Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ha épp nem a mágus suliban okítom és riogatom a tanoncokat, akkor vagy otthon süttetem a hasam egy kis szakirodalom olvasás, tanulmányírás, ügyintézés, ex-feleség szadizás és a gyerekemmel való törődés közben, vagy a Parancsnokságom múlatom az időt, mint most teszem. Persze, minden áldott alkalommal jönnek jópofáskodni a kollégák, hogy mennyire hasznos, hogy a csekély termetemmel simán beférek még az iskolapadba; vagy hogy lefogadják, csak a csinosabb diáklányokkal végeztetek büntetőmunkát; meg hogy ugyebár, aki nem tudja, az tanítja. Szóval a mai napon is ez a derűs, kedves társaság fogad, ahogy haladok végig a folyosókon, meg az asztalok mellett, és vissza-vissza szólok a frappáns megjegyzéseikre, vagy éppen vigyorogva vicsorgok oda rájuk.
Nem máshoz, mint Warrenhez esz végül a fene, ahogy mostanában elég gyakran. Ő az, aki hasonló cipőben jár, csak Őt már megunták a tanodával heccelni. Úgyhogy amikor hozzá csapódom, akad egy kevés nyugalmam a vicceskedések elől. Megvallom, az alatt a pár perc alatt még hiányozni is kezdenek.
- Hallom, elcsíptétek azt az ürgét, aki betört az édességboltokba és mindenütt felzabálta a Bogoly Berti drazsékészleteket. - állok meg Dwayne asztala mellett, zsebre vágott kézzel. A legfontosabb részletet persze kihagytam a bűncselekmény leírásából, mégpedig hogy az ipse ilyen-olyan kedves főbenjáró átkokat alkalmazott azokon, akik esetlegesen még az üzlethelyiségben tartózkodtak zárás után takarítani, leltárazni, ezzel megzavarva Őt a cukorkák elfogyasztásában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Lepillantok a felém tolt zacskóra, és hálás kis biccentéssel veszek ki egy szál ropit, amit rögtön el is rágcsálok, miközben a sztorit hallgatom. Elfintorodom kissé. Rémes lehet így telezabálnia magát az embernek. Na nem annyira, mintha bekapsz egy Crutiatust, viszont tény, hogy nem kellemes. Másnak persze valószínűleg furcsa lenne, hogy ilyenekről társalgunk, miközben sós rágcsát ropogtatunk, azonban nálunk ez olyannyira megszokott, hogy még a tetthelyeken sem átallunk elfogyasztani néha az aznapi ebédünket, egy friss hulla fölött. Természetesen, csak a helyszínelés után.
- Kattant a fószer. - bólogatok, miután az utolsó falat ropit is magamba nyomtam, és összedörzsölöm kicsit a tenyereimet, lesöpörve róluk a morzsát, meg akkor már zakóm gallérjáról is.
- Gondolom, hamar meglesz a vallomása. Pedig szívesen kihallgatnám. - sóhajtok szomorkásan, mintha csak egy pihentető hétvégéről kéne lemondanom. De tényleg ritkán találkozunk ilyen érdekes tagokkal. Olyanokkal, akiknek nem a szokványos indítékaik vannak, mint egyszerű nyerészkedés, bosszúvágy, féltékenység és a többi. Kevésbé kiszámíthatóak, mint az átlag. Kész csemege.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Na akkor majd ügyeskedek valamit... - kezdek el terveket szövögetni a fejemben, miként találkozhatnék mégis ezzel a mi édesszájú gazemberünkkel. Jó, pár perc erejéig biztosan a közelébe engednének akármilyen indokkal, azonban én szeretnék kicsit hosszabb időt édes kettesben tölteni Vele. Ennek a kivitelezésén morfondírozom tehát, körbenézve az iroda terén, a megannyi szorgos, ráérős vagy épp naplopó kollégán, aztán visszatekintek Dwaynere, aki éppen a fejéhez nyúl, hogy megmasszírozza kissé, aztán pedig mély levegőt vesz. Összevonom a szemöldökömet, és alaposan végigmérem.
