicsekedésből nyomja az arcomba, mekkora király ő az elemében. Viszont ő nem tudhatja, hogy én ezt tudom. Márpedig, ha valaki nem tudja, inkább hat ez tényleg fellengzősködésnek, semmint védekezésnek. Más kérdés, hogy különben a legtöbb fellengzősködés védekezés.
A magát elszégyellt bocsánatkérésére nem teszek egyebet, mint bólogatok. Nem úgy, hogy oké, fátylat rá, hanem oké, akkor érted, mi a gond. Aztán odanézek a kannára. Meglesz az a vízfelforrás mindjárt. Amint visszapillantok a diákra, látom, hogy irodámban gyönyörködik.
- Pofás, igaz? - nézelődöm körbe magam is.
- Az a polc kikerül majd, szerencsére nincs már itt bent olyan halom pergamen, hogy szükség lenne rá - állok neki fecsegni munkakörnyezetem elrendezéséről. Nem mintha egyébként arra a csomó könyvre akkora szükségem volna a hétköznapokban, dehát ők az atmoszférát is szolgálják. Meg őket kedvelem. A hülye papírokat nem.
- Na lássuk... - emelem le pálcaintéssel a kannát a felforrt vízzel a tűz fölül és a kisasztalra lebegtetem mögém, leengedve egy alátétre, majd ujjaim közé fogom a tea kis papírját és hagyom a filtert lecsüngetni kezemből magam előtt. Nem rakom még bele a vízbe, hiszen nem tudom, hogyan jobb neki, mennyit kell áznia a cuccnak. Minden esetre hagyom a filtert lógázni mellkasom előtt és várom, hogy jöjjön és elvegye tőlem, aztán megkezdje az attrakciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Gyönyörű. Szerinte gyönyörű. Igazán érdekes az egyes emberek szóhasználata. Hiába jelenti a nyelvünkben elvileg ugyanazt egy-egy kifejezés, mégis máshogy, másra alkalmazzuk. Soha nem mondanám erre az irodára, hogy gyönyörű. De ő mondja és az ő szájából rendben is van. Az enyémből akkor van rendben, ha egy szendvicsre mondom vagy mondjuk a kedvesemre. Azt döntsék el egymás közt, ez melyiküknek nagyobb dicsőség.
- Igazad van - bólogatok elgondolkozva, a polcot illetően. - Tüzelőnek is kiváló! - villogtatom meg szemeimet lelkesen. De az igazság az, hogy szeretem, ha van egy kis tér, ahol lődöröghetek. Amikor van valami bútorom, azt telezsúfolom, ez igaz, viszont szeretem, ha nincs ilyen pakolófelületből túl sok. Viszont ezt nem taglalom a kis unikornisnak most. Ennyire nem kell belemennünk.
- Nagyjából ilyen volt. Mindig nagyjából ilyen volt - árulom el a leányzónak, hogy igazából ez az iroda olyasmi, ami egészében öröklődik. Hagyománya van annak, ahogyan fest. Ahogy sok neves tisztség esetében. Pici átalakítások szóba jöhetnek, mint egy-egy ilyen kisebb, ideiglenes bútor elvitele, viszont a beépített polc, a kandalló, az asztal, a székek... ezek igazgatóról igazgatóra szállnak. - A könyvekből is a legtöbb itteni - teszem hozzá ezt is, hiszen persze, hoztam én a magam irodalmait, viszont van itt sok gyöngyszem, ami minden dirinek elkél.
- Ne, csak trópusi! - rázom a fejem. Nem kell a zöldség! - Ja, az volt szerintem - latolgatok elvékonyodó hangon, miközben várom, hogy megkaparintsa a filtert. Ide mer lépni és felém mer nyúlni. Próbálom felmérni, mitől tart pontosan, mely pontokon bizonytalanodnak el vonásai, mitől viszolyog. Most éppen kb. semmitől. Igen, feszeng kicsit, viszont már jóval oldottabb, mint az imént kint. Talán azért is, mert ő léphetett felém és nem én léptem felé. Ahogy ujjai közé fogja a filtert, rásimítom kézfejére a kis, szálon lógó címkét, ahogy egy bögrén is tenném. El szoktam helyezgetni az oldalán, mert persze, hogy különben mindig a forró vízbe csúszik. De most a diákon egyengetem el egy-két röpke mozdulattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Teljesen megkavarom őt. Az az egyik kedvencem. Ilyenkor van az, hogy már végképp nem tudják leplezni az érzelmeiket, az igazi véleményüket. Kijön minden. Mondjuk ő alapból nem nagyon titkolózik, már ami a jelzéseit illeti. Csak próbál udvarias lenni és megfelelően viselkedni. Viszont csakhamar lubickol a dicsfényben elemi mágiája miatt. Értitek, lubickol. Ha eféléket varázsolgathat, elvan, mint hal a vízben. Jó, abbahagyom.
Elveszi a filtert, hogy kezdődjön a csoda, viszont valami egészen más kezdődik. Számítottam-e rá? Nem igazán. Mármint erre nem. Gyakran van az, hogy kifejezetten várok valamilyen reakciót és azt figyelem meg, míg máskor csak megteszem a magam lépéseit, szokásos önmagam vagyok és egyszerűen csak megvizsgálom, amit kiváltok. Utóbbi történik most.
Kezem már nincs nála. A tea a földre hull, arcom komoly, fürkésző lesz, ide-oda cikázik rajta. A sokkhoz hasonló állapotba kerül. Remeg, elsápad, légzése rendellenessé lesz, pupillája félelemre tágul. Nem lépek hátra, de nem is közeledem. Csak tanulmányozom őt. Fejem oldalra biccen. Kis hangok szöknek ki belőle, ez valami kapaszkodás. Ez valami tanult. Hátrébb húzódik és lassan kiderül, dúdol. Önnyugtatás, fedezék.
Sajnálkozását, mintha meg se hallanám. Suhintok pálcámmal és a szék odahúzódik mögé, vádlijának nyomódva puhán, jelzésképpen, hogy tegye le a popsiját szépen. Amint ül, intek neki oda egy pohár vizet, meg felhívom magamhoz a teafiltert, amit fújdosni kezdek, zakóm ujjába törlök, aztán fintorogva nézegetem, van-e rajta valami por vagy kosz még. De annyi baj legyen, ha van. Ennyi talán még kell is.
- Szóval? Mit nem szabad? - kezdek ezzel a felütéssel, egy-két perc nyugiszünet után. Én azt mondtam, bármit szabad, de láthatóan ő ezzel nem így van. Zsebre vágom kezem, lábujjhegyre állok kicsit, majd visszaereszkedem. - Mit ne tegyek? Csak mondd meg! Nem lesz gond - rázom a fejem, egyszerűen felszólítva, hogy szabja meg a határokat. Az eddigiek alapján, ha tippelnem kéne, nem bírja az érintésem. Mármint nem pont az enyém, de bizonyos emberekét. Vagy mindenkiét? Ezt nem tudom. De kint is inkább akkor ettől tarthatott, amikor közeledtem felé. Ettől volt olyan furcsa ez a cidrizés, mert nem egyértelműen a magatartásomra irányult. Tudom persze, kemény kérés, hogy közölje az igazgatójával, mit tehet és mit nem, de komolyan szeretném, hogy helyre rakjon. Engem és bárkit. Sejtem és kezdem már látni, hogy ez az egész olyasvalami, amit inkább magával akar rendezni. Kész rá, hogy változzon, erősödjön. Ez így van jól. Ám az élet addig sem áll meg és nem köteles sem tőlem, se mástól elviselni olyasmit, amit nem bír ki. Tök mindegy, ki vagyok. Ha megsértődöm rajta, tehetek egy szívességet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

mizújs, virágszálaim? mondtam már, mennyire szeretem ezt a teljes elkötelezetségeteket a nem doglozás legkülönfélébb lehetőségei iránt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szeretem, hogy ennyi mindenért érdemlek puszit. Teljesen ideális helyzet. Elismerően hümmögök vallomására arról, hogy velem alszik és velem ébred. Tud élni, annyi szent. Mondjuk szerintem én sem panaszkodhatom. Simogatom tovább puha karját szabad kezemmel, aztán szusszanok a fülcimpámat ért támadásra. Viszont hamarost itt leszek hagyva. Nem baj, elpörgetem én a szütyőt. Tök jó szórakozás, talán oda se adom neki. Kinyitom végül a szemem, mikor kapok valamit kezembe. Már a tapintása sok mindent sejtet, hát még mikor kinyitom tenyerem és megnézem magamnak.