- Nem, nincs sajnos. Bocs. - felelem egyből, hiszen nem dohányzom, azonban a szavainál és az én szavaimnál sokkal inkább érdekel a testbeszéde és az egyéb, árulkodó jelek. Ugyanis nem egyszerű fejfájásról van szó Warrennél. Nem tudom még, mi van Vele, de nem tetszik mindaz, amit ebből a pár mozdulatból, gesztusból és a kisugárzásából leszűrök.
- Beteg vagy? Vagy bevettél valamit? - kezdem el kérdezgetni egyszerűen, nyíltan, figyelve a reakcióit már magukra a felvetésekre is, hiszen sok mindent levehetek belőle. Legfőképpen azt, hogy hazudik-e. Lenne rá oka, főleg az utóbbi érdeklődéssel kapcsolatban. Hiszen benyomottan nem üldögélhetne itt a Parancsnokságon. Viszont engem, ahogy máskor sem, most sem az foglalkoztat, mit lehet és mit nem. Hanem most éppen az, hogy mi a gáz Dwaynenel. Mert valami nem stimmel, az biztos. Teljes mértékben tapintatlanul bámulom, kissé oda is hajolva hozzá, kezeimet kikapva zsebemből, az asztala szélére támasztva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Azt mondja, nem vett be semmit, és ez igaz is. Legalábbis tökéletesen meggyőző, ahogy közli. Semmi jelét nem látom színjátéknak, sumákolásnak vagy szégyennek. Sőt, valóban nem tudja, mitől van rosszul. De tény, hogy egyre rosszabbul van. Körbenézek kicsit a környező asztalokon, elválasztott munkatereken, aztán ismét a férfira meredek, aki éppen feljebb tornássza magát a széken.
- Kétlem. - nyögöm egyszerűen a gondolatra, hogy a kölykétől kapott volna el valamit. Nem, ez a valami gyors lefolyású. Az előbb, mikor megálltam itt az asztala mellett, még fele ilyen pocsékul nem festett a pasas, mint most.
- Mik a tünetek? - kérdezem, mint valami önjelölt doktor, noha nem konyítok olyan nagyon az orvostudományhoz. Bár valószínűleg többet tudok a témában, mint az átlag. A következtetéseimet viszont egyáltalán nem ilyen alapon vonom most le, hanem egyszerűen az alapján, amit látok. Látom, mert figyelek.
- Lehet, hogy le kéne dobnod magad egy kicsit a pihenőbe, nem? - vetem fel, szemöldökömet megemelve kissé, miközben továbbra is az asztalra támaszkodva fürkészem Warrent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Köszönjük szépen a szakszerű, részletes, átfogó tünetelemzést, Mr. Warren. Most aztán sokkal okosabb lettem. Bár ebből a lázas vírus kifejezésből ismét kiderült egy s más. Főleg, hogy közben nekiáll gyöngyözni a homloka. Nyűglődve hunyom le egy pillanatra a szemem, mikor ráébredek, hogy sajnos már megint nem kellett csalatkoznom a következtetéseimben. Ez persze önmagában hasznos és jó dolog lenne, csak olyankor probléma, ha valami rosszat sejtek és az bejön. Mint most. Hiszen Warrennel bizony nagy gáz van, ez már világos.
Előkapom a pálcámat, és háromszor koppintok vele, így hívva a Sürgősségi Varázsló-Ellátó Gépkocsiszolgálatot. Ez után Dwaynetől felegyenesedve, egyszerűen megragadok valakit, aki éppen elhalad mellettünk, durván magamhoz vonom, és csöndesen közlöm Vele, hogy a férfi gyógyítói segítségre szorul, a SÜVEG már úton van, addig is szerezzen valaki hozzáértőt az épületből. Mindez persze főként puszta bebiztosítás. Hiszen mindig kell egy B terv.
Finoman ellököm aztán magamtól a kollégát, ezzel útjára bocsátva. Pislog párat, de végül bólogat, és megy végrehajtani, amivel megbíztam. Mire visszafordulok Warrenhez, már azzal kell szembesüljek, hogy a saját vérét nézegeti ujjai végén, amit valószínűleg a torkából köszörült fel a szájába. Ez igazán remek.
- Menjünk! - bólintok a beleegyezésére, egészen odahúzódva mellé, hogy elkísérhessem a pihenőig, mert nem vagyok teljesen biztos benne, hogy elér odáig egyedül. Lehet, jobb volna ülve maradnia, hiszen félő, nem soká van már eszméleténél, ám ha mégis, úgy érdemes eljutnia valahová, ahol kényelmesen lehet vízszintben. Úgyhogy én itt vagyok, ha kapaszkodni akarna. Lebegtetni ráérek akkor, ha összeesne. Addig legalább hadd maradjon meg a méltósága. Mert ugyebár van olyan neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szilárdan állok a padlón, készen rá, hogy a férfi esetleg rám fog nehezkedni, és már akkor látom, hogy ez hamarosan megtörténik, amikor elkezd felemelkedni. Nyúlok is érte kezeimmel, Ő pedig már markolja vállam, fejét lehajtva. Sejtem, hogy a zakóm megsínyli ezt a történéseket, ám ez természetesen pont nem érdekel egy ilyen helyzetben. Átkarolom Dwayne derekát.
- Egyetértünk. - bólintok az igen helytálló gondolatra, mely szerint segítségre szorul. Körbenézek a bámészkodókon, és vállat vonok, széttárva kissé kezeimet, számat finoman összeszorítva, így jelezve nekik, hogy hát, ez van, srácok. Tök hiába kezdenék rikácsolni, hogy segítsenek, vagy nekiállni elmesélni, mi a frász van Warrennel. Hasznunkra úgyse lennének, csak vagy pánikolnának, vagy túlbuzgóskodnának, vagy közelebb csődülnének, bámulni a műsort.
Rájövök azonban közben, hogy már nem fogunk eljutni csak így andalogva a pihenőig, szóval szabad kezemmel suhintok egyet a pálcámmal, elmormolva egy mobilicorpust, hogy szerencsétlen srácnak ne kelljen még a teste súlyát is tartania, ha már egyszer ilyen nyomorultul van. Nem mintha ne élvezném, ahogy tapogat, meg hozzám bújik, dehát nem lehetek ennyire önző.
Közben végre-valahára befutnak a sürgősségiek, gyorsan szedve lépteiket felénk. Elég hamar kiszúrnak minket. Noha sok itt a fura alak, nehezen tudnánk leplezni, hogy mi vagyunk a delikvensek. Minden esetre azért mosolyogva integetek nekik, mígnem ideérnek és kérdezgetni kezdenek minket, mi a történt, miközben Dwaynehez lépnek és nekilátnak vizsgálni az egyelőre függőlegesen lebegő férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Figyelem Dwayne arcát, mikor mintha mondani akarna valamit, ám a szájnyitogatástól nem jut tovább. Nem baj. Ahogy a felmentősereg kezelésbe veszi a srácot, hátrébb húzódom, hogy ne zavarjak be. Innentől már nincs sok hasznom. Legalábbis nem kell hozzá ennyire testközelben lennem.
- Először fejfájásra, rosszullétre panaszkodott, és valami elkapott, lázas vírusnak tudta be az egészet. Ekkor már teljesen sápadt volt, verejtékezett, végül vért köhögött fel. - darálom le a sürgősségieknek, amit tudok. Az egyikük bólogat, és vizsgálják szépen tovább. hamar oldalra fordítják, hogy ne fulladjon bele a saját vérébe menet közben.
Pálcám elrakom, kezemet zsebre vágva állok pár lépésnyire az intézkedőktől, miközben természetesen az egész Parancsnokságban leáll az élet egy időre és ki-ki nyakát nyújtogatva pislog a történések felé, felemelkedve székéből. Megérkezik aztán az általam segítségért küldött pasas a beszerzett hozzáértővel, én pedig csak intek nekik egyet, a többit úgyis látják maguktól.