- Van két jó ajtód, amihez szeretnéd, ha vennék egy házat? - kérdezem nagy humorosan találgatva, miközben forgatom a kulcsokat, nézegetem a csinos madárkát, aztán elmosolyodok, hátranyúlok tarkójáért és fejem hátrahajtva megkeresem száját, hogy megcsókoljam, majd mélyen a szemébe nézzek, tovább mosolyogva. Ez az én néma köszönetem. Magasra tette a lécet ezzel az ajándékkal. De tudom, nem vár cserébe hasonlót.
- Ebbe a lakótársad is beleegyezett? - érdeklődöm a fenevadot illetően. Fontos az áldása. Nem lenne kedvem minden alkalom után új zakót venni, miután az aktuálisat a legújabb trend szerint cafatokban rólam lelógóvá alakította a szőrcsomó köhögő szabó. Lehet, nem kéne elhülyéskednem még egy ilyen pillanatot is, viszont szerintem látni pontosan látja rajtam, mennyire értékelem, amit kaptam.
A szütyőből egy szép, dagadt kis fiola hullik a kedves kezébe, amelyben fehéres por csillog. Na nem valami bódító szer, persze. Egy iskolaigazgató aurortól azért az kemény lenne. Bár a neve sem segít a helyzeten.
- Emlékpor. Nem tudom, találkoztál-e már ilyennel - kezdek magyarázni, mostmár a kulcscsomót forgatva ujjamon. - Indiából való. Megmutatom, mit tud - közlöm, tartva neki a tenyerem, hogy szórjon bele egy egészen kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hát ezzel aztán most nagyon előrébb vagyunk. Nesze semmi, fogd meg jól! 10 pont a Navinétól! Pedig először még azt hiszem, hogy fog valami értelmeset mondani, dehát tévedtem. Igen, igen, tudom, hihetetlen, de velem is megesik olykor.
- Ja, nem fontos - rázom a fejem, biggyesztem le ajkaimat, alaposan végignézve elsápadt, nem éppen enyhe sokkon átesett valóján. Nem érdekes, ha valaki akaratán kívül ilyen állapotba kerít. Smafu ez neki is meg a másiknak is. Neki is tök remek, hogy ennyire rosszul lesz és az elkövetőnek is, hogy fogalma sincs, mivel okozta ezt, ő okozta-e, mit tegyen. Tényleg, nem fontos. Meg tessék, általában jól kezeli. Ó, hát akkor az mindjárt egészen más. Csak tudnám, hogy...
- Mit kezelsz jól? - vonom össze szemöldököm, leejtve a teafiltert a tálcára. - Jeleket olvasol? Jól van - vigyorgom meg a mi kis mindent átlátó unikornisunkat, aki egyébként totálisan ura szokott ám lenni az ilyen helyzeteknek és akivel soha, de soha nem fordulna ám elő ilyen. Ja csak most.
- A te hibád. Rendben. Tudod mit? Tőlem hagyjuk - intem aztán le. Érdekel is engem? Na nem mintha egy percig is attól kéne tartania, hogy majd hímestojásként bánnék vele, vagy ne ugyanazt kapná tőlem, mint mások. Az semmit nem változtat, ha nála mondjuk x lépést kihagyok. Zsigerből menne, de azon kívül egyáltalán nem kímélném őt továbbra sem, ha ettől félne olyan szörnyen.
- Hol is tartottunk? - lebegtetem oda mellé az asztalra a teakészítéshez szükséges dolgokat és magam pedig a bútor szélére ülök, karba téve kezeimet és szemeim meresztgeve várom a csodát. Vagy még nincs jól egy ilyen erős sokkhatás után? Nem fontos. Azt mondta, nem fontos. Ha neki nem az, nekem miért legyen az? Lássuk az ügyeskedését, nem érünk rá egész nap!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Én kérek elnézést. Hosszan hunyom le a szemem és bólogatok, egy benrekedő sóhajt hallatva, mint aki pontosan ezt akarta ám mondani. Aki pont így értette, a szájából vették ki a szót. Ház és nyaraló, természetesen.