Ó, a francba, Warren... Mi az ördögöt nyeltél be?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy nehéz sóhajjal figyelem, ahogy próbálják lefogni a hadakozó aurort. Nincs már igazán magánál. Gondolom, egy porcikája sem kívánja, hogy ennyien matassanak rajta, felfogni viszont már nincsen ereje, hogy ez mind érte van. Kezeimet csípőre téve várom a fejleményeket, mígnem kiütik Dwaynet egy varázslattal, hogy ne szenvedjen most értelmetlenül tovább. Helyes. Mindenkinek jobb így. Egy pálcaintéssel a lebegő hordágyra emelik, és elszállítják. Viszik az ispotályba. Annyit még elárulnak, hogy mérgezésre gyanakszanak.
Leadom még nekik az elérhetőségemet. Nem tartok Warrennel. Nem hiszem, hogy az én rusnya képemre lenne kíváncsi, ha magához tér. Amilyen támogatást pedig nyújthatok, az a távolból ugyanúgy megy. Ennek szellemében rögtön elkérem az értesítendők neveit, hogy ne valami noname ápolótól kapjanak hírt a férfi állapotáról, hanem akkor már legalább egy noname aurortól, aki ott volt, mikor mindez bekövetkezett. Erről jut eszembe... Mérgezés.
Ügyelek rá, hogy senki ne menjen Dwayne asztalának közelébe, míg nem érkezik valaki átnézni a helyszínt. Figyeltem, eddig senki nem kotnyeleskedett arra. Remélhetőleg, találnak valamit! Bármi legyen az, nemrég kellett, hogy magához vegye. Nagyon ritka az olyan méreg, aminek jóval később mutatkozna ilyen intenzív hatása. A ropi nem lehetett, akkor már én is itt fetrengenék. Talán a kávé, talán valami más rágcsa, amit még azelőtt majszolgatott, hogy én megálltam az asztalánál. Vagy lehet igazából bármilyen tárgyról származó, ártalmas anyag, ami a bőrbe ivódott. Nade hülyeség itt találgatnom, ez nem az én dolgom. Á, már jönnek is az illetékesek! Átadom a szakembereknek a terepet, és megyek értesíteni Warren hozzátartozóit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Apropó helyes kollégák... Hihetetlenül jóképű személyem a nyolc órás kezdés magasságában csörtet be széles, O-lábú lépteivel a folyosóra. Fura mosolyommal biccentek vagy intek oda egy-egy rám köszönőnek, különben meg a rám jellemző grimaszok hadával arcomon megérkezem a Nagyterem bejáratához, ahol...
- Üdv kollegina! - köszönök rá a fehér ruhás kismamára, amint odaérek hozzá, kissé görnyedt, ám annál lazább tartásomban állva meg előtte. Ami a jelmezemet illeti, kalóznak öltöztem. Nem olyan tipikus, kampókezes, falábas, fejkendős, kalapos, szemfedős módon, hanem ennél jóval árnyaltabban. Zsákszín ing, buggyos vállú kabát; hanyagul felcsatolt öv, rajta erszénnyel és karddal; térd alá érő, visszahajtott szárú csizma; és egy fülbevaló a bal fülemben. Persze, nem fúrattam rá lyukat érte, ám az illúzió tökéletes.
Túljátszva intek egyet a terem bejárata felé, nagy mozdulattal, hogy parancsoljon csak előre fáradni a hölgy, aztán persze még a küszöbön beérem, amelyet átlépve minden fekete-fehérre vált. A világ színei megszűnnek létezni a számunkra. Elvigyorodom ezen, hát még az udvarias csontvázon, aki ajtót nyitott nekünk.
- Köszi, pajtás... - biccentek neki, aztán mosolyogva összenézek Artemisiával, egy vállvonás közepette, így reagálva le a csontúriembert, miközben haladok tovább befelé, figyelve a terem változatos, rémséges népét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Lábaim egymáson keresztbe dobva az asztalon, éppen egy újságot lapozgatok, kiemelt figyelmet szentelve a bűnügyi rovatnak. Érdekes, hogy pont arról a nassolós gyilkosról olvasok, akiről Dwaynenel beszéltünk a parancsnokságon, mikor a srác egyik pillanatról a másikra baromi rosszul lett. Olyannyira, hogy a halálán van az ispotályban. Felemelő, mondhatom. Krokodilkönnyel mérgezték meg. A kávéjában volt. Hát igen, ilyen a mi szakmánk...