- De ugye tudod, szívem, hogy az iskolaigazgatóknak azért nem tartanak fenn túl nagy széfet a Gringottsban? - cirógatom meg állát, nyakát, mint egy butuska cicusnak, aki hihetetlen édes, de nagyon el van tévedve. Kicsit hátra is tekerem a fejem, hogy nézegessem őt. Dorombol, ugye?
Nemsokára szór egy adagot a kis fiolávól a tenyerembe. Előre fordítom arcom, mély lélegzetet veszek, amely igazából egyszerre emlékidézési folyamat is, majd kifújom a levegőt, vele együtt az emléket, hogy az felkapja és megkeringesse a port, formát öltve benne: két alak bontakozik ki, fehér csillogással kavarogva a légben, egyre feljebb emelkedve. Táncolnak. Táncolunk. Mi vagyunk azok, a találkozásunk estéjén a pubban. Ott forgunk saját fejünk felett ebben a szívünknek oly' kedves képben, néha picit alásüllyedve, majd ismét felfelé igyekezve. Alakulunk kicsit, hamarosan szellem bárpultot számasztunk, italozgatunk, majd ismét egymásba karolunk, csaknem egymásba olvadunk: a Szépség a Szörnyetegbe és viszont. Kedvesemre sandítok, mit szól a tündéres látomáshoz.

# # #

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A mindenit! Merlinre, ez valami hihetetlen! A filtert... most figyeljetek: a filtert belerakta a bögrébe. Szenzációs! Ez az elemi mágia valami lenyűgőző! Érdemes ennyit az oktatásába feccölni. Elnyílt szájjal figyelem a semmit, bár valószínűleg csak elfelejtettem becsukni. Együtt nézegetjük a meleg italt, igazán meghitt az egész. Tekintetem követi minden érdekfeszítő mozdulatát, közben meg nyilvánvalóan mocorgok állandóan. Perpetuum mobile a középső nevem. Rothman Perpetuum Mobile Anton, megérthetitek, hogy nem így mutatkozom be és nem így írok alá mindig. Elfintorodom a tea zöldes színére, ám lassan sokkal kellemesebbeket ölt. Megemelem szemöldököm és nyelnem kell egyet, ahogy szinte már a számban érzem az ízét.
- Mm - hümmögök izgatottan, egyfajta sajátos köszönetként, ahogy átveszem a teát, beleszagolok és megcukrozom. Jó a hőmérséklete, szóval már folyatom is le torkomon. - Mmm - folytatom az öblös, immáron elismerő hümmögést. Ilyenre gondoltam. Közben persze nem kerülte el a figyelmemet a kis navinés viselkedésének változása.
Egykedvűen hallgatom, ahogy nekiáll kiadni a lelkét. Kicsit, mintha nem is figyelnék. Megkevergetem a teámat még egyszer szórakozottan, aztán helyezkedek ültömben, molyolok én mindenfélével. Olyan nagy érdeklődéssel adózom neki, mint mondjuk egy betévedt kollégának, aki felsorolja nekem, melyik nap mit ebédelt. És ha most azt hiszitek, ez csak egy légből kapott hasonlat volt...
Közben a kis megkésett regélése végére ér mostmár. Nagyjából jól lőttem be akkor, mi a helyzet. Lötykölöm a bögrémben a teámat és ismét kortyolok.
- Egy picikét sok a ha - mormogom flegmán a trópusi csodámnak, legalábbis azt fixírozom meg a szép, meleg színeit, miközben megosztom véleményemet.
- Pompás lett! Eredj és kössz a papírt! - pattanok fel, kiadva az útját, felhajtva az utolsó kortyot. Lerakom a bögrét és lépek oda a polchoz, leemelve onnan egy könyvet, mert beugrott egy fogalom, aminek utána akarok nézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

veled akkor rosszul fognak járni a feletonbetyárok. ha mondják, hogy "meghoztuk a kádat", nem fogsz visszakérdezni, hanem boldogan nyitod nekik az ajtót