- Hm? - emelem meg szemöldökömet és pillantok fel a nőre az újságból, ahogy odalép és belekezd mondandójába. Csak becsukom és félredobom a lapot egy irathalomra, kezeimet a hasamon kulcsolva össze. Lábaim maradnak szépen az asztalon. Hallgatom a csinos kolleginát, ahogy kifejti hálája okát.
- Ugyan, drága, ez természetes. - rázom meg hanyagul a fejem, holott pontosan tudom, hogy egyébként nem, koránt sem természetes. Nekem viszont az. Mások meg mit érdekelnének?
- Tudod, ha nem erről a gazemberről lenne szó, akkor most csak együtt érzően pislognék Rád, meg esetleg kitartást kívánnék. Viszont Warrenről beszélünk, márpedig ugyebár csalánba nem üt a ménkű. Nem szabadulunk meg Tőle egy könnyen... - mosolyodom el, mélyen Mácsai szemébe nézve. Komolyan úgy gondolom valamiért, hogy aurortársam fel fog épülni. Meg nem mondom, miért van ez az érzésem. Alapjáraton, ha valaki ilyen súlyos állapotban az ispotályba kerül, egy sóhajjal tudomásul veszem, hogy utoljára láttam. Azonban ez a Warren gyerek tényleg nagyon szívós. Mint egy csótány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az este nagy részében vagy valami van a számban, vagy éppen a számhoz emelek valamit. Nem hagyok ki semmit a kínálatból, és természetesen semmi sem gátol benne, hogy teli rakott pofával társalogjak. Kalóz volnék, vagy mi! Jó, igazából ez csak jó duma. Valójában a hétköznapokban is nagyon gyakran beszélek evés közben, azonban a hosszú éveknek és a rutinnak köszönhetően már egészen gusztusosan művelem mindezt. Szóval tolom magamba az idétlen cukorkákat, alaposan meghúzom az italos üvegeket -mit nekem pohár? ch-, végigkóstolom a rémséges kinézetű süteményeket és mind ennek tetejében részt veszek egy almahalászaton. Mindig is perverz vonzalmat éreztem ez iránt a játék iránt, hiszen mi viccesebb volna annál, minthogy a fejed egy vízzel teli dézsába nyomod, annak reményében, hogy a fogaid között egy ropogós gyümölccsel térsz a felszínre?
- Ahogyan mondod! - értek egyet a kolleginával, a pár perce kihalászott, pirosló almámat majszolva. Még azon sem fáradtam, hogy megszárítsam magam az alámerülés után. Szóval néha hátratúrom vizes hajamat. Ezzel is megmutathatom a sok szárazföldi patkányoknak, kivel van dolguk!
- Hm. Nem, nem badarság. - intem le a gondolatkifejtéseit követő utolsó szavait, noha véleményt még nem mondok az ügyben. Ezen majd még agyalok. Most viszont csak figyelem tovább a fekete-fehér társaságot, székemen terpeszkedve, aztán ahogy az almámból már csak csutka marad, körbenézek egy szemetes után. Kicsit kiegyenesedek ültömben, becélzom ééés talál! Senkit nem somtam fejbe. Egy kendőben megtörlöm kezemet, és a kismamára nézek magam mellett, amikor meghív magához. Veszélyesen elvigyorodom. Mintha tudnék máshogy...
- Benne vagyok. De előbb... - nyújtom oda kezemet, táncra invitálva Őt, miközben Vele együtt felemelkedem a székről. Nem hinném, hogy illene bármelyik nőszemélyt anélkül elengedni egy ilyen mulatságról, hogy egy kicsit meg ne pörgetted volna. Odavezetem hát a táncparkettre és ellötyögünk ott egy hosszabb számnyit, ám természetesen nem akarom még jobban kimeríteni, úgyhogy még forgatok rajta egy utolsót, aztán fejet hajtva kezet csókolok neki, és már indulhatunk is ki a teremből. Szöktetem a fehérnépet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő